Kezdőlap Címkék Megemlékezés

Címke: megemlékezés

Brüsszel nem Moszkva, Orbán meg nem igazi államférfi

„Szerencsére Brüsszel nem Moszkva” – fogalmazott a Fidesz miniszterelnöke az október 23-i állami megemlékezésen, gondosan kiválogatott, zárt körben tartott közönsége előtt – idéz Orbán beszédéből Újhelyi István EP képviselő.

Orbán nem először „brüsszelezik” és „moszkvázik” ugyanabban a mondatban, legutóbb három éve mondta azt, hogy „már nem sok hiányzik hozzá”, hogy Brüsszel Moszkva legyen. Most egészen pontosan úgy fogalmazott: „Előfordul, hogy a történelem ismétli önmagát, de szerencse, hogy ami elsőre tragédia volt, az másodszor már komédia. Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. És ha Moszkva fütyült, akkor úgy kellett táncolni, de ha Brüsszel fütyül, akkor mi nem táncolunk, ha nem akarunk.”

Azt keveseknek kell elmagyarázni, hogy Orbán szövege milyen mélységesen hazug, félrevezető és nevetséges, ráadásul szinte bizonyos vagyok benne, hogy ő sem gondolja igaznak ennek az idézetnek egyetlen sorát sem.

Egyszerűen arról van szó, hogy egyben és harcias kedvben kell tartania a sajátjait ahhoz, hogy a támogatottsága megmaradjon. Ha Orbán tényleg komolyan gondolja az Európa elleni hergelést, akkor bizonyosan megbomlott valami a fejében.

A „Brüsszel nem Moszkva” fordulat valóban nem először kerül elő a fideszes szövegkönyvekben, azt azonban kevesen tudják már, hogy legelőször még ellenzéki pozícióból, a Fidesz utolsó hivatalos, írásos választási programjában írták le. A jelenlegi Fidesz-narratívával gyökeresen szembenálló – és ezért végtelen mennyiségű idézettel szolgáló – programot még a 2009-es EP-választásra írták „Igen, Magyarország többre képes!” címmel és olyan kiváló konzervatív gondolkodók jegyzik, mint például Martonyi János, aki nyilvánvalóan nem véletlenül nincs azóta a Fidesz putyinista külpolitikájának első vonalában. A hivatkozott programban konkrétan egy komplett bekezdés szól arról, hogy Brüsszel miért „nem Moszkva”, a mostani kormányzati retorikához képest viszont még egészen más megközelítéssel. Többek között ilyen mondatok olvashatóak benne, mint például:

„Brüsszel nem Moszkva. A felismeréshez, hogy az uniós tagság csak lehetőség, nem önmagában főnyeremény, az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány végre megértse: nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni; az Unió mi magunk vagyunk. Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk. Így az a feladatunk, hogy a közösségi döntéseket a magunk érdekei mentén formáljuk. Eközben nem szabad csak a következő percekre összpontosítanunk; az a felelősségünk, hogy hosszú távra teremtsünk egy élhető világot. Mindezért a Fidesz felelős, összehangolt, szakmai alapú fellépést szorgalmaz az uniós intézményekben, a lehető legszélesebb nemzeti konszenzus alapján.” De ugyanebben a fejezetben olvasható a következő részlet is:

„Az Uniós tagság egyszerre oltalom és lehetőség a számunkra. Oltalom kifelé, mert a mind kockázatosabb nemzetközi környezetben védelmet nyújt a globalizáció káros következményeivel szemben, s egyfajta válságkezelő mechanizmusként is felfogható nemzetközi konfliktusok és krízisek idején (beleértve a gazdasági, pénzügyi válságokat, a kül- és biztonságpolitikai fenyegetettséget, valamint a globális problémákat az éghajlatváltozástól és a demográfiai helyzettől az energiabiztonságig).

Ezekkel a gondokkal a tagállamok csak közös fellépés esetén tudnak megbirkózni, egyenként kiszolgáltatottak. A pénzügyi válság egyértelművé tette az euró, az eurózónához tartozás előnyeit is. Míg az eurózóna tagjait védték bizonyos eszközök és intézkedések, ugyanez az övezeten kívül lévő uniós tagokra nem terjedt ki (…) Az uniós tagság oltalom befelé is, mert sajnos a magyar demokráciának, jelenlegi állapotában, óriási szüksége van a kontrollra, arra, hogy akár számon is lehessen rajta kérni a demokratikus normák követését.”

Most, amikor a Fidesz folyamatosan arról beszél, hogy az Európai Unióban „magyarellenes összeesküvés” zajlik és kettős mércét alkalmazva próbálják megrendszabályozni az egyébként szerintük ártatlan és a jogállamiság valódi bajnokának számító NER-kormányzást, meglehetősen sajátosan hangzanak azok a mondatok, amelyek szintén ebben a programban szerepelnek. Eszerint: „Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni.

A Fidesznek ugyanakkor meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa. Az uniónak rendelkeznie kell emberi és kisebbségi jogi védelmi rendszerrel.

Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk.”

És álljon itt akkor még egy idézet ugyanebből a fideszes programból, amelyet Orbán Viktor a brüsszelező és moszkvázó „ünnepi” beszédében most valahogy elfelejtett felidézni. A manapság Putyin kegyét kereső Fidesz néhány évvel ezelőtt vállalásai között azt írta:

„Ha Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti.

Az Európai Unió csak egységesen tud hatékonyan fellépni a terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben, és csak egységesen tudja nemzetközi szerepét a multipoláris világban megerősíteni, így garantálva polgárai biztonságát. Valljuk, hogy Európa és Amerika számos területen egymásra van utalva, ennek következtében pedig Európa számára kiemelkedő jelentősége van a transzatlanti partnerség megújításának.”

Brüsszel valóban nem Moszkva.

Orbán Viktor pedig bár valóban egy kivételes politikus, de nem valódi államférfi.

Egy igazi államférfi ugyanis saját nemzete javára fordítja a tehetségét, nem pedig annak túszul ejtésére és kirablására. Nagy különbség.

Hogyan lett Weiss Gyuri a boszniai szerb vezér tanácsadója?

Auchswitz felszabadulásának évfordulója minden évben megemlékezést jelent a holokausztra. A Telex ebből az alkalomból közli annak a 99 éves korában meghalt zsidó férfinek a sorsát, akinek az összes rokona meghalt a haláltáborokban. Ő együtt raboskodott Borban Radnóti Miklóssal. A nagy költő egy halálmenetben végezte életét, Weiss György beállt partizánnak Tito katonái közé.

Amikor Tito marsall szakított Sztálinnal, akkor Weiss Gyuri a szovjet diktátort támogatta, és emiatt hét évet húzott le a rémes jugoszláv lágerekben és börtönökben. Végül kiadták Izraelnek, és ott új életet kezdett. Filmes és diplomata lett, majd pedig a Zsidó Világszövetség munkatársa. Jugoszlávia hozzá tartozott, így gyakran utazott Belgrádba, ahol Borisz Tadics volt az elnök 2004 és 2012 között. Őt még gyerekkorából ismerte hiszen édesapjával együtt küzdött a kommunista partizánok között. A Boszniában élők szerbek vezetésére kerestek olyan politikust, aki nyugati irányba vezeti ezt a furcsa államalakulatot. Milorad Dodikot – aki mára nagy szerb nacionalista és Orbán Viktor valamint Putyin nagy barátja lett -, ők indították el a politikai pályán: Tadics szerb elnök és Weiss György nyugdíjas zsidó aktivista.

Zsinagóga Banja Lukaban

A Boszniai szerb köztársaság központjában avattak új zsinagógát Weiss György Auchswitzban meggyilkolt édesanyjának emlékére. Ez az egyetlen új zsinagóga a Balkánon 1945 óta. A zsidókat a nácik jelentős részben meggyilkolták, a túlélők jórésze pedig kivándorolt Izraelbe vagy az Egyesült Államokba illetve Nyugat Európába.

Avigdor Lieberman, aki a Szovjetunióból kivándorolt zsidók politikai vezetője volt Izraelben, rendszeresen a Boszniai Szerb Köztársaságban nyaralt. Valamiféle közös vállalkozásuk volt Weiss Györggyel, aki ekkor már szinte kizárólag az Arie Livne nevet használta.

Magyarországon mindenesetre megmaradt Weiss Gyurinak, aki Moldova Györggyel állt jó baráti kapcsolatban.

Banja Lukaban Weiss György mindvégig az elnök megbecsült tanácsadója maradt. 99 éves korában halt meg két évvel ezelőtt. Emlékét ma is őrzik Banja Lukaban, ahol a bevásárló utcát Zsidó utcának nevezik. A Zsidó Központban pedig ott áll a Weiss Ilona zsinagóga, az Auchswitzban meggyilkolt édesanya emlékére.

Az újságíró, akinek azért kellett meghalnia, mert leleplezte a hatalmat

A köztársaság elnökasszonya emlékezett meg Szlovákiában arról, hogy három évvel ezelőtt gyilkolták meg Jan Kuciak oknyomozó újságírót és kedvesét.

A fiatal újságíró a többi között arról írt, hogy szövevényes háló fűzi össze a kormányzati hatalmat és a maffiát Szlovákiában. Robert Fico kormánya bele is bukott a gyilkosságba. A köztársasági elnök asszony épp az ellene szervezett kampány keretében vált népszerű politkussá Szlovákiában.

„Ma már ismerjük a gyilkosság elkövetőit, de kik voltak a megrendelők?!”

– tette fel három év után a jogos kérdést Szlovákia köztársasági elnöke.

Egy Miroslav Marcsek nevű gengsztert a bíróság elítélt a gyilkosságért. A bűnbanda többi tagja is súlyos büntetést kapott, de a megrendelőt, Marian Kocner vállalkozót, a bíróság felmentette. Ő ettől függetlenül börtönben marad, mert más ügyekben is érintett. Ő volt az, aki a hatalom megbízásából tartotta a kapcsolatot a gazdasági élet vezetőivel és a maffiák főnökeivel. Az elmúlt hetekben a rendőrség egy tucat magasrangú rendőri vezetőt vett őrizetbe. Az egykori rendőrkapitány zárkájában öngyilkos lett. Mindenki azt várja, hogy a magasrangú rendőrtisztek rávalljanak a megbízóikra, akik nagy valószínűség szerint Fico ex miniszterelnök köréből kerültek ki.

„Nagyon bízom benne, hogy a következő hónapokban megérjük azt is: kiderül, hogy ki volt az igazi megbízója a Jan Kuciak gyilkosságnak?!” – hangsúlyozta Zuzana Caputova, Szlovákia elnökasszonya.

Omladozik Fico birodalma, tegnap több mint húszezren követelték a lemondását

0

Újabb fontos ember távozik a szlovák miniszterelnök környezetéből a Kuciak-gyilkosság miatt, méghozzá egyik legközelebbi munkatársa, Roman Šipoš, Robert Fico irodavezetője. A tegnapi fáklyás felvonulás a meggyilkolt oknyomozó újságíró, Ján Kuciak és élettársa, Martina Kušnírova emlékére kormányellenes tüntetéssé alakult.

Marek Maďarič kulturális miniszter, Viliam Jasaň, a nemzetbiztonsági tanács titkára és Mária Trošková, a miniszterelnök asszisztense után újabb kulcsember hagyta el Robert Fico stábját. A Denník N információi szerint Roman Šipoš, aki 2015 óta Fico egyik legközelebbi munkatársa volt, benyújtotta felmondását.

Roman Šipoš 2015 óta vezette a miniszterelnöki irodát, korábban a Szlovák Demokratikus Baloldal (SDĽ – ezt a pártot a Smer magába olvasztotta) parlamenti képviselője, majd az építésügyi minisztérium államtitkára volt. Šipoš a Denník N-nek megerősítette, hogy benyújtotta felmondását, április 1-jével távozik a kormányhivatalból.

„Miután a Denník N február 26-án közölte cikkét azokról a súlyos tényekről, amelyek két fiatal ember halálával hozhatóak összefüggésbe, azonnal, amint előre nem tervezett családi kötelezettségeim lehetővé tették, személyesen találkoztam a miniszterelnökkel. Ezen a rövid találkozón felvetettem a munkaviszonyom április 1-jei dátummal történő felbontását” – nyilatkozta a lapnak Šipoš. Állítása szerint döntését arra az információra alapozta, miszerint Ján Kuciak és jegyese halála összefügghet az olasz maffia szlovákiai jelenlétével.

Šipoš ezzel tovább gyarapította azok számát, akik az elmúlt napok eseményei nyomán elhagyták Robert Fico táborát. Elsőként Marek Maďarič kulturális miniszter, a Smer korábbi alelnöke jelentette be lemondását, majd ideiglenes visszavonulásáról tájékoztatott az olasz maffiához köthető vállalkozókkal korábban kapcsolatot ápoló Viliam Jasaň és Mária Trošková, akik a kormányhivatal alkalmazottai voltak. Mindeközben a Híd már Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követeli.

(Új Szó/FüHü)

Nem lesz Horthy-szentmise a Holokauszt-emléknapon

0

Osztie Zoltán, a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templom plébánosa a Szemlélek blognak elmondta, hogy mégsem tartják meg a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján a szentmisét, illetve a megemlékezést Horthy Miklós kormányzóról.

“Eszünkbe nem jutott, amikor elkezdtük a szervezést, hogy ez a dátum épp a Holokauszt Emléknapjára esik.” – nyilatkozta a plébános a Szemlélek blognak.

Osztie elmagyarázta, hogy egyszerűen úgy választották az időpontot, hogy felcsapták a liturgikus naptárat és kiválasztották a Horthy halálának évfordulójához legközelebb eső szabad szombatot. Miután a különös időzítés nagy port kavart, az egyházi elöljárókkal együtt úgy döntöttek, hogy

sem a megemlékezést, sem a szentmisét nem tartják meg.

A gyorsinterjú végén a plébánost egyébkén arról is kérdezik, hogy az évforduló beszédei a szentmise részét képezték volna-e, amelyre határozott nem volt a válasz, a két dolog különálló.

A kérdés azért volt fontos, mert nemrég Hódmezővásárhelyen tartott egy kampánybeszédként értelmezhető performanszt a mise végén az ottani plébános. Osztie ezzel kapcsolatban annyit mondott:

“Ilyet nem szabad tenni.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK