„Vajon azok, akik megszervezték Strache tőrbecsalását, a felvétel publikálásának időzítésével csak figyelmeztetni próbáltak, vagy már megindult az a folyamat, amely egyenként levadászhatóvá teszik Putyin unión belüli ügynökeit? Mert ha még mindig csak a figyelmeztetésnél tartanak, akkor nagyon nem értik azt, hogy az Orbán típusú vezetők soha nem fogják feladni ama tervüket, hogy Európát a szélsőségek felé lökjék, hisz nagyon is tisztában vannak azzal, hogy csak a hatalom erőszakos megtartása és a börtön között választhatnak a nap végén.”
Három teljes nap sem kellett hozzá, hogy összeomoljon az a kormánykoalíció, melyről Orbán Viktor nemrég még azt mondta:
„Szeretném, ha olyan változások történnének Európában, mint amilyenek Ausztriában történtek. Ha Ausztriában lehetséges, hogy a jobbközép kormányzópárt együttműködik a jobboldali, hazafias párttal, miért ne történhetne meg ez európai szinten is.”
Mint ismeretes, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke, Heinz-Christian Strache alkancellár két évvel ezelőtt (2017. július 24-én), egy ibizai nyaralás alkalmával találkozott egy magát orosz milliomosnak valló nővel, aki jövendő mesés ausztriai beruházásaihoz kért a politikustól tanácsokat. Strache az építőipari nagyvállalat, a Strabag rovására ígért neki beruházási előnyöket cserében azért, ha a nő segít neki olyan médiabirodalmat kiépíteni, mint amilyennel Orbán Viktor rendelkezik. Lezserül azt is hozzátette: egy gyanús, sőt rovott múltú osztrák milliomos, Heinrich Pecina segítette Orbánt az ellenzéki sajtó teljes felszámolásában, ami több, mint vonzó perspektíva a szélsőséges osztrák párt számára is.
Ezt követően az események gyorsan követték egymást. Első lépésként Strache lemondott pártja elnöki tisztségéről és az alkancellárságról, majd miután Sebastian Kurz kancellár megvonta a teljes bizalmat az FPÖ-től és megtagadta, hogy továbbra is szabadságpárti politikus töltse be a belügyminiszteri pozíciót, a koalíció felbomlott.
Az eset élesen rávilágít a Szabadságpárt és valamennyi más európai szélsőjobboldali tömegszervezet nehéz helyzetére azt követően, hogy Európában mára megszűnt a közvetlen migrációs veszély; már pedig ezek a pártok 2015 óta lényegében ezt a veszélyt használták politikai felhajtóerőként. A néppárti kancellár, Kurz pedig gyorsan élt a lehetőséggel, hogy megszabaduljon kellemetlen koalíciós partnerétől, mely nemzetközileg súlyos teherként nehezedett kormányára, belpolitikailag pedig lehetőséget adott a Szabadságpártnak, hogy kormányzati lehetőségeit felhasználva igyekezzen magához vonzani olyan választókat, akik hagyományosan a Néppárthoz (ÖVP) vonzódtak, de fogékonyak voltak a szabadságpárti radikalizmusra is. Strache pont ugyanazokat az illúziókat dédelgette, mint Vona Gábor legszebb éveiben, de ennek veszélyeit az Osztrák Néppárt egy pillanatig sem tévesztette szem elől.
Most mindenki azt latolgatja, vajon ki húzza a legtöbb hasznot az esetből, s vajon ki áll az események mögött.
Könnyű lenne azt feltételezni, hogy az FPÖ által többször körbelőtt Strabag szervezte volna meg a Strachének előkészített ibizai csapdát, ám ha így történt volna, a felvétel nyilvánosságra hozatalával nem vártak volna közel két évet.
A vállalat nem várt volna az európai parlamenti választásokra, hanem felhasználhatták volna azt 2017 októberében, a parlamenti választások előtt. Sőt, 2018-ban tartományi választások voltak, melyeken az FPÖ nagyot szakított, ez is jó alkalom lett volna mind a Strabagnak, mind pedig a Néppártnak. Ráadásul aligha lehetett volna titokban megszervezni egy efféle provokációt az osztrák titkosszolgálat orra előtt, melyet a 2017-es koalícióalakítás óta a szabadságpárti belügyminiszter, Herbert Kickl felügyel. Az osztrák érintettség ezért nagy valószínűséggel kizárható, annak dacára, hogy a legtöbb hasznot az esetből maga Ausztria, s ezen belül a Néppárt húzza most.
Sokkal valószínűbb azonban, hogy
valamelyik nagy, európai titkosszolgálat – meglehet a német – számlájára írható a Szabadságpárt botránya,
amire nagyon sok jel utal.
-
Itt van mindenekelőtt az időzítés. Leginkább a németek céljait zavarja az, hogy formálódik egy szélsőjobbos, európai szintű összefogás. Ők voltak azok, akik – politikai és titkosszolgálati módszerek elegyével – állították félre 2011-ben Silvio Berlusconit, hogy aztán most azzal szembesüljenek, utóda egy javított kiadású másolat, aki fiatal és sokkal radikálisabb, ráadásul kötődése az alvilághoz közel sem olyan nyilvánvaló, mint amilyen volt ez Berlusconi esetében. Strache és a Szabadságpárt kilövésével ugyanakkor nem csak a Salvini-féle szélsőjobbos európai összefogás egyik pillérét döntötték ki, de Orbánnak – aki nincs két hete, Budapesten még Strachével, előtte pedig Salvinivel páváskodott –, ha lehet, még többet ártottak.
-
Amióta Manfred Weber is az európai szélsőjobb, főként Orbán célkeresztjébe került, a CSU-hoz mindig is közel álló német titkosszolgálat külön inspirációt kaphatott arra, hogy épp most mozduljon rá a fejleményekre. Ugyanis az, hogy Orbán vagy Strache mit csinál otthon, a mára már legendássá vált négy fal között, az európai szinten a németeket nem nagyon érdekelte eddig sem, de kilépve onnan könnyen élhetetlen körülményeket teremthetnek Európában, főként a középjobb számára.
-
Az eset mesteri voltára utal, hogy az oroszokat is bevonták s ezzel teljessé vált a mozaikkép. Látványos bizonyságot nyert egyrészt, hogy elég orosznak lenni ahhoz, hogy az európai szélsőjobb egy olyan vezetője, mint Strache azonnal megnyíljon. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen típusú politikusokat eleve a bűnözői logika mozgatja, nemzeti jelszavaik ellenére bárkivel összefognak céljaik elérése érdekében, s a morális szempontok egyáltalán nem játszanak szerepet az életükben.
-
A mesteri megkomponálás is egy profi titkosszolgálatra utal, hisz a provokáció végrehajtói orosz útlevelekkel, érvényes vízumokkal, s megfelelő rejtett technikai felszereléssel kellett rendelkezzenek. Azt sem lehet kizárni: legendájuk része volt, hogy Orbán Magyarországán át jutottak be az unió területére.
-
Az is a profi megrendezettséget igazolja, hogy az eseményre semleges területen, Spanyolországban került sor, ami a legmegfelelőbb körülmény, hogy a nyomok ne legyenek visszavezethetők az elkövetőkhöz.
Egy dolog van, amit egyáltalán nem lehet most még biztosan látni: vajon azok, akik megszervezték Strache tőrbecsalását, a felvétel publikálásának időzítésével csak figyelmeztetni próbáltak, vagy már megindult az a folyamat, amely egyenként levadászhatóvá teszik Putyin unión belüli ügynökeit?
Mert ha még mindig csak a figyelmeztetésnél tartanak, akkor nagyon nem értik azt, hogy az Orbán típusú vezetők soha nem fogják feladni ama tervüket, hogy Európát a szélsőségek felé lökjék, hisz nagyon is tisztában vannak azzal, hogy csak a hatalom erőszakos megtartása és a börtön között választhatnak a nap végén.
Ara-Kovács Attila
