Kezdőlap Címkék Erőközpont

Címke: erőközpont

Erőközpont

„Orbán nem is azért ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását, amit eddig nyilvánosan mondott, hanem mert fél, hogy egy új erőközpont jöhet létre a kontinensen” – olvasom az újságban.

Azt mondja a derék miniszterelnök abszolút über alles üzemmódban tartva Magyarország (azaz az ő) érdekeit, hogy:

„Az ukrán csatlakozással létrejön az EU-n belül egy olyan „erőközpont”, amit az Egyesült Államok fog uralni katonailag, illetve politikai és gazdasági értelemben is. Ehhez az észak-közép-európai zónához fog tartozni szorosabban a három balti állam, Lengyelország, az Oroszország által a területei egy részétől megfosztott Ukrajna, illetve valamennyire lazábban Románia is. Orbán konkrét számokat említve úgy kalkulált, hogy a Baltikum, Lengyelország és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál.”

Hát, kérem, ez nagyon nagy baj. Ezek szerint az Unió árulójává válnak a balti államok, Lengyelország, Románia és Ukrajna, mert átkéredzkednek az Egyesült Államok uszályába, ahol se szavazatuk, se vétójoguk nincsen, és még csak nem is kezelnék egyenrangúan őket. Ez a lángelmés orbáni gondolat pont olyan, mint a hajdani szovjet törpe: óriási! Az embernek csak az jár a fejében, hogy miért nem ő találta ki?

Igaz, Orbán ebből a szempontból sokkal rutinosabb nálam, mert ő már egy jó ideje próbálkozik az EU árulójává válni, mégpedig nem csak gondolatilag, hanem konkrétan, azaz ismeri a dörgést az árulástechnikában. Sajnos az árulása elég kevéssé sikeres, mert ha komolyra fordul a dolog, a többiek kizavarják a folyosóra. Valószínűleg az idegesíti őket, hogy Orbán nem az USA, hanem Putyin csatlósaként próbál meg felfordulást csinálni az EU-n belül, mert az nekik a legkevésbé kívánatos. Persze az USA irányába történő árulás is idegesítené ezt a hülye, européer társaságot, de Putyin, KGB cár befolyásszerzése még inkább, mivel ő cárságából kifolyólag nem ócska gazdasági fenyegetéssel operál, ha nem tetszik neki valami (azért persze azzal is, lásd olaj meg gáz), hanem keményen odaver, az angyalát neki! Néhányan meghalnak, néhányan rokkantak lesznek, pár ház összedűl, az oroszok által elaknásított, infrastruktúráját tekintve szétvert és sokszorosan fölrobbantott terület emberi életre hosszú időn keresztül alkalmatlanná válik, de ez a cárokat nem szokta érdekelni. Még Sztalin elvtárs is mondott valamit indoklásképpen („Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács”), ám a cárok kizárólag az ország területnövelésére koncentrálnak, amely az ukrajnai különleges hadművelet eredményeképpen jelenleg 0,42 százalék. Ennyivel lett nagyobb Oroszország általa. Megéri az a kis veszteség érte, nemde?

Visszatérve az erőközponthoz, Orbán nem említette ugyan, de ha fél tőle, akkor nyilvánvaló, hogy ezek a tudjukkik megint ellenünk, szegény mimagyarok ellen szervezkednek. Azaz Orbán szerint Trump nem nyer, Bident meg ismerjük a Pressmannjával együtt, és az a duó ránk nézve életveszélyes, mert számukra a mi észjárásunk követhetetlen… illetve a miniszterelnök úr észjárása, de az ugyanaz. Ez a mi keresztünk, kérem, ha bárhol létrejön egy új erőközpont, az csak minket célozhat meg megtámadásilag, mert a Megváltóra nem fenekedtek annyian, mint ránk most, pedig ott egy tömeg üvöltötte, hogy „Barabbást!” Hogy miért van ez, totális rejtély, hiszen egy válogatott csapat direkt arra szerveződött, hogy jó hírünket vigye szét a nagyvilágba. Ott van például Szijjártó, Szalai-Bobrovniczky, Novák, Deutsch Tamás, és főleg a miniszterelnök úr, akinek legfőbb erőssége a pávatánc. Ki ne hódolna be annak, tessen mondani?

A dolog érdekessége még, hogy a miniszterelnök úr ezek szerint úgy gondolja, ha Ukrajna nem lesz EU tag, akkor ez az új erőközpont nem jön létre, a balti államok, Lengyelország meg Románia mind maradnak az EU berkein belül, és mi nem vesztjük el az érdekességünket, mint egyetlen EU áruló, ahogy akkor a miniszterelnök úr is marad hirhedett street fightere a nagyvilágnak, aki még akkor is harcolt az oroszokkal, mikor azok már kifele mentek.

Rossznyelvek (pl. jelen sorok írója) szerint persze a miniszterelnök úr az erőközpont helyett sokkal inkább attól fél, hogy ha a 40 milliós Ukrajna tag lesz, akkor majd kevesebb pénz jut nekünk, ugyanis az új tagállam nem a nettó befizetők, hanem a nettó haszonélvezők közé fog tartozni. Ahogy mi is. És bizony az tényleg baj, mert a „Magyarország legjobb tíz éve”, „Az EU-n kívül is van élet” meg „A magyar gazdaság EU pénzek nélkül is működik” című ökörségek ellenére a jelenlegi gazdasági helyzetünk rendkívül szomorú látványt nyújt. A 13 év alatt a nemzetközi piacra termelő, innovatív nagyvállalatok helyett agyaglábú építőipari óriásokat sikerült kinevelni, amelyeket állandóan etetni kell itthoni, nagyméretű, közpénzes munkákkal, különben összedőlnek. Ezért az EU pénzekre múlhatatlanul szükségünk van. Ahogy sikoltozik a regnálók szajkóserege, abból kihallhatjuk, hogy EU pénz nélkül még a jövőnket alapvetően meghatározó tanítókat és tanárokat sem tudjuk megfizetni, ami gyakorlatilag már a vég. Így nullázza le a mai kormány a rendkívüli módon (biblikusan) féltett és (szintén biblikusan) mindenáron szaporítani próbált új nemzedéket. A fentiek ismeretében mondható, hogy a kormány dilettantizmusán, illetve hogy magyarellenes rosszindulatán túlmenően más alternatíva a tevékenységének megítéléséhez nincsen. Ebből a kettőből kell választani.

Orbán – úgy is, mint a hablatyolástól irtózó, ízig-vérig a realitások embere – „konkrét számokat említve úgy kalkulált”, hogy a Baltikum, Lengyelország, Románia és Ukrajna lakossága felül fogja múlni Franciaországét, így szerinte ez a zóna befolyásosabb lesz a franciáknál. Úgy bizony! Konkrét számokat említve! Kalkulált! Összeadta a leendő renitens országok lakosságszámait, és megnézte, nagyobb-e a franciaországi lakosok számánál, vagy nem. Mivel úgy találta, hogy igen, levonta a konzekvenciát. Ilyen ember a mi miniszterelnökünk. Nem beszél mindenfélét összevissza, csak a szikár tények, soha más. Annak magyarázata, hogy az Egyesült Államok hogy kavarodott végül ide az erőközpontba, és hogy miért csak a lakosságszám számít, a gazdasági teljesítmény meg smafu, azt a miniszterelnök úrtól kérdezze meg, aki kíváncsi rá. Mert én nem.

Mint azt az újságban még olvashattuk, Orbán ezt az elméletét elővezette Emmanuel Macronnak is, de a francia elnöknek sajnos „nem volt teljesen világos”.

Meg tudom érteni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mi hősünk a rettenetes ellenszél ellenére a mai napon mégiscsak kiharcolta! Hogy mit? Hát, kérem, azt, hogy a magyarok pénzét nem adhatják az ukránoknak. Még csak ki sem kellett zavarni a folyosóra, bent maradt, és megnyomta az igen gombot, így aztán a javaslat csont nélkül és egyhangúan átment.

 A fentiek ismeretében a mai pávatánc lépéseit a következőkben határozhatjuk meg:

  • Az még az IQ 65-ösöknek is nyilvánvaló, hogy az EU azért akart már jóideje pluszpénzhez jutni, hogy ne kelljen az eddig betervezett költségeket csökkenteni, vagy törölni.
  • Ebből következően ez a pluszpénz pont arra szolgál, hogy többek között a Magyarországnak szánt pénzek megmaradjanak (hátha egyszer teljesíti a feltételeket), és ne kelljen Ukrajnának abból adni.
  • Orbán ezt eddig valahogy nem fogta föl, de lehet, hogy ma sikerült neki megmagyarázni, amit hónapok óta csinál, az pont a Magyarországnak szánt pénzeket veszélyezteti, és ha jót akar, tovább ne tegye.
  • Ezért maradhatott bent, mert látták, hogy valahogy fölfogta a dolgot, így mindenki tudta, ő is igennel szavaz majd.
  • Az, hogy ezt a kövér pofáraesést itthon valami hősi tettnek állítja be, már a hazai pávatánc kezdő lépése.
  • Az ismét hatalmas győzelem nép torkán való lenyomása, a cselédmédia dolga.

Érik a következő kétharmad.

Orbánt kiírták az amerikai szereposztásból

Miért kekeckedik Ukrajna ügyében a NATO-val és az Európai Unióval a magyar miniszterelnök? A Direkt36 megszerezte egy tavaly tavaszi tanácskozás jegyzőkönyvét, mely szerint a magyar kormányfőt azért zavarja Ukrajna nyugati támogatása, mert az USA kiírta Magyarországot a forgatókönyvből.

Blinken külügyminiszter terve, mely felvázolja az amerikai elképzeléseket az ukrajnai háború utáni időkre. Eszerint régiónkban két országcsoportra számít Washington Oroszországgal szemben: az északira és a délire. Régiónk északi részén létrejönne egy balti-lengyel-ukrán szövetség, a déli részén pedig egy román-moldovai. Orbán Viktor szerint ezzel létrejönne egy

“olyan erőközpont az Európai Unióban, mely az Egyesült Államok irányítása alatt állna.”

Uniós atombomba

Macron elnök és Orbán Viktor ugyanakkor egyetért abban, hogy az Európai Uniónak mielőbb létre kellene hoznia egy közös hadsereget. Rajtuk kívül kevesen osztják ezt a véleményt, de Manfred Weber előállt azzal az ötlettel, hogy legyen az Európai Uniónak önálló atomütőereje, mert Trump esetleges visszatérése a Fehér Házba azzal a fenyegetéssel járna, hogy az USA a jövőben nem vállalja fel Európa védelmét Oroszországgal szemben. Macron elnök taktikusan a német Weberre bízta a közös uniós atombomba ötletét hiszen elsősorban Németországnak kellene azt finanszíroznia. Franciaország az egyetlen olyan uniós tagállam, melynek van saját atombombája. Az uránért nagy harc alakult ki Afrikába, ahol a franciák elveszítették Nigert, de ezért most Csádban próbálják megvetni a lábukat magyar katonai segítséggel. A 200 fős magyar alakulat összekötő tisztje nem más mint Orbán Gáspár százados, a miniszterelnök egyetlen fia.

Úton az Európai Egyesült Államok felé

Ukrajna tartós megsegítését és pláne önálló atomütőerő kifejlesztését csak csillagászati összegből lehetne finanszírozni, melyre az Európai Uniónak nincsen pénze. Macron elnök ezért javasolta eurókötvények kibocsátását Davosban. Vagyis a pandémia utáni 750 milliárd eurós hitelfelvétel után az Európai Unió újabb közös hitelt venne föl. Elvben ezt Orbán Viktor ellenzi, de Ukrajna támogatását sem akarja felvállalni. Így viszont hozzá kellene járulnia az újabb közös hitel felvételhez. Ez pedig elvezethet a Hamilton jelenséghez: az USA első pénzügyminisztere egyesítette a 13 egykori brit gyarmat adósságait  és egységes pénzügyi területté tette az országot, amely innen indulva vált a világ vezető hatalmává a huszadik században.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!