Kezdőlap Címkék Türk

Címke: türk

Orbán a türk

A magyar miniszterelnök Kazahsztánban részt vesz a Türk Államok szervezetének csúcstalálkozóján: a vendéglátó országon kívül jelen lesznek Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Törökország, Türkmenisztán és Üzbegisztán vezetői.

Erdogan elnök egykor egyértelműen a vezető szerepre tartott igényt ebben a szervezetben Törökország nagysága és katonai ereje miatt. Az egykori szovjet tagállamokban át akarta venni az oroszok szerepét, de nem számolt azzal, hogy a XXI-ik században a fegyveres erőnél sokkal fontosabb a pénz. Abból pedig a pénzügyi csőd szélén tántorgó Törökországnak nem sok van. Pekingnek viszont igen. Hszi Csin ping elnök épp Kazahsztánban hirdette meg az Új Selyemutat tíz évvel ezelőtt. A kínai államfő nemrég Hszianban, az ősi fővárosban látta vendégül az egykori szovjet tagállamok vezetőit. Felkínálta a gazdasági együttműködés lehetőségét, amely kétségkívül vonzó alternatíva az orosz vagy a török befolyáshoz képest.

A türk államok azonban a kínai befolyástól is irtóznak, mert attól tartanak, hogy Peking Moszkva szerepére pályázik.

Ezt meg is mondta virágnyelven Tokajev kazah elnök Hszi Csin pingnek. A kazah államfő diplomata volt, és jól beszél kínaiul, de angolul közölte Hszianban, hogy nincsen szükségük keresztapákra. A türk államok ugyanis jól látják, hogy türk testvéreik nem dalolnak a boldogságtól a kínai uralom alatt.

Az ujgur példa

Ez a török nyelvcsaládhoz tartozó nép az iszlámot követi Kína nyugati részén, és nem fogadta örömmel a kommunistákat, akik először a Szovjetunióból érkeztek. Szajfuddin tatár nemzetiségű szovjet kommunista volt, aki Sztálin megbízásából megpróbálta Moszkva oldalára állítani az ujgurokat, akiket a cári rendszer is már kiszemelt magának: Mannerheim őrnagy lovas kémként járta be a vidéket még a tizenkilencedik században. Finnország későbbi elnökének tiszteletére ma lovas túrákat szerveznek a kínaiak, akik végül is átvették a hatalmat a térségben.

1949-ben a Kínai Népköztársaság kikiáltásakor a Hszincsiang – ujgur tartomány lakosságának 10%-a volt kínai, a többi ujgur vagy más türk nemzetiség tagja, akik mind az iszlámot követték. Manapság a tartomány lakosságának a többsége kínai, akik villámgyors modernizációt hajtanak végre, de ebből az ujgurok meg a többi kis nemzetiségek szépen kimaradnak.

A lázongás gyakori – különösen azóta, hogy az iszlám dzsihád szervezői megérkeztek a Kínával szomszédos Pakisztánból. Az amerikaiak, akiket Afganisztán miatt igencsak érintett az iszlám dzsihád, ebben az időben együttműködtek Kínával, és elárulták Pekingnek: a prédikátorok Pakisztánból jönnek az ujgurok közé, de a pénz Törökországból érkezik, ahol Erdogan elnök pántürk álmokat dédelget. Peking megvárta míg Erdogan elnök nehéz pénzügyi helyzetbe kerül, majd nagylelkű ajánlattal állt elő:

Törökország kap egymilliárd dolláros gyorssegélyt a krízis megoldására, de cserében lemond az ujgur dzsihád támogatásáról. Az alku megszületett.

Törökország megkapta a pénzt, Erdogan elnök pedig elutazott Urumcsiba, a Hszincsiang – ujgur tartomány fővárosába, ahol azt közölte a kissé meglepett ujgur közönséggel, hogy Kína a kis nemzetiségek földi paradicsoma. Támogassák a jövőben Hszi Csin ping elnök nagyvonalú és humanista politikáját! Igaz, hogy az amerikai külügy szerint százezreket tart lágerekben a Hszincsiang – ujgur tartományban Kína mondván: ezek potenciális dzsihád lázadók. Pénz híján az ujgur dzsihád kimúlt, a fanatikus harcosok Pakisztánba mentek, ahol egy ujgur dandár küzd az iszlám államért.

Mit keres ott Orbán Viktor?

A keleti szél legyőzi a nyugatit – ezt gondolhatja a magyar miniszterelnök, aki nemrég Pekingben az Új Selyemút konferencia vendége volt – egyedül az Európai Unióból. A kínai fővárosban találkozott Putyin orosz elnökkel is, hogy fokozza a hatást. A látvány diplomácia kicsapta a biztosítékot Washingtonban és Brüsszelben, de jól ismerik a magyar miniszterelnököt ahhoz, hogy pontosan tudják: a keleti nyitás józan számítás következménye. Míg Európa, amely meghatározó szerepet játszik Magyarország életében, gyengélkedik addig Kína elszántan növeli befolyását a világban, az Európai Unióban mindenekelőtt Magyarországon.

A türk államok is dinamikusan növekednek, mert ügyesen kihasználják a nyugati szankciókat Oroszország ellen.

Moszkva jelentős mértékben az ő segítségükkel játssza ki a nyugati szankciókat. Ezért lehet a legújabb IPhone-t is megkapni Moszkvában vagy Szentpéterváron a szankciók ellenére. Azerbajdzsán, Kazahsztán és Türkmenisztán energia exportőr, és ezért profitál a globális energia válságból, amely csak tovább mélyülhet, ha kiterjed a gázai konfliktus az egész Közel Keletre. Orbán Izrael barát politikája ebben a környezetben unikumnak számít, de az egykori szovjet tagállamok vezetői sok mindent láttak már a szovjet időkben. Törökország pedig egykor Izrael nagy barátja volt, most viszont Erdogan elnök mennydörögve bírálja Izrael válaszcsapását a gázai övezetben.

Orbán türk barátai

Magyarország, vagy ha jobban tetszik az uralkodó kormánypártnak, akkor ’Macaristan’ miniszterelnökének legutóbbi azerbajdzsáni látogatása elsősorban a ’kipcsak vérű magyarokról’ és Nazarbajev kazah ex-elnöknek történő mély behódolásáról vált ismertté. – Ezzel a felütéssel kezdi Újhelyi István Európai Parlamenti képviselő heti nyílt levelét.

Orbán Viktor ennél jóval súlyosabb kijelentésekre is ragadtatta magát, amelyek mindenképpen fokozott figyelmet érdemelnek. A Fidesz kormányfője a keleti diktátorok bakui összejövetelén ugyanis egyenesen azt mondta, hogy Magyarország jelenleg is harcol a bővítési és szomszédságpolitikai portfólióért az Európai Bizottságban és ha sikerül megszerezni ezt az európai tárcát, akkor

„örömmel állunk a rendelkezésére” Törökországnak és Azerbajdzsánnak. „Az esélyek nem rosszak, de ez egy éles csata. Ha sikerülne (…) megszerezni, akkor a keleti partnerség ügyében szoros együttműködésünk lesz Azerbajdzsánnal, és a tagsági tárgyalás ügyében pedig Törökországgal (…) örömmel állunk az önök rendelkezésére, hogy segítsük az önök törekvéseit”

– fogalmazott Orbán Viktor, így többes szám első személyben, mintha az Európai Bizottság, de legalábbis a bővítésért felelős magyar uniós biztos nevében tenne ígéretet.

Ez súlyosabb állítás annál, mint amilyennek elsőre látszik. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz elnöke jól behatárolható – nem kizárt, hogy személyes vagy családi – érdekek miatt barátkozik a keleti diktatúrák vezetőivel és keresi azok kegyeit mindenféle parasztvakító hazugsággal holmi vérbeli-törzsi kötelékekről. Az azonban, ahogyan kiárusítja – ki tudja mennyiért és kinek a gazdagodására – az uniós tagságunkat a keleti despotáknak, több mint veszélyes.

Orbán Viktor ugyanis fordítva ült fel a kipcsak lóra, amikor a leendő uniós biztos nevében ígérgetett mindenféle jószolgálatiságot a türk üzlettársainak. Az Európai Bizottság tagjai bár a tagállami kormányok által delegált személyek, kinevezésük után megszakad minden formális kapcsolatuk a küldő országgal és kizárólag az uniós szerződések őreként, az egész európai közösség érdekében teljesítik feladatukat. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 245. cikke nagyon pontosan fogalmaz: a biztosok

„feladataik  ellátása  során  teljes  mértékben  függetlenek,  és  az  Unió  általános érdekében  járnak  el;  különösen  nem  kérhetnek  és  nem  fogadhatnak  el utasításokat kormányoktól vagy más külső szervektől.”

Orbán Viktor tehát vagy nemes egyszerűséggel átverte türkmén vértestvéreit vagy beismerte, hogy az általa uniós biztosnak jelölt személy (jelen pillanatban Várhelyi Olivér) nem az Európai Unió, hanem az ő személyes szolgálatában fog továbbra is állni és kész üzletelni a biztos európai jogosítványaival.

Ez súlyosabb botrány, mint gondolnánk és egyszerre kell hogy elgondolkodtassa Ursula von der Leyen bizottsági elnököt, az Európai Néppárt vezetőit és a magyar választókat is.

Türkvilág Magyarországon

Az országot megszállták a magyarul beszélő türkök. A vártnál gyorsabban és könnyebben foglalták el az országot, alig volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.

Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös.

Hogyan történt? Úgy, hogy gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Még 2010 elején is voltak olyan, a magyarul beszélő türkökkel amúgy távolról sem rokonszenvező politikai elemzők, valamint más értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a magyarul beszélő türkök kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a magyarul beszélő türköknek nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (a sokszor hivatkozott elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával.

Röviden: Magyarországgal.

Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl.

Idővel a szavainkat is kisajátították. A magyarul beszélő türkök szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik.

Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.

A magyarul beszélő türkök azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. A mi kis, mindennapi megalkuvásainkra építik a saját nagy hazugságaikat. Befogadónak hazudjuk magunkat, szabadságot szerető népnek, miközben a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt szeretjük, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jók, és mi az, amiért szégyellnünk kell magunkat. Mikor vagyunk szerető szülők, jó apák és anyák. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagyunk család.

Mikor vagyunk hazafiak, és mikor hazaárulók.

A magyarul beszélő türkök a sajátos sokszínűséget szeretik – a szürke számtalan árnyalatát.

Orbán Viktor kockázatos játékba kezdett

0

A magyar kormányfő már nyíltan arra játszik, hogy általános politikai trendforduló következik be Európában. Dupla vagy semmi. Így vezeti fel elemző cikkét Kósa András a pozsonyi Új Szóban:

Van benne rendszer – nagyon röviden így jellemezhetnénk Shakespeare klasszikusával a magyar kormányfő nyár végi–ősz eleji külpolitikai mozgásait. Orbán Viktor egy tőle szokatlanul hosszú nyári szünetet követően – amibe egy általa a Facebookon közölt horvátországi út mellett egy titokzatos, teljes diszkrécióval megejtett görögországi utazás is belefért – fejest ugrott a nemzetközi politikába.

Ennek első fejezeteként Milánóban találkozott Matteo Salvini olasz belügyminiszterrel…

(…) A CNN kommentárjában megjegyezte, az Orbán–Salvini „első randevú” minden bizonnyal arra volt jó, hogy a felek kísérletet tegyenek egy EU-szkeptikus, jobboldali populista tömb létrehozására akár már a jövő májusi európai parlamenti választásokra.

Kósa András ezt követően megállapítja: Tény, hogy a Fidesz és maga Orbán Viktor is egy ideje már nyíltan hangoztatja, hogy jövőre meggyengülnek az úgynevezett főáramú politikai erők, és az erősen unió-szkeptikus pártok erősödhetnek meg. Ez annyiban abszurd, hogy – a párt politikusaival folytatott háttérbeszélgetések alapján – a Fideszben szinte nyílt kárörömmel figyelik a helyzetet, vagyis saját pártcsaládjuk, az Európai Néppárt (ennek tagja többek között a Bugár Béla vezette Híd is) meggyengülését, és mindenki azt várja, hogy a magyar kormánypárt pozíciói jelentősen megerősödnek majd az EPP-frakción belül. Vagy ha nem, hát akkor egyszerűen lelépnek.

(…) Igaz, Orbán Viktor még júniusban „belengette”, hogy ők akár ki is léphetnek, de ezt akkor még csak blöffnek tartották. Most, a Salvinivel folytatott megbeszélések után már reálisabbnak tűnik egy új formáció létrehozása jövőre, mint korábban valaha.

Kósa András szerint a tendenciát ráadásul más tényezők is erősítik: Emmanuel Macron francia elnök már meg is üzente a duónak, hogy nyugodtan lássák őbenne a legnagyobb politikai ellenfelüket, mivel ő jövőre egy olyan páneurópai politikai mozgalmat szeretne gründolni, amelyik kifejezetten az integráció elmélyítéséről és a menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról szól. Hogy az immár uniós szintre emelt játszma nyertese ki lesz, az ma még megjósolhatatlan, de könnyen belátható, hogy Orbán vagy sokat nyer, vagy sokat veszít. Amennyiben valóban megerősödnek a Fideszhez hasonló politikai erők, akár európai szinten is erős vezetővé válhat, de ha nem jön be a számítása, akkor perifériára is sodródhat, bár utóbbit természetesen erősen relatíve kell értelmezni, mert egy kétharmaddal regnáló, az EP-ben 12–15 képviselővel bíró (a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint ennyi mandátum biztosan kinéz a Fidesznek jövőre) miniszterelnököt természetesen nehezen lehet majd látványosan ignorálni.

Mégis, az utóbbi esetben Orbánnak inkább maradna egy sokkal értéktelenebb „játszótér”, az EU-n kívüli kapcsolatok. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, hogy a magyar kormányfő kiléptetné az országot az unióból, hanem „csak” abban az értelemben, hogy külpolitikai elismerést máshol kell majd keresnie. Ezt Moszkvában biztosan kevésbé találná meg, bár az utóbbi időben gyakrabban találkozik Orbán Putyinnal, mint bármely más vezetővel, ezek a megbeszélések valószínűleg csak kifelé tűnnek felhőtlen hangulatúnak.

Az Új Szó publicistája ezt követően megállapítja: Egy térség ellenben biztosan van, ahol a magyar kormányfő bármikor feltétlen elismerésre számíthat: talán nem véletlen, hogy cikkünk megírásának idején is még Kirgizisztánban tartózkodik, a „türk tudatú népek” Nomád Világjátékán. A magyar kormányfő ezzel olyan illusztris társaságba keveredett, mint Recep Tayyip Erdogan török, Ilham Aliyev azeri, Nurszultan Nazarbajev kazah és Savkat Mirzijojev üzbég államfő. A magyar kormányfő vonzalmának a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok iránt nehéz racionális indokát találni: Magyarországnak hangsúlyozottan nincsenek külpolitikai céljai a térségben – erről egyetlen külügyi stratégia sem szól – a kétoldalú kereskedelem volumene ezekkel az országokkal elhanyagolható mértékű, évi pár millió, tízmillió euró. Igaz, ezekben az országokban nyilván nem hozzák szóba például a CEU-t.

Ideológiai és időutazások Orbán Viktorral

A magyar miniszterelnök nem csak térben utazik sokat, de időben és ideológiailag is kedveli a változatosságot. Legutóbb a türk nyelvi rokonságról beszélt, míg öt évvel ezelőtt Helsinkiben azt mondta, hogy a magyarok finnugor rokonsága nem véleménykérdés, hanem tény.

 

Finnugor vagy türk nyelvi rokonság?

A magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban. Ezt mondta Orbán Viktor Kirgizisztánban.

„Korábban sértésnek szánták, hogy Magyarország Európában a legnyugatibb keleti nép, de a türk országok fantasztikus sikerei, gazdasági és politikai fejlődése miatt ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat. „Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.

Orbán Viktor miniszterelnök és Szooronbaj Zseenbekov kirgiz elnök. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Öt évvel ezelőtt, 2013. májusában, Orbán Viktor Helsinkiben még határozottan kiállt a finnugor nyelvrokonság mellett: szerinte tényről, nem véleménykérdésről van szó.

„Az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása”

De nem csak a nyelvi kérdésekhez áll rugalmasan Orbán. Miközben Magyarországon már javában folyt a bevándorló-ellenes kampány, 2015. június 5-én az egyiptomi elnök budapesti látogatásakor Orbán ezeket mondta: „Európában sok helyen félnek az iszlámtól, és ellenségesen néznek rá, de Magyarország nem ilyen hely… az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása, amiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni… A magyarok a kulturális diverzitásban is hisznek, a kultúrák közötti különbség pedig a Jóisten adománya.”

Néhány nappal később, az Arab Bankok Szövetségének éves közgyűlésének résztvevőit Orbán Viktor arról biztosította, hogy „Itt mindenkit tisztelettel fogadunk…az iszlám embereket is, az iszlám civilizációt is nagy tisztelettel fogadjuk”.

A miniszterelnök szerint „az iszlám világból érkezett emberekre sem úgy tekintenek, mint akik fenyegetést jelentenek, hanem egy fejlett civilizáció képviselőiként, és nem szégyellünk időnként tanulni is tőlük”. Orbán az arab üzletembereknek a katolikus pápa szavait idézte, miszerint „ha jobban figyelt volna az emberiség a Korán tanításaira, akkor nem tartana itt a világ.”

„Brüsszelben nincsenek rokonaink, Kazahsztánban rokonokat találunk”

Karim Maszimov kazah kormányfő és Orbán Viktor Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala

2015 áprilisában Orbán Viktor Kazahsztánban járt, ahol Karim Maszimov kazah kormányfővel találkozva a következő érzelmes vallomással kedveskedett vendéglátójának: „Nagy örömmel utazunk Kazahsztánba. Az Európai Unióban politikai értelemben egyenrangú partnerként kezelnek minket, de az eredetünk szerint ott mi idegenek vagyunk. Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát. Ezért mindig nagy örömmel utazik Önökhöz a magyar delegáció.”

„Az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik”

Mindezek után nem meglepő, hogy Orbán Viktor 2007-ben még Kelet és Nyugat szerepét is másképp látta.

„Ne engedjék, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszert csináljanak és tartsanak ki a nyugatos gondolkodás mellett” – üzente Orbán Viktor a fiatal demokratáknak 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapján.

Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk. És azt üzenjük a jövőnek, hogy ne engedjék, hogy mindez visszamásszon az ablakon.

…Azt üzenjük az utánunk jövő generációnak, hogy ne engedjék, hogy abból a demokráciából, amit a mi új nyugat nemzedékünk kiküzdött magának, abból most egész egyszerűen demokrácia nélküli többpártrendszert csináljon…. És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot.”

„Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy igen továbbra is tartsanak ki a nyugatos Magyarország mellett, ne engedjék, hogy erről az útról Magyarországot letérítsék. Szeressék, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”

„Mi egy keleti nép vagyunk”

2017-ben, pekingi látogatásakor már szó sincs nyugatos gondolkodásról. Orbán mellőzi a filozófiai fejtegetéseket, nem áll ki Tibet mellett, épp ellenkezőleg: „A kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint ahogy Magyarországé a magyarokra. Senkinek sincs joga ebbe valamiféle önjelölt döntőbíróként beleszólni”.

Orbán Viktor és Li Ko-csiang kínai kormányfő. MTI/EPA/Hou Hvi Jung

A magyar miniszterelnök szerint a keleti nyitás lényege a tisztelet, amely megelőzi az ideológiát, „A magyaroknak szerencsésebb a helyzetük, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és ez egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik”.

A magyar miniszterelnöknek 2014. március 25-én, Szaúd-Arábiában is sikerült felülemelkednie a korábban a Fidesz által preferált emberi jogok helyzetén: „Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.”

Éljen az örök és megbonthatatlan türk-magyar nyelvi rokonság!

„Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.  Magyarország miniszterelnöke mondta ezt Kirgizisztánban, a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján Cholpon-Atában.

Megint tanultunk valamit. Török nyelvű állam vagyunk. Magyarul: türkök. Nincs ebben semmi trükk, szokjunk a gondolathoz Béláim. El lehet dobni a régi telefonkönyveket, hogy klasszikust idézzünk. Mert már semmi sem az, ami volt. Nem a finn-ugor nyelvcsaládba tartozunk, hanem a türkök közé.

Mondhatták volna hamarabb, előbb megokosodhattunk volna. De talán még most sem késő, még most is fel tudjuk ismerni a nagy tanulságot. Hogy tényleg nem kellenek a tudományok, a kiművelt emberfők kora lejárt.  Akadémikusok, filozófusok, megannyi fölösleges fazon.

A Kedves Vezető megmondja nekünk, hogy mi az irány. Most például azt, hogy nem a finn-ugorokkal rokon a nyelvünk, hanem a türkökével. Kitalálhattuk volna magunktól is. Ha máshonnan nem, hát onnan, hogy egyre több helyen hallani türk akcentussal beszélő magyarokat. Sejthettük volna, ha lett volna rá fülünk. Vagy szívünk.

Lehet, hogy jövőre ez is másképp lesz. Ha a Kedves Vezető úgy akarja, a japánokkal leszünk rokonok (bár, ha hihetünk Matolcsy Györgynek, akkor ez már tényként kijelenthető). Vagy a kenyaiakkal. Olyan országban, ahol bármi megtörténhet, ott többnyire minden meg is történik.

Mindenki nyugodjon le, mostantól a türkök rokonai vagyunk. Már évekkel ezelőtt megmondta a Kedves Vezető, hogy Keleten vagyunk otthon, Nyugaton idegenek vagyunk.

Most ne rúgózzunk azon, hogy ki beszélte be neki, hogy jó nekünk, ha azt mondja, hogy a magyar nyelv a türkkel rokon. Lehet, maga találta ki, megtetszett neki a gondolat, ilyet még sosem mondott, halljuk hát, hogyan hangzik. A vendéglátók is örülni fognak és miért ne szerezzen örömet az ember másoknak, főleg, ha ez nekünk nem kerül semmibe.

A bálnákkal is rokonok vagyunk, meg a koalákkal. Nem vicc, ugyanolyan komoly, mint amikor a királyi főtörténész azt mondja, hogy ami a zsidókkal Horthy alatt történt, az nem jogfosztás volt, hanem jogkorlátozás. Anyád, mondanám, ha lett volna neki ilyen.

Azt a finn-ugor marhaságot meg felejtsétek el szépen Béláim! Idáig hittünk benne, de most mondjátok meg őszintén: volt valami hasznunk belőle? Kaptunk a finn-ugoroktól gázt, olajat, vagy bármit? Mikor hívtak meg bennünket a  Harmadik Finn-Ugor Nomád Világjátékokra?

Na ugye, hogy na ugye!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK