Kezdőlap Címkék Storck

Címke: Storck

Bruck András: A magyar foci – úgy is, mint ami nem létezik

0

Bernd Storck szövetségi kapitány neve nincs rajta ezen a fizetési listán, de valahol a 8-9. helyen lenne. Keresetének pontos összege nem ismert – mint idehaza minden piszkos ügy, ez sem nyilvános –, de évi egymillió eurónál egész biztosan nem kevesebb, viszont hallani 1.7-ről is, és egyéb jelentős pénzeket is kap. Évente 4-500 millió forint között kereshet.
A listából kiderül, hogy Storck fizetése lényegesen több, mint Svájc, Belgium vagy Svédország szövetségi kapitányáé, holott mindhárom ország nem csak sokkal gazdagabb Magyarországnál, tehát többet is költhetne ilyesmire, de a válogatottjuk is jóval előrébb van a nemzetközi rangsorban.

Egyértelmű, hogy Storck tarifája az ország anyagi erejéhez, a nyomorúságos hazai keresetekhez, és az ő szerény múltbeli teljesítményeihez képest messze túl van minden józan és erkölcsös megfontoláson. Ráadásul Storck a kiemelkedő fizetése ellenére sem tudta a magyar válogatottat eljuttatni a következő világbajnokságra.
Ennyit bárki a tizedéért is elért volna.

Ami azt illeti, az amatőrközeli színvonalú magyar futballban tulajdonképpen

illene mindenkinek ingyen, esetleg valami tiszteletdíjért, BKV-bérletért dolgozni.

És a Videoton új edzőjének – a csapat a kisvasút mellett Orbán másik plüssmacija -, Marko Nikolicsnak sem sikerült az, amiért pedig 800 ezer eurós évi fizetésért idehozták. A csapat a nyári kupameccseken még azelőtt kiesett – egyébként másik három kupacsapatunkkal együtt -, hogy elérte volna a már valóban jelentős bevételekkel járó fordulókat. Nem számít, nagyon mély a magyar adófizetők zsebe.

Hogy Nikolics fizetése milyen irgalmatlanul sok, azt jelzi, hogy a sehol nem jegyzett Videotont választotta, holott a belga bajnokság jelenlegi éllovasa is ajánlatot tett neki.
Vajon hogyan történhet meg, hogy a Videoton többet adjon valakiért, mint amennyit egy erős belga csapat hajlandó, és aki még csak nem is neves sztáredző?
Pontosan ez az Orbán-féle illiberális focirendszer. A futball üzleti alapon működő sport, a csapatoknak muszáj racionálisan gazdálkodniuk. A Videoton viszont a kispénzű magyar adófizetőkön, Erzsébet-utalvánnyal kifizetett nyugdíjasokon élősködik. Igaz, nem is tehet mást, mivel jól fizetett játékosai még a saját fizetésükre valót se termelik meg. Az érdeklődést iránta pontosan jelzi, hogy költségvetésének csupán egy százaléka, 33 millió forint jön jegybevételből. Eközben az európai klubcsapatok bevételének átlagban 15-30 százaléka származik belépőkből.

A Videoton nem más, mint egy eltartott: állami, önkormányzati, tao, szponzori pénzekből élő vámpírcsapat.

Mint egyébként szinte mindegyik a magyar bajnokság első és másodosztályában. Ellentétben a külföldi klubokkal, amelyek még a stadionjukat is a saját bevételeikből építik, a magyar csapatok többsége közpénz nélkül az öltözőig se tudna elvánszorogni.
Micsoda gyalázat, hogy egy elvben piaci rendszerben a játékosok nem ritkán havi 4-8 milliós fizetését a koldusszegény magyar adófizetők állják. A velünk élő kádárizmus! Ezt az abnormális, a futballban is törvényszerűen versenyképtelen világot támasztotta fel Orbán. S hogy mi volt vele a célja? Csak így tud a futballban is mindent kontrollálni, minden döntésbe belefolyni, mindenféle futballpénzhez hozzáférni.

Van itt tehát egy nagyon gyenge nemzeti válogatott, amely a szégyeneit azzal kompenzálja, hogy egy ideje a vereséget is győzelemként ünnepli; van egy nem üzleti alapon működő, motiválatlan klubcsapat, és van két külföldi edző, aki semmi másból, mint a magyar miniszterelnök úri passziójából gazdagodott meg. Ez ugyan csupán egy alkalmi mintavétel a futball hétköznapjaiból, de mindenben tökéletesen lefedi a sportág egészének viszonyait…

A hazai futball jelentéktelensége teljes szinkronban van a körülötte levő végtelenül korrupt és áporodott környezettel.

Az egyik tökéletesen magyarázza a másikat, az egyikből értelemszerűen következik a másik. Végh Antal 1974-es, Miért beteg a magyar futball? c. könyve óta semmi nem változott, egyet kivéve: a magyar futball már nem beteg, hanem halott.

Vagy, ami még rosszabb, éber kómában fekszik: lélegzik, meg-megmozdul, időnként kinyitja a szemét, de semmit nem ért, semmire nem reagál. A nagymúltú magyar labdarúgás ebbe a visszafordíthatatlan, vegetatív állapotba zuhant.

Kár hazudozni, nincsenek biztató jelek. Amik meg annak látszanak, azok csak a kómás beteg tipikus grimaszolásai, fintorai. Tavaly az EB-re kijutást ugyan sokan „jelnek” tekintették, de bebizonyosodott, hogy ismét, ezredszer is alaptalan volt a bizakodás, hiszen rögtön jött egy újabb mélypont, a megsemmisítő VB-selejtező sorozat.

A hazai környezet se mentálisan, se szakmailag, se erkölcsileg nem képes többé minőségi futball előállítására, a kegyelemdöfést a hosszan tartó, lassú sorvadás után maga Orbán adta meg. Az ő aktív részvétele mellett a futball a hazai színtér talán legromlottabb, legrosszabbul teljesítő szereplőjévé vált, és törvényszerűen történt így: vagy tao-pénzeket lopsz és lopatsz, és akkor a stadionok üresek, vagy tiszta lapokkal játszol, és akkor húsz éven belül talán kialakul valami.

Miért jönne vissza Dárdai „megmenteni” a magyar focit? Hogy fél éven belül az MLSZ parazitáinak bűntársává váljon? Kezdjen el ő is nézőszámot hamisítani?

Mindenki, aki idehaza a futballból él vagy körülötte lebzsel, maga is a rendszer cinkosává vált. Hajdú B. István sportriporter még Prima Primissima díjat is kapott azért, mert mindig ő látja a legtöbb előrelépést. Klubvezetők, klubtulajdonosok, edzők, újságírók, sportközgazdászok, sportriporterek, szakkommentátorok, trénerek: megannyi hajdúbé, mind hiteget, ködösít, hazudik, ma már félelemből is, és persze kötelezően bizakodik. Egy-egy megalázó vereség után mindegyik rögtön előre néz, a következő meccset várja, mert az örökös bizakodás az a kötőanyag, amivel a rendszer, s benne az egyéni pozíciók fenntarthatók.

Ez folyik régóta – már megkötött a bűnrészesség kultúrája.

A magyar futballnak csak múltja van, jövője nincs, ezért az egyetlen értelmes és tisztességes dolog az volna, ha egy új kormány megvonna tőle minden fillért, így akit valóban érdekel ennek a fantasztikus sportnak a magyar változata, akár játékosként, akár szakemberként, az csinálja kedvtelésből, vagy szerezzen hozzá maga forrásokat.

Kétségtelenül merész és radikális lépés volna, viszont, ha létezik sport, amelynek kötelező eltartania saját magát – száz és száz külföldi klub bizonyítja, hogy képes rá -, az éppen a foci. Orbán akaratlanul is pont azt igazolta, hogy a magyar futball sikertelenségének nem a kevés pénz és stadion volt az oka.

Az állami és egyéb közpénzek kivonásával egycsapásra eltűnnének a hajdúbék, és idővel azok kezdenének a helyükre beáramlani, akik nem a rendszer fenntartásában érdekeltek, hanem a megújításában.

Egy ilyen bátor döntéssel az új politika is jól járna. Demonstrálhatná őszinte szándékát, hogy nem hajlandó tovább százmilliárdokat a futballra és a benne érdekeltek egy kis, privilegizált csoportjára költeni: focistákra, „futball szakemberekre”, a még meccsre járó pár ezer szurkolóra, a VIP-páholyok ragadozóira.

Azt hiszem, ezt nagyon sokan valódi megújulásnak tartanák.

Forrás: Bruck András, Facebook.

Nikolić lesz Storck végzete?

0

Megtörténhet-e, hogy Nemanja Nikolić sorozatos mellőzése miatt kell majd lemondania Bernd Storcknak, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának? Hiszen fejcsóválva és értetlenkedve veszi tudomásul azt a közvélemény, mikor az egyik legjobb formában levő játékos nem fér be a nemzeti együttesbe.

A szövetségi kapitányok, amikor ilyen döntést hoznak, legtöbbször azzal érvelnek, hogy az ő taktikai elképzelésükbe nem illik bele a sportoló játéka, ezért, ha meg is hívják a válogatottba, ott csak mellékszerepeket szánnak neki, s sokszor csak pár percet tölthet a pályán.

Ez a helyzet testközelből ismerős a zentai származású Nemanja Nikolićnak, aki hiába lövi a gólokat immár négy éve hétről hétre, amióta Bernd Storck a magyar válogatott szövetségi kapitánya, epizódszerepeket kap a válogatottban. Nikolić a 2013/2014-es és a 2014/2015-ös idényben magyar gólkirály volt a Videoton színeiben, egy évvel később a lengyel Ekstraklasában bizonyított, ahol szintén a legtöbb gót lőtte (28 találat), sőt a Lengyel Kupában is ő volt a legeredményesebb. Tavaly Lengyelországban 2016-ban pedig az Év labdarúgója díjat is kiérdemelte. Január 1-től a Chicago Fire együttesét erősíti.

A tengerentúlon is kalapot emelnek a teljesítménye előtt, ugyanis 18 találkozón 16-szor volt eredményes, így a góllövőlista első helyén áll, s bekerült a Real Madrid ellen pályára lépő ligaválogatottba, vagyis az all star csapatba is.

Mindezek ellenére a válogatottban a német kapitány nem igazán számít rá, inkább Szalai Ádámnak szavaz bizalmat, korábban pedig Priskin Tamás és Németh Krisztián is előrébb szerepelt a csatárok rangsorolásában Storck listáján.

Nikolić 25 évesen és 9 hónaposan mutatkozott be a magyar válogatottban, amikor az Egervári Sándor által irányított együttest Hollandia 8:1-re győzte le. A következő meccsen, Andorra ellen is pályára lépett, s a magyar válogatott mindkét gólját ő szerezte.

Pintér Attila az Észak-Írország elleni találkozón 45 percet adott neki, s utána következett Dárdai Pál, aki összesen 242 percet játszatta Nikolićot az öt Eb-selejtezőn és a két felkészülési mérkőzésen, ami meccsenként 34,5 perces átlagnak felel meg, vagyis ennyi bizonyítási lehetőséget kapott a csatár a pályán.

Aztán 2015. július 20-án jött Bernd Storck, ő 16 mérkőzésre küldött meghívót a zentai származású csatárnak, de ebből hat alkalommal egy percnyi szerepet sem szánt neki a pályán, Nikolić ugyanis hatszor csak a padot melegítette.

A tizenhat találkozón a középcsatár összesen 351 percet kapott, ami meccsenként nem egész 22 percet jelent.

A kép Nikolić szemszögéből még sötétebb, ha hozzátesszük, hogy a Norvégia elleni pótselejtezős párharcban nem lépett pályára, s ugyanez volt a helyzet a kontinensbajnokságon is Ausztria, illetve Portugália ellen. Az Európa-bajnokságon Nikolićot Izland ellen a 66. percben küldte pályára Storck, s a csatár beadásából született meg a magyarok nagyon fontos egyenlítő gólja a találkozó utolsó másodperceiben. A nyolcaddöntőben a belgák ellen a 75. percben lépett pályára.

Storck és Nikolić a Portugália és Andorra elleni Eb-selejtezők előtt abban egyeztek meg, mivel a kapitány továbbra sem számít kezdőként a Chicago Fire csatárára, így Nikolić nem vállal be egy legalább félnapos utazást Budapestre, majd ugyanennyit vissza az Egyesült Államokba, csak azért, hogy a kispadon üljön. Az eredményt tudjuk: a magyar válogatott 3:0-ra kikapott az Eb-aranyérmes portugáloktól, 1:0-ra veszített Andorrától, s a két találkozó között felkészülési meccsen 3:0-s vereséget szenvedett Oroszország ellen. Ha ehhez hozzávesszük a svédek elleni, novemberi mérkőzést (0:2), akkor a magyar válogatott utolsó négy mérkőzésének mérlege: négy vereség, nulla lőtt, illetve kilenc kapott gól.

Egyre hangosabbak azok a vélemények, amelyek szerint Storck nagyot hibázott, amikor sorozatban mellőzte a bombaformában levő Nikolićot.

Ahogy az írás elején utaltam rá, nem egyedüli esetről van szó. A szerb férfi kézilabda-válogatottban Dejan Perić volt az, aki úgy döntött, a nemzeti csapatban folyamatosan gyenge teljesítményt nyújtó Marko Vujint, a világ egyik legjobb átlövőjét kihagyja a csapatból. A szerb sajtó megvárta, hogy a válogatott leszerepeljen az Európa-bajnokságon, majd teljes össztűz alá vette a kapitányt a döntése miatt, neki pedig nem volt más lehetősége, csakis az, hogy lemondjon.

https://twitter.com/niko_nemanja/status/876286227498008576

Ha Nikolić tovább lövi a gólokat az Egyesült Államokban, Storck pedig tartja magát a korábbi elképzeléséhez, vagyis ahhoz, hogy nem számít rá kezdőként a válogatottban, akkor könnyen megtörténhet, hogy Nikolić kihagyása jelenti majd az utolsó cseppet az andorrai vereség miatt már így is igencsak teli pohárban..

(Családi Kör, Szabadka)

 

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!