Kezdőlap Címkék Trum

Címke: trum

Az új hiszékenység, avagy ki hisz a populistáknak?

Az amerikai elnök kijelentette, hogy Boris Johnson új brit miniszterelnök azért népszerű, mert ő a brit Trump. Mindketten populistának számítanak – ami a cinikusoknak annyit tesz, hogy szemtelenül hazudnak, ha ez szavazatokat hoz -, ennél azonban fontosabb, hogy Trump és a többi populista sikere arra látszik utalni, hogy a szavazók egyre hiszékenyebbekké válnak – írta Raj Persaud londoni író és pszichiáter.

Cikkének címe: „Az új hiszékenység, avagy ki hisz a populistáknak?” Csábító, hogy a közösségi oldalakat és a fake newst tegyük felelőssé, de egy friss lélektani kutatás más, meglepő irányba mutat. Általában azt feltételezik, hogy az emberek dühből és sértettségből szavaznak a populistákra. Most azonban a populizmus és a status quóval szembehelyezkedő pártok népszerűsége olyan időszakban nő, amikor a felmérések azt mutatják, hogy a szavazók még soha ne voltak boldogabbak.

Joseph Forgas, az ausztráliai New South Wales egyetem kutatójának egy friss munkája meggyőző választ ad: a boldog emberek hiszékenyebbek. Forgas kísérletek sorával kimutatta, hogy a negatív érzelmi állapot csökkenti, míg a jó hangulat növeli a hiszékenységet. A kutató szerint a választók nyitottsága az egyszerű, populista üzenetekre meglepően fontosnak bizonyult a legutóbbi politikai fejleményekben, a brexitben, Trump uralmában, vagy a populista autokraták törökországi és magyarországi megválasztásában. Korábbi klinikai

kutatások már kimutatták, hogy, hogy a rosszkedvű emberek könnyebben felismerik a nyelvi többértelműséget, amely a populisták egyik jellemző vonása.

A szerző ismertette Forgas kísérleteit, köztük azt, amikor a diákok egy tanár és egy váratlanul belépő nő közötti (megrendezett) heves szóváltás tanúivá váltak, majd erről az esetről egy héttel később félrevezető információkat kaptak. Forgas kimutatta, hogy a jó hangulat növelte a készséget a félrevezető információk elfogadásában, míg a rossz hangulat megakadályozta a tájékoztatás elfogadását. Egy másik kísérletből az derült ki, hogy a pozitív hangulatban lévő részvevők hajlamosabbak voltak értelmet felfedezni például a tudományos halandzsában. Egy további kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék színészek által bemutatott arckifejezések – boldogság, düh, szomorúság, undor, félelem – igaz voltát. A jó hangulatban lévők hajlamosabbnak mutatkoztak igaznak minősíteni a látottakat, mint a rossz hangulatban lévők.

Forgas legfontosabb következtetése, hogy egy bizonyos depresszió kevésbé hiszékennyé teszi az embereket, főleg, ha a külvilágról van szó. Ez akár olyan túlélési mechanizmus is lehet, amely az evolúció során fejlődött ki. Egy vasállattal szembe kerülve a veszély félelmet keltett, és ez éberebbé tette az embert a veszélyekkel szemben. Ezzel szemben az elégedettség az jelentette, hogy az ember lazíthatott, és felhagyhatott azzal, hogy folyton a környezetet kutassa esetleges veszélyeket keresve.

A negatív érzelmek tehát úgy működnek, mint afféle enyhe evolúciós figyelmeztető jelzések. Élénkítik a figyelmet és az éberséget, ami fokozza a hamis és félrevezető információkkal szembeni érzékenységünket a politikai vitákban is.

Azt mondják, Boris Johnsont nem lehet nem kedvelni, ha az ember egyszer találkozott vele. Ám rokonszenves kisugárzása és tehetsége, hogy pozitív hangulatot ébresszen, eltereli a figyelmet kormányképességéről. Nem kizárt, hogy a Johnson féle populista politikusok sikerének titka a barátságosság, de az idézett kutatás szerint ez lehet veszélyes voltuk forrása is – írta a Spiegelben megjelent cikk szerzője.

Miért nem jön létre a szingapúri csúcstalálkozó?

0

Próbálja meg, – tudom, nem könnyű -, nyájas olvasó Kim Dzsong Un helyébe képzelni magát: Ön vajon elhinné, hogy az életszínvonal javulásával megvásárolhatja az észak-koreaiak és a nemzetközi közösség jóindulatát? Eörsi Mátyás blogbejegyzése.

Kim Jong-un (vagy Kim Dzsong Un, ahogy tetszik), immár sokadik okot hozott fel arra, hogy miért lépne vissza a szingapúri csúcstalálkozótól, végül azonban megemlítette a valós okot is. Ez pedig úgy hangzott, hogy az Egyesült Államok továbbra is azt követeli tőle, hogy teljesen mondjon le nukleáris fegyvereiről.

Rendkívül csekély az esélye a szingapúri csúcsnak, nem is egészen értem, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amelynek az elemzői a világ élvonalába tartoznak, hogy a csodába hitették el Donald Trump elnökkel, hogy békét tud teremtani a koreai félszigeten. Nyilván fogalmam sem lehet a CIA és a Fehér Ház közötti kommunikációról, mégis, ha szabad találgatni, úgy vélem, hogy senki sem hitetett el az elnökkel semmit. Az elnök hitte csak azt, hogy elég Obama helyébe lépni, és már szinte önmagától jön a siker. Ő akarta a sikert oly nagyon, hogy lesöpörte az elemzéseket, és az adminisztráció – mi mást tehetett – úgy tett, mintha maga is hitt volna abban, hogy Szingapúrban Donald Trump kezet fog a régi ellenséggel, és nem is lesz már egyéb gondja, mint bezsebelni a belpolitikai hasznot. Donald Trump valójában Ronald Reagan méltó utódja. Nos, erre még várnia kell, nem is keveset.

Vajon miért mondana le Kim Dzsong Un a nukleáris fegyverekről? Talán azért, mert akkor megszűnik az embargó, kapnak némi segélyt is, ettől növekedik az életszínvonal, és …. És? Vajon hihet-e Kim Dzsong Un abban, hogy az elnyomás csökken, az életszínvonal nő, és cserébe az észak-koreaiak nagyvonalúan elfeledkeznek az elmúlt évtizedek horrorjáról?

Próbálja meg, – tudom, nem könnyű -, nyájas olvasó Kim Dzsong Un helyébe képzelni magát: Ön vajon elhinné, hogy az életszínvonal javulásával megvásárolhatja az észak-koreaiak és a nemzetközi közösség jóindulatát? Dehogy. Ön is, nyájas olvasó, arra a következtetésre jutna, hogy Ön csak úgy tudja megérni a nyugdíjas kort, ha fenntartja a terrort, aminek pedig feltétele, hogy Ön az egész világgal szemben álló hősként tetszeleghessen. Az egész világ azonban csak és kizárólag akkor fog Önnel foglalkozni, ha Ön atomfegyverrel fenyegeti az Önt körülvevő világot, ahogy ez pompásan működött már nagypapa (Kim Ir Szen), a kedves édesapa (Kim Dzsongil) és már az Ön uralkodása alatt is.

Ha Ön lemond az atomfegyverekről, és – tételezzük fel – megússza a népfelkelést, Ön már cseppet sem lesz fontosabb, mint a vietnami vagy a laoszi elnök (Hogy is hívják őket? Na ugye: nem tudja senki), márpedig ki várhatja el Öntől, hogy önként lemondjon arról, hogy világpolitikai tényező legyen? Ugyan már, Önnek esze ágában sem volt soha lemondani az atomfegyverekről.

Egy pillanatra azért elbizonytalanodott. A háttérben a diplomatái kicsikarták az Egyesült Államok ígéretét arra, hogy amennyiben Ön lemond az atomfegyverekről, akkor a nemzetközi közösség nem fog rezsimváltást követelni Észak-Koreában. Így talán nem csak valami jót tehet, de a hatalmát is megőrizheti, hiszen ígéretet tettek arra, hogy…

Ekkor azonban diplomatái emlékeztették az 1994-ben aláírt budapesti memorandumra. Hoppá, pedig majd elfelejtette! Pedig fontos lecke: 1994-ben Ukrajna átengedte összes atomfegyverét Oroszországnak, cserébe Oroszország garantálta Ukrajna nemzetközileg elismert határait. A dokumentumot Ukrajnán és Oroszországon kívül aláírta az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is, és támogató nyilatkozatot adott ki Kína és Franciaország is. És mi is történt, miután Ukrajna mindenben tökéletesen teljesítette kötelezettségeit és az utolsó atomfegyverét is átadta Moszkvának? Mindannyian tudjuk, Phenjan is tudja, Moszkva miképpen hálálta meg Ukrajna szerződésszerű teljesítését: A Krím félsziget annektálásával. Tett ez ellen bármit is az ún. nemzetközi közösség? A memorandumot aláíró USA és az EK? Nem tudtak, vagy nem akartak tenni ellene. Ez Kijevnek édes-mindegy, a kérdés azonban Phenjan számára az, hogy ha lemond atomfegyvereiről, akkor vajon mi a garancia arra, hogy néhány év elteltével néhány aláíró nem fog-e “megfeledkezni” mostani vállalásáról? Vajon mit ér egy nemzetközi szerződés?

Mint említettem, Ön már majdnem elbizonytalanodott, már-már megállapodott az Amerikai Egyesült Államokkal, Ön már találkozott a Dél-Koreai elnökkel, tervezte a szingapúri csúcstalálkozót, ahol Önnek a világ leghatalmasabb vezetői, az USA és Kína elnöke udvarolnak, Ön szerepelni fog a világ összes híradójában, már-már a zsebében érezheti a Béke Nobel díjat, amikor… amikor az Ön őrült szerencséjére Donald Trump felmondta az Iránnal megkötött atomalkut. Hogyan? Van ilyen? Aláírunk egy szerződést, aztán jön egy új elnök, aki nem hosszabbítja meg, csak azért, mert ezt ígérte a kampányban? De ha… de ha… de ha ez így van, akkor mi a garancia arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok valamelyik következő elnöke nem ígéri meg Ohioban a velem megkötött szerződés felmondását, és akkor….

De tényleg: Még Önre haragszanak, hogy esze ágában sincs leszerelni atomfegyvereit? Pedig jó móka volt ott a határon… békefát ültetni, meg ilyesmi… kiválóan szórakozott, ugye, nemzete soha korábban ennyire még nem tisztelt vezetője lett… De hogy leszerelje az atomfegyvereket? Tök hülyének nézik Önt?

Szerző: Eörsi Mátyás

Német-kínai egyeztetés az USA ellenében

0

A német kancellár telefonon tárgyalt az újjáválasztott Hszi Csinping elnökkel. Ezúttal a globális kereskedelem volt a téma, miután Donald Trump amerikai elnök védővámot vetett ki az acél- és az alumínium-importra. Az amerikai elnök mind Kínát mind Németországot bírálja amiatt, hogy túlságosan nagy a kereskedelmi többletük.

„Ez azért van, mert mi áruink jók, és sokan keresik őket”

– vágott vissza a protekcionista Trumpnak Angela Merkel. Arra is rámutatott, hogy a konjunktúra miatt Németország importja nő, emiatt pedig csökken a kereskedelmi többlete: tavalyelőtt még 248 milliárd euró volt, tavaly már csak 244 milliárd.

Merkel Hszi Csinping elnökkel megállapodott abban, hogy Trump védővámos intézkedéseinek ügyét a G-20 következő csúcstalálkozója elé viszik.

A gazdasági nagyhatalmak túlnyomó többsége a szabadkereskedelem híve, míg Trump Amerika érdekeit helyezi előtérbe.

Merkel Amerikába küldte gazdasági miniszterét, hogy igyekezzen elérni: Washington ne indítson általános kereskedelmi háborút. Peter Altmaier német gazdasági miniszternek nem lesz könnyű dolga, hiszen az amerikai elnök – legalábbis a hírek szerint – újabb protekcionista intézkedéseket fontolgat. Emiatt lemondott gazdasági főtanácsadója, a szabadkereskedelem-párti  Gary Cohn.

Egyelőre a szavak háborúja folyik: a konkrét intézkedések még nem érintenek létfontosságú érdekeket.

Ráadásul a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD arra mutatott rá, hogy a G-20 államok jó részének kereskedelempolitikája sokkal inkább protekcionista, Trumpé: India és Brazília jár ebben az élen. Sőt, Kína is jobban védelmezi a belső piacát, mint az Egyesült Államok. A tendencia nyugtalanítja inkább a megfigyelőket: a piacok elzárása a külföldi áruk elől komoly válságot idézhet elő. Igaz, hogy a világkereskedelem az utóbbi években csak nagyon lassan nő, de a határok visszaállítása lefékezheti a konjunktúrát, pedig ennek fenntartása Amerikának éppúgy érdeke mint a világ más országainak.

Demonstratív amerikai hadgyakorlat a Csendes-óceánon

0

Egyszerre három repülőgép-hordozóval rendez hadgyakorlatot az Egyesült Államok, amire tíz éve nem volt példa.

Scott Swift tengernagy, az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájának főparancsnoka azt közölte, hogy a hadgyakorlatot a nyugat-csendes-óceáni térségben rendezik meg szombattól jövő keddig. A manőverek pontos helyszínét nem árulta el.

„Ritka lehetőség, hogy egyszerre két repülőgép-hordozó anyahajóval tartsunk hadgyakorlatot, de még ritkább, hogy hárommal” – fogalmazott Swift.

Hangsúlyozta, hogy több repülőgép-hordozó csapásmérő képességét próbára tevő hadgyakorlat rendkívül összetett feladat, és erőteljes bizonyítéka a csendes-óceáni flotta egyedülálló képességeinek, a térség biztonsága és stabilitása iránti szilárd elkötelezettségének. Az AP amerikai hírügynökség a védelmi minisztérium meg nem nevezett tisztségviselőire hivatkozva azt jelentette, hogy

a hadgyakorlattal a Trump-kormány eltökéltségét kívánja demonstrálni Észak-Koreának.

A manőverekben a Japánban állomásozó USS Ronald Reagan, a San Diegoban lévő USS Theodore Roosevelt és a Washington államban, a bremertoni haditengerészeti támaszponton állomásozó USS Nimitz anyahajó vesz részt.

Az ázsiai körúton lévő Donald Trump elnök a hadgyakorlattal egy időben keresi fel ázsiai körútja két utolsó állomását, Vietnamot és a Fülöp-szigeteket.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK