Kezdőlap Címkék Lengyelország

Címke: lengyelország

Vagy jogi reform, vagy Európai Unió

Lengyelország elbúcsúzhat az Európai Uniótól, ha a kormány keresztülviszi jogi reformját. Erre figyelmeztette Varsóban a Legfelső Bíróság a PiS kormányzatot, mely csütörtökön terjesztette elő új törvénytervezetét, mely csökkentette volna a bírák önállóságát.

Az utolsó pillanatban Kaczynski kérésére a kormányzat meghátrált. Miért ? Mert az uniós pénzekre a kormánynak óriási szüksége van: Wojciehowski biztos épp most indított offenzívát az agrár pénzek megszerzésére.

A kormány törvényjavaslata ellentétes az Európai Unió egyik legfontosabb alapelvével – hangsúlyozza a Legfelső Bíróság, mely rámutatott arra, hogy amennyiben Varsóban a szejm megszavazza a törvényt, akkor Brüsszel minden bizonnyal kötelezettségszegési eljárást indít ellene. Ez pedig hosszabb távon odavezethet, hogy Lengyelországnak el kell hagynia az Európai Uniót. Malgorzata Gersdorf bírónő, aki hamarosan távozik a Legfelső Bíróság éléről, keményen bírálta a kormányt, melynek törvénytervezetét az 1981-es szükségállapothoz hasonlította – számolt be a BBC. Akkor Jaruzelski tábornok katonai erővel akart véget vetni a demokratizálás folyamatának, melyet a Szolidaritás szakszervezet vezetett. A bírónő külön nyilatkozatban fejezte ki reményét arra, hogy a lengyel jogalkotás szinkronban lesz az uniós joggal. Rámutatott arra, hogy amennyiben nem így lenne, akkor az uniós jog felülírja a hazai jogszabályokat – ahogy azt Lengyelország a belépéskor vállalta.

Mazowiecki miniszterelnök szerint viszont „kaotikus helyzet alakult ki, és ezt van hivatva rendezni a kormány törvényjavaslata”.

Lengyelország nem akarja elhagyni az EU -t, hasznot akar húzni belőle

Erre hívta fel a figyelmet a Deutsche Welle, amely ismerteti az uniós agrár biztos elképzelését. A lengyel Janusz Wojciehowski úgy akarja módosítani az uniós agrár politikát, hogy a szegényebb tagállamok gazdái kapják meg a hektáronként 270 eurós támogatást a következő költségvetési időszakban. Ez az uniós átlag, mely igen előnyös lenne a lengyel gazdák számára, akik a PiS szavazótáborának törzs gárdáját alkotják. Más oldalról persze jelentős kiadást jelentenének az Európai Uniónak: 20 milliárd euróba kerülne a lengyel biztos javaslata, ha megvalósulna. Jelenleg óriási viták folynak az agrár pénzek elosztásáról a következő költségvetési periódusban. Az Európai Unió 6,4 millió gazdának fizet ki 41 milliárd eurót! A legjobban a nagy gazdák járnak, emiatt állandó bírálat éri ezt a rendszert. Lengyelország viszont a nem nagyon hatékony kis gazdaságok országa.

Wojciehowski a lengyel gazdákért harcol

Bár az uniós biztosnak az összérdeket kellene képviselnie, de a lengyel biztos nyíltan küzd országa agrár szektoráért. 241 euró jelenleg az egy hektárra jutó támogatás Lengyelországban – mondja Wojciehowski, de ez is csak azért annyi, mert a lengyel kormány kipótolja az uniós pénzeket. Lengyelországban 1,5 millió kis gazdaság van, melyek közül csak nagyon kevés versenyképes. Ezért küzd a támogatás megemeléséért a lengyel biztos, aki ezzel elérhetné azt is, hogy a vidék a jövőben is biztosítsa a PiS többségét a szejmben Lengyelországban.

Az illiberalizmus határai

Ezzel a címmel írt vezércikket a párizsi Le Monde a magyarországi és a lengyelországi választások kapcsán. Lengyelországban a PiS minden eddiginél nagyobb győzelmet aratott, de az ellenzék így is megszerezte a szavazatok 55%-át vagyis, ha összefogott volna, akkor más lett volna a végeredmény.

A szenátusban így is többsége van az ellenzéknek, mely így fékezheti a Kaczynski rendszer nyomulását. Lengyelországban a nagyvárosok többsége eddig is ellenzéki kézben volt, Magyarországon most következett be a változás: Budapesten és néhány fontos városban az ellenzék győzött. Mindez azt mutatja, hogy az illiberális rendszerek eljutottak a felső határig, de a leolvadásuk még nem kezdődött meg. Miért nem ?

A vidéket nem tudja megszólítani az ellenzék

Ez egyaránt probléma Lengyelországban és Magyarországon. Az ellenzék nem képes egy olyan hiteles gazdasági alternatíva felmutatására, melyet vidéken is szívesen fogadnának. Ráadásul az ellenzék megosztott: ezért is veszített Lengyelországban. Magyarországon épp azért győzött, mert összefogott – hangsúlyozza a Le Monde, mely rámutat arra: nagyon heterogén ez az ellenzéki koalíció , amelyikben a korábban antiszemita Jobbik is benne van.

Mind Lengyelországban mind Magyarországon sokan mentek el szavazni. Ez is mutatja, hogy a demokrácia eleven ezekben az országokban – hangsúlyozza a Le Monde vezércikke a lengyel és a magyar választások kapcsán.

A brüsszeli bizottság bírósághoz fordul a lengyel jogi reform miatt

Az EU bizottsága szerint veszély fenyegeti a bírák függetlenségét Lengyelországban, ezért az európai bírósághoz fordultak a jogi reform ügyében. A brüsszeli bizottság távozóban van hiszen november elsején új bizottság kezd munkába, már persze ha addig Ursula von der Leyen csapatát megszavazza az Európai parlament.

A brüsszeli bizottság még a lengyelországi választások előtt tette meg ezt a lépést. A közvélemény-kutatások szerint a kormányzó pártnak, a PiS – nek jó esélye van arra, hogy ezúttal is győzzön. Tavasszal is ők nyerték az európai választásokat annak ellenére, hogy az ellenzék összefogott ellenük. Most nincs ilyen ellenzéki összefogás, ezért a PiS győzelme igencsak valószínű.

Orbán Viktor miniszterelnök többször is jelezte: Magyarország megvétóz minden olyan brüsszeli döntést, mely szankciókat alkalmazna Lengyelországgal szemben. Ezért Varsóban nyugodtan alhatnak, de más szempontból okozhat gondot a brüsszeli bizottság döntése. Az európai pénzek elosztásánál figyelembe vehetik az egyes nemzeti kormányok és az uniós jog viszonyát, és azok az államok kevesebb pénzt kaphatnak, melyek Brüsszel véleménye szerint megsértik ezeket az alapelveket.

Volt egyszer egy Európai Koalíció

Mintha csak a magyar ellenzék korábbi pályáját futná, a lengyel centrista demokraták koalíciója épp most látszik széthullani. Azelőtt, hogy együtt legyőzhetnék a nacionalista jobboldali PiS-t az őszi választáson.

Pénteken egy álom vált köddé Lengyelországban. Az idei májusi EP-választásra – Európai Koalíció néven – szinte teljes körű ellenzéki koalíció jött létre a Visztula mentén. Nos, most ennek lett vége, a lengyel ellenzék három részre szakadt, s mindez sok jóval nem kecsegtet az őszi lengyel parlamenti választásokon.

Itt is kétharmad-egyharmad, de azonos oldalon

Hogy megértsük a lengyel belpolitikát, annyit feltétlenül el kell mondani, nem csupán a kormánypárt, a (Jaroslaw Kaczynski vezette) PiS (Jog és Igazságosság Pártja) jobboldali, hanem az ellenzék legerősebb oszlopa, a PO (Polgári Platform) is az. Míg azonban a PiS nemzeti, bevándorlás-ellenes és a legkevésbé sem EU-kompatibilis, addig a PO egyértelműen liberális párt (ennek korábbi vezetőjeként volt miniszterelnök Donald Tusk, jelenleg az Európai Tanács, az EU kormányfői testületének vezetője – a szerk.).

Ez a két párt lényegében a lengyel választók 70  százalékát fedi le,

jelenleg megközelítően a PiS kétharmad, a PO egyharmad részben.

Egymás torkának ugrottak

A két nagy alakulaton kívül

egyetlen párt van, ami ma átlépné az öt százalékos parlamenti küszöböt, az idén februárban alakult és magát baloldali liberálisként meghatározó Wiosna (Tavasz).

Most más párt nem rúg labdába a lengyel belpolitikában, mert a Wiosna előtti időkben a baloldal meghatározó pártja, az SLD (Baloldali Demokratikus Szövetség) számára magas volt az a bizonyos küszöb.

De mi az, ami most megrengette a lengyel közéletet? Először a PO elnöke közölte, hogy az őszi parlamenti választásokra az SLD, a PSL (Lengyel Néppárt) és a Wiosna nélkül készülnek. Erre azonnal válaszolt a Wiosna és az SLD elnöke, hogy ők sem gondolják másképpen, és rögvest létrehozták az Egyesült Baloldalt (vagy Baloldali Blokkot, még nincs hivatalos név), amelybe bevették a szintén baloldali Együtt nevű pártot. A PSL, amely már az EP-választás után felfüggesztette együttműködését az Európai Koalícióval, végleg elhagyta az ellenzéki koalíciót.

Így ért véget a mindössze öt hónapot megért egyértelműen sikeres ellenzéki összefogás.

Amely pedig – egyes közvélemény-kutatók szerint – az utolsó percig esélyes volt az EP-választáson, de végül hét százalékpont vereséget szenvedett.

Az önfelszalámizás ára

Jelenlegi ismereteink szerint legközelebb október 13-án választ Lengyelország, vagyis nem egészen három hónap múlva. A „tegnap” még lényegében egységes ellenzék – önmagát felszalámizva – a következőképpen jelenik meg a startvonalon. A legnagyobb ellenzéki csapat,

a PO apróbb szatellit pártocskákkal megspékelve sem számíthat 25-30 százaléknál többre.

A Baloldali Blokk számára a 10 százalék már nagy siker lenne. Az viszont biztosra vehető, hogy – hosszabb szünetet követően, abszolút sikerként elkönyvelve – a baloldal is bekerül a parlamentbe. (Ami azért lenne figyelemre méltó, mert az SLD korábbi parlamentbőli kihullásával a baloldal a teljes megsemmisülés látszatát keltette – a szerk megj.)

A Lengyel Néppárt, amely régóta belső ellentmondásokkal küszködik, valószínűleg nem lépi át a parlamenti küszöböt, hacsak… Hacsak egyik csúcsvezetőjük nem erőszakolja ki, hogy vagy a PiS-hez, vagy a PO-hoz csatlakozzon a maximum 3-4 százalékot garantáló közösség.

S itt vannak még a Zöldek is, akik örülnek, ha 1 százalékot elérnek, de még nem tudható, melyik oldalt boldogítják.

Ezek a tények (apró előrejelzésekkel dúsítva), amelyek egyik-napról a másikra októberig akár még változhatnak is. Ne feledjük, rövidesen elkészül a Siekelski-fivérek által a papi pedofíliát megrázóan feldolgozó – világszerte óriási vihart kavaró – kétórás dokumentumfilm második része.

Gordon István
a szerző Lengyelország-szakértő, egykori diplomata

Lengyelország ne nézze fejős tehénnek az Európai Uniót!

Jirky Katainen, a brüsszeli bizottság alelnöke erre figyelmeztette a varsói kormányt. Varsóban újságíróknak elmondta: a jövőben Lengyelországnak lényegesen többet kell befizetnie a közös kasszába!

Az uniós pénzekért cserébe pedig be kell tartani az EU szabályait! Az Európai Bizottság figyelmeztetése a választási kampány kellős közepén hangzott el Varsóban. Az EU azt szeretné, hogyha az ellenzék nyerne és ezzel meggyengülve a szuverenista irányzat melyet, a jobboldali populista kormányzat képvisel a háttérből irányító Jaroslaw Kaczynski-vel. Ezzel a brüsszeli törekvéssel magyarázható, hogy az Európai Néppárt jelöltje a brüsszeli bizottság elnöki posztjára pálfordulást hajtott végre egy Varsó számára nagyon fontos ügyben:

Manfred Weber: leállítanám az Északi áramlat 2-t!

Az Európai Néppárt jelöltje a brüsszeli bizottság elnöki posztjára a Polska Times című lapnak úgy nyilatkozott, hogyha ő lesz Jean-Claude Juncker utóda, akkor megakadályozná az Északi áramlat második gázvezetékének az építését a Balti tenger alatt. „Az Északi áramlat 2 nem felel meg az Európai Unió érdekeinek!”- hangsúlyozta Manfred Weber. Aki nem véletlenül egy lengyel lapnak mondta el a véleményét hiszen Varsó a legfőbb ellenfele ennek a gázvezetéknek, mely közvetlenül szállít földgázt Oroszországból Németországba – Ukrajna és Lengyelország megkerülésével. Jaroslaw Kaczynski, Lengyelország erős embere a Hitler-Sztálin paktumhoz hasonlította az Északi áramlatot.

A Gazprom a fő részvényese az egész építkezésnek. A beruházás felét is a Gazprom biztosítja. Angela Merkel német kancellár korábban áldását adta a 9,5 milliárd eurós építkezéshez. A berlini kormány álláspontja változatlan – hangsúlyozta Ulrike Demmer helyettes kormányszóvivő. A gazdasági minisztérium szóvivője meg is indokolta, hogy miért áll ki még mindig a német kormány az Északi áramlat 2 mellett, melyet nemcsak Varsó bírál hanem Trump elnök és Ukrajna is. Németország fokozatosan bezárja atomerőműveit vagyis hagyományos energia hordozókra tér vissza, ezért fokozódó szükségletei lesznek a jövőben.

Ettől függetlenül Németország arra törekszik, hogy háromoldalú földgáz egyezmény szülessen. Ebben az oroszok és az ukránok mellett az EU venne részt. Berlin álláspontja változatlanul az, hogy Oroszországnak folytatnia kell a földgáz exportját Ukrajnán keresztül akkoris, hogyha felépül az Északi áramlat 2, mely közvetlenül szállítaná orosz földgázt a Balti tenger alatt Németországba.

A katolikus egyház elítélte az antiszemita nagypénteki lengyel Júdás ritust

A katolikus egyház nem tűri el egyetlen nemzet elleni támadást sem – beleértve a zsidókat is! Ezt hangsúlyozta a Júdás bábu ügyével kapcsolatban Rafal Markowski püspök, aki a katolikus egyházban a zsidókkal folytatott dialógus felelőse.

Kérdésre válaszolva elmondta: ez nemcsak az ő véleménye hanem a római katolikus egyház álláspontja Lengyelországban. Mi történt Nagypénteken, mely kiváltotta a Jewish World Congress tiltakozását ?

facebook

Egy nagyorrú Júdás bábut, mely ortodox  zsidóra hasonlított  Pruchnik városában ütlegeltek majd elégettek. Középkori szokást követve  minden hívő 30 ütést mért a bábura. Ezzel emlékeztettek a harminc ezüst pénzre, melyet Júdás kapott Jézus elárulásért. De nemcsak erre. A videón egy helybeli polgár elmondta:

azokat a zsidókat ütjük, akik vissza akarják szerezni a vagyonukat Lengyelországban.

A Júdás bábut elégették a nagypénteki szertartás végén, és ezt a szimbólumot nehéz félreérteni.

A holokauszt előtt ebben az országban élt a világ legnépesebb zsidó közössége, amely gyakorlatilag teljesen elpusztult. A túlélők egy része külföldre ment, így ma Lengyelországban csak párezer zsidó él. Az antiszemtizmus ettől függetlenül eleven: több szélsőjobboldali politikus tiltakozott amiatt, hogy az USA nagykövet asszonya nemcsak boldog húsvétot, de boldog pészachot is kívánt Lengyelország népének.

Ekspress

A Júdás bábu ütlegelése sérti-e a fajgyűlölet elleni törvényt Lengyelországban? Ezt vizsgálja most a kerületi ügyésznő miután megnézte a nagypénteki videót. A kisváros polgármestere elítélte azt, hogy a Júdás bábut ortodox zsidónak öltöztették. Megígérte: mindent megtesz azért, hogy ez a régi szokás a jövőben ne ismétlődjön meg Nagypénteken. Joachim Budzinski belügyminiszter sátáni ötletnek nevezte a Júdás bábu ütlegelését és elégetését.

Lengyelországban a nagy befolyással rendelkező katolikus egyház a holokauszt idején nem ítélte el egyértelműen a zsidók üldözését, mert őket tette felelőssé azért, hogy Jézus Krisztus a keresztfán végezte az életét. A második vatikáni zsinat változtatott ezen. Ennek alapján II. János Pál pápa bűnnek nyilvánította az antiszemitizmust.

Öt évre kitiltották a holokauszt tagadó Irvinget Litvániából

Ezt maga a balti állam külügyminisztere jelentette be. Linas Linkevicius hangsúlyozta, hogy Litvániában bűnténynek számít a holokauszt tagadása és Adolf Hitler eszméinek dicsőítése. Ezért 2024 április 15-ig David Irving nem teheti be a lábát Litvániába!

Ez nagy csapás a holokauszt tagadó brit történésznek, aki ősszel túrákat akar szervezni Lengyelországban és a balti államokban. A túra tagjai felkeresnék a holokauszt híres helyszíneit és meghallgathatnák hozzá David Irving „szakszerű magyarázatait”. A nácik a legtöbb zsidót olyan koncentrációs táborokban ölték meg, melyek Lengyelország illetve a balti államok területén voltak. David Irving tagadja, hogy a holokauszt során hatmillió zsidó veszítette életét. Sokan várják a lengyel kormánytól is, hogy hasonló döntést hozzon hiszen David Irving szereplése Auschwitzban és más megsemmisítő lágerekben, sértené a sokmillió elhunyt emlékét a túlélők érzékenységéről már nem is beszélve.

Sophia-művelet leállítva

Európa esélye az egység, mindegy minek hívjuk, uniónak, egyesült államoknak vagy egyszerűen Európának.

Az EU leállítja a Földközi-tengeren a Sophia-műveletet, noha az idáig csaknem 50 ezer embert mentett meg a vízbefulladástól. Pedig minden nemzetnek jogi és erkölcsi kötelessége, hogy kimentse a tengeren bajbajutott embereket. A Sophia látványosan jelenítette meg az európai egységet, egyben hatékony módszer volt a példátlan menekültválság kezelésére. A többieknek azután segíteniük kellett volna a déli államoknak, ám erre csak a németek és a svédek voltak hajlandóak, a magyarok, lengyelek és csehek egyszerűen visszautasították még az igen minimális kvótát is. De nem tündököltek a franciák sem. Az olasz kormány leállította minden menekült befogadását, így maradt a program beszüntetése, ahelyett, hogy a tagállamok megállapodtak volna: megosztják a költségeket, együtt dolgozzák fel a kérelmeket, illetve elosztják a befogadott menekülteket.

A Frontex ügyében megfigyelhető huzavona példaszerűen illusztrálja: kudarcot vallott az unió menedékpolitikájának reformja. Állítólag az egyik legfontosabb témáról, a külső határok védelméről van szó. Az egyetértés hiánya miatt felfüggesztik a hivatalosan az embercsempész-hálózatok felderítését végző hajók járőrözését. A misszió így a légi támogatásra, a líbiai parti őrség kiképzésére és a Líbiával szembeni fegyverembargó betartásának ellenőrzésére korlátozódik – mondta a szóvivő. „Világos, hogy tengeri erők nélkül nem lehet teljes körűen végrehajtani a misszió mandátumát” – fogalmazott egy illetékes.

Ennek ellenére csak 2027-re töltik fel 10 ezer emberrel a határőrizeti erőket. Néhány tagállamnak „túl gyors” volt a Bizottság által javasolt tempó. Így az embercsempészek nyugodtak lehetnek, van idejük kidolgozni a megfelelő üzleti modellt, hogy tovább működtethessék jövedelmező vállalkozásukat: az embercsempészetet.  Ráadásul a mostani döntés nem ér semmit, ha nem határozzák meg, hogy mi legyen a menedékérőkkel. Ki az illetékes, hová küldjék ezeket az embereket? Igaza van Macronnak: „Schengen ára a menedékkérők befogadása”. Ha valaki fenn akarja tartani a szabad mozgást, mint Magyarország és Lengyelország is, akkor az nem vonhatja ki magát állandóan a közös felelősségből, ha a migránsok befogadásáról van szó.

Magyarul, ha Európa meg akarja oldani egyre sűrűsödő gondjait a májusi választás után – bármi is legyen az eredmény –, olyan döntési mechanizmusokat kell életbe léptetni, ami a sorból kilógókat képes rövid úton szankcionálni és az egység útjára visszaterelni.

Kiskacsa fürdik…- Déli kávé Szele Tamással

Kérem, ha már így kávézgatunk, nem tudom elhallgatni: erről az egész mostani helyzetünkről egy gyermekdal jut eszembe. „Kiskacsa fürdik fekete tóban, anyjához készül Lengyelországba…” Orbán Viktor most egy elég koszos, elég fekete tóban fürdik, és ma reggel azt is megtudhattuk, hogy Lengyelországba készül, igaz, az majdnem bizonyos, hogy nem nőrokonát kívánja meglátogatni.

De akkor kihez megy a kiskacsa? Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőhöz, aki egyébként a magyar miniszterelnök állítása szerint beszédet is mond majd március 15-én, Budapesten.

Ha beszélni fog, hát beszéljen – de hogy Orbán nem azért utazik hétfőn hozzá, hogy szónoklattani leckéket adjon neki a fellépés előtt, az is bizonyos. Fő, zubog valami a sűrű löttyben, a gonosz vészbanyák üstjében, olyan főzet, ami megmérgezheti Európát is, a Néppártot is: egyedül és csakis a mi felcsúti Macbethünknek nem árt. Mert lám, mit is mondott a szokásos pénteki „rádióinterjúban” a kormany.hu szerint? (Azért az idézőjel, mert egy interjúban kérdések és válaszok vannak, de ezekben csak kinyilatkoztatások).

„A bevándorláspártiak megtámadták a Fideszt az Európai Néppártban (EPP), arra törekednek, hogy az egész EPP-t átalakítsák egy bevándorláspárti nemzetközi szervezetté, a magyarok pedig ezt meg akarják akadályozni. A keresztény kultúra megvédése és a migráció ügyében semmilyen kompromisszum nem képzelhető el, minden másról lehet beszélgetni. A magyarok kijelölték a kormány és a Fidesz mandátumát: a keresztény kultúra érték (…), nem akarunk kevert országgá válni, migrációt nem akarunk, a biztonságot meg akarjuk őrizni, és a családpolitikánkon keresztül képesek leszünk migránsok nélkül is fenntartani Magyarország biológiai jövőjét.”

Hát, mondjuk ez a szokásos bevezető halandzsa, Don Quijote átkozza a szélmalmokat, hogy megtámadhassa őket – azok meg csak forognak és eszük ágában sincs megtámadni La Mancha lovagját. De foglalkozzunk égetőbb kérdésekkel, mert a homályos alapelvek nem sokat mondanak a várható eseményekről! Mi lesz a néppárti tagsággal?

Ezt nem csak mi kérdezzük, ahogy a miniszterelnök fogalmazott, „égnek a vonalak”, több tárgyalást is folytatott a napokban, például Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökkel, Manfred Weberrel, a Néppárt európai parlamenti frakcióvezetőjével – vele később is fog még egyeztetni -, hivatalban lévő és volt miniszterelnökökkel, korábbi államfőkkel, vasárnap pedig Lengyelországba utazik, a NATO-tagságról tartott megemlékezésre.

Akkor legalább nem kizárólag a március 15-i szónoklat ügyében megy. De uram, mondjon már valamit a tagságról, megöl minket ez a bizonytalanság!

„Ha úgy alakul, hogy nekünk valami új dolgot kell indítanunk Európában, és lehet, hogy ennek a vitának ez lesz a vége, hogy a helyünk végül is nem a néppártban van, hanem azon kívül

– bár én inkább a néppárt átalakítását, megreformálását szeretném elérni, például, hogy helye legyen benne a bevándorlásellenes erőknek is, mint amilyen mi vagyunk -, (…) akkor nyilván az első hely, ahol tárgyalni fogunk, az Lengyelország.”

Kérem, ez már egyenes beszéd, okosabbak is lettünk tőle: a Fidesz a jövőjét vagy a Néppárton belül képzeli el, vagy azon kívül, lévén, hogy harmadik lehetőség nincs is, de ha marad a Néppártban, elvárja annak átalakítását (mint egy nagy, ordító egér, egy agresszív kismalac, mások véleménye nem számít, legyenek bár akárhányan is), azonban, ha nem marad, az új törekvések gründolását, az új frakciót mindenképpen a lengyel kormánypárttal, a PiS-szel együtt képzeli el.

Azért ez érdekes elgondolás, mert egyfelől még messze nem zárták ki a Fideszt a Néppártból, még csak szó volt róla, most huzakodnak egymással, másrészt a PiS vígan és háborítatlanul tagja az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójának az Európa Parlamentben. Ami viszont azt jelenti, hogy vagy ugyanebbe a frakcióba készülődik a Fidesz is – nagyon örülnének nekik, ugyanis a Brexittel a frakció elveszti tagságának nagy részét – vagy azt várja el a lengyel kormánypárttól, hogy lépjenek ki egy esetleges, új, alakuló populista frakció alapítása kedvéért.

Ez utóbbiba nem valószínű, hogy a PiS belemenne, ugyanis járt utat kellene elhagyjanak járatlanért: a magánvéleményem az, hogy Magyarország általában véve is jobban járna a Fidesz konzervatív frakcióbéli tagságával, az ugyanis legalább vállalható lenne, és nem torkollna óhatatlanul valamiféle politikai kalandorakcióba. De ebben a kérdésben Orbán dönt: és valahogy nem emlékszem olyan esetre, hogy olyan döntést hozott volna valaha és akármiben is, amivel én egyetértenék. No, mindegy: de lényegében véve ez tehát a lengyel út célja.

A beszélgetés további részében a családtámogatási rendszert fényezte, kissé faji alapon („Mi nem akarunk kevert, migránsokból és bennszülött magyarokból álló vegyes társadalmat létrehozni”), megígért mindent a világon, amit csak lehetett és némely egyebeket is, közölte, hogy az akcióterv négy intézkedése már július 1-től hatályos, a bölcsődei férőhelybővítés folyamatos munka, a négygyermekes édesanyák adómentessége és a nagyszülői gyed lehetősége pedig 2020. január 1-jétől lép életbe. Az akciótervet érintő kritikákat pedig „le kell magunkról rázni, mint kutya szokta a vizet”.

Rázd, ki tudja, meddig rázhatod.

Körülbelül ennyi értékelhető információ hangzott el ma reggel a Kossuth Rádióban, akkor most gondoljuk át: mit látunk?

Látunk egy politikust, aki azonban nem őrlődik nehéz gondok között, bár a helyzete elvileg kicsit sem irigylésre méltó, inkább elemében érzi magát, szervez, kavargatja az üstöt a vészbanyákkal, élvezi a harcot, a vitát, tán még a lovát is ugratja. Szóval, nincs a legkevésbé sem meglepve vagy elsújtva, nem aggódik tetteinek következményei miatt. Mintha csak pont ezt akarta volna elérni.

Látjuk, hogy ügyesen helyezkedik három lehetőség között, ha marad a Néppártban, még ő próbál feltételeket szabni (holott izé, neki szabnak), ha átül a konzervatívokhoz, lengyel barátai közé, elvárja a vörös szőnyeget és a katonazenekart a fogadtatásakor, de azért a legjobban mégis azt szeretné, ha sikerülne felrobbantania a Néppártot is, a konzervatívokat is, és a repeszeket, maradványokat beleseperhetné a sosemlesz populista frakcióba.

Mármost, ha ezt én itt, Budapest nyolcadik kerületében ilyen világosan látom, van egy olyan érzésem, hogy az érintett frakciók vezetői is legalább ugyanilyen jól látják, csak ők Brüsszelből.

A lengyel szövetség komoly dolog, csak egyvalamit ne felejtsünk el: a lengyel PiS mindent, vagyis inkább majdnem mindent képes megbocsátani Orbán Viktornak, ha kéri, kölcsönadják neki talán még a fogkeféjüket is, egy dolog van, amiben viszont ők nem ismernek tréfát és a szavazóikkal sem tudnák elfogadtatni: Budapest kiemelkedően jó viszonyát Moszkvával sehogyan sem lehet majd leerőltetni a torkukon. Azt soha. Ezen viszont kifordulhat medribül a fontos merény, s elveszti tett nevét, legyen szó akár a konzervatív frakció tagságáról, akár a populista megalapításáról.

Egyszóval, hiába adja most Orbán Viktor a hetyke legényt, büszke huszárt, az az igazság, hogy a sorsa nagyrészt a lengyel barátai kezében van. El is megy hozzájuk Varsóba, szépen, kedvesen, a kalapját is leveszi előttük.

Hát ezért fürdik ez a kiskacsa abban a fekete tóban.

De különben nem volt mindig ennyire magabiztos a magyar miniszterelnök. A héten jelent meg Philippe de Villiers francia politikus és esszéista új kötete, „Meghúztam a hazugság szálát, és minden jött vele” címmel, melyben található egy tavaly decemberi interjú Orbán Viktorral. Az akkori szavai azt sejtetik, készült ő már akkor a viharra, készülhetett is, hiszen ő maga kavarta, de valahogy még nem volt olyan magabiztos, mint most:

„A brüsszeli perektől nem félek, nagyanyám arra tanított, hogy a megpróbáltatásban legyek alázatos. Mindezt el kell viselnem. Nincs más, mint hogy a Jóisten kezébe kell tennem magamat.”

És ha a Fennvaló nem ér rá a háta mögé nézni, illetve nyúlni?

Akkor peche volt. Másik válaszából viszont napnál világosabban kitetszik, mi a végső célja:

„Ha békén hagynak bennünket, és nem kényszerítenek ránk iszlamizációt, akkor Európa tovább tudna élni, mint a szabad nemzetek klubja. De ha arra kényszerítenek, hogy elfogadjuk az ENSZ migrációs paktumát vagy az Európai Bizottság döntéseit, hogy így hozzáillesszenek bennünket a maguk nyugati megengedő politikájához, úgy a felbomlás nem kizárt.”

Európát senki sem akarja iszlamizálni, Orbán Viktor koponyáján kívül legalábbis, illetve előfordulhat egy-két elmebeteg Kabul valamelyik külvárosában, akiknek megfordult ez a szamárság is a fejében, csak épp annyi a realitása a dolognak, mintha Jónás akarná elnyelni a cethalat. Viszont ha az ENSZ és az Európai Bizottság, vagyis olyan nemzetközi szervezetek ellen harcolunk, melyeknek teljes jogú tagjai vagyunk, akkor valóban nem kizárt a felbomlás vagy Magyarország kikerülése az Unióból. Esetleg a civilizált világból is.

A mai interjú tanúsága szerint ezen dolgozik a magyar kormányfő.

És fürdik a fekete tóban, mint a kiskacsa.

Die Presse: Budapest és Varsó elszigetelődik

0

A Magyarország és Lengyelország ellen indított jogállamisági eljárások jogilag egy helyben állnak, de politikailag nagyon is hatásosak – írta az osztrák konzervatív lap.

Mindkét eljárás olyan benyomást kelthet, mintha csütörtököt mondana. Kedden újra szerepelt mindkettő az Európa-ügyi miniszterek ülésének napirendjén. A résztvevők ezúttal sem mentek túl azon, hogy az EU Bizottsága és az érintett két ország képviselői megvitatták a kérdéseket. Szó sem esett arról, hogy szavazás következne az eljárás soron következő lépéséről az egyik, vagy a másik ország ügyében. Mindenki tisztában van azzal, hogy Budapest és Varsó kölcsönösen „falazna” egymásnak, vagyis vétójogukkal élve a mindenkori másikat érintő eljárásban a Tanácsban megakadályoznák a szankciók kivetését, illetve a szavazati jog felfüggesztését. Szigorúan jogi oldalról szemlélve tehát a 7. cikkely halva született.

Politikai téren azonban növekvő jelentőséggel bír ez a rendelkezés, amely a tíz éve létrejött Lisszaboni Szerződés útján került be az uniós jogba. Ez pedig a pénzzel függ össze. A tagállamok ugyanis hónapok óta tárgyalnak a 2022-2027 közötti időszakra vonatkozó új költségvetésről a brexit, az Amerikával folyó kereskedelmi viszály, és más nagy, válságos témák háttere előtt. Ez a költségvetés a második legnagyobb nettó befizető, Nagy-Britannia kilépésével több, mint egytizeddel csökken. Nem feltételezhető, hogy a többi nettó befizető több pénzt utal át Brüsszelnek a keletkező lyuk betömésére, de ha mégis, akkor az eddiginél jobban megnézik majd, mi történik ezekkel az uniós pénzekkel. Ebben a vonatozásban a 7. cikkely szerinti eljárások nyomásgyakorló eszközként és virgácsként szolgálnak a nettó befizetők kezében, akik a menekültügyben tanúsított szolidaritás hiánya miatt nem kicsit dühösek Lengyelországra és Magyarországra.

A Die Pressének több uniós diplomata is megerősítette, hogy az EU-költségvetés finanszírozóinak érdekében áll, hogy minél tovább hagyják lassan fortyogni ezeket az eljárásokat a két nagy nettó kedvezményezett állammal szemben – írta a lap. A cikk rámutatott: úgy tűnik, Magyarország kormánya nincs tudatában annak, hogy milyen öngólt lő a Brüsszellel szembeni provokációival, és ismertette a legújabb kampányt.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!