Kezdőlap Címkék Semlegesség

Címke: semlegesség

Orbán király meztelen

Miniszterelnök úr, milyen háttéralkut kötött Vlagyimir Putyinnal? – érdeklődött a Facebookon Magyar Péter annak kapcsán, hogy Orbán Viktor politikai igazgatója úgy fogalmazott épp a magyar 56 tanulságaira hivatkozva, hogy Ukrajnának nem kellett volna ellenállnia az orosz agressziónak.

Orbán Viktor azzal alapozta meg politikai karrierjét, hogy Nagy Imre temetésén először mondta ki nyilvánosan 56 jelszavát: ruszkik haza! Emellett ki is tartott egészen 2009-ig amikoris a hatalomra készülődő ellenzék vezéreként találkozott Putyin orosz elnökkel Szentpéterváron. Azóta megtörtént a pálfordulás: teljes az összhang Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin között. Vajon miért? Lehetne magyarázat a titkosszolgálati múlt, de Orbán Viktor esetében ennél lényegesen többről volt szó: egy történelmi trendről, melyet a magyar miniszterelnök szolgált.

Merkel, Orbán és a kontinentális együttműködés

A keleti nyitás valójában német elképzelés, amely mögött az a stratégiai terv állt, hogy Európa Oroszországgal és Kínával együttműködve megteremti a világgazdaság új centrumát az Egyesült Államokkal szemben. Angela Merkel kancellár 17-szer járt Pekingben amíg a német kormány élén állt, Putyinnal pedig hol németül hol oroszul társalgott hiszen tanulmányai egy részét Szentpéterváron végezte, melyet akkor még Leningrádnak hívtak. A nagy terv megbukott, mert Németország elitje késve vette észre a digitális globalizációt, a német ipar elkényelmesedett, mert a hagyományos analóg ágazatai sikeresek voltak a világpiacon. Aztán beütött a krach: Putyin agressziója Ukrajna ellen. Az USA már 2021- ben stratégiai ellenfélnek nyilvánította Kínát és Oroszországot, Putyin agresszióját kihasználva új hidegháborút indított el, melyben Európa csak másodhegedűs lehet az Egyesült Államok mögött.

Az európai – orosz – kínai együttműködés ábrándja szertefoszlott, Orbán Viktor olyan trendhez csatlakozott, mely elbukott.

A semlegesség mint fügefalevél

Merkel kancellár taktikusan nyugdíjba ment látván a koncepció bukását ám Orbán Viktor ezt nem tehette meg hiszen a nemzeti együttműködés rendszerének léte rajta áll vagy bukik. Meghirdette a szuverén és semleges gazdaságpolitikát, amely tragikomikus egy globalizált világban. Két semleges ország sokkal jobban felismerte a helyzetet: Finnország és Svédország belépett a NATO-ba. Svájc ugyan nem lépett ki a semleges státuszból, de vizsgálta az orosz pénzeket, és perben ítéltek el négy bankárt Putyin pénzeinek kezelése miatt. A svájciak tudják: a világban a dollár az úr, Washington szava meghatározó.

Orbán Viktor úgy tesz mint aki ezt nem veszi észre: Amerika hanyatlásáról és Kína feltörekvéséről tart kiselőadást hűséges híveinek.

Csakhogy Pekingben sokkal reálisabban látják a helyzetet, és ezért mindenáron modus vivendit akarnak találni az Egyesült Államokkal, mellyel Orbán Viktor viszonya a mélypontra jutott. Ha maradnak a demokraták Washingtonban, akkor megkísérlik Orbán megbuktatását. Trump ettől minden bizonnyal eltekintene, de semmiképp sem tolerálná a baráti viszonyt Moszkvával és Pekinggel. Orbán Viktor diplomáciája zsákutcába jutott, és minthogy erre alapozta a nemzeti együttműködés rendszerét, hatalma is elveszítette az alapját. Ettől még megkísérelheti a következő választás szavazóinak megvásárlását mint 2022-ben, de tudomásul kell vennie:

“oly világ fia vagy, melynek napja letűnt.”

Semleges

A semleges álláspont igen jó dolog. Benne van a háborítatlanság nyugalma (verekedjetek csak, én addig megebédelek), a praktikum eredményezte haszon (aki olcsóbban adja, attól veszem, semmilyen más szempont nem kell, hogy érdekeljen) és persze a szuverenitás is (azt csinálok, amit akarok, senki nem szólhat bele).

Nem csoda, hogy Magyarország, illetve pontosabban Pártunk és Kormányunk, még pontosabban maga a miniszterelnök úr semlegességre törekszik. Úgy nézem, egyelőre csak a gazdaságpolitikában, de a jövő beláthatatlan, a határ pedig a csillagos ég (mondotta Rákosi elvtárs), lásd például Kína zászlaját, amelyen egy nagy van és négy kicsi, azaz összesen öt darab ötágú. Zseniális, nem? Hogy ki a nagy, azt mindenki tudja, a kicsiket már nem annyira, egy biztos, mi az ilyesféle csillagok felé igyekszünk mostanában. A Nyugattól elfele.

A regnáló lángelmék az új gazdaságpolitikai irányvonalat az alábbiak szerint határozták meg:

Ki kell maradnunk azokból a konfliktusokból, amelyek választásra kényszerítenek bennünket, hogy Kelet vagy Nyugat, meg kell próbálni fönntartani mindenkivel minél hosszabb ideig, minél mélyebb gazdasági kapcsolatokat, nem politikai szemüvegen keresztül kell néznünk a gazdaságot, hanem kizárólag a magyar gazdaság életképességén keresztül, ezért semleges gazdaságpolitikára van szükségünk, gazdasági semlegességre.

A gazdasági semlegesség fő jellemzői:

  1. Finanszírozási semlegesség: „Már nem vagyunk adósabbak a helyzetben, de folyamatos finanszírozási kényszerben vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nekünk Brüsszel és London kevés. Nekünk kell mellé Katar, kell Peking, meg kell Tokió, meg kellenek a saját választópolgáraink, akik megvásárolják a magyar állampapírokat, egész Európában egyébként a legmagasabb arányban, mint egy napokban napvilágot látott tanulmányban olvashattam

Azon gondolkodtam, hogy vajon „kiafranc” akadályozta ezt eddig, ugyanis ha senki, akkor minek kell újból meghirdetni? Később rájöttem, hogy ez nem programhirdetés, hanem azt igazolandó magyarázkodás, hogy igenis jól csináltuk, mikor Pekingtől fölvettünk a Budapest-Belgrád vasút hitele mellé még egymilliárd euró hitelt.

A legtöbb devizahitelünk a European Investment Banktól (EIB) van, az állomány 1436 milliárd HUF, a közvetlenül az Európai Uniótól felvett hitel 565 milliárd HUF. Ezek kifejezetten kedvező kamatozásúak, de nagyon szigorú az elszámolás. A kínaiak viszont nem sokat kérdezősködnek. Aha. Így már érthető, hogy miért „kell nekünk Peking”.

  1. Beruházási semlegesség: „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk. Arra kell törekedni, hogy a finanszírozási semlegesség mellett a mi gazdaságpolitikánknak beruházási semlegessége is legyen. Nyugatról és keletről is kellenek a beruházások és kellenek a beruházási források

Hát persze, hogy kellenek. Mint egy falat kenyér. Mészárosra meg Garancsira hiába is számítanánk beruházásilag, az ő tevékenységük arra épül, hogy nem hozzák a pénzt, hanem viszik. Egyébként Brüsszelben senki sem szólt egy szót sem, mikor jöttek a keletiek ide beruházni (Kína: 9 milliárd EUR), csak a hazaiak, pl. a gödiek meg a debreceniek méltatlankodtak. Nyilván nekik szól ez „Beruházási semlegesség” program, hogy kussoljanak már!

A „Jó állapotban vagyunk, jó irányban vagyunk.” szöveg, mintha kissé eltúlzott optimizmust sugározna, de csak a beruházások esetében még tán lehetséges is. Gyönnek a keletiek, mint a meszes! Magyarország a schengeni határokon belül van, és ez nagyon tetszik nekik.

  1. Piaci semlegesség: „A harmadik tartalmi elem. Szép dolog, hogy az Európai Unió piacaira termelünk, de pontosan ugyanannyit ér, ha Kína vásárolja meg azonos összegért a termékeinket.

Ki hitte volna, emberek? És ezt a vállalkozások mind tudják. Az AUDI majd hülye lesz megválogatni a vevőit, neki mindegy, hogy ki veszi meg a terméket, csak vegye. Ez immár a harmadik teljesen fölöslegesnek látszó programpont, de mégis kényes ügy, hiszen ebből következően a „piaci semlegességre” hivatkozva eladhatnánk akár az oroszoknak is stratégiailag fontos termékeket. Még szerencse, hogy olyanunk nincs.

  1. Technológia semlegesség: „Nem érdekel ki, csak a legjobb legyen. Nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni, mert nyugati, hogyha a kínai jobb. Ha az amerikai jobb, akkor majd azt fogjuk használni. Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni.

Hát ez így rendben is lenne, mindaddig, amíg Pártunk és Kormányunk pipereszappant vagy kávéfőzőt vásárol a világpiacon, ám ha valamilyen szuperelektronikát, akkor jobb, ha egy NATO országhoz fordul, mint a kínaiakhoz. Az utóbbi esetben ugyanis baj lehet az információkiszivárgásból, amit se a NATO, se az EU nem szeret. Sőt, a kínaiakat ismerve könnyen előfordulhat, hogy a hozzánk szállított kávéfőzőkben is van beépített kémszoftver, de a pipereszappant sem zárnám ki.

Jómagam ezért miniszterelnökként óvakodnék az olyan sarkos megfogalmazástól, hogy „Semmifajta technológiai, politikai meghatározottságot nem tudunk elfogadni”, mert esetleg a többiek végleg megunják az állandóan vagdalkozó ugribugrit, aki ezt a viselkedést valamifajta szuverénségnek hiszi, és kiteszik a klubból. Viszont, ha őt kiteszik, akkor sajnos az országot is vele.

