Kezdőlap Címkék Le Pen

Címke: Le Pen

Magáncélok, közérdekek – Orbán a Fehér Házban

„Magyarország és a magyar lakosság érdekei nem, hogy nincsenek összhangban Orbán céljaival, de e célok egyenesen szembe mennek a magyar érdekekkel. Donald Trump céljai pedig – a jelszavak dacára – nincsenek összhangban Amerika érdekeivel. A mostani találkozó jellegét és jelentőségét csak ez az egy szempont határozza meg, így történelmi jelentősége nincs, de annál fájdalmasabbak lehetnek majdani történelmi következményei.”

Orbán Viktor mai – május 13-i – washingtoni látogatása kapcsán egymás után jelennek meg a kitűnő elemzések (talán Lili Bayernek a Politico által publikált cikke a legátfogóbb). Ugyanakkor jól látható, hogy a következtetéseik bizonytalanok, s a szerzők híján vannak azoknak az információknak, amelyek egyértelmű végkimenetelt jeleznének. Vannak, akik nagyon szkeptikusak a vizit jelentőségét illetően, mások vágyaikat vetítik előre, amikor Orbán washingtoni megleckéztetését vizionálják.

Az elemzések legfőbb bizonytalanságát az okozza, hogy csak a közvetlen amerikai érdekekből indulnak ki, s nem abból, hogy mindkét legfelsőbb politikai vezetést az erőteljes – már-már kóros – szubjektivitás jellemzi. Vagyis, hogy Magyarország és a magyar lakosság érdekei nem, hogy nincsenek összhangban Orbán céljaival, de e célok egyenesen szembe mennek a magyar érdekekkel. Donald Trump céljai pedig – a jelszavak dacára – nincsenek összhangban Amerika érdekeivel.

A mostani találkozó jellegét és jelentőségét csak ez az egy szempont határozza meg, így történelmi jelentősége nincs, de annál fájdalmasabbak lehetnek majdani történelmi következményei.

Arról vannak bizonyos fogalmaink, hogy az Egyesült Államok Kongresszusában milyen republikánus erők erőfeszítése van a mai találkozó létrejöttében, s azt is tudjuk, milyen – Budapest által kitartott – lobbycégek segítették mindezt. Másrészt persze igaza van azoknak is, akik aláhúzzák: Orbánnak a Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökhöz való közeledésből fakadó washingtoni szimpátiát nem ellensúlyozhatja Magyarország közeledése Kínához, mely aktuálisan a legfőbb ellenfél a trumpi világképben, így amerikai részről a vizit alkalmat adhat a csábításra és a nyomásgyakorlásra.

Lehet szerepe annak is, hogy talán valamilyen homokszem került a magyar-orosz kapcsolatokba – számos jel utal erre –, aminek pillanatnyi vagy távlati kihatásairól nyilvánvalóan semmit sem tudunk, de meglehet, ebben az amerikai külügyminisztérium – mely Trump 2017-es beiktatása óta sem volt képes megszeretni a magyar miniszterelnököt – hirtelen felfedezte a lehetőséget.

Viszont sokaknak elkerülte a figyelmét az időzítés: pontosan két héttel az európai parlamenti választások előtt kerül sor a találkozóra, s ez egyszerre teremt nemzetközi méretekben is jelentős mozgásteret a korábban teljesen izolált Orbánnak, s azoknak a szélsőjobboldali erőknek, melyek osztják Trump és Putyin közös célját, az Európai Unió kohéziójának meggyengítését, az integráció lefékezését, s perspektivikusan egy Európai Egyesült Államok létrejöttét.

Steve Bannon az elmúlt két és fél évben – vagyis amióta arra kényszerült, hogy a Fehér Házat elhagyja – pont ezen dolgozott s dolgozik most is. Hogy Bannon befolyása a Fehér Házban nem szűnt meg 2017. augusztusi távoztával, annak nyilvánvaló bizonyítéka Orbán mai feltűnése ottan.

Európa és Magyarország szempontjából ez egyrészt ismét nyilvánvalóvá teszi azt a befejezett tényt, hogy Orbán Fidesze végérvényesen elmozdul a szélsőjobbra, s hogy az új szerveződés mögött nem csak Matteo Salvini, Marine le Pen, Heinz-Christian Strache, Geert Wilders és Orbán Viktor áll, hanem maga Trump elnök is. Vagyis ez az első demonstratív támogatás, ami – a korábbi titkos orosz segítségen túl – immáron nyílt nagyhatalmi jóváhagyást jelent az európai szélsőjobboldali összefogásnak még azt megelőzően, hogy az formálisan létrejött volna.

Ami pedig a történet nem mellékes szubjektív haszna lehet Orbán számára, hogy a vezéri szerepért folyó versenyfutás megint kinyílt: vagyis ismét beelőzhette kicsit nem csak Le Pent, de Salvinit is.

Ara-Kovács Attila

Blöff vagy valós veszély a szélsőjobb egysége?

0

Csak két nagy és két kisebb szélsőjobboldali párt összefogását tudta bejelenteni Matteo Salvini Milánóban, ahol korábban egy erős 15 pártból álló szövetségről volt szó.

  • Huszonnyolc helyett négy párt szövetségét jelenthette be Salvini
  • Az orosz pénzeket elfogadni jó, ezt elismenri kevésbé
  • Orbán kivár

Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a Liga vezére csak az Alternative für Deutschland és egy dán és finn párt szövetségét jelenthette be Milánóban. A Deutsche Welle német közszolgálati portál gyors számítást végzett és ebből kiderült: az új pártszövetség, mely a hangzatos Népek és Nemzetek Európája nevet kapta aligha rendíti meg az Európai parlamentet, ahol pedig a legerősebb frakció szeretne lenni. Csakhogy Salvini Ligája 28, az Alternative für Deutschland a jelenlegi felmérések szerint 13 képviselői helyre számíthat az Európai parlamentben. A fordulathoz ez édeskevés …

Tudja ezt Matteo Salvini is, aki pénteken Párizsban Marine Le Pen asszonnyal tárgyalt. Mindketten állást foglaltak az együttműködés mellett, de Marine Le Pen asszony nem ment el Milánóba, ahol mozgalma sem képviseltette magát.

Orosz pénzek nyomában

Putyin elnök már 2014-ben felfedezte magának Matteo Salvinit. Az olasz sajtó megírta: az oroszok pénzelik a Ligát! Ezek a vádak gyakran elhangzanak Marine Le Pen asszonnyal szemben is, akit Putyin fogadott a Kremlben a választási kampány kellős közepén. A nemzeti húrokat pengető Marine Le Pen asszony óvakodik attól, hogy az oroszok emberének tekintsék Franciaországban. Valószínűleg ugyanez tartotta távol az osztrák Szabadságpártot is a milánói rendezvénytől. Róluk is az a hír járja: Putyin pénzeli őket. Az orosz elnök mindenesetre részt vett a külügyminiszter-asszony esküvőjén. A külügyminisztert a Szabadságpárt küldte az osztrák kormányba.

Nem volt ott Milánóban Jaroslaw Kaczynski mozgalma sem. A PiS semmiképp sem szeretne oroszbarát színben feltűnni hiszen Kaczynski ikertestvére meggyilkolásával vádolja Putyin elnököt!

Orbán Viktor magyar miniszterelnök is kivár hiszen a Fideszt felfüggesztette az Európai Néppárt. Amely valószínűleg az új bizottsági elnököt is adni fogja Brüsszelben. Vele szembe helyezkedni nem sok jót ígér.

Matteo Salvini viszont kerek-perec kijelentette, hogy az Európai Unió “rémálom!” Ki akar ezek után vele együttműködni? Az EU bírálata lehet, hogy szavazatokat hoz, de a választások után valakinek döntéseket kell majd hoznia. Ha ez az Európai Néppárt, a liberálisok és a baloldal szövetsége lesz, kiegészülve esetleg a zöldekkel, akkor a szélsőjobboldali frakciónak nem sok esélye lesz arra, hogy érdemben beleszóljon az ügyekbe. Ettől még jól szerepelhetnek a választásokon a szélsőjobboldali populisták, akik hirdetik, hogy mit nem akarnak, de azzal kapcsolatban egyelőre elég kevés ötletük van, hogy mit is kellene csinálnia a népek és nemzetek Európájának?!

Orbán is neo-bolsevik lenne?

0

„A bolsevizmus visszatért és van miért aggódnunk” – címmel jelentetett meg egy terjedelmes írást a The Washington Post című lapban Anne Applebaum, amerikai történész, író. Írásának egyik fejezete a többek között Orbán Viktorról is szól. Az, amelyik a következő címet viseli: A neo-bolsevikok.

 

A szerző példákat sorol az általa ténylegesen marxistának tartottakra, mint írja, Spanyolországban és Görögországban erős párttá szerveződtek, Nagy Britanniában a Munkáspárt jelenlegi vezetője, Jeremy Corbyn is a szovjetbarát baloldalról érkezett, s az USA-ban is megtalálhatók a Demokrata Párt mentén, valamint egyetemi kampuszokon. Ám bármennyire is divatos a baloldal egyes körökben, hatalma nincs, s nem is volt képes valódi forradalomra. Napjaink legbefolyásosabb bolsevikjai – akik

Leninhez és Trockijhoz hasonlóan a politikai szélsőségek farvizén indultak, mára hatalomra jutottak és valódi befolyásra tettek szert számos nyugati országban – nagyon is különböző politikai hagyományokból jöttek  

– hökkenti meg az olvasókat a szerző, akiknek szavait a lapban két politikus képe illusztrálja e helyen: Marine Le Pen francia szélsőjobbos politikusé és Orbán Viktor magyar miniszterelnöké.

„Donald Trump, Orbán Viktor, Nigel Farage, Marine Le Pen és Jroslaw Kaczynski: habár őket gyakran széljobbosként vagy alt-right-ként emlegetik, valójában neo-bolsevikok, akiknek kevés közük van ahhoz a jobboldalhoz, amely a II. Világháború óta a nyugati politika része, és nem kapcsolódnak a mai konzervatív pártokhoz sem”

– szögezi le Applebaum. A kontinentális Európában megvetik a kereszténydemokratákat, akiknek a bázisa az egyház, s akik a II. Világháború borzalmai után a moralitás visszahozását célozták meg. S nincs semmi közük az angolszász konzervativizmushoz sem, amely a szabad piaci gazdaság, a szólásszabadság és a burke-i liberális konzervativizmus szószólója. Akár a német vagy a holland kereszténydemokratákat, akár a brit Torykat, az amerikai republikánusokat, a kelet-európai konzervatívokat vagy a francia gaullistákat vesszük, a háború utáni nyugati konzervatívok egytől egyik a képviseleti demokrácia, a vallási tolerancia, a gazdasági integráció és a nyugati szövetség az elkötelezett hívei.

Ezzel szemben az új jobboldal vagy alt-right neo-bolsevikjai nem akarják konzerválni vagy megőrizni azt, ami van. Nem követik a burke-i utat, ők olyan radikálisok, akik meg akarják dönteni a meglévő intézményeket.

A Lenin és Trockij által ajánlott fals és félrevezető jövőkép helyett ők a múlt fals és félrevezető vízióját kínálják. Olyan világot idéznek meg, amelyben etnikailag és faji alapon tiszta nemzetek vannak, a régi hagyományok szerinti gyárak működnek, a hagyományos férfi-női hierarchiák az uralkodók és a határok átjárhatatlanok. Ellenségnek tekintik a homoszexuálisokat, a faji és vallási kisebbségeket, az emberi jogok szószólóit, a médiát és a bíróságokat. Sokszor nem valódi keresztények, inkább cinikusok, akik a „kereszténységet” törzsi azonosításként veszik, ezzel különböztetve meg magukat ellenségeiktől:

ők a „muzulmánok” ellen harcoló „keresztények”, vagy ha nincsenek muzulmánok kéznél, akkor a „liberálisok ellen mennek.

Szélsőséges mértékben adaptálták Lenin kompromisszumot nem tűrő hozzáállását, a társadalmi csoportok antidemokratikus felosztását és gyűlölettel teli rátámadását az „illegitim” ellenfeleikre. A hatalmon lévő lengyel illiberális nacionalista Jog és Igazságosság pártja a lengyeleket  „igaz lengyelekre” és „lengyelekre a legrosszabb fajtából” csoportokra osztja. Trump „igazi” amerikaiakról beszél, ellentétükként pedig az „elitet” emlegeti.

Stephen Miller, Trump beszédírója a közelmúltban a „kozmopolita” kifejezést használta egy keményen kérdező újságíróra, ami a zsidók közkedvelt sztálinista „beceneve” volt.

Meglepő módon, már a briteknél is megkezdődött a leninista nyelvezet használata: amikor 2016-ban egy bíró kimondta, hogy a Brexit népszavazás eredményét a Parlamentnek meg kell erősítenie, a xenofób kilépés-párti Daily Mail vezető anyagában bírák képeit hozta le azzal az aláírással, hogy „Az emberek ellenségei”.

Donald Trump első száz napja kaotikus és kiszámíthatatlan volt. Trump Twitter fiókjában az „amerikai emberek ellenségei” kifejezést használta, habár kétséges, hogy értette a történelmi kontextusát, a körülötte lévő emberei közül sokan bizonyára. Steven Bannon (megj.: Trump nemrég távozni kényszerült főtanácsadója), Stephen Miller és páran mások Trump közvetlen környezetében pontosan tudják, hogy egy ambiciózusabb cél eléréséhez vezető út első állomása csupán a politikai ellenfelek legitimációtól való megfosztása az „elitista” és „nem-amerikai” kifejezések sulykolásával, valamint a sajtó megcímkézésre, mint „álhír-terjesztő”.

Ha komolyan vesszük azt, amit ezek a szélsőségesek mondanak, akkor a végcéljuk olyan, amelyet a bolsevikok is megértettek volna: a meglévő politikai rend szétrombolása, beleértve az amerikai alkotmányt.

Bannon még 2013-ban szólított fel egy washingtoni konzervatív gyűlésen egy olyan „virulensen establishment-ellenes” és „lázadó” mozgalom elindítására, amely „szétveri ezt a várost, benne a progresszív baloldallal és az intézményesített republikánusokkal”. És mi jogosít fel egy olyan elnököt erre, aki nem több szavazattal lett elnök? Ez is ismerős: az „emberek” – írja a szerző, hozzátéve azt a Trump idézetet, mely szerint „átruházom a hatalmat rátok, az amerikai emberekre, elvéve azt Washingtontól”.

Ez nagyon is hasonlít a proletáriátus diktatúrájára, arra a mozgalomra, amely egykor Marxizmus úgy tartotta, átveszi a hatalmat a világban.  

Applebaum: visszatért a bolsevizmus

0

A neobolsevikok Leninnel ellentétben nem boldog jövőt ígérnek, hanem a múlt hamis és félrevezető víziójával szolgálnak. Etnikailag és fajilag tiszta nemzetet vázolnak, régi típusú gyárakat, hagyományos férfi-nő hierarchiát, áthatolhatatlan határokat – írja a történész-újságíró Anne Applebaum a Washington Postban.

A hosszú elemzés szerint a történelem ismétli önmagát, csak persze nem ugyanabban a formában. Ezért Trump, Orbán, Farage, Le Pen és Kaczynski neobolsevik, és bár jobboldalinak vallja magát, de nem sok köze van a 2. világháború után megismert jobboldalhoz. Az amerikai elnököt leszámítva az európaiak gúnyt űznek a kereszténydemokráciából, semmiben nem azonosíthatók az angolszáz konzervativizmussal, mert azok a képviseleti demokráciát, a vallási türelmet, a gazdasági integrációt és a nyugati szövetséget szorgalmazzák. Az említett vezetők viszont semmit sem akarnak megtartani abból, ami van. Csak ők Leninnel ellentétben nem boldog jövőt ígérnek, hanem a múlt hamis és félrevezető víziójával szolgálnak. Etnikailag és fajilag tiszta nemzetet vázolnak, régi típusú gyárakat, hagyományos férfi-nő hierarchiát, áthatolhatatlan határokat. Ellenségeik közé tartoznak a melegek, a faji és vallási kisebbségek, az emberi jogok szószólói, a sajtó és a bíróságok. Cinikus módon a kereszténységet törzsi jellemzőként arra használják, hogy megkülönböztessék magukat az ellenségtől, a muzulmánoktól, vagy ha azok éppen nincsenek kéznél, a liberálisoktól.

Leninhez hasonlóan nem hajlandóak kompromisszumra, csak bizonyos társadalmi rétegeket támogatnak, és dühödten támadják „illegális” ellenfeleiket.

Náluk a nép misztikus fogalom, de nagyon hasonlít ahhoz a tömeghez, amelynek nevében annak idején Trockij szólt.

Amikor beiktatási beszédében Trump azt hangoztatta, hogy a hatalmat vissza kell adni az amerikai népnek, az nagyon emlékeztetett a proletárdiktatúrára. De ide lehet sorolni azt is, amit Le Pen és Kaczynski szokott mondani a népről. Persze elődjeikhez hasonlóan ők is hazudnak. Orbán pl. eltitkolta a paksi szerződés részleteit, és nem véletlenül. Az sem puszta egybeesés, hogy a sikeres neobolsevikok alternatív sajtót hoztak létre, dezinformáció és gyűlölethadjárat céljaira. 100 évvel ezelőtt ezt propagandának hívták és magas szinten művelték. A maiak meggyőződésből hazudnak, mert azt gondolják, hogy egy rothadt világban az igazságot fel lehet áldozni a „nép” nevében, vagy eszközként vethetik be a „nép ellenségeivel” szemben. A hatalmi harcban minden megengedett.

A legfájdalmasabb azonban, hogy

ők is kezdik nagyra becsülni az erőszakot a tisztogatás módszereként.

Trump varsói beszédében még a háború lehetősége is felmerült. Szerencsére napjainkban nem 1917 Szentpétervárján vagyunk, az állam még nem olyan gyenge, mint akkor. Azon kívül vannak már tapasztalatok a múltról, és azok a demagógok, akik a nemzetet ellenségekre és hazafiakra osztják, kellemetlen emlékeket ébresztenek. A francia, holland és osztrák választók visszautasították a nihilizmust és az idegengyűlöletet. Sőt, lehet, hogy Macron megválasztásával a franciák megtették az első lépést a liberalizmus újjáéledése felé. Az államfő receptje jelzi az utat, miként kell felvenni a küzdelmet korunk hamis prófétáival szemben. Pozitív, nyitott és hazafias képet kínál.

Ne engedjétek meg, hogy a nacionalisták az „emberekhez” forduljanak a szavazók feje fölött.

Nem szabad belemenni abba, hogy a szélsőségesek adják a politika fő áramát.  Nincs mentség az engedékenységre. Csak épp a világ nincs kellőképpen felkészülve arra, hogy milyen szörnyetegek léphetnek színre és milyen szörnyűségek történhetnek meg.

Washington Post/B1

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK