A Biden kormány meg akarja szüntetni Európa adóparadicsomait. Írország és Luxemburg a két legfőbb érintett az Unióban – írja a Der Spiegel, de Magyarország is – a maga 9%-os társasagi adójával – igencsak érdekelt.
21%-ra emelné a társasági adót mindenütt Joe Biden kormányzata – ahogy ezt Yellen pénzügyminiszter többször is részletesen kifejtette. Csakhogy sok állam épp arra építette adó politikáját, hogy alacsony társasági adóval csalogatja be a külföldi tőkét. Írország így vált kelta tigrissé, Luxemburgban pedig Jean-Claude Juncker korábbi kormányfő csábított be oly sok multit, hogy a kis államban az egy főre eső GDP azóta is messze az első helyen áll az Európai Unióban.
Írországban a társasági adó „csak” 12,5%. Ha ezt Biden javaslatára felemelik 21%-ra akkor nemcsakhogy dollár milliárdokat veszítene Írország , de sok jólfizetett munkahelyet is, mert a multik szélsebesen új székhely után néznének.
Paschal Donohoe pénzügyminiszternek kellene megoldania ezt a problémát , ő jelenleg az Eurogroup elnöke vagyis az eurozónában is szava van. A baj az, hogy az eurozónán illetve az Európai Unión belül is igen eltérőek az érdekek.
Kicsik kontra nagyok
A Der Spiegel arra hívja fel a figyelmet, hogy Németország , Franciaország vagy Olaszország üdvözli Biden elképzelését míg sok kis uniós tagállam kézzel lábbal tiltakozik ellene. A Spiegel régiónkból Szlovákiát említi , de Magyarország is ugyanebbe a csoportba tartozik.
Vajon képes lesz-e az EU összehangolni a különböző érdekeket, és azokat egyeztetni Biden elképzeléseivel?
Ursula von der Leyen asszony Brüsszel nevében azt igérte Biden elnöknek , hogy „újra energiával töltjük fel az atlanti kapcsolatokat”. Ez jól hangzik , de konkrét tartalommal nehéz lesz feltölteni , mert az érdekek annyira különböznek egymástól.
Régi trend megfordításáról van szó
Az elmúlt 40 év során a globális gazdaságban átlagosan 40%-ról 24%-ra csökkent a társasági adó. Párhuzamosan gyorsan növekedett az államadósság. A pénzügyminisztereknek mind nehezebb volt megtalálni a költségvetési egyensúlyt. Az USA-ban például a társasági adó csak a költségvetési bevételek 10%-át jelenti miközben a munkavállalók adója 80%-ot tesz ki!- írja a Der Spiegel.
A multik nem is titkolják: ott adóznak , ahol a legkevesebbet kell fizetni. A Facebook alelnöke , Sheryl Sandberg meg is írta vezető társainak : „azért választottuk Dublint európai székhelynek, hogy kihasználjuk az adó kedvezményeket”.
Brüsszel kiszámolta , hogy az Apple, amely ugyancsak Írországban könyveli el európai profitját , csak 0,005%-os adót fizetett! Ezért az EU 13 milliárd dollárt perel az Apple cégen adó elmaradás címen. Tim Cooke, Apple főnök szerint „ez csak politikai szemétkedés”, Írország is ellenáll Brüsszel kérésének , hogy szedje be az adó elmaradást.
Olaf Scholz német pénzügyminiszter maximálisan támogatja az amerikai elképzeléseket. Az USA és Németország számára azért fontos a 21%-os minimális adó , mert ezzel megakadályozhatnák a nagy cégeket , hogy adóparadicsomokba rejtsék el a profitjukat. Magyarországon 9%, Franciaországban 31% a társasági adó – ez a két szélsőség az Európai Unióban- jegyzi meg a Der Spiegel.
Hogy számol Yellen pénzügyminiszter?
A jövőben a multiknak a forgalmuk után ott kellene adózniuk, ahol a termékeiket eladták, és nem pedig ott, ahol a székhelyük van- többnyire egy adóparadicsomban. Ezt a rendszert elsősorban a digitális multik ellen találták ki (Amazon, Google, Apple, Facebook), de az USA ki akarja terjeszteni minden nagyvállalatra. Például a német autógyárakra vagy az LVMH-ra, arra a luxus cégre, melynek fő tulajdonosa és főnöke Európa leggazdagabb embere, Bernard Arnault.
Aki alacsony adókra épített, az veszíteni fog
Jeff Bezos, az Amazon fő tulajdonosa és főnöke, támogatásáról biztosította a Biden javaslatot. Kiszámolta ugyanis, hogy ki tudják gazdálkodni az adót, mert olyan dinamikusan nőnek a bevételeik. Azok az országok, melyek alacsony adókkal csábították a külföldi tőkét, mint Magyarország , Írország vagy Luxemburg nagyonis rosszul járhatnak.
Olaf Scholz pénzügyminiszter most azon dolgozik, hogy megakadályozza azt: az érintett államok egységes csoportot hozzanak létre , mely blokkolja a globális minimum adó elfogadását az Európai Unióban. A fő kérdés itt az, hogy mennyi is lenne ez a globális minimális társasági adó? Az amerikaiak által javasolt 21% a felső határ, az alsó pedig 14%, melyet az OECD írt bele a programjába.
A kérdés most az, hogy miután az USA meggyőzte Németországot a globális minimum társasági adó szükségességéről, vajon Berlin rá tudja-e venni a többi uniós tagállamot arra, hogy elfogadjanak egy olyan döntést, mely sokaknak komoly veszteséget okozhat – írja a Der Spiegel.
Magyarország a középmezőnyben. Az élen a skandinávok, az USA az utolsó előtti a listán! Csak Mexikót előzi meg… Ez derül ki az OECD felméréséből. A világ gazdag államait tömörítő szervezet szerint a legjobb hely gyerekeket nevelni Izland.
A szempontok: a biztonság, a megélhetési költségek, a boldogság, az egészségügy és az oktatás fejlettsége. Végül pedig: mennyit kell dolgozni a tisztes megélhetésért? A londoni Daily Mail ismertette az OECD felmérés eredményét.
Az első hat helyezett közül öt skandináv állam szerepel: Izland, Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia. Csak Luxemburg ékelődik közéjük az ötödik helyen. Minthogy a biztonság szerepel az első helyen, ezért nem csoda, hogy az OECD felmérésben a skandinávok világelsők. És az sem, hogy az Egyesült Államok a sereghajtó Mexikóval egyetemben.
Magyarország megelőzi Svájcot, Angliát és az USA-t
A 35 OECD tagállam közül a 21-ik helyre került Magyarország, eggyel Lengyelország mögé. Más államok a régióban messze előttünk járnak: például Csehország, amely a 10-ik helyezéssel büszkélkedhet. Szlovénia pedig a 15-ik.
Érdekes, hogy Magyarországon kifejezetten rossz a biztonsági index. Mindössze 39 pontot kaptunk miközben a lengyelek például 80-at, de Románia is 62-őt. Persze az USA – 81 pontot ért el a biztonsági összehasonlításban.
Hol a boldogság mostanában?
Nem Magyarországon, ahol ez a mutató mindössze 39! Miközben Lengyelországban 58, Csehországban 79. A listavezető Izlandon 193, Dániában, amely az összesítésben hatodik, a boldogság tekintetében első 196 ponttal. Érdemes megemlíteni, hogy az egyetlen mínuszos ország boldogság tekintetében Dél Korea (-2) pedig ez a OECD egyik legsikeresebb gazdasága.
A megélhetési költségek tekintetében meglepően jól állunk: az OECD 50 ponttal értékelte Magyarország teljesítményét míg Lengyelország -27 és Svájc például -46.
A magyar egészségügy a legrosszabbak között
Nagyon gyenge pontszámot kapott e téren Magyarország: -144 a mutatónk! Románia vagy Bulgária még rosszabbul áll e téren: -240 illetve -219. Mexikó az abszolút mélypont mínusz 416-al!
Az egészségüggyel ellentétben az oktatást jónak értékeli az OECD Magyarországon: 422 pont a tisztes középmezőnyt jelenti e téren.
Mennyit kell dolgozni a tisztes megélhetésért?
Az OECD itt a munkavállalói jövedelmeket vizsgálta, melyekből levonta az adókat illetve hozzáadta az állami juttatásokat. Talán kissé meglepő módon, de itt Magyarország kifejezetten jól szerepel. 206 pontot kaptunk miközben a hollandok például csak 99-et, az írek pedig csak 15-öt! Nagy Britannia is csak 26 pontig jutott, de az igazán katasztrofális helyzetben a munkavállalók az Atlanti óceán túlsó partján vannak: az USA -93, Mexikó -44 pontot kapott. Vagyis ebben a két országban állnak a legrosszabbul a munkavállalók. Ami azért is különösen kellemetlen, mert közben az újságban azt olvashatják: Jeff Bezos, az Amazon főnöke, a világ leggazdagabb embere egyetlen nap alatt 13 milliárd dollárral lett gazdagabb – hála a tőzsdei árfolyam emelkedésnek.
Ráadásul az USA-ban sokkal többet kell költeni a gyerekek nevelésére mint Európában: míg egy átlagos család a gyerekekre a jövedelmének csak a 4-10%-át fordítja Skandináviában addig az USA-ban ez csaknem egyharmad (31,79%)! Az ok nyilvánvaló: míg a skandináv jóléti államokban a családokat az állam bőségesen támogatja a gyereknevelésben addig az Egyesült Államokban szinte minden költség a szülőket terheli. Ezért is végzett az USA az utolsó előtti helyen az OECD felmérésében – írja a Daily Mail.
Az OECD friss statisztikája is megerősíti: Magyarország nagyon keveset költ egészségügyre, s ennek 30 százalékát az emberek maguk finanszírozzák. Például a cseheknél alig több, mint ennek fel.
Afféle vészjelzésként száguld végig a nyilvánosságon (pontosabban annak egy részén), hogy az ország egy kiemelt intézményében, a Honvédkórházban ágyi poloska inváziója támad, tízesével csípve meg a személyzet tagjait. A hazai egészségügy állapotát igazolja vissza a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb, most megjelent 2018-as jelentése. A 36 országot tömörítő nemzetközi szervezet összehasonlító adatokkal tárja elénk, az országok kormányai mennyit áldoznak az egészségügyre.
A tavalyi számok megerősítik, hogy a magyar költségvetés nagyon kevés pénzt fordít erre a területre. A grafika a fejenkénti költést mutatja dollárban (az egyes országok közti árkülönbségeket kiegyenlítő vásárlóerő-paritáson), különválasztva az állami (plusz kötelező egészségbiztosítási) és a magánráfordításokat, kihagyva azonban a beruházásokat. Vagyis a közvetlen ellátási kiadásokat méri meg.
Forrás: OECD
Mint látható, messze a legtöbbet az Egyesült Államokban költötték tavaly, fejenként 10 586 dollárt, aminek csak 15,4 százalékát fedezték az önkéntes magánforrások. Az OECD átlaga 3992 dollár. Magyarország 2047 dollárt szánt erre a célra, aminek 29,7 százalékát az országlakosok fedezték adózott jövedelmükből (nem biztos, hogy ez a statisztikai adat még ma is megállja helyét).
A csehek majdnem ezer dollárral többet költöttek,
s ennek csak 17 százalékát fizették az emberek saját zsebből. Ez az arány Ausztriában ugyan 25 százalék, de ott a teljes kiadás fejenként 5400 dollár, tehát a miénkhez hasonló népességre több, mint négyezer dollárt fedez az állam és a kötelező biztosítás.
A bruttó hazai termék (GDP) arányában is nagyon le vagyunk maradva.
Mindössze 6,6 százalék megy erre a területre. Az OECD átlaga 8,8 százalék, az USA ebben is kimagaslik majdnem 17 százalékkal. A csehek 7,5 százalékot, az osztrákok 10,3-at szánnak az egészségügyre.
Engedtessék meg egy kis kitérő. A lista vége felé található Kína. Ha valaki (részben) megérteni kívánja az ázsiai óriás imponáló árverseny-képességét, elegendő megnéznie az egészségügyre fordított kiadásokat. A GDP-ből mindössze 5 százalékot költenek erre, ez fejenként 688 dollár, alig több, mint nálunk a magánzsebből fizetett összeg. A kormány ott 40 százalékot ráhagy a polgárokra. Ebbe a vetélkedésbe nem kéne beszállnunk.
Az EU Tanácsa, a Tőkepiaci Unió a mai napon úgy határozott, hogy törli Dominikát az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéből.
Dominika végrehajtotta a kötelezettségvállalásait, és intézkedéseket hozott az EU által kifejezett aggályok kezelésére a pénzügyi információk automatikus cseréje területén. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Dominika megtette a szükséges lépéseket az OECD kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló többoldalú egyezményének aláírása és megerősítése érdekében. Ez lehetővé tette Dominika törlését az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéből.
Jelenleg tehát a nem együttműködő országok és területek jegyzékén már csak a következő 11 név szerepel: Amerikai Szamoa, Belize, Fidzsi, Guam, Marshall-szigetek, Omán, Szamoa, Trinidad és Tobago, Egyesült Arab Emírségek, Amerikai Virgin-szigetek és Vanuatu.
Az említett uniós jegyzék azoknak a folyamatos törekvéseknek a részét képezi, amelyek célja az adókikerülés megelőzése és a jó kormányzás elveinek előmozdítása, ideértve például az adózási átláthatóság és a méltányos adóztatás elvét, valamint az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni nemzetközi standardokat.
A jegyzék – amelyet első alkalommal 2017 decemberében állítottak össze – a Tanács által elfogadott következtetések I. mellékletében található. A Tanács 2019 márciusában – a folyamatban részt vevő harmadik országok és területek által tett kötelezettségvállalások végrehajtásának részletes vizsgálatát követően – felülvizsgálta a jegyzéket.
A nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékével kapcsolatos munka dinamikus folyamat. 2019 folyamán a Tanács továbbra is rendszeresen felül fogja vizsgálni a jegyzéket, de a tervek szerint 2020-tól már áttér az évente kétszer történő felülvizsgálatra.
Feljegyzés a nem együttműködő országok és területek uniós jegyzékének módosításáról, 2019. június
A Tanács weboldala az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéről
A Tanács weboldala a magatartási kódexszel foglalkozó csoportról
Gazdaságvédelmi programot készít a kormány, felkészülve a növekedés lassulására a világban. A magyar gazdaság azonban a becsültnél is gyorsabban nő – nyilatkozta Varga Mihály pénzügyminiszter.
Varga az állami rádióban felidézte Orbán Viktor tavalyi, hirtelenjében elővett válság-kommunikációját arról, hogy a világgazdaság lendülete visszaeshet, s erre fel kell készülni. Ezért a kormány gazdaságvédelmi programot fog készíteni már tavasszal – mondta Varga Mihály.
A kormány a munkahelyek és a bérnövekedés ütemének „megvédését” szolgáló intézkedéseket fog hozni, arra törekszenek, hogy
ne álljanak le a fejlesztések és a fogyasztás.
A nemzetközi gazdaság lassulása miatt azért nagyon nem aggódik Varga, szerinte a magyar gazdaság idei növekedése is nagyobb lehet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által vártnál, ugyanakkor nálunk is érdemes a világgazdasági lendület visszaesésére felkészülni.
A következő hónapokban a kormány három-négy olyan intézkedést tervez, amelyek
tovább erősítenék a foglalkoztatás lehetőségét mindenki számára.
Varga szerint a nemzetközi intézmények utólag javítani szokták a magyar gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozásaikat. A miniszter szerint a 2018-as év jó példa arra, hogy mennyire pesszimista volt az elemzői várakozás: 3,5 százalék volt a legkedvezőbb előrejelzés, ugyanakkor a tavalyi magyar gazdasági növekedés 4,6-4,7 százalék lesz.
A magyar gazdasági növekedést húzó tényezők közül a pénzügyminiszter kiemelte a lakossági fogyasztás és a beruházások bővülését.
A pénzügyminiszter azt mondta, hogy a munkaerőpiacon az elmúlt években jelentős változás történt, Magyarországon a mintegy 12 százalékosról 3,6 százalékosra csökkent a munkanélküliség, néhány ágazatban munkaerőhiány alakult ki. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nemzetközi sztenderdben a közmunkásokat, ez most mintegy 120 ezer, nem foglalkoztatottként szokás kimutatni, és a hivatalos statisztika változatlanul csak bő százezer külföldön alkalmazottról „tud”.)
A magyar munkaerő tartalékának a jelenleg még inaktívakat, a közfoglalkoztatottakat és a munkanélkülieket nevezte, kiemelve a nők, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatottsági arányának növelését.
Bár az Európai Parlament vitája a Sargentini-jelentésről majdnem homályba borította az OECD legfrissebb oktatásról szóló jelentését, azért Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár megtette, amit aznap megtehetett. Sajtótájékoztatón jelentette be ugyanis, hogy pozitív jelentést adott ki az OECD a magyar oktatás helyzetéről. Mi azért – nem minden pontjában – a számok mögé is néztünk.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Education at a glance” címmel szeptember 11-én hozta nyilvánosságra az oktatásról szóló több száz oldalas éves jelentését. Maruzsa véleménye szerint a jelentésben foglalt megállapítások nem okoztak meglepetést az oktatási kormányzatnak. Viszont mielőtt mi meglepődnénk, nézzünk egy kicsit a számok mögé.
Az MTI azt írta:az OECD kiadványa dicsérően szól a kormány kisgyerekkori nevelés terén tett intézkedéseiről. Magyarországon kiemelkedően sok hároméves vagy fiatalabb gyerek jár óvodába (és bölcsődébe), és hangsúlyos az állami szerepvállalás és finanszírozás is.
A magyar gyerekek 95 százaléka jár óvodába,
és az óvodai ellátás GDP-arányos finanszírozása 0,9 százalék, szemben az OECD 0,8 százalékos átlagával.
A KSH jelentése szerint a 2017/2018-as nevelési évben összesen 4579 óvoda működött hazánkban, 5-tel több, mint egy évvel korábban. A beíratott gyerekek száma 322,7 ezer volt, 5,3 ezerrel több az egy évvel korábbinál. Az óvodai férőhelyek száma közel azonos volt (379,3 ezer) az előző évivel. Országos szinten 100 férőhelyre kicsivel több mint 85 gyerek jutott, ugyanakkor helyi, települési szinten előfordult, hogy a férőhely-kihasználtság meghaladta a 100 százalékot. Az óvodákban foglalkoztatott pedagógusok létszáma 31,5 ezer volt, közel azonos az egy évvel korábbival. Egy óvodapedagógus átlagban 10,3 gyerekre vigyázott, egy óvodai csoportba átlagban 21,7 gyerek járt. Az óvodás gyerekek közül 9200 sajátos nevelési igényű (SNI) volt, 580-nal több, mint az előző évben, integrált nevelésben viszont csak 82,2 százalékuk részesült.
Magyarországon jelenleg
a legalacsonyabb jövedelmi harmadba tartozó gyereknek mindössze 6 százaléka kerül intézménybe,
míg a leggazdagabbaknál 21 százalék ez az arány.
Bár az OECD idei jelentése szerint probléma, hogy a gyerekek szocio-ökonómiai háttere még mindig nagymértékben meghatározza, hogy hozzájutnak-e a kora gyerekkori ellátáshoz, úgy tűnik, oktatásirányítóinknak mégis fontosabb volt kiadni egy kormányrendeletet. A 2018. július 25-én a Magyar Közlönyben előzetes egyeztetés nélkül megjelent, az Óvodai nevelés országos alapprogramjának módosításáról szóló rendelet azt írja elő, hogy szeptembertől a nemzeti identitástudat erősítése az eddiginél is hangsúlyosabb feladata lesz az óvodapedagógusoknak a magyar óvodákban.
Ezt nem nagyon értették az óvónők, hisz eddig is ezt csinálták a gyerekek fejlettségének, életkorának megfelelően. Ám a munkát a minisztérium a többi között saját gyártású kisfilmek készítésével is segíteni akarja, az előkészületek már tartanak, hamarosan minden magyar óvodába eljuttatják a magyar népmesék ajándékcsomagot. Az óvodapedagógusok ingyenesen hozzáférhetnek módszertani-digitális tartalmakhoz a nemzeti köznevelési portálon. A kapcsolódó tartalmi fejlesztésekre a jövő évi költségvetés további 500 millió forintot biztosít.
Igaz,
valódi fejtörést az óvodákban (is) leginkább a pedagógushiány okoz.
A legnagyobb gond vidéken van, nem annyira a városokban. Hiába próbálják sok helyen lakhatási támogatással és egyéb juttatásokkal magukhoz vonzani a friss diplomásokat. Idén óvodapedagógusként 1379-en diplomáztak, 906 óvónő pedig nyugdíjba ment, így ugyan pótolhatnák az idősebb kollégákat, de a legtöbben inkább bébiszitternek állnak külföldön.
Maruzsa szerint az OECD jelentés adataiból egyértelműen kiolvasható, hogy 2013-tól jelentősen emelkedtek a pedagógusfizetések, bár megjegyezte, ezek egyelőre alacsonyabbak a nemzetközi szintnél. Úgy vélte, a mostani adatokban realizálódik a pedagógus életpálya bevezetésének hatása, 2016-ban és 2017-ben is emelkedtek a pedagógusbérek, és megjegyezte, további kormányzati intézkedések várhatóak ezen a területen. Azt viszont már nem mondta el, hogy a pedagóguséletpálya-modell bevezetésekor
azt ígérte a kormányzat, hogy a mindenkori minimálbér lesz a tanárok, tanítók, óvodapedagógusok, gyógypedagógusok fizetésnek alapja,
így az évről évre emelkedni fog.
Az ígéret nem sokáig, mindössze egy évet élt, 2015-től ugyanis egy úgynevezett vetítési alap (a 2014-es minimálbér összege, vagyis 101 500 forint) a pedagógusbérek kiszámításának alapja, és ez az összeg azóta sem emelkedett. Hiába kérték a pedagógus szakszervezetek és a Nemzeti Pedagóguskar, hogy emeljenek a vetítési alap összegén, az nem változik, sőt, a 2019-es költségvetésben is ugyanaz a 101 500 forintos alap szerepel, mint a korábbi években. Ezzel viszont havonta több tízezer forintot vesznek ki a pedagógusok zsebéből. Arról sem szólt Maruzsa, hogy a beígért béremelés mindenkinek egyformán járó utolsó bérelemét nem mindenki kapta meg, azt differenciálásra használták fel az elvont minőségi pótlék helyett.
Summa summárum, az OECD-tagállamok közül Szlovákia és Csehország után Magyarországon kapják a legalacsonyabb fizetést az általános iskolai tanítók és tanárok, bérük a diplomás átlagbér 70 százalékát sem éri el.
És mivel a világon minden mindennel összefügg, már el is érkeztünk a mai magyar oktatás egyik legnagyobb gondjához: a pedagógushiányhoz. A szaktárca szerint nincs, ha egyre-másra (bármilyen szakos) pedagógust kereső hirdetésekre bukkanunk, az mindössze azért van, mert a pedagógusok többsége nyáron, a tanév végén vált munkahelyet, ezért évtizedek óta ebben az időszakban a legmagasabb az álláshirdetések száma is. Betöltetlen pedagógusállások jelenleg is vannak, de ez nem azt jelenti, hogy országos pedagógushiány lenne. A sajtóban megjelent (2-3 ezres – a szerk.) számok a teljes pedagóguslétszám 2 százalékát sem érik el. Ahol pedig nehéz egyes tantárgyhoz pedagógust találni, ott a tankerületi központok egymással összefogva mindent megtesznek azért, hogy biztosítsák a szükséges személyi feltételeket.
Csakhogy akár az álláshirdetések számát nézve, akár a mintegy 150 ezer pedagógus létszám 2 százalékát,
legalább 3 ezer pedagógus hiányzik jelenleg a magyar oktatásból.
Elsősorban is a természettudományos tárgyak oktatói. És ezen még az sem változtat, ha a biológia, kémia, fizika és egyéb természettudományi tárgyakat egy tárgyba sűrítik, ugyanis ennek oktatására nincsenek kiképzett pedagógusok, nincsenek tankönyvek. Így aztán, ha egy iskolában mondjuk sikerül egy kémiatanárt szerződtetni, a természettudományi órákon leginkább kémiát fognak tanulni a nebulók.
Az Emmi parlamenti államtitkára, Rétvári Bence szerint évek óta folyamatosan növekszik a pedagógusok száma, köszönhetően annak, hogy külön programokkal próbálják ösztönözni a fiatalokat, hogy a tanári pályát válasszák. Így 30 százalékkal többen is jelentkeztek pedagógusnak.
Ugyanakkor a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint hiába jutnak be egyre többen pedagógiai szakokra, a bekerülők 45 százaléka lemorzsolódik, míg
a pályakezdő tanárok fele 1-2 éven belül elhagyja a pályát.
Tavaly 4000 jogviszony szűnt meg a közoktatásban, és mindössze 800 létesült.
A Pedagógusok Szakszervezete évek óta sürgeti, hogy úgy foglalkoztassák vissza a nyugdíjas pedagógusokat, hogy megtarthassák a fizetésük mellett a nyugdíjukat is, de süket fülekre találtak. Új javaslatuk, hogy a fiatalabb kollégák – akik főiskolák, egyetemek utolsó évesei – gyakorlati képzési helyét kellene adott iskolához kötni. Erről tárgyalásokat is kezdenek az Emmivel.
Végül beszéljünk arról, ami a legkevesebb: a pénzről.
Az OECD-jelentés kitér a GDP-arányos oktatási kiadásokra, ami 2015-ben Magyarországon valamivel 4 százalék alatt volt. Maruzsa Zoltán megjegyezte: ezzel az adattal „nem állunk előkelő helyen”, de hozzátette, 2015 óta folyamatosan nőttek az oktatás szánt költségvetési források. Összehasonlításként elmondta, míg 2010-ben erre a területre 1571 milliárd forint forrás jutott, addig 2015-ben már 1874 milliárd, a jövő évi költségvetési terv pedig már 2039 milliárd forinttal számol.
Bár az OECD 2015-2016-os adatokat vett alapul legújabb jelentésében, Maruzsa szerint az azóta eltelt években további pozitív változások történtek a magyar oktatás területén.
Ám azért, ami a GDP-arányos oktatási ráfordítást illeti, van még mit behoznunk. A bruttó hazai termék 3,8 százaléka jut az oktatásra – és ebbe a magánpénzek is beleértendők –, az OECD-átlag 5, az EU-23-nál pedig 4,5 százalék.
Rangsor-helyezések 137 országból:
Elemi oktatás minősége: Észtország 5., Magyarország 87.
Matematika oktatás minősége: Észtország 8., Magyarország 78.
Internet az iskolákban: Észtország 7., Magyarország 97.
Oktatási rendszer hatékonysága: Észtország 23., Magyarország 111.
(World Economic Forum, 2018)
Az OECD jelentése Magyarország oktatási rendszeréről a következőket emelte ki:
– Bár az óvodai képzés Magyarországon igen jól fejlett, probléma, hogy a gyerekek szocio-ökonómiai háttere még mindig nagymértékben meghatározza, hogy hozzájutnak-e a kora gyerekkori ellátáshoz.
– Az OECD-tagok közül Magyarországon jár az egyik legnagyobb kereseti előnnyel, ha valaki felsőfokú képesítést szerez. A diplomások jóval több állás közül is válogathatnak, különösen, akik mester-, illetve doktori fokozatot szereznek. Ugyanakkor igen kevesen jutnak el a felsőfokú képzésig.
– A szakképzésben részesültek körében a munkanélküliségi ráta alacsony, keresetük azonban nem is közelít az érettségizettekéhez és a diplomásokéhoz.
– Óriási fizetéskülönbség van a 25-64 éves diplomás férfiak és nők között. A felsőfokú képesítést szerzett nők átlagosan 67 százalékát keresik a diplomás férfiak fizetésének. Ez a legalacsonyabb ráta az EU-ban is tag OECD-országok körében. Az OECD-tagok közül Mexikót, Izraelt, Brazíliát és Chilét előzzük meg.
A 2005 és 2013 közötti tartós relatív csökkenés után 2013-2014-ben nagyot nőtt a tanárok fizetése, de még mindig alacsonynak számít az OECD- és az EU-tagországoka jellemző tanári fizetésekhez képest.
A gazdaságpolitikai fordulatot sejttető Varga-nyilatkozattal összhangban óvatosságra inti a kormányt az OECD. A nemzetközi szervezet sem lát négy százalékos növekedést jövőre.
Felfelé módosította a magyar gazdaság növekedésére vonatkozó előrejelzését a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A párizsi székhelyű OECD az eddigi 3,9 százalékról 4,6 százalékra emelte idei magyar GDP-növekedési előrejelzését, a 2019-as becslést pedig 2,8 százalékról 3,6 százalékra. (Az Európai Bizottság idén 4, jövőre pedig 3,2 százalékos növekedéssel számol.)
A magyar kormány legújabb, az Európai Bizottságnak átadott prognózisa szerint idén 4,3, jövőre pedig 4,1 százalékos lehet a hazai össztermék (GDP) bővülésének üteme, és a további évekre (2022-ig) is a 4 százalékos sáv feletti adattal számol konvergencia-programjában. Ebben pedig óriásberuházások, béremelések tervei találhatók.
Ezt a rendkívül optimista, a legtöbb elemző által kétségbe volt kormányzati előrejelzést látszik visszavonni a Pénzügyminisztérium. Legalábbis Varga Mihály a Bloombergnek adott nyilatkozatában – noha óvatosan fogalmazva – lényegében arról beszélt, hogy ezek az értékek nem biztos, hogy teljesülnek (a gazdasági növekedés „ingadozhat” – fogalmazott).
Az OECD szerint a gazdasági növekedés motorja továbbra is a belső kereslet marad. Ennek komoly béremelésekkel megtámogatott fenntarthatósága iránt is vannak kétségek szakemberek szerint.
Az OECD
felhívja a figyelmet a gazdaság túlfűtöttségének kockázatára,
miután a monetáris és a fiskális politika továbbra is növekedést támogató, s az Európai Bizottsághoz hasonlóan anticiklikus gazdaságpolitikát javasol. Ez magyarul azt jelenti, hogy mind a forint kamatával, mind a költségvetési eszközökkel „rátesznek egy lapáttal” az amúgy is gyarapodóban lévő gazdaságra, amely ezzel túllendül az egészséges növekedési mértéken. Ez pedig nagyobb visszaesést eredményezhet.
Az OECD éppen azt javasolja, amit most Varga bejelentett:
a hiányt és ezzel az államadósságot kellene csökkenteni.
Az infláció az OECD szerint 2019-re elérheti a Magyar Nemzeti Bank 3 százalékos célértékét, az alacsonyabb inflációs várakozások fenntartásához az elemzők szerint kamatok emelésére lenne szükség. Ez egyébként a magyar gazdaság sebezhetőségének ismeretében mostanában már szóba került, de az MNB kitart a nagyon alacsony kamat mellett.
A magyarok előszeretettel hangoztatják, hogy mennyit dolgoznak; nos, egy OECD-statisztika szerint a magyar foglalkoztatottak évente átlagosan 1761 órát – azaz a szabadságokat, az ünnepnapokat is beszámítva –, heti 34 órát. Ez pedig igencsak messze áll a görögök leterheltségétől: ott évi 2113, azaz heti 40,5 óra jut egy alkalmazottra.
A görögöknél még a mexikóiak is többet töltenek állásukban: mint azt az alábbi grafikonból látható, évi 2246, azaz heti 43 órát.
Mindez a legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD jelentéséből (Employment Outlook 2017) derül ki, amelynek egyik táblázatából tendenciájában is megvizsgálható, hogy egyes országokban idővel hogyan alakult a ledolgozott órák száma. Érdekes módon, Magyarországon ez a rendszerváltás óta egyenletesen csökken – ahogy az az OECD adatbázisából a foglalkoztatásban állók átlagosan ledolgozott óráinak a számáról készített grafikonunk is mutatja.
Az előrejelzések szerin az idén Magyarországon fog a legdinamikusabb ütemben nőni a dolgozók bére a fejlett világban. Az OECD adataiból kiindulva készítette el prognózisát a londoni székhelyű Trades Union Congress (TUC, Szakszervezeti Szövetség).
A kelet-európai országok közül több lakosai örvendhetnek: Magyarország mellett Lettország és Lengyelország a dobogós 4,9, 4,1 és 3,8 százalékos éves várható béremeléssel – derül ki az alábbi grafikonból. Az első ötbe csak térségbeli ország került.
Magyarországon évente 23 ezer ember gyógyítható betegségben hal meg, amivel vezetjük a világranglistát. Pedig a magyar társadalom létfontosságúnak tartja az egészségügyi rendszert, mégis tudomásul veszi, hogy a kórházi ágyak lerobbantak, a szobák piszkosak, az ellátás színvonala időnként gyalázatos, s persze csak hálapénzzel vehető igénybe. Bár egy felmérés szerint a választók az egészséget tartják az egyik legfőbb értéknek, mégis zokszó nélkül elfogadják, hogy a kórházak, rendelők fejlesztése helyett a kormány stadionokat épít. Az Együtt, újabban pedig az MSZP egészségpolitikusa, aki közreműködött a párt programjának megalkotásában. Komáromi Zoltán szerint az Orbán kormány azért meri elhanyagolni az egészségügyet, mert azért valójában mégsem büntetik a szavazók.
Szenzációként tálalták a kormány kezében lévő lapok, hogy december elején emelt fizetést kapnak az egészségügyben dolgozók. Mondja, miért mindig év végén emelik a béreket?
Azért, mert így év közben – amikor egyébként a működésképtelen egészségügyről szólnak a hírek – ezerszer el tudják mondani, hogy béremelés lesz, béremelés lesz… Ezzel azt a képzetet kívánják fenntartani, hogy azonnal javul a helyzet. Miközben folyamatosan romlik. Ez a trükk ráadásul nagyon olcsó is, hisz azt sugallja, hogy egész évben nőnek a fizetések, miközben csak egyetlen hónapban, december elején kell többet fizetni. Ez a politikai kész átverés show része.
Ugyanakkor jól hangzik, hogy a szakorvosok, kórházi szakgyógyszerészek fizetése bruttó százezer forinttal nő, az egészségügyi szakdolgozók, tehát a nővérek pedig 12 százalékkal kapnak többet. Mire elég ez?
Semmire. Tekintélyes közgazdászok egybehangzó állítása szerint alacsony a béremelés mértéke, ráadásul el is késett. Ezzel a felzárkóztatási programmal a lecsengőben lévő kivándorlási hullámot már lassítani sem, megfordítani pedig végképp nem lehet.
A diplomások egyszer valóban kaptak 107 ezer forintot, ami nettó 77 ezernek felel meg. Ez szép összeg, de az ágazatban majdnem nyolc éve nem volt semmiféle béremelés. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor viszont megalázóan alacsony az emelés. De ezt az összeget is csak az állami intézményekben dolgozó közalkalmazottak kapják meg. A kisvárosi rendelőintézetek dolgozói – akik megbízási szerződéssel dolgoznak, kimaradtak a bérrendezésből, emiatt ők rövid úton otthagyják majd a munkahelyüket. Emiatt a vidék szakorvos nélkül maradhat, amire extrém példa is van; Csongrád megye egyik kisvárosában 30 ezer lakosra egyetlen szemész jut, aki heti két alkalommal Szegedről jár át. Egy ilyen méretű város ellátáshoz legalább 3-4 szemész kellene. Bár az optikusok üzleti alapon megcsinálják a látásélesség vizsgálatot, de a szemorvosok legfontosabb feladata a szív-és érrendszeri betegek szemfenék-vizsgálata, amivel életeket lehetne megmenteni.
Az egészségügyben dolgozók bérének emelését már 2010-ben el kellett volna kezdeni, hogy 6-7 ezer orvos, illetve 12 ezer ápolónő ne hagyja el az országot. Ráadásul Magyarországról az a korosztály menekült külföldre, akinek a tudására a frissen végzettek képzéséhez szükség lenne. Tehát a kivándoroltak nélkül nem csak a gyógyítás, hanem az orvosképzés is padlóra kerül. Aki pedig már 5-6 éve külföldre szerződött, s családját is kivette, azt nagyon nehéz lesz visszacsábítani. Ezek a szakemberek ugyanis egész Európában megállják a helyüket, elismerik és rendesen megfizetik a szaktudásukat. Hazahívásukhoz a magasabb bér már kevés lesz, szükséges hozzá egy átlátható, korszerű egészségügyi rendszer, amitől most nagyon távol kerültünk.
A béremelést a már egy évvel ezelőtt kezdődött bérfelzárkóztatási program is tartalmazza, de a garantált bérminimumot még ma sem éri el az egészségügyben fizetett bérek jó része. Miért vannak állandó lemaradásban?
Az alacsony egészségügyi bérek miatt olyan ágazati bérfelzárkóztatásra lenne szükség, amely jelentősen meghaladja az országos minimálbér, illetve a bérminimum éves emelését. De ez természetesen nem így történik!
Ennek következménye az a helyzet, hogy a pályakezdő ápolónőnek – aki iskola után belép a kórházba – épp akkora bért kötelesek adni, mint a 15-20 éve ott dolgozó nővérnek, akik az elmúlt években nem kaptak fizetésemelést. Természetesen ez iszonyú munkahelyi feszültséggel jár, amit a szaktárca idéz elő, holott erre a stratégiai hibára már felhívtuk a figyelmet.
Ugyanez a helyzet az egészségügyben dolgozó egyéb alkalmazottakkal is, az adminisztrátorok, sofőrök, villanyszerelők bére az utóbbi években egyetlen fillérrel nem emelkedett, s most sem fog. Ez ma már a gyógyító intézmények működését is veszélyeztetheti. Ha ugyanis a villanyszerelő, vagy karbantartó – aki a versenyszférában dupláját keresi, mint a kórházban – nem végzi el a feladatát, akkor lebénul a kórház működése. Ezért a gyógyítástól csoportosítanak át pénzt, hogy a szakmunkások ne menjenek el a kórházakból.
Bérfelzárkóztatásról csak akkor beszélhetnénk, ha a kötelező bérek kifizetésén túl jelentősebb összeget, legalább 400 milliárdot adnának az egészségügyben dolgozók fizetésének rendezésére. Csak akkor érnénk el az élet más területén dolgozók fizetését, de miután ez elmarad, a halgazdasági dolgozókkal együtt mi keresünk a legrosszabbul Magyarországon. Ez a társadalom megbecsülése.
Van valamilyen magyarázat arra, hogy az egészségügy érdekvédelme nem tud magasabb béreket kiharcolni?
Az elmúlt évek egészségügyi vezetése hiába dolgozott ki életképes terveket az ágazat megújítására, azt a kormányzat végül leseperte az asztalról. Ebből következően világos, hogy a Fidesz politikusai, beleértve a kormányfőt is, azt gondolják, hogy a kórházak, rendelők fejlesztése nem hoz túl nagy politikai hasznot. Talán ezért ambicionálják inkább a stadionépítést, amelynek tényleg nincs semmi haszna, de legalább Orbán Viktor jól szórakozik. Az egészségügyi államtitkár fogyóeszköznek számít az Orbán-kormányban. Ónodi- Szűcs Zoltán államtitkárról, aki korábban teljesen rálátott az egészségügyre, kinevezése előtt sokan azt gondolták, hogy komoly változásokat kezdeményezhet, de reformelképzeléseiből egyet sem tudott végigvinni, mert a legfelsőbb politikai vezetőktől nem kapott zöld utat.
Komolyan mondja, hogy nem hoz politikai hasznot az, hogy a betegeket meggyógyítják?
Ez a kormány feltételezése, pedig 100 milliárddal, és nagyobb szervezettséggel a jelenlegi állapotokon is lehetne javítani; működőképesek lehetnének a rendelők, csökkenthetők lennének a várólisták. Ez még politikai hasznot is hozhatna, de ezt a mai kormányzat nem látja be. Pedig a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a hazai választók az egészségügy rendbetételével kezdenék el a hazai reformok sorát.
Az egészségügyi dolgozók szakszervezete az éves bértárgyalást sztrájktárgyalásnak nevezi. Ön is úgy érzi, hogy sztrájkhelyzet van az egészségügyben?
Az egészségügyi szakszervezet, és az orvosi kamara csak néhány ember megélhetését, nem pedig az ágazatban dolgozók érdekeit szolgálja. Cser Ágnes csak azért vizionálja a nem létező sztrájkhelyzetet, hogy tárgyalási pozícióját fenntartsa az egészségügyi kormányzattal. Az általa elért eredmény viszont siralmas. Ha valaki mégis bírálni merészeli a szakszervezeti elnök asszonyt, akkor azt azonnal feljelenti, vagy etikai vizsgálatot kezdeményez ellene. Miközben egyre több beteget kellene meggyógyítani, egyre rosszabb körülmények között. A megélhetési vezetők leváltására azonban sajnos ma szinte semmi esély sincs, pedig a tagság is issza ennek a levét.
Komáromi Zoltán. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely
Miközben rengeteg pénz költenek egészségügyre, a napi hírek rozsdás ágyakról, fertőzésekről, orvoshiányról szónak. Ez a szenzációéhes sajtó vagy az egészségügy bűne?
Korábban nagyon jelentős összeget kiszedtek az egészségügy költségvetéséből, amit lassan visszacsorgat ugyan a kormányzat, de csak töredéke kerül vissza annak, amit korábban elspórolt.
Kétségtelen, dübörög a propaganda, hogy az elmúlt tíz évben 600 milliárdot vissza is adtak. Elfelejtették azonban hozzátenni, hogy mindez uniós forrásból származik, ráadásul többségében betonra, tetőre, térkövekre, csövekre, és parkosításra költötték, s nem pedig gyógyításra.
Ha a hiánycikknek számító műszerekre is szántak pénzt, azt a legtöbbször csak egy műszakban működtetik, mert a berendezések kezeléséhez a legtöbb helyen már nincs szakember.
Az orvoshiányról drámai számok kerülnek nyilvánosságra, ilyen például, hogy néhány év múlva közel egymillió embernek nem lesz körzeti orvosa. Helytálló adat ez?
Már jelen pillanatban is majdnem elérjük ezt a számot, hisz 750 ezer embernek ma csak úgy van háziorvosa, hogy közel 400 praxis nincs betöltve. Ezekhez 400 ezer ember tartozik, akiknek az egészségét heti 2×2 órában helyettesítő, azaz utazó orvos látja el, aki az időt egyébként saját betegeitől veszi el. Ez a helyzet sajnos rohamosan romlik majd, mert az 1500 háziorvos zöme betöltötte már a 70 évet. Viccből szoktam mondani, hogy a végére három körzeti orvos marad; egy a fővárosban, egy az alföldi régióban, egy pedig a dunántúliban. Akkor is lesz háziorvosi rendszer, csak hosszú lesz a várólista.
A generációváltást, s vele családorvos szerepének átalakítását már korábban el kellett volna kezdeni. Az elmúlt tíz évben ugyanis olyan műszerek, gyógyszerek kerültek forgalomba, amelyek növelik a családorvos gyógyító lehetőségeit, bizonyos szerepek átalakultak, pl. a panaszmentes, jó állapotban lévő cukorbetegek gondozását már nővérekre is rá lehetne bízni, nem kell hozzá szakorvos. Nem szükséges tehát a betegeknek nem kell midig kórházba járni. De az új helyzetre, a megoldást jelentő praxisközösségek kialakítására fel kellett volna már készülni, s ez még nagyon sok pénzbe sem kerül, viszont csökkenti a nyomást a szakrendelőkben, kórházakban.
Napi hír az, hogy a sürgősségi osztályon 10-12 órát kell várakozni, mert 400 orvos helyett 140 dolgozik ezeken az osztályokon. Ez is csak anyagi kérdés?
Nincs elég orvos, hiába lenne rá pénz. A szakemberek már külföldön dolgoznak. Illetve a sürgősségi ellátás előtt hiányzik az alapellátás. Nem mindegy, hogy vakbélgyulladása van valakinek, vagy epegörcse. Az előbbit műteni kell, az utóbbira elég egy injekció. Ennek eldöntése egyszerű orvosi feladat lenne, de a körzeti orvos hiába utalja be a betegét a szakorvoshoz, ha ott csak három hét múlva kap időpontot. Így aztán a teljes betegforgalom rázúdul a sürgősségi osztályokra. Ezért is van 12 órás várakozási idő.
Miközben a magyarok az egészségügy helyzetét tekintik a legfontosabb jövőbeli tényezőnek, Csehországban és a környező országokban lényegében ugyanakkora összegből lényegesen magasabb színvonalú ellátást tudnak biztosítani. Hogyan?
Szakemberekre bízták az egészségügy minisztériumot. Nem pedig pártkatonákra.
De ha jól értem, nálunk is szakemberek dolgoznak az államtitkárságon, csak épp nincs befolyásuk az egészségügyre.
Valóban, a legtöbb országban belátták, hogy az emberek egészség politikai ügy, választásokat is képes eldönteni. A mi politikusaink azonban még nem járnak itt.
Elég drámaian hangzik, hogy a magyar állampolgár 4 évvel rövidebb ideig él, mint európai társai. Egy itthon dolgozó munkás pedig várhatóan 12 évvel hamarabb hal meg, mint egy diplomás. Ez a helyzet romolhat még?
Persze, de nem ez a legszörnyűbb.
Magyarországon hal meg az OECD országok közül a legtöbb ember olyan betegségben, amely egyébként gyógyítható lenne.
A statisztika szerint 100 ezer lakos közül, a 25 és 65 éves korosztályból 411 ember veszti el az életét. Összesen 23 ezer ember hal meg úgy, hogy gyógyítható lenne. Ez a szám máshol a miénknek negyede, harmada.
A közelmúltban tíz ellenzéki párt igyekezett összeállítani egy egészségügyi koncepciót. Aláírtak egy megállapodást, vállalva, hogy bármelyik erő kerül kormányra, programjában szerepelteti a közös programot.
A mai kormánypártok el sem jöttek az egyeztetésre, de megjelent a Jobbik és a DK képviselője is, mert komolyan vették, hogy a nemzetnek szüksége van egy közös egészségügyi programra. Az alapelveket elfogadtuk, s vállaltuk, hogy bárki is kerül kormányra, azokat megvalósítja. Szükség van egészségügyi minisztériumra, a társadalombiztosítás önállóságára, szolidaritásra, valamint a hálapénz megszüntetésére. S persze ennek menetrendjét is megfogalmaztuk. Az ellenzéki pártok közül bármelyik kerül hatalomra, akkor egy működőképes, átlátható egészségügyi szervezet jöhet létre, ami mindenekelőtt a társadalom, a betegek érdeke.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
