Azt mondja Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, Zugló polgármestere, hogy egy választási vereség utáni nagypofonból felálló, megváltozott Fidesszel lehet közösen kormányozni.
Egyetértek a zuglói polgármesterrel, mert én is úgy látom, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy megmutassa: megjavult, és már nem az a rosszfiú, vagy rosszlány, aki egykor volt.
Most már csak azt kellene tisztázni, hogy mit kell érteni egy megváltozott Fideszen.
Szerintem alapvetés, hogy ebben a választási vereség utáni nagypofonból felálló, megváltozott Fideszben Orbán Viktornak nem lehet helye. De nemcsak neki, Kövér Lászlónak, Rogánnak, és a többieknek sem – a lista vég nélkül sorolható.
Nem lehet ennek a megváltozott Fidesznek a tagja olyan ember, aki üzletelt Orbánnal, köpködött vele szotyolát a felcsúti stadion VIP-páholyában, tapsolt, vagy akár csak egyszer is távolról integetett neki.
Nem lehet e megváltozott Fidesznek tagja az a személy, aki lopott, vagy csak lopni készült, és csak azért nem lopott, mert még időben észrevették, és rácsaptak a kezére
Nem lehet kérdés, hogy e megváltozott, nagypofonból felálló Fideszt kizárólag azok nélkül lehet elképzelni, akik az elmúlt években az elesettek, a menekültek, vagy más kitaszítottak ellen uszítottak, vagy, akik feleségüket, férjüket, fiukat, lányukat, valamint minden rendű és rangú rokonaikat, csókosaikat, barátaikat, üzletfeleiket helyezték zsíros beosztásba.
Természetesen e megváltozott Fidesznek nem lehetnek tagjai azok sem, akik segédkeztek a jogállam módszeres és szisztematikus lebontásában, akár úgy is, hogy csendben tűrték, amint Orbán és fent nevezett társai ezt a gazságot elkövették a sokat hivatkozott magyar emberek ellen.
Nem lehetnének a megváltozott Fidesz tagjai azok sem, akik részesei voltak a múlt megmásításának, tönkretették az oktatást, szétverték az egészségügyet, eltűrték és bátorították a korrupciót, valamint részt vállaltak abban, hogy magyarnak lenni a világban ma már nem dicsőség, vagyis, tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy lesajnált páriái lettünk a világnak.
Ha mindez megvan, és kiszűrtük azokat, akik nem méltók arra, hogy tagjai legyenek egy választási vereség utáni nagypofonból felálló, megváltozott Fidesznek, már csak egyetlen megoldásra váró feladat marad: meg kell változtatni a Fidesz nevét, és elfelejteni örökre.
Balog Zoltán vasárnap a magyar baptisták 4. világtalálkozójának debreceni záró istentiszteletén azt mondta a kormányról, mert hát miről is beszéljen egy lelkész az istentiszteleten, hogy sok mindent nem jól csinálunk, de akik imádkoznak, arra kérik a mindenható Istent, a megváltót, hogy igazítsa ki, adjon jó tanácsokat, hogy jó irányba menjenek a dolgok.
Isten megkapta Balog miniszter üzenetét, értelmezte, és ahogy ideje engedte, válaszolt neki.
Te tehertétel miniszter, Te kapitális barom!
Talán meglepődsz a hangnemen, és erősnek találod a felütést, de hát ti is így szoktatok kommunikálni. Kedvenc pártod 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa liberális baromnak nevezte Ferenc pápát, és legjobb tudomásom szerint a pártodból még senki nem kért ezért bocsánatot a pápától, sem azoktól a valóban hívő emberektől, akiknek, veletek ellentétben, nem a ti meggárgyult vezéretek, hanem Jézus a tanítómestere.
Nekem, amint azt bizonyára tudod, nem kenyerem a csúnya beszéd. Ritkán szólok rondán, de beláttam, hogy veletek csak ezen a hangon lehet kommunikálni, mert csak ezt értitek.
Rátérek a lényegre. Te is látod Balog, hogy sok mindent nem csináltok jól, de úgy gondolod, hogy majd imádkoztok hozzám. Hogy én jó tanácsokat adjak nektek, amitől majd jó irányba mennek a dolgok.
Ez a baj veletek, Balog: nem elég, hogy szemforgató szentfazekak vagytok, de azt hiszitek, hogy egy imával helyre lehet hozni. Van pofátok azt gondolni, hogy elloptok egy valag pénzt, aztán imádkoztok egy kicsit, és ettől máris jó irányba mennek a dolgok?
Kivételes államférfinek nevezitek Horthyt, majd közlitek az izraeli miniszterelnökkel, aki – köztünk szólva szintén nem egy nyeretlen kétéves – hogy mennyire bánjátok azokat a bűnöket, amiket a magyar állam nevében magyar emberek más magyar emberek ellen elkövettek.
Lenyúltátok az emberek magánnyugdíj-pénztárakban tartott megtakarításait, imádkoztok egy jót, és ezzel minden rendben van?
Rogán is rendben van? Farkas Flórián? Az is oké, hogy a legfőbb ügyész felesége alelnökként havonta 5 milliót keres a Magyar Nemzeti Bankban?
Imádkoztok, és akkor minden rendben van?
Összevesztek a fél világgal, magatokra haragítjátok Európát? Nem tűnt föl, hogy hiába vagytok ájtatosak, a ti Fénylő Tekintetű Vezérlőcsillagotok már csak despotákkal barátkozik, mert mások nem állnak szóba vele?
Balog, mondok én neked valamit!
Ha tényleg csak ártani tudtok és szakmányban hazudni, akkor keressetek magatoknak helyettem egy másik bohócot! Imádkozzatok ahhoz, akihez akartok, de engem hagyjatok ki a mocskos játékaitokból!
Dúl a nagy magyar vita arról, hogy a Soros-plakátkampány antiszemita volt-e, avagy sem. Most az általam már hosszú ideje tisztelt és kedvelt turbó agytröszt, Kovács Zoltán tárta eszmei magvait (rationes seminales) az ő kedves nagyközönsége elé. Nagyjából azt mondja ez a derék argumentum-futószalag, hogy az az antiszemita, aki szerint a sorosozás antiszemita, ugyanis, hogy mik voltak felírva a plakátokra, az a kormány szándékától teljesen független.
Két eset lehetséges: 1. tényleg független, 2. nem független. Ha tényleg független, akkor a kormány egyszerűen alkalmatlan az ország vezetésére, ugyanis képtelen volt átgondolni tettének lehetséges következményeit. Márpedig egy „felelős” minisztertől (miniszterelnöktől) a legminimálisabb elvárás, hogy legyen tisztában tetteinek és cselekedeteinek várható eredményeivel, hatásaival és kockázataival. Ha azonban utólag kiderül, hogy azokat nem mérte fel jól, s (anyagi vagy erkölcsi) kárt okozott, ennek következménye – legalábbis a pattintott kőkorszak normáin túl – a lemondás.
Ha viszont mégis bele volt kalkulálva mindez, akkor nettó gazemberekről van szó, akik persze nagyon is tisztában voltak a következményekkel. Tessék választani: gazembereknek tetszenek lenni, avagy alkalmatlan, ostoba fajankóknak?
Amúgy csak jelzem Kovács Zoltán eszmei mag-tulajdonosnak, hogy egy cselekedet – kiváltképp a politika világában – önmagában értelmezhetetlen. Jelentést és értelmet kizárólag a szándéktól a következményig vezető út biztosít számára. Egy szándékban, legyen az akár a legjobb szándék is, a jó csak potenciálisan van jelen. A jó szándékból még messze nem következik, hogy erkölcsileg pozitív cselekedet fakad majd belőle. Amúgy a legtöbb ember jót akar, még a legnagyobb gazemberek is: Néró is jót akart, Seneca is jót akart, a hóhér is jót akar és az áldozat is.
Ahogy Lucifer mondja a tán Kovács Zoltán számára sem teljesen ismeretlen magyar drámában, Az ember tragédiájában: „A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi, / Az ördög is jogcímeket idéz.” Ritka az a pillanat, amikor a szándék már ab ovo magát a gonoszt tűzi ki céljául: „úgy döntöttem, hogy gazember leszek.” (Shakespeare: III. Richárd). Nem akarok itt most Kovács Zoltánnak az ún. szándék-etikáról és következmény-etikáról locsogni (ő mindezt nálam sokkal jobban tudja, elvégre kettőnk közül ő a miniszter), csak jelzem, hogy „a cél szentesíti az eszközt” embertelensége éppen ebben érhető tetten: én tudom, hogy jó a szándékom, következésképp jó lesz neked is, ám te nem tudod, mert kis buta vagy, így hát, ha szükséges, lerúgom a vesédet, bebörtönözlek, kuláklistára helyezlek, feljelentelek, deportállak, munka-, átnevelő-, vagy haláltáborba küldlek, hogy a legfőbb célt elérjük.
És még csak annyi: Arany persze költői kérdésként fogalmazhatta meg, hogy „Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, / Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg?”, de ha a saját kis kacsójával elhajított kő becsapódásának lehetőségeiről egy miniszternek fogalma sincs, azt nettó hülyeségnek, az alkalmatlanság ékes bizonyítékának, valamint ön- és közveszélyes gesztusnak nevezhetjük.
S. Balogh Éva, az Egyesült Államokban élő történész, a Yale Egyetem volt professzora, a Hungarian Spectrum angol nyelvű blog szerzője interjút adott a FüHünek. Elmondta: ne gondolja senki, hogy az amerikaiak nem tudják, mi folyik Magyarországon, az Orbán-kormányról az a vélemény járja, hogy Putyin trójai falova. Ezért szerinte a magyar közeledésnek kevesebb az esélye, mint valaha. Az itthoni politikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy Botka László személyisége és stratégiája nem alkalmas baloldali erők összefogására. Ha tovább halad a szocialista párt ezen az úton, szerinte elkerülhetetlenül szét fog szakadni.
Hogyan látszik ma Amerikából az Orbán-kormány? Hogyan demokrata, hogyan republikánus szemmel?
Kezdjük a republikánusokkal. Mint ahogy valószínűleg nyilvánvaló a magyar újságolvasók számára is, a republikánus párt, ha nem is romokban hever, de mindenképpen igen rossz állapotban van és a helyzeten Donald Trump felelőtlen kijelentései és támadásai saját emberei ellen egyáltalán nem segítenek. Sőt. Egyelőre a párt olyan annyira el van foglalva önmagával és az elnök ügyeivel, hogy nem nagyon foglalkoznak külpolitikával, kivéve Oroszországgal, amely feltételezések szerint legalábbis indirekt módon beleavatkozott elnökválasztásba. A kettészakadóban lévő republikánusok óriási többsége elítéli Putyin politikáját, még a szélsőjobboldaliak is.
Mivel az amerikai politikusok a médiának köszönhetően meglehetősen jól informáltak a jelenlegi magyar-orosz viszonyról
az Orbán-kormányról az a vélemény járja, hogy Orbán Putyin trójai falova.
Az egyedüli kivétel egy Steve King nevű republikánus képviselő Iowából, aki nyíltan szimpatizál Geert Wilders és Marine Le Pen világnézeteivel „civilizációnk megvédésének érdekében.” Így aztán King hozsannákat zeng Orbánról és antidemokratikus megnyilvánulásairól. Például üdvözölte a magyar anti-Soros kampányt. De King még a jobboldali republikánusok között is kivétel és nem valószínű, hogy követőkre találna.
A demokraták természetesen fel vannak háborodva a magyar kormány lassú, de biztos szélsőjobbra tolódása miatt, nem beszélve a menekült ügyben elfoglalt álláspontjáról, illetve a menekültek iránti kegyetlen bánásmódról. Volt pár olyan hét, hogy CNN és más csatornák, köztük PBS (Public Broadcasting Service), hosszú, részletes riportokban számolt be a magyarországi áldatlan állapotokról. Szóval
ne gondolja senki, hogy a politika iránt érdeklődő amerikaiak nem tudják, hogy mi folyik Magyarországon.
Tudják, hogy a többségnek nem tetszik, ami ott történik.
Visszaigazolódik-e bármi abból az optimizmusból, amit a magyar kormány remélt Trump győzelme után?
Én nem látok semmi jelét ennek. Sőt, nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi igen fagyos orosz-amerikai viszonyok között erre még kevesebb a lehetőség, mint valaha. Szemerkényi Réka leváltásával semmit sem ér el a kormány. Nem Szemerkényi Rékával volt a baj, hanem az Orbán-kormány politikájával. Gondolom, hogy Gorka Sebestyén jelenléte a Fehér Házban reményeket keltett Budapesten, de naiv lenne azt gondolni, hogy ennek akármilyen hatása lehetne az amerikai-magyar kapcsolatok alakulására. Különben sem lehet tudni, meddig marad Gorka a Fehér Házban, ahol úgy látszik, senki sincs biztonságban.
Elemzőként hogyan látja a magyarországi folyamatokat?
Meglehetősen borúsan, hiszen az ellenzék szempontjából legfontosabb cél a következő választások megnyerése lenne. De ebben a pillanatban ennek esélye csekély. Január tájékán, amikor Botka László bejelentette, hogy hajlandó az ellenzék vezetőjeként a kampány élére állni rövid ideig optimista voltam, de sajnos túl korán örültem. Pár héten belül világossá vált számomra, hogy
Botka személyisége és stratégiája nem alkalmas a baloldali erők összefogására.
A politikában rugalmasság nélkül nem lehet sikereket elérni és sajnos Botka képtelennek látszik irányt váltani, amikor pedig világosan látszik már több hónapja, hogy az egész stratégiája működésképtelen. Botka megjelenése ahelyett, hogy emelte volna az MSZP támogatottságát azt érte el, hogy a legutolsó felmérések alapján a szocialisták egy kispárttá zsugorodtak. Hogyan lehetséges egy kompromisszumképtelen embernek egységet teremteni? Sehogy.
Meg kell mondanom, hogy én Molnár Zsoltnak adok igazat a Botka-Molnár vitában, de úgy néz ki, hogy a párt vezetősége nem hajlandó szembenézni a valósággal és Botka rossz stratégiáját támogatja. Ha ez így megy — és azt hiszem, hogy a trend nem fog megváltozni —
a szocialista párt eltűnhet a magyar politikai palettáról.
Orbán vágyai végül is nem teljesültek, a szélsőjobb felé sodródás Európában megállt. Orbán ettől még nyugodtan viheti tovább a putyini, erdogani vonalat?
Az ember nem lát a jövőbe, de valahogy nem hiszem. Az amerikai-orosz kapcsolatok megromlása és Európa magára találása nehezebbé fogja tenni Orbán kettős játékát. Én abban reménykedem, hogy az Európai Unió országainak vezetői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság végre rájött arra, hogy helytelenül kezelték a magyar-ügyet. Az első perctől kezdve Orbán értésére kellett volna adni, hogy a játékszabályokat be kell tartani. Ehelyett megelégedtek apró kiigazításokkal, amire óriási huzavonák után a magyar kormány hajlandó volt. És most itt a baj. Lengyelország, egy sokkal nagyobb és fontosabb tagja az Uniónak, a magyar utat másolja. A hasonlóságok ijesztőek. Ahogy mondják Magyarországon, Lengyelország Orbán kottájából játszik. Miért is ne? Magyarország esetében működött ez a taktika. Reméljük, hogy nem túl késő és az EU képes lesz a helyzet urává lenni.
Orbán Viktor Tusnádfürdõn MTI Fotó: Veres Nándor
Képes-e Orbán tovább manipulálni a visegrádi négyeket?
Azt hiszem, hogy a nagydobra vert Netanjahu találkozó volt az utolsó hurrá. Lehet találkozni Jeruzsálemben, de
sem Csehország, sem Szlovákia nem hajlandó követni Orbánt, ha az továbbra is Brüsszel ellenében politizál.
Az Európai Unió Bírósága valószínűleg el fogja utasítani Szlovákia és Magyarország keresetét a kvótaügyben és amint a napokban olvastam, Robert Fico már hajlandó befogadni menekülteket. Nem tudom, hogy mit lehet várni az amerikai külpolitikától a jelenlegi helyzetben, de az USA is tudna nyomást gyakorolni Lengyelországra kihasználva az orosz kártyát. Szóval ebben a kérdésben optimistább vagyok, mint a szocialista párt jövőjében.
Összességében mennyire veszélyes a lengyel-magyar tengely?
Félig-meddig már megválaszoltam ezt a kérdést. Igen a jelen pillanatban az, de ha az EU bekeményít és az USA nyomást gyakorol Lengyelországra, akkor semlegesíteni lehetne őket. De túl sok itt az optimista feltételezés.
Az EU struktúrája és alkotmánya alkalmatlan az erőteljes fellépésre. Ez az, amit Orbán nagyon ügyesen kihasznált
és sajnos sem az alkotmány, sem a struktúra nem változott meg és ezért nehéz akármiféle előrejelzést megkockáztatni.
Képes-e a magyar ellenzék bármiféle féket állítani Orbánnak?
Ezt aztán könnyű megválaszolni. A jelen pillanatban nem. Sőt, a közeljövőben sem, ha továbbra is így mennek a dolgok. Manapság az NGO-k és a média, amelyek viszik a stafétát, és éppen ezért akarja őket elhallgattatni Orbán.
Szét kell esnie teljesen a baloldalnak, hogy egyszer képes legyen újrafogalmazni önmagát?
Nem elhatározás kérdése. Lehet, hogy szét fog esni magától. Persze jobb lenne, ha ilyenféle összeroppanásra nem kerülne sor. Attól ellenben komolyan tartok, hogy
ha Botka és pártjának vezetősége tovább halad az elkezdett úton, a párt elkerülhetetlenül szét fog szakadni
azokra, akik úgy gondolják, hogy ki kell egyezni Gyurcsány Ferenccel és azokra, akik Botkában látják a jövőt.
Botka erősen baloldali programja miért maradt hatástalan?
Forrás: mszp.hu
Én sohasem hittem azoknak, akik azt gondolták, hogy a szocialistáknak azért áll rosszul a szénájuk, mert a párt nem igazán baloldali. Szánalomra méltóak azok a kezdeményezések, amikkel a szocialisták baloldaliságukat akarják bizonyítani. Például itt vannak a hírek az állami vezetők fizetéséről vagy december 24-e szabadnappá nyilvánításáról, amik mögé Botka nagy garral odaáll. Ezek gyermekded dolgok. Ilyesmivel nem lehet új választókat nyerni. Nem beszélve arról, hogy a kontinensen működő sikeres szociáldemokrata pártok sem olyanfajta baloldaliságot hirdetnek és követnek, amiről a magyar szocialisták álmodoznak.
Megint túl sok a felelőtlen ígérgetés,
és attól félek, hogy a választók tudják, hogy ezek nagy része megvalósíthatatlan, ugyanis valószínűleg érzik, hogy az óriási állami költekezések ellenére, illetve miatt az ország gazdasági helyzet igen rossz állapotban van. Az egész stratégia, úgy ahogy van, beleértve Botka politikai baklövéseit halálra van ítélve.
A kormány összesen hárommilliárd forintot szán magyarországi és határon túli fociklubokra és utánpótlás-programokra – olvasható a Magyar Közlöny legújabb számából. A legtöbbet, 5,9 millió eurót a szlovák másodosztályú komáromi egyesület kapja stadionfelújításra.
A kormányhatározat alapján a szlovák második ligában szereplő Komáromi Football Klub körülbelül 1,8 milliárd forintot költhet stadionja felújítására. Lebontják a futballpálya körül meglévő földsáncot, lesz új fűtött füves és műfüves pálya is. A kormány 413,2 millió forinttal támogatja a Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és alközpontjait is. Ennek keretében Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Kézdivásárhelyen épül focipálya világítással, részben fűtéssel és műfüves kivitelű is. A Márton Áron Tehetséggondozó Központ Kollégiumának 2016. évi működtetéséhez 93,2 millió forintot ad az Orbán-kormány.
Jut hazai csapatnak is, a harmadik osztályú kazincbarcikai klub 492 millió forintot kap sportpályafejlesztésre.
A cél, hogy elvégezzék az NB II-es licenchez szükséges fejlesztéseket. A kormány jóváhagyta a Sajóvölgye Focisuli Sportegyesület sportfejlesztési programját is, így a program összesen 200 millió forintnyi támogatást kap.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
