Kezdőlap Címkék Terrorizmus

Címke: terrorizmus

Apja örökébe lép Oszama bin Laden fia?

Hamza bin Laden volt Oszama kedvenc fia. Elemzők szerint hamarosan ő veheti át az al-Kaida vezetését. Nemcsak származása miatt lehetséges ez, hanem azért is, mert beszámolók szerint ő is kifejezetten karizmatikus. Ő is igyekszik apja örököseként pozicionálni magát. Hangüzeneteiben az Iszlám Államnak is tesz gesztusokat, a két szervezetet is közelebb hozhatja egymáshoz. Kommandós akció indult, hogy elfogják vagy megöljék.

Ali Soufan évekig az FBI különleges ügynökeként dolgozott, a terrorizmusra és az al-Kaidára specializálódott. Idővel az egyik legmagasabb rangú terrorelhárító és kihallgató lett, visszavonulása után pedig az egyik legelismertebb elemző. Ő írt most a 28 éves Hamza bin Ladenről, Oszama bin Laden kedvenc fiáról egy tanulmányt, amely a West Point akadémia Terrorellenes Központjának Sentinel című folyóiratában jelent meg.

Soufan azt írja, hogy 2001 novemberében Oszama bin Laden az afganisztáni Dzsalalabad környékén vett búcsút három fiától, Bakrtól, Khalidtól és Hamzától, és a Tora Bora barlangrendszerben rejtőzött el. Bakr később eltávolodott a dzsihádista mozgalomtól. Khalid 2011 májusában, a pakisztáni Abbottabadban apjával együtt halt meg. Hamza viszont hosszú időre eltűnt –

két éve került elő, mint a legvalószínűbb jelölt arra, hogy újraegyesítse a széttagolt dzsihádista mozgalmat,

és vezesse az al-Kaidát.

A korai évek

Oszama bin Ladennek Hamza anyja, Khajria Szabar volt a kedvenc felesége. Ő is Szaúd-Arábiában született, gyerekpszichológusként dolgozott. Így is ismerkedtek meg: bin Laden első feleségétől, Najva al-Ghanemtől született fiát, Szaadot kezelte.

Khajria ekkor már a 30-as éveinek közepén járt, és még nem volt férjnél, ami a konzervatív Szaúd-Arábiában meglehetősen szokatlan volt.

Oszama bin Laden hét évvel fiatalabb volt nála,

és már ekkor ismert volt, mint a szovjetek ellen harcoló afganisztáni mudzsahedek támogatója. És bár már volt két felesége, elvette Khajriát is.

Évekkel később született meg közös fiuk, Hamza – ugyanabban az évben, mint Khalid, akinek anyja bin Laden negyedik felesége, Sziham Szabar volt.

Oszama és Hamza bin Laden
Forrás: YouTube

A következő években Khajria Szabar, akit innentől kezdve inkább Umm Hamzaként, vagyis Hamza anyjaként emlegettek (ez magyarul degradálóként hangzik, de az arabban megtiszteltetést jelent), szép lassan több lett, mint feleség: sokkal inkább tanácsadó. Bin Laden testőre, Abu Dzsandal azt mondta róla: mindenki nagyon tisztelte.

Amikor bin Laden Szudánba tette át az al-Kaida bázisát, ő tanította a nőket és a gyerekeket az iszlamista ideológiára, de házassági tanácsokat is adott.

Komoly szerepe volt abban, hogy a szervezet együtt maradt.

Bin Laden második felesége, Khadija Sarif egyébként ekkoriban hagyta el őket (Najva később, 2001-ben, a szeptember 11-ei terrortámadások előtt).

1996-ban aztán a nemzetközi nyomásnak engedve a szudáni diktátor, Omár Basir kiutasította az al-Kaidát, így Afganisztánba mentek, ahol a tálibok biztosítottak nekik menedéket.

Itt lett lassan egyre egyértelműbb, hogy

Hamza Oszama bin Laden kedvenc fia.

Még nem volt tíz éves, amikor már propagandavideókon tűnt fel. Kiképzést is kapott.

2001. szeptember 10-én Oszama bin Laden elküldte feleségeit és a gyerekeit addigi bázisukról, Kandaharból. Pakisztánba akarta őket menekíteni, ahol a korábbi években nyugodtan tevékenykedhettek, a terrortámadások után azonban Pervez Musarraf pakisztáni elnök támogatni kezdte az amerikai ellencsapást. Így a család inkább Iránba ment.

Az al-Kaida hiába szunnita szélsőséges szervezet, Irán pedig síita, ez volt gyakorlatilag az egyetlen hely, ahol számíthattak arra, hogy ellenállnak az amerikai nyomásnak.

Az al-Kaida biztonságos házak egész hálózatát működtette

itt – ezek egyikében rejtőzhetett egy ideig Abu Muszab az-Zarkávi is, aki nem sokkal később az Iszlám Állam elődszervezetét alapította Irakban.

Az iráni titkosszolgálat természetesen tudott a jelenlétükről, folyamatosan megfigyelték őket – gyakorlatilag foglyok voltak. Ezzel együtt, Hamzát anyja folyamatosan tanította, és ebben más, szintén itt bujkáló al-Kaida tagok is segítségére voltak. Hamza állítólag kiváló ismerője lett a Koránnak, az iszlám jognak és a hádisznak, vagyis a Mohamed életéről és tanításáról szóló gyűjteménynek, ráadásul ismerősei szerint karizmája is volt.

Közben meg is nősült, egyik tanára, a régóta az al-Kaida egyik parancsnokaként tevékenykedő Abu Mohammed al-Maszri lányát vette el. Két gyerekük született: Oszama és Khajria. Közben

folyamatosan leveleztek apjával,

akinek mindig azt írta, hogy találkozni akar vele.

Hamza bin Laden kb. 10-12 évesen
Forrás: YouTube

2010-ben aztán az al-Kaida túszul ejtett egy iráni diplomatát, akit augusztusban, a Ramadán kezdetén kicseréltek Hamzára, anyjára, feleségére és gyerekeikre. Pakisztán egyik tartományába, Vazirisztánba mentek, ahol sok al-Kaida tag élt – pakisztáni védelem alatt.

Oszama fiai ekkor teljesen szétszórtan éltek.

A legidősebb, Abdullah például Szaúd-Arábiában, visszahúzódó üzletemberként dolgozott. Bakr nagyanyja családjával élt Szíriában. Omar Katarban lakott egy ideig, majd ő is Szaúd-Arábiába költözött. Uthman és Mohammed Vazirisztánban élt, Khalid pedig Abbottabadban volt, apjával együtt, ő volt a búvóhelyükként szolgáló erődítmény mindenese.

Oszama Hamzát először Katarba akarta küldeni, hogy ott tulajdonképpeni szóvivőjeként működjön, de erről lebeszélték, mondván, Katar az USA szövetségese, és fennáll a veszélye, hogy kiadják. Így aztán úgy döntött, hogy Uthmant, Mohammedet és Khalidot Pesavárba küldi, és Hamzát veszi maga mellé.

Oszama bin Laden nagyon óvatos volt a fiaival, különösen azután, hogy egy évvel korábban Szaad meghalt egy amerikai rakétatámadásban, szintén Vazirisztánban. Éppen ezért

Hamzára nagyon vigyáztak,

és hónapokig tervezték, hogyan juthatna biztonságban Abbottabadba. 2011 áprilisának végére állt össze minden, és a terv szerint Hamza hamarosan el is indult volna. Néhány héttel később azonban apját, a még vele együtt lévő Khaliddal együtt, amerikai kommandós akcióban megölték.

Apja halála után

Napokon múlt, hogy Hamza nem ért Abbottabadba. Anyját a pakisztáni hatóságok letartóztatták, egy évvel később több más családtaggal együtt Szaúd-Arábiába deportálták. Most is ott él, Dzsedda mellett, gyakorlatilag fogolyként.

A következő években az addigi második ember, Ajman az-Zavahiri lett az al-Kaida vezetője. Az-Zavahiri eddig is kulcsfigurája volt a szervezetnek. Ahogy Michael Weiss és Hassan Hassan írja az ISIS – Inside the Army of Terror című könyvében, az egykori sebészorvos már a 80-as években járt a Vörös Félhold tagjaként Pakisztánban és Afganisztánban, majd sok más szélsőségessel együtt őt is bebörtönözték otthon, Egyiptomban, Anvar Szadat elnök meggyilkolása után. Szabadulása után Afganisztánba ment, és már ott is maradt.

Nagyon nagy hatással volt Oszama bin Ladenre,

akivel már a nyolcvanas évek óta kapcsolatban volt. Elméletei nagy mértékben befolyásolták bin Laden gondolatait: ő volt a terrorszervezet fő ideológusa.

Ugyanakkor bin Laden halála után az-Kaida lassan elvesztette a vezető szerepet a dzsihádista világban. Az Abu Muszab az-Zarkávi által alapított szervezetből ugyanis kinőtt az Iszlám Állam. Zarkávi ugyan hűséget fogadott bin Ládennek, de voltak nézetkülönbségek a két szervezet között, ami 2013-ban nyílt szakításhoz, sőt, háborúhoz vezetett.

Hamza bin Laden a háttérben maradt, egészen 2015 augusztusáig, amikor is egy hangüzenettel jelentkezett. Apja és bátyja, Khalid „mártíromságát” dicsérte, megemlékezett több terrortámadásról, és arra szólította fel a dzsihádistákat, hogy

„Kabultól, Bagdadtól és Gázától Washingtonig, Londonig, Párizsig és Tel-Avivig”

lépjenek a csatamezőre.

A következő évben aztán már májusban, júliusban és augusztusban is üzent. Idén év elején az amerikai külügyminisztérium felvette a terroristák listájára. Azóta háromszor üzent, kétszer májusban, majd a szeptember 11-ei terrortámadások 16. évfordulóján.

Üzeneteiben rendszeresen a zsidók és a Nyugat elleni támadásokról beszél.

Arra szólítja fel híveit, hogy olvassák az Arab-félszigeti al-Kaida propagandamagazinját, de késekkel, vagy autókkal végrehajtott terrortámadásokra is buzdít.

Követőit arra utasítja, hogy ne az iszlám területeken folyó harcokhoz csatlakozzanak. Egyfajta prioritási listát is felállít, hogy kiket kell támadni: először azokat, akik támadják az iszlámot, aztán a zsidó érdekeltségeket, az Egyesült Államokat, a többi NATO-tagállamot, és végül Oroszországot. Szaúd-Arábiáról is beszélt, ahol szerinte meg kellene dönteni az uralkodó családot.

Ami figyelemreméltó, hogy

Hamza gyakran szóról szóra elismétli apja 20 évvel korábbi mondatait.

Sőt, még arra is figyel, hogy hozzá hasonlóan hangsúlyozza mondatait.

A szervezetben közben egyre magasabb a rangja. Az al-Kaida médiájában kezdetben még csak „mudzsahid testvérként” emlegették – májustól kezdve azonban már sejkként, vagyis most már a legfelső vezetőséghez tartozik.

Képet ugyanakkor nem közölnek róla.

Az utolsó, biztosan őt ábrázoló ismert kép még 2001-ben, vagyis 12 éves korában készült. Májusban a CBS megpróbált számítógéppel elkészíteni egy portrét, hogy most hogy nézhet ki. Az eredmény nagyon hasonló lett ahhoz, ahogy apja kinézett a 20-as éveiben.

A dzsihádisták egyesítése

Az al-Kaida népszerűsége az utóbbi időben mélypontra került a dzsihádisták között. Ehhez nem csak az Iszlám Állam felemelkedése járult hozzá, hanem az is, hogy az inkább szobatudós az-Zavahiri közel sem olyan karizmatikus, mint bin Laden volt. Ezért is dönthettek úgy, hogy bin Laden örökösét tolják az előtérbe.

Egy korábbi propagandavideóban
Forrás: YouTube

Az Iszlám Állam gyengülése és esetleges szerepváltoztatása (erről itt írtunk bővebben) azt a lehetőséget is felkínálja, hogy a harcosaik közül többet esetleg az al-Kaida magához tud csábítani. Az-Zavahirinek azonban jó eséllyel nem fogadnának hűséget, nem csak a karizma hiánya miatt, hanem azért is, mert egyiptomi.

Hamza bin Laden mellett szól viszont a származása és a házassága is. Rokonsága miatt könnyebben tud adományokat is szerezni az Öböl-menti országokból.

És az is fontos, hogy ő, más al-Kaida vezetőkkel ellentétben, soha nem kritizálta nyíltan az Iszlám Államot.

Inkább azt emeli ki, hogy szükség van az egységre a „keresztesek, zsidók, alaviták, hitehagyottak” ellen. Ezt a másik oldal viszonozza is: míg az Iszlám Állam propagandistái rendszeresen támadják Zavahirit, Hamzát sosem. Ráadásul

apját továbbra is minden dzsihádista tiszteli és egyfajta példaképnek tartja.

Eddigi utolsó, szeptemberi üzenetében Hamza bin Laden már, némi fordulatot végrehajtva, azt mondta, hogy nagyon fontos a szíriai hadszíntér is. Sőt, a „nemzetközi keresztes-síita agresszióról” beszélt (sértő kifejezést használva a síitákra), ami egyértelműen az Iszlám Állam felé tett gesztus, hiszen ők a síitákat is üldözik.

Az al-Kaida az utóbbi időben erősödni kezdett. Szíriában a nevét Levantei Felszabadítási Bizottságra (Hajat Tahrír as-Sam) változtató an-Núszra Frontnak 20 ezer harcosa is lehet, az Arab-félszigeti al-Kaida Jemenben nagy területeket tart ellenőrzése alatt, a Maghrebi al-Kaida nemrég több kisebb terrorszervezetet beolvasztott.

Az utóbbi időben azonban nem hajtottak végre terrortámadásokat Nyugaton. Zavahiri inkább csak szavakban fenyegette az Egyesült Államokat, de ha Hamza bin Laden végleg átveszi a hatalmat, ez Ali Soufan szerint megváltozhat.

Azt, hogy ennek veszélyét a nyugati terrorelhárítás is tudja, azt is jelzi, hogy néhány nappal ezelőtt kiderült: a koalíciós csapatok, brit kommandósok részvételével, akciót indítottak, hogy elfogják vagy megöljék Hamza bin Ladent.

Terrorizmusra is szűrik a cégeket

Októbertől bankoknak, ügyvédeknek, könyvelőknek, ingatlanosoknak és több szolgáltatónak pénzmosás és terrorizmus-finanszírozás elleni belső szabályzatot kell készíteniük, ezután ügyfeleiket átvilágítaniuk. A legalább tucatnyi felvett adatot pedig egy központi nyilvántartásba kell továbbítaniuk. Ugyanezen szolgáltatói körnek nyilatkoztatniuk kell ügyfeleiket arról, kik a végső tulajdonosok.

A nyáron lépett életbe a pénzmosás és terrorizmus-finanszírozás elleni új törvény, amely a professzionális szolgáltatók meglehetősen széles körére ró új, igen bonyolultnak tűnő feladatokat, amelyek végrehajtása az eddigieken felüli adminisztrációs teher lesz – derül ki a Vállalkozók Fóruma jogi ismertetőjéből.

Bankok, más pénzügyi szolgáltatók (például lízingcégek, biztosítók), nemzetközi postautalványt felvevők és kézbesítők, ingatlanügyletekkel hivatásszerűen foglalkozók, könyvelők, ügyvédek, közjegyzők – csak egy szelete az érintetteknek.

Az ő új feladatuk lesz októbertől belső szabályzatot készíteniük a törvény előírásainak megfelelően. Az ilyen szolgáltatást folytatók

kötelesek lesznek átvilágítani ügyfeleiket,

amelynek során a személyes adatok rögzítése mellett

kockázatértékelést is készíteniük kell

az ügyféllel kapcsolatban. A felveendő adatok köre rendkívül széles, a lista hosszú.

Ráadásul ezeket a személyes és vállalati azonosítási adatokat a szolgáltatóknak haladéktalanul

továbbítaniuk kell az erre a célra létrehozott központi nyilvántartásba.

Persze nem mindenkire vonatkozik az ügyfél-átvilágítás kötelezettsége, ha üzleti kapcsolatba kerül a szolgáltatókkal, de azért jó sokan lesznek, akik bizonyára elcsodálkoznak a nekik feltett kérdések hallatán.

Például a 3,6 millió forintot elérő értékű ügylet már beleesik ebbe a körbe. Ugyanígy jár, aki vagy akinek cége 300 ezer forintnál nagyobb összeget utal át másnak.

Nem ennyire pontosan megfogalmazott feltételek esetén is így kell eljárnia például egy ügyvédnek, ha pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény merül fel, és a kliens még nem esett át az átvilágításon.

A szolgáltatást nyújtó magánszemély (például ügyvéd, könyvelő) vagy vállalkozás (például bank) mindezek mellett ki kell, hogy jelöljön egy olyan személyt, aki megkapja az értesítést arról, ha gyanúra okot adó körülményt észlelt valamely ügyfelénél. Ez a kijelölt személy csak a szolgáltatást nyújtó vezetője, alkalmazottja és segítő családtagja lehet. Őt pedig az adóhatóságnál meg is kell nevezni, majd az ő feladata lesz megtenni a bejelentést a NAV-nál minden gyanús eseményről.

S ha még ez se lenne elegendő, ugyancsak októbertől – s szintén a pénzmosási törvény alapján – nagyobb részt az előbb említett szolgáltatói kör (ügyvédek, bankok, könyvelők) dolga azzal is bővül, hogy

nyilatkozatot kérjenek céges klienseiktől

arról, kik a tényleges tulajdonosok, és ezt feltöltsék egy központi nyilvántartásba. A cél egy olyan uniós adatbázis készítése, amely felfedi a rejtett cégtulajdonosok kilétét. A nyilatkozattételi kötelezettségről és feltételeiről bővebben a Jalsovszky ügyvédi iroda írt ismertetőt.

Rejtélyes hamis bombariadók sorozata Oroszországban

0

Tíznél több városban több tucatnyi hamis bombariadó borzolja a kedélyeket Oroszországban. Az elmúlt három napi ijedelmek máris elindították a feltételezéseket.

Névtelen telefonálók által bejelentett bombariadók miatt közintézményeket, pályaudvarokat, reptereket, piacokat, szállodákat, mozikat és bevásárlóközpontokat ürítettek ki a hatóságok vasárnaptól keddig orosz nagyvárosokban. Robbanószerkezetet sehol sem találtak.

Az orosz sajtóban megjelent összefoglalók szerint Omszkban, Permben, Sztavropolban, Cseljabinszkban, Juzsno-Szahalinszkban, Magadánban, Vlagyivosztokban, Arhangelszkben, Kalinyingrádban és más településeken is voltak bombariadók.

Egyedül Sztavropolban 42 hamis riasztás futott be a rendőrséghez.

Permben felfüggesztették a tanítást és evakuálást rendeltek el kilenc iskolában, a vasúti és a buszpályaudvaron, az önkormányzat épületében, két bevásárlóközpontban és helyi egyetem kollégiumában. Rjazanyban más intézmények mellett kilenc, Cseljabinszkban hat, Ufában öt, Juzsno-Szahalinszkban pedig négy bevásárlóközpontot kellett kiüríteni.

A TASZSZ úgy értesült, hogy a hívásokat

egy nemzetközi virtuális telefonközpont közbeiktatásával intézték,

a RIA Novosztyi hírügynökség pedig az írta, hogy a hatóságok feltételezése szerint

Ukrajnából érkezhettek a hamis riasztások.

Vlagyimir Vlagyimirov sztavropoli kormányzó sem zárta ki, hogy az elkövetőket nem Oroszország területén kell keresni.

A médiában megszólaltatott szakértők rámutattak, hogy az általuk

„telefonos terrorizmusnak”

nevezett hamis bombariadók a valódi terroristák kezére játszhatnak. Az elkövetőket öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik Oroszországban.

Az Izvesztyija című napilap online kiadásában emlékeztetett arra, hogy az orosz utasszállító repülőgép 2015. október 31-én Egyiptomban történt felrobbantása után, november 13-án és 14-én Oroszországon és más európai államokon tömeges evakuálásokkal kísért hamis bombariadók hulláma söpört végig.

MTI/FüHü

Terrortámadásokba menekülhet az Iszlám Állam a vereségek után

Felkészült az Iszlám Állam arra, hogy elveszíti területeit, ezt mondják szakértők, akik szerint ennek ellensúlyozásaként a terrorszervezet még több európai támadásra biztathatja követőit. A propagandacsatornáin az utóbbi időben az egyik legfontosabb üzenet az volt: bosszút kell állni a bombázásokért.

Az Iszlám Állam 2014-15-ben volt a csúcsponton. Kikiáltották a kalifátust, egyre több területet foglaltak el Irakban és Szíriában, ezrével özönlöttek hozzájuk a dzsihádisták a világ minden részéről. Azóta viszont jelentősen változott a helyzet: elvesztették legnagyobb városukat, Moszult (ahol a kalifátus megalakítását is bejelentették), közel járnak ahhoz, hogy a tulajdonképpeni fővárosukból, Rakkából is kiverjék őket, több tízezer harcosuk meghalt, és jelentősen csökkentek a bevételeik is.

Az egykor kétmilliós Moszul romhalmazzá változott
Fotó: MTI/EPA/Ahmed Dzsalil

Ez azonban nem újdonság a szervezet számára, amely 9-10 évvel ezelőtt

egyszer már az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.

Az Iszlám Állam elődszervezetét a jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi alapította. Ő 2002 nyarán Afganisztánból Irakba ment, ahol kiképzőtábort üzemeltetett, majd emberei egyre több véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen).

Az ekkor Iraki al-Kaida nevet viselő szervezet a szunniták és síiták közötti ellentéteket is kihasználta. Féktelen brutalitásáról volt ismert, amivel viszont idővel sok szunnitát is maga ellen fordított. Zarkávi 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,

egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.

Abu Bakr al-Bagdadi azonban újjáépítette a szervezetet. Kihasználta az amerikaiak kivonulását és azt, hogy a síiták vezette iraki kormány kegyetlenül elnyomta a szunnitákat, majd pedig a szíriai háborút, és fokozatosan erősödve az Iszlám Állam 2014 nyarára eljutott a kalifátus kikiáltásáig.

Abu Bakr al-Bagdadi egyetlen alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt: amikor a moszuli Nagymecsetben bejelentette a kalifátus megalakulását
Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam

Így elemzők szerint

a mostani gyengülés sem jelenti azt, hogy végleg legyőzték a terrorszervezetet. Viszont taktikát kell váltania.

Valószínűleg visszatér a korábbi gerillahadviseléshez – ugyanakkor külföldi merényletekkel mutathatja meg, hogy megmaradt az ereje. Ez azért is fontos az ISIS számára, mert propagandájában fontos szerepet tölt be, hogy ő vezeti a „keresztesek” elleni harcot – ezt pedig a merényletekkel próbálja igazolni. Ahogy Michael Nagata, az amerikai hadsereg elit kommandósainak egyik parancsnoka fogalmazott: az Iszlám Államnak megmaradt a képessége, hogy terrortámadásokat inspiráljon és irányítson.

A propaganda központi szerepe

Az ISIS ugyanis, a Foreign Affairs megfogalmazása szerint, mára globális brand lett. Egyetért ezzel Colin Clarke, az amerikai RAND elemzője, és Charlie Winter, a hágai Nemzetközi Terrorizmus-ellenes Központ (ICCT) kutatója, akik közös elemzésükben azt írják:

ha sikerül is gyakorlatilag megsemmisíteni a terrorszervezetet, az ideológiája akkor is tovább él majd.

A propaganda területén ugyanis egyetlen korábbi dzsihádista szervezet sem tudta felvenni vele a versenyt. Vezetői pontosan tudták és tudják ma is, hogy ez mennyire fontos. A kommunikáció központosított a szervezetben, az ezzel foglalkozókat, különösen a propagandavideókat készítőket különösen megbecsülik, a Wired szerint hétszer akkora fizetést kaptak, mint egy átlagos harcos.

A terrorszervezet „médiaosztályán” több száz ember dolgozott – Clarke és Winter megfogalmazása szerint ezen a fronton is meg akarták nyerni a háborút. A katonai vereségekkel pedig ez a front lesz tulajdonképpen a legfontosabb:

„az Iszlám Állam a virtuális világban él majd tovább”.

Így tudják ugyanis a legegyszerűbben elérni a követőiket. Az utóbbi időben ugyanis egyre inkább támaszkodnak az online radikalizálódott dzsihádistákra. Már tavaly májusban is arra biztatták a csatlakozni akarókat, hogy ne menjenek Szíriába, maradjanak otthon és ott kövessenek el merényletet.

Terrortámadások

Az ilyen felhívásoknak volt is eredménye. Egy tanulmány szerint, amelyet a George Washington Egyetem és az ICCT készített, a kalifátus kikiáltása, vagyis 2014 júliusa és 2017 júniusa között 51 terrortámadás volt Európában és Észak-Amerikában – a merénylőknek csak 18 százaléka járt korábban Szíriában vagy Irakban, a többség azon országok állampolgára volt, ahol támadtak. A párizsi és brüsszeli terrortámadások óta szinte csak ilyen merényletek történtek.

Ezek a merénylők legtöbbször online radikalizálódtak,

például dzsihádista prédikátorokat hallgatva. Az egyik „legnépszerűbb” az amerikai-jemeni Anvar al-Avlaki – aki hiába halt meg már hat évvel ezelőtt, azóta is tucatnyi terrortámadást inspirált a korábbi prédikációival.

De persze az Iszlám Állam alkalmazott is toborzókat. Az egyik legismertebbet, a francia Rachid Kassimot ugyan néhány hónapja megölték, de előtte több tucat fiatal francia fiút és lányt szervezett be az interneten keresztül. Ehhez leginkább a Telegram csevegőappot használta, ahol csatornájának több száz követője volt. A Le Monde szerint összesen 15 tervezett vagy végre is hajtott terrortámadáshoz volt köze, amelyeket egy moszuli internetkávézóból vezényelt.

Kassim szervezte be a két fiatal terroristát is, akik tavaly júliusban túszokat ejtettek egy normandiai templomban és kivégeztek egy idős papot
Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon

Ilyen toborzóból természetesen több is van. Sok merénylőnek csak velük van kapcsolata, a felső szintű vezetőkkel nem, a célpontjaikat maguk választják ki, az Iszlám Államtól tulajdonképp „csak” egyfajta mentorálást kapnak. Az ilyen merényletek a legolcsóbbak a szervezetnek, hiszen csak arra kell költeni, hogy elérjék az interneten a potenciális terroristákat.

Szakértők szerint a következő időszakban a dzsihádisták főleg ilyen támadásokra koncentrálhatnak.

Bruce Hoffman, a Georgetown Egyetem tanára szerint ez azért is valószínű, mert az Iszlám Állam a propagandacsatornáin az utóbbi hónapokban új üzenetet kezdett el közvetíteni: arra szólítja fel a követőit, hogy álljanak bosszút, amiért bombázzák a kalifátust.

A stratégiájuk ugyanis egyértelmű: sokkot akarnak okozni az érintett országokban. Robbanóanyaggal ugyan nagyobb pusztítást lehet okozni, de azt nehezebb beszerezni. Ezért gyakoriak a késsel vagy más vágóeszközzel elkövetett támadások. Az ilyen támadásokban ugyan sokkal kevesebb az áldozat és a sérült, de ugyanakkora pánikot lehet velük okozni. Ráadásul

ezeket a támadásokat nagyon nehéz megakadályozni. 

Az utóbbi időben egyre gyakoribb a gázolásos támadás is. 2015 júniusa óta 11 ilyet követtek el, de idén június óta már összesen ötöt. Ezek is olcsók, hiszen csak járművet kell hozzá szerezni – szakértők szerint ezért is lehetnek egyre gyakoribbak az ilyen támadások.

Barcelonában furgonnal hajtottak a gyalogosok közé a zsúfolt La Ramblán
Fotó: MTI/EPA/David Armengou

Az ilyen merényletekre készülő potenciális terroristákat azért is nehéz a támadás előtt megtalálni, mert nem állnak fizikai kapcsolatban az Iszlám Állam központjával. Beépülni sem egyszerű az ilyen sejtekbe – legtöbbször ugyanis nagyon kicsik, rokonok, barátok alkotják, akik sokszor tinédzserek.

Más országokban is megjelenhetnek

Az is kérdés, hogy mi lesz azokkal a külföldiekkel, akik most még Szíriában harcolnak. Szakértők attól is tartanak, hogy egy részük hazatér, és akár maga követ el terrortámadást, vagy épp toborzásba, kiképzésbe kezd.

Sokan pedig már korábban Afganisztánba mentek egy ENSZ-jelentés szerint, amely arról is ír, hogy ott az Iszlám Állam sokkal többet fizet a harcosainak, mint a tálibok. A szíriai ISIS-központ pedig már figyelmeztette az afgán „leányvállalatot”, hogy hamarosan lehet, hogy önellátóvá kell válniuk.

Ugyanis

az Iszlám Állam, mint szervezet, úgy is továbbélhet, ha más területekre helyezi a fókuszt.

Egy ideig Líbia számított „B-tervnek”, az utóbbi időben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy Délkelet-Ázsia, elsősorban a Fülöp-szigetek lehet az új célpont – erről itt és itt írtunk korábban.

Ali Soufan volt FBI-ügynök, aki évtizedek óta foglalkozik a dzsihádista szervezetekkel, azt mondta: az, hogy az Iszlám Állam más országokban lévő szervezetei erősödnek, azt is jelentheti, hogy az ISIS a dzsihádisták multinacionális ernyőszervezetévé válik.

(Borítókép: MTI/EPA/Marta Perez)

Több tízezer civil esett csapdába az Iszlám Állam fővárosában

0

Az Amnesty International helyszíni kutatáson alapuló jelentése szerint hiába közelednek a harcok a végéhez a szíriai Rakkában, több ezer civil esett csapdába. A terroristák élő pajzsként használják őket, a koalíciós csapatok válogatás nélkül bombáznak, az oroszok és az általuk támogatott rezsim pedig tiltott fegyvereket is bevet.

A Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást – civilek estek csapdába Rakkában című jelentés szerint a város elleni offenzíva utolsó szakaszának júniusi kezdete óta több száz civil halt vagy sebesült meg a városban.

Forrás: Amnesty International

Nem tudni pontosan, hány ember esett csapdába Rakkában, az ENSZ becslései szerint a számuk 10 és 50 ezer között lehet. Sokan közülük az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken van, ahol emberi pajzsként tartják őket túszul.

A terroristák taposóaknákat és pokolgépeket rejtenek el a városból kivezető utak mentén, ellenőrzőpontokat állítanak fel, és

lőnek mindenkire, aki megpróbálja elhagyni a várost.

A belváros nyugati részéből, Daraiyából elmenekült Mahmúd ezt mesélte az Amnestynek: „Borzalmas volt a helyzet… Az Iszlám Állam nem engedett minket elmenni.

Nem volt étel, nem volt áram. A környék tele volt a vallásrendőrség spiclijeivel. Orvlövészekkel tartottak minket sakkban a házakban.

Ha eltaláltak, ott haltál meg. Nem voltak orvosok.”

A szintén daraiyai Reem az Amnestynek azt mesélte el, hogyan kényszerítették az embereket, hogy az óvárosba költözzenek át, ahol a terroristák a végső összecsapásra rendezkednek be: “Kopogtattak az ajtónkon, és közölték, fél óránk van, hogy az óvárosba menjünk. Ha ellenálltál, megvádoltak, hogy a PKK (a Kurd Munkáspárt) tagja vagy, és megfenyegettek, hogy börtönbe zárnak.”

Közben a Szíriai Demokratikus Erők (vagyis az Aszad-rezsim ellen is harcoló mérsékelt lázadók, SDF) és az USA vezette koalíció pedig bombázza a várost. Több a városból elmenekült ember erősítette meg az Amnesty Internationalnek, hogy

a sokszor célt tévesztő támadásokban az elmúlt hetekben és hónapokban nagyon sok civil halt meg.

Daraiyát többször is hevesen bombázták. Egy helyi lakos azt mesélte: „Pokoli volt, rengeteg lövedék csapódott be a környéken. A helyiek nem tudták, hogyan védjék meg magukat. Néhányan az egyik helyről a másikra rohantak… hogy aztán ott érje őket a bomba. Az SDF és a koalíció nem tudta, hogy ez a hely tele van civilekkel?! Ott ragadtunk, mert az Iszlám Állam nem engedte, hogy elmeneküljünk.”

Forrás: Amnesty International

Egy másik helyi elmesélte, hogy június 10-én egy tucat bomba hogyan semmisített meg egy sor lakóövezetben található egyszintes házat. A támadásban legalább 12 ember halt meg, köztük egy 75 éves férfi és egy 18 hónapos gyerek. „A bombák egymás után csapódtak a házakba.

Leírhatatlan volt, mintha vége lenne a világnak – a zaj, a sikítások. Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást.”

A túlélők arról is beszámoltak, hogy a koalíciós erők többször az Eufráteszen átkelő hajókat vették célba, pedig a folyó az egyetlen menekülőút, ami kivezet a városból. Július 2-án a koalíciós erők főparancsnoka, Stephen J. Townsend a New York Timesnak azt nyilatkozta: „Minden hajóra lövünk.” A koalíciós erők katonái még 2017 márciusában szórólapokat dobtak le, amelyeken ez a figyelmeztetés állt: „Az Iszlám Állam hajókon és kompokon szállítja a katonáit és a fegyvereit – ne használják ezeket, bombázni fogjuk őket.”

Donatella Rovera, az Amnesty International tanácsadója, aki a szervezet helyszíni kutatását vezette, azonban azt mondja: „A folyón való átkelés a civilek számára az egyik legfontosabb menekülőútvonal, szóval a „lövünk minden hajóra” megközelítés – ami azon a hibás feltevésen alapul, hogy minden hajó az Iszlám Állam katonáját vagy fegyvert szállít – válogatás nélkülinek számít és tilos a háborús jog alapján.”

Az oroszok által támogatott kormánycsapatok pedig betiltott kazettás bombákkal támadják a civilekkel teli falvakat és táborokat Rakkától délre.

A támadásokban legalább 18 ember meghalt, sokan megsérültek.

Több szemtanú mesélte, hogy az orosz repülők négy kazettás bombát dobtak július 23-án a Sabkha táborra. A támadásban nagyjából 10 ember halt meg, köztük egy 18 hónapos gyerek. További harmincan sérültek meg.

Forrás: Amnesty International

„Onnan tudjuk, hogy kazettás bombák voltak, hogy nem egy nagy robbanás volt egy helyen, hanem több kisebb robbanás történt szétszóródva egy nagyobb területen.

A robbanásban sátrak kaptak lángra, mindenünk odaveszett”

– mondta Zara el-Mula, aki négy családtagját vesztette el ekkor.

Másnap újabb kazettás bombákat dobtak a Shuraiyda táborra. Az Amnesty International kutatói meglátogatták a túlélőket a helyi kórházban, köztük a 14 éves Oszamát, akinek a hasát és a combját érte súlyos sérülés. Oszama hét rokona halt meg a támadásban.

Más Rakkától délre fekvő települések lakói is válogatás nélküli légicsapásokról számoltak be ebben az időszakban.

„ El kell kerülniük az aránytalan és nem célzott támadásokat, és egy biztonságos folyosót kell létesíteniük, hogy az emberek elhagyhassák a várost” – mondta Donatella Rovera. Ahogy fogalmazott, „az ostromlott Rakkában csapdába esettek az Iszlám Állam brutális terrorjától szenvednek – ehhez nem fér kétség. De

az Iszlám Állam jogsértései nem adnak felmentést a többiek számára a nemzetközi szabályok betartása alól.”

Azt is mondta: „A helyzet egyre rosszabb lesz, ahogy a harcok a végükhöz közelednek a belvárosban. Többet lehetne és kellene is tenni, hogy megvédjék a csapdába esett civileket, és kimenekítsék őket a harctérről.”

Az Amnesty International teljes jelentése itt olvasható.

Szellemváros a Fülöp-szigeteken: Délkelet-Ázsiában terjeszkedik az Iszlám Állam

A Fülöp-szigeteki város, Marawi lerohanását szakértők szerint az Iszlám Állam szíriai központjában tervelték ki és onnan is finanszírozták. Cikkünk második részében bemutatjuk a támadókat, és azt is, mi várhat még a szellemvárossá vált, néhány hete még 200 ezer lakosú településre.

Cikkünk első részét ide kattintva olvashatják.

Az Iszlám Állam szövetségesei

A BBC összefoglalója szerint Mindanao szigetén, ahol Marawi is található, évszázados hagyománya van a fegyveres ellenállásnak, előbb a spanyol gyarmatosítók, majd az amerikaiak ellen. A hatvanas években aztán a kormány ellen tört ki lázadás a helyi muszlimok között, amely tulajdonképpen azóta is tart.

A háború miatt a sziget jelentős részén nagy a szegénység, ami mindig megkönnyíti a radikális nézetek terjedését. 1991-ben megalakult az Abu Szajjaf-csoport nevű terrorszervezet. Alapítója, Abdurajak Janjalani a Közel-Keleten kapott kiképzést, és kapcsolatba került az al-Kaidával, állítólag ismerte Oszama bin Ládent is. A terrorszervezet főleg az emberrablásai miatt vált ismertté.

A szervezet mostani vezetője Isnilon Hapilon – akinek az elfogására május 23-án katonai akció indult Marawiban. A Newsweek szerint Hapilon

több elrabolt nyugati turistát saját maga fejezett le.

Az FBI ötmillió dolláros vérdíjat tűzött ki rá.

2013 után azonban az al-Kaidától egyre inkább a belőle kiszakadó Iszlám Állam vette át a vezető szerepet a dzsihádista világban. 2014. július 24-én Hapilon is nekik fogadott hűséget. Sőt, nem ő volt az egyetlen: egyre többen kötelezték el magukat a kalifátus mellett. 2015 végén pedig több iszlámista csoport bejelentette, hogy egyesül, Hapilon vezetése alatt, aki az ISIS helyi emírje lett.

A Foreign Affairs szerint az Iszlám Állam vezetői között már régóta téma, hogy

Délkelet-Ázsiában is létre kellene hozni egy tartományt.

Ehhez a Fülöp-szigetek ideálisnak tűnt: a tengeri határ könnyen átjárható Malajzia és Indonézia felé, ahol szintén sok ISIS-szimpatizáns él. Az elmúlt hónapok katonai vereségei miatt a Közel-Keleten ez a terv egyre inkább előtérbe kerülhetett.

A dzsakartai Institute for Policy Analysis Center elemzése szerint a marawi akciót közvetlenül az Iszlám Állam központjából finanszírozták. Sidney Jones, a központ igazgatója szerint a kulcsfigura egy malajziai professzor, Mahmúd Ahmad volt. Ő tavaly Szíriában járt, már akkor eltervezhettek egy hasonló akciót, és el is kezdték a pénzt eljuttatni a Fülöp-szigetekre – több százezer dollárról lehetett szó. Külföldi dzsihádisták is érkeztek, főleg indonézek, de állítólag jemeniek és csecsenek is.

Maga Mahmúd Ahmad is Marawiba ment, ahogyan Hapilon is. A taktikai irányítás azonban a Maute-fivérek kezében volt.

A Maute-csoport

A Maute-család gazdag és befolyásos Mindanaón. Központi alakja a 60 éves Farhana Maute, aki egy építési vállalkozást vezet, ingatlanjai vannak a fővárosban, Manilában is. Ő Butig városában lakik, nem messze Marawitól, és ott a Newsweek szerint egyfajta királycsinálónak számított. Vallásos volt, de korábban nem tartották radikálisnak, ahogy férjét sem, bár támogatták a muszlim kormányellenes lázadókat. Marawi lerohanása után őket is letartóztatták.

Hét gyerekük született, többen közülük Marawiban nőttek fel. Ketten, Abdullah és Omarkhayan a kétezres évek elején a Közel-Keleten tanultak: előbbi Jordániában, utóbbi pedig Kairóban, az iszlám világ egyik szellemi központjának számító Al-Azhar Egyetemen.

Omar az egyetemen megismerte egy konzervatív indonéz hitszónok lányát, összeházasodtak és Indonéziába költöztek, ahol Omar apósa iskolájában tanított. 2011-ben költöztek vissza – valamikor ekkortájt radikalizálódhatott, Kairóban ugyanis még nem voltak jelei ennek. A Facebook-oldalán időzített bombaként jellemezte magát. Abdullahról nem tudni, mikor ment haza.

Ahogyan a legtöbb gazdag családnak a szigeten,

a Mautéknak is volt egy privát milíciája.

Amikor összevesztek a polgármesterrel, klánháború tört ki – ez sem ritka a környéken, a helyi nyelven még egy külön szó is van rá, a rido. Ez hamarosan a kormány elleni lázadásba csapott át, amelyhez sorra csatlakoztak más milíciák is.

2016 áprilisában aztán a Maute-csoport is hűséget fogadott az Iszlám Államnak.

Egymás után következtek az egyre látványosabb akcióik. Tavaly augusztusban megrohamozták a börtönt Marawiban és kiszabadítottak 23 foglyot. Elkezdtek együttműködni Hapilon szervezetével,

közösen szerveztek terrortámadást a davaói éjszakai piac ellen, ahol 14-en haltak meg.

Merényletet terveztek az amerikai nagykövetség ellen is.

Novemberben pedig lerohanták Butigot. Egy hétig tartó harc után verték ki őket a városból – ez akár tekinthető a marawi támadás főpróbájának is.

A két Maute-fivér, Hapilonnal ellentétben, jól beszél arabul, ismerik a szalafista ideológiát, és vannak kapcsolataik a Közel-Keleten. Ráadásul jól ismerik a várost és Butigban vezettek is már hasonló akciót. Sidney Jones szerint hiába Hapilon az ISIS helyi vezetője –

a marawi támadást valójában Omar és Abdullah Maute irányítja.

Ez derült ki abból a videóból is, amit az AP szerzett meg, és amelyen a támadás tervezésének egy részlete látható. A videó egy olyan telefonon volt, amelyet a május 23-ai rajtaütésen találtak egy marawi házban, ahol korábban Hapilon is bujkált.

A felvételen ott van Hapilon, fejkendőben, mellette egy pisztoly, de leginkább a hosszú hajú Abdullah Maute beszél tagalog nyelven, helyi dialektusban. A város skiccelt térképére mutogat és azt magyarázza, hol érdemes először támadni. Azt mondja:

„el kell foglalnunk egy főutat is, hogy az emberek megijedjenek.”

A felvételen szerepel Omar, egy harmadik testvérük, Maddi, valamint még egy ismert terrorista, a Mindanaói Iszlám Kalifátus nevű szervezet vezetője, Abu Humam Abdul Najid.

A támadást eredetileg valószínűleg május 26-ra, a ramadán kezdetére tervezték, alkalmazkodva az Iszlám Állam felhívásához, de a katonai akció miatt előre kellett hozniuk.

A támadás után

Miután a terroristák lerohanták Marawit, a település napok alatt kísértetváros lett. A boltokon lehúzott rolók, az úttesten autógumikból rakott akadályok – és romos házak. A New York Times megfogalmazása szerint ugyanis a katonák a „lerombolni a várost, hogy meg lehessen menteni” taktikát követik.

A város gyakorlatilag kettészakadt. A folyó egyik oldala biztonságosnak számít – vagyis ott nincsenek dzsihádisták, de innen is mindenkit kiköltöztettek a katonák és folyamatosan járőröznek, azt kutatva, hogy nem rejtőztek-e el fegyveresek. Ugyanis hiába nevezik biztonságosnak ezt a területet, a három hidat orvlövészek tartják tűz alatt és a megpattanó lövedékek itt is bárkit eltalálhatnak: Jeff Canoy, az ABS-CBN helyszínről tudósító riportere a fuhu.hu-nak azt mondta, az egyik őt is csak centikkel kerülte el.

A város 200 ezer lakója közül azokat, akik nem tudtak rokonokhoz menni, evakuációs központokba vitték. Jeff Canoynak a többség azt mondta, hogy nem akarják elhinni, mi történt, és

haza akarnak menni, de félnek, hogy már nincs hova.

A katonák azt is el akarják kerülni, hogy a dzsihádisták magukat elmenekült túsznak álcázva kiszökjenek a városból. A Maute-család tagjait ugyan ismerik, de az ország más részeiből érkezetteket nem. Így aztán, amikor valakinek sikerült kijutnia, az orvosi ellátás után rögtön intenzív kihallgatás várt rá. Ehhez a helyiek segítségét is igénybe vették, ők ugyanis igazolni tudják egymást.

A város egykori lakóinak a megpróbáltatásai akkor sem érnek véget, ha esetleg kiűzik a terroristákat. Jeff Canoy nemrég újra találkozott azokkal, akiknek a történetét a cikk első részében olvashatták. Ugyan

az életüket megmentették, de nincs semmijük, nincs hova menniük,

nincs munkájuk, kizárólag a támogatásokból tudnak élni.

A hetekre bent rekedt, megsérült nő férje (róla szintén a cikk első részében olvashattak) pedig azt mondta, feleségét vissza kellett vinni a kórházba. Hiába gyógyultak meg a sérülései, rémálmai voltak: újra lövéseket hallott, és arra riadt fel, hogy „jönnek érte a harcosok”.

A túlélőknek a poszttraumás stressz tüneteivel is meg kell küzdeniük.

Ez ellen egyelőre úgy próbálnak tenni, hogy az evakuációs központokban rendszeresen fotókat, felvételeket mutatnak az embereknek Marawi jelenlegi állapotáról, hogy ne érje őket majd sokként. A tanároknak pedig tréningeket tartanak, hogy tudjanak segíteni a gyerekeknek a trauma feldolgozásában.

Nem látszik a harc vége

A dzsihádistákat lassan, aprólékosan, de fokozatosan visszaszorították. Azért ilyen lassan, mert ugyan néhány száz iszlámista rohanta le a várost, akikkel szemben több ezer katona áll, de a katonák tapasztalatlanok az ilyen városi harcban, az iszlámisták ellen ugyanis eddig jellemzően dzsungelharcot vívtak. Az itt felnőtt Maute-fivérek viszont jól ismerik a várost.

Fotó: MTI/EPA/Jeoffrey Maitem

Marawi ráadásul azért is különleges, meg míg a Fülöp-szigetekre nem jellemző, hogy pincék vannak a házak alatt, itt ez gyakori. Ez pedig külön megnehezíti a katonák dolgát. Akiknek a túszokra is tekintettel kell lenniük, hiszen

a dzsihádisták még mindig több tucat embert tartanak fogva.

A terroristákhoz állítólag utánpótlás is érkezik. A Telegramon azt közölték, hogy még akkor is van elég lőszerük és élelmük, ha decemberig tart az ostrom.

És erre van is esély. Többször is volt már határidő arra, hogy mikorra akarják kiűzni őket. Június 12. például szimbolikus dátum lett volna, ekkor van ugyanis a Fülöp-szigeteken a függetlenség napja. Most már viszont hivatalosan nincs határidő. Jeff Canoynak katonai vezetők azt mondták, még legalább két hónapig tartó harccal számolnak.

Szakértők attól is tartanak, hogy a városból esetleg kijutó dzsihádisták már harci tapasztalatokkal kezdhetnek máshol akcióba, vagy mások is követik példájukat. Ennek már van is jele: júniusban egy másik iszlámista csoport fegyveresei megtámadtak egy falut az ország déli részén és elfoglalták az iskolát.

(Borítókép: MTI/EPA/Francis R. Malasig)

Szellemvárossá vált egy 200 ezres település a dzsihádisták miatt

Az Iszlám Állammal szövetséges dzsihádisták három hónappal ezelőtt lerohantak egy 200 ezres várost a Fülöp-szigeteken: Marawit. Azóta sem sikerült kiűzni őket, a harcokban már 750-en meghaltak. A fuhu.hu-nak egy hónapokat a helyszínen töltött újságíró mesélt arról, milyen az élet a szellemvárossá vált Marawiban, és hogy min mentek keresztül a túlélők.

Az Iszlám Államnak és szövetségeseinek 2015 óta nem sikerült ilyen sikeres, ekkora terület elfoglalásával járó akciót végrehajtaniuk, akkor a líbiai Szurt városát szállták meg. Marawiban három hónapja folyamatosan utcai harc zajlik, ugyanúgy, mint korábban az iraki Moszulban, vagy most a szíriai Rakkában. Hivatalos adatok szerint már körülbelül 750-en meghaltak: 573 dzsihádista, 128 katona és 45 civil.

A Fülöp-szigetek legnagyobb tévétársaságának, az ABS-CBN-nek a riportere, Jeff Canoy hónapokig tudósított a helyszínről, közelről figyelte a harcokat. A fuhu.hu-nak azt mondta: több háborús területen járt már, régóta tudósít a Mindanaón zajló harcokról, de soha ilyet még nem tapasztalt, és ebben egyetértenek vele kollégái is. Nem látott még ilyen rövid idő alatt ilyen sok áldozatot, mint ahogy

arra sem volt példa, hogy kényszerrel kitelepítsenek egy egész várost.

Marawi szellemvárossá változott. Egy tábornok azt mondta neki: ő sem találkozott soha ilyennel, a pusztítás szerinte csak Aleppóhoz hasonlítható.

Ahogy a riporter a fuhu.hu-nak fogalmazott,

„a városban, szörnyű ezt mondani, de most már szinte normális, hogy állandóan tűzpárbajt, lövöldözést lehet hallani, még éjszaka is, szünet nélkül.”

De mi is történt pontosan Marawiban?

Támadnak a dzsihádisták

Marawi a legnagyobb olyan város a Fülöp-szigeteken, ahol a muszlimok többségben vannak. Május 23-án a katonaság akciót indított, mert el akarták fogni az Abu Szajjaf nevű iszlámista terrorszervezet vezetőjét, Isnilon Hapilont. Az akció sikertelen volt, a katonák visszavonultak. Nem sokkal később azonban 400 harcos jelent meg, állig felfegyverkezve, pickupokon (tehát hasonlóan ahhoz, ahogy három éve az Iszlám Állam terroristái szíriai városokat foglaltak el), és megszállták a város egy részét. Egyből látszott, hogy hosszú ostromra készülnek, fegyvereket, élelmiszert halmoztak fel.

Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig

Ha rendőrt láttak, megölték. Kiszabadították a rabokat a börtönből, a keresztényeket, akikkel találkoztak, megölték vagy túszul ejtették, a keresztény iskolát felgyújtották. A Guardian szerint a kórházban egy ápoló a biztonsági kamerákon keresztül nézte, hogy az előcsarnokban hogyan lőnek le egy rendőrt és egy biztonsági őrt. Ő a liftkezelőként dolgozó bátyjával úgy tudott elmenekülni, hogy a harmadik emeleti ablakon átdugtak egy deszkát a szomszéd épület ablakáig, és azon átmásztak.

Jeff Canoy szerint a helyiek elsőre nem is tudták, mi történt. Azt mondták neki, hogy nem is igazán foglalkoztak a lövöldözéssel, mert a városban az utóbbi időben gyakorivá vált bandaháborúk miatt már szinte hozzászoktak. Aztán amikor látták, hogy most másról van szó, azt gondolták, 2-3 nap alatt vége lesz. Azóta viszont

aki csak tudott, elmenekült a városból.

De ez nem volt egyszerű. A terroristák mindenkit megállítottak és csak akkor engedték el, ha tudott idézni a Koránból. Aki nem, azt megölték, vagy túszul ejtették. A katonák később például találtak nyolc holttestet, összekötözött kézzel. Olyan munkások voltak, akik el akartak menekülni, de a dzsihádisták megállították a konvojukat, és kivégezték, aki nem tudott idézni a Koránból. A városból menekülő emberek állítólag legalább 100 holttestet láttak – hivatalosan ezt egyelőre nem erősítették meg.

Menekülő lakosság

A sikeresen kijutottak közül Jeff Canoynak többen elmesélték, hogyan rejtőztek el és hogyan sikerült kimenekülniük végül. Egy házban például 38 keresztény bújt el, köztük két gyerek és egy mindössze kéthónapos csecsemő. Ők mind az iskolában voltak, amikor a feketébe öltözött fegyveresek megtámadták. Egy sofőr épp előtte ment a feleségéért és a gyerekéért, ő menekítette ki az iskolából, akit tudott, majd a főnöke házához hajtott. Ő muszlim, ezért úgy gondolta, nála biztonságban lesznek.

Az alagsorban tudtak elbújni. Eltorlaszolták az ajtókat és szabályokat állítottak fel, például arra, hogy osztják be az ételt. A legfontosabb szabály az volt: csendben kell maradni.

A harmadik nap elkezdődtek a légicsapások.

Naponta csak egyszer tudtak enni, a csecsemőt az anyja már alig tudta etetni, alig volt teje. Aludni csak a földön tudtak, de folyton felébresztette őket a lövöldözés, a bombázás. A WC-ként használt edényeket nem tudták kiüríteni.

11 nap után úgy döntöttek: meg kell próbálniuk a menekülést, mert a pincében biztosan meghalnának. Két kilométert kellett megtenniük a katonák vonaláig. Szerencséjük volt, az orvlövészek nem találták el őket.

Egy férfinek a felesége és a nővére volt a városban, amikor a támadás történt, ő éppen Manilában volt. A telefonhálózat akkor még működött, tudott velük kommunikálni, így azt is megtudta, hogy a felesége megsérült egy repesztől. A nővére ki tudott menekülni, de utána még heteket kellett várni, hogy a járőrök eljussanak a házukhoz és kihozzák a sérült nőt.

A kórházban azt mondták, legfeljebb napjai voltak hátra.

Azonnal meg kellett műteni, ehhez az egyik sebész és egy katona adott vért.

A menekülő keresztényeket a muszlimok nem csak azzal segítették, hogy elbújtatták őket. Arra is volt példa, hogy ők adtak hidzsábot (fejkendőt), hátha így nem állítják meg őket a dzsihádisták. Öt muszlim rendőr pedig keresztény civileket rejtett el. Ők maguk levették az egyenruhájukat, és amikor a terroristák a házhoz értek, azzal fogadták őket, hogy itt csak muszlimok vannak.

Ők 22 nappal később döntöttek úgy, hogy kimenekülnek. Az orvlövészek egyiküket eltalálták, de ő is túlélte az akciót.

Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig

Még 80 nap után is volt, akinek sikerült kimenekülnie. Négy ember, akiket túszként tartottak fogva a mecsetben, egy éjszaka beugrott a tóba. Bármennyire le voltak gyengülve, egy kilométert sikerült úszniuk, és a katonák kimentették őket.

Ők mesélték el, hogy a túszoknak főzniük kell, és a terroristáknak nagy élelmiszerkészleteik vannak.

A túszként tartott nők közül többet rendszeresen megerőszakoltak.

Egy papot is túszul ejtettek: őt arra kényszerítik, hogy a különböző petárdákból, tűzijátékokból, amiket a városban találtak, szedje ki a robbanószert – ezekből aztán bombákat gyártanak.

A városban még mindig vannak túszok, de egyre kevesebb az élelem. Volt, aki olyan üzenetet küldött, hogy már a takarókat kell ennie.

Cikkünk második részét itt olvashatják.

(Borítókép: MTI/EPA/Francis R. Malasig)

Akár tömeges gázolásos merényletek jöhetnek

Az autós gázolásos támadások kivédhetetlenek, mert költséghatékonyak, órák alatt megszervezhetők és pár ember végrehajthatja őket – amint azt a barcelonai merénylet is mutatja, ezért a több helyszínes tömeges merényletek elkövetése várható. Egy friss elemzésben olvasható ajánlás elborzasztó a mindennapos szabadsághoz szokott embernek: figyeljünk, ki mikor bérel nehézjárművet, szűkítsük a behajtást sétálóutcákba, ne vegyünk fel stoposokat, akik az autót ellopva a tömegbe hajthatnak. 

Két év, 140 halálos áldozat, 750-et meghaladó számú sebesült. A barcelonaival együtt ez a mérlegük a gázolásos merényleteknek eddig. A Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK) egy hónapja publikált tanulmánya vette számba a néhány éve kezdődött, s mostanában rohamos ütemben terjedő gépjárműves tömegbehajtásos merényleteinek tapasztalatait, majd vonta le ezek tapasztalatait.

Ha a még korábban, elsősorban Izraelben kezdődött késeléses (olykor autós támadással ötvözött) terrormerényleteket is idevesszük, akkor elmondhatjuk: újraértelmezendő Moamer el Kadhafi volt líbiai vezető 70-es évekbeli megállapítása, miszerint „a vegyi fegyver a szegény ember atombombája”. Az SVKK elemzése arra mutat rá, hogy napjainkban ennél is egyszerűbb, bármilyen tudást, szervezettséget és anyagiakat se kívánó eszköz került terroristák kezébe: az angol kifejezéssel ramming, magyarul gázolásos merénylet.

Az SVKK kutatóinak sommás megállapítása az, hogy

az efféle támadások korlátozott hatásúak, de kivédhetetlenek.

Mint írják, nagyobb számban gázolásos merényleteket a kétezres évek vége óta követnek el, leginkább Izraelben, ahol mostanáig 60 ilyen támadást tartanak számon. Az eddigi legpusztítóbb európai a tavaly július 14-i nizzai merénylet volt: a francia nemzeti ünnep miatt zsúfolt esti, tengerparti sétányon több száz méteren keresztül tudott nagy sebességgel végighajtani egy iszlamista merénylő, 86 ember halálát és 434 sebesülését okozva. Sok áldozattal járt a decemberben, a berlini karácsonyi vásár elleni támadás is, amelyet lopott kamionnal követtek el: a 12 halottal és 56 sebesülttel végződő gázolás csak azért nem okozott súlyosabb veszteségeket, mert a támadó nem volt képes megfelelően vezetni a rakománnyal együtt közel harminc tonnás pótkocsis járművet.

A kutatók rávilágítanak arra, hogy

az átlagos napokon, utcákon elkövetett akciók nem okoznak elég veszteséget ahhoz, hogy stratégiai hatást érjenek el.

Idén márciusban a londoni támadásban a merénylő több, mint száz méteren keresztül hajtott a Westminster híd járdáján és a Bridge Streeten, és noha ötven embert sebesített meg (közülük tucatnyit súlyosan), a gázolás következtében elhunytak száma „mindössze” négy volt. (Az ötödik áldozatot – egy rendőrt – a támadáshoz használt gépkocsi elakadása után a terrorista késsel ölte meg, a hatodik halott pedig maga a merénylő volt.)

Alacsony költség…

Míg a tömegrendezvényeket Nizza és Berlin után egyre hatékonyabban védik, a hétköznapi élet sokkal nehezebben védhető a gázolásos támadások ellen: nem lehet ésszerű mennyiségű erőforrás-befektetéssel arra törekedni, hogy minden egyes utcát mechanikai akadályokkal védjünk, hiszen ilyen támadásra zsúfolt belvárosi sétálóutcáktól kisvárosi dűlőutakig bárhol lehetőség van, ahol gyalogosokat lehet elgázolni – vonják le a konklúziót a szerzők. Nem lehet teljes biztonsággal megakadályozni azt sem, hogy a potenciális merénylők autót béreljenek (London, Barcelona), vagy egyszerűen ellopjanak, amint az Stockholmban (és most valószínűleg Spanyolországban) történt.

A magyar kutatók idézik az amerikai Szállítmányozás-biztonsági Hatóság (Transportation Safety Authority – TSA) pár hónapos írását, amely szerint

várható, hogy egyszerűsége és költséghatékonysága okán a gázolás a közeljövőben egyre gyakoribbá válik.

A terrorszervezetek szempontjából ugyanis az ilyen támadások anyagi és humánerőforrás-igénye igen alacsony, hiszen az akciók nem igényelnek sem különösebb elkészítést, sem támogatást. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb autós támadást egy, legfeljebb két-három merénylő követi el.

A rémületesen szikár költség-haszon-számítás eredménye az, hogy a terroristák kalkulációját modellezve az akciók befektetésigénye alacsony.

A feláldozott terrorista (a befektetés) és a megölt vagy megsebesített áldozatok (a nyereség) aránya igen kedvező: London esetében egy merénylőre jut öt halott és ötven sebesült, Stockholm esetében négy halott és tizenöt sebesült.

A gázolásos merénylethez nincs szükség sem különösebb felkészülésre, kiképzésre, sem szakértelemre: kis túlzással mindössze vezetési tudás és egy alkalmas jármű kell hozzá. Szoros koordináció és rendszeres kommunikáció sem szükséges, amit a hatóságok le tudnának hallgatni. A lehetséges célpontok felderítése és felmérése sem igényel semmiféle olyan előkészületet, ami magára vonhatná a hatóságok figyelmét. Egy ilyen támadás előkészítésére akár néhány óra is elegendő lehet az autóbeszerzést is beleszámítva.

…egyre több áldozat

A magyar kutatók szerint látható, hogy az efféle elkövetési mód gyakorisága érzékelhetően növekszik, ezzel párhuzamosan nő az áldozatok száma is. A terroristák tehát igazolva látják az elkövetési módszer hatékonyságát.

Az is egyértelmű következtetés, hogy az autós merényletek a tömegrendezvények ellen a leghatékonyabbak, itt tudják a terroristák a legnagyobb kárt okozni: az emberek sűrűn állnak, nincs helyük kitérni. A zsúfoltság miatt a pánik veszélye még nagyobb, és a segítség is nehezebben tud a helyszínre érni.

Vérfagyasztó, de logikus prognózis, hogy a közeljövőben több járművel, több helyszínen egyidejűleg végrehajtott támadásra is sor kerülhet, egyszerűen azért, mert a terroristák számára ez a hatékonyság növelésének legegyszerűbb módja: egy helyszínen csak véges számban tudnak embereket elgázolni, az áldozatok számát tehát legegyszerűbben a célpontok számának növelésével lehet emelni.

S az is nyugtalanító konzekvencia, hogy bár a támadók eddig nem igen próbáltak meg kritikus infrastruktúrában kárt tenni, nem kizárt, hogy ez változni fog.

Az is az egyszerűség és hatékonyság jellemzője, hogy a támadó a jármű elakadása után kiszáll, és késekkel, bombákkal, egyéb fegyverekkel folytatja a gyilkolást, ami nagyobb veszteséget okozhat, mint maga a gázolás.

Az éjszaka vagy sötétben végrehajtott merényletek ráadásul jóval veszélyesebbek, mint a nappaliak, az áldozatok ugyanis nehezebben, később észlelik és azonosítják a veszélyt. Kiemelt célpontok a hidak járdái, mert nincs róluk hová menekülni, továbbá a tömegközlekedési megállók, ahol sok ember várakozik.

Fontos a megelőzés

Az SVKK kutatói a hagyományos rendészeti megoldások mellett két dologra hívják fel a figyelmet. A passzív, mechanikai védekezéssel (például betonelemek, akadályok) kifejezetten hatékonyan lehet védekezni. Emellett idézik a TSA ajánlásait arra, hogyan lehet megakadályozni, hogy gázolásra készülő terroristák nagyobb járműveket, munkagépeket szerezhessenek meg. Ezek már az egyéni szabadsághoz szokott nyugati ember számára fájdalmasan korlátozó tennivalók. Az még hagyján, hogy a fuvarozók, építőipari vállalatok fordítsanak nagy figyelmet járműveik lopásvédelmére és követhetőségére, de bátorítani kell a közlekedőket, jelentsék be, ha rendellenesen, agresszíven viselkedő járművel találkoznak.

A rablás, eltérítés elleni védettséget növelheti, ha a sofőrök nem vesznek fel stoposokat vagy ismeretlen utasokat,

és célszerű kerülni azt is, hogy elhagyatott helyeken pihenjenek járműveikben. A TSA azt is felveti, hogy a teherautó- és munkagépkölcsönzők jelentsék be, ha valaki tömegrendezvények idején vagy környékén többször is nagyobb járművet bérel.

És idehaza?

Az SVKK szerint a gázolásos támadások elleni hazai védekezésnek a tömegrendezvényekre kell fókuszálnia: olyan mechanikai és forgalomtechnikai akadályokat elhelyezni, amelyek nehéz teherautókat is képesek feltartóztatni. Úgyszintén a szabadságfok részbeni feladásával járó intézkedéseket javasolnak azzal, hogy a zsúfolt városi helyeken – sétálóutcák, közterek, frekventált tömegközlekedési megállók – ne lehessen hosszú járdaszakaszokon akadálytalanul végighajtani, s a turisták által látogatott, illetve hagyományosan zsúfolt területeken működő vendéglátó helyek munkatársainak alapfokú felkészítéseket szervezzenek, mi a teendő terrortámadás esetén. Hosszú távon pedig az épülő középületek, nyilvános terek tervezésénél figyelembe kell venni a gázolásos támadások elleni védekezés szempontjait is.

Cikkeink a barcelonai merényletről itt és itt olvashatók.

Vonatok elleni terrortámadásokra szólít fel az al-Kaida

0

A terrorszervezet jemeni ágának a propagandalapja ír arról, hogy a támogatóiknak Amerikában és Európában kell vonatokat megtámadniuk.

Az Arab-félszigeti al-Kaida (AQAP) propagandamagazinja, az Inspire a legfrissebb, 17. számában szólítja fel a szervezet szimpatizánsait, hogy „akár kívülről, akár belülről” támadjanak meg vonatokat, vasútvonalakat vagy akár vasútállomásokat, amelyek

„mindig tömve vannak”.

A magazin, szokása szerint, részletes leírást is ad arról, hogy egy ilyen támadást miként lehet végrehajtani. Azt is írják, hogy ez nem feltétlenül jár „mártírrá válással”, vagyis nem jelent öngyilkos merényletet, tehát többször is megismételhető.

Thomas Joscelyn, a Foundation for Defense of Democracies kutatóközpont vezető elemzője szerint az al-Kaida taktikájának régóta része, hogy

minél nagyobb biztonsági kiadásokba, és ezzel gazdasági nehézségekbe hajszolja

a nyugati államokat. Ezzel a következménnyel járt a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, de azok az egyébként sikertelen kísérletek is, amikor utasszállító repülőgépeket akartak felrobbantani.

2010-ben például ugyanebben a propagandamagazinban azt írták, hogy mindössze 4200 dollárt költöttek annak tervezésére, hogy felrobbantsanak egy repülőt, de ennek eredményeként a „Nyugat” dollármilliárdokat költött biztonsági intézkedésekre – értékelésük szerint

ez akkor is sikeres akciónak minősül, ha a tervet nem tudták végrehajtani.

A magazin mostani száma szerint „eljött az ideje”, hogy olyan biztonsági intézkedések bevezetésére kényszerítsék a nyugati államokat a vasúti közlekedésben, mint amilyenek a repülőtereken vannak, és hogy félelmet ébresszenek – mert a terroristák egyik legfőbb célja valójában ez. Ezért azt is írják, hogy az olyan akciókat is támogatják, amikor a vonatok kisiklatása nem jár áldozatokkal.

Alig néhány órával azután, hogy a felhívás megjelent a magazinban, a New York-i rendőrség terrorelhárító irodája már reagált is a Twitteren.

Azt írják, hogy tisztában vannak a fenyegetéssel, és felkészültek a védekezésre.

Az al-Kaida egyébként korábban is támadott vonatokat. 2004. március 11-én a terroristái 10 bombát helyeztek el Madridba tartó vonatokon.

191 ember meghalt, közel 2000 megsebesült.

Forrás: Wikimedia Commons

Öt évvel később az amerikai hatóságok azt jelentették be, hogy meghiúsítottak egy elővárosi vonatok elleni terrortámadást New Yorkban. 2013-ban Kanadában letartóztattak két embert, akik Toronto és New York között közlekedő vonatokat akartak kisiklatni. Ők is az al-Kaidával álltak kapcsolatban.

2014 óta az al-Kaidától egyre inkább átvette a dzsihádista világ vezetőjének szerepét a belőle kivált Iszlám Állam. A kalifátus sorozatos katonai vereségével azonban az al-Kaida úgy érezheti, újra vezető szerepre törhet a terroristák között. Az AQAP vezetője, Kászim al-Rajmi már májusban nyugatiak elleni terrortámadásokra szólította fel a követőit.

Közel került az Iszlám Állam a piszkos bomba elkészítéséhez

0

Erősen radioaktív anyagok is voltak Moszulban, amely közel három évig volt az Iszlám Állam kezén. Ezt csak most, a város visszafoglalása után hozták nyilvánosságra. Dzsihádista szervezetek régóta gondolkodnak azon, hogy tudnának piszkos bombákat létrehozni.

2014 nyarán foglalta el az Iszlám Állam Moszult, a második legnagyobb iraki várost. A világ nagy része ekkor döbbent rá, mekkora fenyegetést jelent a gyakorlatilag romjaiból feltámadt dzsihádista szervezet.

A terroristák több száz millió dollárt szereztek a moszuli bankokból és hatalmas fegyverarzenálhoz is jutottak:

kézifegyverekhez, rakétákhoz, harckocsikhoz, de olyan alapanyagokhoz is, amelyekkel az egész világot fenyegethették volna. A Washington Post szerint ugyanis rendkívül radioaktív kobalt-60-as is volt a városban.

A kobalt-60-at a gyógyászatban sugárkezelésre használják, a rákos sejteket pusztítják el vele – ezért volt belőle Moszulban is.

Kobalt-60-nal történő kezelés
Forrás: G. Terry Sharrer, Ph.d. National Museum Of American History

Ugyanakkor az úgynevezett piszkos bombák alapanyagaként is használható. Az ilyen bombák hagyományos robbanószerkezeteket használnak arra, hogy radioaktív anyagot juttassanak a levegőbe, lehetőleg sűrűn lakott területen.

A Washington Post információi szerint a nyugati titkosszolgálatok tisztában voltak a fenyegetéssel. Szakértők elemzéseket kezdtek írni arról,

mekkora pusztítást okozhat, ha a dzsihádisták ilyen fegyvert vetnek be.

Ugyanakkor még bíztak abban, hogy az Iszlám Állam vezetői valójában nem tudják, milyen veszélyes anyag került a kezükbe.

Az Institute for Science and International Security (IfSIS) nevű szervezet már 2015-ben elkezdte kutatni a berendezések hátterét. Olyan dokumentumokat szereztek, amelyek szerint a kobalt-60 az 1980-as években került Moszulba, de még 2009-ben is szereztek hozzá új alkatrészeket.

A szervezet szerint kilenc gramm tiszta kobalt-60-as volt a berendezésekben. Ez akkora sugárzást képes kibocsátani, amely egy méteren belül kevesebb mint három perc alatt halálos lehet. Ha pedig valaki 10 centin belül kerül hozzá, néhány percen belül meghal.

A jelentést azonban nem hozták nyilvánosságra.

Nem voltak biztosak ugyanis abban, hogy a dzsihádisták tudják, mi is került a kezükbe. Éppen ezért, bár a Washington Post már tavaly megszerezte a jelentést, ők sem írtak róla egészen Moszul felszabadításáig.

A Moszulért harcoló iraki hadseregnek az egyik célja az volt, hogy visszafoglalja azokat az épületeket, ahol a kobaltot tárolták. Ez az év elején sikerült is nekik. A kobaltot is megtalálták – azokban a tárolókban, ahol eredetileg is volt. A jelek szerint nem is nyúlt hozzá senki.

Moszul a dzsihádisták elűzéses után
Fotó: MTI/EPA

Hogy a terroristák miért nem használták fel, arról egyelőre csak találgatások vannak. Az egyik feltevés szerint arra nem jöttek rá, hogy hogyan tudnák kiszedni az anyagot a tárolókból. A másik feltevés szerint azonban egyszerűen nem találták meg a tárolókat. Az iraki hatóságok ugyanis Moszul visszafoglalása után bejelentették, néhány éve a berendezéseket elvitték korábbi helyükről, és az egyetem egyik épületében helyezték el őket. Az IfSIS szerint az is elképzelhető, hogy azért vártak a kobalt felhasználásával, mert

az Iszlám Állam vezetői a harcok miatt mással voltak elfoglalva, és nem volt idejük pontos tervet kidolgozni.

David Albright, az IfSIS elnöke szerint terrorszervezetek már régóta gondolkodnak azon, hogyan lehetséges piszkos bombát előállítani. Naszír bin Hammad al-Fahd szaúdi dzsihádista teoretikus már 2003-ban kiadott egy vallási rendeletet, amelyben jóváhagyta a nukleáris és radioaktív fegyverek használatát a „hitetlenek” ellen. Al-Fahd ugyan egy szaúdi börtönben ül, de innen két éve hűséget fogadott az Iszlám Államnak.

Egy ilyen bomba felrobbantása egy város közepén nem feltétlenül járna sok halálos áldozattal, de

az okozott pánik biztosan hatalmas lenne, márpedig a terroristák fő célja ez.

A The Atlantic cikke szerint viszont a dzsihádisták azért nem vetettek be még ilyen piszkos bombát, mert céljaikat egyszerűbb módszerekkel is elérik: például, ha tömegbe hajtanak egy teherautóval, vagy azzal, ha válogatás nélkül késelnek meg embereket. Így ugyanis közel ugyanakkora félelmet és pánikot generálnak, mint egy hónapokig tervezett robbantásos merénylettel, és az ilyen merényletek jóval olcsóbbak és különösebb tervezést sem igényelnek.

Ennek ellenére, a piszkos bombás támadás veszélye nem múlt el. A Washington Post szerint több száz hasonló, erősen radioaktív anyagot tartalmazó berendezés van a világban, amelyekhez könnyen hozzáférhetnek a dzsihádisták. Andrew Bienawski, a Nuclear Threat Initiative alelnöke szerint ez globális fenyegetést jelent.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!