A Fidesz 2010-es hatalomra jutásakor, a letelepedés nélküli kettős állampolgárság bevezetésével egyidejűleg nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját „a nemzeti összetartozás napjává”.
Politikájának egyik központi kérdésévé tette a békeszerződés megbélyegzését, magyarul a határok legitimitásának elutasítását, a kettős állampolgársággal, a határon túli magyar szervezeteknek a Fidesz kliensévé tételével egyfajta, a mai nemzetközi realitásokhoz igazított revíziós politikát folytat: ha a területi revízióra nincs lehetőség, arról legfeljebb ábrándozni lehet, politikai cselekvése a „lakossági revízióra”, a kisebbségben élő magyarságnak a magyar államhoz kötésére irányul. A június 4-i megemlékezések évről-évre ezt fejezik ki.
Molnár Zsolt, az MSZP pártigazgatója, „erős embere”, aki rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy az MSZP 2010 óta magáévá teszi a Fidesz nacionalista politikáját. Ezért is vállalhatta el a „Nemzeti Összetartozás Bizottságának” alelnökségét.
Idén oly módon vett részt a „nemzeti összetartozás napjának” megünneplésében, hogy temetőben, 1848-49-es hősök sírjai között tartott sajtótájékoztatót, amivel a polgári forradalommal és szabadságharccal emelte egy szintre azt a revíziós politikát, amely a Horthy-korszak örökségeként van jelen az Orbán-rendszer politikájában.
Molnár – akárcsak Orbán – nem is tud elképzelni másfajta magyar politikát, és azért neheztel a Fideszre, amiért az önmagának vindikálja az autentikus nacionalizmust, és kizárja abból a baloldalt. Azt állítja:
„A leghatározottabban elutasítunk mindenkit, aki pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.”
Rosszul teszi. A nemzeti kérdés kezelése bizony pártpolitikai kérdés a világ sok-sok országában. Vannak nacionalista pártok, és vannak olyanok, amelyek elutasítják a nacionalizmust. Mondjuk Szerbiában korábban Milošević, ma Vučić képviselte illetve képviseli a nacionalista politikát, míg korábban Đindić egy nyugatos irányt. Szlovákiában Mečiar illetve Fico áll a nacionalista oldalon, Dzurinda illetve ma Čaputová képviseli a nyugatos, européer irányt.
Orbán és pártja a legrosszabb magyar nacionalizmus hagyományait viszi tovább, és a mai parlamenti politikában a DK és a Momentum állnak szemben vele. Hogyne lenne pártpolitikai kérdés a nemzeti kérdés kezelése. Így van ez sok nyugati országban is: Trump újfajta amerikai nacionalizmust képvisel, Biden és számos elődje egy, a világra nyitott, együttműködő politikát.
Franciaországban a két utóbbi elnökválasztáson Macron a LePen által képviselt nacionalizmussal szemben hirdetett antinacionalista alternatívát, és többek között ezért állt mellé a jobbközép és balközép pártok számos híve a második fordulóban.
Izraelben is a nemzeti kérdés megközelítésében van az egyik legfontosabb különbség a különböző pártok között.
Ami pedig számunkra a legfontosabb példa: Németországban – akkor még a Német Szövetségi Köztársaságban – a Willy Brandt vezette szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció hajtott végre fordulatot a nemzeti kérdésben, amikor új keleti politikájával megbékélést hirdetett Lengyelországgal, Csehszlovákiával és a Szovjetunióval, véglegesnek fogadva el az Odera-Neisse határt, szemben a CDU-CSU-val, amely később azután maga is elfogadta az új keleti politika következményeit.
Talán ennyi is elég annak belátásához, hogy a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje gyakran fontos pártpolitikai kérdés. Ne csodálkozzunk, hogy amióta van Magyarországon pártpolitika, ennek a nemzeti kérdés megközelítésének mikéntje az egyik fontos kérdése.
Magyarországon a rendszerváltást követően egy rövid ideig úgy tűnhetett, hogy nem lesznek konfliktusok a nemzeti kérdésben a parlamenti pártok között. Amikor Antall József kormánya létrehozta az alapszerződést Ukrajnával, azt támogatta az Antall-kormány ellenzéke: az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz is. Mégsem így történt: az MDF Csurka István vezette belső ellenzéke az alapszerződés ratifikációja ellen szavazott. Amikor azután a Horn-kormány Szlovákiával és Romániával is megkötötte az alapszerződést, azt már a Fidesz vezette ellenzék elutasította.
Minthogy az alapszerződésekben Magyarország elérte a magyar kisebbségek jogainak elismerését a szomszédos országok által, s „cserébe” csak a határok elismerését ismételte meg, azok alapszerződések elutasítása a békeszerződések elismerésének megkérdőjelezését jelentette. Amikor a Fidesz 1998-ban kormányt alakított, a kisebbségben élő magyarok jogállásáról szóló státustörvénnyel elindította a „lakossági revíziót”, amely azután a letelepedés nélküli kettős állampolgárság népszavazási követelésével, majd 2010-es megvalósításával teljesedett ki. A népszavazás idején még világos volt a diametrális különbség az akkori kormánypártoknak illetve az akkori ellenzéki pártoknak a nemzeti kérdésben képviselt álláspontja között, ami teljesen normális jelenség.
Az MSZP 2010 után, mindenekelőtt az állampolgársági törvény megszavazásával (aminek előzménye 2001-ben a státusztörvény megszavazása volt) maga is átállt a Fidesz oldalára.
Amikor Molnár Zsolt úgy tesz, mintha nálunk nem lenne természetes dolog a pártok álláspontjának eltérése a nemzeti kérdésben, az MSZP átállását leplezi, vagyis azt, hogy ő és pártja elárulta a nemzetközi baloldal hagyományos szembenállását a nacionalizmussal.
Közben azzal, hogy pártját „patrióta szociáldemokrataként” különbözteti meg a rivális baloldali párttól, a DK-tól, maga is pártpolitikát csinál a nemzeti kérdésből.
Isten malmai, ha lassan is, de úgy tűnik, őrölnek. Már a tavaszi országgyűlési választások előkészületei során is voltak, akik azt szorgalmazták, hogy az ellenzéki pártok egy előválasztási eljárás során válasszák ki azt az egy jelöltet, aki majd felveszi a versenyt a Fidesz jelöltjével szemben az egyéni mandátumokért. Akkor nem lett ebből semmi, az eredményt ismerjük. Újabb kormánypárti kétharmad.
Most a budapesti főpolgármesteri posztot tekinti az MSZP-Párbeszéd pártszövetség egy olyan erőpróbának, amelynek esetleges sikere némi önbizalmat adhatna az ellenzéket támogató szavazóknak, hogy
ez a mai kormány nem leválthatatlan. Ennek szellemében hirdették meg azt az előválasztási kampányt,
amelynek részleteit a párt dolgozta ki, és amelyet kedden Tóth Bertalan pártelnök és Molnár Zsolt, budapesti elnök ismertetett az újságírókkal.
Mint mondták, szeretnék mindenkiben tudatosítani, hogy ez a kezdeményezés nem valamiféle politikai taktika szülötte. Meglehetősen szélesre tárják annak a lehetőségét, hogy minden olyan jelölt megmérettethesse magát, aki nem vall szélsőséges nézeteket, nem kérdőjelezi meg a demokratikus intézményrendszert, a jogállamiságot. Az előválasztási folyamat tehát
nem kötődik kizárólag pártokhoz, mindenki előtt nyitott a részvétel lehetősége, támogassa a jelölésüket akár valamilyen civil szervezet, vagy mozgalom, és nem zárkóznak el attól sem, hogy a programjukat a nyilvánosság elé bocsássák.
Tóth Bertalan külön is aláhúzta: a választmány úgy döntött, ezek a követelmények nem kizárólag a fővárosi főpolgármester-jelölt személyére vonatkoznak, a fenti elvárásoknak a kerületek, a vidéki városok és a kisebb települések polgármesteri székeiért harcba szálló jelölteknek is meg kell felelniük, ha a pártszövetség támogatására számítanak az őszi önkormányzati választáson.
Mint a pártelnök kifejtette, ezúttal olyan személyt szeretnének a budapestiek elé állítani, akinek előzetes támogatottsága alapján remélhető, hogy méltó kihívója lehet a főváros jelenleg hivatalban lévő első emberének. Ez győzte meg végül a szocialisták választmányát arról, hogy
a párt eddigi jelöltállítási módszereitől, a pártközi tárgyalgatásoktól, a politikai alkudozástól tekintsenek el,
és tudomásul vegyék, hogy a jelenlegi körülmények között a nyitottság, az előválasztás jelenthet valós legitimitást a közös jelöltnek, akinek a kiválasztására január végén, február első napjaiban kerülhet sor.
Molnár Zsolt, amikor a főváros „visszafoglalásáról” beszélt, hangsúlyozottan egy MSZP vezette koalíciót emlegetett, de hozzátette, nem valamiféle hegemóniára gondol. Pártja csupán a kovász kíván lenni egy születő, egységes ellenzéki fellépésben, s
ebből a maga részéről nem zárná ki a Jobbikot sem.
Legalábbis a pártnak azt a szárnyát, amely igyekszik szakítani a szélsőséges fanatikusokkal. Molnár önkritikus abból a szempontból is, hogy belátja:
jelenleg a pártszövetség háza táján sem látszik olyan jelöltnek alkalmas személy, aki minden oldalról elismert kihívó lehetne Tarlóssal szemben.
És ebbe beletartozik az önkormányzati munkát kívül-belül jól ismerő szocialista Horvát Csaba és a Párbeszéd jelenleg Zuglóban hivatalban lévő polgármestere, Karácsony Gergely is. Nekik is, akár a többi párttól kiszivárgott egyéb jelölteknek, meg kell szerezniük a budapesti ellenzéki közélet előzetes támogatását.
Miről van szó? Valami olyan kísérletről, ami még eddig nem volt. A politológusok érdeklődését bizonyára a kezdeményezésnek ez az oldala kelti majd fel, az MSZP és a Párbeszéd azonban ebben inkább a győzelem esélyének megteremtését, a legjobb megoldást, minden más út járhatatlanságát látja. Még akkor is, ha talán az első kísérlet nem sikerül minden szempontból tökéletesen.
Biztosan lesznek, akik komolyan gondolják, és bizonyára lesznek, akik megpróbálják majd kijátszani, esetleg meghekkelni az eredményt.
Jóhiszeműen mégis úgy gondolják, valós versenyre hívják a jelölteket. Nem párt alapon, és nem a hagyományos közéleti logika szerint készülnek a megmérettetésre.
Az eredeti elképzelések szerint már ez év utolsó hónapjában szerettek volna pontot tenni a jelölt kiválasztására, de az egyhónapos csúszás még nem okoz késlekedést, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy a folyamatot még alaposabban előkészíthessék. Az ünnepek után, január, mind a politikában, mind a családok „magánéletében” csendesebb időszak, nagyobb figyelmet kaphat a közélet.
Mostanra sikerült pontot tenni egy nagyon fontos vita végére is. Voltak, akik úgy gondolták, a XXI. században egy ilyen előválasztást akár már le lehetne bonyolítani az internet révén is, a virtuális világban, ki lehetne zárni a választók személyes részvételének igényét a folyamatból.
Ennek azonban ma még vannak olyan „biztonsági rései”, amelyek elkerülhetetlenné teszik a választási folyamatban résztvevők személyes beazonosítását. Ha ez megtörténik, akkor már nincs akadálya az online szavazásnak sem, de
attól, hogy legalább egyszer személyesen is igazolják magukat az érdeklődők, ma még nem lehet eltekinteni.
Bizonyos adatokat fel kell venni, egy „értéknyilatkozatban” ki kell jelenteniük, hogy a demokratikus alapelvek hívei, hozzájárulnak az adatkezeléshez, és alá kell írniuk az íveket, hogy biztos legyen, az illető azonos „önmagával”. A pusztán virtuálisan lebonyolított szavazás nagy csábítást jelentene mind a hatalom, mind az informatikában jártas „szakembereknek”, hogy beavatkozzanak a folyamatba. Ugyanakkor a szervezők sem látnának tisztán, hogy a leadott szavazatok mögött valójában a budapestiek állnak-e. Ennek ellenére sikerült egy „hibrid” megoldást kidolgozni:
akik korábban személyesen regisztráltak, a későbbi szavazás idején, egy speciális honlapon, személyes kód alapján, az interneten szavazhatnak.
Ettől elsősorban azt remélik, hogy a jelenleg külföldön élő, de a két ünnep között hazalátogatók is állást foglalnak majd a jelöltekről.
A szocialista politikusok úgy gondolják, ez a rendszer kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány „hívei” tömegesen ne tudjanak közbelépni, időben fel lehessen figyelni arra, ha valahol, valakik rossz szándékkal próbálnak közbelépni. Beépítettek egy „vészgombot” is, amennyiben azt tapasztalják, hogy tömegesen próbálnak vidékiek bejelentkezni a fővárosba, vagy hamis névjegyzékeket gyártanak. Azt sem tagadják, hogy
szúrópróba szerűen kiválasztanak majd személyeket, akiket telefonon, vagy e-mailben megkérdeznek, valóban ők írták-e alá a regisztrációs ívet.
Ennél többet azonban nem tehetnek.
Az igazi biztonságot mégis az jelentené, ha a budapesti szavazásra jogosultak minél nagyobb számban jelentkeznének az előválasztásra. Molnár szerint
legalább tízezer regisztráltra számítanak, de igazán akkor volna elégedett, ha százezerhez közelítene a résztvevők száma.
Ehhez az kellene, hogy minél több párt, civil szervezet, mozgalom vállalná, hogy a szavazás idejére megnyitja a helységeit az érdeklődők előtt. Egyáltalán nem tartják fontosnak, hogy a polgároknak valamelyik párt irodájába kelljen elmenniük, ha voksolni kívánnak, ezért a város öt pontján fűtött szavazó sátrak felállítását is tervezik. A szavazási helyekről az interneten is tájékozódni lehet majd. Azt, hogy korlátozott lesz a szavazóhelyiségek száma, azzal kompenzálják majd, hogy
Egy ilyen merőben szokatlan kezdeményezés sikeréhez fontos a transzparencia biztosítása. Felkérnek olyan intézményeket, politológusokat, amelyek rendelkeznek a választások szakmai felügyeletéhez szükséges felkészültséggel, választási szakértőket és jogászokat, hogy ellenőrizzék mind az ajánlás, mind a szavazatszámlás és végül az eredményhirdetés folyamatát. Keresnek informatikusokat is, akik vállalják az online szavazás technikai felépítését.
A rajtpisztoly – képletesen – eldördült. Az előválasztás alapszabályait kidolgozta a pártszövetség, de a részletekben még szívesen fogadják a többi csatlakozó szervezet pontosító, módosító ötleteit is. Egyetlen szempont vezeti a szervezőket: legitim jelöltet állítani Tarlós István kihívójaként.
Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke szerint új modellben dolgozva van esély arra, hogy rádöbbentsék az embereket arra, hogy a Fidesz politikája hamis. Ehhez az internet kínálja a legtöbb lehetőséget, nyilatkozta a szocialista politikus a Független Hírügynökségnek, bár kétségtelen, hogy Orbánék számára korlátlan mennyiségű pénz és felület áll rendelkezésre.
Horn megfelet olyan követelményeknek, amelyeknek Orbán nem
Csak a Fidesz bírálata kevés a váltáshoz
Az együttműködésekről a helyi szervezetek döntenek
Ki fog derülni, hogy hamisak a kormány állításai
A főváros nagy lehetőségeket kínál
Horn Gyula személye alkalmas-e arra, hogy rendszerkritikát fogalmazzanak meg általa?
Horn Gyula államférfiúi teljesítménye arról szól, hogy van olyan baloldali, szocialista politikus, aki saját akaratából, felelős döntésként meg tudott felelni a kor nemzetközi kihívásainak, amelynek a mostani miniszterelnök nem. Horn egyszerre volt hazafi, képviselte a magyar érdekeket, és valósította meg az Európai Uniós értékrendet, épített az EU-val szoros együttműködést. Ilymódon egyszerre tudott megfelelni az európaiság és a hazafiasság követelményeinek. Nála úgy hangzott helyesen a mondat, hogy magyar és európai, tehát nem vagy magyar vagy európai. Orbán Viktor szembeállítja az európai értékrendet a magyar értékrenddel, miközben ez a kettő ugyanaz. Horn Gyula már húsz évvel ezelőtt megérezte, hogy ez a két értékrend összecseng, miközben, sajnos a hazai jobboldali politika még mindig szembeállítja kettőt. Természetesen az MSZP tartalmi politikája nem szűkül le Horn Gyulára, de olyan biztos értéket jelent, amelyre a jelenlegi MSZP is építhet.
Horn Gyulát azért meglehetősen sokan támadták a múltja miatt, nyilván tudta, hogy amikor Horn-konferencia szervezésére adta a fejét, ráadásul azzal a felütéssel, hogy a volt miniszterelnök ma sok feladatra alkalmasabb lenne, mint a funkcióban lévők, vállalt némi rizikót is, számíthatott a jobboldal támadásaira, nem?
Nyilván Horn Gyula ifjúkori tevékenysége bírálható, de épp ez a lényeg: egy demokrata mindig bírja a vitát és a kritikát. Horn Gyula felvállalta tévedéseit is, ez pedig különösen becsülendő. Többszörösen bizonyította, hogy demokrata, hazafi, az európai értékrend mellett elkötelezett politikus; ezt a rendszerváltáskor, és a kormányzása idején is világos volt.
A Horn-konferencián beszélt arról, hogy az egykori kormányfő erős nemzetközi reputációval rendelkezett, ugyanakkor ő volt az az utolsó baloldali politikus az MSZP-ben, aki képes volt integrálni a párton belüli olykor széttartó áramlatokat. Ezzel lényegében azt is megfogalmazta, hogy ma nincs ilyen személy a pártban.
Olyan vezető, aki egyszerre tudta integrálni az embereket akár a párton, de a magyar társadalmon belül is, például a határon túli kérdésekben, az egyházakkal, a szociálisan leszakadó rétegek iránti szolidaritással, tehát aki mindezen értékeket egyszerre képviselte és érvényesítette, és igen, hozzá fogható karakter valóban nem volt azóta az MSZP-ben. Szinte hihetetlen képessége volt arra, hogy megtalálja az adott helyzetre a legszélesebb konszenzust jelentő megoldást. Tanulnunk kell tőle, ami nem könnyű, ráadásul a jelenlegi helyzetben nem is lehet leképezni azt, amit ő csinált, de a zászlóra tűzve a horni világlátást elindulhatunk egy sikeres pályán. Szerintem az első lépések már meg is történtek ezen az úton.
Mik ezek az első lépések?
Olyan belső szervezeti modell áll fel ezekben a hetekben, amely alkalmas arra, hogy a vidéki hálózatokat újraszervezzük, mégpedig annak érdekében, hogy a közelgő EP-, majd önkormányzati választásokon hatékonyabb működést tudjunk produkálni. A másik fontos lépés, hogy olyan társadalmi problémákkal foglalkozunk, amelyek a legfontosabbak, és amelyek a társadalom valamennyi rétege számára fontosak. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a bérkérdések, az leszakadó rétegek szociális felkarolása és a kivándorlás. A nemzetpolitika területén is komoly változásokat készítünk elő; október 6.-a és október 23.-a a magyar történelem számára két sorsfordító dátum, amelyek tragikus eseményeket jelentenek. Ezen felül nyitni akarunk a határon túli magyarság irányába, az egyházakkal kiegyensúlyozott kapcsolatra törekszünk, miközben élesen megkülönböztetjük magunkat attól a nacionalista, populista politikától, amit Orbán Viktor folytat.
Ha már ezt említi: azt olvastam, hogy a szocialisták a jövőben nem Orbán bírálatára, hanem az ön által említett témákra koncentrálnak, másként fogalmazva: ellép az Orbán-rendszer kritikájától. Így van ez?
A helyes arányokat kell megtalálni. Ellépni a bírálattól nem lehet, hiszen ezért is szerveztük a vasárnapi tüntetést, ahol sokezres tömeg előtt álltunk ki hazánkért, és egyben bíráltuk az Orbán-rendszert. Már csak azért is, mert a Sargentini-jelentést belpolitikai kérdéseknek tekintjük, és nem európai ügynek. Ezzel együtt az igaz, hogy az arányokon muszáj változtatni, mert önmagában Orbán és a Fidesz bírálatával, csak kritikai kampánnyal nem lehet választást nyerni; csak tagadásból nem épül alternatíva. Azokban az ügyekben, amikor a kormány vállalhatatlan dolgokat tesz, akkor bírálni fogjuk őket. Az önálló kormányzati alternatíva felépítése ettől sokkal többről szól
Ez azt is jelenti, hogy az MSZP immár kevésbé tartja a fókuszban az összefogás, együttműködés problematikáját?
Ezek nem elsősorban tartalmi kérdések, amiről pedig én eddig szóltam, azok tartalmi ügyek, ami azt jelenti, hogy ezekben a témakörökben önálló politikát fogunk vinni. A választási együttműködésre ugyanakkor továbbra is nyitottak vagyunk. Az Európa Parlamenti választásokra, bár nincs még végleges döntés, de jó eséllyel Párbeszéddel közösen indulunk, az önkormányzati választásoknál a helyi szervezetek döntenek majd a lehető legszélesebb együttműködésről. Az országos vezetésnek itt kevesebb szerep jut. Annyi bizonyos, hogy a Fidesszel sehol nincs együttműködés, szélsőséges jelölteket nem támogatunk, minden másról a helyi szervezetek döntenek. A kérdésre egyébként igennel válaszolok; nem akarjuk, hogy a médiában, a különböző megnyilvánulásainkkor az együtt működésről, az összefogásról kelljen beszélnünk. Azt azonban persze nem gondolhatjuk, hogy az önkormányzati választásokat a szocialista párt egyedül fogja megnyerni, szükség van különböző együttműködésékre, de ezek nem tartalmi kérdések. Hogy világos legyen: nem a pártokról, hanem az emberekről akarunk beszélni.
Az ellenzéki pártok a választások óta még távolabb kerültek egymástól?
Induljunk ki onnan, amit az előbb mondtam: minket Magyarország érdekel, az, hogy merre halad a hazánk, hogyan lehet jobbá és fejlődőbbé tenni. Ebben egyetértés van a Párbeszéddel, közel állnak egymáshoz a gondolataink, ezért itt az együttműködés fenn is fog maradni. Vannak még természetes szövetségeseink, akikkel néhány kérdésben persze mást gondolunk a világról, itt első helyen a Demokratikus Koalíciót kell említeni, amely sok városban és Budapesten is fontos szövetségesünk, miközben egy sor kérdésben vannak különbségek közöttünk. Külön pártban vagyunk, de ettől még a választásokon a szövetségi rendszer részeként képzelem el őket, mint ahogy a Momentumot is. Bízom benne, hogy ők is egyértelműen elkötelezettek lesznek az önkormányzati választásokon a Fidesz legyőzése mellett. Ami az LMP-t illeti: most nehezebb átlátni, hogy pontosan mi zajlik ott, kíváncsian várjuk, hogy valóban akarnak esélyt adni az embereknek a változtatásra.
Ön szerint a Fidesz, a Sargentini-jelentés után, mint ahogy most látjuk, a végletekig felerősíti az idegengyűlöletet és a bevándorlás ellenességét ?
Biztos vagyok benne, hogy a Fidesz arra tesz majd kísérletet, hogy teljesen leegyszerűsítse a választás tematikáját a bevándorlás, a kvóta, a kerítés, valamint Brüsszel, nemzeti szuverenitás, Soros, kötelező befogadás témakörökre, szemben a nemzeti kultúrával, a kereszténységgel, a bevándorlás megakadályozásával. Ez a jelentés mellesleg sokmindenről szól, legkevésbé ezekről. Szól viszont a belpolitikai, döntően jogalkotási problémákról, a Fidesz rettenetes bűneiről. Azokról a bűnökről, amelyeket az Alkotmánybírósággal, médiával, az igazságszolgáltatással, konkrétan az ügyészséggel, a bírósággal, civil szervezetekkel szemben elkövettek, ahogy ezeket sorra ellehetetlenítették. A Sargentini-jelentésnek tehát a döntő hányada a magyar belpolitika Fidesz által megszállt, vagy tönkretett területeiről szól. Ez egy nagyon nagy kihívás: megértetni az emberekkel, hogy az Európa Parlament által kétharmaddal elfogadott jelentés nem a bevándorlásról, hanem a fentebb említett témákról szól. Persze a Fidesz mindent elkövet majd, hogy a saját álláspontját erőszakolja az emberekre.
És mit lehet ez ellen tenni?
Dolgozni kell. Az EP választásokra és az önkormányzati választásokra ki fog derülni, hogy hamisak a Fidesz állításai. Természetesen mi sem vagyunk befogadás-pártiak, az MSZP sem támogatja a kötelező kvótát, nem akarjuk a kerítést lebontani, viszont egy normális, tisztességes jogállamban akarunk élni. Olyan országban, ahol a népszavazás intézményét, az Alkotmánybíróság összetételét, szakmai munkáját nem a kormánypárt határozza meg, ahol ténylegesen független a bíróság, az ügyészség, ahol tisztességes választási rendszer működik, ahol a civil szervezetek betölthetik a szerepüket, nincsenek állami kontroll alatt. Ilyen országot szeretnénk; valójában erről kell szólnia a vitának és nem bevándorlásról és a határkérdésről.
Miként lehet olyan körülmények között versenyképesnek maradni, amikor a Fidesz és a kormány kommunikációja összecsúszik, miáltal korlátlanná válnak az anyagi forrásaik, most például „szerény” hatmilliárdot költenek a Sargentini-jelentés cáfolatára, mégpedig ugyanazzal a populista, demagóg módszerrel, amellyel a népszavazást is bonyolították? Ez, a korábbi példák mutatják, alkalmasak arra, hogy teljesen megvezessék az embereket. Mit lehet az ilyenekkel szembeállítani, ráadásul, anyagiak, és felületek hiányában?
A felületek aránya valóban a Fidesz javára kedvező, viszont jelentős változás az elmúlt évekhez képest, hogy az internet felértékelődött, ezen keresztül a kommunikáció kiegyensúlyozottabbá tehető. Az világos, hogy a tv-kben, rádiókban és az írott sajtóban nagyon nagy kormányzati túlsúly van, és persze ezeken a felületeken is igyekszünk hangot adni a véleményünknek, de valódi lehetőséget az internet kínál, a facebookra, és egyéb közösségi médiára gondolok. Ezen felül járjuk a vidéket és személyes találkozókkal próbáljuk, ahogy ön fogalmazott, versenyképessé tenni magunkat. De igaza van a kérdésfelvetésben: nem könnyű ezen a pályán boldogulni, akkor, amikor a kormánynak – a Fidesznek – korlátlanok az erőforrásai.
Gyurcsány Ferenc állandó utcai jelenlétet hirdetett meg az Orbán-kormány leváltása érdekében; az a célja, hogy a parlament mellett az az utcán is harcolni kell. Ön hogyan gondolja?
Bár Gyurcsánynak a céljai megegyeznek a mieinkkel, a módszerek mások. Én úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő eszköz, a társadalom láthatóan nem rezonál erre. Szerintem a tartalmi politikát kell először felépíteni, hogy milyen világot, milyen alternatívát kínálunk Orbán Viktorral szemben. Utána lehet az olyan radikális eszközökhöz nyúlni, mint az utcai politizálás. Nézzük reálisan: vasárnap, az általunk meghirdetett tüntetésre viszonylag sok ember jött el, de tömegtüntetésről mégsem beszélhetünk.
Az áprilisi választásoknak, a súlyos vereségen túlmenően, azért volt pozitív hozadéka is a baloldal, az ellenzék számára, hiszen Budapesten jól szerepeltek, sőt, ha az LMP nem kavar bele, súlyos vereséget mérhettek volna Fideszre. Ez a fővárosi eredmény alkalmas lett volna arra, hogy innen kiindulva építsék fel azt az alternatívát, amiről az előbb is beszéltünk.
A választók Budapesten kétségkívül erős üzenetet fogalmaztak meg, hogy nem kérnek a Fidesz kormányzásából, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy erősen tagolt pártstruktúra jött létre Budapesten. A szocialista párt a vezető erő, de sok más párt és választó együttműködésére van szükség; azt gondolom, hogy ez a lehetőség adott, egy évvel vagyunk az önkormányzati választások előtt. Vannak olyanok, akik értik, hogy ez felelősséget is jelent egyben, de sajnos olyanok is, aki kevésbé. Bízom benne, hogy ezek a kérdések még ebben az évben rendeződnek. A budapesti szocialisták az élére álltak annak, hogy mindenki, aki egyetért a célokkal, annak helye van közöttünk, és akkor Budapestet új irányba lehet állítani az önkormányzati választásokon, bár ne feledjük el, hogy a kétharmados többség akár jogalkotással is át tudja alakítani a fővárosi választási törvényt. Pedig a főváros nagyon fontos: egy szabad Budapest nagy lehetőségeket teremt a 2022 felé vezető úton. Azt azonban emellett is fontos hangsúlyozni, hogy csak Budapestről nem lehet kormányt váltani.
Megemelte a tétet a Fidesz a vasárnapi miskolci időközi önkormányzati választáson – a HírTV helyi riportjának a tanúsága szerint aktivistái csomagokat, illetve pénzt is osztogatnak a város 12-es számú választókörzetében. Korábban pedig a helyben népszerű és az ellenzéki pártok által támogatott független Erdei Sándor, alias Rokker Zsoltti névazonos jelöltjét is bevetették (természetesen szintén függetlenként), mégpedig tíz nappal azután, hogy az NVI nyilvántartásba vette az „igazi” Erdei Zsoltot.
Összesen öten mérettetik meg magukat a vasárnapi időközin Miskolc 12. számú választókörzetében, Avasalján, amelyet azért tartanak, mert a korábbi képviselő, Hubay György áprilisban parlamenti képviselő lett. A szavazólapon (amelyet a minap.hu is leközölt) a jelöltek sorrendje is megtévesztő lehet, mivel az utolsó két helyen áll a két Erdei Sándor. A sorrend:
Molnár Zsolt – Független
Fülöp József Istvánné – Munkáspárt
Nagy Ákos – Fidesz-KDNP
Erdei Sándor (1983) – Független
Erdei Sándor (1976) – Független (Rokker Zsoltti)
Az már csak hab a tortán, hogy a harmadik függetlenként induló jelölt keresztneve megegyezik a másik két jelölt keresztnevével: Molnár Zsoltról van szó. A 19 éves fideszes aktivista – sajtóértesülések szerint – elismerte kamujelöltségét.
Ezt ugyan a másik Erdei Zsolt nem tette meg, de egy olyan személyről van szó (nyomozta ki a HVG) , akinek semmi köze Miskolchoz, ezen belül az érintett 12. választási körzethez: Nyékládházán él, Tiszaújvárosban dolgozik és a semmiből bukkant fel a politika színpadán, politikai nézeteiről, programjáról semmit nem lehet tudni.(A Független Hírügynökség próbálta szóra bírni a titokzatos jelöltet, de nem állt kötélnek.)
Miskolcon egyébként „hagyományai” vannak a névegyezésnek. Néhány évvel ezelőtt Varga László szocialista képviselő ellenében megjelent (majd visszalépett) egy ugyancsak Varga László nevű személy, hab a tortán, hogy a külföldi bankszámlái révén elhíresült volt MSZP-s elnökhelyettesnek, Simon Gábornak is van egy névrokona: ő Simon Gábor az MSZP miskolci elnöke.
Ugyanakkor, amikor a Kétfarkú Kutyapárt is bevetetett a névazonos jelölt indítását– mégpedig Felcsúton, a jelenlegi polgármester, Mészáros Lőrinc által ajánlott eddigi helyettese Mészáros László ellen, akkor a jobboldal igencsak felháborodott.
Miként a csomagosztogatásnak is vannak tradíciói – Miskolcon is. Mint a HírTV tudósítása is emlékeztet rá: a Fidesz már az áprilisi választás előtt is csomagokat osztott a rászorulóknak Borsodban, a kormánypárti Csöbör Katalin végül alig több mint 100 szavazattal nyerte meg körzetét.
„Hat éve fogoly az ellenzéki politika: az összefogósdi zárta kalodában”. Ceglédi Zoltán politológus írta le ezt a hvg.hu-n közzétett elemzésében, hozzátéve, hogy a politikai siker záloga az ellenzék számára az, hogy más utat kell keresni, az önálló arculat útját. Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke bizonyos helyzetekben el is tudja fogadni, hogy az összefogás nem vezet sehová, de az április 8-i és a józsefvárosi vereség ellenére meg van győződve abban, hogy a tucatnyi fővárosi mandátum éppen az összefogásnak köszönhető. Beszéltünk mindkettőjükkel, cikkünkben megpróbáljuk ütköztetni az álláspontjaikat.
Amikor a józsefvárosi polgármesteri választáson ismét egy emlékezetes pofont kapott az ellenzék, a budapesti szocialistáktól a már korábban is megszokott magyarázatot hallottuk: „sokan otthon maradtak, ezzel ők gyakorlatilag a fideszes jelölt ellen szavaztak”. Lehetséges magyarázat ez?
Molnár Zsolt szerint igen, mert általános tendencia, hogy az időközi választások döntő többségénél alacsony a részvételi hajlandóság (aminek ráadásul a július eleji időpont sem kedvezett), ám az mégis elgondolkodtató, hogy múlt vasárnap a józsefvárosi szavazók negyede sem tartotta fontosnak, ki is lesz a polgármestere, ki irányítja a kerület mindennapjait a következő bő egy évben.
Ceglédi Zoltán politikai elemző vitatja ezt. Ő a józsefvárosi kudarc okát mindenekelőtt abban látja, hogy Győri Péter, az ellenzék közös jelöltje gyakorlatilag
az utolsó előtti pillanatban került elő a kalapból,
pedig már jó ideje pontosan lehetett tudni, hogy Kocsis Máté lemond. Lett volna elegendő idő felépíteniük a kerületben működő ellenzéki pártoknak a saját jelöltjeiket. Ceglédi Győri Pétert jó embernek, de nem a polgármesterségre alkalmas alkatnak tartja. Molnár Zsolt ezzel csak részben ért egyet: elismeri, hogy egy város vagy kerület vezetése komoly szakmai felkészülést igényel. Azt is elfogadja, hogy a polgármesterség komoly feladat, azonban úgy gondolja, a választás előtt fel lehet készíteni a jelölteket egy ilyen megbízatásra. Győri Péter alkalmas jelölt volt szerinte, rendelkezett önkormányzati előélettel is.
A politológus úgy véli, a választók aligha vették jó néven, hogy a legnagyobb baloldali, ellenzéki párt nem tudott egy saját jelölttel kirukkolni. Pedig az MSZP-nek ott lett volna Komássy Ákos, aki tíz éve még releváns politikusnak számított a kerületben, most mégsem őt vették elő. Ara-Kovács Attila, aki a DK jelöltje lehetett volna, ugyanebben a cipőben járt. Ők az ellenzéki pártok önálló arculatát jeleníthették volna meg. Molnár Csaba egy „szúrással” tudott válaszolni Ceglédi álláspontjára: „örülnék, ha Zoli belépne az MSZP-be, és onnan segítené a politizálásunkat”. Aztán komolyra váltva arról beszélt: lehetnek olyan helyzetek, amikor igaz az az állítás, miszerint minden politikai szervezetnek szüksége lehet önálló jelöltekkel előállni. Ám
lehetnek olyan helyzetek is, amikor az együttműködés lehetősége még ennél még hatékonyabb lehet.
Ahány választás, annyi helyes út lehet a siker elérése érdekében. Áprilisban Budapesten az együttműködés 12 választókerületi győzelmet hozott, ezért ő személy szerint kitart amellett, hogy a fővárosban ez az út a jövőben is követendő. Sikeres. Külön indulás esetében megismétlődhet, hogy a pesti választók el sem mennek szavazni, mert tét nélkülinek érezhetik a szavazást.
Az sem feltétlenül jó, ha azt látják, hogy a baloldali pártok egymást akarják legyőzni, egymással és nem a kormánypártokkal versenyeznek. Molnár szerint ez nem volna helyes stratégia. „Ezért részben vitatom Ceglédi Zoltán néhány megállapítását, megengedve, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor az ő elmélete igaz lehet” – tette hozzá.
Ceglédi nevén is nevezi, amikor az összefogás inkább taszítja, mintsem vonzza a szavazókat. Szerinte nem járható az az út, amikor valósággal
megzsarolják a kormánypártokkal nem szimpatizáló szavazókat, eszik-nemeszik, de akár az orrukat is befogva, erre vagy arra a személyre kell adniuk a voksukat.
Az MSZP már régen nem hiszi el magáról, hogy lehetnek olyanok, akik már eleve rájuk szavaznának. Azt kifogásolja, hogy az MSZP látszólag azt a stratégiát választotta, hogy ha jelöltet, vagy listát kell állítania, akkor mintegy szégyenkezve a háttérbe vonul, azt gondolván, hogy a nevük sok választó szemében kínos lehet.
A „civilkedés” az ő szemében csakis erről szól.
Molnár azt persze nem vitatja, hogy a nyilvánosság előtt valóban nem lehet az összefogással tematizálni a közbeszédet, meg kell egyezni, és csak az ott elfogadott tételekkel kell előállni. A civilek segíteni tudják, de nem pótolhatják a politikai csatába küldött politikusokat.
E mögött vétkes lustaság is lappanghat,
gondolja Ceglédi Zoltán, hiszen itt vagyunk 2018 közepén és már gőzerővel kellene készülniük a pártoknak a következő EP- és önkormányzati választásra. Ahelyett, hogy saját jelölteket építsenek fel, úgy látszik, mintha
a pártok erős emberei megint a stúdiókban üzengetnének egymásnak, aztán kilépve onnan, leülnek egy szobában és elkezdenek alkudozni,
hogy az esetleges megállapodások alapján kik, mit kapnak meg készen. Mindezt lehetőleg elhúzzák majd az utolsó utáni pillanatig, hogy ne sokat kelljen kampányolni.
Molnár szerint Ceglédi nem jól látja. A pártok „műhelyeiben” már elkezdődött a felkészülés.
Gőzerővel keresik az alkalmas jelölteket mind az önkormányzati, mind az európai parlamenti választásra.
De természetesen korai volna még erről bármi konkrétumot mondani szerinte. A jövő évi önkormányzati választásokig bő egy év van hátra, ezért még idén el kellett dönteni miképp (akár előválasztással, akár tárgyalásos úton, esetleg mindkét módon) működik együtt az ellenzék. Mert szerinte nem fordulhat elő még egyszer az, ami a 2018-as országgyűlési választás előtti hónapokban történt az ellenzéki térfélen:
„Kétszer (vagy akár többször) nem léphetünk bele ugyanabba a pocsolyába.”
A politológus nem ennyire optimista. Ceglédi tart attól, hogy az EP választás tisztán listás szavazás, amely általában mindig alacsony részvétel mellett zajlik, és ebből adódóan megint a Fidesznek áll majd a zászló. Szerinte éppen ebből adódik a lehetőség: ha azok a pártok, amelyeknek esélye lehet arra, hogy megszólítsák a szavazóikat – lásd Momentum, LMP – elkezdik időben a mozgósítást, lecsíphetnek egyet-egyet a mandátumokból. A DK is alighanem külön listával indul majd.
Ha így az MSZP-Párbeszéd magára marad, jó esetben is csak egyetlen helyet szerez majd meg. Ebből talán az következhet, hogy
a párton belül előtérbe kerülhetnek, akik kevésbé vannak jóban a Fidesszel, és kevésbé próbálnak az összefogósdival érvelni.
És akkor programokkal, elképzelésekkel kell előállni. A helyzet tökéletes félreértése az ellenzéki oldalon, ha ők úgy akarnak bázist szerezni, hogy ugyanazt mondják a hajléktalankérdésben, vagy a kerítés és a kvóta ügyében, mint amit a Fidesz. Ettől a szavazók még nem fogják őket választani.
Olyasmivel kell előállni, ami arculatot, alternatívát ad a választó döntéséhez.
Ellenkező esetben áll elő az a helyzet, amit áprilisban is tapasztaltunk: a holokauszttúlélők, a melegek képesek voltak a Jobbikra vagy a Fideszre szavazni.
Molnár Zsolt elismeri, abban igaza van Ceglédinek, hogy sem a Fidesz tagadásával, sem az általa favorizált populista témák elfogadásával nem lehet választást nyerni.
A kormányzóképesség bizonyításával, az önálló elképzelések felmutatásával, vonzó javaslatokkal kell az ellenzéknek megnyernie a választók támogatását.
Állítja, ezekben a hetekben már ezen dolgoznak, mert tényleg tanultak az országgyűlési választásokon elkövetett hibáikból. Ezzel együtt úgy véli, az összefogás lehetőségét sem kell elvetni. Azt kell láttatni az emberekkel, hogy a baloldali erők nem egymással versenyeznek, hanem olyan alternatívát kínálnak, amelynek a megvalósítására képesek is a gyakorlatban. Elfogadja Ceglédi véleményét:
ehhez bátorság, őszinteség és önmaguk felvállalása kell.
De Ceglédi nem érné be ennyivel. Szerinte látványosan bizonyítania kellene az MSZP-nek, hogy szakított az öngyűlölő, rejtőzködő, túlélésre játszó stratégiával. Ezt úgy tehetné, ha a következő megmérettetésekre valóban tartalmas és átgondolt programmal rukkolnának ki.
Szerinte nem igaz, amit évek óta hallunk, hogy a „közönség” nem akar programfüzeteket böngészni, mielőtt választani indulna. Ez volna a feltétel ahhoz, hogy a bizonytalanok szemében fontos szempont legyen, melyik párt, melyik politikusa mit gondolt tegnap, egy hete, akkor ugyan még cigányozott, zsidózott, de „mert nem szereti Orbán Viktort, fogjunk össze vele”. Ceglédi szerint alternatív programok nélkül a pártok nem fognak új szavazókat nyerni, anélkül pedig a Fidesz nem győzhető le. A szavazások ugyanis nem Orbán Viktorról, hanem a pártok kínálta jövőről szólnak.
Két ügyben is népszavazást kezdeményez az MSZP: az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról, másrészt az aránytalan médiatámogatás megszüntetéséről. Tóth Bertalan pártelnök nyilatkozott erről a Független Hírügynökségnek.
Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha harca az „óriásokkal” sem kecsegtetett több sikerrel, de a párt vezetői úgy gondolják, nem szabad feladniuk. Mind a két javaslatunk hátterében a közpénzek védelme áll – mondta lapunk kérdésére Tóth Bertalan, a szocialisták elnöke. A helyzetet kétségtelenül nehezíti, hogy a választási bizottság korábban már elutasította az európai ügyészséghez való csatlakozással kapcsolatos kezdeményezést azzal az indokkal, hogy egy ilyen döntés a kormány kompetenciájába tartozik.
Miből gondolja, hogy egy második kísérlet nagyobb sikerrel járhat?
Most úgy szeretnénk feltenni a kérdést, hogy
egyetértenek-e a szavazók azzal, hogy a parlament kötelezze egy ilyen lépés megtételére a kormányzatot?
Láthatóan a Fidesz, és Orbán Viktor, semmiképpen nem akar egy olyan hatóság elé állni, amelynek joga van az uniós pénzek felhasználásának ellenőrzésére. Úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, hogy valakik beláthassanak abba, mik történnek Mészáros Lőrinc vállalkozásainak környékén. Elég volt, hogy kiderültek azok a szabálytalanságok, amelyeket a veje cége környékén lepleződtek le, és lám milliárdokat kell büntetésként visszafizetnünk. Itthon és külföldön egyaránt nagyon sokaknak bántja a szemét, hogy ezekben az ügyekben hiába tesznek feljelentést, a magyar ügyészség lépést sem tesz kideríteni az igazságot.
Lát arra bármilyen esélyt, hogy a kérdéseiket átengedje a bizottság, és akár csak az aláírásgyűjtésig el lehessen jutni?
Mindenképpen meg kell próbálnunk. Nincsenek kétségeim, hogy ez az ügy minden felsőbb fórumig el fog jutni, és a végén az addigra felálló Közigazgatási Bíróság elé kerül majd, amelynek várhatóan ugyanaz az ember lesz a vezetője, aki most a választási bizottság élén áll.
A másik kérdéssel a kormánypropagandára felhasznált milliárdokat kifogásolják.
Ezek a pénzek szinte kivétel nélkül a kormányhoz közel álló média vállalkozásokhoz, illetve az úgynevezett „közmédiához” kerülnek, ahol a valótlan, egyoldalú tájékoztatást szolgálják. Ezt még csak tetézi az a tény, hogy ezeknek a kormány közeli kiadványoknak, magazinoknak az olvasottsága, közönségének száma gyakran alacsonyabb más versenytársakénál, amelyek ugyanakkor egyetlen forintot sem kapnak.
Ezeket a milliárdokat az adófizetők pénzéből finanszírozott kampányok, hirdetések közlésével tudják „megszolgálni”.
Végül is a közpénzek ezen a csatornán elfolyva kizárólag pártcélokat szolgálnak. Nem tudom, van-e még olyan ország a környezetünkben, ahol ennyire torz a média finanszírozása.
Gondolja, hogy ennek a kérdésnek nagyobb esélye lesz átjutni a „szűrőn”?
Ebben is vannak kétségeim, de nem szabad feladni, és ahogyan a másik kérdés esetében is említettem, akár a legfelső bírói fórumig sem állunk meg.
Megkérdezték erről a kezdeményezésről a többi ellenzéki pártot is?
Az európai ügyészséghez való csatlakozást minden ellenzéki párt szorgalmazza,
ebben borítékolható a véleményük. A másik kérdésben nem folytattunk egyeztetést, megvárjuk, mi lesz a kérdések sorsa.
A népszavazás sikeréhez – a kérdések elfogadtatásán túl – mintegy 250 ezer egyetértő aláírás begyűjtésére is szükség lehet. Ennek a javát valószínűleg a fővárosban kell begyűjteni.
Van ehhez elegendő aktivistája az MSZP-nek? – kérdeztük Molnár Zsolttól, a párt budapesti szervezetének elnökétől.
Ezek olyan kérdések, amelyekben meglehetősen széleskörű az egyetértés mind a választók, mind a többi ellenzéki párt körében – nyilatkozta az elnök. – A fővárosban és a vidéki nagyobb városokban rendelkezünk kellő számú aktivistával, akik segíthetnek az aláírások gyűjtésében, de biztos vagyok abban, hogy a többi párt sem zárkózna el a részvételtől. Hozzátenném: nemcsak a pártokat szeretnénk ebben a kérdésben mozgósítani, hanem mindazokat is, akik támogatnák a kezdeményezést.
A civil szervezetekre gondol?
Egy-egy ilyen akcióban a civil szervezetek jogilag nem vehetnek részt, politikai ügyekben nem szabad elkötelezni magukat. De a tagjaik – magánemberként – persze mellénk állhatnak.
Az új országgyűlés megkezdte első vitáját a Stop Soros törvénycsomagról és az ehhez kapcsolódó hetedik Alaptörvény-módosításról. A civil szervezeteket ellehetetleníteni akaró előterjesztés büntetőjogi szankciókkal szeretné megállítani az „illegális migrációt”. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bozóki András szerint az egész csak verbális petárda, mert senki sem akar illegálisan betelepíteni senkit Magyarországra. A CEU politológus professzora úgy látja, hogy a hatalomnak ma már nincs szüksége arra, hogy az uralkodó elit érdekeinek érvényre juttatása érdekében megverje, vagy bebörtönözze az embereket, elég, ha más módon megfélemlíteni a társadalmat.
A közelmúltban az nyilatkozta, hogy Orbán Viktor bármikor elindulhat egy nyíltabban elnyomó rendszer felé. Ez a folyamat elkezdődött már?
Eddig lopakodó lépések történtek a nyíltabban elnyomó rendszer felé. Kezdetben „többségi demokráciáról” volt szó, aztán jött az „illiberális demokrácia” fogalma – aminek szerintem nem sok értelme van – ma viszont már a versengő önkényuralmi rendszerben vagyunk. Mi, politológiával foglalkozók ezt az állapotot a demokrácia és a diktatúra között lévő úgynevezett hibrid rezsimnek hívjuk, ami már rég nem demokrácia, de még nem kifejezetten diktatúra. Elvileg Orbán Viktornak megvan a lehetősége, hogy újabb lépéseket tegyen a nyíltan elnyomó rendszer felé. Ugyanis mindezt megteheti, és nem az ország pillanatnyi érdeke dönti majd el, hogy élni fog-e vele, vagy sem.
A kormány megalakítása során tett a kormányfő újabb lépéseket az említett nyíltabb önkény irányába?
Születtek olyan döntések, amelyek demokráciában nem szokásosak. A honvédelmi miniszter katonatiszt lett, egy tábornok, amivel megszűnt a hadsereg feletti civil kontroll. A titkosszolgálatot pedig közvetlenül a miniszterelnökség alá helyezték, tehát a kormányfő mindenkiről mindent közvetlenül megtudhat. A hálózat felhasználható a saját, vagyis a Fideszhez kötődő emberek megfigyelésére, ellenőrzésére, ezzel megelőzhetőek a belső lázadások. De a hálózat embereivel ellenőrizni tudják a hatalomhoz kötődő kapcsolatrendszereket, s persze kézben tarthatják a gazdasági ügyleteket is. A szolgálat bevethető még az ellenzék meggyengítésére is, ámbár a mai parlamenti ellenzéket figyelve ez a folyamat már szinte be is fejeződött.
Az államvédelem mindezeken kívül bevethető bármilyen váratlan helyzet megoldására. Jelenleg nem tudhatjuk, hogy mennyire nyúltak bele a választásokba. Azt tudjuk, hogy nem volt tiszta, hiszen a Fidesz, mint párt, és mint állam, együttesen legalább ötször annyi pénzből kampányolt, mint az ellenzéki pártok összesen. De arra nincs független forrás, amely egyértelműen mutathatná a választás estéjén történt beavatkozás mértékét. Tudjuk, hogy volt egy háromórás „technikai szünet”, ezalatt az általuk kontrollált rendszerbe bármikor belenyúlhattak. Amikor az eredményeket a bezárt szavazókörzetekből a központokba akarták továbbítani, akkor azt átmenetileg leállították. Csak este tíz óra után gyűjtötték be, s kezdték nyilvánosságra hozni. Mindezt arra hivatkozva tették, hogy némelyik szavazókörzetben még áll a sor, holott részeredményeket ettől még lehetett volna közölni, ahogy ezt húsz éven keresztül megtették. De erről az ellenzék elég keveset beszélt.
Tehát vannak jelek, hogy az ellenzéket fel akarják használni a NER fenntartásához?
Számos ilyen jel van, ezek újra meg újra előkerülnek. Legutóbb Hadházy Ákos nyilatkozta, hogy az LMP-n belül arra kérték, ne hozza nyilvánosságra a hatalom szempontjából érzékenyebb korrupciós ügyeket, inkább csak szőrmentén kifogásoljon. Hasonló figyelmeztetésről négy éve Ron Werber is beszámolt. A kampánytanácsadó akkoriban az MSZP-nek dolgozott és meg akarta támadni Rogán Antal kétes ügyeit, de Molnár Zsolt a szocialista párt politikusa leállította. Botka László is utalt arra, hogy az ellenzéki pártokban lehetnek „téglák”. Nem tudom, hogy mi ebből az igazság, de már az is épp elég, hogy folyamatosan fennáll a gyanú, amely szerint az ellenzéki politikusok egy része anyagi függésben van a Fidesztől.
A kormányalakítás után a parlament azonnal elkezdte a Stop Soros tárgyalását. A civil társadalom megregulázása lehet a nyílt önkény része?
Ne felejtsük el, hogy a civilek megtámadására az Unió, illetve az Európai Néppárt is érzékenyen reagált, s kijelölte a vörös vonalat. Ezért lehetséges, hogy a tervezett törvény verbálisan ugyan erős lesz, de valójában a bíróságok előtt – már ha marad még független törvényszék – nehéz lesz érdemben fellépni a civil szervezetek ellen. Maradnak tehát a kemény szavak az „illegális betelepítés” ellen, holott valójában senki nem akar senkit illegálisan betelepíteni. A kvótarendszer sem illegális, ezen kívül a menekültek befogadását törvény szabályozza. Az „illegális betelepítés” kifejezés nincs kapcsolatban a realitással, elképzelhetőnek tartom tehát, hogy a jogszabály pusztán egy olyan retorikai petárda, amely elsősorban a választási ígéret betartását hivatott demonstrálni.
Az igazságügyi miniszter a választási ígéretek között említette a közigazgatási bíróság létrehozását. A bírói rendszer megtörése közelebb visz az önkényhez?
Kétségtelen, a bíróság valóban a társadalom utolsó védőbástyája maradt ebben a rendszerben. Ma ugyanis még lehet reménykedni, hogy a bírói döntések révén korrigálhatóak a politikai – mondjuk így – tévedések, vagy ferdítések. Például nemrég független bíróság állapította meg, hogy az 1956-os emlékév alkalmából felhasznált legendás plakáton nem a hatalomnak kedves Dózsa László gyerekkori fotója látható. Viszont ha már a politika által kinevezett ítészek miatt itthon képtelenség lesz a hatalom ellenében pert nyerni, akkor már csak a nemzetközi bírósághoz lehet fordulni, ami szinte a végletekig elhúzódhat. A strasbourgi bírósághoz már így is a magyarok nyújtják be a legtöbb keresetet. A tendencia tehát az, hogy az uralkodó politikai elit mindent megtesz hatalmának bebetonozása érdekében. El akarja érni, hogy az országban teljes legyen az apátia, s az emberek azt érezzék, hogy nincs értelme semmiféle ellenállásnak. Ennek példája az Alkotmánybíróság gyáva és cinikus döntése, amellyel „az európai alkotmányos párbeszéd jegyében” felfüggesztette az immár egy éve húzódó eljárását a felsőoktatási törvény és a civil törvény ügyében. Mintha az Európai Bíróság leendő döntésének bármilyen halasztó hatálya lehetne az AB határozatára.
Közben a parlamentben már tárgyalják a sokadik alkotmánymódosítást, ami szintén szűk hatalmi érdeket szolgál. A kormánypropagandának sikerülhet ezt úgy eladni, hogy tulajdonképpen a nép érdekében nem lehet majd tüntetni?
Nehéz lesz, eddig ugyanis a gyülekezéshez nem kellett engedélyt kérni a rendőrségtől, elég volt azt bejelenteni. Talán ezután sem kell, de a rendőrség majd betilthatja a tüntetést, ha az szerinte valakinek a személyes életét zavarja. Ad abszurdum elképzelhető, hogy a parlament közelében lévő Alkotmány út valamelyik lakója – mert utálja a zajt, vagy szereti a kormányt – megakadályozhatja, hogy az országház előtt demonstrálók jelenjenek meg, s alkotmányos joguknak megfelelően hangosan tiltakozzanak a kormány döntései ellen. Azt mondják, hogy a jogszabályt elsősorban a politikusok háza előtti tüntetések miatt találták ki. A kormány azonban nem úgy járt el, ahogy azt az Alkotmánybíróság javasolta. A testület ugyanis mindössze azt kérte, hogy pontosítsák a tüntetések feltételeit. Ehelyett a magánélethez való jogot beemelték az alaptörvénybe, ami így összeütközésbe kerül a gyülekezési joggal. Az állampolgári jogok már amiatt szűkülnek, hogy a rendőrség ebben a kérdésben egyáltalán mérlegelhet. Azt azért nem hiszem, hogy emiatt nagy tüntetést be lehet majd tiltani. De mondjuk a miniszterelnök – vagy akár bármely vidéki fideszes potentát – háza előtt bizonyosan nem lehet majd demonstrálni.
Az ellenzék aligha készülhet a kormány ellenőrzésére, legfeljebb díszletként ücsörög a parlamentben, miután a pártok látszólag hülyeségből, esetleg némi pénz fejében elspórolták a választási együttműködést. Van más lehetőség?
Az ellenzéknek nincs döntési lehetősége. Módja az ellenőrzésre pedig minimális, mivel Magyarországon nincs demokrácia. Nem szeretnék az ellenzékre nézve általános morális megállapítást tenni: vannak, akik mindent megpróbálnak a kormányzat ellenőrzése érdekében, de vannak, akikről ez nem mondható el. A siker lehetősége minimális, de épp ezért az ellenzéknek össze kell fogni, különben a Fidesz pártonként szétszedni őket. Ezzel együtt be kellett menniük a parlamentbe, hogy kihasználják maradék megszólalási lehetőségeiket.
Ön felvetette, hogy az országházban folyamatosan működhetne az Ellenzéki Kerekasztal, amely összehangolná az ellenzéki álláspontokat. Gondolja, hogy képes erre a belső háborúskodással sújtott ellenzék, benne a széteső Jobbikkal?
Ideális lenne, ha valamennyi ellenzéki párt célnak tekintené az együttműködést, amit napi ügyekben is folytathatnának, továbbá nem egymás besározását, hanem a kormány kritikáját tekintenék feladatuknak. Ha valaki még mindig azt hiszi, hogy az egyes ellenzéki pártok közötti huzakodásból profitál, téved, ezt megmutatták a választások. Az együttműködés mellett fontos lenne, hogy a parlamenti ellenzék tudatosan hidat építsen a parlamenten kívüli erők felé. Ebből a szempontból a Momentum – amely viszonylag jól szerepelt a választásokon, de nem jutott be a parlamentbe – kulcsszerepet kaphat. Egyelőre persze forrongás, átalakulás, helykeresés van az ellenzéki oldalon, ez azonban vesztes választások után természetes. Közben azért lehet figyelni, hogy párton belül ki az, aki szivárogtat, ez munka közben nagyon hamar kiderül.
Azt mondta, hogy Orbán Viktor pillanatnyi érdeke fogja eldönteni, hogy kész-e újabb lépéseket tenni a nyílt önkény felé. Az ország nyitott gazdasága viszont függ a nemzetközi helyzettől. A közgazdasági racionalitás sem képes a diktatúra építését lassítani, vagy megállítani?
Csak lassítja a folyamatot. Orbán nem véletlenül találta a ki a „pávatáncot”, a kormányfő ugyanis a világ felé eljátszotta, hogy demokrata, majd itthon folytatta a demokrácia rombolását. Őt azonban már megismerték Európában, és kevesen hiszik el neki, hogy az önkényuralom kiépítése közben a demokrácia fenntartására törekszik. Ezért Orbán célja ma már saját rendszerének exportálása, amint azt Szlovénia, Macedónia vagy Lengyelország esete mutatja. És ebben szövetségesre találhat az új olasz kormányban is. Sőt, a nemzeti össztermék jelentős részét előállító német autógyáraknak semmi baja nincs a hazai politikai rendszerrel, hiszen adókedvezményeket kapnak, és olcsó munkaerőért megkapják, amit akarnak. Tehát miközben a német politikai elit visszafogottan kritizálja a magyar kormány viselkedését, a német gazdasági elitnek nincs problémája vele.
Az uniós milliárdok elvonásának lehet valami hatása, vagy az Orbán Viktort diktátornak nevező, de vele aztán jópofáskodó bizottsági elnök, Juncker szigora csak látszólagos?
Ha a pénzt teljes mértékben megvonnák, akkor annak az egész ország inná meg a levét. Egyelőre azonban ennek a tervnek, a 7. cikkely életbe léptetésének sincs realitása, hiszen azt minden tagállamnak el kéne fogadni. Ha az uniós támogatásokat csökkentenék, akkor elképzelhető, hogy elégedetlen hangok bukkannának fel a Fideszen belül. Ha a kormánypárt tagjai sem jutnának feltétel nélkül a húsosfazék közelébe, akkor talán nem követnék fenntartás nélkül a vezért. Az ellenzéken persze ez sem segít, hisz ott mindenekelőtt olyan hiteles vezetőre lenne szükség, aki képes az ellenzék egységét megteremteni.
A napokban a Kötcsei pikniken a Fideszes nagyurak elképesztő arroganciával hajtották el az ellenzéki sajtót. Az eseményen már készültek az uniós választásokra, aminek a szabályait nem Orbán emberei írták. Ez hozhat a tavaszi eredményektől lényegesen eltérő eredményt?
El tudom képzelni, hogy a Fidesz EP-képviselőnek száma csökken majd – ha a szavazatszámlálás megbízható kezekben lesz – talán a Jobbik képes lehet a tavaszinál jobb eredményre, ha addig nem verik szét. Nehéz úgy jósolni, hogy nem látjuk világosan, vajon az országgyűlési választások mennyiben tükrözik a valós viszonyokat. És egy év a politikában egyébként is nagyon hosszú idő.
Korábban azt nyilatkozta, hogy még soha nem fordult elő az unió történetében, hogy a demokratikus államok közössége tartósan megtűrjön a tagjai között egy antidemokratikus államot. Európa képes megakadályozni, hogy az Orbán rezsim nyílt autoriter rendszerré változzon?
Hosszabb távon feltétlenül, de úgy vélem, Orbánnak sem érdeke a nyílt diktatúra. Miért akarna elesni ezermilliárdos támogatástól, amit csak az Európai Uniótól kaphat meg? Orbán érdeke tehát, hogy az unión belül maradjon, vállalja, hogy a rendszer bomlasztója, átalakítója legyen, aki a „Nemzetek Európája” koncepcióra felfűzött új Európa-képhez próbál szövetségeseket találni. Ennek érdekében tehát formálisan hajlandó elfogadni bizonyos uniós játékszabályokat.
Ha mégsem, akkor elvileg előfordulhat, hogy a kormány kilép az Európai Unióból?
Miután népszavazás útján léptünk be, a kilépésről is csak népszavazás dönthet. Viszont az Európai Unió támogatottsága ma Magyarországon legalább 60 százalékos, vagyis a Fidesz választási győzelme még nem jelenti, hogy ki kéne lépni az unióból. Ilyen politikai döntésnek tehát nincs népi támogatása, komoly ellenállásra lehetne számítani vele szemben. Ne felejtse el, sok százezer magyar dolgozik külföldön, a hozzátartozók itthonról figyelik boldogulásukat, ők biztosan nem támogatnák az egyoldalú döntést. Tehát csak az eltökélt orbánista kisebbség szavazna a kilépés mellett, hiszen még a sokmilliárdos propagandával futtatott 2016-os „migránsügyben” rendezett népszavazás is érvénytelen lett. Újabb kudarcot aligha kockáztatnának meg, a legtöbb hasonló helyzetben – vasárnapi boltzár, olimpia – visszatáncoltak a népszavazás elől.
Ha ez a hatalom valami csoda folytán megbukna, akkor helyre lehetne állítani a demokratikus berendezkedést, a folyamatok, amelyek a nyílt diktatúra irányába elindultak, megfordíthatóak?
Ma nem az a fő veszély, hogy elmegyünk egy régi típusú diktatúra felé, mint amilyen Észak-Korea, Kuba, vagy Venezuela, de már olyan sem lesz, mint a kádári önkény. Ezek ódivatú diktatúrák. Viszont olyan rendszer még lehet, amiről észre sem vesszük, hogy valójában diktatúra, hiszen a határok nyitottak, lehet utazni, bizonyos körökben még beszélni is, de mégsem élünk szabadon. Heller Ágnes az illiberális rendszert egy írásában posztmodern zsarnokságnak nevezi. Úgy véli – és ebben egyetértek vele –, hogy már nincs szükség a régi módszerekre, egyéb módon is megvalósítható, hogy az uralkodó elit érdekei maradéktalanul érvényre jussanak. Ehhez már nem kell mindenkit megverni, mert az rosszul mutat a tévében, nem is kell tömegeket bebörtönözni. Elég csak gyűlöletkampányokkal és egzisztenciális fenyegetésekkel befogni az emberek száját, ami miatt már érezhetik magunkat nagyon rosszul.
Ebből lehet még demokrácia, meg lehet tehát fordítani a folyamatot?
Azt gondolom, hogy ez a lefelé menő spirál egy idő után kritikus tömeget fog zavarni. Az elmúlt években bekövetkezett gazdasági növekedés és ennek politikailag gondosan kiporciózott hatása egyaránt a rendszer támogatóivá tette a leggazdagabbakat és a legszegényebbeket. A történelem tanúsága szerint a személyhez kötődő antidemokratikus rendszerek akár sokáig is fennmaradhatnak, de nagyon sérülékenyek. A politikai fordulatot soha nem lehet kizárni, lehet ez lassú erjedés, vagy felgyorsuló tiltakozás. A rendszer intézményei elbizonytalanodhatnak, ha a politikai vezetés egysége megtörik, ha az erőszakszervezetek között rivalizálás indul be, ha a bírák és az értelmiségi szakmák képviselői ellenállnak, ha az állampolgárok hajlandóak áldozatokat is hozni a változásért, miközben nemzetközileg is elszigetelődhet a hatalom. Egyelőre azonban nem ebbe az irányba megyünk, de ha úgy fogjuk fel, hogy most vagyunk a mélyponton, akkor lehetünk akár optimisták is, mert innen már csak felfelé vezethet az út.
Továbbra is a kormányváltásban gondolkodnak, és egyáltalán nem aggódnak a tíz százalék elérése miatt – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Molnár Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője, a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke. Jól gondolja Orbán Viktor, hogy ellenzékváltó hangulat van; az emberek már nagyon szeretnének olyan ellenzéket látni, amelyik elküldi ezt a kormányt. Ehhez persze összefogásra van szükség, mondja a politikus, s bár a közös lista általa preferált lehetősége elúszott, folynak tárgyalások az LMP-vel és az Együtt képviselőivel az egyéni körzetek visszaléptetéseiről. Molnár, noha a Fidesz mindenben kiüresítette a parlament munkáját, bízik még a saját bizottságának sikeres összehívásában, ahol terítékre kerülhet az Elios-ügy. Ezzel kapcsolatban azt állítja a bizottsági elnök: minden jel arra utal, hogy bűncselekmény történt.
Van olyan veszély, hogy a szocialista pártnak nem lesz meg a tíz százaléka, és ezáltal kiesik a parlamentből, mint ahogy ezt Orbán Viktor jósolta?
Egy kormányváltásra készülő szövetség nem a tíz százalékos határt kell, hogy nézze, hanem a felső határt, vagyis hány mandátumot kell szerezni ahhoz, hogy baloldali demokratikus kormánya legyen Magyarországnak. Tehát nem tartom reálisnak ezt a veszélyt. A szemünk előtt az lebeg, hogy hány egyéni körzetet kell megnyernünk a sikerhez.
Azt mondta a miniszterelnök, az évértékelőjén már másodszor, hogy ellenzékváltó hangulat van az országban. Fordítsuk ki az orbáni gondolatot, és értelmezzük úgy: maga a kormányfő is látja, hogy a nép már leváltaná az ő kormányát, csak nincs hozzá megfelelően erős ellenzék. Képes-e ezt a vágyat a mai ellenzék megvalósítani?
A kutatások most is azt mutatják, hogy jóval többen akarnak kormányváltást, mint ahányan azt kívánják, hogy maradjon ez a kabinet. Ezért elbizakodottnak éreztem az évértékelőben elhangzottakat, vagyis amikor az ellenzékváltó hangulatról beszélt. Tovább gondolva a váltás lehetőségét, úgy hiszem van erre reális esély. Sajnos nyilvánvaló, hogy közös lista már nem lesz, ami nekem személyesen nehezen elfogadható. Az elmúlt év ebből a szempontból elvesztegetett idő volt, hiszen létrejöhetett volna a közös miniszterelnök-jelölt, és egy közös lista megoldás. Mindez már elúszott, viszont közös miniszterelnök-jelöltje még lehet a demokratikus ellenzéknek. Szerintem ugyanis áprilisig egyértelművé fog válni, hogy Karácsony Gergely Orbán Viktor kihívója, és ebben a kérdésben nem lesz megosztott a baloldali tér, ha már listák tekintetében megosztott is marad.
És az egyéni körzetekben mi várható?
Ott is látok esélyt, hogy csökkenjen a demokratikus oldal jelöltjeinek a száma. Ehhez természetesen kompromisszumkészségre és reális megegyezésekre lesz szükség.
Végül is nem reagált arra a kifordított megközelítésre, hogy Orbán Viktor maga is látja, hogy az emberek nem az ő kormányát akarják látni a hatalomban…
Említettem, hogy a kutatások szerint jóval többen kívánják a kormány távozását, mint maradását, és ezt a kormányfőnek is látnia és tudnia kell. Talán ezzel magyarázható, hogy az évértékelőjében nem az ország valós problémáiról beszélt, hanem az ellenzéket „értékelte”. A megosztott ellenzék persze probléma, de nem azért mert Orbán Viktor mondja, hanem mert a hatékony együttműködést gyengíti. Bízom benne, hogy ez a következő hetekben nagyon gyorsan meg fog változni, és az adott választási rendszer keretei között létrejönnek a kormányváltás esélyét növelő együttműködések.
Még mindig Orbánnál maradva: arról beszélt, hogy a szocialistáknak csak egy importált miniszterelnök-jelöltre futotta, akinek az a feladata, hogy kivezesse az MSZP-t a parlamentből…
Nem könnyű Orbán Viktor fejével gondolkodni, és megfejteni, mit miért mond. Itt meg kell említenem, hogy az ország legnépszerűbb politikusáról van szó Karácsony Gergely személyében, aki szövetséget kötött a MSZP-vel, és akivel négy évvel ezelőtt is megegyeztünk; elég, ha arra utalok, hogy négy éve vezeti Zuglót polgármesterként, mégpedig a szocialistákkal szövetségben. Ha tehát innen közelítjük a kérdést, az az állítás sem igaz, hogy Karácsonyt importáltuk, hiszen a 2014-es országgyűlési választáson is közös jelölt volt, valamint a polgármesteri kampányát is közösen vittük végig. Vagyis nagyon cinikus Orbán kijelentése, de hogy ezzel mi volt a célja, nem tudom. Csak annyit érzek, hogy túlzottan elbizakodott a Fidesz elnöke, lefutottnak tartja ezt a meccset, amivel szerintem nagy hibát követ el, de ennek viselje ő a következményeit.
Beszélt az imént arról, hogy a következő hetekben, reményei szerint, gyors lépéseket fog tenni az ellenzék a közös fellépés érdekében. Mindazok, akik ezt várják, már régóta reménykednek benne, miközben az összefogás egyre csak tolódik. Most is azt látjuk, hogy az eddigi partnernek látszó személyek is szembe mennek a kialakult szövetséggel; Lévai Katalin, Bokros Lajos is önálló formációval jelentkezett be a választásokra. Mi a magyarázata annak, hogy továbbra is az osztódást látjuk, nem pedig az integrációt?
Keresni kell a” centrális erőtérrel” szembeni megoldást. Orbán Viktor néhány éve eldöntötte, hogy a radikális Jobbik, valamit a baloldal között a Fidesz-KDNP-t helyezi a centrumba, és ehhez szabott választási rendszert. Így jött létre a jelenlegi, amelyet kizárólag ők támogattak, és amely teljesen eltorzította a választói akaratot. Átszabták a választókerületeket, egyfordulóssá tették a választásokat, csökkentették a kompenzáció mértékét, így segítve a Fidesz-KDNP céljainak megvalósítását, hiszen ők egy tömbbé szerveződtek, s így magukénak mondhatnak körülbelül kétmillió belföldi választót, amivel akár meg is nyerhetik a választásokat. Ez Orbán stratégiája, melynek sikerességéhez az is kellhet, hogy az ellenzék is kövessen el hibákat.
Miben például?
Abban, hogy nem mindenki látja a választási rendszerből adódó csapdákat. Ezért mondom, hogy a huszonnegyedik órában sem késő felébredni, és ha már nincs is közös lista, legalább az egyéni választási körzetekben legyen megállapodás, valamint, amint már jeleztem a miniszterelnök-jelölt személyében. Karácsony Gergely konszenzuskeresése, sikeres polgármestersége, és az MSZP programja kialakíthatja azt a helyzetet, hogy a többi ellenzéki párt is támogassa közös miniszterelnök-jelöltnek Orbán Viktorral szemben.
Várhatóak még visszalépések a szocialisták részéről is? Azért kérdezem, mert most azon a határon áll az egyéni jelöltek száma önöknél, hogy a következő visszalépés már újabb jelentős támogatáscsökkenést hoz magával.
Nagyon fontos az állami támogatás, ennél csak egy fontosabb van, mégpedig a kormányváltás. Ezért aztán az LMP-vel és az Együtt-tel várható még koordináció, aminek, igen, lehet akár az a következménye, hogy a szocialista párt jelöltje is visszaléphet.
Ez most kincstári optimizmus, vagy folynak ilyen tárgyalások?
Igen, minden ellenzéki erő érzi a felelősségét ebben.
Meddig hajlandó hátrálni az MSZP?
Addig, amíg a kormányváltás érdekében ezt meg kell tenni, és racionális.
Az elsőrendű szempont természetesen a győzelem, de természetesen a pártunk szervezeti érdekeit is figyelembe kell venni, de ez tényleg csak másodlagos.
Térjünk át a parlamenti munkára, már, ami a múltat illet. A Fidesz akarat itt is teljes mértékben érvényesült: ha kellett bábszínházként használt az országgyűlést, a bizottsági munkát, a plenáris tevékenységet is kiüresítette, ha kellett törvény-gyárrá alakította, a Ház ellenőrző szerepét lényegében kiiktatta…
Igen, a Fidesz-KDNP jelentős mértékben igyekezett kiüresíteni a parlament jelentőségét. Leginkább a Fideszben meghozott döntések legitimálására használta, saját frakcióját szavazógépként működtetve. A plenáris ülések formálissá váltak, a bizottsági munka is elnehezült. Ennek ellenére még mindig a parlament az egyik lehetséges eszköze a kormány ellenőrzésének. 2018 áprilisa után, ellenzéki győzelem esetén természetesen visszaállítjuk a parlament tisztességes működését, még akkor is, ha adott esetben ez épp az ellenzékbe szoruló Fidesznek kedvez. Nem fordulhat majd elő az, ami most igen, hogy helyenként nevetségessé teszik, például a bizottsági munkát.
Jó, hogy említi a bizottságokat. Talán az ön által vezetett nemzetbiztonsági bizottság a legaktívabb, de itt is kitaláltak olyan megoldást, amellyel lényegében légneműsítik annak tevekenységét, többek között azzal, hogy – egészen eredeti ötlettel – próbálnak kiszorítani egy képviselőt a saját bizottságából, persze ez is csak egy látszat, hogy ne kelljen arról a témáról beszélni az ülésen, ami számukra kellemetlen.
Én a következő hetekben is kísérletet teszek a bizottság tisztességes működtetésére, és bízom benne, hogy ezt a kormánypárti képviselőknek nem sikerül megakadályozni. Eddig vagy kivonultak, vagy el se jöttek, amivel ellehetetlenítik a bizottság ellenőrző funkcióját. Érhető ez, hiszen a Fidesz számára kellemetlen ügyek kerültek volna megtárgyalásra, mint például az 1300 menekült befogadása, vagy az egyszerűsített honosítással kapcsolatos visszaélések, vagy a nemzetbiztonsági kabinet kibővítése a propagandaminiszterrel, vagy a legújabb kormányzati botrány, az Elios-ügy. Ezek az ügyek nem azért kerülnének napirendre, mert kampány van, hanem mert mindegyiknek van nemzetbiztonsági vonatkozása. Nyilvánvaló abszurditás megakadályozni a munkát egy olyan mondvacsinált ürüggyel, amit Szél Bernadettel kapcsolatban találtak ki, aki ugye velem együtt átesett nemzetbiztonsági vizsgálaton, így semmiképp nem jelenthet sem ő, sem én biztonsági kockázatot.
Mégis, mi az, amit megtehet e bizottság elnökeként? Például meghívhat olyan személyeket, akik ebben az ügyben tájékoztatást adnának függetlenül a bizottság határozatképességétől?
A kormánypárti képviselők távollétében, mivel nincs határozatképesség ezt sajnos nem tehetem meg. Ennek ellenére összehívom minden két hétben a bizottsági ülést, jövő hétre is, és a nyilvánosságot tájékoztatva, el fogom mondani azt, amit meg lehetett tudni. Természetesen számítva arra a lehetőségre, hogy ismételten határozatképtelen lesz az ülés, írásbeli kérdéssel fordultam a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez az előbb említett kérdésekben.
Hisz abban, hogy lesz jövő szerdán bizottsági ülés?
Van olyan napirend, amelyet a Ház elnöke indítványozott, például a történeti levéltár főigazgató-helyettes jelöltjének meghallgatását, ami a bizottság számára törvényi kötelezettség, akárcsak a nemzetbiztonsági szervekkel kapcsolatos panaszügyek megtárgyalása. Csapdahelyzetben van Németh Szilárd és a kormánypárti képviselők, kíváncsi vagyok, hogy ebben esetben is nemzetbiztonsági kockázatnak minősülünk-e, vagy felülemelkednek a kormánypárti képviselők a nem létező kockázati tényezőn és lesz határozatképes ülés. Amennyiben nem, ez megkönnyítheti a választók döntését április 8-án.
Az Elios-ügyet is szeretné bevinni a bizottság elé. Ebben az esetben is vannak nemzetbiztonságot érintő kérdések?
Ez a kérdés. Az Alkotmányvédelmi Hivatalnak vannak feladatai a gazdaságbiztonság területén; az uniós és a költségvetési pénzekkel kapcsolatban vannak feladatai a Hivatalnak, és a bizottság azt ellenőrzi, hogy elvégezték-e a feladatukat ebben az ügyben. Más szempontból pedig olyan személyi kör bukkant fel az OLAF-jelentésben, illetve a sajtóhírekben, amelyek a kormányzat legfelső köreihez is vezethetnek.
Lehet-e bármi ilyenben gondolkodni, miután az ügyészség sietve kijelentette, hogy az ügy vizsgálata évekig eltarthat?
Kétségtelen: erős a vélelem, hogy az igazságszolgáltatás, a nyomozás, ha marad ez a hatalom, akkor vontatottan fog haladni. Mindenesetre az is beszédes lehet, ha a Fidesz-KDNP nem engedi, hogy a bizottságunk napirendre vegye ezt a kérdést. Ennek ugyanis nyilvánvaló politikai következményének kell lennie. Hiszen az emberek számára egyértelmű lesz, hogy miért akadályozzák az ügy tárgyalását.
Ügyvédként mit mondhat: Elios-ügyben megáll-e a szervezett bűnözés kategóriája?
Az OLAF-jelentés alapján egyértelmű, hogy bűncselekmény gyanúja merült fel, de hogy mi bizonyítható, illetve, hogy meddig vezetnek a szálak, azt majd az idő eldönti. Azt viszont nem vitatható, hogy el kell indítani a büntetőeljárást.
Járva az országot, mi a tapasztalata: mennyire érzékelik az emberek, hogy mi is történik itt valójában?
A médiaviszonyok teljes átalakításával nagyon megnehezedett a tájékozódás; a teljes Fidesz-kontroll tökéletes dezinformációs rendszert hozott létre. Kisebb településeken például szinte nem is jutnak olyan hírhez az ott élők, ami a kormánypártokra nézve kellemetlen. Látnunk kell, hogy a második Horthy-korszak felé megyünk, a hárommillió koldus országává válunk, ahol a parlament csak formálisan működik, és ahol a méltóságos urak világa köszön vissza.
„Ha az ellenzéki pártok a kormány megbuktatása helyett egymás szavazóinak elcsábítására törekszenek, akkor annak súlyos választási vereség lesz a következménye”- nyilatkozta két hónappal ezelőtt a Független Hírügynökségnek Tarjányi Péter. A Magyar Progresszív Mozgalom vezetője – akit egyébként leginkább biztonsági szakértőként ismer a hazai közvélemény – azt is megígérte szerkesztőségünknek, hogy ha az ellenzéki pártok között nem lesz választási együttműködés, akkor elmondja, hogy ez kinek a felelőssége.
Ki a felelős azért, mert az ellenzéki pártok között még ma is csak részleges együttműködés van?
Elmondom azonnal, de előtte lépjünk egyet hátra. A szocialista párt vezetése 2016 elején felkért arra, hogy másokkal együtt vegyek rész a kormányváltás előkészítésében.
Ki kérte fel?
Személyesen a pártelnök, Tóbiás József.
Önt biztonsági szakértőként és vállalkozóként ismeri a közvélemény. Hogy jutott a szocialista pártelnök eszébe?
Titok volt eddig, de valójában már a 2002-es, és a 2006-os kampánycsapatban is részt vettem. Két győztes választás háttérembereként elsősorban szervezésben, illetve a hazai és külföldi kapcsolatok építésében vettem részt.
Most mi volt a feladata?
Elsősorban az ellenzék állapotát kellett alaposan feltérképezni, beleértve a Jobbik néppártosodási törekvéseit. Ezen kívül igyekeztünk megvalósítani a baloldal teljes mozgósítását, természetesen a bizonytalanok választási hajlandóságának növelésével. Végül igyekeztünk kapcsolatot keresni a civilszféra, a nagyvállalkozók, a szakszervezetek és külföldi szakmai szervezetek képviselőivel.
Tehát lényegében új politikai stratégia körvonalait kellett kialakítani?
Így van, de ez egyáltalán nem volt könnyű. Gondoljon bele: a korábbi választási kampányokban Kovács László segítségével szinte minden hivatalban lévő külpolitikust könnyűszerrel elértünk. Egy éve viszont még az is komoly nehézséget okozott, hogy némely európai ország külügyminisztériumában egyáltalán fogadják a telefonhívásunkat. Illetve már az is gondot jelentett, hogy valóban komoly szakértőket nyerjünk meg a pártnak, ugyanis a vezérkar szerette volna elkerülni az addig foglalkoztatott, de már belterjessé váló, ámbár divatos politikai tanácsadókat. Ugyanis a kormányváltáshoz, az orbáni rendszer megdöntéséhez elengedhetetlenül szükséges a kelet- és közép-európai folyamatokat tisztán látni. Tehát ütőképes külföldi szakértőket igyekeztünk találni.
Ma már tudhatjuk, hogy a német szociáldemokraták szakértőjét szerződtették. Gondolom, csodát vártak tőle…
Szó sincs róla, magunkat kellett kitalálni: a programunkat, és azt, hogy miért szavazzon ránk a magyar választó. Nem akartunk egy Fideszre reagáló pártot, hanem egy kezdeményező politika alapvonalait akartunk kidolgozni, amely hitelesen képes elmondani, hogy mit akar kezdeni Magyarországgal. A munka jórészét 2016 őszéig elkezdtük, ha nem is fejeztük be. Viszont megtaláltuk azokat a pártbeli szereplőket, valamint gazdasági és politikai elemzőket, akik a feladatokat tőlünk majd átvehetik.
Kívülről viszont azt látta a laikus, hogy az MSZP már megint nem készül fel a választásokra. Maradtak a régi szereplők, s komoly mondanivalójuk sincs a választók számára.
Ez nem volt igaz, mert piszkosul készültünk. Az elvégzett munka eredményét, és az új szereplőket is bemutattuk.
Kik voltak az új szereplők?
Neveket nem akarok mondani. Egyébként 2016-ban Kötcsén Gyurcsány Ferencet beavattuk a tervekbe, s az ex-miniszterelnök megértette, hogy itt komoly munkát végeztünk. Ne felejtse el, hogy akkor már Molnár Gyula volt a pártelnök, Tóth Bertalan a frakcióvezető, tehát az operatív vezetők körében szinte teljes generációváltás volt.
Viszont továbbra sem vették fel a világ külügyminisztériumaiban a telefonjaikat, mert Kovács Lászlót kihagyták a vezérkarból. Miért kellett a jól teljesítő, idősebb generációt háttérbe lökni?
„Az új seprő jól söpör” – elve működött, nyilván személyi ügyekben a párt fiatalított, és szerette volna a múltat lezárni. Ezen kívül a szocialista párt fiatal vezetői túlságosan meg akartak felelni a médiának, s igyekeztek elvenni még a lehetőségét is az előforduló kommunistázásnak. De személyeskedéseket, gyűlöletet nem tapasztaltam, kétségtelen több hadra fogható, tehetséges ember is eltűnt.
Ez akkoriban volt, amikor kiszivárgott, hogy Lattmann Tamás lenne a párt miniszterelnök-jelöltje?
Igen, 2016 novemberéről van szó, amikor a háttérben erről megindultak az egyeztetések.
De ez még mind a legnagyobb titokban történt?
Nem véletlenül, hiszen a Fidesz információgyűjtő rendszere hatékony. Ha kiszivárog, hogy valaki fontos tisztséget tölt majd be, akkor azonnal célkeresztbe kerül, és karaktergyilkosság áldozatává válik, mielőtt még kulcspozícióba kerülne. Ezért szükséges a katonás fegyelem, ami tőlem nem áll távol. Fegyelem nélkül nem lehet kampányt irányítani, fegyelem nélkül győzni sem lehet.
A szocialista párt vezérkara tehát tudta, hogy Lattmann Tamás lenne a miniszterelnök-jelölt?
Természetesen, s senki nem is cáfolta, sem Hiller István, sem Molnár Zsolt.
Viszont Molnár Gyula, tehát az MSZP elnöke a leghatározottabban cáfolta!
Igen, de ő Hiesz György esetében is furcsán viselkedett!
Ő volt a legjobb gyöngyösi jelölt, aki kilépett az MSZP-ből, miután kijelentette, hogy a párt elnöke hazudik.
Pontosan. A váratlan fordulat egyébként 2016 decemberében kezdődött a szocialista pártban. Senki nem értett semmit, ugyanis minden addigi megbeszéléssel ellentétes döntés született. Legalábbis mi, akik a háttérben a pártot szerveztük semmit nem tudtunk. Ugyanis a legnagyobb meglepetésünkre megjelent Botka László. Az addigi jelölt, Lattmann eltűnt, a helyén megjelent Botka. Nem hittünk a szemünknek.
Utána mondta a párt vezérkara, hogy nekik sokkal jobb jelölt Botka László, de legyünk nyugodtak, hisz amit koncepcióként kidolgoztunk, – egységes ellenzék, együtt a szakszervezetekkel, civilekkel, pártokkal – lényegében ezt fogja végrehajtani Botka László is. Mit tehettünk, elfogadtuk, hiszen a párt elnöke, Molnár Gyula mondta.
De a jelek szerint semmi nem úgy lett, ahogy ígérték?
Semmi, de semmi. Botka Laci mindent csinált, csak azt nem, amit addig kidolgoztunk. Egy idő után megjelent az addigival élesen ellentétes új koncepcióval, amelynek használhatatlanságát a közvélemény kutatási adatok folyamatosan jelezték.
Emlékezhettünk, hogy Botka gyorsan leárulózta Molnár Zsoltot, illetve kifejtette, hogy a szocialista párt vezetése nem akarja leváltani a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hanem együttműködik vele, s hatalomban kívánja tartani. Jelöltként Botka ezt nyilván komolyan gondolta, hisz emellett mindvégig kitartott.
A baloldali pártoknak van egy jellemzője, de sajnos ez már Lenin óta így van. Vagyis a belső ellenzék megsemmisítése mindig magasabb prioritású, mint a külső ellenféllel való leszámolás.
Magyarán, amikor Botkán az addig kidolgozott stratégiát kérték számon, s a szemére vetették, hogy a miniszterelnök-jelölti programja csak ellentéteket szült, mindenki szembefordult mindenkivel. Mikor ezt a szemére vetették, akkor kezdett el árulót kiáltani. Ahogy a kommunista pártok több évtizedes történelmében annyiszor, most is a belső ellenséggel kívánt leszámolni, mint egy ősbolsevik.
Mikor ez megtörtént, akkor önök, akik a háttérben az addig programokon dolgoztak, Botka László ellen fordultak, ezért akarták őt megpuccsolni?
Nem, szó sem volt arról, hogy mi Botka ellen fordultunk.
Pedig azt hirdették, hogy Botka jelölése árt az MSZP-nek, ezért el kéne távolítani. Ez nem puccs?
De ezt nem mi mondtuk…
Hanem?
Ezt Molnár Gyula mondta.
Az elnök?
Amikor már komoly gond volt a közvélemény kutatási adatokkal, akkor azt kérte, hogy térjünk vissza az eredeti tervhez, keressünk párton felüli civil jelölteket. Kezdjünk erről gondolkodni.
Ez mikor történt?
2017 augusztus végén kellett ismét teljes hátraarcot csinálnunk. Immár másodszor. Azt kell tehát mondanom, hogy a pártvezetés következetlensége vezetett a hibákhoz. Bizonyos szociopata jegyekről beszélek, tudniillik rájuk jellemző, hogy saját szabályukat sem tartják be. Ez vezetett oda, hogy nem sikerült megfelelő módon felkészülni a választásokra.
Ezt pedig Molnár Gyulának tulajdonítja?
Igen. Gondolja meg: Gyurcsány Ferenc először azt mondja, hogy induljanak közös listán, mert azt tapasztalja, hogy egy alapos, tervszerű, következetes munka folyik az MSZP-ben. Aztán kiderül, hogy a hirtelen és váratlanul jelöltté váló Botka a DK elnökét ki akarja átkozni, hadat üzen neki. Akkor hangzott el ugyanis, hogy „Gyurcsánnyal semmiképp”. Ilyen pálfordulás után persze, hogy nem akar a szocialistákkal megállapodni.
Ugyanezt a játékot játszotta a szocialista elnökség a gyöngyösi képviselő-jelölt, Hiesz György esetében is. Azt mondták neki, hogy van egy nagyobb ívű politikai játszma, ami fontosabb a pártnak. Mire a térség legesélyesebb jelöltje, aki a hatalomban lévő polgármester is, kilép a pártból. Ez a totális szétesés!
Gyurcsány Ferenc pedig nyilván azt mondja, hogy ez a fajta következetlen politizálás nem vezet eredményre, s elkezdte a saját útját járnia szocialista párt nélkül. Ebbe sajnos belefér az is, hogy az MSZP bénázása miatt saját, jól felfogott politikai érdekeit képviseli.
Ez lenne az ok, ami miatt a Demokrata Koalíció és az MSZP nem együtt indul, ez lenne a magyarázata, hogy nincs közös listán az ellenzék?
Igen, szerintem komoly hiba, hogy a programot az MSZP nem következetesen hajtotta végre, hanem cikk cakkban. Belső, kisstílű játszmák zajlottak a pártban, amelyek kizárólag a pozíciószerzést szolgálták. Lásd a Fodor Gábor – Hiesz György sztori.
Nagyon bosszantja, most beszélünk róla harmadszor!
Igen, mert ez a tünet, ami a szocialista párt betegségét jelzi. Ugyanis a pártelnök, ahogy hallom Fodor Gábornak ígérte a gyöngyösi körzetet, amit azóta elfelejtett, mint ahogy korábban pedig azt is letagadta, hogy Lattmann Tamással a miniszterelnökségről tárgyalt. Aki persze bement a televízióba és elmondta az igazat. Én tulajdonképp ekkor rágtam be, a „katona agyam” ezt már nem bírta tovább, mert így nem lehet politizálni.
Molnár Gyulát a szocialista párt vezérkara nem szembesítette a következetlenséggel?
Ezt már nem tudom.
De önök próbálták rávenni akár a DK, akár az Együtt, akár az LMP vezetőit, hogy lépjenek közös listára a baloldal többi pártjával?
Nézze, mi nem tudunk az MSZP helyett pártokkal tárgyalni. Ráadásul Botka elég ridegen kezelte az említett politikai szervezeteket. Mi ennek ellenére elkezdtünk civil jelölteket keresni. Felröppentek újabb nevek, például, Balázs Péteré.
Az egykori külügyminiszter a Magyar Progresszív Mozgalom jelöltje volt?
Mi is támogattuk.
Emlékszem, Balázs Péter azt mondta, hogy őt a szocialisták nem kérték fel…
Igen, mert miközben mindenki támogatta volna a szocialista pártban, alapbeszélgetések nem kezdődtek vele. Fel kellett volna gyorsítani a tárgyalást, ehelyett semmi nem történt. Ezt a mai napig nem értem. Ez a káosz eredménye, ami a nyilvánosságban is megjelent. Eközben le is árulózták egymást. Ez alapvetően elriasztott mindenkit.
Önök pártok felett álló civil jelöltet akartak, ergo más pártok vezetője szóba sem kerülhetett. Vagyis nem támogatták volna Karácsony Gergelyt?
MTI Fotó: Bruzák Noémi
De támogatjuk, mert Karácsony Gergely és Kunhalmi Ágnes személyében két kifejezetten erős jelöltje van a szocialista pártnak. Két jó arc, tehetséges politikus. De szeretném jelezni: ezt hamarabb is meg lehetett volna lépni. Ha a folyamatokat elindítjuk egy évvel ezelőtt, s nem tesszük meg a Botka kitérőt, akkor valószínű, hogy nem így néznének ki a közvélemény-kutatási adatok. A szavazókat ugyanis fel kell keresni, fotelből nem lehet választást nyerni.
Viszont ha mérleget készítünk, akkor a Magyar Progresszív Mozgalom megbuktatta Botka Lászlót, más nem csináltak.
Nem mi buktattuk meg, Botka László magát buktatta meg. Laci elszigetelődött. Kétségtelen, mi mondtuk ki, hogy vele semmire sem megyünk. Az elnök, Molnár Gyula pedig jelezte, hogy vissza kell térni az eredeti tervhez. Mi azonnal elkezdtünk dolgozni, mert ha marad minden a régiben, akkor az MSZP már 3 százalékon lenne.
Januárban jelentették be, hogy az ön által létrehozott mozgalom megszűnt, de január 15-én önt elítélték. Egy 2010-es bűncselekményért első fokon két évet kapott öt évre felfüggesztve, és 440 millió megfizetésére kötelezték. Az ítélet nem jogerős. De nem ez az ítélet jelezte a mozgalom végét?
Dehogy. Várom a bírósági ítélet leiratát, amire reagálni fogok. Annyit tudni kell, hogy az elmúlt hét évben sok vizsgálaton átestem, mindenütt a javamra döntöttek. Úgy mentem el a tárgyalásra, hogy egyértelműen csak én nyerhetek, végre lezárul az ügy. Így utólag azt mondom, hogy joga van a bíróságnak a polgári perekben született bizonyítékokat figyelembe venni, vagy figyelmen kívül hagyni. Az esetemben nem vették figyelembe az én igazamat, tehát az ártatlanságomat alátámasztó bizonyítékokat. Ezt ma sajnos megteheti a bíró, de a per folytatódik.
Visszatérve, azt mondja, hogy a Magyar Progresszív Mozgalom nem ezért szűnt meg?
Nem, hisz elvégeztük a munkát, van egy miniszterelnök-jelölt, Karácsony Gergely, van programja a szocialista pártnak, s számtalan összejövetelt szerveztünk az országban. Engem ennyi érdekel, már az első pillanatban jeleztem, hogy politikai szerepet nem akarok. Viszont elvégeztük a munkát. Most már csak az a feladatom, hogy izguljak az április 8-i választás eredménye miatt.
Molnár Zsolt a nemzetbiztonsági bizottság MSZP-s elnöke az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról beszélt, hogy van előzménye Németh Szilárd és Szél Bernadett konfliktusának, és ebben politikán kívüli szempontok is szerepet játszanak, ezt viszont nem részletezte. Szél Bernadett Kövér Lászlóhoz fordul a bizottság fideszes bojkottja miatt.
Molnár a félbeszakadt bizottsági ülést úgy értékelte, hogy nem az a lényeg, hogy Németh Szilárd és a fideszes tagok kivonultak, hanem az, hogy Orbán Viktor nem jelent meg az ülésén, ami szerinte elfogadhatatlan. Az is szóba került, hogy Molnár Zsolt az ülés végén bejelentette, hogy magához Soros Györgyhöz fordul levélben tájékoztatásért a kormány által régóta napirenden tartott úgynevezett Soros-tervről. Most arról beszélt, hogy hivatalos tájékoztatást vár Sorostól, és akár személyes találkozóra is hajlandó lenne vele a kérdésről.
Tegyük tisztába ezt a dolgot, hogy ne erről szóljon a következő két hónap
– mondta Molnár Zsolt az ATV-ben, és többször hangsúlyozta, hogy akár a tévéstúdióban is beszélgetne Sorossal. Arról is beszélt, hogy most már ő is nemzetbiztonsági kockázat, ugyanis Németh Szilárd, miután tudomást szerzett a levélről, úgy reagált, hogy Molnár is elérte azt a szintet, mint Szél Bernadett.
Az ATV Szél Bernadettet is megszólaltatta esti híradójában: az LMP társelnöke és miniszterelnök-jelöltje arról beszélt, hogy Németh Szilárdnak valószínűleg nem érdeke, hogy működjön a bizottság. Szerinte a bojkott ellenzéki műfaj, ezért szokatlan, hogy az a párt vonuljon ki egy bizottság üléséről, amelynek egyébként is többsége van abban.
A Soros Györgynek szóló levélről azt mondta, hogy őt is meglepte Molnár Zsolt bejelentése, de úgy gondolja, hogy nem egy nemlétező hálózat tervével kéne foglalkozni a bizottságban, hiszen ezt az ügyet már alapos vizsgálat után 2017-ben lezárták azzal, hogy nincs Soros-terv. Megismételte azt, amit az ülés utáni sajtótájékoztatóján elmondott, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ha nem tud működni a bizottság a fideszes bojkott miatt, ezért Kövér László házelnökhöz fordul az ügyben.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
