Kezdőlap Címkék Sofőr

Címke: sofőr

Barmok vagyunk, nem látunk a szemünktől

Nem látsz a szemedtől, te barom? Ezzel indít a szőke nő, miközben kiugrik az autójából. A szeme villámokat szór, szájából négybetűs szitkok gördülnek elő. Néhány másodperccel korábban fékcsikorgást hallottunk, egy Ford nem adott neki elsőbbséget, épp, hogy elkerülték az ütközést. A másik autóban szintén fiatal nő ül, bocsánatkérően int a kezével, ijedtség és megkönnyebbülés látszik rajta. Elnézést, szól ki a nyitott ablakon. Elbambultam, de szerencsére, mindketten megúsztuk.

A vétlen vádló azonban csak mondja a magáét, feltartva a forgalmat, és önmagát is persze. Már mehetne dolgára, örülhetne, hogy nem történt baj, időben odaér a tárgyalásra, a gyerekért az óvodába, nem várakoztatja meg a kedvesét. De még nem megy sehova, mert neki most ez a legfontosabb. Hogy kioktassa a másikat, és nevelő célzattal elküldje melegebb éghajlatra.

Nem siet sehová? Ezt kérdezem, mert látom, torlódnak már mögötte.
Jobb lett volna, ha hallgatok. Abban a pillanatban én lettem a hunyó, a haza ellensége, az emberiség szégyene. Hogy mit szólok bele, amikor semmi közöm hozzá? Miért ütöm bele az orromat, vak vagyok, vagy mi, hogy nem láttam, mi történt? Majdnem megölte őt az a gyilkos. Miért kap jogosítványt az ilyen?

Amikor végre visszaül, padlógázzal indul. Nekem meg az jut az eszembe, milyen kár, hogy ennyire nem tudjuk elviselni egymást. Nemcsak a közutakon, és a villamoson, de máshol sem díjazzuk a másikat. Tolakszunk, ha nyílik egy új pénztár a boltban, lökdösődünk a postán, hogy előbb fizethessük be a csekket, mint a többiek.

Meg is ütnénk a másikat, ha tehetnénk. Elfojtott indulatok dolgoznak bennünk – otthon, munkahelyen, utcán szerzett sérelmek halmozódnak. Jó, tudom, én könnyen beszélek: már egy ideje rájöttem, hogy minden, a mások utálatával elvesztegetett perc fölösleges energiapocsékolás.

Tavaly 57 millió ügyfél adatait ellopták hackerek az Ubertől

0

Az Uber globális személyszállító vállalat csak kedden közölte, hogy tavaly 57 millió ügyfél adatait ellopták tőle hackerek.

Az adatlopás áldozatai között volt az Uber 600 ezer amerikai sofőrje is. A hackerek neveket, email-címeket, telefonszámokat loptak el, és eltulajdonították a sofőrök jogosítványainak adatait is.

A cég már tavaly felfedezte az adatlopást, de nem értesítette róla sem az érintetteket, sem az illetékes felügyeleti szervet.

A cég új elnök-vezérigazgatója, Dara Khosrowshahi közleményben tudatta, hogy ő csak nemrégiben szerzett tudomást az adatlopásról. Khosrowshahi, aki augusztusban vette át a vállalat vezetését, azonnal vizsgálatot indíttatott, hogy kiderüljön, a cég miért nem értesítette sem a felügyeleti szervet, sem az adatlopások áldozatait a hackertámadásról.

Kedden este közzétett kommünikéjében leszögezte: az a két ember, aki az adatlopással foglalkozott, már nem dolgozik a vállalatnál. Khosrowshahi nem nevezte meg a volt munkatársakat, de a Bloomberg hírügynökség arról tudósított, hogy

a felelősök egyike Joe Sullivan, az Uber biztonsági vezetője lehet, aki nem dolgozik már a cégnél.

Közleményében Khosrowshahi azt is bejelentette: azonosították a hackereket, és biztosítékokat kaptak tőlük arra, hogy a lementett lopott adatokat megsemmisítik. Az elnök-vezérigazgató azonban nem közölt részleteket arról, hogy milyen biztosítékokat kapott és mit adott ezért cserébe. A Bloomberg tudni vélte, hogy a hackerek 100 ezer dollárt kaptak az Ubertől, ezt azonban a cég nem erősítette meg.

Dara Khosrowshahi igyekezett megnyugtatni a kárvallottakat, mondván, hogy a hackerek nem mentettek le társadalombiztosítási számokat, vagy hitelkártya-adatokat.

New York állam főállamügyésze, Eric Schneiderman nyomozást indított a hackertámadás és az Uber által állítólag a hackereknek kifizetett összeg ügyében. A főállamügyész ezt a TechCrunch című szaklapnak adott interjújában kedden este megerősítette.

Talán mégsem a hülyék vannak többségben

Látom a visszapillantóban, hogy a mögöttem jövőnek valami baja van. Messze van még tőlem, de már villog kegyetlenül. És nyomja a dudát, mintha csak ma kapta volna ajándékba. Pedig nem megyek lassan, ráadásul a jobboldali sávban haladok, elmehetne mellettem, ha akar. De nem akar, inkább villog és dudál.

Valami baj lehet vele, gondolom magamban, és megpróbálom elképzelni, mi történhetett. Megcsalja az asszony? Gondjai vannak a munkahelyén? Nem tudta tegnap felszedni azt a hosszú combú vörös leányzót a strandon?

Soha sem fogom megtudni. Csak azt látom, hogy miközben közelít, vérvörös arccal nyomja a gázt. Integet és mutogat. Tudom, nem nekem szól a mutatvány, ha megelőz, következő áldozatával ugyanezt teszi. Baja lehet a világgal, és így adja ki magából a feszültséget.

Az emberek, nyugtatom magam, jók. Százból kilencvenöt normális. Kár, hogy a memóriánk nem vevő erre a felismerésre: nem a normális embertársak maradnak meg az emlékezetünkben. Ha túléljük az ismeretlen autós „kolléga” ámokfutását, másnap a munkahelyünkön nem arról mesélünk a többieknek, hogy láttunk egy vajszínű Volvót, amelyik teljesen normálisan közlekedett. És képzeljétek, mondjuk a tágra meredt szemekkel hallgató kollégáknak, rögtön utána egy sötét színű Ford érkezett, ha hiszitek, ha nem, azzal sem volt semmi baj.

Olyan ez, mint az áruház, ahol több pénztár is működik. A legtöbbnél normálisan megy a munka, mindössze egyetlen olyan pénztár van, ahol az ott dolgozó valamiért morcos. Barátságtalan, látszik, a háta közepére kívánja a vevőket. Nincs üldözési mániám, tudom, nem nekem szól a rosszkedve. Utálja ő az egész világot.

Pedig ugyanannyi lehet a fizetése, mint azé a kolléganőé, aki kettővel mellette hallgatja a vonalkódok csipogását. És van egy hivatal, ahol már tudom, melyik ablakhoz nem szabad menni. Mert a mögötte ülő hölgy szándékosan lassú, körülményes. Az a típus, aki nem azt nézi, mi az, amit lehet, hanem azt, hogy mit nem.

Rosszkedvűen és rosszul dolgozni legalább annyira fárasztó, mint ugyanazt jól csinálni. Aki már próbálta, tudja, hogy nem nagyobb macera jól átsütni a húst, és tisztességesen centirozni a kereket. Vagy, teszem azt, normálisan befejezni egy elkezdett mondatot.

Villogó, dudáló sofőrök, rosszkedvű eladók és pikírt hivatalnokok próbálkoznak nap, mint nap, hogy elvegyék a kedvünket az élettől. De én javíthatatlanul optimista vagyok, és reménykedem mindhalálig – talán nem a hülyék vannak többségben.

Fotós sofőr után nyomoz a BKV

Nagy erőkkel keresi a BKV azt a buszsofőrt, aki lefotózta a vezetőfülkéjében elhelyezett hőmérőt. A mérőeszköz 45,3 fokot mutatott, ezért fényképezte le a sofőr, mert úgy gondolta, hogy ilyet nem mindennap lát, ezért mások számára is meg kell örökítenie.

Ha úgy vesszük, érthető a buszsofőr után szimatolók elszántsága. A BKV nem azért alkalmaz buszvezetőket, hogy művészi, vagy egyszerűen csak a mindennapos használatra alkalmas felvételeket készítsenek. Igaz,

a BKV sofőrjei sem arra szerződtek a vállalattal, hogy a maguk és a utasaik életét kockáztatva, embertelen melegben, 45,3 fokban vezessenek.

A fotó egyébként egy tavaly vásárolt buszban készült, nem valami matuzsálemről van szó, hanem olyanról, amely klímával is fel volt szerelve. A klíma azonban – nemcsak ezen a buszon – nem működött, a sofőrök ezért azt az utasítást kapták, hogy ha nem megy a klíma, nyissák ki az ablakot, és jelentsék az esetet.

Ebből is látszik, hogy történetünk főszereplője túllépte a hatáskörét. Bár betartva az utasításokat, bizonyára kinyitotta az ablakot, és jelentette a főnökeinek, hogy nem működik a klíma, emellett még fotózott is a fülkében. Ráadásul a fotót másokkal is megosztotta, ez pedig nincs benne a munkaköri leírásában.

Jobb helyeken, mondhatjuk úgy is, hogy

normálisan működő cégeknél, nem fakockákra vadásznak, és nem fotózó buszsofőrök után folytatnak hajtóvadászatot.

Ehelyett azt vizsgálják, hogy ki a felelős azért, hogy a munkavállalóknak  embertelen, az egészségüket, valamint az utasok biztonságát veszélyeztető körülmények között kell dolgozniuk. Megnéznék, hogy ki rendelte meg a klímát, ki volt, az aki legyártotta és szállította. És azt is vizsgálnák, hogy ki volt az, aki, mint a célnak megfelelő terméket, átvette.

Kinek lett volna a dolga, hogy a meghibásodott klímákat haladéktalanul kijavítsa, és ameddig ez meg nem történik, a nem működő klímás buszokat kivonja a forgalomból.

Persze egy buszsofőr után nyomozni sokkal egyszerűbb, mint a fenti hibák felelőseit megtalálni.

Ha ügyesek a keresők, hamarosan fülön fogják a renitens buszsofőrt. Ettől persze legközelebb szintén 45.3 lesz a fülkében, de legalább kétszer is meggondolják a sofőrök, hogy lefotózzák-e ezt a nem mindennapi természeti jelenséget, vagy inkább szépen, türelmesen megvárják, amíg elájulnak és lefordulnak a vezetőülésből.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!