Kína jelenleg a világ legnagyobb olaj importőre, a legnagyobb szállító Oroszország. A második helyen Angola, a harmadikon pedig Szaúd-Arábia áll.
Évi 15-ről 30 millió tonnára emelkedik az orosz olajkivitel Kínába miután új olajvezetéket kapcsoltak be a rendszerbe. A nagy szibériai – csendes óceáni olajvezetékből ágazik el az új vezeték, mely Kína északi részébe, Hejlungcsiang és Belső Mongólia tartományokba viszi az olajt. Kína jelenleg a világ legnagyobb olaj importőre, a legnagyobb szállító Oroszország. A második helyen Angola, a harmadikon pedig Szaúd-Arábia áll.
Minthogy az Európai Unió csökkentette olaj vásárlását Oroszországban, ezért különösen felértékelődött a kínai piac. Moszkva olajtermelése és exportja jelenleg stagnál, mert az OPEC ezzel akarja elérni, hogy az olaj ára emelkedjen. Oroszország számára létfontosságú az olaj és a földgáz exportja hiszen ez adja a költségvetés bevételeinek jelentős részét. Kína a legfontosabb vásárló, de alaposan kihasználja a helyzetet: a számára kedvező áron vásárol olajt és földgázt Oroszországtól. A két óriás közötti kapcsolatot jól jellemzi az, hogy míg Oroszország kereskedelmében Kína toronymagasan az első, addig a kínaiak listáján az oroszok épphogy beférnek az első tízbe, ahol Mongólia a fő vetélytársuk.
„A NATO nem akar új hidegháborút!” – nyilatkozta Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára a DPA német hírügynökségnek. Hozzátette: „Tudomásul kell vennünk, hogy Oroszország a korábbinál határozottabban lép fel a NATO keleti határainál. Ezért fokozni kell a politikai párbeszédet és a katonai csatornákon is javítani kell a kapcsolatokon”.
Németország a NATO legutóbbi külügyminiszteri ülésén javasolta, hogy vegyék fontolóra a szankciós politika folytatásának a kérdését, és kezdeményezzenek párbeszédet Moszkvával. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter akkor lehűtötte a reményeket, mondván:
„konszenzus van abban, hogy a kapcsolatok teljes helyreállításának nem jött el az ideje!”
Az amerikai diplomácia vezetője arra célzott, hogy a NATO keleti határai mentén orosz fenyegetéstől tartanak a tagállamok. Rex Tillerson nemrég felhívta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert és kérte: Oroszország csökkentse aktivitását Ukrajna keleti részén. Moszkva ugyan tagadja, de a NATO meg van győződve arról, hogy a kelet-ukrajnai milíciák tulajdonképpen Putyin irányítása alatt állnak. Az USA ezért nemrég úgy döntött, hogy tankelhárító rakétákat ad el Ukrajnának.
Közben Putyin elnök is arról beszélt a hadügyminisztérium év végi tanácskozásán, hogy Moszkva nem akar új hidegháborút. Főként pedig nem akar új fegyverkezési versenyt, hiszen az tönkretenné az orosz gazdaságot.
Az Egyesült Államok európai szövetségesei: Németország, Franciaország és Olaszország azt szeretnék, ha a NATO mielőbb párbeszédet kezdene Moszkvával.
Ebben a kérdésben a magyar diplomácia is hasonló célra törekszik miközben legfőbb szövetségese, Varsó az elsőszámú szószólója a kemény irányvonalnak Oroszországgal szemben.
Jens Stoltenberg NATO főtitkár tehát nincsen könnyű helyzetben, ha valamiféle közös Oroszország politikát próbál kidolgozni. Ráadásul az orosz kérdés több NATO tagállamban egyben belpolitikai ügy is, hiszen Washingtonban még egyáltalán nem zárult le a vizsgálat, amely Donald Trump amerikai elnök korábbi orosz kapcsolatainak nemzetbiztonsági kockázatát próbálja meg kideríteni.
Rex Tillerson telefonon három fontos témáról tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
Az amerikai külügyminiszter Ukrajna kapcsán arra kérte Oroszországot, hogy csökkentse az erőszak szintjét az ország keleti felében. 2014 óta harcolnak ott az oroszbarát lázadók az ukrán hadsereggel. Bár az orosz kormány ezt tagadja, de
számtalan bizonyíték van arra, hogy Oroszország fegyverrel is támogatja a lázadókat.
Ezért is döntött úgy az Egyesült Államok, hogy tankelhárító rakétákat szállít Ukrajnának. Amerikai katonai tanácsadók is segítik az ukrán hadsereget, ezért fennáll a közvetlen konfrontáció veszélye. Ezért érezte szükségét Rex Tillerson, hogy figyelmeztesse az oroszokat.
Az amerikai külügy tájékoztatása szerint Tillerson és Lavrov megvitatta Szíria helyzetét is. Itt is fennállt és fennáll a szembenállás veszélye, hiszen az oroszok Asszad elnököt, az amerikaiak pedig a mérsékelt felkelőket támogatják a több mint hat éve tartó háborúban.
A harmadik téma Észak-Korea volt:
Lavrov felajánlotta, hogy közvetít. Tillerson az olajembargó betartására hívta fel a figyelmet. Ezt az ENSZ BT rendelte el egyhangúan, vagyis Oroszország is megszavazta. Csakhogy hírszerző jelentések szerint Oroszország továbbra is nagy mennyiségű olajat szállít Észak-Koreának, amely szinte naponta fenyegeti meg atomháborúval az egész világot.
Teljesen összekeverednek az álhírek a valósággal a kormányhoz közel álló médiumokban, és sehol nem épült fel olyan állami hazugsággépezet, mint Magyarországon – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, az ELTE PPK adjunktusa. Arról is beszélt, hogy az összeesküvés-elméletek összefüggenek, ahogy azt az Egyesült Államokban is látjuk: a politikaiak után jöhet az oltásellenesség és a globális felmelegedés tagadása. A magyar kormány szerinte azért nem küzd az orosz dezinformáció ellen, mert maga is terjeszti.
Krekó Péter Fotó: FüHü
Amikor ilyen témáról beszélünk, különbséget kell tenni álhír és dezinformáció között. De mi a különbség?
A kettő szorosan összefügg: a dezinformáció részben álhírekre épül. Az álhír szándékosan megtévesztő, politikai vagy gazdasági számításból. Azonban, bár minden álhír dezinformáció, nem minden dezinformáció álhír. A dezinformációra építő újságírásnak az álhírterjesztésnél sokkal szélesebb a spektruma. Hogy erre mondjak egy jellegzetes példát: ha a Russia Todayt az embert bekapcsolja és nézi, akkor
az esetek 90 százalékában nem álhírt látni, hanem létező dolgokból kanyarítanak ki olyan részeket, amik önmagában megvezetőek.
Például ahogy a nyugatot lefestik: a nyugati politikát csak korrupciós botrányokon, szexbotrányokon, politikai bakikon, meg persze a menekültválságon keresztül láttatják.
Tehát a hanyatló Nyugat képét közvetítik?
Igen, olyan képet, mint amilyeneket a zombi-apokalipszis filmekben látunk: mindenki életveszélyben van, ahol az alapvető normák eltűntek, kaotikusak a társadalmak.
Ehhez nem is kell feltétlenül mindig álhírt gyártani, elég az egyoldalú közlés. Sokszor az eseteknek, amiket bemutatnak, van valóságalapja, de mivel kizárólag az egyik oldalát bontják ki a dolgoknak, az egész teljesen félrevezető. Például az amerikai egyetemekről a minap a Russia Todayben levetített filmben csak a hatalmas ivászatokat és a különböző megerőszakolási botrányokat emelik ki. Ezek valóban létező problémák – bár élek a gyanúperrel, hogy Oroszországban ugyanúgy megtörténnek, csak nincs belőlük botrány. Ugyanakkor ezzel nem írhatók le az amerikai egyetemek, mert amúgy a világ tudományos életének vezető műhelyei.
Amikor például a kormányhoz közel álló média tele van a nem létező Soros-tervvel, vagy rettegő nyugdíjasokról írnak, azt hova lehet besorolni?
Én a Soros-tervet teljesen egyértelműen az álhír kategóriájába sorolnám.
Ahogy a kormány erről beszél, abban elhanyagolható a valóság szerepe,
például ahogy a nemzeti konzultációban szerepel. Abból gyakorlatilag egy szó nem igaz. Ez klasszikus álhírgyártás.
A rettegő nyugdíjasokról ugyanazt gondolom: egyértelműen álhír kategória. Az más kérdés, hogy ha a kormány kialakítja a félelmet az emberekben, akkor a végén valóban retteghetnek, csak akkor már nem arról van szó, hogy a kormány kiaknázza a létező félelmeket, hanem kialakítja azokat.
Az álhírekben lefestett világ valósággá válhat.
Ez persze nem teljesen új, és nem is csak a Fidesz használta a politikában. Ilyen koncentrált médiaháttérrel, ilyen intenzíven és ennyire a valóságtól elrugaszkodottan ezt azonban még senki nem csinálta – természetesen a rendszerváltás óta.
Magyarországon a mainstream médiában vannak álhíroldalak? Mert ezekben az esetekben ugyan dezinformációról beszélhetünk, de vannak olyanok, amelyek tudatosan szinte kizárólag álhíreket tesznek ki?
Én azt gondolom, hogy vannak olyan médiumok, amelyek egyre inkább, gyakran tudatosan álhíreket terjesztenek. A közszolgálati médiában és a kormányközeli médiában. Ezeket mi együttesen government-organized médiának hívjuk, a government-organized NGO-k mintájára.
A government-organized NGO-k, vagyis rövidítve a GONGO-k azok az álcivil szervezetek, amelyeket valójában egyes kormányok hoznak létre vagy szponzorálnak, hogy a kormány érdekeit képviseljék.
Ilyen az állami és az államközeli oligarchák kezében lévő média. Ezekben egyre magasabb az álhírek aránya. Hasonló a logika, mint a Breitbartnál, ahol részben dezinformációs céllal, részben egyszerű politikai elfogultság miatt
a valós hírek néha szétbogozhatatlanul összekeverednek az álhírekkel.
Így az egész egy csomagként értelmezhető és nem biztos, hogy érdemes belemenni abba, melyik álhír és melyik nem, mert az egész az egy célrendszer szolgálatába van állítva, ami alapvetően a propaganda.
Ha már szóba került a Breitbart, ahhoz mit szól, hogy bizonyos magyar médiumok rendszeresen vesznek át akár a Breitbarttól, akár a Daily Callertől, vagy más hasonló oldalaktól cikkeket, mindenféle forráskritika nélkül?
Én ezt problémáknak tartom, ráadásul nem csak innen vesznek, hanem a Russia Todaytől, Sputniktól, néha már a Your News Wire is megjelenik, vagy az InfoWars, tehát az egyértelműen kamu oldalak.
Ezen gyakorlat mögött két tényező húzódik meg, melyeket nehéz szétszálazni.
Az egyik a nem professzionális újságírás, erős politikai nyomás alatt. Ilyenkor az újságírók tudják, hogy milyen hangvételű és tartalmú cikkeket kell írni, de nekik kell megoldani, hogyan csinálják meg, és beleakadnak ilyen oldalakba.
Feltételezhetjük azt, hogy néha nem tudatosan vesznek át tartalmat álhíroldalakról, csak azt hiszik, hogy ez igaz. Persze ez sem jó.
Máskor viszont egyértelműen nem létező „hírekről” kell írni az álhírgyártásra épülő politikai propagandagépezet szolgálatában. A végeredményben ez összekeveredik. A végeredmény egy olyan médiavilág, ahol alig lehet elválasztani a valóságot a kitalációtól. És az a cél, hogy ne is lehessen. Ezt nevezi az orosz rendszerre utalva Weiss és Pomerantzev „posztmodern diktatúrának”.
Fotó: FüHü
Az is az álhír-logikához tartozik az is, hogy szemben az újságírással, ha kiderül egy „hírről”, hogy nem igaz, nem korrigálnak.
Nem a valósághoz való viszony a fontos ugyanis, hanem a kiváltott hatás.
Ezért ez nem is tekinthető újságírásnak.
Ha már az InfoWarst mondta, idéznék egy napilapból, ahol úgy jellemezték: „jobboldali, Trumpot támogató portál”. Erről mi a véleménye?
Önmagában mind a két állítás igaz, csak nem bontja ki a valóság minden részletét: konkrétan azt, hogy ez egy obskúrus összeesküvés-elméleti oldal. Amit ráadásul érdemes hozzátenni, és ez egy rendkívül veszélyes eleme ennek az álhírekre és összeesküvés-elméletekre épülő birodalomnak, hogy kutatások is bizonyítják: a különböző összeesküvés-elméletek összefüggenek.
Ezeken az oldalakon az ezoterikus, tudományellenes, nem politikai tartalmú hülyeség is megjelenik.
Az összeesküvés-elméleti világnézet ugyanis összefügg: a politikai össszeesküvés-elmélet az oltásellenességgel például. Ha valamilyen irányból elindul ez az összeesküvés-elméletekre épülő álhírlogika, ami mindenben kételkedik, akkor ki tudja, hogy ennek mi a vége. Minél tovább megyünk ezen az úton, annál több mindent rombolhat. Egy idő után ennek nem lehet megálljt parancsolni. Jönnek az ufók, a belénk ültetett mikrochipek, a chemtrail. Ahogy az Infowarson is.
Még egyet idéznék az előbb említett cikkből: azt írták az RT-ről és a Sputnikról, hogy a cenzori hatalmaknak kínos tényeket közölnek, ezért világszerte népszerűek. Ehhez mit szól?
Fontos tudni, hogy aki ezt írta, azzal hencegett, hogy majd ő lesz a Russia Today magyarországi csatornájának vezetője… De úgy néz ki, a csatorna nem indul Magyarországon. És miért nincs rá szükség? Mert a magyar kormánypárti média gyakorlatilag pontosan azt közli, amit ők, ingyen és bérmentve. Vagyis miért fizessen arra az orosz állam rengeteg pénzt, amit a magyar kormányzati média ingyen és bérmentve megtesz.
Magyarországon nincs szükség olyan hagyományos információs háborúra, mint a régió sok országában, mert egyszerűen nincs ellenfél.
A kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt egyaránt oroszbarát. Ezeknek a médiumai (bár a Jobbiké kevésbé, mert ők kicsit kikerültek a pikszisből) örömmel és, amennyire mi tudjuk, többnyire önként – tehát nem közvetlen kívülről, csak felülről jövő nyomásra – terjesztik a dezinformációt. A különböző kamuoldalak nálunk nem okai a dezinformációnak, csak forrásai, de a politikai cél ugyanerre az eredményre vezetne, csak több álhírt kellene „saját gyártásban” megoldani.
Az igazi probléma azzal van, hogy a magyar kormánymédia ezt támogatja, miközben más, környező országokban, például Csehországban és Szlovákiában is, küzdenek ellene.
Nemzetközi szinten dezinformációs háború zajlik, mi pedig ebben mintha más oldalon állnánk, mint NATO-partnereink többsége.
Tehát arra gondol, hogy amikor átvesznek mondjuk a Sputniktól vagy az RT-től valamit, akkor sokszor nem is tudatosul bennük, hogy ezek álhírek? Vagy nem is foglalkoznak ezzel, lényeg az, hogy valami olyan legyen, ami beleillik a narratívába?
Hol ez, hol az. Ezeknél a médiumoknál sok az újonc, kevés a tapasztalt újságíró, mind az országos, mind a regionális médiában – a Fidesz helyesen ismerte fel, hogy ennek milyen közvélemény-formáló szerepe van. A nagy politikai tisztogatások viszont ritkán erősítik a profizmust. Amit tehát látunk, az az alacsony szakmai színvonal és az erős politikai nyomás együttes eredménye.
Fotó: FüHü
Ha politikai megrendelésre íródnak cikkek, melyekben a végkövetkeztetés eleve adott és rögzített, akkor a rutinosabb, régóta a szakmában dolgozó újságírók használhatják azt a klasszikus propaganda-logikát, hogy „nem baj, hogy nem igaz, a lényeg, hogy hasson”. A politikai meggyőződés, ha van, segíthet ezt megoldani. Az új, tapasztalatlan munkatársak pedig, akiknek nincs vagy csak nagyon halovány a szakmai háttere, valószínűleg könnyebben idomíhatóak és irányíthatóak – aki nem dolgozott még más médiánál, az normálisnak tarthatja, ami a kormányközeli médiában zajlik. Gyakran mesés fizetésekért.
A nyílt, propagandisztikus hazugságok felhasználása és ez a nagyon elfogult újságírás egymást erősítik.
Ez olyan helyzetet eredményez, hogy nehéz szétválasztani, hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Ez természetesen nem csak Magyarországon probléma. Sőt, a „post-truth” legalább annyira nyugati, mint keleti jelenség. Donald Trump például szándékosan hazugságot terjesztett, amikor a Britain First menekültellenes álhíreit retweetelte? Nem biztos, még ha a kampányban tudatosan éltek is az álhírek terjesztésének eszközével, masszív orosz támogatással.
Ha valaki nagyon akar valamiben hinni, akkor kikapcsol a kritikai érzéke.
Az USA-ban az álhírek burjánzásának kedvező politikai polarizáció nagyon felerősödött. Ennek eredménye az egyes médiumok presztízsének nagyon tudatos rombolása. Nem véletlenül tweetel Trump sokat a CNN-ről, az MSNBC-ről, New York Timesről, és hívja ezeket fake news mediának, megfordítva és relativizálva az álhíreket. Ez nagyon tudatos stratégiának tűnik, amit nem csak az indulat vezérel. Emellett azonban szinte biztos, hogy van olyan információ, amiről azt gondolja, hogy igaz, pedig kamu oldalakról származik.
És akkor emlékezzünk Trump főtanácsadójának, Kellyanne Conwaynek a híressé vált mondására, hogy „ezek nem hazugságok, hanem alternatív tények”. Máris ott vagyunk egy olyan logikánál, ami maga a posztmodern pornográfiája:
mindenkinek lehet saját ténye, nem csak véleménye.
Sokan azok közül, akik a kamumédiát használják forrásként és az összeesküvés-elméleti univerzumban élnek, azzal szoktak érvelni, hogy a csúnya mainstream elnyomja őket, nem toleráns a más nézőpontokkal szemben. És ebbe a más nézőpontba az alternatív tényeket is beleértik. A post-truth világban annyira bezárkózik mindenki a saját véleményvilágába, hogy mindenki más típusú „tényekben” hisz, és elmosódik a tények és a vélemények közti különbség.
Ez tehát egy világtrend, amit a magyar kormány kiválóan kiaknáz. Nyilván nem függetlenül attól a tapasztalattól, hogy
választást lehet nyerni kamuhírekre alapozva
– mert részben ez történt Amerikában, és egyre inkább úgy tűnik, Nagy-Britanniában is. Mindkét helyen bizonyítható módon orosz segítséggel. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a nagyon professzionálisan dolgozó és a nemzetközi trendeket a kampányolásban maximálisan követő, egyébként pedig Oroszországhoz dörgölőző magyar kormány ehhez az eszközhöz nyúlt.
Kicsit visszatérve az orosz propagandához: több országban is küzdenek ellene, Lengyelországban az egyik fő prioritás, hogy mindenféle orosz befolyást próbáljanak megállítani, a cseheknél és a szlovákoknál különféle intézményeket is létrehoztak erre, az Európai Néppártnak is volt egy állásfoglalása, hogy meg kell állítani. Mi a helyzet Magyarországon?
Igen, a fideszes képviselők meg is szavazták, csak itthon teljesen mást csinálunk. Én nagy különbséget érzek más európai országok és Magyarország álláspontja között. Lehet azt mondani, hogy Csehországban és Szlovákiában sokkal több a szöveg, mint az akció – de legalább szöveg van. Magyarországon senki nem beszél arról, hogy lépéseket kellene tenni. Sőt,
a kormány azokat támadja, akik fellépnének az orosz befolyás ellen.
Magyarországgal kapcsolatban tapasztalataink szerint az általános vélemény, hogy orosz dezinformációs kérdésben nem lehet kivel beszélni a magyar kormányból, mert nincs, aki ezzel foglalkozna. Miért? Mert nem a megállításával foglalkoznak, hanem a terjesztésével. Nem lehet valaki egyszerre a barikád két oldalán.
Az RT propagandacsatorna nemrég került be a UPC programcsomagjába Fotó: FüHü
Azok a kormánypárti politikusok, akik ezt régen ezt problémának tartották, már nem beszélnek erről a témáról. Szerintem politikai döntés született, hogy Magyarország az orosz dezinformációnak nem vesztese, hanem győztese lehet. Orbán Viktort Putyin azért látja fontos európai szövetségesnek, mert főleg az EU-n, és kisebb részben és a NATO-n belül képes lehet némi destabilizációra. Illetve a régióban is. Magyarország napi szinten segít Ororszországnak Ukrajna delegitimizálásában. Ez a diplomáciai háború, amit Ukrajna ellen folytatunk, egészen abszurd és aránytévesztő, még ha az oktatási törvénnyel valóban vannak is problémák. Kinek segít az, hogy a magyar kormány aktívan blokkolja Ukrajna euroatlanti integrációját – amiért emberek haltak meg a Majdanon? A magyar kisebbségeken biztos nem, hiszen láthatóan nem segíti az ügy rendezését. A magyar külpolitikát sem, mert csak jobban elszigetel minket. Moszkva külpolitikai céljait, Ukrajna távoltartását az EU-tól és NATO-tól viszont igen.
A Sputnik úgy hivatkozott egyszer Magyarországra, mint „a szankciók elleni faltörő kos”. Ezt a szerepet szánják a miniszterelnöknek. Orbán Viktor viszont úgy látja, hogy neki ebből politikai és gazdasági haszna származhat.
Nem arról van tehát szó, hogy bénázik a magyar kormány.
Hanem tudatosan az ellenkezőjét csinálja annak, mint amit szerintem a NATO és EU szövetségesi tagságunk előirányozna.
Persze nem Magyarország az egyetlen problematikus ország: ott van például Ausztria, főleg most, az FPÖ-vel a kormányban, mely a külügyet, a hadügyet és a belügyet is felügyeli majd. Olaszországban nemsokára választások lesznek, ott a Berlusconi-féle párt, az Északi Liga és az Öt Csillag Mozgalom egyaránt terjeszti az orosz dezinformációt. És ott van Görögország, Ciprus, Bulgária, ahol hagyományosan erős az orosz befolyás. Nem csak Magyarország nem védett az orosz propagandával szemben. Viszont sehol nem épült fel olyan állami, orosz érdekeket kiszolgáló hazugsággépezet, mint Magyarországon.
S 400-as rakétavédelmi rendszert állítottak rendszerbe Vlagyivosztok körül, mert attól tartanak, hogy bármelyik pillanatban háború törhet ki a Koreai-félszigeten. Vlagyivosztok mindössze 130 kilométerre van Észak-Korea határától.
Az orosz aggodalom érthető, hiszen Észak Korea épp most jelentette be, hogy háborús tettnek tartja az újabb ENSZ-szankciókat, amelyek az olajszállítások korlátozását és a külföldön dolgozó észak-koreai munkások hazaküldését jelentik.
Észak Koreában a titkosszolgálat feladata, hogy a szankciókat kijátszva pénzt szerezzen az országnak.
Ennek érdekében minden eszközt megragadnak, komoly nyereségre tettek szert például a bitcoinnal is.
Az Egyesült Államok Javelin tipusú tankelhárító rakétákat szállít Ukrajnának, és ezzel szakít az Obama-korszakkal, amikor nem engedélyezték ilyen fegyverek eladását.
Attól tartottak, hogy fegyverkezési verseny alakul ki az ukrán hadsereg és a kelet-ukrajnai lázadók között, akiket Oroszország támogat. Az oroszok egyébként máris tiltakoztak. Az amerikaiak azt mondták: a tankelhárító rakéták védelmi célokat szolgálnak.
Idén sokkal több civil halt meg a kelet-ukrajnai harcokban.
Rex Tillerson amerikai külügyminiszter már az EBESZ bécsi konferenciáján jelezte december hetedikén, hogy a Trump-kormány fokozza Ukrajna támogatását. Azt is mondta: mindenki számára világos, hogy a lázadókat Oroszország támogatja.
A Trump-kormány kezdetben azért tartózkodott az ukrán hadsereg felfegyverzésétől, mert meg akart egyezni Oroszországgal, ennek az esélye viszont eltűnt. Tillerson azt is mondta:
szó sem lehet róla, hogy mérsékeljék az Oroszország elleni szankciókat.
Az Európai Unió is nemrég döntött úgy, hogy meghosszabbítja a szankciókat. Ezeket azért vezették be, mert 2014-ben az oroszok annektálták az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet.
Az Egyesült Államoknak két stratégiai ellenfele van: Kína és Oroszország – állapította meg a Trump-kormányzat által nemrég kiadott dokumentum, amely Washington diplomáciájának fő irányát jelzi.
Kína ki akarja szorítani az Egyesült Államokat Ázsiából, Oroszország pedig a NATO szövetségesek megosztására törekszik- olvasható a hivatalos amerikai nyilatkozatban.
Ez egyben egy finom figyelmeztetés is lehet Putyin barátainak a NATO-ban: mindenekelőtt Törökországnak és Magyarországnak. Dmitrij Peskov orosz szóvivő közölte, hogy Oroszország nem stratégiai ellenfele az Egyesült Államoknak. Egyben emlékeztetett arra, hogy nemrég a CIA információi alapján fogtak el egy iszlamista csoportot, amelyik terrorakciókat készített elő Szentpéterváron. Az orosz sajtó „hidegháborús mentalitással” és „imperialista magatartással” vádolja Washingtont.
Az „amerikai imperializmusról” már majdnem úgy írogatnak, mint ahogyan a Pravda szokott a szovjet időkben …
Pekingben szintén rossz néven vették, hogy Kínát az USA stratégiai ellenfelének nevezték. A külügy szóvivője elmondása szerint Peking más nagyhatalmak rovására nem kívánnak érvényesülni a világban, de Kína természetesen kiáll saját jogainak a védelme érdekében. Trump elnök nemrég Pekingben járt és ott egészen más húrokat pengetett. A kínaiak is „vették a lapot” és az Egyesült Államok elnökét a hatalom központjában, az egykori császári palota területén látták vendégül.
Csakhogy a stratégiai koncepciót nem az elnök alakítja a Fehér Házban, hanem a tanácsadói gárda, amely gyanakodva tekint Moszkvára és Pekingre egyaránt. Washingtonban úgy vélik: Oroszország fenyegeti a NATO keleti határait, illetve azokat az államokat, amelyek Nyugat-barát politikát folytatnak a térségben. Elsősorban Ukrajnára gondolnak és a Krím-félszigetre, amelyet Moszkva egy népszavazást követően annektált.
Mindhárom nagyhatalom a korábbinál sokkal intenzívebb fegyverkezésbe kezdett. Pekingben kifejezetten háborús helyzetre készítik fel a lakosságot mondván az Egyesült Államok bármikor megelőző csapást mérhet Észak-Koreára és ebből akár atomháború is kerekedhet. Kína azt szeretné, ha az USA csökkentené katonai jelenlétét Ázsiában. Az USA szövetségesei, Japán és Dél-Korea viszont kifejezetten ragaszkodnak az Egyesült Államok katonai egységeihez.
Ezt a két kelet-ázsiai állam vezetőinek találkozóján nemrégiben megerősítették. Szerintük Észak-Korea fenyegetésével szemben ugyanis csakis az amerikaiak hadsereg jelenthet igazi védelmet és elrettentő erőt. A három nagyhatalom egymáshoz fűződő viszonya a jövőben meghatározó lehet az egész világ számára.
Nem elég, hogy kezet emelnek rájuk, sokszor még férjük helyett a bírságot is ki kell fizetniük az orosz nőknek, ha bírósághoz fordulnak családon belüli erőszak miatt.
Hosszú elemzést tett közzé a Guardian arról, hogy az orosz jogrendszer egyre kevésbé ösztönzi a bántalmazott nőket arra, hogy jogi úton próbálják megvédeni magukat erőszakos férjükkel vagy élettársukkal szemben. A családon belüli erőszakról szóló törvény módosításai már azt is lehetővé teszik, hogy a nőkkel fizettessék meg a büntetésként kirótt bírságot, amennyiben az elkövető nem teszi meg azt, és közös számlája van a házastársával. Sok nő már csak emiatt sem fordul bírósághoz: nem akarja anyagi veszteséggel is tetézni a bajt – írja a brit lap.
A jelenleg hatályos törvény szerint az olyan erőszak, amely csak zúzódásokat és vérzést okoz, de nem jár csonttöréssel, tizenöt nap börtönnel vagy 30 ezer rubel pénzbírsággal büntethető akkor, ha az elkövető egynél többször nem veri meg a párját vagy a gyerekét évente. Korábban viszont enyhébb esetekért is két év börtön járhatott.
Ha pedig a férfi nem vonul börtönbe, hanem pénzbüntetést kap, azt pedig nem fizeti ki, akkor még az is előfordulhat, hogy végül a bántalmazott feleségnek kell ezt megtennie. Ráadásul
a kisebb jövedelmű családok kasszáját súlyosan megterheli a büntetés.
Egy bántalmazott nőkkel foglalkozó civil szervezet szerint a februári törvénymódosítás óta sokkal rosszabb lett az áldozatok helyzete, és jövőre valószínűleg a statisztikákon is meglátszik majd, hogy kevesebben tesznek feljelentést. Ez viszont nem azért van, mert a családon belüli erőszak is kevesebb lett Oroszországban, hiszen még mindig nagyon súlyos a helyzet. A magyarázatot abban látják, hogy a nők egyre kevésbé merik jogi útra terelni ezeket az ügyeket, hiszen az egész család rosszul járhat vele (pedig eddig is körülbelül az esetek 3 százaléka került bíróságra).
Külön családon belüli erőszakra vonatkozó törvény idén év eleje óta már nem is létezik az országban, pedig a domesticviolence.ru adatai szerint Oroszországban nagyobb eséllyel lesz egy nő erőszakos bűncselekmény áldozata otthon, mint az utcán. Azt írják, hogy a rendőrség általában már csak akkor hajlandó beavatkozni, ha késsel fenyegetik a nőket, pedig több mint 16 millió nő lesz bántalmazás áldozata évente, és
az orosz belügyminisztérium becslése szerint közülük 14 ezer nő bele is hal ebbe.
A domesticviolence.ru nevű oldalt létrehozó aktivisták azért küzdenek, hogy ismét legyen a családon belüli erőszakra vonatkozó törvény Oroszországban, mert szerintük ez kell a bántalmazás visszaszorításához.
A februári törvénymódosítás értelmében a könnyebb sérüléssel járó esetek nem számítanak bűncselekménynek, csak az, ha valaki évente többször, súlyosan bántalmazza a párját vagy a gyermekét. Ellenkező esetben csak szabálysértésről van szó. A módosítás támogatói ezt azzal indokolták, hogy a korábbi törvény túlzottan beavatkozott a családok szentnek és sérthetetlennek tartott ügyeibe, és akár a túl heves vitákért vagy a szigorú gyereknevelésért is börtön járhatott.
A családon belüli erőszak dekriminializációja ellen már év eleje óta heves tiltakozások voltak Oroszországban, de ennek ellenére a törvény megmaradt ebben a formájában.
Ezt a két országot emelte ki az amerikai elnök, aki most tette közzé első nemzetbiztonsági stratégiáját.
A dokumentum szerint Oroszország és Kína is kihívást jelent az Egyesült Államok erejére, biztonságára és gazdasági virágzására nézve.
„Eltökéltek abban, hogy a gazdaságot kevésbé szabaddá és kevésbé igazságossá tegyék, növeljék katonai erejüket, illetve
uralják az információ- és adatáramlást,
hogy így elnyomhassák lakosságukat és kiterjeszthessék befolyásukat” – ezt írják a stratégiában, amely Iránt és Észak-Koreát is veszélyforrásként nevezi meg. Államok mellett olyan szervezetek is szerepelnek ezen a listán, mint például az Iszlám Állam.
Trump korábban igyekezett jobb kapcsolatot kiépíteni Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnökkel – kevés sikerrel, most mindkét állam úgy jelenik meg a dokumentumban, mint amelyek
az amerikai érdekekkel ellentétesen akarják formálni a világot.
A stratégiát bemutató beszédében Trump azt mondta: Amerikában új vezetés van, új stratégiával és új reménnyel.
Ezt állapította meg megjelenés előtt álló könyvében Ilja Jablokov, a Leedsi Egyetem kutatója, aki feldolgozta, hogyan használja az összeesküvés-elméleteket Vlagyimir Putyin arra, hogy hatalmon maradjon.
Jablokov Budapesten, a Political Capital által szervezett eseményen beszélt kutatásának eredményeiről, amelyek a júniusban megjelenő Fortress Russia (Oroszország-erőd) című könyvében olvashatóak majd. Többek között azt mondta:
az összeesküvés-elméletek kiválóan alkalmasak arra, hogy megosszák a társadalmat.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy csak marginalizált csoportok használnák őket. Ahogy fogalmazott, „az összeesküvés-elmélet politikai eszköz lett”, a használói ezekkel különböztetik meg magukat a „veszélyes másoktól”.
Arra is jók, hogy választások idején mobilizálják az embereket,
és aláássák az ellenfelek reputációját.
A konteók történelméről Jablokov azt mondta: a 18. század végén kezdtek igazán terjedni, akkor még főleg a szabadkőművesekről szóltak, Oroszországban pedig a 19. század közepén, a krími háború jelent meg az a vonulat, aminek a hatása máig érezhető: hogy a Nyugat veszélyes és Oroszország romlására tör. Ehhez hozzájárult, hogy az országban akkor zajlott a nemzetépítés is, így a gondolat, hogy a Nyugat az ellenség, az identitás része lett. A 20. században aztán az Egyesült Államok kezdte el a Nyugat szerepét betölteni.
A legfontosabb dátum azonban 1991, a Szovjetunió összeomlása.
Ezután ugyanis extrém vagyoni egyenlőtlenség alakult ki, vagyis tömegek elszegényedtek, néhányan pedig nagyon meggazdagodtak. Az is traumát okozott, hogy maga a Szovjetunió gyakorlatilag néhány nap alatt összeomlott.
Moszkva az 1991. augusztusi puccs idején Fotó: Wikimedia Commons / David Broad
Az ezzel kapcsolatos konteók sokáig csak a szélsőségesek körében terjedtek, de 1998-99-ben megjelentek a parlamentben is. Borisz Jelcint többek között azzal vádolták, hogy összeesküdött Mihail Gorbacsovval, hogy leépített az ország katonai erejét, és hogy népirtást hajtott végre az oroszok ellen – persze mindezt a Nyugat érdekében.
Ahogy Ilja Jablokov fogalmazott, az összeesküvés-elméletek ezzel a politika fősodrába kerültek, a 2000-es években pedig már intézményesültek is.
Az orosz kormány is elkezdett Nyugat-ellenes konteókat terjeszteni,
főleg azért, hogy ellenzéki vezetők reputációját rombolja. Az egyik első áldozat az olajmágnás, Mihail Hodorkovszkij lett, akiről az a pletyka terjedt, hogy nyugati támogatással puccsot készít elő.
A fő lökést azonban a volt szovjet tagállamok forradalmai adták: megjelent az összeesküvés-elmélet, miszerint
a színes forradalmak valójában a Nyugat eszközei, hogy romlásba döntsék és feldarabolják Oroszországot,
amit párhuzamba állítottak 1991-gyel is. Vlagyimir Putyin pedig egyre inkább rájátszott ezekre a teóriákra, például amikor a Krím megszállása után arról beszélt, hogy a Szovjetunió összeomlása után sok orosz maradt a határokon túl, és őket meg kell védeni.
A konteókat a 2012-es választás előtt is széles körben használták:
a Putyin-ellenes tüntetőket a Nyugat ügynökeinek bélyegezték,
akik újabb színes forradalmat akarnak, az ellenzéki vezetőket nyugatpárti összeesküvőként ábrázolták, akik káoszt akarnak teremteni.
Az ukrajnai háború kapcsán pedig Ilja Jablokov szerint már áradtak a különböző összeesküvés-elméletek, főleg az állami médiában.
Ilja Jablokov a végén Magyarországgal is tett egy kis összehasonlítást: azt látja, hogy a kormány itt is támogatja az összeesküvés-elméletek terjedését, sőt, szerinte sokkal „agresszívebb, paranoidabb” módon. Ahogy fogalmazott: Putyin ennél sokkal elegánsabb, ő csak felvet témákat, amiket aztán mások fejtenek ki.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
