A bányákban azért tartottak kanárit, hogy jelezze a sújtólég robbanás veszélyét. Most hasonló a helyzet hiszen kiderült: az energia árak inflációja a stabil autokráciát is megingathatja.
Kazahsztánban duplájára emelkedett a cseppfolyósított földgáz ára, és ennek nyomán tüntetések rázták meg a szigorúan ellenőrzött rendőr államot. A kormány lemondott. A valódi hatalom birtokosa, az elnök elrendelte az energia árak befagyasztását, és utasította az átmeneti kormányt, hogy dolgozzon ki tervet a legszegényebb néprétegek támogatására. Őket sújtja ugyanis a leginkább az infláció, amely nemcsak az energiára, de az élelmiszerekre is kiterjed Kazahsztánban.
Az egykori szovjet tagköztársaság az elmúlt harminc évben viszonylag stabilan fejlődött. A nyersanyag kincseket nagy külföldi monopóliumok aknázták ki, akik az engedélyek érdekében megvesztegették a helyi elitet. Ennek élén Nurszultan Nazarbajev állt sokáig, aki már a szovjet időkben is vezető volt Kazahsztánban. Ügyesen kombinálta az ellenőrzött piacgazdaságot a szovjet időkből örökölt rendőrállammal, amelynek fenntartása már csak azért is szükséges volt a számára, mert Kazahsztán soknemzetiségű ország, ahol a kazahok sokáig kisebbségben éltek. Nurszultan Nazarbajev nyugdíjba vonult, ideje egy részét a francia Riviérán tölthette, ahol mesés kastélyt vásárolt. Róla nevezték el Kazahsztán fővárosát. Maga jelölte ki az utódát: Tokajev abban különbözik tőle, hogy az oroszon kivül kínaiul is beszél. Kína – Oroszország mellett – Kazahsztán legfőbb partnere.
Kanári a bányában?
Az egy főre jutó GDP szépen emelkedett Kazahsztánban, ellentétben mondjuk Ukrajnával, ahol az ma alacsonyabb mint a szovjet időkben. Csakhogy igen vékony az az elit, amely hozzájuthat a komoly pénzekhez miközben az átlagos életszínvonal nemigen emelkedett. Az energia árak robbanásszerű növekedése ezért vezethetett általános tiltakozáshoz, valóságos népfelkeléshez.
Ennek eredményeként tegnap lemondott Aszkar Mamin kazah kormányfő, amit Kaszim-Zsomart Tokajev elnök elfogadott. Igaz, ezt megelőzte egy többnapos tüntetéssorozat melyek során a tüntetők a kormányépületeket, sőt reptereket foglaltak el. Az összetűzések során 96 rendőr megsérült, a hivatalos adatok szerint mintegy kétszáz embert letartóztattak.
Tokajev elnök utasítást adott ki, hogy állítsák vissza a cseppfolyósított gáz árának ellenőrzését, és terjesszék ki azt a benzinre, a gázolajra és más „társadalmilag fontos” fogyasztási cikkekre is és dolgozák ki a közüzemi szolgáltatások árának befagyasztását.
Az intézkedés után átmenetileg a helyzet valamennyit javult a tüntetések sújtotta városokban és településeken miután kijárási tilalmat is magában foglaló szükségállapotot hirdettek ki. A rendvédelmi erők több tucat „terroristát” megöltek, Tokajev csütörtök reggel kénytelen volt segítségül hívni a több posztszovjet állam által létrehozott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (ODKB).
Az orosz egységek pedig már meg is indultak.
Hogy valójában mi történhetett azt nem igazán tudni, mivel a hatóságok kikapcsolták az internetet, a hivatalos közleményeknek valóságalapja a korábbiak alapján eléggé kétséges, mivel ez az az ország ahol az ellenzéki vezetők úgy lettek öngyilkosok, hogy saját magukat szúrták többször hátba…
A Reuters ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez figyelmeztetés valamennyi európai vezetőnek: az energia árak emelkedése olyan általános elégedetlenségi hullámot indíthat el, amely még az olyan szigorúan ellenőrzött rendőrállamokat is megrázza mint Kazahsztán. Az Európai Unióban 30%-al emelkedett a földgáz ára az elmúlt hónapban. Ha csak ezt ráterhelik a lakosságra, akkor ez óriási elégedetlenségi hullámot válthat ki.
Magyarországon a kormány fizeti a különbözetet lakosság rezsi és a piaci ára között, mert tudja: áremeléssel oda a győzelem reménye a választásokon.
Utána viszont felmerül a kérdés: meddig finanszírozhatja az állam a különbözetet a piaci és a lakossági ár között?
A paródiából reklám lett, és az angolul csak alig beszélő fiktív újságíró állandóan ismételgetett „very nice” kifejezése a kazahsztáni turizmus hívószava lett.
„E két szó remekül leírja Kazahsztánt és annak óriási lehetőségeit a turisták számára” – nyilatkozta a Huffington Postnak az idegenforgalmi hivatal vezetőjének helyettese, aki hozzátette: „szeretnénk, ha minél többen meggyőződnének arról 2021-ben vagy azután, hogy Borat hazája szebb mint ahogy azt korábban elképzelték mások véleménye alapján.”
Kazahsztán very nice
A turista csalogató filmen látunk hegymászókat, aztán olyan külföldieket, akik megízlelik az erjesztett ló tejet, és akik végül népviseletben pompázó helyi lakosokkal fényképeztetik magukat abban a Kazahsztánban, amely a legdinamikusabban fejlődött a poszt szovjet államok közül.
A kazah kormányzat épp erre hivatkozva bírálta a Borat filmet 2006-ban. Amikor Bush elnök épp kezet rázott Nazarbajevvel, aki szovjet párttitkárból lett a haza atyja Kazahsztánban.
Közben Sacha Baron Cohen, aki maga alakította Borat figuráját, újabb filmmel jelentkezett, amely mondanivalóját tekintve alig különbözik az előzőtől kigúnyolva az elmaradott tekintélyuralmi rendszert.
Nazarbajev időközben nyugdíjba ment, utóda egy a világot jól ismerő diplomata lett. Aki zöld utat adott a Very nice kampánynak, melyet egy amerikai fiatalember javasolt Almatyban.
Dennis Keen még középiskolás csere program keretében érkezett Kazahsztánba – írja a New York Times, de hazatérve is kapcsolatban maradt az ázsiai országgal. A Stanford egyetemen egyik legjobb barátja egy kazah diák volt. Ezek után nem csoda, hogy Kazahsztán gazdasági fővárosába költözött, ahol idegenvezetőként állandó kapcsolatban áll a nyugati turistákkal. Rájött arra, hogy döntő többségük épp Borat miatt érkezik Kazahsztánba, melyről korábban nem is igen hallott.
A Covid-19 járvány Kazahsztánban is leállította a turizmust. Szabadidejében találta ki az amerikai fiatalember a 12 másodperces hirdetést. Amely most már az egész világon Borat szavaival hirdeti, hogy Kazahsztán very nice!…
Miután – jelentős politikai háttértámogatással – hazánk kedvenc fapados légitársasága elindította asztanai járatát, nagyon úgy tűnik, Kazahsztán lesz az új Grúzia. A mesés vadkeleti ország, ahová a magyarok az olcsó jegynek hála tízezrével zarándokolnak el. Mi már megtettük az első lépést, a nagy roham előtt odanéztünk.
Grúzia egyik nagy vonzereje kétségkívül a gasztronómia. Lehet vitázni a helyi szolgáltató szektor kifinomultságáról, meg arról, hogy tényleg olyan jók-e a grúz borok, mint amennyire lelkesek tőle a helyiek, de az vitán felül áll, hogy a hacsapuri-hinkali-cserépben sült gomba triásznál kevés jobbat lehet bárhol is enni. Kazahsztán persze egészen más, de gondoltuk, itt is érdemes egy posztot megereszteni az étkezéskultúráról – már csak azért is, mert kicsit sokkolóan hat a magyarokra. Elsőre, mert másodikra már rájönnek, hogy nem is olyan gáz. De még mielőtt ennénk, kezdjük az elején: hol is van az a bizonyos Asztana, ahová az ember megérkezik, miután közel öt órát ült, olyan székekben, amilyet a spanyol inkvizíciónak terveztek kínzóeszközként, de Torquemada visszadobta, hogy túl brutális, inkább maradna a vasszűznél. Térképileg itt:
FK
Amúgy meg a nagy semmi közepén.
FK
A táj az Asztanába vezető úton
Bár a helyi történészek állítják – és ezt ásatások is igazolják -, hogy már a középkorban is volt itt valamiféle település, a mai város Akmolinszk néven, a 19. századi orosz hódítás után kezdett el fejlődni. Kisebb regionális kereskedelmi és igazgatási központ lett. Némileg érdekesebb lett a hely a hruscsovi szűzföld-feltörési program idején. Ekkor települt be ide sok-sok orosz és ukrán, át is nevezték Celinográdnak, a „a szűzföldek városának”. A nagy lehetőséget a függetlenség után látta meg benne az ország első – és mindeddig egyetlen – elnöke Nurszultan Nazarbajev.
FK
Ott van úton-útfélen
1997-ben fővárost csináltak belőle, átnevezték Asztanának (ami kazahul fővárost jelent), és mivel szénhidrogén-bevétel kerülközött jócskán, mindenféle külföldi tervező által megálmodott presztízsépülettel nyomták teli a belvárosát. Látványosra, de kissé életidegenre sikeredett.
FK
A futurisztikus főtér – fő épülete a torony, amelyen a kazah nemzeti napszimbólum fénylik.
FK
A piramist – A béke és egyetértés palotáját – britek tervezték, törökök építették, jó 8 milliárd forintba került
FK
A Diadalív – valahogy inkább emlékeztet a bukarestire, mint a párizsira
FK
A Han Satir, a „világ legnagyobb sátra”, valóban egészen elképesztő technikai megoldásokat tartalmaz, az üvegborítás kibírja, ha belül plusz 22, kívül mínusz 50 fok van, amúgy belülről egy elég szimpla ötemeletes bevásárlóközpont
Hogy a kellemes, és kazah viszonylatban szép Almatiból miért kellett ide hozni a fővárost, arra több megoldás is van. Mondjuk, az biztos nem, hogy jobb itt a klíma – mert az elképesztően pocsék. Novembertől márciusig visítanak a mínuszok, nem ritka a -35 – -40 sem. Nyáron, mondjuk, jobb az idő – igaz, akkor meg néha nagyon meleg van -, de a széles sugárutakon folyamatosan akkor is kellemetlen szél fúj. A cél inkább az igencsak ritkán lakott északi területek mesterséges benépesítése, valamint az addigra már erősen eloroszosodott észak visszakazahosítása lehetett. Az első sikerült – több, mint 1 milliónyian költöztek ide, az utóbbi nem annyira. A láthatóan kazah külsejű emberek is többségében oroszul kommunikálnak egymás közt is a városban.
FK
Kazahok, oroszok vegyesen
A város éppen elég látványosságot rejt, hogy eltöltsünk ott akár egy teljes napot is. Ha meg akarjuk nézni a város összes múzeumát, amelyek kb. 80%-ban Nurszultan Nazarbajevről szólnak, akkor másfelet. A pár – marha széles – utcányi belvároson túl csak végtelen a modern Kínára emlékeztető, kissé lehangoló lakótelepek, és az új kazah elit számára épült lakóparkok váltják egymást.
FK
Lakótelep Asztana határában (a házak mögött már a sztyeppe)
És sorházak a középosztálynak – amúgy ezek mögött is már csak a sztyeppe van.
FK
Ezért, mondjuk, nem lenne érdemes kétszer öt órát szenvedni a gépen. De nézzük, mit kínál a kazah gasztró! Azt előre is leszögezhetjük: nem vegánnak való vidék!
FK
Akinek a hal alternatívát jelent, az meg lehet mentve – ezeket pl. a Szír-Darjából fogták
Ezt gyakorlatilag az első étlap megpillantásakor le lehet szögezni. Egyik helyi ismerősünk mondta, hogy néhány héttel azelőtt fogadott egy indus csoportot, és egy rémálom volt őket etetni. A vega indusok gyakorlatilag az üres rizsen és némi kenyéren, meg pár uborkán kívül nemigen tudtak mit enni. Az egyszeri magyar olvasó ennél a pontnál megvonja a vállát, hogy hát e’minket nem zavar, itthon is a hús-zsír megy naphosszat. No, igen. De mi van, ha megmondom a két leginkább fogyasztott állat nevét: ló, és birka? Na, ugye.
FK
Kazah kebab
A magyarok lótól való idegenkedésére az utóbbi időben mindenféle ködös-szenitmentális-magyarokdó bullshitet szoktak felhozni, mely szerint is a magyarság olyan mély érzelmi kapcsolatban áll a lóval, hogy szinte fájna annak a szánkba vétele. Mondják, ezt általában olyanok, akik lovat utoljára az Én kicsi pónimban láttak, esetleg az ügetőn. Valójában a lóhústól éppen a mélymagyarok által oly mértékben lesajnált európai kultúrkörben szokás idegenkedni. (Emlékszünk Nagy-Britanniában a pár évvel ezelőtti botrányra, amikor kiderült, hogy lóval dúsítottak a mélyfagyasztott húsos pizzát.) A sztyeppei népek, akik valóban komoly érzelmi kapcsolatban vannak a lóval, ennek ellenére elsődleges húsforrásnak tartják.
FK
Félvad ménes a sztyeppén – ősz végén a tulajdonosok egyet-egyet kilőnek a sajátjaik közül, az lesz a hús télire
Azért gondoljunk bele, mégis mi a lóért tartanának hatalmas méneseket? Nekik is egy seggük van, amivel csak különleges esetben lehet több lovat megülni. A lóhúst a kazahok egyébként valóban nagy becsben tartják. Állítják, sokkal több benne az energia, mint bármely más húsban, és sokkal gyorsabban szívódik fel, így, aki lóhúst eszik, azt azonnal megérzi. Mondják, egy lókebab felér egy Red Bullal. Kicsit tudományosabban dicsérik az alacsony koleszterinszintjét, és magas ásványi-anyag tartalmát. Ízre egyébként kimondottan finom, kicsit a marhához hasonló. A legendás nyereg alatt puhítás helyett pácolják, mert a ló igen izmos állat, és tud rágós is lenni. A fent látható kazah kebab – az étteremben legalább is ez az általános neve – pedig a páctól és a fűszerektől igen ízessé és puhává válik. A lovat persze más módon is felhasználják. Teszik például rizseshúsba – piláf-plov-palav a különböző helyi nyelveken – vagy darálva tésztába töltik. Mind egyformán kiváló lehet.
FK
Piláf lóhússal
A másik alaphústól a birkától való magyaros idegenkedést leginkább a „büdös” szóban lehet összegezni. És elsősorban nem is a húsra, hanem a faggyúra érzékenyek sokan. Nos, őket most lelombozzuk. A kazahok gyakorlatilag soha nem faggyazzák le a birkahúst. Legyen az zöldséglevesben, vagy piláfban, a jó nagy zsírdarabok ott fityegnek a húson. A siskebabokon (más néven saslik) viszont mindez csodásan átsül, ropogós lesz és egyszerre zaftos. Sem büdös nem lesz a hús, sem rosszízű, csak kicsit zsírosabb. Darátlan pedig alapeleme a grúz hinkalihoz kísértetiesen hasonló mantinak, meg a kemencében (helyi nevén tandir – végül is India sincs messze) sült szamszának. A főtt verziót amúgy ecettel szokták megönteni – nekünk nagyon ízlett.
FK
Manti
De a csúcsbotránykő talán a hideg birkafaggyú, amit csemegeként fogyasztanak. Külön meg lettünk tisztelve, hiszen annak a báránynak a zsírját kaptuk vacsorára, amelyet a házigazda az áldozati ünnepen vágott le. Az ecetes ubival fogyasztott faggyú, mondjuk, inkább semleges volt, mint kimondottan jó, de semmiképp nem undorító. (Az a nép amelyik a szalonnát is szalonnával eszi, igazán nem tudom, mit undorkodik a hideg állati zsíron…)
FK
Íme a faggyú
Lehet néha marhát is találni – a sertés azonban gyakorlatilag ismeretlen. A kazahok muszlimok, és ha nem is különösebben vallásosak, a disznóevésre nem szoktak rá.
FK
Cégére szerint halal étterem – bár a halal-specialisták szerint itt nem igazán szigorúan ragaszkodnak a vallási előírásokhoz, disznó azért nincs
Az ételek, mint láttuk, alapvetően a sztyeppei nomád hagyományokat keverik az iráni hatásokon alapuló közép-ázsiai konyhával. A leveseknél már sokkal erősebb az orosz hatás. Nem csak az éttermekben, a magánházaknál is általános a borscs, a scsi, a szoljanka. Van azért kazah leves is: a besbarmak. A legkazahabb ételnek mondják.
FK
Besbarmak
Kb. fradileves, mert mindent, ami marad a házban, beletesznek. Van benne hús – ló, birka – tészta és némi hagyma. Mi házi verzióban ettük, és jó volt, ha nem is akkora durranás, mint amekkorának a kazahok mondták. A jó ebédhez jó ital is jár. És ha kazahok, akkor első sorban a kumiszra gondolunk. A különféle szinten fermentált lótejet valóban úton-útfélen lehet kapni.
FK
Lótejnek is kell a cégér …
Az alkoholos és alkoholmentes közt nem sok a különbség. Az alkoholos kissé csípősebb. De mi tagadás, ez volt az az ital, amivel nagyon azért nem bírtunk megbarátkozni.
FK
Pedig igazán kedvesen kínálják
Sokkal finomabbnak bizonyult – bár ezt Asztanában kevésbé lehet kapni – a tevetej. Ennek is van némi csípős mellékíze, de az inkább kellemes. Az itthon kaukázusi kefír néven árult tejtermékre hajaz. (Az a röhej, hogy azt meg a Kaukázusban nem árulják. No, mindegy.)
FK
Tevetej-árus néni
Tea is mindenhez jár – a kazahok az egy főre eső teafogyasztásban a másodikak a világon. Amúgy viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy italkultúrában nagyon komoly orosz hatás érte őket. Kvászt, kompótlét – a Pepsi előtti orosz üdítőital-kultúra két alapelemét – gyakorlatilag mindenütt lehet kapni.
FK
Kazah lepény – orosz kvásszal
Meg persze kólát is. (A zéró változat némi utánajárást igényel, de megoldható. ) Az alkoholos italok tekintetében viszont nagy a törés az ország eloroszosodott északi, és hagyományosan muszlim déli része közt. Északon még mindig aránylag könnyű vodkát is kapni. Délen állították – és ezt magunk is tapasztaltuk – hogy a sör még jelentős mennyiségben fogy a fiatalok közt is, de töményet már csak azok isznak, akik még a szovjet időkben nőttek fel. A fiatalok közt már – legalább is ilyen szinten – hódít az iszlám és az egészségtudatosság.
Flickr
Az oroszos kocsmakultúra helyett visszatérőben van a hagyományos vizipipa (eredetileg sör se volt a helyen, de tulaj kiugrott a szomszéd boltba érte).
A hagyományos édességek között meg ott van a híres turkesztáni dinnye (a nagyszüleimmel mindig azt kellett keresni itthon is a kis piacon), meg a számtalan fajta – elképesztően ízletes, aszalt gyümölcs.
FK
Aszalt dinnye (a zöld hátul), őszibarack, cseresznye…
A gomba módra szaporodó plázákban persze már McDonalds van, és terjednek az orosz gyorsétteremláncok is.
FK
A név „Izbuska” (kb faházikó) és a dizájn meglehetősen oroszos
A menü viszont igazi kazah multikulti: kumisz, kvász, sós uborka, lóhús, bárányleves, túrós palacsinta …
FK
És mindezt mennyiért, teszik fel a kérdést jogosan. Nos, Kazahsztán – amióta az olajár csökkenése miatt leértékelték a tengét – kimondottan olcsó ország. Még a trendi fővárosban is 2000 forint körül meg lehet vacsorázni közepesen elegáns helyen (nagyon elegáns helyen persze több), délen pedig egy ezresből már degeszre ehetjük magunkat lóval, báránnyal, kumisszal. Ha hozzá vesszük, hogy egy mindennel felszerelt szállodai szoba sem került többe napi hatezer forintnál, a városon belüli tömegközlekedés pedig fillérekbe kerül (Asztanában kb. 75 ft a vonaljegy), 15 ezerből meg átrepülhetjük az egész országot, akkor Kazahsztán kimondottan hívogatónak tűnik. A következő posztból meg megtudhatják, hogy ha már egyszer jól belaktunk, akkor mit érdemes csinálni Asztana környékén.
Kaszim-Zsomart Tokajev nemrég lett hivatalosan Kazahsztán elnöke és legalább formálisan a vezére, miután a 78 éves diktátor, Nurszultan Nazarbajev részben átadta neki a hatalmat. A Szabad Európa Rádió vette észre, hogy Tokajev összes fotóját megphotoshoppolják – nem kicsit, nagyon.
A nagyon illiberális állam vezére ugye nem lehet öreg és ráncos, a nép lelkesedjen már a látvány miatt is. Az átalakított fényképek között ott van az is, amely Orbán Viktor áprilisi fogadásakor készült:
Ha jobban megnézzük a fotót, látszik, hogy a magyar kormányfő képéhez is hozzányúltak. Az igazi kérdés persze az, hogy Orbán stábja tanul-e kazah barátaitól, elvégre a magyar vezér fotóin is volna mit javítani: lehetne kisebbre venni a pocakját, rendbe tenni a gyűrődő nadrágokat és kivenni a kezét a zsebéből. Szerencsére ma már mindent meg lehet oldani Photoshoppal…
Most, hogy a magyar futballválogatott barátságos labdarúgó mérkőzésen kikapott a világranglista 136. helyén álló, nem éppen fényes játékerőt képviselő kazahoktól, eszembe jut, hogy éppen egy évvel ezelőtt, 2017. március 25-én Portugáliával játszott a magyar csapat. Az, ellentétben a mostanival, tétmeccs volt, világbajnoki selejtező. Ott is három gólt kaptunk, igaz, úgy hogy közben egyet sem rúgtunk.
„Cristiano homoszexuál!” „Utálunk szar Románia”
Ezekkel a rigmusokkal vonultak a magyar szurkolók Lisszabon utcáin a portugál-magyar mérkőzés előtt.
Értettem akkor az indulatot, hogyne értettem volna.
Cserbenhagyott, lesajnált, kétségbeesett emberek masíroztak a portugál főváros stadionja felé. Idegesek voltak frusztráltak, rosszkedvűek. Mitől lett volna jó kedvük? Bármekkora is volt a parasztvakítás, semmi jóra nem számíthattak a meccsen. Ezt még persze elviselték volna valahogy, hozzászokhattak az elmúlt évtizedekben, de ami ennél is rosszabb, odahaza sem várta őket semmi jó.
A lisszaboni utcán vonuló honfitársainknak a meccs után haza kellett indulniuk Magyarországra. Ahol, minden olyan, amilyen. A feneketlen bendőjű Nemzeti Együttműködés Rendszere hatalma csúcsán, Orbán és társai azt csinálnak az országgal, amit akarnak. Ha úgy tartják jónak, lopnak, ha ahhoz van kedvük, hazudnak.
Mitől ne lett volna feszült az a kétezer magyar, akik a világ egyik legjobb futballistáját buzizták és szar, utálni való országnak nevezték azt a szomszédunkat, amely lassanként mindenben lehagy bennünket, és ahol egyébként szép számmal élnek magyarok.
Mentség nincs az indulatra, magyarázat annál inkább. Magyarország ma olyan hely, ahol nem csak úgy lehet szegény az ember, ha nincs munkája, és nem jut fedél a feje fölé. Magyarországon ma úgy is lehet szegénynek lenni, ha az ember dolgozik, ám mégsem tud kijönni a pénzéből. Nem jut el moziba, színházba, nem tud a gyerekének rendes ruhát venni, nem tudja olyan iskolába íratni, ahol használható, versenyképes ismeretekre tanítják.
Miért ne lettek volna feszültek a portugál válogatott elleni meccsre menetelő magyarok, amikor a hazai kórházakban könnyebb meghalni, mint meggyógyulni. Amikor a csókosok szétlopják az országot, helikopterrel járnak lakodalomba és vadászni, közpénzen utaztatják a babájukat, hetvenmillió forintos lakást vesznek a tízéves gyereküknek.
Értem én az indulatot, messzemenően egyetértek vele. Hatékonyabb lenne persze, ha ezek az elkeseredettek nem Lisszabon, hanem Budapest és a vidéki nagyvárosok utcáin vonulnának. És nem kétezren lennének, hanem sokszor ennyien.
Ameddig nem ez lesz, addig marad a reménytelenség és a kilátástalanság. A megmásított múlt, az elhazudott jelen, az ellopott jövő.
Szerencse, hogy a szólás szabadságából valami még megmaradt. Lehet buzizni Cristiano Ronaldót, üzenni Romániának, hogy szar, és utáljuk. Mindent lehet, mert úgysem változik semmi. Sem a focink, sem az életünk nem lesz jobb ettől.
A jármű egyelőre ismeretlen okokból kapott lángra kapott az északnyugat-kahasztáni Aktyubinszki terület egyik főútvonalán.
A rendkívüli helyzetek minisztériumából származó információ szerint csak öt embernek sikerült kimásznia a lángoló járműből. Ők orvosi ellátásra és pszichológusok segítségére szorulnak.
A busznak 55 utasa és két sofőrje volt. A halálos áldozatok mind üzbég állampolgárok. Csak a sofőrök voltak kazahok, és ők is a túlélők között vannak.
A tragédia az oroszországi Szamarát Simkenttel összekötő főúton, Kalibajtól tíz kilométerre történt a reggeli órákban. A jármű menet közben lángra kapott. A SputnikNews portál jelentése szerint egy Ikarus típusú, kazahsztáni illetőségű buszról van szó, amely – a helyszínen készített felvételekből ítélve – teljesen kiégett.
Más részletek egyelőre nem ismertek, így azt sem tudni, miért gyulladt ki a jármű. A rendkívüli helyzetek aktyubinszki hivatala által tartott sajtótájékoztatón közölték, az előzetes vizsgálatokból arra lehet következtetni, hogy a jármű meghibásodása, feltehetően rövidzárlat miatt keletkezett a tűz. A hivatal szerint a busz a kelleténél több utast szállított – jelentette az Interfax hírügynökség.
Tavaly októberben is történt egy súlyos baleset egy kazah busszal, amely ugyancsak ötvennél több utast szállított. A jármű lerobbant egy oroszországi vasúti átjárón, és egy vonat belerohant. A balesetben 17 ember halt meg.
Oroszországban vagy Kazahsztánban történhetett nukleáris baleset, még valamikor szeptember végén.
A nukleáris biztonsággal foglalkozó francia intézet, az IRSN szerint az Európa fölött az utóbbi hetekben megfigyelhető radioaktív felhő egy balesetből származhat, írja a Deutsche Welle. Nem csak a francia, hanem több más ország hasonló intézete is a ruténium-106 magas szintjét mérte a levegőben, és ez az izotóp természetes úton nem jöhet létre.
A franciák a levegőben lévő mennyiségből kiszámolták:
olyan baleset történhetett, amely után náluk hét kilométeres sugarú körben kiürítették volna a területet.
Az intézet szerint nem atomreaktorból, hanem valamilyen nukleáris központból vagy radioaktív egészségügyi központból került a levegőbe a ruténium, valahol az Uráltól délre, vagyis Oroszországban vagy Kazahsztánban.
A radioaktív felhő sem az emberek egészségére, sem a természetre nem veszélyes.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Ha jobban megnézzük a fotót, látszik, hogy a magyar kormányfő képéhez is hozzányúltak. Az igazi kérdés persze az, hogy Orbán stábja tanul-e kazah barátaitól, elvégre a magyar vezér fotóin is volna mit javítani: lehetne kisebbre venni a pocakját, rendbe tenni a gyűrődő nadrágokat és kivenni a kezét a zsebéből. Szerencsére ma már mindent meg lehet oldani Photoshoppal…
