Kezdőlap Címkék Milla

Címke: milla

Civilek a pályán Déli kávé Szele Tamással

Kérem, a mai kávét már nem szélsőjobb-keserűen isszuk, hanem édesebben, tejjel, habbal: most kivételesen még csak nem is egy pártról vagy mozgalomról lesz szó, meg kell ejtsünk egy ilyen általánosabb jellegű kitérőt a sorozatunkban, ugyanis nagyon komoly fejezethez érkeztünk: a civil politizáláshoz. Ami a kormánnyal szemben álló mozgalmak gerincét adja.

A civilség, az aktivizmus nagyon markáns, sőt, meghatározó eleme az általános magyar ellenzékiségnek: ez az a fajta politizálás, ami nem sorolható be a pártrendszerbe, és elvileg nem is az a célja, hogy a politikai hatalmat megszerezze. Gyakorlatilag azonban minden hivatásos politikus gyanakodva nézi a civil mozgalmakat (amennyiben azok nem fogadják el őt, és csakis őt Megváltónak), mert mind úgy érzik: a mozgalom terjed, gyarapodik, párttá alakul, indul a választásokon – és már konkurenciát is jelent nekik. A magyar politikai piac kicsi, a választó kevés, így a „főállású” politika üzenete a civil mozgalmaknak mindig az lesz: „Állj be a zászlóm alá vagy pusztulj”.

Ezek a civilek meg nem akarnak beállni. Ezek olyanok. Nem pártkatonák ugyanis, hanem civilek.

Az elmúlt nyolc év – hehe, urak, most már én is mondhatom! – szóval, a 2010 óta elmúlt nyolc év első komoly civil tömegmozgalma a Milla volt. 2010. december 21-én jött létre egy nyilvános kommunikációs hálózaton (interneten) azzal a céllal, „hogy a sajtószabadságért és a szabad sajtót korlátozó médiatörvény ellen küzdjön, illetve nyilvánosságot biztosítson a szabadságjogokért és esélyegyenlőségért harcoló szervezetek, aktivisták számára”. Annyian léptek be az „Egymillióan a magyar sajtószabadságért”  Facebook-csoportba, hogy a közösségi oldal először letiltotta azt, mert átlépték a beállított taglétszám-limitet. Ekkor még nem volt elterjedt a Facebook-os politikai szervezkedés Magyarországon, és külön-külön el kellett magyarázni a Facebook adminisztrátorainak, hogy mi ez a csoport, miről szól, és miért akarnak minél több szimpatizáns profilt összegyűjteni.

Aztán jöttek a tüntetések, 2011 januárjától, hatalmasnak mondható megmozdulásokat láttunk eleinte, aztán már kevesebb demonstráló érkezett… no, igen, valamiért nálunk azt hiszik az emberek, hogy a társadalmi változásokat egy nap alatt meg lehet oldani, mint Petőfiék tették 1848. március 15-én – akkor ez sikerült, de egy átalakulás rendszerint mégis évekig tartó folyamat. És ezt nincs mindenkinek türelme kivárni.

A változás késett, a mozgalom növekedése lelassult, 2011 októberében 87 610 tagja volt, ami azért sokszorosa a legtöbb parlamenti párténak, de a lendület kifulladni látszott, később hivatalosan is egyesületté, politikai mozgalommá alakultak, aztán beléptek az Együtt 2014-be, amiből a mostani Együtt lett… és végül megszűntek. Mint búcsúközleményük mondta:

„…Miután a Milla mozgalmi szerepet már több mint egy éve nem játszik és a belőle kinövő egyesületben pedig már közel egy éve nem zajlik valós tevékenység, annak a látszatnak a fenntartása, hogy a Milla még létező entitás, vagy annak a hamis látszatnak a táplálása, hogy a Milla az ellenzéki összefogás CÖF-je nemcsak alaptalan, hanem méltatlan is. […] A Milla már nyilvánvalóan nem létezik, az Egyesület további működésének pedig nincs létjogosultsága.”

Pedig a Milla volt a civil mozgalmak iskolapéldája és őstípusa. Sok volt Milla-tag vett részt a Hallgatói Hálózat megszervezésében (még több pedig nem), és ők voltak a második jelentős civil mozgalom, ami tömegeket volt képes az utcára vinni. A csoport eredetileg a Budapesti Corvinus Egyetem tervezett átalakítása ellen tiltakozott, később országos szinten kezdett el foglalkozni a felsőoktatást érintő problémákkal. Szerepük volt a 2012-13-as diáktüntetések megszervezésében és a „Hallgatók 6 pontjának” terjesztésében.

Tömegeket vittek az utcára a HaHások, és kétségtelen, hogy minden döntésüket bázisdemokratikus alapon, szavazással hozták meg, ami néha érdekes eredményekkel járt. Egy alkalommal, mint tudósító, részt vettem egy demonstrációjukon, ahol más szervezetekkel együtt a szegregált oktatás ellen tiltakoztak (joggal), utána kisebb konferencia következett a témáról a Wesley János Főiskolán, végül meg kívántak fogalmazni egy közös nyilatkozatot. Itt kezdődött a baj. Az első mondat első szava ugyanis az lett volna: „Hazafiak!” No igen, jegyezte meg valaki, de mi lesz a honleányokkal? Jó, akkor legyen: „Hazafiak, honleányok!” Miért kerülnek második helyre a honleányok? Rendben: „Honlányok, hazafiak!” Ez meg süketen hangzik. Mármost minden javaslatot vita követett, minden vitát szavazás, minden szavazást újabb módosító javaslat, tehát olyan két órán át ment a harc az első szón, míg végre valaki közbeszólt: „Legyen polgártársak, és kész!” Megszavazták, következhetett a második szó… a nyilatkozatot nem vártam meg, szerintem még most is szerkesztik, pedig ez hat éve volt. De hát jó munkához idő kell.

Mint láthatjuk, a bázisdemokrácia csodálatos dolog, ám vannak némi hátrányai is.

2014 tavaszán és nyarán civil mozgalom tiltakozott a Szabadság téri öntvény (hivatalos nevén német megszállási emlékmű) ellen is, 114 napon keresztül, eleinte pár ezer, később már csak pár száz fő részvételével – ehhez nekem magamnak is volt némi közöm, pontosabban annyi, hogy az én azon év január elsején megjelent írásom indította el a tiltakozási hullámot, és természetesen mindvégig figyelemmel kísértem személyesen is az eseményeket. Kérem, így jár az, aki szilveszterkor bulizás helyett Magyar Közlönyt olvas…

De folytassuk utunkat: a legközelebbi tömeges mozgalmat a netadó ellen tiltakozó „Százezren az internetadó ellen” közösség szervezte. Ők speciel tényleg nem hazudtak: egy nap alatt kilencvenezren lájkolták az oldalukat, tényleg voltak másnapra százezren. A Reuters szerint kétszázezren is. És a megmozdulásaik is nagyszabásúak voltak: nem megyek bele a számháborúba, de tekintve a korabeli – 2014 októbere – fotókat, azokon nem pár ezer ember tölti be teljesen a hidat.

A netadó elleni tiltakozás hamar lecsengett, ugyanis a kormány visszakozott. Illetve… nem győzöm elégszer mondani, a netadót sosem törölték el, csak elhalasztották, bármelyik pillanatban újra elővehetik, megszavazhatják. De a pillanatnyi célt a mozgalom elérte, más célja pedig – hát, izé ha volt is, az már nem volt olyan népszerű,

És jöttek utánuk mozgalmak számosan, szinte állandóan feltűnik a közéletben egy-egy ügyeletes instant Messiás, akihez csak némi meleg vizet kell adni, és azonnal megváltja a magyar népet ilyen vagy amolyan alapon, jött 2015-ben Sándor Mária, a Fekete Nővér, akiről sok szépet lehet elmondani, de azt nem állíthatjuk, hogy a higgadt és megfontolt, hideg fejű tervezés embere lett volna, jöttek a kockás inges tanárok és diákok 2016-ban, jöttek olyanok is, akiket még említeni sem érdemes a jószándékú eddig felsoroltak mellett, önjelölt nagyhangúak pár százas táborral, akik ki akarták sajátítani a civil politizálást és kizárólagos népvezérnek nevezték magukat, holott három sátruk, ha volt… jött itt már mindenki. És kudarcot is vallott mindenki.

A legutolsó nagy mérvű, széles körű civil mozgalom kétségtelenül Gulyás Mártonhoz és a Közös Országhoz kapcsolódik: a 2017-es KOM vezetője valóban nevezhető vitatott, megosztó személyiségnek, de alapötlete, miszerint a tömegeknek azt kéne elérni, hogy változzon meg a valóban rossz és ezer csalásra lehetőséget nyújtó választási törvény, mindenképpen jó.

Volt.

Sőt, kiváló: csak éppen ezt a törvényt fogják utoljára megváltoztatni, sokaság ide vagy oda, hiszen ez biztosítja a kormány hatalmát, míg csak lehet.

És lassan elérkeztünk a mába. Pillanatnyilag az egyetlen, még aktív civil mozgalomnak a Ligetvédőket nevezhetjük, bár ők is erősen fragmentáltak, és akkor finoman fogalmaztam: de mindennek nevezném ezt az alapvetően környezetvédő mozgalmat, csak politikainak nem.

Nagyon nagy vonalakban vázoltam a történteket, elnézést is kérek mindenkitől, akit terjedelmi okokból kihagytam: ez sajnos egy jegyzet, újságcikk, nem átfogó tanulmány, nem fér bele nyolc év összes mozgalma és történése.

Akkor összegezzünk: mik a civil mozgalmak ma és Magyarországon?

Az állampolgári politizálás, öntudat és civil kurázsi fórumai, melyekben a törvények tiszteletben tartása mellett szervezett formában folyik a tiltakozás a kormány károsnak ítélt intézkedései, határozatai ellen. A civil mozgalom jellemzően nem elvi alapon tiltakozik, hanem adott cél elérése érdekében (egészségügy, oktatás rendbehozatala például) vagy valami ellen (Városliget tönkretétele, környezetszennyezés, fairtás, történelemhamisítás). A civil mozgalmak akár Magyarországon, akár külföldön – itt főleg a romániai korrupcióellenes demonstrációkra gondolok – jellemzően nagyságrendekkel több embert tudnak megmozgatni, mint a hivatalos pártpolitika, főleg, mert nem elvi, ideológiai kifogásokat emelnek, hanem konkrét célt mutatnak a résztvevőknek. De ez a gyenge pontjuk is: egyrészt a konkrét cél olyanokat is összehozhat, akik más kérdésekben homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak, és egymás társaságát sem vállalják egyébként, másrészt – mi van, ha történetesen elérik céljukat?

Akkor mindenki iszik egy sört és hazamegy.

Ebből következően civil mozgalmak sosem fognak forradalmat vívni, főleg nem mások, még inkább nem politikusok helyett. De az őket kényelmes fotelből buzdítók – vagy uszítók? – helyett sem.

A civilek maradnak, akik voltak: a hivatásos politikusok mumusai, tömegek mozgatói rövid ideig – fel-felragyogó üstökösök, bolidák a magyar belpolitika egén.

Kis magyar tüntetéstan – 1. Nem tetszik a rendszer

Volt egyszer egy Milla. Emlékszünk még rá? Tízezrek énekelték a Szabad sajtó útján, hogy nem tetszik a rendszer. Az utca még megvan, a neve sem változott, ám a szabad sajtó csak nyomokban. Aztán jött Sándor Mária, a feketeruhás nővér, majd a Tanítanék mozgalom kockás inges tanárai hívták közös esernyő alá az embereket. Mi volt még? Az alábbiakban – és a következő cikkben – áttekintjük az elmúlt évek jelentősebb tüntetéseit. Volt belőlük bőven: 2010 és 2018 között közel 200 kisebb-nagyobb demonstrációt tartottak országszerte.

 

Már a második Orbán-kormány első éve, 2010 is bővelkedett ellenzéki megmozdulásokban. A kormány sem aprózta el, megalakulása után igen hamar lépett a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elvonása ügyében. Az ez elleni tiltakozáson néhány ezer ember vett részt, aminek többek között az volt az oka, hogy a demonstráció szervezői – és ez a későbbi tüntetéseknek is visszatérő témájává vált – ragaszkodtak ahhoz, hogy a pártok ne „repüljenek rá” a megmozdulásra. Azt kérték, hogy a politikusok legföljebb magánemberként, pártzászlók és transzparensek nélkül jelenjenek meg.

Budapest, 2011. március 15.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A 2011-es év már mozgalmasabb volt. Januárban folytatódott a médiatörvény-elleni tiltakozás, megalakult az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) csoport. Március 15-én több tízezer (egyes becslések szerint ötvenezer) ember vonult a Szabad sajtó útjára.

Áprilistól a rendvédelmisek demonstráltak több munkahelyet, egyenlő bérezést, a megszorító intézkedések beszüntetését és párbeszédet követelve. Itt tettek szert néhány éves ismertségre a független rendvédelmi dolgozók vezetői, Kónya Péter és Árok Kornél, valamint Juhász Péter, aki ma is aktív politikus, az Együtt elnöke.

Júniusban „bohóctüntetést” szerveztek. Ennek előzménye, hogy Szijjártó Péter, akkor még, mint a miniszterelnök szóvivője, bohócoknak titulálta a rendvédelmi dolgozók tüntetéseit, mire ők válaszul bohócjelmezbe öltözve szavazófülkét állítottak, és jelképesen visszavonták a Fidesz-KDNP-re leadott szavazataikat.

Október 23-án “Nem tetszik a rendszer” néven újabb, az eddigieknél nagyobb és keményebb hangvételű tüntetés volt a kormány egyre növekvő hatalma és intézkedései ellen.

BohócBudapest, 2011. június 16.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Az újév első napjai a rendszerint hideg időjárás miatt sem kedveznek a tüntetéseknek, ám vannak kivételek. Miközben 2012. január másodikán a kormány meghívott vendégei az Operaházban ünnepelték az alkotmány helyébe lépett alaptörvényt, odakint az utcán minden korábbinál nagyobb tüntetés szerveződött. A szervezők százezres tömegről beszéltek, a kormánypárt sajtójának kommunikációjában néhány ezer emberről volt szó.

Ami biztos: a tüntetők teljesé szélességében elfoglalták az Andrássy utat, a sor az Operaháznál kezdődött, míg a vége valahol az Oktogonnál volt. A kormánytagok, és meghívott vendégeik végül egy hátsó bejáraton hagyták el az „ünnepség” színhelyét.

Ez a demonstráció nemcsak azzal vonult be a köztudta, hogy minden korábbinál többen tüntettek az alaptörvény ellen, de azzal is, hogy a kormánypárti sajtó – élükön a köztévé híradójával – látványos bukással végződő hírhamisítási ügybe keveredett. A tüntetést ugyanis megpróbálták jelentéktelennek beállítani, mégpedig úgy, hogy miközben az utcáról bejelentkező riporter beszélt, háttérként olyan képeket mutattak, ahol csak néhány ember lézengett.

(Csak részben tartozik témánkhoz, de ezt követően szaporodtak el az internetes sajtóban a mémek, vagyis a humoros fotók és rövid bejátszások. Sajtótörténészek dolga lesz az újfajta politikai humor kialakulásának bemutatása és elemzése.)

Az erős felütés után a tavasz is mozgalmasra sikeredett. Miskolcról indult az „Éhségmenet”, melynek résztvevői egy heti gyaloglással jutottak el a fővárosba, ahol munkát és kenyeret követeltek, és elkezdődtek a diáktüntetések. Több ezer egyetemista vonult fel, foglalt el egyetemi termeket, tüntettek és fórumoztak a keretszámok csökkentése, a hallgatói szerződésnek nevezett röghöz kötés és a felsőoktatás szétrombolása ellen. Március 15-én a Milla által szervezett nagy tüntetésen alternatív államfőnek avatták az ismert rappert, Dopemant.

Október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján ismét tüntetett a Milla. Ezzel egyidőben a kormányhoz közeli Civil Összefogás Fórum (CÖF) a békemenetek nevezett rendezvényen ugyancsak több tízezer embert vitt ki az utcára. A kormány tájékoztatása szerint a CÖF megmozdulásán 150-400 ezer, míg a Milláén alig 20 ezer ember vett részt. Ez a sajátos számháború nagy felháborodást keltett, mert nyilvánvaló volt, hogy a közlés nem teljesen fedi a valóságot. Az internet népe ismét humoros mémekben fejezte ki nemtetszését a torzítások ellen.

A történetnek politikai vonzata: is van: a Milla (Juhász Péter), a Szolidaritás (Kónya Péter) és Haza és Haladás Mozgalom (Bajnai Gordon) részvételével megalakult az Együtt 2014.

FRISS HÍREK

Tovább romlo...

Biztos: Várh...

Érkeznek az ...

1 milliárd a...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK