Kezdőlap Címkék Ludas

Címke: ludas

Ma 88 éves Sajdik Ferenc

0

Édesanyja balerina volt, édesapja – Sajdik Sándor, nevét Dunakeszin utca viseli – korának legsikeresebb zsokéja. Szülei, nagyszülei szívesen tréfálkoztak, az ifjú Sajdik Ferenc volt alighanem a legkomolyabb tagja e jókedvű famíliának.

Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban, Görögországban. Talán itt alakult ki benne az az erős honvágy, ami még manapság is hazahúzza, ha néhány napot külföldön töltenek.

Nyomdásznak készült, de érezte, valami más lesz az igazi. 1955-ben a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója lett, és hamar közölni kezdte karikatúráit a Ludas Matyi, majd 1965-ben belső munkatársa lett a szatirikus hetilapnak. Harminc évig hétről hétre ontotta a szellemes rajzokat.

A Ludas Matyi megszűnése után Sajdik karikatúrái még hosszú évekig megjelentek számos magazinban és napilapban – többek között a Képes7 című hetilapban is –, de mindinkább a rajzfilm került munkásságának homlokterébe. Híres és máig igen népszerű rajzfilmsorozatai: A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi (Csukás István meséi alapján).

Szinte megszámlálhatatlan könyvet illusztrált. Gyermek- és ifjúsági kötetek, pénzügyi vagy épp egészségügyi témák – Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa jól illeszkedik minden műfajhoz.

Néhány éve egy váci műgyűjtő, Papp László unszolására kezdett táblaképeket festeni. Ma már ez, valamint kisméretű, írókat, költőket, művészeket ábrázoló, applikációkkal kombinált portréi jelentik tevékenysége fő csapásirányát. Vácott több mint száz táblaképéből állandó kiállítás is látható.

Éljen augusztus 26.50!

1979. augusztusában külső munkatárs voltam a Ludas Matyinál. Ez (a fiatalabbak kedvéért) azt jelentette, hogy nem ott volt a munkahelyem, de a humoros hetilap már rendszeresen közölte az írásaimat. Mindez csak azért lényeges, mert bármennyire is csábító lenne állítani, szellemi termékként még részben sem volt közöm a képen látható rajzhoz.

Endrődi István készítette a karikatúrát. A képen nem látszik, de Pistának zseniális keze volt, Ludas haknikon sokszor szórakoztatta azzal a nagyérdeműt, hogy egyszerre két kézzel rajzolt. Karikatúrát bűn elmagyarázni, most sem az következik. Már csak azért sem, mert anélkül is látható, hogy az eladó hölgy a sok árváltozástól annyira megzavarodik, hogy az Éljen augusztus 20 feliratot is átjavítja.

Ebben az érdekesség, ha úgy tetszik, bátorság, hogy a politikának annak idején is voltak hívószavai. Akkoriban persze nem Brüsszelt, és a migránsokat kellett megállítani, hanem a határainkon begyűrűzni szándékozó inflációt. Ezt hallottuk évtizedeken át, hogy megállítjuk a határokon az inflációt, nem hagyjuk begyűrűzni. Így is történt – egészen a hetvenes évek végéig, amikor kiderült, hogy ez mégsem olyan egyszerű. Az inflációt ideig-óráig fel lehet tartóztatni, de ha nagyon akar jönni, idővel, legalábbis részben, be kell engedni.

Kezdtek is szépen emelkedni az árak, ha nem is rohamosan, de az előző évtizedekhez képest azért meglehetősen szignifikánsan. Ezt illusztrálja a rajz, amely a maga idején bátornak volt mondható. Ha nem is nagy, de kis botrány azért lett belőle. Igaz, Árkus József, a Ludas Matyi főszerkesztője megúszta ezt a címlapot, amiért másnak bizonyára a fejét vették volna. Árkus újságíróként meglehetős tekintélynek örvendett, feltehetőleg annak köszöntette, hogy nem lett nagyobb baja belőle. Meg hát, minek is tagadnánk, volt neki egy jó barátja, aki úgy hívtak, hogy Lakatos Ernő. (Megint csak a fiatalabbak kedvéért: ő volt az akkori egypárt agitációs és propaganda osztályának a vezetője.)

Így azután, ahogyan azt Árkus később sokszor előadta, haknikon és társaságban, csupán egy néhány hónapos fejtágítóra kötelezték. Magyarul: továbbképzésre. Ahol, elmondása szerint, az árképzés rejtelmeit tanították neki és a többi kollégának.

Mi köze a pártközpontnak a női mellekhez?

„Gratulálok! Micsoda nagyszerű hír! A demokrácia még mindig él.” Egy évvel ezelőtt így kommentálta Orbán Viktor Donald Trump győzelmét a Facebookon. Örült nagyon a magyar miniszterelnök, mert azt hitte, jól jár ezzel.

Akkor hát, fussunk neki.

Egykori főszerkesztőm, Árkus József járta ki annak idején a pártközpontban, hogy a Ludas Matyi karikaturistái mellbimbókat rajzolhassanak a hölgyeknek. Akkoriban még ott lehetett ilyen dolgokat elintézni. Talán hamarosan megint így lesz, de ne szaladjunk ennyire előre.

Árkus előtt ugyanis a félmeztelen hölgyekről készült rajzokon nem volt látható mellbimbó, nyilván még érvényben volt A Tanú Virág elvtársának bölcs útmutatása: Gogolák elvtársnő, hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának.

Árkusnak sikerült kijárnia ezt a korszakos változást. E ma már mulatságosnak tűnő „szextett” hátterét később sokszor mesélte haknikon, Ludas-fórumokon, interjúkban. Azt szokta mondani: nem jó az, ha a lapban mellbimbó nélkül megjelenő hölgyek látványán nő fel egy nemzedék. Azért nem, mert ha majd az ily módon felserdült férfiember az életben találkozik az igazival, megijed, mert nem volt rá felkészítve, hogy egy számára ismeretlen kitüremkedés is van a nőkön.

Most megint felnő egy generáció, aki nem fogja tudni, hogy nem minden az, aminek látszik. Konkrétan a demokráciára gondolok, mint majdnem mindig, amikor írni kezdek. Azok a fiatalok, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerével egyidőben kezdtek eszmélni a világra, és most igyekeznek értelmezni az őket körülvevő valóságot, hajlamosak lesznek azt gondolni, hogy az a demokrácia, amelyet maguk körül látnak.

Kétharmados felhatalmazással elfoglalni az ország háromharmadát, politikai és gazdasági ellenlábasainkat félreállítani, megnyirbálni a demokrácia valamennyi intézményét, saját embereinket ültetni és bebetonozni a fontosabb posztokra. Magunk alá gyűrni a médiát, pártkatonákkal feltölteni az alkotmánybíróság üres helyeit.

Cilikopterezni, Vajdazitázni.

Azok a fiatal emberek, akik most lépnek a felnőtt korukba, más példa híján könnyen azt gondolhatják, hogy mindennek így kell lennie. Az a fiatalember, aki ma ismerkedik a politikával és a közélettel, azt gondolhatja, hogy ilyen a demokrácia. Mert naponta többször hallja a rádióban, a tévében, olvassa az újságokban: az emberek felhatalmazása alapján történik minden.

Amerikában Trump nem változtatta meg az országot, de Magyarországon nem ártana, ha valaki elmagyarázná a közélettel és a politikával most ismerkedő fiatal nemzedéknek, hogy nem ez a demokrácia. Arra meg majd bizonyára maguktól is rájönnek, hogy a női mell csúcsán található kis bigyótól nem kell megijedni. Ellenkezőleg.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!