Hacsak előtte le nem váltjuk. Az is egy változat. Gondoljátok meg, proletárok! (proletár = nem NER kedvezményezett)

  1. Energiasemlegesség: „Orbán Viktor ígéretet tett, hogy 2032-re eljutunk oda, hogy energia szempontjából nagyjából önellátóak leszünk, de addig is energiát keletről és nyugatról, ha szükséges, egyaránt használni kell”.

Na végre! Ha nehezen is, de megérkeztünk a lényeghez. A tényleges lényeghez, amiért ez a zseniális „gazdaságpolitikai” elképzelés egyáltalán megszületett. Azért kellett megszületnie, mert Magyarország bajban van. Kevés a pénze, még kevesebb az energiája, az ország hatalmas villamosenergia importra szorul, ráadásul egyre nagyobb a napelem park teljesítménye, amelynek hektikus működését valahogy ki kell kompenzálni (erre csak a gyorsreagálású, azaz földgáztüzelésű erőművek alkalmasak), az új akkumulátorgyárak is sok villamosenergiát igényelnek, és nagy szorultságunkban (GDP növekedési gondok) semelyik beruházást sem utasíthatjuk vissza, így aztán abszolút létszükséglet a villamos energia termelés komoly növelése. Paks II. még sehol, csak a földgáz jöhet szóba, és abból is csak az orosz. A gyorsan megépítendő termelő egységek tehát: három földgáztüzelésű kombi blokk, összesen 1500 MW villamos teljesítménnyel.

Mint az az energiasemlegességi pontban leírtakból látszik, hihetetlen nagy bajba kerülnénk, ha az EU megtiltaná az orosz földgáz behozatalát. Az orosz olajjal is pont így vagyunk, mert isten tudja, mi okból, de a szlovákokkal és a csehekkel együtt „elfelejtettük” bővíteni a horvát Omisaljból Százhalombattára, és onnan tovább észak felé menő kőolajvezetéket (holott ismertük az orosz-ukrán viszonyt a Krím elfoglalása óta), ráadásul a horvátokkal nem is vagyunk valami jóban, így aztán valahogy jelezni kellett az EU felé, hogy mi a „semlegesség” okán semmiféle energetikai embargót nem fogunk, mert az ország energetikai gödörbe kerülése nélkül nem is tudunk betartani.

Az első négy pont csak arra szolgál, hogy ne lógjon ki a lóláb. Annyira.

Tudnak ezek az Orbánék, mi?

Orbán, a svájci

“Gazdasági semlegességre van szükségünk” – ezt hangsúlyozta Orbán Viktor Kötcsén. Mit jelent ez? “Meg kell próbálni mindenkivel fenntartani a minél mélyebb gazdasági kapcsolatot minél hosszabb ideig” – magyarázta elképzelését a magyar miniszterelnök. Aki elismerte, hogy “finanszírozási kényszerben vagyunk, de Brüsszel és London mellett szükségünk van más lehetőségekre is.”

A technológiai semlegesség azt jelenti, hogy “nem vagyunk hajlandóak csak azért nyugati infokommunikációs technológiát használni mert nyugati, ha a kínai jobb”

– hangsúlyozta a miniszterelnök.

Mit szól ehhez Donald Trump, aki még elnöksége idején küldte Európába külügyminiszterét, Pompeot, hogy lebeszélje az európaiakat köztük a magyarokat a Huawei 5G rendszeréről? Donald Trump az elnökjelöltek vitájában a világ egyik legtekintélyesebb vezetőjének nevezte ugyan Orbán Viktort, de csendben megüzente neki: egyáltalán nem ért egyet Kína barát politikájával! A magyar miniszterelnök idén már kétszer is találkozott Hszi Csin-ping elnökkel, a kínai beruházások egyre nagyobb szerepet játszanak a magyar gazdaságban. Nemrég egymilliárd eurós kölcsönt vett fel Magyarország Kínától.

Lehet-e Magyarország Svájc az Európai Unión belül?

Svájc népessége 9 millió, Magyarországé ennél még valamivel több, de az alpesi állam népessége nő, a magyar csökken. Miért? Az egyik legfőbb ok az, hogy az egy főre jutó GDP Svájcban négyszer akkora mint Magyarországon.

Az emberek a lábukkal szavaznak: oda mennek, ahol jobb életre számíthatnak.

Magyarország jelenleg az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb állama, ezért oly nagy az emigrálási kedv a fiatal generációban. Svájcba be, Magyarországról kivándorolnak.

Mit akar valójában Orbán?

Rájött arra, hogy szuverenitással érvelni a világgazdaságban tragikomikus egy Magyarország méretű gazdaság számára, ahol az exportot döntő mértékben a külföldi cégek produkálják. A semlegesség jobban hangzik, és azt jelentheti, hogy Orbán a jövőben tovább folytatja a trójai faló politikát: Oroszország és Kína után az USA ügynöke is lesz az Európai Unió bomlasztásában, ha Trumpot választják elnöknek az Egyesült Államokban. De mi van akkor, ha nem? Erre Orbánnak nincsen B terve mint ahogy arra sincs, hogy mi lesz, ha nem nyer 2026-ban?

Győzelem vagy börtön?

A miniszterelnök úgy akar győzni mint 2022-ben amikor több mint 1500 milliárd forinttal megvásárolta a legszegényebb néprétegek szavazatát. Most legalább 2500 milliárd forintra lesz szüksége az Európa rekorder infláció miatt miközben az uniós milliárdok egy része be van fagyasztva. Matolcsynak azért kell mennie, mert a Nemzeti Banknak mindenáron pénzt kell csinálni akármilyen nagy is az inflációs kockázat. Matolcsy már csomagolhat, és valószínűleg jövő tavasszal külföldre menekül nehogy Orbán Viktor példát statuáljon, és elkobozza vagyonát.

Orbán vérebei már ott ólálkodnak körülötte éppúgy mint a Csányi kvartett sem érezheti biztonságban magát. Csányi Sándor, aki már elmúlt hetven éves, szívesen nyugdíjba vonulna. Már felosztotta birodalmát két fia között csakhogy attól tart, hogy a fiúk nem tudják majd kezelni Orbán Viktor visszautasíthatatlan ajánlatát az OTP illetve a Bonifarm átvételére. Hernádi Zsolt, a MOL vezére nyíltan bírálja a kormányt, mely 95%-os extraprofit adóval sújtja a MOL-t. Hernádi persze szorult helyzetben van hiszen korrupciós ügye Horvátországban már egy ex kormányfő lecsukásához vezetett. Pintér Sándor, a Csányi kvartett harmadik tagja szintén dúsgazdag ember, de vagyonának hollétét éppúgy nem lehet sejteni mint Orbán Viktor esetében. Az Orbán kormány legnagyobb korrupciós ügyét Völner és Schadl megvesztegetési botrányát Pintér Sándor szorgos rendőrei tárták fel, és a kvartett negyedik tagja: Polt Péter érezte úgy, hogy ezúttal vizsgálatot kell indítania.

Polt Péter ügyészsége és Pintér Sándor rendőrsége, amely kőkeményen lesújt a baloldali önkormányzatokra – Orbán Viktor utasítására – feltűnően kesztyűs kézzel bánik Magyar Péterrel. Vajon miért? Az ellenzék első számú vezére állítólag élvezi Csányi Sándor csendes támogatását. Ezenkívül az USA budapesti nagykövetsége is nagy jóindulattal figyeli Magyar Péter aktivitását. Orbánnak immár van alternatívája, akit ráadásul tárt karokkal fogadtak Brüsszelben. A miniszterelnökben ez is fokozza a győzelmi kényszert. Sok múlik az amerikai választásokon: ha Trump nyer, akkor Orbán is nyerhet 2026-ban. Az, hogy a magyar nép veszít, az már régóta senkit sem érdekel…

Erdogan: különleges a kapcsolatom Putyinnal

Törökország autokrata elnöke, aki jó eséllyel pályázik arra, hogy megőrizze vezető szerepét a választások második fordulójában, a CNN hírtelevíziónak nyilatkozott.

“Törökországnak és Oroszországnak minden területen szüksége van egymásra“ – hangsúlyozta Erdogan, aki megerősítette, hogy bár országa a NATO tagja, de esze ágában sincs szankciókat alkalmazni Oroszországgal szemben Putyin Ukrajna elleni agressziója miatt.

“A Nyugat álláspontja Oroszországgal szemben nem eléggé kiegyensúlyozott”

– fogalmazta meg véleményét Erdogan, akit hívei szultánként emlegetnek oly nagy hatalmat összpontosít a kezében uralmának huszadik évében.

Törökország semlegességet fogadott Oroszország és Ukrajna háborújában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Oroszország gyakran épp Törökország segítségével játsza ki a nyugati szankciókat. Ukrajnába viszont Törökország szállított Bayraktar drónokat, melyek igen eredményesek az orosz harckocsikkal szemben. Törökországban állapodtak meg az ukrán gabona exportról is, amely lehetővé teszi, hogy az ukrán kereskedelmi flotta a Fekete tengeren át eljuttassa a gabonát a világpiacra. Legutóbb május 18-án hosszabbították meg a gabona szállítási egyezményt, melyet Oroszországon és Ukrajnán kívül Törökország és az ENSZ írt alá.

Az orosz titkosszolgálat lejárató kampányt folytatott Erdogan ellenfelével szemben

Kemal Kilicdaroglu, aki második fordulóra kényszerítette Erdogan elnököt, az első forduló után azt állította, hogy a vártnál szerényebb választási eredményei azzal is magyarázhatók, hogy az orosz titkosszolgálat hekkerei beavatkoztak a kampányba Törökországban, és álhírek – fake news – terjesztésével gyengítették az ellenzék pozícióit- emlékeztet a brüsszeli Politico. Kemal Kilicdaroglu már az első forduló előtt nyílt levélben figyelmeztette Putyint:

“Kedves orosz barátaink! Álhír sorozatok, hamisított hang bejátszások lepleződtek le az elmúlt napokban, melyekben részletek volt. Ha azt akarjátok, hogy a választások után is jó kapcsolatban legyünk, akkor ezt abbahagyjátok! Mi továbbra is jó kapcsolatokra törekszünk veletek!”

– írta Twitteren a török ellenzék vezére, aki konkrétumokat nem említett. Az ellenzék a nyugati kapcsolatok erősítését tűzte ki célul, közeledni kíván Brüsszelhez és Washingtonhoz, ez motiválhatta az orosz titkosszolgálatot a deep fake kampányra, melyet a Kreml azonnal letagadott.

Lehet viszont, hogy Erdogan elnök erre utalt amikor azt mondta a CNN hírtelevíziónak, hogy “Putyin elnökkel különlegesen jó a kapcsolatunk, és ez még egyre csak tovább javul”.

A Horthy korszak VI. – a Magyar Királyság megszűnése

Az asszimiláció teljes kudarca, a nemzeti bűntudat teljes hiánya

1944. március 19-ig az emberi alapjogokat sértő mindenféle „megszigorítás“ (törvények, rendeletek) ellenére a magyar zsidóság nagyon reménykedett a túlélésben, elvégre magyarok. Itt születtek, magyar az anyanyelvük, más himnuszt nem tudnak, nem ismernek, egyazon az Istenük, stb.. Magyar állampolgárok. Ez utóbbi nagy fontos! Mert már 1941-ben volt egy kísérlet a deportálásra, de akkor csak a nem magyar állampolgárokat szedték össze és toloncolták ki a megnagyobbodott Magyarországból az egykori szovjet-ukrán határ menti Kamenyeck-Podolszk-ba. Ez pont két hónappal a Szovjetunió elleni hadba lépés után történt 1941. augusztus 28-án. Közel 20.000 magyar embert öltek meg az ott állomásozó SS alakulatok. A gyilkosságról sokan tudtak: a helybéli lakosság, az embertömeget átadó magyar katonák és az akkor már közös hadműveleti területen szolgáló munkaszolgálatosok, valamint a budapesti hatóságok. Mivel az áldozatok nem magyar állampolgárok voltak, az elkövetett gyilkosságnak még a gondolatával sem akart foglalkozni a hazai közvélemény.

Azzal tisztában volt a magyar zsidóság, hogy a 1944 márciusi náci katonai megszállás nem sok jóval kecsegtet. Volt némi fogalmuk, hogy mi történt a zsidókkal Európa szerte, különösen Németországban 1933 óta. Épp ezért a náci Birodalomba való deportálás, kiutasítás, kitoloncolás („kényszerkivándorlás”) nyugtalanította őket a legjobban, ahol – állítólag – munkatáborokban kell majd dolgozniuk a német hadiipar számára. A félelmen, a bizonytalanságon valamit enyhíthetett a gyűjtőhelyeken tapasztalt hatalmas tömeg látványa, a ”nem vagyunk egyedül” érzése, különösen, hogy a családok együtt maradhattak és együtt mehettek az ismeretlen, bizonytalan jövőbe. Ellentétben az 1939 májusa óta hadra fogott, és büntető századba sorolt magyar munkaszolgálatosokkal, akikről nem lehetett tudni hova vezénylik, milyen körülmények között élnek, harcolnak és (esetleg) halnak meg. A munkaszolgálatos családja teljes bizonytalanságban élt, mi lesz a gyerekkel, az apával vagy a férjjel. És a halálhír is csak késve (hónapok múltán) érkezett a keleti frontról, vagy a magyar honvédség felügyelte területekről. Itt jegyzendő meg, a munkaszolgálat intézménye egyedülálló volt Európában. A hitleri Németország eleve nem alkalmazta ezt a büntető formát, mert az nem egyezett a rasszista ideológiával. A náci felfogás szerint a zsidók bűnözök, a (német) nép ellenségei, ezért a frontra megbízhatatlanokat nem küldtek. Ott csak a bátor (és hős) német katonák harcoltak. A hátországban viszont hiányzott a munkaerő, különösen a hadiiparban. Az emberanyag utánpótlást a megszállt területek „alsóbbrendű” népeiből és a hadifoglyokból biztosította az SS. Több nagy iparvállalat arra panaszkodott, hogy az SS a (kényszer)munkás utánpótlást embertelen körülmények között tartja, és a magas halálozási szám a termelés rovására mehet.

A magyar felfogás ezzel szemben eleve „mozgó vesztőhelynek” tekintette a frontszolgálatot valamennyi katonája számára. A fegyvertelen, civil ruhás, „megbízhatatlan” katonai alakulatok tagjai teljes mértékben ki voltak szolgáltatva a parancsnokaiknak és a keretlegényeknek. Ezeknek a felügyelőknek az (egyéni) emberségén múlott sok száz, sőt ezer magyar ember élete. Mivel a Magyar Királyi Honvédség keretén belül vallásra, származásra tekintet nélkül, mint megbízhatatlanokból álló alakulatok működtek, így rájuk nem vonatkozott a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűntett kategória. A náci megszállást követően annyiban változott a helyzet, hogy sokan a túlélés lehetőségét biztosabbnak látták a német hadiiparban dolgozni, ill. német parancsnokság alá tartozó munkásszázadokba bekerülni. A Todt-szervezet kiszámíthatóbbnak tűnt, mint a magyar parancsnokság alá tartozott munkaszolgálat.

Horthy mindvégig államfőhöz méltóan, a király helyettesének, a régensnek szerepét igyekezett betölteni. Semmibe sem szólt bele, ő a Magyar Királyságot képviselte. Az irányítást a mindenkori kormányra és annak (miniszter)elnökére bízta. Így a felelősséget is! Ebben nagy gyakorlata volt. A fehérterror idején is a piszkos munkát nem a parancsnoksága alatt álló (frissen alakult) hadsereg, hanem a „különítmények” végezték. Mily szép szó?! Különítmény. Aztán 1921-ben Deutsch-Westungarn (Német Nyugat-Magyarország) – a későbbi Burgenland – területét biztosító osztrák csendőrökre, rendőrökre sem a reguláris magyar hadsereg, hanem ismét a „különítmény”, a (civil ruhás, fegyveres) Rongyos Gárda támadt és fordította meg a soproni népszavazás eredményét. Horthy egész uralkodása alatt arra törekedett, hogy személye, mint államfő, az országot képviselő és összetartó szimbólum jelenjék meg külföldön és belföldön egyaránt. Közvetlenül az államvezetésbe nem igazán szólt bele.

Legjobb példa nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter (1942. szept. 24-től 1943. jún. 12-ig) esete. A kiváló katona végig harcolta az első világháborút. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg vezérkari főhadnagya. A francia segédlettel, ill. jóváhagyással megszervezett, és Horthy Miklós fővezér irányítása alatt szerveződő magyar királyi honvédségben katonai karrierje töretlenül ívelt felfelé. 1942-ben, mint az első magyar hadsereg parancsnoka ment nyugdíjba. Majd a Kállay-kormány honvédelmi miniszterének nevezte ki Horthy Miklós. A tapasztalt katona Nagy Vilmos mindent elkövetett, hogy a hadsereget távol tartsa a politikától, és az itthon maradt alakulatok elég erősek és felkészültek legyenek arra, hogy ha megfordulna a hadiszerencse, az 1918-as katonai összeomlás ne tudjon bekövetkezni. Habár a keleti fronton szolgáló 2. magyar hadsereg hazahozatala nem tartozott a hatáskörébe, jó néhány intézkedést hozott a munkaszolgálatosok helyzetének, és a velük való bánásmód javítására. Emiatt a vezérkarban „zsidóbérenc”-nek titulálták és a politikusok is állandóan támadták. Végül lemondott. Horthy szó nélkül elfogadta védelmi minisztere távozását.

A Salzburg melletti Klessheim-i kastélyba kirendelt (kicsalt) Horthy tudomásul vette Hitler ultimátummal felérő bejelentését, hogy 1944. március 19-én csapatai (stratégiai okokból) megszállják Magyarországot. Hazatérve a Kormányzó betartotta a nácik által felajánlott egyességet, miszerint továbbra is a Magyar Királyság államfője marad, a politikától azonban távol tartja magát, amiért cserében a németek nem tekintik ellenséges országnak hazánkat. Horthy ezt a körülményekhez képest kedvező kompromisszumnak tekintette, és mint az ország és az államiság (a Szent Korona) védelmezője élte meg, hiszen az államapparátus, a közigazgatás (rendőrség, csendőrség, minisztériumok, helyi közigazgatási rendszer, szervezet és alkalmazottak) mind a helyén maradt. Az országban, a településeken, anyagi kár nem keletkezett. Sőt, a lakosság befogadta, elszállásolta és élelmezte a német megszállókat. Közterületi atrocitásokra, utcai kivégzésekre, asszonyok megerőszakolására, stb. nem került sor.

Látva az elkerülhetetlen totális náci vereséget (titokban) Horthy azon munkálkodott, hogy ne ismétlődjék meg az 1918-as vég, és az ország területi veszteség nélkül kerüljön ki az ismét elveszített háborúból. Ekkor már világossá vált számára, hogy a szovjettel kell tárgyalni mindezekről az elképzeléseiről, hatalma és az ország területének megtartása érdekében.

A „zsidókérdést” a Sztójay-kormány belügyminiszterének, Jaross Andornak, két államtitkárára (Baky László, Endre László) bízta, akik teljes mértékben kiszolgálták a náci érdekeket, ill. követeléseket. Mindketten nyilas szimpatizánsok voltak. Irányításuk alatt kezdődött meg a vidéki zsidóság gettóba gyűjtése, zárása, majd a tömeges deportálás, az országból való kitoloncolás.

Eichmann 1944 márciusában már a másutt bevált módszerrel érkezett Magyarországra. Megszervezni a Zsidótanácsot. Lehetőleg olyan emberekből, akiket rég és jól ismer a helyi zsidóság, és akik hajlandóak követni a nácik utasításait, melyért cserében ígéretet kapnak, hogy senkinek sem lesz bántódása. Ezt az Európa szerte bevált trükköt a magyarok is bevették, pedig volt idejük informálódni, hogyan is működik a náci gépezet.

A magyarországi Zsidótanács engedelmeskedett az Eichmann vezette csoportnak. A cionistákat is sikerült Eichmann-nak félrevezetni, „kollaborálni”. Jó pénzért hajlandó volt embereket, ha nem is Palesztinába, de a semleges Svájcba kijuttatni. Lásd Kasztner-vonat, mely elsősorban Kasztner Rezső rokonaiból állt. Ugyancsak Eichmann ötlete volt a „vért áruért” akció, hogy a szövetségesek 10.000 teherautójáért cserében elengedi a közel 1 milliós magyar zsidóságot. Hogy ez mennyire volt igaz? Nem tudjuk. Viszont e javaslat komolyságát próbálta igazolni (kvázi „előlegként”) a Kasztner-vonat. A „vért áruért” akció ötlete eleve abszurd volt, hiszen a 10.000 teherautó a vesztésre álló hitleri hadigépezetet segítette volna, az egy millió magyar zsidó biztonságos helyre elszállítása, viszont a háborús körülmények között egyszerűen lehetetlen lett volna. Ugyanakkor az ajánlattal magyarországi cionista vezetőt sikerült az ellenállásból kivonnia, és a Közel-Keletre küldenie, akit a gyanakvó britek hamarosan letartóztattak.

Eközben a hazai zsidóság – a rossz sejtésén kívül – nem tudta, hogy mi vár a deportáltakra. 1944. április végén azonban történt valami. Két szlovák fogolynak sikerült Auschwitzból megszökni és az ottani állapotokról, körülményekről, és a további előkészületekről első kézből beszámolni, a világot tájékoztatni. A részletes beszámoló Auschwitz-jegyzőköny néven került be a történelembe. Ebben a jelentésben nemcsak a borzalmas állapotokról számolnak be, hanem a magyarok „fogadására” tett előkészületekről is, amelyből egyértelműen kiderül, hogy tömeggyilkosságra készülnek. Ez a jelentés a budapesti Zsidótanácson keresztül jutott el Horthyhoz és környezetéhez, valamint a semleges országok követségei segítségével külföldre. A május közepén kezdődött deportálások szerencsétlenjei minderről semmit sem tudtak. A budapesti Zsidótanács ugyanis nem tájékoztatta az érintetteket, a hazai zsidóságot. A tanács tagjai túlélték a Vészkorszakot és a háború utáni magyarázatuk szerint abban reménykedtek, hogy a front közeledte miatt a németeknek nem lesz idejük és erejük a magyar zsidók deportálására, ezért igyekeztek minden zsidó ellenkezést és ellenállást megfékezni, ami provokációnak tűnhetett volna a nácik szemében.

Az Auschwitz-jegyzőkönyv végül eljutott a szövetségesekhez, akik a nagyszámú vidéki magyar zsidóság elhurcolásában igazolva látták az auschwitzi haláltáborban folyó mészárlást. Ekkora már a tengerentúli (USA) zsidószervezetek is akcióba léptek, és elérték az amerikai kormánynál, hogy egy németül, angolul és magyarul (is) jól beszélő svéd üzletembert, mint követségi alkalmazottat Budapestre küldjenek. A zsidómentő Wallenberg 1944 júliusában érkezett Budapestre, hogy segítsen a magára hagyott budapesti zsidóság reménytelen helyzetén. Nyelvtudása, hely- és emberismerete (kiket lehet megvesztegetni) sok ártatlan életet mentett meg.

A magyarországi viszonyokra – talán – jellemző. Július 27-én elfogása közben halálos lövést kap a több éve körözött, kommunista párttag Ságvári (Spitzer) Endre. Miközben vidéken a magyar hatóságok összeszedik és bevagonírozzák a zsidóságot, a magyar biztonsági erők, a politikai csendőrség, négy detektívet tudnak ráállítani egy körözött személy felkutatására. Ságvárit, mint „földalatti baloldali szervezőmunkát végző és vezető” egyént keresik (és fogják el), nem pedig, mint zsidót, sárgacsillagot nem viselőt. Vagy, ne adj Isten, a deportálást, a bevagonírozást megakadályozni szándékozó illegális kommunistát, aki pártutasításra cselekszik.

Divatos manapság a dán Holokausztot példaként említeni, ahol egy éjszaka alatt – a deportálás megkezdése előtt egy nappal – szinte a teljes dániai zsidóságot átszállították Svédországba.

A tények, amik miatt ez az összehasonlítás hamis

Azon az éjszaka kb. 8000 embert mentettek át egy tengerszoroson, a kb. 30 km-re fekvő semleges svéd partokra. Az akció megszervezését a dán ellenállás számlájára írják, akiknek közvetlen kapcsolataik voltak a náci megszállókkal, ill. a velük kollaboráló hivatalnokokkal, hatóságokkal. Elvégre a zsidómentést hazafias ügynek tekintették, a megszálló náci hatalom, erő és ideológia elleni harc látványos tettének.

Ugyanakkor, Magyarországgal egyetlenegy semleges ország sem volt határos. Így a menekítés eleve lehetetlen volt. A magyarországi zsidóság lélekszámát kb. egymillióra becsülik. Ennyi ember kimenekítésére, pláne befogadására egyetlen (környező) ország sem vállalkozott volna. De a legnagyobb különbség: a dánok izraelita vallású dánoknak tekintették honfitársaikat. A király pedig valamennyi alattvalóját a dán Koronához hű állampolgárnak. A dán parlament a náci megszállást megelőző években nem hozott „zsidótörvényeket”. Tehát, a lakosság és az államvezetés mentalitása eleve más volt.

Pedig a német megszállás ugyanazon „modell” alapján történt Magyarországon is, mint Dániában: az államfő és az államapparátus érintetlen maradt. Csakhogy a (hivatalos) magyar állam és a lakosság (többsége) nem tekintette a nemzet részének az izraelita vallású magyarokat, a zsidókat. Ellenállásról nem lehet beszélni. A mentési akciók inkább csak néhány politikai vagy származása miatti üldözött, ill. katonaszökevény bujtatására korlátozódott, amibe (a nyilas időkben) egyházi emberek is bekapcsolódtak. Komoly, szervezett partizánakciók nem jellemezték a náci megszállta Magyarországot a deportálások idején. A vasúti vágányokat, síneket nem robbantották fel, hogy késleltessék a haderőmozgást, vagy a deportáltak kiszállítását. A vasutasok sem szabotálták a szerelvények összeállítását, a megfelelő számú tehervagonok rendelkezésre bocsátását. A kommunisták (pl. Marót-, Szír-csoport, stb.) által szervezett és végrehajtott akciók (Gömbös szobor felrobbantása, a Városi (Erkel) Színházban tartott nyilas gyűlés robbantással történt megzavarása) mind 1944 őszén aktivizálódik. A vidéki zsidók nyár eleji deportálását „látványos” akciókkal senki sem próbálta megakadályozni, vagy legalább késleltetni. Az üldözöttek csak saját magukra, egyéni leleményességükre, esetleg néhány bátor segítőre számíthattak. A keresztény egyházak, különösen a katolikus is, csak a már kikeresztelkedett zsidók érdekében lépett fel. A jó kapcsolatokkal rendelkező illegális kommunista mozgalom és párt ugyancsak nem tudta riasztani a deportálásra várókat. Egyetlen olyan (cionista vagy baloldali) szervezet, vagy csoportosulás sem akadt, amely figyelmeztette volna deportálásra váró honfitársainkat, hogy mi vár rájuk a haláltáborokban.

Ugyanakkor a náci propaganda azonnal akcióba lépett, amint az auschwitzi gaztett híre (jegyzőkönyv formájában) elterjedt. Filmet forgattak Theresienstadtban (Terezin), ahová egy napra (1944. június 23.) meghívták a Vöröskereszt delegációját Svájcból. A delegáció egyetlen fogollyal sem beszélhetett, de az ott látottak (futballmeccs, koncert, térzene, kávéház, játszótér, rendezett kertek, utcák stb.) mély benyomást tettek rájuk, és vitték hírét, hogy a zsidók áttelepítése és új életük milyen jól sikerült. A svájci Vöröskereszt tagjainak távozása után megindultak a tehervagon szállítmányok Auschwitz felé.

Mindezek ismeretében nem lehet, és nem szabad Horthy Miklós kormányzósága utolsó hat évében (1938-44) történtek felelősségét egyetlen személyre hárítani. Persze, így utólag, könnyű okosnak lenni, és megmondani, hogy mit tehetett volna. Itt érzem a történészek felelősségét, ill. felelőtlenségét, akik mai ésszel, és a történelmi anyag teljes ismeretében próbálják elmagyarázni a 70-75 évvel ezelőtti események összefüggéseit, mozgatórugóit. Azzal vádolják Horthyt, hogy nem csinált semmit a náci megszállás és a vidéki deportálások ellen. Ez a vélekedés valójában súlyos önkritika, és egyúttal annak tudatalatti beismerése, hogy a magyar nép „vezér” nélkül, önállótlan, cselekvésképtelen. Ami, valószínűleg a jellegzetes magyar mentalitásból fakad, miszerint mindig kell valaki vagy valami, amire, akire a felelősséget hárítani lehet. Elvégre, mi – alapjába véve – jók vagyunk, a jelen történései, bűnei pedig eleve meg vannak bocsátva, hiszen a Himnuszunkban is benne van: „megbűnhődte már a nép múltat és jövendőt.”

A Holokauszt év keretében, és hetven év távlatából Horthy felelőssége eltörpül amellett, amit a magyarság többsége nem tett honfitársai megmenekülése érdekében, még akkor is, ha a nemzettestből való kitaszítás folyamata a Kormányzó hivatali idejére esik.

Nincs nemzeti bűntudat. Sosem volt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK