Oktatás

Falusi Tamas

-

2024-09-03

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

„Miután Vitályos Eszter felsorolta, mit tett a kormány a családokért – az ingyenes tankönyvektől és az EU-s pénzből kiosztott laptopoktól a családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszerig és a határon túli magyar diákok támogatásáig – szót ejtett a mobiltelefonok iskolai elvételéről is. Elmondása szerint az intézkedés célja, hogy nagyobb figyelem jusson a tanulásra, és a szünetekben a gyerekek ne „kütyüzzenek”, hanem beszélgessenek egymással. Úgy fogalmazott: az ingyenes laptopok kiosztása jelzi, hogy amennyiben a tanulást segíti a digitális eszköz, akkor nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is lesz a használata.”

Mint az közismert, az oktatást érintő problémák közül a nép lelkét a legérzékenyebb ponton megérintő téma a mobiltelefon betiltás, ezért arról nincs értelme írni, mert annyian ágálnak a az összes elképzelhető placcon pro meg kontra, hogy az írás a nagy zajban úgysem jutna el a tudatig. Meg aztán nincs is határozott véleményem róla, de ezt ne árulják el senkinek.

Az egyéb intézkedéseket tekintve:

Ingyenes tankönyv: a kormány ezzel ismét bizonyította, hogy a „Liberté, Égalité, Fraternité” hármasból neki a középső a kedvence (a másik kettő nem fontos annyira), így aztán a Tiborcz Alíz nevű ifjú hölgy, pont úgy ingyen jut hozzá a tankönyvekhez, mint Kolompár Rómeó, akik közül az utóbbi szülei nagyon hálásak a Miniszterelnök Úrnak, hogy ezt a nagy jótéteményt adta nekik az iskolakezdéshez. Előbbi szülei szerint ez természetes.

Érdekes lenne, ha az állam nem a tankönyv-vásárlást támogatná, hanem a szegényeket, akkor több jutna nekik ugyanannyi pénzből, és kevesebb a százmilliárdos vagyonnal bíró családoknak, viszont ez lehetetlen, hiszen akkor sérülne az Égalité szent előírása, és így a szegények jogtalan előnyhöz jutnának a gazdagokkal szemben (pfúj!).

Ez a sportban is így van, például a Real Madrid – Pillangó utcai óvoda focimeccsen pont ugyanannyit cserélhet az óvoda is, mint a Real, egy fél játékossal se többet! Punktum! Hogy miért sorsolták őket egy csoportba? Mert Alizt és Rómeót is összesorsolták ugyanabba az országba, oszt annyi! Remélem, érthető! „Egyenlő pályák, egyenlő esélyek”, mondotta hajdan Sándor György. „Én biciklivel megyek”, tette hozzá. C’est la vie.

Kiosztott laptopok: mint tudjuk a laptopok sokmilliárdos árát a háborúpárti Nyugat adófizetői dobták össze. Az mindig veszélyes, ugyanis a migránssimogató genderisták finnyázós egy népség, és nagyon érdekli őket, hogyan költjük el a pénzüket. Emlékezhetünk: a múltkor is a magyar adófizetőkenek kellett a 13 milliárdos EU támogatást visszafizetni, nehogy vizsgálat legyen, mert Tiborcz csak így sétálhatott ki a projektből egyrészt a pénzzel, másrészt büntetlenül.
A fentiek miatt kíváncsiságból utána is olvastam.

2022. március 21.

„Nem verték nagydobra, hogy mely cégekkel kötöttek szerződést a tanulói és tanári laptopok leszállítására, amelyeket az Európai Unió újjáépítési alapjából akar majd finanszíroztatni az állam. Ezért több helyre is közadatigénylést adtunk be, hogy megtudjuk a részleteket – végül a Klebelsberg Központ válaszolt. A szerződésekben szereplő műszaki leírások alapján a notebookok egérrel, táskával, operációs rendszerrel és jótállással együtt kerültek darabonként átlagosan bruttó 300 ezer forintba. A nyertes cégek között – amelyek összesen 27 milliárd forinton osztoznak – megtalálható egy olyan vállalkozás is, amelyeket korábban az Orbán-kormánnyal hoztak összefüggésbe.”

2024.01. 11.

„Ezekben a hetekben, hónapokban osztották, osztják ki az általános iskolákban és a középiskolákban az ötödik, hatodik és kilencedik osztályosoknak azokat a laptopokat, amelyeket uniós pénzből szerzett be a Klebelsberg Központ a „digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása a tanulók és a pedagógusok számára” elnevezésű projekt keretében. Ebben a tanévben összesen 140 ezer laptopot vásárolt a Klebelsberg Központ bruttó 33 milliárd forint értékben a beszállítóktól.

A laptopok átlagos bruttó ára tehát 236 ezer forint.”

Mivel érdekelt, hogyan lett a laptopok ára két év alatt ennyivel olcsóbb (300e >> 236e), kerestem egy közbenső, 2023-as adatot. És találtam is.

Érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek.

Ha pedig ehhez hozzáveszem, hogy Kiss László III. kerületi polgármestert egy, a várható büntetéstől kétségbeesetten menekülő, más(!) ügyben nyakig sáros „vállalkozó” vádalku (4 év börtön helyett egy év két hónap fogház) keretében tett vallomása alapján letartóztatták, és börtönben őrzik mostantól akármeddig, már ott is vagyunk. „Mit számít egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?”, kérdezi Bicska Maxi a közönséget. „Mit számít egy pár milliós szórólap beszerzés egy sok-sok milliárdos laptop beszerzéshez képest?”, kérdem én. És nincs reakció. Hallgat a mély.

A családokat kedvezőbb helyzetbe hozó adórendszer: remélem, nem kell hosszan ecsetelnem, hogy ez megint csak a gazdag családoknak kedvező húzás, sőt ez még ez Égalité előírásait sem tartja be, hiszen sokan vannak, akik megfelelő jövedelem híján a kedvezményt nem, vagy csak részben tudják igénybe venni, míg a nagy jövedelmű családok egyrészt mind egy szálig, másrészt az utolsó fillérig is. Ha ehhez hozzáveszem Iványiék meghurcoltatását, a nem fizetős egészségügy lerohasztását, és a hajléktalanság kriminalizálását, akkor nyugodt lélekkel mondható, hogy a kormány jóvoltából itt csak a tehetőseknek terem babér. A többiek meg vegetálhatnak. Ha tudnak. Akár egy életen át. A pszichopatának fogalma sincs, mi az az empátia. Ezt Lázár János úgy fogalmazta meg, hogy „Akinek nincs semmije, az annyit is ér!”
A határon túli magyar diákok támogatása: az erdélyi, horvátországi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai és muravidéki magyar nyelvű oktatásban részt vevő diákoknak járó „Szülőföldön magyarul” támogatás 100 ezer forint.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azzal magyarázta, miért nem terjesztik ki Magyarországra is a pénzügyi segítséget, hogy akik Magyarországon gyermeket vállalnak, „számtalan támogatásban, adókedvezményben részesülnek, míg a határon túliak semmilyenben”. Hát, kérem szépen, egyrészt itt fentebb láthattuk a „számtalan támogatást” (akinek sírva röhögni van kedve, pluszként hozzá veheti még, hogy Magyarországon a családi pótlék 2008 óta változatlanul havonta 12 200 forint), másrészt amit Gulyás mond, az nem igaz.

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 % 2022: 5,1 %.

14 év. Annyi alatt sikerült mindezt elérni.

Ha én a kormány lennék, ennyi „eredmény” láttán elbujdosnék szégyenemben, de ők nem, sőt kiállnak a placcra, és dicsekednek vele.

Na, ja. Munkaalapú társadalmakban így szokás. Az oktatás egy huszadrendű valami.

U.i.: még az is lehet, hogy az okostelefonok azért lettek betiltva, nehogy kiderüljön, teljesítményben jobbak az állam által biztosított laptopoknál

Hol a legjobb élni?

Polonius

-

2024-08-10

0

A világhatalmak mint az Egyesült Államok vagy Kína be sem kerültek az első tízbe mint ahogy nincsen ott a Közel Kelet, de a mi régiónk sem. Közép Kelet Európa továbbra is az Európai Unió szegényháza, ahol Magyarország az utolsók között álmodik a felzárkózásról, amely soha nem jön el.

A francia Elle magazin női szemmel vizsgálódik vagyis nagyon odafigyel arra, hogy a hétköznapi élet mennyire vonzó abban az országban, melyet vizsgál. Az időjárás is fontos tényező: hiába gazdag és kiegyensúlyozott Skandinávia, mert a hideg és a sötét tél nem vonzza igazán a letelepedni vágyókat, akik kellemes időjárást és hétköznapokat keresnek: jól működő egészségügyet, oktatást, és ami talán még fontosabb, életörömöt. Ezért tarolnak a mediterrán országok, ahol a legkellemesebb az élet annak ellenére, hogy a gazdaság nem dübörög. A listavezető viszont olyan állam, amely az elmúlt 50 évben gazdasági csodát produkált: a brit birodalom távol-keleti kikötőjéből olyan GDP-t teremtett, amely az USA szintjét is eléri: Szingapúr az első. A városállam, melyet mostanáig a Li család vezetett, kiegyensúlyozott társadalmat tudott létrehozni a kínai többségből és maláj és indiai kisebbségből álló sokvallású civilizációjában, amely sok mindent megőrzött a brit gyarmati időből, például a jogrendet.

Európa mindenekfelett

Az első tízből 8 európai ország, Szingapúron kívül Japánnak sikerült még bekerülnie az Elle magazin válogatásába máshonnan. Japán amióta lemondott a világhatalmi szerepről a nyolcvanas években miután az USA erre kényszerítette, lassan fejlődik, a lakosság egyre fogyatkozik, de az élet minősége egyre javul.

Európában Olaszország áll az első helyen, és ezzel ő az ezüstérmes a világranglistán.

Olaszország gazdaságilag évtizedek óta gyengén teljesít, a lakosság ott is fogyatkozna, ha nem jönnének a bevándorlók. Mindennek ellenére a gioia di vivere – az életöröm jellemzi az olaszokat, és ez vonzza a külföldieket, akik szép számban települnek át Olaszországba. Európában a második, a világon pedig a harmadik Portugália, amely bár nem mediterrán állam, de mentalitásában közel áll az olaszokhoz és spanyolokhoz. A gazdasági teljesítmény itt is szerény

ám az Európai Unió támogatását itt jól használták fel, nem lopták el mint nálunk vagy Görögországban.

Európában a harmadik, a világon pedig negyedik Spanyolország, majd Franciaország következik. Az élet élvezete jellemzi ezeket az országokat is noha gazdasági teljesítményük távolról sem lenyűgöző, de a náluk jóval gazdagabb amerikaiak, skandinávok vagy svájciak szívesen töltenek el itt hosszabb időt vagy akár egész életükre letelepszenek itt.

Luxemburg és Írország következik, az Európai Unió két olyan állama, ahol a legmagasabb az egy főre jutó GDP. Távolról sem azért oly magas ez a szám, mert a gazdasági teljesítmény annyira lenyűgöző lenne viszont itt adóznak azok a nagy cégek, melyek szívesen számolják el profitjukat olyan helyen, ahol alacsony az adó, és a helyi kormány nem talál ki percenként különadókat költségvetési problémáinak megoldására. A tízes listán az utolsó kettő Nagy Britannia és Ausztria. A brexit megtépázta a britek hírnevét, de az élet minősége nem romlott hanem javult – igaz, hogy meg is drágult. Ausztria már a Habsburg időben kiérdemelte a boldog jelzőt, és amióta az oroszok kivonultak – 1955 – azóta mindent meg is tettek azért, hogy újra felidézzék a régi békeidők hangulatát.

A magyar-osztrák határ továbbra is jóléti határ

Ott kezdődik Ázsia – mutatott Magyarország irányába Metternich herceg, a Szent Szövetség létrehozója. A Habsburg monarchia kiváló diplomatája, aki már 24 éves korában hazája nagykövete volt Párizsban Napóleon udvarában, arra utalt, hogy jóléti határ húzódik Ausztria és Magyarország között. Ezen az azóta eltelt évtizedek sem változtattak: a rendszerváltás óta sem sikerült Magyarországnak felzárkóznia. Korábban még Matolcsy György megfogalmazott ilyen reményeket, de most már ő is inkább a magyar gazdaság válságáról beszél nem pedig arról, hogy

mikor érjük utol Ausztriát?

Közben pedig Magyarország polgárai a lábukkal szavaznak: soha ennyien nem dolgoztak Ausztriában! Ők is a jobb életminőséget keresik persze nem az európai első osztályon mint az Elle magazin olvasói hanem a harmadik osztályon, ahol a hatalom már ígérni sem meri, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet. Az Elle magazin magyarországi olvasói legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy a helyzet nem lesz rosszabb, de erre Orbán Viktor kormánya semmiféle garanciát sem tud adni.

Apróságok

Falusi Tamas

-

2024-07-28

0

Azt mondja a Kásler Miklós, az emberi erőforrások volt minisztere, hogy ő 50 fokban végzett 10 – 12 órás műtéteket, merthogy nem volt mese, életeket kellett menteni. Köszönjük, Kásler úr! Nagyon frappáns válasz egy rosszindulatú felvetésre.

Ezen rosszindulatú feltevés szerint az egészségügyet a „magyar kormány”-nak csúfolt tehetségtelen banda úgy az árokparton hagyta az adósságaival meg a gondjaival, hogy a XXI. században elvárható, európai szintű működés helyett gyakorlatilag már csak vegetál. Például a kórházakban kevés a klíma, azok is rosszak, de az egészségügy tehetetlen (pénztelen) vezetése képtelen megjavíttatni. Emiatt műtétek maradnak el, nem beszélve arról, hogy a túl meleg kórház igencsak kellemetlen. Főleg a betegeknek, akiknél komplilációkhoz, rosszullétekhez, a betegségük súlyosbodásához vezethet, de az orvosoknak meg a személyzetnek szintúgy – sőt még a látogatóknak is.

Miután lehiggadtunk eme példátlanul rosszindulatú vélemény okozta dühroham után, örömmel állapíthatjuk meg, a briliáns, kásleri válasz azt vágja a rosszakarók képibe, hogy dolgozni kell, nem kritizálni! Nem klíma kell a gyógyításhoz, nem komplikált felszereltség, meg mindenféle drága csilivili, hanem munka, munka, munka, és akkor simán megy minden, mint a zuhanás! Optimizmus legyen a jelszó, szúnyogcsípéssel nem törődünk, szikét ide, az angyalát! Balta is jó, csak előtte törölje le a nővér egy vizes ronggyal, mert nem szeretnék csúnya fertőzést a sebben! Nagy baj lehetne abból, a fertőző osztályra sajnos nem találtunk orvost, nővérek írják a recepteket. Már aki még közülük itt maradt.

Hogy Kásler mennyire vetette el a sulykot nagy kifakadásában, azt mindenki döntse el maga, a lényeg annyi, az orvosok és a személyzet sok munkája és önfeláldozása ellenére az egészségügy nincs a legjobb állapotban. Klímaügyben pláne. Persze, nem csoda, az egészségügyi államtitkár szerint a kórházi klímák annyira bonyolultak, hogy azt még a Mészáros & Garancsi Co. sem tudja uralni agyilag, mást meg nem bíznak meg a karbantartással, mert az kivinné a hasznot, ami rettenet. Klímás céget még nem vett a kormány, most már itt lenne az ideje.

A fenti sajnálatos körülmények miatt az egészségügyi kormányzat három év alatt jutott el a 17 %-os eredményig (14 klímafelújítás a 81 kórházban), így várhatóan további 17,6 év alatt, azaz 2041-ig az összes kórházban befejezik a munkát, ami száguldó országunk szédítő távlatainak egyike. Nincs megállás, mert (mint egykor nagy tanítónk, Rákosi elvtárs mondotta volt) „A határ a csillagos ég”, és az még egyelőre odébb van.

Természetesen ezek a kórházi klímák a világmegváltáshoz, majd Orbán ezt követő mennybemeneteléhez képest pimf ügyek. Nem csoda hát, hogy Semjén halálra röhögte magát Tusványoson, mikor a kórházi klímákról kérdezték, hiszen, mint mondta, „Ebben a háborúban egymillió embert halt meg, egymillió ember. Meghalt bárki is amiatt, hogy a klíma működött, vagy nem működött?” Egymillió. Úgy bizony. Ezekhez képest a klímaügy csak töpörödött semmiség! Különben is rövidülnek a nappalok, nemsokára beköszönt a tél, akkor meg mit tetszik itten hőbörögni?

Az egészségügyet így kivesézvén és ad acta téve, meglepetéssel értesültünk, hogy Tusványoson a kórházi klímák mellett téma lett az oktatás. Na persze nem a szégyenletes bérek miatti tanárhiány, vagy a munkaalapú fideszes szavazóvá nevelést célzó képzési módszerek révén, á, dehogy! Sokkal komolyabb az ok.

Néhány rosszakaró ezt hallva persze ismét működésbe lép, és felteszi a kérdést: az oktatásban miért nem azt látja a kormányzat a legnagyobb bajnak, hogy a tanári pálya a parancsutasításos, rosszul fizetett és túlterheléses jellege miatt elvesztette a vonzerejét? Ugyanis emiatt nem a legjobbak mennek tanárnak, hanem a leggyengébbek (habár ma már azok sem), így az ország jövőjét döntően meghatározó oktatás Orbánék jóvoltából már ma elintézi gyermekeinknek és unokáinknak a pocsék jövőt, azaz a pocsékságért gyermekeinknek és unokáinknak már nem kell semmit tenniük. Különben sem tudnának, hiszen pont őket nevelik ma is szorgos, imádkozó szalagmunkásnak. Csúnya dolog ez egy kimondottan, sőt forszírozottan család és gyerekbarát kormánytól, amely így az átoperálás mellett a tudástól és a kreativitástól is „megvédi” az ifjú nemzedéket.

Így mondanák a rosszakarók, ám ezt mi keményen visszautasítjuk, mert az oktatás átszervezésének hála az új nemzedék tagjai kiváló sportolók lesznek. Igaz, hogy csak elméletileg, mert tesióra ugyan mindennap van, de tornaterem meg nincs. Másra kellett a pénz, ahogy a kórházi klímák esetében is.

Tusványosra és az oktatásra visszatérve az ügyet az új miniszter, Hankó Balázs vetette föl, mégpedig a modellváltó egyetemek kizárását az Erasmus-, valamint Horizont-programokból. Akit részletesebben érdekel, itt megtalálja, mi most azt vizsgáljuk, hogy a miniszter úr hogyan látja a témát a programhirdető Tusványoson, mert a kizárás keményen kihat a magyar diákok pályázati lehetőségeire:

“Lássunk tisztán! A felsőoktatás nemzeti hatáskör, amihez semmi köze az EU-nak vagy a Bizottságnak”

Miután nem csak Hankó úr, hanem az EU meg a Bizottság is tisztán lát, egy árva szót nem szólt azzal kapcsolatban, hogy a kormány alapítványokba szervezi ki a felsőoktatást, ahol a pénzügyi rész teljes mértékben az egyetemtől független kuratórium kezébe kerül. Kuratóriumra eddig semmi szükség nem volt, mostantól viszont remek állásokat kínál a fideszes „mi kutyánk kölykeinek”, valamint biztosítja a lehetőséget, hogy a kuratórium által kezelt pénzből (miután az Alapítvány, mint olyan, nem közbeszerzés köteles) azok fizethetők, akiket a Vezetőség arra érdemesnek ítél. Ezzel a teljes oktatósereg és a tudományhoz közeli cégek mind a kormány markába kerülnek, azaz Orbánék szokásos pénzosztási technikája (a jók kapnak, a rosszak nem) teljes mértékben érvényesülhet.

Felidézte, hogy a programból azért zárták ki a magyar intézmények túlnyomó többségét, mert az uniós források felhasználásával kapcsolatban aggályok merültek fel.

A fogalmazás félrevezető: nem a „túlnyomó többségét” zárták ki, hanem a alapítványokba szervezetteket. Ha ez a túlnyomó többség, az nem az EU hibája. Az aggályok felmerülése stimmel, ugyanis EU pénzek esetén NINCS OLYAN, hogy KÖZBESZERZÉS NÉLKÜL lehet belőle megrendelni bármit. Ilyet az EU még véletlenül sem engedélyez. Ebből következően, ha a magyar kormány kötelezővé teszi, hogy az EU pénzeket az Alapítványok csak közbeszerzés keretében költhessék el, az EU megnyugszik, visszavonul, és visszaveszi az Erasmus és Horizont programokba a magyar intézményeket. De az Orbán kormány EZT NEM TETTE MEG! De nem ám! Így most az alapítványi egyetemeink ki lettek zárva, és sajnos akármennyire szidjuk is az EU-t, a saját hibánkból. Bizony!

Hankó szerint sem az egyetemi kuratóriumoknak, sem a Tempus Közalapítványnak nincs ráhatása az uniós kutatási pénzekre.

Arra, hogy ki kapja az EU-tól a pénzt, tényleg nincs. Az intézmények pályáznak, és a pályázatok elbírálása után azoknak megfelelően osztják szét a pénzt.

A megnyert pályázati pénz elköltésére viszont annál inkább! Úgy költi el az adott intézmény kuratóriuma, ahogy csak akarja, mégpedig bármiféle közbeszerzés nélkül. Na, ez nem tetszett az EU-nak, ám erről Hankónak láthatóan fogalma sincs… hacsak nem… de ezt inkább nem ragoznám.

Hankó felkérdezte a közönség soraiban álló oktatási ombudsmant, Aáry-Tamás Lajost, hogy ő tapasztalt-e problémát, illetve megkeresték-e Brüsszelből. Nem keresték, probléma van, persze, mindenhol van, de majd megoldjuk – hangzott a válasz.

A hülyítés magasiskolája. Nesze semmi, fogd meg jól! Ugyan mi a fenének kereste volna az EU a magyar oktatási ombudsmant? Fordítva még talán lett volna értelme, de a kormány még alkudozni sem akart az EU-val, a témát úgy söpörte le az asztalról, mint a sicc, kizárva ezzel a magyar diákokat az EU programokból.

Az EU-nak a kormánnyal van vitája, de a gyerekeket zsarolja” – összegezte Hankó a botrányt.

Új miniszterünk láthatóan nem egy IQ bajnok (hogy hogyan került oda, az számomra teljes rejtély). Mit tehetett volna mást az EU annak érdekében, hogy megakadályozza a saját, nekünk oktatásra odaadott pénzének az ellopását? Persze lehet, hogy ez a Hankó féle marhaság is csak trükk a magyar nép ismételt, immár ki tudja hányadik átverése érdekében. Ránk nézve sajnos annál szomorúbb.

“Izélhet minket Brüsszel a nemzetköziesítés kapcsán, de ennek a vége az lett, hogy csinálunk egy jobb programot, mint az Erasmus” – méltatta a Pannónia programot.

Brüsszel nem a nemzetköziesítés kapcsán izél minket, hanem a lopási lehetőség kapcsán, amit nem akar megengedni.

Azon, hogy hogyan lehet egy magyar program jobb, mint egy EU szervezésű, mikor a magyar egyetemek a nemzetközi sorrendben sehol, az oktatás meg mind pénzellátásban, mind minőségben (a kettő összefügg) csak a bányászbékához mérhető, töprengjen az, aki az Erasmusból a magyar kormány jóvoltából kimarad.

Hankóról most már egyértelmű a véleményem. Vele is csak többen vagyunk.

Nem volt még elég ezekből, tessen mondani?

Munkaalapú

Falusi Tamas

-

2024-07-21

0

Mindenki ment.

Muszáj volt menni, nemzedékek vándoroltak hosszú, végtelen sorokban, néha autók zúgtak mellettük el, melyekből szerencsések integettek, párszor pénzes táskával feltűnt egy ember, a gyengéket gondosan kikerülte, az erősnek és a jobban öltözöttnek néhány bankót csúsztatott, hogy az út menti boltban vegyenek maguknak gyorskaját. Persze csak ritkán és keveseknek, mert pénzosztással csak néhány foglalkozott, a legtöbbje a táskát rögtön bedobta egy kocsiba. Ebből lett egyértelmű, miért autózik minden szerencsés letekert ablakokkal. A táskás alak táska nélkül gyorsan felszívódott, nem érdekelt senkit, hová. Mindenki várta a következőt, hogy hátha most! De nem. Csak a kiválasztottak kaptak. Mindig csak ők.

A menet ment tovább. A gyengébbek sorra dőltek, lehengergőztek az árok alján lévő pocsolyába, néhány még megpróbált kikapaszkodni, de nem ment nekik. Rajtuk ettől kezdve nem segített senki, hiába rimánkodtak fölfelé. Nagyritkán feltűnt egy-két szanitéc, hogy összeszedje a végleg út szélén hagyottakat. Ahogy az idő haladt, és egyik évet követte a másik, mind rosszabbul néztek ki az emberek. A lemaradókat az őrség gyorsabb menetre ösztökélte, sokan részesültek figyelmeztetésben, a menet rendjét szolgáló és védő, egyenruhás csapat egyre több ember felett kapott hatalmat, és a vonulóknak igyekezni kellett, mivel hogy gyorsan jött a bodicsek. Nem akart senki legurulni, a pocsolya már végső állomás.

Szomorú menet volt. Úgy tűnt sokaknak, egyre szomorúbb. Kimerült horda, kába emberekkel, akik csak mentek, mentek. Mert menni kellett. Nincs mese.

A Bethesda Gyermekkórház 10 millióért állt ki koldulni a közvélemény elé. Oka egyszerű, elromlott a klíma, és a hőség miatt műtétek maradnak el. A kiállásra nincs jobb szó, mint a koldulás, hiszen a kórház a magyar népen kívül nem fordulhat senkihez. Az eltartója, azaz a Református Egyház abszolút magára hagyta, több hitelre régóta nem számíthat, aki idejön, és nem a fizetős ellátásba, az maga is szegény, az orvosok, ápolók és egyéb, rosszul fizetett személyzet rendőrségi felügyelet alatt dolgozik, a meleg már-már elviselhetetlen, a kötszer és gyógyszer hiány mindennapos, így aztán „gyógyítás” örvén az erre szolgáló intézetekben valami egészen más folyik. Az előjel mínusz plusz helyett.

A kórházaknak hatalmas az adósságállománya, nem tudnak fizetni, ezért a beszállítók szintúgy tönkre mennek, rájuk a jövőben nem számíthatunk, a példát látva más gyártók sem fogadnak el majd magyar kórházaktól rendelést, és ha ezt a Marsról jőve látná valaki, azt mondaná, itt egy előre eltervezett tömeggyilkosság folyik. Pedig nem. Dehogy! Csak kis segítség az evolúciónak. Választódjanak ki sokkal gyorsabban a még munkaképesek! Ahhoz forróság kell, eszközhiány, elromlott liftek, rossz kaja, valamint túlhajszolt és rosszul fizetett személyzet meg orvosok, akkor a nyugdíjasok, maródiak és egyéb szerencsétlenek az államkasszát a juttatásigényeikkel rövidebb ideig terhelik.

Az erősek így életben maradnak, a gyengék már nem annyira, de éppen ez a cél, mivelhogy nem is kellenek. A mások által eltartandó ember munkaerő helyett csak teher a munka frontján, ahol 24 órában üzemelő gyártószalagok garmadája várja a sok dolgos kezet. Ha a gyárakban dolgozóknak a sok gyengét meg maródit mind segélyezni kellene, nem tudnák fizetni a hiteleiket, nem tudnák eltartani az állam által elvárt három, további munkára szánt gyermeket, és nem tudnák segíteni Hatvanpuszta meg Felcsút lakóit, akiknek tengernyi ám a kiadásuk (ma már egy nyomorult jachtot sem adnak 25 milliárd alatt).

Az egészségügy így járul hozzá a csak terhet jelentők kiszűréséhez, ami az ország gazdasági fejlődésére pozitív hatással van. Az állam duplán jár jól vele, mivel a megspórolt pénzt mindenféle betegkiszolgáló és életben tartó eszköz helyett sokkal fontosabb célokra lehet fordítani, például a mesterségesen kinevelt és azóta is mesterségesen, állami pénzlélegeztető gépekkel fönntartott magyar oligarchia folyamatos állami megrendelésigényének biztosítására. Ahhoz kell ám a tőke, mert ezek a cégek nem olcsók. Nagyon nem azok, mivel nem ésszerűsítésekkel, minőségbiztosítással, új, gazdaságos módszerekkel, technológiákkal és ebből következően olcsó árakkal lesznek jobbak a versenytárgyaláson konkurenseiknél, hiszen nincs is versenytárgyalás.

Ha az állam kis pénzecskéjéből marad még valamennyi, az a kórházak finanszírozása helyett például repülőtér meg távközlési vállalatok vásárlására fordítható. Annak kidolgozása, hogy a hajdani létező szocializmusban (= egypárti államdiktatúra) megtapasztalt, és többszázezerszer igazolt elv, miszerint az állam a legrosszabb gazda, mekkora plusz költségeket okoz majd az állam által nemrég megvásárolt Liszt Ferenc repülőtér és a Vodafone esetében, halaszthatatlan feladat. A tanulmányterv elkészítésére külön salátatörvénnyel várhatóan új szervezetet hoznak majd létre főigazgatóval, négy igazgatóval, valamint a szükséges aligazgatókkal, titkárságokkal és egyéb személyzettel. A székház helyét a Liget projekt keretében külön szakbizottság fogja kijelölni. A Dürer park a legesélyesebb, különös tekintettel a tulajdonosra. A tanulmányterv végeredménye már ismert: A Vodafone és a Liszt Ferenc állami megvétele a világ legjobb üzlete! A számításokat majd ehhez kell igazítani.

A munkaalapú társadalom építése sajnos nem merül ki abban, hogy a társadalom összes tagja munkára alkalmas legyen. Ez az egészségügy lerohasztása révén az alkalmatlanok gyors kiszűrésével – mint láttuk – megoldható, ám a szellemi felkészítés legalább olyan fontos hogy a társadalom hasznosítani tudja őket. A felkészítési munkálatokra legalkalmasabb az adott ország oktatási rendszere.

Az oktatási rendszer célját illetően: a munkások kineveléséhez semmi szükség a kreativitási készségek fejlesztésére, hiszen a terméket a kínai mérnökök már kitalálták és kifejlesztették Sanghajtól délre Csöcsiang tartományban, megtervezték hozzá a gyártósorokat is, melyeket majd ide szállítanak, és kész. Ezért a leendő magyar munkásnak még gyerekként az iskolában a legfontosabb nem a kreatív gondolkodás, hanem a memoriter, magyarán a bifla! Tudnia kell a szalag mellett, hogy az adott számú csavart hányas kulccsal húzza meg. A többi nem az ő dolga. A sok agymenés csak zavart okoz.

Az oktatásban résztvevőknek nagyon fontos még a hazaszeretet, mely a tanulmányaik során bele kell ivódjon lelkük minden zugába. Jelenlegi kormányunk elsőrendű érzése a hazaszeretet, ezért elsőrendű célja a haza mindenáron és mindenkitől való megvédése. Például a szövetségeseinktől is. Bezzeg a gonosz ellenzék együtt akar működni velük, ami rendkívül ártalmas, mert akkor nem mindig a mi akaratunk érvényesül 100 %-ban, hanem kötnünk kell néhány kompromisszumot. A csapatjáték sajnos már ilyen, jobb, ha a gyermek már az iskolában megtanulja: nix csapatjáték, nix kompromisszum! Nem passzolok senkinek! Attól lesz a haza csuda szuverén. Igaz hogy az ország gazdaságilag az utolsó helyre csúszik, igaz, hogy mindenki minket utál meg rajtunk röhög, de a haza mindenekelőtt! Ha ez az ára, akkor ez! Örökké éljen Orbán Viktor, aki megvéd minket bármifajta változástól meg együttműködéstől, melyek szép hazánkat veszélyeztetik.

A gyermekek szellemi fejlődését illetően van még egy fontos dolog. Nem véletlenül szól úgy a mondás: ora et labora, hiszen a munkás nem zűrözésre meg bujtogatásra kell, hanem hogy munkája révén a társadalom hasznos tagja lesz, akinél a munka becsület és dicsőség dolga! Bizony! Nem a pénzé, de nem ám! Aki arra bazírozik, az a spekuláns, akit utálni kell, ahogy tanultuk marxizmus-leninizmus órán, és ahogy legújabban Orbán Viktortól is. A vallás tehát a következő fontos dolog, mert aki vallásos, az mindig hős harcosunkra, Orbánra szavaz, és nem az agya diktálja, hogyan is éljen, hanem a plébános meg a Biblia. Ezért érdemes isten szolgáit pár apró juttatásban részesíteni, akkor jobban dolgoznak majd a munkásosztály nevelésén plusz a szellemi irányításán, az iskolán túli időszakban is.

És akkor minden jó lesz, emberek! Ahogy már most is látható.

Amikor olvastam, hogy a Bethesda GYERMEKkórház 10 millió forintért kuncsorog, és nem azért ám, hogy minden kórteremben 2 méter átmérőjű színes televízió legyen, hanem hogy a beteg gyermekeket időjárástól függetlenül tudják műteni, borzasztóan meglepődtem. Hiszen a klíma már a múlt században is abszolút normális kellett legyen, műtőben pláne, sőt nagyon is, és bizony, ha bármilyen meghibásodás előfordult, a fenntartó azonnal, minden késedelem és gondolkodás nélkül lépett, hogy a lehető legrövidebb időn belül a normál helyzet helyre álljon. Akkor most mi lehet, hogy egyes oligarcháink által óránkét keresett összeget nem tud a fenntartó állam előteremteni? Hiszen Mészáros, ha egy órával tovább alszik, már 15 millióval gazdagabb. Hamar rájöttem persze, hogy a Református Egyházat gyakorlatilag eltartó állam vezetőinek fél méter vastag titánbőre van, azért nem sül le pofájukról, holott ez aztán mindennek a teteje! Vagy az alja. Illetve is.

A külföld ettől kezdve nekünk életveszélyes. Még megtudná valaki, hogy magyar vagyok, és akkor el kéne süllyednem szégyenemben. 100 méter mélyre. Minimum.

Orbán ex minisztere: “Tíz éve szóltam, hogy ez a gazdaságpolitika lecsúszáshoz vezet”

Polonius

-

2024-05-12

0

Orbán ex minisztere: “Tíz éve szóltam, hogy ez a gazdaságpolitika lecsúszáshoz vezet”

Chikán Attila, aki Orbán Viktor első kormányában volt gazdasági miniszter hiába figyelmeztetett előre. Veiszer Alinda műsorában elmondta, hogy “a kitűzött célok és azok a társadalmi körülmények, melyek között megvalósulnak, nem felelnek meg a magyar gazdaság tényleges követelményeinek.”

Chikán Attila ex miniszter hozzátette:

”szinte alig találni olyan mutatót, amelyben ne lennénk Európa legvégén.”

Különösen kifogásolta, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális hálózat nem szerepel az Orbán kormányok prioritási listáján. Chikán Attila hangsúlyozta, hogy

“az egészségügyi és az oktatási rendszert akár áldozatok árán is helyre kellene állítani oly módon, hogy a pénzt máshonnan ide kellene irányítani.”

Surányi György ugyanerről a Pénzügykutató Intézet tanácskozásán azt mondta:

”Könnyű lenne 2000 milliárd forintot találni a jelenlegi költségvetésben, melyet át lehetne csoportosítani az egészségügy támogatására”

– hangsúlyozta a Nemzeti Bank ex elnöke.

Erre Chikán Attila a közeli jövőben nem sok esélyt lát. Vajon miért?

A politikai siker záloga a gazdasági kudarc

Orbán Viktor első négyéves periódusa idején – 1998-2002 – arra jött rá, hogy egy stagnáló társadalom sokkal stabilabb politikai hatalmat eredményez mint egy dinamikusan változó, amelyben feszültségek keletkezhetnek a különböző érdekcsoportok között. A nemzeti együttműködés rendszerének gazdaságpolitikája épp arra irányul, hogy újratermelje azt a sokmilliós szegény szavazótábort, amelyiket olcsón meg lehet vásárolni, és demagóg propagandával félre lehet vezetni. A magyar lakosság döntő többsége európai mércével mérve szegény vagyis kiszolgáltatott hiszen rá van utalva a gyengén működő állami egészségügyre, oktatásra és szociális hálózatra. Ez a szavazó tábor biztosítja a kétharmadot 2010 óta a parlamentben.

A 2022-es választás megnyerésére Orbán Viktor 1500 milliárd forintot költött, amelyet azután kamatos kamattal visszavett az Európa bajnok inflációval. Az egészségügy, az oktatás és a szociális hálózat gyenge működése azzal a rejtett előnnyel is jár, hogy a szegény néprétegek gyorsan távoznak a túlvilágra, és amíg a nemzeti együttműködés rendszerében munkálkodnak addig többségük gondolkodással nemigen fárasztja magát, mert az oktatási rendszer erre az apróságra elmulasztja őt megtanítani.

A Türkménbasi rendszere ugyanerre a logikára épült Türkmenisztánban, de ott a földgáz biztosítja a gazdasági egyensúlyt. Orbán Viktor rendszerében ez volt az uniós eurómilliárdok szerepe. Ezt vette észre Brüsszel, mely most blokkolja a pénz nagy részét.

Mi jön most? Hét szűk esztendő – mondta Orbán Viktor 2022-ben a megnyert választások után. A kínai beruházások nem pótolják az uniós euró milliárdokat, de javíthatják az ország külső megítélését hiszen az export kedvezően befolyásolja a kereskedelmi és a pénzügyi mérleget. Belülről nem is fenyegeti jóformán semmi Orbán Viktor uralmát, de kívülről annál inkább: Magyar Péterben mind Washington mind Brüsszel megtalálhatja azt a figurát, aki képes destabilizálni a nemzeti együttműködés rendszerét, amely pénz híján akadozik.

A baj az, hogy Washington és Brüsszel csak Orbán Viktor megbuktatásában érdekelt – az orosz és a kínai kapcsolat miatt -, és semmifajta elképzelése sincs Day after programra: mi lenne Magyarországgal Orbán bukása után?!…

Magyarország a globális gazdaságban lecsúszó Európai Unió gyengén teljesítő tagállama

Polonius

-

2024-03-29

0

Magyarország a globális gazdaságban lecsúszó Európai Unió gyengén teljesítő tagállama

Magyarország egyre jobban kihasználja a digitális gazdaság előnyeit, de még mindig igencsak el van maradva a világ élvonalától.

Digitalizáció tekintetében Magyarország jól teljesített az Európai Unióban: elérte a 15-ik helyet a 27 ország között, ez öt hellyel jobb – ez derül ki az Egyensúly Intézet jelentéséből. Kitűnik, hogy azok az országok az igazán eredményesek, melyek állandóan fejlesztik a digitális gazdaságot: az első helyen Finnország, a másodikon Hollandia, a harmadikon pedig Dánia áll. Magyarország hogyha javítani szeretne a helyezésén, akkor az oktatást kell fejleszteni ezen a téren is – állapítja meg a jelentés.

Ugyanezt hangsúlyozta a Google Magyarország főnöke is, aki a hvg.hu-nak nyilatkozott. Bíró Pál elmondta, hogy

“a magyar digitális gazdaság jelentős lemaradásban van.

A McKinsey szerint 2017 és 2021 között körülbelül 42 ezer milliárd euróval nőtt a digitális gazdaság Kelet-Közép Európában. Ezen belül a digitális kereskedelem 2019 és 2021 között 21 ezer milliárd euróval nőtt, ez körülbelül a 80%-át jelenti a digitális gazdaság növekedésének. Ezekben az országokban a digitális kereskedelem jelenti a növekedés motorját. Magyarországon a digitális gazdaság részesedése a GDP-ből 6%, a régióban viszont 10% körül jár míg Európa nyugati részén 15% körül. 2030-ig a magyar digitális gazdaság 8 ezer milliárd euróval növelheti a GDP-t, ha sikerrel veszi az akadályokat mindenekelőtt az oktatás fejlesztését, mert a jelenlegi nem megfelelő” – hangsúlyozta a Google Magyarország vezetője.

Az oktatás a gyenge pont

Magyarországon – az uniós államok jelentős részéhez hasonlóan – csökkent az oktatás részesedése a GDP – ben annak ellenére, hogy mindenütt tisztában vannak vele: a jövő szempontjából ez döntő fontosságú lehet, és, ha ez a trend marad, akkor fokozódik Európa lemaradása a világ más részei mögött.

Az okos ország indexen az első helyet Svédország szerezte meg, a második Szlovénia, a harmadik pedig Belgium. Az oktatás teljesítményét mérő mutató szerint Magyarország a 21-ik az Európai Unióban. Három helyezéssel gyengébb mint négy évvel korábban.

“A magyar közoktatási rendszer mind európai mind regionális szinten veszít a versenyképességéből”

– állapítja meg az Egyensúly Intézet friss jelentése.

Az egészségügy állapota javult, de továbbra is siralmas

Itt Svédország az első, Írország a második, Málta pedig a harmadik. Magyarország a 23-ik helyen áll. Csökkent az alkohol fogyasztás és a dohányzás, de a megelőzhető betegségek terén továbbra is rémes a helyzet: a huszonhatodik helyen állunk és csak Románia áll mögöttünk ezen a listán.

Az egészségügy terén ugyanaz a helyzet mint az oktatásban egész Európában: mindenki tisztában van annak fontosságával, de mégsem jut rá elég pénz, mert nehéz belőle bizniszt csinálni. Az állami egészségügy állandóan finanszírozási gondokkal küszködik, a privatizálás viszont beleütközik a jövedelmi korlátba: az alacsony jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportok nem tudják azt megfizetni. Ez különösen az egykori szocialista államokban nagy probléma, de mindenütt előjön hiszen a korszerű egészségügy méregdrága, ezért az államok egyre kevésbé képesek finanszírozni azt.

Az egészségügy fontosságát jól mutatja, hogy megatrendek tekintetében Svédország őrzi vezető helyét az egészségügyben, és ennek következtében az egész versenyképességben is, a második helyen a finnek, a harmadikon a hollandok végeztek. A nagy vesztesek: Németország és Olaszország. Régiónkban Észtország és Szlovénia a listavezetők. Magyarország összesítésben a 21-ik helyen végzett, ez azt jelenti, hogy nem változott a versenyképessége az Európai Unión belül – írja az Egyensúly Intézet jelentése.

Tegyük hozzá, hogy az Európai Unió versenyképessége jelentősen romlott a vetélytársakhoz képest, mert sem a digitális kihívásra nem találtak igazán hatékony választ Észak Amerikához és Kelet Ázsiához képest. Az energia válság pedig padlóra küldte az európai gazdaságokat, és ezt a negatív trendet az ukrajnai háború csak felerősítette. Magyarország tehát egy lecsúszó régió utolsó harmadába tartozik a nemzetközi versenyképességi vetélkedésben, és ez nem sok jót ígér a közeli jövőre hiszen az Európai Unió tagállamainak nem lesz elég pénzük arra, hogy megfelelőképp finanszírozzák a digitális átállást, az oktatást és az egészségügyet, amelyek meghatározzák egy állam versenyképességét a huszonegyedik században.

Tanárok és fizetések

Falusi Tamas

-

2023-12-19

0

Hát itt van megint. A téma. A tanárok fizetése. És megy ám a szöveg éjjel nappal meg persze minden hullámhosszon, hogy ez az EU hibája, mert ha az EU nem ad pénzt, illetve… khm… „továbbra is visszatartja, ami nekünk jár” (ebből főleg a „jár” a röhejes, mert azt a pénzt az EU önként adja nekünk), akkor sajnos, tárja szét kezét az illetékes, szegény tanárok nem kapnak fizetésemelést.

Azon persze csodálkozunk páran, hogy a gonosz Gyurcsány, aki mindenkit sanyargatott, hogyan tudott az oktatásra több pénzt fordítani GDP arányban egykoron, mint Orbánék ma, holott az EU erre egy árva fityinget sem adott Gyurcsányéknak.

Németországban is sokkal jobb a tanári fizetés, még relatíve is, pedig ők nettó befizetők, azaz nem hogy kapnának az EU-tól pénzt, hanem még adnak is neki, és mégis. Mindez ellenére. Ezek szerint csak nálunk létezik az az erősen negatív kicsengésű jelenség, hogy az ország saját pénzéből nem tudja fizetni a tanárait. Ahhoz külföldről plusz pénz kell neki. Legalábbis ezt hazudozzák a regnálók hazudozói, akik közé azon az oldalon szinte mindenki beletartozik.

A tanári fizetést tekintve vannak, akik állandóan azzal zargatják a jónépet, hogy az értelmiség különböző fajtái közül (kártékony, hasznos, futottak még kategória) a tanárokat kellene a leginkább megfizetni, mert akkor a legjobbak választják a tanárságot, és így a jövőt biztosító fiatalság maximális felkészítéssel érkezik ki az életbe, hogy megkezdje gyarapító és jobbító munkásságát mindannyiunk üdvére és hasznára.

Vannak persze, akik nem így gondolják. Ezek általában politikusok, azaz ne várjunk tőlük sokat észbelileg, így aztán a tanároké a legalacsonyabb értelmiségi fizetés azzal a mindent elsöprő indokkal, hogy hosszú a nyári szünet. Ebből következően tanárnak csak azok mennek, akik sehova máshová nem jók, ráadásul lusták, mert azt hiszik, hogy a kéthónapos pihenő révén ott majd nem kell sokat dolgozni.

A fenti két csoportból az elsőbe a társadalom legnagyobb elméi tartoznak. A másodikat nem minősíteném, talán csak annyit, hogy a megnyilvánulásaikat tekintve valószínűleg mind utálták az iskolát, és ma is büszkék arra, hogy majdnem megbuktak matekból. A probléma sajnos az, hogy kellemetlen módon az utóbbiak kezében van a hatalom, és ők állapítják meg a tanári fizetéseket is, ha pedig emiatt lenne némi renitenskedés, rendőri felügyelet alá helyezik a teljes oktatási rendszert. Meg is tették, ahogy kitalálva lett, így aztán az ott dolgozók csak egyet tehetnek: „Igenis, értettem törzsőrmester úr!

Az állam által meghatározott fizetések megállapításhoz az kell, hogy a megállapító fel tudja mérni a helyzetet, és racionális alapon tudjon dönteni. Az sem árt, ha vannak információi, és azokat helyesen értékeli. Ez utóbbi nálunk sajnos nehézségekbe ütközik, lásd például a miniszterelnök (a magyar miniszterelnökről van szó) helyzetértékelését, amelyről magam is írtam már, de nem lehet elégszer ismételni, hogy minden olvasó lássa, mekkora ismeretanyaggal és észbeli képességgel bírnak azok, akik döntenek:

Orbán szerint „…a sikeres felzárkózás három legismertebb példája Dél-Korea, Finnország és Írország esete. Ezek a példák nemcsak azt mutatják, hogy lehetséges belépni a fejlett országok csoportjába, de azt is, hogy nem csak egy kizárólagos úton. Dél-Korea az iparfejlesztésre, Finnország a gazdasági szerkezetváltásra, Írország pedig a tőkebeáramlásra fókuszált”.

A magyar miniszterelnök sajnos nem tudja, és még sajnálatosabban nem mondták meg neki, hogy egészen véletlenül pont ebben a három országban kiemelkedően jó az oktatás, az ottani diákok ragyogóan szerepelnek a felméréseken, és ezek hárman kifejezetten arra fókuszáltak, amiről a mi miniszterelnökünknek fogalma sincs. A tanítás minőségére. A felzárkózásuk okainak 90 százaléka ebből származik.

Az persze magától értetődik, hogy a „munkaalapú” társadalmat építgetők inkább szalagmunkásokban gondolkodnak, mint egyetemi tanárokban és a saját, őket szolgaian kiszolgáló „értelmiséget” az általuk alapított, jól kistafírozott és az előírt, rigorózusan betartandó elveket a hallgatók agyába beégetni képes intézményben (Matthias Corvinus Collegium) vagy intézményekben (+ Pázmány Péter Katolikus Egyetem) állítják elő. Az a sokak számára szomorú tény, hogy ebből sohasem lesz tudás alapú társadalom, egyáltalán nem érdekli őket. Attól még hatalmon maradnak, sőt ez az egyik feltétele a hatalmon maradásuknak, ezért, ha ők maradnak hatalmon, biztosan ezt a politikát fogják folytatni. Következmény: továbbra is távcsővel nézhetjük Ausztria hátát az akkugyárainkkal, amelyek energiaellátását orosz gázzal üzemeltetett erőművekből biztosítjuk. Jóban is kell lennünk Putyinnal, Erdogánnal, de még a bolgárokkal is, nehogy elzárják a gázcsapot, mert akkor nekünk végünk. A diverzifikácó nyilván hiányzott a kormányzók szótárából, mikor még volt erre pénz, és meg lehetett volna valósítani. De az a pénz sajnos másra kellett. Ma már tudjuk, mire.

A számokat illetően:

ha az idén év végére érvényes tanári bruttó átlagfizetést 500 000 forintban határozzuk meg, és figyelembe vesszük az inflációt, akkor Orbánék 13 éves regnálása alatt a tanári átlagfizetés 64 százalékkal nőtt. Ez évi kb. 3,9 százalék növekedés, ami azért nagyobb, mint a nyugdíjak növekedése, a nyugdíjak ugyanis csak az infláció mértékével növekedtek, vagyis nem növekedtek 13 év alatt semmit. Természetesen mondható, hogy a 13. havi nyugdíj azért csak valami (egyszeri 8,3 % plusz), ám sajnos ez sem annyira plusz, hanem sokkal inkább a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi Orbán általi ellopásának a 10 év utáni abbahagyása. Ebből következően mondható, hogy a tanárok ugyan rosszabbul jártak, mint a többi értelmiségi, de jobban, mint a nyugdíjasok! Azaz a nyugdíjasoknál nem járt rosszabbul senki. Még a tanárok sem!
Magyarországon 75 ezer pedagógus dolgozik az általános iskolákban, több mint 33 ezren a technikumokban, gimnáziumokban és szakgimnáziumokban, majdnem 31 ezren az óvodákban. Ez összesen 139 000 fő. Ha átlagban mindegyiknek 40 %-kal emelnénk a bérét (az 500 000 forintos átlagfizetés így plusz 200 000 forinttal 700 000 forintra nőne), akkor az évi 333 milliárd forint plusz kiadást jelentene a költségvetésnek.
A magyar költségvetés éves főösszege kb. 39 000 milliárd forint, azaz a szükséges pénz ennek 0,8 százaléka. Nem mondhatni, hogy nagyon megrengetné a költségvetést.
A kormány januártól a tanároknak 10 % béremelést ígér. Ez évente a költségvetés 0,2 %-a, és az EU által most felszabadított, kb. 10 milliárd EUR = 3800 milliárd HUF összegből 45 évig lenne fizethető. Nem valami nagyvonalúak.
A Vodafone-ért a kormány által kifizetett 660 milliárdból két évig lehetne azt a 40 %-os tanári béremelést fizetni.
A Budapest Belgrád vasútvonal árából (eredetileg 750, de ma már inkább 800 milliárd forint) majdnem két és fél évig.
A kormány által megvenni óhajtott Liszt Ferenc repülőtér árát mostanában 1440 milliárd forintra becsülik. Erről inkább ne is mondjunk semmit.

A fentiek alapján megállapítható, hogy továbbra is nagy erővel folyik a hazudozás és a ködösítés annak érdekében, hogy a nép elfogadja, miszerint a pedagógus béremelést a gonosz Brüsszel, az ott áskálódó ellenzéki küldöttek akadályozzák. Az igazságnak olyan sok, érvekkel dolgozó hirdetője nincs, ezért az embereknek ismét csak (már megint!) érzelmek alapján kell dönteni.

Akkor pedig a FIDESZ győz. Ki hitte volna, emberek?

Tanár

Falusi Tamas

-

2023-08-24

0

A tanár, kérem, egy szükséges rossz. A szükség kiváltó oka, hogy a szülők sem a tudományokhoz, sem a művészetekhez nem konyítanak, lexikális tudásuk gyönge, pszichológiai képzettségük nincs, viselkedéskultúrájuk pocsék, erkölcsi szintjükről meg jobb, ha nem is beszélünk, rémes látni, hogyan idomítják azt a szegény gyereket.

A csak szülői nevelés több évezredes rossz tapasztalatait tekintve nem volt kérdés, hogy valamit tenni kell, ezért találta ki az emberiség a tanárokat, mégpedig pont úgy, ahogy a buszsofőröket, a csillagászokat, a mentőket, a kínai mosodásokat és még sok egyéb hasznos dolgot, hiszen az ember nem érthet mindenhez, nem káptalan a feje, meg aztán ideje sem lenne rá.

Tanárra tehát szükség van. Országa válogatja, mennyire.

Munkaalapú társadalmakban nem nagyon. Arrafelé a tudás messze nem hatalom, hanem elhárítandó veszély, mégpedig a regnálókra nézvést, akik szerint jobb, ha az oktatást a Belügy tartja kézben. A tanárság nem nagy erő, egy kéz elég hozzá, akkor a másikban ott lehet a gumibot.

Ilyen országban az alacsony fizetés miatt a leggyengébbek mennek tanárnak, mert az ott szokásos tanítási módszer általuk is elvégezhető: a rögzített tananyag órai ledarálása, otthoni bemagoltatása, másnap röpdolgozat, javítási minta, mit nem tudtál, elégséges, kész. Az igazán fontos dolgokat a lurkók majd megtanulják a templomban. Meg a munkahelyen. Ora et labora. A sorrend a lényeg, természetesen.

Ez a társadalom nem az agy sima működését megzavaró gondolkodást, hanem dolgos kezeket vár el mindenkitől. A fő cél a munka (ezt mintha régebben hallottuk volna már…).

Persze az ilyen társadalmakban sem mindenki fizikai dolgozó, szükség van valamiféle értelmiségre is. A rendszer ún. „tehetséggondozókban” neveli ki a hozzá maximálisan lojális, a hierarchiát szigorúan betartó, vezetői réteget. Értem? Jawohl, Herr General! Az, hogy a vezetők kiválasztása nem szakértelem, hanem lojalitás alapú, magától értetődik, a kontraszelekció meg ki a fenét érdekel, ha a jelölt jól tud bólogatni.

A kétharmadosan munkaalapú országokban, ahol a hatalom azt csinál, amit akar, az oktatási rendszert úgy alakítja át tantárgyilag, és juttatja egy részét a klérus, valamint alapítványok révén a saját tulajdonába, hogy az onnan kikerülők szemlélete neki kedvező legyen.

Ez az oktatási rendszer rendkívül takarékos, ennek következtében a tanárok fizetésemelését más, hasznosabb célokra lehet fordítani. A stadionépítés ugyan neccesnek látszik, mivel a meccs még mindig nem családi program, és a stadionra szükség sincs nagyon, mert az a nyolcszáz, uszkve ezer érdeklődő lelátó nélkül is elfér a gyep körül, viszont a Főnök hobbija tabu, megkérdőjelezni életveszélyes, és egyébként is tilos.

A tudásalapú társadalom nem ilyen. Náluk az értelmiségiek közül a tanárok vannak igazán megfizetve.

Nem véletlenül, mert az ottani vezetők szerint tanárnak a legjobb képességűeknek kell jelentkezniük, szerintük ugyanis az új nemzedékek képzettsége határozza meg az ország jövőjét. Az elvük az, hogy nem lehet mindig külföldi összeszerelő üzemek betelepülésére várni, ezért úgy gondolják, hogy azt az üzemet saját tudásból nekik kell kitalálni otthon (ki is találják), majd felépíteni egy olcsó, munkaalapú társadalomban, ahol sok a dolgos kéz (fel is építik, például nálunk), és már talicskázhatják is a hasznot haza. Közben kitalálhatnak még újabb termékeket, és megtervezhetik az ahhoz szükséges gyárakat, ugyanis van idejük gondolkodni, mert nem a szalag mellett robotolnak reggeltől estelig. És még képzettek is, ami – állítólag – nagy előny.

A tudásalapú társadalmakban az embereknek egyre több a szabadidejük meg a pénzük, melyet leginkább szórakozásra költenek. Terjed is náluk az elkorcsosulás, alig győzzük az aggódást miattuk, de amilyen libernyákok, nem figyelnek ránk. További jellemzőjük, hogy ennyi év feslettség után még mindig lényegesen jobban megy nekik, mint a mi munkaszerető, erkölcsös hazánknak, sőt a jobban menés révén még pénzeltek is minket egy darabig, de mára megunták a pávatáncot, és már nem fizetnek. Azt mondják, van olyan az Állatkertben ingyen is.

A miniszterelnök a nehézségek ellenére tökéletesen látja át a helyzetet. Fel is világosított minket a minap, hogy

„…a sikeres felzárkózás három legismertebb példája Dél-Korea, Finnország és Írország esete. Ezek a példák nemcsak azt mutatják, hogy lehetséges belépni a fejlett országok csoportjába, de azt is, hogy nem csak egy kizárólagos úton. Dél-Korea az iparfejlesztésre, Finnország a gazdasági szerkezetváltásra, Írország pedig a tőkebeáramlásra fókuszált”.

A fenti frappáns lényeglátást illetően elmondható, hogy hazánk az iparfejlesztésre Mészáros révén fókuszál, a gazdasági szerkezetváltás leginkább az egyre terjedő visszaállamosításokban mutatkozik, míg a tőkebeáramlást a szemét, külföldi multik jelentik, melyek Brüsszellel együtt ugyan mindennek az okai, de azért kapják az adókönnyítéseket, nehogy már elmenjenek! Jól látható tehát, hogy legjobb tudásunk szerint tettünk meg mindent immár tizenhárom éve a szent cél érdekében, de hogy miért kerültünk mégis mély gödörbe, egyszerűen rejtély. Minden rejtélyek legnagyobbika.

Ha most nem azt nézzük, mi a különbség a Miniszterelnök úr által említett, robbanásszerűen fejlődő államokban, hanem hogy mi a közös, az eredmény a következő:

Dél-Korea
„A közoktatási rendszer sikereit igazolják vissza a PISA-felmérésekben elért kiemelkedő teljesítmények. A felső középfokú iskolát végzett korosztály háromnegyede folytatja tanulmányait felsőfokú képzésben. Az oktatási rendszer fontos szerepet játszott és játszik a kiemelkedő gazdasági sikerekben, Dél-Korea fejlett, tudásalapú gazdasággá válásában.”

Finnország
„Nincsenek standardizált tesztek, nincsenek magániskolák és nincs stressz sem: a finn oktatási rendszert napjaink legjobban működő szisztémájaként tartják számon. És nem csak itthon példa az ottani minta, a tengerentúlon is bámulják a finn oktatási csodát.”

Írország
Arról már szinte mindenki hallott, hogy a finn tanulók milyen remekül teljesítenek a nemzetközi megméretéseken. Ám van Európában egy másik ország is, amelyről talán kevesebben tudják, hogy középiskolás tanulói szintén rendre kimagasló teljesítményt nyújtanak például a PISA-teszteken, és az olvasási, matematikai és a tudományos műveltségi teszteken. Az ír felnőttek a legképzettebbek közé tartoznak a világon, a 25-64 évesek fele rendelkezik felsőfokú végzettséggel.”

A mi gyermekeink sajnos egyre gyöngébben teljesítenek. Lehet, hogy a rejtély már csak Miniszterelnök úr előtt titok?

A jónép átverésének tematikája és kívánt sűrűsége nem szerepel ugyan miniszterelnökök munkaköri leírásában, de a miénk önszorgalomból mégis megteszi.

Szerinte például az, hogy a tanárok nálunk nem kapnak fizetésemelést, nem a kormány, hanem Brüsszel hibája, mert a mi kis saját pénzecskénkből arra nem telik. Túl sokba kerül a Bulgáriával folytatott öldöklő küzdelem az utolsó előtti helyért, ám Brüsszelt ez nem érdekli, és szegény magyarországi tanárokon áll bosszút a saját halálkultúrája miatt, annak révén, esetleg abból következően, bármit jelentsen ez. Ráadásként még hungarofób is a teljes Bizottság von der Leyen asszonnyal az élen, és ott vannak aztán a szörnyű szankciók! Plusz Soros. Csakis Miniszterelnökúrnak köszönhető, hogy ily sok ármány ellenére még él nemzet e hazán. A teljesítménye egyszerűen fantasztikus! Ahogy üstökön ragadta az inflációt…

Na, kérem, hát ezt a tápot kapjuk mi, röfik etetéskor, és be is nyeljük szorgalmasan, mert a kontrollképességünk különösen gyenge. Se ismeretanyag, se utánajárás, se egészséges gyanakvás, pedig tizenhárom év rutinból csak-csak telne rá.

Nem kéne azon az oktatásügyön mégis javítani? Bár a jelen regnálóknak nagyon nem érdeke, esetleg egy másik csapat… azzal lenne még remény már, ha lenne másik csapat.

Tanítanának!

FüHü

-

2022-10-05

0

Tüntetni mentünk, gyere Te is!

TANÍTANÉK – Törley Kata levele

FüHü

-

2022-10-05

0

Szeptember 30-án, pénteken, a Belső-Pesti Tankerületi Központ három munkatársa azonnali hatályú felmondást tartalmazó határozatokat tartalmazó leveleket kézbesített a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárának. Az érintettek közül hárman a helyszínen tartózkodtak és személyesen átvették a dokumentumokat. Ők hétfőtől már nem dolgozhattak az iskolában, közalkalmazotti jogviszonyuk megszűnt.

Ketten viszont – köztük én – nem voltunk már az épületben, ezért számunkra postai úton küldték el a határozatot. Aznap többszöri telefonos kérdésemre sem sikerült információt kapnom arról, pontosan mi áll a nekem címzett levélben.

Mivel a Magyar Posta a mai napon sem kézbesítette a dokumentumokat, megkíséreltem személyesen átvenni azokat a tankerületnél. Ez nem járt sikerrel, ugyanakkor a hivatal pár emberséges munkatársának segítségével a következő információkhoz juthattam: a kézbesítés napjáig munkaviszonyom még fennáll, azonban utána – a szóbeli közlés szerint valóban rendkívüli felmondást tartalmazó határozat átvételével – a munkaviszonyom megszűnik.

Több, mint négy napos idegőrlő bizonytalanságnak lett így vége. A nekem és a tanítványaimnak is elviselhetetlen, kiszámíthatatlan, érzelmileg nehezen kezelhető időszak a mai nappal lezárult. Diákjaimtól méltó búcsút vehetek, s mindannyian elkezdhetünk a további teendőkkel foglalkozni.

A felmondásomról szóló határozatot a dokumentum kézhezvétele után jogi úton kívánom megtámadni.

A holnapi napon, október 5-én – még munkaviszonyban – előre elhatározott szándékaim szerint, lelkiismeretemtől vezettetve polgári engedetlenség keretében nem veszem fel a munkát, s ezt a határozat kézbesítéséig folytatom. Folytatom a tiltakozást a sztrájkjog visszaállításáért, a pedagógusok munkakörülményeinek javításáért, egy jobb, emberségesebb oktatási rendszerért, a diákjaimért. Jelen pillanatban is a polgári engedetlenséget tartom a számomra egyedül érvényes érdekérvényesítési és figyelemfelkeltő eszköznek. Minden kollégámat arra biztatom, folytassák tovább a tiltakozást, találják meg a számukra leginkább megfelelő, s a többiekkel összehangolható tiltakozási formát. A sokaságban rejlik az erő!

Tanár vagyok és maradok tanár, nincs határozat, ami ezt elvehetné tőlem. Egy 23 éves, a közoktatásban, konkrétan a budapesti Kölcseyben, egykori iskolámban töltött korszak most lezárul. Egyelőre nincsenek szavaim, amivel megfogalmazhatnám a fájdalmamat. A tiltakozásom és annak megválasztott eszköze, a polgári engedetlenség – meggyőződésem szerint – jogos volt, nem bántam meg döntéseimet. Bízom benne, hogy jogi úton elégtételt nyerhetek kollégáimmal együtt, és ismét visszamehetek tanítványaim közé.

Most arra kérlek, hogy gyere el szerda este 7 órakor a Kossuth térre, álljunk ki együtt az oktatás jövőjéért, gyermekeink jövőjéért! Ha nem tudsz eljönni, máshogy is segíthetsz: ha lehetőségeid engedik, akkor támogasd adománnyal a küzdelmünket itt:

Címke: oktatás

Az Úr ír, az Érdeklődő olvas. Most például arról, mit mondott a kormányszóvivő így iskolakezdéskor:

További adatok

Az oktatásra fordított, GDP arányos összeg: 2010: 5,5 % 2022: 5,1 %.

Európa mindenekfelett

ám az Európai Unió támogatását itt jól használták fel, nem lopták el mint nálunk vagy Görögországban.

A magyar-osztrák határ továbbra is jóléti határ

Azt mondja a Kásler Miklós, az emberi erőforrások volt minisztere, hogy ő 50 fokban végzett 10 – 12 órás műtéteket, merthogy nem volt mese, életeket kellett menteni. Köszönjük, Kásler úr! Nagyon frappáns válasz egy rosszindulatú felvetésre.

“az egészségügyi és az oktatási rendszert akár áldozatok árán is helyre kellene állítani oly módon, hogy a pénzt máshonnan ide kellene irányítani.”

”Könnyű lenne 2000 milliárd forintot találni a jelenlegi költségvetésben, melyet át lehetne csoportosítani az egészségügy támogatására”

A politikai siker záloga a gazdasági kudarc

Magyarország egyre jobban kihasználja a digitális gazdaság előnyeit, de még mindig igencsak el van maradva a világ élvonalától.

Az oktatás a gyenge pont

Az egészségügy állapota javult, de továbbra is siralmas

Ez a társadalom nem az agy sima működését megzavaró gondolkodást, hanem dolgos kezeket vár el mindenkitől. A fő cél a munka (ezt mintha régebben hallottuk volna már…).

Tüntetni mentünk, gyere Te is!

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA