Matolcsy György Archives Page 9 of 10 › Független Hírügynökség

Viccelődik a szakma a Matolcsy-terven

-

2018-07-12

Többen elhárították, hogy véleményezzék az MNB versenyképességet növelni hivatott dolgozatot. Akik vállalták, azok helyenként „tanúi” magasságba emelkedve kommentáltak: „a nép ellensége”, másnál a kognitív disszonancia példáját látják.

Féltucat ismert közgazdászt, egyetemi oktatót, rendszeresen nyilatkozó befektetési szakembert, kutatót kerestünk, hogy véleményt kérjünk a Magyar Nemzeti Bankban jegyzett, kedden napvilágot látott száz oldalas dolgozatról. Ez Magyarország versenyképességi fordulatának feltételeit és a javasolt intézkedéseket veszi sorra 180 pontban, több nagy területre (például adózás, oktatás, egészségügy, demográfia, közigazgatás) bontva.

A miniszterelnök által életre hívott Versenyképességi Tanács számára készült jelentés lényege, hogy vagy végrehajtja az ország a javasolt reformokat, és akkor tartósan magas növekedéssel 2030-ra eléri Ausztria akkori fejlettségének 80 százalékát, vagy marad a jelenlegi pályán alacsony növekedéssel, és beszorul mostani helyzetébe. Ismertetőnk az MNB-tanulmányról itt olvasható, véleményírásunk pedig itt.

Az eddig megjelent kommentárok többsége arra a következtetésre jutott, hogy a célok és főleg a felvázolt javaslatok

homlokegyenest szemben állnak a nyolc éve látott kormányzati politikával,

főleg az oktatásban és az egészségügyben. Amely politika megalapozásában miniszterként, majd formálásában MNB-elnökként Matolcsy György mélyen részt vállalt.

A felkért szakemberek többsége szabadságára hivatkozva hárította el a véleményezést, akadt, aki éreztette, hogy örül, amiért még nem olvasta, s volt, aki közölte: a megjelent híradásokat megismerve nem is érdekli.

Ketten álltak kötélnek, a beszélgetések helyenként kisiklottak a szakma komoly pályájáról. Molnár László, a GKI vezérigazgatója szerint a Matolcsy jegyezte anyag szép álmok gyűjteménye. Ausztria jelzett „befogása” nem reménytelen, de kéne hozzá a sógorok némi közreműködése, például „egy kis válság” náluk – mondta.

A kutató szerint is szöges ellentétben áll a jelenleg is folytatott gazdaság- és társadalompolitikával az MNB-s feladathalmaz. Egyébként pedig az oktatásban 10-15 év, az egészségügyben ennél is hosszabb a mély reformok „kifutása”,

a 2030-ig szóló kitekintés nem értelmezhető

– mondta.

Egy harmadik kutató, aki – mint mondta, nem olvasta a művet – egyedül a többedszer előkerült „utoléréses” célt kommentálta: „nettó marhaság”.

Ha mára ennyit tudtak kihozni a gazdaságból, ami pár év múlva – reformok nélkül – 1,4 százalékos éves növekedésre elég – ahogyan az MNB-ben írják -, akkor

a kormányt el kell csapni, mert az ilyen kormány vezetőjével együtt rossz

– fordította le a maga értelmezésére Matolcsy állítását a GKI vezérigazgatója. Ez a kormány és a miniszterelnök tehát

„a nép ellensége”

– fűzte hozzá Molnár László a régi frazeológiát idézve.

Osztja ezt a gondolatmenetet Felcsuti Péter, volt bankvezető. Elképzelte azt a jelenetet, amikor Orbán Viktor elolvassa és megérti a matolcsyi kritikát. Szerinte azonban ez egyikükben se fog törést okozni. Ez maga a kognitív disszonancia: eddig a „hazát mentettük”, most következhet a dinamizálás, a versenyképesség feljavítása – mondta a bankszövetséget is évekig vezető bankár.

Matolcsy időről időre előáll ilyen nagy szabású programmal (két éve az MNB már készített egy rövidebb áttekintést),

ami Orbánnak nagyon tetszik, aztán nem történik semmi

– így Felcsuti Péter. Szerinte Orbán politikája, felfogása tökéletesen alkalmatlan a felvázoltak végrehajtására, de kétséges, hogy egyáltalán lenne benne szándék erre.

Mindent centralizáltan, az érintettek (tanárok, egészségügyiek, vállalkozások érdekképviseletei) nélkül, velük nem egyeztetve, de erőszakosan átnyomva nem lehet eredményesen átalakítani ilyen nagy rendszereket – mondta még.

Molnár László jól érzékelhető iróniával értelmezte azt a javaslatot, hogy lényegében a teljes közoktatást legalább két nyelvűvé tegyék, noha egyre kevesebb a nyelvtanár. Szerinte ez nem azt jelenti, hogy a magyar gyerekek fognak angolul felvételizni a középiskolába, majd ott érettségizni, hanem azok,

akik az összeomló Nyugatról ebbe a csodálatos, prosperáló országba menekülnek.

Amúgy a GKI vezérigazgatója szerint ez a javaslatcsomag arról szól, hogy Magyarország ellen egy sor kötelességszegési eljárást indított az unió a felzárkózást szolgáló támogatások elszórása miatt. Például mert a 16 évre leszállított tankötelezettség és a szakképzés „reformja” következtében felszökött a mindenféle tudás nélküli, sőt, félanalfabéta fiatalok idő előtti kiáramlása az iskolákból. Matolcsy javaslata, hogy ezt az arányt a felére kell csökkenteni, ugyan szembe megy a kormányzati felfogással, de legalább bemutatható Brüsszelben, hogy „ezt tervezzük”. Legfeljebb nem teljesül ez se, és ha több ilyen lesz, rá lehet fogni erre a program kudarcát – mondta Molnár László.

Felcsuti Péter egyetlen pozitívumot fedezett fel a munkában. Azt, hogy a döntéshozók környékén

felismerték: baj van.

Közeleg az idő, amikor az uniós támogatásoknak ebben a bőségben és a mostani feltételekkel végük lesz, és akkor leáll a növekedés legerősebb motorja.

Matolcsy őszinte beismerésben, de számít ez bármit?

Bak Mihály

-

2018-07-11

0

Matolcsy őszinte beismerésben, de számít ez bármit?

Büntetőeljárásban ismerik ezt a kifejezést, amikor a (nem feltétlenül értelmileg) terhelt megvallja vétkét, megváltva ezzel a későbbi büntetés egy részét. Fogalmam sincs, mi járt Matolcsy György fejében, amikor papírra vetette most nyilvánosságra hozott 180 lépéses javaslatukat a versenyképesség elérése érdekében. Ami azt illeti, azt se tudom, az ő fejéből pattantak-e ki a száz oldalas mű alapvetései, vagy ő csak aláírta a kevés megmaradt jó szakember apparátusa által a jegybankban készített javaslatokat.

Az mindenesetre egyértelmű, hogy ez az összeállítás, amit kedden legott meg is vitattak a pénzügyminiszter és az innovációs miniszter társaságában, súlyos beismerése annak, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája maga a zsákutcába vezető út. Ergo minden, amit

eddig csináltak, és amit – ismét csak Matolcsy vezetésével – a magyar „tündérmeséről” hét év alatt összeálmodtak, az a tartós leszakadáshoz vezet.

Fehéren-feketén leírják, hogy ha az ország nem hajtja végre az általuk javasolt reformot, akkor huss, elillan a növekedés, és bottal üthetjük a sógorok lába nyomát (az azért önmagában vicc, hogy az elmúlt időben ahány megnyilatkozás, annyiféle időpont az utolérésről; a hatvanas évektől e tájékon jól ösmerjük ezeket a vágyvezérelt, az akarat mindenhatóságában mélyen hívő gondolkodást).

A javaslat hemzseg az olyan tételektől, amelyek szöges ellentétei az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikájának. Nem csak úgy általában javítani a közoktatást (és nem köznevelést, ahogyan a fideszi újbeszél mondja), hanem a minden képzettség nélküli korai iskolaelhagyást csökkenteni, digitális ismeretek oktatása, általánossá téve a legalább kétnyelvűséget a tanításban, hogy csak néhányat említsek.

Vessük ezt össze a 16 évre leszállított kötelező oktatási idővel, a pocsék minőségű „kincstári” tankönyvekkel, a mindent eluraló centralizációval, az iskolák önállóságának kiirtásával, a kizárólag a hűségen alapuló személyi döntésekkel (amely már az ötvenes-hetvenes évtizedek ijesztő kontraszelekcióját idézi fel). Nem beszélve a Parragh-féle elmebeteg „szakképzéssel”.

Nem sorolom. És ez csak egyetlen terület, ne is beszéljünk az egészségügyben, mondjuk, az „alapszűréseket mindenkinek” javaslatáról, miközben súlyos betegségek első lépésére, a megfelelően gyors diagnózisra sincs pénz (meg aki megcsinálja).

Jellemző, hogy talán a legkevesebb (a fentiekben idézett) konkrétum éppen magukban a javallt gazdasági intézkedésekben van. Persze, hisz ekkor még inkább kiviláglana az eddigi gyakorlat értelmetlensége, de legalábbis iszonyatosan pusztító mivolta. Az, hogy gyorsuló sebességgel éljük fel a jövőt, és ijesztően közelg (cca három, esetleg négy év múlva),

amikor hirtelen zuhan be a magyar gazdaság szinte egyetlen támasza, az uniós támogatás.

És persze ha konkrét gazdasági intézkedések sorjáznának a színes-szagos ábrákkal teletűzdelt dolgozat lapjain, akkor válaszolni kellene (no, azért így is) korunk egyik legfeszítőbb kérdésére (az után természetesen, hogy „mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben?”), hogy

mibű?

Merthogy Matolcsy és csapata a szerintük is itt lopakodó lecsúszás-veszély elkerülésére javasolja a minimálisan is több ezer milliárdos csomag(ok) véghezvitelét, de a dolgozat logikája alapján ennek végeredménye teremtené meg a tartós növekedést, vagyis ekkor lenne annyi többletpénz, ami viszont annak előtte kellene.

Ezt az ellentmondást nem ártana feloldani. Mert erre nem elég a kádári „reform” földszintes bölcsessége, a

„dolgozzunk többet és jobban, elvtársak!”,

aminek jegyében ’85-86-ban sikerült megduplázni az államadósságot.

Tekintsünk el pár pillanatra

a kormányzati gazdaságpolitikához Orbánnak amúgy nyolc éve ténylegesen fülbe súgó

Matolcsy szerepéről és megítéléséről. Arról, hogy mennyire ciki, amikor a világ szinte minden pontján a legkomolyabbnak elismert intézmények egyike, a központi bank élén nálunk olyan ember áll, akinek nem hogy összesúgnak a háta mögött sokat mondó szemjátékkal kísérve, hanem a szakma nagy része egyszerűen kiröhögi. Mert – mondják – az ilyen poszthoz nélkülözhetetlen tudásmélység hiányzik nála, a tudományos tanok (még ha kockázatosan újítók is volnának) helyét fantazmagóriával tömi ki. (Néhány korábbi „csoda” a jelzett személytől itt olvasható.) Amikor a közgazdasági tudományosság jeles, és nem megfontolatlan véleményalkotásáról ismert tagja azt mondja négy szem közt, hogy „ez egy idióta”, a mindenfelé mesélt különféle sztorikat pedig hagyjuk is, akkor el kell gondolkodni jövőnkön.

Beszéljünk inkább arról, mennyire komolyan vehető ez az egész dolgozat, amely – kétség ne legyen iránta –

tényleg időben érkezett, ha nem a huszonnegyedik órában.

Mert amíg folytatható az országos emberkísérlet és pilótajáték (felül ömlik az uniós pénz, az alsó négymilliótól még van mit elvenni), addig mehet a bohóckodás a tudatlan törzsi varázsló hozzáértéséhez mérhető magabiztos „társadalomátépítéssel”, a voluntarista reformok és tervek sorozatával.

Amihez szépen hozzásimul a Matolcsytól amúgy, hmm, távolságot tartó Varga főpénzügyér is, aki arról beszélt – az orbáni álmot delirálva – ma, hogy „Magyarország 2030-ra Európán belül az öt legjobb ország közé kíván kerülni, ahol érdemes élni és dolgozni”.

Holnap azonban szembejön a valóság.

„Szülessen több magyar gyermek” – ezt most olvasni is kínosan röhejes vágyálom, de nemsokára maga lesz a rémálom, amikor azt látjuk, hogy ennek semmilyen alapja sincs a tömeges nyomor és kimenekülés közepette.

Mert ez a XIX. század végi-XX. század eleji időket idéző orbáni újrendiségi világképkép és a modern kor kíméletlen követelménye

kábé úgy passzol egymáshoz, mint a kőbalta az információs társadalomhoz.

A történelem bőséges bizonyítékkal szolgál arra, hogy prosperitás, hogy ne mondjam boldog társadalmi viszonyok közepette folyamatos fejlődés csak olyan viszonyokban lehetséges, amelyeknek minden elemét éppen most számolja fel a NER. A versenyt, s nem csak a gazdaságban, hanem a szellem világában is, az autonómiát az élet minden területén, a félelem nélküli alkotó szabadságot, a szó eredeti értelmében vett meritokratizmust satöbbi, satöbbi.

Kevésbé elvontan. Korszerű tudáson alapuló, digitális közszolgáltatásokra épülő társadalomban, az éppen szükséges méretűre fogott bürokráciával (most n+1-ik alkalommal beszélnek százezres tömeg átirányításáról a magángazdaságba) egyre hatékonyabban termelő gazdaság – nagyjából ezeket irányozza elő a Matolcsy-féle terv – némethszilárdokkal és mészároslőrincekkel, folyamatosan centralizáló hatalmi berendezkedéssel, mind pazarlóbb és rohamosan leépülő, sőt, szétzüllő közigazgatással és persze az ország szétlopásával, nos, ez

pont annyit ér, mint a bolsevik rezsimek akárhány ötéves terve a már akkor is „hanyatló” Nyugat közelgő megelőzésének ábrándjával.

Innen nézve voltaképpen mindegy is, mi jár Matolcsy fejében.

Matolcsy nagyot álmodott a versenyképességről

Bak Mihály

-

2018-07-10

0

Matolcsy nagyot álmodott a versenyképességről

Beismeréssel és szinte vádirattal egyenértékű 180 pontos versenyképességi csomagot közölt az MNB. Ebből kiderül: sem az oktatásban, sem az egészségügyben, sem másutt nem jó pályán haladt eddig az ország. A cél ismét Ausztria utolérése, de már nem teljesen. Vágyak minden mennyiségben.

„Számos kísérlet ellenére sem Magyarország, sem a közép-kelet-európai régió nem tudott fenntartható módon felzárkózni. A fenntartható felzárkózás összetett folyamattá vált” – ezzel a mondattal vezeti fel száz oldalas – látványos ábrákba szerkesztett – munkáját a Magyar Nemzeti Bank. Célja az ország versenyképességének javítása 180 pontban. Arra a kérdésre nem válaszolnak, hogy miért a monetáris (árfolyam-) politikáért felelős – a kormánytól elvileg független – jegybank készít ilyet, és miért nem a gazdaságfejlesztésért tartott minisztérium vagy maga a kormány.

Ez ismét azt az érzületet támasztja alá, hogy a kormány gazdaságfejlesztésének központja változatlanul Matolcsy György, nem pedig a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium.

A feladat összetettségét szemlélteti az MNB ábrája.

Ha valakinek ismerős lenne, nem téved.

Azt közleményében az MNB is leszögezi, hogy a versenyképességet javító intézkedések hatása gyakran hosszabb távon jelentkezik. Azt nem tudni, ez hány év lenne, mindenesetre bő hét éve Matolcsy, illetve az általa akkor vezetett nemzetgazdasági tárca már közzétett effélét, amelynek alapján éppenséggel nem is lenne szükség se 180, se bármennyi pontra a versenyképességi fordulathoz. Amely egyébként már meg is történt, legalábbis Varga Mihály nemrégiben bejelentette. Igaz, előtte ismét csak Matolcsy még az idei év feladatának jelölt meg.

Abban nincs változás, hogy a cél változatlanul Ausztria befogása, de már csak 80 százalékig. Ez se először kerül terítékre, bár abban van némi vita, hogy az 12, netán 50-60 év múlva következhet be.

A 180 pontból megtudjuk egyebek mellett, hogy

a diákok képzettsége rossz
sokan hagyják el idő előtt (képzetlenül) az iskolát
kevés a diplomás
túl sokat költünk saját pénzből az egészségünkre
túl sokan hagyták el az országot
mégis segíteni kéne a nyugdíjhoz közelítők munkavállalását
az agyondicsért külföldi tőkebefektetések elsősorban alacsony értékteremtő képességű ágazatokba jönnek
hiba eltörölni a cafeteria egy részét
hiba az energiatakarékosságra jutó uniós pénzt elvenni a lakosságtól és a középületekre költeni.

A gazdasági növekedés két lehetséges pályáját és modelljét ismerteti a következő ábra, amiből megtudjuk, hogy mennyivel fogunk több értéket előállítani.

Forrás: MNB Megj.: PPP=az árkülönbségeket kiszűr vásárlóerő-paritás

Mindehhez tartósan 4-4,5 százalékos éves gazdasági növekedést jövendölnek az MNB-ben, amit egyetlen komoly elemzés se támaszt alá (és már a kormányban sem hisznek benne, bár „túl is tolják”).

Mindenesetre ehhez hatékony államot, kisebb bürokráciát (és sok mást) tart szükségesnek az írásmű, újabb adóreform mellett.

Ebben írják egyebek közt, hogy a nyugdíjazáshoz közelállók alkalmazását ösztönözni kell. Nos, a kormánytöbbség éppen most készül eltörölni (januártól) a 25 éven alulik és az 55 éven túliak alkalmazásához járó adókedvezményt.

Magas színvonalú közoktatást látna szükségesnek az MNB. Ha ez így kevés lenne, leírják, hogy a különféle nemzetközi mérések tanúsága szerint a diákok megtanulják ugyan a tananyagot,

„de megfelelően alkalmazni nem tudják a valós életből vett példák esetében”.

Eddig ilyet kormányoldalon nem hallottunk.

Az is csupán a „tudjukkik” bírálata volt, hogy az oktatásnak csökkenteni kellene a társadalmi és gazdasági háttérből adódó különbségeket. Sőt,

a korai (ráadásul képzettség nélküli) iskolaelhagyást pedig a mostani felére kellene mérsékelni,

ami az elmúlt években emelkedett erre a 12 százalékra.

Több tanító, képességfejlesztés az iskolákban, de ami igazán előremutató igény, az az, hogy minden tárgyból lehessen angolul felvételizni és érettségizni. (Arra nem térnek ki, honnan veszik az ehhez szükséges rengeteg angoltanárt.) Sőt, minden régióban két- vagy több nyelvű képzést vizionálnak.

Az se az Orbán-Parragh-féle – jelenleg is hatályos – oktatáspolitika dicsérete, hogy a diplomások számát 30-ról 40 százalékra kell emelni, a felsőoktatásban pedig több, mint 50 százalékkal növelnék a ráfordítást.

A modern egészségügy alaptétele, hogy a háztartások közvetlen kiadását 28-ról 18 százalékra kell mérsékelni. Ez – egyes becslések szerint nem is 28, hanem 40 százalék körüli – az elmúlt években indult gyorsuló növekedésnek. Az MNB kialakítaná (!) a valós költségekre épülő finanszírozást, felülvizsgálná a kórházi teljesítményvolumen-korlátot, átlátható (?) bérezést javasol, és persze mindenféle szűrést minden országlakosnak.

Mindemellett adókedvezményt sürget a vállalati egészségügyi csomagokra és a magán egészségbiztosításnak. Szólni kéne a nem messzi Parlamentbe, hogy mégse töröljék el a cafeteriát (legalábbis éppen ezeket a kedvezményeit).

Szülessen több magyar gyermek – adta ki a jelszót az MNB, ennek jegyében a mai több, mint duplájára növelné (és minden csöppségnek megadná) a bölcsődei helyet. Népszerűsítenék a gyerekvállalást, és „elemeznék” a családtámogatási rendszert.

Még több foglalkoztatottra lenne szükség, és ennek egyik eleme a külföldre költözöttek „hazacsábítása”, de legalább 100 ezren közülük. (A KSH még ma is alig több, mint 100 ezer tartósan künn dolgozó magyart regisztrál, ezek szerint szinte mindenki haza is térne. Vagy valóban ennek többszöröse ment el.)

Az iparstratégia fejezet alaptézise maga a 8 éves kormányprogram teljes csődjének beismerése. A hazai vállalatok értékteremtő képessége alacsony – állapítja meg. Annak ellenére tehát, hogy másról se szólnak az ágazati programok, mint a kkv-k támogatása. De: a működő tőke

„az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.

Ehhez képest másodlagos, hogy ezúttal se maradnak el a Matolcsytól megszokott, semmilyen számítással se alátámasztott szép nagy számok. Ötezer új kisvállalat, ezer új közepes cég, plusz 10 ezer exportáló kkv, importarány 60 százalék alá csökkentése.

A végére is tartogat egy önbeismeréssel felérő célt az MNB. Az energiahatékonyság javítása érdekében sürgetik az ezer euróra jutó energiafelhasználás 150 kilóra csökkentését (azt nem írják, mennyiről) 2030-ig, például nyílászárók cseréjével. A kormány tavaly döntött úgy, hogy a kifejezetten a széles lakossági körnek szánt energiahatékonysági célú szekérderéknyi uniós pénzt inkább saját épületeire költi el.

Bréking nyúz, július 2. – Tudósítás a másik valóságból

FüHü

-

2018-07-02

0

Bréking nyúz, július 2. – Tudósítás a másik valóságból

A jó memóriával rendelkezők számára érdekes emlékeket felidéző személy, Boros Imre jól megvédte a Matolcsy-vezette jegybankot, s kiállt amellett, hogy igenis Soros és a hasonszőrűek politikai bosszújának lehetünk a tanúi. Simicskó István volt honvédelmi miniszter alaposan megtámadta a liberálisokat, akik a nemzettudatot akarják eltörölni a fiatalokban. És képzeljék el! Egy muszlim nő hidzsabban kebabot főzött egy svéd tévében, egy keresztény ünnepen.

Magyar Idők – Simicskó István: A liberálisok a nemzettudatot akarják eltörölni

Gyermekeinket egészséges nemzettudatra kell nevelni, de ehhez tisztában kell lennünk saját nemzeti közösségünk értékeivel – hangsúlyozta Simicskó István kormánybiztos a lapnak adott interjúban Orbán Viktor megbízására egy egészséges, hazafias nevelési módszertan létrehozásán dolgozik.

Ebben a globalizált, túlzott mértékben liberális elveket valló világunkban nagy erők ügyködnek azon, hogy ne a közösségeket, a nemzeti közösséget, a családokat és a nemzettudatot erősítsék.

Nagyon sok jel mutat arra is, hogy a nyugati civilizáció alapvető problémája leginkább a hitehagyottság. Ennek persze vannak jelei, és én azt gondolom – mondta – , hogy a gyermekeinket alapvetően egészséges nemzettudatra kell nevelni, ami azzal kezdődik, hogy tisztában vagyunk a saját nemzeti közösségünk értékeivel, tehát értékrendet tudunk átadni nekik. Keresztény emberként a hitet nagyon-nagyon fontosnak tartom, hiszen hit nélkül az életünk nem lehet teljes. Elgondolkodtató viszont az, hogy a legtöbb iskolás diák alig tud a nemzeti értékeink vagy a hungarikumok közül valamit is megnevezni. Pedig az ilyen típusú közismereti, értékalapú oktatásra is szükség van, a kormány szándékai pedig egyértelműek ebben a kérdéskörben:

a hazafias nevelés kulcsfontosságú a magyarság megmaradása szempontjából.

PestiSrácok – Boros Imre: Soros és a pénzhatalmi elit áll a forint elleni spekuláció mögött

A mostani forintgyengülés mögött részben világgazdasági folyamatok, részben migránsügy miatti politikai bosszú áll – nyilatkozta a portálnak Boros Imre közgazdász.

„Már 2012-ben megtapasztalhattuk azoknak a bosszúját, akik minket a nyugati féltekén nagyon nem szeretnek. Itt elsősorban Soros Györgyöt szokták emlegetni, de rajta kívül vannak még jó néhányan. Tudjuk, hogy a V4-ek diadalt ültek a legutóbbi EU-csúcson, hiszen a migránsügyi tárgyalások úgy alakultak, ahogy nekünk kedvező. Nyilvánvaló, hogy ezt az egyezséget ezek a pénzügyi körök már jó előre tudták. Úgy gondolták, hogy beiktatnak egy kis „büntit”. Ez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy elkezdenek nagy volumenben eladni magyar államkötvényeket, amit átváltanak euróra és dollárra. Ezért kialakul az árfolyam gyengülés és az adósságunk hozamának emelkedése.

A hozamemelkedés miatt pedig Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét támadják, és sürgetik, hogy emelje a kamatokat. Na ezt hívják spekulációnak – szögezte le Boros.

Szerinte a Matolcsy György által vezetett jegybank helyesen teszi, hogy nem emel kamatot, mert azzal sokat ártana a magyar gazdaságnak.

Boros nem akar senkit se megnevezni, de vannak sejtések kik állnak a dolgok mögött.

Nem csak Soros Györgyre kell gondolni, mert ő lényegében egy kifutófiú.

Origo – Hidzsábos muszlim nő kebabot főzött egy svéd tévében Szent Iván éjszakáján

Hatalmas botrányt kavart egy muszlim nő Szent Iván éjszakáján, amikor is a köztudottan keresztény kötődésű ünnepen „hagyományos” kebabot főzött a TV4 műsorában.

Ezzel Svédország ismét lépett egy nagyot a teljes kulturális önfeladás lépcsőfokán.

„Június 24-én ünnepelték az országban a Mindsummert (!), ami a magyarban Szent Iván éjszakájának felel meg. A keresztény egyházak ezen a napon emlékeznek meg Keresztelő Szent Jánosról (más nyelvekben: Iván). Az eseményhez különösen a skandináv államokban számos tradíció kötődik, Svédországban ilyenkor örömtüzeket gyújtanak, továbbá burgonyát, heringet és gyógynövényekből készített italokat fogyasztanak. Az idén ez elmaradt a TV4 főzőműsorában, ugyanis valamelyik svéd szakács helyett ezúttal a migráns hátterű és iszlám vallású Zeina Mourtada bloggert hívták meg, aki „hagyományos” kebabot készített a keresztény ételek ellenében – írja a SaveMySweden című angol nyelvű helyi lap.

Csak apályban látszik, kin van fürdőruha – hitelességi válság az MNB-ben

Bak Mihály

-

2018-06-29

0

Csak apályban látszik, kin van fürdőruha – hitelességi válság az MNB-ben

Különös cáfolatot adott ki a jegybank a kormányszóvivő megjegyzésére a forint sokadik megzuhanása után. Még különösebb, hogy eközben nem avatkozik be az árfolyam érdekében. A volt bankvezér szerint a kormány és az MNB saját sikereik foglyaivá váltak.

Érdekes jelenség tanúi voltunk csütörtökön, amikor a forint árfolyama megállíthatatlanul zuhant már lényegében hetek óta. Először Kovács Zoltán beszélt arról, hogy

„elképzelhető, hogy spekuláció lehet a forint ellen”,

és arra utalt, hogy ezt ki fogja vizsgálni a kormány.

Nem sokkal később a Magyar Nemzeti Bank rövidke közleményt bocsátott ki, amelyben megismételte tézisüket arról, hogy elsődleges céljuk az árstabilitás elérése és fenntartása. Mint írják, álláspontját a Monetáris Tanács a múlt héten ismertette közleményében és a hozzá kapcsolódó inflációs jelentésben. Az MNB elnöke a Költségvetési Tanács tagjaként folyamatosan tájékoztatja a kormányt a makrogazdasági környezetről és annak változásairól.

„Nem osztva Kovács Zoltán kormányszóvivő véleményét, az MNB sem most, sem a jövőben nem kíván napi árfolyammozgásokat kommentálni”

– áll a közleményben a legsúlyosabb megjegyzés.

Különös ez főképpen azért, mert a hazai és nemzetközi pénzpiac hetek óta éppen azt rója fel az MNB-nek, hogy azt az infláción kívül semmi más se érdekli, és egyre hangosabban követelik a beavatkozást, a fordulatot a térségben már egyedülállóan alacsony alapkamat ügyében. Bő egy hete az MNB már belekerült abba a kínos helyzetbe, hogy a csak az inflációra fókuszáló magatartását védő közleményét követő forintzuhanás láttán szerkesztőségekhez elküldött e-mailben mégis közölte, hogy a következő egy-másfél évben nem tartható fenn a példátlanul alacsony kamat.

A Portfolio kommentárjában az áll, hogy Kovács Zoltán ennél rosszabb üzenetet nem küldhetett volna a piacnak. Erdogan török elnök küldött hasonló üzeneteket a közelmúltban, amelyben a külföldi befektetőket hibáztatta a líra gyengülése miatt, és spekulációs támadásokról beszélt. Nem meglepő módon Kovács Zoltán üzenete nem nyugtatta meg a befektetőket, hiszen a kormány úgy tesz, mintha nem értené a gyengülés okát, miközben teljesen egyértelmű, hogy milyen tényezők okozzák a forint esését.

Nem használt a pénzügyminiszter megszólalása se. Varga Mihály a devizahitelek forintosítását dicsérő szavaiban azt mondta, hogy „ennek köszönhető, hogy a magyar családok és Magyarország védve van a devizaspekulációtól”. Ezt mindenki a kormányszóvivő kijelentésével egyetértésként értelmezte.

Érdekes jelenség ez a cáfolat, ahogyan a kormánnyal szorosan együttműködő MNB korrigálta a kormányszóvivőt, de még érdekesebb, hogy nem avatkozik be a folyamatokba – mondta a Független Hírügynökség kérdésére Felcsuti Péter. A volt bankvezér és bankszövetségi elnök szerint

indokolt lenne az alapkamat megemelése, de szakmailag rendkívül kínos, mert mindeddig egészen mást mondtak.

A jegybankok hitelességének talán legfontosabb fokmérője, hogy következetesek-e álláspontjukban, ezért elmondható, hogy

az MNB komoly hitelességi válságba került

– fogalmazott Felcsuti.

Azzal a különös jelenséggel állunk szemben, hogy fő mutatóiban jól teljesít a gazdaság, mégis zuhan a forint (erre hivatkozott a szóvivő is). Az elmúlt nyolc évben a kormány és a jegybank egymást kiegészítve sikeresen leszorította az inflációt, szintén sikerrel érte el a kamatok csökkenését, ami kedvező a beruházásoknak, rengeteg pénzt öntöttek a piacra.

Úgy tűnik, hogy az MNB és a kormány saját sikereik foglyaivá váltak,

elhitték, hogy ezek a sikerek kizárólag nekik köszönhetőek,

most pedig bebizonyosodik, hogy ennek nagyrészt külső okai voltak – mondta Felcsuti. Eddig szerencsénk volt, tíz éve nagyon kedvező a nemzetközi gazdasági környezet, ezt meg tudták lovagolni, de most ennek vége is van a jelek szerint – fűzte hozzá.

A világon mindenütt beállt a fordulat, szigorítás van napirenden a jegybanki (és gazdaságpolitikai) gyakorlatban, csak nálunk nem (pontosabban a gazdaságpolitikában mintha rejtve elindult volna egy megszorítás). Felcsuti Péter szerint ennek oka lehet az is, hogy Matolcsy György attól fél, kamatemelés után (amikor óhatatlanul drágulnak a hitelek) veszélyeztetnék a kormány igen magas, 4 százalék és afeletti jövőbeni növekedési tervének fenntarthatóságát. (Amit független elemzők egyébként teljesíthetetlennek tartanak.)

És most bizonyosodik be az is, hogy a páratlan lehetőséggel élve nem mennyiségi (pénzbőségbeli) növekedést kellett volna csinálni idehaza, hanem minőségi bővülést serkenteni. Igaz, akkor a versenyképesség javult volna, de nem lehetett volna ennyi pénzt zsebre tenni – fűzte hozzá Felcsuti Péter.

Az exbankár idézett egy mondást az MNB jelenlegi helyzetére: Csak apályban látszik, kin van fürdőruha.

Bokros: a forint gyengülésének nincs elvi korlátja

Kardos Ernő

-

2018-05-20

1

Bokros: a forint gyengülésének nincs elvi korlátja

Megroggyant a forint, már 318 felett az euró! A benzin pedig ismét drágább, mint 400 forint. A forint váratlan gyengülését egyelőre nem kommentálta se a gazdasági kormányzat, se a jegybank. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Bokros Lajos szerint a helyzet tovább romolhat, ha a Magyar Nemzeti Bank vezetése nem reagál mielőbb a világgazdasági helyzet változásaira.

Miközben a magyar gazdaság jó állapotban van, az elmúlt napokban mégis folyamatosan gyengült a forint, már 318 forint az euró, a benzin pedig 400 forint felé emelkedett. Mi történik?

A benzin azért drágul folyamatosan, mert az olaj hordónkénti ára a nemzetközi piacokon meghaladja ismét a nyolcvan dollárt. Ezt tetézi a magyar forint gyengülése, a két tényező együtt hajtja fel a benzin árát. De a nemzetközi pénzügyi piacokon is komoly változások vannak. A legfontosabb, hogy az amerikai jegybank fokozatosan ugyan, de folyamatosan emeli a kamatokat. Ennek eredményeként a tízéves amerikai szövetségi állampapír hozama 3 százalék fölé ment, közben Argentína ismét csődbe menni látszik, s vannak más országok is, amelyek fizetési nehézségekkel küzdenek. Ennek a mellékhatása, hogy a magyar forint mellett a lengyel zloty, vagy a román lej is gyengül. A magyar kormány és a jegybank eddig semmit nem tett annak érdekében, hogy a pénzromlást akadályozza, vagy gyengítse.

Így a nagy szabadságolások idején sokakat különösen érzékenyen érint a forint romlása, drágább lehet a külföldi utazás, a nyaralás. Meddig romolhat a nemzeti valuta?

Bármeddig, ugyanis nincsen semmilyen elvi korlátja a romlásnak. Ezért hívtam fel a figyelmet, hogy ideje lenne a jegybank vezetőinek felébredni. Ha nem valami hátsó szándékkal akarják gyengíteni a nemzeti valutát – hogy ezzel leértékeljék a magyarok munkáját, – akkor eljött az idő, hogy Magyarország is elkezdje emelni a jegybanki alapkamatot. Jelen pillanatban ez nagyon alacsony, 0.9 százalék, tehát negatív reálkamat.

Ami azt jelenti, hogy amit a betéteinkre kapunk, az messze nem pótolja azt, amit az inflációban elveszítünk. Vagyis a forint védelmében emelni kellene a kamatokat!

Elemzők szerint azért is romolhat a forint, mert a pénzpiacok kormányváltások idején szeretnek játszani a nemzeti valutákkal. Ezzel nem ért egyet?

Magyarországon nem volt kormányváltás, maradt a régi. De nem cserélték le sem a lengyel, sem a román kormányt. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy megváltozott a világgazdasági helyzet, mert az Egyesült Államokban nagyon gyors a gazdasági növekedés, történelmileg is alacsony szintre csökkent a munkanélküliség, ha úgy tetszik túlfűtötté vált a gazdaság. A dollár, mint az egyes számú tartalékvaluta felértékelődött. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az amerikai jegybank emeli a kamatokat, akkor ez a folyamat felgyorsul, követezésképp a dollárhoz képest a többi valuta leértékelődik, még az euró is. Az érdekes csak az, hogy a forint az euróhoz képest is veszít az értékéből, ma már a 318 forintot is meghaladta.

Ön nálam jobban tudja, hogy egy esetleges pénzügyi intervenciót a Magyar Nemzeti Bank a legritkábban jelent be. Ha megtörténik, gondolja, hogy a közeljövőben ismét erősödhet a forint?

Nincs annyi puskapora a jegybanknak, hogy azt céltalanul, és bizonyosan eredménytelenül felesleges beavatkozásra ellője. Egy lebegő árfolyam esetén, ahol az MNB-nek nincs meghirdetett, vagy burkolt árfolyamcélja, dőreség lenne beavatkozni, mert nincs elég muníciója, hogy bármilyen irányban tartósan elhajlítsa az árfolyamot. Maximum annyit lehet elérni, hogy eredmény nélkül elkölti a devizatartalékot.

Gondolom, hogy kamatot azért nem akar emelni a jegybank, mert az fékezné a gazdasági növekedést, ami első számú kormányzati cél. Matolcsy György pedig nem szokta megakadályozni, amit Orbán Viktor eltervez. Nem így van?

Hiába akarja, a magyar kormány képtelen fenntartani a magas növekedést, mert a magyar gazdaság elérte kapacitásának a felső határát. Ma már hiány van szakképzett munkaerőből, a beruházások sem bővülnek olyan ütemben, mint ahogy a kormány szeretné.

A növekedés mesterséges – költségvetési túlköltekezéssel történő felpörgetése – két dolgot tud eredményezni. Növeli az inflációt, vagyis emeli az árakat, és rontja a fizetési mérleget, ami újra eladósodási pályára állítja az országot.

A kormánynak is be kell látni, hogy a növekedés bizonyos határon túl nem fokozható, legfeljebb akkor, ha vannak beruházások, s a munka termelékenysége is nő. Az ugyanis azt jelenti, hogy a gazdaság többletmunkaerő bevonása nélkül képes a növekedésre.

De ez a kormány láthatóan nem érti, hogy mitől van tartós növekedés, mert költségvetési túlköltekezéssel akarja pörgetni a gazdaságot. Pedig ezt akkor kéne megtenni, ha ismét gazdasági válság következne be.

Ön politikusként nyilatkozatban felvetette, hogy az euró bevezetése lenne a megoldás, amiről a jelenlegi ellenzék még csak meg sem kérdezte a héten Varga Mihályt. A mai forintgyengülésre ez lenne megoldás?

Igen, pedig „Pártunk és kormányunk” bambán büszke arra, hogy nem vezette be a közös pénzt. Pedig az most védene bennünket a romlástól. Mekkora veszteség, hogy a mindenkori magyar kormányok csaknem húsz éve a szegényedést választják!

Egyébként pedig minél később hozza meg a döntést a jegybank az irányadó kamatok emeléséről, annál nagyobbat kell majd emelni. És

minél jobban növekednek a kamatok, annál nagyobb lesz a növekedési áldozat.

Az ellenzék súlyos veresége óta ön teljesen eltűnt a nyilvánosságból, még csak az sem derült ki, hogy egy olyan kispárt, mint a MOMA, amely a parlamentbe sem tudott bejutni, fennmarad-e?

Szerintem nem arról van szó, hogy a kispártok nem tudják a nagyokat megverni. Inkább az a baj, hogy a magukat nagynak képzelő ellenzéki pártok ahelyett, hogy rendszer-, vagy legalább a kormányváltásra játszanának, elsősorban a pénzre hajtanak, meg arra, hogy a kisebb pártokat kiszorítsák. Pedig ez az egész ellenzék esélyét csökkenti.

A választási vereség legfontosabb tanulsága szerintem az, hogy szükség van a pártok felett álló ernyőszervezetre, amelyben minden demokratikus pártnak helye van. Lehet ez választási párt, lehet a neve Demokrata Párt, vagy bármi. De csak egy ilyen formáció képes a mai választási törvények mellett leváltani a Fideszt.

Jelen pillanatban azonban még az sem teljesen egyértelmű, hogy az ellenzék bizonyos pártjai, vagy azon belül bizonyos döntéshozók nem dolgoznak-e be a Fidesznek. Ilyen körülmények között szinte működésképtelen az ellenzék. Nem gondolja?

Nézze, a közbeszéd széles körű tárgya, hogy melyek azok a baloldali pártok, netán személyek, akik valójában a Fidesz fizetési jegyzékén szerepelnek. Nekem nincsenek bennfentes információim, nem szeretnék találgatni sem. Azt tudom, hogy mi, a Modern Magyarország Mozgalom tagjai minden olyan esetben, amikor reális esély volt baloldali jelöltnek nyerni, akkor visszaléptünk. Ugyanezt a baloldal nem volt képes megtenni, ennek köszönhetően egymás ellen küzdöttek a jelöltjeik. Lényegében ennek köszönhető a Fidesz kétharmados győzelme. Ha ennek tanulságát a baloldalon nem vonják le, akkor történelmi bűnt követek el, s akkor Orbán Viktor még hosszú évtizedekig lesz Magyarország miniszterelnöke.

Bérekkel és hitelekkel pörgetné a gazdaságot Orbán

Bak Mihály

-

2018-04-20

0

Bérekkel és hitelekkel pörgetné a gazdaságot Orbán

A formálódó gazdaságpolitika középpontjában a folyamatos béremelkedések és egyfajta hitelbomba állhat a következő években. A KSH legújabb jelentése is megerősíti a bérnövekedést, de van, aki már most aggódik. A feketefoglalkoztatás pedig tavaly megugrott.

Egyre több részlet bomlik ki a következő Orbán-kormány várható gazdaságpolitikájáról. Ahogyan erről a napokban írtunk, ennek egyik egyik fontos eleme lehet az szja kulcsának leszállítása 15 százalékról 10 alá. Ezt azóta már megerősítette a miniszterelnök cselekvéseit alapvetően befolyásoló páros egyik tagja, Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. (Aki egy interjúban arról is beszélt, hogy a kenyér és a liszt áfáját lehetne 5 százalékra süllyeszteni.)

A héten kiderült, hogy óriási „hitelbombát” készül kioldani a Magyar Nemzeti Bank, amelynek vezetője Matolcsy György az Orbánt segítő páros másik tagja, valójában az egész kormányzati gazdaságpolitika központi figurája 2010 óta. Eszerint a vállalati hitelállomány évente 10-15 százalékkal, a lakossági pedig 15 százalékkal növekedhet 2030-ig (utóbbinak nagy hányada a lakáspiacra kerülhetne).

Azzal számítanak, hogy

egy százaléknyi hitelnövekedés évente 0,2-0,4 százalékkal nyomja fel a gazdaságot.

A stimulált növekedés másik ága a folyamatos béremelkedés lenne. Az elmúlt két évben rendre két számjegyű ez az érték, és a februári adat is erre mutat. A KSH mai jelentése szerint a második hónapban a bruttó átlagkereset 306 500 forint volt, 11,9 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 203 800 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 212 300 forint. Az átlagkereset 11,9 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Az infláció 2 százalékával számolva a reálkereset 10,7 százalékkal emelkedett.

2016 novembere óta létezik egyébként egy hat évre szóló megállapodás a minimálbérről, a garantált bérminimumról és a járulékcsökkentésről a kormány és az érdekképviseletek között. Ennek keretében 2022-re 11,5 százalékos lenne a szociális hozzájárulás (szocho) mértéke. (Ez most 19,5 százalék, és négy lépésben 2-2 százalékponttal csökkenhetne.)

Ennek feltétele, hogy 2019-től a reálkereseti mutató minden évben 6 százalékkal nőjön. Ez most tehát 10 százalék felett van, de egyelőre nincs olyan elemzés (közte a jegybanké is), amely ne a mérték jelentős csökkenésével számolna, részben az infláció három százalékra kúszása miatt. A másik ok, hogy kétségesnek tűnik a két számjegyű bruttó bérnövekedés fenntartása anélkül, hogy a magyar gazdaság hatékonysága, versenyképessége ugrásszerűen növekedne. Márpedig – mint azt már hivatkozott írásunkban felidéztük – e mutatókról egyre romló elemzések látnak napvilágot jó ideje.

Mindenesetre Parragh belengette, hogy

a szocho mértékét 11,5 helyett 10 százalék alá lehetne csökkenteni

a most induló kormányzati ciklusban.

Az eléggé kétségesnek látszik, hogy az erősen az uniós támogatásoktól függő, valamint a kedvező nemzetközi „légkörtől” is támogatott magyar gazdaság növekedése ebben a szárnyaló mértékben sokáig reális lenne. Vagyis a komolyabb stimuláló pirulák valószínűleg tartalmazni fogják a nagyobb mértékű és gyorsított köztehercsökkentést is, ami viszont

sok százmilliárdos léket fog ütni a költségvetésen

(egyedül az szja 15-ről 9 százalékra csökkentése becslések szerint évente 600 milliárd körüli bevételkiesést okoz).

Az efféle gazdaságpolitikai felfogást amúgy eleve nem kedvelő Bokros Lajos mindenesetre máris veri a vészharangot, csődöt sem elképzelhetőnek tartva a tervek láttán.

Az erőltetett – bár a munkaerőhiány miatt nagyobb részt eddig inkább a piac által kikényszerített – béremelések miatt sok érintett már korábban aggódott. Mondván, nem képesek kitermelni – főleg a kisebb méretű – hazai tulajdonú cégek ezt a tehergyarapodást.

Lehet, hogy az erre adható egyik lehetséges választ jelentik azok a számok, amelyek szerint tavaly jelentősen nőtt a feketefoglalkoztatás. A Világgazdaság szerint a munkaügyi hatóság ellenőrzései során a vizsgált munkavállalók 17,11 százalékát (12 929 főt) alkalmazták feketén 2017-ben, míg 2016-ban ez az arány csak 12,73 százalék (11 982 fő) volt. Az építőiparban ellenőrzött dolgozók 47 százalékát foglalkoztatták feketén tavaly (2016-ban ez az arány 42 százalék volt) – a kiszűrt, be nem jelentett dolgozók 38 százalékát az építőiparban foglalkoztatták.

Átlépi-e saját árnyékát a kormány?

Bak Mihály

-

2018-04-18

0

Az eddigi gazdaság- és oktatáspolitika kudarcát ismeri-e be a következő kormány, vagy csak újabb „tündérmesét” hirdetnek meg? Ugyanazok véleménye alapján, akik az eddigit is kidolgozták.

„Új irányt” hirdet a következő Orbán-kormány – nyilatkozta a kormánylapnak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. A Magyar Időkben megjelent írás szerint az MKIK és a Magyar Nemzeti Bank kapott felkérést arra, hogy az új parlamenti ciklus gazdaságpolitikai irányainak kijelölését segítse a piaci szereplők bevonásával.

Címszavakban Parragh mondandójának lényege az új gazdasági stratégiáról.

Célja, hogy a következő években az ország fenntartható, erősödő növekedési pályára álljon annak érdekében, hogy jelentősen csökkenjen a lemaradásunk Nyugat-Európához képest.
Alapja, hogy míg 2010-ben a válság okozta nehézségekre (a magas államadósságra, a munkanélküliségre, valamint az ország gazdaságának beindítására) kellett koncentrálni, addig mára a gazdaság stabilizálódott, de új kihívások jelentek meg.
Javaslatot tesznek egyebek mellett az újraelosztás mértékének átalakítására a költségvetés egyensúlyának megtartása mellett.
Fontos pont az állam hatékonyságának növelése. A jelenleginél is gyorsabb kereseti felzárkóztatásra van szükség, akár a 2016-ban kötött hatéves bérmegállapodás felülvizsgálatával, kibővítésével.
A jelenleginél lényegesen nagyobb hangsúlyt kell kapnia a tudás felzárkóztatásának a gazdaságban. Koncentrálni kell az ipari termelés elősegítésére is a legújabb kori digitális alapú fejlesztési stratégiákkal.
Ma már a szakemberhiány jelent kockázatot a növekedésre. A keresetek mellett kiemelt hangsúlyt kell fektetni a képzésre, valamint az élethosszon át tartó tanulás elősegítésére. Ehhez a kamara külön oktatásfejlesztési javaslatcsomagot is kidolgoz.
A gazdasági helyzet stabil, a globális környezet nem romlott, a válságon pedig már régen túljutottunk, ezért a világban végbemenő folyamatokra kell koncentrálni. Ezek közül kiemelte a tudás és a gazdaság erősebb összefonódását, amelynek alapja az igényeknek megfelelő felső- és középfokú képzési rendszer, valamint a digitalizáció.

Egyelőre csak találgatni lehet, mit tartalmaz a Parragh által említett ötven oldalas új stratégia. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy éppen azok (a kamarai elnök mellett a jegybank és ennek vezetője, Matolcsy György) kaptak felkérést az elkészítésre, akik a 2010 óta tartó kurzus egyes sarokpontjaiért is felelősek.

Matolcsy 2012 nyarán a CNN-nek adott elhíresült „tündérmesés” interjút, amelyben azokról a véleményekről, melyek szerint a gazdaságpolitika a csőd felé viszi az országot, azt válaszolta, hogy „nonszensz”, egy éven belül „a magyar tündérmese, illetve a magyar példa sikertörténet lesz”.

Ha „új” stratégia kell annak érdekében, hogy csökkenjen a lemaradás a nyugati országokhoz képest, akkor – a logika szabályai szerint –

a jelenlegi irány nem jó.

Ezt egyébként maga Matolcsy ismerte be, amikor március elején arról beszélt, hogy az idei év feladata lesz „versenyképességi fordulat” végrehajtása. Holott ez az egyik kulcsmondat, ami végigkísérte a 2010 óta érvényben lévő gazdaságpolitikát. Amint arról szintén márciusban írtunk, a 2010-es Új Széchenyi Tervben és a 2011-es Magyar Növekedési Tervben a helyenként 10-20 évre előre tekintő nagy ívű gondolatok között megannyiszor hangsúlyozzák, hogy a fejlődés alapja a magyar gazdaság teljesítményének növelése. Ahogyan egy helyütt olvasható:

“ördögi kör: gyenge versenyképesség”.

Az akkori – a gazdaságon túlmutató – nagyszabású elképzelést mutatja az alábbi, a Matolcsy által akkor vezetett Nemzetgazdasági Minisztériumban készült grafikon.

Ugyancsak márciusban – a „mennyi idő múlva érjük utol Ausztriát?” felmelegített kérdése kapcsán – idéztük a defacto gazdasági blogban megjelent elemzést, amelyből az olvasható ki, hogy a magyar gazdaság a többi visegrádi országnál sokkal lassabban zárkózik fel az osztrákéval lényegében azonos fejlettségű némethez, és a jelenlegi ütemben 86 év alatt érné utol azt.

Több, egymástól független műhely értékelése is rendre arról számol be évek óta, hogy alapjaiban vannak gondok a magyar gazdaságpolitikával. Szintén márciusi „termés” az Európai Bizottság országjelentése. Ebben az áll, hogy Magyarország gazdasága ugyan erősödik, de az alacsony kormányzati teljesítmény miatt mégsem fejlődik a megfelelő ütemben. Magas a korrupció szintje, és gyengül a versenyképesség. A kormány a vállalása ellenére sem csökkentette a kiskeresetűek adóját, s nem sikerült a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása sem. A szegénység nem csökkent Magyarországon, még mindig az unió átlaga felett van.

Átfogó, a gazdaságra és – elsősorban – az oktatásra vonatkozó „csomagot” készített tavaly decemberben a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC), amely a hazánkban működő multinacionális cégek érdekképviseleti fóruma. Jelentésük – címe: Okos Magyarország – szinte minden fontos kérdésben éppen annak ellenkezőjét javasolja, mint amit a kormány nyolc éve tesz.

Elavult az oktatás tartalma, lexikális tudás helyett az együttműködést kéne tanítani, dupla ennyit költeni rá, az „újraiparosítás” és az összeszerelő-üzemek tévút –

írják. Az együttműködés, párbeszéd hiányát újra és újra felhozzák a HEBC-ben tömörült üzletemberek.

A kamarai elnök egyik „fő terepe” – illeszkedve a kevesebb diplomás és kevesebb gimnázium, több szakmunkás orbáni rögeszméjéhez – a „duális képzés”, mindenek előtt a vállalkozások igényeinek alárendelve. Ennek jegyében szűntek meg szinte teljesen a közismereti tárgyak a szakképzésben, s regisztráltak mostanra korábban elképzelhetetlenül sok (25 százalék) funkcionális analfabétát.

Az éppen a megidézettek, a magyarországi nagyvállalatok vezetői a HEBC-ben a duális oktatásról azt írják, hogy erre „nem a lassan, nehezen tanulóknak való képzésként tekintenek, hanem olyan munkaerőbe történő hosszú távú befektetésként, amely képes alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz”.

Egyelőre nem világos, hogyan lesz ebből a „legújabb kori digitális alapú fejlesztés”, ha nincs teljes hátraarc. Ugyanez vonatkozik a Matolcsy-vezérelte gazdaságpolitikára a fentebbiek alapján.

Parragh bejelentette az újraelosztás mértékének átalakítását a költségvetési egyensúly fenntartása mellett. Ez is neuralgikus pontja a nyolc év történéseinek. Eddig éppenséggel tovább nyílt a jövedelmi olló a jobb módúak javára (erről és a béremelésekről is beszélt tavalyi interjúnkban Békesi László). Ennek egyik szimbóluma a lakástámogatás, szintén a nagy jövedelműek javára.

Az eddigiek alapján valószínűtlen a visszafordulás ezen az úton. Inkább elképzelhető a bérek utáni közterhek csökkentése. Erről már tavaly nyáron írt az Állami Számvevőszék.

Eszerint túladóztatják a hazai béreket, ezért ennek csökkentését javasolja az ÁSZ elnöke, Domokos László. Az úgynevezett adóék Magyarországon 48,2 százalék, ami néhány gazdag államéval vetekszik, a térség országaiban ez 5-13 százalékponttal kisebb. Az OECD-ben hazánk a harmadik legnagyobb adójú ország. Domokos szerint azonban

a gazdaság jelenleg nincs abban a helyzetben,

hogy a költségvetés kiadási oldalát csökkentse, mert sok elmaradt állami feladatot kell finanszíroznia. Ő a gazdaság fenntartható fehéredéséből származó többletbevételt fordítaná adócsökkentésre.

Bő egy hete mérlegeltük, milyen irányt vehet a kormány például a gazdaságban. Ebben vettük elő az szja egy számjegyűvé leszállításának lehetőségét, amely megfelelhet a Parragh-féle tervnek. Ez tovább szélesítené a jövedelemkülönbségeket, és valószínűleg komolyabb megszorításra is szükség lenne az évente körülbelül 600 milliárd forint kiesés pótlására.

Matolcsy megint utolérné Bécset

Bak Mihály

-

2018-03-07

0

Hetenként-pár havonként változó idő alatt „érjük be” Ausztriát, ha Matolcsy Györgyöt és Orbán Viktort hallgatjuk. Pedig oly csodás jövőt vázoltak fel nyolc éve. Idézzük fel kissé a Nagy Terveket és a Fordulatok sokaságát.

Nem könnyű követni a gazdaságpolitika két kulcsfigurája szavait arról, milyen jövőt képzel el Magyarország számára, eltekintve a fellengzős általánosságoktól. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke egy keddi rendezvényen azt mondta, hogy 2050-re elérhetjük az akkori osztrák fejlettségi szintet. Ugyanő bő két éve még 25 évben lőtte be ezt, alig fél éve pedig Orbán Viktor már 2030-at lengette be annak éveként, amikor minden téren le is hagyjuk őket. (Ismerve kettejük viszonyát, ebben is Matolcsy gondolkodása érhető tetten.)

A kormány grandiózus tervei köztudomásúan Matolcsy nevéhez fűződnek. Először gazdasági miniszterként jegyezte 2010 nyarán az Új Széchenyi Tervet (ÚSZT), amely „a talpra állás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja” alcímet viselte. Ezt követte a Magyar Növekedési Terv (MNT) 2011 végén.

Mindkét (egyenként is 200 oldal körüli terjedelmű) iromány bővelkedik a nagyszabású elképzelésekben, se szeri, se száma a végrehajtandó „fordulatoknak”. Legutóbb, szerdán Matolcsy 12 fordulatot említett a kormány sikereiként.

Különös, de egymagában sokatmondó, hogy a helyenként 10-20 évre előre tekintő nagy ívű gondolatok között megannyiszor hangsúlyozzák, hogy a fejlődés alapja a magyar gazdaság teljesítményének növelése. Ahogyan az ÚSZT-ben írják egy helyütt, „ördögi kör: gyenge versenyképesség”. Ehhez képest a keddi kamarai rendezvényen – Ausztria lassúbb befogása mellett – még mindig arról beszélt Matolcsy, hogy az idei év feladata

„versenyképességi fordulat”

elérése.

A gondolkodásmódot a következő néhány ábra szemlélteti. Hogyan képzelték el „tervezőasztalon” az átfogó társadalmi-gazdasági „újratervezést”.

Az általános gazdaságfejlesztés „menetrendje” így nézett ki a Matolcsy-laborban.

Olyan kitörési pontokkal találkoztunk, mint Gyógyító Magyarország – egészségipar, Megújuló Magyarország – zöld gazdaságfejlesztés, és így tovább. Az egyes részterületeken belül pedig a magas hozzáadott értékű iparágak sorában Matolcsyék a kézmű- és dizájnipart is megemlítik fejlődési területként és forrásként.

A Magyar Növekedési Terv ágazati súlypontokat is kijelölt. Mindenki eldöntheti, vajon tényleg a magas fejlettség elérésének súlypontja-e az élelmiszer, ital, dohánytermék gyártása és a szolgáltatóközpontok léte, illetve mi látszik napjainkra megvalósulni az elektronika, az elektronikai fogyasztási cikkek gyártásának felfutásában, netán feltámadt-e az elektronikus orvosi berendezések gyártása (az idézett rendezvényen esett szó a Medicor és az Ikarus sokadszori felélesztéséről, természetesen állami segédlettel).

Az egyik hangsúlyos terület – talán az egyetlen, amely tényleges fejlődésen ment keresztül, mostanra bőven veszélyesen túlsúlyossá is válva – az autógyártás. Ennek fejlesztését az ismertté vált „banán”-ábrán mutatták be.

Csak példálózó jelleggel, ilyeneket olvashatunk az említett két alapdokumentumban, hogy „Magyarország 10 év múlva Európa első számú termál- és gyógyvízre épülő egészségturisztikai desztinációja, illetve egészségipari országa legyen, hazánk tartós versenyképességének javítása, a GDP növelése, a programban érintett iparágak összekapcsolása egy országos termál-egészségipari klaszterré”. Vagy „a következő években évi 5–10 ezer bérlakás építése lenne kívánatos Magyarországon”.

Ekkor hirdették meg nem csak a 10 év alatt egymillió új, adózó munkahelyet (amelyből jelenleg 160 ezer közmunkás, 300-400 ezer külföldön dolgozik), hanem a keleti nyitást is. A földrajzi kapcsolatok diverzifikálásában emellett felvázolták még az erős rácsatlakozást a nagy európai exportőrökre, továbbá Kárpát-medencei gazdasági együttműködést és visegrádi és nyugat-balkáni együttműködést. Ezekből lényegében semmi se lett, a keleti gazdasági kapcsolatok érdemben nem változtak, egyedül a nyugat-európai irány fejlődött, szinte teljes egészében az uniós támogatásoktól függő növekedéssel.

Tágabb környezetbe helyezve megismerhettük például az „Európai Növekedési Zónákat”, melyek Európa fejlett területeinek térbeli összekapcsolása révén jönnek létre.

És hogy ebben hol van Magyarország helye, s milyen „erővonalak” alakítják, azt ez az ábra szemlélteti.

Ha valaki nem tudta volna, nyolc éve kiderülhetett számára, hogy a világban a tudásra épülő növekedés alapján az országok négy csoportra oszthatók. Vannak a győztesek, az észak-európai, alacsony népességű országok, amelyek kormányai sok évvel ezelőtt megértették, hogy a fejlődés útja az egyének kibontakoztatott képességeiben rejlik. Ez azóta valahogyan feledésbe merült. A vesztesek, jellemzően a dél-európai térség, amely beleragadt stagnáló állapotába. Románia és Horvátország száguldó (4-5 százalékot meghaladó) növekedése láttán lehetnek fenntartások a megállapítás olvastán.

A „hegymászók”, a leggyorsabban fejlődők Ázsiában és Kelet-Európában (Lengyelország, Magyarország, Csehország) találhatók. Vannak aztán az Óriások (Brazília, Oroszország, India, Kína), a szellemi tőke felszabadításáért tesznek erőfeszítéseket jelenleg.

S ha már elfelejtettük volna, 2011-ben a fejlődés íve a következő volt Orbán tizenharmadik országértékelő beszédében: 2010 az összefogás éve volt, amellyel létrehozták a minden további remény alapját jelentő változást, 2011 a megújulás éve, amikor átszervezik és új alkotmányos alapokra helyezik Magyarországot, 2012 pedig az elrugaszkodás éve, amikor az ország visszanyeri elvesztett egyensúlyi helyzetét. 2013 az emelkedés éve, amikor láthatóvá válik, hogy Magyarország megindult felfelé, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz, amikor az emberek kézzel fogható bizonyítékot kapnak arra, hogy az erőfeszítéseknek volt értelmük. Ez a terv, sokmillió magyar ember közös terve, amely nem a szocializmus ötéves terve – mondta, hozzátéve, hogy e terv lehetőség, de nem egy a sok közül, hanem az utolsó vagy az utolsó utáni, a sírból visszahozott lehetőség, a szakadék felé csúszó ember zuhanás előtti utolsó lehetősége.

Voltak persze nem a merő fantázia világába sorolható elképzelések is 2010-ben, az induláskor.

Stabilitás és kiszámíthatóság: „a hazai üzleti élet szereplőinek szüksége van arra, hogy középtávon kiszámítható legyen az állam működése Magyarországon. Világos gazdaságpolitikai célok és eszközök, stabil adó- és járulékrendszer, szabályozók és támogatási rendszerek szükségesek. Az üzleti élet elvárja, hogy

év közben egyetlen, a gazdasági döntéseket befolyásoló jogszabály se változhasson meg.

Határozott igénye, hogy szűnjön meg az a gyakorlat, amely év közben magyarázza – ráadásul eltérően – a korábban megjelent jogszabályokat”.

Bürokráciacsökkentés: „A mai állami bürokrácia és adminisztráció gúzsba köti a hazai vállalkozásokat, mert számukra aránytalan terhet jelent minden értelmetlen állami előírás és kötelezettség”.

Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása

voltaképpen meg is valósult, csak nem egészen úgy, ahogyan a mondat elsődleges értelme sugallja.

Matolcsy egyik szeme Ausztrián

Bak Mihály

-

2018-03-06

0

Harminckét év alatt utolérhetjük Ausztria fejlettségét – mondta egy rendezvényen Matolcsy György, aki mindjárt 12 fordulatot sorolt fel az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájából. Komoly közgazdászok 86 évre teszik, hogy beérjük a hasonlóan fejlett németeket.

Jelenleg még talán két évi kegyelmi időszakot élhet meg Magyarország, amit arra kell felhasználni, hogy Magyarország új stratégiát építsen magának – mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitó rendezvényén Matolcsy György.

Nagy ívű beszédében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke egyenesen 12 fordulatot azonosított, amelyeket Magyarország végrehajtott 2010 óta. Néhány közülük: munkaerőpiaci, adórendszerbéli, államháztartási, hitelezési és növekedési fordulat. Motivációs fordulatként aposztrofálta a lényegében csak a jómódúakat kedvezményező egykulcsos adót.

Érdekes módon a folyamatosan emlegetett és kulcskérdésnek tekintett

versenyképességi fordulatot most is jövő időben,

az idei esztendő feladataként hozta szóba Matolcsy.

„Ha a közelgő nagy kanyart jól veszi be Magyarország, akkor 2030-ra elérheti az EU átlagos fejlettségi szintjét, 2050-re pedig az osztrák szintet”

– mondotta Matolcsy.

Ennél sokkal borúlátóbbak komoly közgazdászok. Legutóbb a defacto-blogon közzétett összefoglalóban Hornok Cecília, a Kiel Institute for the World Economy és Szeidl Ádám, a Közép-európai Egyetem oktatója azt írta, hogy a magyar gazdaság a többi visegrádi országnál sokkal lassabban zárkózik fel az osztrákéval lényegében azonos fejlettségű némethez, és a jelenlegi ütemben 86 év alatt érné utol azt.

Forrás: de facto

A tipikus magyar háztartás jövedelme pedig egyáltalán nem zárkózik fel, hanem a németországi jövedelmek 40 százalékán stagnál. Ezekben a mutatókban nincs jelentős különbség a baloldali és a jobboldali magyar kormányok között – írták.

Sőt, még a V4-ekhez képest is igen rosszul állunk: visegrádi társainknak – ha megőrzik ezt a tempót – csak 32 évig fog tartani, amíg utolérik Németországot (vagyis amennyit Matolcsy adott hazánknak).

Összességében tehát lemaradásunk Németországhoz képest csökken, de nagyon lassan, és közben visegrádi társaink egyre jobban lehagynak minket.

Címke: Matolcsy György

Többen elhárították, hogy véleményezzék az MNB versenyképességet növelni hivatott dolgozatot. Akik vállalták, azok helyenként „tanúi” magasságba emelkedve kommentáltak: „a nép ellensége”, másnál a kognitív disszonancia példáját látják.

homlokegyenest szemben állnak a nyolc éve látott kormányzati politikával,

a 2030-ig szóló kitekintés nem értelmezhető

a kormányt el kell csapni, mert az ilyen kormány vezetőjével együtt rossz

ami Orbánnak nagyon tetszik, aztán nem történik semmi

akik az összeomló Nyugatról ebbe a csodálatos, prosperáló országba menekülnek.

felismerték: baj van.

eddig csináltak, és amit – ismét csak Matolcsy vezetésével – a magyar „tündérmeséről” hét év alatt összeálmodtak, az a tartós leszakadáshoz vezet.

amikor hirtelen zuhan be a magyar gazdaság szinte egyetlen támasza, az uniós támogatás.

mibű?

a kormányzati gazdaságpolitikához Orbánnak amúgy nyolc éve ténylegesen fülbe súgó

tényleg időben érkezett, ha nem a huszonnegyedik órában.

Holnap azonban szembejön a valóság.

kábé úgy passzol egymáshoz, mint a kőbalta az információs társadalomhoz.

pont annyit ér, mint a bolsevik rezsimek akárhány ötéves terve a már akkor is „hanyatló” Nyugat közelgő megelőzésének ábrándjával.

a korai (ráadásul képzettség nélküli) iskolaelhagyást pedig a mostani felére kellene mérsékelni,

Ebben a globalizált, túlzott mértékben liberális elveket valló világunkban nagy erők ügyködnek azon, hogy ne a közösségeket, a nemzeti közösséget, a családokat és a nemzettudatot erősítsék.

A hozamemelkedés miatt pedig Matolcsy Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank elnökét támadják, és sürgetik, hogy emelje a kamatokat. Na ezt hívják spekulációnak – szögezte le Boros.

Különös cáfolatot adott ki a jegybank a kormányszóvivő megjegyzésére a forint sokadik megzuhanása után. Még különösebb, hogy eközben nem avatkozik be az árfolyam érdekében. A volt bankvezér szerint a kormány és az MNB saját sikereik foglyaivá váltak.

indokolt lenne az alapkamat megemelése, de szakmailag rendkívül kínos, mert mindeddig egészen mást mondtak.

az MNB komoly hitelességi válságba került

elhitték, hogy ezek a sikerek kizárólag nekik köszönhetőek,

A formálódó gazdaságpolitika középpontjában a folyamatos béremelkedések és egyfajta hitelbomba állhat a következő években. A KSH legújabb jelentése is megerősíti a bérnövekedést, de van, aki már most aggódik. A feketefoglalkoztatás pedig tavaly megugrott.

egy százaléknyi hitelnövekedés évente 0,2-0,4 százalékkal nyomja fel a gazdaságot.

a szocho mértékét 11,5 helyett 10 százalék alá lehetne csökkenteni

sok százmilliárdos léket fog ütni a költségvetésen

Az eddigi gazdaság- és oktatáspolitika kudarcát ismeri-e be a következő kormány, vagy csak újabb „tündérmesét” hirdetnek meg? Ugyanazok véleménye alapján, akik az eddigit is kidolgozták.

a jelenlegi irány nem jó.

Elavult az oktatás tartalma, lexikális tudás helyett az együttműködést kéne tanítani, dupla ennyit költeni rá, az „újraiparosítás” és az összeszerelő-üzemek tévút –

a gazdaság jelenleg nincs abban a helyzetben,

Hetenként-pár havonként változó idő alatt „érjük be” Ausztriát, ha Matolcsy Györgyöt és Orbán Viktort hallgatjuk. Pedig oly csodás jövőt vázoltak fel nyolc éve. Idézzük fel kissé a Nagy Terveket és a Fordulatok sokaságát.

Az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása

Harminckét év alatt utolérhetjük Ausztria fejlettségét – mondta egy rendezvényen Matolcsy György, aki mindjárt 12 fordulatot sorolt fel az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájából. Komoly közgazdászok 86 évre teszik, hogy beérjük a hasonlóan fejlett németeket.

versenyképességi fordulatot most is jövő időben,

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA