A Hamász hatalmas és szerteágazó apparátust működtet, hogy egészen kicsi koruktól kezdve rávegye a gyerekeket arra, hogy szeressék a dzsihádot, és szenteljék életüket a zsidók elleni harcnak. A mártíromságra nevelnek, a Paradicsomban nagy jutalomban részesülő végső dicsőség ígéretével.
Az indoktrinációnak (befolyásolt tanítás) a részeként – amelyet több platformon, például a Hamász óvodáiban, iskoláiban és nyári táboraiban hajtanak végre – a gyerekeket megtanítják arra, hogy a dzsihád vallási kötelesség, és hogy a mártíromság nagyobb jutalmat érdemel a hívőben a mennyben, mint bármely más cselekedet. vagy erény. Megtudják, hogy a dzsihád célja Palesztina felszabadítása a folyótól a tengerig, a zsidóktól, akiknek nincs joguk ott létezni, és felszámolni Izrael államot. A gyerekeknek közvetített üzenetek tele vannak antiszemita motívumokkal, amelyek démonizálják a zsidókat, és úgy mutatják be őket, mint a muszlimok örök ellenségeit, mint emberalatti „majmok és disznók leszármazottait”, és mint vérszomjas vadakat, akikkel nem lehetséges párbeszéd vagy megbékélés.
Ezt az indoktrinációt kiegészítik és felerősítik a szülők, különösen az anyák, akik örömüket fejezik ki gyermekeik mártíromsága miatt, és hajlandóak minden gyermeküket feláldozni az ügy érdekében.
Az ideológiai és vallási indoktrináción túl a kisgyermekek és tinédzserek intenzív katonai kiképzésben is részesülnek, felkészítve őket arra, hogy felnőttként csatlakozzanak a Hamász katonai szárnyához vagy valamelyik terrorszervezethez. Ez a képzés a Hamász iskoláiban zajlik, de különösen a szervezet hatalmas nyári táborhálózatában. A táborok, amelyeken évente több százezer résztvevő vesz részt, az „ellenállás szellemét” ápolják, és elkötelezettséget ébresztenek az Izrael elleni megalkuvás nélküli fegyveres harc iránt, miközben harci ismeretek széles skáláját is megtanítják. Sok közülük olyan terroristákról nevezték el, akik fegyveres műveleteket és öngyilkos merényleteket hajtottak végre izraeli civilek ellen. A Korán-leckék, sporttevékenységek, játékok és szórakoztatás mellett a táborok kiterjedt katonai indoktrinációt és tevékenységeket kínálnak, amelyeket gyakran a Hamász katonai szárnyának, az ‘Izz Al-Din Al-Qassam Brigádnak a tagjai hajtanak végre. Ezek a tevékenységek magukban foglalják a késekkel és lőfegyverekkel (egyes esetekben éles lőszerrel) végzett képzést; szabad kézzel végrehajtott egymás elleni küzdelmet; menet- és lábgyakorlatok, valamint alagútharcot.
A táborozók színdarabokat adnak elő harcokról és izraeli katonák fogságba ejtéséről vagy rakéták kilövéséről Izraelre. Számos tevékenység Jeruzsálem és Al-Aksa felszabadítása köré épül, vagy a terroristák megemlékezésével és dicsőítésével foglalkozik.
Az indoktrináció másik jelentős platformja a Hamász médiája. Televíziós csatornái például olyan műsorok, amelyek némelyike az óvodásoknak szól, amelyek a dzsihád és a mártíromság értékeit ültetik át, és rajzfilmeken, dalokon, verseken és bábelőadásokon keresztül dicsőítik a terroristákat. Sok műsorban, valamint a Hamász-gyűléseken és konferenciákon olyan gyerekek szerepelnek, akik megfogalmazzák a mozgalom ideológiáját.
A Hamász televíziós csatornáin sugárzott műsorok egyenruhába öltözött, álfegyverekkel felfegyverzett óvodásokat mutattak be, amint katonai támadásokat és túszejtést szimuláló színdarabokat rendeznek.
„Ez egy börtönóvoda” – mondta Szél Bernadett, miután Szabó Szabolccsal megnézték a röszkei tranzitzónát. A két független parlamenti képviselő szerint éheztetik a tranzitzónába zártakat és a szükséges egészségügyi ellátást sem kapják meg.
Szél azt mondta: 101 fő van a tranzitzónában, köztük 61 gyermek. A legkisebb pár hónapos lehetett, a legnagyobb tinédzserkorban van.
A benti állapotokról azt mondta, egy nyolcéves gyermeknek napok óta fáj a foga, gyógyszert kapott, de mivel nem minősítették sürgősnek az esetet, orvos még nem látta. „Nekem ne mondja senki, hogy ők terroristák. Ne mondja senki, hogy ezek a gyerekek bármi rosszat tettek.”
Újhelyi István a Facebookon számolt be arról, hogy a gyerekszoba ablakán át kameráznak és drónokat küldenek a lányaira. Az MSZP Európai Parlamenti képviselője bepereli a fideszes médiát.
„A fideszes médiagépezet újabb támadásai egyszerre nevetségesek és véresen komolyak. Nevetségesek, mert gyenge kampányhazugságok. Azt viszont már véresen komolyan veszem, amikor a családomat, gyermekeim magánéletét zaklatják puszta politikai lejáratásból. Sokat megélt politikus vagyok, de az nem fér bele semmilyen politikai csatába, amikor fideszes médialakájok a gyerekszoba ablakán át kameráznak vagy drónokat küldenek a lányaim mindennapjait rögzíteni. Ez egyszerre végtelenül gyáva és minősíthetetlen. Megtettem a szükséges jogi lépéseket, aláírtam az ügyvédi megbízást. A hazudozók és a zaklatók is felelni fognak. Én pedig maradok a fideszes rezsim kérlelhetetlen ellenfele, hiába próbálkoznak.”
Narancs riadó van a kormánymédiában, minden energiát a pajzsokra koncentrálnak, a hídon a parancsnok gondterhelten sétál fel-alá: Novák Katalin, az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkára interjút adott. Nehéz percek ezek a Birodalmi Flottánál, óriási zavar támad az Erőben és Vader nagyúr is ilyenkor szokott admirálisokat fojtogatni.
Pedig hát Novák államtitkár empatikus, nőiesen lágy személye nélkül nem is tudom, mihez kezdenénk. Csak tippelni merném, hogy esetleges hiányát netán észre sem vennénk, esetleg néhány lőtéri kutya szólamlana fel a Holdhoz váratlan eltűnése esetén, de ebben sem vagyok halálosan bizonyos. Sokat tesz ő az ifjúságért, még többet a családokért, ha még tetszenek emlékezni, tavaly novemberben ő vetette volt fel, hogy egyedülálló hölgyeknek ne lehessen gyermekük, és ha lehet, csináljanak vissza minden válást is, mert ez roppant üdvös lenne.
„Az, hogy valaki azt gondolja egyedülállóként, hogy neki joga van ahhoz, anélkül, hogy lenne párja, neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról megközelítve megfosztja a gyermeket attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen.”
Sajátos megközelítés, meg kell mondanunk, de úgy tűnik, a hölgy politikai reputációján fikarcnyit sem rontott. Persze, az összes magyar válás érvénytelenítése okozna némely jogi diszharmóniát, különös tekintettel a lépés után meglepő gyakorisággal felmerülő többnejűségre és többférjűségre, érzelmi szempontból sem hinném, hogy bárki elfogadná, miszerint vissza kell mennie esetleg már meggyűlölt volt házastársához, de Novák Katalint ez nem érdekli, ő nem emberekkel, hanem tömegekkel dolgozik.
Ez lehet a kulcsa minapi nyilatkozatának is
A Magyar Hírlapnak adott interjúban érdekesen fejezi ki együttérzését azzal a már nem kevés emberrel, akik nem értenek egyet pártunkkal és kormányunkkal. Hát lássuk, mit mond.
„A jelenlegi parlamenti ellenzék színvonala minden eddiginél alacsonyabb. Soha nem volt ennyire destruktív és silány. Nehéz lehet azoknak, akik valamiért nem tudják támogatni a kormánypártokat, mert úgy látom, egyik ellenzéki párt sem kínál számukra valós alternatívát. Gondoljon bele, hogy ez azt jelentené, hogy azok közül kellene valakiknek vezetni ezt az országot, akik most valóságshow-t játszanak az utcán, színészkednek és provokálnak, és méltatlan módon viselkednek. Az a benyomásom, hogy nem is a magyar embereknek akarnak üzenni, hanem a külföldi médiának. A színházukhoz a nemzetközi sajtó hálás közönség.”
Azt értem, édes hölgy, hogy fáj önnek, nagyon fáj, miszerint a nemzetközi sajtó nem az ön küszöbén tolong, egymást félretaszigálva, virággal és bonbonnal a kezében, interjúért esdekelve, de elárulok egy titkot: nem is fog. A sajtónak, főleg a nemzetközinek farkastörvényei vannak, melyek szerint ha valaki egy kicsit sem érdekes, akkor azzal a valakivel egy kicsit sem foglalkozunk. Majd, ha bukfencet hány január közepén a Baross téren, fürdőruhában, és utána átugrál pár tüzes karikán, akkor: de akkor is csak a színes hírek közé kerülhet be, nem a politikai rovatba. Ez egy igen-igen kemény világ, dear.
Novák Katalin egy másik, párhuzamos világban él
Hogy mégis, miért foglalkozom most az ön felkent államtitkári személyével? Nos azért, mert rájöttem: ön egy másik, párhuzamos világban él. És ezért nem érti, mi történik ebben a miénkben. Hogyan jut át minden áldott nap sérülés nélkül az Einstein-Rosen hídon, közkeletűbb nevén a féregjáraton? Fogalmam sincs, ez eddig csak filmsorozatokban sikerült, de a NASA vagyont fizetne önnek a titokért.
Hölgyem, ön azt tételezi fel nyilatkozata alapján, miszerint „azok, akik valamiért nem tudják támogatni a kormánypártokat” rajonganak a mostani ellenzékért és annak minden képviselőjéért. Az egy dolog, hogy ki miként látja az MTVA székházában lezajlott eseményeket, ön például „valóságshow”-nak, én kissé árnyaltabban tekintek rájuk, de az kétségbevonhatatlan, miszerint ön újból a klasszikus fideszes fegyvert kapta elő: a formális logikát.
Azt mondja: lám, milyenek „ezek”, szaladgálnak (persze, ha egyszer a maguk emberei kergetik őket, nem csatacirkálók, hogy bevárják a gorillákat), és lám, „ezek” kéne képviseljék a népet?
Asszonyom: vagy ezek, vagy mások, speciel ez a kérdés még kidolgozásra vár. Az alapvető problémát nem az ellenzéki politikusok iránti rajongás okozza, ön elmaradt még 2014-ben, bár akkor sem beszélhettünk kultuszról velük kapcsolatban (vagy, ha mégis, azt inkább hívnám kicsiny szektának). Az önökkel elégedetlenek egyre növekvő tömege nem azt akarja feltétlenül, hogy „ezek” vezessék.
Hanem azt akarja, egyre inkább és egyre harsányabban, hogy maguk ne.
Az önök szakértelméről és valóságismeretéről eleget mondanak a hírek Gulyás Gergely sértegetésétől a CÖF levelén át, melyet a már visszavonult Judith Sargentinihez címeztek egészen Kásler emberminiszter korábbi terápiás tízparancsolatáig. Elég rápillantani a sajtójuk bármelyik címlapjára, elég belenézni, belehallgatni a közmédiába, hogy az ember meggyőződjön róla: maguk teljesen és tökéletesen alkalmatlanok az ország vezetésére, annak okából, hogy egyik felük gügye idióta, másik felük hétpróbás, hazug gazember. Azt már önre bíznám – hiszen udvariasság is van a világon – a két lehetőség közül hova sorolja felkent személyét és munkatársait.
Tehát: ne üljünk fel a fideszes formállogikának, amely már annyi rossz döntésbe hajszolta Magyarország népét.
Nem arról van szó, hogy vagy ők kormányozzanak, vagy a mostani ellenzék. Az majd kialakul.
Nem is lenne jó, ha ennyiről lenne szó csupán.
Szó arról van – és ezért szánom azokat, akik valamiért képesek támogatni a kormánypártokat – hogy a jelenlegi vezetés semmiképpen se őrizze meg hatalmi helyzetét hosszú távon. Ha engem kérdeznének, technokrata, párton kívüli ügyvezető kormányt javasolnék, míg konszolidálódik a helyzet, de nem engem kérdeznek.
Ezt még majd meglátjuk.
De kedves Katalin, a kérdés csak a maguk párhuzamos világában hangzik úgy, hogy „vagy ők, vagy mi”.
A valós világban az a helyzet, hogy: ti semmiképp!
Örvendek, ha segíthettem eligazodni ennek a világnak a bonyolult ügyeiben.
A thaiföldi hadsereg tette közzé a Facebookon a videót arról, hogyan hozták ki a barlangból a bent rekedt 12 fiút és edzőjüket. A gyerekek karanténba kerültek.
ปฏิบัติการที่โลกต้องจดจำ……The operation the world never forgets.เราจะไม่ลืม 18 วัน ที่คนทั้งโลกผสานใจมารวมกันอยู่ที่ถ้ำหลวง-ขุนน้ำนางนอน เพื่อพานักฟุตบอล 12 คนและโค้ช ทีมหมูป่าอะคาเดมีกลับบ้านและเราจะจดจำความเสียสละ ความกล้าหาญ และจิตใจที่งดงามของ เรือโทสมาน กุนัน ตลอดไป“เราจะทำเต็มที่ เดินหน้าอย่างเดียว ไม่พบ..เราไม่เลิก”Hooyah Hooyah Hooyah
Közzétette: Thai NavySEAL – 2018. július 11., szerda
Egy másik videón a már kórházban lévő gyerekek is látszanak. Még egy hétig kell ott lenniük, de már kiderült, hogy nem kaptak el súlyosabb fertőzést.
Tagadhatatlanul bizarr és sok kérdést felvet, amikor hároméves kislányok kisminkelve és besütött hajjal vonulnak, miközben a szülők a háttérből igyekeznek rávenni őket arra, hogy mosolyogjanak a zsűriben ülő nénikre és bácsikra, de korántsem volt annyira rossz érzéseket keltő a Little Miss World Hungary gyerekszépségverseny, mint amire a műfaj amerikai példái alapján gondolna az ember. Az viszont biztos, hogy az ilyen versenyek inkább szólnak a felnőttek ambícióiról, mint a gyerekek igényeiről – legyen szó akár kislányokról, akár kisfiúkról.
Mikor az egyik tavalyi győztest, az idén a zsűriben helyet foglaló 10 éves Roxánát kérdeztem arról, hogy mi tetszik neki a versenyzésben, nem a szép ruhákat, a frizurát vagy a fotózást emlegette, hanem azt, hogy sok barátra tett szert, mióta egy éve belecsöppent ebbe a világba.
Roxána Bulgáriában már világversenyt is nyert, a Little Miss Planetet, melynek a szalagját gondosan rá is adták a zsűrizéshez. Miközben a hétfő délutáni program kezdésére vártunk, Roxána elmesélte, hogy már Londonban is járt versenyezni. Igaz, azt nem tudja, hogy ott hányadik lett, mert minden angolul volt, de kapott egy szép koronát, aminek nagyon örült – ahogy minden más ajándéknak is, amit ilyen helyeket nyerni lehet. Kiderült, hogy Roxána modellkedik is, és rengeteg fotózásra jár. Ezek általában hétvégén vannak, de volt már olyan, hogy az iskolából is hiányzott egy verseny miatt. Bevallotta, hogy nem mindig van kedve mindehhez, de azért összességében szereti a modellkedést és a szépségversenyeket. Ígéretes karrierje viszont lehet, hogy megszakad egy kis időre, hiszen hamarosan fogszabályozója lesz.
Roxánát, ahogy a verseny több más résztvevőjét is a Little Miss Hungary kitalálója, Bartalovics Ildikó fedezte fel, aki elsősorban azért szervez immár 15. éve szépségversenyeket, hogy megtalálja a legújabb tehetségeket a gyerekmodellügynökségébe. Valójában tehát a szépségversenyek szervezése csak egy része a munkájának, és magát a versenyt is egy hosszú kiválasztás és tréning előzi meg, ahol felkészítik a kisfiúkat és kislányokat erre a néhány napra. Januártól kezdve
összesen 450 gyereket néztek meg az ország különböző pontjain,
és közülük választották ki azt a 23-at, akik eljöttek a Tordasi Élményparkban rendezett döntőbe.
Mindezt úgy, hogy a felnőtteknek szóló szépségversenyekhez hasonlóan itt is nagy a konkurencia, hiszen több országos megmérettetés is létezik. Bartalovics Ildikó pont ezért volt kénytelen változtatni a verseny nevén is, mert valaki – szerinte személyes ellentétek miatt – levédette a korábban általa használt Little Miss Hungary brandet, ezért ő kénytelen volt a Little Miss World Hungary elnevezést használni idén.
Magáról a verseny menetéről elmondta, hogy ez igazából tehetségkutató is: az is nagyon fontos, hogy kinek milyen a kisugárzása, és mennyire „akarja”, élvezi a szereplést. Hangsúlyozta, hogy nem az „agyonsminkelt” amerikai vonulatot követik, külsejük pontozásakor semmilyen sminket nem viselhetnek a gyerekek, bár szerinte sokszor ők maguk ragaszkodnának hozzá.
Mindenesetre a verseny vége felé már úgy tűnt, a gyerekeket inkább vonzotta az, hogy az újdonsült barátaikkal játszanak, mint hogy kényelmetlen ruhákban járuljanak a hosszú asztalnál helyet foglaló zsűri színe elé. Az pedig sokaknál kifejezetten nehezen ment, hogy odatereljék őket a sminkeshez és a fodrászhoz, és olyan kislány is volt, akit azért hordott le az anyukája, mert leugrálta a szép haját.
Smink egyébként még a legkisebbeken, azaz a hároméves kislányokon is volt,
még ha csak szempillaspirál és pasztellszínű rúzs is, és a legtöbb szülő a besütött hajból sem engedett. Sőt, a program is azért csúszott, mert több kislánynak nem készült el időre a frizurája, és az anyukák hallani sem akartak róla, hogy akár csak a négyévesek is anélkül vonuljanak fel. Ami azért is volt furcsa, mert a verseny pontozásos szakasza addigra már rég lezárult: ottjártunkkor, az utolsó előtti napon csak az eredményhirdetés, és az azt felvezető show volt betervezve a programba. Ez utóbbi keretében újra felvonultak kisfiúk és kislányok az elvárt három öltözékben: a vadnyugati stílusú kockásing-farmer összeállításban, a magyarosnak kikiáltott kreációkban és az úgynevezett fantázia ruhákban. Ehhez témákat is megadtak a szervezők: a lányok virágok ihlette öltözékben, a fiúk matrózruhában vonultak.
Méghozzá elég egykedvűen: a legtöbben mosolytalan arccal, kötelességtudóan lépdeltek, gondosan bemutatva az előre kitalált pózolást a zsűri előtt. Bartalovics Ildikó egy kicsit mentegetőzött is ezért, elmondta, hogy
nem a legjobb passzban kaptam el a gyerekeket,
hiszen már kifáradtak a sok programban és a több napos versenyzésben. De volt olyan szülő, aki még az utolsó pillanatban is tréningezte a gyerekét. Egy anyuka arról magyarázott a hat év körüli kisfiának, hogyha nem adja elő a puszidobós-kacsintós kombót abban a stratégiai pillanatban, amikor a zsűri elé ér, nem kap ajándékot.
Erről egyébként kiderült, hogy nem igaz, hiszen a versengésből adódó esetleges rossz érzéseket azzal igyekeznek elkerülni a szervezők, hogy senki sem távozik üres kézzel. Bartalovics Ildikó elárulta, hogy több évbe telt, mire rájöttek, hogy mindenkinek kell koronát adni. „Az első tíz évben csak annyi volt, hogy első, második és harmadik, és annyira sírtak a gyerekek. Azt nagyon rossz volt látni” – mondta. Most már az a mottója, hogy a versenyről senki sem mehet el sírva, ezért ugyan vannak helyezések, de mindenki nyertesnek számít, és még a kiosztott királynői koronák is egyformák – a kisfiúk pedig kupát kapnak. Idén bébi kategóriától kezdődött a versenyzés, ami a hároméves gyerekeket jelenti, a legidősebb versenyző pedig egy 14 éves lány volt. Kiderült, hogy nemzetközi szinten sem vesznek részt nála idősebbek gyerekszépségversenyeken, és a tinik jóval kevesebben is jelentkeznek az elmúlt években.
Bartalovics Ildikó a díjátadó előtt külön hangsúlyozta a szülőknek, hogy akárhányadik helyen végez a gyermekük az adott kategóriában, mindenképpen örüljenek a sikerének, és kommunikálják azt, hogy számukra ő a legszebb.
„Ha látja a gyerek, hogy kudarcként éled meg a versenyt, sírva fog hazamenni”
– figyelmeztette a szülőket, hozzátéve, hogy ellenkező esetben viszont szívesen jön újra majd a gyerek. Minden ilyen irányú törekvés ellenére természetesen nem volt teljesen stresszmentes a díjátadó. Volt olyan kislány, akinek korántsem volt őszinte a mosolya a helyezése hallatán, illetve olyan korosztályos győztes is akadt, akiből percekig tartó sírásban tört ki – ahogy Bartalovics Ildikó fogalmazott – a meghatottság.
De helyezéstől függetlenül tényleg mindenki kapott ajándékcsomagot is, méghozzá egyformát, ami osztatlan lelkesedést aratott. A hároméves Nikolett, akinek korcsoportjában csak ketten indultak, kérésemre meg is mutatta, hogy mit rejt a rózsaszín kistáska: volt benne bizsugyűrű és fülbevaló is, illetve néhány sminknek látszó tárgy. Mikor értetlenkedve kérdeztem, hogy azok mik, hiszen versenyen kívül – meg persze úgy egyáltalán – miért kellene egy óvodáskorú gyereknek ilyesmi, Nikolett mutatta is, hogy azt bizony tényleg a szemére kell kenni. Anyukája pedig elmondta, hogy a kislánynak már nem ez az első versenye: két és fél éves korában indították először, mégpedig azért, mert szereti a „csajos” dolgokat, és királynőként viselkedni.
A lányoktól egyébként egyértelműen elvárt volt ez az úgynevezett „csajosság”, de azért fiúkra is egyre inkább gondolnak a szervezők. Mikor arról kérdeztem, hogy miben változott az elmúlt 15 évben a szépségversenyek világa, Bartalovics Ildikó elmondta, hogy egyre jobban felbátorodtak a fiús szülők is. Szerinte ez annak köszönhető, hogy
végre rájöttek, hogy „nem egy meleg fiút csinálunk a gyerekükből”.
Úgy fogalmazott, hogy a sok támadás után végre tisztázódott, hogy milyen is Magyarországon egy gyerekszépségverseny.
A fiúk közül a hat és fél éves Kevinnel próbáltam beszédbe elegyedni, bár anyukája előre figyelmeztetett, hogy elég zárkózott a kisfiú. Mint kiderült, ezért is vágtak bele a modellkedésbe és a szépségversenyekbe, meg persze azért is, mert mindenkitől azt hallották, hogy milyen szép kisfiú Kevin. Anyukája szerint jó hatással van rá a versenyzés, mert máris sokkal nyitottabb lett, ezért amíg úgy látják, hogy van kedve hozzá, addig csinálni fogják. Végül Kevin is mondott pár mondatot, és szégyenlősen el is mosolyodott, ekkor viszont az anyukája gyorsan figyelmeztette, hogy az előre megbeszéltek szerint mindezt inkább csukott szájjal tegye, hiszen még nem bújtak ki teljesen elől a fogai.
De volt olyan anyuka is, aki azért hozta el a négyéves gyerekét, mert szerinte jó szórakozás egy ilyen szépségverseny. Igaz, pár mondattal később kiderült, hogy a kislánya egyébként nem szeret szerepelni. A gyerekek amúgy, ha nem is tűntek mindig lelkesnek, és a legkisebbeknél néhány sírásra görbülő szájat is lehetett látni, összességében pozitív élményekről számoltak be a verseny és a tábor kapcsán. Azt persze nehéz megítélni, hogy mennyire a kimondott vagy kimondatlan szülői elvárásoknak feleltek meg ezek a válaszok.
Azért a sok kezdő között már rutinosnak számító 12 éves Alexa a sokadik kérdésemre elárulta, hogy eleinte nem szerette annyira a versenyeket, mert
lámpalázas volt, és attól is félt, hogy esetleg valamit rosszul csinál.
Az egyetlen olyan versenyző, aki az első pillanattól az utolsóig lelkes volt, az a hétéves Váradi Évike, aki az egész rendezvény legnagyobb sztárja lett, és egyébként is afféle gyerekcelebnek számít már. Bartalovics Ildikó is előre felhívta rá a figyelmemet, de a szülői kar is egyetértett abban, hogy nagyon tehetségesen mozog a kislány. Mikor megkérdeztem, hogy készíthetek-e róla egy fotót a gálavacsorára szánt fehér ruhájában, egyből pózba vágta magát, és csak annyit kért, hogy az anyukájának is küldjem majd át. Mint a büszke anyától és apától megtudtam, Évike nem véletlenül tűnt ki a mezőnyből: évek óta szerepel már különböző tehetségkutatókon saját koreográfiájú táncaival. Azt mondták, a kislány imádja a rá irányuló figyelmet, és a kamerák előtt érzi a legjobban magát. Gyakran megkeresik őket a kereskedelmi tévécsatornák is, Évike pedig a jövőjét is ebben a világban képzeli el: műsorvezető szeretne lenni.
A gyerekek és a szülők többségének azonban úgy tűnt, nincsenek ilyen nagyszabású tervei. Az általa legtehetségesebbnek/legszebbnek tartott gyerekeket világversenyekre is elviszi Bartalovics Ildikó, másokat pedig fotózásra vagy filmezésre bátorít. Referenciából nincs hiány: büszkén emelte ki, hogy két későbbi magyar szépségkirálynő, Koroknyai Virág és Szunai Linda is nyert korábban Little Miss Hungary-t.
Egyre többen, főleg civilek halnak meg a szíriai Kelet-Gútában. A város a felkelők kezén van, a kormánycsapatok és az őket támogató oroszok folyamatosan bombázzák.
Legalább 24 ember, köztük három gyerek meghalt, és 200 megsebesült szerdán a szíriai kormányerők újabb légi-, tüzérségi és hordóbomba-támadásaiban Kelet-Gútában – jelentette az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű szervezet, amely szerint a támadásban az oroszok is részt vettek.
Ismét lebombáztak egy kórházat is,
ez már a 13. volt, amelyet az elmúlt időszakban támadás ért. Panos Moumtzis, az ENSZ Humanitárius Ügyek Hivatalának szíriai koordinátora elfogadhatatlannak minősítette a támadásokat. Közleményében azt is írta: a civilek elleni támadásokat azonnal abba kell hagyni.
Az OSDH szerint legalább 296 civil, köztük 71 gyerek és 42 nő meghalt, 1500 ember megsebesült azóta, hogy a kormánycsapatok és szövetségeseik a múlt vasárnap óta ismét fokozták támadásaikat Kelet-Gúta ellen.
A kormányerők két hete is intenzív, többnapos támadássorozatot indítottak a város ellen, akkor is több százan meghaltak. 2013 augusztusában pedig
a kormány vegyi fegyvert, szaringázt is bevetett itt.
Az ENSZ becslései szerint mintegy 400 ezren élnek a térségben. A blokád miatt súlyos az élelmiszerhiány, és hiányos az orvosi ellátás is. A világszervezet gyerekalapjának, az UNICEF-nek a közel-keleti és észak-afrikai regionális igazgatója, Geert Cappelaere közleményében azt írta: nincsenek szavak arra, hogy kifejezzék felháborodásukat a kelet-gútai gyerekek szenvedései miatt. Azt is írta:
„Nincsenek szavak arra, hogy hány gyereket gyilkoltak meg.”
Franciaország tűzszünetre szólította fel a szembeálló feleket. Azt is bejelentették, hogy a szíriai rezsimet támogató Oroszországot és Iránt is felelőssé teszik a helyzetért. Nemrég az is kiderült, hogy az oroszok rengeteg zsoldost küldtek Szíriába.
António Guterres ENSZ-főtitkár is „valamennyi harci cselekmény azonnali felfüggesztésére” szólított fel Kelet-Gútában. A Biztonsági Tanács New York-i ülésén azt mondta: a szíriai főváros melletti területen mintegy 400 ezer ember „földi poklot” él át jelenleg. A harcok leállítása után humanitárius segítséget lehetne eljuttatni a rászorulóknak, és ki lehetne menekíteni azt a mintegy 700 embert, akiknek sürgős orvosi ellátásra lenne szüksége. „Tragédia zajlik a szemünk előtt, és nem hagyhatjuk ezek a szörnyű dolgok tovább folytatódjanak” – mondta Guterres.
A legidősebb támadó is csak 15 éves volt, amikor tavaly ősszel összevertek egy utcán élő embert.
A fiatalok október 9-én este, egy XVII. kerületi trafóháznál figyeltek fel a hajléktalanra. Egyikük – egy 15 éves fiú – felvetette társainak, hogy mivel úgy tudja, hogy a férfinál szokott lenni pénz, azt el kellene venni tőle. Ezután mind az öten odamentek a sértetthez, és azonnal
bántalmazni kezdték, miközben azt kiabálták, hogy adja át az értékeit.
A hajléktalant mind az öt fiú bántotta: volt, aki ütötte, és volt, aki rugdosta. Végül átkutatták a szatyrait, valamint a bevásárlókosarát, amiben két doboz cigit találtak. A zsákmányt elvitték, elosztották és elszívták.
A Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Részlege a fiatalkorú elkövetőkkel szemben csoportosan elkövetett rablás miatt emelt vádat. Akár öt év börtönt is kaphatnak, de a két legfiatalabb elkövetőre javítóintézeti nevelést indítványozott az ügyészség.
November 20-án az UNICEF-tagországokban a gyerekek benézhetnek a felnőttek világának kulisszái mögé, több helyen, a médiában, sportban, szórakoztatóiparban, államigazgatásban, egy időre az irányítást is átvehetik. A globális kampányhoz Magyarország is csatlakozik.
1989. november 20-án fogadták el azt a gyerekek jogait rögzítő ENSZ-egyezményt, amely többek között az élethez, a családban való nevelkedéshez, az állampolgársághoz, az oktatáshoz való jogokat biztosítja az aláíró tagállamokban élő gyerekek számára. Kiemelten azt a jogot, hogy minden gyerek megnyilatkozhasson az őt érintő kérdésekben – áll az UNICEF közleményében.
Aznap az UNICEF Magyar Bizottsága elindítja a Gyerekhang-programot, vagyis
a lehető legtöbb, felnőttek által meghatározott területen átadják az irányítást a gyerekeknek, hogy kipróbálhassák magukat akár szüleik, akár tanáraik szerepében,
és elmondhassák, mit gondolnak némely társadalmi, közéleti szerepvállaló tevékenységéről.
Ezért több állami szervezetet, magáncéget, médiumot és sportszövetséget felkértek, hogy a maguk területén egy napra tegyék lehetővé: a gyerekek lehessenek a főszereplők. Megismerhetik, hogyan zajlik például egy építkezés, milyen munkát végeznek egy boltban vagy egy bankban, hogyan kell repülőgépet vezetni vagy épp hogyan működik egy ultrahang berendezés. Arra is lehetőségük lesz, hogy kifejthessék véleményüket a látottakról és a korábban tapasztaltakról, illetve információhoz jussanak arról, hogy az élet adott területe hogyan változik éppen és mi várható az ő felnőttkorukra.
A médiában is szerepet kapnak:
több országos televízió, újság és internetes oldal von be fiatalokat a szerkesztőség munkájába november 20.-án. Az amerikai és a svéd nagykövetség különleges programot szervez, melynek során a diplomaták szerepét is ki lehet majd próbálni és megszólal majd a gyerekek hangja a Nemzeti, a Víg, a Katona József, a Radnóti és az Örkény Színházban is.
Az iskolák bevonásához az UNICEF globális központja egy speciális programot állított össze, ami játékos javaslatokat tartalmaz arra, hogyan szervezhetnek a tanárok és a diákok közösen saját iskolai eseményeket a világnapra és ezzel hogyan kapcsolódhatnak a Gyerekhang kampányhoz. A közösségi médiában is bárki csatlakozhat a szervezet közleménye szerint: a #UNICEFgyerekhang hashtag segítségével.
A kampány részeként hétvégén a Lánchidat az UNICEF kék színével világítják meg. A programról részleteiről itt lehet bővebben olvasni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.