İstanbul escort bayan sivas escort samsun escort bayan sakarya escort Muğla escort Mersin escort Escort malatya Escort konya Kocaeli Escort Kayseri Escort izmir escort bayan hatay bayan escort antep Escort bayan eskişehir escort bayan erzurum escort bayan elazığ escort diyarbakır escort escort bayan Çanakkale Bursa Escort bayan Balıkesir escort aydın Escort Antalya Escort ankara bayan escort Adana Escort bayan

Kezdőlap Címkék Háború

Címke: háború

Meddig tarthat a háború a gázai övezetben?

0

Hosszú háborúra kell felkészülnünk – hangsúlyozza Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök. Az USA gyors megoldást szeretne kevés polgári áldozattal. Erről tárgyalt Blinken külügyminiszter a helyszínen sikertelenül.

Charles Brown tábornok az USA fegyveres erőinek új vezérkari főnöke óvatosságra intette Izraelt mondván

“túlságosan is nagy feladat a Hamász megsemmisítése. A Hamász vezetők levadászása sokkal reálisabb elképzelés.”

Majd megfogalmazta az amerikai hadvezetés rémálmát: ”Minél tovább tart a konfliktus a gázai övezetben annál jobban elmérgesedhet a háború, és annál nehezebb lesz egyezségre jutni.”

Irán azzal fenyegetőzik, hogy lezárja a hormuzi szorost, mely döntő fontosságú átkelőhely az olaj és földgáz export szempontjából. Ezt az Egyesült Államok mindenképp megakadályozná, de akkor szembekerülhetne Iránnal, és a Biden kormányzat ezt mindenképp kerülni kívánja.

“A palesztin hatóság akadályozza a Hamász párti tüntetéseket“

Erre hívta fel a figyelmet az izraeli hadsereg vezérkari főnöke, aki már korábban is gyakran utalt arra, hogy valamiféle egyezségre kellene jutni a mérsékelt palesztinokkal, gazdasági lehetőséget biztosítva a lakosság életszínvonalának felemelkedésére. Herzl Halevi tábornok korábban a katonai titkosszolgálatot vezette tehát nagyon is tisztában van a térség társadalmi – politikai sőt lélektani problémáival.

“A terroristák halott emberek“ – hangsúlyozta a vezérkari főnök nem sokkal a Hamász október hetediki terrortámadása után, melynek az áldozatai jórészt civilek voltak. Az ortodox Herzl Halevi tábornok, aki üres óráiban a háború előtt szívesen foglalkozott vallási- filozófiai kérdésekkel, tisztában van vele, hogy

“a háború nem oldja meg a helyzetet csak hosszabb időt biztosít egy újabb háborúig.”

A 75 éve fennálló Izrael eddig minden háborúját megnyerte, de békét sohasem sikerült kötnie a palesztinokkal, akiknek a létszáma immár nagyobb Nagy Izraelben mint a zsidóké. Izrael társadalma rendkívüli mértékben megosztott a palesztin kérdésben: az egyik fele híve a megegyezésnek, a másik viszont elutasítja azt mondván “azok mind terroristák”. Ezt a jobboldali-szélsőjobboldali tömböt vezeti Benjamin Netanjahu miniszterelnök, aki már csak azért is érdekelt egy elhúzódó háborúban, mert menetközben nem kérdezi meg senki: miért volt oly felkészületlen Izrael a Hamász terrortámadására október hetedikén? Golda Meir annak idején belebukott abba, hogy Izrael nem volt felkészülve ötven évvel ezelőtt a Jom Kippur-i háborúra. Benjamin Netanjahu számára a bukás azt is jelentheti, hogy újrakezdődhetnek a vizsgálatok a korrupciós ügyekben, és a 74 éves miniszterelnök akár börtönbe is kerülhetne.

A Palesztin hatóság átvehetné az irányítást a gázai övezetben

Erről tárgyalt a szervezet vezetőjével Blinken amerikai külügyminiszter Ramallahban. Mahmud Abbasz régóta szembeáll a Hamász-szal hiszen az iszlamista terrorista szervezet úgy szerezte meg a teljhatalmat a gázai övezetben, hogy eltette láb alól mérsékelt vetélytársait. A Hamászt az arab országok közül egyedül Katar támogatta. Az október hetediki terrortámadás után az amerikai nagykövet rábeszélte Katar emírjét, aki egyébként augusztus huszadikán Orbán Viktor vendége volt a Karmelita kolostorban, hogy “helyezze más alapokra viszonyát a Hamász-szal. A háború előtt Katar havi 30 millió dollárt utalt át a Hamásznak a közalkalmazottak fizetésére a gázai övezetben. Katar, amely már 1996-ban elismerte Izraelt, fontos szövetségese az USA-nak: itt van a legnagyobb amerikai támaszpont a térségben. Jelenleg a katari diplomácia közvetít Izrael és a Hamász között a túszok ügyében. Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad vezetője személyesen utazott Katarba, hogy felgyorsítsa a túsztárgyalásokat. Az USA javaslata az, melyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök egyelőre elutasít, hogy a túszok szabadon engedése fejében Izrael hirdessen tűzszünetet a gázai övezetben.

Precedens

Dúlnak a háborúk. Emlékszem egy régebbiről tanultakra, mikor még az nem is volt, de a német Vezér és Kancellár több minden bekebelezése után épp a Szudéta vidékre tartott igényt.

Az angol miniszterelnök négyoldalú tárgyalást javasolt, ezt Münchenben meg is tartották, ahonnan, megegyezve a Szudéta vidék Németországhoz csatolásáról, megnyugodva ment haza, hogy még a repülőtérről közölhesse Nagy Britannia népével:

Hosszú időre szóló, becsületes békét hoztam.

Dúlnak a háborúk.

A békeangyal szerepében tetszelgő Chamberlain-nél azonban volt a Parlamentben egy okosabb ember, aki azt mondta neki: „Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút.” Elég hamar kiderült, hogy Churchill-nek van igaza.

A helyzet feltűnően hasonlít arra, mikor Putyin annektálta a Krím félszigetet, és ennek nem lett különösebb hatása a nagyvilágban. Ez az a helyzet, amelyben egy igazi agresszor vérszemet kap. „Ha ezt megtehetem következmények nélkül, akkor nyilván azt is”, gondolja magában, és lecsap. Churchill megmondta volna, hogy ez lesz, ha megéri a 148. születésnapját. De nem érte meg. Így aztán megkaptuk a háborút.

Meglepő módon van egy olyan miniszterelnök Európában, aki igazat ad Putyinnak. Sőt, nem csak igazat, hanem ha rajta múlna, területet is, pedig az agresszor etetése tilos, ahogy a fönti példákból látható. Jó, persze, az adott miniszterelnöknek pávatánc közben beszorult a lába a Kelet-Nyugat közötti résbe, és most próbál kiszabadulni. A nagyobb veszély keletről fenyegeti, az ottani vezérék ugyanis kőkemény egoisták (Orbán önmagával találkozott többszörös kiadásban), és mivel Magyarország energiaellátása nagyon nagy százalékban tőlük függ, a gazsulálási kötelezettségünk feléjük adott. Pénz nélkül ugyanis el lehet lenni (bank van dögivel, majd adnak hitelt), de fűtés és villany nélkül ma már nem. Sőt, más mód is van a pénzszerzésre: építtetünk a kínaiakkal kínai hitelből a kínaiak hasznára és használatára vasutat, akkor bejön egy nagy összeg a hazai vasútépítő  oligarcháknak, a felvett kínai hitelt az unokák majd visszafizetik, a GDP meg bármikor növelhető olyan gyárakkal, amelyeket szintén új haverjaink, a kínaiak hoznak az otthon kifejlesztett gyártmánnyal együtt, amely általában akkumulátor, és még munkás kezeket sem igényelnek, csak vizet, meg energiát. Igaz, abból sokat. Az építés befejezése után persze már nem sok hasznunk van belőle (addig is csak Mészároséknak), de az is valami. Más lehetőségünk az iparfejlesztésre nincs. Amikor azt kellett volna, az Orbán kormány zsíros megrendelésekkel a Mészárosokat fejlesztette, továbbá fenyegetéssel, törvényekkel (mikor hogy) állami tulajdonba vont dolgokat, amelyek egy részét aztán szétosztotta a haveroknak, akik nem annyira Fordok meg Edisonok, mint inkább Garancsik meg Szijj Lászlók. Ezért tartunk most ott, ahol.

Még szerencse, hogy Orbán, bár úgy néz ki, mintha Putyinnak kötelezte volna el magát, azért az EU szavazáskor az EU irányvonalát szokta követni. Az EU irányvonala a churchilli gondolatra épül: ha engedünk a pszichopata tömeggyilkosoknak, kivétel nélkül mindig megkapjuk a háborút. Ha sohasem engedünk, azaz nem teremtünk precedenst, és keményen visszavágunk egészen a győzelemig, a potenciális tömeggyilkosok a tapasztalatok alapján kockázatosnak látják majd a fegyveres kalandot, és nem fognak bele. Ez a győzelemig tartó visszavágás a feltétele annak, hogy a Földről eltűnjön a háború. Pszichopaták sajnos mindig lesznek, és a nemzetállamok is még sokáig fönnmaradnak, azaz az agresszoroknak lesz mire hivatkozniuk, hogy háborúba hívják, illetve küldjék az alattvalókat. Csak a végleges vereség állíthatja meg őket, azaz az eredmény nélküli befejezés. Amíg van a háborúnak számukra bármiféle dicsőséges vagy politikai haszna, addig folyton-folyvást háborúzni fognak – na persze nem ők, hanem a hangzatos szavakkal halálba hajszolt nemzettestvéreik. Az anyagi haszon nem érdekli őket, mert általában az egész ország az övék ott, ahol „miniszterelnökök” vagy „államelnökök”.

A normális világ tudja, hogy háborújuk célja egyrészt a területszerzés, másrészt ennek révén a dicsőség, amely az országgyarapítók jussa, és Putyinnak abból még semmi nem jutott. Hogy aztán azt hazudja, amit, az már természetes, mert az igazi indokot nem mondhatja ki! Abban lehet vita, hogy Putyin olvassa Nógrádit, vagy az hallgatja őt, de az egyértelmű, hogy a legfontosabb érvük szerint Ukrajna provokálta szegény oroszokat. Kihívóan viselkedett, villogtatta fogsorát, tán még hadonászó mozdulatokat is tett, és mindennek a tetejébe nem volt hajlandó oroszbarát, hajbókoló kormányt választani. Majd hülye lett volna – ismeri már a cárokat (Miklós, Sztálin, Putyin, satöbbi), mindent elvisznek, csak a halottakat meg a gondot hagyják itt a népnek. Ezért Ukrajna inkább a Nyugat felé orientálódott. Több sem kellett a Kreml fősivalkodóinak, akik jajjaj, itt a NATO, itt a NATO, jajjaj kiáltásokkal adták tudtára mindenkinek, hogy a fenyegetés immár elviselhetetlen, szegény oroszoknak valamit tenni kell, így aztán tisztán elővigyázatosságból megtámadtak egy semleges, nem NATO tag országot. Rögtön a fővárossal kezdték, de az nem volt valami jó ötlet.

A támadással Putyin a következőket érte el:

  • A világ elkönyvelte Oroszországot, mint agresszort, amely egy, a XXI. században szinte már elképzelhetetlen tömeggyilkosságot indított el (az összes háború az). Mostantól kezdve minden szempontból megbízhatatlannak fogják tartani, hiszen sokáig hatalmon tartotta a pszichopata Putyint.
  • Putyin csapatai harcban állnak. Folyamatos a veszteség mind emberben, mind technikában, ugyanakkor a háború a civil lakosságot sem kíméli. Telnek a kórházak meg a temetők.
  • Az elfoglalt rész semmiféle hasznot nem hajt Oroszországnak, létesítményei részben megsemmisültek, részben nem üzemelnek.
  • A hirtelen háborús területre került ukrajnai oroszok, akiket állítólag meg akart védeni, elvesztették normál életüket, sokan a javaikat is, és majd ha vége, Putyin ugyan aranykanállal eteti majd őket, hiszen „minden miattuk történt”, de a tragédia sokáig fogja az ottaniakat nyomasztani.
  • Félelmetes összegekbe kerül az újjáépítés. Sajnos Ukrajna részéről is.
  • A szankciók miatt Oroszország nem kap modern eszközöket ipari működéséhez, kénytelen alacsonyabb műszaki színvonalon gyártani, vagy nem gyártani.
  • Energetikai piaca Európában gyakorlatilag megszűnt, és mivel az orosz olaj és gáz kiváltása sikeres, a háború után sem fogja visszakapni.
  • A terület, amelyet egyáltalán nyerhet, talán gazdaságilag fontos, de Oroszország méreteihez és ipari teljesítményéhez képest csekély, ezért a háború az országgyarapítás dicsőségével csak nagyon halvány módon igazolható.
  • A NATO a határai mellett és közelében bővült, Finnország és Svédország belép.
  • Akárhogy végződik a háború, Ukrajna ezek után biztosan NATO tag lesz, mert a támadás bebizonyította, hogy Ukrajnának van félnivalója, nem Oroszországnak.
  • Oroszország gátlástalan, őrült vezetőjéről látszik, hogy még mindig a hidegháború korszakában él, amelynek mindenáron való, forszírozott szembenállását KGB-sként volt alkalma megtanulni.

Sokat használt az orosz népnek, az aztán mondható.

Terjednek arról szóbeszédek, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke csak akkor fogja megszavazni az Ukrajnának szánt EU segélyt, ha az ország megkapja a neki ítélt EU-s pénz legalább egy részét. Zsarol, zsarol, hát istenem, egyrészt ilyen, másrészt csinál már itthon ennél különbeket is. Német szakértők ugyanakkor arról írnak, rendkívül kockázatos lenne, ha Brüsszel a külpolitikai cselekvőképességet a jogállam rovására állítaná helyre, mert, mint fentebb láttuk, precedenst teremteni mindig veszélyes. Más EU államokban is vannak Orbán Viktorok. Igaz, azok mind okosabb országok, mert egyiküknél sem miniszterelnök a helyi egóbajnok.

Ebből következően Magyarország csak abban reménykedhet, hogy Orbán, noha ez nem korrelál „A fekete lovag mindig győz” alapállásával, beadja a derekát, mert ha nem előbb-utóbb az EU megunja, és akkor hamar kívül találhatjuk magunkat.

Sajnos az EU-n kívüli élet egy elég mély gödör, amely a briteknél is látszik, de egy kicsi, nagymértékben export-import függő, az EU államokkal százezer kereskedelmi és ipari szállal fonódó állam esetében maga a katasztrófa. Na és, mormogja a fekete lovag, kit érdekel? Legfeljebb visszavonulok Hatvanpusztára, szerető családi körbe. Lehet győzni úgy is, a zsákmányt begyűjtve pihenni ki a fáradalmakat.

Hát ja. Már eddig is sokat használt a magyar népnek, az aztán mondható, de ez lesz rajt a korona.

Gázai övezet: több milliárd dollár kellene a gazdaság fellendítéséhez

0

Jelentést tett közzé  az UNCTAD. Az ENSZ kereskedelmi szervezete rámutat arra, hogy már a háború előtt is rossz állapotban volt a gazdaság és az infrastruktúra a gázai övezetben. A háború befejezését követően több milliárd dollárra lesz szükség a gazdaság fellendítéséhez.

45%-os a munkanélküliség a gázai övezetben – állapítja meg a UNCTAD jelentése, mely szerint a gázai övezet népessége jelenleg 2,3 millió.

“Nagyon nehéz megállapítani, hogy a gázai övezetnek mekkora gazdasági támogatásra lesz szüksége a háború után, de

az biztos, hogy több milliárd dollárról van szó”

– hangsúlyozta a jelentés egyik készítője Genfben. Richard Kozul-Wright elmondta: a gázai övezet GDP-je a háború előtt sem érte el a pandémia előtti szintet: 11,7%-kal volt kisebb mint 2019-ben. A létfontosságú támogatás összege is csökkent: 2008-ban még 2 milliárd dollár volt, tavaly már csak 500 millió. Ez utóbbi a GDP 3%-át sem éri el.

Ezek után nem csoda, hogy az UNCTAD jelentése azt állapítja meg, hogy a lakosság fele szegénységben él a gázai övezetben.

Izrael beengedte a gázai munkavállalókat

Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, amely jóval magasabb béreket biztosítottak a gázai munkavállalóknak, de Izrael korlátozta az engedélyek számát nemzetbiztonsági okból. A vizsgálat utóbb kiderítette, hogy nem volt alaptalan a gyanakvás, mert a gázai övezetből érkezett munkások közül jónéhányan a Hamász kémei voltak, akik tájékoztatták a terrorista szervezetet a kibucok működéséről. Ezeket az információkat a Hamász felhasználta október hetediki terrortámadása során – írja a Haaretz.

Az UNCTAD jelentés hangsúlyozza, hogy Izrael korlátozta a gázai övezet fejlődését, a munkaerő mindössze egy százaléka kapott munkavállalási engedélyt Izraelen belül.

Az ENSZ főtitkára erre a jelentésre hivatkozva mondta azt kedden, hogy “nem vákuumban történt a Hamász támadása”. Guterres főtitkár szerint a palesztinok évtizedes sérelmei nagy szerepet játszottak a Hamász terrorakciójában bár

“semmiképp sem indokolhatják a szörnyű cselekedeteket.”

Izrael ENSZ nagykövete tiltakozott mire szerdán Guterres főtitkár sietett közölni: “félreértették” szavait. Izrael külügyminisztere közölte: ezekután nem kíván találkozni az ENSZ főtitkárával.

Guterres ENSZ főtitkár további segélyeket sürgetett a gázai övezetnek és általában a palesztinoknak

“nehogy a konfliktus kiterjedjen más területekre is.”

Biden amerikai elnök legutóbbi sajtóértekezletén a Fehér Házban azt mondta, hogy “minden érdekelt félnek – izraelieknek, palesztinoknak, a térség államainak, a globális vezetőknek – koncentrált erőfeszítéseket kell tenniük, hogy megtaláljuk a békéhez vezető utat.”

Az USA és az EU nyomást gyakorol Kijevre: fogadja el a területért békét elvet

Patthelyzet alakult ki a fronton – így értékeli az amerikai hadvezetés az orosz – ukrán háborút, amely több mint másfél éve tart, és a hatalmas veszteségek ellenére nem hozott kézzelfogható eredményt.

Az NBC news értesülései szerint ennek az értékelésnek alapján az USA és az EU diplomatái tárgyalásokat folytatnak Zelenszkij elnök tanácsadóival egy lehetséges tűzszünetről. Ezt az ukrán elnök jelenleg ahhoz az előfeltételhez köti, hogy az orosz csapatok vonuljanak ki Ukrajna területéről, de ennek nincsen sok realitása.

Az amerikai vezérkar értékelése szerint elakadt az ukrán offenzíva miközben Ukrajna erőforrásai egyre fogyatkoznak míg Oroszországot nem gyengítették meg végzetesen a szankciók.

Washingtont különösen az aggasztja, hogy az ukrán hadseregnek elfogynak az emberei, és a sorozás mind gyakrabban vált ki ellenszenvet a lakosságból. Már tüntetések is vannak Ukrajnában emiatt. Ezért Washingtonban és Brüsszelben arra a következtetésre jutottak, hogy még az év vége előtt vagy nem sokkal utána Ukrajnának tűzszüneti tárgyalásokba kellene kezdenie Oroszországgal.

