Az Európai Parlament zöld képviselői kérték meg a pénzügyi csalásokat kivizsgáló uniós szervezetet, hogy nézzen utána azoknak az ügyeknek, melyeket Jan Kuciak oknyomozó újságíró feszegetett Szlovákiában. Mint ismeretes, a fiatal újságírót és menyasszonyát meggyilkolták. Az ügybe belebukott Fico miniszterelnök is, bár a háttérből továbbra is ő irányítja a kormányt Pozsonyban.
A fiatal oknyomozó újságíró szerint a Szlovákiába betelepült olasz maffia – kormányzati segítséggel – lenyúlja az uniós regionális fejlesztési pénzeket illetve az agrár támogatásokat. Az EU ezen a két címen fizeti ki a legtöbb pénzt, és ezen a téren tapasztalja a legtöbb visszaélést is.
Az OLAF szóvivője most közölte: a zöldek kérésére megindul az előzetes vizsgálat. Annak eredményei alapján döntenek arról, hogy a pénzügyi csalások ügyében megindítsák-e magát a vizsgálatot. Az OLAF csak nehezen tud vizsgálódni ezen a téren, mert rá van utalva a helyi hatóságok együttműködésére. Olyan korrupciós ügyek esetében, melyek a helyi legfelső vezető réteget is érintik, minimális az együttműködési készség. Ha ennek ellenére az OLAF bizonyítékokat prezentál a csalásokra, akkor sem indíthat eljárást, hanem az ügyet át kell adnia a helyi hatóságoknak. Amelyek szuverén módon döntenek: általában úgy, hogy nem csinálnak semmit.
Ezért akar Brüsszel közös korrupcióellenes ügyészséget, de Magyarország ezt nem támogatja – meglehetősen érthető okokból. A közép és kelet-európai uniós tagállamok közül Romániában folyik igazán komoly korrupcióellenes hadjárat. A román elit viszont elszántan küzd azért, hogy korlátozza a korrupcióellenes ügyészség aktivitását, hiszen az már rács mögé juttatott egykori kormányfőket is.
A korrupció magas szintje miatt is indokolt Magyarországgal szemben a hetes cikkely szerinti eljárás elindítása – áll az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának jelentéstervezetében. A második legtöbb uniós vizsgálat nálunk zajlik.
Ismertették az Európai Parlament (EP) Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága (CONT) jelentéstervezetét ahhoz az eljáráshoz, amelyben végül arról döntenek, hogy elindítják-e Magyarországgal szemben az úgynevezett hetes cikkely szerinti procedúrát. Ennek vége a szavazati jog felfüggesztése lehet.
Az Ingeborg Grässle (Néppárt) által vezetett testület szerint
„a korrupció jelenlegi szintje, illetve az államháztartás elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya hatással van az uniós források magyarországi felhasználására”,
ez pedig sértheti az EU alapértékeit, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárás megindítása.
A tervezet szerint 2008 óta Magyarország 19 pontot vesztett a korrupcióérzékelési indexben, ami az egyik legrosszabb eredmény a tagországok körében, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) pedig 41 vizsgálatot végzett 2013 és 2016 között az országban, amivel
Magyarország a második legtöbbször vizsgált EU-tag.
A tervezetben „aggodalommal jegyezték meg”, hogy továbbra is igen magas, 36 százalék az olyan közbeszerzések aránya, amelyek keretében az egyedüli pályázónak ítélték oda a megbízást, és Magyarország ezzel
a második legrosszabb helyen áll az EU-ban.
A képviselők felkérték az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a kimaradó tagállamokat a csatlakozásra az európai ügyészi hivatalhoz, és kiemelték, hogy az erre nem hajlandó országok esetében
fel kell függeszteni az uniós támogatások kifizetését.
Bart Staes zöldpárti képviselő elmondta, hogy módosító javaslataikban a „rendszerszintű korrupció problémájára és a magyar intézmények nem megfelelő működésére” hívják fel a figyelmet. A képviselők még benyújthatnak módosító javaslatokat a véleménytervezethez, és számos frakció jelezte is, hogy élni fognak a lehetőséggel.
Felszólalásában Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő
„politikai pamfletnek” nevezte az előterjesztést,
és hangsúlyozta, hogy az abban szereplő kevés tényállítás sem felel meg a valóságnak. Szerinte a vitában „ostoba politikai vádaskodások” és „nyilvánvaló politikai érvek” hangzottak el. Magyarország nem azért nem csatlakozik az európai ügyészséghez, mert bármilyen takargatnivalója lenne, hanem mert más elképzelései vannak a nemzeti szuverenitásról – mondta.
Deutsch elsorolta az ismert állításokat arról, hogy a hetes cikk szerinti eljárás kilátásába helyezése mögött az a szándék húzódik meg, hogy rávegyék Magyarországot a migrációval kapcsolatos álláspontjának megváltoztatására.
A német kormánypárti CDU-ba tartozó Ingeborg Grässle a közelmúltban már élesen kritizálta az OLAF-jelentések kezelését, és „valódi nyomozást” sürgetett. Polt Péter főügyész sértődött és kioktató levélben utasította vissza ezt.
Már a CONT szeptemberi magyarországi helyszíni „bejárása” alkalmával Grässle arról beszélt, hogy a rengeteg szabálytalanság miatt a 2007-13-as költségvetési időszakból várhatóan
egymilliárd eurót (több, mint 300 milliárd forintot) kell Magyarországnak visszafizetnie.
Akkor még előtte voltunk például az Elios-ügynek, amelyben szervezett csalást állapított meg az OLAF, egyedül itt 13 milliárdos visszafizetést javasolva.
Az OLAF-nak nincs nyomozati hatásköre, a magyar rendőrségen viszont „valódi nyomozás” zajlik – írta a magyar legfőbb ügyész az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökének. Ingeborg Grässle kifogásolta az ügy itteni menetét.
„Valódi nyomozás” zajlik a rendőrségen az Elios-ügyként ismertté vált közvilágítási fejlesztések miatt – írta levélben némileg indignálódva Polt Péter az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága elnökének. Ingeborg Grässle egy amerikai lapnak adott interjújában kifogásolta, hogy nem zajlik valódi nyomozás. Majd Polt megemlíti, hogy januárban az OLAF jelentése nyomán elrendeltek, illetve felújítottak nyomozást.
A legfőbb ügyész ezután „eligazítja” Grässlét arról, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatalnak,
az OLAF-nak nincs nyomozati hatásköre,
csak jelzéssel élhet a tagállami hatóságoknál. Vagyis az OLAF nem állíthatta jogszerűen – mint ahogyan a német politikus nyilatkozta -, hogy csalás történt az Elios-ügyben.
Kitér Polt arra is, hogyan állnak a 4-es metró ügyei. A kocsikat szállító Alstom kapcsán már az OLAF-vizsgálat előtt elkezdődött a magyar és a brit hatóságok eljárása, a 4-es vonal ügyében már voltak tanúkihallgatások, házkutatásokat, és előzetes letartóztatásra is sor került.
A szervezett bűnözés rátelepedett az uniós forrásokra Szlovákiában is, a maffia egészen a kormányig érő kapcsolatokat tudott kialakítani. A pusztító korrupcióra újságírók hívták fel a figyelmet, akik ezért életükkel fizettek. Mára viszont kormányválság alakult ki Szlovákiában, tüntetők tíz- és százezrei követelik Robert Fico távozását. A politikai válságot az Európai Parlament delegációja a helyszínen tanulmányozta, köztük Jávor Benedek, aki a tragédia következményeiről nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.
Alaposan felkavarta Szlovákiát a 27 éves oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa meggyilkolásának ügye. Még az Európai Parlament képviselői is beszálltak a „nyomozásba”. Néhány napot a helyszínen töltöttek, mi volt a legfontosabb személyes tapasztalata?
Megdöbbentő volt érzékelni azt a társadalmi és politikai földrengést, amelyet kiváltott az újságíró meggyilkolása. Ezen kívül a szlovák társadalmat felháborította az intézményes korrupció, ami rátelepedett az uniós forrásokra.
(MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Aggódnak azért is, hogy a szervezett bűnözés egészen a kormányig érő kapcsolatrendszereket tudott kialakítani. Nekünk, európai képviselőknek természetesen nincs nyomozati jogunk, nem is akartunk bűnösökre mutogatni. Csak jelezni szerettük volna, hogy az uniós intézmények is figyelemmel kísérik a történteket, s megpróbáltuk a helyszínen levonni az események tanulságait. Találkoztunk Andrej Kiska köztársasági elnökkel, Robert Fico miniszterelnökkel, a kormány több tagjával, s persze a tragédiáról beszéltünk a rendőrség vezetőivel, a sajtó képviselőivel, illetve a civil szervezetekkel is.
Két nap alatt tehát szinte mindenkivel találkoztak, a kialakult beszélgetésekből kiderült, hogy valójában mi állhat az újságírók meggyilkolása mögött?
Természetesen több szintje is van a tragikus történetnek, egyik maga a konkrét gyilkosság. A legfontosabb, hogy a mindenre kiterjedő, elfogulatlan nyomozással találják meg a bűncselekmény elkövetőit, és a háttérben megbúvó felelősöket. A rendőrség nemzetközi együttműködésben végzi feladatát, de tapasztalatom szerint további segítségre szorulnak. Az olasz maffia uniós támogatást megcsapoló gyakorlatának leleplezése nyilvánvalóan túlmutat Szlovákia belügyén, olyan nemzetközi bűnöző-hálózat kiépülésére utal, aminek feltárásához szükség lesz további nemzetközi részvételre is. Emellett persze az is látszik, hogy az események komoly belpolitikai válságot robbantottak ki az országban. Az Európai Parlament delegációjaként nem feladatunk a kialakult helyzet véleményezése, de nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a gyilkosság, illetve az arra adott társadalmi reakció kormányválságot is előidézett.
Tehet valamit az Európai Parlament azért, hogy hasonló helyzet ne forduljon elő?
Az európai intézmények szemszögéből nagyon fontos tanulság az uniós pénzek ellenőrzése, hisz szervezett bűnözői körök Szlovákiában éveken keresztül gyakorlatilag rendszerszinten csapolták meg az agrárkifizetéseket. Erre nem az uniós pénzeket kezelő hatóság, s még csak nem is a szlovák rendőrség derített fényt, hanem a fiatal, 27 éves oknyomozó újságíró leplezte le a bűncselekményeket, aki ezért életével fizetett. Mindez részben arra utal, hogy
az uniós pénzek ellenőrzésével rendszerszintű problémák is vannak, illetve rámutat az oknyomozó újságírás, a szabad média aggasztó helyzetére Európa néhány országában, hiszen rövid időn belül ez a második olyan gyilkosság, amelyben tényfeltáró újságírók vélhetően a munkájuk végzése miatt váltak áldozattá.
Szükség lenne arra, hogy az oknyomozók jogszabály-alkotással, vagy pénzügyi eszközök segítségével nagyobb védelmet kapjanak.
Az újságírók meggyilkolása után tíz- és százezrek vonultak az utcára, s beszélgetésünk időpontjában már a világ több pontján is tiltakozásokat szerveztek. Kiska szlovák államfő kérése, hogy Fico kormányfő a tüntetéseket ne nevezze külföldről irányított államcsíny-kísérletnek. Kormányválság van, emiatt lehet-e rendkívüli választást kiírni?
Ez a következő órákban dől el, szemmel látható ugyanis a szlovák társadalom növekvő elégedetlensége, bizalomhiánya a szlovák állami intézményekkel, illetve a kormánnyal szemben. A demonstrációk alulról szerveződő társadalmi mozgalomnak látszanak, találkoztuk ezek szervezőivel is, fiatal egyetemi hallgatók, diákok, újságírók, de tárgyaltunk pártvezetőkkel is. Arra utaló jeleket nem láttam, hogy az ellenzék mozgatná a szálakat, sokkal inkább bizalmi válság tapasztalható eredetileg a kormány egyes tagjaival, de mostanra már a teljes kormánnyal szemben.
A kulturális miniszter már lemondott, de az utcán a belügyminiszter távozását is követelik.
Kalinák belügyminiszterrel szemben nagyon komoly bizalmi hiány alakult ki, illetve az országos rendőrfőkapitánnyal, Tibor Gáspárral szemben is, hisz még feljelentést is fogalmaztak ellenük, mondván: akadályozták bizonyos ügyeknek a kivizsgálását. Ezen túlmenően a kormánykoalíció is ingadozni látszik, a Híd-Most már felvetette, hogy a kormánykoalíció hatalmon maradásának az ára valószínű a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány gyors leváltása, vagy lemondása lehet. A párt majd hétfőn jelzi egyértelműen, hogy milyen feltételekkel hajlandó a kormányzáshoz a nevét adni. Ha ugyanis a Híd kilépne a koalícióból, – bár úgy látom egyelőre a bizalmi válságot igyekszik a párt megszüntetni, nem pedig a koalíciót felrúgni – akkor előrehozott választások jöhetnek. Esetleg a köztársasági elnök által kinevezett szakértői kormány veheti át a hatalmat. Ezek persze bizonytalanságot is előidézhetnek, s változtathatnának azon az európai intézményekből látható kedvező képen, amely szerint Szlovákia a stabilitás szigete egy zaklatott régióban.
A szlovák kormánypártoknak, illetve közjogi méltóságoknak rövid időn belül megoldást kell találniuk a politikai válságra, különben az unió vezetőiben még tovább mélyülhet az a meggyőződés, hogy az európai térség keleti fertályán politikai válságokban bukdácsoló tagállamok találhatóak.
A kormány, illetve a kormányfő is érzékeli a válság nagyságát?
Mindenki érzi Szlovákiában, hogy mennyire súlyos a helyzet. Elsősorban a bűncselekmény, tehát a gyilkosság rázta meg az országot, másrészt szinte mindenki érzékeli a politikai válság mélységét is. Részben ezzel magyarázható, hogy Fico miniszterelnök is előhúzta a tanácstalan kelet-európai kormányfők kedvenc fegyverét a „sorosozást”, ami eddig Szlovákiában nem volt szokás. De más összeesküvés elméletekkel is próbálja magyarázni az eseményeket. Nem gondolom, hogy ez a helyzet megoldására, vagy hogy mindez Szlovákia megítélésére kedvezően hatna.
Említette már, hogy az ügynek vannak olasz, a maffiához köthető, s persze szlovák szálai is. Az állam összeomlását elősegítheti, ha megtalálják a tetteseket? Van már konkrét eredménye a nyomozásnak?
Ez még korai lenne, sok száz embert kihallgattak, néhány embert letartóztattak, de a jog szerint 48 óra után a gyanúsítottak szabadlábra kerülhettek. Egyelőre a legkülönbözőbb elméletek és magyarázatok vannak forgalomban. A legvalószínűbbnek az olasz maffiaszál látszik, mert az újságíró, Kuciak ezzel foglalkozott az utolsó, immár befejezetlen cikkében, de a rendőrség egyelőre nem zár ki mást feltételezést sem.
Érdekesek ezek a részletek, amiket elmond. Ugyanis a kormánykézen lévő magyar sajtó minderről elég kevés információval szolgál. A szlovák tömegtájékoztatás működik rendesen?
Sajtószabadság tekintetében Szlovákia fényévekre van a magyar sajtótól, de európai összehasonlításban is jónak ítélhető a szlovák sajtószabadság, amit a helyi újságírók maguk is megerősítettek.
De ezt igazolja a Freedom House globális rangsora is, mely szerint a 17. helyen állnak a világon, ezzel szemben mi a „csak részben szabad” kategóriában vagyunk.
A pozsonyi Új Szó arról írt, hogy a teljes kormánypropaganda kiáll Fico mellett, ugyanis erről az Origo, a Ripost, a Magyar idők és a 888 pénteki száma csaknem egyszerre jelentetett meg egy cikket, aminek még a címe is egyezik. Így aztán nem csoda, hogy keveset tudunk a szlovákiai eseményekről.
Nincs abban semmi meglepő, ha a különböző nevek alatt kiadott propaganda kiadványok ugyanazokat a cikkeket közlik. Azzal a hazai újságolvasók jórészt tisztában vannak, hogy az említett szerkesztőségekben az újságírás elemi szabályait sem tartják be. Azt látom, hogy a magyar kormány a szlovák fejlemények ügyében egy ideig kicsit tanácstalan volt, mert a SMER, a kormánykoalíció vezető ereje papíron szocialista – tehát furcsa lenne, ha Orbán látványosan mellé állna –, ugyanakkor a korrupció ellen felszínre törő megmozdulásokat Orbán aligha akarja látni. De
Fico bedobta az ostoba „sorosozást”, amire aztán Orbánnak, mint Pavlov kutyájának, egyből megindult a nyálelválasztása.
(MTI/EPA/Jakub Gavlak)
Világos, hogy számára a politikai színezet, program, értékek, ideológia, minden egyre megy, néhány éjsötét politikai szlogenben, a korrupció fenntartásában és az önszerveződő társadalom visszaszorításában merül ki a világnézet, és a külpolitikát is ez uralja. Kár, hogy a közvélemény, a sajtó és az ellenzéki pártok is mintha elsiklanának az események felett. Pedig ha egy szomszédos országban a korrupció leleplezése miatt újságíró gyilkosságot követnek el, ami ráadásul kormányválságot idéz elő, az bizony nagyon is érint minket. Nem beszélve arról, hogy a kormányválság a Híd-Most-on belül is konfliktusokat gerjesztett, a párt szétesésével pedig végleg megszűnne a szlovákiai magyarság parlamenti képviselete. Persze, hogy elsődleges fontosságú magyar ügyről van szó. Annyiban nem reménytelen a magyar újságolvasók helyzete, hogy a szlovákiai magyar nyelvű újságok, illetve az internetes oldalak részletesen beszámolnak az eseményekről.
A hazai kormánypárti lapok talán azért berzenkednek a kormányig elérő korrupcióról írni, mert félő, hogy az olvasók ráismernének a magyar helyzetre. A kormányfő veje is gyanús körülmények között jutott uniós forrásokhoz. Miközben az Elios-ügy folyamatosan terebélyesedik, Lázár János azzal vádolja az ügyet feltáró Európai Csalás Elleni Hivatalt, hogy beavatkozik a hazai választási kampányba. A miniszter szerint ugyanis ezt az ügyet az ügyészség már lezárta. Ön szerint is?
Ez kizárólag a magyar ügyészséget minősíti. Ugyanis az OLAF olyan bizonyítékokkal szolgált, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy itt bűnszervezetben elkövetett csalássorozatról van szó. Ez is arra mutat rá, hogy
a magyar ügyészség vagy alkalmatlan komolyabb ügyek feltárására, a munkája egy fabatkát sem ér, vagy olyan mértékben a politika szolgálatában állt, hogy komoly ügyeket tussolnak el.
Lehet választani. Polt Péter így is, úgy is teljes mértékben alkalmatlanná vált pozíciójára. Kíváncsian várom a folytatást.
A korrupció feltűnik a paksi atomerőmű bővítésénél is, de az Európai Bizottság jóváhagyta az építkezést, csupán az osztrákok fordultak az unió bíróságához. Mi lehet ennek a következménye, és mikor?
Az Európai Bíróság azt állapíthatja meg, hogy nem volt jogszerű a Bizottság döntése, amely a paksi projektben jóváhagyta az állami támogatást. Ha ez megtörténik, akkor az majd alapjaiban kezdi ki az atomerőmű megvalósítási modelljét. Ugyanis ha nem tudják a keletkező veszteséget állami támogatással kipótolni, akkor életképtelenné válik az atomerőmű működése. Azt tehát a bíróság nem mondhatja, hogy le kell állítani Paks II. építését, de azt igen, hogy nem lehet állami támogatással működtetni, így viszont képtelenség életben tartani a projektet.
Egyébként pedig úgy tűnt, hogy ön is belenyugodott a paksi bővítésbe, mert a Facebookon kiplakátozta az építésért felelős politikusokat. Tényleg úgy gondolja, hogy nem lehet az erőmű építését leállítani?
Azt gondolom, hogy még nem vagyunk a történet végén, hisz a bírósági döntés még ennek az útjába állhat, a finanszírozással is akadhatnak gondok. Az sem mellékes, hogy a nukleáris energia versenyképessége olyan mértékben zuhan a piacon, hogy hamar eljön az a pillanat, amikor képtelenség racionálisan és józan ésszel folytatni az építést. Hiszen a Roszatom erőművei világszerte súlyos válságban vannak, Dél-Afrikában például a bíróság állította le az egyik beruházást a mindent elsöprő korrupció miatt, Finnországban engedélyezési problémák vannak, Törökországban pedig az üzleti befektetők szálltak ki a beruházásból. Ezek a problémák Magyarországot sem kerülhetik el, még akkor sem, ha a magyar kormány megpróbálja ezt eltagadni. Eljön majd az a pont, amikor tovább már nem lehet tagadni.
Az újságíró gyilkosság kormányválságot idézett elő.
A szervezett csalás gyanúja mellett komolyabb műszaki hibák, tervezési-kivitelezési hiányosságok is szerepet kaphatnak abban, hogy sok helyütt sötét is van az Elios-lámpák környezetében. Erre utalhat a hajdúböszörményi tízszeres elromlási ráta.
„Hiába robban be valaki egy ilyen rohamosan fejlődő technológiai területre, a nagy bevétel nem feltétlenül jár együtt a hozzáértéssel” – foglalta össze véleményét az Elios-ügy eddig nem taglalt aspektusáról egy villamosmérnök, LED-világítási szakértő. A Független Hírügynökséget megkereső egyetemi oktató úgy véli, hogy a kötelező tanulási időt nem lehet megspórolni, illetve ennek ára van. Szerinte szerepet kapott az is, hogy ezekben a hatalmas méretű beruházásokban óriási az extrahaszon csábítása.
Amint attól hangos a nyilvánosság hetek óta, az Elios (éveken át Orbán Viktor veje, Tiborcz István résztulajdona) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) feltételezése szerint úgy jutott hozzá mintegy háromtucat városban a közvilágítás korszerűsítésének megrendeléséhez, hogy vélhetően túlárazva, a tendereket központilag irányítva, manipulálva műszaki feltételeket, összeférhetetlen résztvevőkkel végezhették el a munkákat. Emiatt az OLAF a hozzávetőleg 13 milliárd forint uniós támogatás visszakövetelését javasolja az Európai Bizottságnak.
Már az első problémák is arról láttak azonban napvilágot évekkel ezelőtt, hogy mindeme most kiderült – vélhetően bűncselekményt is kimerítő – szabálytalanságok mellett a lámpák rendkívül rosszul teljesítenek, az emberek
vaksin kóvályognak az utcákon és megnőtt a balesetek száma.
A Független Hírügynökséget megkereste a neve említésének mellőzését kérő szakember, aki villamosmérnökként foglalkozik – nem utcai-ipari méretű – LED-lámpák építésével és telepítésével. Az egyetemen oktató szakember elmondta, hogy a tévékben és fotókon látottak alapján mindenekelőtt tervezési hibát vétettek.
Nem építettek be (megfelelő) optikát a lámpákba,
amelyek orvosolják a LED ismert hátrányát a korábbi, például nátriumgőzös izzókkal szemben: szűk sávban középen adják le a fényt, a széleken sokkal kevesebbet.
Nem igaz tehát az a feltételezés, hogy az akár nagyobb távolságra álló oszlopokra szerelve nem érhető el megfelelő világítás, de ezt a helyszínre tervezve kell elvégezni – mondta a szakértő. Hozzátette: már egy pár ezer forintos, lakásba szánt LED-szpotlámpában is a kívánalmakhoz igazítva lehet kapni megfelelő szögben és teljesítményben fényt szóró készüléket.
Napvilágot látott olyan vélemény – például Hadházy Ákos LMP-társelnöktől -, hogy a szemmel láthatóan nem elégséges világítás oka az is, hogy az önkényesen duplájára emelt élettartam-vállalás után valamivel lejjebb csavarják a teljesítményt, hogy ne túl hamar menjenek tönkre majdan a lámpák. Az Eliosnak beszállító Tungsram-Schréder Zrt. közleményben igyekszik cáfolni ezt, laboratóriumi teszteken alapuló modellezésre hivatkozva lehetségesnek tartja a mai LED-ekben a 100 ezer óra üzemidőt 25 évig. Ezzel kapcsolatban a mérnök annyit megjegyez: eleve aggályosak az ilyen előretekintő számítások, és egyáltalán nem mindegy a lámpák kifáradásának lefutása.
A múlt héten látott napvilágot az a hír, hogy Hajdúböszörményben tömegesen mennek tönkre a 2015 őszén az Elios-szerelte LED-ek. Ahogyan a Cívishír írta,
200-250 lámpatest romlik el évente, tízszer annyi,
mint a korábbi halogén izzók esetében. Az új LED-ek egyet nem bírnak, s az a túlfeszültség. Átfogó bejárást tartottak az E.ON, az üzemeltető városgazdálkodási cég és a lámpatesteket gyártó képviselőjével, s arra jutottak, hogy a problémák nagy részét az önkormányzat tulajdonában lévő aktív elemek elhasználódása okozhatja, de az emlegetett áramingadozásnak is köze lehet az elromlásokhoz.
Szakértőnk korábbi gyanúját érzi megerősítve ezzel a jelenséggel. Az alkalmazott lámpatest tervezésekor feltehetően súlyos hiba történhetett, mert a hálózaton rendszeresen előforduló feszültségingadozásra és a felmerülő zavarjelekre a tervezés és tesztelés – a hibajelenségek alapján – hiányosnak feltételezhető. További kockázatot hordozhat, ha a hálózat és a LED-modulok közötti átalakító elektrolit kondenzátorokat is tartalmaz, mert ezek érzékenyek a túlfeszültségre és normál körülmények között is öregedésre hajlamosak, amelyet az extrém kültéri hőingás csak gyorsíthat. Ezért ha ilyen elemeket is tartalmaznak a lámpatestek,
további meghibásodások várhatók.
A különböző felvételeken látottak alapján a mérnök-tanárnak erős kétségei vannak aziránt, hogy teljesíteni fogják az elvárt megtakarítást az eliosos lámpák. Úgy fest ugyanis, hogy ezeknél a fényforrásoknál nem tették lehetővé az egyszerű cserélhetőséget: a tenyérnyi LED-modulok helyett
a sok kilós komplett lámpatestet kell új darabra váltani,
amikor tömegesen kiégnek a LED-ek. Ekkor pedig darabonként százeres nagyságrendű kiadások várnak az üzemeltetőkre.
Ezekre a jelekre fogalmazta meg gyanúját a szakértő, hogy az Eliosban igyekeztek megspórolni helyenként nem csak a jobb minőségű anyagokat, hanem az ilyen technológiánál elengedhetetlen tanulási folyamatot is, valamint a szükséges tervezési ráfordítást. Persze igazán sok pénzt így lehet kivenni.
Fél órás késéssel, de mindjárt az elején egy kis műsorral kezdődött a csütörtöki kormányinfó: Harangozó Tamás MSZP-s képviselő átnyújtotta Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek a kalocsai és szolnoki OLAF-jelentéseket. Ezenfelül megtudhattuk, hogy Soros György miképp oktatja ki a bevándorlókat, de szóba került a meglepetést hozó hódmezővásárhelyi választás is.
Lázár János a csütörtöki kormányinfón elején leszögezte, hogy a 39 nap múlva megrendezésre kerülő parlamenti választások fő tétje az, hogy bevándorlóország leszünk-e?
Vagyis a „lázári értelmezés” szerint a
2018-as áprilisi választások arról szólnak, hogy Soros György vagy Orbán Viktor alakít-e kormányt Magyarországon.
Ezen a téren pedig ők a Fideszben mindent bevetnek és megtesznek azért, hogy meggyőzék a választópolgárokat. Sőt, a harc pedig már nemcsak az Európai Unió, hanem az ENSZ ellen is fog zajlani. Habár később egy újságírói kérdésre elismerte, hogy a nemzetközi vitát kavaró szövegtervezetben eredetileg nem szerepel a kötelező befogadás, ez bármikor megváltozhat a jövőben. Ugyanúgy hozzátette, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy négy – migárcióval kapcsolatos – kérdésben kérje ki a testület állásfoglalását.
Apropó a bevándorlás: Lázár az újságírók előtt olvasott fel a „Soros-bibliából”, amely tartalmazza azokat a szövegeket, amelyeket a Magyarországra érkező migránsoknak el kell mondaniuk. Olyan mondatokról van szó, mint
„egy harmadik nem biztonságos országon keresztül érkeztem”; „elveszítettem menekülés közben a családomat” vagy „egy üldözött társadalmi csoport tagja vagyok a Közel-Keleten”.
Ezek a mondatok pedig mind a „Soros-terv” részei, hogy a magyar és az uniós hatóságok így könnyebben fogadják el bevándorlók menedékkérelmét. Később Lázár hozzátette, hogy egyes ellenzéki jelöltek „aláírtak Soros Györgynek”, akik emiatt „hazaárulók”, de ő megtalálja az Európai Bizottságon belüli magyar hazaárulókat.
Kijárt a kormányzati bírálatokból az LMP-s Hadházy Ákosnak, Emmanuel Macron francia elnöknek és Jávor Benedeknek is. Lázár a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjéről megjegyezte, hogy ő számít a legfőbb magyar kormány elleni feljelentőnek az Európai Parlamentben.
A kormányinfó egyik „fénypontja” az volt, amikor
Harangozó Tamás szocialista képviselő két OLAF-jelentéssel a kezében lépett oda Lázárhoz,
hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszternek inkább erről kellene beszélnie, mintsem a bevándorlásról. Harangozó azután „halaszthatatlan közfeladatokra” hivatkozva kivonult a teremből és nem várta meg a választ, amin Lázár sajnálkozott. Hangsúlyozta, hogy az egész világításfejlesztés a szocialista kormányok ötlete volt, amihez Kovács Zoltán szóvivő hozzátette, hogy Harangozó maga mint szekszárdi önkormányzati képviselő megszavazta a város világításfejlesztését.
Lázár azzal próbálta igazolni a közvilágítási program sikerességét, hogy a vasárnapi hódmezővásárhelyi polgármesteri választások után, úton hazafele gyalogolva nem tudott a város utcáin vizelni este, mert annyira jól világítanak az utcai lámpák. Lázár János a hódmezővásárhelyi választásról azt mondta, hogy gratulál a függetlenként induló Márki-Zay Péternek, és támogatásáról biztosította a maga, illetve a kormány nevében is.
A megválasztott polgármester se találta eddig a város honlapján a közvilágítási fejlesztés pályázati leírását, ami most olvasható. A 750 milliós Elios-üzlet kapcsán mindenesetre szó sincs 100 ezer órás élettartamú LED-lámpákról, és azokról a megvilágítási problémákról, amelyektől hangos a sajtó.
A városházi apparátus ma arról tájékoztatta Márki-Zay Pétert, hogy a Hódmezővásárhely honlapján olvasható beruházás-ismertetés eddig is ott volt, bár ők korábban nem találták – mondta a Független Hírügynökség kérdésére a megválasztott polgármester. Ez ma elolvasható az uniós projektek közt. (Ahogyan az is csak „némi késéssel” került fel az oldalra, hogy Márki-Zay megnyerte a vasárnapi választást.)
Márki-Zay Péter szerdán utánanéz, valóban már korábban nyilvános volt-e a fejlesztés ismertetése.
Az mindenesetre látható, hogy a többi városi fejlesztéstől eltérően a világítási felújítás ismertetése
feltűnően szűkszavú, alig fél oldal terjedelmű,
semmiféle mellékletet se tartalmaz. Ahogyan a pályázati anyag se olvasható. Miként az OLAF-jelentés se, amiről Márki-Zay azt mondta: úgy tájékoztatták, hogy ez nincs is náluk – mondta lapunknak kedden este.
A rövid bemutatásból kiderül, hogy a lámpacsere-program kezdete 2011. június 22., a megvalósulás tervezett napja 2012. március 15. A projekt
összköltsége 749 502 ezer forint,
az uniós és magyar állami támogatás összege 374 millió 51 ezer forint.
A felújítás keretében kicseréltek 6751 lámpatestet és 42 fényforrást, összesen 6793 lámpát korszerűsítettek.
A 6793 lámpa korszerűsítésével az önkormányzat 35 százalékkal csökkenti a közvilágítás költségeit. Az energiatakarékos LED-technológia további előnye, hogy míg a hagyományos izzók élettartalma 12 ezer óra, a LED-fényforrásoké 60 ezer óra, ami az üzemeltetési költségekben is jelentkezik. Jelenlegi számítások szerint a város teljes pénzbeli megtakarítása 44 millió forint évente, ami 32 millió forint energiaköltség-csökkenésből és 12 millió forint üzemeltetési költség csökkenésből tevődik össze – olvasható a honlapon.
Az is kiderül itt, hogy a LED-technológiát használó fényforrások az alacsonyabb energiafelhasználás ellenére erősebb és egyenletesebb megvilágítást biztosítanak a város utcáin. Átlagosan a megvilágítás erőssége 53 százalékkal nőtt, az egyenletesség 217 százalékkal javult.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálati jelentésének megismerése után derülhet ki, hogy ezek az állítások igazak-e. Márki-Zay Péter azt ígéri, hogy haladéktalanul nyilvánosságra hozza az OLAF anyagát az Elios által elnyert beruházásról.
Az OLAF eddig megismert (javarészt a 24.hu, illetve az MSZP, valamint az Átlátszó által ismertetett) megállapításainak egyik sarokpontja az, hogy a tenderekben a felülről szervezett csalásgyanús modell „szabásmintája”: az utolsó pillanatban úgy módosították a kiírási feltételt, hogy
lehetővé tették a LED-ek élettartamát 60 ezerről 100 ezer órára emelve megadni.
Papíron, mert a gyártói specifikáció ezt nem ismeri el, de ezzel váltak a beruházások megtérülővé.
Ennek híján
a projektek eleve nem lettek volna támogathatók
– köszön vissza az OLAF megállapítása a jelentésekben.
A megvilágításra vonatkozó leírás sem látszik megegyezni azokkal a tapasztalatokkal, amelyekről egy sor település lakói számoltak be az Elios-féle lámpák felszerelése után. Kicsi megvilágított területek, óriási sötét terek, balesetveszélyes zebrák, gyalogosgázolások.
Egyébként a hódmezővásárhelyi volt az Elios karrierjének bölcsője. Itt szerezte meg azt a referenciát, amellyel aztán a többi városban (35-ben) sorra nyerni tudta a tendereket. És ez volt az a világítás-fejlesztés, amelyet Lázár János, saját bevallása szerint, előre megbeszélt Tiborcz Istvánnal.
Alig bevilágított járdák, zebrák, megszaporodott gyalogosgázolások. Ezekről írtak az Átlátszó olvasói vidéki településekről, amelyeken kicserélték a régebbi, jó, nátriumos lámpákat az Elios új LED-világítására.
Kilenc városból írtak olvasók beszámolót élményeikről olyan településekről, amelyeken az Elios az elmúlt időben kicserélte a régebbi, sárgás fényű nátriumos lámpákat új, korszerű, energiatakarékos LED-világításra. Több helyütt megemlítik, hogy az előző rendszert alig tíz-egynéhány éve szerelték fel.
A tapasztalat egyöntetűen az, hogy a LED-lámpák – a technológia sajátossága miatt – olyan irányított, szűk körbe szórt fényt adnak, amely miatt
lehetetlenség bevilágítani az oszlopok közvetlen környezetén kívül.
Ráadásul van olyan város (Gyál), ahol arra hivatkozva, hogy elegendő kevesebb lámpa is az új, erősebb fényű LED-ből, az oszlopok egyharmadán kikapcsoltatta a polgármester a világítást. Gyál egyébként azzal került be a hírekbe országosan is, hogy egy civil szervezet szakértő céggel megmérette a világítást, megállapítva, hogy minősége nem éri el a megfelelő értéket.
Több város olvasói konkrétan
megemlítik a balesetveszély növekedését és a közbiztonság potenciális romlását
azóta, hogy szinte sötétben botorkálnak az emberek a közterületen. Megszaporodó gyalogosgázolásokról írnak, s arról, hogy akad hely (Zalaegerszeg), ahol az önkormányzat a sok száz milliós lámpacsere után „okos zebrát” telepített az önkormányzat: az útburkolati fény felvillan az autósok számára, ha gyalogos közeledését észleli.
Zalaegerszeg volt az a város, amelynek képviselőtestülete először kiadta az ellenzék által kért OLAF-jelentést, majd másnap – arra hivatkozva, hogy a fáradtság egyszerre érte utol az összes Fidesz-képviselőt, akik emiatt tévesen szavaztak – visszavonta ezt a döntést.
Megérkezett viszont – az Átlátszó közadatkérése nyomán – a mórahalmi vizsgálati anyag. Ebben az Európai Csalás Elleni Hivatal lényegében pontosan azt a sémát tárta fel, ahogyan szerinte országosan zajlott az Elios túlárazott megbízása.
Ugyanazt a felülről irányítottságot állapította meg a pályázatban, egy nappal a beadási határidő előtt tették lehetővé a hivatalosan 60-80 ezer óra élettartamot 100 ezerre „vállalni”, amivel papíron megtörténhet a beruházás megtérülése.
Szó szerint ugyanazt írta ennek alapján az OLAF itt is, mint másutt.
“Ha az irányító hatóság nem módosította volna a pályázati határidő előtt felhívást, lehetővé téve, hogy 100.000 órányi élettartamot vegyenek figyelembe, egyik projekt sem minősült volna támogathatónak a megadott kivitelezési szerződés becsült értékek mellett.”
Mórahalmon 88 millió forintba került a lámpacsere, ennek 85 százaléka származott az uniótól.
Maga a pályáztatás is a már megismertek szerint zajlott:
az önkormányzat hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzéssel keresett kivitelezőt, az ajánlattételi felhívást az Eliosnak, a Simo Kft.-nek, és az U-Light Kft.-nek küldték meg;
az Elios és a Simo Kft. adott be ajánlatot, de utóbbit érvénytelennek nyilvánították;
az OLAF helyszíni ellenőrzést tartott a Simo Kft.-nél, és a cég ügyvezetője azt mondta, hogy a vállalkozás soha nem adott be ajánlatot közbeszerzésekre, mert nincs pénze ilyen megrendeléseket teljesíteni (ez az egyetlen eltérés, más – már megismert – vizsgálati jelentésekben ilyen nyilatkozat nem található);
az Elios szállítója a Tungsram-Schréder Zrt. volt, az alvállalkozóról nem kapott adatokat az OLAF;
összeférhetetlenség a szereplők közt, a szerződésben lévő kiviteli terveket az Elios alvállalkozójaként Horváth Dezső készítette a Simo Kft.-től, és ő írta alá a pályázati terveket is;
a projektelőkészítési tanácsadó a Sistrade Kft. volt.
Kecskemét képviselőtestülete ma közleményben tudatta, hogy – bár vizsgálati jelentést szerintük nem kaptak az OLAF-tól – nem adják ki ellenzéki képviselőknek, mert nyomozás zajlik, és az iratokat lefoglalta a rendőrség.
Kalocsán is akadtak érdekes momentumok az Elios ottani tevékenysége körül – ezek részleteiről tudott meg információkat a Független Hírügynökség Angeli Gabriella kalocsai független önkormányzati képviselőtől.
Tovább gyűrűzik az Elios, alias Tiborcz-botrány, legfeljebb a kormány, vagy éppen Orbán Viktor érzékenységét nem éri el. Pedig, mint a legfrissebb információkból kiderül a kifejezetten kormányfői vejnek kedvező lépések nem értek véget azzal, hogy számos magyarországi városban manipulált közbeszerzésen keresztül az Elios kapta a megbízást a közvilágítás korszerűsítésére.
Így történ ez Kalocsán is, ahol szintén a bevett gyakorlathoz alkalmazkodva kapta meg a feladatot a Tiborcz István-fél cég, s jutott nem pusztán komoly anyagi hasznot hozó feladathoz – amelyet aztán elég rosszul végzett el -, hanem még egyéb segítséget is nyújtott a kormányzat.
Kalocsán a képviselő testület hozzájutott ahhoz a szerződéshez, amelyet a város az Elios-szal kötött meg, s amelyből kirajzolódnak azok a részletek, amelyeket az OLAF kifogásolt, hogy kellő udvariassággal és óvatossággal fogalmazzunk.
Angeli Gabriella kalocsai független önkormányzati képviselő elsőként arról számolt be a Független Hírügynökségnek, hogy önmagában a tény, hogy elindult a pályázaton Kalocsa városa nehezen volt érthető, hiszen élő szerződésük volt a Démász-szal, amely szerződés csak 2016-ban járt volna le.
Azért volt számomra, így utólag tanulmányozva a szerződéseket, papírokat – mondja a képviselőnő – furcsa, mert
a korábbi korszerűsítést elvégző Démász-szerződés alapján, már a város kapta volna a korábbi rendszer és a Démász-féle korszerűsítés nyomán keletkező költségek közti különbséget, vagyis a megtakarítás már Kalocsáé lett volna.
Mikor léptek kapcsolatba az Elios-szal?
2013 februárjában pályázott a város. Amiért én nem hibáztatom Kalocsa akkori vezetését.
Miért nem hibáztatja?
Hát azért, mert az látható, hogy elő volt készítve a pályázat.
De valaki szólhatott felülről, hogy induljanak el a pályázaton, hiszen élő szerződésük volt?
Azt nem tudom, hogy szólt-e valaki. De mindenképpen furcsa a történet. Mindenesetre elindultunk ezen az EU-s pályázaton, amihez a város 85 millió forint önrészt vállalt, 2014 tavaszán.
És ki is fizették?
Igen, vagy legalább is a szándék megvolt rá, de néhány hónappal később, júniusban a kormány átvállalta az önrészt, és visszaadta a hitelszerződést.
Miért volt ilyen nagyvonalú a kormány?
Most már tudjuk, hogy miért.
Az önök kezében lévő szerződésből, illetve a pályázatból mi az, ami még kiderült?
Azt, hogy a pályázat maga egy ember műve, ugyanazok a számítási adatok szerepelnek benne, mint a már nyilvánosságra került többiben, valamint az, hogy Kalocsán csak a Tiborcz-féle cég pályázott.
Milyen maga a világítás? A bírálatok ugyanis nem pusztán arról szólnak, hogy nagyon is manipuláltak voltak, de arról is, hogy maga a végeredmény, a világítás is rossz.
Van, ahol jó, elfogadható, de ahol bokrok, fák vannak, ott kifejezetten rossz és veszélyes.
Ott volt mindenki, aki számít. Mindenki, akire számítottak, és aki számított valamire az elmúlt években. Az idei évértékelőn sem az volt a kérdés, hogy mit mond a vezér, hanem az, hogy mit hallanak azok, akik elmentek őt meghallgatni. Mit akartak hallani, és sikerült-e azt hallaniuk, amit hallani akartak.
A vejére súlyos megállapításokat tartalmazó OLAF-jelentés után mit tud nekik mondani a vezérük? Van-e mondanivalója arról, hogy kiderült: miközben milliárdokat költenek a Soros elleni gyűlöletkampányra, Magyarország befogadott menekülteket. Lesz-e valamilyen mondandója a vezérnek a Lázár Jánosék birtokai által körülölelt hódmezővásárhelyi luxuskastélyra? (Lázár, mintha ott sem lett volna.) Arra, hogy napnál világosabb lett, hogy a rezsicsökkentés szemfényvesztés, mert lehetne olcsóbb a gáz, mint amennyiért az állam adja az embereknek. (Németh Szilárd sem mutatkozott.)
Tudja-e lelkesíteni a hallgatóságát valamivel? Hogy mozduljanak, ha majd mozdulni kell?
Egymást vizslatták a meghívottak. Nem mindegy, hogy ki hol kapott helyet. Előrébb, mint tavaly, netán néhány sorral hátrébb lett helyezve. De legfőképp a másik arcát lesték, a rezdüléseit. Hogyan reagál a hallottakra, mer-e nem nevetni a miniszterelnök viccein.
A korábbi években sikk volt itt lenni. Elismertséget jelentett, az akol melegét, egzisztenciát. Azt, hogy benne vagy a brancsban.
Most nem sikk volt, hanem kötelező. (Mármint annak, akit meghívtak.) Akit nem, az már ment a levesbe. De ott lenni sem volt feltétlen öröm. Mutatják az ember képét a tévében, le sem lehet majd tagadni évek múltán. Lemondani csak igen alapos indokkal lehet a meghívást, amit vagy elhisznek odafent, vagy nem. Akiben már nem hisznek, annak annyi. Jobb tehát itt lenni és mosolyogni.
Ez a túlélés feltétele, és még ettől sem biztos semmi. Csak egy lehetőség, hogy holnap is legyen nap.
Nem arra volt kíváncsi a közönség, hogy mit mond a vezér, hanem arra, hogyan mondja. Papírról olvassa, görcsösen, mint már évek óta mindig? És ha valami fura huzat hirtelen kitépné a kezéből a leírt szöveget? Mit mondana akkor?
Sokan úgy tudják, hogy beteg, mások szerint csupán bizonytalan. Kérdés, hogy legalább rövid időre, a nyilvánosság előtt, tudja-e még erősnek mutatni magát. Mert a mi erőnk nála van. Addig vagyunk erősek, ameddig ő annak látszik. Ha neki vége, mi is becsukhatjuk a boltot.
Ha ő nincs, mi sem vagyunk.
Az a tévén keresztül is érződött, hogy megpróbált magabiztosnak mutatkozni. Hatalmasnak, tekintélyesnek. Jó lenne tudni, mi jött le mindebből az ő közönségének a helyszínen. Őszinte volt-e a taps a végén, vagy csupán a már megszokott ceremónia része.
Már csak másfél hónap van a választásig, utána meg majd csak kibírjuk valahogy.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
