Kezdőlap Címkék Most-Híd

Címke: Most-Híd

A nevető harmadik? Orbán és a szlovák kormányválság

0

Szlovákiában az oknyomozó újságíró és párjának meggyilkolása után kialakult válság nem enyhül, a tiltakozók száma fokozatosan nő, miközben az ellenzék és a társadalom egy része a kormány lemondását követeli. Ez nem kevés reménnyel tölti el Orbán Viktor ellenfeleit, hiszen Fico bukásával könnyen elveszítheti az egyik legfontosabb külföldi szövetségesét. Azonban a helyzet korántsem ennyire egyszerű, mivel a demokratikus ellenzékben egyesek egyfajta követendő példaként tekintenek a Fideszre.

 

Az 1989-es „bársonyos forradalom” óta nem vonultak ki annyian az utcára Szlovákiában, mint az elmúlt egy hétben. Nemcsak a fővárosban és a nagyobb településeken, hanem New Yorktól kezdve Londonon át egészen Sydney-ig bezárólag több ezer fős tömegek emlékeztek meg Ján Kuciak oknyomozó újságíróra és jegyesére, Martina Kušnírová-ra. Mindkettőjüket a saját otthonukban gyilkolták meg, mivel a feltételezések szerint Kuciak egy a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügyről írt cikket.

A tüntetők már nem kizárólag Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követelik, hanem a teljes kormány lecserélését, Robert Fico miniszterelnök távozását, a korrupciós ügyben érintettek felelősségre vonását, vagy ahogyan a múlt héten Andrej Kiska köztársasági elnök fogalmazott, egy előrehozott választás megtartását.

Tüntetés Pozsonyban 2018. március 9-én. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.

A kialakult helyzetbe Fico egyáltalán nem nyugszik bele, aki meglepő gyorsasággal játszotta ki azt a kártyát, amelyet Orbán szokott: Soros Györgyöt. A szlovák miniszterelnök az amerikai milliárdost és hálózatát nevezte meg a „megmozdulásokat háttérből szervező és irányító” személynek, amivel nem kevés megütközést váltott ki még a parlamenti szövetségeseinek körében is. Ugyanakkor ezzel megnyerheti magának Marian Kotleba vezette a Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) szélsőjobboldali párt és Andraj Danko irányította Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szavazóit, hiszen ez a két párt már évek óta versenyzik egymással a nacionalista, bevándorló- és Nyugat-ellenes, orosz- és „Orbán-barát” szlovákokért.

Pénteken pedig már Orbán – elsőként a kormányfők közül – csatlakozott Fico „sorosozásához”, amikor a szlovák események kapcsán megjegyezte:

„Az nem lep meg, amit látok, én régóta taposom ezt a szakmát, jelekből is olvasok

– majd hozzátette, hogy a Soros-hálózat mindent megtesz a bevándorlásnak ellenálló kormányok megbuktatásáért.

A magyar kormányfő kijelentése elég nagy – és egyben jogos – felháborodást váltott ki a határon túli magyarság és a magyarországi értelmiség körében. Először úgy tűnhet, hogy Orbán ismét a megszokott sorosozással rukkolt elő akkor, amikor valamilyen hazai eseményről, mint a korrupciós ügyekről (Elios) vagy hódmezővásárhelyi vereségről, kell elterelni a figyelmet. Ugyanúgy így könnyű összetartani és mozgósítani a Fidesz szavazótáborát a „közös és mélyen gyűlölt ellenséggel” szemben, aki ismét „összeesküvést szőtt”, illetve „egy újabb Majdant kavart” Magyarország szomszédságában.

Azonban a szlovák miniszterelnök melletti kiállás esetében jóval többről van szó, mint holmi figyelemelterelésről vagy rémisztgetésről. Mivel, ha a Smer túléli a válságot, akkor Orbán hangoztathatja, hogy

ő volt az első külföldi politikus, aki a „nehéz időkben” is nyíltan kiállt Fico mellett.

Ezután pedig a benyújthatja a számlát, ami ebben az esetben egy aktívabb magyar-szlovák politikai együttműködést jelentene a nemzetközi térben. Kétségtelen hogy eddig Budapest és Pozsony között sok kérdés kapcsán hasonló álláspont alakult ki, de egy dologban lényeges eltérés mutatkozott: mégpedig az Európai Unióhoz fűződő viszony kapcsán.

Ugyanis Fico egészen a múlt hétig távol tartotta magát az orbáni retorikai fogásoktól és módszerektől. Nem akarta, hogy a „sorozosással” és „állítsuk meg Brüsszellel” taszítsa el magától az uniós politikusokat. Ezzel párhuzamosan nem szerette volna tönkretenni azt az önmagáról kialakított képet, miszerint ő egyfajta közvetítő az uniós politikusok és a közép-európai kormányfők között. Ez a fajta egyensúlyozó politika pedig kifizetődő volt számára, hiszen egyre inkább úgy tekintettek rá, mint az egyetlen reális partnerre a térségben. Sőt, a tavalyi év másik felében már rengeteg olyan cikk jelent meg a magyar, a szlovák és a nemzetközi sajtóban, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a Fico számára fontosabbá vált az Európai Unió, mint a visegrádi együttműködés. Ezek konklúziója röviden az volt, hogy

„Szlovákia a mag-Európához, vagyis Franciaországhoz és Németországhoz, nem pedig a lengyel-magyar együttműködés jelentette Közép-Európához szeretne tartozni”. 

Ezért fordulhatott elő az, hogy bár a szlovák kormány hivatalosan menekültellenes, de tavaly megígérte, hogy Pozsony hatvan menekültet vesz át Görögországtól és Olaszországtól. Így ők megúszták azt az uniós kötelezettszegési eljárást, amelyet a kvóták nem teljesítése miatt indítottak el Budapest, Prága és Varsó ellen. Fico külön folytatott megbeszéléseket Emmanuel Macron francia elnökkel, vagy Ausztriával és Csehországgal együtt az úgynevezett slavkovi hármas (S3) nevű együttműködést kezdte el favorizálni a V4-ek helyett.

Viszont Fico hatalmon maradása ennek a politikának a végét jelentheti. A szlovák miniszterelnök egyelőre még beéri Sorossal, de ha az orbáni példákból indulunk ki, akkor nem elképzelhetetlen, hogy ez majd előbb-utóbb egy intenzívebb „brüsszelezésbe” – vagy akár „enszezésbe” – fog átcsapni. Ez pedig csak zene lenne a Fidesz füleinek, hiszen egy olyan ország vezetésével kerülne egy hullámhosszra, amely az euróövezetei tagságának köszönhetően nagyobb súllyal és több befolyással rendelkezik az EU-ban, mint a többi visegrádi ország együttvéve.

Marco Valli, Sophie in ‘t Veld, Claude Moraes, Ingeborg Grässle, Ryszard Czarnecki és Jávor Benedek, az Európai Parlament tényfeltáró küldöttségének tagjai (b-j) a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel és Robert Kalinák szlovák belügyminiszterrel tartott találkozón Pozsonyban 2018. március 8-án. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.

Ezért sem meglepő, hogy az uniós intézmények és politikusok meglepően óvatosan nyilvánulnak meg a szlovákiai eseményekkel kapcsán. Kétségtelen, hogy a gyilkosságot elítélték és segítséget ígértek a nyomozásban, de leszámítva az Európai Néppárt Kaliňák távozását követelő szombati nyilatkozatát, még senki nem követelte a kormány tagjainak lemondását vagy emeltek szót az előrehozott választásokért. A tüntetések előtt egy nappal Pozsonyba látogató EP-képviselők, akik között jelen volt Jávor Benedek is, szintén visszafogottan nyilatkoztak, s folyamatosan a „helyzet bonyolultságára” hívták fel a figyelmet, miközben „megértik, hogy miért nehéz a kormányfőnek megválnia a belügyminisztertől„.  Brüsszelben nagyon jól tudják, hogy minden Pozsonyt érintő kritikával valójában csak tovább löknék Ficot Orbán karjaiba. Egy valóságos rémálmot jelentene számukra, ha a szlovák kormányválság elmúltával a kormányfő ugyanolyan EU-, Soros – és migráció-ellenes retorikába és politikába kezdene, mint a magyarországi kollégája.

Mi lenne akkor, ha teljesülne a szlovák tüntetők legfőbb vágya és előrehozott választásokat tartanának  Szlovákiában? Vajon ez súlyosan érintené Orbánt? A visegrádi négyek elveszítenék Pozsonyt, mint egy fontos szövetségesüket? 

Amennyiben a legutóbbi közvélemény-kutatásokból (AKO és a Focus) indulunk ki, akkor Szlovákiában három ellenzéki párt lenne esélyes a győzelemre és a kormányalakításra, mégpedig a SaS – OĽaNO-NOVA – Sme Rodina. (Természetesen az sincs kizárva, hogy újra a Smer nyeri meg a választásokat, de a kormánykoalíció létrehozása már rendkívül nehéz lenne). Bármilyen furcsának is tűnhet elsőre, de ez korántsem jelentene rossz hírt a Fidesz számára. Ugyanis az előző években mindhárom párt

sokszor a Fidesz politikáját tekintette követendő példának, vagy a vezetőik pozitívan nyilatkoztak a magyar miniszterelnökről 

 

A szlovák pártok támogatottsága egy 2018-as januári közvélemény-kutatás szerint.

A második legerősebb szlovákiai párt, a Szabadság és Szolidaritást (SaS) vezetője Richard Sulík már most mindent megtesz azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon az elégedetlenségből, és ezt felhasználva győzelmet arasson egy előrehozott választásokon. Az önmagát liberálisnak nevező politikus viszont a Fico-megdöntésén és a korrupció elleni harcon kívül igazából semmi komolyabb változást nem akar végrehajtani a szlovák politikában, miközben folyamatosan egy „brüsszeli központú menekült-összeesküvésről” vizionál, amely ellen Szlovákiának védekeznie kell, akár szorosabban együttműködve a többi V4-el.

Richard Sulík. Kép forrása: Demagog.sk

Sulík tavaly például elterjesztette a szlovák politikában, hogy Fico és az EU „titkos paktumot” kötött egymással a menekültek befogadásáról, ami „semmibe veszi Szlovákia szuverenitását”, s végül – horribile dictu! – pont a szlovák kormányfőnek kellett védelembe vennie Brüsszelt és az EU-t. A menekültkérdés megoldása terén egyértelműen „az orbáni utat” tartja a helyesnek. Mint ahogyan az egyik interjúban egyszerűen megjegyezte:

számára szimpatikus volt, hogy Orbán kerítést húzott a déli határra és ezzel oldotta meg a menekültválságot

Nem sokkal később pedig az okozott komoly meglepetést Szlovákiában, amikor kiderült, hogy Sulík egyike volt annak a hét szlovák EP-képviselőnek, akik tavaly megvétózták az uniós alapszerződés hetedik cikkelyének alkalmazását Magyarországgal szemben. Amikor pedig Sulíkot azzal szembesítették, hogy miért nem szavazta meg a határozatot, mivel „amit a rendszeresen a Fico fejére olvas, azt valójában Orbán sokkal durvábban már megcsinálta Magyarországon”, akkor csupán annyit mondott, hogy

„Magyarországon – ellentétben Lengyelországgal – nem olyan kritikus a helyzet, mint amilyennek az Európai Unió lefesti”

Nem ő az egyetlen, aki a szlovák demokratikus ellenzékben már-már csodálattal adózik Orbánnak. A mindössze három évvel ezelőtt megalakult Család Vagyunk (Sme Rodina) párt szintén sok tekintetben a Fideszt tartja „fő ihletforrásnak”, legyen szó a magyar kormánypárt családpolitikájáról vagy a külföldi vállalatok/bankok adóztatásáról. A pártot vezető Boris Kollár milliárdos két évvel ezelőtt pedig nyilvánosan dicsérte a menekültkvóták elutasításáról szóló magyarországi népszavazást. Sőt, hozzátette: Szlovákiában is egy hasonlót kellene tartani, és tanulva a magyarországi esetből, 30 százalékos részvételi arányra kellene leszállítani a referendum érvényességi határát.

Boris Kollár Programov priority hnutia SME RODINA Boris Kollr Posledn Kriiak
Boris Kollár – Gyakran oszt meg Orbánról szóló cikkeket a saját Facebook- oldalán. A kép forrása: Link.

A második legerősebb szlovák ellenzéki párt, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) Orbánhoz való hozzáállása szintúgy tartogathat meglepetéseket. Habár az évek során konzervatívnak, jobboldalinak, és kvótaellenesnek állították be magukat, sokáig kritizálták a Fideszt, leginkább annak nemzetpolitikáját. A pártot vezető Igor Matovič még 2011-ben azt mondta, hogy

„a mi ellenségünk Orbán”

Többször leszögezte, hogy minden mindent megtesz a kettős állampolgárság bevezetésének megakadályozásáért, amellyel szerinte Budapest csak „beavatkozik a szlovák belügyekbe”, és támogatta a szlovák állampolgárság elvételét azoktól, akik felveszik a magyart.

Igor Matovič. A kép forrása: Twitter

Azonban 2017 végére nagyot fordult a világ: az OĽaNO vezetőinek szájából egyre többször hangzott el, hogy mivel Szlovákiára nézve „óriási veszélynek” tartják Ficót, ezért hajlandóak egy közös választási koalícióba lépni a szlovák parlamentből jelenleg kimaradt Magyar Közösség Pártjával (MKP). A dolog pikantériája, hogy pont azzal a párttal lépnének szövetségre, amely ezer szállal kapcsolódik a Fideszhez, s Orbán egyik legfontosabb külföldi „proxyjának” tartanak. Ezért korántsem elrugaszkodott elképzelés, hogy az MKP – Budapest „sugallatára” – csak azzal a feltétellel fog beleegyezni a közös koalícióba, ha OĽaNO visszavesz a korábbi Orbán-ellenességéből és támogatni fogja a Magyarországot az olyan kérdésekben, mint a bevándorlás vagy a határon túli magyarok helyzete.

Egyelőre még minden képlékeny Szlovákiában, hiszen március 12-én derül ki, hogy pontosan milyen irányt fog venni a szlovák belpolitika. Ezen a napon jár le a Most-Híd vegyes párt által adott ultimátum: ha a belügyminiszter hétfőig nem távozik a posztjáról, akkor ők kilépnek a kormányból. Még kérdéses, hogy Bugár Béla pártelnök, miután visszatért a Maldív-szigetekről,  a Most-Híd „maradók vagy a távozók” frakciója mellett teszi-e le a voksát. Ám kétségtelen, hogy a tét magas, hiszen ha rosszul döntenek, akkor azzal nemcsak a hatalomból távoznak, hanem egy esetleges előrehozott választások esetén a parlamentbe való bejutásukat is kockáztatják.

Ez Orbán számára csak hab lenne a tortán. A Most-Híd ugyanis évek óta a magyar kormány egyik legnagyobb bírálója Szlovákiában és gyakran tett keresztbe a budapesti vezetésnek. Csakhogy az esetleges bukásukkal már lényegében a Fideszhez hasonló, vagy éppen egyes kérdésekben (bevándorlás) a magyar miniszterelnököt követni kívánó pártok maradnának benn a szlovák politikában. Ez pedig azt jelentené, hogy nem Soros, hanem Orbán nevet a végén…

Marad vagy bukik? Egyre mélyül a szlovák kormányválság

0

Nem csillapodnak a kedélyek Szlovákiában azóta, hogy a múlt héten meggyilkolták Ján Kuciak tényfeltáró újságírót és barátnőjét. A hétvégi szlovák események után pedig nagyon úgy tűnik, hogy komoly változások előtt áll az északi szomszédunk: vagy gyökeresen megváltozik a kormány, vagy előrehozott választások lesznek. 

Múlt héten egy kiterjedt, a szlovák kormányhoz, valamint a külföldi (olasz) maffiához vezető szálakkal teli korrupciós ügy kinyomozása miatt lőhették le  Ján Kuciakot,  az Aktuality.sk újságíróját és menyasszonyát, Martina Kusnírovát. Azóta a szlovák és a nemzetközi média kiemelten foglalkozik a témával, egymás után jelennek meg az elemzések és a cikkek a szlovákiai történésekről, a belpolitikai folyamatokról és az elmúlt évek legnagyobb szlovákiai tüntetéséről. Ugyanis pénteken körülbelül húszezren vettek részt – köztük számos külföldi újságíró – egy tiltakozó demonstráción Pozsonyban, amelyet a meggyilkolt fiatalokért tartottak.

Csakhogy a hétvégén nemcsak a főváros utcáin, hanem a szlovák politikában is feszült volt a hangulat. Andrej Kiska szlovák kormányfő vasárnap sajtótájékoztatót tartott. Támogatta a tüntetőket, és azzal a kijelentésével robbantotta fel a szlovák közéletet, hogy

„vagy teljesen átalakítják a kormányt, vagy előrehozott választásokat tartanak”. 

Ezzel a köztársasági elnök szerint gátat lehetne szabni az állam és a kormány iránti folyamatos „bizalomvesztésnek” , ami az elmúlt években szinte megszokottá vált a szlovák választók körében. Ugyanúgy csalódást keltett benne, hogy a Robert Fico (Smer) vezette koalíciós kormány, amelynek tagjai a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Most-Híd magyar-szlovák vegyespárt képtelen volt múlt héten megfelelően kezelni a helyzetet. Ráadásul a helyzet rosszabbodott, a feszültséget nem sikerült csökkenteni és a kulturális miniszteren kívül egyelőre senki sem távozott a kormányból.

Az államfő bejelentésére reagálva előrehozott választások kiírását sürgette a parlament két legnagyobb ellenzéki pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) és az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) nevű mozgalom, valamint több parlamenten kívüli párt is.

Andrej Kiska szlovák államfő sajtótájékoztatót tart vasárnap este. A kép forrása: MTI/EPA/Jakub Gavlak.

Ezzel szemben Fico, a Kiska után sajtónyilatkozatában hangsúlyozta, hogy őt valósággal sokkolták a köztársasági elnök szavai. Sőt, egyenesen azt állította:

Kiska olyan beszédet olvasott fel, amelyet nem Szlovákiában írtak. 

Habár nem részletezte, hogy kikre gondolt, de a legtöbb kommentár szerint ez nem volt más, mint egy burkolt „Sorosozás/Brüsszelezés. Továbbá kioktatta a köztársasági elnököt, hogy az előrehozott választások meghirdetése kizárólag a parlament (90 képviselői aláírás kell ehhez), illetve a kormány jogköre, nem pedig az államfőé. Ugyanúgy leszögezte, hogy a szlovák hatóságok most minden erejükkel az ügyön dolgoznak, és figyelmeztetett:

„nem fognak táncolni két fiatal sírján, ahogy teszi ezt az ellenzék, a média, és most már az elnök is”

Repedések a koalícióban

A tavaly őszi szlovákiai megyei választások nem éppen a kormánypártoknak kedveztek, sőt, inkább rámutattak a koalíción belüli törésvonalakra. Egyrészt az SNS súlyosan meggyengült, hiszen még a saját háttérbázisuknak számító Zsolna megyében is csak öt képviselőt delegálhattak. Másrészt pedig láthatóvá vált, hogy a Most-Híd „együttműködési politikája” sok magyar és szlovák szavazó elvesztéséhez vezetett, s Bugár sorsa gyakorlatilag „összefonódott” Ficoéval.

Ám Kuciak halála óta még inkább kiszélesedett a kormánykoalíción belüli törésvonal. Andrej Danko, az SNS vezetője és a parlament elnöke leszögezte, hogy továbbra is kitart a kormány mellett. A tegnapi megnyilvánulásaiban a kormányon kívül gyakorlatilag senkit nem kímélt. 

„Tényleg kívánom, hogy a gyilkos és aki felbérelte, a pokolban végezze”

„Önmérsékletre intette” a tüntetőket, és burkoltan az újságírókat – még Kuciakot is – hibáztatta a kialakult helyzetért, valamint „leteremtette” az ellenzéket, hogy kihasználják az egész helyzetet a „személyes céljaik elérése érdekében”. Tagadta, hogy a kormánynak bármi köze lenne a maffiához, s mindvégig úgy beszélt önmagáról, mint aki majd „közvetít” Kiska és Fico között.

Miközben az SNS egyértelműen Fico mellett sorakozott fel, addig a Híd-Most párt pont ellenkezőleg: Bugár Béla pártelnök korábban már többször meglengette a kormányátalakítás lehetőségét. Szerinte a hétvégi események megmutatták, hogy a feszültség csak növekszik és muszáj minél előbb lépni. Hétfőn pedig már a pártban jelezték, hogy részt kívánnak venni azokon a tanácskozásokon, melyeket Kiska vasárnap kezdeményezett.

Még meglepőbb volt, hogy a Most-Híd egyenesen ultimátumot adott a koalíciós partereinek.  Ha március 12-ig Robert Kaliňáknak, a Smer-es belügyminiszter nem vállalja a felelősséget és távozik a posztjáról, akkor kilépnek a koalícióból. Ugyanakkor Kaliňák többször megerősítette, hogy nem hajlandó lemondani a pozíciójáról, így igencsak elképzelhető, hogy végső soron a Most-Híd elhagyja a kormányt. Ezzel oda lenne Fico kormányzati többsége, és nem elképzelhetetlen, hogy Bugárék nyíltan támogatnák az előrehozott választásokat, hiszen így meglenne a háromötödös többség.

Írás a falon – A szlovák megyei választások után

0

Fico visszaszorulása, súlyos megaláztatást szenvedő szlovák neonácik, független jelöltek diadalmenete, jobboldali ellenzék megerősödése –  leginkább ezeket emelték ki a szlovákiai és a nemzetközi médiumok a hétvégén tartott szlovák megyei választásokkal kapcsolatban. Pedig könnyen előfordulhat, hogy hosszabb távon egy másik párt lesz a mostani választások legnagyobb vesztese. 

Az egyfordulóssá vált szlovák kerületi, de köznyelvben megyeinek (župa) nevezett választásokon olyan eredmények születettek, amelyek a szakértőket is meglepték és a szlovák politikai élet szereplőit pedig mélyen elgondolkodtatták. (Szükséges megjegyezni: ez elsősorban azért volt így, mert Szlovákiában betiltották, hogy két héttel a választások előtt nyilvánosságra hozzák a közvélemény-kutatások eredményeit). Már eleve az is csodaszámba ment, hogy a mai napig ispánnak (župan) nevezett kerületi vezetőkről és a megyei testületekbe delegálandó képviselőkről szóló választásokon a szavazókorú lakossága 30 százaléka vett részt. Ez elsőre még rendkívül alacsonynak tűnhet, de figyelembe véve az elmúlt éveket, különösen 2013-ben mért 20 százalékos részvételi arányt, igencsak meglepő fordulat.

Kemény pofonok

A Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt (ĽSNS) elnöke számára egy valóságos katasztrófának ér fel az eredményt (a több mint 300 jelöltből mindössze 2-en jutottak be a megyei testületekbe). Habár a szélsőségesek visszaszorítása megtörtént, más jelentősebb sikert a szlovákiai kormánypártok sem nagyon könyvelhettek el.

A Robert Fico vezette szociáldemokrata Smer számára komoly pofont jelentett, hogy Eperjes és Kassa megyéket elvesztette, amelyek korábban a szlovák miniszterelnök egyik legfontosabb bázisai voltak. Hiába volt az utolsó pillanatig szoros a verseny, Pozsonyról szintén le kellett mondaniuk. A kormánypártok (Szlovák Nemzeti Párt – SNS, és Most-Híd) által támogatott jelöltek csupán Nyitra megyében (Milan Belica), és Trencsénben (Jaroslav Baska) arattak győzelmet.

Az SNS számára még inkább elkeserítő volt az eredmény. 245 jelöltet állítottak ki, köztük saját megyejelölteket is, de még a párt korábbi fő hátterének számító Zsolna megyében is leszerepeltek, ahol a megyei testületbe mindössze 5 saját képviselőt delegálhatnak. Ezt kerületet szintén az ellenzék vitte el, sőt, Szlovákia történetében most először került nő az „ispáni székbe”. Ennek ellenére Andrej Danko, az SNS elnöke,

sikerről beszélt, mivel szerinte 2013-hoz képest növekedett a megyei önkormányzatba beválasztott képviselőik száma.

Omladozó híd

Azonban Bugár Béla a koalíciós partnerével ellentétben már nem volt annyira optimista. Az általa vezetett Most-Híd vegyespárt országos szinten mindössze 10 mandátumot szerzett, miközben négy évvel ezelőtt még 16 volt ez a szám. Jelentősebb eredményt csak a kassai megyében értek el, ott hat jelöltjüket választották be a közgyűlésbe.

Viszont minden más téren a párt komoly kudarcokkal volt kénytelen szembenézni. A besztercebányai és a nagyszombati kerületeket leszámítva, sehol sem sikerült mandátumot szerezniük, még a pozsonyiban sem. Ugyanúgy vereségként ér fel, hogy a nagyszombati megyében indított önálló elnökjelöltjük, Rigó Konrád mindössze 6000 voksot kapott, jelentősen alulmaradva a riválisnak számító politikai mozgalommal, a Magyar Közösség Pártjának jelöltjével szemben. Berényi József ugyanis közel 20 000 szavazatot gyűjtött be, miközben a Most-Híd erőforrásokat és energiákat nem kímélve egy intenzív lejáratókampányt folyatott ellene.

Jelenleg a Most-Híd vezetésében úgy érzik, hogy a Smer meggyengülése rájuk nézve is végzetes következményekkel járhat. A vegyespárt elnökét ugyanis 2016 márciusában tartott szlovák parlamenti választások óta amiatt támadják (nemcsak az MKP vagy a magyar kormány részéről), hogy „árulást követett el”, amikor koalícióba lépett a felvidéki magyar kisebbséggel korábban – legalábbis Ján Slota idejében – rendkívül ellenséges SNS-el.

Habár ezt a Most-Híd vezetése igyekezett ezt úgy kommunikálni, mint „csak így tudják megakadályozni az esetleges magyarellenes intézkedések bevezetését, féken tartják a szélsőségeseket, valamint a felvidéki magyarság érekeit könnyebben tudják érvényesíteni a kormányból, mint ellenzékből”, úgy tűnik, hogy mostanra ez az érv már nem elegendő a mobilizálásra. Sőt, a Bugárral kapcsolatos ellenérzéseket csak tovább növelték, hogy az elmúlt hónapokban Danko többször úgy nyilatkozott a párt elnökéről, mint akivel „baráti kapcsolatokat ápol” vagy a második legtehetségesebb – természetesen önmaga után – politikusnak nevezte az országban.

A megyei választások utáni megrendültség és „hogyan tovább kérdés” tökéletesen kiérezhető a Most-Híd nyilatkozataiból. A sajtóosztály az eredmények kapcsán csupán azt nevezte örömtelinek, hogy

„meggyengültek a szélsőségesek és sokan járultak uránhoz”.

Ezzel párhuzamosan igyekeztek az ellenzék eredményeit is kisebbíteni. Például a 165 bejutott független képviselővel kapcsolatban Bugár megjegyezte, hogy „néhányan még nemrég más pártokban voltak. Ez katasztrófa. Nemsokára meglátjuk, mit jelent függetlennek lenni. Mitől és kitől függetlenek? Hiszen a megyéket irányítani kell“ 

Ugyanúgy egy rádiós vitában látványosan összekülönbözött Richard Sulíkkal, a legerősebb szlovákiai ellenzéki pártnak tartott Szabadság és Szolidaritás (SAS) vezetőjével, amikor a Most-Híd pártjának gyenge teljesítményére próbáltak magyarázatot adni.

Újratervezés?

Bugár Béla. A kép forrása: Wikimedia Commons

Természetesen annyira nem rossz a helyzet Most-Híd számára, mint ahogyan a legtöbb helyen lefestik. Például az MKP-val szemben továbbra is az a legnagyobb helyzeti előnye, hogy a Most-Híd benn van a parlamentben és a kormánykoalíció tagja.

Habár a mostani kerületi választások több ellentétet is felszínre hoztak a kormánypártok között, többek közt ezért indultak külön színekben a kormánypárti „ispánjelöltek”, a hétvége után Ficonak nem marad más lehetősége, mint kiküszöbölni a csorbát. Ehhez pedig mindenképp szüksége van a koalíciós partnereire, nem engedheti meg, hogy most egy vita szétforgácsolja őket. Sőt, mivel már olyan vélemények is elhangzottak a Smer részéről, hogy eltörölnék a kerületeket, az alkotmánymódosításhoz nélkülözhetetlen lenne az SNS és a Most-Híd támogatása.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a pártban szükséges lesz bizonyos fokú változásokat eszközölni. Valószínűleg felhagynak a rendkívül költséges, lejárató kampányokkal, amelyek pont visszafele sültek el. A kevésbé ismert jelöltek, mint például a nagyszombati Rigó Konrád államtitkár, helyett pedig az ismertebb arcokra vagy a kerületi választáson jelentős sikereket elérő Karol Pataky kassai jelöltre fognak építeni.

” Fiatal embereket próbáltunk ott ki, akik még semmilyen választáson nem voltak jelöltek. Tanulnunk kell belőle, és megyünk tovább”

-ezzel magyarázva a rossz eredményeket Bugár.

A Most-Híd regionális téren eddig is gyengén vagy mérsékelten szerepelt, ezért valószínűleg látva a sorozatos kudarcokat, a pártvezetés inkább az országos politikára fog koncentrálni. Nem elképzelhetetlen, hogy egész Nyugat-Szlovákiát beáldozzák, hiszen Bugár szerint ezek a kerületek passzívak voltak, és helyettük az ország középső és keleti részére érdemes összpontosítani a figyelmet és az erőforrást.

Mindenesetre a mostani megyei választások a Most-Híd számára egy komoly figyelmeztetéssel érnek fel: a párt jövőbeli sorsa szorosan összekapcsolódott Smerrel. Vagyis ha Fico bukik, akkor magával ránthatja Bugárt is.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!