Kezdőlap Címkék Ghána

Címke: Ghána

Külköltekezések

Kérem, ha már itt van ez a ghánai ügy, illetve nem egy van, hanem több is, akkor ezzel kapcsolatban hadd nyugtassam meg a kedves közönséget, úgy általában. Az ugyanis a helyzet, hogy amint felröppen a hír, miszerint Magyarország kormánya nagyobb összegű külföldi beruházásba kezd, felhorgad a magyar választó vére és elkezdi mélyen, keserűen gyűlölni – a célországot, annak minden polgárával együtt.

Akik azért többnyire nem tehetnek arról, hogy a mi gazembereink üzletelnek az ő gazembereikkel. Most éppen Ghána a harag tárgya, korábban Mexikó volt, azelőtt Vietnám, még azelőtt Irán, még azelőtt… nem érdemes visszamennünk a másfél-két évvel ezelőtti, földtörténeti korokba, lássuk, most mi a baj?

Első sorban az, hogy idén január harmincadikán felröppent a hír, miszerint Magyarország egy 70 millió dolláros (19,5 milliárd forintos) beruházással beszáll egy ghánai gázerőmű felépítésébe. Ezt több ghánai újság beszámolója szerint az ottani magyar nagykövet, Szabó András jelentette be. Az 1 milliárd dollárosra tervezett Bridge Power nevű, olajjal és gázzal vegyesen működő hőerőmű egy közel 200 ezer lakosú óceánparti városban, Temában épül fel. Ez a 28 milliós Ghána második legnagyobb erőműve lesz. A magyar nagykövetség közölte: a beruházást a GE magyarországi leányvállalatának turbináival szerelik fel. A követség szerint ezen kívül Magyarország több millió dollár értékben szállít majd eszközöket a projekt második szakaszához.

Vérlázító, mondja a polgár, a mi pénzünkön?

Jogilag nem, ugyanis az Eximbank közleményt adott ki az ügyben:

„A magyar állam támogatást nem nyújtott sem az exportőr sem a vevő részére. Az Eximbank természetesen minden olyan exportügyletben, amely megfelel a nemzetközi és hazai szabályozásnak szívesen megvizsgálja a hitelnyújtási lehetőséget. Az exporthitelezés segíti a magyar gazdaság növekedését, munkahelyek megtartását és létrehozását.”

Akkor nem az állam, bár az Eximbank majd – mint látni fogjuk – más hasonló ügyekben is érintett volt, egyiket-másikat még meg is mentette. No, de ha nem az állam pénze, vagyis nem a miénk, akkor nincs baj, ugye? Dehogy nincs: tegnap is hír érkezett Ghánából, most szennyvíztisztító telepet építünk!

„Magyar technológiával épül szennyvíztisztító-telep és épülhetnek készházak Ghánában. Erről Joó István, a külgazdasági és külügyminisztérium helyettes államtitkára számolt be kedden telefonon a ghánai fővárosból az MTI-nek.

A nyugat-afrikai ország második legnagyobb városában, a mintegy kétmillió lakosú Kumasiban tették le hétfőn egy 10 millió euró értékű szennyvíztisztító-komplexum alapkövét. Fekete-Afrikában ez az első vízgazdálkodási projekt, amelyet az Eximbank finanszíroz. A telepet a Pureco Kft. tervezte és építi meg. Ez jelentős siker Magyarország számára, mert a ghánai befektetők meglehetősen erős versenyben választottak végül magyar technológiát – mondta Joó István.

Az üzem több mint 100 ezer ember életminőségének javításához fog hozzájárulni 2020 közepétől, és a cég tárgyalásokat kezdett a ghánai féllel további szennyvíztisztító-telepek építéséről – tette hozzá a helyettes államtitkár.” (MTI)

Akkor ez megint nem közpénz, hanem eximbankos,

bár nem árt, ha tudjuk, hogy az Eximbank tulajdonosa száz százalékban a magyar állam – ugyanakkor üzleti alapú vállalkozás, de állami tulajdonban. A honlapja szerint:

„A Magyar Export-Import Bank Zártkörű Részvénytársaság (Eximbank) és a Magyar Exporthitel Biztosító Zártkörű Részvénytársaság (MEHIB) célja, hogy a magyar exportőrök számára hatékony finanszírozási és biztosítási konstrukciókat szolgáltasson. Az Eximbank és a MEHIB küldetése, hogy gazdaságpolitikai ösztönző eszközként támogassa a hazai exportáló vállalkozásokat, elősegítve a munkahelyek megőrzését, a foglalkoztatás növekedését és a magyar exportkapacitások bővülését. Az állami tulajdonban lévő, a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt álló Eximbank és MEHIB látják el Magyarországon az exporthitel-ügynökségi feladatokat, melyet OECD és uniós keretek szabályoznak, azzal az alapvető célkitűzéssel, hogy elősegítsék a magyar áruk és szolgáltatások külpiacokon történő értékesítését. Az integrált keretek között működő bank és biztosító a feladatát közös szervezetben és megjelenéssel, EXIM elnevezéssel végzi.”

Jogilag ez rendben van – de hol is találkoztam már a nevükkel?

Igen, a Fülöp-szigetek! Az bizony érdekes volt…

Történt pedig, még 2017 körül, hogy a magyar kormány 20 millió eurós támogatást ajánlott fel a Fülöp-szigetek kormányának a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. Ennek van némi szimbolikus jelentősége is, hiszen a Duterte-rezsim tömegmészárlásai után az áldozatok tetemeit ezekbe a vizekbe hajigálták (és hajigálják). Mi valami olyasmit gondolhattunk, hogy ez is ugyanolyan írott malaszt marad, mint azok a vízügyi szerződések, amiket korábban Indonéziával, Malajziával, Vietnámmal vagy Mongóliával kötöttünk, különösebb tekintet nélkül a Valóságnak nevezett ténykörülményekre, és arra, hogy az illető államokban van-e egyáltalán víz, valamint ha van, akkor mennyi.

Hanem Duterte komolyan vette a szerződést, tehát egyszer csak, 2017 májusában megjelent Budapesten a mezőgazdasági államtitkára, bizonyos Emmanuel Pinol, és – kérte a pénzt. Azt, ami erre fel a Külügyben kitört, nehezen nevezhetnénk másnak, mint sikítozós körberohangálásnak, hajtépéssel egybekötve. Arra hivatkoztak, hogy szó sem volt támogatásról, főleg nem államiról – „a találkozón arról esett szó, hogy az Eximbank az 510 millió eurós országlimit terhére tudna finanszírozást nyújtani többek között a cikkben is szereplő projektekhez, amennyiben azok magyar vállalatok bevonásával valósulnak meg”. Az országlimit pedig nem hitelkeret, hanem kockázati besorolás, így az ügyön csak az Eximbank veszíthet, nem ér a nevünk, káposzta a fejünk!

A diplomáciai botrány valahogy elsimult, mindenki életben maradt, pedig Pinol államtitkár esetében erre nem kötöttem volna nagyobb összegű fogadást – de azért az eset minimum pikáns.

És itt evezünk át már nem eximbankos vizekre: ott van a vietnámi rákkórház esete.

Még a Bajnai-kormány kötött 2009-ben egy megállapodást egy ötszáz ágyas onkológiai kórház építéséről az 1,2 millió lakosú Can Thoban, a Mekong deltájában. Ezt azonban segélyhitelből finanszírozták volna, amit azért vissza kell fizetni, mármint mi hiteleztünk volna Vietnámnak. Nem is kevés segélyhitelből: húszmilliárd forintra rúgott a summa. Na ezt a projektet futtatta sajátjaként 2010 után az Orbán-kormány, bár nem sok sikerrel: 2012-ben ugyan pályázatot nyert egy cég a Can Tho városában tervezett beruházás teljes körű lebonyolítására, ám a pályázatot érvénytelenítették, és ezzel az ügy évekre le is került a napirendről. A pályázat indítása körül is volt jó néhány furcsaság. A beruházás mérete és nemzetközi jelentősége ellenére kizárólag a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara internetes oldalán közöltek a tenderről egy rövid közleményt… Békés megyének bizonyára különös affinitása van a Mekong deltájához.

Ezek után Orbán Viktor miniszterelnök 2017 szeptember 25-én bejelentette, hogy Magyarország kórházat épít Vietnamban. Nem, nem egy másikat. Ugyanazt! Amit egyszer már nem építettünk meg. Hát, a Mekongnak tényleg mindegy, hogy hány kórházat nem építünk a deltájában.

Kis kórház a nagy Mekong mentében, óh, mi drága e kórházacska nékem!

Tényleg drága: húszmilliárd forint kihelyezésébe kerül, most már másodszor. Na mármost, ha hiszik, ha nem: a Nhan Dan Online beszámolója szerint ennek a kórháznak viszont már lerakták az alapkövét! Éspedig tavaly, október tizenegyedikén. Az alapkő feltételezhetően azonnal elsüllyedt, ugyanis Can Tho teljes, millió fölötti lakosságú városa cölöpökre épült, a mocsaras talaj miatt, mint egy indokínai Velence, de megvan az az alapkő, ha a dágványban elmerülve is.

Ehhez az esethez hasonlít a mexikói templomfelújítások ügye is

Ott kétmilliárd forint kihelyezése homályos. Az iráni busztenderről és a 25 megawattos atomerőművekről már nincs is terjedelmem szólni, de hát ezer és egy ilyen történet gyűlik fel az újságíró tarsolyában… Én már csak egyvalamit nem értek.

De azt nagyon nem.

Ha Budapesten elindul egy állami beruházás, akkor jó eséllyel minden tapasztaltabb ember tudja, mennyit fognak belőle elsikkasztani, mennyivel lépik túl az előirányzott keretet, és mennyit fog késni az átadás. Ahogyan azt is tudjuk, hogy egy stadion egyenlő tízmilliárd forint, ez már mértékegység, mint az ógörögöknél, csak azok távolságot mértek stadionban, mi kiadást.

De ha ezt ilyen jól tudjuk, ha látjuk, hogy ez a rezsim itthon mindent ellop, ami nincs kellőképpen lebetonozva és/vagy odahegesztve, honnan vesszük, hogy mikor átlépi a magyar határt, megszállja őket a Szentlélek és hirtelen minden vörös centet arra költenek, amit ígértek?

Nem lenne különös, meglepő és abszurd?

Dehogynem. Hihetetlen is volna.

Szóval hagyjuk csak a külföldiek elleni gyűlölködést, rendszerint nem látnak azok egy vasat sem ezekből a pénzekből, vagy maximum a tíz százalékát, azt is csak az ottani cégek, azt is csak a látszat kedvéért. És ha nagyon muszáj mutatni nekik valamit.

Tőlünk tűnik el a befektetett pénz, igen. De náluk nem jelenik meg, ne a népet utáljuk, hanem a politikusaikat. Amelyek pont úgy lopnak, mint a mieink.

A “déli nyitás” kudarca és a privát szféra sikere

Sokan a  Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter által 2015-ben meghirdetett déli nyitás kudarcának tekintették, hogy tavaly decemberben a Külgazdasági és Külügyminisztérium megszüntetett  14 afrikai, ázsiai és latin-amerikai Magyar Nemzeti Kereskedőházat (MNKH). Ugyanakkor nem mindegyik hasonló szervezet tevékenysége tekinthető kudarcnak. Itt van például a HTCC, igaz hosszú évek aprólékos munkájával mára már szép eredményeket mutathat fel Afrikában.  

 

A magyarországi ellenzéki médiumok az MNKH-hálózat bukását elsősorban anyagi okokkal magyarázták: annak ellenére, hogy 2016-ban a MNKH-k csaknem 170 milliós nyereséget termeltek,  azok után, hogy egy évvel korábban  viszont hat milliárd forintos veszteséget könyvelhettek el. Ugyanúgy felhozták, hogy viszonylag kevés eredményt mutathatnak fel, nem fizetődött ki számukra a kapcsolatépítésre fordított pénz és energia. Különösen az afrikai kontinensen, ahol többször átverték őket helyi, kétes hírnevű üzletemberek. 

Ám vannak olyan szervezetek, amelyek képesek voltak jelentős sikereket elérni Afrikában. Ezek közül kiemelkedik a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (Hungarian Trade and Cultural Center – HTCC) által működtett hálózat, amely mind a mai napig 13 képviseltet tart fenn szerte a világon. A szervezet sokrétű feladatokat lát el. A kereskedelmi, pénzügyi és jogi szolgáltatásokon kívül nagy hangsúlyt fektet a kulturális és tudományos területre, illetve a kapcsolatépítésre. Weboldala szerint a tizenháromból jelenleg hat képviseletük működik Afrikában. Ezek közül a legfontosabb HTCC-k azok, amelyek Ghánában, Marokkóban és Ugandában működnek.

a helyi viszonyokat, struktúrákat megismerve beágyazódtak a helyi gazdasági és kulturális életbe, s ez hozta meg azt a sikert, mely eredményeként ma kormányközi kapcsolatok szintjére emelkedett a privátszéra sokszor nagy anyagi ráfordításokat  is igénylő munkája.

Marokkó sok szempontból a kaput jelenti nemcsak az észak-afrikai vagy arab, hanem az egész afrikai piacra. Ennek jelentőségével a HTCC már a kezdettől fogva tisztában volt, ezért az első “Magyar Házat” itt nyitották meg 2013-ban. Azóta pedig ez számít a legaktívabbnak az összes HTCC képviselet közül. 

A magyar-marokkói  kereskedelmi volumen 191 millió euró volt, Budapest az elkövetkező években 600 millió dollárt fektet be az észak-afrikai országba. Szinte nem telik el úgy év, hogy ne érkezne Magyarországra egy népes és magas rangú marokkóiakból álló delegáció:  legutóbb 2017 októberében járt egy küldöttség, amelynek programjait és tárgyalásait a HTCC szervezte. 

Ezzel párhuzamosan Rabatban tartotta a harmadik ülését a magyar-marokkói gazdasági vegyesbizottság, amely során kulturális, kereskedelmi, mezőgazdasági, vízgazdálkodási és tudományos-kutatási együttműködésről írtak alá megállapodásokat. Segítenek a helyi és nemzetközi kiállítások megszervezésében, vagy találkozókat szerveznek a kormány prominens tagjaival. Marokkó jelentőségének megnövekedését jól szimbolizálja, hogy a tavaly két járatot indítottak az észak-afrikai országban: hetente kétszer szállít utasokat a Ryanair (Marrákes) és a WizzAir (Agadir), s ebből kifolyólag az utazási irodák idén 30 ezer magyar turistára számítanak.  

Ghána az afrikai kontinens egyik legstabilabb és legdinamikusabb országa. Accra már a hidegháború óta komoly érdeklődést tanúsított Budapest iránt, hiszen akkoriban kiemelt kapcsolatokat ápolt a keleti tömbbel. Ma Ghána egyfajta regionális központ, amely jó kiindulópontot jelent az egykori brit (Nigéria) és francia (Elefántcsontpart) gyarmatbirodalom piacai felé. 

Fotó: HTCC

Ezért is döntött a magyar kormány úgy, hogy tavaly újranyitja a ghánai nagykövetséget, és megalakítja a ghánai-magyar üzleti tanácsot, amelytől a magyar vállalatok még nagyobb sikerét várja a térségben. Nem volt kérdés, hogy a HTCC szintén nagy figyelmet szentel az arab országra. A magyar nagykövetség újra megnyitásának alkalmából 2017 márciusában egy Magyar Hét nevű eseménysorozatot szerveztek a fővárosban. Még a ghánai Miss World szépségversenyt is ők szervezték.

Az ugandai HTCC volt a harmadik képviseleti iroda, amelyet 2013 júliusában nyitottak meg. Működésükben nagy segítségükre volt az AHU, mivel ők már évekkel korábban komoly projekteket valósítottak meg az afrikai országban. Ilyen például az egészségügyi központok létesítése vagy a különböző orvosi missziók, amelyeket már 2009 óta nemcsak Ugandába, hanem más afrikai országba is küldenek, s három tucat magyar orvos és egészségügyi szakember látott el csaknem 40 000 beteget.

A HTCC a magyar Földművelésügyi Minisztériummal karöltve indított nemzetközi oktatási programot a mezőgazdasági szakemberek továbbképzésére és diákok oktatására. Egy mintafarmot üzemeltetnek Kapekében, ahol egy speciális terméket, az ún. jackfuit pálinkát állítják elő. Továbbá egy tíz hektárnyi kísérleti telepet tartanak fenn trópusi fenyőcsemeték számára. Együttműködtek a helyi biztonsági erőkkel, amikor a HTCC felkarolta az ugandai  rendőrség „Community Police” programját. Itt nemcsak anyagiakban és eszközökben (pl. pihenő mobilházakban) látták el őket, hanem megszervezték a magyarországi speciális képzéseiket is.

Kíváncsian várjuk, hogy ez az afrikai földrészért rajongó tulajdonos mennyivel viszi többre vállalkozását a befektetők paradicsomaként emlegetett földrészen.

Magyar segítséggel lendítenék fel a ghánai mezőgazdaságot

0

Szabó András nagykövet azt mondta, hogy innovációval, új technológiákkal tud segíteni hazánk a ghánai mezőgazdaságnak.

Ghána bőséges természeti erőforrással rendelkezik, ennek köszönhetően Afrika egyik vezető és gyorsan fejlődő államává lépett elő az utóbbi években. Ennek ellenére a külföldi segélyek és támogatások továbbra is fontos szerepet töltenek be a nemzetgazdaságon működésében. A bruttó hazai termék csaknem 40%-át, a foglalkoztatottaknak pedig több mint felét a mezőgazdaság adja, de az ipar több ágazatán belül is jelentős állami és külföldi beruházások történtek a gazdaság élénkítése érdekében. Ghána vonzó célpontnak számít a külföldi befektetők számára, nem csak a kiaknázható erőforrásai, de a viszonylag magas szintű stabilitás és átláthatóság miatt is. Az ország vezetésének gazdaságpolitikája prioritásként kezeli a beruházások további ösztönzését, illetve a külkereskedelem bővítését, melyet a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is támogat.
A nagykövet az első Ghánai-Magyar Mezőgazdasági Fórumon beszélt. A HPA tudósítása szerint a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ szakemberei Ghánában vizsgálják az együttműködés lehetőségét helyi kutatóközpontokkal és egyetemekkel, és külön farmerekkel is folytatnak megbeszéléseket.
Az egyik ghánai farmerszervezet elnöke azt is felvetette, hogy hozzanak létre Ghánai-Magyar Mezőgazdasági Kamarát is.
Ez lesz a következő lépés.

Utazzon velünk Ghánába!

Legalábbis képletesen, egész pontosan fogalmazva: képeken keresztül. Nézze meg galériánkat az afrikai országról!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK