2007. november 16-án a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke mintegy negyven perces megbeszélést folytatott Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével.
Tom Lantos ezt követően a Független Hírügynökségnek elmondta: külpolitkai témával kezdték a tárgyalást, majd a magyarországi szélsőjobboldali jelenségekről fogalmazta meg aggályait Orbán Viktornak. Tom Lantos törvényt készít elő az Egyesült Államokban, amely megtiltaná a Magyar Gárda tagjainak, hogy Amerika földjére lépjenek.
„Először is megbotránkozásomat fejeztem ki a Magyar Gárda megalakulása miatt – mondta Tom Lantos. – Elmondtam, hogy az általam felterjesztendő törvény szerint a Magyar Gárda tagjai nem léphetnek be országunkba, mert demokratikus és civilizált államnak csak hadserege lehet, félkatonai és szélsőjobboldali milíciája nem. Csurka neve is szóba került, ha jól emlékszem” – mondta Lantos, hangsúlyozva, hogy
demokratikus országokban sem a kormány, sem az ellenzék nem engedheti meg magának az ilyen szervezetekkel való kapcsolattartást.
Orbán Viktor reakciójával kapcsolatban a kongresszus külügyi bizottságának magyar származású demokrata vezetője kímérten azt mondta: „álláspontommal szemben nem fogalmazódott meg ellenkező vélemény.” Úgy fogalmazott: noha csodálja Magyarországot és érzékeny szálak fűzik szülőföldjéhez, tisztában van azzal, hogy mindig is volt egy vékony szélsőjobboldali, ultranacionalista, fasiszta réteg. Ám bízik abban, hogy amilyen mértékben erősödik a demokrácia, úgy jelentéktelenednek el ezek. „Ezzel teljesen egyetértett vendégem is” – tette hozzá Tom Lantos.
Nikolics Nemanja góljával a Magyarország – Costa Rica barátságos labdarúgó-mérkőzés magyar győzelemmel végződött. Ugrai Roland volt a mérkőzés legjobb játékosa, míg Nikolics ismét, akárcsak Luxemburg ellen, a hálóba tudott találni.
Nikolics a meccs után megköszönte a nézőknek, hogy a Luxemburgi kudarc után is kijött. „Meg kell tanulni, hogyan kell meccset nyerni” – mondta a góllövő.
Az elmúlt időszak a nemzetegyesítésről szólt, a következő évek pedig a nemzetépítésről fognak szólni – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ülésén a Várkert Bazárban.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Orbán Viktor megismételte azt, amit nemrég Kolozsváron mondott, miszerint „a Kárpát-medencében a jövőt magyar nyelven írják”. Szerinte ez egy kormányzati szándékot kifejező mondat, a Kárpát-medencére ugyanis úgy tekintenek, mint a magyar nemzet és kultúra kiteljesedésének terére.
Azt is mondta: „Nem egyszerűen meg kell védeni a jogainkat és közösségeinket, hanem
hozzá kell járulnunk a Kárpát-medence jövőjéről szóló gondolatokhoz, elképzelésekhez, tervekhez
a saját magyar logikánk, észjárásunk és érdekeink szerint”. Meggyőződése, hogy a Kárpát-medence jövőjét a magyar nemzetrészek összekapcsolásával „jelentős mértékben képesek leszünk befolyásolni”. Szerinte mindenki láthatja a térségben, hogy aki együttműködik a magyarokkal, az jól jár.
Orbán az új ukrán oktatási törvényről azt mondta: a magyar kormány nem fog kihátrálni abból az álláspontból, amely szerint a kisebbségi jogokból nem lehet visszalépni. Azt kérik, hogy ezt az ukrán fél is lássa be, ha ugyanis nem fogadja el az alapvető normákat, akkor az ország és az EU közötti együttműködésnek más lesz a minősége – fenyegette meg nem is annyira burkoltan Ukrajnát.
Orbán Viktor szerint erős anyaország nélkül nem lehetne sikeres külhoni politikát sem folytatni. Az anyaország szerinte megerősödött, ahogy fogalmazott:
„összefoltoztuk a nemzet szanaszét hasogatott szövetét”.
Örül annak, hogy konszenzus jött létre olyan kérdésekben, mint a külhoni magyarok állampolgársága, szavazati joga és autonómiatörekvései. Megjegyezte ugyanakkor, hogy van egy vita, amelyben helyes, ha a kormány is kifejti véleményét, a külhoni magyarság szavazati jogáról szerinte kialakult konszenzuson ugyanis most „hajszálrepedés” keletkezett. Ezzel kapcsolatban
a jelenlegi választási rendszert erkölcsileg helyesnek és igazságosnak nevezte.
Azt mondta: a magyarországi magyarok szempontjából a mostani elrendezés helyes és igazságos, jól képezi le a valóságot: „egy nemzethez tartozunk, de különböző helyzetben vagyunk”. Szerinte ezért választották azt a megoldást, hogy a magyarországi magyarok két szavazatot adnak le, a határon túliak pedig egyet. Azt mondta: ezen nem kívánnak változtatni, és aki ezt támadja, számíthat arra, hogy visszautasítják.
Arra biztatta a külhoni magyarságot, hogy minél többen vetessék fel magukat a választói névjegyzékbe és vegyenek részt a szavazáson. Egyúttal azt kérte a külhoni magyarság politikai vezetőitől, biztassák erre közösségüket.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelõs miniszterelnök-helyettes, Orbán Viktor és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelõs államtitkára. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Arról is beszélt, hogy több mint egymillió új magyar állampolgár van, de szerinte „valahol a félút környékén járhatunk”, ezért célul tűzte, hogy minden magyar, aki közjogilag is a magyar közösség részévé akar válni, megtalálja ennek lehetőségét.
Azt is kérte, támogassák teljes mellszélességgel az RMDSZ közreműködésével indított Minority SafePack kezdeményezést, amelynek lényege, hogy Brüsszel foglalkozzon az őshonos európai kisebbségekkel. Ez szerinte nem pártkérdés, ez nemzeti kérdés.
Beszélt a magyar gazdaságról is, szerinte
„most kell igazán szerénynek lenni, mert most van mire szerénynek lenni”,
az eredményekre mindenki büszke lehet, „Magyarországnak sikerült összeszednie magát”. Egy jegybanki tanulmányra hivatkozva közölte: az elmúlt hét évben 50 olyan reformértékű intézkedést hoztak, amivel sikerült új pályára állítani a magyar gazdaságot.
Azt mondta, hogy három olyan kulcsterületen, amely nélkül a modern gazdaságban szerinte nincs szuverenitás, így az energia-, a média- és a bankszektorban 50 százalék fölé növelték a magyar tulajdont, amit különösen értékes sikernek tart.
Arról is beszélt, hogy Magyarország Csehországgal és Németországgal fut versenyt abban, hogy az adott terület nemzeti össztermékében az ipari termelés hol teszi ki a legnagyobb részt. A magyar célkitűzés a 30 százalékos részarány.
Orbán szerint „kimondtuk (…), majd megvédtük azt a vezérgondolatot, hogy az EU-ban is a nemzeti érdek az első, ami Magyarországra nézve azt jelenti, hogy a magyar érdek az első”.
Szerinte Magyarország ma egy európai középállam pozícióját foglalja el,
nemcsak mérete és népessége miatt, hanem azért is, mert az elmúlt hét évben sikerült „önálló akaratot és mozgásteret” kialakítani.
Szerinte mára a Kárpát-medencében megerősödött és versenyképessé vált az a gondolat, amely szerint a közép-európai népek abban érdekeltek, hogy mindannyian erősek legyenek. Azt mondta, a magyar nemzeti érdek az, hogy legyen erős Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Ukrajna, és velük Magyarország szintén erős országként gyümölcsöző kapcsolatot alakítson ki.
Beszélt arról is, hogy nagyon komoly nemzeti teljesítménynek tartja a „migrációs hullám megállítását” a déli határoknál. Külön köszönetet mondott a délvidéki magyaroknak, mert – mint mondta – ott kellett kerítést építeni, ahol egyáltalán nem akartak.
Szerinte Magyarország ma Európa egyik legbiztonságosabb országa.
Azt is mondta: Magyarország növekvő számú magyar gyerekekkel, nem pedig növekvő számú bevándorlóval akarja orvosolni a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.
Pályázatot hirdetett az amerikai külügyminisztérium a vidéki magyar sajtónak. Az objektív médiát akarják támogatni, 500-700 ezer dollárral, vagyis 135-188 millió forinttal.
A pályázati kiírás a külügyminisztérium honlapján jelent meg, a célja, hogy „támogassa a Magyarország fővárosán kívül tevékenykedő médiumokat adatokon alapuló riportok elkészítésében és közönségarányuk növelésében”. Az is a célok közé tartozik, hogy
„minél többen férjenek hozzá megbízható, hiteles információhoz”.
Budapesten kívüli médiumok pályázhatnak, többek között újságíróképzésre, műszaki és pénzügyi támogatásra is.
A pályázatoknak tartalmazni kell azt a célkitűzést is, hogy a munka demokratikus reformokhoz vezessen.
A határidő január 19., a pénzt május és július között kezdik folyósítani. Vagyis, már a választások után.
David Kostelancik Fotó: FüHü
A 444 forrásai szerint a pályázat szoros összefüggésben van David Kostelancik amerikai ügyvivő néhány hete elmondott beszédével. Kostelancik akkor keményen kritizálta a magyar kormányt, folytatódó negatív tendenciákról és riasztó fejleményekről beszélt a sajtószabadság területén. Többek között azt mondta: bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon,
„nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.
A beszédet a magyar külügyminisztérium a magyar belpolitikába való „kéretlen beavatkozásnak” nevezte, és be is kérették az ügyvivőt.
A mostani pályázat azt is jelzi, hogy, Trump ide vagy oda, az amerikai kormányban valóban komolyan aggódnak a demokrácia magyarországi állapota miatt.
Talán felül kellene vizsgálni a stadionépítési projekt sikerességét. Lehet, az a baj, hogy az elmúlt években túl sok stadiont építettünk.
Kevesebb több lett volna.
Meg kellene nézni, hogy azokban az országokban, amelyektől az elmúlt hónapokban kínos vereségeket szenvedtünk – Andorra, Luxemburg – hány stadion épült az utóbbi években.
Lehet, hogy új projektet kellene indítani, melynek célja minél több stadion lebontása.
Ez is sok pénzbe kerül, de miután Magyarország hagyományosan futballnemzet, ennyi áldozatot meg kell hoznunk az ügyért. És amikor lebontunk egy stadiont, még egy kis rögtönzött ünnepélyen szalagot is át lehetne vágni.
Inkább egy szalagot, mint a szurkolókat.
És amikorra már csak egy stadion marad – nevezzük Népstadionnak, ahol valamikor 85 ember ezer is összejött egy kettős rangadóra – addigra talán a magyar futballt is új alapokra lehet helyezni.
Zárójel: nemcsak a fiatalok, de talán már a középkorúak sem emlékeznek arra, hogy valaha voltak kettős rangadók Magyarországon. Mondjuk a Ferencváros játszott az Újpesttel és a Vasas a Honvéddel.
Ezek akkor világverő csapatok voltak, a világ legjobbjaival is felvették a versenyt. Magyar játékosok futballoztak ezekben a csapatokban, magyar edzők segítették őket ahhoz, hogy több gólt rúgjanak, mint az ellenfél.
Akkor még ki lehetett menni egy meccsre, mert a legdurvább bekiabálás az volt, amikor egy vérmes öregúr beszólt a bírónak: mocskos csaló!
Szemrehányóan néztünk az ilyenre, mert nem tartottuk helyénvalónak az ilyen magatartást.
Zárójel bezárva.
Még csak annyit, hogy a futball nem szájkarate.
Itt a teljesítmény számít, nem az, hogy mit gondolunk, vagy hogy mit kommunikálunk magunkról. Lehet azt mondani, hogy a magyar csapat jobban teljesít, de ha ez nem igaz, a pályán úgyis kiderül.
Ahol egyébként nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak. Nem megsemmisíteni kell őket, hanem jobbnak lenni náluk.
Végezetül. A futball játék, amelynek azonban vannak szakmai alapvetései. Kell hozzá három T: tehetség, tudás, teljesítmény.
Egy meglepően zavaros és kevésbé követhető ügyről rántotta le a leplet a Donald Trump és közvetlen körének oroszországi összefonódásait feltáró különleges amerikai bizottság. Ráadásul ennek a szálnak most magyar vonatkozásai is vannak.
Carter Page, Donald Trump amerikai elnök Oroszország-ügyi külpolitikai szakértőjét még múlt héten hallgatta meg a Robert Mueller különleges ügyész által vezetett bizottság, amely azt vizsgálja, hogy Moszkva miképp avatkozott be a tavalyi amerikai elnökválasztásokba. Ugyanakkor csak tegnap hozták nyilvánosságra a jegyzőkönyvet, amelyből kiderült, hogy az egész ügynek van egy eléggé érdekes magyar szála is.
Carter Page 2016 augusztusában azért utazott Budapestre, hogy ott találkozzon Szemerkényi Réka egykori washingtoni nagykövettel és más magyar kormányzati képviselőkkel. Habár hivatalosan energetikai és goenergetikai kérdésekről tárgyaltak volna, ami annak tükrében nagyon érdekes, hogy a geotermikus energia részesedése a hazai energiafelhasználásban 0,5 százalék körüli, az FBI szerint az utazás valódi céljai mind a mai napig rejtély. Sőt, elképzelhetőnek tartják, hogy az egész magyar út csupán „fedőtörténetként” funkcionált, mert a háttérben az orosz kormányhoz közel álló személyekkel találkozott.
Page a vizsgálóbizottság előtt végig rendkívül zavarosan beszélt a budapesti útjáról, ködösített, keveset mondott és gyakran hárította el a válaszadást azzal, hogy nem emlékszik a részletekre. Többször belebonyolódott a saját mondandójába: egyszer „Magyarországon való kikapcsolódást”, másszor viszont „üzleti utat” emlegetett. Ugyanúgy először nem tudta megmondani a nagykövet pontos nevét sem, vagy az sem rémlett neki, hogy csak kizárólagosan az energetikai témákról beszéltek-e.
“A (magyar) nevek viszonylag hosszúak és bonyolultak”
– ezzel próbálta Page kimagyarázni azt, hogy miért nem emlékszik még azoknak a magyar kormánytagok nevére, akikkel Szemerkényi Rékával együtt találkozott Budapesten. (Az Index.hu értesülései szerint Megyesy Jenő, a magyar miniszterelnök Amerika-ügyi főtanácsadója beszélt Trump emberével.)
Természetesen szóba került Oroszország is. A vizsgálóbizottság megkérdezte a külügyi szakértőtől, hogy az amerikai-orosz viszony, illetve az Oroszország szembeni szankciók megszüntetése szintén szóba kerültek-e? Erre nem tudott egyértelmű válasszal szolgálni. Csupán annyit mondott, hogy „általános külpolitikai dolgokról” folytatottak eszmecserét.
Ugyanakkor az amerikai média megjegyezte: Page burkoltan elismerte, hogy Budapesten találkozott egy orosz személlyel is. Habár a külügyi tanácsadó arra hivatkozott, hogy sokan tartózkodtak egy kávézóban, azt nem tagadta, hogy a jelenlévők között lehetett egy orosz is. Sőt, hozzátette:
„Tudja, mintha homályosan beugrana, hogy röviden odaköszöntem valakinek ebben a kontextusban a kávézóban.”
Az esettel kapcsolatban azért nagy a vizsgálódás, mert Page pár hónappal a magyarországi látogatása előtt, Moszkvában járt. Ez az amerikai hatóságoknak is feltűnt, és ezután engedélyt kaptak arra, hogy megfigyeljék őt. 2016 decemberében pedig újra az orosz fővárosban járt, valamint elmondása szerint szintén ugyanabban a hónapban kazahokkal és oroszokkal találkozott Londonban.
Meciar Szlovákiájához hasonlította Bozóki András az Orbán-féle illiberális rezsimet, Mitrovits Miklós Lengyelország-szakértő szerint pedig komoly történelmi okai vannak az ilyen folyamatoknak a térségben. A Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány konferenciáján az is elhangzott, hogy az Unióban azt gondolják: a magyarok ugyan elmennek a falig, de lehet velük tárgyalni, a lengyelekkel viszont nem. Az EU pedig nem a szankciókra épül, hanem a közös értékekre, ezért sem tud azzal mit kezdeni, ha valaki ezekkel szembe megy.
Krekó Péter, Arató Krisztina, Bozóki András, Gyévai Zoltán és Mitrovits Miklós Fotó: FüHü
Arató Krisztina, az ELTE jogi karának egyetemi tanára arról beszélt, hogy sokat emlegetik: az Európai Unió válságban van, és a demokrácia válsága csak egy a sok közül. Emlékeztetett arra, hogy először ez a kérdés nem is az új tagok között merült fel, hanem még 1999-ben, Ausztria esetében, amikor a szélsőjobboldali Szabadságpárt bekerült a kormányba. Ott a vizsgálóbizottság azt találta, hogy nem történt olyan alapjogi sérelem, amire számítottak – ez presztízsveszteséget okozott az Uniónak, ezért is óvatosak az ilyen fellépéseknél.
Most viszont Magyarország és Lengyelország esetében komoly dolgokról van szó.
Lengyelországgal szemben el is indult az eljárás a hetes cikkely alapján. Ha viszont ezt érvényesítik, akkor Arató Krisztina szerint érdemes belegondolni, hogy valóban a kívánt hatást érnék-e el, vagyis, hogy az érintett országok visszatérnek a demokratikus értékekhez, és nem pont az ellenkezőjét, hogy még inkább befelé fordulnak.
Bozóki András, a Közép-európai Egyetem tanára szerint a magyar helyzet annyiból érdekes, hogy
„már nem beszélhetünk liberális demokráciáról Magyarország esetében”,
ez már „a szürke zónába tartozó hibrid rezsim”, olyan, mint Meciar Szlovákiája, Iliescu Romániája, Milosevics Szerbiája volt. Ilyen viszont az EU-ban nincs, és még nem is volt. Lengyelországban „ugyan súlyos problémák kezdenek mutatkozni”, de nagy a társadalmi ellenállás, nincs még bebetonozva a rendszer.
A magyar viszonyokat viszont demokráciáknak kell eladni, Bozóki szerint
„ezt nevezi a miniszterelnök pávatáncnak, hogy mást mond Brüsszelben és mást Magyarországon”.
Ezért nem súrlódásmentes Magyarország és az Európai Unió viszonya, amit tovább bonyolít, hogy a Fidesz az Európai Néppárt tagja.
Bozóki szerint, ha nem lenne Magyarország az EU tagja, akkor beláthatatlan lenne, hogy meddig menne el ez a folyamat. Az Uniónak ugyanis vannak eszközei, de limitáltak, mivel nincs felkészülve arra, hogy egy nem demokratikus ország lesz a tagja, csak bizonyos szabadságjogokat tud számon kérni, demokratikus jogi alapnormákat nem. Ráadásul a kohéziós alapok révén az Unió hozzá is járul az ilyen rezsim fennmaradásához – hiszen azok a szövetséges elithez kerülnek.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója Gyévai Zoltánnak, a Bruxinfo főszerkesztőjének egy korábbi írását idézte, miszerint egy magas rangú uniós tisztviselő azt mondta neki: Orbán Viktor olyan, mint egy gyorshajtó:
ha lefotózzák 160-nal, akkor visszakapcsol 140-re,
vagyis még mindig túl gyorsan hajt, de legalább nem fejjel megy a falnak.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Gyévai Zoltán szerint valóban vannak vörös vonalak: például a halálbüntetés kérdése, vagy az Európai Bíróság ítéleteinek elfogadása. Azt mondta: továbbra is az Brüsszelben a mérvadó vélemény, hogy a lengyel kormánnyal szemben
Orbán Viktor elmegy ugyan a falig, megpróbálja kitolni, de megérti, mikor kell megállni, és lehet vele tárgyalni.
A Lex CEU-val kapcsolatban azt mondta, politikai és jogi folyamat is elindult: az Európai Néppárté volt a feladat, hogy politikailag figyelmeztesse a Fideszt, de a megoldást a jogi úttól várták. Szerinte a magyar kormány él a jogi lehetőségekkel – mellékesen azt is megjegyezte, hogy a magyar jogászokat sokszor csodálattal emlegetik Brüsszelben, hogyan találnak mindig új lehetőségeket.
Mitrovits Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója arról beszélt, hogy kívülről sokszor csak a következmények látszanak, de Magyarország és Lengyelország esetét nem lehet az elmúlt 5-10 év távlatában vizsgálni. Szerinte minimum 200 évről van szó: az 1815-ös bécsi kongresszuson Európa felosztotta Lengyelországot (a korábbi felosztások után újra), mert a nagyhatalmak úgy gondolták, nincs szükség Európa ezen részén független nemzetállamokra.
Ekkor indult el az a folyamat is, ami a mostani európai demokráciákhoz vezetett. Viszont többek között Magyarország és Lengyelország esetében folyamatosan, a nyugati hatalmak egyetértésével levert szabadságmozgalmakról volt szó, vagyis
nem tudott kifejlődni az, ami Nyugat-Európában.
Később sem volt esélye ennek a régiónak a Nyugathoz csatlakozni, hiszen a második világháború után például a szovjet érdekszféra része lett. A kelet-európai nacionalizmusoknak szerinte fontos eleme „a Nyugat minket elárult” gondolat, ami megjelenik a magyar és a lengyel kormánypártoknál is.
Gazdaságpolitikában ugyanakkor van különbség: a lengyelek közelíteni akarják az országot az Unióhoz. Strukturális különbség a társadalom ellenállási képessége is – ennek okát pedig az 1945 után történtekben látja. Lengyelországban 10-12 évente volt egy társadalmi robbanás, ezért ott
teljesen más a megítélése a civil és jogvédő mozgalmaknak, illetve a magántulajdonnak.
Tehát szerinte csak látszólag megy egy irányba a magyar és a lengyel politika. Azt is problémának látja, hogy az Unió csak tüneteket kezel, nem a mélyebb problémákat, és választ kellene találni arra, hogy ez a régió mennyire része Európának.
Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a rendszerváltás utáni régiós elitnek is történelmi felelőssége van abban, hogy a mostani rendszer kialakult – szerinte kevesen tekintették a centrumhoz való felzárkózást prioritásnak.
Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski Fotó: MTI/EPA/Pawel Supernak
Arató Krisztina egyetértett azzal, hogy a megkésett iparosodás problémája is jelen van a mostani helyzetben. Szerinte a „mit tehet az EU?” kérdésben megjelenik a
„mentsen már meg minket Brüsszel magunktól”
gondolat is.
Bozóki András szerint az EU eltérően kezeli Magyarországot és Lengyelországot – de Lengyelország nem is válaszol az uniós megkeresésekre, Orbán Viktor viszont igen, ráadásul a Néppárt tagjaként többet is elnéznek neki.
Gyévai Zoltán azt mondta, hogy nagyon kevés az ismeretanyag, ami Magyarországról és a régióról felhalmozódott az Európai Bizottságban, és egyik oka az, hogy nem vagyunk régóta tagok. Magyarország (és Lengyelország) azt a lehetőséget sem használta ki eddig jól, hogy lobbizzon az Unión belül – amit a németek fejlesztettek tökélyre. Szerinte
„kicsit úgy érzékelik Lengyelországot és Magyarországot Brüsszelben, hogy ezek az országok rosszul érzik magukat a bőrükben, és ezen segíteni kell”.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU eleve nem a szankciókra épül, hanem a közös értékekre, ezért sem tud azzal mit kezdeni, ha valaki ezekkel szembe megy. Ezért kétfajta megoldás kínálkozik: összekötni a jogállami elveket a kohéziós alapokkal, vagy valahogy ösztönözni a nagyobb együttműködésre ezeket az államokat – és ez az, amit a többség támogat.
Jaroslaw Kaczynski Fotó: MTI/EPA/Radek Pietruszka
Mitrovits Miklós szerint Lengyelország történelmi lehetőséget szalaszt most el, mert szinte soha nem volt arra lehetősége, hogy olyan mértékben szólhasson bele Európa jövőjébe, mint ahogy most tehetnék.
Arató Krisztina a kérdésre, hogy Magyarországot felvennék-e ma az Európai Unióba, azt válaszolta: szerinte nem, de az ország sem így működne, ha ma kellene csatlakoznunk. Gyévai Zoltán annyit tett hozzá: nem csak Magyarország nem teljesítené a tagok közül most a feltételeket.
Csak az Európai Unión belül van értelme a csoport létezésének, ugyanakkor sok a törésvonal, az egyes országok eltérő érdeke megosztja a V4-eket. Erről és a visegrádi országok Oroszországhoz való viszonyáról is beszéltek szakértők a Political Capital és a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti konferenciáján.
Wojciech Przybylski, a lengyel Res Publica elnöke, a Visegrad Insight főszerkesztője arról beszélt, hogy
a visegrádi együttműködésnek nincs értelme az EU-n kívül,
nem is tudna működni, csak az integráción belül hasznos. Mivel nem lehet 27 tagállammal megbeszélni az egyes kérdéseket, az ilyen együttműködéseknek az a jelentősége, hogy közös álláspontot lehet kialakítani, egyeztetni. Szerinte mind a négy országnak gazdasági és biztonsági okokból fontos az uniós tagság.
Feledy Botond, a Társadalmi Reflexió Intézet igazgatója azt mondta, hogy nem szabad elfelejteni: a V4-eknél a németekkel való kereskedelem aránya a legmagasabb, ezért a németeknek is fontos egyben tartani a csoportot, és azért is, mert a németek egyelőre túl sok mindenben nem értenek egyet a franciákkal.
De
vannak fontos kérdések, amelyek megosztják a visegrádi országokat,
és nem csak az oroszokhoz való viszony. A lengyeleknek és a magyaroknak az Uniótól kapott pénzügyi támogatás a legfontosabb egy felmérés szerint, a cseheknek és a szlovákoknak a közös piachoz való hozzáférés. A különböző érdekeket jól mutatják azok az esetek is, amikor különbözőképp szavaznak EU-s ügyekben.
Vit Dostal, a csehországi Association of International Affairs Research Center igazgatója szerint hol erősebb, hol gyengébb az együttműködés – a menekültválság idején például nagyon összetartott a négy ország, de kétsebességes V4-ről is lehet beszélni, amikor mások az egyes országok érdekei.
Wojciech Przybylski egy kettősségről is beszélt: a lengyel társadalom nagyon EU-párti (ahogy a magyar is), ugyanakkor nagyon keveset tudnak az emberek magáról az Unióról – a britekhez hasonlóan. Nagyon sokáig ugyanis inkább csak arról beszélt mindenki, hogy mennyi támogatást lehet kapni az EU-tól. Még a mostani, a magyarokat sokban követő kormány is sokszor beszél a lengyelek EU iránti elkötelezettségéről.
„Még mindig jó diákok vagyunk”
– mondta.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója szerint 2010-ben még az Orbán-kormány is hangosan EU-párti volt, főleg a magyar uniós elnökség idején, de aztán egyre több kritika érte Brüsszelből az intézkedéseit. Feledy Botond attól tart, hogy a látszólag erős, V4 iránti elkötelezettség a magyar kormánytól inkább csak kommunikáció, mintsem hosszú távú stratégia.
Ráadásul sok kihívás áll az együttműködés előtt:
Lengyelország például túl nagy a többiekhez képest,
„másik ligában játszik”, és erősebb partnereket is kereshet.
Vit Dostal szerint a cseh választás eredménye nem hoz majd jelentős változást az ország külpolitikájában. Már csak azért sem, mert Andrej Babisnak nem annyira fontos a külpolitika. Az EU-hoz való viszonya ugyan eléggé érzelmi alapú, de Dostal szerint a külügyet megkapja majd valamelyik koalíciós partner, vagy esetleg egy szakértő. Ugyanakkor az is biztos, hogy Csehország a következő években nem csatlakozik az eurózónához, és nem fogad be menekülteket.
Wojciech Przybylski szerint
a magyarok és lengyelek közötti barátság azért olyan erős, mert „nincs közös határunk”.
Az oroszokhoz való viszonyról azt mondta, hogy a lengyelek máshogy állnak hozzájuk, már csak a történelmi hagyományok és a többek között az orosz rakétabázisok jelentette fenyegetettség miatt. Ugyanakkor Oroszország komoly mezőgazdasági piacot jelenthetne, ezt eddig az oroszok megakadályozták, de folyamatos tárgyalásban állnak.
Feledy Botond arról beszélt, hogy Magyarországon „legalább az előző három miniszterelnök oroszbarát volt”. Ugyanakkor szerinte Orbánt és Putyint nem lehet barátnak nevezni, a két ország együttműködéséhez azt is figyelembe kell venni, hogy Magyarország nagyon erősen függ az orosz gáztól. A politikai kommunikációban viszont komoly hibának tartja, hogy például orosz propagandából származó információkat terjeszt a kormány.
Krekó Péter felhívta a figyelmet arra, hogy többek között a szlovákiai Globsec és a Political Capital tanulmánya szerint
Magyarország az egyik legsérülékenyebb Oroszországgal szemben.
Az orosz propaganda például, többek között a médiaviszonyok miatt, nagyon könnyen terjed.
Vit Dostal szerint, bár sokat beszélnek az orosz dezinformációs kampányok elleni küzdelemről Csehországban, de „nincs ennek jelentős eredménye”. Az, hogy az új kormány oroszokhoz való viszonya milyen lesz, azon is múlik majd, hogy ki lesz Babis koalíciós partnere, és ki lesz majd az új köztársasági elnök.
Wojciech Przybylski Robert Fico egyik nyilatkozatát idézte fel, miszerint, ha választania kell a V4-ek és az EU között, akkor egyértelműen az Uniót választja. A slavkovi együttműködés pedig azt is jelzi, hogy más lehetőségek is állnak egyes országok előtt – és ezzel Ausztria is lehetőséget kapott, hogy „belépjen az ajtón”.
A magyar kormány és a TEK is megerősítette, hogy a múlt hét pénteken kalózok által túszul ejtett tengerészek között van egy magyar állampolgár is.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a szerdai sajtótájékoztatóján elismerte, hogy egyelőre semmi konkrét információval nem rendelkeznek az emberrablók kilétét illetően. Ugyanúgy a kalózok eddig semmiféle követelést nem támasztottak a túszok szabadon engedését illetően, és a kapcsolatokat sem vették fel a helyi hatóságokkal.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium minden konzuli és diplomáciai eszközt felhasználva, a Terrorelhárítási Központtal együttműködve dolgozik az ügy megoldásán
– mondta a magyar diplomácia vezetője, aki egyben nem tett említést arról, hogy a magyar kormány esetleg kifizetné-e a váltságdíjat.
Közben a TEK főigazgatója elrendelte az ide vonatkozó protokoll végrehajtását. A szervezet közleményében jelezte, hogy elkezdte a rendelkezésre álló adatok ellenőrzését, az információgyűjtést, és felvette a kapcsolatot az ügyben érintett nemzetközi partnerszolgálatokkal.
Kedden a nemzetközi hírügynökségek arról számoltak be, hogy október 21-én a Peter Doehle Schiffarhrts KG német teherszállító-hajóját kalózok támadták meg Nigéria partjainál, miközben az kikötni készült.
A 12 fős legénységből hat embert ejtettek túszul.
A hajótársaság szóvivője csak annyit mondott, hogy németek nem voltak az elhurcoltak között. A Reuters úgy tudja, hogy négy fülöp-szigeteki, egy ukrán és egy magyar állampolgárt tartanak fogva.
Szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül, és demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat – ezt mondta David Kostelancik ideiglenes amerikai ügyvivő. Szerinte a sajtószabadság területén folytatódnak a negatív tendenciák Magyarországon, és „riasztó fejlemény” is van. Ezekről részletesen is beszélt, felsorolva például a kormány szövetségeseinek médiavásárlásait, az állami hirdetések célzott elosztását, és újságírók megfenyegetését.
David Kostelancik Fotó: FüHü
David Kostelancik újságíróknak és diplomatáknak tartott előadást. Arról beszélt, hogy természetesen figyelemmel követik a magyar sajtó helyzetét. Azt mondta: tisztában vannak vele, hogy
ha az újságírók nem teszik fel a kemény kérdéseket, akkor nem végzik el a munkájukat,
és a szabad és független sajtó alapvető eleme annak az elszámoltatásnak, amellyel a kormányok az állampolgároknak tartoztank.
David Kostelancik emlékeztetett arra, hogy a szabad sajtót nem csak az amerikai alkotmány Első Kiegészítése védi, hanem a magyar Alaptörvény is. Emellett a sajtószabadság védelmének fontosságát kimondta az ENSZ Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozata, a NATO szerződése, az Európai Unió Alapjogi Chartája, az EBESZ Európai Biztonsági Chartája.
Azt mondta:
„Szabad és demokratikus társadalom nem létezhet szabad sajtó nélkül”,
és „legerősebb, legszilárdabb és legmegbízhatóbb szövetségeseink azok, akik osztoznak velünk ebbéli elkötelezettségünkben”.
Fotó: FüHü
Beszélt arról is, hogy természetesen a szabad sajtó nem azt jelenti, hogy nem szabad kritizálni, ha rosszul értelmezi a tényeket, vagy csak olyanokról tudósít, amelyek egy bizonyos szerkesztőségi álláspontot támasztanak alá. Ahogy fogalmazott: Donald Trump is gyakran bírálja a médiát, de ez a személyes véleménye, és „ahogy az újságírók rámutatnak, nem minden kormánykritika álhír”.
David Kostelancik szerint a legfontosabb, hogy
„demokratikus kormányoknak nem szabad megpróbálniuk elhallgattatni a bírálóikat”.
Ez szerinte több formában is megjelenhet:
jogszabályokkal való korlátozással,
a média kizárólagos ellenőrzésével,
a hirdetőkre való nyomásgyakorlással,
ha a kormány megpróbálja manipulálni a hirdetési piacot,
vagy ha fenyegetik, megfélemlítik az újságírókat.
Ezután arról beszélt, hogy az Egyesült Államok többször szóvá tette már a sajtószabadság terén Magyarországon mutatkozó negatív tendenciákat, amelyek azóta is folytatódnak.
Szerinte ilyen tendencia, hogy
a kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést a médiapiac felett, beleértve a megyei lapokat,
ezeknél a médiumoknál nem lehet kormánykritikus cikkeket megjelentetni,
a kormány jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosoknak, miközben a függetlenek szinte semennyit nem kapnak.
Olyan információik is vannak, hogy magánvállalkozásokkal közölték, „ne hirdessenek a független médiumokban, ellenkező esetben retorziókra számíthatnak”.
Fotó: FüHü
Beszélt arról is, hogy „egy kormányhoz szorosan kötődő médium” (a 888-ra gondolt) listát jelentetett meg újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra. David Kostelancik szerint
ez riasztó fejlemény.
Azt mondta: „Velünk kritikus sajtót is meg kell védenünk, hiszen a sajtó a demokrácia egyik alappillére.
Az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet.”
Szerinte, bár még léteznek, de egyre kevesebb van a független médiumokból, amelyeknek kihívásokkal kell szembenézni a hirdetési piacon, „nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel találkoznak”.
Kérdésre válaszolva arról is beszélt, hogy Magyarország az USA partnere és szövetségese, és nem a nagykövetség dolga, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra, ha olyat látnak, amivel nem értenek egyet, de beszélni szoktak a vitás kérdésekről a „kollégákkal a magyar kormányban”. Azt is mondta: már csak az EBESZ-tagság miatt is Magyarország kötelessége, hogy vigyázzon a sajtószabadságra.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
