Washingtonban kedvezően reagáltak: ha az oroszok előrelépést érnek el, azt mi semmiképp sem ellenezzük – mondta a külügy szóvivője.
Magasrangú észak-koreai diplomaták tárgyalnak az orosz fővárosban a válságos helyzetről, mely a koreai félszigeten kialakult. Észak Korea hidrogénbombát robbantott és interkontinentális rakétákkal kísérletezik – sikerrel. Közben az ifjú diktátor rendszeresen atomháborúval fenyegeti meg Amerikát. Trump elnök válaszul kilátásba helyezte Észak Korea megsemmisítését.
A szavak háborúja helyett inkább a diplomáciát ajánlja Amerikának Kína és Oroszország.
Ezért érkezett Moszkvába a magasrangú küldöttség Észak Koreából. Washingtonban kedvezően reagáltak: ha az oroszok előrelépést érnek el, azt mi semmiképp sem ellenezzük – mondta a külügy szóvivője. Oroszország- Kínához hasonlóan – megszavazta ugyan a szigorú szankciókat Észak Korea ellen, de a helyszínen a hatóságok behunyják a fél szemüket. Így Észak Korea ki tudja játszani az embargót, mellyel pedig kapitulációra akarják kényszeríteni. Kim Dzsongun, Észak Korea ifjú diktátora Trump elnökkel akar tárgyalni a Fehér Házban. Erre egyelőre kevés az esély, de az orosz diplomácia most megpróbál közvetíteni Washington és Phenjan között.
Szeptember 5-én az egyiptomi kormány bejelentette, hogy elfogadta Moszkva feltételeit és zöld jelzést adtak az első atomerőmű megépítéséhez. Ezzel párhuzamosan Abdel Fattáh al-Szíszí egyiptomi elnök meghívta Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, hogy vegyen részt azon az ünnepségen, amelyen lerakják a létesítmény alapjait. Ezzel lényegében pont került a 2015 óta zajló egyiptomi-orosz tárgyalások végére, amelyeknek a tétje az volt, hogy Kairótól 130 kilométerre fekvő és a Földközi-tenger partvidékén elhelyezkedő ed-Dabaa régióban egy orosz atomerőművet építsenek.
A finanszírozás módja hasonlatos a magyarországi Paks-2 projekthez:
az orosz Roszatom atomenergetikai vállalat építené meg az atomerőművet, amelyhez Oroszország 25 milliárd dollárnyi kölcsönt biztosít. Az orosz hitel a beszerzésekkel és az építkezésekkel kapcsolatos szerződések 85 százalékát teszi ki, a fennmaradó költségek 15 százalékát az egyiptomi félnek kell állnia. Az orosz kölcsönt az egyiptomi kormány 2016 és 2028 használhatja fel, amelynek éves kamata 3 százalék. A törlesztés 2029. október 15-től veszi kezdetét, és az arab országnak mintegy 22 éven át kell törlesztenie. Az előzetes számítások szerint 2024-ben áll üzembe az első reaktor és amennyiben mind a négy reaktor elkészül, akkor a létesítmény 4800 MW elektromos áramot lesz képes előállítani. Ez akár 50 évre elegendő árammal is képes lenne ellátni az országot, amely már egy ideje szenved a nem elegendő energiahordozókból, az áramkimaradásoktól és szabotázsakcióktól, amelyek a csővezetékek vagy villanyvezetékek ellen hajtanak végre.
Több évtizedes álom
Az egyiptomi kormányok már a hidegháború első évei óta vágytak egy saját atomerőműre. Gamal Abden Nasszer egyiptomi elnök 1955-ben elrendelte az Egyiptomi Atomenergetikai Bizottság (későbbi nevén: Egyiptomi Atomenergetikai Hatóság, EAEA) felállítását. Nasszert elsősorban a békés célú felhasználás érdekelte, s ezen a téren nem kis mértékben támaszkodott az akkori szövetségére, a Szovjetunióra. A szovjet mérnökök és atomtudósok segítségével 1958-ban egy kísérleti reaktort építettek meg Insászban. Az évtized végén egy 150 megawatt teljesítőképességű reaktort kezdtek el építeni Alexandria mellett, de azt a 1967-es hatnapos háborúban elszenvedett vereség miatt végül nem fejezték be.
Egy korai elképzelés a dabaai atomerőműről. A kép forrása: meobserver.com
Anvár Szadat, Nasszer utódját, már kevésbé érdekelte a nukleáris energia, és az akkori fő szövetségesnek számító Egyesült Államok sem rajongott túlságosan az ötletért, ezért igyekezett visszafogni Egyiptom minden ilyen jellegű próbálkozását. Hoszni Mubárak már sokkal nagyobb érdeklődést mutatott az atomenergetika iránt, aki 1981-ben újraindította az atomprogramot, de végül a csernobili katasztrófa miatt ezt leállították és inkább nem kértek a szovjet fejlesztésű reaktorokból.
Mubárak egyiptomi elnök 2006-ban, miután Amr Músza, az Arab Liga akkori főtitkára felszólította az arab államokat, hogy – mivel nem képesek elérni Izrael nukleáris arzenáljának a leszerelését – kezdjenek békés célú nukleáris programokba, Egyiptom más arab országokkal (Szaúd-Arábiával, az Egyesült Arab Emírségekkel, Jordániával) együtt bejelentette atomerőműépítési szándékát. Kairó elképzelése az volt, hogy a következő években tíz atomreaktort fognak megépíteni: ha nem amerikai–francia segítséggel, akkor argentin, kínai vagy orosz hozzájárulással. 2010-ben ismét az oroszokkal kezdtek el tárgyalni, de ezek a 2011-es események és Mubarák bukása miatt elakadtak. 2013-ban Abdel Fattáh al-Szíszí államcsínye után a hatalomra kerülő egyiptomi vezetés bejelentette a nukleáris programjának a folytatását. Végül Egyiptom és Oroszország 2015.november 19-én kötött megállapodást az első egyiptomi atomerőmű megépítéséről.
Medve a piramisoknál
Az egyiptomi kormány úgy jellemezte az döntését, mint egy hatalmas előrelépést az egyiptomi-orosz kapcsolatokban, amely már 2013 óta látványos javuláson ment keresztül, annyira, hogy sok elemző
Kairó és Moszkva együttműködését már az ötvenes és hatvanas évekhez hasonlítja
Putyin és Szíszi együtt szemlézik meg az orosz fegyvereket. A kép forrása: wikimedia.
Kétségtelen, hogy ebben van igazság, főleg ha részletesen megvizsgáljuk a két ország kapcsolatának egyes területeit. Egyiptom legelőször fegyvervásárlási ügyben kereste meg Oroszországot még 2013 novemberében: 2 milliárd dollár értékben szeretett volna orosz légvédelmi és tankelhárító eszközöket vásárolni. Egy évvel később a fegyverüzlet 3,5 milliárd dollárra bővült, amely MiG-29M/M2 vadászbombázókat, Mi-35M harci helikoptert, továbbá Mi-8/17-es szállítóhelikoptereket és K-300P-es föld–víz rakétákat tartalmazott. Ezzel párhuzamosan a két ország közös hadgyakorlatokat is tart, legutóbb 2016. októberében zajlott ejtőernyős gyakorlat, amelyen 500 egyiptomi-orosz légideszantos vett részt.
A katonai szektoron kívül gazdasági területen is komoly sikereket értek el a felek. A két ország kereskedelmi volumene 2016-ban 3,5 milliárd dollárt tett ki. Oroszország leginkább gabonát (2015-ben az Egyiptomban elfogyasztott gabona 40 százaléka a kelet-európai országból származott) és energiahordozókat (cseppfolyós földgáz – LNG) szállít Cserébe Kairó egy év alatt 30 százalékkal (460 millió dollárral) növelte az Oroszországba irányuló mezőgazdasági termékexportját, főleg narancsot, burgonyát, hagymát és fokhagymát szállítottak az orosz piacra. Az orosz vállalatok eddig mintegy 1,5 milliárd dollárt fektettek be az egyiptomi energetikai iparba, valamint Moszkva bejelentette, hogy egy 4,6 milliárd dolláros beruházást eszközöl egy saját ipari park létrehozására a Szuezi-csatorna térségében.
Egyiptomi katonák vizsgálják a 2015. október 31-én Sarm es-Sejkből felszállt Metrojet Flight 9268-as repülőgépnek roncsait. A terrortámadásban 212 orosz állampolgár vesztette életét, és miatt Oroszország felfüggesztette az Egyiptomba tartó légijáratokat, amelyek azóta sem álltak helyre a két ország között. Ez súlyos következményekkel járt az egyiptomi turizmusra nézve, hiszen 2014-ben hárommillió orosz turista kereste fel Egyiptomot. A kép forrása: wikimedia
Továbbá nem szabad figyelmen kívül a politikai dimenziót sem: a két ország nagyon sok közel-keleti kérdésben nemcsak egyetért, hanem aktívan együttműködik egymással. 2014 óta Putyin és Szíszi legalább hatszor találkozott egymással, legutóbb a kínai Xiamenben tartott BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) államfőinek találkozóján folytattak beszélgetést.
Kairó kiemelten támogatja Moszkva közel-keleti szíriai hadműveleteit, valamint évek óta közvetítő szerepet tölt be a szíriai kormány és az ellenzék között, ami azt jelenti, hogy gyakran sikerül fogolycseréket, szabad elvonulásokat és tűszüneti megállapodásokat tető alá hoznia. Ugyanúgy szoros együttműködés van Egyiptom és Oroszország között Líbia terén is, többek közt pár hónapja felröppent az a hír, hogy az egyiptomi Sidi Barrani légitámaszponton állítólag orosz drónokat és speciális alakulatokat állomásoztattak, felkészítve őket egy líbiai beavatkozásra.
Geopolitikai pofon
Korántsem a véletlen műve, hogy az egyiptomi kormány a múlt hétre időzítette a bejelentését az orosz atomerőműprojekt megvalósításáról. Kétségtelen, hogy ehhez közrejátszottak a jó egyiptomi-orosz kapcsolatok, vagy Oroszország részéről tapasztalt intenzív „nukleáris diplomácia„:
2015 óta Iránnak, Jordániának és Törökországnak épít atomerőművet, de még az olyan országok is érdeklődnek az atomenergetikai együttműködés után, mint Szaúd-Arábia.
Ennek hátterében a hirtelen hűvössé váló amerikai-egyiptomi kapcsolatok állnak. Kairót teljes mértékben felkészületlenül érte, hogy augusztus 23-án a Trump-adminisztráció törölte az Egyiptomnak szánt 95 millió dollárnyi gazdasági (főleg élelmiszer) segélyt, és visszatartott 195 millió dollár értékű katonai támogatást. A Fehér Ház hivatalos közlése szerint erre azért került sor, mert Egyiptomban komoly emberjogi aggályok merültek fel és az ország demokratikussága is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Egyiptom addig ugyanis átlagosan 1,3 milliárd dollárnyi katonai segélyt és 250 millió gazdasági támogatást kapott az Egyesült Államoktól.
Ez azért volt sokkoló az egyiptomi vezetés számára, mert úgy tűnt, hogy Donald Trump megválasztásával helyreállnak a két ország közötti kapcsolatok. Még a második Obama elnökségének idején megvétózták az országnak szánt katonai segélyeket, mert több száz egykori Muszlim Testvériség tagot halálra ítéltek. Az egyiptomi vezetés ekkor úgy érezte, hogy Washington „cserbenhagyta őt”, pont akkor, amikor az egyiptomi hadseregnek a leginkább szüksége lett volna az amerikai fegyverekre, hiszen harcolt az Iszlám Állam (ISIS) nevű terrorista szervezet Sínai-félszigeten lévő szövetségesei ellen. Később ugyan ezt a tilalmat részlegesen feloldotta a Fehér Ház, de Obama elnökségének végéig nem álltak helyre az amerikai-egyiptomi kapcsolatok.
A 2017 májusi találkozó egyik leghírhedtebb képe: az előtérben Szalman, Szaúd-Arábia uralkodója, Szíszi és Trump, amikor megfogják a Gömböt. A kép forrása: tumblr.
Donald Trump megválasztásával viszont úgy tűnt, hogy új időszámítás veheti kezdetét Kairó és Washington kapcsolatában és Egyiptom ismét az Egyesült Államok legfontosabb arab szövetségesévé válhat. Trump még az elnökválasztás előtt találkozott Szíszivel, és a beszámolók szerint nagyon jó hangulatban telt és főleg terrorizmus elleni harc fontosságáról beszéltek, miközben – ellentétben Hillary Clintonnal – kerülték az olyan kényes kérdéseket, mint az emberjogi helyzet Egyiptomban. 2017 áprilisában Szíszi Washingtonba utazott és találkozott Trumppal. Az amerikai elnök ismét dicsérte és támogatásáról biztosította az egyiptomi kormányt, kerülve az emberjogi problémákat. Sőt, a májusi rijádi találkozón, úgy tűnt, hogy az Egyesült Államoknak sikerült Egyiptomot és Szaúd-Arábiát teljesen maga mellé állítania a közel-keleti kérdésekben és ez a három ország szorosan fog egymással együttműködni a térségben.
Csakhogy a gazdasági és a katonai segély felfüggesztése véget vethet az ilyenfajta elképzeléseknek. Ugyanis Egyiptom nem fog az Egyesült Államoknál könyörögni a tilalom feloldásáért vagy fog változtatni az országban uralkodó belpolitikai helyzeten. Helyette még inkább Oroszország felé fog közeledni, hiszen Moszkvától megkaphatja a gazdaság számára fontos nyersanyagokat és terrorizmus elleni harchoz szükséges fegyvereket, miközben Putyin aligha szól majd bele egy közel-keleti ország emberjogi helyzetébe. Ezért az orosz atomerőmű megépítésének híre már lényegében csak hab a tortán, amely Egyiptom részéről legalább olyan fontos geopolitikai üzenet, mint amennyire energetikai szükségszerűség.
„Nem állítom, hogy a kezdetektől létezik egy mesterterv és minden lépés az EU elhagyásának irányába történik, de valószínű, hogy ezzel mint reális alternatívával, jó ideje számolnak, és megpróbálnak erre is felkészülni” – írja Gál Zsolt a pozsonyi Új Szóban.
„Vajon Orbán Viktor tényleg képes lenne kivezetni Magyarországot az Európai Unióból, egyenest bele az orosz érdekszférába? Minden racionális érv ez ellen szól, a történelmi tapasztalatok, az unióhoz képest elenyésző orosz gazdasági kapcsolatok (külkereskedelem, beruházások), az igencsak kudarcos gazdasági és társadalmi modell, amit a Kreml építget, és a magyar társadalomban még mindig meglévő nagyon magas elutasítás.” (…)
„Ha Orbán úgy gondolkozik, hogy illiberális államának építése közben eljuthat arra a szintre, amit az EU már nem tolerálhat (mert már olyan szinten ássa alá az uniós demokratikus normákat), akkor
az unió elhagyása hatalma megőrzésének záloga lehet.
Maga kérheti a kilépést, vagy a többi tagállam fogja szankciókkal büntetni Magyarországot, esetleg Budapest „csak” kimarad a szorosabb integrációból, valamiféle legkülső körben, az EU-periférián. Az uniós források mindenképpen apadni fognak, még ha marad is a status quo. 2020-tól kevesebb pénz jön Brüsszelből, vagy sokkal kevesebb, esetleg töredéknyi – attól függően, hogy melyik szcenárió válik valóra. Mivel ezek a pénzek jelenleg lélegeztetőgép módjára tartják életben a magyar gazdaságot, valamivel részben ki kell váltani őket.
Itt jöhetnek a képbe az orosz meg kínai kölcsönökből építendő beruházások.
Orbánnak ilyen külső forrásokra a hatalma fenntartására és oligarcháinak meg strómanjainak etetésére feltétlenül szüksége lesz.”
„Nem állítom, hogy a kezdetektől létezik egy mesterterv és minden lépés az EU elhagyásának irányába történik, de valószínű, hogy ezzel mint reális alternatívával, jó ideje számolnak, és megpróbálnak erre is felkészülni, meg ebbe az irányba is hangolni a közvéleményt. Legalábbis minden jel erre utal, sőt egy csomó lépésnek csak így van logikája. És, hogy mi lesz a közvéleménnyel?
Nos, illiberális államban nem feltétlenül szabadok a választások.
Nem, nem a jövő évire gondolok, amelyek nem lesznek ugyan tisztességesek (a kormány óriási fölényben lesz a média és a források tekintetében, továbbá magára szabta a választási rendszert). De még szabad választás lesz (értsd nem kell eredményt hamísítani), a Fidesz így is nyerhet. De mi van, ha 2022-ben már ez sem lesz elég?”
Az Egyesült Államok felszólította Oroszországot, hogy zárja be főkonzulátusát San Franciscóban, továbbá szüntesse be tevékenységét Washingtonban és New Yorkban lévő konzulátusa egy-egy irodáját.
Az amerikai külügyminisztérium – Heather Nauert szóvivő aláírásával – közleményben jelentette be döntését és végrehajtására szeptember 2-ig adott határidőt. A külügyminisztérium lépése válaszként született az orosz kormány korábbi, júliusi döntésére, amelyben elrendelte az Egyesült Államok oroszországi diplomáciai képviseletei létszámának csökkentését. Moszkva júliusban elrendelte: az Egyesült Államoknak szeptember 1-jéig 755 fővel csökkentenie kell oroszországi nagykövetségének és konzuli képviseleteinek létszámát.
„Az orosz lépés jogtalan és kártékony volt az országaink közötti kapcsolatok egészére”
– fogalmazott közleményben Heather Nauert, s közölte azt is, hogy az Egyesült Államok eleget tett az orosz kormány döntésének és csökkentette külképviseletei létszámát.
A közlemény leszögezte:
az amerikai döntésre a kölcsönösség jegyében került sor.
Heather Nauert hozzátette: az Egyesült Államoknak és Oroszországnak jelenleg három-három konzulátusa van a másik országában.
A orosz konzulátusok bezárásáról, illetve hivatalainak csökkentéséről szóló döntésről Rex Tillerson amerikai külügyminiszter telefonon tájékoztatta orosz kollégáját, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyminiszter – a The Hill című lap közlése szerint – a feszültség növelésével vádolta meg az Egyesült Államokat. A The Hill idézte az orosz elnöki szóvivő, Dmitrij Peszkov szavait is, aki így fogalmazott: „sajnáljuk a lépést, amely nem konstruktív”. Peszkov válaszlépéseket helyezett kilátásba. Donald Trump amerikai elnök korábban többször is azt hangoztatta, hogy kormányzata jobb kapcsolatokra törekszik Moszkvával. A legutóbb hétfőn – a finn államfővel tartott közös sajtóértekezletén – beszélt erről.
„Hangosan és egyértelműen mondom, és évek óta ezt mondom: jó dolog, ha nagyszerű, de legalábbis jó a viszonyunk Moszkvával”
Elfogta és ismeretlen helyre szállította az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) Anna Kurbatovát, a Pervij Kanal (Első Csatorna) elnevezésű orosz állami televízió tudósítóját.
A TASZSZ állami hírügynökség értesülése szerint a tudósítót kitoloncolták Ukrajnából.
A 29 éves Kurbatovát az ukrán főváros központjában található otthona közelében ültették autóba az SZBU emberei.
A Pervij Kanal közleménye szerint az újságírónőt korábban többször megfenyegették, egyebek között az ukrán függetlenség napjáról készített beszámolója miatt. Kurbatova az ukrán hatóságoknak az újságírókkal szembeni fellépéséről is tudósított.
Az orosz tévécsatorna emlékeztetett rá, hogy Kijev nemrégiben kitoloncoltatta Tamara Nyerszeszjant, az orosz állami rádió és televízió tudósítónőjét is, 2015-ben pedig kiutasította au ugyancsak Pervij Kanal megbízásából dolgozó Alekszandra Cserepnyinát és Jelena Makarovát.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője közölte, hogy
az orosz vezetésnek nincs tudomása Anna Kurbatova hollétéről,
de erőfeszítéseket tesz a helyzet tisztázására.
Jelena Gitljanszka, az SZBU szóvivője ostobaságnak nevezte az orosz újságírónő elrablására vonatkozó híradásokat. „Mi nem foglalkozunk emberrablással. Kizárólag az ukrán törvények keretei között lépünk fel” – mondta az RBK elnevezésű orosz hírportálnak nyilatkozva.
Az ukrán belügyminisztérium két, az RBK által megszólaltatott illetékese nem hallott az ügyről.
Kurbatova szombaton felkerült az ukrán Mirotvorec (Béketeremtő) elnevezésű ukrán nacionalista weboldalra, amely az állítólag Ukrajna biztonságát veszélyeztető személyek adatait tartalmazza. Az újságírónőt azzal vádolták meg, hogy ukránellenes propagandát folytatott, valamint manipulálta a társadalmi jelentőségű információkat és tendenciózus módon számolt be az eseményekről.
Folytatódik az adok-kapok Washington és Moszkva között. Az Egyesült Államok szerdától felfüggeszti a vízumok kiadását Oroszországban, válaszként arra, hogy Moszkva júliusban kiutasított többszáz amerikai diplomatát Oroszországból.
Szeptember elsejéig teljesen szünetel majd a vízumkiadás, azt követően pedig igen visszafogottan adnak ki beutazási engedélyeket az amerikaiak a moszkvai nagykövetségükön, valamint Szentpéterváron, Jekatyerinburgban és Vlagyivosztokban a konzulátusaikon. További lépésként egy sor – meg nem nevezett számú – leegyeztetett időpontra megbeszélt vízumkérelmi interjút lemondanak, s új időpont igénylésére kérik a vízumért folyamodókat – írta a Reuters.
A mostani amerikai lépést megelőzően Oroszország tudatta az USA-val, hogy szeptember elsejéig 755 fővel csökkentenie kell az egyébként 1200 emberből álló nagykövetségi és három konzuli képviseleti dolgozóinak a számát. Ezt a Moszkvával szemben hozott újabb, Trump által augusztus elején kénytelen-kelletlen aláírt szankciókra válaszként tette. Az akkori indok ugyanis a többi között az volt, hogy Moszkva beavatkozott a tavalyi amerikai elnökválasztásba.
Kilenc nagy olaj projektről folynak titkos tárgyalások az orosz Rosznyeft és a venezuelai állami olajvállalat között- értesült a Reuters hírügynökség.
Venezuela olajkincse a legnagyobb a világon, de az állam mégis a csőd szélén táncol miután az olajárak mélyrepülésbe kezdtek a globális piacon. Ráadásul Venezuelát immár szankciókkal sújtja az Egyesült Államok, mely nem ismeri el az alkotmányozó nemzetgyűlést és Maduro elnök szinte diktátori hatalmát. Az elnök viszont felhatalmazást adott az állami olaj cégnek, hogy szerezzen pénzt az oroszoktól bármi áron. Áprilisban a Rosznyeft egymilliárd dollárt utalt át Venezuelának, mely csak ennek segítségével kerülte el a pénzügyi csődöt.
Miközben mindenki kivonul, Oroszország bevonul Caracasba
A Rosznyeft bővíti irodaházát és egyre másra veszi fel az állami olajcég jólképzett embereit. Még a kínaiak is úgy döntöttek, hogy nem támogatják tovább az ingadozó baloldali rendszert. Egyszer-kétszer ugyanis Venezuela elfelejtett fizetni, és „elvtársi alapon” türelmet kért. Pekingnek elfogyott a türelme, de Moszkvának nem! Épp ellenkezőleg. Az oroszok úgy érzik, hogy itt az idő: rátehetik a világ legnagyobb olajkincsére- méghozzá meglehetősen olcsón hiszen vetélytársak nincsenek, Venezuela pedig a csőd szélén táncol.
Maduro elnököt nemrég katonai beavatkozással fenyegette meg Donald Trump.
Mindenki mást elijesztene az ilyesmi, de az oroszok épp ezt a válsághelyzetet akarják kihasználni. „Az oroszok nem úgy viselkednek mint barátok hanem mint ragadozók, akik kihasználják az áldozat gyengeségét”- nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek Elias Matta ellenzéki politikus, aki a régi parlamentben az energia bizottság elnöke volt. Hogy is kezdődött Oroszország és Venezuela „megbonthatatlan” barátsága?
Chavez elnök, a rendszer alapítója 4 milliárd dolláros fegyver szerződést irt alá Putyinnal Moszkvában még 2006-ban. Az orosz fegyverekért Venezuela olajjal fizetett. Ma már napi 225 ezer hordó venezuelai olaj az oroszok tulajdona! Ez az egész kitermelés 13%-a! De hogyha szankciók vannak mindkét állam ellen, akkor hogy lehet ezt az olajat finomítani és eladni? Ebben is az oroszok segítenek. Ők már 2014 óta kerülik ki az amerikai és uniós szankciókat. Hogyan? Közvetítők révén. Így ma az oroszok tulajdonában levő venezuelai olajat az USA-ban finomítják és veszik meg!- állítja a Reuters hírügynökség.
A Rosznyeft a Reuters számításai szerint 6 milliárd dollárt adott eddig Venezuelának
és ennek meghatározó szerepe volt abban, hogy a baloldali populista rendszer elkerülte a pénzügyi csődöt. Oroszország összesen 17 milliárd dollárral szállt be a Venezuela bizniszbe. Vagyis az oroszok szépen lassan felvásárolják a világ legnagyobb olajkincsét. A hadműveletet Igor Szecsin vezényli. A Rosznyeft főnöke Putyin közeli barátja. A múltjuk is hasonló: Szecsin a katonai hírszerzés munkatársa volt fiatalon a nagy Szovjetunióban. Szakterülete Latin Amerika volt. Jól beszél spanyolul. Múlt októberben ő avatta fel Chavez elnök gránit szobrát annak szülővárosában Venezuelában. A szobor a nagy Oroszország ajándéka volt. Szecsin spanyol nyelvű beszédében Oroszország és Venezuela megbonthatatlan barátságát éltette. Sokba van ez a barátság Venezuelának, ahol idén az infláció várhatóan eléri a 700%-ot / IMF előrejelzés/. Sok választása persze Venezuelának nincs, pechére utolsó barátja épp Oroszország…
Öngyilkos robbantásos merényletekre készülő iszlamistákat vett őrizetbe az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat.
Az FSZB szerint a moszkvai régióban elfogott, az Iszlám Államhoz tartozó terroristák nagy erejű robbantások sorozatát tervezték végrehajtani Moszkva forgalmas helyein, egyebek között közlekedési objektumokban és bevásárlóközpontokban.
A különleges műveletben elfogott csoport
egy orosz állampolgárból és három közép-ázsiai tagból áll.
A szolgálat közleménye szerint egyikük az Iszlám Állam megbízottjaként a terrorcselekmények előkészítését felügyelte, egy ember a robbanószerkezetek előállításával foglalkozott, ketten pedig öngyilkos merényletre készültek.
Az FSZB Moszkva közelében felfedezte és hatástalanította a csoport robbanószerkezetek előállítására használt laboratóriumát. A közlemény szerint a terrorcselekményeket az IÁ két Szíriában tartózkodó, nemzetközi körözés alatt álló vezetője, T.M. Nazarov és A.M. Sirindzsonov szervezte.
Az FSZB július végén egy hétfős, közép-ázsiai tagokból álló csoportot leplezett le, amely Szentpéterváron tervezett terrorakciókat.
Moszkva és Washington viszonya a mélyponton van és Medvegyev miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy még évtizedekig azzal kell számolni, hogy az USA szankciókat alkalmaz Oroszországgal szemben
Tillerson amerikai külügyminiszter viszont derülátóan nyilatkozott arról, hogy javulhatnak az amerikai-orosz kapcsolatok.
Az amerikai diplomácia vezetője erről Manilában beszélt, ahol részt vesz az Asean külügyminiszteri értekezletén. Vasárnap Tillerson tárgyalt Lavrov orosz külügyminiszterrel Manilában. Megvitatták az újabb szankciókat, melyeket a washingtoni kongresszus azért szavazott meg Moszkvával szemben, mert az amerikaiak szerint az oroszok beavatkoztak a tavalyi választási kampányba.
Észak Korea ellen újabb szankciókat hozott az ENSZ BT, ezt Oroszország sem vétózta meg. Ugyanakkor nem helyesli Amerikának azt az elképzelését, hogy katonai megelőző csapással próbálja meg jobb belátásra bírni Észak Korea ifjú diktátorát. A fő ellentét Washington és Moszkva között továbbra is Ukrajna. Az amerikaiak most különleges megbízottat küldték Ukrajnába, hogy mérje fel a helyzetet. Korábban az USA és az EU azért hízott szankciókat Oroszország ellen, mert Moszkva annektálta a Krím félszigetet. Tillerson külügyminiszter Manilában kijelentette, hogy mindennek ellenére lát lehetőséget a kapcsolatok javítására Oroszországgal. Korábban ezt Trump meg is ígérte, de ebből egyelőre semmi sem lett. Moszkva és Washington viszonya a mélyponton van és Medvegyev miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy még évtizedekig azzal kell számolni, hogy az USA szankciókat alkalmaz Oroszországgal szemben.
Legalább húsz lövés dördült el kedden a Moszkva megyei bíróságon. Őreiktől kíséreltek meg fegyvert szerezni és megszökni egy bűnszervezet tagjai. A biztonsági erők a banda három tagját lelőtték, két bűnözőt pedig súlyosan megsebesítettek és elfogtak.
Az öt gyanúsított a bírósági épület liftjében támadtak rá két kísérőjükre, egy férfira és egy nőre, akiket megbilincseltek. Az őrök kiszabadítása közben több mint húsz lövés dördült el. Két rendőr és a nemzeti gárda egy tagja megsérült.
A támadók az úgynevezett GTA-banda tagjai voltak (az orosz médiában elterjedt elnevezésüket a Grand Theft Auto számítógépes játékról kapták), akik
autótulajdonosokat gyilkoltak meg és raboltak ki Moszkva közelében,
az M4-es doni autópályán. Vastüskékkel bénították meg a kocsikat, majd a kilyukadt autógumikat megvizsgálni kiszálló vezetőket és utasaikat agyonlőtték.
Az orosz Nyomozó Bizottság szerint a bűnözők két év alatt 17 embert öltek meg, további kettőt pedig megsebesítettek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
