Kezdőlap Címkék Gender

Címke: gender

Magyarország Hét Törvénye

Falusi Tamas
-
0
Magyarország Hét Törvénye

Olvasgatva a napisajtót az ember sokszor ütközik olyan dolgokba, melyek már szembejöttek vele párszor, de mindig csak legyintett, mondván, vannak fontosabb ügyeink is, nem érdemes szót vesztegetni meg időt pazarolni rájuk.

Ilyen például Magyarország Hét Törvénye, amely valószínűleg a Tízparancsolat meg a Hét Vezér kombinációjából született, mégpedig a miniszterelnök úr jóvoltából, hogy ha valamely filozófiai/bölcseleti terepen eltévednénk a nagy globális forgatagban, tudjuk magunkat mihez tartani. Ez jellemző a miniszterelnök úrra. Sohasem hagyja tudatlanságban népét… egy-két kivételtől eltekintve.

Ezért közli velünk a tutit péntekenként, és telente, és nyaranta, sőt ősszel meg tavasszal szintúgy, és bár néha téved, ahogy azt Bolgár György rendszeres Népszava cikkeiben olvashatjuk, de a miniszterelnöki igyekezet becsülendő dolog. Az emberek feje nem káptalan, ezért mindig informálni kell a népet, merre meddig hány méter. A tévedéseit ugyan néhányan hazugságnak mondják, de mi ne is törődjünk velük, csupa rosszakaró, hitvány alak az, a genderlobbik ócska széltolója mind. A tévedés az tévedés, és punktum! Igaz, hogy minden tévedése merő véletlenségből mellette szól és/vagy őt erősíti, ami kissé gyanússá teszi a dolgot, de magyar a magyarra nem gyanakodhat, mert mi lesz akkor a nemzettel? Ugye? Legújabb találkozásom a Törvényekkel itt történt. Németh Szilárd úr volt szíves őket összekombinálni a Trump-nak való szurkolással, és megjelentetni a megfelelő helyen, hogy ebből Urfi Péter cikket írhasson, amelyet közölt az egyik független lap. Így futottam össze velük megint.

Ahogy nézegetem a bölcselmeket, mögöttük felsejlik a miniszterelnök úr ércalakja, a nemzet védelmezője, a bátor szűzhöz hasonlító Victor de Felcsuth, akinek köszönhetjük, hogy él a magyar, s áll Buda még. Az általa alkotott héttörvényi hívószavak feszes fonálra fűzhetők, úgymint haza, őrhely, erő, megvéd, nyer, nemzet, egyedül, és villámfénnyel vésik szívünkbe ezer oldalról szorongatott helyzetünket, ahogy az a magyarokhoz minden időpillanatban illik is. Egyedül vagyunk az őrhelyen, de velünk az erő, megnyerjük a csatát, és megvédjük a nemzetet! Egyetlen feltétel, hogy a Vezér ne a Gyurcsány legyen, mert az az Európával szövetséges, kompromisszumkész, nyugodt szociáldemokrácia, amelyet ő csinált, és ő akar csinálni, egyáltalán nem passzol a mi kirobbanóan virtusos lelkivilágunkhoz.

Bezzeg a miniszterelnök úr! Ahogy ő ellenséget keres, nem keres úgy senki! És hogy talál, magától értetődik, mert a stílusából következően mindenki az, vagy előbb-utóbb azzá válik. Az ebből következő „brüsszokratikus” támadásokat a miniszterelnök úr a magyar nemzet elleni aljas fondorlatnak fogja fel, ami jogos is, hiszen a kétharmadból adódón ő maga az ország. Korlátlanul. Aki tehát őt támadja, az a nemzet lelkébe tipor, nem adva meg a kellő tiszteletet a magyaroknak, illetve hát a miniszterelnök úrnak. És különben is! Coki!

A konkrétumok:

  • „Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse.”

Tökéletesen igaz. A haza a szeretetből táplálkozik. Szeretet nélkül nincs haza, csak ország létezik sokfajta egyéni törekvéssel, közte a miniszterelnök úr törekvéseivel. Persze, hazaszeretet nélkül sokan vitatkoznának vele, mert másképp gondolják a törekvéseket, még tán le is hülyéznék szegényt (jézusmária!), de ezek az emberek nem is szeretik a hazájukat, mely haza jelenleg a miniszterelnök úr egy személyben.

Érdekesség a dologban, hogy hazaszeretetre elméletileg csak ott van szükség, ahol a külső elnyomás miatt a hazafiaknak össze kell fogni a közös cél, azaz a szabadság érdekében (lásd Petőfiék korát). Amikor nincs ilyen elnyomás, mint például most, akkor sokkal demokratikusabb az országként való működés, mint a sorba való kötelező beállás, azaz a miniszterelnök úrnak (= haza) és ténykedéseinek a mindenképpen szeretése, ha nem értek vele egyet, akkor is. Utóbbi ugyanis autokrácia.

A „haza” fogalom kihasználása a nép érzelmi megdolgozása érdekében persze pofátlan, de nagyon hasznos dolog, amint ez nálunk 14 éve látható.

  • „Minden magyar gyermek újabb őrhely.”

Ez nyilván megint a haza védelméről szól, azaz a gyermekszületések forszírozása a védelem növelésének a céljából (fixa idea: valaki mindig támad minket, de ha nem támadna, majd elintézzük, hogy támadjon). Sajnos a védelmi képességünk nem sokat változik attól, hogy 2090-ben 6,2 millióan vagy 6,6 millióan élnek majd magyarhonban, viszont egy ennél nagyobb létszám valószínűsége rendkívül csekély.

  •  „Az igazság erő nélkül keveset ér”

A miniszterelnök úr láthatóan nem bízik a békében. Szerinte csak a fizikai erőszak hoz megoldást, azaz a békés és igazságos egymás mellett élés megvalósíthatatlan, sőt ha esetleg megvalósítható lenne (lásd EU), ő maga gondoskodik róla, hogy mégse legyen az. Persze a kijelentés abból a szempontból tökéletesen érthető, hogy neki saját, különbejáratú, egészen speciális igazsága van, és ha azt akarja tűzön-vízen át érvényesíteni, előfordulhat, hogy a többiek erőt alkalmazva visszapofozzák a helyére, de legalábbis kiküldik a folyosóra kávézni. Azaz ezt a törvényt a saját rossz tapasztalataiból szűrte le.

  • „Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni”

A szabadrablás jelszava. Csoda, hogy Luxemburg még létezik, hiszen amilyen kicsi, egyik szomszédjától sem tudna semmit megvédeni. A miniszterelnök úr egyszerűen képtelen felfogni, hogy már nem a kalandozások korát éljük, és egy teljes ország a miénk lehet, mert ugyan nem tudnánk megvédeni (még Szalai-Bobrovniczky úr erőfeszítései ellenére sem), de nem is akarja tőlünk elvenni senki. Na, legfeljebb Putyin, de neki rögtön odaadnánk, ha kérné.

  •  „Minden mérkőzés addig tart, ameddig meg nem nyerjük.”

Ja. Tehát, ha valamely mérkőzésről úgy néz ki, hogy azt elvesztettünk (teszem föl, I. világháború), akkor azt nem is vesztettük el, mert még tart a meccs. Hogy mit szól ehhez

a többi ország, az minket nem érdekel. Még szerencse, hogy ezt az elvet egyelőre nem követtük, és nem vonultunk be Kárpátaljára, mondván, az ukránok most úgysem tudnak visszacsapni. A bevonulást a jövőben sem javasolnám. Pozsonyba meg Kolozsvárra se. Hiába tart még a meccs.

  •  „Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs.”

A világban szanaszét szóródott magyarokat tekintve bizony így van ez. Tán még Alaszkában is él néhány velünk azonos kultúrájú egyed (nemzési azonosságról, azaz közös ősökről az európai nemzetek esetében ma már nem beszélhetünk), de ez a „törvény” persze nem erről szól, hanem Trianonról. Ez az antalli hagyományok követése, amely követés a rendszerváltozás utáni első miniszterelnökünknek még nem hozott politikai hasznot, a mostaninak viszont igen. Antall még csak lélekben, érzésben kívánt 15 millió magyar miniszterelnöke lenni, Orbán viszont elintézte, hogy ténylegesen is az legyen, ezért osztotta ki az állampolgárságot a környező országok magyarjainak, ami 2022-ben kb. negyedmillió plusz voksot jelentett neki.

  • „Egyetlen magyar sincs egyedül.”

És ez így is van. Például Mészáros sosincs egyedül, mindig akad, aki segít neki 1 – 2 százmilliárdocskával, ha kell. Sőt még Iványi Gábor sem, akire pedig nagyon megharagudtak odafönt, mégis sok támogatója van idelent, karitatív munkáját segítve ezzel.

Az azért kicsit idegesítő, hogy ugyan valóban egyetlen magyar sincs egyedül, de hogy ki a magyar, azt ők mondják meg. Én például nem hiszem, hogy engem a magyarok közé számítanak, és ez így is van jól, mert nagyon nehezen tudnék Orbánnal egyetérteni, csak azon az alapon, hogy ő is magyar, meg én is. Az nekem valahogy kevés.

A fentiek alapján össze is lehet állítani a Legfőbb Törvényhozó jellemzését, amelynek jellegzetes állítása, hogy a miniszterelnök úr nem egy gólpasszkirály. Korántsem. Sokkal jobban szeret az önös cselezésbe belebonyolódni, és miután így elveszti a labdát, elkezd a foci helyett rugdosódni, főleg a saját csapat tagjait, ami aztán mindenkinek rossz. Leginkább a szövetségeseinknek, de még inkább nekünk. Se pénz, se posztó, se semmi. Az a Gyurcsány nevű bezzeg lepaktálna mindenkivel, és az mindenkinek jó lenne, az EU-nak is, a Sorosnak is, a magyaroknak is, mindenkinek. Kivéve a gyevi bírót, természetesen. Egyedül neki nem lenne jó, és ez látszana is rajta, ahogy ott vicsorog a folyosón a kávéautomata mellett, miközben sallerokat meg kokikat oszt a levegőnek.

Szóval ez a rossz, és az lenne a jó. Annak oka, hogy ezt a magyar nép pont fordítva tudja, és immár másfél évtizede eszerint is választ, ebben az évszázadban már nem fog kiderülni.

Jobb is így. Nehogy már mi legyünk a közröhej tárgya.

No migration

Falusi Tamas
-
0
No migration

Mint az a „Tartalék” című írásomban olvasható: „…szóval csak semmi önemésztés, mormogja a várható álmoktól visszadöbbent Great Peace Fighter, és inkább azon kezd el gondolkodni, mi lehetne a következő téma, amelyet kihasználva a hazai választók körében továbbra is népszerű lehet. Azaz a háború tartaléka. A békeharc okafogyottá válván még két téma választható (lásd: No migration, no gender, no war!).”

Hát, igen. A békeharc valóban okafogyottá vált, egyrészt felháborodás, másrészt kiröhögés miatt, hiszen mindenki tudja, amíg az egyik felet nem győzik le katonailag, azaz amíg nem szenved döntő, végleges vereséget (végleges vereséget! – nem tűzszünet ám, meg alkudozás!), addig itt még rövid fegyvernyugvás sem lesz, nemhogy béke. Amikor a legyőzetés megtörténik, a győztes összehívja a bizottságot, és elkezdi diktálni a szöveget. A vesztesnek a diktálás alatt végig kuss. Csak aláírási joga van, persze az nem jog, hanem kötelező.

A békegalambság tehát ad acta, több haszon belőle már itthon sem húzható. A két tartalék propaganda témából (migráció, gender) utóbbit a regnálók tanácsadói valószínűleg nem javasolják, mert a hazánkat egy személyben irányító, dilettáns kispolgár-középparasztnak fogalma sincs, hogy mi az, a körötte lévők meg vagy maguk sem tudják, vagy nem merik magyarázni neki, mert abból mindig baj van, ha valaki hülyének nézi a Főnököt.

Komoly begorombulás esetén a Főnök akár vissza is vághat, és beleíratja az Alaptörvénybe „Az apa férfi, az anya nő” szöveg után, hogy „X.Y. hüje. Ennek a veszélyét én sem vállalnám, ahogy nyilván a körötte nyüzsgő ikszipszilonok sem, mármint hogy ők a beírás parlamenti megszavazásától kezdve alaptörvényileg idióták. Sajnos az Alaptörvénynek megvan az a hibája, hogy korlátlan hatalom esetén (a kétharmad ilyen), azt ír bele despota amit csak akar. Ha ostobaság, ha nem. Általában az, de azzal nem törődik senki. Érdekes módon az értelmiség sem, amelynek pedig ez lenne a dolga.

Mint emlékezhetünk rá, a szülők nemileg pontos meghatározását illetően egy EU döntés verte ki a biztosítékot FIDESZ-KDNP-éknél, amely arról szólt, hogy egy már teljes jogú férfiként élő nő, ha terhes lesz (végül is előfordulhat, ha még nem operáltak át), a hivatalos férfiúsága ellenére is megkaphatja a terhes nőknek járó jogokat és támogatásokat. Hogy emiatt miért kellett a magyar Alaptörvényt átírni, azt inkább ne vizsgáljuk, mert a vizsgálatnak néhány potentát IQ-ját tekintve csúfos eredménye lesz.

Ilyenkor óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy minek az Alaptörvény, mikor ott a Biblia. Abban minden benne van. Teljesen olyan, mint a másik, hasonló vallás szentírása. Mikor a muszlim seregek elfoglalták Egyiptomot, és harcosaik elértek az Alexandriai Könyvtárhoz, I. Omár kalifa üzenetet küldött hadvezérének, Amr ibn al-Ász-nak: „Ha az ottani könyvek azt tartalmazzák, amit a Korán, akkor fölöslegesek, ha nem, akkor károsak!” Föl is gyújtották a katonák a könyvtárat annak rendje és módja szerint. Bár a sztori nem igaz, jellemző mind a keresztény, mind az iszlamista oldalra.

A fentiek alapján mondható, hogy a népszerűség szerzésre legcélszerűbb szöveg manapság a „no migration”.  Az igazság sajnos az, hogy az illegális bevándorlást tekintve Orbán több szempontból helyesen beszél. A történet:

  • 2010: „A németországi multikulturális társadalom felépítésére tett kísérletek „teljesen kudarcot vallottak” – mondta Angela Merkel kancellár. Szerinte az úgynevezett multikulti koncepció – ahol az emberek boldogan élnek egymás mellett – nem működött, és a bevándorlóknak többet kell tenniük a beilleszkedés érdekében, beleértve a német nyelv tanulását is.” Azaz Merkel 2010-ben még úgy látta, hogy a bevándorlást erősen korlátozni kell.
  • 2015: Merkel egy iskolalátogatás során találkozik egy németül tökéletesen beszélő palesztin kislánnyal, akinek elmondja, hogy nem lehet mindenkit befogadni, mire a kislány elsírja magát, mondván, hogy itt van az iskolája, itt vannak a barátai, mit fog ő csinálni, ha kitoloncolják? A riport nagy port ver fel, meghatja a németek többségét, és a migránsok számára kedvezőbbé válik a Willkommenskultur intézménye, amely jóval immár barátságosabb és segítőbb környezetet biztosít nekik a korábbinál. Német hatásra Nyugat-Európa többi országa is ebbe az irányba módosít, úgyis kell neki a munkás kéz, mert a nyugati országok saját állampolgárainak egy része már nemigen hajlandó dolgozni. A kelet-európaiak persze nem enyhítenek, ők túl szegények ahhoz, hogy a sok költséggel járó és sok időt igénylő migráns kérelmek elbírálását könnyen elviseljék.
  • 2015 után: A Nyugat-Európába érkezettektől folyamatosan pozitív hírek érkeznek haza, a fejletlenebb országokban ezért mind többen határoznak az útra kelés mellett. A migránsszállító rendszer egyre szervezettebb, a migránsok is egyre elszántabbak és harcra készek, hiszen ha valaki mindent föl- és eladott otthon, annak nincsen visszaút.

Az érkezők döntő részével az a baj, hogy pontosan ugyanúgy akar élni itt is, mint otthon élt, csak sokkal magasabb színvonalon, és bőven akadnak köztük olyanok, akik ezt az otthonélési vágyukat nem hajlandók visszaszorítani, sőt a megvalósulásért tesznek is. Ha úgy érzik, akár erőszakosan (lásd pl. burka). Ezért nem nagyon sikerül a beilleszkedés, az idegen közegben nyelvi, vallási és viselkedésbeli problémák miatt leginkább egymással kommunikálnak, megindul a gettósodás, a viszonylag rossz anyagi helyzet fokozza az elkeseredést, azzal együtt a haragot is, a harag pedig áldozatot keres. A helyzet erősen hasonlít a magyarországi romák helyzetére, amellyel évszázadok óta nem tudunk mit kezdeni. Ebből következően mi aztán tisztában vagyunk az üggyel, nem kérünk még egy zárt közösséget a nyakunkba, amelynek ráadásul nyelvi problémái is lennének. Orbán ebben az esetben tudja, hogy miről beszél. Általában nem tudja, de itt igen.

Érdekesség, hogy a kínai közösséggel semmi gondunk nincs, mert nagyon jól alkalmazkodnak, nagyon jól üzletelnek, és nem kifejezetten vallásosak. Így aztán pénzügyileg is egyenesben vannak, ami az együttélés elemi feltétele. Ugyanis ha nem, a szorult helyzetbe kerültek (és a nyugat európai bevándorló közösségekre inkább ez a jellemző) az életben maradás érdekében nem éppen jogtiszta módszerekkel próbálnak meg pénzt szerezni. A kínaiak további nagy előnye, hogy elsősorban azzal kereskednek, amit ők gyártanak, így az ottani kínai gyártó, meg az itteni kínai kereskedő jól megérti egymást. Nem is menekültként vagy bevándorlóként élnek nálunk, hanem nemzetközi vállalkozóként.

A migránshelyzet mind nehezebben kezelhető, noha a 400 milliós Európához képest elhanyagolható létszámú, de az eloszlása aránytalan. Egyre több az olyan migránsutaztató társaság, amely hatékonyan csábítja útrakelésre az erre hajlamosakat, az EU pedig ezzel kapcsolatban naponta bemutatja, miért olyan veszélyes a demokrácia. Egyik jellemzője ugyanis a döntésképtelenség (hogy az Orbán hívők még véletlenül se tudjanak megnyugodni, elárulom: a despotizmus dilettáns despotával még sokkal rosszabb eredményeket produkál, lásd például Magyarország EU-ban elfoglalt sorrendbeli helyezését, és anyagi helyzetét).

Egyetlen megoldás lehetséges a rendezésre: az EU el kell felejtse humánus hozzáállását, mert az katasztrófához vezet. A bevezetendő új szabályok értelmében az illegális EU határ átlépőket a magyar példa szerint egy adott időponttól kezdve azonnal ki kell toloncolni. Mostantól hirdetéseket kell feladni minden potenciális migránsküldő ország vezető médiatermékeiben, hogy az EU (pl.) 2025. augusztus 1-től minden illegális „bevándorlót” kérvénybeadás, vizsgálat, táboroztatás, ellátás, de főleg késedelem nélkül azonnal kitoloncol oda, ahonnan jött (ha a hajókon érkezők esetében ez szükséges, megállapodik egy észak-afrikai országgal, és fizet neki), mert az erőszakos behatolás az EU területére attól kezdve bűn. Mivel az EU nem hülye, előbb-utóbb meg fogja tenni az illegális bevándorlás ellen szükséges lépéseket. Minél tovább halasztják, annál több lesz a politikai és társadalmi kár (lásd az ultrajobboldali pártok előretörését). A kitoloncolás miatt néhány migráns rosszul fog járni, de a híreket hallva a bevándorlási folyamat aránylag hamar leáll, hiszen senki nem indul neki, ha biztosan tudja, a célját úgysem érheti el. Közben persze meg kell küzdeni a jogvédő szervezetek hadával, de ezt vállalni kell. Úgy gondolom, a bíróságokkal könnyebb a helyzet, hiszen az illegális behatolás bűncselekmény, illetve törvényileg könnyen azzá tehető.

A fenti EU intézkedések természetesen igazolják majd a magyar miniszterelnököt (ahogy az olasz miniszterelnök asszonyt is, meg még jó pár pártot és politikust Európában), de más megoldás nincs. Számítani lehet természetesen arra, hogy ezt Orbán itthon szavazatszerzésre használja fel, illetve nem számítani kell rá, hanem biztosra vehető. Ezért erősen javasolnám az ellenzéki pártoknak, hogy ebben a kérdésben maguk is minél hamarabb az orbáni álláspontra helyezkedjenek. Akkor esetleg elkerülhető az ezáltali szavazatszerzés, vagyis egy Holdról is látható vereség, mint amilyen 2022-ben történt. Érdekesség, hogy ott és akkor Orbánnak nagyon nem volt igaza, ám a szavazók jó részét mégis sikerült átvernie.

Most igaza van. Nem kell átverni senkit, azaz csak csatlakozhatunk hozzá. Egyhangúan és egyértelműen, ha kérhetem.

Orbán Viktor (ki más?)

Falusi Tamas
-
0
Orbán Viktor (ki más?)

„Amikor arról van szó, hogy mi a hagyományos családmodellt védjük, és mi támogatjuk a fiatalokat, és támogatjuk a családokat, és azt szeretnénk, ha a családi életforma minél meggyőzőbb lenne, és nem akarjuk ezt fellazítani mindenféle marháskodással. Lassan már a széket is, amin elveszek, vagy a fotelt, amin ülök, azt is el lehet venni férjül vagy feleségül, tehát köszönjük szépen, azt nem tudom, hogy az állatok mikor kerülnek sorra, tehát ennek az őrületnek itt nincsen vége, de ezt mind el akarjuk felejteni, nem akarunk benne részt venni, és semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek más mondja meg, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. Tehát nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléshez fűződő szülői jogainkat. Amikor ezt a vitát vívom, ezt a csatát harcolom, akkor nekitámaszkodok annak a népszavazásnak, ami a gender kérdéseiről volt Magyarországon.”

Mindig nagy örömmel várja az ember a pénteket. Nem csak azért, mert másnap szombat lesz, hanem mert péntek az iránymutatás napja, ilyenkor van a heti nagyinterjú, mikor országunk kicsiny hajójának követhetetlen észjárású navigátora népének tudomására hozza, mi jó, mi rossz, mi a helyes, mi a helytelen. Ebben hasonlít Besenyő Pista bácsira, habár Boborján mentora nem a rosszat, a jót, a helyeset, meg a helytelent világította meg a népnek mintegy villámfénnyel, hanem a hülyeséget. Az is fontos ám, mert ha az ember nem tudja, mi az, rengeteget képes ilyenből összehozni. Például:

„Mi ezzel nem akarunk foglalkozni, nem is értjük pontosan, mi ez, nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.”

Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul, mondja ilyenkor az ember, ám országunk nagy kormányosának eszébe sem jut, hogy ha az ember nem ért valamit, arról lehetőleg nem dumál, de népszavazást aztán végképp nem rendez, hiszen a nemtudásból kiindulva még a kérdéseket sem tudja megfogalmazni rendesen (olyanok is lettek). Az, hogy szerinte támaszkodhat a „magyar nép” véleményére, és irtózatos küzdelme közepette e gránitszilárdságú népvélemény tömbnek vetheti a hátát, a teljes szavazókorú lakosság 47,3 %-át (azaz az összes fideszest) tekintve kissé túlzás. Ráadásul ezen kérdések nem a társadalmat, hanem az azt alkotó egyéneket érintő kérdések, melyekről nagy ostobaság népszavazást kezdeményezni. Ha a kérdés például az, hogy „Akarja-e ön, hogy az üzemi ebédlőben minden nap krumplifőzelék legyen?”, akkor még a 85 %-ban azonos véleményarány sem jelenti azt, hogy mindenki így akarja, nemhogy a 47,3 %! A 100 % persze már igen, de az csak diktatúrákban szokott eredmény, ott is csak a szavazófülkék belső fegyveres felügyelete esetén. A miniszterelnök úr mégis olybá veszi, hogy a „nép” döntött úgy, legyen minden nap krumplifőzelék.

Különösen hatásos szöveg, hogy „fogalmunk sincs, mi az, de nem kérünk belőle”. A miniszterelnök úr a „nem kérünk belőle” résznél szintén az egész országra gondol, amely őt támogatja. Nem is bízza a döntést senki másra. Ő dönt, és punktum! „Egyszemélyben”. Nyet.

Miniszterelnök urunk sajnos azzal sincs tisztában, hogy a házasság, és az abból következő család egy jogilag elismert, jogszabályok alapján működő szervezet. Olyan, mit a Kft., vagy még nagyobb méretben az EU, azaz emberek szövetkeznek valamilyen cél érdekében, és elfogadják, hogy rájuk ettől kezdve az eddigieken felül plusz törvények, szabályok és/vagy előírások vonatkoznak. A szövetkezés mindig önkéntes, a szerződés aláírásával és tanúk általi igazolásával véglegesítődik, azaz miután tudatosan aláírni csak emberek képesek, a szék meg a fotel nem, az állatok meg pláne, annak felvetése, hogy a székkel házasságot lehet kötni, a miniszterelnök úr szóhasználatával élve, marhaság. Emeletes. Az ilyet senki nem akarja, és senki nem is tervezi még a rettenetesen romlott (de nem hülye) EU-ban sem. Csak egyes szerencsétlenek rémálmaiban fordulhat elő, akik mindig arra gondolnak. Mint ahogy  Móricka is. Megelőzési javallat: este nem szabad sokat enni.

Annak a törvény általi tiltása, hogy bizonyos kor alatt senki ne köthessen házasságot, abszolút logikus, hiszen a gyermekek sem fizikailag, sem szellemileg nem alkalmasak a házasságban élésre, arról nem is beszélve, hogy megfelelő jövedelmük sincs a család fenntartásához. Az viszont, hogy két férfi vagy két nő miért nem köthet házasságot, rejtélyszámba megy, hiszen egyrészt mindkettő ember (lásd a feljebb írtakat), másrészt amellett, hogy fizikailag és szellemileg is alkalmasak a házasságkötésre (ezt a jog is elismeri, mivel ellenkező nemű partnerrel minkettő minden további nélkül házasodhat), az aktusból senkinek semmilyen kára nem származik.

A tiltás okaként valószínűsíthető, hogy a jelenleg regnálók attól rettegnek, ez a gyerekek tudomására jut (a házasság sokkal nyilvánosabb életvitelt jelent, mint akár az együttélés), sőt egymás közt esetleg még beszélgetnek is róla, ráadásul jószüleik nélkül, és ezen tudás miatt egyből elvesztik heteró mivoltukat. Hogy hogyan vesztik el, az egy további rejtély, mivel ugyancsak a jelenlegi regnálók jóvoltából 18 éves korukig fogalmuk sem lehet róla, mi az a heteróság meg homóság, meg hogy egyáltalán van ilyen. Ez a totális információ elzárás pontosan ugyanolyan, mintha a gyerekeket úgy próbálnánk megóvni a balesetektől, hogy 18 éves korukig ki sem mehetnek az utcára, nehogy véletlenül meglássák a forgalmat, meg a jövő-menő járműveket, mert akkor ők is közlekedni akarnak, sőt, horribile dictu, tán még villamost vezetni is! Ezen túlmenően a forgalomról filmet nem nézhetnek, könyvet nem olvashatnak, és arról felvilágosító előadást sem tarthat nekik senki. Azt, hogy mi lesz ebből, ha kiszabadulnak az utcára (és 13 – 14 éves koruktól tuti kiszabadulnak ám!), mindenki könnyen elképzelheti.

Azt, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, mindenki tudja. Egyetlen gond, hogy mindenki másképp tudja, sőt még családon belül is, akár szülők, ha tetszik. Ezért van úgy, hogy sok gyerek azzal a tudással megy iskolába, kétszer kettő az öt, a rántotthúst kanállal kell enni, és a mindenkibe való jókora belerúgás abszolút szokásos agitációs módszer. Ebből következően, ha „semmiképpen nem akarjuk, hogy a gyerekeinknek más mondja meg, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen … és … nem akarjuk föladni a saját gyermekeink szellemi, ideértve a szexuális neveléshez fűződő szülői jogainkat,” akkor ezeket a gyermeki tudásokat tilos korrigálni, hiszen a szülő jogaiba avatkoznánk bele.

Nálunk jelenleg az azonos nemű párok, nem házasodhatnak, és nem fogadhatnak örökbe gyermeket, ami az EU szerint hátrányos megkülönböztetés. A miniszterelnök úr azért küzd mintegy oroszlánként, hogy az EU álláspont ellenére megtarthassuk a tiltó jogszabályokat, mivel „…nekünk van egy életünk, mi úgy szeretnénk élni, ahogy eddig is éltünk.” Azzal nem törődik különösebben, hogy a többes szám első személy nem az összes állampolgárra, hanem csak rá és a hasonszőrűekre igaz, hiszen aki a szocializmusban (egypárti államdiktatúra) szocializálódott, másrészt katona is volt a Magyar Néphadseregben, az pontosan tudja, hogy ott nincs kivétel. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ha vigyázz van, az mindenkinek vigyázz, teljesen függetlenül attól, hogy kinek-kinek mi lenne jó, még ha azok, akik nem vágják magukat vigyázzba, nem is ártanának senkinek.

És a vigyázzt ő vezényli! Értve vagyok, sok kopasz?

Magyarország nem minden polgárának tetszik, hogy egy embertől függ, milyen törvények barkácsolódnak, melyet mindenkinek be kell tartani. Ha az elégedetleneken múlna, azaz ha ők vezetnék az országot, egyrészt sokkal toleránsabbak, másrészt sokkal segítőkészebbek lennének a polgárokkal. Rendkívül nagy pech, hogy ők neveltetésüknél és ízlésüknél fogva sohasem apellálnak a politikai kampányban olyan elemi ösztönökre, mint a halálfélelem (háború), idegengyűlölet (migráns), a másságtól való utálkozás („gender”), és hogy az ebből következően ócska erkölcsű, főleg ezekről hazudozó regnálók kezében van a média nagy része, az már csak a korona.

Sokáig gondoltam úgy, hogy Orbán a néphülyítést csak taktikából alkalmazza, de egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ő még hiszi is, amiket mond, illetve amiket a szájába adnak a kampányguruk. Nagy kár, hogy a FIDESZ-nek a fenti, rendkívül profi kampánygurukon kívül szakértője nincs. Semmilyen sincs neki, így aztán országszerte arat a dilettantizmus. Főleg ha valamely szakkérdésben Orbán veszi kezébe a dolgot.

Szörnyű egy állapot.

Orbán: “Európa ne zárkózzon el a világtól!”

Kenderessy Milán
-
0
Orbán: “Európa ne zárkózzon el a világtól!”

A magyar miniszterelnök pénteki közmédiás nyilatkozatában közölte, hogy tárgyalt Olaf Scholz német kancellárral, aki elővigyázatosságból nem tartott közös sajtóértekezletet Orbán Viktorral.

Miért nem? Bár Orbán Viktor Manfred Webert, az Európai Néppárt vezetőjét, nevezte Belzebubnak, valójában Németországban őt tartják annak, és egyáltalán nem véletlenül: a magyar miniszterelnök lehetőnek lát egy jobboldali – szélsőjobboldali paktumot vagyis a CDU- CSU összeborulását az Alternative für Deutschlanddal, amelynek neonáci csoportjai is vannak. Angela Merkel már emiatt veszett össze a magyar miniszterelnökkel, és ezért kellett távoznia a Fidesznek az Európai Néppártból. A neonácikat tűzfal választja el Németország politikai pártjaitól, és ehhez az Egyesült Államok is ragaszkodik.

Mit mondott most erről Orbán?

“Manfred Weber hungarofób ember, gyűlöli a magyarokat!”

Valójában Manfred Weber, aki egyébként a bajor CSU politikusa, azért utálja Orbán Viktort, mert a magyar miniszterelnök paktumot ajánl az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párttal!

Miről tárgyalt a német kancellár Orbán Viktorral?

Amíg Angela Merkel volt a kancellár addig Orbán Viktort kötötte a paktum, melyet 2012- ben kötött meg Németország vezetőjével. Ennek a lényege az volt, hogy amennyiben Orbán minden német elképzelést támogat az Európai Unióban, akkor Merkel megvédi őt a támadásoktól. Merkel távozásával a paktumnak vége, Orbán állandóan vétóval fenyeget, az Európai Unió pedig az eurómilliárdok megvonásával. Minthogy mind Scholz mind Orbán tudja, hogy az európai választások ebben nem hoztak változást, ezért nem is erről beszéltek hanem a német autóiparról, amely jelentősége meghatározó a magyar gazdaság számára. A német autóipar jelenleg az életéért küzd, mert nem készült fel a zöld átmenetre, és emiatt az amerikai és a kínai konkurrencia fenyegeti a saját piacain. Szegeden épül a BYD autógyár, mely az európai piacot célozza meg. Ezért Orbán az elzárkózás ellen beszélt hiszen Brüsszel épp a napokban jelentett be büntető vámokat a kínai elektromos autókkal szemben.

“A cél az, hogy Európa ne elzárkózzon, ne a félelem logikája mentén reagáljon a világ változásaira hanem kiterjessze a gazdasági kapcsolatokat, az egész földgolyón erősítse ezt a kapcsolatrendszert. Ne bezárkózzon hanem álljon készen a versenyre.”

Ugyanezt nyilatkozta a kínai sajtónak a Mercedes elnök vezérigazgatója Sanghajban amikor ott járt Scholz kancellár kíséretében. Orbán Viktor most látogatást tett a Mercedes központjában is, és úgy nyilatkozott, hogy a német óriás jelentős fejlesztésekre készül Kecskeméten. Ez nemcsak azért fontos, hogy többezer új munkahely létesüljön Magyarországon hanem azért is, mert lemaradásunk a digitális világversenyben némiképp enyhülhet majd.

“A gender marhaság nem szerepel a magyar uniós elnökség programjában”

Ezt közölte Orbán Viktor miután a választási kampányban No gender felirat is szerepelt, de a miniszterelnök már akkor is pontosan tudta, hogy ez a kutyát sem érdekli Magyarországon, ahol az emberek többsége megélhetési gondokkal küszködik. Régóta tudja ezt a magyar miniszterelnök,  de nincsen pénze, ezért választott ideológiai kampány témákat: No war, no migration, no gender! Ebből egyedül a háború és béke kérdése érdekelte az embereket, ezzel sikerült megmenteni kampányát a Fidesznek.

A probléma viszont továbbra is fennáll: Orbán Viktornak nincsen pénze!

Brüsszel figyelmeztette a magyar kormányt is a magas költségvetési hiányra. A gazdasági logikát követve Orbánnak megszorító csomagra kellene fanyalodnia, de ezzel tovább gyengítené szavazótáborát. Márpedig 2026 nincs olyan messze, és Magyar Péter, akit sokan támogatnak, veszélyes ellenfél. Mind Washington mind pedig Brüsszel szívesen látna egy olyan fordulatot Magyarországon mint amilyen Lengyelországban történt.  Csakhogy Kaczynski elbukhatott a választáson, mert egy lakótelepi lakásban él a macskájával, Orbán Viktor viszont Mészáros Lőrinc néven az ország leggazdagabb embere, aki a mindenki számára nehéz tavalyi esztendőben 50%-kal növelte vagyonát, mely így megközelítette az ezer milliárd forintot – 990 milliárd.

Lázár János, aki elbukta a választást Hódmezővásárhelyen, megkérdezte a lapjában: mi zavarja a legjobban a választókat a kormány tevékenységében? A válasz:

“Mészáros Lőrinc villámgyors gazdagodása miközben mi szegényedünk!”

Kampány

Falusi Tamas
-
0
Kampány

A rendszer kiválóan működik. Egyesek NER-nek hívják, mások ócska tolvajbandának, de ez már jóideje nem érdekel senkit, úgy megszokták a népek, akár beázott pinceszintet, amelynek nedves légkörében minden elrohad. A „kiváló működés” sajnos csak keveseknek jött be személyesen. Azoknak, akik a vezérlik. A kilencedikről természetesen. Nekik viszont nagyon, jó levegő, szép kilátás, korláttalan hatalom.

Mint a játékvonat. Övék az irányítópultja, minden váltó, minden sorompó, minden szemafor, és persze ők választják ki a mozdonyvezetőket, akik oda viszik a szerelvényt a tömegekkel, ahová mondják nekik. Így van ez a kalauzokkal is, akik annyiért adják a menetjegyet, amennyit a központ megszabott, de minden állomáson kapnak néhány kis papírt, amelyre rá van írva, hogy melyik utasnak kell többet fizetni, és mennyivel, valamint hogy melyik utazhat ingyen akár a végállomásig. A szisztéma a „Mi kutyánk kölyke” versus „Az ő kutyájuk kölyke” alapon válogat, az első osztályú vagon kezd már dugig lenni a megfelelő kutyák ingyen utazó kölykeivel, akiknek magától értetődőn biztosítják minden állomáson és megállóhelyen a VIP várót meg az ingyenbüfét. Ahogy a futballista férjeknek is, persze csak addig, míg a regnálóknál csapattag a nej (a bukás utáni időszakra B tervet kell készíteni). A rendszer a kedvezményezetteknek jól bevált, mivel azonban vannak vesztesek (hajh, de mennyien!), arra kell számítani, hogy azok egyszer tesznek valamit. Valami nemkívánatost. Mert nem akarják folytatni így tovább.

Na, álljunk már meg egy pillanatra! És ha nem akarják, akkor mi van? Coki már, kistesó! Illetve hát koki… na meg saller, mert az lesz belőle nektek, ha ugrándoztok itt! A saller az, amit a Főnök nem csak itthon, hanem – amint tudjuk tőle – Brüsszelben is osztogat. Az utóbbi időkben nem annyira, de az a híveknek semmit nem jelent – a lényeg az, hogy ott is ő a Sztár. A büfében meg a folyosón, ahová ki szokták küldeni. Itthon még inkább, győzelme kétharmados, korlátja semmi, mások tanácsára véletlenül sem szorul. Mária országában úgy mennek a dolgok, ahogy a Jóisten akarja, és hogy az akaratát ki tolmácsolja a népnek, az sem kérdés már egy ideje. A sorrend  2010. óta változatlan, Mózes, Jézus, Viktor, mint ez köztudott.

Nem is lett volna gond soha, ha az elhelyezkedésünk nem annyira nyugati. A Nagy Keletieket vizsgálva, lehetnek ugyan arrafelé látszatválasztások, de a Király, a Cár, a Bölcs Vezető mindhalálig uralkodik. Kína csak egy kicsit másabb ezeknél, ott a hatalom Hszi Csin-ping kezében összpontosul, aki három fontos szervezetet vezet: a Kommunista Párt és a Központi Bizottság főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke, valamint a Központi Katonai Bizottság elnöke. Eredetileg csak két ciklus állt rendelkezésre a főtitkár-elnök-főparancsnokoknak, de ő ezt 2018-ban gondosan eltörölte. Jelenleg harmadik ciklusát tölti, és így tovább, és így tovább, határ a csillagos ég helyett a temető.

Nálunk sajnos nem ez a helyzet. Ennél sokkal rosszabb, mármint szegény regnálókra nézvést, ráadásul a hülye elődök még csatlakoztak is a hülye Nyugathoz, mert szükségünk van arra a hülye pénzükre, így aztán a kétharmaddal sok mindent meg lehet úszni, csak egyet nem: a szabályos választásokat. Ennyire nyugatra nincs olyan, hogy negligálom vagy elcsalom, azt csak egyszer lehet, aztán vége, és nincs tovább, mert már a magyar gondolkodás is túlságosan nyugati, így aztán érzékenyebb annál, hogysem ezt a durva lépést következmények nélkül elviselné. A kipcsákok ebből a szempontból sokkal szerencsésebb népség, Árpádéknak nem kellett volna idáig jönnie. Mindez persze a besenyők műve, miattuk hagytuk el Etelközt, pedig milyen jól ellettünk volna ott, mint szocialista tagköztársaság. Ó, az a moszkvai sikk!

A választások közvetlen manipulálása nálunk tehát tabu, a kétharmadot másképpen kell elintézni. A másképp elintézésnek kiforrott technikája van. Úgy hívják, hogy propaganda. Ez egy speciális műfaj, nincs köze a racionalitáshoz, nincs köze a tényekhez, nincs köze az erkölcshöz, ebből következően a lélek legmélyebb bugyrában rejtőző ősi ösztönökre játszik, amelyekről azt hittük, hogy a bizalom, barátság, béke légkörében már rég felejtős valamik, amikor egyszer csak jön egy patkány, sötét vackában lapulva a sajátjai életével sem törődve mások életére tör, és ezt megint csak mások simán kihasználják sajátjaik hülyítésére.

„R összehívta az agytrösztöt. Jómaga nem volt jelen, az új kastély báltermének nemesfa-tükör burkolását személyesen kellett kontrollálnia. K-nak és H-nak egyéb dolga volt, az ülést így Z, a bölcs öreg nyitotta meg.

Az asztal végén ott ült az ifjú F, akiről mindenki tudta, hogy éppúgy valakinek a valakije, mint a többi, de hogy kinek, azt még R sem. Egyszer kapott egy papírt a kolostorból, amelyre F nevét írta valaki, R azonnal intézkedett a felvételét illetően. Csak ennyi volt. F-nek természetesen nem hiányzott a feladathoz szükséges képesítése sem, az Egyesült Államok valamelyik távoli egyetemén hallgatott ballisztika-liturgiát, ebből főleg az utóbbi volt hasznos neki, ismerte az összes imádati rendet, ami a NER-ben azért nagy előny.

Mindenki a papírját nézegette. Végül Z hátradőlt a székben.

  • Na, kérem! – kezdte korához illő higgadtsággal. – Itt van ez a jól sikerült plakátunk, melyen az árulók pincérmezben szolgálják ki Brüsszelt, miközben vigyorognak a szemetek.

A „szemetek” szót külön hangsúlyozta ki, mert B figyel! Ezt persze mindenki tudta, B nem szikrázó és/vagy briliáns ötletei miatt lett az agytröszt tagja. Jegyzetelt is szorgalmasan, ő az, aki nem hiányzik soha.

F-nek hirtelen az jutott eszébe, vajon mi a különbség Brüsszel kiszolgálása és a Brüsszellel való egyetértés között? Hiszen, ha a plakáton szereplő ellenzékiek egyetértenek von der Leyennel, akkor ők nem is pincérek, sőt egyáltalán nem, és kiszolgálásról sincs szó, ott ülnek ők is az EU asztalánál a többi egyetértővel együtt, miközben szegény Főnök kint kóricál a folyosón. Ettől a gondolattól annyira megijedt, hogy késpengévé szorította össze a száját, nehogy kijöjjön rajta valami.

  • Mint az mindannyiunk előtt ismert – folytatta Z -, csoportunk óriásai alkalmazták a Főnök jelszavát, és azt írták a plakátra zseniálisan, hogy no migration, no gender, no war… persze magyarul, hogy a főpolgármester úr is értse…

Halk kuncogás futott végig a termen. Válogatott társaság volt, még a tökhülyék is tudtak angolul. Z elégedetten nyugtázta a visszajelzést, aztán ismét a tárgyra tért.

  • A kérés a főnökség részéről az, hogy mivel a szöveg így túl hosszú, azaz a híveinknek feldolgozhatatlan, válasszuk ki a legütősebbet a három érv közül, és abból kreáljunk szlogent…

Be sem fejezte még, mikor Zs közbevágott.

  • Legyen a gender! Ahogy a homokosság, a pedofília is jól összekeverhető vele, így mindenki látni fogja, minden ellen küzdünk, ami szex! Gyermekeink biztonsága mindenekfölött!
  • Hülyeség! – kiáltotta L. – A migráns a lényeg! Csadorban jár, elveszi a munkát, és mind robbantgató!
  • Gender!
  • Migráns!
  • Hülyeség!

Ekkor lépett be K. Mindenki meglepődött, úgy tudták, Mallorcán van. Csak nem romlott el a gép?

  • A Főnök szólt, hogy mi a pálya, és kérte, hogy vegyek részt a tanácskozáson én is, biztos, ami biztos alapon. Mire jutottatok?
  • Nem tudunk dönteni – mondta megkönnyebbülve Z. Mostantól másé a felelősség, nyugodtan aludhat az éjjel. Esetleg megnéz előtte még egy filmet is.
  • Miben nem tudtok dönteni?
  • Gender vagy migráns. That is the question.
  • Shocking! – sziszegte K, ami a saját fordítása szerint azt jelentette, a jó illatos kéjhölgy édesanyját mindenkinek, aki nem ő. – Hát nem értitek? Ilyen esetekben a legerősebb ösztönt kell megcélozni! Az életösztönt, ostobák! Arra pedig a háború veszélyes.
  • De olyan már volt – morgott Zs, aki szerette az újdonságokat.
  • És? Nem nyertünk vele? Győzelmünk nem látszott volna még a Holdról is? De látszott! Igaz? Az új jelszó tehát: Csak a béke! Csak a FIDESZ! Majd írjátok meg a jegyzőkönyvet a Központnak… sok hülye – morgott még kifelé menet.

Az ifjú F azon gondolkodott, ha ez ilyen egyszerű, miért ne lehetne miniszterelnök akár maga is! Most már ismeri a technikát, Gy-től persze azonnal el kell határolódni, de az könnyen megy neki, hiszen az egész család fideszes. Utána jöhetnek az ösztönök. Úgy döntött, hazafelé menet felugrik a Várba, megnézi a Klastromot. Vagy inkább a Palota? De nem. Most még nem. Csak semmi kapkodás. Lépésről lépésre, ahogy tanították Amerikában. Lehet, hogy mégis megérte? Nem lenne rossz…

Szedelődzködött a társaság. Ő is felállt.

  • Illetve még egy kérdés. Tud valaki a Várban egy nekünk fenntartott parkolót?

Lehet, hogy nem így történt. De akár történhetett volna.

Független

Falusi Tamas
-
0
Független

A függetlenség nagyon kívánatos dolog. Minden ember utál úgy táncolni, ahogy más fütyül, és hogy ne kelljen neki, akár még kellemetlenségeket is vállal. Ahogy a költő írja: „Fázunk és éhezünk, S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!”

Bizony, sokat megér a szabadság, azaz a mindenkitől való függetlenség… bár azért a mai világban már egyre kevesebbet. Ha az ember a függetlenségért fizetendő ár szerint fázik és éhezik, a nyomorgásról nem is beszélve, rendkívül büszkének és rátartinak kell lennie, hogy a függetlenség mellett szavazzon, azaz mások semmilyen parancsát se fogadja el. Általában ezt az abszolút változatot nem is preferálja senki, legfeljebb szegény hajléktalanok, mert ők nem tehetnek mást. Azon, hogy a hajléktalan kérdést a jelenlegi kormány nem megoldani akarja, hanem egyetlen laza csuklómozdulattal kriminalizálta, erősen látszik, hogy Nyusziék nem kedvelik a sok gondolkodást, és nem szeretnek pénzt kiadni Nyuszi rokonságán, barátain és üzletfelein kívül senkinek. Hazánkban ezt az elvet folyamatosan alkalmazva veszíti el a közpénz közpénz jellegét.

A függetlenség ma már inkább részleges, például csak anyagilag független az ember, vagy a kapcsolatait tekintve facér, esetleg politikailag nem tartozik sehova, azaz Magyarország esetében nem a NER csapat kitartottja (a másik oldalnak nem léteznek kitartottjai, mert sok év óta erre a célra nincs egy vasa se – még kampányra is alig). Ezeken kívül van még olyan függetlenség is, amely esetén az ember, egy közösség, vagy egy egész ország semmilyen csapatban nem tag, azaz magányos farkas, aki körkörös védelemre rendezkedik be. Ilyen például Svájc, amely ezzel a taktikával sokra vitte, bár egyesek szerint nem csak a sokra vivésnek, hanem egyáltalán az életben maradásnak is inkább a hegyek az okai, amelyek a korábbi századok műszaki színvonalát tekintve meggátoltak mindenféle komolyabb támadó csapatmozgást a területén. A rohamozó egységek kifulladtak, megfagytak, nagy részüket betemette a lavina. A fentiek miatt ez az ország látszott a legbiztonságosabbnak, ezért mindenki náluk tartotta a pénzét, amiből következően az összes állam és gazdag ember védte Svájcot az összes többitől, azaz a védők már eleve mindig sokkal többen voltak, eltántorítva így a támadókat bármiféle ellenséges lépéstől.

Magyarország kifejezetten és hatványozottan nemzetállam, ahogy például Oroszország is az. Nagy hegyei nincsenek, inkább átjáróháznak mondható, Svájc utánzására sajnos nincs esély, ezért célszerű tartoznunk valahova (NATO, EU). Ugyanakkor, lévén nemzetállam, a függetlenségi igényünk abszolúte maximális, a nemzetet soha semmiféle hátrány vagy kár nem érheti.

Ennek az igénynek az érvényesítésével az ország egyes számú utcai harcosát bízta meg, bízza meg, és fogja megbízni, mert az ellenzék a fenti „függetlenség” folyamatos biztosítására alkalmatlan, bárkinek lefekszik, aki arra jár (pl. EU, NATO), mindezt azzal az érthetetlen indokkal, hogy ezek szövetségek, mi meg ezen szövetségek tagjai vagyunk, azaz mint csapattagoknak az összjátékban kell jeleskednünk, nem az önzőségben. Az ellenzék állandóan keresi a win-win lehetőségeket, amiben sajnos (nehéz ezt lenyelni!) nekünk is engedni kell valamit.

Hülye érv ez a csapattagság, azt aztán mondhatom! Úgy táncoljunk, ahogy a többiek fütyülnek, csak azért, hogy győzzön a csapat? De hát mi akarunk győzni! Egyedül! A francot érdeklik a többiek!

Számunkra érthetetlen, hogy ezen csapatok többi tagja még mindig nem értette meg: a nemzetállami függetlenség legfőbb ismérve, hogy mi, mint függetlenek azt csinálunk, amit akarunk, ők meg azt csinálják, amit mi mondunk, mert ha nem, akkor vétó, és fenyegetünk, és szidalmazunk, és elítélünk, és lehülyézünk, meg ilyenek! De szigorúan ám! Ha nagyobbak meg erősebbek lennénk, még tán le is rohannánk őket, de sajnos gyöngék és kicsik vagyunk katonailag is meg gazdaságilag is – ezért léptünk be a NATO-ba és az EU-ba.

A fenti khm… függetlenségi álláspontot azért a megbízottunk, azaz a miniszterelnök úr képviseli, mert ő találta ki, ő hitette el velünk, hogy ez jó lesz, de sajnos annyira nem lett jó, ugyanis pont emiatt utálnak minket sokfelé, ezért jön az a szomorú helyzet egyre közelebb (ha ugyan még nincsen itt), hogy a többiek már csak a velünk való kiszúrás okán is fenntartják vagy fokozzák a nekünk kirótt büntetést, és a mi No.1. street fighterünk hiába ugrál, hogy itt ő a kakas, mert rögtön közlik vele, hogy ez viszont nem a szemétdomb, sipirc ki a folyosóra! Ott ugass vagy kukorékolj, öcsike!

A fentiekből látható, hogy Magyarország nem támadó középpályás vagy belső védő, hanem teniszező, aki még párost sem játszik, de elvárja, hogy a többiek szedjék neki a labdát. Van egy jelszava is a megbízott utcai harcos jóvoltából, amely a teljes Földre kiterjedő nemzetvédelem okán leginkább Lord Byron poétikus nyelvén hallható: no gender, no migrants, no war! A miniszterelnök úr szerint nem ám a demokrácia deficit miatt, hanem ezért büntet minket a többi EU-s csapattag, mert ők egyrészt a gender-ideológia hívei, és tőlünk is ezt követelik, másrészt elárasztanák országunkat a magyarok munkáját elvevő dzsihádistákkal, ráadásul háborúpártiak: nem hagyják Ukrajnát magára a töpörtyű által táncoltatott orosz medvével szemben, és utálnak minket amiatt, hogy ezen terveiknek ellenállunk. A szégyentelenek! Nem tisztelik a függetlenségünket!

A fentieket racionálisan értékelve a következők mondhatók:

  • A Nyugati EU és a Keleti EU nagyobb része (már Varsó is elesett!) nem a gender ideológia hívei, hanem pont azt akarják, hogy ne legyen társadalmi nem, azaz ne kelljen senkinek a társadalom elvárásai szerint élni. Ne büntesse a „renitenst” se egyén se közösség, ha másképp érzi jól magát, mert ha az nem rossz senkinek, és nem okoz kárt senkinek, tényleg hülyeség a számonkérés és a büntetés. Ezt miniszterelnök úrék nem biztos, hogy meg fogják érteni, ugyanis náluk inkább előny, ha a genderről valaki nem tudja, hogy mi az, és aki véletlenül tudná, rögtön letagadja, de ezzel mi, kívülállók úgysem tudunk mit kezdeni.
  • Az Európába érkezett migránsoktól nekünk, magyaroknak nem nagyon kell tartanunk. Már most is idejöhetne az összes, hiszen minden határ nyitott, de egy se jön, amit meg tudok érteni. Ha mi adjuk meg valamelyiküknek a jogot, hogy beléphessen az EU területére, csak addig tartózkodik nálunk, amíg bármilyen módon, de a lehető leggyorsabban el nem tud tűnni innen nyugat felé. A „no migrans” jelszó tehát hazánkat illetően automatikusan teljesül, az EU-t az állandó siránkozásunk sem nem érdekli, sem nem hatja meg, maximum a segítést várja el tőlünk: vagy a kvóta szerinti számú migráns kérelmének vizsgálatával, vagy a munka, és a vizsgálat végéig való eltartás pénzbeli megváltásával. Ha egyiket sem akarjuk teljesíteni, az baj, mert akkor tényleg újabb eljárásnak nézhetünk elébe.
  • A „béke”- illetve hát a „putyinpártiságunk” csak addig fontos a szövetségeseinknek, amíg nem teszünk keresztbe az ő háborúpártiságuknak. Ha ugyanis mindent megszavazunk az EU-ban meg a NATO-ban a nagy többség akarata szerint, a francot sem érdekli arrafelé, hogy hány békegalamb kel ki nálunk a tojásból naponta, és milyen gyújtó hangú békeüzenetet sikerült ismét összeeszkábálni miniszterelnök úrnak. A fecsegés a magyarok dolga, mondják, miközben ők küldik a fegyvert meg a lőszert Zelenszkíjnek, Ha a szavazás rendben lezajlott, utána azt csinálhatunk béke ügyben, amit csak akarunk. A miniszterelnök úrral együtt természetesen.

A fentiek szerint a pénzvisszatartásnak se a genderellenességhez, se a migránsokhoz, se a békepártisághoz nincs köze. Annál több köze van ahhoz a 27 db ponthoz, melyeket az EU már többször megküldött, és például itt  olvashatók.

Persze nem kötelező ezeket teljesíteni. Ha például az országnak a gazdasági vezetés ügyessége révén olyan jól megy, hogy nincs szüksége a pénzre, maradhat minden a régiben, vagy ha kilép a szövetségből, senki sem kér számon rajta semmit, viszont ha pénzt akar látni, akkor a pontokat teljesítenie kell, még ha úgy érzi is, ezzel a függetlenségét adja fel (nem dönthet országon belül azt, amit csak akar). Mivel jelenleg nem megy jól az országnak, a kilépés meg katasztrófa lenne, előbb utóbb valamire rákényszerülünk.

A legegyszerűbb lenne kormányt váltani, az ellenzék nem ennyire érzékeny a „függetlenségre”. Nem próbáljuk meg?

Azonos neműek

Falusi Tamas
-
0
Azonos neműek

A házasság, mint tudjuk, szép dolog. Mesék és romantikus filmek vége mindig ez, mikor az egymást szerető pár tagjai sok-sok viszontagság és rengeteg akadály legyőzése után végre egymáséi lesznek.

Az esküvő után már a ház is közös, azaz van hol. Jobb helyeken a ház királyi kastély, de többek szerint az csak mese, bár mások állítják, hogy láttunk már ilyet, főleg nagyobb ingatlanos cégek esetében, ahol a panaszkodó szegénylegénynek meg a királylánynak van belőle pár darab. Rosszabb helyeken persze házról nincs szó, legfeljebb közös lakásról, vagy ha arra sem telik, akkor a szülőkhöz költözésről, a végeredmény egy közös szoba, ahol végre lehetséges egymáséi lenni. A könnytől csillogó szemű közfelfogás szerint a hely mindegy, a házasságban nem a ház a fontos, vannak viszont, akik szerint de.

Régen, mikor még a nyugati társadalmakban sem volt szekularizáció, a házasságot a vallás szabályozta. Ugyanúgy, ahogy akkoriban minden mást is, mivel pedig a vallásokra egyáltalán nem jellemző az engedékenység, mert Isten sohasem liberális, az volt ám a kemény gender, mondhatom! Ezt Orbán és csapata nem igazán értené, ugyanis fogalmuk sincs arról, hogy mi az a gender, csak azt tudják, hogy Bayer szóhasználatával valami ratyis izé, amiről jobb, ha senki nem beszél, nem ír, és nem olvas. Ők is nyilván mást olvasnak. Pénzt, ha jól tudom.

Ha valakit mégis érdekelne: a gender a társadalmi nem. Azt mondja meg, mit vár el egy adott társadalom egy férfitól, és mit vár el egy nőtől, valamint mit tesz akkor, ha valamelyik férfi vagy valamelyik nő a helyi gender rá vonatkozó előírásait nem követi, azaz nem úgy viselkedik, ahogy a társadalom, amelybe beleszületett, meghatározta neki azt. A „férfi” és a „nő” definíció alatt itt kizárólag a kinézetet kell érteni (hogy ő minek gondolja magát, az érdektelen), azaz az elsődleges és a másodlagos nemi jelleget, melyek alapján a nőket meg a férfiakat még a szellemileg visszamaradottak is képesek szétválogatni. A nőnek kinéző illetőknek tehát a nőkre vonatkozó íratlan szabályokat kell követniük, a férfiúnak kinéző egyéneknek meg a férfiak szabályait.

A szabályrendszert társadalma válogatja. Minél vallásosabb egy adott közösség, annál több és szigorúbb szabályt igyekszik érvényesíteni, és minél világibb, annál megengedőbb a tagjaival szemben. Régen, mint már említve lett, a vallás előírásait szigorúan kellett követni, a házasság egy életre szólt, abból kiút nem létezett, holtomiglan-holtodiglan, ásó, kapa, nagyharang és punktum. A lányok pártában nem maradhattak, mert akkor sírig tartó szégyen volt az osztályrészük, és a férfiaknak is meg kellett nősülni, ha legális szexet akartak, mert az illegális az akkori gender szerint következményekkel járt, ugyanis a családok igencsak vigyáztak lányaikra, a férjek meg az asszonyokra, ha kellett, akár gyilkolásra alkalmas fegyverrel is, amit akkoriban mindenki rendben lévőnek talált. Ez alól csak a nagy emberek voltak a kivételek, akiknek elég pénzük és/vagy hatalmuk volt hozzá, hogy titokban tartsák, vagy ne kelljen vele törődniük.

A változás csak lassan nyert teret. Logikus módon a nőkkel kezdődött, akik szerint ők ugyanúgy emberek, ahogy a férfiak, tehát minden téren ugyanazon jogokat kezdték követelni. A nagyközönségnek így új dolgokat nem kellett megtanulnia (az nehezen megy neki), elég volt alkalmazni a régit. Így jött divatba a nőknél a tanulás, a munka, a sport, sőt a vezetői beosztás olyan helyeken, ahol a beosztottak között volt férfi is.

A férfiak ugyan sokat bosszankodtak a fizikai fölényük által biztosított társadalmi fölényük elvesztésén (a férfiak nagy része a nők nagy részét meg tudja verni), de mivel a társadalom munkaereje mind létszámban, mind a szellemi kapacitást tekintve sokat erősödött, aminek gazdasági téren pozitív hatása volt, lassan belenyugodtak. A gender nem csak a nők esetében módosult, hanem a férfiakat illetően is, amennyiben már nem volt követelmény a nők állandó gyámolítása, mert tudtak boldogulni egyedül, viszont a nőkkel szembeni fizikai/lelki atrocitásokat nem nézte el a társadalom, mint régen. A nő immár nem volt az apja vagy a férje tulajdona. A közvélemény átállítása az új divatra a nyugati társadalmakban hosszú időt vett igénybe, a keleti társadalmakban jelenleg is folyik, a nagyon iszlám társadalmakban meg el sem kezdődött.

Azok harcias macsók, arrafelé nem lesz egyszerű. Évszázadok óta alaptétel náluk, hogy amíg férjuram külhonban aprítja a hitetleneket, halálbiztos lehessen abban, asszonyait otthon senki nem kívánja meg! Mert ha látná, és megkívánná, mi lenne abból ugyebár! Férjuram még ott találná hagyni a többi harcost, hogy hazamenve agyonüsse csalárd hitvesét, és sok harcos hazamenése esetén akár a gyaurok is győzhetnének! Mit szólna ahhoz Allah? Ezért kötelező arrafelé a hidzsáb (ami nem csak a ruházatot, hanem a szerénységet, a titoktartást és az erkölcsösséget is jelenti – naná!), a jól zárt lakóhely és az asszonyi iskolázatlanság, hogy ha be is jutna valaki a házba, ahol az eltakaratlan asszonyokat megkívánhatná, az asszonyoknak ne legyen fogalmuk, hogy a szerencsétlen vajon mit akar. A feltételek betartása esetén már nincs veszély, egy harcos sem sérül büszkeségileg. A testi épségére nézve ugyan más a helyzet, de mivel minden csata egy újabb lépés a hurikkal jól felszerelt Mennyország felé, mégis a sereggel marad. Nagyon szívesen.

A nyugati államokban a szüfrazsettek végső sikerével nem állt meg a folyamat. Kiderült ugyanis, hogy vannak olyanok a férfiak és a nők között, akik nem a másik nemet szeretik, hanem a sajátjukat, és miután a Bibliának az ilyenekre vonatkozó kiirtási parancsa a szekularizáció miatt korábban érvénytelenné vált, és már az elektrosokk sem volt divat, el kellett dönteni, mi legyen velük. A lakosság nagy része kezdetben úgy gondolta, hogy persze, ne ölje meg őket senki, de a hátrányos megkülönböztetés, az utálat és a megvetés marad! Voltak viszont olyanok is, akik szerint egyrészt ez a kívánttól eltérő viselkedés nem okoz semmiféle kárt a többieknek, mert egyáltalán nem érinti őket, másrészt az így születettek bántatlanul több hasznot hajtanak a közösségnek, mint megvetett páriaként, tehát sokkal jobb, ha ezzel nem törődik senki, ahogy a balkezességgel sem foglalkoznak a jobbkezesek. Tudomásul veszik, és kész. A nyugati országokban egyre többen látták be, hogy érzelmi kérdést ebből nem érdemes csinálni, racionálisan viszont a második megoldás a jó, ezért döntöttek úgy, ahogy. Kezdtek is a mesék elterjedni két királyfiról.

A nem annyira nyugati országokban kétkirályfis mese nem található, mert ha lenne, az ország erkölcsének szorgos őrei azonnal ledarálnák. Amiről nem tudunk, az nincs is, nemdebár? A strucc ezt úgy oldja meg, hogy bedugja a fejét a homokba, ne is lássa a fentebb említett szörnyűségeket, de azért a ledarálás se rossz. A fóliázásnál mindenesetre jobb.

A fentebb használt, „nem annyira nyugati” kifejezés azt jelenti, az ország jórészt vallási alapon működik, de a szekularizáció már megtörtént, így a házasság nem az örök hűség egymásnak való, szent esküvése (az úgyis túlzottan optimista lenne), hanem egy polgári szerződés, amely a két, egymással szövetséget kötő ember tulajdonjogát és öröklési rendjét szabályozza. Ezért ennek a szerződésnek semmi köze a szexhez, azaz teljesen érdektelen, hogy mi a nemük a szerződőknek, az indiai legfelsőbb bíróság a várakozással ellentétben mégis elkaszálta az egyenlő házasság jogát, ami lehetővé tette volna, hogy „azonos neműek” is házasságot kössenek, szorosabb kapcsolati szintre emelve az élettársi viszonyt.

Hát ja. Nem annyira nyugati országokban van ilyen. Most már csak arra kell rájöjjek, ez az indiai helyzet honnan olyan ismerős nekem?

Isten, haza, család

Falusi Tamas
-
0
Isten, haza, család

Ez az a három fogalom, melyek a virtigli konzervatívnak reggel fölkeléskor jutnak eszébe, és este ezekkel alszik el. Az ilyen konzervatív hitvallású ember állandó szolgálatra rendezkedett be, magára még véletlenül sem gondol, csak az a törekvése, hogy Istennek, a hazának és a családnak jó legyen.

Ha most valaki gúnyosan Hatvanpusztát emlegetné, azt fel kell világosítsam, hogy a birtok épülése-szépülése nem a miniszterelnök, hanem a család jóllétét irányozza be, közben a haza is gyarapodik, Isten esetében pedig biztosra vehetjük, hogy örül neki, mivel eddig egy darab kénkő nem sok, annyi sem zuhant a területre, nem árasztották el  békák, nem haltak meg ott az elsőszülöttek, és arrafelé mostanában vízözön se volt.

Az éjt nappallá tévő munkálkodás persze fárasztja szorgos konzervatívot, de rövid pihenő után már újult erővel küzd a legnemesbekért. Teljesen önzetlenül. Illetve majdnem. Neki is vannak vágyai meg kívánságai.

Például a miniszterelnök esetében az egyik ilyen kívánalom, hogy a Palotából vezethesse harcát a jól megkomponált, számára véglegessé tett államberendezkedést, azaz a hazát fenyegető, sőt támadó mások és másságok ellen, elvégre Horthy is ott regnált, onnan üzent hadat az Egyesült Államoknak (naná, hogy onnan!), és különben is mire való a Liget projekt, amelynek révén felszabadul a most még a Galéria által elfoglalt terület? Mi másra lenne jó az a nagy hely a Palotában? Diszlépcsővel inkluzíve? A miniszterelnöknek most még a piti Klastromban kell meghúznia magát, de ahogy ismerem…

Ott van aztán az olimpia, amely gyerekkori emlék nagyapával (mint a kisvasút), és ha már sportolóként lemaradt róla, legalább egyszer ő nyissa meg. A világ összes tévétársasága kameráinak kereszttüzében. Az már azért valami. Főleg felkapaszkodottság esetében. Egyébként a világversenyek sorozatos rendezése révén a legtöbb óriáslétesítmény már megépült (lopakodó olimpia), csak 2036-ig kell ezeket valahogy fönn- és karbantartani. Aztán két fontos hét, mikor Orbánra figyel a világ, ahogy a díszpáholyban ülve, nyakában az ominózus sállal integet, utána meg már érdektelen, hogy omlik össze bármi, úgyis mindenki hazamegy.

Mi kéne még? Na, tán a történelem. A miniszterelnök bekerülése tuti, sajnos a külföldi felhang erősen negatív, de ez otthon úgyse lényeges. A mi Zsazsánk mondta anno, hogy mindegy mit, csak beszéljenek róla, azzal meg nem lesz gond, azt hiszem.

Isten szolgálatát tekintve Magyarország sikeres. Az elmúlt 13 évben a Kárpát-medence magyar lakta területein több mint 3700 templom újult meg, és 200 új épült fel, ezenkívül 180 milliárd forint értékben több mint 8000 egyházi ingatlanigényt sikerült teljesíteni, amiből 1400 református igény volt. A pápai internátus 3,5 milliárd forintból valósult meg. A gyermekek nevelése jó irányban folyik, derék oktatóik nem engedik belőlük kiölni az Isten iránti vágyat (Kövér L.), bár néha mégis sikerül. Főleg a tudjukkiknek. Az rejtély, hogy hogyan csinálják, mindenesetre akiből sikerült kiölni, többé nem érzi szükségét a folytonos imádatnak és hálálkodásnak, ráadásul gyanús neki, hogy a parancsokat nem is az Úrtól kapja, hanem az Egyháztól, amely dugig van gyarló emberekkel.

Még a pápa is az!

A fenti bizonytalanság miatt kell fokozni a küzdelmet a luciferisták, illuminátusok, jakobinusok, bolsevikok, globalisták és transzhumanisták ellen (Kövér L.), amely harc úgy is történhet, hogy a miniszterelnök abbahagyja a legüldözöttebb vallásúakat szorgalmasan üldöző kínaiakkal, kipcsákokkal meg Erdogannal való bratyizást, és akkor sokkal megbízhatóbb kereszténynek fog látszani.

A hazával való törődést tekintve mondható, hogy már többször sikerült megvédenünk. Elsősorban is a migránsoktól. Ilyen először 2015-ben történt, mikor a hozzánk érkezőket hiánytalanul továbbítottuk Nyugat-Európának, így megszabadítottuk tőlük a hazát. Igaz persze, hogy nem volt nehéz, mert egy sem akart itt maradni. Aztán megépítettük a kerítést, hogy az azon átmászók nagy részét gondosan visszatoloncoljuk a velünk jó kapcsolatban álló és biztonságos Szerbiába, ahol felkeresik elhagyott táborhelyüket, és jól kipihenik magukat, hogy másnap újult erővel próbálkozzanak. Ilyen hatásos védelem mellett nehezen érthető Ausztria állandó zsörtölődése, hogy a migránsaik nyolcvan százaléka szerintük tőlünk érkezik. A migránsáradattal legjobban terhelt országok megsegítését (szétosztás) szintén sikerült elkerülnünk (ott dögöljön meg Olaszország, ahol van, alapon), mert a miniszterelnök máig azt hiszi, hogy akiket ide osztanának nekünk (kb. 6000 ember), azokat tűzzel-vassal itt kell tartanunk. Pedig nem. Csak a vizsgálatot kell lefolytatni nálunk, aztán vagy kiutasítjuk őket, vagy ha megkapják az EU engedélyét, úgy elhúznak innen a halódó Nyugatra, mintha erre sose jártak volna.

A genderrel, mint olyannal elég nehezen bírtunk, de aztán a kormány jó érzékkel berakott a pedofil törvénybe (bizony, hogy oda!) egy plusz paragrafust, mely szerint a többségtől eltérő szexuális viselkedésről 18 éves koráig senki ne szerezhessen tudomást. De még a leghalványabb információ is tilos. Tökéletes védelem, legföljebb megvédett gyermekeink fognak igencsak meglepődni, mikor 13 – 14 éves korukban találkoznak azzal, ami nincs. Főleg az érintetteknek lesz durva, a többi leginkább a csúfolásban, utálatban, megvetésben és kiröhögésben fog jeleskedni. Na, bumm! Néhány élet tönkretételének árán védett lett a haza piszkosul.

Sajnos vannak olyan veszélyek is, melyektől a hazát nem sikerült megvédeni. Ilyen például a COVID, ahol ezt mutatja a többszáz milliárdért vett és nagyrészt sosem használt és működésképtelen lélegeztetőgép armada, az időseknél hatástalan kínai vakcinahegyek, a másokhoz képest igencsak rossz halálozási ráta, és sok bajt okozó, hektikus válságkezelés.

Aztán jött Putyin csőelzáró technikája, ami az egekbe lőtte a gázárakat, és miután mi tizenkét éven át nem igyekeztünk a gáztakarékossággal (házszigetelések, új technikák, egyéb gázkiváltás, minek? Hiszen mindig lesz olcsó orosz gáz, nem?), sőt a rezsicsökkentéssel biztosítottuk, hogy ne spóroljon a gázzal senki, így aztán a haza komoly bajba került, pláne, hogy még két nagy, gáztüzelésű erőművet is kell építenünk Paks II. késése és az akkugyárak nagy energiaigénye miatt. Nagy szükségünk lesz az orosz gázra (mély meghajlás Putyin előtt), amely gáz délről jön (mély meghajlás Erdogan előtt).

Aminél a haza megvédése szintén sikertelen, az az infláció, a reálbérek csökkenése és a gazdasági visszaesés. Ezeket a kudarcokat hiába próbálja a kormány a szankciókra fogni, mert egyrészt mindegyiket megszavaztuk, másrészt jó részük nem érint minket, az energiaszankciók pedig vagy nincsenek, vagy (az EU jóvoltából) ránk nem vonatkoznak.

Amitől viszont nagy sikerrel és mindenki által elismerten védtük meg a hazát, az a demokrácia.

Ez egyben a haza EU pénzektől való megvédését is jelenti. Hogy mire föl az a nagy kiabálás, szemét EU, meg ilyesmi, számomra teljesen érthetetlen. Győztünk, nem? Igaz, csak az ország negyven százaléka győzött (illetve hát az is vesztett, de az a rész örül neki), viszont a kétharmadhoz annyi pont elég.

Az a fogalom a három közül, amelynek szolgálata a legjobban sikerült: a család. Persze nem mindegyik család szolgálata, hanem csak a gazdag családoké. Az „Akinek van, annak adatik” bibliai elvet pártunk és kormányunk szigorúan követi, amint az egyik potentát hitvallását is, mely szerint

„Akinek nincs semmije,
az annyit is ér”,

mert ugye aki nem ér semmit, arra minek pazaroljuk azt az úgyis kevés pénzt? Ebből következően, mint azt már sokszor kifejtettem, nálunk a gazdagok kapják a legtöbb támogatást, a maradékot meg a tehetősek, és ez így van a családok esetében is. A családnak való kedvezés persze az evolúció által kifejlesztett tulajdonság, mert ugyan biztosan volt olyan embertípus is, amelyik másképp viselkedett, de az a vérvonal már rég kihalt. Hogy az evolúció hogyan illeszthető össze a hittel, további vizsgálatok tárgya kell legyen.

A fentiekből látható, hogy az apróbb individualista örömöktől eltekintve a konzervatívok élete állandó munkából meg harcból áll.

A miniszterelnök esetében a család szolgálata csillagos ötös, Istené négyes fölé, a hazáé pedig… hát azt inkább hagyjuk, mert nem az igazi. Majd a szakértők kitalálnak valamit. Például a következő évek XXI. századról szóló magyar történelemkönyveiben lesz egy „Jótevőnk” c. fejezet is, melyben a COVID-ról, az inflációról, az államadósságról, az egészségügyről, az oktatásügyről, az EU pénzekről és a nyugdíjakról a nebulók nem találnak semmit, csak a rezsicsökkentés a téma. Használata óvodától nyolcadikig, plusz gimnázium.

Elismerésre méltó, szép világ. De a ballibsiknek megint csak bajuk van. Ezzel a tökéletes Isten-haza-család konzervatív építménnyel! Most tessen mondani!

Totálisan érthetetlen. Mindenki számára. Is.

Távozz tőlem Sátán!

Falusi Tamas
-
0
Távozz tőlem Sátán!

A gender fura jószág. Tulajdonképpen senki sem tudja, hogy mi az, ezért minden megbecsülésünk azoké a derék embereké, akik nem tudják, és mégsem nyilatkoznak róla.

A többiek sem tudják, viszont ők nyilatkoznak, szerintük valami melegizé, és ha az, akkor már tuti közel jár a pedofiliához, ugye Józsikám! A mondás is úgy szól, hogy aki hazudik, az lop. aki lop, az rabol, aki rabol, az gyilkol is, így aztán jobb, ha rögtön kicsináljuk a homit, mielőtt megrontja a gyereket.

Az Úr is azt üzente, hogy egyrészt férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak, mert utálatosság az, másrészt azt, hogy aki csak egyet is elkövet az ott felsorolt felsorolt utálatosságok közül, azt ki kell irtani. Mózes harmadik könyve, tizennyolc:huszonkettő, meg tizennyolc:huszonkilenc, ahogy a tisztelendő dörögte a minap.

Kormányzatunk tagjai és egyéb fideszes potentátok versengve bizonygatják megszólalásaikkal, hogy a gendert illetően ők sem tudják micsoda (ez valami jópont lehet arrafelé a főnöknél), és láthatóan nem is akarják tudni, mert ha bármilyen módon vagy formában találkoznak vele, „Apage satanas!” kiáltással rohannak onnan el. Nem írnak alá semmit, amelyben a szó megtalálható, mert egyrészt szigorú utasítás van rá, meg hát maguktól se tennék, nem tudnának tükörbe nézni másnap, hogyha mégis.

A gender egyébként tényleg bonyolult. Úgy is hívják, társadalmi nem, amely a biológiai nemhez kapcsolódik. Egy adott társadalom törvények és szokások garmadája által határozza meg, hogy a ránézésre IQ 65-tel is megismerhető, kétfajta biológiai nem egyedeitől milyen viselkedést vár el nemenként, és mit tesz vele, ha a látszatra hímek vagy látszatra nőstények valamelyike a társadalom fenti, hímekre, illetve nőstényekre vonatkozó követelményeinek nem tesz eleget.

A követelmények és a nemteljesítésért kiosztott büntetések együttese, azaz a gender időben és országonként is változik, így sok fajtája van.

Közbenső, azaz szivárványos változat a két nem között az ősi, Bibliára alapozó, ún. „konzervatív” gender szerint nincs, illetve, ha van is, úgy kell mindenkinek tenni, mintha nem lenne (Mindent tagadni, Baldrick!).

Eddig még érthető. A probléma az, hogy egyrészt az Úr gondatlan volt, mert a teremtéskor Ádám meg Éva esetében az agyműködést és a magzatfejlődést nem rendelte hozzá szigorúan a látható biológiai nemhez, másrészt a társadalmak sem egyformák, így az egyik Alaptörvényében benne van, hogy az apa férfi, az anya nő, másoknál meg nincsen benne. Tessen most már elképzelni azt az összevisszaságot, ahogy mindenféle biológiai nemek születnek mindenféle aggyal, mindenféle társadalomba csak úgy bele!

Jó-jó, persze kilencvenöt százalékkal nem lesz semmi baj, a lányok hosszú hajat és szoknyát viselnek, miközben babáznak, a fiúk meg lövöldöznek gyerekkorukban, nadrágot hordanak, és felnőve, ahogy az ősi gender előírja, leteperik a lányokat, akik szelíden hagyják magukat leteperni, miközben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy ők a másik nemhez tartoznának.

Ezekkel hát nincs gond, na de a maradék! A fiúk babáznak, a lányok lövöldöznek, néhányuknak sűrűn eszébe jut, a másik nemhez tartozás, sőt ez az agy parancsa náluk, plusz máshogy öltözködnek, máshogy viselkednek, és felnőve másokat szeretnek, mint akiket az ősi gender szerint kellene. Velük mi legyen?

A gendert tekintve kétfajta társadalom létezik.

Az egyik a liberális. Ez a társadalom azt mondja, az az öt százalék is ember, és nálunk hasznos tag lehet. Az, hogy másképp öltözködnek, másképp viselkednek, és másokat szeretnek érdektelen, mert ezzel nem okoznak semmiféle kárt a többieknek (kivéve azokat, akik direkt odajárnak felháborodni). Hogy mit ír elő az ősi gender vagy bármilyen egyéb gender, az az ilyen engedékeny társadalmat nem hatja meg. Nincsenek elvárásai, és nem akar ennek alapján büntetni sem. Tudják, hogy a melegség nem nevelési vagy pláne „népszerűsítési” kérdés (mindenki belegondolhat saját magába, hogy őt rá lehetne-e nevelni, ha nem olyan, illetve ki lehetne-e gyógyítani, ha olyan).

Az ilyen társadalomban a gyerekeknek éppúgy természetes a két királylányos vagy két királyfis mese, mint a királylány plusz királyfis, és kicsi koruktól fogva tudják, vannak ilyenek is, meg olyanok is (szexről persze egy árva szó sincs a meséikben, hiszen gyerekek).

Ezért a másság pont olyan nekik, akár a hatos villamos, a kezdetektől tudják, hogy van, de sem nem zavarja, sem nem érdekli őket, és mikor bakfissá meg kamasszá serdülve ténylegesen találkoznak vele, rájuk nézve immár semmilyen hatása nincs. Sem félelem, sem gyűlölet, sem megvetés, sem kiröhögés (azoknál, akik nem „olyanok”), sem riadalom, sem pánik, sem összeomlás (azoknál, akik igen). „Érzékenyíteni”, azaz a másság elfogadására nevelni egyiküket sem kell, hiszen nekik a másság eleve természetes. A szülők az ősi gendert nem kényszerítik rá egyik gyermekükre sem, kilencvenöt százalék úgyis a többséghez akar és fog tartozni, öt százalék meg biztosan mást akar, akárhogy is próbálnák beleverni a „normalitást”.

A nemváltást, ha valaki azt igényli, a megfelelő életkor elérése után pszichológusok segítik, és mindenki úgy gondolja, ez a magánélet tartozéka, amihez másnak semmi köze sincs.

Az ilyen társadalom tudja, és minden tagjával megérteti, hogy a másságnak pont annyi köze van a pedofíliához, mint a társadalom úgynevezett „normális” részének, azaz mindkettő ugyanolyan valószínűséggel és arányban pedofil, ergo a másság pedofíliához kapcsolása ritka nagy hülyeség, lehet mondani. Ha meg célzatosan kapcsolják össze, hazudva így a népnek, az már egy még lejjebbi kategória.

A másik társadalomfajta a keresztény konzervatív. Nekik minden másság biblikusan természetellenes (A „Hogy lehet a természetben bármi természetellenes?” kérdés a sátán műve, nem szabad még feltenni sem!).

Ilyen 2k például kies hazánk, melynek többségi reprezentánsa könyvdarálással mutatja be, mennyire fogalma sincsen arról, hogy az ő többséghez tartozása pusztán szerencse dolga, azaz a történések kedvezőtlen összjátéka folytán lehetne akár ő is ledarált. Az ilyen társadalom hangsúlyozottan „a szülőknek tartja fönn” a szexualitásra és a nemi identitásra vonatkozó nevelést, azaz törvényileg írja elő, hogy a társadalom véleménye egy fikarcnyit se változzon soha, és nemzedékről nemzedékre legyen minden másság pont ugyanúgy visszataszító, megvetendő, kigúnyolásra méltó, ahogy a derék szülőknek, nagyszülőknek, dédszülőknek ésígytovább az. Mint a 2k Láthatatlan Alaptörvény mondja: „Legyen utálkozás, röhögés és titkolás”.  A vélemény aztán szülőkről gyerekekre, majd az unokákra száll, így rögzül a változásra való képtelenség, azaz a társadalmi begyöpösödés.

Láthatóan ez is a cél. Ugyanakkor igen kellemetlen lehet a fideszes csapatnak, hogy hoztak ugyan egy törvényt a még jobb begyöpösödés érdekében, de a törvény pont azt nem garantálja, ami állítólag a célja volt:

6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.

Azon lehet vitatkozni, hogy ha maga a szülő beszél a tiltottakról gyermekének, akkor az „tartalom”-e, az viszont kétségtelen, hogy ha a szülő beszélhet (mert, tegyük föl, a jogalkotó úgy nyilatkozik, hogy az ismeretterjesztő szöveg „nem kifejezetten tartalom”, tehát engedélyezi), akkor bárki más is beszélhet erről neki, mert a szülő nem lett a jogszabályban nevesítve. Ha viszont eltérő jogértelmezés miatt más nem beszélhet a gyermeknek erről, akkor a törvény szerint a szülőnek is tiltva van.

Ebből következően az a kijelentés, hogy a jogszabály célja a szülő kizárólagos jogosulttá tétele a témáról való felvilágosítás tárgyában, szimpla mellébeszélés, precízebben: a nép átverése. Valami jobbat kéne kitalálni.

A sok jogász közt láthatóan elveszett a lényeg, ráadásul ezt a szerencsétlen paragrafust a pedofíliáról szóló törvénybe tették, emiatt az EU támadásra készül, és hogy ostobáék juszt is körömszakadtáig védik, az a Nemsikerült Művön csak egy összefirkált papírkorona.

PC, W, CC

Falusi Tamas
-
0
PC, W, CC

Mint az ismeretes, itt a Földön rengeteg az érthetetlen dolog. Ilyen például az emberi sokféleség. Miniszterelnökúrnak és csapatának sok baja is van vele, szerinte az nem jó, inkább legyen mindenki ugyanolyan, egyetlen kivétellel, miszerint az apa férfi, az anya nő.

Persze kissé logikátlan, hogy ha fideszes körökben ennyire ragaszkodnak az ősi gender előírásaihoz, akkor vajon mit akarhatnak a „no gender” permanens sikoltozásával? Utána gondolva persze érthető: a tudatlanok félelme az ismeretlentől.

Ezen belül persze a nők nőként mind ugyanolyanok, ahogy a férfiak is férfiként, és mindkét nem minden tagja az ősi valláson alapuló, ószövetségi gendernek feleljen meg. Mégpedig pontosan!

Nyugaton mostanában más a divat. Ott elismerik, hogy sokféle az ember, és vallják, amit a költő:

„Vagyok, mint minden ember: fenség, észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, lidérces, messze fény.”

Tudják, mi a gender, de nem nagyon használják, ugyanis az a véleményük, hogy inkább ne legyen. Se a gender szerinti társadalmi elvárás a „nőktől” meg a „férfiaktól”, se a gender szerinti társadalmi büntetés, azaz kiközösítés, megszégyenítés, hátrányokozás azoknak a nőknek és férfiaknak, akik nem teljesítik ezeket az elvárásokat. Természetesen kihangsúlyozandó, hogy a bűnözés ott sem tartozik a tolerálható viselkedésformák közé, mivel a jogrendszernek meg a gender társadalmi elvárásainak semmi köze egymáshoz. Aki úgy interpretálná, hogy ez a tolerancia a gyengékkel szembeni erőszak engedélyezése, az vagy hazudik, vagy hülye.

A helyzetet vizsgálva megállapítható, hogy „másság megsértésének elkerülése” (Political Correctness), a „másság pozitív diszkriminációja”, (Woke) és az „előbbi két elv megsértőinek kiközösítése” (Cancel Culture) elveket a „kisebbségek védelmében” szokták alkalmazni. A másság ugyanis evolúciós okokból mindenkinek gyanús (I. fokozat), ránk nézve ezért veszélyesnek tartjuk (II. fokozat), tehát megelőzésképpen elpusztítandó (lll. fokozat). Ezekből az első két fokozatot a kisebbségeknek is rendelkezésre áll, de a harmadikat csak a többség tudja végrehajtani, ebből következően a többség a saját definíciója szerint nem ugyanúgy egy másság, mint a többi (holott de!), hanem azt hirdeti, hogy ő maga az alap, az abszolút normalitás, az igazodási pont. Ha pedig egy kisebbségi, azaz „abnormális” ezt nem veszi figyelembe, megnézheti magát. A többségi erőfölény az többségi erőfölény ugyebár, ezért Jézus munkásságát, valamint az örömóda naiv vágyakozását a minden ember testvérisége után felejtsük el.

Illetve mégse. Néhányan már rájöttek, hogy a másság okozta mindennapos atrocitások, országok között és országokon belül a többségeknek is károsak. A másságáról sok szegény kisebbségi nem is tehet, mert általában nem az ő hibája, hogy nem tartozik az úgynevezett normálisokhoz. Arra is rájöttek már, hogy az előző rájövés nem elég, ugyanis a többségi tábor egyrészt a többségéből, másrészt a nem racionális, hanem zsigeri hozzáállásából, harmadrészt pedig a gyermekeinek a szülők szemléletére neveléséből adódón túl erősen tart össze, és zárja ki ezzel a kisebbségeket, ezért a kisebbségekkel való együttélés pozitív megváltoztatása nem megy magától. Pláne nem megy nemzetállamok esetén, ahol a hatalomra került vezetők még szítják is a másságtól való félelmet, valamint az iránta érzett dühöt. Ezért az első rájövés kevés, az ügy érdekében tenni is kell valamit.

A többség ránevelése a toleranciára a két szélsőség (az intolerancia legcsekélyebb jelének azonnali halállal való büntetése és a semmit nem csinálás) közötti módszerekkel történhet.

Mivel a toleránsok között sem mindenki akadémikus (finom megfogalmazása a „mindenütt vannak hülyék” ténynek), páran túllihegik a dolgokat. Ők a finom, rávezetős és főleg türelmes (sok évtizeden át tartó) tanítási módszerek helyett a másságot az eleve utálkozó ellentábor pofájába nyomják (pl. Pride), mégpedig úgy, hogy az elvárásaik alapján a többieknek azt egy mukk nélkül kell tűrniük. A másik végletes elképzelés hívői ősi bűnökért követelnek bocsánatkérést a mai többségtől, megfeledkezve arról, hogy az akkor még nem volt bűn, de ha bűn is lett volna, olyanok követték el, akiknek a maiak nagy részéhez genetikailag semmi köze nincs, de még ha lenne is, a maiak akkor sem felelősek az ősökért. Ebből következik az eredmény: így „megtéríteni” senkit nem lehet, az ellenségességet fokozni az adott másság iránt viszont nagyon is, ezért még rosszabb lesz a helyzet, ismét igazolva azt, hogy a Pokolba vezető út ostobasággal van kikövezve. A többség az ilyen módszer esetén nem megérti a másmilyeneket, hanem úgy érzi, hogy valami hülye dolgot akarnak rákényszeríteni, és a Hír TV-s újságíró klub sajnos joggal méltatlankodhat vagy röhögcsélhet az ilyesmiken. Ezen befeszült és erőszakos „jobbítók” miatt lassul az elfogadási folyamat, zár még inkább falanxba a biblikus elveket valló többség, és a kifejezetten butaságok miatt ez a konzervatív többség a semlegesek közül sokakat maga mellé tud állítani, még ha azok elvileg hajlanának is a toleranciára.

A befeszültek sajnos azt hiszik, hogy a többség csak ismerethiányban szenved, ezért elég, ha a képébe vágjuk a másságot, és akkor rádöbben, hogy eddig tévedésben élt, holott nem erről van szó. Nemzedékek hosszú során át meggyőződéssé csontosodott hit ez, amely nem adja ám magát olyan könnyen, emlékezzünk csak például a nők szavazati jogára, amely elképzelés csak nagyon hosszú idő után nyert polgárjogot. Az erőltetőknek sajnos még az sem jut el a tudatáig, hogy ugyanazt művelik, ami ellen harcolnak éppen, a kiközösítés (cancel) pedig már végképp a bigott hit kategóriája, amikor úgy érzem, annyira igazam van, hogy a másikat akár meg is semmisíthetem. Ilyenkor derül ki, hogy gondolkodásban dehogy haladtuk meg a középkort! Dehogy!

Másságból ezerféle létezik. Vannak, amelyek születési okból (pl. szexuális irányultság), vannak melyek a helyi kultúrából és/vagy a családi neveltetésből eredeztethetők (pl. vallási meggyőződés), vannak, melynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget (pl. szemszín), vannak, amelyeknek igen (pl. roma származás), és vannak, amelyeknél nem a létszám, hanem az alkat okozza a túlerőt, például ezért kisebbségek a nők, mert a férfiak döntő többsége a nagy részüket meg tudja verni. Így aztán a másság kezelésére általános szabály nem létezik, egyetlenegy kivételével: a kisebbség sem homogén csoport. Csak egyetlen tulajdonságban azonos, mégpedig abban, amelynek alapján kisebbség. Például a romák abban azonosak, hogy mind roma, abban nem, hogy mindegyik lop. Ebből következően a romasága miatt eleve negatívan hozzáállni bárkihez, értelmetlen. Lehet, persze, hogy az előítéletünket tényleg igazolja, de az is lehet, hogy nem, és a kapcsolatunkból majd hasznunk származik.

Végkövetkeztetés: az embereket csoportokba sorolni nem szabad, mert mindenkit egyénileg kell értékelni az egyéneket jellemző többszáz (többezer?) tulajdonságuk szerint.

Ebből következően bármilyen, így a pozitív diszkrimináció is hülyeség.

Ez is lenne logikus, hiszen minden ember ugyanazon ősszülőktől származik, de ezt a szép és nyugodt életet biztosító testvériséget mindig elrontják egyrészt az „erejük tudatában lévő” többségek, másrészt a „kisebbségekért utolsó vérig harcolók”.

A cél tehát egy olyan társadalmi rendszer kialakítása, ahol nincsenek csoportok, csak egyének, akik tudomásul veszik, hogy semmilyen hasonlósági alapon sem szövetkezhetnek valamiféle erőfölény biztosítása érdekében, amelyet nyilván egy, az adott tulajdonság szerint más, és valószínűleg gyengébb csoport vagy személy ellen akarnak felhasználni (egyébként a szövetkezésnek semmi értelme sincs). Ideális helyeken minden ilyen csoportos szerveződés tilos.

Ideális hely… de szép is lenne – mégse lesz. Az emberiség sajnos jóval előbb hal ki, minthogy ez az ideális rendszer létrejöhetne, de a rendszer megvalósítása nagyon érdekes feladat a tudósoknak és a politikusoknak. Az már egy másik kérdés, hogy az ilyen emeletes ökörségekkel való foglalkozás nem jut eszükbe, bármi történne is.

Még véletlenül se.

Ahhoz a tudósok túl okosak, a politikusok meg örömmel használják ki a csoportba szerveződést hatalomra jutásuk érdekében, majd hülyék lennének egy számukra hátrányos helyzet elérésén munkálkodni.

Konklúzió: kevesen vagyunk érdekeltek, és a tűz tőlünk túlságosan messze van.

1231. oldal a 3-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség