Tűz volt a DK épületében, sok a konteo, felgyújtották, magukra gyújtották, ki-ki pártszimpátia szerint ítél, mert ítélni muszáj (vajon muszáj?). – Ha a jól-fizetett Fidesz-média csámcsogna ezen, még érthető lenne, de nem. Az ún. ellenzéki újságírás maradéka próbál lájkvadász címekkel némi pénzt generálni, ami csak épp annyira gusztustalan, amennyire úgy általában az értékrend nélkül élő emberek viselkedése, azaz nagyon. – Nem ismerem a DK pártot, Gyurcsány Ferenc hajdani miniszterelnöki tevékenységével kapcsolatban ambivalens érzéseim voltak, a politikai közeggel szemben, amibe akkor elfogadta a megbízást. Ugyanakkor azt hiszem, jó irányba indult, de a sajátjai kihátráltak mögüle. Hogy azt követően mit kellett volna tennie és mit nem, ez Magyarországon hitkérdés, én pedig egyetlen politikusban sem hiszek, általában igyekszem őket jószándékú kritikával figyelni, amíg el nem veszítik a bizalmam. Nem volt módom sem a volt miniszterelnököt, sem a DK-t közelről szemügyre venni, így csak annyit tudok, hogy ellenzéki párt, Orbán nem csípi őket, ami egy jó pont, Gy.F. jó szónok, kísérletezett parlamenten kívüli ellenállással, de eredménytelenül. – Így aztán nem is tudok, és nem is szeretnék a dolgaikról véleményt mondani, bár azt azért megjegyezném, hogy messiás-várásból még egy diktatúra sem dőlt meg. Tény viszont, hogy a felmérések szerint 3-7% a támogatottsága a teljes lakosság körében, valamennyivel több a biztos pártválasztók közt. Sajnos hogy így van, de ezzel a támogatottsággal is már tényező az ellenzéki térfélen a DK. – Márpedig ha az, akkor inkább kéne támogatni, mint ekézni, persze ezt csak a józan eszem diktálja, ábrándjaim nekem is lehetnének, de kinőttem őket. Az ellenzéki sajtó bizonyos része, úgy tűnik, nem jó barátja a logikának, ugyanis mintha többet ártana nekik, mint a kormánypárti. – Olyan snassz, proli-dolog lett Gyurcsány-támogatónak lenni, egész ciki, bezzeg képzelődni olyan ellenzékről, amelyet Magyarország csupán azért nem tud létrehozni, mert önmagában az óhajtott minőségek nincsenek meg, na az haladó és trendi. Én tényleg nem tudom, biztos jó-e ez annak, aki maró gúnnyal leírja, és a slepp meg lelkesedik. Biztos pénisznövelő hatása van a félmondatos, lekezelő beszólásoknak is, csak akkor nem kell csodálkozni, ha Orbán ükunokája is trónra kerül. Ilyen az, amikor az önismeret cseppet hiányos, az ún. véleményvezérek körében különösen. – Ott van aztán a Kálmán Olga-jelenség, ami megint egy érdekes kérdés; gerinces dolog-e egy Fideszes tévében ellenzékit játszani, vagy sem, még akkor is, ha mondjuk nincs ellenzéki televízió már a színpadon. Leülnék-e én vajon Bencsikkel egy asztalhoz vitázni? Nem, mert én tudok tapétázni, és üveget készíteni, beszélek idegen nyelveken, értek a buddhista pszichológiához is, vélhetően nem halnék éhen, valahol a világon megtalálnám a helyem még úgy is, hogy nem látok. Az ember mindig választ. Gyakran megesik, hogy szűk a lehetőségek tárháza, de akkor is van választás, választás mindig van. – Ismert emberek esetében ennek még a saját életükön túlmutató felelőssége is fontos, ugyanis sokak számára ők minták, példák, követendő személyek. – Mostanában a betagozódás korát éljük Magyarországon, ilyen-olyan kifogások mentén az emberek elfogadják, ami van, és megpróbálnak abban élni. A hétköznapi NER-alattvaló esetében ez nem is működik másképp, szokunk, vagy szökünk, ez van. – A sajtó, a népszerű emberek esetében azonban ez csak tovább generálja a szervilizmust, hiszen, ha ő, a nagy ember is, akkor pont én próbáljak széllel szemben?? Mindeközben azért újra elő lehet venni az orosz tankönyveket, az annak idején németre gyorstalpalón átképzett orosz-tanárokat vissza lehet állítani az eredeti szakmájukba. Úgy tűnik, hamarosan Magyarország is újra betagozódik, akárcsak a lakossága, csak ő majd Putyin alá. (Lehet , hogy a “majd” már nem is kellett volna az előző mondatba?) – Kurtág operáját hallgatom épp a hűtőből. Mielőtt igénytelennek tartanátok, AKG hangfalai vannak a hűtőnek, szóval szépen szól. Egyébként itt jött be a Bartók, ez az oka. Na de, én nem vagyok igazán művelt, úgyhogy először elolvastam a New York Times kritikáját, aztán a feldolgozott mű kivonatát, mivel a Bartókon mondták, hogy a nélkül érthetetlen lesz, a szöveg ebben az operában rendkívül fontos. Tudatlan vagyok, tehát tájékozódom. Veszem a fáradságot és utánajárok annak, ami felkelti a figyelmem, pedig nem könnyű, mert nemigen látok, és az olvasó-diktáló programokat sem kezelem még nagy biztonsággal, de azt is tanulom, mert muszáj. Értelmezni az adott szöveget szintén. A hallottat mérlegelni, az ok-okozati összefüggéseket használni, felfedezni, az önismeretet gyakorolni. Amiből kicsit kevesebb is elég lenne, az, azt hiszem a feltétel nélküli rajongás, illetve gyűlölet, és hit, politikusok és közéleti szereplők esetében különösen. – Arthurért rajongani teljesen veszélytelen hobbi, ő biztosan nem veszi el senki tisztánlátását, de az emberekkel én óvatosabb, körültekintőbb lennék beleértve önmagamat is, mert minden ott kezdődik, tetszik vagy sem.
Címke: Kálmán Olga
Bréking nyúz, 2018. 09. 17 – Tudósítás a másik valóságból
Szegény Kálmán Olga és D. Tóth Kriszta! Kellett nekik egy autóba szállni és beszélgetni! Ha nem tették volna, nem támadta volna őket le az Origo szerzője. Nem járt jobban a Jobbik sem, amelynek szakadó frakciójának egyik fele invitálta egy frakcióbulira a Ripost stábját. Szinte hihetetlen hogy migrációs témában korrekten számol be egy nem éppen a nézeteit domborító felmérés eredményéről a Pesti Srácok. Ilyenre is van példa a kormánypárti médiában, ha nem is túlságosan gyakran.
Origo – Kálmán Olga és D. Tóth Kriszta együtt: amikor az sem igaz, amit kérdeznek
Két médium is egy-egy kiváló írást jelentetett meg ma reggel egy megmosolyogtató, szánalmas, de egyúttal bicskanyitogató beszélgetésről. Nem véletlenül. Az előzmény: a hosszú évek óta semmilyen országos tévének nem kellő, az interneten Coelho stílusában bölcselkedő D. Tóth Kriszta egy autóban kocsikázva trécsel a régi-új Hír TV-ből az első napon kirúgott Kálmán Olgával. És persze együtt gyűlölködnek.
Maga a beszélgetés olyan, hogy voltaképpen érdemes lenne (egyelőre) bizonytalan politikai hovatartozású embereknek vetíteni, mert ha megnéznék, feltehetően azt mondanák:
oda nem akarnak tartozni, ahova ez a két, nyugodtan jellemezhetjük őket így, bukott tévés.
Ritkán látható ilyen kölcsönös hízelgés. D. Tóth azt állítja, hogy Kálmán Olgától tanult kérdezni, Kálmán Olga meg az internet fantasztikus-mesteri használatát akarja ellesni D. Tóth Krisztától. És más hízelgések is csak úgy repkednek, köztük a leghazugabb: Kálmán Olga úgymond kifilézte a vendégeit.
Ripost – Koccintott a Sargentini-jelentésre a Jobbik
Kiadós italozással és rendkívüli frakcióüléssel ünnepelte meg a Jobbik a Sargentini-jelentés elfogadását egy minden földi jóval ellátott wellness-szállodában és a híres Frittmann-pincészetben, Soltvadkerten.
Szó szerint megtapsolták a Magyarországot megszégyeníteni akaró politikai akciót!
– írja a Ripost, amelynek a stábját a kettészakadt frakció egyik fele meghívta a hétvégi frakcióülésre. „Szerették volna, ha saját szemünkkel látjuk, hogyan ünnepli meg a Vona Gábor által bábként mozgatott új pártvezetés a hírhedt Sargentini-jelentés megszavazását”.
Pesti Srácok – A németeknek még több migráns kell
A németek többsége továbbra is hajlandó menekültek befogadására és úgy véli, hogy a menekültek gazdaságilag és kulturálisan is kedvező hatással vannak hazájukra, azonban a többség a befogadás korlátozását is fontosnak tartja – mutatta ki egy hétfőn ismertetett felmérés.
Az integrációs és migrációs folyamatok tanulmányozására közhasznú alapítványok által létrehozott független tudományos tanácsadó testület (Sachverständigenrat deutscher Stiftungen für Integration und Migration – SVR) Integrációs barométer 2018 (Integrationsbarometer 2018) című kutatásának fő megállapítása szerint az integrációs – társadalmi beilleszkedési, befogadási – légkör továbbra is stabil Németországban.
A nem migránsok és migránsok együttélésének napi tapasztalatai sokkal jobbak, mint a politikai vitákból kibontakozó kép
Ugyanakkor az utóbbi időben befogadottakkal kapcsolatban a nem migrációs hátterű lakosság 47,8 százaléka egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a befogadott menekültek növelik a bűnözést, 52,2 százalék pedig nem ért egyet, míg az EU-s társállamokból érkezett bevándorlók körében 55,3 százalék egyetért, 44,7 százalék nem ért egyet ezzel az állítással.
Bréking nyúz, augusztus 24. – Tudósítás a másik valóságból
Kálmán Olgával szerepelt egy videón, ezért a Magyar Idők rátámadt Németh Kristófra, a Figyelő olvasója azt hiheti, Európába már meg is érkezett az apokalipszis, a 888-on pedig előkerül a hazaárulás. Lapszemle az alternatív valóságból.
A Magyar Idők Kálmán Olga miatt támadja Németh Kristófot
„Kálmán Olga mostanában videókat forgat, vagy az RTL Klub celebsimogató műsorában vendégeskedik, ahol a műsorvezetőnek látszó személyek mély részvéttel a szemükben a Hír TV-ből való távozásáról kérdezgetik, közben olyan celebekkel spanol, mint Alföldi Róbert vagy Németh Kristóf. Kálmán Olga Facebook-oldalára felkerült egy videó is a politikai celeb és a színészcelebek nagy találkozásáról, amelyen Németh-tel kedvesen bohóckodnak elvtársias légkörben.
Ha Alföldi és Olga egymással bratyizik egy rihi-röhi reggeli showműsorban az RTL-en, abban az égvilágon semmi hír nincs. Összeállnak, mint két kicsi legó vagy valami ilyesmi, érthető, lapozzunk!
Ám Németh Kristóf más eset, hiszen ő gyakran tűnik fel a polgári jobboldal rendezvényein, én magam legutóbb Kötcsén láttam, tehát ha nem a szintén abban a faluban nyaraló Gyurcsányhoz (Kálmán Olga kedvenc interjúalanyához) igyekezett – és nem tévesztette el a házszámot -, akkor van rá halvány esély, hogy nem egy szokásos vérlibsi színészt tisztelhetünk benne.
Na, de akkor meg mire ez a nagy közös videózgatás Olgával? (Pláne, hogy ilyen minőségű videókat óvodások töltenek fel az Instájukra.) Elromlott Németh Kristóf „barát-ellenség”-felismerő rendszere? Színművészünk nem tudott odafigyelni Kötcsén a miniszterelnökre, mert épp sorban állt Németh Szilárd pincepörköltjéért? Esetleg sorozatszerepet osztanak az RTL-en, mutatni kell, hogy ő egy pártok felett álló személyiség? What the Fuck? – kérdené a művelt székely. (…)
Miért is vállal fel egy nemzeti értékrendű celeb egy Stockholm-szindrómás, megfelelési kényszeres videózgatást pont a liberális sztárműsorvezetővel, aki egyébként rühelli a polgári oldalt?
Nemrég foglaltuk vissza az einstandolt Hír TV-t a libsiktől, hogy visszaadjuk a jobboldali nézőknek. Talán ne mi törölgessük már Olga könnyeit!”
A Figyelő szerint az apokalipszis már meg is érkezett Európába
„Itt van korunk pestise, a nyakló nélkül a védtelen Európára ömlő, fenyegető bevándorló-özön. Mikor az ember már kedvére kikacagja vagy éppen ki dühöngi magát, kezdi megunni azt, hogy e jámbor, jobb sorsra érdemes európai vezetők, élükön egy eszement alkoholistával, ez esetben is szinte csak a legsúlyosabb hülyeségeket nyomják. Miközben ég a ház, naponta becstelenítik meg a német lányokat és verik fél hülyére az eurócentekért kirabolt svéd vagy belga nyugdíjasokat.
Mindeközben az egykor még kontinenseket hódító, civilizációt teremtő, gőgös és hatalmas erejű kontinens vezetői mintha a holdban élnének. Vagy szóvá sem teszik a végveszélyt, mintha nem szemeik előtt folyna egy új „tengeri népek” vándorlása; vagy felszólalnak, de úgy. mintha az egykori SZKP KB BV három órás ülésén lennének.”
A 888 szerint hazaárulás, hogy pártot alapít a Migration Aid
„Ma már senki nem kezeli titokként, senki nem tartja a valóságtól elrugaszkodott gondolatnak azt, ha kijelentjük, hogy egyes külföldről finanszírozott, nem kormányzati civil szervezetek, vagyis NGO-k elsősorban politikai tevékenységet fejtenek ki Magyarországon – jelentette ki ifj. Lomnici Zoltán, majd hozzátette, hogy természetesen másodlagos tevékenységként folytatják az általuk megjelölteket, mint például jogvédelem, bevándorlásszervezés vagy kisebbségvédelem.
Az alkotmányjogász szerint ennek azért van jelentősége, mert amennyiben az Éjjeli Őrség elnevezésű szervezet a Migration Aid tevékenységét folytatná, azzal akár komoly jogi problémába ütközhet, ugyanis a bevándorlásszervezés Magyarországon bűncselekmény. (…)
Amennyiben Magyarországon létrejön egy formáció, amely később sikeresen párttá alakul és kormányzati támogatásban, kampánytámogatásban részesül, az sok kérdést vethet fel. A hazaárulás kategóriájába – Lomnici Zoltán szerint – abszolút beletartozik az eset, hiszen a párt nem a magyar emberek dolgaival és jólétével foglalkozna, hanem harmadik országbeli személyek gondjaival, Magyarország kárára.”
Zavaros fejtegetés a Pesti Srácokon, igazából nem derül ki, hogy miről
„Az sem áll túl közel az ideális gyerekneveléshez, ha a gyerek Apának szólítja az apját, vagy Anyának az anyját. Javasolt az 1-es és 2-es szülő bevezetése, mert az emberpalánta összezavarodhat az oviban, ha megtudja, hogy Horváth Csaba Renátának két apukája van és három nagymamája, ráadásul mindhárom nagyi apai ágon erősíti a családot. Szerintem sokkal hatékonyabban haladnának a kedves szülők a nevelés rögös útján, ha kezdettől fogva 1-es és 2-es mezben járnának fel-alá a lakásban, mint a futballkapus és a jobbhátvéd, így egyrészt nem zavarná össze a család szeme fényét Csaba-Renáta helyzete, másrészt számolni is sokkal gyorsabban tanulhatna – kettőig garantáltan.
Fontos, hogy a kiskorú élőlények (fiúk, lányok, egyebek, mert állítólag tizennégy éves korukban dönthetnének önállóan erről leghamarabb) lehetőleg minél sterilebb aggyal jelentkezzenek a CEU egyetemre, nehogy ne maradjon elég üres hely a kobak celláiban az emberiség minden problémájára megoldást biztosító gender-létforma elsajátításához. (…)
Ilyen ütemben – köszönhetően a liberális világrendnek – pár éven belül körbe érhet az evolúció, és visszatérhetünk a mindenki által könnyen emészthető barlangrajzokhoz. (…)
De mit is akarnak valójában ezek az emberek? A válasz egyszerű. Egyrészt ezek mind-mind politikai eszközök, melyekkel remekül lehet megbélyegezni közösségeket, de karaktergyilkosságok sorozatos elkövetéséhez is kiváló segédeszköznek bizonyulnak. Másrészt azért is lehet fontos a saját képükre formálni a világot, mert így hiányosságaikkal nem lógnak majd ki a sorból, nem látnánk, hogy a legtöbbjük harmincévesen sem képes önállóan háztartást vezetni, és mindennapos traumaként élik meg, ha a lakást konyhával is felszerelték, nemcsak cipőtartóval meg ruhásszekrénnyel.”
A nap kérdés – Merre tovább Kálmán Olga?
„Kedves Mindenki! Most még úton, egyik helyről a másikra. Gyertek velem!” – ezzel indította új hivatalos Facebook oldalát Kálmán Olga – szúrta ki a HVG. Az egyelőre nem derült ki, hogy merre. Ön szerint?
Szavazzon!
Kálmán Olga helyett Orbán Viktor
Urbán Ágnessel, a Corvinus Egyetem docensével, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatójával azon a napon készült interjú, amikor a Hír TV-t szinte statáriális módszerekkel birtokba vették a kormányzathoz közel álló körök. A kutató szerint egyelőre sok remény nincs, folyik a független médiumok szisztematikus felszámolása.
- A Hír TV sokat tett a nyilvánosságért
- Az emberek már nem érzékenyek a korrupcióra
- Ha a magyarokon múlott volna, ma is Kádár Jánosé az ország
- Orbán további centralizációt akar
- A plakáttörvényt újra megváltoztatják
Majdnem azt mondtam, hogy ennél ideálisabb nap nem is lehetne arra, hogy beszéljünk a magyar médiaviszonyokról, ha éppen nem tartanám szörnyűnek, ami történt…
Mi tagadás, jól sikerült az időzítés…
Szóval azon a napon beszélgetünk, amikor a Hír tv eddig munkatársait elzavarták, a zoom.hu hírigazgatója távozik, a Heti Válsz kiadója vezetője lemond. Mondhatnánk: zajlik az élet, de talán ez még sem az élet. Ön szerint?
Hozzá kell szoknunk, hogy most ez az élet. Hitegethetjük magunkat azzal, hogy éppen csak valamilyen szerencsétlen csillagzat alatt vagyunk, s csak egy rossz napot fogtunk ki, de annyira tendenciózusan, annyira tisztán megyünk ebbe az irányba, hogy nincs min csodálkoznunk.
Mit jelent ez a színtiszta irány?
Egyrészt a független médiumok szisztematikus felszámolása; persze jót lehetne vitatkozni azon, hogy Simicska médiabirodalma tekinthető-e függetlennek.
És tekinthető?
Én azt szoktam mondani, hogy a pártoktól, politikai csoportoktól való függetlenség jelenti a függetlenséget.
Azt nem tudnám megítélni, hogy Simicska Lajos politikailag tényező volt-e az elmúlt években, vagy nem, legfeljebb gondolom, hogy nem igazán. Az azonban bizonyos, hogy az ő médiacégei, és ezen belül a Hír tv, kifejezetten sokat tettek a magyar nyilvánosságért az elmúlt három évben.
Volt egy sor olyan történet, amelyekről nem értesültünk volna, ha nincsenek a Magyar Nemzet írásai, a Hír tv tényfeltáró riportjai.
Mire mentünk azzal, hogy megismertük ezeket a sztorikat?
Azt gondolom, hogy sokra. Nem a választási eredmény szempontjából, de ha érteni akarjuk ezt a kort, és érteni akarjuk, hogy mi történik most velünk, illetve ha majd az utókor érteni akarja, akkor nagyon is fontosak ezek a korrupciós történetek. Ha persze valaki azt várta, hogy ezek a korrupciós ügyek meg fogják buktatni a kormányt, az egészen biztosan keserűen csalódott áprilisban.
Ön várta?
Ennyire direkten nem, de azt hittem, hogy nagyobb lesz a hatás. Úgy véltem, hogy a társadalomnak egy sokkal szélesebb rétege érzékeny a korrupcióra, hogy az emberek igen is utálják azt, ha ellopják a pénzüket, de kiderült, hogy ez nincs így, az emberek nagy részét egyáltalán nem zavarja…
Vajon miért nem?
Van egy kifejezés erre az úgynevezett korrupció vakság; az állampolgárok másként értékeli különböző politikai oldalak korrupcióját. Ami például a szocialistákra ráégett – a 2010 előtti esetekre utalok -, az szemmel láthatóan nem fog ki a Fideszen. Az is biztos, hogy van egyfajta telítődés, és miután már tizenöt éve beszélünk folyamatosan a korrupcióról, logikus, ha az emberek elveszítették az érdeklődésüket az ilyen ügyek iránt.
Ez az ezek is lopnak, azok is lopnak szindróma?
Igen, így, ezzel intézik el a dolgot. Ráadásul az is benne van ezekben a történetekben, és a média szempontjából szerencsétlen a helyzet, hogy nagyok a nagyságrendek, és bonyolultak a konstrukciók.
Mit ért ez alatt?
Egyszerű példával élek: az, hogy egy nokiás dobozba valaki pármillió forintot elvesz, eltesz, az könnyen vizualizálható esemény. A nagyságrendet is könnyű elképzelni, azt nagyjából mindenki sejti, hogy mekkora egy ilyen doboz, lelki szemeinkkel látjuk a húszezreseket is a dobozban, a jelenetet is el tudjuk képzelni. Az viszont, hogy közbeszerzésekkel machinálnak, és különböző számlákra különböző pénzek vándorolnak, közbeiktatva offshore cégeket, és ezt milliárdos nagyságrendben, bonyolult céghálókon keresztül, ezt nem lehet jól átélni megjeleníteni, és értelmezni. Szemmel láthatóan az újságírók is szenvednek az ilyen ügyekkel, azzal, hogy elmagyarázzák ezeket a történeteket. Hiába születnek briliáns cikkek a magyar sajtóban, rájuk kell szánni félóra koncentrált olvasást, hogy megértse az ember.
Akkor mennyire tud hatékony lenni a magyar sajtó?
Nemzetközi összehasonlításban is csak azt tudom mondani, hogy a sajtó szerepe nem lehet más, mint a demokratikus nyilvánosság kiszolgálása. A személyes benyomásom azonban az, hogy Magyarországon nagyon sokan elfordultak a közélettől, a politikától, inkább nem is olvasnak ilyen típusú híreket; teljes apátia vett erőt a közönségen, elsősorban azért, mert teljesen reménytelennek látják a helyzetet. Ilyen értelemben speciális helyzetben van a magyar sajtó, olyan közegben kellene elérnie az ingerküszöböt, amikor sokan az esélyt sem adják meg erre, vagyis eleve kizárják a közéleti tartalmakat a médiafogyasztásukból.
Ön szerint meddig tartható fenn ez a médiacentralizáció, amelyet a kormány véghezvitt és visz, illetve a közösségi platformok mennyire képesek ezt ellensúlyozni. Azt is szokták mondani, hogy ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik…
A logikus következménynek annak kellene lenni, hogy ha átbillen a mérleg nyelve az egyik oldalra, akkor egy idő után visszabillenjen. Történelmileg legalább is ez így van. Abban nem vagyok biztos, hogy a közösségi médiától kellene várni ezt az egyensúlyozó szerepet. Legfeljebb egy lassú, alulról építkező folyamat lehet ez. Azt tudjuk, ismert, hogy a vidéki nyilvánosság teljesen eltűnt, felszámolódott, lényegében nincs helyi független média. Az egy izgalmas kérdés, hogy ha az állampolgárok frusztrációja átlendül egy tenni akaró fázisba, akkor elkezdik létrehozni azokat a kis közösségeket – és nem csupán médiára gondolok, hanem helyi civilekre, megerősödő helyi ellenzéki politikai szervezetekre – és általuk beindul az érdeklődés a közélet iránt – ez ugye most egyáltalán nem látszódik -, akkor van esély arra, hogy ezt az egypólusú magyar médiarendszert meg lehessen szüntetni.
Ez most csak a vágyait jelenti, nem?
Jelen pillanatban, igen, ez inkább vágy, egyáltalán nem látszódik ilyen folyamat. Most még egyértelműen a letargia és az apátia időszakát éljük.
Debreczeni József szerint nem kell túlhangsúlyozni a médiafölényt; a rendszerváltás idején szinte száz százalékban a pártállam uralt a sajtót, mégis megbukott a rendszer. Igaza van Debreczeninek?
Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet állítani, hogy a rendszerváltás a magyar társadalomban következett be. Ez egy teljesen egyértelműen kívülről jövő hatás volt. Nem a magyar kommunista rezsim omlott össze, hanem a szovjet rendszer, ezért nem lehet összehasonlítani a két helyzetet.
Ha a mai fejemmel gondolkodom és nézem a történéseket, akkor azt kell hinnem, hogy – amennyiben a magyar társadalmon múlna a dolog -, akkor még ma is az MSZMP, és képletesen Kádár János uralná az országot. A magyar emberek zöme jól elvolt abban a rendszerben és az a stabil két és félmillió most is jól elvan, nem különösebben érdekli, hogy mi történik körülötte. Mondtam már: nem olvassa azokat a híreket, amelyek a közéletről szólnak.
Miért, mi a magyar ember tipikus médiafogyasztása?
Tipikus ember nem nagyon van, nagyon nagy a különbség aközött, akik aktívan keresi az információt – ez a réteg jellemzően internet felhasználó is, és ők meg is találják az online világában a hírforrásokat – és azok között, akik nem aktív hírkeresők. Ez a réteg, esetleg megszokásból, megnéz egy esti tévéhíradót, netán jár neki a megyei lap, de alapvetően nem keresi az információkat. Nagyon fontos, és ezért nagyon nehéz arányokról beszélni, hogy az internet felhasználók között is soka a passzív hírfogyasztó. Lehet, hogy egy-egy hírportálra rátévednek, főként, ha valami jelentős információ jutott el hozzájuk, de alapvetően inkább zenét néznek a youtube-n, vagy játszanak, vagy macskás képeket néznek, de semmiképp nem közéleti, politikai tartalmakat fogyasztanak.
A miniszterelnök által Tusnádfürdőn meghirdetett változások mennyire érinthetik a médiát? Lehet ott még tovább centralizálni, esetleg saját berkeiken belül akarnának központosítani – mert erről is lehet hallani -, vagy inkább a szellemi, kulturális élet centralizációja várható?
Nehéz belelátni Orbán Viktor fejébe, így a válaszom az, hogy fogalmam sincs. Ami a médiát illeti, az egy létező városi pletyka, hogy centralizálni akarja ezt a rendszert. Én még azt is el tudom képzelni, bár biztos információm nincs róla, hogy vannak olyan médiatermékek, amelyek túl sokat nem tesznek hozzá a propaganda gépezethez, így ezeket leengedik, kikerülnek a portfolióból, vagy egyszerűen megszűnnek. Az viszont egészen biztos, hogy a birodalom megmaradó részét sokkal erősebben fogják centralizálni, illetve kevésbé lesznek párhuzamos kapacitások.
Az állami rádió és televízió ma maximálisan a kormányt szolgálja. Milyen ezeknek a hallgatottsága, nézettsége?
A televíziós csatornák elérése alacsony, még az elmúlt egy évben is jelentős visszaesések voltak. Persze ha egy nagy sportesemény van, akkor megugrik, páratlan években meg visszaesik. Alapvetően azonban kijelenthető, hogy lejtmenetben van a televíziós közönségarány. A rádiók viszont elég jól teljesítenek, amihez az is kellett, hogy a médiatanács legyalulta a rádiós piacot, nagyon kevés helyi független szereplő van. De el lehet mondani, hogy a közszolgálati rádiók elég jól teljesítenek, elég komoly elérésük van.
Nem tudom mérték-e azoknak az egyperces híreknek a hatását, összeállítását, amelyeket a futball világbajnokság idején is sugároztak, és amelyek többségükben a migránsok elleni információkat tartalmazták?
Aki ezekre fogékony, ott nagyon nagy a hatás.
Ha ugyanis az emberben van egyfajta hit, különösen ha a félelemről van szó, és állandóan kapja az ezt megerősítő információt, akkor pszichológus nélkül is kijelenthető, hogy hatni fog rá ez a koncentrált félelemkeltés.
Azok viszont, akik kritikusok az ilyen tartalmakkal szemben, csak azért, mert megnéz néhány futballmeccset, és véletlenül beleszalad ilyen egyperces hírekbe, attól még nem kezd el rettegni a migránsoktól. De én azt állítom, hogy volt ennek az egyperceknek pozitív hatása is: láthattuk mindannyian, hogy mit kapnak azok, akik közmédiát fogyasztanak. Mert enélkül mindenki él a maga kis hírbuborékában, ilyenkor viszont óhatatlanul átlátunk a mások buborékába. Van, aki ilyenkor meglepődik, van aki felháborodik, és van aki elkezdi megérteni, hogy aki ezt hallja reggeltől estig, abban óhatatlanul kialakul a félelem.
Van más országban is ilyen médiarendszer, mint nálunk?
Erre így nem tudok válaszolni, mert egy médiarendszernek nagyon sok összetevője van, a piacmérettől kezdve a nyelvi izoláltságon át az egyes médiaszektorok piacszerkezetig, vagyis ezt így nagyon nehéz megfeleltetni a mi rendszerünknek. Annyi azonban látszódik, hogy Közép-Kelet-Európában vannak hasonló folyamatok. A lengyeleket tekinthetjük például a médiában is a nagy követőnknek, a lengyel kormányzat próbál hasonló modellt megvalósítani. De a teljes régióban jellemző egy sor dolog, ami Magyarországon már kialakult.
Például?
Az oligarchák szerepe tulajdonosként, és ezzel párhuzamosan a külföldi szakmai befektetők kiszorítása, a közszolgálati média gyengesége, a propagandatartalmak arányának a növekedése, ezen belül a politikai propaganda erősödése és eszközként használása.
Minek van a legnagyobb hatása. Azért is kérdezem, mert tudom, hogy ön külön is foglalkozott a közterületi reklámokkal, amelyek szintén részei a médiának…
A legnagyobb hatása változatlanul a kereskedelmi tévék hírműsorai érik el a legnagyobb hatást, legalább is a két évvel ezelőtti méréseink alapján. És valóban: érdemes nagyon odafigyelni a közterületi hirdetésekre. Ez kifejezetten magyar innováció, hogy ilyen erős szerepet kaptak a közterületi reklámhordozók a politikai marketingben. Ez az ugye, ami elől nem lehet elugrani.
Nem véletlen, hogy olyan fontos volt a kormányzat számára a Simicska-féle óriásplakátok megszerzése…
Igen. Biztos, hogy ez kulcskérdés volt a számukra. Jó eséllyel fogadnék arra, hogy hamarosan változni fog a plakát törvény. Emlékszünk rá, egy évvel ezelőtt hozta az országgyűlés, amellyel mindenféle szempontból kellemetlen helyzetbe hozta az közterületi reklámokkal foglalkozó cégeket, szerintem hamarosan változásokat fogunk tapasztalni ezen a téren, hiszen jelentős portfólióval rendelkeznek Fidesz-közeli cégek.
Mint az ESMA-törvény?
Valahogy úgy, igen. Lesz változás, és most éppen segíteni fogják a plakátcégeket.
Milyen reményt tud megfogalmazni a kutató?
Hát egy ilyen napon különösen nehéz a reményről beszélni. De azt gondolom, hogy minden negatív esemény, ami történik, ráébreszti a társadalom egy szeletét arra, hogy mi és milyen mértékű a probléma. Azok tehát, akik elveszítik a kedvenc lapjaikat, révműsoraikat, azok sokkal tudatosabban fogják keresni azokat a forrásokat, amelyekkel pótolhatják azokat. Egyszerűen érezni fogják a hiányt és azt, hogy szűkül be folyamatosan a nyilvánosság. Ez hosszútávon egy sokkal tudatosabb médiafogyasztáshoz vezet. Az persze egy másik kérdés, hogy mi marad meg egy-két éven belül, amit még lehet fogyasztani. Az online téren kívül ugyanis már most is alig van fogyasztható tartalom. A beszélgetésünk elején a Hír TV-ről esett szó; ma délután, a hatalomátvételt követően, Kálmán Olga műsorának ismétlése helyén Orbán Viktor tusványosi beszédét adták. Ennél szimbolikusan nem lehetne jelezni a hatalomátvételt, mint hogy Kálmán Olga helyett Orbán Viktor…
Bréking nyúz, augusztus 3. – Tudósítás a másik valóságból
Egy sikertörténet folytatódik a Hír TV-n a Magyar Idők szerint, az egyik új műsorvezető úgy érzi, pozitívan fogadták. A Pesti Srácoknál Kálmán Olga továbbra is célpont, az Origo is beszállt a kultúrharcba, a 888-nál pedig megjelent a revizionizmus: lapszemle az alternatív valóságból.
A Magyar Idők szerint a Hír TV-n a „megakasztott sikertörténet folytatódik”
„Általános várakozás a jobboldali közösségben, hogy a szerdai átadás-átvétellel a Hír TV visszatér eredeti értékeihez, és folytatódik a 2015-ben átmenetileg megakasztott médiatörténeti siker – derült ki az eddigi elemzésekből, nyilatkozatokból. A világnézetileg elkötelezett hírcsatorna életében az elkövetkező hetek szimbolikus jelentőséggel bírnak. (…)
Reméljük, hogy ez az átmenetileg megakasztott médiatörténeti siker az újabb tulajdonosváltás után folytatódik, és a Hír TV visszatér eredeti értékeihez – jegyezte meg (Tóth Gy. László – a szerk.). Az elemző azt is aláhúzta, hogy független és objektív médium nem létezik, mert minden tulajdonosnak és szerkesztőnek van saját világnézete.
Ám a Hír TV a G-naptól kezdve egyszerre szolgálta a balliberálisokat és a Jobbikot, ezért semmilyen koherens értékrendet nem képviselt. Simicska Lajos kizárólag a saját politikai céljaira használta fel a csatornát: az Orbán-kormány kétharmados többségét kívánta megakadályozni – tette hozzá. (…)
Pozitívan fogadtak a kollégák a televízióban, én pedig meg tudtam bocsátani azoknak, akik korábban gyaláztak engem. A jelenlegi átvételhez hasonló szituáció minden médium életében nehéz pillanat, amely felfokozott érzelmekkel is jár, és ezt mindannyiuknak tudnia kell kezelni – nyilatkozott lapunknak Földi-Kovács Andrea műsorvezető.”
A Pesti Srácoknál nem tudnak leszállni Kálmán Olgáékról
„Ma már dicsőséglisták készülnek a “hős mártírokról”, akik nem működnek közre az új adás elkészítésében, hanem büszkén mondják fel szerződéseiket. A Kálmán-házaspárról a Magyar Idők korábban azt írta, busás jussért hagyták ott az ATV-t.
Maga Kálmán Olga is talán bízott benne, hogy ha hajlandó némi szellemi irányváltásra, akkor a Hír Televíziónál maradhat. Amikor még csak a sajtó találgatott arról, hogy visszatérhet a régi menedzsment és újra jobboldali lehet a csatorna, Kálmán Olga úgy nyilatkozott, őt sohasem érdekelte, hogy hívják a főnököt vagy a tulajdonost, a lényeg mindig a szakmai munka minősége. Kijelentését sokan úgy értelmezték, hogy ezzel azt üzente a nyíltan baloldali, kormánygyűlölő műsorvezető, hogy ha igényt tartanának rá, ő akár maradna is a televíziónál. Megnyilvánulásán még saját hívei is megrökönyödtek, pedig ha belegondolunk, érthető a tévés óvatos helyezkedése. Eléggé leszűkültek ugyanis a lehetőségei, ha a televíziós szakmában szeretne maradni.”
Az Origo főszerkesztője sajátos módon száll be a kultúrharcba
„A szinhaz.hu nevű internetes újság interjút kért emailben (igen, emailben…) a világ egyik legnagyobb balett-táncosától, a világ feltehetően leghíresebb balettegyüttese, a Béjart Ballet Lausanne vezetőjétől. Gil Romantól borzalmas közhelykérdések mellett azt is kérdezte, pontosabban egyik írásos kérdésében állította, hogy leépíti a kormány a demokráciát Magyarországon. Milyen meglepő, a provokatív kérdésre nem kapott választ. (…)
Azért szánalmas a kérdés, mert – természetesen fogalmunk nincs, Gil Roman bal- vagy jobboldali, érdekli-e a politika vagy sem – éppen a kérdés dilettantizmusa akadályozza meg a választ. Az agresszivitás, a követelőzés. Ha általánosságban kérdez Magyarországról, vagy még inkább a magyar kultúráról, lett volna esélye, hogy valamilyen választ kap. Persze, így nem tudta volna sugallni a választ. (…)
Szánalmas.
A három konkrét kérdés felidézésével nem untatjuk az Origo olvasóit. Csak egész röviden. Az egyik arra vonatkozik, nem kopott-e meg Béjart koreográfiája (nem unalmas-e a Mona Lisa, nem poros-e Victor Hugo vagy Márai Sándor, tehát ez a gondolatkör), a második arra, hogy mennyit változtatott a felújításon Béjart eredeti koreográfiáján (nem kellene-e kivágni néhány jelenetet Andrzej Wajda Hamu és gyémántjából, újabb bölcsesség és hihetetlen balettművészet-ismeret), végül egy döbbenetesen eredeti kérdés: mi az ereje és eredetisége Béjart koreográfiájának.
Milyen véletlen, két-három mondatos válaszokat kapott.
Szégyen.
Csak azt nehéz eldönteni, mi nagyobb szégyen. A provokáció szemérmetlensége vagy a dilettantizmus.”
A 888-on nyíltan megjelent a revizionizmus
„Az ember azt gondolná, hogy minden magyar számára egyértelmű: Magyarország önmagával határos, és ha Erdély, Délvidék, Kárpátalja vagy a Felvidék felé átlépjük a határt, akkor nem külföldön vagyunk, nem idegenek vagyunk, otthon vagyunk. (…)
Hiszen Split olaszul Spalato, Kolozsvár pedig magyarul Kolozsvár. Mi sem természetesebb, hogy így hívjuk a focicsapatokat is.
Sajnos Magyarországon ez nem természetes. Különösen riasztó, hogy ez politikai oldaltól független, például az MTI-ben is simán leírnak olyat, hogy a „román CFR Cluj” vagy a „szlovák Dunajska Streda” vagy „Spartak Trnava”, esetleg „Dinamo Bucuresti”. Sőt, a Nemzeti Sportban sem biztos, hogy a magyar nevet fogjuk megtalálni ezeknél a csapatoknál.
A kérdés csak az: nincs az MTI-ben egy olyan ember sem, akit ez zavar? Tényleg? (…)
Természetellenes és felháborító bármilyen magyar nyelvű sajtóban azt olvasni, hogy Cluj, Bratislava vagy Subotica. Egész egyszerűen elképesztőnek és végtelenül szomorúnak tartom, hogy ezt 2018-ban is le kell írni, mert nem egyértelmű mindenkinek.”
Utóbb megmondom, mikor lesz ennek vége
Csintalan Sándor befejezte pályafutását a Hír tv-nél. A Független Hírügynökségnek nyilatkozva azt mondta: mindenkinek tudnia kellett, hogy Simicska nem örök életre akarta birtokolni a csatornát. Ő maga saját internetes felületen fog két-három hét múlva jelentkezni.
- A választások óta tudta, hogy eljön ez a nap
- Azt hitte megvárják a sajtókamara felállítását
- Ezekkel nem akart együtt dolgozni
- Felesleges volt atombombára várni
- A kultúra bedarálása következik
Kirúgtak, vagy te mondtál fel?
Kirúgtak. De előtte már én felmondtam. Elmeséltem már a médiában, hogy én semmiképp sem maradok itt.
Tehát lényegében felmondtak neked.
Jogilag felmondtak, lényegében viszont én közöltem, hogy nem dolgozom velük.
Neked milyen elvi fenntartásaid vannak Szikszai Péterrel szemben? Olvastam, hogy vele nem vagy hajlandó dolgozni, bár nyilván mással sem.
Mással sem. Aki viszont ismeri Szikszai Pétert a kollegák közül, vagy a médiapiacon, az tudja – hogy is mondjam -: a morális szempontok igen távol állnak tőle.
A kollegáiddal, akikkel együtt készítettétek a műsorodat, mi lesz?
Nem tudom. Nem kérdeztem, elköszöntünk egymástól, de én nem óhajtok még indirekt módon sem pressziót gyakorolni emberekre, akiknek az életéről, egzisztenciájáról van szó. Azt tudom, hogy Olga sincs már.
Mióta tudod, hogy ez lesz ennek a vége?
Április 9.-e óta. Azt nem tudtam, hogy mikor érkezik el ez a nap. Arra kalkuláltam, hogy a sajtókamara megalakulásával fognak bennünket kinyírni, már csak azért, hogy adjanak a látszatra, de hát tévedtem. Minden nap úgy jártam be, hogy bármikor bármi történhet.
Szerinted az Orbán által bejelentett nagy szeptemberi átalakítások a médiát fogják érinteni, és annak előszele ez a Hír Tv-s játszma?
A média szerintem már régebben átrendeződött. Amit Orbán bejelentett az az alkotmányozást fogja jelenteni, ami további centralizációt hoz majd, meg a kulturális intézmények begyalulását; a művelődési házak után könyvkiadás, könyvkereskedelem, a színházak jönnek. Tehát intézményekre fognak vadászni, ez ugyanis valójában nem kultúrharc, mert kulturális tartalma nincs.
Csepeli György szerint a kultúra begyalulása nem fog sikerülni. Mennyiben tér el a kultúra a médiától?
Annyiban, hogy azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy az emberek mit olvasnak, vagy, hogy az író mit ír, a festő mit fest. Egyébként a média bedarálása is korlátos lesz, mert megjelent a közösségi tér. A szuverén alkotó művészt különben nehezebb korlátozni, mint a napi fizetésért dolgozó médiamunkást. Ezzel nem akarom leminősíteni az újságírókat, de itt azért megélhetésről van szó. A kultúra ennél szabadabb, az alkotói szabadság mindet felül tud írni.
Te elveszítettél most valamit a szabadságodból?
Nem. Szabadabb lettem.
Nyomás volt rajtad?
Figyelj ide: egy csomó emberért felelős vagyok, akik ott dolgoztak, dolgoznak. Őrült nyomás volt rajtam, részben a lelket tartani bennük, részben eljutni odáig, hogy a munkatársak egy jelentős része munkát kapjon, azokra gondolok, akiknél, ez a munka nem elvi kérdés. Nekem nagyon sok energiámat emésztette fel – és erről többé nem is akarok beszélni -, hogy próbáljak reális képet festeni, ugyanakkor a reményt is ébren tartani. Most senki másért nem vagyok felelős, csak önmagamért.
Ez azt is jelenti, hogy te próbáltál nyomást gyakorolni Simicska Lajosra, hogy legalább a televízió megmaradjon, hogy ezeknek az embereknek legyen munkájuk?
Nem. Kategorikus nem. Én nem is beszéltem vele, csak a választások előtt váltottunk utoljára szót.
Pedig sokan mondják, hogy a kiegyezés Orbán és Simicska között már megtörténhetett tavaly decemberben, amikor az autópálya pénzt kifizették Simicskának, elfogadva a bírósági ítéletet, pedig még lehetett volna fellebbezni. Te ennek semmilyen nyomát nem érezted?
Nem. És az az igazság, az, hogy többen mit mondanak, amikor az emberek alulinformáltak, ezért aztán össze-vissza kombinálnak, nem különösebben számít. Ráadásul ez a hatalom szeretné eltolni magától a média bedarálásának felelősségét. A kollegák, meg a közösség torkán is azt akarja letolni, hogy a Simicska a felelős azért, ami itt történt. Pedig ő sose mondta azt, hogy ez az idők végezetéig így lesz. Aki ott dolgozott nála, az tudta, hogy ennek egyszer akár vége is lehet, aki pedig újonnan jött, annak is tudnia kellett, hogy akár vége is lehet a közös munkának.
Mindenki gondolhatott ilyet, de olyat is, hogy Simicska van olyan gazdag, hogy egy választási vereség is belefér neki a büdzséjébe, és tovább fogja vinni ezt a szabad hangot.
Figyelj: az egész kibaszott közvélemény azt hitte, hogy a Lajos itten atombombázni fog, miközben ezerszer elmondtuk, hogy nincsen semmiféle atombomba, ráadásul atombombákkal nem lehet választásokat nyerni. Ha én azzal foglalkoznék, hogy ki mit mondott, akkor már lementem volna Duna-partra és főbe lövöm magam.
De hiszen az egész műsorod arról szól, hogy ki mit mond…
De nem a hülyeségekről.
Akár a hülyeségekről is.
Nem. Ezekről a kérdésekről, amelyeket te most is szóba hoztál, beszéltem egyszer, vagy kétszer. Elmondtam, hogy ne atombombákat várjunk, hanem politikai versenyben kell győznünk. azt is elmondtam, hogy egyáltalán milyen atombombákat kellene itt ledobálni, mi az, amit nem tudunk erről a rendszerről? Mi az, amit nem tudunk?
Hogy meddig lesz.
Nem hogy azt nem tudjuk meddig lesz, azt nem tudom, hogy én meddig leszek. Miről beszélsz? Hát addig lesz, ameddig lesz. Majd utóbb megmondom.
Akkor veled mi lesz?
Most kifújom magam, megiszom egy rozéfröccsöt. És beletanulok ebbe a posztmodernbe és egy saját közéleti brandet kiépíteni. Vagyis egy fórumot teremteni arra, hogy mondhassam, amíg ebben fizikailag nem akadályoznak meg. Két-három hét múlva elindulok ezzel.
HírTV: Az utolsó órák – folyamatosan frissítve!
15:29. Már délelőtt kiderült, hogy Kálmán Olga és Csintalan Sándor távozik a Hír TV-től. Ám nem csak ők kerültek lapátra: ugyancsak menesztették Nagy Zoltán hírigazgatót, valamint Tarr Péter, Bodacz Balázs, Zimon András György Zsombor, Lampé Ágnes is otthagyja a Hír TV-t,
15:10 Csintalan: Még a végén hőst csinálnak belőlem
Miután felmondtam, ki is rúgtak, így 200 százalékosan végeztem a HírTv-vel – mondta el Független Hírügynökségnek Csintalan Sándor, aki szerdán délelőtt még – elvileg – a Szabadfogás című műsora felvételére ment be korábbi munkahelyére. Az úgynevezett állománygyűlésre meg sem hívták, így még annak előtte úgy döntött, felmond, mint erről több sajtóorgánumnak nyilatkozott is. Azt követően, hogy az állítólag három perces „értekezleten” a HírTv új tuljadonosa bejelentette, a továbbiakban kik lesznek a csatorna vezetői, Csintalan Sándort is behívták és elé tették a felmondó levelet, amit ő alá is írt.
– Nem vagyok boldog, hiszen szerettem azt, amit csináltam. De nem ért meglepetés az április. 8-i választási eredmény után, számítottam rá, hogy ütni-vágni fognak, ahol lehet. Nem vagyok boldog azért sem, mert nem vagyok egyedül, akinek politikai okok miatt most megint a túlélésért kell küzdenie. – Még a végén hőst csinálnak belőlem… Több fordulatot megértem már az életemben, 64 éves vagyok, és megint újra kezdem. A korábbiakhoz képest a mai helyzet szerencsére szofisztikáltabb, teljesen szabadnak érzem magam. A közösségi térből továbbra sem nem fogok eltűnni, valószínűleg indítok egy erős, személyes hangú fórumot. Bár a közéletben most nagy az apátia, ha néhányan követnek, az is számít. A prédikátoroknak ez a sorsuk.
12: 22. A Független Hírügynökség információi szerint az ATV-nek az az álláspontja, hogy nem kommentálja a Hír TV-nél történteket. Tartják magukat a gentleman agreementhez, azaz, ha a Hír TV közleményt ad ki az ügyben, azt feltehetőleg közölni fogják.
Az ATV délutáni, Fórum című betelefonálós műsorában a nézők bizonyára szóba hozzák a Hír TV-nél történteket, ám a műsorvezető a fentieknek megfelelően nem fogja kommentálni a véleményeket.
12:04. Csintalan Sándor Kálmán Olgához: Aláírtad? Kálmán Olga: Igen.
12:01. Kijött Kálmán Olga, aki közölte: a felmondási időmet töltöm. A kérdésre, hogy lesz-e ma még műsor, azt válaszolta: Jó műsorokat kell csinalni. (Jelentsen ez bármit.)
11: 47. Csintalan Sándor épp most írja alá papírjait. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy felmondott, vagy kirúgták, de hamarosan elmondja nekünk, hogy mi történt.
11:14 A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy Liszkay Gábor nevét először szándékosan néhány ellenzékinek számító médiummal közölték.
11:00 Nyerges Zsolt távozott. Szóvivője azt mondta: tulajdonosként részt vesz a Hírtv munkájában, de tartalmi kérdésekbe nem szól bele. A változtatások levezénylése a vezérigazgató Répási Bálint és a főtanácsadó Liszkay Gábor dolga.
10:51 Répási Bálint az új vezérigazgató, Szikszai Péter az egyik helyettese – informál Csintalan Sándor
10:40 A Független Hírügynökség információi szerint az Echo tévések közül azok, akik a G nap után távoztak a Hír TV- ből már becsomagoltak és várják, hogy visszavegyék a médiumot.
10:35 Információink szerint Kálmán Olgának nem mondtak fel, az állománygyűlés csak erődemonstráció.
10:30 A HírTV már csak reklámokat sugároz.
Nyerges Zsolt és Liszkai Gábor, a hírek szerint már ott vannak a Hír Tv épületében, azért, hogy a hamarosan kezdődő állománygyűlésen bejelentsék a változásokat. Arról már beszámoltunk, hogy az új vezetés – Simicska Lajos után – kedden este lecserélte a portaszolgálatot, rossznyelvek szerint azért, hogy ne lehessen kivinni semmit az épületből, meg egyébként is, ahogy mondják: ezek ezt így szokták csinálni.
A Független Hírügynökség több forrásból is igyekezett tájékozódni, egybehangzó volt az az értesülés, hogy Kálmán Olga műsorát, illetve az ő szerepeltetését azonnal megszüntetik. Információnk szerint a műsorvezető már nem is készült arra, hogy ma adásba fog kerülni, bár a vendégkört a szerkesztők még leszervezték. Informátoraink szerint bár Liszkai Gábor feltűnik a Hír tv-nél, de a háttérben marad és Szikszai Péter fogja újra elfoglalni a vezérigazgatói posztot.
Vannak egyébként máris felmérések, hogy az őszi nagy médiaátrendeződés idején melyik csatornát érdemes a jobboldalnak megtartani, az Echo-t, vagy a Hír-t, az eddigi mérések azt mutatják, hogy az utóbbi változatlanul erősebb brand.
A változások áldozata lesz Csintalan Sándor is, aki szerdán délelőtt még vezette műsorát, ám ő maga is arra készül, hogy gyors ütemben megválnak tőle, de legalább is teljesíthetetlen feltételek közé szorítják.
Bréking!!! Változások várhatók a HírTV-nél! – Frissítve!
23:33 A legfrisebb hír szerint holnap már nem lesz Egyenesen – Kálmán Olga műsora
22:10 A Független Hírügynökség információi szerint holnapra állománygyűlést hívtak össze a HírTV-dolgozói részére. A dolgozók arra számítanak, hogy Tar Pétert, Csintalan Sándort, Kálmán Olgát vagy be sem engedik már a holnapi gyűlésre – a portásokat már lecserélték!!! -, vagy olyan ajánlattal állnak elő számukra, melyet biztosan nem fogadnak el.
Amennyiben friss információhoz jutunk azonnal beszámolunk róla olvasóinknak!
Hírtelen TV
„Konkrét bejelentésekkel tudok mit kezdeni, sajtóhírekkel nem” – ezt válaszolta Kálmán Olga arra a sajtóhírre, hogy Liszkay Gábor visszatér a csatornához, és ezzel a Hír TV a Fidesz és a kormány érdekkörébe kerül.
Nagyon politikusosan hangzott, amit az egyik legismertebb magyar újságíró mondott. Sajtóhírekre nem reagálunk – a kormányzati kommunikáció szokott így reagálni a nyilvánosságra került, számukra kínos értesülésekre.
Amúgy meg mi is ugyanezt válaszoltuk volna Kálmán Olga helyében. Mi mást is mondhatott volna: hivatalosan még nem közölték vele, hogy nincs tovább, teszi hát a dolgát, amíg teheti, feltehetőleg már nem sokáig.
Néhány hete még úgy tűnt, hogy a Hír TV még húzhatja egy darabig, ám mostanra felgyorsultak az események. Ezt már a múlt héten sejteni lehetett, amikor lemondott Fonyó Károly, a Hír TV elnöke. Akkor mi is írtunk a Hír TV körüli helyzetről. Sajnáltuk az ott dolgozó kollégákat, és sajnáltuk, amiért nem sajnálhatjuk őket jobban.
A legjobban persze magunkat, vagyis a nyilvánosságot sajnáljuk. Mert bármit gondoljunk is a Hír TV-ről, az biztos, hogy a közeli jövőben megtörténő áthangolása mögött nem szakmai ok, hanem a nyilvánosság további szűkítésének szándéka áll. Orbánék legszívesebben bezárnák és sóval hintenék be a helyét, hiszen, nincs rá igazán szükségük. Annyi médiájuk van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni, egy újabb televíziós csatorna csak viszi a pénzt. Mely pénzből amúgy szintén van számolatlanul, a magyar adófizetők nagyvonalúsága ugyanis párját ritkítja, lám, a nézhetetlen és ezért nem is nézett a közmédiára is milyen szépen kiperkálunk évi 80 milliárd forintot.
Jobb volna megszüntetni a Hír Tv-t, de még nem lehet: a 2015-ig a Fideszt szolgáló csatornának 2019 végéig szerződése van a kábelhálózatokkal, e megállapodás felrúgása nagyon sokba kerülne.
Megmarad tehát a Hír TV, bár hamarosan más, a kormányzat füleinek kedvesebb hangon szól, mint eddig. Kálmán Olgának és a többi valódi újságírónak nem lesz helye a Hír TV megújuló – valójában megrégülő – valóságában.
