Kezdőlap Címkék EU-támogatások

Címke: EU-támogatások

A legrosszabbkor jött a magyar csaláscsúcs

A Brexit miatt kieső nagyjából 13 milliárd euró befizetéskiesés miatt már jövőre csökkenhetnek az EU-s támogatások, 2021-től akár 25 százalékkal eshet a magyar keret. Nagyon rosszkor jött tehát az OLAF megállapítása arról, hogy messze tőlünk javasolja a legtöbb pénz visszavételét csalások miatt.

A magyar kormány prüszköl a „kettős mérce” ellen, vagyis hogy a következő költségvetési ciklusban a felzárkózási támogatások elosztásakor vegyék figyelembe a jogállamisági követelmények betartását is, derült ki az új igazságügyi miniszter minapi nyilatkozatából. (Ezt a körülményt már most kezdik figyelembe venni, legalábbis egyelőre az előző igazságügyi miniszter, Trócsányi László és Hidvéghi Balázs EP-bizottsági tisztségébe jelölés jegelése erre utal.)

A baj már kopogtat a britek miatt

Van azonban más, ami már jövőre nagyon fájhat Magyarországnak, nem kicsit. Ha a jelenleg látható folyamat válik végeredménnyé, akkor Nagy-Britannia megállapodás nélkül egy pillanat alatt ugrik ki az EU-ból október utolsó napján. Ezzel pedig

már a jövő évi közös költségvetésbe se fizeti be a nagyjából 13 milliárd euró tagsági díjat.

Emiatt pedig az amúgy évek óta hatályos büdzsét kell felülvizsgálni, ami a nettó kedvezményezett országok, így hazánk esetében komoly érvágás a kifizetések keretében. Jelenleg akár 10 milliárd eurót elérő kiesésről beszélnek akkor is, ha a nagy befizetők hajlandók egy évre mélyebben a zsebükbe nyúlni.

Nem beszélve a még csak formálódó 2021-27-es ciklusról, amelynek végmunkálatai éppen idén ősszel kezdődnek az új Európai Bizottság megalakulása után. A korábbi elképzelések eleve arról szóltak, hogy

mintegy negyedével veszik vissza a térségi támogatások összegét,

hogy erőteljesebben segítsék a mediterrán vidék rossz helyzetű államait.

A csúcsról a mélybe zuhanhatunk

Ez erős alkupozíciót kíván a kormányoktól, hogy országaik minél kisebb veszteséggel ússzák meg a lefaragásokat. Ezt cseppet se segíti, hogy a lengyelek mellett a legnagyobb nyertes Magyarország kormánya messze a legtöbb szabálytalanságot (csalást) követett el az elmúlt években a támogatások elosztásakor. Az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) kedden ismertetett éves jelentésében az áll, hogy a magyarországi vizsgálatok négyötödében állapított meg szabálytalanságot, és tett ajánlást a nemzeti hatóságoknál.

A 2014 és 2018 közötti

a fejlesztési támogatások 3,84 százalékának visszafizetését tanácsolta az OLAF.

Ez messze a legnagyobb összeg, az EU-átlag (0,45 százalék) több, mint nyolcszorosa. A második helyre befutott Szlovákiában 2,29 százalék. (Ez nem egyenlő feltétlenül a visszafizetéssel, mód van átcsoportosításra is más területekre, de ehhez is alkuképesség kell.)

Az OLAF nyomozásai

nálunk zárultak a második legtöbbször (52 alkalommal) ajánlással

(vagyis eljárás indítványozásával). Csak Romániában volt több, 66.

Az ügyészség jól nyomozott – látszólag

A vádemelési arány nálunk 45 százalék, ami jelentősen meghaladja az EU 36 százalékos rátáját. Az sajnos nem derül ki a jelentésből, hogyan oszlanak meg a hazai vádemelésekben érintett összegek a teljes visszatérítendő tételben. (Azt viszont tudhatjuk, hogy tavaly 32-szer magánszemélyek tettek bejelentést az OLAF-nak, magyar hatóság csak egy ügyben. Hasonló arányok más országoknál is vannak.)

Az mindenestre beszédes, hogy a csaknem 4 százalékos visszafizetési javaslattal szemben a saját hatóságok által feltárt meglehetősen sok, 2886 szabálytalanság a kifizetett támogatásnak csak 1,31 százalékát érintette. Az esetleges büntetésben ezüstérmes szlovákok saját maguk (magasan az első helyen) csaknem 20 százalékos kifizetési arányra kiterjedően találtak több, mint ezerrel kevesebb szabályszegést. Náluk 14 esetben javasolt következményt az OLAF. Romániában, ahol már egy kisebb kormányra való politikus ül börtönben korrupció miatt, 3,23 százalék támogatásarányban találtak félrelépést saját szerveik, az OLAF pedig mindössze 0,4 százaléknyi vissszafizettetést javasol a bizottságnak.

Ezekből a számokból arra lehet következtetni, hogy

a magyar hatóságok a kis ügyekben találták meg az ügyeskedőket, a nagy játékosokat nem,

a szlovákok és a románok fordítva. Sőt, mint a Tiborcz-féle közvilágítási ügyekből látszik, inkább utólag kiveszik a támogatási listából a beruházást, csak hogy békében hagyja a kormányt az OLAF és a bizottság.

Vita az MTA-val: a háttérben az unió pénze?

Valószínű, hogy az akadémiai intézetek elzabrálásának szándéka mögött nagyon egyszerű ok áll: megakadályozni a nagy arányú pénzvesztést az uniós támogatásokban. És ezzel fenntartani a „közeliek” feltőkésítését.

A Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatának elvétele ma valószínűbb, mint pár héttel ezelőtt. Az ebben az ügyben zajló vitában többször szóba került, hogy az autoriter hatalomgyakorlás, intézményi önállóság megtörésének szándéka mellett egy ennél egyszerűbb ok is meghúzódik a háttérben.

Ez pedig az Európai Uniótól 2021-től érkező támogatások kormányok általi hozzáférhetőségének nehezebbé válása. Ezzel a közelmúltban foglalkoztunk, de érdemes felidézni, és hangsúlyosabban elmagyarázni a várható folyamatokat.

Az uniós vizsgálatok (például a Sargentini-jelentés Magyarország kapcsán) által felszínre hozott problémákból az az uniós szándék kristályosodott ki, hogy a kormányok által kidolgozott és lebonyolított programok rovására

növekedni fog az intézményeknek közvetlenül adott pénz aránya, például a kutatás-fejlesztés területén.

Ezen programok eldöntését a „brüsszeli bürokraták” kiveszik a kormányok kezeiből. A másik várható változás a jogállami kritériumok érvényesítése a „lator” kormányoknál. Ez önmagában is jelentős pénzvesztéssel fenyegeti az Orbán-kormányt.

Összességében tehát

jóval kevesebb lesz a várható pénz, ennek elköltése sokkal ellenőrzöttebbé válik

és az utólagos visszavétel lehetősége növekedhet.

Az MTA „alacsony hatékonyságú” kutatási teljesítménye és hasonló lózungok tehát azt a célt szolgálhatják, hogy a kormány megszerezze magának azokat a most még tőle nagyrészt független intézményeket, amelyek a következő uniós költségvetési ciklusban valószínűleg közvetlen kedvezményezettjei lesznek a fejlesztési támogatásoknak. Erre a következtetésre jutott és ezt vizsgálta a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB).

Elemzésében arra a következtetésre jut, hogy

ahol a „Fidesz-közeli” irányítás a domináns (például a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Századvég, a Nézőpont Intézet), ott a humántőke alacsonyabb szintje miatt nagyon kicsi az esélye annak, hogy közvetlenül az EU által lebonyolított, elbírált innovációs és kutatási pályázatokon ezen intézmények nyerjenek.

Ezeknél

a kormányközeli intézményeknél ugyanis kicsi az EU-források lehívásának képessége.

Ahol azonban jelenleg még autonóm módon, nem NER-kompatibilisen működnek – ilyen az MTA kutatóintézeti hálózata is –, ott az intézmények jóval nagyobb humántőkével bírnak és ezek nagyon nagy eséllyel is pályázhatnak EU-pénzre. Ezeknél tehát nagy az EU-források lehívásának képessége.

Ezt az ellentmondást a CRCB szerint a kormány „faék egyszerűségű” logikával igyekszik megoldani: a legjobb megoldás az, ha közvetlen befolyást tud szerezni a független intézmények irányításában.

Ez azonban nem számol azzal, hogy a kutatók egyéni döntési képessége megmarad: behódolnak vagy felmondhatnak, külföldre távozhatnak. De a lojalitás megkövetelése és a kutatói szabadság semmibevétele alapjában áll szemben a kutatói szabadsághoz nélkülözhetetlen kreativitással.

A CRCB fontosnak tartja kiemelni azt, hogy a közvetlen intézményi pályázati összegek megszerzése mellett a kormány változatlanul fenn kívánja tartani a hozzá közelálló klientúra kifizetését.

Ennek érzékeltetésére tett közzé pár napja három ábrát a CRCB. Ezek egyike az elnyert uniós pályázatok számát mutatja, azt szemléltetve, hogy ezek szoros összefüggésben állnak a Fidesz kormányra kerülésével.

Az is kiderül az összeállításból, hogy az összes közbeszerzési érték öt százalékához közelített tavaly a Mészáros-érdekeltségek részesedése. Ezeknek pedig bőven 90 százalék felett az unió a forrásuk.

Ezt a kettős célt a bedolgozói hálózat modelljével kívánja elérni a kormány. Ezek a NER-kompatibilis intézmények szállítói, alvállalkozói (ahogyan az építőiparban, úgy a kutatásokban is). Ennek kapcsán jut a CRCB arra a következtetésre, hogy ezzel a modell-lel áll szemben a kutatói autonómia, az a döntési lehetőség, hogy inkább felmond-külföldre megy.

Sikertelen bizonygatás: lemond az Elios-pénzről a kormány

0

Kiveszi az EU-támogatásokból az Elios-lámpák támogatását a kormány, miután nem tudta meggyőzni azok jogszerűségéről Brüsszelt – írja Jávor Benedek. A számlát a magyar adózók állják.

Több forrásból úgy értesült Jávor Benedek európai parlamenti képviselő (Párbeszéd), hogy a kormány hosszas huzavona után lemondott az Elios-projekt uniós támogatásáról, írja blogjában a politikus.

 

Az Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozó LED-világítási beruházásokat az EU csalás elleni hivatala (OLAF) vizsgálta, és súlyos kifogásokat emelt velük szemben. A hazai vizsgálatok eredménytelenek voltak az OLAF által feltárt túlszámlázás és testre szabott pályázatok ellenére.

Ezzel 43,7 millió eurót, csaknem 14 milliárd forintot dob el a kormány.

Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt – fogalmaz Jávor.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozásában az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és később nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a pénz is utólag érkezik meg. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak végső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld.

Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Jávor úgy tudja, hogy

a kormány képtelen volt meggyőzni az Európai Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan,

és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, vagyis nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ezzel a 13-14 milliárd forintba kerülő beruházások árát a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni.

Az Elios-lámpák ügye évek óta borzolja a közéletet. Az OLAF az általa megvizsgált 35 projekt mindegyikében talált gyanút visszaélésre, 17 pályázatnál szervezett csalásra utaló jeleket talált. A rendőrség az elindított nyomozást megszüntette.

A kormány döntését alátámasztani látszik, hogy több városban döntöttek úgy, lecserélik az Elios lámpáit, mert azok nem hozták az ígért megtakarítást, illetve a megvilágítás minősége sokat romlott.

Az EU csöndben betolt egy kalap pénzt hozzánk

Decemberben Brüsszelből 354 milliárd forint támogatás érkezett, ami az addigi éves 574 milliárdhoz képest jelentős összeg. Az államháztartás hiánya ezzel jelentősen csökkenhet a megelőlegezett kifizetések részbeni kiegyenlítésével.

A kormány változatlanul szórja ki az uniós támogatásokra megítélt kifizetéseket, aminek következtében rendre a tervezett éves hiányt jelentősen meghaladó a deficit. November végéig az államháztartás központi alrendszerének hiánya 1842,4 milliárd forint volt, ami az éves előirányzat 135,4 százaléka – derül ki a Pénzügyminisztérium tájékoztatójából.

Az államháztartás hiányát mutatja nyolc évre visszamenően az ábra. Ebből látszik, hogy a jelentős a túlköltekezés az év vége felé tavaly és idén is az uniós támogatások megelőlegezése miatt.

Forrás: PM

Decemberben sokat javulhat a helyzet. A PM közleménye szerint novemberben jelentős, 102,2 milliárd forint uniós pénz érkezett, már 574,6 milliárd forintra emelkedtek a Brüsszeltől hazánknak megtérített összegek. Ezzel párhuzamosan a költségvetés addig 1737,4 milliárd forintot fizetett ki a kedvezményezettek részére. Vagyis majdnem 1200 milliárd az előleg.

December elejére 6,5 milliárd euróra emelkedett a 2014-2020-as ciklusban kifizetett összeg. Mára azonban ez 7,6 milliárdra nőtt az Európai Bizottság napi frissítésű kimutatása szerint. Ez a teljes 25 milliárd eurós keretnek éppen 30 százaléka.

A hazai önrésszel együtt 29,6 milliárdos keretének 101 százalékát már lekötötte a kormány.

Vagyis amíg az év első 11 hónapjában 574 milliárd forint érkezett, addig decemberben eddig 354 milliárd. Ez arra vall, hogy a háttérben talán sikerült megegyezni, de legalábbis lealkudni a magyar közbeszerzésekben talált temérdek visszaélés „árában”. A nyáron de facto felfüggesztett kifizetések tehát a jelek szerint ismét elkezdtek érkezni.

Orbán megint „elszámolta” magát

Orbán Viktor felmelegítette lekicsinylő állítását az EU-tól kapott támogatások jelentőségéről. Ismét azt kell megállapítanunk, hogy nincs igaza. Csak egy tétel: a beruházások mostani növekedésének felét a közösség fizeti.

Orbán Viktor hétfőn a parlamentben arról beszélt, hogy „régi legenda”, miszerint a magyar gazdaság az európai uniós támogatásoktól függ. Kifejtette, hogy az uniós nettó támogatás 4 milliárd euró, míg a teljes magyar GDP 114 milliárd euró.

A miniszterelnök tavaly szeptemberben ugyanerről értekezett egy rendezvényen, akkor éppen „színvonaltalan érvelésnek” nevezte, hogy bárki az uniós támogatásoknak tulajdonítsa a magyar gazdaság fejlődését. Azt mondta, hogy nem szabad a mostani gazdasági sikereket külső tényezőknek tulajdonítani, az, ahogy ma a magyar gazdaság működik, nem külső segítségnek tudható be, hanem a magyar gazdaság szereplőinek. Ez a mi magyar sikerünk, saját erőfeszítéseinknek köszönhető – mondta.

Már akkor kénytelenek voltunk rámutatni arra, hogy

az állítások mindegyikét hivatalos adatok, a kormány által rendelt jelentés, nemzeti banki tanulmány megállapításai cáfolják.

Amikor a korábbi években a legbővebben ömlött hozzánk a pénz, 2013-2015-ben, évente 1800-2500 milliárd forint érkezett támogatásként, azaz akkor a bruttó hazai termék (GDP) 5,5-7 százaléka. Ha ehhez hozzászámítjuk a ma már 600 ezerre becsült külföldön dolgozó magyar által hazautalt évi körülbelül 1100 milliárdot, akkor levonható a következtetés, hogy akkori adatok szerint

a GDP 8-10 százalékát nem az országban állították elő.

A miniszterelnökség által megrendelt KPMG-GKI-tanulmány egyenesen arra a következtetésre jut, hogy 2006-2015 között a GDP 4,6 százalékkal nőtt,

az EU pénze nélkül viszont 1,8 százalékkal masszív recesszió lett volna.

A részadatok (lakossági fogyasztás, beruházások) mind azt bizonyítják, hogy a közösségi hozzájárulással éppen a víz felszínén maradt a magyar gazdaság, a fejlesztések finanszírozása szinte kizárólag EU-forrásból történik – áll tehát a kormány által megrendelt (és minden bizonnyal uniós finanszírozású) elemzésben.

Az EU segítsége és a hazai növekedés közvetlen összefüggését igazolja az is, hogy 2016-ban, amikor az új uniós költségvetésből még alig csordogált a pénz, a hazai gazdaság növekedése azonnal lezuhant két százalék közelébe.

Az már másik kérdés, hogyan hasznosul ez a temérdek pénz. Ha Orbán erre vonatkoztatja lekicsinylő szavait, abban még akár igaza is lehet. A kormány gazdaságpolitikáját támogató Magyar Nemzeti Bank tavalyi tanulmányában foglaltak nagyon szomorú képet festenek fel. Eszerint a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban 2500 milliárd forint közvetlen gazdaságfejlesztési támogatást kaptak a hazai vállalkozások, ebből cirka 1700 jutott a legkisebbeknek (kkv-knak). A jegybanki elemzők szó szerint „a támogatásokra való számottevő ráutaltságról” írnak: a kis cégek külső forrásainak 63 százaléka uniós támogatás, sőt, 37 százalékuknál az arány 80 százalék.

Az MNB-sek megállapításainak veleje:

a támogatások nem javították a kkv-k termelékenységét

(vagyis egy időegység alatt előállított értéket).

Az uniós pályázatok (hitelek és vissza nem térítendő összegek egyaránt) javították az alkalmazotti létszámot, növelték az árbevételt és a hozzá adott értéket (az árbevétel és a megvett anyagok és szolgáltatások értékének különbözetét).

„A munkatermelékenység azonban egyik esetben sem változott szignifikánsan a támogatások hatására” – e szikár konklúzió azt jelenti, hogy amint kifutnak a támogatási programok, az ezeket igénybe vevő kkv-k eredménye jellemzően visszazuhan a stagnáló hatékonyság miatt.

Nézzünk néhány friss adatot és megállapítást. Az Európai Bizottság idei dátumú országjelentése úgy fogalmaz, hogy Magyarország az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) kedvezményezettje, az általa kapott jelentős támogatás 2020-ig elérheti a 25 milliárd eurót. A 2014–2018-as időszakban ez évente a GDP mintegy 3 százalékának és

a közberuházások 43 százalékának felel meg.

A tavalyi év végéig az előzetes becslések szerint 23,5 milliárd eurót (a teljes összeg 94%-át) lekötötték hazai fejlesztésekhez. E támogatások révén 11 ezer vállalkozás bővítette kapacitásait, és több mint 200 cég vezetett be új termékeket; javult a városi tömegközlekedési rendszer fenntarthatósága, és csökkent a középületek éves primerenergia-fogyasztása. Az uniós finanszírozásból a tervek szerint 2,3 milliárd eurót (a 2007–2013-as időszakbelinél lényegesen nagyobb összeget) pénzügyi eszközök révén bocsátanak Magyarország rendelkezésére.

Azt is írja az országjelentés, hogy Magyarország jól halad az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) forrásainak felhasználásával. 2017. decemberében az ESBA keretében jóváhagyott műveletek teljes finanszírozási volumene 73 millió euró volt, és várhatóan összesen 1,2 milliárd euró összegű magán- és közberuházást generál. A kkv-keretből 12 ezer kisebb vagy induló vállalkozás részesülhet.

Ami azonban a lényeg: az uniós források erősen befolyásolják a magyarországi beruházásokat.

 

A magán- és állami beruházások forrás szerinti megoszlását mutatja az ábra

Forrás: Európai Bizottság

A szaggatott vonalak érzékeltetik, hogy a három szektorban az uniós hozzájárulás legenda-e.

„2017-ben a reálértéken mért bruttó állóeszköz-felhalmozás az előrejelzések szerint

több mint 20 százalékkal nőtt, és ennek körülbelül a felét közvetlenül uniós forrásokból finanszírozták”

– olvasható. (Az országjelentés készítői is hivatkoznak a fentebb idézett KPMG-GKI-tanulmányra és az MNB-s elemzésre, az általunk felvetett megállapításokat felhozva.

Érdemes pár pillantást vetni a naponta frissülő adatokat is tartalmazó adatbázisra. Ebből kiderül, hogy hazánk uniós kerete a mostani költségvetési ciklusban felfelé kerekítve 29 650 milliárd euró, ebből a többi tagállam befizetéséből 25 014 milliárdot (mint írják, fejenként tehát 2532 ezer eurót) kapunk, a „saját erő” mindössze 4,64 milliárd euró.

A keretből tavaly év végéig a kormány lekötötte (odaítélte) a pénz 94 százalékát a kedvezményezetteknek, de ebből csak 13 százalékot (3,991 milliárd eurót) utaltak át Brüsszelből. A mai állapot szerinti szám se sokkal szívderítőbb, az időközi kifizetés 14 százalékon áll.

Ennek nem csak az az oka, hogy a kormány villámgyorsan kiírta a pályázatokat a támogatásokra, amit csak késve követ az uniós kifizetés. A rendkívül alacsony összegű tényleges átutalás másik magyarázata alighanem az, hogy a hírhedetté vált OLAF-vizsgálódások mellett szinte minden egyes projekt-elemzés rendkívül súlyos szabálytalanságokat tár fel (a legújabbakról a 24.hu írt), emiatt egyelőre nem is kérik a számlákat a magyar kormánytól.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!