Tisztelt Honfitársam!
Megkaptam a levelét, amelyre ezúton igyekszem illő módon válaszolni. Először is hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet, amiért Ön pénzt, s fáradságot nem kímélve, velem együtt mintegy 8 millió honfitársamnak írt levelet. Nem lehetett olcsó mulatság, s bár úgy sejtem, hogy Ön tehetős ember, félő, hogy ekkora postaköltség még az Ön családi költségvetését is megterheli. Nem szeretném, ha e mostani költekezés miatt anyagi gondjai támadnának, és ebből kifolyólag problémát okozna a sárga csekkek befizetése.
Nem tudom, Ön volt-e már ilyen helyzetben, ha nem, akkor elárulom, amit sokmillió magyar polgár rendre a saját bőrén tapasztal: a befizetés elmaradása esetén a szolgáltatók előbb figyelmeztető felszólítást küldenek, majd – további nemfizetés esetén – beszüntetik a szolgáltatást.
Ön azt írja levelében, hogy „a nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre.”
Ha nem lett volna gyerekszobám, akkor most arra kellene gondolnom, hogy Ön nem mond igazat. (Magyarul: hazudik). Az ország polgárainak nagy többsége ugyanis nem válaszolt az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levelére. Vagy azért, mert nem érdekelte őket a téma, vagy azért, mert nem értettek egyet azokkal a nyilvánvaló képtelenségekkel, amelyet az Ön nemzeti konzultációnak nevezett levele tartalmazott. A hozzávetőlegesen nyolcmillió nagykorú állampolgár közül a hivatalos közlés szerint 2 356 811-en küldték vissza a levelet. Ha ez a szám igaz – és sokan ebben is kételkednek – akkor sem felel meg a valóságnak, hogy az ország polgárainak elsöprő többsége nemet mondott a Soros-tervre.
Mely terv, Ön is tudja Tisztelt Honfitársam, nem létezik. Ön azt írja, hogy Soros György „lebontaná a határokat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából, és a Közel-Keletről.” Ilyen tervet, vagy elgondolást sem Sorostól, se más normális embertől eddig nem hallottunk. Ha Sorosnak, vagy bárki normális embernek létezne ilyen terve, akkor Ön, Tisztelt Honfitársam, bizonyára már előhozakodott volna az ezt bizonyító szövegekkel.
Tudom, most már Ön sem kíván milliókat behozni Magyarországra, bár volt idő, amikor erről még másképp gondolkodott. Például 2001-ben, amikor az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) üzleti ebédjén Ön úgy fogalmazott, hogy az elkövetkező öt évben Magyarországnak a gazdasági növekedés fenntartása érdekében több millió gazdasági bevándorlót kell befogadnia. Mindehhez még azt is hozzátette, hogy ennek érdekében az országnak át kell gondolnia a bevándorlási szabályokat.
Ezek nem Soros György gondolatai voltak Tisztelt Honfitársam, hanem az Ön szavai. Persze, mint mindenkinek, Önnek is változhat a véleménye, ám ebben az esetben több szerénységet, visszafogottságot várnánk el Öntől, valamint annak a beismerését, hogy két eset lehetséges: Ön 2001-ben rosszul mérte fel a helyzetet, vagy 2018-ban nem mond igazat.
Levelének vége felé Ön azt írja: ragaszkodunk ahhoz, hogy csak mi, magyarok dönthessük el, hogy kikkel élünk együtt. Rossz hírem van az Ön számára Tisztelt Honfitársam: mi, magyarok, már most sem dönthetjük el, hogy kikkel élünk együtt. Én magam például számos olyan honfitársamról tudok, akikkel, ha rajtam állna, eszem ágában sem lenne egy országban élni. Feltételezem, hogy Ön bizonyára hasonlóképpen van ezzel, és sok olyan embert fel tudna sorolni, akiket szívesebben látna a határainkon kívül.
Így megy ez, tisztelt Honfitársam.
Honfitársi tisztelettel,
Föld S. Péter
