Összesen 22 éves börtönbüntetésre ítélte a bíróság Pak Kunhje ex elnököt korrupció és hatalommal való visszaélés miatt. A jobboldali ex államfőnek most baloldali ellenfele adott amnesztiát leromlott egészségi állapota miatt. A 69 éves elnök asszonyon több műtétet is végrehajtottak a börtönkórházban.
Mun Dzsein dél-koreai elnök döntése azzal is összefügg, hogy jövő tavasszal választást tartanak az országban: a jobb és a baloldal esélyei nagyjából hasonlóak. A baloldali elnök amnesztia rendelete a baloldali liberális mozgalomnak kedvezhet hiszen egyrészt nagylelkűséget mutat, másrészt pedig felidézi a kacifántos korrupciós rendszert, amely sok tekintetben ismerősnek tűnhet.
A nemzeti együttműködés dél-koreai rendszere
Az erősen jobboldali elnökasszony, aki egyébként a diktátor, Pak Csonghi lánya, a nemzeti tőke támogatását hirdette meg célul amikor hatalomra jutott a Kék Házban Szöulban. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a vállalkozók befizettek jelentős összeget egy titkos alapba, amelyből az elnökasszony mozgalmát pénzelték. Egy szekta vezér, akit Sámánasszonynak nevezett el a dél-koreai sajtó intézte az alap illegális pénzügyeit. A két nő szoros barátsága eredményes politikai-pénzügyi és vallási együttműködés volt. Csakhogy kezdtek lebukni a vállalkozók: még a Samsung vezére is börtönbe jutott korrupcióért.
A sajtó pergő tűzében kártyavárként omlott össze a nemzeti együttműködés dél-koreai rendszere.
Végül az alkotmánybíróság megfosztotta elnöki tisztétől Pak asszonyt, akinek ezek után a bíróság előtt kellett számot adnia a korrupciós piramisról. 22 évre ítélték, és ebből ötöt le is ült. Bukásának nemcsak belpolitikai jelentősége volt hiszen a baloldali liberális elnök megkezdte a közeledést Észak Koreához. Abban is szerepet játszott, hogy Trump elnök tárgyalt Kim Dzsong un-nal, sőt egy pillanatra Panmindzsonban rálépett Észak Korea földjére.
Szépen csendben Szöulban és Phenjanban előkészítették a békeszerződést, amely véget vetne hivatalosan is a háborúnak, amely 1950-ben kezdődött meg a koreai félszigeten. 1953 óta fegyverszünet van, de békeszerződés még nincs. Ezt érheti el a baloldali liberális elnök, aki amnesztiát adott korrupt elődjének, hogy ezzel javítsa esélyeit a jövő évi választásokon Dél Koreában.
Kim Ir Szen 1945-ben a szovjet csapatokkal érkezett meg a koreai félszigetre, amelyet az USA és a Szovjetunió kettéosztott. Az északi rész a kommunistáké lett. Sztálin Kim Ir Szen-t jelölte ki vezetőnek. A dinasztia azóta is mindenható uralkodói az országnak.
Kim Ir Szen fiatalabbik öccse, a most elhunyt, Kim Jong Dzsu bátyja uralkodása idejében fontos tisztségeket töltött be. Tagja volt a Politikai Bizottságnak, és egy időben vezette a kommunista párt személyzeti osztályát. Aztán amikor Kim Ir Szen kinevezte a fiát, a Szovjetunióban született Kim Dzsong Il-t trónörökösnek, az öccs karrierje megindult lefelé. A hatalom második vonalában élt mint a semmiről sem döntő parlament egyik alelnöke. A családra nem jellemző módon 101 évet élt.
Őssejt kezelések
Kínai mintára Észak Koreában is őssejt kezelést kapnak az öregedő vezető elvtársak. Ez nem tesz csodát: a dinasztia második tagja, Kim Dzsong Il viszonylag fiatalon meghalt szívrohamban. Rémes egészségi állapotban volt, súlyos cukor betegsége és alkoholizmusa miatt. Fia, a jelenlegi diktátor, Kim Dzsong Un sem egészséges. Nyilvánvalóan túlsúlyos és állítólag még mindig a Covid vírus szövődményeivel küszködik – bár hivatalosan a vírus nem jutott be Észak Koreába.
Akinek viszont nincsen különösebb egészségi problémája, az elérheti a 101-ik életévét is. Ez annál is jelentősebb eredménynek számít mert Kim Jong Dzsu fiatalkorában a sztálini Szovjetunióban élt, ahol az élet minősége még a káderek között sem volt lenyűgözően magas.
Lesz-e negyedik tagja a Kim dinasztiának?
A nemzeti kommunista rendszer jelenlegi uralkodója még fiatal, de szemmel láthatóan egészségi problémákkal küszködik. Egyszer sírvafakadt a nyilvánosság előtt, és bocsánatot kért népétől. Egy kőkemény diktatúrában ezt általában a gyengeség jelének tekintik.
Különösen egy olyan országban, amely a második nagy éhezési hullámmal néz szembe.
Az első a kilencvenes években több tízezer ember halálát követelte. Akkor azzal magyarázták a tömeges éhezést, hogy megbukott a Szovjetunió, amely támogatta Észak Koreát. Most azzal indokolják, hogy Észak Koreát hermetikusan el kell zárni a világtól a Covid járvány miatt.
Valójában Észak Koreában mindmáig hadikommunista gazdálkodás folyik: mindent a fegyveres erők kapnak meg. A parasztok egyáltalán nem érdekeltek a gazdálkodásban: siralmas életszínvonaluk egyáltalán nem függ az elért termés eredményektől. Kína reformokat javasolt az ifjú diktátornak, aki cserébe megölette Peking emberét a phenjani vezetésben.
A hadiállapot Dél Koreával viszont véget érhet, mert hála a szöuli diplomáciának megszülethet a békeszerződés. A BBC szerint Mun Dzsein dél-koreai elnök bejelentette, a két Korea, az Egyesült Államok és Kína elviekben megegyeztek abban, hogy hivatalosan is kinyilvánítják a koreai háború befejezését. A koreai háború 1950-től 1953-ig között tartott, és fegyverszünettel ért véget. A békeszerződés normalizálhatná a két Korea kapcsolatát. Kim Dzsong Un az ifjú diktátor most azt mérlegeli: a normalizálódó viszony Dél Koreával nem ássa-e alá a nemzeti kommunista diktatúrát, amely a Kim dinasztia uralmát jelenti Észak Koreában háromnegyed évszázada.
Kim Dzsong un gyalázatos esetnek nevezte azt, hogy észak-koreai határőrök lelőttek egy dél-koreai tisztviselőt, aki hajójával északi vizekre tévedt. A hivatalos indoklás szerint azért végeztek a 47 éves dél-koreai férfivel, mert az megtagadta az igazoltatást. Az észak-koreai hatóságok tagadták, hogy elégették volna a férfi holttestét.
Dél Korea elnöke, aki már vendégeskedett korábban Északon és a párbeszéd híve, sokkolónak nevezte az észak-koreai határőrök brutális eljárását.
A duci diktátor először kért bocsánatot
Észak Koreában azt hangsúlyozzák a szörnyű gyilkosság kapcsán, hogy először fordult elő, hogy az első számú vezető bármiért is elnézést kért volna Dél Korea államfőjétől. A két Korea határán évtizedek óta vannak incidensek, melyek nemegyszer gyilkossággal végződnek. Észak Koreában a határőröknek parancsuk van arra, hogy minden eszközzel akadályozzák meg a határok átlépését, amely csak különleges engedéllyel lehetséges. A rokonok olykor évtizedekig nem láthatják egymást, ha a család egyik része Északon, a másik Délen él.
Korábban a Dél Koreában megrendezett téli olimpia alkalmából Szöulba látogatott a diktátor húga. Kim Jodzsong volt az első, aki az Észak Koreát vaskézzel vezető família tagjai közül Délre látogatott. Látogatást tett Phenjanban Mun Dzsein dél-koreai elnök is. A kezdeti sikerek után elapadtak a remények, mert nem sikerült áttörést elérni az USA és Észak Korea között annak ellenére, hogy Trump elnök többször is találkozott a diktátorral. Miután Dél Korea biztonságát az USA szavatolja, ezért a két Korea nem állapodhat meg, amíg Kim Dzsong un és Trump nem jut dűlőre. Ebben a helyzetben született meg a diktátor bocsánatkérő levele, amely a maga műfajában újdonság a két Korea között, melyeket még amerikai-szovjet megállapodás választott ketté 1945-ben.
Miközben tavaly a nemzetközi sajtó a küszöbön álló újabb koreai háborúról cikkezett, most azzal van tele, hogy a két ország egy „történelmi megállapodás” küszöbén áll. Ugyanis az április 27-én megrendezésre kerülő elnöki találkozó legjelentősebb eredménye egy békeszerződés aláírás lehet, habár ennek megvannak a maga buktatói.
A dél-koreai Phjongcshangban tartott XXIII. téli olimpiai játékok óta látványosan enyhült a feszültség Kelet-Ázsiában: egy évvel korábban még úgy tűnt, hogy Donald Trump bármelyik percben elindíthatja az Észak-Korea elleni támadást, ami végső soron Kínával való közvetlen konfrontációval és egy atomháború kitörésével fenyegetett. Ezzel szemben a februári nyitóünnepségen Kim Dzsongun (Kim Yo-jong) észak-koreai diktátor húga és egyben különleges megbízottja Kim Jodzsong (Kim Yo-jong) személyesen vett részt. Találkozott Mun Dzseinnel (Moon Jae-in), átadta neki bátyja meghívóját, amelyre a dél-koreai elnök igennel válaszolt.
A február 9-i nyitóünnepség egyik legérdekesebb eseménye volt, amikor Mike Pence amerikai alelnök látványosan ignorálta Kim Jodzsongot. A kép forrása: MTI/EPA/Yonhap.
Ettől kezdve gyakorlatilag nem volt megállás, egymást követték a látványos gesztusok. Április elején bejárta a világsajtót, hogy dél-koreai popsztárok léptek fel a phenjani Nagyszínházban. Az előadásukat Kim Dzsongun szintén megtekintette, s utána többször hangot adott a tetszésének. Ezen a héten a dél-koreai vezetés leállította a propaganda híradásokat sugárzó hangszóróit az észak-koreai határon, illetve a két koreai elnök közötti közvetlen telefonvonal, az ún. „forró drót” (újbóli) létrehozásáról döntöttek.
felfüggeszti a 2006 óta tartó nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, valamint bezárja az ország nukleáris kísérleti telepeit.
Sőt, egyenesen garanciát vállalt arra vonatkozóan, hogy nem fog alkalmazni atomfegyvert, csak akkor, ha ellene ilyet vetnek be. Ugyanúgy biztosított arról, hogy senkinek sem adja tovább az atomfegyverek előállításához szükséges műszaki és tudományos ismereteket, illetve eszközöket.
Észak-Korea visszatérése a nukleáris leszereléshez már önmagában komoly eredmény, de a péntekre szervezett csúcstalálkozó egy még nagyobb horderejű áttöréssel kecsegtet. Ugyanis felmerült annak lehetősége, hogy Phenjan és Szöul véget vet egy 65 éven át tartó állapotnak:
vagyis de jure vége lenne az Észak-Korea és Dél-Korea közötti háborúnak.
Egy koreai híradást néznek az emberek a szöuli főpályaudvar egyik kijelzőjén 2018. április 21-én. Kim Dzsongun ezen a napon bejelentette, hogy Phenjan felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, továbbá bezárja nukleáris kísérleti telepét. A kép forrása: MTI/EPA/Dzson Hon Kjun.
Kétségtelen, hogy ez történelmi jelentőségű esemény lenne, amely azonkívül, hogy lezárna egy évtizedek óta fennálló vitát, alapvetően hozzájárulna a kelet-ázsiai térség stabilizálódásához.
A 2017-ben megválasztott baloldali Mun Dzsein dél-koreai elnök mindent erre tett fel: kezdettől fogva elkötelezett híve az északi szomszéddal való viszony rendezésének. Több tucatszor kritizálta Trumpnak az Észak-Koreával alkalmazott agresszív politikáját, egyesülést és a megbékélést támogató miniszterek ültetett a tárcák élére, számtalan kölcsönös gazdasági és kulturális programot hirdetett. Ráadásul az Észak-Koreával „megértőbb” kormányzati propaganda azt is elérte, hogy a dél-koreai fiatalok a saját országuk biztonságára nézve nagyobb veszélynek lássák az Egyesült Államokat, mint Kínát, Japánt vagy Észak-Koreát.
Csakhogy minden előzetes remény ellenére korántsem egyszerű békét kötni, ebben az elemzésben a négy legjelentősebb akadály kerül terítékre.
A békekötés joga
Az első problémát mindjárt az jelenti, hogy nemzetközi jogi szempontból egyáltalán van-e joga Phenjannak és Szöulnak békét kötni egymással. Ugyanis hivatalosan még fegyverszünetet sem kötöttek: a koreai háborút lezáró 1953. július 27-i panmindzsoni fegyverszünetet lényegében két nagyhatalom – az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság – írta alá, mégpedig az ENSZ, a dél-koreai kormány és az észak-koreai kommunista vezetés nevében. Sőt, az akkori dél-koreai elnök, Li Szin Man (Syngman Rhee) kezdetben még a tűzszünetről sem akart hallani, mivel mindenképp ő akarta egyesíteni az Koreai-félszigetet. Idővel az amerikai pénzügyi és katonai támogatás meggyőzte őt a harcok befejezéséről, de a fegyverszünetről szóló egyezményt a dél-koreaiak a mai napig nem írták alá.
A Panmindzsonban lévő határátkelő és legfontosabb „érintkezési pont”. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ezért sem véletlen, hogy a pénteki csúcstalálkozó megszervezése rendkívül körülményes és mindkét fél különösen ügyel a hivatalos keretek betartására. A találkozó helyszínének a tűzszüneti egyezmény által a 38. északi szélességi foknál meghúzott határvonalat jelölték meg, amely a mai napig a világ egyik legismertebb és legveszélyesebb demilitarizált övezete (DMZ). Ezen a „senki földjén” fogják tartani az április 27-i Dzsein-Dzsongun-találkozót, mégpedig úgy, hogy
a vonal fölé emelnek egy asztalt, s mindenkét elnök lényegében a saját országa területén írna alá a szerződést.
Szúrós szemmel
Tavaly nyáron még úgy tűnt, hogy Donald Trump, ha kell a szövetségesei nélkül indít katonai hadjáratot Észak-Korea ellen, ami miatt az ENSZ elmarasztalta Washingtont, mert egy nukleáris háborút kockáztatott. Ez (szerencsére) nem történt meg, de függetlenül az amerikai külügyminiszter személyétől, Észak-Korea még mindig központi szerepet tölt be Washington kelet-ázsiai politikában, s a katonai opció semkerült le a Pentagon asztaláról. Egy koreai békeszerződéshez pedig mindenképp szükséges rendezni Phenjan és Washington közötti viszonyt, főleg mivel még csak el sem ismerik egymást.
Már a téli olimpia alatt – a dél-koreaiak közvetítésével – megindultak az óvatos egyeztetések az amerikai és az észak-koreai diplomácia között, amelynek megvoltak az eredményei. Az észak-koreai diktátor jelezte, hogy legszívesebben a Fehér Házban találkozna az amerikai elnökkel, ahol megegyeznének a kapcsolatok normalizálásáról, a feszültség csökkenéséről, illetve a szankciók enyhítéséről. Donald Trump elfogadta Kim Dzsongun meghívását (bár azt még egyelőre nem tudni, hogy erre esetleg Svédországban vagy valóban az Egyesült Államokban kerülne sor). Amikor az amerikai elnök a múlt héten Japánban járt, akkor lényegében „áldását adta” a békére.
A legfontosabb bázisok és létesítmények a Koreai-félszigeten. A kép forrása: BBC.
Viszont egyelőre még nem tudni, hogy mi lenne a koreai béke és az amerikai-észak-koreai kapcsolatok rendezésének az ára. Ugyanis Kim Dzsongun már 2016 óta követeli az amerikai csapatok kivonulását Dél-Koreából, és nem alaptalan feltételezés, hogy ehhez köti a leendő békemegállapodást is. Ha így történne, akkor több mint 28 ezer főt számláló amerikai kontingensnek a lehető leggyorsabban kellene elhagynia az országot és bezárnia a katonai bázisait. Még, ha ezt Trump elfogadná, az esetleges kivonulást megtorpedózhatja a Szenátus, vagy akár az elnök közvetlen környezete. A nemrég kinevezett John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó vagy a külügyminiszteri pozíció küszöbén álló Mike Pompeo még mindig nem mondtak le Észak-Korea megtámadásáról, valamint a republikánusok és a neokonzervatívok szintén a kommunista rendszer összeomlásában reménykednek, nem pedig a kiegyezésben.
Az utolsó „barát”
Miközben Dél-Korea szempontjából az Egyesült Államok hozzáállása az elsődleges, addig Észak-Koreának Kína reakciói a mértékadóak. Évtizedeken át Peking számított Phenjan egyetlen komoly külföldi támogatójának. Észak-Korea a kereskedelemének 90 százalékát Kínával folytatta, tőle vásárolta az energiahordozókat, élelmiszereket és gyógyszereket, miközben az ENSZ-ben megvétózta az ország elleni szankciókat.
Csakhogy miután 2011 decemberében Kim Dzsongun hatalomra került, Kína fokozatosan elvesztette az irányítást Észak-Korea felett. Az észak-koreai diktátor teljesen kiszámíthatatlanná vált, és sorban végezte ki a Kínához-közel álló politikusokat, tábornokokat, illetve még a saját rokonainak sem kegyelmezett. A kínai vezetés hiába gyakorolt nyomást Észak-Koreára, például leállította bizonyos áruk – főleg a luxustermékek és a elektrotechnikai eszközök – bevitelét, vagy zárta le ideiglenes a határátkelőket, nem tudta megakadályozni az észak-koreai műholdfellövéseket, a rakétateszteket vagy a kísérleti földalatti atomrobbantásokat. Sőt, már azt rebesgették, hogy Kína Kim Dzsongun mostohafivérét, Namot (Kim Jong-nam) akarta felhasználni egy puccs megszervezésére, ezért gyilkolták meg őt idegméreggel a malajziai nemzetközi repülőtéren.
Egyre nehezedett a nemzetközi nyomás Kínára, hogy „regulázza meg végre” a patronáltját. Kim Dzsongun kiszámíthatatlansága és lépései nem kevés vitát szültek a Kínai Kommunista Párton belül is. Végül a tavaly októberben tartott XIX. KKP-kongresszuson megállapodtak abban, hogy mivel Kína egy felelős szuperhatalommá szeretne válni, ezért térség stabilitása érdekében meg kell oldaniuk a „koreai kérdést”. Akkor is, ha ez a gyakorlatban az Egyesült Államokkal való bizonyos fokú együttműködést jelenti. Trump a 2017-es novemberi kelet-ázsiai útja során szintén felvetette a kooperáció ötletét. Miután távozott a kínai fővárosból, a kínaiak egy különleges elnöki megbízottat menesztettek Észak-Koreába. Végül együttes diplomáciai-gazdasági nyomással sikerült „észhez téríteni” az észak-koreai diktátort. Ennek legfőbb jele az volt, amikor Kim Dzsongun március végén három napig tartó nem hivatalos látogatáson vett részt Pekingben, s megbeszéléseket folytatott Hszi Csin-ping (Xi Jingping) kínai államfővel.
A KCNA észak-koreai hírügynökség által 2018. március 28-án közreadott dátummegjelölés nélküli képen Kim Dzsongun észak-koreai vezetőt és feleségét, Zsi Szol Dzút (b) fogadja Hszi Csin-ping kínai államfõ (j2) és felesége, Peng Li-jüan Pekingben. A kép forrása: MTI/EPA/KCNA.
Ugyanakkor az továbbra is megválaszolatlan kérdés marad, hogy Peking miképp reagálna egy koreai békeszerződésre. Ezzel ugyanis felborulna a kínai vezetés által évtizedek óta preferált status quo, és így a két Korea egy lépéssel közelebb kerülne az egyesüléshez (mégha magára az unifikációra évtizedeket kellene várni). Valószínűleg az amerikai katonai jelenlét csökkentése (ha a teljes kivonulás nem is), Kim Dzsongun „maradék nukleáris ambíciójának” visszafogása, és a dél-koreai kormánnyal való viszony szorosabbá tétele lennének a kínai vezetés feltételei. Viszont a helyzetet rendkívül bonyolítja, hogy a koreai béke megkötése miatt Pekingek sűrűn és részletesen kellene egyeztetnie Washingtonnal. Csakhogy ezeket a tárgyalásokat beárnyékolhatja az idén januárban kitört amerikai-kínai kereskedelmi háború, amelynek egyelőre messze a vége.
A mosolyok mögött
A Koreai-félsziget történelmét vizsgálva látható, hogy a felek 1953 óta nem egyszer próbálkoztak egy békeszerződést a tető alá hozásával. 1972-ben egy közös kommünikét adtak ki, amellyel szerintük „megteremtették a béketárgyalásokhoz szükséges pozitív légkört”, de a határmenti konfliktusok miatt hamar elhalt a kezdeményezés. A két ország diplomáciája 1992-ben megállapodott arról, hogy a „fegyverszünetet egy szolid államközi békévé” alakítják át, de a tárgyalások az észak-koreai rakétatesztek miatt félbeszakadtak.
A kettészakítás óta 2000-ben tartott először csúcstalálkozót a két ország elnöke, de itt sem tudtak átütő sikert elérni. Maga Kim Dzsongun még 2013-ban arról beszélt, hogy békülne a déli szomszédjával. Viszont pár héttel később önkényesen felmondta a fegyverszünetet, bezáratta a közösen működtetett Keszong ipari parkot, valamint megszüntette a Phenjan és Szöul közötti forró drótot. Azóta pedig az észak-koreai vezetés hol Dél-Koreát, hol Japánt, sőt, nem egyszer az Egyesült Államokat fenyegette meg. Mindezekből a történelmi előzményekből kifolyólag aa térségbeli országok (Japán) és a dél-koreai lakosság felől érezhető némi szkepticizmus Kim Dzsongun szándékait illetően. Szerintük ugyanis könnyen arról lehet szó, hogy Phenjan csak időt akar nyerni, pénzt szeretne kicsikarni a déli szomszédjától, vagy a nemzetközi szankciók enyhítését akarja elérni.
B-2 Spirit lopakodó bombázó Dél-Korea felett egy 2013-as hadgyakorlat során. A kép forrása: Youtube.
Egyik kezével ad, a másikkal…
A koreai békét illetően egyelőre minden ütőkártya Kim Dzsongun kezében van. Ebbe, ha fogcsikorgatva is, de a nagyhatalmak kénytelenek beletörődni és türelemmel kell várniuk az észak-koreai diktátor következő lépésére.
Már csak pár nap és választ kapunk az elmúlt hetek legnagyobb nemzetközi talányára. Vajon ez az egész megbékélés nem más, mint Kim Dzsongun újabb, egyáltalán nem komolyan vehető „szeszélyének” megnyilvánulása? Vagy pont ellenkezőleg: kiderül, hogy a korábbi vélekedésekkel ellentétben mégis több racionalitás és jobb manőverezési képesség szorult az észak-koreai diktátorba?
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
