Kezdőlap Címkék Konteo

Címke: konteo

Konteo

Falusi Tamas
-
0
Konteo

„Brüsszellel ellentétben Budapest tárt karokkal fogadja a nemzeti konzervatívokat. Budapesten gyűlnek össze a világ konzervatív erői (CPAC Hungary).

A téma kapcsán a Hír TV vendége volt Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, aki azt is bejelentette, hogy újabb komoly külföldi politikusok csatlakoznak a rendezvényhez. Magyarország jogállam, Magyarország demokrácia, ahol mindenkinek joga van a véleménye kinyilvánítására – így válaszolt Kovács István arra a kérdésre, hogy a CPAC Hungary szervezői számítanak-e a brüsszeli NatCon konferencián történt hasonló ellenállásra. Azok a konzervatív erők, akik Brüsszelben nem gyűlhetnek össze, Budapest tárt karokkal fogadja őket (…) az ellendrukkerek is elmondhatják a véleményüket, ez egy ilyen ország – tette hozzá.”

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette”. Bizony! A céljuk ily nemes.

Az AK-t létrehozó magyar kormány szerint tehát ezek az alapjogok. Ebből következően az intézet azt kutatja, és azt elemzi, hogy Magyarország a nemzetközi trenddel mit sem törődve hogyan maradhat mindenféleképpen vallásos nemzetállam, ha fene fenét eszik, vagy ha (ami még rosszabb) Brüsszel letiltja a pénzt, akkor is! A munka eredményeképpen közli a kormánnyal, a cél eléréséhez milyen törvények kellenek, majd kormány ennek megfelelően intézkedik, és már kész is! Úgy néz ki viszont a helyzet, hogy ezt a kormány magától is tudja, azaz az intézmény számos magyar társához hasonlóan inkább kifizető-, mint munkahelyként működik.

A fentebbi alapjogokkal meghatározott konzervativizmus nemzetközileg nem valami sikeres, a budapesti rendezvényen felszólalók pozíciójából legalábbis ez látható. A szónokok:

Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke;
Fabrice Leggeri, a Frontex korábbi igazgatója;
Janez Jansa, Szlovénia volt miniszterelnöke
Markwayne Mullin, Oklahoma állam szenátora;
Rick Santorum, volt Republikánus elnökjelölt; valamint
Santiago Abascal, a spanyol Vox elnöke.

Hozzájuk csatlakozik még Mateusz Morawiecki, korábbi lengyel miniszterelnök és hazánk jó barátja, a dél-amerikai politika csillaga és/vagy nagyágyúja (by Magyar Nemzet), ifjabb Bolsonaro, brazil politikus, ügyvéd és (még ráadásul) szövetségi rendőrtiszt (is). A rendezvény főszónoka természetesen Orbán Viktor lesz, mint a legmagasabb rangú résztvevő: az egyetlen regnáló miniszterelnök. A többiek leginkább a volt, korábbi és valahai jelzőkkel illusztrálhatók, a levitézlettet azért nem írom ide, mert az nálunk már régóta foglalt, és a kimondáskor  mindenki tudja, amit mindenkinek tudni kell.

Szóval, itt nálunk könnyedén, nyugodtan, a legkisebb zavarás nélkül megtartható a konferencia. Nem úgy, mint egy hete Brüsszelben. Igaz, Kovács István stratégiai igazgató kövér hülyeséget beszélt, mikor azt mondta, Budapest tárt karokkal fogadja a konferenciát, mert a baloldali városvezetést tekintve erről szó sincs, de hogy Karácsony nem fog nekik egy szalmaszálat sem keresztbe tenni, az biztosra vehető. Mehettek volna konzervatívék a sokkal barátibb Debrecenbe, hogy miért mégis Budapestre jönnek, azt ne találgassuk, mert úgysem tudnánk biztosakat mondani.

A budapesti konferenciát nem sokkal előzte meg a brüsszeli. NatCon után rögtön CPAC. A nemzeti konzervatív csapat láthatóan szeret összegyülekezni, igaz, jól szét vannak szórva a nagyvilágban, ezért szükséges egymást sűrűn kontrollálni, megvannak-e még egyáltalán, és mi lenne alkalmasabb erre, mint egy konferencia?

A korábbi konferenciához a helyválasztás célzatos. A brüsszeli kígyófészekben tanyázik a nemzeti konzervatív erők legfőbb ellenségének számító Európai Unió, amelynek Parlamentjében csak úgy nyüzsögnek a globalista, liberálista, individualista, vallástalan gendernépek, így aztán a konferencia helyszínének kiválasztása nem a véletlen műve volt. Be akarták bizonyítani az elfajzott Nyugatnak, fennen lobog még a konzervatív zászló, szólnak a harangok mindenfelé, áll még a hősi, illiberális fészek széles Duna partján, élén Kolostorlakó Jámbor Viktor királlyal, aki kénytelen onnan lenézni népét, ha már a Csomolungma nem Budapesten van, a Gellérthegyen meg semmi kastély, csak egy lerobbant Citadella.

A fentebb említett brüsszeli demonstráció nehezen akart a konzervatív erőknek összejönni. Mint ismeretes, csak sokára találtak helyszínt, mert előzőleg több helyről is eltanácsolták őket, de végül sikerült nekik. A Saint-Josse-ten-Noode kerületben, a Claridge nevű rendezvényhelyszínen el is kezdődött a konferencia, ám két órával a rendezvény kezdete után a rendőrök kivonultak, és közölték a szervezőkkel, hogy a konferenciát meg kell szakítani. Emir Kir, Saint-Josse-ten-Noode polgármestere közzétett üzenetében azt írta: “Polgármesteri végzését adtam ki az Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltására a közbiztonság garantálása érdekében”. A Saint-Josse-ten-Noode nevű kerületeiben “nem látják szívesen a szélsőjobboldalt” – jelentette ki a polgármester.

Ha ez az Emir Kir nevű, egy jócskán törökök lakta kerületben polgármesterkedő, szintén török származású valaki tényleg baloldali, ahogy mondják, akkor ennél nagyobb öngólt nem is rúghatott. Innentől kezdve ugyanis az összes nemzeti, az összes konzervatív és az összes vallásos ország, közösség, és egyén egy olyan fegyvert kapott a kezébe, amellyel tetszése szerinti mértékben, frekvenciával és intenzitással ütheti a liberális, zöld, nyugatos világot összes résztvevőjével együtt, és mindenhez tökhülyék üvöltözhetik a másik oldalról, hogy „a libsik” sokkal rosszabbak, mint a nevében nemzeti konzervatív, valójában vallásos szélsőjobb, mert nem csak rendetlenséget hoznak magukkal, hanem még erőszakot is. „Mi legalább csak erőszakosak vagyunk„ mondhatják a NatCon meg a CPAC konferencia résztvevői teljes joggal, és a másik oldalról senki nem szólhat egy szót sem, mert hiába tudjuk, hogy a Saint-Josse-ten-Noode Brüsszelnek csak egy kerülete 1,14 km², területen és 23 557 fő lakossággal (2006. – lásd), világgá lehet kürtölni, hogy a konferenciát „Brüsszel” tiltotta le. Hiába állította helyre a belga bíróság meg a brüsszeli főpolgármester már másnap a szólásszabadság rendjét, ami egyszer már betiltottak, az be lett tiltva, punktum!

Az eseményre több magyarázat kínálkozik:

  • A kerületi polgármester magától tökhülye, mert ezt az elemi felháborodást akkor is előre kellett volna látnia, ha csak minimális esze van.
  • A kerületi polgármestert megvezették. Ehhez is szükséges, hogy tökhülye legyen, és ne lássa előre a betiltás következményeit, de nem magától jutott eszébe, hanem valakik sugalmazták neki, hogy „nagy tüntetések várhatók”, ha nem tiltja be a konferenciát.
  • A kerületi polgármestert lefizették. Ehhez nem szükséges hülyének lennie.

Ilyen esetben, még ha utáljuk, és primitív dolognak tartjuk is az az összeesküvés elméleteket (konteo – conspirating theory), azért csak hihetetlen a sztori annyira, hogy megmozdul az emberben a kisördög. A Brüsszel, mint helyszín már eleve trükkös, nyilván nem véletlen, mert például London ebből a szempontból rosszabb lett volna, a közvetlenül utána következő Budapest kontrasztja pedig bemutatja, hogy micsoda különbség van az Európai Unió és Magyarország között, mely utóbbiban a szabadság annyival nagyobb a brüsszeli „szabadságnál” (amely nem is az!), hogy csak na! „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”, csiripeli a magyar veréb felháborodottan, és sajnos joggal, ahogy most áll a helyzet.

Esetünkben minden annyira klappol, és minden annyira a nemzeti konzervatívok kezére játszik, hogy az már gyanús. Persze semmit sem tudunk biztosan, főleg az okoz bizonytalanságot, hogy volt-e annyi ész és szervezési rutin a nemzeti konzervatívokban, hogy ezt a hadműveletet (polgármester lefizetés inkluzíve) végre tudják hajtani. Azt javaslom, a kérdést mindenki döntse el maga.

Az, hogy Brüsszelnek vagy az EU-nak a betiltáshoz bármi köze lenne, természetesen ordas hazugság, de hogy nemzeti konzervatívék gátlástalanul kihasználják a jónép erre vonatkozó ismerethiányát, az messziről üvölt mindenfelé. Próbáljuk meg helyette ésszel kezelni, azaz átlátva az orbáni szitán.

Ha kérhetem.

Tájkép csata előtt

Kenderessy Milán
-
0
Tájkép csata előtt

Ha Orbán Viktor lennék elégedetten csettintenék  a közvélemény- kutatók mostanság publikált adatai láttán. Bevált minden előzetes számítás és még a vírus sem volt képes „beleköpni a levesbe”. A Fidesz megerősödve az ellenzék jelentősen meggyengülve néz az elkövetkezendő majdnem két év elé, mígnem újabb országgyűlési választásokat kell tartani.

A tavaly őszi önkormányzati választások részleges, de el nem hanyagolható mértékű győzelme ellenére az ellenzék egésze siralmas állapotban van. Milyen hatalom az, ahol pénz, paripa, fegyver nélkül úgy kell békét építeni, hogy közben készülni kell a következő háborúra? Pontosan lehetett tudni, hogy az önkormányzati választások után egyre szűkülő lehetőségek mellett kellene bizonyítani az ellenzéki választók számára, hogy érdemes volt az árral szemben szavazniuk, mert jobb és élhetőbb környezetben élhetik hétköznapjaikat. Sőt, mindez önmagában még kevés a boldogsághoz: meg kell győzni az addig nem ellenzékre szavazókat is, hogy megéri őket választani.

Nézzük csak

Az ellenzék legerősebb pártja a DK csak azon az áron volt képes ezt elérni, hogy  szavazatokat tudott átkonvertálni az MSZP-től, vagyis ezzel nem nőtt az ellenzéki szavazók száma csak pártot váltott. Naponta tíz tiltakozó közlemény és átok a NEResek fejére kevésnek tűnik ahhoz, hogy befolyásukat növelni, szavazótáborukat gyarapítani tudják. Ahogy mára már igencsak elkelne egy új program is a korábban készített 360 pont helyébe. A „Mi európai magyarok” unós-untalan ismételgetése elkoptatta az igazából soha nem tisztázott tartalmat. Ráadásul a nyugati demokráciákhoz és az Egyesült Európához való tartozás nem a párt hibájából némiképpen megfakult elsősorban az Unió problémamegoldó képességének hiánya miatt.

A párt növekedésének vörös vonala még mindig Gyurcsány személye.

Ellenzéke nem csak a kormánypártok soraiban kereshető, hanem a vele szövetségre lépőkében is. A politikus pártelnök, volt miniszterelnök minden ellenséges felhang nélkül maga a politikai paradoxon. Felesége, Dobrev Klára minden olyan képességgel rendelkezik amely a modern baloldali politika hazai vezetőjévé teheti, hátterében férjével a hazai baloldali palettán felülmúlhatatlan páros lehetnek. Brüsszelben az elvi politizálás mellett megtanulhatja  a politikai kompromisszumkészség tudományát is.

Az sem ártana, ha kevésbé doktriner, mondhatni liberálisabb attitűd felé orientálódna, mert csak így lesz lehetősége a nyugdíjas szavazók pártját kibővíteni a fiatalabb korosztályokkal. 

A Jobbik lassan a néppártosodás útján hal hősi halált. Hiába, rögös az út a szélsőjobbos, erősen rasszista, néhol antiszemita imidzset demokratikus és néppárti  köntösbe öltöztetni. Simicska visszavonulása nem csak a pénzt vitte el a konyháról, de a főszakács is lelépett, látva hogy nem lesz a továbbiakban pénz minőségi alapanyagok beszerzésére.

Vona, biztos apanázzsal a háta mögött elkezdte formálni magáról a nagy Gondolkodó szobrát, csak hát mint tudjuk Auguste Rodin nem születik minden nap, és számos komoly jövőbe látó megesküszik rá Vona személyében nem jött el hozzánk az új Mester.

Igazságtalan lenne, ha nem emelnénk ki Jakab Péter pártelnök szónoki képességét, viszont azt is hozzá kell tenni, hogy tudhatjuk:

 eredményes egyszemélyi vezetéshez nem romboláson, hanem építkezésen keresztül vezet olyan út, amely egyre több szavazóban mutatkozik meg, nem pedig a közös csónakban evezők fogyatkozó számában.

A demokratikus építkezés valahogy nem a szélsőjobb világa, nehéz feladat a farkast báránybőrbe bújtatni méghozzá úgy, hogy azok a farkasokból lett bárányok balgán bólogassanak.

Lassan eldőlni látszik: nem igazán Lehet Más a Politika. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt a párt elképzeli. Nehezen veszik tudomásul, hogy még egy zöldre festett lobogó sem elég ehhez! A politika credoja helyett egyre kevesebben hajlandók komolyan venni csupán a jelszavakat belső tartalom nélkül.

Először kellene a tartalom, ahhoz a forma és utána jöhet csak az amfora.

*(Bocsánat a fiatalabbaktól, akik nem élvezhették már azt a szállóigévé nemesült reklámot miszerint: Tartalomhoz a forma: AMFORA. Az Amfora egy szépművészeti tárgyakat forgalmazó bolthálózat volt.) Ungár Péter nagy utat tett meg a 2018-as országgyűlési választások óta, vajon számára az LMP politikai tévútja követendő, avagy megtalálja helyét egy másik párt jövőt ígérő struktúrájában?

A pártélet benjáminja, a Momentum Mozgalom választási sikerei után lassan elsajátítja azt a politikai gondolkodást  amely a jelentős pártokká válás eléréséhez elengedhetetlen. Az ellenzék baloldala árulást és ezer halált szórt fejükre amiért a joggal kedvelt Donáth Anna helyett egy politikai kaméleonként, sőt korára való tekintettel politikai pedofilként aposztrofált Körömi Attilát választották az elnökségbe. Pedig ha a balos polgár megpróbálna nem csak a mételytől félő hívőként gondolkodni, akkor rájöhetne, hogy

a Momentum csak egészséges választ adott arra a helyzetre ami a Jobbiktól most leszakadó, de a baloldalt és a Fideszt csípőből elutasító választók, vagy éppen a jelenleg pártot nem találók nagy számát próbálja akoljába begyűjteni!

Nekik van erre a legnagyobb esélyük, mert politikájuk elsődleges célja nem más, mint a Fideszt leváltani akarók legnagyobb közösségévé válni. Továbbmenve, az egyetlen közösség amit a Fidesztől leszakadó értelmiség is fel tudhat vállalni. Jó úton haladnak. A fanyalgóknak csak annyit: ha Heller Ágnesnak nem volt büdös a Vona vezetésű Jobbikra – kényszerből ugyan – de partnerként tekinteni a Fidesz leváltása érdekében, akkor a Momentum sem lehet annyira finnyás, hogy ne éljen a lehetőséggel.

A Párbeszéd az a párt, amelynek a legrosszabb, de egyetlen fennmaradást kínáló lépése volt amikor szövetségre lépett az MSZP-vel, sőt ezáltal taglétszámát tekintve túlreprezentált lett az országgyűlésben.

Mára világcsúcsot döngethet politikai befolyásával, már ha a párt tagjainak és szimpatizánsainak létszámát veszem alapul. Lassan lepereg róluk az MSZP-ről rájuk fröccsenő sár, kevés közösséget vállalnak velük, sokkal inkább beolvadnak a közös ellenzék masszájába.

Az MSZP, az egykori kormánypárt, később legnagyobb ellenzéki párt ma haláltusáját vívja. Szavazóik számát valahol a bejutási küszöb fölött mérik, de nem sokkal.  Az utóbbi években szépen lassan elveszítette infrastruktúráját és hátországát. Választói ma már igazából csak a nagy öregek és a zavarosban halászók, akik még megélnek valahogy a párt nemlétező farvízén. Pontosabban ez a farvíz ma már leginkább a Fidesz farvize. Puch László kiválásával ugyan azt hihette volna a külső szemlélő, hogy a valaha szebb napokat látott együttműködés is elveszik, de nem. Botka kiválása világossá tette, hogy alig maradt legény ezen a vidéken. Már aki képes lehet ezt a pártot  bármiféle jövőbe vezetni. Persze azt Botka sem bizonyította, hogy alkalmas lenne  a vezetésre, sőt.. Szanyi kapitány távozásával csak egy színfolt tűnt el, érték aligha. Feltörekvő nemzedék a láthatáron sincsen  miként  markáns egyéniség sem. A jelenlegi elnökkel pusztán azt lehetett elérni, hogy csónakjuk  a víz felszínén maradt, evezőjük azonban egy sem. Eltűnt az infrastruktúra, csökkent a tagság és a választók száma, szétesőben nemcsak a párt, hanem lassan annak az illúziója is, hogy ebből még valaha szín lehet a pártok palettáján.

Ha minden így marad a pártot a nem távoli jövőben
„békévé oldja az emlékezés”.

Elnökválasztás előtt áll az MSZP. Tavaly óta húzzák-halasztják a kongresszust. Haladékot adott a vírus is, mostanra azonban elodázhatatlanná vált mivel, hogy – stílusos maradjak – rendezni végre közös dolgaikat lenne munkájuk nem is kevés. Hacsak nem a nulla felé konvergálás a cél. Feltétlenül lélegeztetőgépre van szükségük. Már csak az a kérdés melyik típusú lélegeztetőre csatlakoznak: amelyik közös csatornán keresztül juttat friss levegőt a fuldoklónak, vagy külön, önálló géptől remélik az életben maradást.

A májusra tervezett tisztújító kongresszus új időpontja valamikor őszre tehető.

Nagy választék nem lehet az elnökségre aspirálók között. Egy karizma ellen beoltott  pártelnök, nyakában a színtelen szagtalan frakcióval; talán Újhelyi István jöhetne számításba, habár mint választási kampányfőnök igencsak leszerepelt, az pedig nem túl jó ajánlólevél az elnöki aspiráció szempontjából. Végezetül a mostanság nem véletlenül aktivizálódó Mesterházy Attila is bejelentkezett az elnöki székre. Mesterházy kiváló szervező és erőskezű vezető volt, igaz belőle is hiányzik a politikai éleslátás, és többször bizonyította nehezen viselne el egy Gyurcsány vezette DK-t domináns erőnek.

Ez utóbbi tulajdonsága Orbán Viktor Fideszének kapóra jöhet, merthogy arrafelé jobban szeretik az erősen fragmentált ellenzéket, mint a töredezettségmentesítettet! 

Kimondatlan érdeke  nem csak életben tartani az MSZP-t, de felerősíteni is, megakadályozva az egységes baloldali alternatívát és jelen állás szerint ezzel biztosíthatják maguknak a következő országgyűlésben akár az újabb kétharmados többséget is. 

Mostanság a Fidesz média által nagydobra vert Kórozs féle videón csámcsog minden médium, és nem is olyan furcsa módon ennek élharcosa az egyre inkább NER kompatibilissé váló ATV napestig ismételgette az MSZP újabb baklövését, hogy minden szoci szavazó pártjának megmaradása zálogaként új messiásért kiáltson. Erre szokták mondani, hogy minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak. Pedig ellenségből sem szenvednek hiányt.

Az összehangolt Fidesz támadást és Mesterházy antrée-ját  a lelkes konteó-gyártók rögtön fideszes ármánynak vagy Mesterházy árulásának vélték. Egyelőre mindenki gondol amit akar.

E sorok írójának fülébe cseng, amit Puch László a Népszavával kapcsolatban Rangos Katalinnak mondott: választhattam, vagy elfogadom a kormányzat reklámját az újságban vagy nincsen újság. Így jár a Népszavával együtt maga a párt is. Mára ott tart az MSZP, hogy a baloldal elárulása fennmaradásának egyetlen útja.
Béke poraira.

Határeset: sokszor eladott történetek

FüHü
-
0
Határeset: sokszor eladott történetek

Hónapok óta folyamatosan a déli határon lévő „fokozódó migránsveszélyről” beszélnek, komoly felszerelések bevetéséről. Mégis pár napja három fegyveres biztonsági őr került szembe határsértőkkel. A katonák számának megduplázását már többször bejelentették, és az se világos, megtörtént-e már.

Már nem csak tájékoztató füzetek és mobilalkalmazások segítik a határsértőket, egyre magasabb szintű támogatás állhat mögöttük – mondta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az állami tévében szombat este. Bakondi György szerint

jelentős szervezettséget és irányítást feltételez,

hogy a migránsok nagy csoportjai hirtelen letértek a balkáni migrációs útvonalról, és jó helyismerettel, új módszerekkel, a leginkább támadható szakaszokon próbálták meg átlépni a magyar határt. Az év eleje óta már 3800-an akartak így bejutni az országba – tette hozzá.

Orbán Viktor a megoldást is elmondta arra, kik lehetnek a magas fokú szervezők. A

„Soros-hálózat” emberei szervezik a migrációt az egész Balkánon

– mondta pénteken az állami rádióban.

Most Bakondi megnyugtatott mindenkit, mert a határvédelem kivédte a korábbinál lényegesen nagyobb nyomást, és a szerb hatóságokat is információkkal tudta segíteni. Szerinte szükséghelyzetben a fegyveres biztonsági őrség a szabályoknak megfelelően figyelmeztető lövéseket adott le, és szinte azonnal megjött az erősítés, a visszavonuló migránsok így nem is kerültek a kiérkező rendőrök közelébe.

Utóbbi mondat a keddi incidensre utal, amikor mintegy hatvan határsértő játszi könnyedséggel egy mozdulattal letépve a fémkerítést akadálytalanul lépett be Magyarországra a horgosi-röszkei határátkelőn. Mindössze három fegyveres biztonsági őr (kettő közülük hölgy) volt ott, akik egyike figyelmeztető lövést adott le, ami után a többség visszafutott Szerbiába. Négyüket magyar területen elfogták, csütörtökön a bíróság elítélte őket. A rendőrség pedig még aznap elismerésben részesítette a három fegyveres biztonsági őrt.

Már akkor több kérdés felvetődött. Elsősorban arról, hogy az elmúlt sok hónapban közöltek alapján

kisebb hadsereg teljesít szolgálatot a déli határon rengeteg emberrel, mégis átcsoportosítással kellett rendőröket küldeni Horgosra,

ahol az objektumvédelmi őrök triója egymaga volt. (Mint a következőkből kiderül, alighanem csak szavakban van ott seregnyi ember.)

Merthogy ezek objektumőrök. A Magyar Hang – amely még kedden riportban tudatta, hogy „egyszerű” afgán embercsempészek állnak a kísérlet mögött – tételesen ismertette. Eszerint a fegyveres biztonsági őrségről – vagyis FBŐ-ről – szóló jogszabály alapján „fegyveres biztonsági őrséggel kell védeni az állam működése, illetőleg a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos tevékenységet, létesítményt, szállítmányt, ha a védelemre a Magyar Honvédség, (…) a rendvédelmi szervek, (…) az Országgyűlési Őrség, illetve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jogszabállyal nem kötelezettek, de az őrzés a közbiztonság vagy a nemzeti vagyon védelme érdekében indokolt”. A fegyveres biztonsági őr az általa őrzött objektumban ki- és belépéskor igazoltathat, illetve csomagokat is átvizsgálhat. Ha pedig szabálysértést vagy bűncselekményt észlel, akkor az érintettet a rendőrség kiérkezéséig visszatarthatja, illetve „az arányosság követelményeinek betartásával” több dolgot is tehet. Testi erőt alkalmazhat, bilincset, vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, sőt, még lőfegyvert is. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy „a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását”.

Normális körülmények közt teljesen indokolt, hogy éjszaka a zárva tartó átkelőhelyen csak biztonsági őrök vannak. De

a déli határvonal a hivatalos nyilatkozatok alapján öt éve valóságos ostrom alatt áll.

E hét csütörtökön aztán Gulyás Gergely bejelentette, hogy a kormány döntése értelmében

megduplázták a déli határt védő katonák számát.

A kancelláriaminiszter szerint a határszakaszon a korábbinál lényegesen nagyobb a migrációs nyomás, Röszkénél kedd hajnalban egy áttörési kísérlet is történt, a határsértők száma akkorra 80-ra nőtt. A kormány elrendelte a déli határ megerősített védelmét, mivel a helyzet a korábbi két év „viszonylagos nyugalmi állapotánál” lényegesen rosszabb, és a nyomás a déli határon a következő időszakban is jelentős lesz – mondta Gulyás Gergely, megjegyezve, hogy a magyar hírszerző szervek minden adatot értékelnek.

De ezt a duplázást széles nyilvánosság előtt már Orbán Viktor bejelentette január 9-i „évi egyszer szokásos” sajtótájékoztatóján. Kisebb publicitással pedig már előtte többen beszéltek erről.

Tavaly június 1-jén Németh Szilárd, a HM parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy

ismét ezer honvéd vesz részt Magyarország déli határszakasza védelmében;

ezt a Balkánon jelentősen megnövekedett migrációs nyomás és a rendőrség nyári feladatai teszik szükségessé. Már akkor ugyanarról beszélt, amiről Pintér Sándor a mostani határsértés után pár órával elmondott, hogy

a hazai titkosszolgálatok és külföldi társszolgálataik jelentései állnak rendelkezésre.

Ezek szerint pedig

„iszonyatosan megnőtt az illegális migrációs nyomás”

a Balkánon, a rendőrségnek komoly erőket kell vezényelnie nyári feladatainak ellátására. A kormány ezért úgy döntött, hogy a honvédség ismét nagyobb létszámmal, teljes képességével vesz részt a határőrizeti feladatokban – hangsúlyozta a Németh Szilárd. Ismertetése szerint a manőverező

katonák száma – három váltásban – 650, logisztikai feladatokat mintegy 200 honvéd lát el, a támogató erők 150 fővel vannak jelen, ami összesen ezer honvéd.

December elején ismét Németh Szilárd kért szót. A röszkei tranzitzónánál a katonák és a rendőrök közös járőrözési feladatairól beszélt. A határ őrzéséhez fontos segítséget nyújtanak a honvédség kutyás járőrei – tudatta az államtitkár. A katonák felderítési feladatokat is végeznek, „a helikopteres járőrözés pedig egyfajta demonstráció is a migránsok felé”. Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott, nő a feszültség a déli határszakaszon. A migránsok változatos módszerekkel – létrán átmászva, alagutat építve, a kerítés alá ásva, kamionokban, tehervagonokban elrejtőzve – próbálnak Magyarországra jutni. Ezért egyre nagyobb erő szükséges a határ őrizetéhez – hangsúlyozta. A kormány célja garantálni az ország és a magyar emberek biztonságát, ehhez rendelkezésre állnak a szükséges személyi feltételek és eszközök.

Éppen csak átléptünk az új évbe, amikor a HM azt tudatta, hogy a Magyar Honvédség katonái – az erősödő migrációs nyomásra való tekintettel – január 6-tól az eddiginél nagyobb létszámmal támogatják a rendőröket a határvédelmi feladatok ellátásában. Ugyanezt jelentette be ismét Németh Szilárd pár nappal később. Nevezetesen, hogy „egyre növekszik a migrációs nyomás”, ezért növelik a Magyar Honvédség jelenlétét a déli határon.

Ekkor hangzik el először a kétszeresére emelt létszám,

„a növekvő biztonsági kockázatok miatt a rendőrség kérésére”. Böröndi Gábor altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnokának helyettese azt mondta, hogy a honvédség megkezdte a személyi állomány és a szükséges technikai eszközök átcsoportosítását. A korábban váltásonként ötven fős kerettel járőröző katonák létszámát január 6-tól százra emelik, de a kiszolgáló személyzettel együtt összesen

több, mint 500 főre növeli a Magyar Honvédség a rendőrség támogatását.

(Mint fentebb láttuk, tavaly nyáron ez ezer fő volt.) Most (?) tehát 250-ről emelik a létszámot 500-ra. A gyalogos és gépjárműves járőrözés mellett a Magyar Honvédség alapvetően felderítő erőkkel,

rohamcsónakos és katonai rendész kutyás járőrszolgálattal, valamint helikopteres felderítéssel segíti a rendőrség munkáját.

Január 20-án Szegeden mi másról beszélt volna megint csak Németh Szilárd, hogy „nagyon megerősödött a migrációs nyomás a déli határon”, a téli időjárás ellenére a szárazföld mellett vízen is próbálkoznak a határsértők. Az év eleje óta hetente ötvennel-százzal növekszik az elfogottak száma – mondta. Megtudhattuk azt is, hogy tavasztól őszig a honvédség rohamcsónakokkal járőrözött a Tiszán, a Maroson és a Ferenc-csatornán, de a téli időjárás ellenére folyamatos a migránsok próbálkozása a Tisza szerb-magyar határszakaszán.

Ezért a honvédségnek az elmúlt héten vissza kellett térnie oda, és az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred aknász naszádja, a Baja teljesít szolgálatot

a Tisza Szeged alatti szakaszán. A magyar építésű hajó

éjjellátó készülékkel, reflektorral és nagyon pontos radarral van felszerelve. Az eszközök lehetővé teszik a határsértők felderítését,

akik nemcsak gumicsónakokon, hanem összekötött uszadékfákon és palackokon is igyekeznek átkelni a folyón – mondta a politikus.

Másnap rendkívüli rendőrfőkapitányi értekezletet tartott Pintér Sándor belügyminiszter Bácsalmáson, a Magyarország schengeni határszakaszán „felerősödött migrációs nyomás miatt”. Az értekezleten a Belügyminisztérium közbiztonsági főigazgatója, az országos rendőrfőkapitány és helyettesei, a budapesti és a megyei rendőrfőkapitányok, továbbá a velük azonos jogállású rendőri vezetők vettek részt.

A miniszternek a Bács-Kiskun és a Csongrád megyei rendőrfőkapitány, valamint a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője tett jelentést a határőrizet és az embercsempészés elleni fellépés helyzetéről. A jelentések kitértek a határvédelmi képesség megőrzése érdekében alkalmazott intézkedésekre, amelyeket az újonnan megjelenő és elterjedő módszerek követeltek ki.

Arról beszéltek, hogy egyre növekvő számban vannak azok az illegális migránsok, akik kivágják a vasúti konténereket és azokban bújnak meg. Az ilyen esetek felderítésére alkalmazott eszközt részletesen ismertették a miniszterrel.

A miniszter a feladatszabó értekezletén Balogh János országos rendőrfőkapitány arról beszélt, hogy a magyar rendőrség eleget tud tenni Magyarország schengeni határvédelemre vonatkozó vállalásainak. Itt is

előkerült a hírszerzés:

Papp Károly, a BM közbiztonsági főigazgatója ezekre és a FRONTEX elemzéseire hivatkozva kiemelte, hogy a magyar rendőrségnek tartósan kell berendezkednie a migrációs nyomás kezelésére. Arra is felhívta a figyelmet, hogy kizárólag komplex intézkedések eredményezhetnek sikert a határőrizet és az embercsempészés elleni fellépés területén.

Pintér Sándor – egy héttel az incidens előtti – összegzése szerint a rendőrség „jól vizsgázott határaink védelmében”,

áldozatvállalását a társadalom elismeri. A rendőrség bemutatott eredményei megerősítik korábbi tapasztalatát, amely szerint a rendőri szervek, a honvédség erői és a polgárőrség együttműködése kiváló. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy ebbe az együttműködésbe vonjanak be minél több, az érintett határszakaszokon jelen lévő személyt, szervezetet. Pintér

további eredményeket vár a drónok alkalmazásától,

s feladatul szabta a máshol már bevezetett határvédelmi technikai lehetőségek felkutatását, alkalmazhatóságuk vizsgálatát.

Egy nappal később (január 22-én) Bakondi György azt közölte, hogy

a magyar hatóságok éjjellátó és hőérzékelő rendszerekkel, drónokkal és helikopterekkel vigyázzák az államhatárt.

Tehát a migrációs nyomás a határon folyamatosan egyre csak nő, és ezt a kormány látja is hosszú ideje. Ahogyan rendre elégedett a megtett intézkedésekkel is, most mégis zavartalanul áttörhette a határt 60 (80?) személy néhány „portás” szeme láttára.

Az talán aligha véletlen, hogy a létszámra vonatkozó kérdések elől szigorúan elzárkóznak az illetékesek. A katonákra vonatkozó adatokról (ha azok a valóságnak megfelelőek) szóltunk. A határvédelemért elsőrendűen felelős rendőrség azonban semmit se közöl. Az InfoRádiónak január közepén mindössze annyit árultak el, hogy 2015 óta 20 ezer magyar katona teljesített szolgálatot a magyar–szerb határon, január 6-tól kétszeresére emelték (tehát múlt időben!) ezt a számot.

A BM megelégedett annyival, hogy tavaly 17 200, csak decemberben 3299, 2020 január 1-jén 212, az év első tizenkét napjában pedig 1630 migráns próbált illegálisan bejutni Magyarország területére gyalog, vonaton, taxival, vízen és alagúton. Az elmúlt egy évben százezerre nőtt, vagyis megduplázódott a balkáni útvonalon tartózkodó bevándorlók száma. Erre reagálva döntöttek most a határvédelem megerősítéséről, sőt, január 13-tól a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredének Baja nevű járőrhajója is megkezdte a járőrözést a Tisza déli szakaszán – írták tehát január 14-én.

A zavaros és információínséges közlésekre magyarázatul szolgálhat a Népszava tavaly áprilisi írása, amely arról tudósít, hogy lasszóval fogják a déli határvadászokat. Akiknek háromezres bővítéséről a kormány 2016. augusztusában döntött. Az az ígéret is elhangzott, hogy három hónapon belül feltöltik az állományt. Ehhez képest akkor nyolc hónap alatt majdnem hatodára esett vissza a frissen végzett határvadászok száma, legutóbb már csak 22-en álltak szolgálatba a Készenléti Rendőrségnél.

Ahogyan pár napja írtuk, nem akarunk tápot adni a konteóknak, de ekkora – legalábbis szavakban – erőfeszítések, odavezényelt erők és eszközök láttán legalábbis magyarázatra szorul néhány körülmény. Már csak azért is, mert – mint láttuk – hosszú ideje

rendszeresen  arról beszélnek, hogy a „migrációs helyzet fokozódik”, de minden eszköz és a szükséges létszám rendelkezésre áll,

aztán mégis… Eközben egyre többen úgy vélik, hogy az elmúlt hetekben kiötlött hívószavak („munka nélküli kifizetés” cigányoknak és a bebörtönzöttek, valamint az ügyvédek elleni kampány) vékony jégnek bizonyulhatnak. Tehát „jókor jöttek” a határsértők. A konteó nem először táplálkozna ebből: tavaly ősszel látott napvilágot az az – állítása szerint – leszerelt rendőr által közzétett írás, amely a 2015 őszi menekülthullámban vélte felfedezni a TEK kezenyomát.

Mi történt a határon?

FüHü
-
0
Mi történt a határon?

Terjednek a konteók a keddi röszkei „migránstámadás” után. Mi nem akarunk beállni a sorba, de megválaszolatlan kérdések, különös körülmények akadnak. Miért civil vagyonőr teljesített szolgálatot a határponton, és milyen minőségben? Hol volt az a kisebb hadsereg, amiről a hírek szóltak? És ha pontos információk voltak, miért nem akadályozták meg az incidenst?

Az jól hangzó állításnak látszott, hogy mozgósításra alkalmas téma fogytán kézenfekvő a visszatérés a bevált recepthez: ha hirtelen feltűnik a déli határon egy csapat migráncs, akik „erőszakosak” (copyright by Bakondi György), az újabb hónapokra adhat témát a propagandának. Utóbbi valósnak tűnik, azóta is ez folyik a csapból is. Arra azonban semmi bizonyíték nincs, hogy hivatalos helyről szervezték volna az akciót, amelyben nagyjából hatvan határsértő lépett be az országba a horgosi-röszkei átkelőhelynél a kerítést leküzdve.

A Magyar Hang riportjából leginkább sima, embercsempész szervezte akció körvonalazódik. Az írás persze elsősorban annak ment utána, hogy ebben is Soros keze volt-e benne (nem), az a kérdés nyitva maradt, hogy titkosszolgálati kéz mozgat(hat)ta-e a szálakat. Ahogyan arról tavaly októberében egy blogon írta egy magát leszerelt rendőrnek nevező ember, hogy a TEK provokációja (is) volt a 2015. szeptemberi menekülthullám a Keleti pályaudvartól szintén Röszkéig, az ottani „áttörésig”. Amelynek mindmáig dedikált helye van a kormánysajtó magyarázataiban – nem beszélve az ebből kinőtt „terrorista”-perről, Ahmed H. ügyéről.

Az első kétség most annak láttán támadt, hogy a százmilliárdokból megépített kerítés hogy-hogy nem tudott megállítani pár tucat embert. Holott Orbán három és fél éve az állami rádióban azt mondta, hogy a határ „légmentesen” zárható, és „egy időben érkező több százezer embert is fel tud tartóztatni”. Ehhez képest tényleg különös látvány a közzétett videón, ahogyan a pár tucat fiatal játszi könnyedséggel leküzdi a drótkerítést.

Még ha ez nem is az a kerítés, ami a zöld határon húzódik, azért kérdést vet fel az a körülmény, hogy egy szinte kihalt határponton történt az incidens. Ahogyan a hivatalos kommüniké alapján írtuk, az akkor még zárva lévő átkelőhelyen szolgálatot teljesítő

fegyveres biztonsági őr három figyelmeztető lövést adott le.

A helyszínre irányított járőrök a körülbelül hatvan ember bejövetelét megakadályozták, négyet feltartóztattak, a területet pedig lezárták.

Tehát a határt biztonsági őr felügyelte. Milyen minőségben? Ezek szerint az ország ilyen kiemelt határpontjának védelmét kiadták gebinbe hivatalosan személy- és vagyonőrnek? Aki nem hivatalos személy. Tehát

nem is járhatott volna el hivatalos személyként.

Ennél is érthetetlenebb, hogy hol voltak az állig felfegyverzett rendőri-katonai erők – amelyeket tehát az akció közben irányítottak át a helyszínre. Holott évek óta egy sor fotót tettek közzé arról, hogy kisebb hadsereg őrzi a határt ezen a szakaszon.

Csak az elmúlt hetekben megjelent kormányzati képek azt sulykolták, hogy biztos kézben a déli határ, ott tényleg senki nem jöhet be zavartalanul. December 8-án például ezt tették közzé.

Nem sokkal később, január 5-én pedig egyenesen azzal nyugtatták meg a rettegő közvéleményt, hogy egyenesen duplájára növelik a határvédő katonák számát.

Hol voltak a röszkei határon ezek az elrettentő erők? Miért kellett átirányítani a rendőröket a biztonsági őrt kisegíteni,

ha lényegében mindenről előre tudtak.

Mert Pintér Sándor belügyminiszter nem kevesebbet állított az incidens után pár órával, hogy már a múlt héten tartott határszemlekor voltak arról információik – amelyek még ma is élnek – , hogy illegális bevándorlók több helyen megkísérlik a törvénytelen behatolást Magyarországra. A hajnali áttörési kísérlet ezt alátámasztotta, a rendőrség azonban erre felkészült, és bebizonyosodott: senki nem tud Magyarország területére észrevétlenül átjutni.

Zsoldosok és hasznos idióták

Magyari Nándor László
-
0
Zsoldosok és hasznos idióták
A kiművelt fő, a pallérozott elme akadálya a populista politikai elit uralkodásának, ezért a megalapozott tudás okkult érdekből, valami megvetendő, lehurrogni való, idegen dologként tűnik föl követőik számára: ez már a szakértelem, a kompetencia leértékelődésének lejtője, ha még nem is a „vége”, mint Tom Nichols azt az USA kapcsán kifejti (lásd. – The Death of Expertise: the Campaign against Established Knowledge and Why it Matters, 2017).
Nichols abból a narcisztikus de téves meggyőződésből vezeti le a szakértelem leértékelődését, hogy amennyiben mindenki egyenlő, a jogait illetően, ugyanúgy egyformán intelligensek és felkészültek lennénk, hogy a vélemények azonos értékűek, mert ahogy mondani szokás mindenkinek van egy belőle. És nemcsak önmagában a tudatlanság válik egyféle erénnyé, hanem az indokolatlan arrogancia is, egy „egyre narcisztikusabb kultúra dühe, mely nem bírja elviselni a leghalványabb utalást sem az egyenlőtlenségre, függetlenül annak típusától”. Ez az alapvetés, melyet a média, annak különösen internetes és interaktív formája exponenciálisan fölnagyít és elképesztő gyorsasággal terjeszt a „populista kétely”-el kapcsolódik össze, mely elitellenességével oda vezet, hogy végül minden biztos, megalapozott, kiérlelt szakértői tudással szemben kételyeket ébreszt, míg az előítéletes és összeesküvés-elméletekre alapozott áltudást elfogad, sőt terjeszt.

A tudás természetének megváltozása

Azt írja egy egyébiránt és saját területén fölkészült pedagógus kolléga nemrég, hogy ő biza nem hisz a klímaváltozásban, mert a „tennap reggel es hideg vót ám”, és egyébként is az egészet csak a háttérhatalmak és titkosszolgálatok terjesztik. Amikor viszont érvelnie kellene állítása mellett, kijelenti, hogy hát nem az alapja a gondolkodásnak a Descartes-i dubito ergo cogito? A különös csak az, hogy egyre többen vallják a kételyhez való jogukat, ha tudományos eredményekről, megalapozott szakértelemről van szó, és mint barátunk teszi, egyáltalán nincsenek kételyeik a konteókkal kapcsolatban. Már ott is vagyunk a szimptómánál, hogy a populista kétely a tudományban – melynek, félreértés ne essék meglehet a maga marginális, azaz szélsőséges esetekben érvényes alapja, mert statisztikailag ugyan sokkal kisebb mértékben mint a „civilek”, de a tudósok is téved(het)nek – az igazol(hat)atlan, megalapozatlan, légből kapott, alternatív tényekre épülő és poszt-igazságokat pufogtató konteókban és előítéletekben való vakhittel társul. A rosszul értelmezett és gyakorolt álkritikai gondolkodás a másik részről mindenfajta kritika hiányával társul, mindenben ellentétesen azzal a régebbi meggyőződéssel és pedagógiai eszménnyel, hogy a tudományos tudás a biztosabb és igazolhatóbb, a jó- vagy rosszindulatú vélekedések pedig kritikai vizsgálat tárgyát kellene képezzék. Úgy hogy meggyőződésem, hogy a közös tudás, az általános műveltség természetében is változás állt be, nemcsak arról van szó – persze ez is lényeges eleme a közéletnek –, hogy a közösségi média, és általában a túl sok információt terjesztő internet és egyéb média a hibásak a tudományos világkép és képviselői népszerűségének lecsökkenése miatt, de megváltozott az elfogadott és működő köztudás, általános műveltség (éljen a brave new google-world) jellege, természete.

A manipuláció mesterei

Márpedig egyre nyilvánvalóbb, hogy a professzionalizmus, a tudományos tudás presztízse csökkent, abból is, hogy mindenféle (párt)propagandának, közönséges manipulációnak, alternatív tényeknek és poszt-igazságoknak bedőlünk. És ehhez nem elég még az internet és a közösségi média világában való – akár céltalan, időtöltésből való – dagonyázás, és az infotainment, a hírek és szórakoztató tartalmak spontán hatása, a manipulációnak, noha gyakran a háttérben maradó, de avatott szakértői vannak. Szervezett troll-központok és think tank csoportok készítik elő és indítják a világhálón és minden más felületen útjukra a legvalószínűtlenebb álhíreket, összeesküvés-elméleteket (nincs is könnyű dolga, ki ilyesmivel foglalkozik, és sikeres), rágalom- és gyűlöletkampányokat.

A populista pártok politikai ténykedésének, a polkommunikáció, a stratégiai közlés kidolgozása, a manipuláció tömeges elterjesztése lett a tartalma. Jobb sorsra érdemes spin doctorok éjt nappá téve dolgoznak a megvezetés és a tudományos világkép leépítésén, azon, hogy mindenféle álhírt és konteót valósnak gondoljon a közönség.

A hitmalmok 24/7 napon működnek, nyomják a közönség elé végtermékeiket, a hamis híreket és kétes tudást, míg minden és mindennek az ellenkezője is „igaz” nem lesz, ebben a manipulált térben: a látszólagos előbbre való a valós, tapasztalati és különösen a szakértői tudásnál, mindent ki kell kezdeni és helyettesíteni populista üzenetekkel, közönséges demagógiával, hitegetéssel. Mérgezett tudás gyárai működnek mindenfele – igazán ipari méretekben a nagyhatalmak rendelkeznek álhír gyárakkal, millió trollal és fizetett zsoldosokkal, akik központi kontroll alatt töltik föl a netre a propagandát –, de ma már Magyarország is térképen van. És, ha az anyaországi kormány és különösen a „kedves vezető” elől jár a populista manipulációban, hát az beindul a határon túli, az oly sokat emlegetett Kárpát-medencei „összmagyarság” (mintha ugyan máshol nem élnének magyarok szép számmal, sőt egyre többen) teljes politikai szcénáján. A legutóbbi rommagyar kampány nacionalista üzenetei jól példázzák a jelenséget, de szerepet játszik a manipulációban az elhallgatás, a lényeges de a hatalomnak kínos témák kisebb-nagyobb botrányokkal, vagy művi botrányokkal való elfödése (jobb híján, jól jön a maga idejében egy kis nacionalista provokáció, temetőfoglalás is), vagy apró ügyek fölnagyítása, komoly problémák lekicsinylése, stb. Szóval ránk nemcsak Bukarestből és Budapestről, (no meg Szentpétervárról, stb.) ömlik az áltudomány, a manipuláció, a fake-news özön, hanem újabban Kolozsvárról is. Kisebbségi helyzetünk még sebezhetőbbé tesz az etno-nacionalista uszításokkal szemben, mert az alapséma, ugye az, hogy „minden rossz, ami román”, és ugyanakkor elfogadóbbak vagyunk a magyar nacionalista propagandával, mert ugye „ami magyar, az csak jó lehet” (mint a megfelelő fake news oldal címe is jelzi).

Hasznos idiótaság, mint társadalmi jelenség

Kerülni szerettem volna a kifejezést (melyet azt hiszem nem kis malíciával tulajdonítanak Leninnek), de kifejező, mert jól lefedi azoknak a tevékenységét, akik szándékuk ellenére tudatlanságból, elfogultságból, tudálékosságból, dühödt frusztráltságból, stb, nem fizetségért és nem megbízatásként, mint zsoldos társaik,

ingyen, s bérmentve szolgálják a populizmus, sőt az alt right érdekeit, mint kommunikációs ügynökök. Igen, itt mindenekelőtt a kommentariátusra gondolok, azokra a „hasznos idiótákra”, akik (és ezt valóban Marx mondta) „teszik de nem tudják”.

Akik felülnek mindenféle manipulációnak, ugranak a fake news-re, szent meggyőződésből terjesztik a konteókat és írtják a szakértelmet, gyűlölik és lenézik, aki többet tud náluk, egyszóval az elitellenesség és tudományos világnézet fizetetlen ellenségei. Ha csak egy napi kommentfolyamot nézünk is megdöbbentő az a frusztráltság és elvakultság, előítéletesség és negatívizmus, nekikeseredett megveszekedettség és fantáziatlanság, amivel a hasznos idióták, a kommentariátus tálalja a történéseket, dekódolja a híreket, terjeszti, többek között, a gyűlöletbeszédet, a mindenféle ellenességet. Hát ezt fizetségért nem is lehetne, vagy hogy úgy mondjam nincs az a pénz, amiért józan-racionális emberek vállalnák. Önkéntesek ők, akik egyébként gyűlölnek minden másfajta önkéntességet és vezérük sugallatára, legszívesebben betiltanának mindenféle voluntariátust és civil szervezetet. De,

ne legyenek illúzióink, a hasznos idióták segítik a populisták hatalomra jutását az USA-tól, Anglián át, Kelet-Európáig és tovább, ők a megágyazói az autokratikus rendszereknek, ők segítik a demokratikus rendszerek leépülését, diktátorok fölemelkedését.

Ahogy tapasztalom a hasznos idiótaság nem fáj művelőinek, sőt egyfajta placebó hatást vált ki: „a beteg kibeszéli (kikommenteli, kidühöngi, kitrágárkodja – lehet választani) magát, a beteg megnyugszik” alapon. Régebbi és újabban netre jött hadak együtt és danolva űzik a végtelen trollkodás, a manipulált beszéd a konteók terjesztését, a háttérbeli zsoldosok felügyelete mellett. Elképzelem, amint Orbán szövegírói, a manipulátorok, a konteók és képtelen ötletek, az alternatív tényekre és világnézetre épülő kommunikátorok hangosan röhögnek, amikor a „népek” értelmezni próbálják agymenésüket, ha a főnök azt találja mondani példának okáért, hogy „keresztény szabadság”. Nem,

hölgyeim és uraim, a keresztény szabadság fogalmának nincs semmi rendkívüli, sőt logikus értelme, töltelékszó, politikai kommunikációs (hazugság) termék, mint régebb az állandó polgározás volt, és amit a kissé megkopott „illiberalizmus” helyett vezetett be a „kedves vezető”,

hogy buta halként ráharapjanak és míg horgon vannak nem foglalkoznak egyébbel, addig is lehet büntetlenül folytatni a „közvagyon magán jellegűvé alakítását”. Olyan a rendszer, hogy önmagát gerjeszti és terjeszti, működtetői/éltetői a hasznos idióták pedig önmagukat és szövegfolyásukat állandóan újratermelik, a hasznos idióták az (autopoietikus) önmagát újratermelő rendszer láncszemei. És nem is kell hozzá más, csak áram, net és billentyűzet, mert egyébként, ahogyan azt Murphy mondaná:

„Az intelligencia mennyisége a Földön állandó, a lakosság száma pedig egyre nő!”

Tartsuk azt is szem előtt, hogy arról sem írtak még angol tudósok, hogy a hasznos idióták a mennybe mennének, kár hagyni, hogy tudatlanul is pokollá tegyék a mi és egyaránt az ők földi életét.

Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
1
Lézersugár, magyar égen – Déli kávé Szele Tamással

Lehet, hogy sokan nem értik majd, miért találom komoly fenyegetésnek ezt a kis hírt. Az is lehet, hogy számosan az elkövetővel szimpatizálnak majd – nekem akkor is kötelességem riadót fújni. Mert valóban kritikussá kezd válni a helyzet. De azért előtte kérek egy duplát, három cukorral.

Szóval a hír valahol a bűnügyek és a színes hírek határán helyezhető el, a 444 adta közzé, emígyen szól:

„Lézerrel vakították el a békéscsabai repülőtérről felszálló tanulópilótát, számolt be az RTL Klub Híradójának szombat esti adása. A beszámoló szerint az éjszakai iskolakörre indultak oktatójával, már 300 méter magasan, mikor elvakították. Az életveszélyes szituációban az oktatónak kellett közbelépni: átvette az irányítást, és azonnal visszafordultak. A két pilóta annyira pontosan meg tudta mondani, hogy honnan világítottak a gép felé, hogy a rendőrök nem sokkal később meg is találták az elkövetőt. Az RTL szerint a tanyája mellett bóklászott mikor igazoltatták, még a lézer is a zsebében volt.”

Csúnya dolog, légi közlekedés biztonságának veszélyeztetése első megközelítésben, foglalkozik is vele a Btk. 233. paragrafusa, miszerint:

„233. § (1) Aki a vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés

a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.”

Itt sikerült elkerülni a nagyobb bajt, úgyhogy három év néz ki az elkövetőnek – jó, tudom, egyelőre gyanúsított, de tekintve a tettenérést, lesz ez még vádlott és elítélt is, pillanatokon belül, mondhatni fénysebességgel. Az ügy – jogilag – tiszta és világos,

de miért tette, amit tett?

Az átlagos hírfogyasztó valószínűleg odáig eljut, hogy az ilyenek dobálták régen kövekkel a vonatok ablakait (büntetőjogi szempontból azonos a cselekmény, valóban), de ez egy modern kor, most már sokkal fejlettebbek vagyunk, most már lézeres mutatópálcával vakítják el a pilótákat. Mondjuk, ha maradandó látáskárosodást is okozott a fickó, megállhat az öt év is.

Az álhírek kutatója, a tapasztalt mocsári hajós azonban, József Attilával szólva, „szétnéz merengve, és okos fejével biccent, nem remél” – ez bizony chemtrail-gerillának néz ki. Terjed ez a veszélyes népbutítás, mint a kolera, mindenhol megterem, akár a bolondgomba. Csak remélem, hogy van, aki számára még újdonságot mondok. A chemtrail-elmélet szerint ugyanis  a repülőgépek titokban mérgező vegyi anyagokat permeteznek, melyek megmérgezik és butítják a lakosságot. Az időjárás-befolyásolást és a pszichológiai manipulációt is célként említik az elmélet hívei.

Mely repülőgépek? Bármely és mindenfajta repülőgépek, épp ezért harcolni kell a légi közlekedés minden formája ellen.

Sült bolondság, nem is érdemes szót fecsérelni a cáfolatára, ezek az emberek hisznek, mert hinni akarnak, mert ez megadja nekik az összetartozás érzését, a csoporttudatot és némi felsőbbrendűség érzetét is – hiszen ők átlátnak a szitán. Hogy a szitán túl kimérákat látnak, az másodlagos. Mostanában minden korábbinál virulensebben terjed ez az elmebaj, keveredik némi ál-környezetvédő ideológiával, laposföld-elmélettel, oltásellenességgel, és minden egyébbel, ami veszélyes szamárság: nézetem szerint a manapság divatos konteókoktél ártalmasabb az emberi elmére, mint a heroin, pedig az sem akármilyen szinten forgatja ki magából a fogyasztóját.

Ráadásul a magyar kormány is mintha adná alájuk a lovat, hiszen a minap is közölték: korlátozni kívánják Magyarország légterében az éjszakai forgalmat.

De a repülést manapság és Magyarországon a legváltozatosabb indokok alapján illik utálni

Volt már vitám „méregzöld” környezetvédővel, aki mindenestől be akarta tiltani, ökológiai okok miatt (távolról sem annyira szennyező, főleg a modern hajtóművek miatt, mint azt terjesztik), mikor megkérdeztem, mivel menne Londonba, azt válaszolta, hogy nem menne, ami roppant decens érv, és bizonnyal elnyeri a kormány tetszését is, csak ez véletlenül a huszonegyedik század, mint naptári adataim mutatják. Lehet ugyan leállítani a külkereskedelmet és a személyforgalmat, volt már önellátó Magyarország, csak sajnos utoljára Mátyás király idejében, így saját forrásokból maximum az akkori szintet tudnánk hozni. Vagy azt sem, tekintve, hogy a só- és aranybányák már nincsenek határainkon belül – bár, ha nincs külkereskedelem, minek az arany? Hagyjuk is, aki vissza akar térni a boldog középkorba, tegye felőlem, barátunkkal nem folytattam a vitát, nem az nekem a bajom, hogy mit gondol – az a bajom, hogy azt akarja, én is gondoljam.

Nem fogom.

Személyszállító gépeket akarnak elpusztítani

Az viszont napi gyakorlat, hogy a chemtrail elkötelezett hívei már teljesen nyilvánosan szövögetik a terveket az utasszállító gépek megsemmisítésére. A közösségi oldalakon. Igen, személyszállító gépeket akarnak elpusztítani, mondjuk Stinger rakétájuk még nincs, de lézeres mutatópálcáik vannak – ezekkel bizony el lehet vakítani úgy egy-egy pilótát, hogy landolás közben ízzé-porrá törjön a gép és a roncsok is kigyulladjanak. Mármost az egy dolog, hogy a zavaros fejű csőcselék mit hisz és mit nem hisz el a cinikus prófétáinak, azonban a tömeggyilkosság már sokkal konkrétabb valami.

Hogy a kormány mi okból matat a légi közlekedéssel, azt tudjuk: Mészáros Lőrinc próbája megszerezni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér tulajdonlását, de a kis húzásaikkal őrülteket biztatnak fel, bennük keltik azt az érzést, hogy támogatják őket. És különben van az a pénz, amennyiért támogatnák is – nem hinnének a chemtrailben, de ha megérné nekik, támogatnák az eszmét.

Akár a chemtrail-ellenes mozgalmat is.

Hát, ilyen madárkát fogtak a rendőrök Békéscsaba mellett.

Remélem, legalább három évet fog ülni az ágon.

Világösszeesküvés!

Sas István
-
0
Világösszeesküvés!

Rájöttem, hogy Orbán Viktor kivételesen igazat mondott, amikor világösszeesküvéssel vádolta meg Soros Györgyöt. Mert hát lássuk be, tényleg Soros György szabadította ránk Orbán Viktort, meg az ő hűbéreseit. Na ugye!

Sőt nem csak a keményen szívó magyar emberekre, hanem távlatilag egész Európára rászabadította, amikor ő taníttatta Oxfordban, meg ő finanszírozta a politikai indulását. Hiába, a háttérhatalom hosszú távra sző terveket.

A Fidesz ultraliberális indulása is csak álca volt, a „térdre, imára” szlogent pedig valójában teljesen komolyan gondolták, ma már tudhatjuk, azt jelenti, hogy vasárnap vásárlás helyett térdre, imára.

Azt is kikövetkeztettem, hogy valójában Gyurcsány Ferenc közvetíti a háttérhatalom utasításait Orbán Viktornak. Hihetetlen? Nem, csak nagyon ravasz, ügyes módon: ha Fletó mond valamit, Viktor máris tudja, hogy annak pont az ellenkezőjét kell csinálnia! Az utasítások így is pontosan érthetők, csak ráadásul még teljesen rejtve is maradnak.

Ugyanez a magyarázat a manapság folytonos sorosozásra: a figyelem elterelése!

***

Bocs, mielőtt valaki kihívná hozzám az ápolókat a kényszerzubbonnyal, vagy ami még rosszabb, felajánlana egy Fidesz tagkönyvet, el kell árulnom, hogy csak hülyéskedtem.
Csak azt akartam demonstrálni, hogy bárki tud hülye konteókat gyártani, és ehhez még Ibizára sem kell utazni egy kis kokainért. Sőt, az én pár perc alatt összedobott világösszeesküvés elméletem még jobb is, mint amit naponta lenyom a torkunkon a papagájkommandó, hiszen legalább beleszőttem néhány tényt is (Oxford, a Fidesz pálfordulása, Orbán veszélyes volta).

A különbség csak annyi, hogy akinek hatalma van hozzá, az a legostobább konteót is el tudja fogadtatni a társadalom jelentős részével…

Amatőr hazudozók – Déli kávé Szele Tamással

Szele Tamás
-
0
Amatőr hazudozók – Déli kávé Szele Tamással

Ma feketén kérem a kávét, észnél kell lenni, komoly témáról lesz szó, ha könnyeden is. Arról ugyanis, hogy hazudni mégiscsak egy mesterség, ha jól csinálják, lehet művészet is (akkor irodalomnak hívják vagy filmnek). Nem ártana, ha a kormány az ilyesmiket, amikhez kell némi ismeret, szakértőkre bízná, nem amatőrökre. De hiába beszél ezeknek az ember…

Három hírt fogunk vizsgálni, mindhárom az elmúlt huszonnégy óra termése, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép. Mindegyik a kormánymédia ügyetlenségét, amatőrségét mutatja a hazugság, ferdítés, manipuláció terén – hogy is mondjam csak, azt, hogy nem mondanak igazat, mindenki tudja, de legalább tennék profi módon.

Az első történet egy sajtótájékoztatóról szól

Az olvasó nem járatos ilyen helyeken, én bezzeg annál inkább, sajnos, többnyire feleslegesnek is találom őket, hiszen sok okosat ezeken nem tud meg az ember – de el kell menni egyikre-másikra. Kivéve persze, ha a kormány valamely oszlopa tartja őket, azokra el sem érdemes, úgysem engednek be, nehogy véletlenül valamelyik magáról megfeledkezett sajtómunkás még kérdezzen valamit. Mármint olyan valamit, amire nincs kész a válasz és amit nem rágtak előre a szájába. Épp ezért a kormánypárti sajtótájékoztatókra leginkább csak a saját médiájukat engedik be, de van, amikor még őket sem.

Ezt a lehetőséget vitte a végletekig Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára. A Média1 fedezte fel ugyanis, hogy a Hír TV közvetítésében, mely nevezett úr tökéletesen érdektelen, sorosozó, uniószapuló sajtótájékoztatójáról szólt, az ilyenből tizenkettő plusz áfa egy féltucat mostanság, összesen négy ember vett részt, ebből ketten operatőrök voltak, ketten talán újságírók, habár az sem lehetetlen, hogy beültettek hamarjában két ártatlan járókelőt, mégis legyen valaki az államtitkár előtt, mikor beszél… Különben a kormánymédiának speciel abban igaza volt, hogy nem küldték ki az embereiket. Minek? Az esemény vége után egy órával úgyis kijön a beszéd az MTI-n, további fél óra múlva a kormany.hu-n, kérdezni sem nem szabad, sem nem lehet, sem nem mernek – akkor minek odamenni?

Bár az mindig kínos, mikor két operatőr kínjában egymást veszi, hogy legyen vágóképe…

Hát, ha már közvetítik, illett volna közönségről is gondoskodni, de ezek, kérem, amatőrök.

Amatőrök a Pesti Srácok is

Tegnap hatalmas dörgedelemmel közölték, miszerint vége a magyar sajtószabadságnak (mondjuk nagyjából vége is van, csak páran próbálunk még vigyázni rá) de ezt nem onnan tudják, hogy kivételesen jól értesültek, hanem onnan, hogy országos körözést adtak ki a főszerkesztő-helyettesük ellen. Elolvasván a történetet, már tegnap este is hümmögtem: ha az embert beidézik, menni kell vagy ha nem tud, szólni kell, mert jön a rendőr – de ezt pontosabban leírja kollégám lapunk másik helyén. Meg hát bírósággal, bíróságról nem jó füllenteni, azok komolyan veszik a tekintélyt, reggelre meg is cáfolták az egész történetet. Az esetet csak azért vettem elő, mert bizony ez is azt mutatja: hazudni tudni kéne, de ezek ahhoz is tehetségtelenek, sajnos.

Szoros kapcsolat fűzi Kásler emberminisztert a gyíkemberekhez

Akkor menjünk tovább, művészibb és fejlettebb kamubirodalmak irányába, ahol már komoly pénzek forognak. Az Index számol be arról, milyen különös és szoros kapcsolat fűzi Kásler emberminisztert a repülő csészealjakhoz és az alakváltó gyíkemberekhez, illetve nem is hozzájuk, hanem az ellenük folyó világméretű küzdelemhez. Ha még Ashtar parancsnokot is belekeverték volna, szebb lenne, de így is olyan figurák tűnnek fel a miniszter és kedvenc tévécsatornája környékén, hogy az ember hátán feláll a szőr. Vagy a pikkely, ha már.

Arról lenne szó, miszerint a konteó – amit sokan kevernek az álhírrel, van ugyan átfedés, de nem azonos a két fogalom –, tehát az összeesküvés-elmélet hatalmas üzlet az egész világon. Már a hatvanas években folyóiratok éltek az ufóhívők tömegeiből (a tudományos-fantasztikus irodalom akkori virágzása is annak köszönhető, aminek az ufó-legendakör: az emberek az űrkutatásról szóló hírek hatására elkezdtek az ég felé figyelni). Született ezer tanulmány a repülő csészealjakról és legalább feleannyi arról, hogy ez az egész nem vélemény kérdése, ez kezd egyfajta vallásszerű hitvilággá alakulni, ez hamistudat és üzlet – aztán mindenki gondolt, amit akart, a fejlett társadalom egészen nyugodtan bír létezni úgy is, hogy van benne pár szamárság.

A konteók kora az internet világméretű elterjedésével jött el igazán: akkor már, az információs robbanás hatására nem csak pár folyóiratot tudtak eltartani a hívek és néhány, közismert gurut (mint Däniken), hanem iparággá fejlődött, amiben dollármilliárdok vannak. Most nem mennék bele részletesebben, de például az alakváltós-gyíkemberes rémmesét eredetileg nem az orosz hírszerzés találta ki, ahogy a chemtrail és a HAARP legendáját sem, hanem tehetséges amerikai szélhámosok, csak hát hazugságot nem lehet bejegyeztetni, levédetni, így aztán ezek a legendák is átcsúsztak mára azok kezébe, akik politikai célokra használják őket. Viszont a QAnon-történet kifejezetten mai, alt-rightos találmány – azt tetszenek ismerni? Csak pár szóban mutatnám be.

QAnon egy fiktív személy,

aki azonban elég aktív egyes közösségi médiumokban, saját állítása szerint olyan valaki, akinek „Q szintű”, tehát az elnökénél is magasabb hozzáférése van az államtitkokhoz. Mondjuk ez az Egyesült Államokban kissé nehezen megoldható, jogi lehetőség nem nagyon van rá, fizikai viszont igen, hiszen nem minden elnök ért mindenhez, mondjuk a genetikai kutatásokat vagy a húrelméletet Trumpnak hiába is magyaráznánk, így az valószínű, hogy van ember, aki többet tud egyes államtitkokról az elnöknél. Különben a Q szintű hozzáférés nem is erre vonatkozik: így nevezik a legmagasabb szintű hozzáférés kódját az amerikai atomarzenált is felügyelő energetikai minisztériumnál. Ezért is lett ennek a titokzatos személynek – ha ugyan egy személy – Q a neve a 4chanen és 8chanen.

Miért pont ezeken a közösségi oldalakon? Azért, mert a 4chan és az 8chan a felhasználóitól tényleg nem kér semmiféle személyes adatot, így aztán a teljes névtelenségben ott gyűlt össze az internet legelmebetegebb társasága, akik között nincs tabu, minden belefér a témáikba. Q magát egyszerűen csak „hazafinak” nevezi, aki az elnök megbízásából „szivárogtat ki apró információmorzsákat”, aki ezeket összerakja, megkapja az egész kenyeret. Ezért nevezik magukat a Q-hívők pékeknek.

Az összerakott morzsákból egy minimum őrült világkép áll össze

Tehát: az Egyesült Államokat és az egész bolygót elmebeteg, kannibál pedofilok összeesküvése irányítja, akik minden hatalmi központot és ágat a kezükben tartanak, kivéve az Egyesült Államok hadseregét. Az valahogy kimaradt nekik. A hadsereg kérte fel Trump elnököt, hogy induljon a választásokon, amiket meg is nyert, ámde most megjátssza a bolondot, hogy ne tűnjön fel a pedofil kannibáloknak, milyen okos is ő, és míg látszólag őrültségeket művel, a háttérben a pedofilok vezetőinek letartóztatását készíti elő.

A Mueller-bizottság Q szerint nem Trump ellen vizsgálódik, az csak a legenda, valójában Barack Obama és Hillary Clinton körül szorul a hurok, és már csak napok kérdése, hogy rács mögé kerüljenek. Mondjuk elég rég óta napok kérdése, de senki sem mondta, főleg Q nem, hány napról van szó. Ezen kívül Angela Merkel Adolf Hitler unokája, a Las Vegas-i mészárlást a Clintonok szervezték, és a célja Mohammad Bin Salman szaúdi trónörökös meggyilkolása volt, szóval tombol a paranoia.

Azért részleteztem ennyire ezt a konteót, hogy tessenek látni: sem ez, sem a többi nem ártatlan hóbort

Márpedig nem csak Kásler miniszter, de még a környezete is kezd ezeknek a kóklereknek a befolyása alá kerülni, illetve ott is van már régen, csak most derült ki. Akkor kellett volna megszólaljon a vészcsengő az agyakban, mikor olyanokat mondott, hogy az ősrobbanás csak spekuláció, a halálos betegségek 70-80 százaléka elkerülhető lenne a tízparancsolattal, az Árpád-házi dinasztia pedig genetikailag nem finnugor. Mondjuk igaz, hogy egyik kérdés sem tartozik a szakterületéhez, az onkológiához, de mindegyik téma kedvence a magyar konteó-hívőknek. Jó, hülyeségekben hisz, de kit bánt ez? Ha magánember volna, senkit sem zavarna, de rá van bízva a teljes magyar egészségügy és oktatás példának okáért. Ehhez tiszta fej kívántatna.

Márpedig a konteókat és babonákat terjesztő Hatoscsatorna nevű kábeltévét már nem csak rokonszenv fűzi a miniszterhez, hanem anyagi szálak is. Kásler Miklós nyilvános szerepléseit 2018-ban ennek a Hatoscsatornának a kreatív igazgatója videózta közpénzért, pontosabban havi 450 ezer forintért, a kapcsolat létrejöttében pedig fontos szerepe lehetett a tévé egykori műsorvezetőjének, aki jelenleg Kásler sajtófőnöke. Szintén nem ingyen.

Kis válogatás a Hatoscsatorna visszatérő vendégei közül: Egely György (ő még viszonylag ártalmatlan a többihez képest), Szűcs Róbert ufókutató és Bácsi Boglárka.

De ki az a Bácsi Boglárka?

Így csak a konteósok és a kérdés szekértői ismerik a nevét, a nagyközönség nem tudja, hogy ez Bácsfi Diána polgári neve. Aki a 2000-es évek közepén az ELTE filozófus-egyiptológus hallgatójaként a hungarista Magyar Jövő Csoport vezetőjeként tűnt fel. Katonai egyenruhában pózolt, Szálasit éltette, karlendítéssel köszöntötte a Terror Háza előtt megjelenteket, nyilaskeresztes plakátokat ragasztott, és arról szónokolt, hogy mindazokat kivégezné, akik elveivel ellentétes nézeteket vallanak. Bácsfi ellen rendőrségi, majd bírósági eljárás indult, és az ELTE is kirúgta. Ez nem zavarja abban, hogy manapság Bácsi Boglárka néven „mítoszkutatóként” működjön és Avatára néven YouTube csatornán ossza az igét. A csatorna különben

„Saját reklámjában azzal büszkélkedik, hogy műsorainak 80 százaléka saját gyártású, és 2017-ben a kb. 3,8 millió háztartás 47 százalékában volt elérhető. Átlagos nézettsége azonban csak 0,5-1,5 százalék, így nem lehet mondani, hogy tömegek tapadnának rá a műsoraira.” (Index)

Hát ilyen körökben forog a mi Kásler miniszterünk, ezekkel ért egyet, nekik ad sok milliós megbízásokat. Azt már nem is mondom, hogy a Trianoni Szemle oszlopos támogatója is.

Kérem, az egy dolog, hogy szemmel láthatóan a hazugság lett államrendünk alapja és fő mozgatórugója. Olyan államrend még nem volt soha és sehol, amiben ennek ne lett volna szerepe, bár a sikeres társadalmakban csak mellékszereplő, nálunk főhős. Sőt: rendezési alapelv.

De ha már hazugságra, propagandára, manipulációra épül az állam, legalább csinálnák elviselhetően. Igaz, hogy mint említettem volt, manapság már Amerikában is röhejesen és pocsékul hazudoznak, de akkor is: tessék már profikra bízni.

Vagy, ahogy a halaskofa mondta a vevőnek a piacon:

– Uram, vagy vegyen fel hosszabb dzsekit, vagy lopjon rövidebb halat!

Itt már minden kilóg mindenhonnan, már nem lólábakról van szó, nem is lovakról, hanem egész ménesekről…

Szekusozni csak szépen…

FüHü
-
0
Szekusozni csak szépen…

Mindenfele divatba jöttek az álhírek és az összeesküvés-elméletek, nem csoda tehát, ha nálunk is már-már uralják a média terét, és amennyiben a politika túlontúl mediatizált jelenség, hát nyilván a politikai közbeszédet is egyre inkább kisajátítják.

Egyféle korszellem, valamiféle magától-értetődőség hozza be a közbeszéd fő sodrába azokat a “történeteket”, melyek igazolhatatlanok ugyan, viszont, amelyekhez érzelmileg kötődni, sőt azonosulni lehet velük, amelyek a legkevésbé sem racionális érveken alapulnak, de “hihető megérzések”. Úgy tűnhet a médiafogyasztók – és számuk a közösségi média, a világháló kiterjedésének következtében példa nélkül megnőtt (csak az alig 15 éves Facebook 2.7 milliárd “arccal” rendelkezik) – sőt a proaktív médiafogyasztók, akik tartalmakat generálnak és nemcsak passzívan befogadnak, mindenre vevők. Válogatás nélkül, mindenféle kritikai meggondolást mellőzve “zabálják” a valódi és az álhíreket, a tényeken alapulókat és az alternatív-tények lila füstvilágába tartozókat, egyaránt.

Új közvetítő technológiák, új típusú fogyasztók, hallatlanul megnövekedett terjedési sebesség és kiterjedtség mellett miért is várnánk, hogy a régi, a jól bevált újságírói etika és a hagyományos típusú, illetve műfajú, politikai diskurzusok legyenek továbbra is a keresettek? A kérdés inkább az, hogy miért válnak az álhírek és a konteók kedvenc műfajjá? Miért ezek és nem a tudományos ismeretek, vagy a tudományos ismeretterjesztő szövegek vállnak uralkodóvá a neten? És a válasz egyik része mindenképpen azzal kapcsolatos, hogy az alternatív tények és konteók, a rájuk épített diskurzusok a hatalmi erőtérben erősödnek meg, válnak a hatalmi vetélkedés eszközeivé. A hatalmasok rejtett cselekedeteit hivatott leleplezni igen sok konteó, illetve az álhír és összeesküvés-elméletek szolgálnak a hatalom megtartására-kiterjesztésére ott, ahol kormányok kampányolnak ilyenekkel, ijesztgetik a plebset, kitalált, vagy elképzelt, politikai kommunikációs termékként fölépített személyekkel és konteókkal. Az éppen új virágkorát élő populizmus (különösen a szélsőjobbos, az alt-right) a kerete a fake news és a konteók terjesztésének, legitimálásának, a populizmus “logikája”, úgy is, mint politikai teológiai eljárás (amikor monoteisztikus vallási fogalmakat szekularizált formában használnak politika- elméleti és gyakorlati érdekből – Schmitt, Arató) a legalkalmasabb talaj a jelzett jelenségek szárba szökkenésére, kivirágzására.

Nincs arra itt tér, hogy elméleti fejtegetésekbe fogjak a jelenségről, csupán egy sajátos témáját és annak vonásait igyekszem felvázolni a román és a rommagyar politikai kommunikációt és médiákat elözönlő álhír és konteó termésnek. Hadd kezdjem azzal, hogy ezen a területen – azaz a szimbolikus politizálásban és a “politikai teológiában” – is megjelenik az a kétfelé tekintés, ami a román és azután a rommagyar médiát és általános tájékozódást illeti, a rommagyar fake news és konteó-gyár a magyarországit követi, a román meg inkább nyugatiból és persze mindkettő saját forrásból is merít. Van viszont egy – lényegében fölmelegített – közös konteó, amit nemcsak a hatalmon levő PSD-ALDE és a Fidesz itteni fő fiókpártjának koalíciója, és az illiberalizmusban azonos érdekeik indokolnak, hanem régebbi tisztázatlanságok, eltitkolt és ki nem beszélt, meg nem emésztett rommagyar nyavalyák, harmincéves sztorik is táplálnak.

Ez pedig a Ceaușescu-féle politikai rendőrségre való sűrű utalás, immár úgy is, hogy egy tollvonással, de még inkább egy lélegzettel, con spirare, egyenlőségjelet tesznek a volt szekuritáté és a jelenlegi titkosszolgálatok közé, és folyamatos összeesküvéssel vádolják meg úgy az előbbit, mint az utóbbit. A “párhuzamos állam” (ami a Trump és spinnerei által kiokumulált “mély állam”-ra hajaz) ennek a konteónak a magja, mely párhuzamos államról csak az tudható, hogy valahogyan létező összeesküvés, mely – politikai térféltől és személyektől függően – a törzsi, azaz megosztott, éthosz alapján, kicsinál vagy fölemel politikusokat, vagy egész politikai formációkat.

A párhuzamos államra való utalás és a szekusozás olyan konteók, melyek igen sűrűn és változatos felületen előfordulnak a román politikai diskurzusokban, egyfelől tömegpszichológiai hasznot hajtanak (ezt a vonatkozást igényesen fejti ki Krekó Péter, Tömegparanoia című könyvében: a konteók pszichológiai védelmet nyújtanak csoportoknak és benne egyéneknek, magyarázattal szolgálnak atipikus jelenségekre, megváltoztat(hat)ják a hatalmi viszonyokat, megszilárdít(hat)ják a hívők nézeteit, stb.), másfelől pedig a populista politikai hatalom “harci eszközei” (elvben lehetnének az ellenzék fegyverei is, de nálunk nem ez a jellemző).

Mire jó a szekusozás? Természetesen elsődleges funkciója a vélt és/vagy valós ellenfelek lejáratása, akiket előszeretettel ellenséggé maszkíroznak spin doctorok és azután propagandisták, politikusok, és az ők hívői/követői. A mögöttes konteó és a szekusozás viszont a megosztott morál, a törzsi éthosz alapján osztja föl a világot, a mi “jó” szekusaink és a ti “rossz” szekusaira. Az ellenzék a kormányt igyekszik démonizálni, a hatalom pedig “párhuzamos államról” beszél, mely megakadályozza a “jó kormányzásban”, politikusok egymást kölcsönösen leszekusozva igyekeznek lejáratni, stb., a nagyérdemű pedig politikai ízlésének megfelelően egyik vagy másik pártot, illetve vezetőit “véli” szekusnak.

A gond az, hogy a fogalom mára teljesen kiürült, éppen ettől a mindenkire, minden bizonyíték nélkül rámondott gyakorlattól, másfelől pedig azért, mert soha fel nem dolgozta a társadalom a múlt rendszert és benne a politikai rendőrség szerepét, befolyását, megtorló képességét és valós emberellenes föllépéseit. Van ugyan egy nagy nehezen született átvilágító testület (CNSAS), de maga is egyre hiteltelenebb, mert politikai alapon kinevezettek a tagjai, elkötelezettek a vezetői, mert még mindig átláthatatlanok a volt szeku irattárai, nehézkesek az eljárásai, stb. Gyakran éppen volt szekusok és besúgók a leghangosabb szekusozók, illetve ők, akik a párhuzamos állam létét bizonygatják, mint bennfentesek. Különös, de adott esetben a közvélemény inkább hisz egy kiugrott/kirúgott szekus-tisztnek, mint a józan észnek; a média és a rezonátorok és influencerek meg éppen a szekus-diskurzus bajnokaivá válnak. Igaz, hogy a szeku és a jelenlegi – valóban túlméretezett – titkosszolgálatok összefonódását Emil Constantinescu volt államelnök tette divatossá, mondván: „a titkosszolgálatok győztek le”, azaz második mandátumért már nem is indult, hiszen hitelét, elnökségének rossz hírét, lejáratását, azok okozták volna.

Annyira kifordult magából, eltorzult és paradoxonná lett a különféle politikai szekértáborok szerint hangoztatott szekus befolyás és kapcsolat, hogy például a rommagyar politikai mainstream simán kimondja, hogy Mihai Răzvan Ungureanu volt az eddigi legjobb miniszterelnök, akinél nem számít, hogy azelőtt a külügyi titkosszolgálat (SIE) vezérigazgatója volt. Támadják viszont Dacian Cioloș, szintén volt miniszterelnököt, azon halovány, és igazolhatatlan feltételezés alapján, hogy esetleg a SIE ügynöke volt (igaz, volt ő már Soros-gyerekének is mondva, sikertelen lejáratási kísérletben).

Érdemes észrevenni azt is, hogy az újonnan megjelent atipikus politikai pártok különösen alkalmasak arra, hogy szekusozás célpontjaivá váljanak, hiszen éppen a szokatlan föllépés és újszerű megnyilvánulások jellemzik őket, amit nem tudnak hová tenni az egyszerű népek, sőt a mindig magabiztos kommentelők is bizonytalanok megítélésükkel kapcsolatban. Könnyű lejárató hadjáratot indítani, magyarán leszekusozni, olyan pártokat és közszereplőket, akik népi/utcai mozgalmak, sőt már-már a polgári engedetlenség és proteszt eszközeivel léptek föl, sikeresen, ahogyan pl. az USR tette. Vagy olyan alternatív gyűjtőpártként alakul és lesz egyre befolyásosabb, mint a Victor Ponta-féle Pro Romania, és utoljára, de nem utolsó sorban a szintén civil hátterű PLUS, és vezetője Dacian Cioloș. Ezen pártok relatív sikerét képtelen felfogni a politikát kevéssé értő közönség, és erre építenek a hagyományos pártok (köztük a Fidesz itteni fiókpártjai is), amikor konspirációs elméletekkel és leszekusozással igyekeznek lejáratni az újonnan érkező pártokat és politikusokat, akik és amik reális veszélyt jelentenek lefele haladó népszerűségükre.

Van még egy ok, amiért a szekusozás nagy hangerővel és intenzitással folyik: elrejteni, ismételten és esetleg véglegesen szőnyeg alá seperni a volt szekus-tisztek és besúgóhálózatuk leleplezését, a történelmi léptékű feldolgozást és megakadályozni egy tisztább kép kialakulását. Jellemző, hogy a ma szekusozók hallgattak mindeddig, eszük ágában sem volt tisztázni saját múlt rendszerbeli szerepüket, vagy a valós szekusok és besúgók problémáját. És nemcsak a román többség szabotálja el módszeresen és rendszeresen a kérdés fölvetését, hanem a rommagyar értelmiség és közvélemény is maszatol.

Jellemző, hogy egy néhány évvel ezelőtt a témakörben szerkesztett Korunk (havilap) szövegei és kontextusuk arra a következtetésre vezettek, hogy valójában a besúgóknak (különösen, ha azok rommagyarok, ismert értelmiségiek, akik mára felhagytak a nacionál-kommunizmus támogatásával, csak simán nacionalisták) békén kell hagyni, a történelmet mindenféle kutakodás nélkül kell lezárni, mert, … csak. Volt a témáról egy viszonylag színvonalasabb vita a transindex.ro portálon is, ami „döntetlenre” végződött, és már-már szerecsenmosdatásban zárult. Szóval a ma szekusozók a valós, egyszer volt szekusmúlt elfödésén munkálkodnak – tudnak róla, vagy sem – és azon, hogy ha lehet, soha meg ne értsük a volt titkosszolgálat és a jelenlegi titkosszolgálatok közötti vélt vagy valós folytonosságot, a mentalitás továbbélését, stb. Véleményem szerint viszont kár ezt a jobb sorsra érdemes, ezt a társadalmi értelemben és léptékben fontos témát, konteókba, tévhitekbe és manipulatív diskurzusokba zárni, csak lejáratásra használni, fontos lenne a tényszerű, dokumentált és megérvelt kitárgyalása.

Magyari Nándor László

Leszen-e még orbántalanítás nálunkfele?

FüHü
-
0
Leszen-e még orbántalanítás nálunkfele?

Az elhatalmasodó populista hullám, már-már korszellemként határozza meg a politikai klímát, a közéletet és olyan politizálási stílust, valamint olyan politikai kultúrát hoz felszínre, mely mindeddig rejtett maradt, különösen a politikai nyugaton. Amely most viszont elemi erővel tör felszínre, nemcsak “távoli” és marginális helyeken, hanem a központi demokráciákban is. Az, hogy pontosan hol is van a központ és merre a periféria szintén nem egyértelmű, hiszen a “világfalu” kialakulása és a virtuális tér globális kiterjedése erősen relativizálta a társadalmi tér és idő fogalmait is.

Úgy tűnik a populizmussal nehéz, vagy szinte lehetetlen fölvenni a versenyt –
a jobboldalira nem lehet a baloldali populizmus a válasz, hiszen nem tartalmi, hanem politika stratégiai kérdésről beszélünk – hiszen populizmust populizmussal csak a babonaság, a népi ál-bölcsesség (“kutyamarást szőrével” típusú demagógia) szerint lehet gyógyítani. Ezért a legtöbb helyen a beletörődés, a vele való együttélés, a hallgatólagos belenyugvás, vagy a csöndes és reménytelen ellenállás a válasz, ami az irányzat még virulensebb és agresszívabb föllépését támogatja: a populista – nevezzük meg népiesen: “aki fölfele nyal lefele pedig rúg” – igenis a földön fekvő ellenfélbe rúg, ez a természete, nem ismeri a fair játékot, és félne szembenézni álló ellenzőivel. A civil társadalom és a populista kultúra, értsd politikai diskurzusok által meg nem fertőzöttek, önkéntes visszavonulása, behódolása, odadörgölőzése az igazi opportunizmus, ha nem egyenesen gyávaság. Még akkor is, ha rengeteg (ön)fölmentő utólagos racionalizáció, kibúvó és elterelő szöveg van forgalomban gyávaságuk elrejtésére, felelősségük szétterítésére.
Tisztelet a kivételnek, de úgy tűnik az a jellemző felállás, hogy

az egyik oldalon a felelőtlen populisták, akik „teszik, de nem tudják”, másikon az opportunista civilek, nézelődnek egyáltalán nem farkasszemet.

Nem túlságosan hízelgő kép szép új ezredünk kezdetének jellemzésére, de attól még valós, kezdve nemcsak a harmadik világ országaival, hanem az AEÁ-tól, Oroszországon, Brazílián, Törökországon, vagy Kínán, Magyarországon és egyéb hozzánk közeli országokon át, egyre inkább globálisan.
A populista vezér maga azonosul az alattvalók egy tömegeként fölfogott néppel, és ebből nem az következik, hogy zárt intézetbe utalják, hanem, hogy prófétaként (ha nem még magasabb régiók lakójaként) ünneplik, és vakon követik. A populista vezér, egy paradox kisajátítási gesztussal, nemcsak a hatalmat ragadja magához, hanem igényt tart arra is, hogy csak és csakis ő az aki a “az igazi” nép – legtöbbször nemzetként fölfogott alattvalók csoportja, ismétcsak legtöbbször egy egyszerű, sőt így-úgy, kvázi-szabad és kvázi-demokratikus választással összeverbuvált (lásd. még “fülkeforradalom”) alattvalók/követők csoportját nevezi így – igényeit ismeri, aki kommunikálni tud a nyelvén, aki érti a lelkületét. Azon igyekezetében, hogy közvetlenül a “nép nevében” szólhasson, illetve gyakorolhassa hatalmát a fennálló intézményeket akadályként, eltörlendő, felszámolandó entitásnak tekinti, míg végül egyetlen “intézmény” marad talpon a populista vezér. Persze amiről beszélek az a modális populista vezér alakja, a populizmus pedig egy olyan politikai stílus, politizálási módozat, illetve másik oldalon, olyan politikai kultúra, mely végső soron ebbe az irányba halad. Azt akarom mondani, hogy a populizmust nem, mint valamilyen politikai filozófiát, illetve tartalmas ideológiát érdemes tekinteni, hanem mint olyan stratégiát, mely nagyon sokféle és ellentmondásos konkrét tartalom mellett beindítható. Ehhez nemcsak egy (vagy néhány) autoriter személyiség kell (lásd Adorno klasszikus jellemzését az autoriter személyiségről: ezek jellemvonásai közé tartozik többek között a formalizmus, a feltétlen alárendelődés az autoritásnak, agresszivitás, értelmiségellenesség, babonaság, sztereotip gondolkodás, romboló szellem, cinizmus, stb.), akikből rövid úton “vezérkar” válik, hanem olyanok tömege is, akik alapból nem vonzódnának az ilyenekhez, de érdekből lecsatlakoznak, vagy manipulációval, félrevezetéssel, megtévesztéssel, morális és/vagy érzelmi zsarolással, stb. elfogadtatják velük a populista vezér hatalmát, sőt basáskodását is.

A populista politizálás tele paradox és többértelmű diskurzussal, tartalmatlan és légből kapott kijelentéssel, mely nyomán azután mégis merev és egyirányba sulykolt jelszavak és végtelenül lebutított félmondatok, soha végig nem gondolt utalások, stb. sarjadnak és válnak a populista bikkfanyelv állandó fordulataivá.

A gond ezekkel a képtelen ötletekkel és jelszavakkal, hogy a „vezér” általi kimondást követően, szinte instant módon hatnak. Üres és tartalmatlan, viszont erős szimbolikus kötőerővé lesznek a saját csoport számára. Vagy ahogy Ernesto Laclau mondja „üres jelölők” hoznak létre tartalmatlan közös nevezőt, melyben sokan megtalálni vélik saját érdekeiket is, akárcsak az előítéletek (melyre mindenkor apellálnak), olyan nyelvi és mentális konstrukciók, melyeket azután tabuk és sztereotípiák védelmeznek, megkérdőjelezhetetlen „igazságként” tűnnek föl a lusta elme számára (és ilyenek vagyunk így vagy úgy mindannyian). A populista valóságépítéshez – inkább, mint minden másfajta ideológián alapuló politikai nézet esetében, melyek a maguk során szintén nem mentesek a populizmus bizonyos kellékeitől – az ellenségépítés, illetve kijelölés szervesen hozzátartozik, ezért az ellenségképek dominálják, melyeket a(z akár tudatalatti) „néplélek” meglévő, de rég elfojtott alsó régióiból hívnak felszínre, mely lényege szerint a félelem, az idegentől, a mástól, a két agysejttel föl nem foghatótól, az empirikusan nem igazolhatótól, stb. Egyszóval ez a típusú gondolatkör és politikai stratégia a demokrácia-ellenesség maga: a populizmus Bibó teljes tagadása.

Jó példa a populista ellenséggyár működésére, de arra a makacs és szinte lebonthatatlan, a kollektív tudatból kitörölhetetlen képzetre, amit a sorosozás hozott, pontosabban Soros György egyre inkább globális ellenséggé kikiáltása, nemcsak Magyarországon, hanem ettől egyre szélesebb körben, és az a paradox működési mechanizmus, ami a jelenséget kíséri.

A politikai propagandagépezet szóvivői, a mindig „beszélő fejek”, olyan összefüggésekben és paradoxális helyzetekben hivatkoztak Soros állítólagos aknamunkájára, ami annyira abszurd volt, hogy már-már hihető. Akár konteoként, akár antiszemita gyűlölködés célpontjaként, akár vállalkozóként (persze spekulánsnak nevezve őt), akár mecénásként (szubverzív tevékenységeket pénzelt, mondják gyűlölködő influencerek), olyan komplex ellenségképet kreáltak a név köré, mely önálló életre kelt. Minden helyzetben bedobható volt, hogy „mert Soros …” és a kliensek, vazallusok, vak követők, cinikus érdekeltek, satöbbi, soha nem várták a mondat befejezését, vagy semmiféle logikus magyarázatot, a propagandisták szándékának megfelelően „értették”, sőt összekacsintva a bennfentesség biztos tudatával tovább terjesztették. Nos, most lelepleződött a Soros-ellenségkép fikciója, hogy egy (méghozzá zsidó spin doktorok által kitalált) „politikai kommunikációs termék” (akárcsak – de ki emlékszik már erre? – a polgár szó átmaszkírozott emlegetése volt, anno dacumal), alternatív tényekre és poszt-igazságokra való utalás, fake news és aljas rágalom egyben. Az aljas és alaptalan rágalom – igaz csak Magyarországon, máshol csupán populista pártok szólamainak konteójaként, hivatkozási pontjaként működik – kormányzati kommunikációt, plakátkampányt és rengeteg pénz kiszórását, valamint az ország legrangosabb egyetemének száműzését eredményezte, csakhogy. A populista politikai kultúra (a „parokiálishoz” való visszatérés fura eredményeként előállt torzképződményként) olyannyira magáévá tette a kitalált aljas rágalomhadjáratot, hogy attól tartok, még hosszú ideig olyan toposzként fog megjelenni a magyar (és egyéb) popkultúrában és nyilvános diskurzusokban, hogy egész korszakot meghatározó diskurzus-típusnak tekinthetjük. Hiába a leleplezés, hiába a józan ész, hiába a cáfolat, akik hinni akarnak, azok hinni fognak. A konteok működésének módozata, hogy minél nyilvánvalóbbak a cáfolatok, annál inkább megerősödik a benne foglalt gyanú:

„Mint tudjuk az elefánt a leginkább cseresznyefán legelészik, mondja a konteo. Azért nem láttunk még elefántot cseresznyefán, mert nagyszerűen álcázza magát”.

Szorult valamennyi szemérmesség a rommagyar politikába, és ezért (no meg gyakorlati meggondolásokból, hiszen errefelé és különösen magyar kultúrát, oktatást, stb., érdemben csak a Soros alapítványai támogattak az elmúlt harminc esztendőben, és különösen az EU-ba való belépést megelőzően) a Soros-konteo nem volt túl hangos, a „borzasztó tagság”, a kommentariátus és szakmájuk szerint trollkodók, stb., az viszont előszeretettel átvette és követte magyarországi karrierjét, és Dragnea and Co egyes diskurzusaiban is alkalmanként megjelent.

Viszont van itt egy pozitív, de hasonlóan elszállt, előítéleteken és alternatív tényeken valamint köznapi mítoszokon és sztereotípiákon alapuló „pozitív-konteo”, mely éppen olyan makacs és a legmagasabb körökig hatásos, mint Soros negatív imidzse, az Orbán-imádat.

A mítoszt Kató Béla püspök, Orbán régi barátja kezdte el építgetni, még a Fidesz első mandátuma alatt, amikor „Erdély fejedelmének” nevezte Orbánt. Persze, nem minden hatalmi/anyagi érdek nélkül hiszen mára ő lett a fő magyarországi költségvetési végrehajtó: a magyar kormánypénzek fő itteni elosztója, a pénzeszsákok ura. Sikeres volt a propaganda, hiszen ma a „közrommagyar” agyában nemcsak a politikai és egyéb döntések, hanem az amúgy hektikus, klienteláris és ezért is átláthatatlan kormányzati pénzosztás is „Orbán ajándékaként” jelenik meg. Azt mondani, hogy a pénz nem Orbántól, az ő kegyeiből és zsebeiből jön, szinte blaszfémia, nemcsak az opportunista és pénzéhes kedvezményezettek, hanem a „hasznos bolond” nézőközönség, a fan klub számára is.

A rommagyar egyes vagy kettős alattvaló, minden támogatást Orbán-pénznek vél, akként könyvel el – persze szimbolikusan, mert a valóságos könyvelésről rövid távon kiderülne, hogy nem pénzügyi szabályok, hanem a pénzmosás szabályai szerint működik – és minden támogatás Orbán-mítoszt erősít.

Hiába írták le és dokumentálták (jól összefoglalja ezeket Czika Tihamér írása), az elosztás átláthatatlanságát, a prioritás kijelölő szabályok hiányát, a pazarlást, az értelmetlen klienteláris és presztízs befektetések hatékonyságának nyilvánvaló hiányát, stb. a konteo, az Orbán-mítosz, csak erősödik, és ez még hosszú távon is kemény feladatokat ró egy eljövendő másik politikai felállásra: nem lesz könnyű felénk sem az orbántalanítás.
Magyari Nándor László
121. oldal a 2-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség