Most is, karácsony másnapján is sorban álltak az emberek Debrecenben az ingyenes ételosztásra várva. Az ételosztást a Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Egyesülete és a Segíts a rászorulókon Facebook csoport szervezte, az ő közleményüket és fotóikat közöljük:
„Kevesek bőségben lakomáznak, miközben túl sokaknak még az életben maradáshoz sincsen kenyerük.” (Ferenc pápa)
Karácsony másnapja Debrecen, Petőfi tér. A város csendes, forgalom alig van. Aki teheti, az ünnep „fáradalmait” piheni ki. A nagy költőnkről elnevezett téren azonban már jóval 11.00-óra előtt gyülekeztek az emberek. Kisnyugdíjasok, egykor szebb napokat látott közmunkából élők, hajléktalanok, s sajnos sok család, kisgyermekekkel. Ők az ingyenes ételosztásra várnak, mint hosszú évek óta, az ünnep másnapján mindig.
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Egyesülete és a Segíts a rászorulókon Facebook csoport december 26-án a Petőfi térre hívta vendégségbe a városban élő szegényeket. Kis csapatunk igyekezett – ha csak pár órára is -, szebbé tenni a térre érkezőknek Jézus születésének ünnepét. Tudjuk, nem pótolhatjuk a családi melegséget, de hisszük, amit XVI. Benedek pápa mondott: „Egy társadalom emberiességének legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével.”
A mi kis közösségünk minden hónap utolsó vasárnapján igyekszik a nélkülözők gondjain egy keveset enyhíteni. Tudják, számíthatnak ránk, ha esik, ha fúj, hidegben, melegben ott vagyunk a már megszokott időpontban a téren, s egy tál meleg étellel várjuk mindazokat, akiknek nem futja vasárnapi ételre. Ők a láthatatlan Magyarország, akinek nem jutott hely az élet napos oldalán. Számukra ismeretlen a karácsony varázsa, nélkülözve telnek az ünnep hosszú napjai.
A sorban, mint az utóbbi időben mindig, sok volt a kisnyugdíjas. Öreg napjaikra oda jutottak, hogy hó végére elfogyott a kevéske, összekuporgatott pénzük, idős korukra a társadalom számkivetettjeivé váltak. Egy dolgos élet van mögöttük, most egyik napról, a másikra élnek. Nem tudjuk miért jutottak ide, de ahogyan álltak a sorban az ételhordójukkal, benne volt a kis életük minden búja, keserve. Sokan kérték, hogy ne készüljön róluk fotó, szégyellték, hogy életük delére ide jutottak. Vajon tényleg nekik kell magukat szégyelleni kilátástalan élethelyzetükért?
A ünnepi ebéd költségeit jó szívű emberek adományaiból fizettük. Örömünkre, nagyon sokan járultak hozzá pár ezer forinttal az ételosztáshoz. Többen a térre hozták el felajánlásukat, süteményt, édességet, játékokat. Tisztelettel köszönjük minden felebarátunknak a támogatást, jó célra használtuk fel az egyesület számlájára befizetett összeget.
Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke