2015. február 6-án, pénteken a Simicska Lajos érdekkörébe tartozó Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió és Hír TV vezetői „lelkiismereti okokra hivatkozva” felmondtak. A „szakítás” után sorra hagyták el Simicskát médiabirodalmának főszerkesztői, de ez csak fokozta Orbán Viktor egykori barátjának harci kedvét. „Amíg én vagyok, minden van, folytatom tovább a harcot, és kibaszok mindenkit”, mondta –, majd még hozzátette: most elmegyek szánkózni.
Arra azonban maradt ideje, hogy még aznap kivásárolja a távozókat a médiabirodalmából és változásokat eszközöljön a portfólió vezetésében. A nevezetes nap utóbb G-nap néven vonult be a magyarországi közbeszédbe. (Simicska Lajos ezen a napon szó szerint ezt mondta egy újságírónak: Orbán egy geci.)
S bár nem kerek évfordulóról van szó, érdemes felidézni Simicska és a Fidesz egészen addig öröknek és megbonthatatlannak tűnő kapcsolatát.
Simicska Lajos Orbán Viktor kollégiumi szobatársa volt. Abból az időkből is lehetnek szaftos történetei, de mégsem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy az ő ötlete volt a Fidesz által Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett szisztéma, az orbánizmus. Simicska nevéhez kötődik az „ősbűn”, a Fidesz székház eladása, ami miatt több alapító – Ungár Klára, Fodor Gábor és mások – elhagyták a pártot. Ő vezényelte le azokat a különös vásárlásokat, amelyekről 1998 augusztusában kiderült, hogy egy Schlett Csaba nevű Fidesz-közeli úr – ma a Magyar Nemzet főszerkesztője – lopott útlevéllel még
1995-ben egyetlen nap leforgása alatt 14 céget adott el egy Kaya Ibrahim nevű, Németországban dolgozó török vendégmunkásnak.
Schlettnek a kiárusítás után még mindig maradt két cége, ezeket egy Joszip Tot nevű horvát illetőségű személy „vásárolta” meg. A lopott útlevelekkel eladott fantomcégeknek két közös tulajdonságuk volt: az egyik, hogy mindegyik után tetemes adó- és járuléktartozás maradt fenn, a másik, hogy az összes cég alapítói között a Fidesz nagyágyúi – Orbán, Kövér, Stumpf, Simicska, valamint barátaik és üzletfeleik – szerepeltek.
Simicskának köszönhető a nyomok eltüntetése is, amely a Hosszú Bájtok éjszakája néven vonult be a rendszerváltozás utáni emlékezetbe. A közvélekedés szerint Simicska Lajos a NAV elődjeként működő APEH elnökeként egyetlen hétvégén számos, a Fidesz vezetőihez kötődő cég adatait törölte a rendszerből. Valószínűbb azonban az, hogy nem történt adattörlés, csupán adatokat kérdeztek le a Fideszes vezetők illetve családtagjaik vállalkozásaival kapcsolatban.
Már csak kevesen emlékeznek arra, hogy Bayer Zsolt, a Fidesz alapítója, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, 1994 október 21-én Adalékok a nagy Fidesz-leleplezéshez címmel cikket írt a Népszabadságba.
„.igen, én, az alapító atyák egyike dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr,
s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón.
Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról.”
Bayer Zsolt ezt követően rövid időre el is hagyta a pártot, hogy aztán rövid kódorgás után visszataláljon hozzájuk.
A két jó barát kapcsolatában sokáig minden a terv szerint működött: Orbán engedte, hogy Simicska gazdagodjon, utóbbi pedig sokat tett azért, hogy a Fidesz vezérének hatalma minél inkább kiteljesedjen. Mindeközben a közvélemény, de még a közélet alaposabb ismerősei sem sejtették, hogy a két férfi között gyülekeztek a viharfelhők. Orbán egyre jobban tartott Simicska túlhatalmától, attól, hogy egykori kollégiumi szobatársa a fejére nő, míg Simicska Orbán rohamosan növekvő oroszbarátságát nem nézte jó szemmel.
Simicskáról köztudott volt, hogy nem kedvelte az oroszokat, s a 2014-es választások után Putyinék magyarországi térnyerésével, valamint azzal, hogy
Orbán a Roszatommal vásároltatná meg az RTL Klubot, betelt nála a pohár.
„Ott. amikor elmondta, kijött a száján a Roszatom, ránéztem, és akkor rájött, hogy hibázott, ezt a mondatot nekem nem mondhatta volna el. Akkor egy darabig néztük egymást. Azt mondtam, hogy végig gondolom az egészet, és üljünk le egy hét múlva. És akkor leültünk, és mondtam, hogy a véleményem nem változott, ebben én nem tudok részt venni. És akkor itt closing” – idézte fel 2017-ben Simicska Lajos az RTL Klubon közzé tett interjúban, hogy mi történt Orbán és közte 2014-ben, egy héttel a Fidesz választási győzelme után.
Amióta a két ember látványosan összeveszett és ahol csak tudnak, ártanak a másiknak. Orbán ellenfelei abban bíznak, hogy Simicska, minden titkok tudója, majd „kicsinálja” a miniszterelnököt, ám az ilyen vérmes reményeket maga az érdekelt szokta lehűteni. „Nem vagyok öngyilkos alkat” mondta Simicska, ezzel arra utalva, hogy ami Orbánra nézve terhelő lehet, az számára is több mint kínos.
Simicska Lajos, nem egy szabadságharcos, nem a demokrácia felkent papja. Évtizedeken át jól elvolt Orbán barátságával. és nemcsak 2010 előtt volt ez így, de a második Fidesz-kormány hatalomra kerülése után is. A Simicska-birodalom egyik zászlóshajója, a Közgép 2010-ben és 2011-ben 200 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert el különböző állami építkezési beruházásokból, és 2013-ra gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált: mindössze egyetlen év alatt 432 milliárd forint értékben szerzettállami megbízásokat. Igaz, a G-nap után a Közgép megrendélesei erősen visszaestek, és az oligarcha médiavállalkozásai is komoly veszteségeket könyvelhettek el, ám Simicska csak csatákat vesztett, a háborúnak még nincs vége.
Igaz, sok idő már nincs hátra: ha Orbán Viktor április 8-án hozza a kötelezőt és megnyeri a választást, akkor Simicska Lajos médiabirodalma is fölöslegessé, de legalábbis, még négy évre finanszírozhatatlanná válik.
Amint arról korábban a Független Hírügynökség is beszámolt, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija Hollik István Fideszes képviselőjelölt választási szórólapján szerepelt. A szórólapon Köves arról ír, hogy Hollik István személyében lát garanciát arra, hogy zsidó hitéleti és kulturális élet kiteljesedéséhez minden szükséges segítséget megkapjanak.
Köves Slomó politikai szerepvállalását követően többen is megütközésüket fejezték ki. Így Radnóti Zoltán, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke, aki a Magyar Nemzetben nyílt levélben kérte számon Kövestől, amiért beszállt a kampányba.
Köves a Zsidó.com portálnak adott interjúban elnézést kért, ahogy fogalmazott: „ha ez a kampányba való beszállásként értelmeződött, akkor lehet hogy hiba volt, ezért elnézést.”
Mindehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy miközben értékeljük Köves Slomó gesztusát és bocsánatkérését, a megfogalmazás lehetett volna egyértelműbb és szerencsésebb is. Egy pártszövetség képviselőjelöltjének szórólapján, ahol a pártszövetség, jelent esetben a Fidesz-KDNP logója is szerepel, nem a kampányba való beszállásként értelmezhető, hanem a kampányba való beszállás.
Mint ismert, Juhász Péter, az Együtt elnöke és Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje kockázatjelzést tett az Állami Számvevőszéknél, miután kiderült, hogy a magyar óriásplakát piacon hozzáférhető szabad felületek jelentős részét a kormányzati kommunikáció és a Fidesz koordináltan lefoglalták.
Az Együtt politikusai azt suerették volna, hogy az ÁSZ vizsgálata kitérjen a Fidesz foglalóinak biztosításához szükséges összeg forrására, számvitelileg helyes elszámolásának módjára. Az Állami Számvevőszék friss tájékoztatásában elutasította Juhász Péter és Szigetvári Viktor kockázatjelzését.
Szigetvári Viktor szerint az Állami Számvevőszék ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy szolgalelkűen kiszolgálja Orbán Viktor és a Fidesz illiberális érdekeit. Mint közleményében írja, ez már nem egy független intézmény, hanem kétséget kizáróan politikai befolyás alatt áll. Szigetvári szerint felháborító, hogy egy kockázatjelzés alapján a Jobbiknál rendkívüli vizsgálatot folytattak, miközben ugyanezt a Fidesz esetében nem hajlandóak megtenni.
Robbanás-közeli feszültség van a Fideszben, legalább is így értesült a Független Hírügynökség. Első megközelítésben meglehetősen lehetetlennek tűnik az állítás, hiszen – különösen választások előtt -, pont nem ez a jellemző erre a pártra. Sőt: sokkal inkább mutatja azt a képet, hogy bármily nagy frakcióval és kiterjedt hálózattal rendelkezik, mégis képes uralni tagságát, érdekköreit, híveit. Ahogy mondani szokták: amíg Orbán Viktor létezik, ő uralja a csapatot, nem engedi, hogy a külvilág bármily ellentétről értesüljön, ám ha ez elkerülhetetlen, akkor gyorsan lép, lokalizálja a problémát, és hatástalanítja az esetleges következményeket.
Ebből a szempontból tisztára olyan, mint Kádár, persze azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az MSZMP vezére igyekezett a kemény diktatúra évei után konszolidálni az országot, megnyerni magának minden társadalmi réteget, no de az egypártrendszer volt, Orbán viszont igyekszik kiélezni az ellentéteket, mert hát ez mégiscsak többpártrendszer. Azaz: nem kell szeretni a politikai ellenfelet, akkoriban meg nem volt, nem lehetett politikai ellenfél. Mégis, bizonyos szempontból megáll az összehasonlítás; Orbán is kivívott magának legalább akkora tekintélyt a maga táborában, mint amilyen Kádár Jánosnak volt. Kezében tartja a szálakat, mozgatja azokat, és amíg belátja a „határt” minden döntést fölfuttat magához.
Természetesen ennek a rendszernek ez egyben a rákfenéje is; ahogy növekszik a párt, ahogy szaporodnak a kisebb és nagyobb hatalmi centrumok, úgy távolodnak el a Vezér látóköréből az alsóbb szinten megjelenő érdekviszonyok, és döntési pontok. Egyre több a pénzcentrum és egyre több az éhes száj is. Az éhes szájat ne tessenek szó szerint érteni; alapvetően a gazdagodási vágy vezérli a cselekvéseket. A minta is adott: fent – értsd: legfelül – olyan pénzmozgások vannak, amelyek a hétköznapi emberek számára már felfoghatatlanok, annyi azonban eljut belőlük, hírként, a középrétegekhez, hogy érezzék, sőt tudják: a dolgok, így, nincsenek teljesen rendben. A naponta milliókkal gyarapodó Mészáros Lőrinc, a sorozatos pályázatnyertes Garancsi, valamint az Orbán család tagjai mind-mind szabad szemmel jól látható haszonélvezői a rezsimnek. És azt már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, kommunikációs trükkökkel eltakarni, mindenki, aki Orbán közelében „járkál” – mint például Rogán Antal – nem pusztán a rendszer kegyeltjei, hanem a pénzcsapok kezelői is. Persze, amit most látunk egyáltalán nem újkeletű, ezt csinálja a Fidesz, mondanám, nyolc éve, de ez sem lenne igaz, mert sokkal korábban kezdte, és nem volt éppen vesztese a szocialista kormányzásnak sem.
Vagyis: ettől a folyamatos pénzgyűjtő akciótól, amelynek láthatóan soha nem lesz, lenne vége, még nem alakulna ki feszültség a párton belül. Elsősorban azért nem, mert a Fideszen belül az élni és élni hagyni elve érvényesül- ameddig Orbán engedi. De, ha már nem engedi, akkor sincs nagy baj, aki nem fordul szembe látványosan a szervezettel, annak nem engedik el a kezét; új pozíciót, új lehetőséget kap, s lehet, hogy – olykor csak átmenetileg – kivonják a forgalomból, teljesen kegyvesztetté nem válik. De ha így van, márpedig így van, akkor vajon mi magyarázhatja azt a robbanás közeli állapotot, amelyről, eléggé autentikus forrásból értesültünk, és amelynek feltétlenül érdemes hitelt adni. Mi történhet a Fideszen belül olyan, amit már Orbán Viktor sem tud kézben tartani? Mondják: ilyen feszültségeket, ellentéteket csak a pénz tud teremteni. Illetve az a helyzet, amikor olyan mértékben túlnő önmagán egy közösség, amikor már átláthatatlanokká válnak a viszonyok, kusza kapcsolatrendszerek alakulnak ki, és amikor olyan egymástól eltérő érdekek feszülnek egymásnak, amit lehetetlen hosszú távon hatalmi szóval féken tartani. Itt is erről van szó: Orbán szava és tekintélye ugyan nem engedi még felszínre törni az indulatokat, illetve a szereplők igyekeznek elrejteni előle a belső háborúkat, ám egyre több konfliktus tör fel a mélyből, egyre több kis háború jut el a nyilvánosság kisebb csoportjaihoz, hogy aztán onnan utat találjanak maguknak a nagyobb nyilvánosság felé.
Átélt már a Fidesz nehéz napokat, olyan időszakot, amikor csupa rossz döntést hozott, növelve ezzel a társadalmi feszültséget és az elégedetlenséget – körön kívül. Orbán pontosan akkor talál rá a migráció problémájára, amikor már kezdett felborulni a rend, megroppant a pártja és saját népszerűsége is. A párizsi merénylet azonban fordulatot hozott, sikerült Orbánnak visszarántania a kormányrudat, és ugyan egy ügyűvé tette a kormányt és a Fideszt, ennek hatásai, akciói elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy győzelem-közeli állapotba vezesse újra csapatát.
Akkor miért lennének újra viharfelhők, két hónappal a választások előtt? Milyen indoka lehet a feszültségnek, ha egyszer a párt magabiztosan vezeti a felmérések szerinti esélylistát? Rosszak lennének az információink? Szándékosan félre akarnák vezetni a Független Hírügynökséget? Aligha, értelme sem volna. Az indokok között ott találjuk Altusz Kristóf óvatlan nyilatkozatát a Times of Maltanak, amivel igencsak megnehezítette – bár el nem térítette – a kizárólag migránsozásra, illetve az ellenfeleket bevándorláspárti szerepbe szorító kampányt. (Csak zárójelben: tudja valaki hova tűnt Altusz Kristóf? ) Igen, ez komoly gondot okozott a Fidesz stratégáinak, de mivel Orbán már nem engedett változtatni az irányvonalon, nem készült fel más csapásra, kénytelenek tovább folytatni az akciót, végigjárni az utat, végrehajtani a tervet. Ez a hiba azonban nem járhat együtt a belső válság megjelenésével. Annak oka, bizony most is a pénz. Úgy hírlik egyesek már tényleg túlzásnak tartják azt a felhalmozást, amit Mészáros Lőrinc végez, vagy végeztetnek vele. Kisebb körökben már úgy viselkednek, mint a szocialisták: egymást szidalmazzák a fideszesek, nem kímélve magát Orbánt sem. Az is elégedetlenséget hozott magával, hogy egyes pénzforrások mellől elzavartak olyanokat, akik pedig korábban ott ültek a csapok mellett, jelentős mennyiséget merítve önmaguknak. Hírlik: a tao-pénzek is tipikusan ilyen forrást jelentenek, amelyeket most már a minisztériumi emberek, másként: a kormány saját hatáskörébe vont.
Nem állítjuk, hogy a választások előtt feltétlenül fel is fog robbanni a Fidesz–bomba, bár ütőképesebb ellenzék képes lenne ezt előidézni. Ütőképes ellenzék azonban nincs, azt sem látni, hogy képes kilépni saját maga elleni háborújából, így aztán kizárólag azon múlik, hogy Orbán meddig képes visszaszorítani a dugót a palackba. Ha a Fidesz nyer, nyilván új fejezet kezdődik; Orbán azonnal hozzálát a rendcsináláshoz, ha nem szerez többséget, minden ki fog borulni. És ne legyen tévedés: van minek kiborulnia.
– Köves úr, mi a véleménye arról, hogy a papok politizálnak?
– Nem értek vele egyet. El kell választani az államot az egyháztól, egyiknek sincs keresnivalója a másik területén.
– Ön most egy fideszes szórólapon Hollik István a Fidesz-KDNP jelöltjének támogatására buzdítja az állampolgárokat.
– Mi a kérdés?
– Az, hogy miként kerül az Ön neve és fotója egy politikai párt kiadványára?
– Mert azt szeretném, hogy Hollik István és a Fidesz győzzön az áprilisi választáson.
– Ön szerint ez nem politizálás?
– Nem politizálás, hanem garancia arra, hogy hitéletünk és kulturális kiteljesedésünk minden szükséges segítséget megkapjon Hollik Istvántól és a Fidesztől.
– Ezek szerint Ön a Fideszt támogatja?
– Ilyet nem mondtam. Én Hollik Istvánt támogatom. Az, hogy ő történetesen fideszes, abba én nem szólhatok bele.
– Köves úr, mi a véleménye az antiszemitizmusról?
– Mint rabbinak, mi lenne a véleményem?
– Ezt kérdezzük mi is. Önt egyszer sem hallottuk, hogy megszólalt volna a Soros plakátok ügyében.
– Miért kellett volna megszólalnom?
– Mert Önnek is tudnia kell, hogy a sorosozás szítja az antiszemita indulatokat.
– Én ilyet nem tapasztalok. Engem még senki sem nevezett soha Soros-bérencnek.
– Köves úr, ha netán nem a Fidesz nyeri a választást..
– …ezt nehezen tudom elképzelni.
– Tételezzük fel. Ön akkor is a Fideszt fogja támogatni?
– Én a hitéleti és kulturális kiteljesedésünket támogatom.
– Ez konkrétan mit jelent?
– Azt, amit a Fidesz-KNDP képviselőjelöltje, Hollik István szórólapján is írtam: hogy benne látom a garanciát, hogy hitéleti és kulturális kiteljesedésünk minden szükséges segítséget megkapjon.
– Köves úr, köszönjük a beszélgetést.
– Én köszönöm. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Donald Trump amerikai elnök rendeletet írt alá a guantánamói börtöntábor további működtetéséről. Trump elnök még elnökválasztási kampánya idején kijelentette, hogy nyitva akarja tartani a Kuba szigetén működtetett amerikai haditámaszpont börtöntáborát, hogy „feltöltsék azt néhány rosszfiúval”. Reuters
Fideszes hadgyakorlat a Facebookon
Az akció némileg emlékeztetett a Magyar Néphadsereg tesztelésére, amikor előre szóltak a katonáknak, hogy éjjel riadó lesz. A Fidesz hétfőn jóelőre jelezte a kampányra kiépített Facebook-csapatának a saját fejlesztésű, titkos rendszerén keresztül, hogy kedden délben mindenki legyen résen, mert a központ fontos üzenetet küld, amit egy órán belül meg kell osztani valamennyi képviselőjelölt Facebook-oldalán. 444.hu
Ma kezdődik a terézvárosi robbantó büntetőpere
A vádirat szerint 2016. szeptember 24-én késő este a gyanúsított Budapesten a VI. kerület, Teréz körúton a járdára tett egy táskát, amelyben robbanószerkezet és a robbanás hatását fokozó nagy mennyiségű szög volt. Amikor a szokásos útvonalon haladó egyenruhás rendőrök a táska közvetlen közelébe értek, a vádlott távirányítással felrobbantotta a pokolgépet. A két járőr súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. MTI
Trump első évértékelő beszéde
A bevándorlás reformjához és az amerikai infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges kompromisszumok megkötésére szólította fel Donald Trump amerikai elnök a pártharcok miatt mélyen megosztott amerikai törvényhozás republikánus és demokrata tagjait kedden, elnökségének első évértékelő beszédében. Reuters/AP/dpa
Nem tudni, hogy Habony Árpád megint Ibizán piheni ki akut orrfolyásos influenzáját, így kiveszett a pártból a kreativitás, vagy pedig Schiffer András gondolt egy nagyot és belépett a Fideszbe. Azt viszont látjuk, hogy bezöldült a narancs, a Fidesz újrahasznosított, szelektív kampány keretében igyekszik lejáratni Vona Gábort, a Jobbik elnökét.
A Mandiner YouTube-csatornáján látott napvilágot nemrégiben az a néhány videó 2013 őszéről, amelyen Vona Gábor törökországi turnéjának egy-egy félreérthető jelenete látható. Az egyiken elvileg a Szürke Farkasok török terrorszervezet nevét skandálják közvetlenül a jobbikos politikusé előtt. A másikon Vona azt fejtegeti, hogy számára az iszlám az utolsó fénysugár “a globalizmus sötétségében”, továbbá, hogy ha nem veszik fel Törökországot az Európai Unióba, akkor kilépünk és szövetkezünk turáni barátainkkal. Megint egy másikon pedig azt merészeli mondani a politikus, hogy „mi Attila unokái vagyunk, akiknek elve az igazság, akik bátran ellenállnak a rossznak, és senkitől nem félnek, csakis Allahtól”.
Aztán ahogy azt már megszokhattuk, a videók áttétesen szétterjedtek a propagandamédia beteg testében: a Lokál, az Origo, a PestiSrácok, a 888.hu és a Magyar Idők is átvették az anyagot. Persze mindenki a maga fűszerezésével, saját szája íze szerint adagolta hozzá a válogatott blődségeket, mert hát elvégre médiapluralizmus van. Nem mennék most bele a részletekbe, hogy mi miért csúsztatás vagy hazugság. Aki nem hisz a kormány lejáratásainak, az úgyis utánajár.
Nos, én ezen kívül is utánajártam valaminek, mégpedig annak, hogy hol is hallottam már ezeket a szólamokat. Nem pontosan ugyanezeket, de annyira déjà vu-m volt, hogy elő kellett kukáznom egy bizonyos Fidelitas-röpiratot tavaly júniusból. Íme:
A másik oldalon persze ott virít egy szövegkörnyezetéből kiragadott mondat Botka Lászlótól is – akit természetesen Soros György Marionett bábként irányít –, de ez most már legfeljebb annyiban számít, hogy továbbra sem tudok szomorúbb sorsot elképzelni egy fának, minthogy a Fidesz NER-lovag- és bólogatókutyaképző szakiskolájának szóróanyagaként végezze.
A lényeg itt Vona Gábor 2013 őszén elhangzott kijelentése, amely szerint “az iszlám az emberiség utolsó reménye”. Ez a téma lett újra előhúzva a kalapból, kiegészítve pár félreérthető videóval. Ebben önmagában semmi meglepő nincs. Kezdődik a kampány, tudtuk, hogy mindent be fognak vetni.
Az viszont már fölöttébb érdekes, hogy múlt szombaton Hídvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója azt nyilatkozta az MTI-nek a Jobbik évértékelőjével kapcsolatban, hogy “Vona Gábor és pártja, a Jobbik a pénzért és a hatalomért mindenre képes”.
Nocsak, úgy látszik nem én vagyok az egyetlen, aki megőrizte az Orbán-úttörők lejárató anyagát tavalyról! A Habony-Rogán-féle Igazság-minisztérium is előtúrta, hogy aztán ismételten felmondják azt szóról szóra, persze Botka nélkül.
És mit ad Isten, a szórólap hátoldalát is újrahasznosították a minisztérium lelkes-lelketlen dolgozói:
Forrás: Fidesz / Facebook
Ez a Fidesz hivatalos Facebook-oldaláról származó kép gyakorlatilag a tavalyi Fidelitas-röpirat hátoldalának újragondolása Botka nélkül. Csak most a megbuktatott Botka helyett Soros, Vona, Gyurcsány, Szél és Karácsony akarja lebontani a kerítést. Még a piros mezőben fehér szöveges dizájnt is meghagyták.
A tavalyi Soros-tévészpot múlt heti Stop Sorossá változtatása után ismételten egy lenyűgöző, százszázalékos újrahasznosításnak vagyunk szemtanúi, amely egyben gondosan szelektív is: Orbán Viktor az iszlám civilizációt méltató beszéde az Arab Bankok Szövetségének 2015-ös közgyűléséről valahogyan lemaradt.
Összefoglalva: elővették valahol a Fidesz ifjúsági szervezetének a Fidesz politikáját támogató szórólapját, majd a véletlenek összjátéka során egy az egyben átvette az anyagot a kormányközeli “független” média minden egyes szereplője, illetve maga a párt is.
A propaganda kreativitásánk feladásával a Fidesz már leplezni sem akarja, hogy az egész országot központilag vezérlik, hogy minden szál összefut, és minden erő egy ember kezében összpontosul.
Budapest dalát keresi a Fővárosi Önkormányzat, a projektre tizenegy ismert előadót hívtak meg, mellettük három helyet még felfedezésre váró, tehetséges zenész és énekes számára tartanak fel a kiírt pályázaton. A tizennégy dalt tavasszal koncerten mutatják be és CD is készül. MTI
Bemutatták a Fidesz új plakátját
Az ellenzéki vezetőknek „Soros és Brüsszel akarata az első”, így készek végrehajtani a „Soros-tervet”, lebontanák a határzárat, betelepítenék a bevándorlókat, mondta Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója keddi sajtótájékoztatóján, a Parlamentnél, ahol bemutatta pártja új plakátját. MTI
Emléktábla Jávor Pál aradi szülőházán
Emléktáblát kap aradi szülőházára Jávor Pál, a 20. század eleji magyar filmművészet egyik legünnepeltebb sztárja. Az avatóünnepséget szerdán tartják a néhai filmcsillag szülővárosában. MTI
Barátok közt
A menekültellenes kampány megálmodójának, Balásy Gyula cégei taroltak a Nemzeti Kommunikációs Hivatal pályázatain2017 utolsó negyedévében. A második helyre Szijjártó Péter külügyminiszter barátjának, Kuna Tibornak az érdekeltségei jöttek fel. A két vállalkozás vitte el a 17 milliárd forintos keret 80 százalékát. Hír TV
2013-ban kezdődött az a folyamat, amelyet köznyelv a Jobbikkal kapcsolatban cukiságkampányként ismer. Vona Gábor a Jobbik elnöke tavaly novemberben a Spinoza színházban azt mondta erről, hogy nem szereti ezt az elnevezést, mert ez egy taktikázásra utal, miközben ez nem taktika, mert valódi változások zajlanak a párt ideológiájában és megnyilvánulásaiban.
A cukiságkampány röviden és leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a Jobbik, amely szélsőséges és radikális mozgalomként indult, egyre inkább igyekszik középre tolódni – ahogyan ők fogalmazzák, néppártosodni. Ennek a cukiságnak a képi formája az, hogy Vona Gábor párt elnök kiskutyákat simogat, ideológia megjelenítése pedig sok más gesztus mellett abban áll, hogy a pártelnök hanuka alkalmából üdvözlő sorokat írt a zsidó szervezeteknek.
Ha a cukiságkampányról beszélünk, felvetődik a kérdés, hogy mennyire vehető komolyan a Jobbik „megjavulása”, s valóban valódi a változás, a múltjukkal való leszámolás.
Ha a politikai racionalitás oldaláról közelítünk, akkor azt mondhatjuk, hogy a cukiságkampánynak, vagyis a Jobbik „megszelídülésének” van alapja. A Jobbik, a Fidesz köpönyegéből bújt elő, Vona Gábor pártelnök ugyanabban a polgári körben kezdte politikai pályafutását, amelynek a jelenlegi miniszterelnök is tagja volt. Orbán Viktor akkor még tehetséges fiatalembereknek nevezte a pályakezdő jobbikos politikusokat, és sok sikert kívánt nekik.
Idővel azonban a helyzet megváltozott, a Fidesznek kellemetlenné vált a vetélytárssá növekedett Jobbik, és Vona is rájött arra, amire Orbán – egy más szituációban – évtizedekkel korábban: hogy ott, ahol vannak, számukra nincs már hely.
Ahogyan a Fidesz ateista liberálisból keresztény és konzervatív lett, úgy változott/változik a Jobbik radikálisból néppártivá.
Utóbbira azért is volt szükség, mert az elmúlt években a Fidesz a Jobbik szinte valamennyi témáját lenyúlta, és azt lehet mondani, hogy jobbról előzte a Jobbikot.
Ha máshonnan nézzük, akkor a Jobbik irányváltása, a „helycserés támadás” valójában taktika, ahogyan elemzők ma mondják: egy politikai termék. S bár a keményvonalasként ismert Novák Elődöt Vona eltávolította a Jobbik vezetéséből, a 2006-os tévéostromban kétes hírnevet szerzett Toroczkai László – ma Ásotthalom polgármestere – most is alelnöke a Jobbiknak.
Sneider Tamás
És ott van a pártban az a Sneider Tamás, aki skinhead-vezérként kezdte a közéleti pályafutását, és aki egy 2014. szeptemberi kiszivárgott felvételen elmagyarázza, „hogy miért muszáj visszavenni a durvább hangból… A lavírozás lényege, hogy a keményebb tónust újabban a Jobbikot segítő Betyársereg használja majd… Azért jó, hogy van egy Betyársereg, azért jó, hogy van a Hatvannégy Vármegye, mert ők megtehetik azt, amit én nem tehetek meg bent a Parlamentben, mert nekem arra kell figyelnem, hogy az egyszerű helyi polgár is, akiben mondjuk semmi nemzeti érzés nincsen, mégis azt mondja, hogy szimpatikus ez a Jobbik, rá fogok szavazni… Ennyi, de ettől függetlenül nem változott semmi különösebben az elképzelésünkben, sőt, egyáltalán nem változik. Csak hát a kommunikáció, arra kell figyelni, hogy hogyan.”
Máshol Sneider Tamás arról beszél, hogy a munkatársa inkább legyen muszlim, mint zsidó. És akkor még arról nem is szóltunk, hogy továbbra is tagja a párt belső köreinek a zsidó kötődésű kormánytagok listázását emlegető Gyöngyösi Márton, vagy a Duna-parti cipőknél a nyilasok áldozatait kigúnyoló Kulcsár Gergely.
Még Vona pártelnöknek is voltak olyan „elszólásai”, amelyek arra utalnak, hogy a Jobbik valójában nem gondolja komolyan a „megjavulást”.
Vona Gábor még 2015-ben is arról beszélt, hogy „a hazai zsidóságnak fel kell hagynia azzal, hogy magára folyton csak áldozatként tekint, és 70 évvel a második világháború után még mindig bűnösnek bélyegez egy egész nemzetet.”
A Jobbik megszelídülése tehát valójában politikai termék, bár, amennyiben ez a mostani ideológia még egy ideig fennmarad, akkor a párt – akár alapítói akarata ellenére is – valóban megváltozhat. A cukiságkampány azonban még az elején jár, ráadásul nagy és – lásd a fenti elszólásokat – a párt vezetői számára időnként kínos kacskaringókkal teli.
Ebben a helyzetben vetődik fel a kérdés a baloldali ellenzék számára, amiről sorozatunk következő, befejező részében írunk: hogy lehet/szabad-e együttműködni a Jobbikkal Orbán kormányának leváltása érdekében.
Következik: Velük, vagy nélkülük.
A sorozat előző része, Vona Gábor találkozása Simicska Lajossal, itt olvasható.
Eltelt egy év, a Momentum Mozgalom pedig mintha nyitottabbá, együttműködőbbé vált volna. Emellett pedig Papp Gergő, a párt volt kommunikációs igazgatójának kiszivárgott levele óta belső viszályokról is lehet hallani, amely miatt sokan a Fidesz első éveire asszociálnak. A sokak által emlegetett “stratégiaváltásról”, a párt konfliktusairól és a miniszterelnök-jelölt nélküliségről kérdeztük Soproni Tamás alelnököt, aki Fekete-Győr András szakállán kívül semmi hasonlóságot nem lát a Momentum és a Fidesz között.
Egy éve állt a nyilvánosság elé a Momentum Mozgalom. Azóta több változás is tapasztalható a pártnál, például sokkal együttműködőbbek lettek a korábbiaknál. Mi az oka ennek?
Az újságírók megírták, hogy stratégiaváltás van, de én nem annyira látom ezt. Az a száznegyven ember, aki tavaly januárban csinálta a Momentumot, mind fiatalok voltak, tizennyolc évestől harmincvalahányig. Nyilván volt egy generációs jelleg, de alapvetően három alapérték mentén tettük le a voksot:
teljesítményelvűség, szolidaritás és pozitív nemzetkép.
Emellett pedig egy olyan centrista gondolatban hiszünk, ami azt mondja, hogy felül kell emelkedni az elmúlt huszonhét év bal- és jobboldali megosztottságán. Ilyen szempontból a mi stratégiánk nem változott. A fiatalok könnyebben megközelíthető célcsoport számunkra, akikhez nekünk szólnunk kell és küldetésünk, hogy minél többüket bevonjuk a politikába. Nemrég volt a TizenX nevű új ifjúsági szervezetünknek az alapítója és nagyon jól sikerült, körülbelül húszan voltak a rendezvényen.
Az egyik ismerősöm, aki korábban egy szintén viszonylag új pártban dolgozott, mesélte, hogy ők három éven keresztül próbáltak meg összehozni egy rendes ifjúsági szervezetet és nem sikerült tizennyolc és huszonéves éves embereket bevonniuk. Három év alatt tudtak nagyjából tíz főt összehozni. A fiatalok természetes célközönség számunkra és azt érezzük, hogy bizony már mi is kicsit másképp gondolkodunk, mint a nálunk tíz-tizenöt évvel fiatalabbak. Nagyon fontos a politikusoknál, hogy engedjék a teret az újaknak. Én például nem szeretnék életem végéig vagy még harminc-negyven évig sem politizálni. Szerintem az nem egészséges,
a politikusoknak vissza kell menniük néha a piacra és átélni azt, hogy hogyan találkoznak az emberek a mindennapi problémáikkal.
Az ifjúsági szervezet létrehozását eredetileg is tervezték vagy csak nem számítottak arra, hogy fel fog menni az átlagéletkor harminc fölé és kompenzálniuk kellett?
Mindig terveztük, hogy bevonjuk a politikába főleg az első szavazókat. Egyébként meg hiszünk abban, hogy igazából lehetne az iskolában politizálni, ha képesek lennének arra a tanárok és jól csinálnák ezt a fajta gondolatébresztést.
És ha egyáltalán engednék.
Most is engedik sokszor, vannak olyan történelemtanárok, akik boldogan viszik a jobboldali narratívát. Tegnap is emlegettek néhány olyan tesitanárt, akinek minden alkalommal sikerül valahogy elmondania, hogy mi van a migránsokkal vagy hogy előlük kell futni.
A politikát inkább úgy kéne behozni a mindennapokba, hogy közéletről gondolkodunk és a közéleti aktivitást növeljük.
Arra akarjuk serkenteni a politikával foglalkozó fiatalokat, hogy gondolkozzunk közösen.
Tehát nem történt stratégiaváltás amiatt, hogy a párt támogatottsága 2 százalék körül stagnál?
A legtöbb közvélemény-kutatónál a biztos pártválasztók körében 3-4 százalékon állunk. Nyilván az a minimumcélunk, hogy bevigyük a fiatalok hangját a parlamentbe, ezért kell elérnünk az 5 százalékos küszöböt. Az ismertségünk országosan olyan 50 százalék körül van, így a kampány nagyon nagy lehetőség lesz nekünk, hogy minél több emberrel megismertessük az új politikai generációt szerte az országban. Most 1500 tagunk van, Kolozsvártól Londonig vannak alapszervezeteink és országszerte is közel száz van. Ezeknek most még inkább aktivizálni kell magukat. Most jöttem a kampányközpontunkból, ahol éppen arról beszélgettünk, hogy ez a bizonyos kéthetes aláírásgyűjtés hogyan fog zajlani, milyen feszített munka lesz. Az is igaz, hogy az alapszervezeteink körülbelül fele Budapesten van, de a vidékieket is meg kell mozgatni, el kell mennünk Szabolcstól Zaláig mindenhova, hogy kisegítsük a helyi szervezeteinket.
A külföldön népszerű női vonal követése sem azt célozza, hogy elmozduljon a párt arról a 3-4 százalékról? Az utóbbi időben a “nők momentuma” címszó alatt sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a nőket érintő ügyekre.
A kampánynak a fő üzenete az, hogy politikai generációt kell váltani. Célunk, hogy visszaadjuk a reményt az embereknek arra, hogy van esély egy újfajta gondolkodásra, illetve hogy utolérjük Nyugat-Európát, ami közös álmunk volt a kilencvenes évek elején. Ez a fő üzenet, de a kampányt tizennégy hétre osztottuk fel és minden hétnek megvan a maga “momentuma”, a maga témája. A múlt hétnek valóban a nők momentuma, a nők helyzete Magyarországon volt a témája. Megpróbáltuk felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyekkel kifejezetten nők néznek szembe. Ez a politikában különösen megjelenik: a kormányban egyetlen egy nő sem ül és nem csak Kovács Ákos mondja el, hogy a nőknek a princípiumukat leginkább a szülésen keresztül kéne beteljesíteniük, hanem
sajnos nála magasabb rangban lévő kormányzati és állami tisztségviselők is elmondják, hogy a nők legfontosabb dolga a szülés és hogy teleszüljék a Kárpát-medencét.
Mi inkább abban gondolkodunk, hogy egy másfajta szellemiség is meg tud jelenni a politikában, ha minél több nőt bevonunk. A Momentumban például – noha nincsen kvótánk –, az elnökségen belül 40 százalék a nőknek az aránya.
És nem is lesz kvóta?
Nem tervezzük, de egyszer volt erről szó. 2016 novemberében volt egy közgyűlés, ahol erről vitatkoztunk, beszélgettünk és úgy döntött a közösség, hogy nem szeretne kvótát. Jelenleg ehhez tartjuk magunkat. Én egyébként a kvóta mellett voltam, azt gondolom ez egy eszköz arra, hogy felzárkóztassuk a politikát és akár a pártot ebben a tekintetben. Persze demokratikus gondolkodású emberek vagyunk a Momentumban, elfogadjuk a többségi döntést és ennek megfelelően dolgozunk tovább. Örülök annak, hogy a közösség ténylegesen figyel erre és vannak olyan tehetséges női politikusaink, akik így is bekerülnek az elnökségbe és a vezetőségbe.
Fotó: FüHü
A legszembetűnőbb változás talán az, hogy mintha visszavettek volna a megmondóemberes, “mi tudjuk a megoldást” hozzáállásból, ezzel együtt pedig kevésbé zárkóznak el másoktól.
Sosem zárkóztunk el és mindig arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ügyek mentén bárkivel együttműködünk. Az első ilyen Paks II volt, ahol ha átment volna az LMP-nek a népszavazási kezdeményezése, akkor mi is beleálltunk volna. Az ügynökakták kérdése ilyen lett volna hogyha azzal kapcsolatban sikerül elérni valamit. Amiben megmondóként viselkedünk szerintem, az az, hogy például a programunkban van rengeteg olyan elem, ami rendkívül innovatív és amiben azt gondoljuk, hogy merni kell innovatívnak lenni. Ilyen az elektronikus útdíjnak a rendszere, amely a jövedéki adót váltaná ki és egy igazságosabb eloszlású díjbefizetést jelentene az autósok esetében.
Ezt értem, viszont például régebben szó sem volt arról, hogy az egyéni választókerületekben hajlandóak visszalépni az erősebb ellenzéki jelölt javára. Ahogyan arról sem, hogy nem fog egyedül kormányozni a Momentum.
Azt gondolom, hogy 2018-nak nagyon sok tétje van. Az egyik fontos tétje ennek a választásnak az, hogy ténylegesen kit akarunk ellenzéknek. Akarjuk-e, hogy a fiatalok hangja bekerüljön a parlamentbe vagy azt gondoljuk, hogy az az ellenzék, aki most bent van, az el tudja végezni azt a munkát, ami ahhoz szükséges, hogy közép-rövidtávon leváltsuk a Fideszt. Az elmúlt nyolc év azt bizonyította be, hogy nem, nem képes erre, ezért új hangoknak kell erőt adni. A másik viszont az, hogy lesz-e kétharmada vagy többsége a Fidesznek.
Morális felelősségünk van a Momentumban, hogy ha lehetőségünk van ezt megakadályozni, akkor mindent megtegyünk.
Hogy akkor bizony visszaléptessük jobb, tisztességes jelöltek számára a mi jelöltjeinket, ha nem a miénk éppen a legerősebb egy körzetben.
Mondhatjuk akkor, hogy megszólalt a lelkiismeretük?
Nem mondhatjuk, mert a visszaléptetésekről mindig is úgy nyilatkoztunk, hogy nincs itt az ideje még erről beszélni. Még mindig nem tudjuk, hogy mekkora párt leszünk márciusban, kik lesznek a legerősebb jelöltjeink. Lakatos Béla, Ács polgármestere például könnyen a legerősebb jelölt lesz az ő körzetében. Nagyon örülnék annak, hogyha mások is ugyanúgy gondolkodnának mint mi, azaz a Fidesz kétharmadának megakadályozása érdekében ők is felelősségteljesen visszaléptetnék a jelöltjeiket. Mi ezt meg fogjuk tenni.
Feltétel nélkül?
Így van. Nem kell koordinálni, egyoldalúan kell visszaléptetni. Remélem, hogy mások is ebben gondolkodnak.
Hol látnak esélyt a visszalépésre jelenleg?
Fontos ezt felmérni, de az esetleges visszalépések márciusban lehetnek aktuálisak, akkor tudunk majd erre választ adni.
Néha azért előfordul még, hogy egy-egy ötletet úgy adnak elő, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt. Amikor kiírták a bulinegyedes népszavazás időpontját, akkor pont önnek volt egy közleménye, amelyben azt a megoldást javasolta, hogy a helyi szórakozóhelyek bevételéből nyílászárócsere programot kéne indítani, ezzel növelve a lakások hangszigetelését. Próbált már aludni éjszaka a bulinegyedben?
Igen. Itt fontos tudni, hogy ez egyetlen egy elem, ami ki lett emelve abban az üzenetben. Viszont tegnap volt egy összeülésünk a szakpolitikai stábnak azzal a részével, akik ezzel foglalkoznak és a bulinegyed minden problémáját átfogó programot fogunk lerakni az asztalra február elején, még a népszavazás előtt. A fő probléma itt az, hogy a megoldás amit javasolnak – hogy éjfélkor zárjon be minden –, megölné a bulinegyedet, tönkretenné az egész lakóteret, a lakóközösségeket. Klasszikus XX. századi megoldás, hogy ha valami nem megy vagy valamivel van baj, akkor tiltsuk be. Ez nem járható út.
A legbosszantóbb ebben az, hogy valamiért az önkormányzat meg a hatalom azt állítja, hogy itt valahol a szórakozóhelyek néznek szembe a lakókkal, holott ez nem igaz.
A szórakozóhelyeknek és a lakóknak közös érdekük, hogy nyugalom legyen ezen a környéken, és az önkormányzattal néznek szembe, amely nem végzi el a munkáját.
Főleg az idősebbektől hallom, hogy a Momentum első éve kísértetiesen hasonlít a Fidesz kezdeteire, pláne most, a belső hatalmi harcokról szóló cikkek után.
Fekete-Győr András szakállában sokan felismerni vélik Orbán Viktor korai szakállát, de én ennél közelebbi hasonlóságot nem látok. Sőt, 2017 elején elhívtunk egy rendezvényre három olyan volt fideszest, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején fontos pozíciókat töltöttek be a pártban. Megkérdeztük őket, hogy hol csúszott félre ez az egész, hogy történhetett meg az, hogy egy alapvetően pozitív kezdeményezés, amely sok fiatalt bevonzott a politikába, ennyire romlott lett és mocskos. Ennek megfelelően
próbáltunk belső garanciákat alkalmazni arra, hogy ne történhessen meg az, amit ott megtörtént.
Mondok egy példát: nálunk az elnökség minden tagját külön választja a küldöttgyűlés. Az elnöknek, illetve az alelnöknek semmiféle extra döntési jogköre nincs, egyedül adminisztratív jogkörei vannak pluszban. Az elnökség testületként funcionál, az elnöknek ilyen módon nincsen kiemelt szerepe. A másik amit tanultunk tőlük, hogy mire kéne odafigyelni, azok a pénzügyek.
Ha beszélünk egy közepes adományozóval, akkor nagyon fontos, hogy soha ne ugyanaz a kör menjen a tárgyalásra, hanem mindig más emberek, hogy ne kötődhessenek, a pénzemberek ne tudjanak megvásárolni valakit,
még ha az nyitott is lenne erre. Rengeteg ilyen belső kontrollt próbálunk meg bevezetni, amivel megakadályozható az, hogy mi soha ne legyünk olyan, mint a Fidesz. A belső viszályokra visszanézve pedig: szakmai viták vannak. A kampány indításával kapcsolatban nyilván voltak szakmai viták. Ezt nem lehet összekeverni a hatalmi harcokkal.
Ugye nincs miniszterelnök-jelöltje a Momentumnak, de hogyan is nézett ki ez a döntés a párton belül, hogy ne legyen miniszterelnök-jelölt?
Nagyon hosszú gondolkodás volt arról, hogy akarunk-e miniszterelnök-jelöltet, akarunk-e belsőt, akarunk-e kívülről – és volt ez a koncepció is. Valami hetvenvalahány százalék szavazta meg ezt a gondolkodást, a csapatkoncepciót.
Nem azért lett végül a csapatkoncepció, mert mégiscsak van rivalizálás ön és Fekete-Győr között, viszont egyikük sem akarja, hogy szétszakadjon a párt, ezért belementek egy kompromisszumos megoldásba?
Nem, de őszintén mondom, hogy én sem szerettem volna miniszterelnök-jelölt lenni. Papp Gergő kiszivárgott levelében nagyon sok hülyeség volt, legalább kilencven százalék, de az volt az egyik legnagyobb hülyeség, hogy én miniszterelnök-jelöltségre pályáznék. Erről tényleg szó sincsen.
Egyébként alkalmasabbnak gondolja magát a miniszterelnök-jelöltségre, mint Fekete-Győr András? Ön egyrészt HÖK-ös is volt, amiről tudjuk, hogy a politika előszobája, illetve volt már 2014-ben az Összefogás egyéni jelöltje is.
Nagyon tisztelem Andrásban, hogy ő is felismerte, hogy nem biztos, hogy egészséges ha valaki huszonévesen miniszterelnök-jelöltséget vállal. Ahogyan ő is, én is a csapatban gondolkodom és
a miniszterelnök-jelöltség, főleg azoknál a pártoknál, amelyek még nem kihívói a Fidesznek – ilyen mondjuk az LMP vagy az Együtt –, teljesen a választók áltatása, becsapása.
Mi inkább arról szeretnénk beszélni, hogy abban a csapatban, amelyet szeretnénk, hogy Magyarországot vezesse, ott lenne Lakatos Béla, aki a leghitelesebb cigány politikus Magyarországon, vagy ott lenne éppen Donáth Anna, aki korábban civil szervezetekben végzett komoly munkát. Azt bemutatni, hogy ez egy sokszínű közösség, amiben soha nem fordulhat elő két dolog. Egyrészről az nem fordulhat elő, hogy csak egy társadalmi réteget képviseljen, mint mondjuk a Fidesz, amely csak a fehér, jómódú, keresztény férfiak érdekeit képviseli.
A másik dolog ami nem fordulhat elő, hogy egyszemélyi vezetés legyen, amit pedig már más pártokban is láttunk, akár a baloldalon is.Mi nem akarunk személyi kultuszt felépíteni semmiképp. És nem csak Fekete-Győr Andrásra, hanem senkire nézve nem akarunk. Amikor majd a Momentum miniszterelnököt ad ennek az országnak, akkor is az lesz a fontos, hogy ez az ember csapatban, közösségben gondolkodjon.
Nem császárt választunk Magyarországon, mint ahogy Orbán Viktort szokás, hanem egy vezetőt. És a vezetőnek tulajdonsága az is, hogy közösségben és csapatban gondolkodjon.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
