A magyar emberek megdöbbenve tapasztalták, hogy a választás óta gyakorlatilag eltűntek a migránsok a hirdetésekből. Hiába meresztjük a szemeinket, sem újságban, sem tévében, sem az óriásplakátokon nem látjuk őket! Nem olvasunk, nem hallunk a vérszomjas hordákról, arról, hogy elözönlik Európát és Magyarországot.
Mi, rendes magyar állampolgárok, ezt nagyon nehezményezzük. Nekünk járnak a migránsok. Megszoktuk őket az elmúlt hónapokban, s hála a kormány áldozatos propagandamunkájának, szinte a személyes ismerőseinkké váltak.
Szerzett jogot egyébként sem illik elvenni a magyar embertől, mert a magyar ember ettől nagyon ideges lesz. És ha ideges, akkor fogja magát és dühbe gurul.
Ne tudják meg, milyen a magyar ember, amikor dühös.
Követeljük vissza migránsokat! Mutassák őket a tévében, az újságokban, óriásplakátokon. Futballmérkőzések szünetében, film közben, reklámokban. Mindig, mindenütt!
Félni akarunk, rettegni! És, nem utolsósorban, gyűlölni valakit.
Hogyan gyűlölködjünk, migránsok nélkül? Kiket utáljunk? Ha nincs Soros, akinek a tervét végrehajtják. Ha nincs az ENSZ, aki nem dönt, hanem Magyarország.
Gyűlölni akarunk, különben jönnek az elvonási tünetek. Remeg a kezünk, idegesek vagyunk. Az élő fába is belekötünk.
Adják vissza a migránsainkat, amíg szépen kérjük! Nem szeretnénk elfelejteni őket. Mi lesz az őcsényiekkel, ha már nem tudnak senkit sem gyűlölni? Hogyan jelentik fel Csongrádon azt a nőt, aki kendőt tett a fejére, amikor kijött a fodrásztól, hogy ne ázzon el a frizurája? A halottak napján a temetőbe látogató kömlődieket ki fogja rendőrkézre juttatni? Mit mondunk azoknak a pécsieknek, akik nem akarnak arab számokat használni?
Migránsozás nélkül hogyan nézünk majd az unokáink szemébe? Mit válaszolunk, amikor sírásra görbült szájjal azt kérdezik tőlünk: nagypapa, te már tényleg nem gyűlölsz senkit? Nagymama, mutasd meg nekem, hogyan kell utálni valakit!
Mit mondunk majd a szeretteinknek, akik már utálni sem bírnak rendesen? Bástya elvtársat már senki sem akarja migránsokkal ijesztgetni?
Amit viszont nem hagyhatunk szó nélkül, az a szó szerinti vér-lázítás. Mert ez egy újabb meggondolatlan lépés a szakadék felé. Mi lenne ugyanis, ha a románok és a szlovákok is rázendítenének egy ilyen nótára: ők is nyilván „egy vérből valónak” érzik magukat – a többieknek meg le is út, fel is út?! A figyelmes szemlélő azt is észreveheti, hogy a reklám Országháza jelképesen az ezeréves ország árnyképe fölött emelkedik – Galíciától Dalmáciáig –, ami még inkább döbbenetessé teszi az „egy vérből valók” hazafiságára való apellátát.
Van egy csodálatosan szép, lírai dala az Ismerős Arcoknak, amelyre könnyezve csápolnak a koncertlátogatók – a Nélküled. A nemzeti rock jellegzetesen magyar műfajába tartozó himnusz azt ígéri,
„Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk!”
A vérpezsdítő refrén az országgyűlési választásokon való részvétel promóciójának egyik központi csatakiáltásává „szellemült át” – de egyelőre csak a határon túli jogosultak buzdítására. Magyarországon nem használja ezt az ottani kormány, amely aláíratlanul fizeti (vagy közvetett módon finanszírozza) az egészoldalas politikai reklámokat külföldön.
Mindennek kérdéses legalitásáról már írtunk, úgyhogy most hagyjuk is azt. Ugyancsak tekintsünk el a dalsor logikátlanságától („amíg élünk s meghalunk” – hogy lehet ezt a kettőt egyszerre?), hiszen az utóbbi a művészi szabadság birodalmába tartozik. Az pedig továbbá a kultúrszociológia meg a muzikológia feladata, hogy besorolja a nemzeti rockot (konkrét esetben a fehér szuprematista zene kategóriájába, ami viszont a neofasizmus mélyebb rétegeinek egyike).
A vérre való hivatkozás egy választási kampány keretében azonban már kőkemény politika, s így annak szabályai alapján kell megítélni. Talán éppen ezért nem használják ezt a magyar kormánypropagandisták saját hazájukban, mert ott azért lenne ehhez néhány szava a tarka ellenzéknek, a józan észnek – sőt talán még a narancssárga alkotmánybíróságnak is. Viszont felmerül a kérdés, hogy ha a magyarországi magyarok „nem egy vérből valók”, akkor mi, határon túli magyarok hogyan lehetünk azok – és kivel. De ez is csak a logikát, értelmet keresőknek tűnik fel – tehát hagyjuk ezt is!
A vér voksolásra hívó szava egy aláíratlan politikai reklámon, amely a vajdasági közmédiában jelent meg.
Amit viszont nem hagyhatunk szó nélkül, az a szó szerinti vér-lázítás. Mert ez egy újabb meggondolatlan lépés a szakadék felé. Mi lenne ugyanis, ha a románok és a szlovákok is rázendítenének egy ilyen nótára: ők is nyilván „egy vérből valónak” érzik magukat – a többieknek meg le is út, fel is út?! A figyelmes szemlélő azt is észreveheti, hogy a reklám Országháza jelképesen az ezeréves ország árnyképe fölött emelkedik – Galíciától Dalmáciáig –, ami még inkább döbbenetessé teszi az „egy vérből valók” hazafiságára való apellációt.
De a feltételesség helyett felhozhatunk nagyon is valós példákat: az egész délszláv háború abból fakadt, hogy a szerb, horvát stb. nacionalisták is törzsenként „egy vérből valónak” érezték magukat – aminek a kikényszerítéséért semmi sem volt drága, az emberélet különösen nem.
Manapság, amikor a neofasizmus terjedésével egyre kevesebbet tanulhatnak a fiatalok a fasizmus meg a nemzetiszocializmus először „vérvédő”, majd „vérlázító”, végül pedig a világot vértengerbe merítő katasztrófájáról, és ahelyett „ismerős arcok” Wass Albert-féle elméletekre alapozott nemzetirockkal bódítják őket, akkor egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni az effajta – még oly naiv és primitív – szavazóverbuválás mellett.
A náci Blut und Boden-elmélet (Vér és Rög) is egy határon túli (Argentínában született) német birodalmi falugazda mezőgazdaságfejlesztési programjából (Hermann Reischle: Reichsbauernführer Darré, der Kämpfer für Blut und Boden, eine Lebensbeschreibung. Berlin, 1933) indult ki – hogy Endlösungot erőltető világháborúvá durvuljon, amelyben Magyarország, másodszor is a rossz oldalon kitartva végleg elveszítette ezeréves területeit. Nem jó nekünk a vér és a rög bódítása! Álljunk egyszer végre az értelem oldalára – pontosan azért, hogy a tisztességes, szabad nemzetekkel együtt – nem pedig ellenük – ünnepelhessük saját nemzeti lényegünket, kultúránkat. A vérre való hivatkozás nélkül.
Íme még egy nagyon közeli példa arra, hogyan válik halott röggé a vér – többszörös áttétellel, a nemzeti propagandisták fondorlatain, valamint a vér bódító szavára ugrani kész forrófejű követők primitivizmusán keresztül.
Az Élő Segélytől a halálba taszításig
Volt egyszer egy Queen nevű rockbanda, amely a Wembley-stadionban 1985-ben megtartott világhírű Live Aid jótékonysági koncerten aratott sikert a One Vision című dalával, az etiópiai éhezők megsegítését és a világ népeinek egységét hirdetve:
„One flesh one bone,
One true religion,
One voice one hope,
One real decision,
Wowowowo gimme one vision”
Két évre rá a szlovén Laibach német átköltésben adta elő ugyanazt a dalt (Geburt einer Nation, Egy nemzet születése), az alábbi, vérlázítónak tűnő sorokkal, amelyekről azóta sem dőlt el, hogy a szlovén nacionalizmus – és a jugoszláv polgárháború – előszele voltak-e, vagy a neofasizmus iróniába csomagolt elutasítása:
Ein Fleisch, ein Blut,
ein wahrer Glaube.
Ein Ruf, ein Traum,
ein starker Wille
Gibt mir ein Leitbild.
De mindegy is: a lényeg az, hogy érdemes csínján bánni a vér szavával és tisztességes politikai kampányban nem használni azt. Mert a kedvenc nemzetirock-bandák nem próféták, ők sem tudhatják előre, milyen ismeretlen arcok jelennek meg később a kerítésnél – amit az Ismerős Arcok 2012-ben még minden erővel bontani akart:
„Nálam a fejsze, de ölni azt nem fogok
Kerítést bontok, szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!
A fejem tiszta, a céljaim pontosak
Nem lehet semmi, mi ennél most fontosabb
Szégyenkezni a múltért már nem fogok
Kerítést bontok, szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!”
A szabadságot nem a vérlázító lózungok (és az azok mentén kipattanó Endlösungok) hozzák, hanem a józan ész, a higgadt mérlegelés, az együttműködés tudománya és művészete – végső soron az embert ember farkasává tévő kerítések bontása. Ne szavazzunk a vérre, szavazzunk az épelméjűségre!
Az angol és a német dalrészlet hevenyészett fordítása:
Tájékoztató felhívás – ezzel a címmel jelent meg egy kétoldalas fizetett politikai hirdetés a Magyar Szó napilapban, azonban nem tudni, hogy ki áll a felhívás mögött, ugyanis a szervezet, amelynek „az aktivistái segíteni fognak Önnek”, hogy érvényes szavazatot adjon le az április 8-ai, magyarországi országgyűlési választáson nem nevezte meg magát a hirdetésben.
„A vajdasági magyar választópolgárok levélszavazás útján vehetnek részt a magyarországi parlamenti választáson. Ehhez nem kell egyebet tennie, mint a szavazólapon ikszelni az Ön által kiválasztott párta, majd a szavazólapot betenni a fehér borítékba és leragasztani – így lesz titkos a szavazata. Azonban nagyon fontos, hogy a szavazata érvényes is legyen! A szavazat akkor érvényes, ha az adatlap pontosan van kitöltve. Ebben aktivistáink segíteni fognak Önnek!” – olvasható a Magyar Szó 8. oldalán, ahol még a következő mondatok is helyet kaptak:
Levele érkezett – ha felbontotta – beikszelte – kitöltötte – ami a magyarok közös ügye, azt megtette
Ikszelj!
Mert egy vérből valók vagyunk!
Ne bízzuk a szavazatunkat másra, számítsunk egymásra!
Ez van a 8. oldalon, míg a 9. oldalon a következő, zseniális, a Mira Marković, Slobodan Milošević felesége által vezetett, azóta megszűnt, Jugoszláv Baloldal (JUL) nevet viselő párt szlogenjére (JUL je kul, A JUL az kúl)) emlékeztető mottó szerepel.
Azt, hogy az aktivisták, honnan tudják, kiket kell majd felkeresniük, kik lesznek azok, akik nem tudják segítség nélkül kitölteni az adatlapot, amelyet a szöveg szerint ők majd be is gyűjtenek, nem derül ki a fizetett politikai hirdetésből.
Nagyon valószínű, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség áll a kezdeményezés mögött, ugyanis a párthoz köthető blogra felkerült a Magyar Szó 9. oldalán látható hirdetés felső része. Sőt a VMSZ honlapjára is kikerült, mint ahogy a párt által finanszírozott minden médiumra is.
Ha már ilyen jól eljátszadozott az ismeretlen szerző a szavakkal, akkor szerintem nyugodtan odatehette volna:
Ikszelj, mert magyarnak lenni kúl
határon innen és túl,
ott, ahol a kurta farkú malac túr,
és ahol a koalíciós partner az egyedüli úr.
FRISSÍTÉS: A cikk megjelenése után néhányan jelezték, hogy a Magyar Szóban megjelent hirdetés Törökkanizsán óriásplakát formájában díszíti a környezetet.
2016 júniusa óta a kormányhoz igen közeli Lokál váltotta a Metropolt az utcákon és az aluljárókban. Az ingyenes lap jól teljesít, ami elsősorban annak köszönhető, hogy dőlnek hozzá az állami hirdetések. Most azonban nem biztos, hogy a tulajdonos megdicséri őket.
A napokban ugyanis érdekes szövegű hirdetés jelent meg a Habony Árpádhoz köthető újságban.
„Magyar bírói testületekbe keresünk főállású bírókat, akik képesek a lojális munkavégzésre, irányított csapatmunkára, kreatív jogértelmezésre. Jogi végzettség hiánya nem akadály.”
A hirdetők mindemellett feltételként szabták a nemzeti konzultációban való részvételt és a 2010 után szerzett közhivatali tapasztalatokat, de
kizáró ok az önálló gondolkodáson alapuló igazságérzet
és a 2010 előtt vállalt közhivatali tisztség.
Magára valamit is adó, a szakmáját alapfokon ismerő és kissé figyelmes hirdetésszervező persze azonnal gyanakodni kezdett volna, kiszúrja, hogy itt valami nagyon bűzlik, és átvágás minősített esetének fennforgásával állunk szemben.
A Lokálnál azonban a jelek szerint olyan hirdetésszervezők dolgoznak, akik csak nemrég kezdték a szakmát, és annyira fiatalok, hogy minden mesét elhisznek. Persze, az sem kizárt, hogy nem a szakmai tudás hiányzik a Lokálnál, hanem úgy gondolták, hogy igaza volt a néhai Vespasianus római császárnak, aki a római utcai vécék megadóztatását azzal indokolta, hogy a pénznek nincs szaga.
A különös hirdetést amúgy az Együtt adta fel, arról nincs hír, hogy kaptak-e valami kedvezményt.
Csaknem két éve engedély nélkül és ingyen használja a fővárosi villanyoszlopok reklámhelyeit Garancsi István cége, a közgyűlés ezt ma legalizálta. Az előterjesztést ismertető hvg.hu arra utal, hogy a Simicska Lajos társaságát váltó ESMA biztos befutó lehet a pályázaton.
A Fővárosi Közgyűlés ma legalizálta azt a törvénytelen állapotot, amelyben
a Budapest villanyoszlopain lévő reklámtáblákat 2015 decembere óta engedély nélkül és ingyen használja
a magát Orbán Viktor „kötélbarátjának” nevező Garancsi István reklámcége, az ESMA – ez derült ki a hvg.hu írásából.
Ezek azok a reklámok, amelyeket
öt éve balesetveszélyre hivatkozva parancsoltak le a villanyoszlopokról.
Az ESMA akkor spanyol érdekeltségű cég volt, legnagyobb versenytársa a Simicska-cégeknek. 2015 tavasza, az úgynevezett G-nap után azonban a kormány „felismerte”, hogy a közlekedésbiztonságra nincsenek hatással a hirdetések, a közúti balesetek száma éppenhogy növekedett a tilalom óta, erre hivatkozva három éve nyáron feloldották a tilalmat, majd decemberben létrehozták „a tájékozódást segítő jelzést megjelenítő reklámcélú eszköz” kategóriáját. A tilalomba belerokkant ESMA-t időközben felvásárolta Garancsi.
Ezt a tájékozódást segítő reklámot egyszerűsített eljárással és
mindössze oszloponkénti 100 forint plusz áfa napi elhelyezési díj fejében lehet kitenni.
(Az előterjesztés szerint tízezres nagyságrendű oszlopmennyiségről van szó.)
A két kormánypárti főpolgármester-helyettes jegyezte előterjesztésből kiderül, hogy 2015 júliusától az ESMA „rendes” reklámokat, decembertől a mai napig pedig a „tájékozódást segítő” oszlophirdetéseket helyezett ki
anélkül, hogy ehhez a tulajdonostól engedélyt kapott volna, és pénzt se fizetett: se a kihelyezésért, se bírságot vagy kötbért.
A lap nem kapott választ arra, hogy mekkora elmaradt díjról van szó, és hogyan fordulhatott elő, hogy csaknem három évig törvénytelenül helyeztek ki reklámokat.
A most kiírandó pályázat előtt az ESMA-nak elszámolást kell végeznie a fővárossal. Az öt évre szóló tenderen a kiírás szerint a legmagasabb ajánlati ár nyerhet, de a hvg.hu forrásai szerint a döntő mégis „a műszaki és technikai feltételeknek megfelelő pályázó” kitétel lesz, mert
az ESMA lényegében egyeduralkodó az oszlopreklámok piacán.
A Fővárosi Közgyűlés meg is szavazta, hogy támogatja „a közvilágítási oszlopok reklámcélú hasznosítását nyilvános pályázat útján”. 18-an szavaztak igen-nel, öten nem-mel, négyen pedig tartózkodtak.
Ugyanakkor egyhangúan támogatták a DK-s Gy. Németh Erzsébet módosító javaslatát, amellyel felkérték Tarlós István főpolgármestert, hogy vizsgáltassa meg: miért nem fizetett az ESMA 2015 végétől; kit terhel a mulasztásért, a főváros és cégei bevételeinek elmaradásáért a felelősség.
Rejtélyes politikai hirdetés-felhívás jelent meg utcai plakátként Budapesten.
A HVG által talált oszlophirdetésen fehér alapon fekete betűkkel csak annyi olvasható:
A nép nem betiltható, de a kormány leváltható.
A plakáton nem találni semmilyen megjelölést arról, hogy ki fizethetett érte, holott törvény szerint politikai hirdetéseknél fel kell tüntetni, ki a megrendelő. Annyi tudható, hogy az oszlop Simicska Lajos Mahir kft.-jének tulajdona. Egy másik olvasó szerint nem csak a Zsigmond téren bukkantak fel ilyen plakátok, hanem például a Múzeum körúton is.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A vér voksolásra hívó szava egy aláíratlan politikai reklámon, amely a vajdasági közmédiában jelent meg.
A napokban ugyanis érdekes szövegű hirdetés jelent meg a Habony Árpádhoz köthető újságban.
