Kezdőlap Címkék Mszp

Címke: mszp

MSZP: csontritkulás és demencia

Lendvai Péter
-
0
MSZP: csontritkulás és demencia

Nem is tudom, honnan kellene nekifutni egy olyan elemzésnek, amely arra vállalkozik, hogy a Magyar Szocialista Párt állapotát, elmúlt esztendei állapotát akarja vizsgálni. Eleve már azt nehéz tisztázni, mi is ez a párt ma? Hiszen huszonnyolc évvel ezelőtti alapítása, gyenge parlamenti jelenléte után hihetetlen felfutás következett (1994), hogy aztán onnan kezdve csak lefelé vezessen az útja. És ez akkor is így van, ha az 1998-as vereség után – amely a Fidesz és a Kisgazda Párt összeborulása nélkül – győzelem lett volna -, némiképp váratlan sikerek következtek, kétszeri kormányalakítással, de végtelen megosztottsággal. Mondhatjuk: utoljára Horn Gyula volt képes uralni ezt a pártot, ami nem azt jelenti, hogy ő képes volt egységet teremteni, inkább csak annyit: a különböző irányokba menő pártot, a szanaszét húzó embereket képes volt olykor uralni. De már Horn Gyula regnálása alatt – és ez ma látható csak igazán – elindult a szétesés, már akkor felfedezhettük annak nyomait, aminek a végeredményét a legutóbbi választás mutatta meg igazán.

Az MSZP, már 1994-ben, megfeledkezett arról, hogy hálózatát építeni, működtetni, fejleszteni kell; igazán akkor hitte el magáról, hogy újra hatalmasra nőve kezében van az egész ország. Hát nem volt. Mert miközben a Fidesz rájött arra – főként 2002-es veresége nyomán -, hogy csak akkor lehet sikeres, ha országos hálózatot épít, megveti a lábát a legkisebb településen is, addig a szocialisták saját nagyságuk bűvöletében elrévedve a belső hatalmi rendszer megszilárdításán dolgoztak. A megyei vezetők a saját státus quo-jukat őrizték, a fővárosiak, a különböző áramlataikon keresztül pedig a dominanciára törekedtek – egymással szemben.

Erre a múltbéli kalandozásra csak azért volt most szükségünk, hogy jól lássuk: az MSZP elfáradása, a belső küzdelmek, helyezkedések kiváltotta eróziója nem most kezdődött; hiba lenne az elmúlt néhány évben látottak alapján ítélkezni. A folyamat tehát 1994-ben kezdődött, és bármily furcsa: Gyurcsány felbukkanásával erősödött tovább. Ő volt az, akire sosem tekintettek úgy, mint ős-szocialistára, olyanra, aki azonos kultúra részeként emelkedett a párt élére. (Ezt a kultúrát tessék sajátosan értelmezni, sem hely, sem tér nincs arra, hogy ezt itt és most bővebben kifejtsük, s arra főként nem, hogy megfejtsük. Elégedjünk meg annyival: ennek a pártnak igenis van egy sajátos szubkultúrája, egy olyan belső világa, ahol a párton belüli háborúk megvívása mindig fontosabb volt, a külső politikai ellenfél legyőzésénél, vagy finomabban: feltérképezésénél.)

Ezek az önsorsrontó háborúk is vezettek oda, hogy 2010-re egy végtelenül legyengült formáció hagyta maga mögött a nyolcéves kormányzást, amely kormányzás két miniszterelnöki bukást is magával hozott (Medgyessy, Gyurcsány), és amely még megosztottabbá tette a pártot. Ekkorra az MSZP végképp elszakadt a tömegektől, és bár magára még mindig nagy pártként gondolt, a valóság azonban azt mutatta: hívei könnyedén állnak át más pártokhoz, akár például a szélsőséges nézeteiről elhíresült Jobbikhoz. Újabb és újabb elnöki próbálkozások jellemezték az időszakot; nem tudott – talán nem is lehetett – egy olyan személyt találni, aki legalább annyira képes uralni a tagságot, mint Horn Gyula. A megosztottság, a különböző irányzatok immár nem ideológiai különbségeket jelentettek, nem a nép-urbánus, vagy éppen liberális-plebejus törésvonalat jelentették, hanem személyi háborúkat. Amely személyi háborúk is folyamatosan változtatták formájukat, kiterjedésüket éppen a pillanatnyi érdekek voltak a meghatározóak.

Mindezen jelenségek együttese eredményezte azt, hogy 2014-re, az ismételt kétharmados fideszes győzelem időszakára, még a legnagyobb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe az MSZP, de valójában érzékelhető volt, hogy a lejtőn nincs megállás. Főként azért nincs, mert ehhez szükség lett volna a zsugorodás tényének felismerésére, elismerésére, ugyanakkor az építkezés megindítására. Ez azonban nem történt meg, a belső háborúk megmaradtak, legfeljebb annyiban terjedtek szélesebbre, hogy immár az ellenségek közé soroltatott az időközben MSZP-t elhagyó, önálló pártot alapító Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció is. (Most látható csak igazán, hogy az MSZP és a DK nem tudott külön-külön új híveket toborozni, a régi tagság osztódott meg, s nézett gyűlölettel a másikra.) Ennek legélesebb képviselője Botka László lett – róla bővebben megemlékeztünk már a Párbeszédről szóló elemzésünkben -, aki egészségesnek látszó küldetését azzal kezdte, hogy Gyurcsány Ferencet akarta elűzni a szocialisták – értsd: az összefogás – közeléből. Pedig Botka választása, miniszterelnök-jelöltté tétele biztató lépésnek tűnt; sikeres polgármesterként, a vidéket jól ismerő politikusként jó eséllyel indult a sikeresebb szereplés felé. Bár azért legyünk óvatosak: azok a törésvonalak, amelyek át, meg átszelik ezt a pártot, viszonylag csekély esélyt kínálnak, bárki számára. Ezzel együtt a Botka-féle koncepció, a tisztább baloldaliság fordulata, egy másik sikeres polgármester  – Tóth József – maga mellé emelése, megfelelő koncepciónak tűntek ahhoz, hogy egy erőteljesebb MSZP vágjon neki a 2018-as választásnak.

Ebből aztán semmi nem valósult meg. Nem valósulhatott meg már azért sem, mert az erők egy részét felőrölte a felesleges küzdelem az összefogásért, a közös lista, közös miniszterelnök-jelölt, az egy jelölt a Fidesz aspiránsával szemben megvalósításáért, a másik részt pedig elvitte a Botka eltávolításáért folytatott bozótharc. Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy elkerülhető lett volna, pusztán azt jelezni: kilenc hónap úszott el úgy, hogy egy lépést sem sikerült előre tenni, sőt: a nyilvánosság másról sem hallhatott, mint ennek a megosztottságnak a különböző jeleiről. Nem folyt továbbra sem építkezés, ezzel szemben szinte visszafordíthatatlanná vált a lépülés. Nem térünk ki most olyan epizódokra, amelyek akkoriban azért uralták a nyilvánosságot: a Lattmann-féle futamra, vagy a Botka-éra utáni Gyurcsánnyal folytatott vitákra sem. Mert ugyan ekkorra már az MSZP bizonyult az ellenzéki oldalon a legrugalmasabb pártnak, ő mutatta magát a legnyitottabbnak, ez a nyitottság azonban inkább tűnt már inkább kontraproduktívnak, mint hasznosnak. (Jellemző, hogy a DK-val folytatott tárgyalásokat is a legrosszabb, pillanatban sikerült lezárni, akkor, amikor a DK a legerősebbnek mutatta magát, messze erősebbnek, mint amit az áprilisi végeredmény visszaigazolt. Ezért aztán a szocialisták egy sor olyan helyet adtak át a DK-nak, ahol a még meglévő, valamelyest erősnek nevezhető beágyazottságukról is lemondtak, csalódást, kiábrándulást okozva helyieknek, és ezzel egyszersmind kikapcsolva őket az eredményesebb kampányból.)

Ebből a perspektívából nézve súlyos vereségnek tekinthető Karácsony Gergely megjelenése az MSZP-lista élén. Egy kisebb párt vezetőjeként érkezett oda, s bármily rokonszenves politikusként lehetett őt bemutatni a közvélemény előtt, a belső elégedetlenséget csak átmenetileg volt képes csillapítani. Ma ugyan az a hivatalos kánon a szocialista párton belül, hogy Karácsony importálása jót tett a pártnak, nélküle még ez az eredmény sem született volna – csaknem minden közvélemény-kutató tíz százalék alá mérte őket -, önmagában a tény, hogy már nem találtak a vezetésre szocialistát, lefelé húzta a párt megítélését.

Nagy kérdés, hogy ezek után merre indulnak tovább. A szerény parlamenti jelenlét, ráadásul az a változatlanul létező hit, hogy a Fidesz befolyása elég erős a pártra, a vidéki hálózat szinte teljes lenullázódása nem kínál jó terepet a felemelkedésre. Még akkor sem, ha a lehetőség adott volna. Adott volna, hisz Budapest egyértelműen elutasította a Fideszt, egyéni képviselői szinten mindenképpen. Amiből viszont az következik, hogy csakis a hiteles embereken keresztül, és innen Budapestről indulhat meg a fejlődés, ha egyáltalán létezik még visszaút. A hamarosan sorra kerülő választásról egyelőre csak annyi hírlik, hogy a pécsi Tóth Bertalan látszik befutónak az elnöki posztra, arról azonban semmi információ, hogy mi a tényleges elképzelés a párttal: arccal a 2022-es megszűnés felé, vagy tovább az 1994-es úton.

Ez a tétje a kongresszusnak, és ez a tétje a mai magyar baloldalnak. Ma nehéz nem észlelni a csontritkulást, de ha e mellé még egy kis demencia is párosul, vagyis elfelejtik bevenni a csontokat erősítő gyógyszert, akkor mindannyiunk fölött győz az Alzheimer: elfelejtjük, hogy valaha létezett egy kormányzóképes MSZP.

Együtt kellett volna…

Somfai Peter
-
0
Együtt kellett volna…

Emlékszem, nagyon sokan szorongtunk 2012. október 23-án a Szabad sajtó útján, az Erzsébet híd feljárójánál, és arra vártunk, hogy megszólaljon Bajnai Gordon. Hogy visszatérjen a magyar belpolitikai közéletbe és reményt adjon annak a sok tízezer embernek, hogy két év múlva összefogva, együtt, le lehet váltani a „fülkeforr” mámorában tobzódó, a kétharmad birtokában a demokráciának hadat üzenő kormánypártokat.

Akkor már elkövette a Fidesz az „ősbűnt”, belekényszerítve sok kis pártra szakadt ellenzékét egy olyan csapdába, amelyből azóta sem sikerült kikecmeregnie. Ismertük a 2011-ben elfogadott új választási törvényt, amely a korábbitól eltérően az országgyűlési képviselők választását egyfordulóssá tette. Az addig arányos rendszer irányából a többségi választási rendszer felé tolta el a hangsúlyt. A 199 főre csökkentett parlamenti helyek többségét már nem listáról, hanem az így felértékelődött 106 egyéni választókerületekből töltik be, s a választók attól kezdve csak az országos pártlistákra adhatják le a szavazataikat.

Azon a Milla rendezvényen a Haza és Haladás Egyesülettel karöltve Bajnai, Juhász Péter, Szigetvári Viktor és társaik elindították az „Együtt 2014” elnevezésű választási mozgalmat, azzal az ígérettel, hogy motorjai lesznek annak az összefogásnak, amely a 2014-es választásokat majd megnyeri.

Az „Együtt 2014 mozgalom” 2012 novemberében politikai nyilatkozatot tett közzé, és aláírásgyűjtést indított, eredetileg az olasz Olajfa koalíció mintájára balközép ellenzéki ernyőszervezet lett volna. Már itt akadályba ütköztek: a Lehet Más a Politika (LMP) kongresszusa 2012 novemberében és 2013 januárjában elzárkózott az együttműködéstől. Az MSZP vette át a baloldali ellenzéki összefogás irányítását, erre válaszul az Együtt-2014 az MSZP-től függetlenül kezdte meg kiépíteni támogatói bázisát. 2013-ban a mozgalom „Együtt-2014 Választói Szövetség Párt” néven párttá alakult, amelyet három társelnök – Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Egyesület alelnöke, Kónya Péter, a Magyar Szolidaritás Mozgalom elnöke és Juhász Péter, a Milla Egyesület korábbi vezetője – irányított. Az új párt azonnal szövetséget kötött az LMP-ből január 26-án távozott politikusok által alapított Párbeszéd Magyarországért párttal (PM), 2013. június 28-án „Együtt – a Korszakváltók Pártja” néven vették őket nyilvántartásba.

Bajnai pártja azt ígérte, alapvetően egy új, balközép erő megteremtésén dolgoznak majd, ahogy akkor fogalmaztak: „Az emberek már kiábrándultak a narancsból, de a szegfűt sem szerették meg azóta sem”.

Ma már tudjuk, az Együttet még kevésbé.

Mert az Együtt története meglehetősen kacskaringósra sikerült. 2017. február 4-én Juhász Pétert választották elnöknek, ugyanezen a napon Berkecz Balázst és Hajdú Nórát alelnökökké, Szigetvári Viktor pedig a párt Országos Politikai Tanácsának elnöke lett. 2018. januárjában az Együtt politikusai bejelentették, hogy önállóan indulnak a 2018-as Magyarországi országgyűlési választáson, azzal, hogy a miniszterelnök jelöltjük Szigetvári Viktor. Alig három hónappal később, 2018. április 8-án éjjel a párt vezetői valamennyien lemondtak tisztségükről, s az Együtt hajóját sorsára hagyták.

Egy alapvetően elhibázott stratégia vezetett el a széthullás állapotáig. A külső szemlélő joggal érezhette úgy, hogy egyedül Juhász Péter az, aki megpróbálja kissé megzavarni a párt körüli állóvize. Egyéni akciókkal, performanszokkal kavart némi hullámokat, de azok alig voltak érezhetők a Belváros, jobb esetben a főváros kerületeinek határán túl. Hiába készítettek rendkívül drágán, mindenki másnál igényesebben egy vaskos kiadványt, amelyben pontról pontra elmagyarázták az olvasónak, hogyan képzelik el egy sikeres választást követően Magyarország jövőjét, aligha volt ember (néhány ebből elő politikai elemzőn kívül), aki töviről hegyire átrágta volna magát a „művön”.  Hajdú Nóra, Berkecz Balázs kétségtelenül igyekezett a szakértő politikusok benyomását kelteni, okos érveik a legtöbbször visszhang nélkül elhaltak, pedig mindkettőjüket „kedvelték” a híradós stábok.

A párt vezetői kissé későn tanulták meg, hogy a NER igazságtalanságokkal tarkított politikai akadálypályáján egyedül senki nem megy semmire. Lehet idegenkedni Gyurcsány Ferenc politikai múltjától, meg lehet bélyegezni a szocialistákat kormányon elkövetett sutaságaikért, de nincs értelme olyanokhoz dörgölődzni sem, mint amilyenek a Momentum önmaguktól kissé elszállt ifjú titánjai. Mert az ő szemükben ugyan rendszerváltás után alakult politikai formáció volt az Együtt, politikusaiknak – különösen Szigetvári Viktornak – éppen úgy múltjuk, „szaguk van”, mint a többieknek. Az LMP-ről pedig kiderült, hogy szerintük éppen attól lehet más a politika, ha a politikusok nem számoltak a realitásokkal.

Hogy mit gondoltak róluk a választók? Az alig valamivel több, mint fél százaléknyi voks erről mindennél többet mond. Amihez csupán egy szerény adalék, amellyel a párt facebook oldalán, a hozzászólások között találkoztam.

Íme az egyik: „Sajnálom hogy ezt kell mondanom de ne folytassátok. Örüljetek, ha összejön a pénz (amit vissza kell fizetni a Kincstárnak- a szerk). Jómagam normális esetben rátok szavaznék, de nincsenek normális idők. Szánalommal vegyes idegenkedéssel figyeltem az utóbbi két évben a működéseteket.”

Egy másik: „Juhász Péter, Gulyás Márton, Hadházy Ákos… hirtelen több politikus nem is jut eszembe, akik tettek is valamit, és nem a választóktól várták, hogy kikaparják a gesztenyét.” Ebben is van némi igazság: az Együtt és Juhász Péter kis csapata rossz helyen, és nem úgy kereste a „gesztenyét”, ahogyan érdemes lett volna.

A Párbeszéd útja a súlytalanságból a megmaradásig

Bak Mihály
-
0
A Párbeszéd útja a súlytalanságból a megmaradásig

Kaptak négy évnyi lehetőséget a „saját lábon állásra”. Jelenleg az életben maradás a legtöbb, ami elmondható a Párbeszéd helyzetéről. Megnéztük, honnan és hogyan jutottak el idáig. Egy valaha nagy, ma akkori önmaga árnyéka párt mellé. Sorozatunkban az ellenzéki pártok elmúlt egy évét mutatjuk be.

 

Ha egy-két mondatban akarnám összefoglalni a Párbeszéd és Karácsony Gergely nagyjából egyévnyi útját, az valahogyan úgy szólna, hogy a teljes ellenzéki vereség egyik legnagyobb nyertese ez a párt. Sikerült pártként megmaradniuk, megszerezték a következő négy évre szóló költségvetési támogatást, és súlyuknál lényegesen több, három képviselőjük lesz a parlamentben, sőt – igaz, némi MSZP-s segítséggel – önálló frakciót is kiállíthatnak.

Ez persze nem több, mint az ellenzéket elzavaró többség (sőt, a rájuk szavazók egy részének is) azon ítéletében megfogalmazott állítás, hogy „a megélhetési politikusok” ismét nyertek négy évet. Merthogy a fideszes kétharmad mellett a Párbeszéd számára se nő fű.

Egy másik összefoglaló véleménymondat: kétségtelen tény, hogy

a Párbeszéd és Karácsony kezdettől a feltételek nélküli ellenzéki együttműködést támogatta.

A közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet és mindenhol egyetlen megegyezéses jelöltet az egyéni választókerületekben.

Egy kis kitérő: emlékezetes módon éppen Karácsony, akkor még LMP-s képviselőként 2011 nyarán vetette fel egy olyan „technikai koalíció” létrehozását, amely a Jobbikot is magában foglalva kétharmadot szerezne a parlamentben, hogy ennek birtokában alkotmányos korrekciót követően új, „rendes” választást írjon ki. Ugyanerről ma már másképpen vélekedik. „Azóta a Jobbikot felvásárolta Simicska Lajos, aki másként is meg tudná buktatni Orbán Viktort, nem kellett volna neki pártot venni” – mondta egy interjúban. S hogy a Jobbik ugyanaz a náci párt, ami volt, amelyet már nem tart a rendszer ellenfelének, s a szavát sem lehet elhinni annak a pártnak, amely évekkel ezelőtt még európai zászlót égetett, most pedig a legradikálisabb béruniós kampányba kezdett.

A nyilvánosság előtt alig létező Párbeszédet lényegében Karácsony hordja a hátán (olykor Szabó Tímeával, társelnök-társával közösen), akinek az elmúlt szűk egy évben a teljes demokratikus oldali együttműködés végül kudarcos preferálása mellett meg kellett küzdenie még valamivel: az MSZP folyamatos belső megosztottságával, s nem utolsó sorban Botka László szó szerinti és szimbolikus hosszú árnyékával. (Ismét zárójelben: azon érdemes lenne mélyen elgondolkodni, hogy az MSZP Horn Gyula óta nem tudott választási sikerre esélyes első embert kitermelni. Azóta minden miniszterelnöke kívülről, pontosabban nem az aktív belső tagsági-politikusi körből érkezett, az egyetlen „saját” ember, Botka pedig pillanatok alatt elbukott.)

Karácsony szerintem a botkai helyzettel jól birkózott meg: végig lojális maradt hozzá, nem igen (de legalábbis láthatóan nem) vett részt az MSZP addigi „örökös reményének” belső megbuktatásában.

Nem volt ennyire sima és főleg sikeres az MSZP egyik legnagyobb gondja, Gyurcsány Ferenc személye és mozgásainak kezelésében, különösen úgy, hogy közben igyekezett Botkával harmóniában lenni. Utóbbi első pillanatban kijelentette, hogy a DK-val és főleg Gyurcsánnyal nem akar szorosan együttműködni, közben pedig a volt pártelnök állandóan a teljes nyitottságot hangsúlyozta. Hogy aztán – már amikor Karácsony ante portas – ő legyen az, aki kizárja Karácsony miniszterelnök-jelöltségét, ha ez együtt jár egyéni kerületi és pártlistás indulással.

Persze akkor már Botka sincs, és addigra az MSZP a közvélemény-kutatások szerint 200-400 ezer választót vesztett, ami megnövelte Gyurcsány súlyát.

Karácsony régóta – sokak szemében nyilván túlságosan is rámenősen –

nem csinált titkot abból, hogy szívesen vezetné az országot.

Akkor nézzük a mögöttünk hagyott szűk esztendő történéseit. Karácsony első fajsúlyosabb lépése okozott némi zavart. A korábban LMP-alapító, majd a 2010-es választási vereség után onnan kilépő, később a Juhász Péter gründolta Együtt-tel közös pártban működő politikus tavaly augusztusban megjelent Botka szegedi fórumán, ahol az akkor nyolc hónapja kormányfő-jelölt valódi baloldali programot, progresszív adórendszert, segélyek helyett lehetőségeket, jobb iskolákat, képzési, átképzési, vállalkozási és kedvezményes hitelprogramokat, munkát és a közösség szolidaritását, országos átfogó szociális bérlakás-programot is tartalmazó programját ismertette. Karácsony Gergely, akkor a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje is megjelent a fórumon és egyetértését fejezte ki az alapelvekkel, valamint

közölte, hogy nem akar Botka kihívója lenni.

Ebből kisebb értetlenség támadt, mert a szocialisták miniszterelnök-jelöltje és a jelenlévők többsége is úgy értékelte a Párbeszéd társelnökének szavait, hogy föladta saját miniszterelnök-jelölti ambícióit, ráadásul úgy, hogy mindezt Botka javára tette.

Mindezek hatására szeptemberben már nem ment el arra a rendezvényre, amelyen Botka ismertette szövetségi politikáját. S amelyen éppenséggel ott lett volna a helye, mert maga is

egyedüli megoldásként a megegyezést tartotta szükségesnek.

Nem sokkal ezután elkezdődött az a „tánc”, amelynek szereplői a kisebb ellenzéki pártok (mínusz DK), főleg az Együtt, valamint a Párbeszéd és maga Karácsony, aki mindeközben lépésről lépésre került közelebb az MSZP-hez. Hogy aztán a „régiek” és „újak” megítélése miatti ellentét következtében megtörténjék a szakítás.

Szeptember vége felé az Együtt elnöke, Juhász Péter bejelenti: „tárgyalásokat kezdeményezek az Együtt nevében az LMP-vel, a Párbeszéddel és a Momentummal”.

Az őszre egyre inkább meggyengülő és kapkodó Botka talán mindent egy lapra feltéve szeptember utolsó hetében – s egy időben az Együtt kezdeményezésével – váratlanul írásos ajánlatot tett hat pártnak arról, hogy biztos parlamenti részvételt ígérve felajánlja nekik a szocialisták listás helyeinek 49 százalékát. A Karácsony-féle Párbeszédnek 2 százaléknyi listás hely jutott volna. Nem meglepően már aznap elkezdtek érkezni az elutasítások.

(Eközben tört ki a Lattmann Tamás által kirobbantott balhé arról, hogy egy évvel korábban már majdnem kész megállapodása volt, ő lesz a demokratikus pártok miniszterelnök-jelöltje. A DK elismerte, az MSZP, az Együtt és a Párbeszéd cáfolta ezt.)

Ezután október másodikán Botka László lemondott.

Két nappal később

bukkan fel először a szocialisták körében komolyan vehető módon Karácsony neve

kormányfő-jelöltként. Egy választási párt létrehozása értelmes ötlet lenne, sokkal nagyobb esélyt kínálna az Orbán-kormány leváltására – vetődött fel szoci körökben. Az MSZP-Párbeszéd-tárgyaláson Molnár Gyula, a szocialisták elnöke hozta szóba egy ilyen párt létrehozásának gondolatát, mi több, azt is, hogy Karácsony Gergely legyen ennek a formációnak a listavezetője. A Párbeszédnek tetszene a közös ernyőszervezet, de az általuk kívánt módon, valamennyi ellenzéki pártot tömörítve és Karácsony listavezetésével.

Ugyanezen a napon Juhász Péter ismét bejelent: közösen készül a választásra az Együtt és a Párbeszéd. Az együttműködés a kormányváltás alapja, amiben minden ellenzéki pártnak helye van – mondta.

A repedés Karácsony (és a Párbeszéd) és az Együtt között már ekkor látható. Juhász ugyanis azt mondta, hogy minden demokratikus ellenzéki párttal együtt akarnak működni valamilyen formában, de azt tartanák helyesnek, ha az MSZP-vel és a DK-val koordináltan állítanának jelölteket az egyéni kerületekben, az úgynevezett Új pólus pártjai, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum pedig egyetlen közös listán szerepelnének.

Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke ekkor még puhán reagált, mert csak arról beszélt, hogy készen állnak az Együtt-tel közös indulásra, a kormányváltásnak minimálisan az az alapja, hogy mind a 106 egyéni körzetben csak egyetlen demokratikus ellenzéki jelölt álljon szemben a Fidesszel (és értelemszerűen a Jobbikkal).

Karácsony (és a Párbeszéd) ekkor egy darabig nem feszegeti az „újak” és „régiek” koncepciója, valamint a „mindent egyben” elképzelése közti nyilvánvaló széttartást. Egy interjúban megmarad a közös egyéni jelöltek indítása melletti kiállásnál. Sőt, mint mondja, a Párbeszéd és az Együtt akár választási párttá is válhat, de nyitva állnak minden együttműködés előtt. És inkább arról beszél – ismét nem kis magabiztossággal -, hogy

“…én vagyok az egyedüli baloldali miniszterelnök-jelölt”.

Karácsony továbbra is távolságtartó Botka akkor már majdnem két hete történt lelépését értékelve: a baloldal nem omlott össze, hisz mindössze egy politikus távozott, a szociáldemokrata, mélyszegénységet felszámolni akaró program megmaradt. És nem csak hogy tudná vállalni Botka gazdagokat fizetésre kényszerítő politikáját, hanem az voltaképpen a Párbeszéd programja volt.

Ez volt az az időszak, amikor – Botka lemondása után – szinte azonnal elkezdődött az új miniszterelnök-jelölt keresése a baloldalon. Hamar meg is találták Balázs Péter személyében, miközben – mint arról az imént már szó volt – a szocialisták Karácsony Gergelyt kezdték emlegetni.

Nem tartott sokáig a volt külügyér szereplése, aki kijelentette, hogy csak minden párt támogatása esetén vállalná. Október vége felé az Együtt vágta el ezt a szálat (is), amikor tudatták: a Balázs Péter iránti tisztelet mellett sem terveznek közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP-vel. Az Együtt a Párbeszéddel szövetségben állít jelöltet. A DK korábbi elutasítása után ezzel eldőlt, hogy aligha lesz Balázs Péter a közös ellenzéki kormányfő-jelölt.

Ekkor azonban már egyre érett az Együtt és Karácsonyék nézetkülönbsége. Október közepén a Párbeszéd társelnöke, miniszterelnök-jelöltje azt mondta: a cél az, hogy az országgyűlési választáson mind a 106 választókerületben egy közös ellenzéki jelölt legyen, s erről a Jobbikon kívül mindenkivel tárgyalnának. Az Együtt-tel pedig már közös választási pártról és közös listáról egyeztetnek.

De Karácsony

egyúttal már határozottan bírálta a másik párt álláspontját.

Szerinte hibás stratégia az, hogy „meg kell újítani a politikát, új szavazók kellenek ahhoz, hogy kormányváltás legyen”, és ezért a lehető legjobban el kell zárkózni a régi pártoktól. Szerinte az a stratégia az egyedüli jó, amely szerint kell megújulás, meg kell őrizni az ellenzék sokszínűségét, nem kell mindenkit bevonni, de kell együttműködés, nem csak a matematika, hanem a felelős politizálás miatt is.

Éppen átlépett a naptár novemberbe, amikor Gyurcsány Ferenc kimondta, amit már mindenki tudott: a DK – a meggyengült támogatottságú MSZP-vel szemben növekvő alkupozíciót látva –

kiszáll a közös lista elfogadásából.

Oly nagy különbségek vannak a pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok – mondta Gyurcsány.

Látva a kötélhúzást és a megegyezésre képtelenséget, Gulyás Márton bejelentette, hogy az általa alapított Közös Ország Mozgalom kiterjedt kampányt szervez, hogy kiderüljön, ki a legalkalmasabb jelölt a 106 egyéni választókerületben. Mintegy ezer fős mintából, személyes úton, közvélemény-kutatásokat készíttetnek.

A pártok igyekeznek őrizni a látszatot, ennek jegyében közös közleményben jelentette be a DK, az Együtt és a Párbeszéd, hogy egyéni választókerületi koordinációs egyeztetésre hívják a szocialistákat.

Ekkoriban már nem csak az évből volt hátra kevesebb, mint egy hónap, a választások is közeledtek rohanvást, s az események felpörögtek. Néhány nap alatt letisztult a kép egy része. Először valamiféle új közös listáról jelentek meg hírek a szocialisták soraiból, s egyúttal arról is, hogy az MSZP-nek megvan az új miniszterelnök-jelöltje, de annak személye még vagy két hétig nem publikus. Mint ismert, a szocialisták december 9-én az eredetileg tervezett kongresszus helyett csak választmányi ülést tartottak, amelyen bemutatták választási programjukat. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök-jelölt személyét is ott nevezik meg – írtuk akkor.

Nem kellett sokat várni, egy nap elteltével már arról tudósítottunk, hogy új miniszterelnök-jelöltről hallani, vagyis nem Balázs Péterről (amely lehetőség akkor már másfél hónapja elszállt). Helyette

ismét Karácsony Gergely neve került elő,

ez azonban csak akkor lehetséges, ha a Párbeszéd hátat fordít az Együttnek.

És hogy senkiben semmi kétség se okozzon álmatlan éjszakát, az érintett tévéadásban mondta azt (ismét, sokadszor), hogy teljes ellenzéki összefogást akar (programban, listán és kormányfő-jelöltben), és lényegében azt is kinyilvánította, hogy

szívesen lenne közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt.

Azt mondta, ha lesz jobb jelölt nála, akkor hajlandó őt támogatni, de jelenleg nem ismer olyan felmérést, amelyben nem ő a legnépszerűbb politikus.

Ekkor ért véget a Párbeszéd és az Együtt közösködése. Utóbbiak közleményben nyilvánították ki, hogy „az elengedhetetlen megújulás elősegítése érdekében az Együtt nem kíván közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet állítani a Magyar Szocialista Párttal”. Az együttműködés korlátozódjék az egyéni kerületi jelöltek közös kiválasztására.

És hogy (Magyarországon) stílszerű legyen az elválás, Szigetvári Viktor Együtt-mininiszterelnök-jelölt az ATV-ben élő adásban jelentette be, hogy új miniszterelnök-jelöltjük lesz Karácsony Gergely helyett. A közös történet ezzel lezárult. A „szép” befejezésről azzal gondoskodott, hogy

„a langyosokat kiköpi a Jóisten”,

és

„ez történt Karácsony Gergellyel is”.

Apróság, s ki-ki értékelje maga, mindenesetre Szigetvári (friss felismerésképpen?) azzal is indokolta döntésüket, hogy szerinte Karácsony nem hisz abban, hogy a Párbeszéd és az Együtt közös listája bejutna a parlamentbe. Másnap aztán Juhász Péter pártelnök azt mondta, hogy korábban azt tervezték, a hétvégén a Párbeszéd után az Együtt is miniszterelnök-jelöltnek fogja Karácsony Gergelyt választani. Szándékaik szerint a két párt közös listán indult volna a választásokon.

Maga Karácsony viszont alighanem belül már régebben letudta ezt a korszakot, legalábbis erre utal, hogy – mint később kiderült – pár nappal korábban, az Együtt és a Párbeszéd közös elnökségi ülésén a politikus kifakadt, és nem éppen irodalmi stílusban fogalmazott.

„Alapvetően az az érzésem, hogy a f@szért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre”

(mármint a Párbeszédére) – hallható azon a felvételen, amely a két párt végleges szakítása utáni napon került nyilvánosságra. Karácsony mindehhez még hozzáteszi, hogy van neki enélkül is elég dolga, “van egy fő állásom, ami önmagában egy kib****** politikai stressz”.

Három nap múlva aztán Berkecz Balázs, az Együtt alelnöke elismerte, hogy ő készítette a felvételt.

Mindeközben pedig a nyilvános válás másnapján Karácsony már meg is jelent és felszólalt az MSZP programismertető nagygyűlésén. Ezen Molnár Gyula pártelnök közölte: kitart amellett, hogy közös jelöltek legyenek a választókörzetekben, közös listán induljanak és legyen közös miniszterelnök-jelöltjük. Karácsony utóbbira úgy reagált:

“döntsétek el ti, hogy nekem milyen szerepet szántok ebben az együttműködésben, ha kellek, akkor én jövök, és hozok magammal mindent, amit tudok”.

Ezekben a történésekben – túl a zökkenőmentes „átzsilipelésen” – az az érdekes, hogy Karácsony Gergely úgy keringett (mind szűkebb röppályán) az MSZP körül – még párbeszédes színekben – miniszterelnök-jelöltként (illetve emlegették így őt a pártban), hogy bármely párttestület formálisan megtárgyalta volna ezt.

Ennek sorában ismertük meg a „politikailag már miniszterelnök-jelölt” kifejezést. December közepén Molnár Gyula, az MSZP elnöke rádióinterjúban arról beszélt, hogy

politikai értelemben már eldőlt Karácsony közös jelöltsége.

Sőt, legott azt is megtudta a nagyérdemű, hogy a formálisan még meg se nevezett Karácsony árnyékkormányt tervez alakítani (ami aztán márciusban meg is történt).

(Ez a mód, hogy fontos dolgokat a nyilvánosságon keresztül jelentenek be, régi hobbi a szociknál. Az előző miniszterelnök-jelölt is úgy lett e poszt viselője később, hogy az érintett, tehát Botka László egy újságcikkben közölte: szívesen lenne az.)

Molnár és Karácsony is azt mondta, reméli, több párt csatlakozik az együttműködéshez. Megerősítették: közös egyéni képviselőjelöltek, közös lista és közös miniszterelnök-jelölt a céljuk. Az is ekkor és így derült ki, hogy a Magyar Liberális Párt is csatlakozik.

Molnár Gyula szerint a három pártnak a közös indulásról belátható időn belül meg kell állapodnia, azt meg kell erősíteni civil szervezetekkel, és nyitottak lesznek a DK, az Együtt, az LMP és a Momentum iránt is.

Karácsony december második felében fontos kijelentést tett. Az evidens, és Karácsony krédójához passzol is, hogy közös lista kell Orbán legyőzéséhez, és reméli, valamennyi ellenzéki párt belátja majd, hogy a siker érdekében együtt kell működni. Hanem arról is beszélt, hogy

a közös listán fontos helye lesz Gyurcsány Ferencnek,

és a DK politikusára az utolsó pillanatig várni kell. A próféta szólt belőle, amikor úgy fogalmazott, ha viszont az ellenzék nem változtat jelenlegi stratégiáján, akkor a baloldal számára bohózatba fulladhat a választás. A szavazó számára egy ilyen helyzetben a viccpárt a legjobb alternatíva, tehát előfordulhat, hogy a Kétfarkú Kutya Párt komoly befutó helyet szerezhet a parlamenti választásokon – mondta Karácsony.

Aki – politikustól szokatlanul – azt is mondta, hogy

„sokkal inkább hasznos, mint népszerű akarok lenni”.

Az év végi ünnepek előtt pár nappal megszületett az MSZP és a DK megállapodása az egyéni kerületeken osztozásról, egyúttal véglegessé vált, hogy Gyurcsány csak részleges együttműködésre hajlandó. Az MSZP és a DK 60-46 arányban osztoznak az egyéni kerületekben. Molnár Gyula megismételte, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje Karácsony Gergely, Gyurcsány pedig hangsúlyozta, hogy a DK önálló listával indul, amelyet ő vezet, s nem támogatnak olyan kormányfő-jelöltet, aki más párt listáján van. (A DK-nak volt egy harmadik „anti-Karácsony” feltétele is, nevezetesen, hogy az érintett nem indulhat egyéniben, de végül ez lekerült a napirendről, amikor Karácsony közölte, hogy nem akar képviselőnek állni, marad inkább Zuglóban polgármester. Ezt viszont csak listán teheti meg a mandátum elvesztése nélkül.)

Aztán az is kiderült, hogy az MSZP meglehetősen gálánsan a maga 60-as kontingensébe felveszi Karácsony mellett a Párbeszéd másik vezetőjét, Szabó Tímeát, továbbá a független képviselő Kész Zoltánt és az Együttből Szabó Szabolcsot. Vagyis ezekben a kerületekben nem indítanak szoci jelöltet.

A karácsonyi ünnepek nyugalmas voltát elűzendő a hónapok óta hallgató Botka László előlépett, és egy interjúban beleszállt a baloldalba. Azt mondta, hogy a teljes összefogást javasolta, és mindent megtett ezért. (Arról nem beszélt, hogy a DK-t csak Gyurcsány nélkül fogadta volna el.) Felidézte, hogy lemondása előtti utolsó javaslatában a listás helyek felét átadta volna a többi demokratikus ellenzéki pártnak. „Engem ugyanis nem a pártvezetők parlamenti helye, hanem az ország állapota érdekelt, nem túlélni akartam, hanem nyerni. Rosszul mértem fel több dolgot. Nem gondoltam, hogy az ellenzéki pártvezetők csak frakciót akarnak, nem kormányváltást” – fogalmazott.

Majd még behajított egy rekesz kézigránátot: „azt sem tudtam, hogy a Fidesz milyen mélyen van jelen az ellenzéki pártok életében, mennyire irányítja őket. Ez nagyon megdöbbentett.” Ez azóta többször is felrobbant az ellenzék soraiban, legutóbb Hadházy Ákos (LMP) mondta ugyanezt nemrégiben.

Januárban, azon a napon, amikor a Nemzeti Választási Iroda közli, hogy készen állnak a választásokra, az MSZP elnöke bejelenti, hogy közös listát állít az MSZP és a Párbeszéd.

A névsort Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke vezeti,

aki a két párt közös miniszterelnök-jelöltje is lesz – mondta Molnár Gyula. Arról, hogy a listán hány helyet kapna a Párbeszéd és a Magyar Liberális Párt, azt közölte, a helyekről még nincs konkrét és végleges megállapodás, azon dolgoznak, hogy a következő parlamentben a Párbeszédnek önálló frakciója legyen.

Inkább csak érdekesség, de akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy január végén úgy ünnepelte ötödik szülinapját a Párbeszéd, hogy nagyjából biztos lehetett abban, bekerülnek a parlamentbe (az egyéni kerületi indulások és sikerek függvényében akár több képviselővel).

Politikai értelemben azonban a párt megszűnik önállóan létezni

a nála sokkal nagyobb szövetséges mellett.

A választások szempontjából – a baloldal számára – elhanyagolható eredménnyel kecsegtető erdélyi túrára indult februárban Karácsony és Molnár Gyula. Megemlíteni is csak azért érdemes, mert szemlélteti, milyen brutális őszinteséggel beszélnek arrafelé a politikai viszonyokról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök számolt be arról a vacsoráról, amelyen vendégei megkérdezték tőle, az RMDSZ szerint mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban. „Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak”.

Február 9-10-én

elfogadták az MSZP és a Párbeszéd választási megállapodását,

amelynek értelmében a két párt közösen indít képviselőjelölteket, közös országos listán indul, a miniszterelnök-jelölt pedig Karácsony Gergely. (Vagyis, bár jogilag nincs olyan poszt, hogy miniszterelnök-jelölt, az MSZP majd’ harminc éves működése alapján ez az a nap, amikor valóban jelöltté válik a jelölt.)

Ekkor dől el, hogy az első tízben Karácsony mellett-után csak szocialisták lesznek, a 11. a párbeszédes Tordai Bence, a Liberálisoktól Fodor Gábor pártelnök helyett érkező Bősz Anett a 15. (Kilátásba helyezték, hogy az üres helyek egyikére esetleg bekerülhet Fodor is, ezt azonban aligha vette bárki komolyan.) Karácsony társelnök-társa, Szabó Tímea csak a 99. helyet kapta, de ő végül nagy fölénnyel egyéniben, Óbudáról került a parlamentbe.

Az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje március közepe előtt mutatta be árnyékkormányának szakértői felét: Komáromi Zoltánt, Daróczi Gábort, Hegyesiné Orsós Évát, Mellár Tamást, Andor Lászlót, Ámon Adát és Wittinghoff Tamást. Koalíciós kormányzásra készül a többi ellenzéki párttal közösen, ezért a miniszteri posztok felére van jelöltje.

Karácsony még a legvégén se adta fel azon reményét, hogy sikerül átfogó megállapodásra jutni. Március 15-i ünnepi beszédében arról szólt, hogy le kell dönteni Orbán Viktor bálványát, és ehhez akár az ördöggel is szövetkezni lehet. Azt ígérte:

„kitapossa a pártokból”

a szélesebb ellenzéki szövetséget.

Ennek érdekében tíz nappal később felajánlotta a közös koalíciós kormányzás lehetőségét a DK-nak és az LMP-nek. Karácsony ezt akkor tette, amikor a párt honlapján közzétették az MSZP-Párbeszéd-szövetség száz pontból álló kormányprogramját.

Ami ezután történt, azt már jól ismerjük. Amint a bevezetőben olvasható, a Párbeszéd maradt törpepárt, de legalább megmaradt létezni.

A cikksorozat többi része az alábbi linkeken olvasható:

Ellenzék: Hogy volt, hogy lesz?

https://fuhu.hu/a-neppartosodastol-a-partszakadasig/

https://fuhu.hu/a-nolimpiatol-a-3-szazalekig-ez-volt-a-momentum-bo-egy-eve/

https://fuhu.hu/a-parbeszed-utja-a-sulytalansagbol-a-megmaradasig/

https://fuhu.hu/a-dk-es-a-valasztas-meseje/

Egy ember, akit nem véd az államtitok

Lendvai Péter
-
1
Egy ember, akit nem véd az államtitok

Tíz éve folyamatos pereknek van kitéve, de beszélni alig beszélhet róluk, mert amivel vádolják, az államtitok – ez derül ki abból a beszélgetésből, amelyet a Független Hírügynökség folytatott Szilvásy Györggyel, volt titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel. Az utolsó ügy, az úgynevezett kémper ugyan lezárul, méghozzá jogerős felmentő ítélettel, ám az ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Hogy mi lesz belőle, még nem tudni, még az is elképzelhető, hogy minden kezdődik elölről. Mert az ügyészég nem nyugszik. Nem hagyja őt, de a családot sem.

 

Amikor először beszéltünk a hírről, hogy az ügyészség felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, az ön, az önök ügyében, azt mondta, hogy még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott róla. Azóta sem?

Most kaptam meg, ön látja először postai értesítést; a Kúria adta fel, tehát valószínűleg ebből fogok értesülni a dologról. Az ügyvédem persze tájékoztatott arról, hogy milyen eljárás várható.

Mikor is kezdődött ez a bizonyos „kémper”?

2011-ben kezdődött.

Mikor érzete úgy, hogy le van zárva, maga mögött hagyta ezt az egészet?

Én mindig a legrosszabbra készültem. Amikor legelőször meggyanúsítottak, 2009-ben  – az egy másik ügy volt -, én azóta mindig a legrosszabbra készültem. Most is. És miután a felülvizsgálati lehetőség az egy létező jog, készültem erre, hogy ez be fog következni. Természetesen titkon reméltem, hogy a jogerős ítélettel lezárult a procedúra, de ezt csak nagyon titkon. Inkább tényleg azzal kalkuláltam, hogy ez be fog következni.

Azért, mert ismeri ezeknek az ügyeknek a mechanizmusát, tudja, hogy a vádhatóság nem akar veszíteni?  Vagyis úgy zárult le ez hétéves tortúra, hogy bebizonyosodott nem kém, nincs bűncselekmény, sem ön, sem a társai nem követtek el semmit.

Az utolsó fordulóban már nem kémkedéssel vádolt az ügyészség, hanem azzal, hogy a feljelentési kötelezettségemet elmulasztottam. A részleteket nem mondhatom el, mert azok titkosítva vannak. Azt azonban igen, és talán érdemi körülménynek is számít az ügyben, hogy az a téma, amiről ez a per szól hét éve, egyáltalán nem új: annak idején, 2008-ban, amikor még funkcióban voltam, kivizsgáltuk, hogy úgy mondjam, tokkal vonóval. Vagyis, amit elővettek az egy kész anyag volt 2008-ban. Erre mondják azt, hogy én nem tettem feljelentést, illetve elmulasztottam feljelentést tenni. Pedig akkor, még 2008-ban, az összes illetékes azt mondta, hogy nem történt bűncselekmény, és ezt erősítette meg immár jogerősen is a bíróság 2017-ben, vagyis nem mulaszthattam el a kötelességemet megtenni. Tehát a végén már ez volt a módosított vád, és éreztem, hogy az ügyészség még lépni fog.

Mert?

Mert fontos számára, hogy legalább egyszer, egy ügyben elmarasztaljanak engem.

Mit lehet különben elmondani a nyilvánosság előtt ezekről az ügyekről, amelyekben Önt meggyanúsították, ha amúgy az anyagok titkosak?

Két titkos ügyem volt: ez, illetve volt még egy, aminek csak a tényéről beszélhetek, hogy abban meg voltam gyanúsítva, de az abban a szakaszban el is halt, nem lett belőle vádemelés.

Ennek ellenére nem mondhatja meg, hogy miről van szó?

Nem, csak annyit mondhatok, hogy egy ügy. Ezen felül volt az elhíresült, UD Zrt.- ügy, még 2009 áprilisából. Ez volt ugye az a szervezet, amely a Fidesz, úgymond, árnyék titkosszolgálati háttere volt. Miután lebukott a társaság, a Fidesz indított ellenem, meg Laborcz Sándor ellen egy olyan támadást, amelyet az ügyészség segítségével jogi útra tereltek. A büntető ügy a személyiségi jogok megsértése körül forgott.  Többszörös eljárás volt az is, első fok, másodfok, visszaeső első fok, másodfok, de ez  mindig felmentéssel zárult le. Amikor már látszott, hogy az UD Zrt-s esetből nem lesz semmi, akkor meggyanúsítottak egy magántermészetű ügyben, ama bizonyos faültetésről van szó, ha emlékszik még rá. Ez a kreálmány is jogerős felmentéssel záródott, majd jött ez a kémper. Első fok, másodfok, visszaeső első fok, másodfok, és most felülvizsgálati kérelem. Az elsőfokú, debreceni ítélet elmarasztalt, még az eredeti vádban, de olyan formai és tartalmi hibái voltak az ítéletnek, ami miatt a másodfok nem tehetett mást, mint visszaadta első fokra, Kaposvárra. Ott felmentettek, ez történt másodfokon is. Az ügyészség közben módosított a vádon: már nem felbujtóként, hanem feljelentési kötelezettség elmulasztásáért vádolt meg. Hogy most mi van a felülvizsgálati kérelemben, azt nem tudom, még nem láttam.

Ha nagyközönségnek röviden el kellene mondania, hogy mi az ügy a kémperben, akkor mit mondana?

Hát abban semmi sem nyilvános. Mint említettem, egy olyan ügyről van szó, amelynek a körülményeit mi annak idején kivizsgáltuk, és következményei is voltak.

Azaz?

Azt nem mondhatom el, mert nem nyilvánosak. Ugye itt egy 2007-2008-as vizsgálatról van szó, amelyet 2010-ben, a kormányváltás után elővettek, mégpedig azzal az egyértelmű céllal, hogy a Laborczot és engem levadásszanak. Laborcz egyébként csak kisebb mértékben volt benne, Galambos Lajos volt az elsőrendű vádlott.

De miről szól az ügy?

Ismétlem: azt nem mondhatom el, mert titkos. Hoztak persze belőle részleteket, de ezt mind a kormányzati sajtó csinálta. Náluk ennek nincs következménye, de ha én mondanám el, annak lenne. A kormányzati sajtóban egyébként a legtöbb állítás hamis volt, talán ezért nem indult ellenük eljárás államtitoksértés miatt.

Ön meg nem tudja cáfolni…

Nem tudom cáfolni, mert akkor ugye megint ott vagyunk az államtitoksértésnél. Annyit tudok mondani róla, hogy nem igaz. Amúgy hajmeresztő összeesküvés-elméleteket tartalmazó írások jelentek meg a kormánysajtóban, mégpedig azért, hogy valahogy elfogadtassák a hazai és a nemzetközi közvéleménnyel, hogy itt valóban kémkedésről van szó. Ha ugyanis azt írták volna le, amit mi kivizsgáltunk, abból nehezen lehetett volna kihozni azt, hogy engem, meg a többieket vezetőszáron, bilincsbe verve vigyenek el. Évekkel később, amikor már senkit nem érdekelt, hogy mi van velünk, illetve a felmentő ítélet sem, akkor már a háttér sem volt fontos.

Mennyi időre van titkosítva az ügy?

Azt hiszem negyven évre.

Ha viszont azt mondja, hogy a felmentő ítélete már nem volt érdekes senki számára, miért érdeke most bárkinek felmelegíteni az ügyet? Pláne, hogy már nem is kémkedés a vád.

Nekem úgy tűnik, most már csak az ügyészségnek áll az érdekében ez a felmelegítés.

Az ön szerepe elsősorban azért volt fontos, hogy utolérjék valahogy Gyurcsány Ferencet?

Közvetve mindenképpen. Szempont lehetett, hogy ha már Gyurcsányt személyesen nem tudják, akkor a második emberét el lehet kapni.  Ennek ugyebár az lett volna a jelentősége, hogy a második ember csak úgy csinálhat bármit, hogy az első is tud róla. De engem folyamatosan támadtak és üldöztek, előtte is. Volt például még egy büntetőügy, amelybe engem is bele akartak keverni, de, amikor nem sikerült, és első fokon a vádlottakat felmentették, nem is fellebbezett az ügyészség. Vagyis, nélkülem már nem volt érdekes. És, sajnos, a testvéremre is kiterjesztették ezt a hajtóvadászatot, már nyolc éve ő is büntetőeljárás alatt él, „természetesen” koholt vádak alapján.

Arról lehet-e beszélni, hogy a kúria vajon akceptálja-e a felülvizsgálati kérelmet?

Az ügyvédek szerint, ha az ügyészség ilyen kéréssel fordul a Kúriához, akkor mindenképpen tárgyalnia kell. Az ügyvédem szerint szakmailag nonszensz a felülvizsgálati kérelem, de még ő sem látta, hogy mi van leírva.

Az is bekövetkezhet, hogy újra bíróság elé kell állnia?

Ezen a mostani tárgyaláson nem kell megjelennem, de természetesen el fogok menni. A Kúria dönthet úgy, hogy elutasítja a kérelmet, de akár vissza is adhatja az egész ügyet újratárgyalásra. 

Ad abszurdum, elindulhat az egész elölről?

Annyira alapos tárgyalások volt ezek, mind első, mind másodfokon, annyira részletesen mindenre kitértek, hogy nem létezik, hogy törvénytelenséget követett volna el a bíróság. Mert csak ebben az esetben van helye a felülvizsgálati kérelemnek. De ad abszurdum, ahogy mondja, még azt is lehet képzelni, hogy elindul minden a kezdetektől.

Sokat mosolyog, én gondolom kínjában, amikor erről az egész ügyről beszél…

Pszichológus lett?

Nem, csak így képzelem, mert nem annyira mulatságos a dolog. Szóval hogyan lehetett elviselni évek meghurcoltatásait?

Nagyon nehéz erről beszélni, pláne, hogy öregszem, és egyre érzékenyebbé válok…

Mert hány éves?

A napokban töltöm be a hatvanat… Inkább nem beszélnék az érzelmeimről.  Legyen elég annyi, hogy mindenféle szempontból megviselt engem, a feleségemet, akinek nagyon sokat köszönhetek, és a családomat is, nem tudtam őket megvédeni.  A kisfiam, aki most tizenegy éves, nem tudja, hogy mi van, de érzi. Négy éves volt, amikor mentünk fagyizni, és ahogy kihajtottunk volna az udvarról, 3-4 fekete autóval találtuk magunkat szemben. Kiszállítottak bennünket, és mondták, hogy a gyereket vitessük el, ne lássa, hogy házkutatás lesz, és az apját elviszik. Egy hét múlva, miután a bíróság elutasította az ügyészség indítványát, és elengedtek az őrizetből, újra elindultunk, hogy akkor tényleg fagyizzunk, a gyerek megkérdezte: a rendőr bácsik most engedni fognak bennünket? Később mesélte, hogy rendszeresen azt álmodta, üldöznek bennünket feketeruhás emberek, és hol őt zárják be, hol engem. Hogy honnan tudta négy-öt évesen, hogy mi az a börtön, fogalmam sincs. Szóval a gyerek szinte minden megérzett, ami körülötte zajlott.

A civil életét hogyan tudja menedzselni?

Ez sem volt könnyű, bár az emberek többsége kifejezetten pozitívan viszonyult hozzám, inkább szurkoltak nekem. Nem akartam magyarázkodni, eléggé visszahúzódtam a társasági életből.

És munkát is talált?

El tudtam helyezkedni, de csak most vagyok vezető állásban, mert két éve egy könyvkiadót vezetek. Előtte is jó munkám volt. A munkatársaim fantasztikusak voltak, nehéz erről is meghatottság nélkül beszélnem. Egzisztenciálisan is rendben voltam, bár ehhez sok segítséget adott a Fidesz: megnyertem a 98 százalékos pert, ami ugye a végkielégítésemet illette, a munkaügyi peremet, aminek következtében visszamenőleg két éves munkabéremet kellett kifizetniük, nagyon sok pénzt nyertem a kártérítési perekben. Amikor hazudtak rólam, és ezt gyakran megtették, akkor én pereltem. Nyertem Budai Gyula ellen, Németh Szilárd ellen, Rogán Antal ellen, az összes újságíró ellen, aki hazugságot írt.

Ezekről nem sokat olvashattunk…

Nem, mert már sem a jobb, sem a baloldalnak nem voltam fontos. Az MSZP, azok után, hogy 2010-ben azt tűzte a zászlajára, hogy a múlttal le kell számolni, a politikai szintre emelt szolidaritást nem vállalta, mert nem akart belőlem hőst csinálni. Én a múlt, a Gyurcsány embere voltam. Így aztán mind a két oldal abban volt érdekelt, hogy elhallgassa a pozitív fordulatokat az ügyeimben. Személyesen többen mellém álltak az MSZP-ből is, politikailag azonban már csak a Demokratikus Koalíció.

Pedig ön demonstratívan nem politizált…

Nem igazán, pedig kellett volna, miután miniszter lettem, de abban a pozícióban is szakemberként viselkedtem. Nem is volt jó döntés az, és erről többször nyilatkoztam, hogy politikai állásra adtam a fejem. A rendszerváltás óta a közigazgatásban voltam, egészen 2006-ig, és akkor vállaltam el a miniszteri posztot. Nem volt jó döntés. A feleségem óvott is tőle. Sajnos igaza volt. Azt gondolom, hogy jó közigazgatási szakember voltam.

Nyilván ezért dolgozhatott az Antall-kormányban is.

Igen, de fontos tudni, hogy az MSZP-től kaptam hozzá az engedélyt. Tagja voltam a pártnak, bár felfüggesztették, közös döntés alapján a pártagságomat. Tegyük hozzá gyorsan: ezt Antall József elfogadta. Ez a mai világban teljességgel elképzelhetetlen. Az még egy más politikai kultúra volt. Hogy mennyire más politikai kultúra volt, emlékszem rá: ’94-ben, amikor az MDF elvesztette a választást az első fordulóban, megkeresett engem Boross Péter – tudván az MSZP-s kötődésemről – , hogy próbáljam meg elintézni a szocialisták vezetésével, hogy a Magyar Nemzetet, amely egy állami cég birtokában volt, megvehesse a jobboldal. Tehát a kérés az MDF-kormánytól érkezett és az MSZP-kormány hagyta jóvá. Mindezt nem vertük nagydobra, de a Magyar Nemzet így tudott kijönni az állami felügyelet alól.

Vannak még politikai kapcsolatai mostanság?

Vannak, csak politikai ambícióm nincs már, semmilyen irányban. Politikus nem akarok lenni, de azért sokat beszélgetek politikusokkal.

Tehát nincs kizárva.

Nem is voltam soha. Itt pusztán arról van szó, hogy az én ügyeimmel kapcsolatban csinált-e politikát a baloldal, vagy nem. Hát nem csinált.

Ez a könyvkiadó, amit vezet, erről mit lehet tudni?

Művelt Nép Könyvkiadó.

Ilyen létezett valamikor.

Igen, mint könyvterjesztő cég. Az én édesapám a Móra Könyvkiadónak volt az igazgatója, de azt privatizálták, a Művelt Nép pedig partnere volt apámnak. Legközelebbi kollégám édesapja pedig a Művelt Nép egyik vezetője volt, így az ő emlékükre lett ez a neve. Jó két éve létezünk.

Milyen profillal?

Vegyes, de alapvetően szórakoztató irodalom a női közönség számára. Krimik, sci-fik, romantikus regények, de vannak politikai-közéleti kiadványaink is.

Nem akarja megírni az élettörténetét?

Gondoltam rá, de nem biztos, hogy meg tudnám úgy írni, hogy ne keltsek csalódást. Mint említettem az ügyeim jelentős része államtitkot érintenek. Azok nélkül pedig értelmetlen lenne könyvet írni. Miniszterségem alatt például a legérdekesebb szituációk minősített adatot érintenek. Pár éve a nemzetbizottsági bizottság ülésén elmondtam, hogy az ott ülők mindegyikéről tudok valamit. Ha óhajtják, én ezeket mind elmondom, ha kapok felmentést a titoktartási kötelezettség alól. Nem óhajtották. Csak azt akarom mondani, hogy úgy megírni valamit, amiről tudok, hogy csak jelzem a tudást, semmi értelme.

És fikcióként?

Nagyon sok ügy van, és előbb-utóbb ráismernének arra, akiről írom.

Így viszont az élete egy regény, de egy rossz regény.

Nem rossz. Miért lenne rossz?

Azért, mert a főszereplő élete folyamatos lelki terrornak van kitéve, de mindezt nem lehet könyv formájába önteni.

Természetesen azt a vonulatát az életemnek, ami a meghurcoltatást jelentette és jelenti, nagyon rosszul élem át, azt viszont nagyon jól, ahogy az emberek viszonyulnak hozzám. Hogy mindenhol segítenek, támogatnak, elfogadnak. A család szintén nem a rossz része az életemnek; a feleségemet nem ismertem volna meg, ha nem dolgozom az államigazgatásban. Nem mondhatom persze, hogy a bírósági rész nem visel meg, mert megvisel, éppen úgy, mint a börtönnel való fenyegetettség. Sokszor átéltem és álmodtam azt, hogy a börtönben vagyok, és ott mit kell csinálnom, illetve hogyan tudok gondoskodni a családról, ha bent vagyok.

Ugye három napot töltött cellában?

Igen, azt a bizonyos 72 órát. Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy nem kívánom ezt a sorsot azoknak sem, akik ezt tették velem. Semmilyen bosszúvágy nincs bennem. Pedig én nem követtem el semmilyen bűnt, koholt vádak alapján hurcoltak meg. Lehet, hogy épp ez a magyarázat: nem kívánok a politikai ellenfeleimen ilyen módon bosszút állni, hiszen velem is ez történt.

Egyébként hogy élte át azt a három napot?

Szörnyű volt. A feleségem készített össze csomagot, először nem engedték be, de aztán bekönyörögte magát. És beadott egy könyvet, hogy olvashassak, a könyvbe beletett egy fényképet, ahol hárman vagyunk a gyerekkel. Alig tértem magamhoz tőle. Már csak azért is, mert nem tudtam, hogy mi lesz velem, látom-e egyáltalán őket, két évig, tíz évig, száz évig, életfogytig… Nem tudtam, hogy mi fog történni. És ez mindenkit megviselt, az egész családot, szülőket, gyerekeket, testvéreket egyaránt.

Az orvos testvérét, ha jól tudom, 2010-ben ön miatt dobták ki az igazgatói állásából.

Igen, miközben az egyik legjobb szakember és vezető volt az egészségügyi szférában. Érdekes talán, hogy amikor én döntéshozói pozícióban voltam, nem engedtem őt kinevezni, pont azért, nehogy támadjanak bennünket emiatt. Pedig megnyerte az akkor még létező BM kórház főigazgatói posztjára kiírt pályázatot. Jogilag nem lett volna törvénybe ütköző, erkölcsileg azonban nem vállalhattam. Később, amikor elkerültem a Belügyminisztériumból, kinevezték, és kiváló munkát végzett ott is, majd a Központi Állami Kórházban is. Tudja az, hogy engem bántanak, az egy dolog, de hogy a környezetemet is, az nehezen elviselhető. A feleségem közvetlen munkatársait is sorban rugdosták ki az állásukból.

Úgy tudom, május végén dönt a Kúria, így van?

A hétvégén megyek el a Postára kiváltani az értesítőt, lehetséges.

És mikor lesz hatvan éves?

Vasárnap, és összejövünk: család, barátok. Már most tudom, hogy boldog születésnap lesz.

Kövér marad a házelnök, öt bizottságot vezethet ellenzéki képviselő

FüHü
-
0
Kövér marad a házelnök, öt bizottságot vezethet ellenzéki képviselő

Ahogy az előző ciklusban, az újban is öt ellenzéki vezetésű bizottság működik majd az Országgyűlésben: a legnagyobb ellenzéki frakció, a Jobbik adja a nemzetbiztonsági testület elnökét, míg a DK a költségvetési bizottságot vezeti. A bizottságok száma 15 marad.

Kocsis Máté és Gulyás Gergely érkezik az alakuló ülést előkészítő tárgyalásra.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke az egyeztetések után azt jelentette be, hogy megmarad az a 14 szakbizottság és a törvényalkotási bizottság, amelyben 2014-ben megállapodtak a frakciók. Mint mondta, a parlamenti mandátumarányoknak megfelelően 10 bizottságot a kormánypártok vezetnek, ötnek ellenzéki elnöke lesz. Ezentúl a népjóléti bizottságot az ellenzék vezeti, míg a kulturális bizottságot a kormánypártok.

Gulyás beszélt arról is, hogy a bizottsági tisztségviselők száma valamelyest nőtt, hogy a több ellenzéki frakció egymással meg tudjon egyezni. Azt is mondta, hogy

egyetértés jött létre a parlament tisztségviselőiről,

vagyis az Országgyűlés elnökéről, az alelnökeiről, a jegyzőkről is, minden párt tiszteletben tartja a másik jelölési jogát. Az eddigieknek megfelelően öt alelnök lesz – ebből a kormánypártok hármat, az ellenzékiek kettőt jelölnek –, illetve a törvényalkotásért felelős alelnök.

A házelnök személyére a Fidesz-frakció tesz javaslatot:

ismét Kövér Lászlót jelölik az Országgyűlés elnökének.

Gulyás szerint a jelölést valamennyi ellenzéki frakció tudomásul vette. Mint mondta: „azt reméljük, szemben a korábbi negatív tapasztalatokkal, most mindenki állja szavát és valamennyi tisztségviselőt megválaszt”. Örül annak, hogy rekordidő, 30-32 óra alatt létrejött a megállapodás a parlamenti frakciók között, és reméli, hogy eredményesen tud működni ebben a struktúrában a parlamenti bizottsági rendszer.

Kövér László maradhat a házelnök.
MTI Fotó: Kovács Tamás

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője azt jelentette be:

házszabálytól eltéréssel módosítja a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt az új parlament,

ehhez az ellenzék is hozzájárult. Szerinte ez megkönnyíti a kormányalakítás folyamatát, amelyet a legrövidebb időn belül meg kell tenni. Azt is mondta: az egyeztetésen a parlament hagyományainak és méltóságának megfelelő politikai megállapodás született.

Az egyeztetés után Gyöngyösi Márton, a Jobbik delegációvezetője az MTI-nek pozitívan értékelte az eredményt, szerinte a kormánypárti delegációk által biztosított keretek között a legerősebb pozíciókat tudták felvenni. Mint mondta, pártja a nemzetbiztonsági és a vállalkozásfejlesztési bizottság elnökét adja, továbbá hét bizottsági alelnöki tisztséget kaptak.

Arról is beszélt, hogy

szerették volna, ha önálló testület foglalkozik az egészségügy, az oktatás, valamint az önkormányzatok kérdéseivel

és feláll egy elvándorlás kérdéskörével foglalkozó bizottság is.

Arról még nem döntött a párt, hogy kit jelöl az Országgyűlés alelnöki és két jegyzői posztjára.

Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője az MTI-nek elmondta, pártja a népjóléti bizottságot vezeti, amelyet az eddigi alelnök, Korózs Lajos vezet majd. Emellett az MSZP-Párbeszédnek összesen nyolc bizottsági alelnöki posztja lesz,

a Ház alelnökének pedig a posztot eddig is betöltő Hiller Istvánt jelölik.

Mint mondta, az MSZP és a Párbeszéd egymás között állapodik meg a nyolc bizottsági alelnöki poszt elosztásáról.

Tóth Bertalan a szokásjoggal magyarázta, hogy az ellenzéki pártok hozzájárultak a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosításának házszabálytól való eltéréssel tárgyalásához. Az alakuló ülés előkészítéséről tartott egyeztetéseket reménytelinek értékelte. Beszélt arról is hogy a jövőben is tárgyalni fognak a későbbi ellenzéki együttműködésről is. Szerinte az önmagában eredmény, hogy egységes álláspontot alakítottak ki.

Meg tudtak egyezni a pártok.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Schmuck Erzsébet, az LMP képviselője arról számolt be az MTI-nek, hogy az LMP a fenntartható fejlődés bizottságában adja majd az elnöki posztot, emellett két bizottság, a költségvetési és a honvédelmi alelnökét adja. Mint mondta, a párt frakcióülésén dől el, kik töltik be ezeket a posztokat.

Azt is mondta:

a tárgyalások nem voltak egyszerűek.

Két bizottsági struktúra merült fel javaslatként, a jelenlegivel megegyező, valamint egy olyan opció, amely szerint ugyan hárommal több bizottság alakult volna meg, de ugyanakkora összes taglétszámmal. Ebben az esetben azonban a testületek kisebbek lettek volna, az LMP és a DK nem kapott volna helyet a nemzetbiztonsági bizottságban, így ezt nem támogatták, végül maradtak a jelenlegi struktúránál.

Varju László, a DK alelnöke az MTI-nek elmondta, pártja vezeti az Országgyűlés költségvetési bizottságát. Fontosnak értékelte, hogy az ellenzéki együttműködés hatékony és eredményes volt, sikerült megteremteni a parlament alakulásával kapcsolatos elemi feltételeket.

Több egyeztetést tartanak a jövőben az ellenzéki pártok

FüHü
-
0
Több egyeztetést tartanak a jövőben az ellenzéki pártok

Egy fal dőlt le azzal, hogy az Országgyűlés ellenzéki pártjai egyeztettek egymással a jövőbeli munkáról – ezt mondta Szél Bernadett, az LMP társelnöke a mai tárgyalás után. Az MSZP-Párbeszéd szövetség ellenzéki kerekasztal létrehozását kezdeményezi.

A tárgyaláson az összes ellenzéki párt képviselője részt vett. A megbeszélésről Szél Bernadett részleteket nem árult el, mint fogalmazott, azért, hogy nagyobb eséllyel valósulhassanak meg az elhangzott javaslatok. Csupán annyit mondott:

a tárgyalás konstruktív volt, és a jövőben több egyeztetést tartanak majd,

hogy minél eredményesebben dolgozhassanak a választókért.

Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke újságíróknak szintén azt mondta, hogy konstruktív volt a hangulat az egyeztetésen, a tárgyalásokat kedden folytatják. Vadai Ágnes, a DK alelnöke arról beszélt, hogy több javaslattal érkezett az egyeztetésre, de megállapodtak arról, amíg nincs döntés, addig nem is beszélnek róluk a nyilvánosság előtt.

Közben Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a két párt frakcióülésének szünetében bejelentette:

ellenzéki kerekasztal létrehozását javasolják.

Karácsony szerint ez az állampolgárok, a civil kezdeményezések és az ellenzéki pártok közös intézménye lehet annak érdekében, hogy képviselni tudják a parlamentben azt a hangot, amely ott van az utcán, a tüntetéseken és nagyon sok választópolgár lelkében. Beszélt az ellenzéki egyeztetésről is, azt mondta: ha érdemi előrelépést akarnak, akkor az álláspontokat nem a sajtóból ismerik meg elsőként.

Szerinte többet kellene beszélni a parlamenten kívüli együttműködésről, arról, hogy

van egy világ, amely kint tüntet az utcán és amely a változást akaró polgárok többségét jelenti.

Odaszúrt egyet az LMP-nek, mondván, ha a párt felelősebben politizál, akkor talán most nem lenne ilyen égető szükség arra, hogy rendezzék a soraikat.

Tóth Bertalan azt mondta, eddig is volt együttműködés az ellenzéki pártok között az Országgyűlésben, ezért javasolják azt, hogy ne csak a parlamenten belül, hanem azon kívül is működjenek együtt. Ő is bírálta az LMP-t, mert szerinte a főváros több választókörzetében a jelöltek visszalépésével meg lehetett volna akadályozni a kétharmados többséget.

Karácsony Gergely az ellenzéki kerekasztallal kapcsolatos kérdésre azt mondta, a javaslat még nincs kidolgozva, szerinte az lenne a legfontosabb, hogy azokról a témákról is tudjanak beszélni, amelyeket a Fidesz elhallgat, akár egyfajta árnyékparlamentként.

Külön frakciót alakít az MSZP és a Párbeszéd

FüHü
-
0
Külön frakciót alakít az MSZP és a Párbeszéd

Burány Sándor a Párbeszéd-frakcióba ül majd, a két csoport frakciószövetségben fog dolgozni a Parlamentben.

A frakció megalakításához öt főre van szükség. A Párbeszédnek három politikusa jutott be a parlamentbe: Karácsony Gergely (aki a párt egy másik politikusának adja majd át a mandátumát), Szabó Tímea és Tordai Bence, és hozzájuk csatlakozik az MSZP-Párbeszéd közös listájáról bejutott Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt ügyvivője.

Az ötödik tag azonban nem az Együtt politikusa, az egyéniben mandátumot szerzett Szabó Szabolcs lesz, aki a hírek szerint az LMP-frakcióba ül majd be, hanem Burány Sándor, aki emellett továbbra is az MSZP tagja marad.

Az MSZP választmányi ülésének szünetében tartott sajtótájékoztatón Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, és Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője azt is bejelentette, hogy

a két párt frakciószövetségként dolgozik majd az Országgyűlésben.

Karácsony Gergely azt mondta, szeretnék fenntartani az MSZP és a Párbeszéd együttműködését, két frakcióban, de egy szövetségben. Az április 8-ai választást úgy értékelte, hogy van még dolguk, újra hitet és reményt kell adni azoknak az embereknek, akik hisznek a szociális demokrácia eszményében, de ehhez „nem kevesebb, hanem több szövetségre van szükség”. Szerinte a változást akarók szélesebb szövetséget szerettek volna, mint amit a pártok ki tudtak alakítani. Vagyis azt gondolja, hogy

az az út, amin év elején elindult az MSZP és a Párbeszéd, helyes volt.

Karácsony Gergely szerint a három hónap – amit a két párt végigkampányolt – nem volt elég ahhoz, hogy csodát tegyenek, de ha tovább mennek az úton és újabb szövetségeseket keresnek, akkor a következő négy év alkalmas lehet erre.

Beszélt arról is, hogy az MSZP és a Párbeszéd frakciószövetsége létrehoz egy közös koordinációs testületet, amelynek vezetője az MSZP mindenkori frakcióvezetője lesz.

Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője azt mondta, hogy

a két frakció írásos politikai megállapodást köt a frakciószövetségről.

A két frakció jövő hétfőn együttes ülést tart, amelyen megkötik a megállapodást. A koordinációs testület a közös politikai kialakításáért lesz felelős, minden parlamenti ügyben (napirend előtti felszólalások, törvényjavaslatok, interpellációk) egyeztetni fognak, szorosan együttműködve kommunikálnak és a források felhasználásánál is egymással egyetértésben hoznak döntést.

Beszélt arról is, hogy a többi ellenzéki pártnak is tesznek majd javaslatot, hogy egységesen lépjenek fel bizonyos ügyekben. Ennek formájára is javaslatot tesznek jövő héten.

Hiller István, az MSZP választmányi elnöke úgy értékelt, hogy a testület 1989 óta a legfontosabb ülésén és döntésein van túl, alapvető változásokról döntöttek. Szerinte értelmes és kemény vita folyt, személyeskedés és kiabálás nélkül. A frakciószövetség létrehozásáról 71 igen, 7 nem szavazattal és 4 tartózkodás mellett döntöttek.

Bejelentette azt is, hogy

a választmány június 17-re összehívta az MSZP tisztújító kongresszusát,

amelyen más politikai témák – a választások értékelésének lezárása – is szerepelnek.

Karácsony és Tóth arról is beszélt, hogy nem tartják valószínűnek, hogy a függetlenként mandátumot szerzett Mellár Tamás bármelyik frakcióba beülne. A kérdésre, hogy mely ellenzéki pártokkal működnének együtt, Karácsony Gergely azt felelte: minden demokratikus ellenzéki pártot szövetségesnek tartanak.

Azt is mondta: hibának tartja, hogy nem jött létre a demokratikus pártok együttműködése a választáson, szerinte ezért szavaztak át vidéken sokan a Jobbikra, és ezért volt az, hogy a baloldal elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban tudott az esélyes kihívó szerepében fellépni. Szerinte ezzel együtt is jobban meg kell érteniük a magyar vidék társadalmát.

Orbán puskája be van tárazva

Lendvai Péter
-
1
Orbán puskája be van tárazva

Széles választási mozgalom keretében lehet felvenni bármi eséllyel a versenyt a túloldallal, még akkor is, ha az ebbéli szándékok az elmúlt nyolc évben kudarcba fulladtak – állítja Lendvai Ildikó MSZP-s politikus a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Azt is mondja: az emberek többsége tulajdonképpen nem a Fideszre, hanem az államra, vagyis a biztonságra szavaztak, mert az ellenzékben nem látták a stabil kormányzás lehetőségét. Lendvai úgy látja: szükség van a változáshoz az utcai politizálásra, a polgári engedetlenségre, de a végén a szavazófülkében kell leváltani a Fideszt. Orbán, szerinte nem fog változni, puskája be van tárazva, hogy mindent maga alá nyomjon, amit eddig még nem sikerült.

 

Mit keresett a választás előtt a DK színpadán?

Meghívásra mentem, méghozzá hivatalosan, az MSZP nevében beszélve a koordinációs partner DK kampányzáróján. Utána teljes gőzzel rohantam vissza a sajátunkra.

Pedig sokan, látva a szereplését, azonnal elkezdtek kombinálni, hogy netán átállt Gyurcsány Ferencékhez…

Szó nincs erről. De egymás egyéni jelöltjeit támogattuk, a körzetekben együtt dolgoztunk, „átállás” nélkül. Sajnálom, ha egyeseknek a tévéfelvételek alapján nem volt egyértelmű a helyzet, pedig volt olyan internetes portál, amelyik még csipkelődött is velem, hogy miért kell minden ötödik mondatomban agyonhangsúlyozni: MSZP-s vagyok, az MSZP listájára szavazok.

Az egymás segítése nem nagyon sikerült, az ellenzéki pártok az elmúlt négy-nyolc évben inkább egymást gátolták. Ön ugyanakkor – legalább is az én információim szerint – ezen időszak alatt végig azon dolgozott, hogy közelebb hozza egymáshoz a szereplőket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy kudarcos volt az ebbéli tevékenysége.

Ez igaz, nem írnám fel a nagysikerű teljesítményeim listájára, már ha létezne ilyen lista. Meggyőződésem volt, és a következő ciklusra is meggyőződésem, hogy egy széles választási mozgalom keretében lehet felvenni bármi eséllyel a versenyt a túloldallal. Ezen belül lehet tere a pártok saját karaktere hangsúlyozásának is: ha belépek egy társaságba, be kell tudnom mutatkozni, ki vagyok én. Egy ilyen választási mozgalmat viszont kellő időben kellett volna létrehozni. Mert a lényeg nem a pártok által aláírt különböző megegyezések – nyilván ezekre is szükség van -, hanem az, hogy a választóik is felvállalják ezt a célt. De választási mozgalom helyett csak töredékes egyezségek születtek, más kérdés, hogy ez nem a sokat szidott MSZP hibájából történt így. Az ilyen-olyan egyezségek is az utolsó percre sikeredtek, még a DK-val is, hát még annál a néhány visszalépésnél, amelyek az utolsó napokban, órákban történtek meg.

Ezek megzavarták a választót?

Nem ez volt a fő baj. Nagy meglepetésemre azt láttam, hogy még az utolsó perces megállapodások híre is eljutott valahogy az emberekhez. A problémának azt látom a last minute taktikákban, hogy az utolsó heteket az egyezkedés huzavonái tematizálták, miközben az utolsó két hét, az utolsó hónap volna a kampány aranybányája.

Mert?

Mert ilyenkor még az is figyel a közéletre, aki az előző három és fél évben fütyült rá.

Ilyenkor kinyílnak a szemek és fülek a tartalmi mondandókra, hívószavakra, betartható ígéretekre, a politikai kultúrák, mentalitások különbségeire. Mi pont ezt a legértékesebb kommunikációs idősávot veszítettük el, pazaroltuk technikai ügyekre.  

A választó ily módon csak azt láthatta, amin huzakodnak a pártok, nem azt, amin egy együttes kormányzás alapulhat. Közben mindenki tudta, hogy koalícióra vagyunk, lennénk ítélve a demokratikus oldalon.

Igen, az elemzők többnyire két következtetést vontak le a választási eredményekből, és az egyik éppen az, amiről ön beszél. Vagyis az, hogy az ellenzéki pártok, nem pusztán az utolsó időszakban, hanem nyolc évre visszatekintve, nem tudták átadni azt a hitet a választóknak, hogy képesek együttműködni, pláne kormányozni, ráadásul jobban kormányozni, mint a Fidesz. A másik következtetés pedig az, hogy ezek a pártok végképp eltűntek vidékről, ami különösen fájdalmas az MSZP esetében, mivel neki megvolt a hálózata, csak elfelejtette életben tartani.

Örülök, hogy erről beszélünk, mert ugyan nagyon fontos az együttműködés-nem működés problematikája, választási technikái, de észre kell venni, hogy ettől függetlenül több választó kellett volna, és egységesebb választói akarat. Igaz és fontos is, hogy összességében kicsivel többen voltak a változást akarók- ezt kell is emlegetni, miközben Orbán az egész nemzet támogatásával hivalkodik-, de a változtatás szándéka nem mutatott automatikusan egy irányba.

A jelölteket –akivel lehetett- koordináltuk, a jövőképet nem.

Ennek kidolgozása általában a ciklusok első két évének feladata, ekkor még lehetett volna az egyes pártoknak  saját arculatot építeni, akár egymással programvitákat folytatni, természetesen abban a tudatban, hogy a végén koalíciós kényszer alakul majd ki. Amelynek formáit aztán a ciklus második felében lehet kidolgozni. Ez persze a normális pártrendszer, a „békeidők” naptárja, a következő négy év nem ilyen lesz. Most a megmámorosodott hatalom várható rohamtámadásai ellenében néhány dologban az első perctől közösen kell majd fellépni, és nem is csak a pártoknak. De térjünk vissza a vidékhez. Alapvetően a kisvárosokról és a községekről beszélek. Igen, igaza van, ez részben szervezettségi kudarc, a kisebb falvakból szinte teljesen eltűntek az embereink, egy-egy személy akad csupán, aki kitartott mellettünk. A szervezeti baj mögött azonban tartalmi ok van. Kicsit áltatjuk magunkat azzal, hogy kizárólagosan az eszelős és hazug migránsozó propaganda hatott a faluban. Az is, de a migráns épp úgy szimbólum is volt, mint a boszorkány vagy szörnyeteg a gyerekmesékben, aki mindenfajta megfoghatatlan félelmet testesít meg. A migráns a saját valóján túl az ismeretlent, a bizonytalant jelképezte. Elsősorban a kistelepüléseken élők függnek kizárólag az állam kegyétől, ott egyedül ez adhat biztonságot. Ott az állam bármilyen változása maga a bizonytalanság.  Ahol közmunka van, ahol a normálisan fizető állásokat vagy az önkormányzat, vagy a központi állam – lásd a pedagógusokat – adja, ott nem a Fideszre szavaztak, hanem ahogy ezt Kovách Imre szociológus fogalmazta meg: az államra. Az állam stabilitásába kapaszkodtak. Mert ugyan a gazdasági válság elmúltával is megmaradt a kettészakadt társadalom, de egy ici-picivel több jutott a lent lévőknek is. A közmunka több, mint a semmi, a pedagógus fizetés jobb, mint a diplomás munkanélküliség. Ezt a morzsányi biztonságot féltették, részben, igen, migránsoktól is, de részben mindenfajta változástól. És, ha az ellenzéki oldalban nem látják a stabil kormány lehetőségét, akkor még jobban félnek. Hiába voltak kifejezetten ehhez a réteghez szóló pártprogramok, nem voltak ott helyben embereink –ez már valóban szervezettségi kérdés – egy másfajta biztonság hiteles ígéretével.

Még a választási bizottságba sem jutott ellenzéki képviselő, egyszerűen nem találtak olyanokat, akik ezt el merték volna vállalni.

Itt egyértelműen erről volt szó, nem tudom az ellenzéki pártokat szidni.

Egy faluban, ahol tényleg a polgármestertől függ, hogy van-e közmunka, hogy van-e tüzelő-segély télen, hogy egyáltalán hogy élsz, ki az, aki önként jelentkezik az ellenzék nevében végzett szavazóköri munkára?!

Hann Endre fogalmazott úgy, hogy a Fidesz parádésan mozgósított látható, és láthatatlan módszerekkel.

A láthatatlan módszer a félelem, a kiszolgáltatottság működtetése. Ez még a vállalkozókban is megvan. Sokan utálják, hogy – profánul fogalmazva – tejelni kell azért, hogy tied legyen egy megbízás, de ha már a felső kapcsolat megvan, nem akarják elveszíteni. És az újtól, attól, ami nem ígér biztosat, inkább távol tartják magukat. Ezt a világot már kiismerték, tudják, kihez kell menni, tudják, kinek a zsebébe kell dugni a pénzt, ki a Mr.20%, ki a 30. Ők is utálják, ők is restellik, de már berendezkedtek rá.

Ez az, amit Ungváry Rudolf úgy fogalmaz: a toxikus vezér mérgezi az egész társadalmat. Hadházy Ákos, aki sokat foglalkozott a korrupciós ügyekkel, szintén arról beszél, hogy terjed a méreg az országban. Tényleg nincs ellenszere ennek a mérgező anyagnak?

Nyilván van. Bár paradox, hogy most, amikor elveszítettük a választást, beszélek gyógymódról, miközben ugye döglenek a libák…

De éca azért még vóna…

Így igaz. A választások után el kell végezni a gyászmunkát, de azért nem tűzhetjük ki a fehér zászlót. Ha a biztonságra van mindent elsöprő igény, akkor ki kell dolgoznunk a magunk biztonság-receptjét. Két fajta dolog adhat biztonságot. Az egyik a függőség. Aki pórázon van, azért a gazdája felelős, legalábbis nem veszhet el. De működhet a világban másfajta biztonság is, amikor egy nagyobb közösség szolidáris veled, és ha kell, megvéd. Megvéd pl. attól, ha ki akarnak rúgni. A társadalmi szolidaritás nagy részét persze módszeresen leépítették az elmúlt nyolc évben, többek között azért, hogy a védelemnyújtást hazudó hatalomnak ne legyen riválisa. Ezen változtathatunk, ha olyan mozgalmakat tudnánk indítani – és ez itt az éca – , civilek, pártok, ahol konkrét példákon mutatjuk be, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket meg tudunk védeni. Nem tudunk elérni új választást, aggódtam is a nagysikerű és lelkesítő szombati tüntetés láttán, hogy ne tűzzünk ki olyan célokat, amelyeknek a  kudarcától majd két hét múlva elkeseredik ez a nagyon lelkes fiatal tömeg.

Olyan konkrét célokat kell kitűzni, amelyeknek nem lehetetlen az elérése.

Láttuk, hogy a komoly tömegerő elől a Fidesz mindig visszavonul.

Mondana példát?

Persze: el a kezekkel például a civil szervezetektől. El a kezekkel a maradék független médiától és a facebooktól. El a kezekkel az önkormányzati választási szabályok megváltoztatásától, például a közvetlen főpolgármester választástól. És amit nem én találtam ki:

tömegmozgalom, akár népszavazás az uniós ügyészséghez való csatlakozásért.

Fontos, hogy ilyen közvetlen célok legyenek, de nem kellene-e egy olyan vezető személyiség is, aki mindezt koordinálni tudja, hiteles, és a szavára hallgatnak az emberek?

Biztos, hogy szükség van ilyen személyre, bár azt nem tudom, hogy már  ebben a pillanatban nélkülözhetetlen-e. Nekem ugyan nem tetszik, hogy a mai politika ilyen leader-központú,  persze attól, hogy nekem nem tetszik, még nem fog megváltozni. De a vezető megmutatása a választások közeledtével válik igazi paranccsá. Most nem érdemes addig várni, amíg mindenki fölesküszik egyetlen vezetőre.  Én azt hiszem, mi jól választottunk Karácsony Gergellyel, benne látnék fantáziát. Tökéletes ellenpontja az orbáni kultúrának; a beszédmódja, az aura, ami körülötte van, az, hogy az egyszemélyi vezetés helyett partneri viszonyra törekszik, hogy nem félelmetes, hanem szerethető akar lenni, ezek mind azt mutatják, hogy egy másfajta politikai kultúra ígéretét hordozza. Ehhez persze az kellene, hogy mások is elfogadják, ne csak az eddig szövetkező három párt.

Nyilván ez a legnehezebb, hiszen a szocialistákon belül is akadnak olyanok, akik szerint Karácsony nem hozott elég plusz támogatót, hogy nem leader-típus, persze tudom, hogy ez is a gyászmunka része: mindig kell találni hibáztatható személyeket.

Ez pontosan így van. És abból lesz a baj, ha túl sokáig tart a mások hibáztatásának szakasza. Én mindenesetre kifejezetten jónak tartom Karácsony politikai szereplését. Nem értünk el ugyan húsz százalékot, mint szerettünk volna, de nagyobb baj is lehetett volna, ha nem találtuk volna meg őt a Botka László leköszönése utáni válságban. Megjelenése újra lelket öntött a baloldalba. Leader, vezető pedig sokféle van; ha elfogadjuk, hogy nekünk, magyaroknak csak az autoriter, tekintélyelvű leader kell, parancsnok, vezér, nemzetvezető, akkor ezt az országot eleve leírtuk a modern történelemből. Léteznek más vezetők, másfajta leaderek. Természetesen fontos, hogy legyen kisugárzásuk, legyen határozott és markáns karakterük és kommunikációjuk, de ne mások fején állva, lefelé rugdosva próbáljanak meg kiemelkedni.  Meglátjuk, hogy Karácsony Gergő tovább tud-e építkezni, tovább tudjuk-e őt építeni. Ez nem ma fog kiderülni, de drukkolok neki és szövetségünknek. Örülök a frakciószövetségnek is.

Elfogadja azt a véleményt, hogy április 8-a azt bizonyította: a Fidesz választások útján nem legyőzhető.

Választással kell legyőzni, ám nem pusztán parlamenti politizálással. Máris itt van a békés utcai demonstráció. Folytatása, konkrét ügyek köré szerveződése esetén lehet belőle új népmozgalom. De szükség lesz majd, a választások közeledtével egy választási mozgalomra is. Egy ilyen mozgalom a maga akcióival, demonstrációival, akár erőszakmentes polgári engedetlenségével ad bátorságot, új híveket, újfajta szervezeti kereteket ahhoz, hogy előbb a lelkekben, aztán a szavazófülkékben váltsuk le a mozgalom segítségével már meggyengített Fideszt. Beláthatatlan következményeit látnám annak, ha az indulatok elszabadulnának, erőszakba torkollnának, és pl. a szélsőségek sara jönne felszínre. Ennek azért sem lennék a híve, mert azokkal a honfitársainkkal, azzal a két és félmillió emberrel is együtt kell élnünk, akik ma a Fideszre szavaznak. Nem érezhetik majd úgy, hogy erőszakkal győzték le őket. Azt kell érezniük, hogy a másik volt a jobb.

Amikor széleskörű összefogásról beszélünk, ebbe beleérthetjük a Jobbikot is?

Ez fontos kérdés. Én azt képviseltem, hogy ezzel a Jobbikkal, amelyen még rajta van a szélsőjobboldali tojáshéj, illetve hangadók benne azok az emberek is, akik még ma is elfogadhatatlan dolgokat képviselnek, nem lehet összeborulni. Sok jobbikos szavazóval viszont meg lehet próbálni szót érteni, azokkal, akiknek jobban tetszik Vona új iránya, mint Toroczkaié. A baloldal végső önfeladása lett volna, ha pártvezetők, fütyülve arra, ki milyen országot akar, parolázva megegyeznek. Az átszavazás helyenként így is működött. Az viszont

tanulságos számunkra, hogy jóval többen szavaztak balról a Jobbikra, mint fordítva.

A Jobbik jelöltjeire háromszázezerrel több szavazat futott be, mint a Jobbik listájára. Kölcsönösségről szó sem volt, ami azt mutatja, hogy Vona jól ítélte meg szavazótáborát, amikor azt mondta: az övéi előbb szavaznának a Fideszre, mint a „komcsikra”. Az országnak egyébként hosszú távú érdeke a Jobbik mérséklődése volna, tehát nem akarom őket végleg, eleve elrendelten beszorítani egy fasiszta sarokba. Szeretném, hogy aki ott van, kijönne onnan, de ez az ő választásuk. A most javasolt társelnökök személye egyelőre nem a mérséklődés üzenetét hordozza. Nem zárom ki, hogy a párt kettéhasad, és különválik egy középre tartó, párbeszédképes szárny. Egyelőre beszéljünk tehát a vezetők helyett a Jobbik szavazóihoz, akik ott vannak a demonstrálók között, mutassuk meg nekik, hogy a problémáikra van demokratikus válasz is. A politizálás terepe most e tekintetben is az alakuló népmozgalom, és nem a jobbikos pártvezetőkkel való alkudozás. Persze bizonyos parlamenti technikákról, az ellenzék lehetőségeiről beszélni kell minden ellenzéki frakcióval, de ez messze van az összeborulástól. Különben is: már rég nem a parlament a legfontosabb. Az csak egy újabb színpad, ahonnan beszélni lehet, de nem a kormányhoz vagy a pártokhoz, hanem kifelé. Ezért azt megértem és elfogadom, hogy ha a pártok az országgyűlés kommunikációs színpadát nem akarják otthagyni, de kifelé mindenképpen látványos jelét kell adniuk annak: hogy nem azt a színdarabot játsszák, amit Orbánék írtak.

Én az alaptörvényre való eskütételt az egyet nem értés világos jelzése nélkül semmiképpen nem vállalnám fel. Nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy kitaláljam: milyen módon kell demonstrálni azt, hogy nem kívánnak engedelmesen úgy tenni, mintha a parlament a valódi parlamentarizmus terepe volna, de ennek reprezentálására mindenképpen szükség van.

És mit gondol, milyen irányt vesz Orbán Viktor?

Az a politikai kultúra, amit a Fidesz és Orbán Viktor képvisel, képtelen a konszolidációra. Ha akarná, sincs meg hozzá a képessége, de nem is akarja. További politikai agressziót várok, különösen a ciklus első felében; nyilván le akarnak mindent tarolni, amit még letarolhatnak a kétharmaddal, vagyis elindul a támadás a civilek, a bíróságok, az önkormányzatok és a maradék szabad média ellen. Látjuk, hogy a puska be van tárazva: a civil törvény be van adva, a bíróságok ellen kész a javaslat, a Simicska-média, amely az utolsó időkben a független ellenzékiség hangját is hallatta, összeomlott egy másodperc alatt, és azt is tudjuk, miket nézett ki még magának Orbán. Kinézte az RTL-t, az Indexet, a facebook megregulázását, tehát ez a terv is készen áll. Olvasni lehetett arról is, hogy az utolsó kormányülésen felvetődött az önkormányzati rendszer átalakítása. Megismétlem tehát:

a puska be van tárazva, a töltények betöltve, az ujj a ravaszon; csak az a bizonyos tömegerő tudja megállítani a folyamatot. Az tud rácsapni a kezére, érzékeltetve, hogy van itt más erő, van az országnak másik fele, amelyik nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe.

Az, hogy listák készülnek, katalizálja ezt a folyamatot, vagy ellenkezőleg? Azért kérdezem, mert a Figyelő szörnyű listája után nem érzem, hogy olyan nagy lenne a felháborodás.

Nem akkora, mint kellene. Tömegmozgalom nem ebből lett. Pedig, ha nincs ellenállás, újabb listák lesznek. Ahol a listázás módszerré válik, ott a nyílt megfélemlítés egyéb formái is megjelennek. Tömeges ellenállás akkor lesz belőle, ha az üldözés eléri a kisembert is. De akkor lehet.

Ha milliók tűzik ki magukra a sárga csillagot.

Így.

MSZP-Párbeszéd frakciószövetség lesz, a parlamenti bojkott sincs kizárva

FüHü
-
0
MSZP-Párbeszéd frakciószövetség lesz, a parlamenti bojkott sincs kizárva

Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke sajtótájékoztatón közölte: Tóth Bertalant választották a frakciószövetség vezetőjének. Tóth szerint ha marad „a pökhendi stílus”, a hatalommal való visszaélés a kormánypártok részéről, akkor az ellenzéki pártoknak beszélniük kell arról, hogy részt akarnak-e venni a parlament munkájában.

Az MSZP-Párbeszéd megválasztott országgyűlési képviselőinek tanácskozása után Karácsony Gergely közölte, a frakciószövetség a jogi és technikai részletein dolgoznak még, de a politikai szándék egyértelmű: azt, amit a kampányban közösen képviselt a változás szövetsége, azt az Országgyűlésben is közösen kívánja képviselni.

A Párbeszéd társelnöke szerint világos politikai döntést hoztak most azzal, hogy az MSZP, a Párbeszéd és a Magyar Liberális Párt közösen kíván politizálni. Közösen politizálnak az Országgyűlésben és közösen készülnek a következő választásokra is – részletezte.

Tóth Bertalan közölte, a parlamenti munkában képviselni fogják azokat a választókat, akik az MSZP-Párbeszédre szavaztak, illetve azt a 2,5 millió embert is, akik változást akarnak. Hozzátette: nyilvánosságra fognak hozni minden, a „maffiaállammal” kapcsolatos információt, és élnek majd képviselői jogaikkal, ha bárki védelemre szorul.

Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt ügyvivője úgy értékelt, a három párt által létrehozott szövetség átível a politikai törésvonalakon, ennek pedig önmagában üzenete van. De annak is – folytatta -, hogy akármilyen formában is, de fenn tud maradni „a legkompromisszumkészebb és a legfelelősségteljesebb trió”, a változás szövetsége.

Arra a kérdésre, önálló frakciója lesz-e az MSZP-nek és a Párbeszédnek, Tóth Bertalan azt mondta, a jogi részletekről hétfő reggelig döntenek.

Karácsony Gergelytől – aki Zugló polgármestere – kérdezték azt, lemondása után ki kapja meg a mandátumát. A politikus elmondta, erről a Párbeszéd elnöksége napokon belül dönt.

A frakcióvezető szerint ha marad „a pökhendi stílus”, a hatalommal való visszaélés a kormánypártok részéről, akkor az ellenzéki pártoknak beszélniük kell arról, hogy részt akarnak-e venni a parlament munkájában. Tóth Bertalan csak az összes ellenzéki párt egyetértésével tartotta elképzelhetőnek a parlamenti munka bojkottját.

Az MSZP-Párbeszéd húsz mandátumot szerzett az április 8-i országgyűlési választáson. A húsz politikusból 16 szocialista, három a Párbeszéd tagja, egy pedig a Magyar Liberális Párté.

Hann Endre: A hintapolitika bukásra lehet ítélve

Lendvai Péter
-
0
Hann Endre: A hintapolitika bukásra lehet ítélve

„Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz…Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben” – mondta Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjújában beszélt a választási eredményhez vezető okokról, s egyebek között azt is kifejtette, hogy egyetért szakértőkkel, akik szerint a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni. A választás tisztasága kérdésében hajlik arra, hogy elfogadja, rendszer-szintű csalás nem történt. Fontos dolgokat mond ki az interjúban arról is, hogy szerinte mi várható az elkövetkező időszakban.

 

Ketten nyertek a vasárnapi választáson, a Fidesz meg a Medián. Pedig te magad személy szerint is kaptál hideget-meleget, amikor a szavazást megelőző napokban kétharmados győzelmet jeleztél a Fidesz számára. Mindenki azt mondta, hogy a 65 százalék feletti részvétel már szinte kizárólag az ellenzéknek hoz voksokat.

Én ilyet nem mondtam.

Nem te mondtad, csak 65-66 százalékos aktivitást mértél.

Bizonyára megcsal a memóriád. Az előzetes felmérések egyébként normál részvételt ígértek, abban a bizonyos HVG cikkben, a múlt hét csütörtökjén írtam le először, a legfrissebb felmérés eredményeként, hogy hatvanról hatvanhatra ugrott fel három hét alatt a választási hajlandóság. Ez a szám engem is megdöbbentett, ilyen dinamikát még soha nem tapasztaltam. És azt is észre kellett venni, hogy ennek a hatszázalékos növekedésnek a döntő része a falvakból táplálkozik. Ez, ismétlem, el is olvasható a múlt heti HVG-ben. Kétségtelen, hogy korábban én is azt olvastam ki az adatokból, hogy a növekvő részvétel az ellenzéknek kedvezhet. De az a választást kb. 10 nappal megelőző felmérés megmutatta, hogy mozgósítás elsősorban a fideszes szavazókat érte el.

Ez is váratlanul ért?

Inkább azt mondom, hogy a Jobbik gyenge szereplése lepett meg, mert a korábbi tapasztalatok és mérések erősebbnek mutatták a Jobbikot. Szerintem az a nagyon erős kampány, amit ellenük folytattak, sokakat ejtett gondolkodóba.

Miért?

Mert ez egy olyan közönség, amely sokkal kiszolgáltatottabb az ilyen durva kampányeszközökkel szemben.

Ezek szerint a Fidesznek ezek az üzenetei elérték a vidéki lakosságot.

A mostani választásnak ez volt az egyik legnagyobb tanulsága: a Fidesz az utolsó napokban, hetekben elképesztő – megkockáztatom -, káprázatos mozgósítást hajtott végre.

És ezt mi innen, a fővárosból ezt nem láttuk?

Hát igen, ez az. Azt nem állíthatom, hogy senki nem érzékelhette, akadtak persze ilyenek, de általában nem láttuk. Nem is feltétlenül láthattuk, mert nem mindig nyílt módszerekkel állunk szemben. És nem pusztán a nyilvánvalóan etikátlan módszerekre utalok, hanem olyanokra, amelyek szinte láthatatlanok. Például, ha egy kis település fideszes, vagy függetlennek mondott, de a kormánypárthoz kötődő polgármestere személyesen motiválja a falu lakosságát, akár pozitív, akár negatív értelemben, annak nagy hatása lehetett. Én nem akarok ebben ítélkezni, hallok ilyen meg olyan történeteket, de ennek nincs jelentősége. Nincs, mert ez egy adottság, amellyel a másik oldal nem tudott élni. Főként azért, mert az idők folyamán elvesztette azt a kapcsolatrendszerét, amely korábban a rendelkezésére állt.

Annyiban vitatkoznék veled, hogy azért az erkölcsi része nem tehető zárójelbe, még ha adottságnak is kell tekinteni. Mindenestre abban viszont igazad van, hogy az MSZP elfelejtett hálózatot építeni.

Nem pusztán elfelejtett, hanem hagyta szétmállani. De mindegy is, mert most nem fogjuk végigelemezni, hogy mindez hogyan történt. Viszont én is reagálnék a te erkölcsöt érintő megjegyzésedre. Nem akartam én az erkölcstől elszakadva beszélni, csak annyit mondtam, hogy a befolyásolás, praktikus mozgósítási szempontból, mindegy, hogy pozitív, vagy negatív. Neked meg kell értened ezt: ha azt mondjuk, hogy door to door kampányt kell folytati, azaz ajtóról ajtóra járnak, akkor ez belefér. Amiről persze érdemes beszélni, az a kampánynak az a tematikája, amely egy nem létező célpontot jelöl ki, fogalmazhatok úgy is, hogy egy fantomot rajzol fel a választók elé. Arra gondolok, hogy Magyarországon a migráns, mint fenyegetés, valójában nem létezik. Szakértők mondják, hogy a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni.

A hódmezővásárhelyi választás után volt ebben némi bizonytalanság, a Fidesz médiamunkásai például ki is mondták, hogy abba kell hagyni a migránsozást, ám két nap múltával épp az ellenkezője történt.

Igen, feltehetően valóban volt egy átmeneti elbizonytalanodás a legszűkebb pártvezetés körében is, és ezt ezek a médiamunkások érzékelték, ezért aztán azonnal megpróbáltak igazodni, meg irányt mutatni, de engem nem érdekel, hogy mit gondol a Bayer meg a Bencsik, igazán nem tudom, hogy ebben mennyi volt a saját gondolatuk, és mennyi az irányított, de az biztos, hogy két nap alatt eldöntötték Orbánék: tovább mennek az eddig úton, sőt fel is erősítik azt.

Érdemes lesz egyszer végigelemezni, hogy ki mit élt át Hódmezővásárhely után.

Emlékszel, milyen eufória volt, hogy legyőzhető a Fidesz. És ez nagyon fontos fordulat volt: addig senki nem bízott az ellenzék pártjaiban abban, hogy legyőzhető a kormányoldal. Ezért sem lehetett számítani az együttműködésre; miért hoznának áldozatot azért, ami biztos vereséget és veszteséget hoz. Akkor azonban megfordult a hangulat, de csak nagyon rövid időre.

Azt azért a többség úgy gondolta továbbra is, hogy nem lesz kétharmada a Fidesznek.

Igen, és sokan tartották volna ezt az eredményt már önmagában győzelemnek. De az a hit, hogy itt győzni is lehet, legfeljebb két napig tartotta magát, ez hozott magával egyfajta lelkesedést is, hogy az ellenzéki szereplők képesek lesznek megállapodni egymással, de ez nagyon gyorsan elmúlt. Emiatt aztán egészen a választások napjáig ment tovább az az iszapbirkózás, amely végig jellemezte az ellenzéket. A Fidesz pedig, eközben látványosan felismerte, hogy itt most mindent meg kell tenni a győzelemért.

Azt is felismerte, hogy ehhez a vidéket kell megszereznie?

Igen, tudták. Azért azt ne higgyük, hogy ez nagy meglepetés, legfeljebb az arányok azok. Az ellenzéknek viszont feltétlenül pozitív, ha ki tudná használni, hogy Budapesten mennyire erősnek bizonyultak. Biztató is lehetne számukra, ha lenne rá egy világos stratégia.

Ennek a rendkívül éles határvonalnak, ami Budapest és a vidék között húzódik, mi lehet a magyarázata?

A hagyományoknak óriási a szerepe. Amikor mandátumbecslést csinálunk, az alapvető kiinduló pont az adott település, régió tradíciója. Budapestre nem véletlenül mondták többször, hogy a bűnös város. A fővárosnak hatalmas liberális, baloldali hagyományai vannak, ezért az itteni végeredmény sem olyan nagy csoda az én szememben.

Annyi változás azonban még itt is érzékelhető volt, hogy a rendszerváltás óta hegemón jobboldali kerületeket bukta el kis híján a Fidesz; megfelelő koordináció esetén akár az összeset elveszíthette volna.

Mert ez egy más kultúra, mint ami vidéken tapasztalható. Vagyis az a kizárólagossá tett kampányelem, tehát a migránsozás, illetve tegyünk hozzá még egy elemet, a stabilitás ígéretét, kevésbé működött.

A biztonság igényének erejét semmiképp se becsüljük le. A kampányban nagyon erősen lehetett ugyanis érvelni azzal, hogy egy ilyen ellenzék, amelyik széttagolt, és egymással is alig ért szót, az veszélyezteti nemcsak az ország, de a családok életének stabilitását is.

Szoktatok készíteni kutatást a választások után, és azok azt mutatták, hogy még többen emlékeztek úgy, hogy a végső győztesre szavaztak, mint, amilyet a valós eredmény mutatott. Most is így lenne szerinted?

Most jóslásra késztetsz. Értem én persze, hogy miért kérdezed, nyilván azért, hogy éreznek-e bűntudatot az emberek a végeredmény miatt. Szerintem egyébként most se mutatna mást a kutatás, mint korábban, megfelelő tagoltsággal persze. Kétségtelen, kényes ez a mostani helyzet. Voltak, vannak ilyen jelek, amelyek azt mutatják, hogy a szavazók közül akadnak jópáran olyanok, akik utólag megijedtek attól, hogy mit tettek. De a szavazóbázis, feltehetően stabil marad. Egyébként pedig hét végén indul egy kutatásunk, néhány hét múlva meglátjuk, mit mutatnak az adatok. 

Amit hallok: a hangadók pillanatnyilag a bűnbakképzéssel vannak elfoglalva. És azzal, ez viszi el mostanság az energiákat, hogy történt-e itt jelentős mértékű csalás, vagy sem. Már ez is megosztja az ellenzéket, az ugyanis, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, vagy sem.

Szerinted?

Én hajlok arra, hogy elfogadjam, a számomra mértékadónak számító szakemberek véleményét, akik azt mondják, hogy rendszer-szintű csalás nem történt. Mindenesetre az önmagában baj, hogy az ellenzék nem tudott küldeni minden szavazókörbe saját embert, azaz nem találtak helyben olyanokat, akik akár kockázatot vállalva is részt vettek volna ezeknek a bizottságoknak a munkájában.

Szerinted az ellenzék súlyos veresége elhúzódó politikai apályt hoz magával, vagy ellenkezőleg: épp a bukásnak lesz mozgósító ereje?

Ami most van, arra nem nagyon van általános tapasztalat, a közel harminc éves demokráciánkban nem találok erre példát. Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz. Arra gondolok, hogy ugyan beterjesztették a Stop Soros-törvényt, amely a civilek elleni támadás, de ugye az elfogadását a választások utánra halasztották. Ma már úgy beszélnek róla, hogy a végeredményt azt mutatja, hogy a választó polgárok elfogadják, sőt egyetértenek ezzel a törvénnyel.

Szerinted mire ad ez felhatalmazást?

Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben. És az a baj, hogy ezek a szervezetek, bármennyire is társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, Magyarországon nem elég erős a beágyazottságuk.

Magyarul a társadalomtól nem várhatnak védelmet.

Ettől tartok. De másfelől egy kicsit a nyolcvanas évekre emlékeztet a helyzet; most is

elindult egy gondolkodás, hogy Bibóval szólva, hogyan lehetne kiépíteni a szabadság kis köreit…

De ha az Orbán-rendszer és annak túlbuzgó kiszolgálói elvetik a sulykot, mint most, amikor nemcsak kritikus civilszervezeteket, de tekintélyes tudósokat, egyetemi tanárokat is ellenségként listáznak, akkor akár meg is fordulhat a közhangulat. És feltételezem, hogy a fiatalokat, akiket nem az apatikus Kádár-rendszer szocializált, nem könnyű megfélemlíteni, Ezért  is

fontos különben, hogy a szombati tüntetésnek mi lesz a súlypontja. Ha a választási csalás, akkor vannak kétségeim.

Majtényi László úgy fogalmazott: ma azt a kérdést kell feltenni, hogy szabadságban akarunk-e élni, vagy alattvalóként.

Ez nagyon szép gondolat. A magyar vidék hagyománya inkább az alattvalóság. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy lebecsülöm a vidéki embert, hogy feltétlenül szembe akarom állítani, kulturálisan is Budapestet és a vidéket. Hangsúlyosan a tradíciókról beszélek. Ráadásul, ahol ki vagy szolgáltatva, akár közmunkásként egy helyi kiskirálynak, akkor ott nagyon nehéz lázadni. Már a gondolat is képtelen. Miközben Budapest mindig is a szabadság városa volt. A szabadelvűség városa.

Tudom, hogy a közvélemény-kutató nem jós, de érdekelne, hogy a mostani kényelmes többsége alapján nyugodtan készülhet Orbán 2022-re?

Nem hiszem. Nagyon kényes a nemzetközi környezet, és bevallom, itt nekem is restanciám van a tájékozódásban. Talán én is túlságosan a hazai választásra koncentráltam, miközben a világban fenyegető folyamatok zajlanak, már-már háborús helyzet fenyeget.

Az ilyen helyzet megerősítheti Orbánt abban, hogy érdemes folytatnia az eddigi koreográfia szerinti mozgást, de ha igazán éles helyzet alakul ki, a hintapolitika bukásra van ítélve.

Egyelőre mindenesetre azt hiszem, hogy Európára vagyunk ítélve, és talán nem mindegy, hogy  a történésekre miként reagál az Unió.. Például a civilek ledózerolását szerintem Európa nem tűrné.

Vagyis a magyar társadalom eltűrné, csak Európa nem. Hadd emlékeztesselek arra, hogy a sajtó ledózerolását elviselte a magyar társadalom és Európa is.

Ebben igazad van.

Sőt már ott tartunk, hogy Szájer József szerint a Fidesz volt hatalmas, 7:1 arányú médiahátrányban.

Még valami olyat is mondott, hogy a Fidesznek sok párttal szemben egyedül kellett helytállni… Mit lehet az ilyenre mondani? Igen tehát, túlzott optimizmusra nincs ok, de azok a szervezetek, amelyeket a Fidesz támad, többségükben nemzetközi beágyazottságúak.

Visszatérve a sajtóra: Szájer kijelentése arra is utalhat, hogy tovább területeket akar megszerezni a Fidesz. Szerinted mi várható?

A vidéket már most szinte teljes mértékben maga alá gyűrte a Fidesz, főleg, ha az ott élők tájékozódási szokásait vizsgáljuk. Ott nem nagyon jutnak más hírforrásokhoz és főleg véleményekhez, mint a kormányzat felől érkezőkhöz. Nincsenek erről kutatási adataim, de nagyon valószínűnek tartom, hogy azok a hangos korrupciós ügyek, amelyek az utóbbi időkben kerültek napvilágra, a társadalom jelentős részéhez el sem jutottak. De ha el is jut; ott van Debrecen, kiderült, hogy a Kósa-féle ügyek egyáltalán nem rendítették meg a belé vetett bizalmat, abszolút többséggel választották meg. Úgyhogy a sajtó egészét tekintve sem vagyok bizakodó, a Magyar Nemzet, Lánchíd rádió bezárása után különösen nem.

1...171819...5018. oldal a 50-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség