Kezdőlap Címkék Orbán Viktor

Címke: Orbán Viktor

Így karácsonyoznak a politikusok

0

A karácsony nem a politikáról szól, üzenték a vezető magyar politikusok, akik azért kihasználták egy-két karácsonyi poszttal a lehetőséget arra, hogy az ünnepek alatt se feledkezzenek meg róluk a választók.

Orbán Viktor miniszterelnök ezúttal igen szűkszavú volt, a Magyar Időkben december 23-án megjelent, a keresztény kultúra védelméről szóló karácsonyi cikke után 24-én csak egy „Boldog Karácsony mindenkinek” posztot tett ki a Facebook-oldalára.

Rogán Antal a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője viszont december 25-én családjáról és karácsonyfájukról is tett fel képet a közösségi médiába:

Az LMP társelnöke és miniszterelnök-jelöltje, Szél Bernadett még szenteste feltette a saját karácsonyi fotóit a Facebookra. Az egyik képhez hosszabb üzenetet is mellékelt, ebben arról írt, hogy ilyenkor „lenyugszik minden, és ennek így kell lennie”, illetve, hogy Jézus Krisztus születése reményt és erőt ad ahhoz, hogy saját és szeretteink életét is boldogabbá tegyük. „A remény erő, és mindig legyőzi a félelmet. Hamarosan ez valósággá válik. Addig pedig mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepet kívánok!” – írta még.

Vona Gábor a Jobbik elnöke és miniszterelnök-jelöltje több karácsonyi poszttal is jelentkezett december 24-én. Közzétett egy fotómontázst a családi készülődésről, de videóban is üzent. Arról beszélt, hogy karácsony előtt a politikusok előszeretettel csomagolják a politikai üzeneteket jókívánságokba, de ő ettől megkímél mindenkit, mert úgyis olyan kevés idő jut rohanó világunkban a szeretteinkre.


Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje még december 23-án közzétette ünnepi jókívánságait egy vers formájában:

Az egyik legaktívabb Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, aki a karácsonyt megelőző napokban is posztolt már az ünnepi készülődésről. Szombatra karácsonyi „képeslappal” készült:


Illetve nyílt politikai üzenetként többször is posztolt arról, hogy a rászorulókra is gondolni kell az ünnepek alatt. Az egyik bejegyzéshez egy képet mellékelt, amin az látszik, ahogy részt vesz a Blaha Lujza téri ételosztásban.

„Szomorú volt látni, hogy megint egy kicsit többen lettek azok, akiket magára hagyott az Orbán-kormány. (…) A 2018 utáni demokratikus kormánynak persze ennél jóval többet kell majd tennie. Ránk akkor is lehet majd számítani” – írta később a Facebookra Gyurcsány.

Molnár Gyula, az MSZP pártelnöke a karácsonyi családi fotót választotta, és pártja miniszterelnök-jelöltjére is utalt vasárnapi posztjában. „Nem maradhatok le ma! Én is Mindenkinek nagyon nagyon boldog Karácsonyt kívánok. Ma nincs politika, csak a család” -írta, de azért zárójelben hozzátette, hogy a karácsony nagy betűvel írva mostantól mást is jelent a baloldali szavazóknak.

Lapszem – 2017. december 23.

0

Szombat van, ne felejtse el felköszönteni Viktória nevű ismerőseit, de addig is nézzük, miről írnak a mai újságok.

Orbán cikke a Magyar Időkben

Meg kell védenünk a keresztény kultúrát címmel írt cikket Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Időknek. Ebben többek között azt írja: karácsony közeledtével „különleges állapotban végezhetjük el az év végi számvetést, és gondolhatjuk újra, hogy mi dolgunk lesz a következő évben a világon”.

Azt is írja:

„Mi, magyarok joggal tekintünk magunkra keresztény nemzetként.”

Szerinte a keresztény kultúra a magyar fenntartó erő forrása, az „európai élet fundamentumai” pedig támadás alatt állnak.

Újra csúcson a gimnáziumok népszerűsége

A Magyar Nemzet összesítése szerint a kormány szándékai ellenére az elmúlt évekhez hasonlóan a 2017/2018-as tanévben is rekordot döntött a gimnáziumba járó diákok aránya. A KSH pénteken publikálta az idei tanévre vonatkozó legfrissebb adatokat, ezekből jól látszik: míg

a gimnáziumokba járók száma egy év alatt közel háromezerrel nőtt,

addig a szakgimnáziumba (a korábbi szakközépiskolákba) járóké több mint ötezerrel csökkent.

Furcsa céget támogat az állam

A Népszava szerint kétes múltú vállalkozóhoz kapcsolható kft.-t támogat 450 millióval az állam. A történet egyik szereplője Kósa Lajos feleségének cégvásárlásához is köthető. A cég a támogatást szinte azonnal megkapta tavaly áprilisi alapítása után a Nemzetgazdasági Minisztériumtól.

Öngyilkosság egy budapesti kórházban

A Blikk szerint kiugrott a hetedik emeletről egy beteg az egyik fővárosi kórházban. Egyelőre nem tudták azonosítani. A lap szerint a pszichiátriai osztályról szökhetett ki.

„Hagyományaink miatt nem tudunk demokráciát építeni…!”

„Az orbánizmus a magyar politika logikájából fakadó következmény”- írja legújabb könyvében, A magyar politikafejlődés logikája című kötet szerzője Csizmadia Ervin. A politikatudós szerint a rendszerváltás után kialakult „újfajta” viszálykodásra nem a jelen, hanem a múlt adja meg a választ. Ennek lényege, hogy a Fidesz nem azért lett ilyen, mert egy politikus, Orbán Viktor elvesztette a mértéket, hanem mert felélesztett egy, a magyar történelmet korábban meghatározó és reaktiválható mintát. Eközben a többi párt semmit nem tud erről a történelmi logikáról. A Független Hírügynökségnek adott interjújában Csizmadia Ervin beszél arról, hogy miért nem tartja autokráciának, vagy diktatúrának az Orbán rezsimet, szó esik Tisza Kálmán, Horthy és Kádár mai politikai és történelmi szerepéről, illetve az ajándékba kapott demokráciánk problémáiról.

 

Aki ismeri a magyar politikafejlődés logikáját, az sejthette, hogy 27 évvel a kelet-európai, s persze a magyar rendszerváltás után nálunk a kormány szinte leválthatatlanná válik, s létrejön az Orbán-féle autokrácia?

A rendszerváltás idején még alig ismertük a magyar politika fejlődés mozgatórugóit, számomra csak az utóbbi tíz évben vált világossá, hogy valójában mi történt az országban a rendszerváltás után. Ha összevetem ezt a magyar történelmi fejlődéssel, akkor azt látom, hogy a hazai politika változásában vannak visszatérő tendenciák, korszakok, és intézmények. Ilyen visszatérő elem – nem autokráciát mondanék – a monolit hatalom megléte, amelyik a történelmünkben rendre jelen volt, függetlenül attól, hogy milyen korszak volt. Tehát a politikai küzdelmekben nagyon gyakran megerősödik egy nagy kormánypárt, amely aztán rendre kisajátítja a hatalmat. Ez a logika ismétlődik az 150 éve, aminek természetesen megvannak a meghatározó okai.

Mire gondol, mik ezek az okok? 

A legtöbb kudarcunk oka, hogy Magyarország valójában nem nyugatos, csak szeretne az lenni, de ez szinte soha nem sikerül. Aminek az a magyarázata, hogy

máig nem sikerül a kapitalizmust meghonosítani, illetve az a fajta liberális demokrácia sem tud kialakulni, ami a nyugati lét alapja.

Ezt a két alapvető elemet tartom a nyugati fejlődés motorjának, tehát gazdasági értelemben a kapitalizmust, politikai értelemben pedig a liberális demokráciát, de nálunk ez csak csökevényesen van jelen, vagy épp szinte teljes mértékben hiányzik, így tehát meg sem tudjuk közelíteni a nyugati fejlettséget.

Vannak persze kiugrások, amikor ugyan közelebb lépünk a nyugathoz, ilyen volt a rendszerváltás utáni első 15 év, de utána megint visszaléptünk ugyanabba a folyóba, amibe a történelem során oly sokszor, vagyis kialakul a centralizált, monolit hatalom, mert a társadalom döntő része nem szabad polgár, nem is olyan vállalkozó, aki érdekelt a hatalom korlátozásában, az erős jogrend és a verseny fenntartásában. Ahol pedig alattvalók vannak, ott a politikában is aszimmetrikus pártverseny alakul ki, amelyben egy párt kiemelkedik a többi közül és megkaparintja a politikai főhatalmat. Vele szemben legfeljebb mikropártok jelennek meg, lásd a mai szétforgácsolódott ellenzéket. Visszatérő folyamat ez a magyar történelemben.

A magyar politikai elit, vagy a magyar választó akarja inkább, hogy autokrácia, vagy monolit hatalom legyen?

Az gondolom, hogy a választó, vagy a politikai elit is akarhat mindenféléket, de nem tudja felülírni az ország fejlettségét – legyen a hatalom bármilyen irányultságú – nem tudja elérni például, hogy az ország nyitottabb legyen a külföld iránt. Ez egy adottság.

Ezt laikusként elég nehéz elhinni, hisz ma az unió komoly pénzt biztosít ahhoz, hogy versenyképes kapitalizmus alakuljon ki, ami a nyitott gazdaság alapja. Legfeljebb a kormány érdeke az elzárkózás, nem gondolja?

Elég sokat írok a könyvemben arról, hogy a magyar progresszióban a felzárkózásra mindig megvolt az igény, de arra is, hogy távolságot kell tartani a nyugattól. Ez a kettősség végigkíséri a történelmünket. Szavakban a mai kormány is elfogadja az európai értékeket, de a gyakorlatban a brüsszeli bürokrata elittel szembe fordul. Ennek is hagyományai vannak. A mi fejlődésünk ugyanis nagyon más, mint a holland, amelynek polgárai évszázadokon keresztül más országokkal együtt alakították a történelmi viszonyaikat; állandó volt a bevándorlás, vagy a kivándorlás. Megtanultak más népek közelségében élni. A magyar fejlődésben pedig a más népektől való elzárkózás, az elkülönülés volt a meghatározó. A könyvben hivatkozom egy Prohászka Lajos nevű szerzőre, aki a XX. század közepén élt. Ő használ egy ilyen fogalmat, hogy „örök szeparatizmus”. Ami arra utal, hogy a történelemben mindig szerettünk elzárkózni, s külön utakon járni. Tehát az, hogy ma Orbánizmus van, az nem feltétlen Orbán Viktor találmánya, hanem építkezik egy nagyon régi hagyományra. Szerintem ezt a dolgot a magyar pártok vagy nem értik, vagy nem veszik komolyan. Pedig ez egy évszázados hagyomány, amitől a magyar nép nehezen fog tudni megszabadulni.

Ugyanakkor a magyar nép Szent István óta befogadó, integrálja a jövevényeket. A magyar állam nem egyszer támaszkodott a külföldiekre, néha még válság idején is képes volt idegen ajkúak befogadására. A zsidóság is szerves része lehetett a magyar történelemnek. Az elzárkózás – amikről ön beszél – inkább csak Orbán Viktor politikai látomása, aminek persze lehetnek gyökerei.

Valóban, az igaz, hogy Magyarország mindig soknemzetiségű ország volt, de az arányok állandóan változtak. A mai kormány nyilván attól fél, hogyha sok bevándorlót enged be, akkor megfordulnak a népességi arányok, amik természetesen módon kialakultak.

De a történelmi Magyarországon is előfordult, hogy az idegen ajkúak aránya magasabb volt, mint a magyarul beszélőké. Mégis békésen éltek egymás mellett. Akkor mégsem egyértelmű az a történelmi tapasztalat, hogy idegengyűlölő, elszeparálódó nemzet a magyar?

Kevesen tudják, hogy a soknemzetiségű ország a XIX. századi nacionalizmust sokkal nehezebben élte meg, mint mondjuk a nyugati országok, amelyek homogénebb lakossággal rendelkeztek. Nálunk a lakosság többsége valóban nem magyar anyanyelvű volt, s ha a reformkor irodalmát megnézzük, akkor Széchenyi komolyan felemeli a szavát a magyarosítás ellen. Tehát a nacionalizmus akkor problémaként vetődött fel, ma pedig inkább pozitív megközelítésnek számít.

Azt állítja, hogy a történelmi fejlődés logikája határozza meg egy ország fejlődését, ebből következően kimondhatjuk, hogy a rendszerváltás az ország múltja miatt nem lehetett sikeresebb? Nem felelősségáthárítás ez?

A magunkfajta kis országok számára a külső tényező szerepe mindig nagyon fontos. Ha tetszik, a nagyhatalmak szerepe meghatározó. 1945 után a keleti, az 1990-es rendszerváltástól, sőt, már előtte is a nyugati nagyhatalmak befolyása határozta meg Magyarország fejlődését. Nagyon leegyszerűsítve: a rendszerváltás mögött ott vannak a nyugati hatalmak, amelyek legyőzték a Szovjetuniót.

Amíg ez a nagyhatalmi struktúra fennáll – tehát a nyugat erős, az orosz pedig nem tényező – addig nagyon egyértelmű a rendszerváltás sikere. Ez a helyzet nagyjából a ’90 évek végéig állt fenn. A megváltozott nagyhatalmi struktúrában viszont már megelevenednek a régi magyar hagyományok. Ha valaki elolvassa Soros Györgynek a globális kapitalizmus válsága című könyvét, amit itthon 1999-ben adtak ki, abban Soros leírja, hogy ő Jelcin idején miként vett részt az orosz politika alakításában. Amikor Putyin kerül hatalomra, akkor Soros György már nem tényező.

Azt akarja mondani, hogy Orbán Viktor emiatt kezdeményezett plakátháborút Soros ellen?

Azt akarom mondani, hogy amerikai befolyás csökkenése, illetve az oroszok újra világtörténelmi tényezővé válása hat a magyar fejlődésre.

Tagjai vagyunk a nyugati klubnak, amit Európai Uniónak neveznek, s ránk mégis növekvő hatással van az orosz hatalom? Ezt pedig mi történelmi hagyománynak tekintjük? Nem lehet, hogy ez csak Orbán Viktor szerint igaz?

Véleményem szerint teljesen megváltozott az a nagyhatalmi helyzet, ami a magyar, vagy a kelet-európai rendszerváltást létrehozta. Ezt ismerte fel a magyar kormányfő, hisz a ’90-es években minden világos volt. A nyugat erősnek számított, a liberális demokrácia pedig emelkedőben volt. Fukuyama megírta a híres esszéjét, amelynek a címe a Történelem vége, ebben azt jósolta, hogy Oroszország szerepe nem nő, legfeljebb, akkor, ha demokratizálódásra képes. Ehhez képest az orosz hatalom a második évezred elejétől újra a világpolitika formálója lett, amit a magyar közönség a mai napig nem reagált le igazából. Mindezt nem pozitív, nem is negatív, tehát kritikus éllel, pusztán rögzíteni szeretném a tényeket.

A helyzetértékeléshez hozzátartozik a geopolitika újbóli megjelenése, 1990-ben, tehát a magyarországi rendszerváltáskor nem tudtuk, hogy az ország története a nagyhatalmi viszonyok terméke, néha úgy is érezhetjük, hogy játékszerei pusztán.

Nem lehet, hogy az oroszok attól lesznek erősebbek, ha a magyar kormányfő atomerőművet rendel tőlük, metró kocsit javíttat, s a szövetségeseit megcsalva tiltakozik az oroszok elleni embargó miatt, ami önmagában növeli a Putyin gazdasági és politikai befolyását?

A rendszerváltás elitje azt ismerte fel, miért szükséges nekünk a nyugathoz tartozni, Orbán pedig azt, hogy az oroszok erősödnek, s újra világhatalmi tényezővé válhatnak. Ezt egyébként nem a magyar miniszterelnök fedezte fel, hanem felismerték amerikai tudósok is. Viszont a magyar ellenzék erre az új geopolitikai helyzetre nem reagált, leginkább csak belpolitikával van elfoglalva, talán azért is van annyira rossz állapotban.

Van, aki szerint Orbán azért kezdett centralizálni, s szüntette meg a súlyok és ellensúlyok rendszerét, elvetve a jogállami demokrácia több elemét, mert a normális kormányváltást garantáló liberális demokrácia teljesítményével nem volt elégedett. Ugyanakkor ez a mai autokrácia is rosszul teljesít, hisz a térség éllovasából sereghajtók lettünk. Kiderül, hogy a teljhatalom sem képes eredményes működésre?

A mai kurzust érdemes úgy nézni, mint az eddigi magyar történelem tapasztalatainak összegzőit. A hagyomány szerint a magyarságnak nem is olyan fontos, hogy a nemzetközi versenyben helytálljon. Az elzárkózás és a szeparálódás hívei szerint nem az anyagi gazdagodás, hanem az ország szuverenitásának megőrzése, a magyar érdek és értékek képviselete a legfontosabb. A könyvemben Babits Mihályt idézem, aki 1939-ben azt írja, hogy

„a magyar nem is akarja megméretni magát a világban”.

Gondolom, ezt Babits nem elismerően írta!

Ő is csak rögzíti a tényt a nemzet karakterológiájáról, mondván: a magyar azért nem akar a nemzetközi versenybe bekerülni, mert a világ úgysem fogja őt elismerni. Úgy érzem, hogy ez a nagyon mély történelmi tapasztalat a Fidesz kormányzásában visszaköszön.

Ennek némileg ellentmond, a „merjünk nagyot álmodni!” szlogen.

Valóban, de ezt jóval korábban, talán még ellenzékben terjesztette a Fidesz. A mai ellenzék persze számon kéri az eredményeket, a teljesítményeket, de úgy tűnik, a választót viszont nem érdekli ez, megelégedett a kormány régi magyar mentalitást tükröző politikájával.

Miközben  körülöttünk a szomszéd országok egy versengő demokráciát működtetnek, sokkal jobb eredményekkel. Ez senkinek nem tűnik fel?

Ugyanakkor a V 4-ek között mi is ott vagyunk, ez pedig őrzi azt a magyar hagyományt, hogy nekünk elsősorban kelet- közép- európai népek között kell vezető szerepre szert tenni, mert a nyugat úgysem fog bennünket elfogadni. Ezt a Habsburg magyar monarchiában is így gondolták az akkori elitek, de 1919 után a Horthy-korszakban is.

Gyakran szóba kerül, hogy Orbán Viktor politikai előképe Horthy Miklós, avagy Kádár János is lehet, mindketten komoly hatalommal rendelkeztek, s évtizedekig uralkodtak…

Említhette volna Tisza Kálmánt is, hisz az ő pártja is 30 éven keresztül volt kormányon, az akkori ellenzék képtelen volt labdába rúgni. A mai ellenzék ugyanebbe a helyzetbe került, van néhány nyolc-tíz néhány százalékos párt, ezekből alig feltételezhető, hogy kormányképes erő válik.

Persze, de ez nem jöhetett volna létre, ha nem olyan választási törvény van, amilyet ráerőszakoltak az országra, ami szétdarabolja az ellenzéket!

A választási rendszereket mindig bírálja az ellenzék. Alkalmazkodni kellene hozzá.  Ha erre képtelenek, akkor felmerül, hogy a Fidesz távollétében hogyan tudna kormányozni a sok kispárt? A magyar politikában az általam monolitnak tartott pártok minden korban arra hivatkoznak, hogy az ellenzék széttöredezett; igazuk is volt ebben, de az ellenzéknek is, mert az érvényben lévő törvények miatt nem tudtak annyian kormányra kerülni. De életrevaló ötletnek tűnik, hogy a sok, szétfolyó, egymással is vitába keveredő kis párt helyett alakítsanak egyet, vagy két nagyobbat. Különben soha nem lesznek kormányképesek. Ráadásul tudni kéne olyan eszmei alternatívát nyújtani, ami megérinti a választókat.

Azt mondja, hogy az Orbán rendszer nem autokrácia, de ma mégis olyanok a törvények, amelyeket kétharmados többséggel meghozott a Fidesz, hogy az csak az uralmon lévő pártnak kedvez. S így a hatalomból békés, civilizált formában le sem váltható. Félő, hogy itt nem a történelmi hagyományok ápolása, hanem a diktatúra építése folyik. Nem gondolja?

Akkor fordítsuk meg a dolgot: mennyire volt erős az a demokrácia, amelyben ezt meg lehetett tenni? Miért nem volt a magyar társadalomnak kellő ellenálló képessége? Ezt tekintem én alapvető kérdésnek, s ha igyekszünk rá válaszolni, akkor sajnos arra a következtetésre jutunk, hogy már a ’90-es években meglévő demokrácia sem volt fundamentálisan stabil.

Spiró György azt szokta erre mondani, hogy nem kiharcoltuk, hanem ajándékba kaptuk a demokráciát.

Valóban, de a ’90-es évek köztársasága a kapitalizmus problémáival, lényegi elemeivel nem is szembesült. Talán azért, mert a magyar társadalom nem is tudna a vele mit kezdeni, értetlenül áll előtte, hisz nem képes a kapitalizmus logikája szerint élni, versengeni, vállalkozni, kereskedni, de az idők során nem is tanulta ezt meg.

Gazdaságilag tehát a ma működő rendszer félúton megrekedt a szocializmus és a kapitalizmus között, valahol a senki földjén. Eközben túl nagy teher helyeződött a demokráciára, amely egymagában maradt, az idők során deformálódott, s csak idő kérdése volt, hogy mikor fog átalakulni valamilyen más rendszerré.

Azt ön látja már, hogy mi lesz a fejlődés logikája a következő években, évtizedekben?  

Jósolni nem lehet, a könyvet azért írtam, mert szerettem volna jobban megérteni magunkat, s az egész ország előéletét, a hátunk mögött hagyott évszázadok élményeit. Ugyanis túlságosan leegyszerűsítettük a történelmi élményeink a feldolgozását. Ha pontosabban megismerjük a történelmünket, akkor reálisabb elvárásaink lehetnek önmagunkkal szemben.

Ma úgy látom, hogy nem fogunk tudni olyan demokráciát kiépíteni, amilyet szerettünk volna a rendszerváltáskor, mert a hagyományaink más útra visznek bennünket.

Nehezen érthető számomra mindaz, amit mond, hisz az ország derékhada elmegy az országból, s megállja helyét a kapitalista viszonyok között, igenis szeretne a világ élvonalába tartozni, nem pedig elszeparálódni, bármit is mondott Prohászka Ottokár. S még azt sem gondolom, hogy az oroszok keblein akar ezt az ország kikötni. Nem lehet, hogy a hatalom félreértelmezi az ország népének szándékát?

Történelmi hagyományainktól nem tudunk eltekinteni. Azt nem gondolom, hogy a mai kormány ne akarna valamit, hisz épp a V4-ek révén akarja felzárkóztatni az országot, s ha úgy adódik, akkor Orbán Viktor az Európai Uniót is meg akarja reformálni, lassan erre kell a kijelentéseiből következtetni. Mindenesetre a kormány bázisát nem azok adják, akik Európa-centrikusak.

A kormány bázisa 2 millió ember, a másik nyolcmillió nem azt akarja, amit Orbán Viktor; vagyis a többség nem unió ellenes, nem orosz barát, nem diktatúra párti. Még akkor sem, ha az ország történetében már voltunk olyan helyzetben, amit nem akartunk.

Ez téves megközelítés, mert a nyolcmilliónak a jó része soha nem szavaz, tehát a magyar lakosság közel fele, negyven százalék el sem megy szavazni. Akik elmennek, s az ellenzékre voksolnak, azok nyolc-tíz párt között osztják meg szavazataikat.

De ma egy ügyes választási, jogi trükkön is múlhat az ország jövője, nem pedig az emberek valós szándékain, hisz a többség kormányváltást szeretne.

Igen, de a mai kormánypártok hívei között van egy világosan körülhatárolható kétmilliós szavazótábor, akik onnan nem tágítanak. Az ellenzéknek pedig sok pártja van, és képtelen megszervezni önmagát. Vagy arra lenne szükség, hogy Magyarországon jöjjön létre egy-két olyan párt, amely képes az ellenzéki szavazókat képviselni, mint a görögöknél a Sziriza, a spanyoloknál pedig a Podemo. De sajnos az újonnan létrejövő politikai tömörülések is belesimulnak az elutasított pártok közé.

Az ország történelmét rendre külföldi erők befolyásolták, elsősorban a nyugat, amely a fejlődés irányába vitte az országot. Aztán jött a kelet, jött a diktatúra.  Ma úgy tűnik, hogy kis nyugati kitérő után kelet felé tartunk? Nem lesz ebből tragédia?

Ha a történelmi tanulságokat vesszük, akkor kinéz valami, de nem feltétlen tragédia. Inkább valamiféle rendszerváltás következhet be, hiszen az elmúlt 150 évben 25-30 évenként bekövetkezett valamiféle rendszerváltás, s minden nulláról kezdődött. Reménykedhetünk abban, hogy ha jobban megértjük magunkat, akkor rájön az ország, hogy mit kéne tenni.

Lehet, hogy meg kéne törni a történelem logikáját?

Igen, hogy elkerüljük a tragédiát, ezen dolgozik a Fidesz is. 2010-ben a Fidesz egy olyan tervvel lépett a nyilvánosság elé, ami Szél Kálmán-terv néven vált ismertté, aki nemcsak pénzügyminisztere volt egykor Magyarországnak, hanem miniszterelnöke is. Tevékenysége idején pedig kiválóan együttműködött a kormány és ellenzék. Valószínű valami hasonlóra készült a Fidesz, s persze az egész félresiklott, ahogy az a magyar történelem legsötétebb éveiben is előfordult. Nagyon nagy kérdés, hogy ezt a magyar történelmi trendet valakinek sikerül-e megtörni. Lesz-e olyan politikai erő, amelyik erre képes. Ma úgy látom, a Fidesz már nem is akarja, nem is képes rá.

Orbán Viktornak történelmi esélye volt 2010-ben arra, hogy egy modern Magyarországot csináljon?

Azokkal a szavazókkal, akiket maga köré gyűjtött, nem lehet egy modern Magyarországot teremteni. S azzal a bázissal egy jól működő kapitalizmust sem volt képes kialakítani, amihez kellene jóléti állam is, amire esélyünk sem volt. „Rosszléti állam” pedig nem tud modern országot teremteni.

Orbán szerint újabb támadás előtt áll Magyarország

Akik kötelező betelepítési kvótát akarnak Európában, jövőre „újra próbálkozni fognak”, miután a decemberi uniós csúcstalálkozón erről nem született döntés – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádiónak adott szokásos pénteki interjújában.

Orbán megköszönte a „több mint 2,3 millió” embernek, aki részt vett a nemzeti konzultációban, szerinte az ő véleményük súlyt adott Magyarország álláspontjának.

Azt állította, hogy mások meggyőzésében egyelőre nem járt sikerrel Európában, a kvótát szorgalmazók száma szerinte változatlan, és a márciusban esedékes következő csúcson ismét érvelni fognak álláspontjuk mellett. Azt mondta:

„aki időt nyer, életet nyer”,

és szerinte Európában az elmúlt időszak választásain rendre a bevándorlást korlátozni kívánók erősödtek.

A Független Hírügynökségnek adott interjúban Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője határozottan cáfolta, hogy az uniós tagállamok vezetői, vagy az uniós intézmények közül bárki is kötelező jelleggel illegális bevándorlókat akarna betelepíteni. Mint mondta, csak a nemzetközi egyezmények alapján oltalomra jogosult menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról van szó.

Orbán Viktor beszélt a Lengyelország elleni uniós eljárásról is, azt mondta:

ha valaki megtámadja Lengyelországot, az megtámadja egész Közép-Európát.

Szerinte a magyar nemzet érdeke is, hogy szolidáris legyen a lengyelekkel, és világossá tegye, semmilyen uniós büntetés nem valósulhat meg velük szemben. Méltánytalannak és igazságtalannak nevezte az Európai Unió eljárását, és azt mondta: Lengyelország nélkül nincs erős Közép-Európa. A magyar vétóban a lengyelek is bíznak.

Orbán azt is mondta, hogy nem tart attól, hogy Magyarországtól a jogállammal kapcsolatos problémák miatt uniós forrásokat tartanának vissza, és szerinte a magyar gazdaságot lehet működtetni uniós források nélkül,

„a gazdaság motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek”.

Egy, a kormány által megrendelt elemzés ugyanakkor más mondott: aszerint ugyanis

az uniós támogatások nélkül nem lenne gazdasági növekedés,

sőt, a GDP csökkent volna.

Orbán Viktor azt is mondta: nem érkezett „visszautasíthatatlan ajánlat” az euró esetleges bevezetésével kapcsolatban, csupán „sovány, szerény, rosszabb, mint az eddigi”. Szerinte az eurózónához történő csatlakozáshoz a reálgazdaságot kell a zóna országainak átlagához igazítani.

Orbán lépései megjósolhatatlanok

Arra, hogy bárkit kizárjanak az Európai Unióból gyakorlatilag semmi esély nincs – nyilatkozta Valki László nemzetközi jogászprofesszor a Független Hírügynökségnek. Azt azonban nem tudja megjósolni a szakember, hogy Orbán Viktor egy esetleges nagyarányú győzelem után merre viszi az országot, hiszen az elmúlt években szinte teljesen megjósolhatatlan volt mit fog csinálni. A szakma, a nemzetközi jogászok és a megfigyelők meglehetős értetlenséggel állnak a magyarországi történések előtt, így például ahhoz, hogy mit művel a kormány a civilszervezetekkel vagy a CEU-val. Arra a felvetésre, hogy jogi trükköket hajt-e végre Orbán és csapata Valki László azt mondja: ezek nem trükkök, egyszerűen jogsértések.

Kicsit megijedtem, amikor felhívott és azt mondta, hogy Magyarországról akar kérdezni…

Jó, akkor kezdjük innen. Nem szívesen beszél Magyarországról?  A magyar jogrendszerről vagy a magyar kormány viszonyáról a nemzetközi joghoz?

A magyar kormány viszonya a nemzetközi joghoz nem kifejezetten könnyű téma, ez a kormány ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy mit mondanak a nemzetközi normák, és mit tartalmaznak azok a szervezeti előírások, amelyek az Európai Unió működését szabályozzák. Ez a folyamat elég hamar elkezdődött. Orbán Viktor 2010 óra folyamatosan azt magyarázza a világnak, hogy a magyar szuverenitás megőrzése az elsődleges cél, amelyet úgy lehet elérni, ha az ő saját elképzelései megvalósulnak. Nem törődik azzal, hogy az unió normái, amelyeket részben ő maga fogadott el, továbbra is érvényesek, és ma már egyetlen ország sem indulhat ki abból, hogy abszolút szuverenitást élvez. A szuverenitás fogalma még a XVI-XVII. században alakult ki, és akkor abszolút szuverénnek azt a monarchiát nevezték, akinek a tetteit, magatartását, döntéseit senki sem bírálhatta felül. De már akkor is voltak gondolkodók, mint például Jean Bodin, aki már 1576-ban kifejtette, hogy a szuverenitás ugyan abszolút, de van, ami korlátozza, nevezetesen a természetjog, az isteni törvények, a magántulajdon és a nemzetközi jog. Bodin már tudta azt, amit ma Magyarországon még nem érzékelnek pontosan:

ha egy ország nemzetközi szerződést köt, ezzel egyfelől a szuverenitását gyakorolja, másfelől valamit fel is ad belőle.

Magyarországon mostanság mintha valami mást érzékelnének: azt tudniillik, hogy nem kell olyan komolyan venni az uniós szerződéseket. Márpedig, amikor az integrációs szervezet létrejött, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy lesz ország, lesznek országok, amelyek inkább a kibúvókat keresik. Vagy tévednék?

Az Európai Uniót annak idején úgy alapították, illetve a későbbiek folyamán úgy módosították az alapszerződéseket – például 2009-ben a lisszaboni szerződéssel –, hogy maguk a tagállamok nem akartak túl sok „fegyelmi” jogkört adni az uniónak. Ezért a legkeményebb szankciót kilátásba helyező 7. cikk alkalmazása csak elvben vezethet el a szavazati jog felfüggesztéshez, gyakorlatilag azonban a tagállamok vétójoga miatt erre nincs lehetőség. Ugyanakkor a bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indíthat a jogsértő, illetve a közös döntéseket végre nem hajtó tagállamokkal szemben. Ez a szankciós rendszer működik, a bizottság nagyon sok ilyen eljárást indít, túlnyomórészt gazdasági-technikai kérdésekben. Csak nálunk és a lengyeleknél merült fel eddig az, hogy nem tartjuk be a jogállami normákat, és szerdán a bizottság meg is indította Varsó ellen a 7. cikk szerinti eljárást.

Egyetért-e velem abban, hogy Orbán Viktor fokról fokra bátrabbá vált az unióval szemben; ahogy rájött arra, hogy ez a szervezet lényegében olyan, mint a fogatlan oroszlán…

Én nem vagyok biztos abban, hogy Orbán Viktor csak mostanában kezdett keményebb politikát folytatni az EU-val szemben. Ne felejtse el, hogy már 2012-ben is élesen fogalmazott. Az Európai Parlamentből hazatérve például azt mondta Budapesten, hogy „sallerokat és kokikat” osztott ki az őt bíráló képviselőknek, később kijelentette, hogy „az olyan vezetői felfogással, mint amilyet az Európai Bizottság képvisel, még egy vidéki kócerájt sem lehetne elvezetni.” Ebben az évben adta elő a „pávatáncra” vonatkozó elképzeléseit is, amelyek azt jelentették, hogy még látszólag sem  veszi komolyan az európai intézmények kívánságait, elvárásait. Mindhárom kijelentése súlyosan sértő volt. Szóval én nem érzem azt, hogy az ő stílusa egyre rosszabb lenne, azt azonban igen, hogy egyre szélsőségesebb lépéseket enged meg magának. Például, amikor pert indított a belügyminiszterek tanácsa, azaz az unió ellen, mert az szerinte Magyarországra menekültkvótát akart rákényszeríteni. Pedig mindössze annyi történt, hogy Magyarországnak a menekültválság legnehebb esztendejében, 2015-ben 1294 menekültkérelem elbírálását kellett volna átvennie a legsúlyosabban érintett Görögországtól és Olaszországtól. A magyar kormányzat maga dönthetett volna arról, hogy elismeri-e a kérelmezők menekültstátusát vagy sem. A pert, amit indítottunk, természetesen elveszítettük. Ezek után a bizottság indíttatott ellenünk kötelezettségszegési eljárást, mivel nem tartottuk be a 2015-ben hozott határozatot. Ezt a pert is el fogjuk veszíteni.

De ez már bőven a választások utáni időszakra esik. Így aztán a kormány most is ugyanúgy beszél a kötelező kvótáról, mintha lenne ilyen.

Valóban nincs ilyen. Mindössze annyi történt, hogy most novemberben az Európai Parlament véleményt nyilvánított arról, hogy miként kellene a jövőben egy hasonló esetben eljárni, de szó sincs döntésről. Egyébként a parlament nem is jogosult döntést hozni, véleménye egyszerűen az Európai Tanács elé fog kerülni, abban pedig ott ül Orbán Viktor is, és nélküle elvi döntést sem lehet hozni.

Eredetileg onnan akartam indítani ezt a beszélgetést, hogy a jogrendszerről azt vélné a laikus, hogy szigorú szabályok szerint működik, de mintha Magyarországon inkább elképesztő rugalmasságot mutatna, nem?

A jogi normák azért tűnnek rugalmasnak, mert nem lehet rövid jogszabályokban kivétel nélkül minden esetre használható, egyértelmű normákat alkotni. Ezért például, amikor a Velencei Bizottság elkezdte vizsgálni a lex CEU-t, először azt tekintette át, hogy milyen regionális, azaz európai, továbbá milyen univerzális normák szabályozzák az oktatáshoz és az oktatási intézmények alapításához való jogot. Meglepő módon úgy találták, hogy az 1966-ban kötött univerzális emberi jogi egyezségokmány – amelyet a kádári Magyarország is elfogadott – szigorúbb megfogalmazást tartalmaz, mint az a hasonló európai egyezmény, amelyhez csak 1993-ban csatlakoztunk. Ezért többek között ennek és az Európa Tanács strasbourgi bíróságának az esetjoga alapján fogalmazták meg véleményüket. Nem mellesleg a nemzetközi jog súlyos megsértésének nevezték a lex CEU elfogadását. Mindezzel azt akarom mondani, hogy „rugalmasság” csak itthon tapasztalható, a Velencei Bizottság és más nemzetközi testületek alapos és széles körű jogértelmezési munkát végeznek.

Igen, de az Orbán-kormány folyamatosan igyekszik megteremteni, átírni, visszamenőleg érvényesíteni a maga akaratát, új és új jogszabályokat és értelmezéseket alkotva.

Magyar jogszabályokkal nem lehet kitágítani, megváltoztatni a nemzetközi jog kereteket.

A CEU-ügy viszont azt mutatja, hogy trükkökre mindig van ereje a kormánynak.

Ezek az én értelmezésemben nem trükkök, hanem egyszerűen jogsértések. Ezeknek a jogellenes voltát egy nemzetközi jogász viszonylag hamar érzékeli.

Nem arról van szó, hogy a magyar kormányt képviselő ügyes és ravasz jogászok olyan érvelést adnak elő akár Luxemburgban, akár Strasbourgban, amely a magyar alaptörvényre vagy más jogszabályokra hivatkozva a másik (többi) felet meggondolásra készteti. Hadd mondjak erre egy példát. Az előbb említett kvótaügyben a magyar beadvány önmagában jó jogászi teljesítmény volt, és a hazánkat kint képviselő jogászok is intelligens álláspontot fejtettek ki, mellőzve az itthon megszokott politikai szólamokat. A magyar belső jogra emlékezetem szerint nem is hivatkoztak. Ennek ellenére a luxemburgi bíróság kivétel nélkül mindegyik magyar érvet elutasította, és azt mondta, hogy azok nem egyeztethetők össze az uniós joggal.

Azt mondta, ezekről az ügyekről jól látható, hogy jogsértőek. De akik az ellenvéleményüket beadják, azok is jogászok. Ezek szerint mindig lehet találni olyan embert, aki a nevét adja az ilyen ügyekhez?

Akik ezeket a beadványokat készítették, a külügyminisztérium szakemberei, és a kormányt képviselő ügyvédekként jártak el. Ezt minden esetben természetesnek kell tekintenünk, minden ügyvéd minden perben a saját megbízóját képviseli.

Az ön tudását használta valamikor is a magyar kormány?

Ez a kormányzat nem. Korábban előfordult, hogy felkértek a közreműködésre, például a Bős-Nagymaros-ügyben, amelyben kollégáimmal először az Antall-kormányt, majd a Horn-kormányt képviseltük. Ott a saját nézeteink szerencsére nagyjából megegyeztek mindkét kormányzat álláspontjával.

Gondolom, vannak személyes kapcsolatai a nemzetközi jogban jártas kollégákkal, szerte a világban. Hogyan vélekednek ők arról, ami Magyarországon történik?

Elképedtek, amikor a sajtóból értesültek a nálunk történtekről. Arra, ami itt történik, lelkileg nem voltak felkészülve. Arra nagyjából számít a szakma, hogy például az új osztrák kormánykoalíció, amelynek egy szélsőjobboldali párt is tagja, olyan jogszabályokat is alkot majd, amelyek esetleg nem lesznek összeegyeztethetőek a nemzetközi joggal. Hiszen ez a Szabadság Párt, amely most csatlakozott a Néppárthoz, 2000-től egyszer már hasonló felállásban kormányozott Ausztriában. Arra azonban nem voltak felkészülve, hogy 2010-ben egy polgári középpárt Magyarországon ilyen lépéseket fog tenni. Ezek már az első pillanattól kezdve értetlenséget váltottak ki. Emlékezetes, hogy 2010-ben az új parlament úgy kezdte meg munkáját, hogy elfogadott egy Trianon-határozatot, amelynek szövege önmagában ugyan semmi kivetnivalót nem tartalmazott, csak éppen már a címében is vészjósló volt a környező országok számára. Aztán ugyanez a parlament elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt is. A kettőt együtt a revansizmus újraéledésének jeleként értékelték. Később az ilyen jellegű törvényhozást mellőzték, de komoly visszatetszést keltettek például a médiára vonatkozó normák, az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek, valamint módosításainak elfogadása, avagy a bírák, ügyészek, közjegyzők nyugdíjkorhatárának leszállítása. Emlékezetes, hogy az utóbbi a magyar bírói kar tíz százalékának – zömmel vezetőinek – elbocsátásával járt. Az sem váltott ki osztatlan tetszést, amikor a Legfelsőbb Bíróságot Kúriának keresztelték át, menesztették az előbbi elnökét. Ezekről a döntésekről senki nem gondolta azt, hogy összeegyeztethetők lettek volna a jogállamisággal.

Ez az út meddig járható?

Elég sokáig. Az unióban pontosan tudják, hogy a budapesti kormány minden Magyarországot ért bírálatot, szankciót a saját hazai támogatottságának a növelésére fogja felhasználni. Ugyanakkor azt is látják az unióban, hogy a vétójog miatt nem tudnak elmenni az utolsó lépcsőfokig, a 7. cikk szerinti gazdasági szankciók alkalmazásáig, pedig ennek alapján már 2020 előtt is csökkenthetnék az uniós pénzügyi támogatások összegét. Kíváncsi vagyok, hogy a Lengyelországgal szemben elindított eljárás miként fog végződni.

A lengyel helyzet mennyivel rosszabb a magyarnál?

Nem rosszabb, más. Ott a bíróságok kormány alá rendelése játssza most a főszerepet. Nálunk mostanában már a civilszervezetek vagy a CEU elleni hadjárat. De ezek mondjuk a tételes jogsértések. Ugyanakkor

tapasztalunk Orbán Viktor részéről egy teljesen felesleges és érthetetlen szembenállást is az Európai Unióval.

Szerintem senkinek nem fűződhetett érdeke ahhoz, a miniszterelnöknek sem, hogy Magyarországon mindenütt kiplakátolják: Állítsuk meg Brüsszelt! Milyen érdeke fűződhetett Orbán Viktornak ahhoz, hogy – David Cameronnal együtt – nemmel szavazzon Jean Claude Juncker bizottsági elnöki megválasztásakor? Mindketten pontosan tudták, hogy a többiek hogyan fognak szavazni. Nem beszélve a Soros-plakátokról, amelyek kiragasztása orwelli magasságokba emelte a magyar belpolitikát.

Kimondható, hogy Orbán az unióból kifelé vezető útra tereli az országot, illetve, hogy az uniónak lassan elege lesz Magyarországból?

Ha elege is lenne a szervezetnek belőlünk, egyetlen olyan cikk sem található a két alapszerződésben, amely lehetővé tenné, hogy bármely tagállamot kizárják az EU-ból. A maximum az lehet, hogy a 7. cikk alapján megállapítják Lengyelországról – és később Magyarországról –, hogy „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy súlyosan megsértette az alapszerződés 2. cikkében említett (jogállami) értékeket”.

És magyar részről? Magyar részről fennáll a veszélye, hogy távozunk az unióból?

Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert Orbán Viktor elmúlt években tett lépései megjósolhatatlanok voltak. Ez a lépés mindenestre a kormány szempontjából is irracionális lenne, de nem lennék nagyon meglepve, ha a miniszterelnök egy nagy tavaszi választási győzelem után erre a következtetésre jutna. Sajnos van már példa a kilépésre is. Ehhez persze népszavazásra lenne szükség. De soha nem gondoltam volna, hogy az a magyar nép, amely sok mindenen ment már keresztül, teljesen abszurd döntéseket is elfogad.

Karácsony Gergely szerint februárban dől el a választás

„Közös lista kell Orbán Viktor legyőzéséhez”- nyilatkozta ma Karácsony Gergely. A Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje azt reméli, hogy valamennyi ellenzéki párt belátja majd, hogy a siker érdekében együtt kell működni. A közös listán fontos helye lesz Gyurcsány Ferencnek, a DK politikusára az utolsó pillanatig várni kell – hangsúlyozta a Független Hírügynökségnek Karácsony Gergely. Ha viszont az ellenzék nem változtat jelenlegi stratégiáján, akkor a baloldal számára bohózatba fulladhat a választás. A szavazó számára egy ilyen helyzetben a viccpárt a legjobb alternatíva, tehát előfordulhat, hogy a Kétfarkú Kutya Párt komoly befutó helyet szerezhet a parlamenti választásokon.

Karácsony Gergely
MTI Fotó: Illyés Tibor

Ma a legnépszerűbb magyar politikus Karácsony Gergely zuglói polgármester. A népszerűséget vajon be lehet váltani arra, hogy az ellenzék közös listát állítson, s ezzel növelje esélyét a választásokon?

Remélem, mert

sokkal inkább hasznos, mint népszerű akarok lenni.

A következő időben azon dolgozom, hogy a jövő év februárjában, amikor lezárul a jelöltállítás közjogi folyamata, akkorra a demokratikus ellenzék pártjai közös listát állítsanak, eközben a koordinált indulás részleteiről is szeretném, ha megállapodnánk.

Az mindössze két hónap, csakhogy a közvélemény-kutatások adatai nem túl hízelgőek. Miből gondolja, hogy ez sikerülhet?

Abból, hogy a választók kormányváltást akarnak, s erre buzdítanak bennünket is. Aki pedig ebben reménykedik, az összefogást akar, s úgy gondolom, hogy ebben bölcsebbek, mint a pártok vezetői. Nem szeretném, ha a demokratikus pártok belenyugodnának a közvélemény-kutatások jelenlegi méréseibe, s pusztán időmérő edzésnek tartanák a tavaszi voksolást a négy év múlva következő választásra, mert azt a választást nem biztos, hogy meg is tartják.

Gondolja, hogy ha a Fidesz a jövő évben is kétharmadot szerez, ahogy ma látszik, akkor utána már nem is lesz választás?

Bármi lehet, főleg ha az elmúlt nyolc év kormányzását, a jogállam felszámolásának lépéseit komolyan vesszük. Továbbá látjuk, hogy

a Fidesz nagyon közel van ahhoz, hogy betiltson egy ellenzéki pártot.

A napnál is világosabb, hogy ez a kormány nem kíván demokratikus versenyben részt venni, ezért ha lehetősége lesz rá, akkor meg is fogja azt szüntetni.

Jelen pillanatban ön számít Orbán Viktor kihívójának, s esetleg legyőzőjének. Mi kell ahhoz, hogy a ma még külön listán induló ellenzék a győzelem érdekében csatasorba álljon?

Úgy gondolom, hogy mindenkinek a közös lista lesz az érdeke.

Ha tudunk hitet és reményt adni a szavazóknak, hogy érdemes elmenni szavazni, akkor nem kétséges, hogy a többség a változásra szavaz majd. Tehát a pártok abban lesznek érdekeltek, hogy részt vegyenek a választás megnyerésében. Erre minden esély megvan, hisz az emberek kormányváltást szeretnének, csak az útját kell ennek közösen megtalálni, s remélem, hogy ezt a kalandos utat meg is találjuk majd.

Molnár Gyula és Karácsony Gergely
MTI Fotó: Illyés Tibor

Komolyan mondja, hogy lehet közös listájája valamennyi ellenzéki pártnak, tehát meg tudnak egyezni az LMP, a DK, a Momentum, az Együtt, a Párbeszéd és az MSZP ma még külön utat járó politikusai?

Úgy gondolom, hogy

a DK politikusainak elvi ellenvetésük a közös listával szemben nem lehet, hiszen korábban leginkább épp ők támogatták.

A jövőben pont ezen fogok dolgozni, hogy olyan politikai helyzet alakuljon ki, hogy a többi párttal együtt a DK érdekeit is egy közös lista fogja leginkább szolgálni. Ennek érdekében nem fenyegetni, vagy zsarolni szeretném a politikusokat, hanem a választókat akarom meggyőzni.

A felsorolt pártok vezetőivel volt már alkalma erről tárgyalni?

Még nem, de remélem, hogy még ebben az évben sikerül közös asztalhoz ülni. Jelen pillanatban csak az MSZP és a DK között van tárgyalás, reményeim szerint a következő megbeszélésen már én is ott ülök majd az asztal mellett, és elmondhatom a véleményemet.

Önnek, mint a Párbeszéd-MSZP közös listavezetőjének van beleszólása azok kijelölésébe, akik a pártokat képviselik majd a választáson?

Természetesen nincs, nem is lenne életszerű. Vagy elfogadjuk egymást, vagy nem.

Az Együtt akkor csatlakozna a listához, ha 15 jelöltet állíthatna, miközben a párt tartósan egy-két százalékon van, mi erről a véleménye?

Szerintem minden elképzelésről tárgyalni kell, de ennek a javaslatnak az a gyenge pontja, hogy elengedné az ország körzeteinek 40 százalékát. Ez az ellenzék számára káros lenne, hisz azt üzenné, hogy lemondtak azokról a körzetekről. Olyan megállapodást kellene kötni, amely szélesebb összefogást eredményez, s az ellenzék erejét képes felmutatni.

MTI Fotó: Illyés Tibor

Korábban azt nyilatkozta, hogy szeretne ismert szakemberekből egy árnyékkormányt létrehozni. Politikusokból, vagy szakemberekből állna a kormányzat?

Is-is, de erről februárig, amíg nem születik meg az egyezség a közös listáról, addig nem szeretnék beszélni, mert nem akarom a két dolgot egymással összekeverni. De azt nagyon fontosnak érzem, hogy hús-vér emberek személyükkel hitelesítsék azt a politikát, amit kormányra kerülve folytatni szeretnénk. Azt gondolom, hogy az árnyékkormány megléte bizonyítja majd, hogy a baloldal kész a kormányzásra. Elsősorban a kulcstárcák szereplőit szeretném kijelölni, olyan embereket, akik vállalják, hogy győzelem után már másnap bemennek a minisztériumba és teszik a dolgukat.

Neveket mondana?

Nem, ugyanis nem akarom az együttműködésben résztvevő pártok érzékenységét megsérteni, illetve a jelöltállítási folyamatot megzavarni.

Az árnyékkormányról leghamarabb februárban lesz szó. Addig azonban felállítok egy szakértői testületet.

Ez a tanácsadói testület nem politikusokból, hanem olyan szakemberekből áll majd, akiknek tudása, és respektje egyaránt van.

Neveket itt sem említ?

Egyelőre nem. Jelenleg is tárgyalok egy csomó emberrel, leghamarabb jövő év elején tudom majd bemutatni a csapatot, amelynek tagjai szívesen részt vesznek abban a vállalkozásban, amely Magyarország igazságossá tételét szolgálja.

A Jobbik útja – a nemzeti érdekek iránt elkötelezett fiataloktól a csicskapártig

0

…nem lesz pusztán attól tiszta a szoba, ha nem dobunk el több szemetet.

„Becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza.”

„Mindannyian tudjuk, hogy önök nem a saját álláspontjukat képviselik, önök benne ülnek egy nagyvállalkozó zsebében. Önök a Jobbikból, egy nemzeti radikális pártból egy csicskapártot csináltak.” 

Két kijelentés, mindkettő Orbán Viktortól. És mindkét minősítés a Jobbikról szól. Az első szöveg 2003-ból, az ellenzékben lévő Fidesz elnökétől származik, a másik mondat Magyarország miniszterelnökének szájából hangzott el a magyar parlamentben, 2017-ben.

14 év telt el a két megszólalás között. Mozgalmas évei voltak ezek Magyarországnak, sok minden történt, nem utolsósorban az őszödi beszédet követő földindulás, amely megváltoztatta Magyarország politikai térképét, megerősödött a jobboldal, s vele a populizmus.

Hamarosan induló sorozatunkban azt az utat szeretnénk bemutatni, melyet az egykor szélsőjobboldaliként induló Jobbik befutott. Ez az út, mely sokak számára máig nehezen követhető kacskaringóktól sem mentes, odáig vezetett, hogy a Jobbik – a szólamok szintjén legalábbis – mára kevésbé számít szélsőségesnek, mint a Fidesz.

Pedig, kezdetben voltak vadhajtások. Sőt, némi túlzással azt is mondhatjuk, hogy szinte kizárólag vadhajtások voltak. A sokak szemében rossz emlékeket idéző, és ezért félelmet keltő Magyar Gárda vonulásai, a roma- és zsidóellenes kirohanások – így kezdte Vona Gábor pártja a pályafutását. Ebben az időben a Fidesz előbb használta a Jobbikot, majd idővel sorra lenyúlta Vona Gábor pártjának a tematikáit. Egyedül az antiszemitizmusban és a cigányellenességben nem próbált versenyre kelni az egyre izmosodó kistestvérrel.

Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy Vona Gábor, abban a Nemzetért Polgári Körben kezdte politikai pályafutását, amelyben Orbán Viktor is ténykedett. Vona ekkor még tisztelte tanítómesterét, felnézett rá, igyekezett tőle mindent eltanulni. De már akkor is különb akart lenni nála.

A Jobbikot kezdetben a kiábrándult, minden kormány által becsapott, kisemmizett és megvezetett kisemberek pártjának tartották. Pedig, a Jobbik valójában az egyetemeken kezdte szervezni magát, a hallgatói önkormányzatokban szerzett egyre több pozíciót, és támogatót. Ezt támasztja alá az is, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom elődszervezete az 1999-ben alakult Jobboldali Ifjúsági Közösség volt, melyet egyetemisták alapítottak, s melynek célja a nemzeti gondolkodású ifjúság összefogása volt.

A 2002-es országgyűlési választás után több, a Fideszhez, vagy annak holdudvarához tartozó személy (Wittner Mária, Pongrátz Gergely, Lovas István, Usztics Mátyás) javaslatára a Jobboldali Ifjúsági Közösség 2003. október 24-én a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevet felvéve párttá alakult. Fő céljuk az volt, hogy a MIÉP bomlásával és háttérbe szorulásával reális alternatívát nyújtsanak a radikális jobboldali szavazóknak.

Cikksorozatunkban, amelyben nem kis mértékben a Független Hírügynökség eredeti dokumentumaira támaszkodunk, nem ítélkezünk. Nem hirdetünk eredményt, csupán a történések felidézésével bemutatjuk az Orbán Viktor által „az élet mélyebb értelmét kereső fiatalok” pártjának útját egészen napjainkig, amikor a miniszterelnök „egy nagyvállalkozó zsebében ülő csicskapártnak” nevezte a Jobbikot.

Bréking nyúz, december 15. – Tudósítás a másik valóságból

0

Liberális lufi, a jóindulatú Mészárosné, a jó útra tért Donald Tusk és apró titkok a brüsszeli EU-csúcsról a mai brékingben.

888.hu: Hadd pukkasszunk ki egy újabb liberális lufit az oroszokról

„Emlékszünk még arra a fake newsra, amikor is azt bizonygatták a baloldali megmondóemberek, hogy fizetett mémek segítségével avatkoztak be az oroszok az amerikai elnökválasztásba? Nos, hasonló sztori természetesen a Brexit kapcsán is született. …

A 2016. április 15-e és június 23-a közötti (tehát a Brexit-népszavazás ideje alatt) időszakban határozottan a népszavazással kapcsolatos Twitter-üzenetekre az RT mindössze 1 032 dollárt költött, átszámítva ez 275 200 forint. …

Hogy vajon ennek a hatalmas költségvetésű „manipulációnak” köszönhető-e, hogy Nagy-Britannia kilépett az Európai Unióból vagy mondjuk a saját, népszavazáson kinyilvánított döntése miatt, azt az olvasóinkra bízzuk.”

Pesti Srácok: Farkas Boglárka a Polbeatben: Még a balliberális újságírók sem tudtak belekötni a megújult Echo TV-be

„Az Echo TV december 4-i megújulásával, a televízió Angol utcába történő költözésével, az egykori Nap TV logójának leverésével tényleg befejeződött Magyarországon a médiarendszerváltás – jelentette ki a PestiSrácok Polbeat című élő műsorában Farkas Boglárka, az Echo TV vezérigazgatója. Farkas Boglárka a balliberális újságírók fanyalgásáról is kifejtette a véleményét, szerinte nevetséges, ahogy támadásba lendültek, és látszik, hogy a megújulással és az Echo TV-vel kapcsolatban nem tudtak mibe belekötni. …

Farkas Boglárka elárulta, Mészárosné Kelemen Beatrix minden nap bent van, minden nap dolgozik az Echo TV-ben, minden nap hozzátesz valamit a televízió építéséhez. “Tizenegy évig dolgoztam a Hír TV-ben úgy, hogy Simicska Lajost nem ismerem. Itt ugyanakkor egy olyan tulajdonosi kör van, amely az életvitelével is azt képviseli, amiben hisz. Mészárosné Kelemen Beatrix nyitott, őszinte, mindenkihez pozitivitással, jóindulattal közeledik. Ritkán adatik meg ebben a szakmában, hogy az ember úgy tud létrehozni valamit, hogy közben nem küzd gáncsolásokkal, akadályokkal, munkájához minden külsőtámogatást és segítséget megkap” – hangsúlyozta Farkas Boglárka.”

Magyar Idők: Visegrádi erőpozíció

„Kritikus fázisába érkezett a brüsszeli kvótaharc, miután az EU legrangosabb intézménye, az Európai Tanács elnöke is kimondta: a betelepítési kvóták nemcsak hatástalanok, de soha nem látott ékeket vertek a tagállamok közé. …

A végső csata minden bizonnyal a nemzetek feletti Európa és a nemzetállami modell képviselői között zajlik majd, olyan főszereplőkkel mint Angela Merkel német kancellár, Guy Verhofstadt korábbi belga kormányfő, illetve Orbán Viktor magyar és Andrej Babis cseh miniszterelnök. …

A mostani EU-csúcs kimenetelétől tehát kicsit sem kell tartanunk: a tények (a „jó útra tért” Donald Tuskkal kiegészülve) egy racionális euró­pai bevándorláspolitikáért kiáltanak. Orbán Viktor miniszterelnök nem hiába köszönt be tegnap úgy Brüsszelből: az első menet végén jól állunk, pontozásos győzelem néz ki ezen a napon.”

Ripost: Éjfél után negyven perccel jelentkezett be Orbán Viktor

„Ma éjszaka, éjfél után 40 perc. Ekkor ért véget Brüsszelben a birkózás migránsügyben. Továbbra is erős a nyomás rajtunk, hogy akaratunk ellenére vegyünk át betelepülőket. De már nem vagyunk egyedül. Orbán Viktor személyesen jelentkezett be a Facebookon.

Már maga a videó is rengeteg apró titkot árul el. Figyeljék például Donald Tusk mozdulatát, amint üdvözli a magyar miniszterelnököt, vagy amikor Bulgária első embere megöleli.”

Heisler: Figyelmeztettük a kormányt, hogy veszélyes játékot játszik

Középre akarja pozicionálni a zsidók közösségét – nyilatkozta Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke a Független Hírügynökségnek. Különleges időszak jön Magyarországon, szerinte minden párt a szavazatmaximálásra törekszik, ezért a szervezetüknek távol kell magát tartani a kampánytól.
A MAZSIHISZNAK nem kell minden kérdésben megszólalnia, de amikor szükséges, ki kell állni a közösség védelmében. Ezt tették az első Soros-kampány kezdetekor, figyelmezették a kormányt, hogy a Soros-plakátok kihelyezésével veszélyes játékba kezdett, felszabadít antiszemita indulatokat. A Pócs János-ügyben azért nem szólaltak meg, bár ezt néhányan elvárták volna tőlük, mert az elnök szerint ebben az esetben sokkal fontosabb az össztársadalmi tiltakozás. A Soros-kampányt azért lehet zsidókérdésként kezelni, mert a milliárdos bankár neve a szélsőjobboldali sajtóban zsidótoposszá vált. Éppen ezért, és a múltbeli történések okán, semmilyen módon nem kívánnak kapcsolatba lépni a Jobbikkal, ugyanakkor a kormánnyal muszáj kooperálniuk, de csak úgy, hogy eközben megőrzik és erősítik a zsidó öntudatot.  Heisler a legfontosabb feladatát abban jelöli meg, hogy szervezetének meg kell akadályoznia a zsidóság asszimilációját, és a világi vezetésnek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy minél többen csatlakozzanak a közösségükhöz. A Sorsok háza projektből a MAZSIHISZ teljesen kiszállt, de Heisler azt gondolja, hogy a választásokig nem is fog történni semmi, üresen áll az egyébként impozáns épület.

 

 

Ön adott egy interjút a Klubrádiónak, ami megosztotta a zsidó közösséget, mégpedig azzal, hogy a Pócs János-féle gusztustalan akció kapcsán azt nyilatkozta, ne a hitközség legyen az első, amely megszólal és tiltakozik az ügyben. Megbánta azóta, hogy nem volt elutasítóbb? Azt is mondta, hogy majd januárban találkozik a kormány képviselőjével és akkor kifejezi nemtetszését…

Azóta már találkoztam kormányzati képviselővel, és üzentem vele…

De térjünk vissza az első mondatra: megbánta azóta, hogy nem volt határozottabban elutasító?

Hozzám nem jutott el ez a felzúdulás…

Akkor most szembesítem vele.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Ismétlem, nem jutott el, de ennek nincs is jelentősége. Mondanivalómat általában igyekszem tudatosan megfogalmazni, ezért vállalom ma is. Tudja a Mazsihisz, de személyesen én is gyakran szólalunk meg nagyon markánsan, és ha szükség lesz rá, ezt fogjuk tenni a jövőben is. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor úgy gondoljuk, hogy nem nekünk kell markánsan kifejtenünk véleményünket, ami különösen akkor igaz, ha a társadalom más szereplői már megtették azt. A hivatkozott interjúban én erről beszéltem. Körlevelet inkább a pápák szoktak írni, én azonban a zsidóknak küldtem, még a választási kampány elején egyet, éppen a második Soros-kampány startjánál. Arról írtam, hogy egy különleges időszak jön Magyarország életében: a pártok a szavazat maximalizálására fognak törekedni, ami egyben azt is jelenti, hogy  félreteszik az valódi értékeket, és csak a szavazatok száma lesz számukra az érdekes. Szembesülnünk kell majd egy sor olyan dologgal, ami nekünk nem tetszik, ami zavar bennünket, mégis azt kértem levelemben, maradjunk higgadtak, ne hiszterizáljuk a helyzetet. Bizalmat kértem ahhoz, hogy a MAZSIHISZ akkor szólaljon meg, amikor úgy érzi arra szükség van. Bízzanak bennünk, mert az elmúlt években bizonyítottuk, hogy van bátorságunk megvédeni a közösség érdekeit. A konkrét ügyben, amiről a Klubrádió kérdezett, úgy gondoltam, hogy már olyan erős reakciók fogalmazódtak meg, olyan súlyos folyamatok, petíciók indultak el a társadalomban, ami miatt nekünk már nem kell erővel beleállnunk. Lesz majd még a jövőben olyan, ahol nekünk magunknak kell a zsidóság érdekeit megvédeni. Ha minden ellenvéleményben benne akarunk lenni, akkor olyanokká válunk, mint egy ellenzéki párt, és meggyőződésünk szerint ennek még a látszatát is el szeretnénk kerülni.

Ha másként fogalmazott volna, el is fogadnám a válaszát. Ha mondjuk azt mondta volna, hogy ebben a szörnyű ügyben elsőként a társadalomnak kell tiltakozni, nem pedig egy zsidó szervezetnek. Mert ez egy olyan kérdés, amit tényleg a magyar embereknek egységesen kell elutasítaniuk.

Ezt mondtam a rádióban.

Most nem egészen így hangzott, inkább ott éreztem a hangsúlyt, hogy ebbe a dologba most nem kell beleállni…

Nem, nem, nem… A gondolatom lényege éppen az, amit ön kiemelt: az elutasítás össztársadalmi feladat. Hadd egészítsem ki akkor a mondandómat. A MAZSIHISZ, már az első Soros-kampány kezdetekor, jelezte a véleményét. Jelezte, hogy ez a kampány káros, erősíti a gyűlöletet, ezért arra kértük a miniszterelnököt: állíttassa le a kampányt és szedesse be a plakátokat. Ennél egyértelműbben nem lehet elhatárolódni. Most, a második Soros-kampánynál tudom, csendben vagyunk. Miből adódik a különbség? Az első plakáterdő kihelyezése után úgy éreztük, nincs olyan jelentős civil szereplő, amelyik keményen szembe menne a folyamattal, s ezért gondoltuk úgy, hogy meg kell megszólalnunk. A második Soros-kampánynál már jobb és baloldalról is – hangsúlyosan nem pártokról, hanem gondolkodó emberekről beszélek – szóval mindkét oldalról többen hangot adtak a negatív véleményüknek. Ebben az esetben ezért nekünk már nem kellett erősíteni a társadalmi tiltakozást. Nem kellett, mert a MAZSIHISZ érdekvédelmi szervezet, az is akar maradni, és nem szeretnénk politikai szereplővé válni.

Igen, ez érthető, én azonban az egyébként is borzalmas Soros-kampány vadhajtásaként értékelem ezt a disznóügyet, ami önmagában is gyomorforgató.

Igen, ebben egyetértünk, de az őcsényi esetet sokkalta hangsúlyosabbnak tartom. Mi felhívtuk a figyelmet: nem jó, ha egy országban gyűlöletbeszéddel lehet találkozni, márpedig az őcsényi indulatok ennek a következménye volt.

Nem vitás, az őcsényi idegenellenes akció annyiban más volt, hogy akkor lényegében a miniszterelnök is kiállt a rasszista megnyilvánulások mellett, illetve ott fizikai atrocitás is történt. Akkor most inkább azt kérdezem: a Soros-kampányokat zsidókérdésként lehet, vagy kell értelmezni?

Nehezet kérdez. Formálisan nem az, a zsidó szó ugyanis nem hangzik el a kampányban, és az akció mögött húzódók rendre deklarálják, hogy ennek semmi köze a zsidósághoz. Mégis tudjuk, Soros neve az elmúlt húsz évben, különösen a szélsőjobboldali sajtóban, zsidó toposszá vált.  Soros, a magyar társadalomban, a zsidó bankár emblematikus alakja. Márpedig így, ebből az aspektusból vizsgálva, veszélyes játék vele kampányolni. Mi erre hívtuk fel a kormány figyelmét, anélkül, hogy minősítettük volna magát a kampányt. Megjegyzem, megtették mások.  Érdekes módon Soros egész mást jelent Amerikában, vagy Izraelben, mint Magyarországon.

Ahol szintén van Soros-kampány.

Igen. Izraelben Sorost, mint a palesztin szervezetek támogatóját támadják, vagyis az izraeli politika egészen más okból gyűlöli Soros Györgyöt, mint ami Magyarországon történik.

Azt mondja, hogy figyelmeztették a kormányt, milyen veszélyes játékba kezdett. Be is igazolódott a félelmük, szóval felerősödött a kampány által az antiszemitizmus?

Az első Soros-kampánynál, már a plakátok kihelyezésének másnapján megjelentek antiszemita feliratok. Nem tömegszerűen, de megjelentek. A közösségi médiában ugyanakkor ugrásszerűen megugrottak az antiszemita beírások. Olyannyira, hogy többen felkerestek, Budapestről és vidékről egyaránt, megfogalmazták félelmeiket, azt kérdezték, mi lesz, mi fog történni ebben az országban? Vagyis elkezdtek félni a zsidók. Ezzel együtt hazudnék, ha azt állítanám, hogy markánsan megemelkedett volna antiszemita incidensek száma Magyarországon.

Azt mondta, hogy máris üzent a kormánynak, bár január elején találkozik a képviselőjével. Mit üzent?

Államtitkári szintű kormánytaggal találkoztam, más ügyben, hiszen ezer szálon működünk együtt a kormánnyal. Szóval azt mondtam: az az attitűd, amit a részükről érzünk egy parlamenti képviselőjük megengedhetetlen bejegyzésével kapcsolatban, aggaszt bennünket.

Azt mondja, Önök együttműködnek több témában is a kormánnyal. Az csak a szélsőségesen gondolkodókra jellemző, hogy azt várják, semmilyen módon ne működjenek együtt a kormánnyal?

Ez a felvetés nélkülözi a realitásokat. Bár kétségtelen, van olyan vallási szervezet Magyarországon, amelyik így viszonyul a kormányhoz. A Mazsihisz, annak vezetése azonban azt a szervezet közgyűlése által is támogatott irányt fogadta el, hogy nekünk erősen kooperálnunk kell az ország vezetésével, ugyanakkor meg kell tartanunk azt a gerinces hozzáállást, amely erősíti a zsidó öntudatot, és amelyet az utóbbi években nagyon tudatosan alakítottunk ki. Higgye el, nem könnyű ezt a két irányt, a kooperációkat és a konfliktusok felvállalását egyszerre megvalósítani.

Ön kapott levelet Vona Gábortól, sőt reagált is egy közleményben a hitközség…

Igen, kaptam levelet hanuka alkalmából.  Nem válaszoltam rá, mert egyébként sem szoktunk ünnepi  jókívánságokra válaszolni. De hangsúlyozom: a Mazsihisz elvi döntése, hogy nem kívánunk párbeszédet a Jobbikkal. Ebbe tehát az sem fér bele, hogy elkezdjünk levelezgetni vele.

Csak azért, mert a másik zsidószervezet, válaszolt, igaz elutasítóan, a Jobbik levelére.

Hogy ezt miért tette, meggyőződésből, vagy egyfajta szervilizmusból, ezt válaszolják meg ők. Nekünk volt egy állásfoglalásunk: a MAZSIHISZ a választási kampány idején egyik párt ellen vagy mellett sem kíván tenni. Ehhez mi következetesen ragaszkodunk. Úgy gondoljuk, hogy még a kategorikus, nyilvános levélben történő elutasítás is közvetlen beavatkozás a választási kampányba.

Ez azt jelenti, hogy a MAZSIHISZ nem buzdítja a híveit egyetlen párt melletti kiállásra sem?

Amíg én vagyok az elnök, addig biztos, hogy nem. Mi csak arra buzdítunk, hogy az emberek menjenek el választani. Ez demokratikus kötelesség.

Mi az oka annak, hogy Magyarországon a zsidó közösséget a baloldalhoz sorolják?

Ennek jórészt történelmi okai és hagyományai vannak. A holokauszt után minden egyenlőséget hirdető politikai eszme vonzotta az üldözötteket. Ezt akkor a minden ember egyenlő a másikkal elvet képviselő baloldali eszmeáramlat jelentette, ami eleve oda vitte sok hívünket. A másik ok, hogy a közösségünknek az elmúlt huszonöt évben olyan vezetése volt, amely erősen a baloldalhoz kötötte a szervezetet. Ezen az elmúlt években változtattunk, persze nem úgy, hogy jobboldalra pozicionálnánk magunkat. A pártsemleges álláspontot tartom a helyesnek.

Ez sikeres?

Sokan érzékelik törekvésünket. Érzékelik, azt is, hogy a demokratikus szervezetekkel képesek vagyunk fontos szakpolitikai kérdésekben együttműködni.

Csökken egyébként a vallásgyakorló zsidók száma Magyarországon?

Most készül egy felmérés, nagyon várjuk az eredményt, de még nem ismerjük. Amit viszont biztosan tudunk, hogy a legnagyobb veszélyt a zsidó közösség számára az asszimiláció jelenti. Ha ez ellen nem tudunk tenni, Magyarországon fel fog oldódni a zsidóság. Felelősségünk tehát, hogy az asszimiláció ellen tegyünk.

Ez egyfajta különállást is akarna kifejezni?

Nem, dehogy. Korábban volt ilyen stratégia, mi viszont az integrálódást preferáljuk. Vagyis megtartjuk tradicionális értékeinket, ugyanakkor integrálódunk a többségi társadalomba.

A hanuka, a fény ünnepe a zsidó hitben. Mennyire van jelen a fény most a zsidóság számára Magyarországon?

Nagyon sokszínű a hazai zsidóság és rengeteg gonddal küzd. De a természetben is, a fények mindig az árnyakkal együtt járnak. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön egy olyan kor, amikor már csak a fényeket lehet látni.  Magyarországon ma öt zsidó hitközség létezik, mondhatjuk, gazdagok vagyunk e téren. Ezen felül számtalan zsidó civil szervezet működik, többségük nem túl erős, de hasznos munkát végeznek. Persze sok a vita a közösségen belül, amit én önmagában nem tartok bajnak.

Vita, vagy ellentét?

Hm. Hát ellentét is van, igen. Sajnos. A fő probléma: nagyjából százezer zsidó él itthon, mögöttük nagyon színes szervezetek vannak, mégis, a százezer zsidónak csak a tizenöt-húsz százalékát tudják megszólítani. Ez óriási gond. Talán ezért is vagyok kíváncsi a kutatási eredményekre. Eddig ugyanis senkinek nem sikerült eredményt elérni abban, hogy ezen a tizenöt-húsz százalékon túllépjünk. És senkinek ne legyen illúziója, ebben az EMIH megjelenése sem hozott változást. Próbálunk startégiát kiépíteni. A vezetés azt képviseli, hogy nekünk a változó világra nyitottan kell dolgoznunk. Nekünk mindenkit a közösségünk tagjává kell fogadni, aki oda akar tartozni. Higgye el, ez egy fontos mondat. Nem azt kell néznünk, hogy valaki vallásilag mennyire zsidó. Az a rabbik feladata. A világi vezetésnek az a fontos, valaki, a közösséghez akar tartozni, vagy sem. Igyekszünk ezért olyan szolgáltatásokat nyújtani, amellyel magunkhoz tudunk vonzani új híveket. Fejlesztenünk kell iskoláinkat, óvodánkat, és fejleszteni kell azt a szociális hálót, amely az idősebbek gondozásába tud besegíteni.

Ebben, mondják, komoly lépés lehetett volna a józsefvárosi pályaudvaron felépített múzeum, amely most már hosszú ideje ott áll, érintetlenül, kihasználatlanul. Ön szerint mi lesz vele?

Nem tudom. Valójában nem történik semmi. A Józsefvárosi projekt, amit valamikor szerintünk igen szerencsétlenül Sorsok Házának hívtak, egy fantasztikus építészeti alkotás. Maga a helyszín kiváló, hiszen alkalmas az oktatásra, alkalmas buszok parkoltatására, ami viszont a gondot okozza és okozta, hogy nem tudtunk a projekt vezetőjétől garanciát kapni, hogy a majdani oktatás és kiállítás hiteles lesz. Ezért mi kiszálltunk ebből a projektből, a nemzetközi tanácsadói testületben viselt tagságomról lemondtam, később ez a testület fel is oszlott. Nézze, úgy nem lehet felelősséget vállalni egy ilyen projektért, ha az ember nem tudja, mi zajlik benne. Itt tart az ügy, és szerintem a választásokig nem is lesz belőle semmi.

Vagyis immár távolról nézik, mi lesz a múzeummal?

Igen, távolról nézzük. Bár beszéltem kormányzati képviselőkkel, többek között magával a miniszterelnökkel is erről a kérdésről, elmondtam, szerintem milyen irányba kellene menni, hogy megvalósuljon végre a tervekből valami, de pillanatnyilag ezzel nem foglalkozik senki.

Hát akkor boldog hanukát.

Boldog hanukát és mindenki másnak boldog karácsonyt kívánok.

„Mégsem vagyunk annyira „töketlenek!”

A legfontosabb lépést nagy nehezen megtettük a győzelem felé! – korrigálja korábbi, meglehetősen önkritikus nyilatkozatát Horváth Csaba. Az MSZP fővárosi közgyűlési frakcióvezetője szerint miután Karácsony Gergely immár a szocialisták kormányfő-jelöltje lett, a teljes baloldal elemi érdeke, hogy felsorakozzon a legnépszerűbb jelölt mögé. Nyerni pedig csak akkor tud az ellenzék, ha megvan a szándék Orbán Viktor elzavarására, s azt a személyt is fel tudják mutatni, aki a választás után kormányozni fogja az országot.

 

Ön is kint lesz majd a tüntetésen, amelyre a szervező, Vona Gábor az „Orbán sötét diktatúrája ellen” tiltakozókat hívta?

Biztos nem.

Akkor sem, ha a demonstráció nemcsak a Jobbik melletti nyílt kiállás, hanem a kormány pénzügyi terrorja elleni tiltakozás is egyben?

Ezt elég nehéz lenne szétválogatni, ezért kerülöm még a látszatát is, hogy a Jobbik mellett tüntessek. Nekem ma is vannak aggályaim a párttal szemben, ugyanis a cukisodás csak a tagság egyik részére vonatkozik,

ők Vonával az élen talán valóban néppártot akarnak, de a társaság másik fele ugyanazokat a radikális politikai nézeteit vallja, mint korábban;

ma is hallani a rasszista, megalázó megjegyzéseket, épp úgy, mint az agresszív fellépésüket. Ezt a kettősséget egy párt sem engedheti meg magának.

Pedig három másik, ugyancsak finnyás ellenzéki párt már jelezte, hogy ott lesz a demonstráción, elsősorban a kormányzat ellen vonulnak. Akkor sem vonulnak majd, ha hömpölyög a tömeg?

Semmiképpen nem kívánok demonstrálni. A pártom is bejelentette, hogy távol marad a tiltakozástól, én sem megyek!

Nyilván van azért véleménye a Jobbikra kivetett 660 milliós büntetésről, amelyhez még csak hasonló sem fordulhatott elő a rendszerváltás óta a kormányzópárt kihívójával. Önt ez nem zavarja?

Természetesen felháborítónak és visszataszítónak tartom, hogy az Állami Számvevőszék politikai megrendelésre hoz egy ilyen döntést. Ugyanakkor tudjuk, hogy Vona Gábor és pártja az elmúlt két évben nagy kedvezményezettje volt annak, hogy két rablóvezér: Simicska és Orbán összeveszett egymással. Ha úgy tetszik, az urak elszámolási vitába keveredtek egymással, s a leszámolás a teljes nyilvánosság előtt zajlik. Ennek a haszonélvezője a Jobbik, mert kétség nem fér hozzá, hogy Vonát és pártját Simicska Lajos pénzeli. Többek között a több száz milliós értékű, kedvezményesen kihelyezett plakátokkal is, amelyekkel naponta szembesülünk. De

ne felejtse el, Simicska elsősorban nem a kormányváltásba, hanem a kormányváltást követő, remélt üzletbe fektet be.

Akkor sem közeledne a Jobbikhoz, vagy indulna a párttal közös listán, ha ennek Orbán Viktor hatalmon maradása lenne a következménye?

Nem értek egyet azzal a mondással, hogy az ördög leváltása érdekében magával az ördöggel is szövetséget kell kötni. Járhatatlan útnak látom, hogy a baloldali demokratikus ellenzék az alapértékeit is feladja a kormányváltó szövetség kialakításáért. Fordítva! Ha a Jobbik valóban komolyan gondolná a változást, akkor nem csak virtuális elhatárolódásra futná Vona Gábortól.

Elfogadhatatlan ugyanis, hogy amíg a pártelnök hanuka köszöntőket ír, addig a társai zavartalanul zsidóznak.

Úgy gondolom, hogy a megoldás az lenne, ha a rasszistákat egyszerűen kizárnák a pártból, akkor hiteles jobboldali formációvá válhatnának.

Ön korábban azt nyilatkozta, hogy a demokratikus ellenzék „töketlen”, mert nem a kormányváltásra koncentrál, hanem elvész az együttműködés senki által nem követhető útvesztőiben.

Azt is hozzátettem, hogy sok a kicsinyes, pitiáner, mandátumbecsléssel foglalkozó politikus, miközben ez a tevékenység a választót egyáltalán nem érdekli.

Azt nem tudom, hogy a kritikája miatt sokan megsértődtek-e, az viszont érdekel, ma hogyan látja? Nem változott meg a helyzet, máig töketlenek az ellenzékiek?

Egy héttel ezelőtt még igennel válaszoltam volna. Sőt, a korábbinál is rosszabbnak láttam a helyzetet. Botka László teljesen eltévedt, az együttműködés helyett a különbözőségeket kereste. Aztán jött a DK, amely ugyancsak a szétválás felé vezető folyamatokat erősítette. Pedig korábban párthatározatot is hoztak a közös ajánlatról, a közös listáról, és a közös miniszterelnökről, mára azonban feladták az egészet. Ez semmiképp nem vezet a hiteles kormányzó erő kialakításához.

Viszont a szocialista párt egy héttel ezelőtti ajánlata tartalmi válasz az Orbán rendszer regnálásával szemben. Különösen fontosnak tartom a nyugdíjak rendezésére, a korszerű oktatásra és az egészségügy átalakítására tett javaslatainkat.

Mindezt pedig Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt képviseli majd a szocialista párt színeiben.

Karácsony Gergely valóban az MSZP kormányfő-jelöltje is, s azt szeretnénk, ha a teljes baloldali ellenzék felsorakozna mögé. Nyerni csak akkor lehet, ha megvan a szándék Orbán elzavarására, s fel tudjuk mutatni, hogy ki fogja leváltani.

Nemcsak a többi pártnak kell megmutatni, hanem a szavazóknak is. Ezt a nagyon fontos lépést tettünk meg most, s emiatt mondom, hogy mégsem vagyunk annyira töketlenek.

Azon gyorsan túltették magukat, hogy Karácsony Gergely egy korábbi együttműködés aláírása után – a szocialistákra utalva – azt mondta, hogy kellett hozzá némi unikum?

Erre már nem is emlékszem.

Tényleg nem?

Arra emlékszem, hogy Karácsony Gergelynek az elmúlt másfél éves tevékenységét az együttműködés szándéka határozta meg, s ennek szellemében irányította a pártját is. Ezek után kell a többi kispártot meggyőzni.

Ön már Botka miniszterelnök-jelöltsége idején is érvelt a Gyurcsánnyal való együttműködés mellett. A pletykák szerint emiatt majdnem kizárták a pártból. Meglepte, hogy a DK elnöke viszont ma már nem akar közös listán indulni a szocialistákkal?

Nem is értem! Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc két hónappal ezelőtti véleményét a közös fellépésről Botka László távozása után visszavonta. Pedig a mai választási rendszerben önállóan az ellenzéki pártok semmit sem érnek. Ezt a választó tudja, s el sem megy voksolni. Így ez tragikus eredményeket hozhat. Az ellenzéknek tehát győzelemre kell játszani, különben tényleg mindenki megy a lecsóba.

Van elképzelése arról, hogy miért röppennek fel időnként olyan hírek, hogy a szocialista párt, vagy az egész baloldali ellenzék néha alárendeli politikáját a kormánypártok érdekeinek?

A szocialista párt körül ma már ilyet nem látok.

Biztos ebben?

Kétségtelen, egyes ellenzéki politikusokkal előfordul, hogy Orbánt hozzák kényelmes helyzetbe. Ebben keveredhet emberi butaság, mindenütt akadnak fizetett, vagy önkéntes hülyék, esetleg adódnak olyanok is, akik egyszerűen csak tévesen látnak bizonyos dolgokat. Közöttük a legtöbb az olyan, egy százalékot el sem érő ellenzéki párt, aki ma akarja megmutatni az erejét, miközben Orbánék tényleg itt maradhatnak. Pedig köztudott, hogy a kormány társadalmi támogatottsága folyamatosan csökken, legfeljebb már csak az ország harmada támogatja a Fideszt.  A lakosság kétharmada viszont kifejezetten elégedetlen, s még volt fideszes tömegek is más színű kormányt karnak. Az ellenzéki pártok azonban úgy szétforgácsolódhatnak, hogy aligha veszélyeztetik a kormányzati többség érdekét.

Gondolom, hogy ezen kéne változtatnia Karácsony Gergelynek, aki egyébként az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Gondolja, hogy az ön által is említett kispártok hajlanak majd erre?

Remélem, hiszen

minden érv a közös indulás mellett szól, ráadásul, ha megindul majd a szövetségkötés, akkor már a kispártoknak kell majd időben csatlakozni, mert könnyen végleg kimaradnak.

Mondana neveket is?

Nem szeretnék, de a kispártoknak tényleg csatlakozni kell, mert a szavazóik arra a jelöltre akarnak szavazni, akinek van esélye legyőzni a Fideszt. Ebben az esetben pedig a legnagyobb esélye Karácsony Gergelynek lesz. Tehát ezt megoldja az élet, de jobban örültem volna, ha Botka is többet törődik a választókkal, mint a pártokkal kötendő esetleges szövetségkötéssel.

Innentől pedig az a stratégia, hogy közös listára lesz szükség, egyeztetett jelöltállítással?

Úgy érzem, a legnagyobb esély akkor van, ha közös a program, közös a lista, s közös a miniszterelnök-jelölt. Azt kell elérni, hogy plusz egymillió változást akaró ember elmenjen szavazni, és változás legyen az országban. Ezért kell látszat együttműködés helyett valódi, versengő listák helyett egyértelmű ajánlat a választóknak.

Meddig lehet halogatni az egyezséget?

Februárig ki kell kristályosodnia a döntésnek, hogy a pártok csatlakozhassanak. Viszont, ha ez nem történik meg, akkor Orbán Viktor hatalomban tartása azon pártok lelkén szárad, amelyek vezetői nem hajlandók részt venni az együttműködésben.

Azt ön is hangsúlyozza, hogy közös lista nélkül nincs kormányváltás, ugyanezt mondja Heller Ágnes és mások is, hogy akár a Jobbikkal is együtt kell működni, különben Orbán Viktor marad, és ennek végzetes következménye lesz az ország életére.

Gondoljon bele, hogy milyen kormányzás lenne az, amelyben egy önmagával meghasonlott párt is részt vehet. Ha ugyanis a szervezeten belül a „fasiszta” Jobbikot nem váltja le a „demokratikus” Jobbik, akkor ebből az öszvérből csak működésképtelen kormány alakulhat. A Fidesz leváltása viszont csak az első lépés, de legalább ennyire fontos a második, amikor a működőképes kormányt kell létrehozni.

Nem zsigerileg utasítom el a Jobbikot, bár a múltja miatt megtehetném, de tudnia kell, hogy a Vona Gábor pártja egyszerre gyűjti a „cuki”, illetve a radikális szavazók voksait is. Ezért úgy gondolom, hogy ha hitelesen el tudna határolódni a Jobbik a korábbi önmagától, megszabadulna Toroczkai féle személyektől, akkor könnyebb lenne. De akkor az a Jobbik már nem a mai párt lenne, hanem egy új jobboldali formáció, ami átvehetné a Fidesz helyét.

A legfrissebb közvélemény kutatások szerint utcahosszal vezet a Fidesz, s az MSZP besorolt a DK, illetve az LMP mellé, kb. 6-7 százalékot hozva. A fővárosban is ilyen rossz a helyzet?

Nézze, a választók háromnegyede elégedetlen az Orbán kormány intézkedéseivel, illetve a választók kétharmada más színű kormányzatot szeretne. Ezek a legfontosabb adatok, de árnyékban marad az a tény, hogy a Fidesz táborával egyenértékű az a csoport, amely önmagát a választáson résztvevőnek tekinti, de pártot nem választott. Ez a csoport már ma le tudná váltani a rezsimet minden más párt közreműködése nélkül.

Csak el kellene őket vinni, szavazni…

Ehhez kell az ajánlat, a miniszterelnök-jelölt, ez esetben Karácsony Gergely, akinek a választó elhiszi, hogy tud nyerni, s képes lesz kormányozni is. A választó ugyanis – a pártokkal ellentétben – nem választást akar nyerni, hanem, azt szeretné, ha élete egy normális irányban folytatódna.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!