Címke: Politico

A Politicoban megjelent legutóbbi elemzés szerint a mai magyar és lengyel politika által alkalmazott módszerek lényegében megegyeznek az egykori kommunistákéival.

Bayer Lili újságíró a lap európai kiadásában megjelent cikkét mindjárt azzal kezdte, hogy bár a nemzetközi média sokat foglalkozott a kelet-közép-európai sajtó és a civil társadalom ellen végrehajtott kormányzati támadásokkal, de arra már kevés figyelmet szántak, hogy vajon ezeket a kormányokat miért választják meg újra meg újra, vagy mitől ilyen nagy a támogatottságuk.

Bayer több magyarországi elemzőt, egykori politikust (Jeszenszky Géza), de még a Fidesz híveit is megkérdezi arról, hogy vajon mi Orbán Viktor sikerének a titka. A magyar kormányfő – akárcsak a Jarosław Kaczyński, a lengyelországi PiS kormánypárt vezetője – konzervatív nacionalizmusra építi a politikáját. Eredetileg azért, mert ez tűnt az egyetlen sikeres receptnek a „kommunisták és utódjaik” ellen. Ugyanakkor a Politco cikkírója szerint a kormányzási módszereikben, az ellenség-kreálásban és a saját táboruknak való megfelelésben mindenben a „gyűlölt elődöket” követik.

Bayer rámutat arra, hogy Orbán annak (is) köszönheti a népszerűségét, hogy 2010 után bevezette a közmunkaprogramot, megnövelte a minimálbért, kedvezményeket adott a nyugdíjasoknak, családoknak és így tovább. Csakhogy a Fidesz nem a szegényekre összpontosított, hanem

az alsó középosztályra, amely úgy érezte, hogy semmit sem profitált a kapitalizmusból és a demokráciából.

Bod Péter Ákos azt nyilatkozta az újságírónak, hogy Orbán használja a régi, még iskolákban tanult marxista „mantrákat” – a külföldi spekulációtól kezdve a munkalapú társadalom át egészen az iparosításig bezárólag – és  ezeket aktualizálja. Vehemensen harcolt az ellen, hogy a külföldi országok vagy szervezetek uralják a magyar üzleti életet, s minden nemzeti kézbe összpontosuljon. Vagyis, pontosabban: minden a kormányhoz hű oligarchák fennhatósága alá kerüljön.

Ám a Politico újságírója szerint a „kommunistákhoz való hasonlóság” leginkább ott figyelhető meg, hogy Orbán-kormány azzal riogat:

„a Magyarországra nézve legnagyobb veszélyt a Nyugat jelenti”

Több kampányt indítottak Brüsszel és az ENSZ ellen, de még a Budapesten lévő amerikai nagykövetséget is bírálták, mert a magyarországi független médiát akarják támogatni. A migránsokkal való riogatás pedig igazából a jéghegy csúcsát jelenti. Az újsgíró által megkérdezett, többnyire nyugdíjas Fidesz-szavazók valóban hisznek abban, hogy Orbán védelmet nyújt a ” brüsszeli bürokraták, nyugati politikusok, Soros György összeesküvései és a menekült hordák ellen”.

Bayer szerint Orbánt nem véletlenül hasonlítják Kádár Jánoshoz, mivel bár személyiségükben és élettörténetükben eltérőek, politikájuk megegyezik:

„szerény jólét és stabilitás biztosítanak azért cserébe, ha valaki feladja a szabadságának egy részét és nem bírálja nyilvánosan a kormányt.

Orbán sikeresen ébresztette fel a nosztalgiát az idősebb generáció körében egy olyan „aranykor iránt, amikor minden sokkal egyszerűbb és könnyebb volt”, nem beszélve arról, hogy Kádár idején nem voltak jelen nagy számban „külföldiek” (leszámítva a szovjet hadsereget), valamint az életszínvonal és biztonság elfogadhatónak számított.

Bayer az elemzésének további részében a lengyel belpolitikai helyzetet mutatta be, illetve azt, hogy a PiS milyen elemeket vett át a Fidesztől és az egykori kommunista vezetéstől.

Végül a szerző az utolsó bekezdésben azt a kérdést járta körül, hogy vajon mennyire működőképes az a stratégia, amelyet Orbán és Kaczyński követ. Rámutatott arra, hogy mindkét kormány erősen függ az uniós támogatásoktól és a gazdasági fejlődéstől.

Magyarországon az EU antikorrupciós szervei már egy sor nyomozást indítottak a kormányhoz közel álló oligarchák – többek közt a miniszterelnök veje, Tiborcz István – ellen is. Az ellenzéknek ez a vesszőparipája, s korántsem sikertelen módszer, mint ahogyan a hódmezővásárhelyi választás esete is mutatja. Ám Bayer meg van győződve arról, hogy Orbán számára  legnagyobb veszélyt nem a korrupcióval kapcsolatos botrányok, hanem a Kádár-utáni generáció jelenti. Velük ugyanis a mostani kormányzat képtelen szót érteni, valamint egyre frusztrálóbb számukra, hogy bármiféle vitatkozási szándékuk süket fülekre talál.