Lázár János már nincs a kormányban, hogy útját állja a nyitásnak. Zoltai Gusztáv tanácsadói státusza is megszűnik.
A Független Hírügynökség információi szerint a hónap végén lejár Zoltai Gusztáv tanácsadói megbízatása. Zoltai Lázár János tanácsadója volt 2014 szeptembere óta, és miután ő már nem miniszter, így Zoltai szerződése is lejár.
Az viszont továbbra is kérdés, hogy mi lesz a Sorsok Házával, amely korábbi hírek szerint a Lázár János és Schmidt Mária közötti ellentétek miatt nem nyílhatott még meg. Most viszont egyre többen beszélnek arról, hogy miután a fék, amelyet Lázár személye jelentett, kikerült a rendszerből, hamarosan megnyílik a Sorsok Háza.
Úgy tudjuk, hogy a projektet Szita Szabolcs, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont igazgatója veheti kézbe.
A dolog érdekessége, hogy eredetileg is ő volt az, hogy aki felvetette, hogy a Józsefvárosi pályaudvaron hozzanak létre egy emlékhelyet.
Ugyanakkor továbbra is tartja magát a hír, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nem járul hozzá ahhoz, hogy a Sorsok Háza Schmidt Mária koncepciójának megfelelően nyíljon meg. A projektet magát is többek között a Mazsihisz tiltakozása miatt állította le Lázár 2015-ben. Most viszont, ha a kormány végül úgy dönt, akkor a Sorsok Háza a Mazsihisz partnersége nélkül is megnyílhat – már se Lázár, se Zoltai nem tudja ezt megakadályozni.
Ma a Gyulák ünneplik a névnapjukat. A Gyula magyar eredetű név, méltóságot jelölő név, a nádor elődje. Olvassa el, hogy mit olvastunk a megmaradt országos napilapokban!
Magyar Hírlap: Feszültség a Mazsihiszben
Váratlanul lemondott tisztségéről Frölich Róbert országos főrabbi. Döntését azzal indokolta, hogy az elmúlt években a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, azaz a Mazsihisz olyan irányba mozdult el – nem kismértékben a világi vezetés tudtával, támogatásával –, amely egyre távolabb kerül mindattól, amit ő képviselt és képviselni akar a jövőben is – olvasható a Magyar Hírlapban.
A Mazsihisz rövid közleményben reagált. Mint írták, közgyűlésük nemrég meghatározó többséggel erősítette meg az új stratégiát, amely a „változó világra nyitott, sokszínű magyar zsidó közösség építését célozza meg”. Márpedig a legfőbb döntéshozó testület határozatát mindenkinek tudomásul kell vennie. „Valljuk, a több mint százötven éves múltra visszatekintő magyar neológ mozgalom számára a hagyományok továbbvitele mellett az állandó megújulás az egyik legfőbb erény, ezen az úton, a megújulás és a befogadás útján kell továbbra is haladni”.
Egymásnak ellentmondó hírek terjednek arról, mikor dől el a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Lánchíd Rádió sorsa. A Népszavához eljutott leginkább pesszimista információ szerint akár az év végéig is elhúzódhatnak a tárgyalások, de hallottunk olyan verziót is, hogy – legalábbis a Magyar Nemzet újraindításáról – már a jövő héten megállapodás születhet
A fideszes kétharmadot hozó parlamenti választás után Simicska Lajos alaposan leépítette médiaportfóliáját. A Lánchíd Rádió kedden éjjel elhallgatott, a Magyar Nemzet szerdán jelent meg utoljára, a Heti Válasz némi haladékot kapott, hogy befektetőt találjon. Az LMP-s Ungár Péter megerősítette, hogy mindhárom sajtóorgánumra vételi ajánlatot tett.
Rejtély, hogy Simicska az üzleti pozícióját is rontva miért zárta be a Magyar Nemzetet, ha valóban kész eladni, és nem akar végleg lakatot tenni a szerkesztőségre. Simicska környezetéből azt a kevéssé kielégítő tájékoztatást kaptuk: fontos szempont volt, hogy a munkatársak megkapják a végkielégítésüket. Az előfizetői díjakat mindenesetre visszafizetik.
Magyar Idők: A Stop Sorossal kezd az új parlament
Négy héten belül, május 7–8-án alakul meg az új Országgyűlés, amely az elsők között a Stop, Soros! törvénycsomagról és az ország 2019-es költségvetési tervéről fog tárgyalni – értesült a Magyar Idők. A dátum pontosan megfelel az Országgyűlés házszabályának, amely szerint az újonnan megválasztott parlamentet a köztársasági elnök a választást követő egy hónapon belüli időpontra hívja össze.
Közben megkezdődött a kormányalakítás folyamata, amely végeredményben nagyrészt új személyekből álló, új szerkezetű kabinetet fog eredményezni. Az új kormány politikai programja négy alappilléren – a versenyképességen, a munkaalapú társadalmon, a demográfián és a nemzeti identitás kérdésén – alapul.
A névsort az esküt megelőzően a miniszterelnök ismerteti, az ellenzék részéről addig megjelenő találgatások, kiszivárogtatások a zavarkeltést szolgálják.
„Tudjuk, mindenki megérdemli, hogy lelke üdvösségéért imádkozzanak. Minden egyházi közösségnek joga, hogy így tegyen, ebbe senkinek beleszólása nincs. A Holokauszt Emléknapján azonban ezt megtenni csak a történelem meghamisításával lehet.”
Heisler András a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke levélben fordult Lezsák Sándorhoz, a Magyar Országgyűlés alelnökéhez, amiatt, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagjai január 27-én Szentmise keretében emlékeznek
„a 150 éve született vitéz nagybányai Horthy Miklós néhai kormányzónkra”.
Tisztelt Lezsák Sándor Alelnök úr!
Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává nyilvánította. 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor. Ezen a napon, a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján Ön beszédet tervez mondani egy Horthy Miklósra emlékező misén. Közjogi méltóságként Önnek tisztában kell lennie a Magyarország által is aláírt Emléknap jelentőségével, az Ön tisztségével járó felelősséggel.
Vajon lehet-e kegyelettel emlékezni Horthy Miklósra a Nemzetközi Holokauszt Emléknap kegyeletsértésével?
Tudjuk, mindenki megérdemli, hogy lelke üdvösségéért imádkozzanak. Minden egyházi közösségnek joga, hogy így tegyen, ebbe senkinek beleszólása nincs. A Holokauszt Emléknapján azonban ezt megtenni csak a történelem meghamisításával lehet.
A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagjai január 27-én Szentmise keretében emlékeznek „a 150 éve született vitéz nagybányai Horthy Miklós néhai kormányzónkra”.
Megjegyzem, Horthy Miklós 1868. június 18-án született.
Kegyeletes megemlékezés inkább a Donnál halálra fagyott honvédeknek és munkaszolgálatosoknak jár, a Horthy-rendszer szociális igazságtalanságait elszenvedő szegényparasztság emlékének, a több százezer Auschwitzba deportált zsidó testvérünknek és az ártatlan civil áldozatoknak jár.
Horthy régen halott, aki kíván, imádkozzon érte, viselt dolgairól pedig beszéljünk nyíltan. Fontosnak tartjuk rögzíteni, az állam képviselőjeként senki ne járuljon hozzá Horthy kultuszának építéséhez. Mindezt a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján megtenni, minden magyar áldozat emlékének megtiprása. Zsidóké és nem zsidóké egyaránt.
Középre akarja pozicionálni a zsidók közösségét – nyilatkozta Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke a Független Hírügynökségnek. Különleges időszak jön Magyarországon, szerinte minden párt a szavazatmaximálásra törekszik, ezért a szervezetüknek távol kell magát tartani a kampánytól.
A MAZSIHISZNAK nem kell minden kérdésben megszólalnia, de amikor szükséges, ki kell állni a közösség védelmében. Ezt tették az első Soros-kampány kezdetekor, figyelmezették a kormányt, hogy a Soros-plakátok kihelyezésével veszélyes játékba kezdett, felszabadít antiszemita indulatokat. A Pócs János-ügyben azért nem szólaltak meg, bár ezt néhányan elvárták volna tőlük, mert az elnök szerint ebben az esetben sokkal fontosabb az össztársadalmi tiltakozás. A Soros-kampányt azért lehet zsidókérdésként kezelni, mert a milliárdos bankár neve a szélsőjobboldali sajtóban zsidótoposszá vált. Éppen ezért, és a múltbeli történések okán, semmilyen módon nem kívánnak kapcsolatba lépni a Jobbikkal, ugyanakkor a kormánnyal muszáj kooperálniuk, de csak úgy, hogy eközben megőrzik és erősítik a zsidó öntudatot. Heisler a legfontosabb feladatát abban jelöli meg, hogy szervezetének meg kell akadályoznia a zsidóság asszimilációját, és a világi vezetésnek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy minél többen csatlakozzanak a közösségükhöz. A Sorsok háza projektből a MAZSIHISZ teljesen kiszállt, de Heisler azt gondolja, hogy a választásokig nem is fog történni semmi, üresen áll az egyébként impozáns épület.
Ön adott egy interjút a Klubrádiónak, ami megosztotta a zsidó közösséget, mégpedig azzal, hogy a Pócs János-féle gusztustalan akció kapcsán azt nyilatkozta, ne a hitközség legyen az első, amely megszólal és tiltakozik az ügyben. Megbánta azóta, hogy nem volt elutasítóbb? Azt is mondta, hogy majd januárban találkozik a kormány képviselőjével és akkor kifejezi nemtetszését…
Azóta már találkoztam kormányzati képviselővel, és üzentem vele…
De térjünk vissza az első mondatra: megbánta azóta, hogy nem volt határozottabban elutasító?
Hozzám nem jutott el ez a felzúdulás…
Akkor most szembesítem vele.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Ismétlem, nem jutott el, de ennek nincs is jelentősége. Mondanivalómat általában igyekszem tudatosan megfogalmazni, ezért vállalom ma is. Tudja a Mazsihisz, de személyesen én is gyakran szólalunk meg nagyon markánsan, és ha szükség lesz rá, ezt fogjuk tenni a jövőben is. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor úgy gondoljuk, hogy nem nekünk kell markánsan kifejtenünk véleményünket, ami különösen akkor igaz, ha a társadalom más szereplői már megtették azt. A hivatkozott interjúban én erről beszéltem. Körlevelet inkább a pápák szoktak írni, én azonban a zsidóknak küldtem, még a választási kampány elején egyet, éppen a második Soros-kampány startjánál. Arról írtam, hogy egy különleges időszak jön Magyarország életében: a pártok a szavazat maximalizálására fognak törekedni, ami egyben azt is jelenti, hogy félreteszik az valódi értékeket, és csak a szavazatok száma lesz számukra az érdekes. Szembesülnünk kell majd egy sor olyan dologgal, ami nekünk nem tetszik, ami zavar bennünket, mégis azt kértem levelemben, maradjunk higgadtak, ne hiszterizáljuk a helyzetet. Bizalmat kértem ahhoz, hogy a MAZSIHISZ akkor szólaljon meg, amikor úgy érzi arra szükség van. Bízzanak bennünk, mert az elmúlt években bizonyítottuk, hogy van bátorságunk megvédeni a közösség érdekeit. A konkrét ügyben, amiről a Klubrádió kérdezett, úgy gondoltam, hogy már olyan erős reakciók fogalmazódtak meg, olyan súlyos folyamatok, petíciók indultak el a társadalomban, ami miatt nekünk már nem kell erővel beleállnunk. Lesz majd még a jövőben olyan, ahol nekünk magunknak kell a zsidóság érdekeit megvédeni. Ha minden ellenvéleményben benne akarunk lenni, akkor olyanokká válunk, mint egy ellenzéki párt, és meggyőződésünk szerint ennek még a látszatát is el szeretnénk kerülni.
Ha másként fogalmazott volna, el is fogadnám a válaszát. Ha mondjuk azt mondta volna, hogy ebben a szörnyű ügyben elsőként a társadalomnak kell tiltakozni, nem pedig egy zsidó szervezetnek. Mert ez egy olyan kérdés, amit tényleg a magyar embereknek egységesen kell elutasítaniuk.
Ezt mondtam a rádióban.
Most nem egészen így hangzott, inkább ott éreztem a hangsúlyt, hogy ebbe a dologba most nem kell beleállni…
Nem, nem, nem… A gondolatom lényege éppen az, amit ön kiemelt: az elutasítás össztársadalmi feladat. Hadd egészítsem ki akkor a mondandómat. A MAZSIHISZ, már az első Soros-kampány kezdetekor, jelezte a véleményét. Jelezte, hogy ez a kampány káros, erősíti a gyűlöletet, ezért arra kértük a miniszterelnököt: állíttassa le a kampányt és szedesse be a plakátokat. Ennél egyértelműbben nem lehet elhatárolódni. Most, a második Soros-kampánynál tudom, csendben vagyunk. Miből adódik a különbség? Az első plakáterdő kihelyezése után úgy éreztük, nincs olyan jelentős civil szereplő, amelyik keményen szembe menne a folyamattal, s ezért gondoltuk úgy, hogy meg kell megszólalnunk. A második Soros-kampánynál már jobb és baloldalról is – hangsúlyosan nem pártokról, hanem gondolkodó emberekről beszélek – szóval mindkét oldalról többen hangot adtak a negatív véleményüknek. Ebben az esetben ezért nekünk már nem kellett erősíteni a társadalmi tiltakozást. Nem kellett, mert a MAZSIHISZ érdekvédelmi szervezet, az is akar maradni, és nem szeretnénk politikai szereplővé válni.
Igen, ez érthető, én azonban az egyébként is borzalmas Soros-kampány vadhajtásaként értékelem ezt a disznóügyet, ami önmagában is gyomorforgató.
Igen, ebben egyetértünk, de az őcsényi esetet sokkalta hangsúlyosabbnak tartom. Mi felhívtuk a figyelmet: nem jó, ha egy országban gyűlöletbeszéddel lehet találkozni, márpedig az őcsényi indulatok ennek a következménye volt.
Nem vitás, az őcsényi idegenellenes akció annyiban más volt, hogy akkor lényegében a miniszterelnök is kiállt a rasszista megnyilvánulások mellett, illetve ott fizikai atrocitás is történt. Akkor most inkább azt kérdezem: a Soros-kampányokat zsidókérdésként lehet, vagy kell értelmezni?
Nehezet kérdez. Formálisan nem az, a zsidó szó ugyanis nem hangzik el a kampányban, és az akció mögött húzódók rendre deklarálják, hogy ennek semmi köze a zsidósághoz. Mégis tudjuk, Soros neve az elmúlt húsz évben, különösen a szélsőjobboldali sajtóban, zsidó toposszá vált. Soros, a magyar társadalomban, a zsidó bankár emblematikus alakja. Márpedig így, ebből az aspektusból vizsgálva, veszélyes játék vele kampányolni. Mi erre hívtuk fel a kormány figyelmét, anélkül, hogy minősítettük volna magát a kampányt. Megjegyzem, megtették mások. Érdekes módon Soros egész mást jelent Amerikában, vagy Izraelben, mint Magyarországon.
Ahol szintén van Soros-kampány.
Igen. Izraelben Sorost, mint a palesztin szervezetek támogatóját támadják, vagyis az izraeli politika egészen más okból gyűlöli Soros Györgyöt, mint ami Magyarországon történik.
Azt mondja, hogy figyelmeztették a kormányt, milyen veszélyes játékba kezdett. Be is igazolódott a félelmük, szóval felerősödött a kampány által az antiszemitizmus?
Az első Soros-kampánynál, már a plakátok kihelyezésének másnapján megjelentek antiszemita feliratok. Nem tömegszerűen, de megjelentek. A közösségi médiában ugyanakkor ugrásszerűen megugrottak az antiszemita beírások. Olyannyira, hogy többen felkerestek, Budapestről és vidékről egyaránt, megfogalmazták félelmeiket, azt kérdezték, mi lesz, mi fog történni ebben az országban? Vagyis elkezdtek félni a zsidók. Ezzel együtt hazudnék, ha azt állítanám, hogy markánsan megemelkedett volna antiszemita incidensek száma Magyarországon.
Azt mondta, hogy máris üzent a kormánynak, bár január elején találkozik a képviselőjével. Mit üzent?
Államtitkári szintű kormánytaggal találkoztam, más ügyben, hiszen ezer szálon működünk együtt a kormánnyal. Szóval azt mondtam: az az attitűd, amit a részükről érzünk egy parlamenti képviselőjük megengedhetetlen bejegyzésével kapcsolatban, aggaszt bennünket.
Azt mondja, Önök együttműködnek több témában is a kormánnyal. Az csak a szélsőségesen gondolkodókra jellemző, hogy azt várják, semmilyen módon ne működjenek együtt a kormánnyal?
Ez a felvetés nélkülözi a realitásokat. Bár kétségtelen, van olyan vallási szervezet Magyarországon, amelyik így viszonyul a kormányhoz. A Mazsihisz, annak vezetése azonban azt a szervezet közgyűlése által is támogatott irányt fogadta el, hogy nekünk erősen kooperálnunk kell az ország vezetésével, ugyanakkor meg kell tartanunk azt a gerinces hozzáállást, amely erősíti a zsidó öntudatot, és amelyet az utóbbi években nagyon tudatosan alakítottunk ki. Higgye el, nem könnyű ezt a két irányt, a kooperációkat és a konfliktusok felvállalását egyszerre megvalósítani.
Ön kapott levelet Vona Gábortól, sőt reagált is egy közleményben a hitközség…
Igen, kaptam levelet hanuka alkalmából. Nem válaszoltam rá, mert egyébként sem szoktunk ünnepi jókívánságokra válaszolni. De hangsúlyozom: a Mazsihisz elvi döntése, hogy nem kívánunk párbeszédet a Jobbikkal. Ebbe tehát az sem fér bele, hogy elkezdjünk levelezgetni vele.
Csak azért, mert a másik zsidószervezet, válaszolt, igaz elutasítóan, a Jobbik levelére.
Hogy ezt miért tette, meggyőződésből, vagy egyfajta szervilizmusból, ezt válaszolják meg ők. Nekünk volt egy állásfoglalásunk: a MAZSIHISZ a választási kampány idején egyik párt ellen vagy mellett sem kíván tenni. Ehhez mi következetesen ragaszkodunk. Úgy gondoljuk, hogy még a kategorikus, nyilvános levélben történő elutasítás is közvetlen beavatkozás a választási kampányba.
Ez azt jelenti, hogy a MAZSIHISZ nem buzdítja a híveit egyetlen párt melletti kiállásra sem?
Amíg én vagyok az elnök, addig biztos, hogy nem. Mi csak arra buzdítunk, hogy az emberek menjenek el választani. Ez demokratikus kötelesség.
Mi az oka annak, hogy Magyarországon a zsidó közösséget a baloldalhoz sorolják?
Ennek jórészt történelmi okai és hagyományai vannak. A holokauszt után minden egyenlőséget hirdető politikai eszme vonzotta az üldözötteket. Ezt akkor a minden ember egyenlő a másikkal elvet képviselő baloldali eszmeáramlat jelentette, ami eleve oda vitte sok hívünket. A másik ok, hogy a közösségünknek az elmúlt huszonöt évben olyan vezetése volt, amely erősen a baloldalhoz kötötte a szervezetet. Ezen az elmúlt években változtattunk, persze nem úgy, hogy jobboldalra pozicionálnánk magunkat. A pártsemleges álláspontot tartom a helyesnek.
Ez sikeres?
Sokan érzékelik törekvésünket. Érzékelik, azt is, hogy a demokratikus szervezetekkel képesek vagyunk fontos szakpolitikai kérdésekben együttműködni.
Csökken egyébként a vallásgyakorló zsidók száma Magyarországon?
Most készül egy felmérés, nagyon várjuk az eredményt, de még nem ismerjük. Amit viszont biztosan tudunk, hogy a legnagyobb veszélyt a zsidó közösség számára az asszimiláció jelenti. Ha ez ellen nem tudunk tenni, Magyarországon fel fog oldódni a zsidóság. Felelősségünk tehát, hogy az asszimiláció ellen tegyünk.
Ez egyfajta különállást is akarna kifejezni?
Nem, dehogy. Korábban volt ilyen stratégia, mi viszont az integrálódást preferáljuk. Vagyis megtartjuk tradicionális értékeinket, ugyanakkor integrálódunk a többségi társadalomba.
A hanuka, a fény ünnepe a zsidó hitben. Mennyire van jelen a fény most a zsidóság számára Magyarországon?
Nagyon sokszínű a hazai zsidóság és rengeteg gonddal küzd. De a természetben is, a fények mindig az árnyakkal együtt járnak. Hiszünk abban, hogy egyszer eljön egy olyan kor, amikor már csak a fényeket lehet látni. Magyarországon ma öt zsidó hitközség létezik, mondhatjuk, gazdagok vagyunk e téren. Ezen felül számtalan zsidó civil szervezet működik, többségük nem túl erős, de hasznos munkát végeznek. Persze sok a vita a közösségen belül, amit én önmagában nem tartok bajnak.
Vita, vagy ellentét?
Hm. Hát ellentét is van, igen. Sajnos. A fő probléma: nagyjából százezer zsidó él itthon, mögöttük nagyon színes szervezetek vannak, mégis, a százezer zsidónak csak a tizenöt-húsz százalékát tudják megszólítani. Ez óriási gond. Talán ezért is vagyok kíváncsi a kutatási eredményekre. Eddig ugyanis senkinek nem sikerült eredményt elérni abban, hogy ezen a tizenöt-húsz százalékon túllépjünk. És senkinek ne legyen illúziója, ebben az EMIH megjelenése sem hozott változást. Próbálunk startégiát kiépíteni. A vezetés azt képviseli, hogy nekünk a változó világra nyitottan kell dolgoznunk. Nekünk mindenkit a közösségünk tagjává kell fogadni, aki oda akar tartozni. Higgye el, ez egy fontos mondat. Nem azt kell néznünk, hogy valaki vallásilag mennyire zsidó. Az a rabbik feladata. A világi vezetésnek az a fontos, valaki, a közösséghez akar tartozni, vagy sem. Igyekszünk ezért olyan szolgáltatásokat nyújtani, amellyel magunkhoz tudunk vonzani új híveket. Fejlesztenünk kell iskoláinkat, óvodánkat, és fejleszteni kell azt a szociális hálót, amely az idősebbek gondozásába tud besegíteni.
Ebben, mondják, komoly lépés lehetett volna a józsefvárosi pályaudvaron felépített múzeum, amely most már hosszú ideje ott áll, érintetlenül, kihasználatlanul. Ön szerint mi lesz vele?
Nem tudom. Valójában nem történik semmi. A Józsefvárosi projekt, amit valamikor szerintünk igen szerencsétlenül Sorsok Házának hívtak, egy fantasztikus építészeti alkotás. Maga a helyszín kiváló, hiszen alkalmas az oktatásra, alkalmas buszok parkoltatására, ami viszont a gondot okozza és okozta, hogy nem tudtunk a projekt vezetőjétől garanciát kapni, hogy a majdani oktatás és kiállítás hiteles lesz. Ezért mi kiszálltunk ebből a projektből, a nemzetközi tanácsadói testületben viselt tagságomról lemondtam, később ez a testület fel is oszlott. Nézze, úgy nem lehet felelősséget vállalni egy ilyen projektért, ha az ember nem tudja, mi zajlik benne. Itt tart az ügy, és szerintem a választásokig nem is lesz belőle semmi.
Vagyis immár távolról nézik, mi lesz a múzeummal?
Igen, távolról nézzük. Bár beszéltem kormányzati képviselőkkel, többek között magával a miniszterelnökkel is erről a kérdésről, elmondtam, szerintem milyen irányba kellene menni, hogy megvalósuljon végre a tervekből valami, de pillanatnyilag ezzel nem foglalkozik senki.
Hát akkor boldog hanukát.
Boldog hanukát és mindenki másnak boldog karácsonyt kívánok.
Heisler András a Mazsihisz elnöke nyilatkozott a Független Hírügynökségnek, és a Pócs-féle gyalázat kapcsán elmondta: ne a hitközség legyen az első, amely felemeli szavát az ilyen undorító megnyilvánulások ellen.
Ez a mondata, amely a Klubrádióban is elhangzott, megosztotta a közvéleményt, sokan azt mondták, a zsidó szervezeteknek kellene elsőként megszólalniuk ilyen ügyekben.
Szerintem igaza van Heisler Andrásnak, amiért nem repültek rá azonnal az ügyre.
Az antiszemitizmus ugyanis nem a zsidók ügye. Az antiszemitizmus minden tisztességes, normálisan gondolkodó ember ügye. Meg kellett volna szólalnia, már régen a köztársasági elnöknek, nem is a mostani Pócs-féle gyalázat kapcsán, hanem az egész Soros kampányról kellett volna véleményt mondania. Áder János azonban, mint minden más fontos ügyben, ezúttal is hallgat. Ő nagyobb távlatokban gondolkodik, a Föld és az emberiség megmentésén munkálkodik. Ami kétségkívül fontos feladat, bár felhívnám Áder úr figyelmét: az, hogy milyen világot hagyunk utódainkra, nemcsak a globális felmelegedésen, hanem egymáshoz való viszonyulásainkon is múlik.
Nem szólalt meg a házelnök, de hát mit is mondhatott volna.
És a pártok – már amelyik – is csak külön-külön tiltakoztak. Pedig, lásd a CEU melletti tüntetést, most lehetett volna sokakat megmozgató közös ügyet találni. Talán még a kormányra is nyomást lehetett volna gyakorolni. Mert az egy dolog, hogy a miniszterelnök hátizsákjában magával vitte Brüsszelbe 2,3 millió ember véleményét. (Már amennyiben tényleg ennyi támogató levél jött össze, merthogy ez sem biztos.) Ám feltéve, de meg nem engedve, fogadjuk el, hogy 2,3 millió honfitársunk nemet mondott az amúgy nem létező Soros-tervre. És a többiek? Akik nem ültek fel az uszításnak, és nem küldték vissza nemzeti konzultációs ívet? Vagy visszaküldték, de nyomdafestéket nem tűrő ábrákkal rajzolták tele? Az ő véleményüket miért nem vitte el Brüsszelbe a miniszterelnök?
Látszólag elkalandoztunk, a Mazsihisztől indultunk, a Pócs-féle undormánytól, és attól, hogy kinek kell ilyenkor megszólalnia. Ám csak látszólag eveztünk távoli vizekre, valójában ugyanarról beszélünk. Jelesül arról, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. Röhrig Gézát, az Oscar-díjas magyar film, a Saul fia főszereplőjét idézem:
„Auschwitzot nem az akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska, helyesírási hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a menekültekkel.”
Olyan országban, ahol nem jó zsidónak (romának, melegnek, péknek, brókernek, buszsofőrnek, főcsővezetőnek, stb.) lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.
Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség korábban határozott üzenetben utasította el a Jobbik és Vona Gábor Hanuka alkalmából küldött jókívánságait. A Mazsihisz eddig nem szólalt meg a Jobbik által küldött Hanuka-üdvözletek ügyében, most azonban közleményben fejtették ki véleményüket.
„Sokan kérdezték, miért nem foglal már állást a MAZSIHISZ is végre a Jobbik képeslapküldési szokásainak rendkívül nagy horderejű „ügyében”. Elmondjuk.
Vona Gábor pártpolitikus politikai számításoktól vezetve hanukai képeslapokat küldött ki. Köves Slomó pártos politikai számításoktól vezetve visszautasította a képeslapot és a jókívánságot.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nem vesz részt ebben a szinte már hagyománnyá nemesült, ugyanakkor kissé kiszámíthatóvá vált társasjátékban, mert híveinkkel éppen a Hanukát, a fények és a csodák ünnepét tartjuk, orvosi műszert adományozunk a Bethesda Gyermekkórháznak és közösen gyújtunk gyertyát budapesti és vidéki közösségeinkben, köztük vasárnap Gyöngyösön, görög katolikus és moszlim barátainkkal, szociális projekteket és adományszállítást támogatunk.
2007. december 3-án arról írt a Független Hírügynökség, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) vezetői bejelentették: nem vesznek részt kedden az államfő hagyományos ebédjén, amelyre a történelmi egyházak képviselőit hívták meg.
A Mazsihisz három vezetője hétfőn nyílt levelében közölte, hogy távol maradnak. Indoklásuk szerint azért, mert Sólyom László korábban nem írta alá a polgári törvénykönyv gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását.
A köztársasági elnök sajnálja, hogy a Mazsihisz vezetői nem lesznek ott a keddi ebéden.
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetői nyílt levelükben azt írják: szerintük Sólyom László megakadályozta a törvény mielőbbi hatályba lépését, és „fontosabbnak tűnik számára a gyalázkodók vagyoni viszonyainak védelme, az esetleges nagyszámú pertől való megóvása, mint a megalázottak és megszomorítottak méltóságának védelme”. Feldmájer Péter elnök, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató remélik, hogy a közeljövőben személyesen is kifejthetik álláspontjukat a köztársasági elnöknek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban.
A Köztársasági Elnök Hivatal ugyancsak nyílt levélben válaszolt. Ebben az olvasható: Sólyom László sajnálja, hogy a Mazsihisz vezetői nem lesznek ott a közös ebéden. Pedig a találkozót azért szervezik, hogy a történelmi egyházak képviselői elmondhassák véleményüket aktuális és közérdekű ügyekről.
Ahelyett, hogy egyenrangú magyar állampolgároknak tekintenék ezt a közösséget, akiknek tagjai épp úgy élnek, dolgoznak, mint más honfitársaink, azzal a különbséggel, hogy máskor tartják (ha tartják) vallási ünnepeiket, mint a keresztény többség.
Ezt olvasom a MAZSIHISZ honlapján:
Mai születésnapos: Mark Knopfler, a rock and roll magyar-zsidó óriása
Azt már megszoktam, hogy „mindenki magyar”. Elég, ha csak a neve hangzik „úgy”, vagy születési helye valahol a Kárpát-medencében volt. Egyeseket nevük magyar(os) hangzása miatt tartanak magyarnak pl. George Cukor, George Pataki, vagy Nicolas Sarkozi, akik egy szót sem tudnak magyarul. Aztán ott van Bernard Schwartz Bernát (Tony Curtis), aki viszont new yorki születése ellenére, családi környezete révén egész jól értette a magyar nyelvet. Sőt, filmjeiben (pl. „A minden lében két kanál” tv-sorozat) rendszeresen volt valami magyar utalás, főleg a kajákra. Tony Curtis-t világszerte általában „magyar”-ként ismerik, és nem „zsidó”-ként.
Meglepő, épp most, amikor idén emlékezünk a Kiegyezés egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb eredményére, az emancipáció 150. évfordulójára, vajon miért kell „zsidózni”? Miért próbálják épp a MAZSIHISZ-en belül és keresztül a 150 évvel ezelőtt törvénybe iktatott „izr. (izraelita) felekezeti” megnevezést tudatosan kiirtani? Az emancipáció, a felekezeti egyenlőség indította el az Aranykornak nevezett 50 évet (1867-1918), mely felvirágoztatta Magyarországot és benne az izraelitákat. A Kiegyezés legnagyobb vívmány az izraelita vallás teljes jogú elismerése, és ezzel tagjainak a magyar nemzet részévé tétele. A Ferenc József császár és király által szentesített törvénytől számítva az „izraelita vallású magyar állampolgárok” volt a hivatalos megnevezés. Ezt rúgta fel 1919-20-ban a király nélküli királyság, amikor izraelita vallású tagjait a pejoratív „zsidó” jelzővel kezdték illetni, és „faj”-nak tekinteni. Ez volt az igazi fordulópont a kiközösítés felé, nem pedig a numerus clausus. A „zsidótörvény” kifejezés is eleinte csak a közbeszéd része volt, amit aztán átvett a hivatalos történetírás is. A Holocaustot túléltek többségét is a ferencjózsefi emancipációs törvény tartotta Magyarországon, mert úgy érezték ők a magyar nemzet (szerves) része. Magyar az anyanyelvük, ezt a himnuszt ismerik, minden ide köti őket, ez a hazájuk. A „zsidó” szinte tiltott szó, jelző volt az 1989-es rendszerváltásig. Majd azt követően, eleinte még felháborodtak, amikor a parlamentben valaki bekiabálta, hogy „zsidó”. Aztán igen gyorsan elfogadott és általános jelző lett ez a pejoratív, antiszemita kifejezés. Magyarán a jelenlegi fiatalság szembe köpi szülei, nagyszülei emlékét, akiket épp ezzel a szóval közösítettek ki a nemzet testéből.
Ahelyett, hogy egyenrangú magyar állampolgároknak tekintenék ezt a közösséget, akiknek tagjai épp úgy élnek, dolgoznak, mint más honfitársaink, azzal a különbséggel, hogy máskor tartják (ha tartják) vallási ünnepeiket, mint a keresztény többség. A magyar lakosság többsége sem vallásos, de hagyományként tiszteli és tartja a Karácsony, Húsvét ünnepét, valamint a születés (megkeresztelés) és a halál bevett, megszokott (egyházi) formáit. Az egyik vasárnap, a másik szombaton megy a templomba, ha egyáltalán megy, és tartja a vallási ünnepeket.
Jó lenne ezen elgondolkozni, mely nagyban hozzájárulhatna az antiszemitizmus visszaszorításához. Ebben a miniszterelnök járhatna élen, aki a jövőben nem a „zsidóit”, hanem az ország izraelita felekezetű tagjait védené meg.
Térjünk vissza „…a mi fiunkra, Mark Knopfler-re, a rock 69. évébe lépő hercegére…” (idézet a Mazsihisz honlapjáról).
Mint az angol, német és magyar nyelvű (wikipédiás) életrajzából kiderül: Mark papája (Ervin Knopfler) izraelita vallású magyar volt, mamája (Louisa Mary Laidler) pedig angol. Tehát, Mark „félzsidó”, sőt, miután a mama keresztény volt, így származása (az izraeli Főrabbinátus szerint) nem tekinthető „zsidó”-nak. Sőt, azt sem tudjuk, hogy Mark és testvérei (David -1953, és Ruth – 1947) milyen vallásúnak születtek. Igaz, ennek napjainkban a nyugati, demokratikus, liberális világban, társadalmakban semmi jelentősége. A Mazsihisz cikkét olvasva a 60-as évek vicce jut eszembe, amikor (a szovjet pártvezér) Hruscsov dicsekszik (az amerikai elnök) Kennedy-nek, hogy a Szovjetunióban nincs antiszemitizmus.
Hruscsov: Nálunk nincs antiszemitizmus. Még az Állami Filharmonikusok között is 14 zsidó muzsikál. A ti zenekarotokban hány zsidó van? Mire Kennedy: Fogalmam sincs.
Így vagyok Markkal is, akinek zenéje és előadó művészete elbűvöl, nagyon szeretem, függetlenül származásától.
Ezzel szemben a Mazsihisz szerző megjelölése nélküli írása szerint „…..Az apukája építész volt, kiváló sakkozó és marxista és zsidó. Ez nem ígért sokjót neki a Horthy-világ második felében Magyarországon, épp időben, 1939-ben hagyta el Magyarországot. (Mark) Knopfler visszaemlékezései szerint a zsidó hitből nem sokat, a szintén zsidó Marxból annál többet kap tőle útravalóul…”
Eszerint Knopfler Ervin nem volt vallásos. Sőt, inkább ateista volt, ha fiának a marxizmust adta útravalónak. 1938-ban volt az első zsidótörvény Magyarországon, és a szerencsés papa még időben (1939) el tudta hagyni szülőföldjét.
Emlékeztetőül.
Az 1938: XV. törvénycikk „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselte, és május 29-én lépett hatályba. A törvény indokolása és szövege is vallási alapon definiálta a „zsidó” fogalmát, a szöveg az 1919. augusztus 1-je után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette. Ezzel már az első zsidótörvényben megjelentek a faji alapú meghatározás csírái. (forrás: Holocaust Magyarországon)
Az 1939: IV tc. „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” (második zsidótörvény) május 5-én jelent meg. A jogszabály nagyrészt faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak, bár a vallási hovatartozás is fontos viszonyítási alap maradt. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt. A törvény indokolása nem hagyott kétséget afelől, hogy a törvényalkotó a zsidóságot egyetlen, megbonthatatlan faji csoportként látja. (forrás: Holocaust Magyarországon)
Mindezek ismeretében nagyon meglepett a magyar nyelvű wikipédia Mark apjára utaló ismertetése:
Apja, Erwin Knopfler (1909–1993) Magyarországon született zsidó mérnök volt, anyja angol. Apjának politikai nézetei miatt kellett távoznia Magyarországról.
„zsidó” mérnök – az milyen? Vajon a magyar nyelvű wikipédia miért nem nevezi meg azt a történelmi időszakot, amikor Mark papájának „politikai nézetei miatt” kellett Magyarországról távoznia? Ezért a megfogalmazásért miért nem tiltakozik senki, akár párt, szervezet, vagy egyszerű (tisztességes) földi halandó a mai Magyarországon?
Ugyanakkor, mintha valamiféle „pozitív diszkrimináció” jelenne meg a Mazsihisz által közölt cikkben Mark Knopfler származásával kapcsolatban, aminek ma már nem volna szabad, hogy a magyar közélet és közbeszéd része legyen. Erről ugyancsak egy vicc jut az eszembe, mikor a jereváni rádiótól megkérdezték:
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
