Szeresd meg őt is, a hajléktalant, adj neki forró levest, meleg pulóvert a nagy hidegekben és megbocsátón szeresd. Hidd el igaz történetét, hogy sorsáról nem csak ő tehet.
Elkerülve minden jó szerencsét, ki fáskamrában tölti az egész telet, adj neki szeretet takarót, fázós testét azzal burkolja be és minden segíteni akarót küldj oda, hogy adományát szurkolja le! Óvd őt és balgaságait, adj neki féltő szeretőt, kísérd figyelemmel álmodásait, áldd meg a padon heverőt!
A Magyar Szociális Fórum szervezet szerint eddig 23-an fagytak halálra, 16-an a hajléktalanszabályok megváltozása, október 15-e óta.
Míg őserdők tűzvészben égnek el s egy gleccseren pacsirta énekel, addig kiapadnak mind a bővizű folyók és talajból kelnek ki széngolyók, tűzijátékká lesz a Föld, hol egyre kevesebb már a zöld.
Éhezők vándorolnak szerteszét, rebesgetve egy hóember nevét, ki megjósolta, hogy olvadunk, szárazság mindenütt és szomjazunk, vadászunk újra, gyűjtögetünk, így múlik el buboréknyi életünk. És a nagy olvadás után már csak egy folt leszünk csupán. Ne hagyd!
Megtérnek mind, íme, a rosszak! Merítkeznek ahányan vannak a jóban, gonosz ruhájukat levetették, tiszta, fehér, gyolcs köpenyekbe bújtak. És disszonáns hang sincs többé a szóban, szennyeseiket kimossák, kiteregetik, bánatlötyögés helyett örömtáncot ropnak, eltűnik a világból minden keserűség, sunyi ravaszság, számító önzés! Elolvad a jég-kemény agresszió és elájul sápadtan a sárga irigység, adakozássá szelídül a mámoros szerzés, meghittséggé válik a dölyfös kevélység és retorzió. Angyalok seregévé lesz a krampuszok hada!
Arany hintón, bakon feszít a nyomorúság és a hiénák is mind bárányokká lesznek. A hazugság fölött győz az őszinteség szava, koldusruhába bújik a kapzsiság, s akik gyűlöltek eddig, most újra szeretnek!
Hidegek jönnek majd nemsokára, hófúvás, meg fagyos reggelek, a szállingózó hóban alig járnak majd emberek. Angyalka sápadt arca ránk néz, s elpirul, bár ördögök lapátoltak havat, ő mégis felvidul.
A gyertya most csonkig ég, hajléktalan mellett tányér forró leves, egyszer végre ő is jóllakik. Az Úr menedéket keres, homlokán gyűlnek a ráncok, legyen majd akkor is víz – mondja-, imádkozzunk, az általunk gyújtott tüzet eloltani.
Legyen szép Karácsonyunk!
Lassan fenyőillatú csendbe borul a világ, s egy pillanatra majd minden megáll. Föld jászolban angyalkák hegedülnek, és zugaiba nagy béke száll!
Áldott, szeretetteljes ünnepeket kívánunk minden kedves állandó olvasónknak és azoknak is, kik erre vetődnek!