Washingtonban a nemzetbiztonsági tanács szóvivője erről így nyilatkozott:

”a tárgyalások megkezdéséről Ukrajnának kell döntenie. Az Egyesült Államok továbbra a is támogatja Ukrajna harcát a függetlenségért az orosz agresszióval szemben.”

Kész – e Putyin a tárgyalásokra?

Erről Washingtonban nem tudnak semmit sem pontosabban kétféle vélemény van: az egyik szerint az orosz elnök belátta, hogy hiba volt Ukrajna megtámadása, és meg akar egyezni csak nem Kijevvel hanem Washingtonnal. A másik vélemény szerint Putyin az időre játszik: arra számít, hogy az ukránok kifáradnak, a Nyugat támogatása pedig lankad egyrészt saját pénzügyi problémái miatt, másrészt pedig azért, mert a közel-keleti háború elvonja a figyelmet az orosz-ukrán háborúról.

Biden elnök egységes támogatási csomagot terjesztett elő, mely 50 milliárd dollárt juttatna Ukrajnának és 10 milliárdot Izraelnek, de a republikánusok közölték, hogy számukra Ukrajna támogatása nem prioritás, Izraelnek viszont többet adnának. Az Európai Unió legutóbbi csúcsértekezletén semmilyen döntés sem született arról a nagy összegű támogatásról, melyet Ursula von der Leyen ígért Ukrajnának. A Pentagon eddig 43,9 milliárd dollárt költött Ukrajna katonai támogatására. Még körülbelül 5 milliárd dollár van a kasszában, de utána kifogy a pénz az alapból.

Az USA-ban már javában zajlik a választási kampány, és a Gallup felmérése szerint egyre csökken Ukrajna támogatása a közvéleményben. A legfrissebb felmérés szerint az amerikaiak 41%-a úgy véli, hogy az Egyesült Államok túlságosan sok pénzt ad Ukrajnának. Három hónappal ezelőtt a megkérdezetteknek még csak a 24%-a nyilatkozott így.

Mit mondanak az ukrán vezetők?

Patthelyzet alakult ki a fronton – ismerte el Zaluzsnij tábornok vezérkari főnök, aki a londoni Economistnak nyilatkozott.

“Olyan ez mint az első világháború amikor hosszú ideig állóháború folyt a felek között. Épp ezért a jövőben nem lesznek nagy áttörések, egyensúly alakult ki miközben mindkét félnek hatalmas veszteségei lesznek emberekben és hadianyagban.” – mondta Ukrajna fegyveres erőinek vezérkari főnöke.

Miért nem sikerült a nagy ukrán offenzíva?

“Négy hónapnak elegendőnek kellett volna lennie arra, hogy a nyugati fegyverekkel felfegyverzett ukrán dandárok elérjék a Krím félszigetet” – hangsúlyozza Zaluzsnij tábornok, aki elmondta az Economist tudósítójának, hogy a mélységben kiépített orosz védelem megakadályozta az áttörést. Az oroszoknak hatalmas veszteségeik vannak:

“Az utóbbi hetekben több mint százezer katonát veszítettek a fronton” – mondta a vezérkari főnök. Aki elismerte, hogy “Az oroszok egy ideig még fölényben lesznek velünk szemben fegyverzetben és lőszerellátásban. Közben pedig az a helyzet, hogy mi mindent látunk, amit ők csinálnak, és ők is mindent látnak, amit mi csinálunk.”

Volodimir Zelenszkij elnök a Time magazinnak nyilatkozott, mely tavaly az év emberének választotta őt. Most elismerte, hogy ő ugyan továbbra is hisz Ukrajna győzelmében, de mind nagyobb erőfeszítésébe kerül az, hogy erről meggyőzze szövetségeseit Európában és Amerikában.

Ukrajna elnöke azzal is tisztában van, hogy a közel-keleti háború elvonja a figyelmet Ukrajnáról:

”Emberek halnak meg ott is, és ezért szükség van arra, hogy a világ segítse Izraelt.”

Közben az orosz sajtó siet párhuzamot vonni Zelenszkij és Netanjahu között, akiket úgy mutatnak be mint a “Nyugat ügynökeit.” A szovjet stílusú antiszemita propaganda felerősödött Moszkvában: Putyin arról beszél, hogy “a Nyugat egy zsidót állított Ukrajna élére.” Más oldalról meghívták a Hamász küldöttségét Moszkvába, ahol Bogdanovval, Putyin közel-keleti tanácsadójával tárgyaltak, majd csatlakozott hozzájuk az iráni külügyminiszter is.

Zaluzsnij vezérkari főnök interjújára Dmitrij Peszkov, Putyin elnök szóvivője cinikus mosollyal így reagált:

”Oroszország szisztematikusan folytatja a különleges hadműveletet Ukrajnában mindaddig amíg a kitűzött célokat el nem érjük.”

Siralomvölgy

Mint az köztudott, a vallástalanok szerint a vallások nagyrészt azért születtek, hogy segítsenek az embernek elviselni a halál gondolatát. A programozott halál tehát szerintük az evolúció találmánya, ugyanis ha mindenki állandóan életben marad, akkor megindul egy folyamat, amelynek következtében az egész faj kihal.

Jobb elpucolni az útból azokat, akik már nem vesznek részt a szükséges változásban, és csak hátráltatják az új nemzedéket, mely sikerrel tudna szembeszállni az új körülmények pusztító hatásaival. Később persze az új nemzedékek is gátló körülményekké válnak, akiknek szintén halni kell, majd megint elölről, és így tovább.  Eredmény: a faj fennmarad.

Hogy a valóságban ez történt, onnan lehet tudni, hogy az összes faj ilyen, azaz mondható, hogy a programozott halál a fajok fennmaradásának záloga.

Egyetlen olyan faj sem létezik, amelyik biztosítaná tagjainak az örök életet – persze csak sértetlenség esetén, mert agyoncsapni bármely élőt bármikor lehet, hiába nem halna meg soha, ha nem csapnánk agyon.

Nem is volt ezzel semmi baj, amíg a Földön csak öntudatlan fajok éltek, viszont mikor megjelent az ember, megjelent vele a tudatos halálfélelem. A halálfélelem ugyancsak evolúciós találmány, feltétlenül szükséges minden faj fennmaradásához, viszont az a felismerés, hogy ha minden rám leselkedő veszélyt túlélek, akkor is meg kell halnom, azaz a tapasztalatok alapján történő jövőbe látás kizárólag az ember sajátja. Ezért talált ki mindenfélét a Mennyországtól a Nirvánán keresztül a reinkarnációig, hogy ha eszébe jut az elkerülhetetlen pusztulás, legyen mibe kapaszkodni lelkileg. Ezek a kapaszkodók rendkívül jól sikerültek, a vallások hallatlanul népszerűek,

a remény ugyanis egy nagyerejű érzés, és ha az embernek mindene odalett is, reménye még mindig van. Utolsó esély, mely nem vész el soha.

Ez eddig nagyszerű, mondhatná az ember, megszülettünk az Úr jóvoltából, leéljük itt a Földön életünk, aztán ha meghalunk is, irány az Ég, ahol majd boldogan élünk tovább. Az Úrra a folyamatot tekintve szükség van, mert a Mennyországot ő kreálta és üzemelteti, akkor viszont már ugyanez kötelező neki a Földet illetően is. Aztán jön az Univerzum teremtése, hogy utána az apróságok következzenek, a növények, az állatok, végül pedig Ádám, a korona.

Lehet, hogy így volt, viszont Éva már evolúciós kreálmány a nagyobb változatosság azaz a faj jobb túlélése érdekében, vetnék közbe a nem vallásosak, de ők láthatóan dilettánsok, mert, mint tudjuk, Évát is az Úr hozta létre saját kezűleg, jelezve ezzel, hogy evolúciós kreálmány ám egy nagy fenét a hölgy!

Hát hogy nézne ki már az evolúció mint az Úr felülbírálója, a Teremtés Korrektora! Különben is az evolúció hibázott, mert szerinte elsősorban nők vagyunk (XX), és csak később lettünk részben férfiak (XY), viszont az Úr, mint férfi, ezt jobban tudta, ezért teremtett minket fordított sorrendben.

A férfit porból, a nőt meg emberből. Olyanok is.

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az Úr csak egyfajta emberpárt alkotott, azaz a későbbi változatok őse mindnek azonos. Ebből következően nem csak az evolúció, hanem az Úr akaratából is testvérek vagyunk. Mivel a különböző vallások pont ezt a testvériséget bomlasztják és szaggatják darabokra a különböző vallások szerint (vallásosak között nincsen globalista), ha az ember logikus lény lenne, azt kellene mondanunk, hogy az ilyen, az Emberiség testvéri mivolta ellen vallásos okokból prédikáló, sőt néhol fegyverrel ügyködő emberek mind pokolra kéne jussanak! Vagyis azonnal abbahagyni! De az ember nem logikus, és mint látjuk, az Úr sem az, aki ráadásul az emberi sokféleséget, azaz az egymást sokfajta okból utálhatóságot létrehozta. Ez van, tisztelt testvéreim. Utáljuk egymást, oszt jónapot.

Viszont az ígéret szerint ott élünk majd a Mennyben. Egyrészt boldogan, másrészt örökön örökké, ámen.

Jó is lenne, ám a dolog nem ennyire egyszerű. A földi életben akadnak nehézségek, és ezt valahogy meg kellett magyarázni, különben a népek a Mennyországra is csak legyintenek. Azt találták ki valakik, hogy a csapások Isten büntetései, mert nem viselkedtünk jól, azaz megszegtük a szabályokat. Ehhez kitalálták a szabályokat is, és ha az élet ennek ellenére olyasvalakit sújtott, aki jámbor, Istennek tetsző életet élt, akkor azt kellett mondani, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ettől kezdve a Mennyország már nem járandóság volt, hanem jutalom, és megjelent a büntetés is, amely nem evilági életében sújtotta a vétkest, hanem már odaát, azaz ha a szabályokat nem tartotta be, nem hogy nem jutott be a Mennybe, de száműzve lett a Pokolba. A Föld tehát nem a földi élet színtere, hanem a Nagy Próba terepe, mondhatni a Siralomvölgy, ahol csapás csapás hátán érkezik, melyeket bírni kell, és végig jól viselkedni, mert ha nem, az élet végén ott áll a fal, rajta az írás:

„Mene, mene, tekel, ufarszin”.

A vallások papjai nem álltak meg félúton. Egyre részletesebben kezdték szabályozni a mindennapi életet, egyre több mindenbe szóltak bele, és ami a legfurább, néhány ország esetében már itt a Földön kezdték büntetgetni a szabályszegőket, mondhatni Isten helyett, a munkáját mintegy megelőlegezve. Ők ugyan azt mondták, maga az Úr bízta meg őket ezzel, de sajnos nem zárható ki az egyéni érdek, így aztán gyanús a ténykedésük.

Az egyes vallások isteni parancsainak közvetítőit főleg a más vallások zavarják. A helyzet nagybani kiterjesztése (lásd vallásháborúk az ókortól napjainkig) az embertestvér gyilkosságok fő terepe, mert ilyenkor nincs idő a mérlegelésre, az ellenoldalon nullától százhúsz éves korig mindenkit egy kalap alá kell venni, amelyre az van ráírva, eretnek, és durr. A legmeglepőbb látvány, mikor a vallási vezető megáldja a testvér- egyben tömeggyilkos agresszorok fegyvereit, ezzel mutatva, hogy a leendő gyilkosságokkal már előre egyetért.

Az ellenségeskedés, sőt háború persze az azonos vallású népek között is lehetséges. Ilyenkor más hivatkozási alapra van szükség. Általában a nemzet veszi át a vallás szerepét.

A nemzet is azt jelzi, mint a vallás, én más vagyok, mint te, mások az érdekeim, és ha nem csinálod azt, amit én mondok, az a nemzeti érdekeimet sérti, akkor pedig jogom van téged jól pofán verni, de bármilyen más kellemetlenkedés is szóba jöhet, mert ezzel a “nemcsinálással” nem adtad meg nekem a kellő tiszteletet.

Ha valaki ezt a tisztán önzésből fakadó viselkedés magyarázataként nem fogadja el, azt meg tudom érteni. A nemzet kompromisszumos megoldást nem tesz lehetővé, mert akkor föladjuk nemzeti érdekünk egy részét, ami elfogadhatatlan. A nemzetállamok útja a magányosodás, minél nemzetibbek, annál inkább.

Súlyosbítja a helyzetet, ha egy ország nem csak kifejezetten nemzetállam, hanem forszírozottan a vallásra alapoz. Még rosszabb, ha a vezetés magát tünteti fel az országnak, és ő állapítja meg, hogy mikor kell megsértődnünk, és mikor nem. Normál esetben, ha az ország vezetői ilyen irányba próbálnák kormányozni az ország szekerét, akkor a nép a hasznos szövetségekből való kipottyanás, és a sok mindenkivel való állandó ellenségeskedés megakadályozása érdekében (ezek ugyanis a gazdaságra is nagyon rossz hatással vannak) az ilyen vezetést leváltja. Persze csak normál esetben, ugyanis vannak országok, amelyek népe nem. Ezekben a nép újból és újból kinyilvánítja akaratát, hogy a vezetéssel mélyen egyetért, maradjanak.

Ilyen például Gáza, ahol a HAMÁSZ a 2006-os választásokon került hatalomra, ilyen Oroszország, ahol Putyin 2003-ban, és ilyen Magyarország, ahol Orbán 2010-ben. Az első két ország ráadásul háborúban áll, mégpedig úgy, hogy mindkét esetben ő volt az agresszor. Magyarország szerencséje, hogy már régóta NATO tag, és hogy kicsi. De fegyverkezik.

Hát így élünk itt, a Siralomvölgyben, melyet mi teszünk azzá.

Közben tudjuk, hogy az ellenzék nem nemzetállamban, hanem a szövetségesekkel sokkal szorosabb és kompromisszumkészebb együttműködésben gondolkodik, miközben nem a vallási előírások szerinti, hanem az annál sokkal megengedőbb életvitelt preferálja.

Jobb félni, mint megijedni

Marina Ovszjannyikova az orosz televízió egyes csatornáján mutatott fel egy táblát, mellyel tiltakozott Putyin ukrajnai háborúja ellen nem sokkal az orosz támadás megindulása után tavaly márciusban. Azután eltűnt, majd Franciaországban bukkant fel, ahol rendszeresen tovább bírálta az orosz elnök háborúját Ukrajnában, mely szemmel láthatóan megnyerhetetlen viszont hatalmas áldozatokkal jár.

A szép szőke újságírónő párizsi otthonában rosszul lett, és hívta a mentőket. A kórházban mérgezést állapítottak meg. A kiérkező rendőröknek az orosz újságírónő azt mondta, hogy valószínűleg Putyin titkosszolgálata követte el a mérgezést. Nemrég Moszkvában egy bíróság 8 és féléves börtönbüntetésre ítélte az újságírónőt azon a címen, hogy “rágalmazta az orosz hadsereget.”

Ennek kapcsán Ovszjannyikova elmondta a sajtónak, hogy 17 éves fia, aki Oroszországban maradt, hazaárulónak tartja őt. Oroszországban tavaly hoztak egy olyan törvényt, mely szerint mindenkit maximum 15 évre börtönbe lehet csukni, ha “hamis információkat terjeszt az ukrajnai háborúról.”

Párizsban az ügyészség vizsgálatot indított az ügyben. A riporterek határok nélkül szervezet, mely segített az újságírónőnek Nyugatra szökni a lányával együtt, maximális támogatásáról biztosította Ovszjannyikovát.

Putyin nemzetközi körözési listáján szerepel a neve

Ez nem jó ómen, mert azt a titkosszolgálati ezredest, aki Londonba menekült, és ezért szerepelt a listán  polóniummal mérgezték meg, és ebbe bele is halt. Az angol orvosok sem tudták megmenteni az életét.

Az orosz titkosszolgálat egy másik híres árulója jobban járt: bár őt is és lányát is megpróbálta eltenni láb alól  a katonai hírszerzés Novicsok méreggel, de mindketten megúszták és jelenleg is a brit rendőrség védelmét élvezik. Ovszjannyikova nem állt a francia rendőrség védelme alatt, és valószínűleg nem is kerül oda, mert Macron elnök elrendelte, hogy a rendőrség minden erővel biztosítsa a zsidó intézményeket Franciaországban. Itt él Európa legnagyobb zsidó és muzulmán közössége, ezért a Hamász terrorakciója után attól lehet tartani, hogy hasonló akciók következnek be Franciaországban is.

Csecsen terrorista késes merénylete

Arras városában egy tanárt megölt és két másik személyt súlyosan megsebesített egy iszlamista késelő – jelentette a France24 portál. Allahu Akbar kiáltással vetette magát a szerencsétlen francia tanárra a csecsen terrorista, aki korábban az iskola tanulója volt. Nem biztos, hogy az akció a Hamász terrortámadáshoz köthető, mert három évvel korábban egy ugyancsak csecsen terrorista lefejezett egy tanárt Franciaországban. Azt a csecsen terroristát a francia rendőrök lelőtték.

Putyin elnök két véres hadjáratot folytatott a Csecsenföldön, ahol többezer polgári áldozata volt a hadműveleteknek. Putyin csak úgy tudta pacifikálni a területet, hogy lepaktált egy iszlamista csoport vezérével. Az idősebb Kadirovot vetélytársai felrobbantották. Most fia uralkodik Csecsenföldön, amely úgy működik mint egy iszlám állam. A különbség annyi, hogy az ifjabb Kadirov is hűséget esküdött Putyin elnöknek.

* „Már sokkal jobban érzem magam. A legtöbb vizsgálati eredmény már megjött, nem találtak mérgező anyagokat a véremben. Nincs szó mérgezésről”. Szóval a hír nem bizonyult igaznak, de ebben a világban biztonságosabb

“jobb félni, mint megijedni”.

Izrael háborúban – folyamatosan frissítjük

Összefoglaltuk a hétfő hajnalig történt fontosabb történéseket. 

  • Izraeli idő szerint hétfőn délelőtt még folytak a harcok a Hamász fegyveresei és az izraeli erők között, miután szombaton megindították az úgynevezett „Al-Aksza özönvíz” támadást Izrael ellen a Gázai övezetből, amelynek legalább 700 halottja és több mint 2150 sebesültje van..
  • A Zaka segélyszervezet szerint legalább 260 holttestet találtak egy dél-izraeli zenei fesztivál helyszínén, és legalább 100 túszt tart fogva a Hamász – jelentette be a zsidó állam.
  • Palesztin oldalon legalább 413-an meghaltak és 2300-an megsérültek az izraeli hadsereg válaszlépésének kezdete óta. Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vasárnapról hétfőre virradó éjjel folytatták a Gázai övezet bombázását azzal a céllal, hogy „jelentősen csökkentsék” a Hamász képességeit – indokolta a hadsereg.
  • Irán tagadta, hogy köze lenne az Izrael elleni támadáshoz. „Határozottan támogatjuk Palesztinát, de nem veszünk részt Palesztina válaszában, mivel azt csak maga Palesztina veszi át” – írta az iráni ENSZ-misszió. A Wall Street Journal a maga részéről, amely a Hamász és a Hezbollah magas rangú tisztviselőit idézi, azt állítja, hogy Irán jóváhagyta a Hamász izraeli földre irányuló offenzíváját, és segített a légi, szárazföldi és tengeri betörések megtervezésében.
  • Nem készült közös nyilatkozat az ENSZ Biztonsági Tanácsának vasárnap esti rendkívüli ülése után. „Számos ország elítélte a Hamász támadásait. De nyilvánvalóan nem minden ország” – sajnálkozott Robert Wood amerikai nagykövet-helyettes. „Bizonyára beazonosíthatja egyiküket anélkül, hogy bármit is mondanék” – tette hozzá, egyértelműen Oroszországra utalva.

Izrael a háborúban – folyamatosan frissítjük

  • Joe Biden „figyelmeztet minden Izraellel szemben ellenséges szereplőt, aki megpróbálja kihasználni a helyzetet”

Az amerikai elnök szombaton beszélt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. A Fehér Ház által azonnal kiadott sajtóközlemény szerint “figyelmeztet minden Izraellel szemben ellenséges szereplőt, aki megpróbálja kihasználni a helyzetet “.

Joe Biden megerősíti, hogy az Egyesült Államok „kész minden megfelelő segítséget felajánlani Izrael kormányának és népének támogatására”, és hozzáteszi:

„Soha nincs igazolás a terrorizmusra. Izraelnek joga van megvédeni magát.”

  • Ursula von der Leyen elítéli az „értelmetlen” Hamász-támadást

Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elítélte a Hamász Izrael elleni „értelmetlen” támadását. „A legnagyobb határozottsággal elítélem a Hamász által Izrael ellen végrehajtott értelmetlen támadást” – jelentette ki Bordeaux-ban az elnöki reneszánsz párt aktivistái előtt. „Ez az erőszak sem nem politikai megoldás, sem nem bátorság. Ez tisztán terrorizmus. Az Európai Unió Izrael mellett áll” – tette hozzá.

Korábban már „egyértelműen elítélte a Hamász terroristái által Izrael ellen elkövetett támadást. Ez a terrorizmus a maga legaljasabb formájában. Izraelnek joga van megvédeni magát az ilyen szörnyű támadások ellen ” – írta X-en (Twitteren).

  • Az ENSZ vezetője „diplomáciai erőfeszítésekre” szólítja fel a nemzetközi közösséget a „tüzvész terjedésének elkerülésére”

Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára szombaton arra sürgette a nemzetközi közösséget, hogy tegyen „diplomáciai erőfeszítéseket az Izrael és a Hamász közötti tűzeset kiszélesedésének elkerülésére”.

Sajtóközlemény szerint „a leghatározottabban elítéli a Hamasz ma reggeli támadását a Gázai övezethez és Közép-Izraelhez közeli izraeli városok ellen”, és kijelenti, hogy „mélyen aggódik a polgári lakosság miatt, és a legnagyobb önmérsékletre szólít fel”.

  • „Az Egyesült Államok egyértelműen elítéli a Hamász terroristáinak Izrael elleni szörnyű támadásait, beleértve a civileket is”

Az amerikai elnököt nemzetbiztonsági tanácsadói “beszámolták” az Izrael elleni “borzalmas Hamász terrortámadásról”, és továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet – áll a Fehér Ház rövid közleményében.

„Az Egyesült Államok egyértelműen elítéli a Hamász terroristáinak Izrael, köztük civilek elleni szörnyű támadásait” – jelentette ki Antony Blinken amerikai külügyminiszter sajtóközleményében.

  • Az izraeli hadsereg megerősítette, hogy a Hamász izraeli civileket és katonákat tart túszul Gázában

Az AP hírügynökség szerint az izraeli hadsereg megerősítette, hogy a Hamász tagjai izraeli civileket és katonákat tartanak túszul Gázában. A hadsereg nem közölte, hány túszt fogtak el, és nem közölt további részleteket, de elfogásuk a konfliktus jelentős eszkalációját jelzi.

A Hamász szombat délelőtti Izrael elleni nagyszabású támadásában fegyveres szárnyának ismeretlen számú katonája áttörte Izrael erősen megerősített elválasztó gátját, és megrohanta az ország déli részén fekvő izraeli közösségeket.

Oroszország még 2025-ben is háborúzni akar

Elhúzódó háborúra készül Sojgu orosz hadügyminiszter, és erről tanúskodik az a költségvetés, melyet pénteken terjesztenek elő az orosz parlamentben. A hivatalos adatok szerint 68%-kal nő jövőre a katonai költségvetés. 

Moszkvában régi szokás, hogy a hadikiadások egy részét elbújtatják: a szovjet időkben a középgépipari minisztérium irányította a hadiipart. Amióta Putyin megtámadta Ukrajnát, a szakértők kétkedve fogadják a moszkvai statisztikai adatokat, de így is megdöbbentő a 68%-os emelés hiszen már idén sem költenek keveset katonai célokra Moszkvában.

106 milliárd eurónak megfelelő rubelt költ jövőre Oroszország katonai célokra, de ezenkívül lesznek bevallottan titkos hadikiadások is. Már csak azért is, mert a háború menetét senki sem tudja megjósolni.

“Hibrid háborúban állunk, melyet ránk kényszerítettek. Emiatt magas katonai kiadások váltak szükségessé”

– jelentette ki Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov.

A katonai kiadások a költségvetés csaknem egyharmadát jelentik

Hihetetlen mértékben megterheli a költségvetést a háború: a katonai kiadások éppúgy 30%-ot jelentenek mint az egészségügy, az oktatás, a szociális hálózat és a környezetvédelem. Jövőre választásokat rendeznek Oroszországban, és ilyenkor Putyin növelni szokta a jóléti kiadásokat, de most erre nem telik Oroszországban. Épp ezért a központi propaganda nemigen beszél arról, hogy a katonai költségvetés miatt minden valószínűség szerint életszínvonal csökkenés várható Oroszországban.

Persze nagyon sok függ attól, hogy Oroszország fő export cikkeinek az ára hogy alakul a világpiacon: a legtöbb pénzt, a kőolaj, a földgáz és az élelmiszer kivitele hozza az államkincstárnak. Moszkva Szaúd Arábiával együtt csökkenti kőolaj kitermelését, hogy ily módon növelje az árat, amely közelíti a 100 dollárt hordónként. Ez biztosítja az ukrajnai háború fedezetét elsősorban Oroszországban.

És Ukrajnában?

A hivatalos adatok nagyon hasonlóak: a költségvetés 34%-át viszi el a háború, de Ukrajna GDP-je még Magyarországét sem éri el.

Oroszország GDP-je körülbelül 2000 milliárd dollár, Ukrajna esetében ez ennek tizede!

“Az oroszok saját erőforrásaikból háborúznak, mi azonban nyugati segítségből”

– foglalta össze a helyzetet Kirillo Budanov tábornok, a titkosszolgálat főnöke, aki Washingtonba is elkísérte Zelenszkij elnököt.

Az USA finanszírozza a hadsereget Ukrajnában, az Európai Unió pedig elsősorban a civil szférára koncentrál – ez a munkamegosztás alakult ki a NATO-ban. Jelenleg mind Washingtonban mind az európai fővárosok döntő többségében az a hivatalos álláspont, hogy a függetlenségért küzdő Ukrajnának meg kell kapnia minden segítséget, hogy hatékonyan tudjon védekezni az orosz agresszió ellen.

Másképp látja ezt Orbán Viktor, aki szokásos pénteki rádió beszélgetésében ezt mondta:

”Ez nem a mi háborúnk, ez egy szláv testvér háború két ország között bár az kétségtelen, hogy egyik megtámadta a másikat.”

A magyar kormány lokalizálná a háborút, a Nyugat viszont globalizálná azt – fejtegette a magyar miniszterelnök, aki többé kevésbé nyíltan arra utalt, hogy Ukrajnának el kellene fogadnia a területért békét elvet. Pénteken Ukrajna esetleges uniós tagságáról is beszélt a  mondván: “kérdés, hogy szabad-e egy olyan országról tárgyalni a tagságról, mely háborúban áll méghozzá területi háborúban amikor azt sem tudjuk, hogy mekkora a területe hiszen a háború még mindig tart.”

Orosz békevágy: “Ukrajna vagy kapitulál vagy megszűnik mint állam!”

Az orosz képviselőház  elnöke szerint “Ukrajna vagy kapitulál vagy megszűnik mint állam!” A Nyugat elveszítette a háborút, amelyet Oroszország ellen vív – állítja Vjacseszlav Vologyin a Duma elnöke.

“Ukrajna 2014 óta elveszítette lakosságának több mint a felét” – fejtegette az orosz politikai élet egyik vezetője. Mi történt 2014-ben? Akkor nyúlta le a Krím félszigetet Putyin elnök azt követően, hogy Kijevben megbukott az oroszbarát kormányzat. A Krím félszigeten, ahol tatár kánok uralkodtak amíg a cári csapatok nem foglalták azt el, sohasem volt ukrán többség. 1954-ig Oroszországhoz tartozott, de akkor Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió vezetője átadta Ukrajnának, mert szüksége volt a kijevi vezetők támogatására a moszkvai hatalmi harcokban. Ukrajna határait egyébként Sztálin jelölte ki, aki korábban a Szovjetunió nemzetiségi népbiztosa volt. A szovjet diktátor arra törekedett, hogy ne legyenek nemzetállamok a hatalmas birodalmon belül, mert azok veszélyeztethetnék a moszkvai központ hatalmát.

Végül is a Szovjetunió mégiscsak emiatt bukott meg elsősorban 1991-ben amikor Ukrajna népességének több mint 90%-a a függetlenségre szavazott. Köztük sok orosz is, aki nem kért a moszkvai irányításból, amely nem sok jót hozott Ukrajnának. Az elmúlt 32 évben Ukrajna GDP-je nem nőtt hanem csökkent, ma már kisebb mint Magyarországé. Sem az oroszbarát sem a nyugatbarát kormányzat nem volt képes az életszínvonal emelésére. Emiatt tömeges volt a kivándorlás már a háború előtt is. 1991-ben Ukrajna lakossága 52 millió volt, ma ennek körülbelül a fele!

Vologyinnak nem ez az első szélsőséges kijelentése, mert korábban visszakövetelte az Egyesült Államoktól Alaszkát, amely a XIX-ik században Oroszország része volt Új Grúzia néven. Az orosz cár eladta Alaszkát az Egyesült Államoknak éppúgy mint Napóleon császár Louisianat.

Kinek dolgozik az idő?

Mindkét fél óriási veszteségeket szenved el a fronton, de Oroszország tartalékai jóval nagyobbak. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország – elsősorban nyersanyag exportja révén – növelni tudta GDP-jét. Gajdar miniszterelnök a Szovjetunió felbomlása idején úgy vélte, hogy a nyersanyag export Oroszországot fellendíti míg a többi egykori szovjet tagállam lelendül, mert nincsenek nyersanyagai, gazdasága pedig versenyképtelen. Az Ukrajnára nézve mindenképp igaznak bizonyult.

A balti államok – mindenfajta nyersanyag nélkül – sikeres gazdasági modellt alakítottak ki, és az Európai Unió északi tagállamainak – Finnországnak és Svédországnak – a támogatásával versenyképessé váltak a digitális átállás eredményeképp. Oroszország
GDP-je viszont nem több mint Belgiumé és Hollandiáé együtt – vagyis szánalmasan kevés egy 140 milliós ország méreteihez képest. A háborúban Oroszország elveszíti regionális nagyhatalmi státuszát is: jól mutatja ezt a Karabahi válság amikor Moszkva képtelen volt megvédeni az örményeket az azeri támadással szemben. Örményország ezt követően Washington támogatását kérte.

“Ukrajna egy napig sem tudná magát tartani a Nyugat támogatása nélkül, de az Egyesült Államokban és az Európai Unióban csökken Ukrajna támogatásának népszerűsége” – állítja az orosz Duma elnöke. Aki arról nem nyilatkozott, hogy vajon Oroszországban mennyire népszerű ez a megnyerhetetlen háború, melyet Putyin elnök úgy kezdett meg mint “háromnapos korlátozott hadműveletet”, ami immár több mint másfél éve tart, és senki se látja a végét. Közben viszont támadás érte Moszkvát is, legutóbb pedig a Krímben az orosz flotta főhadiszállásán az ukránoknak sikerült megölniük a flotta parancsnokát, Szokolov admirálist is.

Mind Moszkva, mind Kijev képtelen a kompromisszumra, a döntés minden bizonnyal Biden amerikai elnök kezében van. Ezt Zelenszkij ukrán elnök is elismerte, aki nemrég tért vissza Washingtonból Kijevbe.

Biden újraindul az elnöki székért, ezért figyelembe kell vennie, hogy Ukrajna támogatottsága csökken az Egyesült Államokban. Régi – új ellenfele, Donald Trump azzal kérkedik, hogy egy nap alatt békét teremtene Ukrajnában. Zelenszkij elnök fel is szólította az USA ex elnökét, hogy álljon elő csoda formulájával, de Trump persze nem reagált. A nagyszájú republikánus politikus nyilvánvalóan blöfföl, de kétségtelen, hogy inkább hajlana a megegyezésre Putyinnal mint Joe Biden. Így Ukrajna sorsa elsősorban az amerikai választási kampányról függ, és főként attól, hogy ki kerül a Fehér Házba?

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!