Kezdőlap Címkék Simonyi András

Címke: Simonyi András

A kínaiak már a spájzban vannak

Magyarország Kína hídfőállása lett Európában – írja a párizsi Le Monde. Az USA-t nyugtalanítja, hogy Magyarország egyre inkább kínai tartománynak tűnik! – üzeni Simonyi András egykori nagykövet Washingtonból.

Mennyire jelentős a kínai befolyás Magyarországon?

Épül az óriási konténer állomás, ahol a Kínából érkező szállítmányokat európai nyomtávra állítják át – írja a Le Monde. Párhuzamosan épül a Belgrád-Budapest vasútvonal, amely a tervek szerint a pireuszi kikötőből szállítaná a kínaiak áruit Magyarországra. Mindkét esetben Magyarország csak ugródeszka Kínának az Európai Unió felé. Jelenleg az Asean után az EU Kína második legfontosabb kereskedelmi partnere.

A Nemzeti Bank elnöke kedveli Kínát

Matolcsy György oly gyakran látogat Pekingbe, hogy az már az amerikai hírszerzés figyelmét is felkeltette.

Különösen, hogy az IMF közgyűléseit mellőzi Washingtonban. Amerikai értesülések szerint a Nemzeti Bankban kínai tanácsadók munkálkodnak, kérdés, hogy mi célból?

Simonyi András ex nagykövet, aki egy zenekarban játszik Blinken külügyminiszterrel ilyen jelek alapján inti óva a magyar kormányt a nagy Kína barátságtól.

Eközben a magyar gyökerekkel is rendelkező új amerikai külügyminiszter közölte a szenátus külügyi bizottsága előtt: egyetért Trump kemény vonalával Kínával szemben.

Antony Blinken szerint az USA vezetésével koalíciónak kell létrejönnnie Kínával, Oroszországgal, Iránnal és Észak Koreával szemben.

Az orosz szerep

A hatalmas vasúti átrakodó állomást nem Magyarország vagy Kína finanszírozza hanem nagyrészt egy olyan orosz polgár, aki egyben az egyik leggazdagabb magyar is.

Ruszlan Rahimkulov több mint 60 millió euróval szállt be a nagyberuházásba, mely természetesen élvezi a magyar, a kínai és az orosz állam támogatását.

A kétlaki orosz oligarcha család élvezi Putyin bizalmát is.

Ha elkészül a konténer pályaudvar, akkor naponta négy nagy teherszállító vonatot is tud majd fogadni, mely a transzszibériai vonalon keresztül érkezik majd Kínából.

Kínai egyetem Budapesten

A Fudan egyetem Sanghajban Kína egyik leghíresebb egyeteme, amely évek óta tervezte angol nyelvű európai oktatási intézmény megnyitását. Kezdetben Budapest nem szerepelt a prioritási listán, de miután Orbán Viktor nemet mondott amerikai Pompeo külügyminiszternek, és engedélyezte a Huawei-nek az 5G rendszer bevezetését, Pekingben Magyarország mellett döntöttek.

A párizsi Le Monde szerint pikáns a helyzet, mert a CEU-t nemrég az Orbán kormány kipaterolta Budapestről, mert azt a magyar holokauszt túlélő Soros György finanszírozta.

Az USA új külügyminiszterének édesapja, az USA egykori budapesti nagykövete, a CEU könyvtárának védnöke és finanszírozója.

Ebben a helyzetben Orbán Viktor diplomáciájának ügyesen kell lavíroznia Washington és Peking között. Támogatásra lelhet Németországban, ahol Merkel kancellár az EU soros elnökeként tető alá hozott egy beruházás védelmi egyezményt Kínával megmutatva az USA-nak, hogy semmiképp sem kívánják figyelmen kivül hagyni a világ második számú gazdasági nagyhatalmát, mely tíz éven belül megelőzheti az Egyesült Államokat.

“A nemzeti együttműködés rendszere rákos daganat az EU-ban”

Simonyi András, egykori washingtoni nagykövet, aki a The Hill című portálon fejtette ki a véleményét rákos daganatnak nevezte Orbán rendszeretét.

Simonyi, aki jelenleg is Washingtonban él, egy zenekarban játszik a leendő amerikai külügyminiszterrel, akinek az édesanyja és a nevelőanyja is magyar. Antony Blinken minden bizonnyal megkapja a washingtoni szenátus jóváhagyását, mert a demokratáknak sikerült ott is többséget elérniük – írja Simonyi aki a jelenlegi helyzetet felvázolva egyben azt is előre vetíti mi várható Washingtontól a demokraták térnyerésével.

Aggódnunk kellene. Az Európai Unió (EU) és Kína között a német közvetítéssel kötött átfogó beruházási megállapodás boldoggá teszi a német ipart, ám a megállapodás bizonytalan részletei miatt az emberi jogok tekintetében hosszú távon negatív következményekkel járnak, beleértve pusztító hatást a Európa esélye arra, hogy értékalapú, geostratégiai szereplő legyen, a befektetéseken és a kereskedelemen túl is.

Németország a célkeresztben

Simonyi Merkel kancellárt bírálja azért, mert nem vette észre, hogy Orbán Viktor rendszere “rákos daganat” az Európai Unióban. A német kormány elsőbbséget ad a gazdasági érdekeknek, és ezért tolerálja a nemzeti együttműködés rendszerét Magyarországon, amely a demokrácia leépítését jelenti – fejtegeti Simonyi András. Aki ezt követően a németeket azért bírálja, mert lepaktáltak Kínával.

A kínai kapcsolat

Merkel kancellár azzal koronázta meg a német elnökséget az Európai Unióban, hogy elérte az évek óta folyó beruházás védelmi tárgyalások sikeres befejezését. Az aláírt dokumentum megkönnyíti az európai cégek dolgát Kínában. Mindez zene Orbán Viktor miniszterelnök füleinek, aki szintén jó kapcsolatot ápol Pekinggel és Moszkvával  pedig Kínát és Oroszországot az USA stratégiai ellenfélnek tekinti – hangsúlyozza Simonyi. Aki eleve abból indul ki, hogy Washington és Európa érdekei egybeesnek holott erről szó sincsen! Németország jóval USA-t megelőzve épített ki jó gazdasági kapcsolatokat Kínával, amely a német autóipar legnagyobb piacát jelenti! Ilyen körülmények között nehéz lesz a Biden adminisztrációnak olyan diplomáciát kidolgoznia, amely Európa érdekeinek is megfelel, mert a kínai kapcsolat egyre inkább alternatívát jelent az USA-hoz képest. Jól mutatja ezt, hogy Magyarország – amerikai tiltakozás ellenére – a Huawei 5 G rendszerét vezeti be már csak azért is, mert az amerikaiak nem rendelkeznek működőképes alternatívával.

Cinikusan kétszínű Magyarország kettős játéka

Simonyi András volt Magyarország NATO, majd washingtoni nagykövete. A Független Hírügynökségnek adott interjújában kifejti: Orbán nem tudja eldönteni, hogy a két énje közül melyik az erősebb. 

  • Orbánban van egyfajta skizofrénia a transzatlanti kapcsolatok és az orosz viszony kérdésköreiben
  • a semleges Ausztria a NATO védernyője mögül könnyen ajánlgatja a közeledést Putyinhoz
  • az oroszok az erőből értenek
  • a Magyar Honvédség NATO-elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, de civil kontroll alatt áll, és a politikai diktál neki
  • A kereskedelempolitika össze fog keveredni a védelempolitikával

 Mennyire szokványos az, hogy az amerikai elnök felhívja telefonon egy fogadó ország vezetőjét azelőtt, hogy új nagykövete elfoglalja az állomáshelyét? Kérdem ezt azért, mert Donald Trump felhívta OrbánViktort, s a magyar külügyminiszter tájékoztatása szerint ez volt az apropó.

Ez azért nem szokványos, azt hiszem ez inkább másnak szól, a beszélgetés részleteit nem ismerjük. Hozzáteszem, ez egyértelműsíti, hogy ezzel a nagykövettel nem lehet majd azt a szemtelen hozzáállást folytatni, amit számos amerikai nagykövettel Orbán gyakorolt. Itt nem lesz „szeretem, nem szeretem”. Orbán nagy kihívása az lesz, hogy ezt az újonnan megtalált szerelmet folyamatosan fenntartsa, mert elég egyetlen rossz húzás, amely  keresztezi Trump elképzeléseit, érdekeit vagy ambícióit és az elnök úgy dobja Orbánt, mint hómunkás a lapátot a műszak végén.

Ezt talán Orbán Viktor is tudja. Nincs helye hókusz-pókusznak, az itt a piros hol a piros politikának!

Úgy tudom, hogy Ön mint volt NATO-nagykövet, s védelempolitikai szakértő nagy szerepet tulajdonít a láthatóan javuló kétoldalú kapcsolatokon belül a NATO-hozzájárulásoknak. Budapest 2024-re a GDP 2 százalékára emeli a védelemre fordított kiadásait, s ezzel azon 9 ország közé tartozunk, amelyek lefektetett tervvel rendelkeznek arra, hogy a nevezett időpontra eléri a NATO által meg követelt hozzájárulási szintet – mondta a minap Áder János köztársasági elnök, aki egyelőre még – bár nem tudni, meddig – a Honvédség főparancsnoka. Ez mennyre számíthat egy találkozó létrejöttében?

Ez egy Trump-Orbán találkozó létrejöttének szükséges, de nem elégséges feltétele. Az biztos, hogy ha Magyarország ténylegesen felzárkózik azon országok közé, amelyek hajlandók a bruttó hazai termékük évi 2 százalékát védelmi célokra költeni, feljavítani a lepusztult Honvédséget, akkor ezzel demonstrálja, hogy komolyan gondolja a NATO-tagságát. Ez pedig az Egyesült Államok és persze az amerikai elnök számára fontos kérdés. De ezzel nem azt mondom, hogy csakis és kizárólag ezen múlik, múlna a dolog. Van egy sor olyan terület, ahol előrelépést várnak a találkozó feltételeként, beleértve az ukrajnai kérdés rendezését.

Hogy látja, lesz találkozó?

Ezt még nem lehet megmondani, de az tény, hogy

a védelmi kiadások felemelése nagyon fontos jelzés és egy lényeges elem az odáig elvezethető folyamatban.

Ön az előbb úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok és személyesen az amerikai elnök számára fontos kérdés a védelmi kiadások növelése – ez kiderült a G7 utáni Trump kirohanásban is, amikor Twitteren a németek példáját felhozva leszögezte: ők a GDP-jük 1 százalékával járulnak csak hozzá NATO költségvetéséhez, miközben a jóval nagyobb GDP-vel rendelkező USA 4 százalékkal. Ez ennyire központi kérdés az USA-ban?

Ez a kérdés az Egyesült Államokban belpolitikai kérdés is, ebben egyetértés van republikánusok és demokraták között. Általában van itt egy olyan hangulat, hogy az USA túlságosan sokat költ más országok védelmére. Elég gyakran elhangzott más összefüggésben is, hogy

Európában van egy sor potyautasnak tekintett ország.

Ezek részben tagjai is a NATO-nak, részben semlegesek, ám haszonélvezői az amerikai védernyőnek. Ilyen semleges ország Ausztria, amely ezen amerikai védernyő mögül nyomatja az Oroszországhoz, fűződő kapcsolatok javítását, ajánlja az Európai Uniónak a közeledést Putyinhoz. Ami pedig a németeket ért Trump-bírálatot illeti: ez jogos volt.

Ma a német hadsereg gyakorlatilag egy operett hadsereg.

Komolytalan, hogy Európa legbefolyásosabb országa, amely hihetetlenül teljesít gazdasági téren – többlete van nem csak a kereskedelemben, de az államháztartásban is –, s amely bőven megengedhetné magának, hogy többet áldozzon a hadseregre, ezt nem teszi meg, s hátul kullog a GDP-arányos védelmi kiadások mutatójában. Donald Trumpnak teljesen igaza van abban, hogy ezért bírálja Németországot. Lehet őt szeretni, vagy lehet nem – ez utóbbi van most divatban Európában –, de ettől még ebben igaza van.

De hát a németeknél ez érthető, nem? Hiszen ott ellentmondásos a katonai erő fejlesztésének a megítélése, az egész kérdés, ami történelmi okokra vezethető vissza, nem?

A németek persze tudathasadásos állapotban vannak. Van okuk szerénynek lenni ami a nagyhatalmi ambíciókat illeti, de álságos dolog állandóan a történelem mögé bújni, például a szövetségi tehervállalás kérdésében is attól tartok ez történik. Ez nem fogadható el, és az érvelés is hamis.

Az, hogy Trump a nyilvánosság előtt is elkezdte feszegetni az európai NATO-tagok védelmi kiadásainak a mértékét, azt vetíti előre, hogy a július 11-12-i brüsszeli NATO csúcson a tagállamok állam- és kormányfőinek a találkozóján nagyon komoly viták is várhatók?

Trump minden bizonnyal számon kéri, hogy hol tartanak a tagállamok a 2 százalékos GDP-arányos hozzájárulással, annak elérésével.

Pár éve, jóval Trump előtt, a NATO-tagok megígérték, hogy felhozzák a védelmi kiadásaikat erre az elvárt mértékre, ám valójában csak néhány tette meg. Ez komoly feszültség forrása. A magam részéről csak remélni tudom, hogy az európaiak komolyan veszik végre a 2 százalék elérését. Ami biztos, hogy a nagyobb európai tehervállalásról szóló amerikai követelés messze nem új: én is részt vettem a (gyakorlatilag a Békepartnerséghez való 1994-es csatlakozásával elkezdődött) magyar NATO-csatlakozási tárgyalásokon, s már akkor követelés volt ez. Ebben tehát semmi újdonság nincs – csak éppen most az oly divatos Trump-utálat mögé bújnak be a politikusok. És van mindennek egy hibás megközelítése is. Ugyanis hibás az a logika, amely azt hozza ki, hogy Európának nem érdemes többet költenie védelemre, mert hogy akkor az USA kivonul a kontinensről. Éppen ellenkezőleg:

minél többet költenek az európaiak a saját védelmükre, annál inkább kész lesz az USA Európában maradni, s annál erősebb lesz Washington szándéka garantálni Európa biztonságát.

Az nyilvánvaló, hogy komoly feszültség van Európa és az USA között, ami önmagában is baj, ám azt is nyilvánvaló, hogy nem az az egyedüli probléma. Ha kiszélesítjük  a perspektívát, melyek a jelenlegi komoly védelmi jellegű vagy azzal összefüggő globális kockázatok?

Tényleges biztonsági fenyegetés több területen van ma a világban, s az Európaiak bizony a homokba dugják a fejüket, amikor azt hiszik, hogy ezeket kibekkelve meg lehet úszni. Csak felsorolásszerűen: Oroszország, a terrorizmus, Irán, a délről – azaz a széthullóban lévő és egyre inkább káoszba fulladó, iszonyú migrációs nyomást okozó Észak-Afrika felől – jövő fenyegetés…Ezek jelentik ma a legkomolyabb biztonsági veszélyeket Európa számára. S ezekre fel kellene készülni.

Ön egyébként hogyan látja a migráció problémáját, annak kezelésének lehetséges módját?

Nem mondok azzal újat, hogy ez egy rendkívül összetett probléma és Európa ezt nagyon elrontotta. Van a menekültügyi, humanitárius ága, van biztonsági aspektusa és van az az iszonyú demográfiai nyomás, amely még előre jósolhatóan nőni is fog a következő években. Elég ha csak azt mondom, hogy Nigéria lakosainak a száma már ma 200 millió körül van, s az előrejelzések szerint 2050-re a világ harmadik-negyedik legnépesebb állama lesz. Ennek a migrációs nyomásnak komoly biztonsági elemei is vannak, amelyekre fel kellene készülni. Politikai és katonai téren egyaránt.

Milyen szcenáriókat lát?

A baj az, hogy Európa egy furcsa spirálba manőverezte magát; összekeveredett a menekült- és a migráns-problematika.

A háborúk, az üldöztetés elől menekülőkkel foglalkozni kell, a gazdasági menekültek kérdése azonban más. Nem szabad a két kategóriát egy kalap alá venni.

Említette, hogy Oroszország is katonai kockázatot jelent. Ezt hogy kell érteni?

Nem csupán hagyományos katonai fenyegetésről van szó, bár az oroszok ügyelnek arra, hogy Europa egy része ne aludhasson nyugodtan. De megtanulhattuk – Ukrajna óta kiváltképpen –, hogy Oroszország nagyon szofisztikált tárházát fejlesztette ki nem a hagyományos ezközöknek is.

A kibertámadásokra alkalmas eszközök, módszerek, technikák éppen úgy a rendelkezésére állnak ma már, mint a társadalom megzavarására, a belpolitikákba való beavatkozás módozatai, vagy éppen az oligarcháin keresztül történő destabilizáció, az energiával való zsarolás, stb. Ezzel együtt persze vannak az oroszországi fenyegetésnek katonai vetületei is.

Ezt az egész csomagot kell komolyan venni. Amikor azt mondom, hogy  Európának többet kell költenie védelemre, akkor ezzel az is mondom, hogy a hagyományos és  a nem hagyományos fenyegetést egyaránt a jelenleginél sokkal komolyabban kell venni. Megjegyzem: a semleges osztrákok könnyen ugrálnak, de akár még a NATO-tag Olaszország is, hiszen ők biztonságban érezhetik magukat. De kérdem én: mi a helyzet az északiakkal, a lengyelekkel a baltiakkal, vagy Ukrajnával, Romániával? Ők állandó fenyegetettségnek vannak kitéve. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az azonnali háború réme fenyegeti őket, de ezt a fenyegetést komolyan kell venni.

Van olyan vélemény, hogy ha a NATO katonailag erősit, azzal provokálja az oroszokat, s a kívánttal ellentétes hatást ér el.

Én nem osztom ezt a nézetet, sőt, pont az ellenkezőjét gondolom: azt, hogy a tétlenség, a csodavárás a nagyobb provokáció. Az oroszok az erőből értenek. Ezt az erőt fel kell tudni mutatni vele szemben.

De Európában láthatóan nincs szándék arra, hogy erőt mutasson fel, nem értik, vagy nem akarják elhinni az orosz fenyegetést.

Oroszország hihetetlen energiákat fordított arra, hogy ilyen irányban befolyásolja a politikai eliteket, beleértve a német szociáldemokratákat is. Az un. appeasement, a “megadó békülékenység” nem elfogadható.

És mi a helyzet Magyarországgal? Az egyik oldalon NATO-tag, s most deklarálja, hogy eleget téve az elvárásoknak végre felemeli a védelmi kiadásait a GDP 2 százalékára, a másik oldalon viszont egyre szorosabbra fűzi a politikai-gazdasági-energetikai kapcsolatait a Putyin-féle Oroszországgal. Kicsit talán skizofrén ez az állapot, vagy nem?

Magyarország nem folytathatja sokáig ezt a kettős játékot, amiben vastagon benne van egy cinikus kétszínűség.

Előbb-utóbb világosan állást kell foglalni, Magyarország nem járhat az osztrák úton.

Már csak azért sem, mert Ausztria geopolitikai helyzete eltér a mienktől, ám még ezzel együtt sem jó nekik az, hogy az oroszok szószólióvá válnak. Én a magam rézéről Wunder Kurzit nem tartom akkor wundernak. Az ország számára szerintem egyetlen  ésszerű járható út van, az, hogy az Egyesült Államok felé fordul, nem pedig a semlegesség.

Ez a skizofrénia Orbánból fakad?

Orbán furcsa, ezen a téren tényleg van benne egyfajta skizofrénia: én még azt az Orbán Viktort ismertem, aki annak idején szívvel-lélekkel transzatlantista volt, s hiszem, hogy van egy ilyen oldala, s talán most mintha egy kicsit erősödne is ez az irányultsága. Ugyanakkor nem tudja eldönteni, hogy az az énje erősebb, amely enged az orosz korrupciónak és normáknak vagy az, amely azt veszi figyelembe hogy Magyarország boldogulása az Egyesült Államokhoz kötődik.

SziJjártó Péter külügyminiszter nagy kűrjei, balettmozdulatai ezt a dilemmát mutatják.

Ha viszont végül az USA felé fordul Orbán, azt csak üdvözölni lehet.

Ez némiképpen cinikusan hangzott…

Nem vagyok cinikus, realista igen. De majd meglátjuk.

Visszatérve a júliusi NATO-csúcsra. Mik a várakozásai?

Ami fontos, komolyan kellene venni brüsszeli csúcsot, ami szerintem kritikus lesz. Mindenesetre várhatóan egy sor olyan találkozó és tárgyalás lesz ennek örvén – például az EU és az USA között –, amely egy sor dolgot helyre tesz majd. Európában sokan a trumpizmusra kennek egy jó pár dolgot, aminek semmi köze Trumphoz. Akár az európai belső viszonyokat, akár a migráció kérdését vesszük, ezekben az EU-n belül is megoldásokat, válaszokat kell találni. Mert hogy máig adós vele az unió. Koherens politikák kellenek.

A NATO-n belül kapcsolatrendszert illetően pedig nem jó dolog belekeverni a védelmi politikába a dacot és a haragot, amit kereskedelempolitikai kérdések miatt éreznek.

Trump egy rossz spirált kezdett el, az európaiaknak nem lenne szabad ezt tovább élezni. De tartok attól, hogy a kereskedelempolitika össze fog keveredni a védelempolitikával, aminek tragikus hatásai lehetnek. Nem bánnám, ha Magyarország vezető szerepet játszana ennek elkerülésében – de, sajnos, egyelőre ennek semmi jelét nem látom.

Ön azért – mint volt NATO-nagykövet – gondolom, kapcsolatban áll a védelempolitikai szakértőkkel idehaza is. Mi hallani arról az oldalról?

Valóban, egy viszonylag szűk család, amelynek a tagjai a NATO-val foglalkoznak. Így természetesen van egy kommunikáció a család “tagjai” között, még ha nem is a nyilvánosság előtt és annak szánva. Nem is szeretnék ezzel  visszaélni. Annyit azért szeretnék leszögezni, hogy a Magyar Honvédségnek nagyon jó katonái vannak, olyanok, akik elkötelezettek az ország érdekei mellett, s éppen ezért transzatlantisták. Az elmúlt húsz évbenén nem találkoztam olyannal, hogy egy katona síkra szállt volna az oroszokkal folytatott barátság mellett. Ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédség NATO-elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen. De azt azért tudjuk, hogy a honvédség civil kontroll alatt áll, és a politikai diktál neki.

A magam részéről csak remélni tudom, hogy a katonák józansága át fog ragadni a politikusokra is.

Figyelmeztető jelzések Washingtonból

Ma még ugyan nem lehet tudni, hogy mi lesz ennek a vége, de már az is figyelemreméltó, hogy „összehozták a magyarországi korrupciót, az oroszokkal való furcsa kapcsolatokat, ezeket a neveket a Magnitsky törvénnyel” – kommentálta a Független Hírügynökségnek Simonyi András, Magyarország volt washingtoni nagykövete a tényt, hogy a múlt héten egy jobbközép értékeket követő szervezet bejelentést tett egy amerikai törvény keretében Orbán Viktor és nyolc társa ellen korrupció és az emberi jogok megsértése miatt. Simonyi szerint a jelzések figyelmeztetők.

 

Simonyi András

„Nagy tévedés azt hinni, hogy az Egyesült Államokban ne látnák egyre pontosabban, hogy mi történik Magyarországon. Nem csak a politikusoknak, hanem a közvéleménynek is tisztában kell lennie ezzel” – szögezte le a Független Hírügynökségnek Simonyi András, aki a többi között a brüsszeli NATO-központban, illetve Washingtonban volt magyar nagykövet, s immár hat éve a washingtoni Johns Hopkins Egyetemen a Paul H. Nitze Nemzetközi Tanulmányok Intézet transzatlanti kapcsolatokkal foglalkozó központjának ügyvezető igazgatója. Azzal kapcsolatban kerestük meg, hogy a múlt héten a jobbközép értékeket követő washingtoni szervezet, a Frontiers of Freedom bejelentést tett a Global Magnitsky Törvény keretében Orbán Viktor és nyolc társa ellen korrupcióra és az emberi jogok durva megsértésére hivatkozva. Ha a vádak megállják a helyüket, s az ebben az esetben lefolytatandó eljárás során bebizonyosodik a bejelentés igazságtartama, akkor az az országba történő beutazás megtagadását, az USA-ban lévő vagyonuk befagyasztását vonja maga után.

Simonyi András óva intett attól, hogy most bárki is azt gondolja: Orbánt és a megnevezett családtagjait, barátait és kormányának néhány képviselőjét már ki is tiltották az Egyesült Államokból.

„Ma még nem lehet megmondani, hogy ennek mi lesz a vége, hogy egyáltalán rákerülnek-e a listára”

– szögezte le, ám magát a tényt figyelemre méltónak tartja, hogy „összehozták a magyarországi korrupciót, az oroszokkal való furcsa kapcsolatokat, ezeket a neveket a Magnitsky törvénnyel”.

Egyelőre ez nem jogi, hanem politikai történet – fűzte hozzá a szakértő, aki szerint fontos az is, hogy nem egy baloldali, liberális, hanem egy a Ronald Reagan politikai irányvonalát magáénak valló szervezet részéről történt a bejelentés.

„Ezek nem csupán elhanyagolható jelzések. Ezek figyelmeztetések!” – mutatott rá a volt nagykövet.

Mint a Független Hírügynökség korábban megírta, kilenc személy ellen született a bejelentés, azok ellen

„akik az elmúlt nyolc évben megsértették az emberi jogokat azáltal, hogy kulcsszerepet játszottak a magyarok és nem-magyarok szabadságnak a korlátozását maga után vonó törvények és szabályok megalkotásában, továbbá korrupciós ügyekben vettek részt/részesültek azok hasznából”:

  • Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke
  • Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter
  • Rogán Antal, a miniszterelnök miniszteri rangú kabinetfőnöke
  • Polt Péter, Magyarország legfőbb ügyésze
  • Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
  • Orbán Győző, Orbán Viktor édesapja
  • Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége
  • Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere
  • Tiborcz István, Orbán Viktor veje

A konkrét ügyek – mind az emberi jogok megsértése, mind a korrupció terén – nem számítanak újdonságnak. A menekültügy több vonzata, a civilek elleni hadjárat, a CEU (Közép-Európai Egyetem) ügye, illetve közbeszerzések, az Elios-ügy, az MNB alapítványok, s persze Paks 2 – hogy a legismertebbeket említsük.

A beadványt Radványi Miklós jegyezte, aki a Független Hírügynökségnek nyilatkozva a többi között elmondta:  biztos abban, nem teszik félre, s elindul majd a vizsgálat. Amelyet az amerikai pénzügyminisztérium speciális nyomozó osztálya folytat majd le, amely kifejezetten a pénzügyekre, a banki műveletekre szakosodott szakértőkből áll. Az ő kezük – legálisan – mindenhova elér, ahol bármilyen amerikai pénzintézeti és egyéb érdekeltség van, s nyomozás esetén le tud követni bármilyen pénzmozgást a világban. Ha bebizonyosodik a bejelentés igazságtartalma, akkor megszületik a döntés arról, hogy ezeket az embereket felteszik a Magnitsky listára. Radványi szerint

„már az idén megszülethet a döntés, még a novemberi képviselő- és kormányzóválasztások előtt, akár már szeptemberben” – mondta, hozzátéve: az nyilvános lesz, ha Orbánék felkerülnek a listára, azt ki fogják hirdetni, s Magyarországon sem lehet majd elsumákolni.

A Global Magnitsky Törvény hatálya az emberi jogok megsértése mellett kiterjed a súlyos korrupciós ügybe keveredő kormányzati tisztségviselőre és társaira, valamint a pénzmosásra is, ha jogellenes a forrás, vagy eltitkolják a jövedelmeket az illetékes adóhatóságok elől.
Az úgynevezett Magnitsky listára felkerülőktől megtagadják a belépést az USA területére, bármely, az Egyesült Államokban lévő tulajdonát elkobozzák, s tilos bármely amerikai érdekeltségű pénzintézetnek kapcsolatot tartania vele.
A listára magánszemélyek éppen úgy felkerülhetnek, mint szervezetek.
Ajánlásokat civil szervezetektől is befogadnak, ezekről a pénzügy- és a külügyminisztérium dönt, nem ritkán kompletten benyújtott „vádanyagok” alapján.

A korábbi kitiltási ügy

Az Orbán-kormány hatalomban eltöltött elmúlt nyolc évében már keveredtek vezető tisztviselői botrányba az amerikai hatóságokkal, hírek szerint szintén korrupciós indokokkal, de ilyen magas szintre nem értek el akkor a szálak. 2014 októberében az Egyesült Államok megtagadta a beutazást hat meg nem nevezett – de utóbb a sajtóban nyilvánosságra került – magyar köztisztviselőtől. Az indok korrupció volt, s annak a jogi eszköznek a lehetőségét kihasználva született meg a kitiltás, amely a korrupcióban részt vevő vagy abból hasznot húzó személyeket sújtja. A kitiltás indokait az amerikai hatóságok nem ismertették, utóbb pedig azt tudatták, hogy az információakt a sajtóból és az internetről szerezték. A Civil hetes hozta le utóbb – a német nyelvű budapesti – Pester Lloydra hivatkozva a hatos listát, amelyen Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal akkori elnöke, Habony Árpád („Orbán Viktor személyes stratégiai főtanácsadója”),  Heim Péter (a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke),  Giró-Szász András (az év nyaráig kormányszóvivő) és Lázár János államtitkár szerepelt, továbbá akkori sajtóhírek szerint más adóhatósági (közép)vezetők is. Volt, aki elismerte a kitiltás tényét (Vida Ildikó), mások tagadták (így Habony Árpád), illetve nem nyilatkoztak meg az ügyben.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK