Körülbelül 8 ezer embert érint a megállapodás, melyet Izrael állam kötött meg Németországgal. Berlin elismerte, hogy ezek az emberek a nácizmus áldozatai voltak a második világháború idején. Romániában többszázezer zsidó élt a második világháború előtt, de a számuk nagyon megcsappant a holokauszt idején. Antonescu rendszere ugyan nem adta át a román nemzetiségű zsidókat a náciknak, de sok zsidónak nem volt román állampolgársága Besszarábiában, amely a világháború előtt Romániához tartozott.
Észak Erdély a bécsi béke értelmében visszakerült Romániától Magyarországhoz. Ezért ezeken a területeken 1944-ben a magyar hatóságok összegyűjtötték a zsidókat és átadták őket a náciknak. Többségük sohasem tért haza.
Ceausescu diktatúrája idején a nyolcvanas években a zsidók egy része kivándorolhatott Izraelbe.
A zsidó állam fejpénzt fizetett ezért a román diktátornak.
A kommunista rendszer bukása után a romániai zsidók nagy számban vándoroltak ki Izraelbe , az Egyesült Államokba vagy Nyugat Európába. Körülbelül 8000 olyan izraeli állampolgár él, aki Románia területén született, ezentúl kárpótlást kaphat a holokauszt idején elszenvedett sérelmekért. 75 évvel a holokauszt után aligha lehet elsietettnek nevezni Izrael állam és Németország megállapodását.
Az értelmiség nagy létszámban szólt hozzá az RMDSZ által bemutatott, Erdély jövőképét vázoló dokumentumhoz. Ja, nem, bocs. Arról nagy a csend.
Annál nagyobb volt a pironkodás és az ájuldozás az RMDSZ politikusainak egy része által arccal, névvel felvállalt képes üzenet miatt, amely a Másnaposok szövetsége – együtt a magyarok ellen címet viseli. Persze, semmiképpen nem beszélhetek általában az erdélyi magyar értelmiségről, hiszen nincs lehetőségem az általános hangulatot felmérni, azt viszont látom, hogy a Facebookon amúgy is hangos és kritikus véleményformálók egy emberként ugrottak a plafonig. Az ellenzők oldalán a fő üzenet arról szólt, hogy a Szövetség kampányfogása olcsó, túl mélyre ment, gyűlöletet szít, kihasználja a védtelen embereket, és erre eddig csak a Fidesz hírhedt stratégái vetemedtek. Minden bizonnyal ez így is van. A másik oldalon, viszont látható a tízezres nagyságrendű megosztás és lájk.
A napokban egy nyilvános beszélgetésen is elmondtam, hogy megértem az RMDSZ lépését, még akkor is, ha én nem mertem volna ennyire meredeket lépni. Az idők során a Szövetség szerepelt már negatív kampányok hátterében, de nem az első sorában. Érdemes azonban megnézni, hogy mi lehetett az „RMDSZ fejében”, amikor kitalálta és útjára indította ezt a képes üzenetet. Általában a kommunikáció, ezen belül pedig a politikai kommunikáció az elmúlt években nagyon leegyszerűsödött: egy-két szavas szlogenek és a mögöttük lévő, az érzelmekre és kevésbé az értelemre ható, tőmondatokban megfogalmazható üzenetek irányítják a tömegeket. Tudatosan fogalmaztam ilyen csúnyán, hogy irányítják a tömegeket, de gyakorlatilag erről van szó. Amikor százezrek vonulnak az utcára egy hashtag zászlaja alatt, akkor keveseket érdekel, hogy miről szól egyik vagy másik, az igazságszolgáltatás törvényi hátterét módosító tervezet, a lényeg, hogy
„Dragnea és a bandája lopott, és meg akarják úszni”.
Vagy: „Kövesi egy hős, Nagy Zsolt, Markó Attila, Horváth Anna ügye sajnálatos tévedés, ők a járulékos veszteség”. De mi tudjuk, hogy „Dragnea és a bandája lopott, és meg akarják úszni”. Ugye, milyen egyszerű a politikai kommunikáció? Éjszaka, mint a tolvajok – zengett az utca hónapokon keresztül. Érthető, rövid hívószavak, amelyeket az általam emlegetett, Facebookon jelen lévő értelmiségiek gyakran ünnepelve vesznek át, osztanak meg. Nem populizmus, nem morálisan aggasztó, ha valaki boldogan megoszt egy bejegyzést, amelyben az áll, hogy
az RMDSZ ellopja a magyarok pénzét, a politikusai korruptak,
hiszen „ezt mindenki tudja”. Teljesen rendben van, ha egy Dragnea-Toader-Tăriceanu fényképes üzenet díszeleg a falakon, hiszen „ők a rosszak”. Amikor viszont ugyanabban a stílusban, ugyanazzal a céllal – mármint az emberek érzelmeire hatva érni el eredményt –, de számukra nem tetsző üzenettel találkoznak, akkor elkezdődik a sopánkodás. Valószínű, hogy az RMDSZ kommunikációs stábja számára is könnyebb lett volna kiadni egy közleményt, amelyet a bullshit-generátor ír, tele olyan lózungokkal, hogy „megdöbbenéssel vettük tudomásul”, „érthetetlen, hogy a 21. században”, „határozottan ellenkezünk”, és „minden eszközzel megvédjük”. Minden bizonnyal
a francot sem érdekelte volna,
és két nappal a kongresszus után már az óriási ledfalakra sem emlékezett volna senki. Hat napnak kellett eltelnie, hogy megjelenjen az első érdemi írás az RMDSZ kongresszusán ismertetett, Vitaindító Erdély jövőjéről című dokumentumról (» Kelemen Attila Ármin: Miért félkész az RDMDSZ jövőkép-dokumentuma?). Igen, mert ez több oldalnyi szöveget tartalmaz, mint ahány betű van a Másnaposok szövetsége – együtt a magyarok ellen képen. A mindannyiunk jövőjét vázolni próbáló dokumentumot el kell olvasni, meg kell rágni, meg kell érteni, és nehezen lehet egy Facebook-üzenetben lereagálni. A másik, a piros-fekete, a részegessel, az akasztóval és a szekussal viszont üt. Mellbe ver. Érzelmeket gerjeszt. Egy pillantás elég ahhoz, hogy megértsd, és még egy pillantás, hogy felháborodj vagy szeresd. Formailag ma, 2019-ben ennyiről szól a politikai kommunikáció.
Megér egy misét az is, hogy mikor dobta be a Szövetség az elhíresült fényképes üzenetet: választási kampányban. Vagyis „háborúban”. Egy olyan időszakban, amikor a szereplők többet engednek meg maguknak, az eszközök szélesebb tárházához nyúlnak, mert győzni akarnak. Van egy kedvenc gondolatom, amit a politikaikampány-szakirodalomból vettem át:
a kampányban azt kell mondani, amit az emberek hallani akarnak. Miután megválasztottak, azt kell csinálni, ami nekik jó.
Az RMDSZ kampánystratégái profibbak annál, hogy ne mérték volna fel az ezzel a lépéssel járó veszélyeket és veszteségeket. Nagyon jól tudták, hogy kik lesznek a leghangosabb ellenzők, ki az a színész, nyelvész, újságíró vagy éppen EU-s bürokrata, amelyik kiborul, melyik az a médiaorgánum, amely hadjáratot indít. Fel kellett tudják mérni, hogy mennyit hoz és mennyit visz egy ilyen döntés. És vállalták az üzenethordozó terjesztését. Pontosabban, sokan vállalták, sokan nem, és nem egy olyan esetbe botlottam, hogy a cirkusz láttán a politikus törölte a bejegyzést.
Erről szól a politikai felelősség: a választás napján az emberek, pecséttel a kezükben (vagy akár a távolmaradásuk révén) ítélkeznek fölötted, politikai szereplő fölött.
Közéjük tartozik az is, aki 30 év után először nem szavaz rád, és az is, akit éppen ezzel a lépéssel győztél meg. A legtartalmasabb programfüzet, a legszebb plakát, a leghitelesebb jelölt és a legjobb beszéd sem képes megnyerni a választást. A választást az egyszerű és agyonismételt üzenetek nyerik meg.
A 4,99 százalékos eredménynél a Majális utcai kampányközpontban nem fogják veregetni egymás vállát, hogy Istenem, be szép kampányt folytattunk, csak az eredményeinkről, a közösségünk céljairól, törekvéseiről beszéltünk, milyen kár, hogy nem sikerült. Amíg mindenkinek egy szavazata van, a négy elemi osztályt végzett választónak és az egyetemi professzornak is, addig jobb 6,5 százaléknál kinyitni az ablakot, kiszellőztetni, hogy menjen ki a Másnaposok szövetsége által okozott kellemetlen bűz, és neki lehet fogni azt csinálni, ami az embereknek jó.
Megdöbbenve egymásra néznek, fel-felszisszennek a nézők, hogy hűha, mi hangzik el, ilyet ki lehet mondani!? Székely János mindinkább remekműnek tűnő Caligula helytartója című darabját, amit Ceausescu diktatúrája idején írt Erdélyben, adják a Nemzeti Színházban. A mű mellbevágóan aktuális, Szász János rendezése ütősen erőteljes.
A Nemzeti Gobbi Hilda Színpadán két oldalról fogja közre a nézőtér a pást jellegű, hosszúkás színpadot, amin nejlonba és papírba csomagolt emberformájú, óriási monstrum nehezedik el. Akik ismerik a drámát, kapásból kitalálhatják, hogy ez a római császárt dicsőítő szobor, amit Petroniusnak, Caligula szíriai helytartójának, határozott parancsra, Jeruzsálemben muszáj bevitetnie a zsidók templomába, akiknél ugye nincs semmiféle bálványimádás. Ezért aztán, a szoborbevitel egyenlő lenne az ő identitásuk eltörlésével, amit semmiképpen nem akarnak, inkább a nemzethalált választanák.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A darab valahogyan benne van a levegőben. Az évad elején a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház vendégszerepelt vele a Pesti Magyar Színházban. Abban a produkcióban igazi katonai dzsip, jókora puskacsővel volt a fő díszletelem, a ridegen fenyegető hatalom megtestesülése. Ezúttal az ormótlan szobor az, Vereckei Rita díszlet és jelmeztervező telitalálata. Betölti a színpad jelentős részét, de hatalmas köteleken, a szereplők nagy erőfeszítésével, a magasba is lehet húzni, amikor megmozdul ez a monstrum, vagy éppen az emberek feje fölé kerül, és akár bármikor agyonnyomhatja őket, még hideglelősebb. Egyértelmű jelképe az elnyomásnak.
A mű arról regél, hogy Petronius be akarja cipeltetni a szobrot, de a zsidók persze nem akarják, és a helytartó vitába keveredik a jeruzsálemi templom főpapjával, Barakiással. Ugyanis ez a katona nem a parancs az parancs típusú, totálisan fafejű ítélet végrehajtó, nem szeretne tömeggyilkossá válni, hiszen ott ülő sztrájkol a templom előtt 40 ezer zsidó. Mögötte pedig ott van több légió, temérdek felfegyverzett katonája. Hát ez patthelyzet. Ki lehet-e valahogyan mászni ebből? Erről regél ez az alapvetően vitadráma, amiben a két főszereplő között leginkább szócsata zajlik, és ismét kiderül, hogy a szó is lehet hathatós fegyver. De ehhez az kell, mint ebben az esetben, hogy két homlokegyenest más nézetű ember hajlandó legyen meghallgatni egymást, kíváncsi legyen a másikra és az érveire, amiket képes legyen átszűrni magán, és akár meg is fontolni. Lehetetlenség? Manapság eléggé annak tűnik, de ez az I. században játszódó, állítólag valós eseményeken is alapuló történet mégis döbbenetesen rímel a XXI. századra és Magyarországra, anélkül, hogy Szász csipetnyit is aktualizálna.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A darabot annak idején nem engedték Romániában bemutatni, így a legendás ősbemutatóját a Gyulai Várszínházban tartották negyven évvel ezelőtt, a nagy erdélyi rendező, Harag György elgondolásai szerint, Lukács Sándor és Őze Lajos főszereplésével. Ebben a produkcióban különben az ifjú Szász kellékesként, és a statisztéria tagjaként, az egyik zsidóként működött közre, nyilatkozta is, hogy ez mekkora hatást gyakorolt rá, egyetemi kurzussal ért fel számára. A művet aztán vagy tizenöt produkcióban játszották nálunk, igencsak emlékezetes például a szolnoki, amit szintén jeles, erdélyi származású rendező, Taub János vitt színre, Fodor Tamás és Kézdy György elementáris alakításával. Érdekesség, hogy Fodor hét év óta megint játszik a darabban, ami méltán levehetetlen a Szkéné Színház műsoráról, csak valaha a helytartó volt, most pedig a főpap, és a kiváló Nagypál Gábor Petronius, Szikszai Rémusz első, és máris remekbe sikerült rendezésében.
A negyven éves jubileum alkalmából nyáron a Gyulai Várszínházban bemutatott, és most a Nemzetibe bekerült produkcióban Trill Zsolt Petronius és Horváth Lajos Ottó Barakiás. Pokolian tudják egymást fürkészni, a másik szemébe mélyen belenézni, Székely gyönyörűséges, mégis vaskosan életszagú nyelvezetén szóáradatot, érvek zuhatagát ömleszteni a másikra. Trill a megszokottnál játékosabb helytartó. Olykor szinte incselkedik a helyzettel, kedvtelve eldilemmázgat azon, mi mindent megtehetne, amit más akár nyugodtan meg is tenne, de benne, bár abszolút a hatalom képviselője, mégiscsak van egy gát, mindinkább fölpislákol a humánum. Miközben elég világosan látja, hogy Caligula tébolyba hajló kényuralma, amikor már a hozzá közelállókat is szinte szórakozásból, rútul lemészárolja, hová vezet. Nyughatatlanságában oda-vissza nyargalászik a deszkákon.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A két főszereplő nem csupán egymást, hanem a közönséget is fürkészi. Nem csak végig pásztáznak a sorokon, hanem gyakran valakinek a szemébe behatóan belenéznek. Lesik a hatást. Arckifejezésünkről akarják leolvasni a véleményünket. Mivel velünk szemben ül a közönség fele, és egyáltalán nincs sötét a nézőtéren, mi is látjuk a társainkat. A feszült figyelmet ugyanúgy, mint a megrökönyödést, az összenézéseket, vagy a mosolyra húzódó szájat, hiszen annyira abszurdak a szituációk, hogy ennek humora van, szerintem akár több is lehetne. Szász anélkül, hogy bármit is becsempészne a mai politikából, agorává teszi a színházat. Megteremti a félelem légkörét, amikor már mindenki tart mindenkitől, mindenki figyel mindenkit, retteg akkor is, amikor tán éppen nincs rá oka, de hát egyre inkább úgy állnak a dolgok, hogy van rá ok unos-untalan. Bodrogi Gyula a zsidók királyaként rafinált, bölcs öregurat ad, aki sokat látott, sokat tud, de már nincs ereje a cselekvésre. Kristán Attila és Bordás Roland Petronius rengeteget próbált segédtisztjei, akik talpat is nyalnak neki, de foglalkoztatja őket az elárulásának a gondolata. Nem teszik meg, mégis ezzel a váddal végezteti ki őket Petronius, Deciusnak, Caligula követének a javaslatára. Ő, Rácz József megformálásában, hajlik az ésszerű alkura, csak baj ne legyen belőle, óvatos alapon. Bölkény Balázs Júdás, zsidó politikus, a saját vesztébe is rohanva, még inkább elmérgesítené a helyzetet. Jó színészcsapat ez így együtt, hozzájuk társulnak még mindkét oldalon, katonákat, illetve zsidókat ábrázoló hiteles statiszták.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Decius legvégül azzal a hírrel érkezik, hogy Caligulát leszúrták a saját testőrei. A mégoly végtelennek látszó diktatúra sem örök. És szinte mellesleg azt is kiböki a követ, hogy nem is Petronius segédtisztjei közül került ki az áruló, hanem az ő kíséretéből. A helytartót tőrdöfésként éri az utóbbi hír, így nem tud örülni az előbbinek sem. Amúgy is már halni készült, hiszen elhatározta, hogy megszegi a parancsot, mert megértette a zsidók igazát. Szép jelenet, amikor ezért a főpap megöleli. Petronius pedig kannából olajjal locsolja le magát, hiszen rájön, azzal, hogy igaztalanul öletett le két embert, maga is zsarnokká lett. A zsarnokság igen gyakran újra teremti magát. Azt még látjuk, ahogy gyújtani készül a gyufát. Ekkor totál sötét lesz, csak a robbanás hangját halljuk. Bevégeztetett.
Húsba vágó kérdésekről, érzékletesen, elgondolkodtatva, és aktualizálás nélkül is riasztóan aktuálisan beszél a Caligula helytartója a múltban gyökeredző jelenről.
A magyar történelem során az ország vezetői gyakran hoztak az egész nemzetre káros, hosszan ható döntést: rossz oldalra álltak, rossz szövetségeseket választottak, bűnös ideológiát követve és hirdetve. Orbán is beállt ebbe a sorba. Újhelyi István vasárnapi nyílt levele.
Aki hazudik, az csal; aki hazudik, az lop! Hazudni, csalni: csúnya dolog! – szól Nagy Feróék legendás dalsora, amely méltó válasz lenne Orbán tegnapi tusványosi beszédére. A magyar miniszterelnök ugyanis hazudik, csal és lop. Ez csúnya dolog. Ejnye.
Orbán hazudik, amikor az általa ördögként felfestett, liberális „brüsszeli elitről” és annak elkergetéséről beszél. Orbán ugyanis hosszú évek óta tagja ennek a brüsszeli elitnek, vagyis ha komolyan vesszük a miniszterelnököt, akkor tegnap nem tett mást, mint saját megbuktatását hirdette meg. Kormányfőként a Fidesz elnöke ugyanis minden alkalommal ott ül a brüsszeli döntések meghatározó fórumán, az Európai Tanács ülésein és hathatósan befolyásolja a folyamatokat. Kormányfőként saját bizalmasát delegálta abba az Európai Bizottságba, amelyet most az úgynevezett Soros-terv legfőbb végrehajtójának tart. Miért is nem hívta vissza Navracsicsot, ha mindez így van? A Fidesz prominensei a Hősök terén kampányoltak négy éve Jean-Claude Juncker megválasztása mellett (a szociáldemokrata Martin Schulzcal szemben), most alkoholistázzák, soros-ügynöközik a luxembourgi politikust.
Nem sül a képükről a vastag narancsbőr? Orbán hazudik, amikor „liberális” európai vezetőkről beszél, hiszen az Európai Unió minden fontos pozíciójában keresztény-konzervatív politikusok ülnek. Az EU sikertelen problémakezelése (például a menekültkérdés ügyében) az európai intézmények jobboldali vezetésének kudarca. Orbán Viktor és keresztény-konzervatív párttársainak kudarca. Orbán hazudik, hiszen az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Parlament élén az általa támogatott Néppárt vezetői ülnek, a legnagyobb és így legtöbb befolyással bíró frakció pedig a néppárti képviselőcsoporté. Orbán hazudik, amikor ezt eltagadja, elfedi, elfelejti.
Orbán csal, amikor deviáns és nemzetölő értékrendként festi fel a liberalizmust, holott nemrég még önmagát is liberálisként definiálta; sőt nyolc éven át volt alelnöke a Liberális Internacionálénak. Fiatal volt és kellett a pénz?
Orbán csal, amikor a demokrácia és benne a sajtószabadság haláláról beszél Nyugat-Európában. Gyomorforgatóan hazug ahogyan erről beszél, miközben legyilkolta a Népszabadságot, felvásároltatta és igába hajtotta a megyei napilapokat, oligarcha-fojtásba tuszkolta a kritikus platformokat, az adófizetők pénzéből hizlalja a propagandamédiáját és a nyalonc közmédia mikrofonján kívül gyáva döbrögiként, nyikhaj sajtósok mögé bújva menekül a kérdések elől.
Orbán hazudik, amikor önmagát „bennmaradáspártinak” mondja, eközben tegnap hivatalosan is meghirdette az Európai Unió szétverését, párttársai pedig immár nyíltan az európai közösség működésének blokkolásával zsarolják a sajátjaikat.
A magyar történelem során az ország vezetői gyakran hoztak az egész nemzetre káros, hosszan ható döntést: rossz oldalra álltak, rossz szövetségeseket választottak, bűnös ideológiát követve és hirdetve. Orbán is beállt ebbe a sorba. Tusványosi beszédéből világos a nárcisztikus szándék: bekerülni az európai történelemkönyvekbe. Benne lesz. A legsötétebb lapokon.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázkettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
Budaházy György a Fidesznek próbál szavazatokat gyűjteni – igaz, teszi ezt igen sajátságos módon a Pesti Srácok oldalán. Molnár Gyula és Karácsony Gergely erdélyi haknijának teljes kudarcát vízionálja a 888.hu. Az Origo szarkasztikusan nekimegy Gyurcsánynak.
Pesti Srácok – Budaházy spekulál
Budaházy Györggyel készített interjút a portál annak kapcsán, hogy február 27-én hirdethet jogerős ítéletet Lassó Gábor büntetőtanácsa az úgynevezett Hunnia-perben, amelyben Budaházy mellett tizenhatan ülnek a vádlottak padján. A Hunnia-ügy Magyarország első olyan rendőrségi és bírósági ügye, amelyben a hatóságok a vádlottakat bűnszervezetben elkövetett terrorcselekmények elkövetésével vádolják. Budaházy hátsó szándékot sejt amögött, hogy a bíróság közvetlenül a választások előtt egy őket börtönbe juttató ítélettel akar a Fidesznek ártani. Szerintük mindezt a „bíróságok átszervezésére való – egyébként teljesen indokolt – törekvéséért” tennék.
Ahogy a vele készült nyári videóinterjúban, most is hangsúlyozta, hogy szerinte a Fidesz számára az egyetlen még megcélozható plusz választói tömeg a régi nemzeti radikális szavazóréteg. Ennek a tömegnek elege van a Jobbik árulásából – ezt saját tapasztalataira alapozva állítja –, „köztük egyértelműen pozitív visszhangra találna egy ilyen lépés, és motiválná őket, hogy a jelenlegi kormányra adják a voksukat”.
„Egyébként sem vagyunk terroristák, legfeljebb – ha igaz lenne az egész vádirat, akkor is maximum – az illegitim, szemkilövő igazi terrorista hatalomgyakorlók ellen felkelő hazafiak vagyunk, akik kisebb rongálásokat követtek el.”
888: Hiába hakniznak Karácsonyék Erdélyben
Annak a pártnak a miniszterelnök-jelöltje akar Erdélyben kampányolni, melynek Szanyi Tibor is a tagja. Ez már önmagában abszurd – írja a portál annak kapcsán, hogy Molnár Gyula és Karácsony Gergely közösen tartottak sajtóértekezletet szombat délelőtt Marosvásárhelyen Markó Bélával, az RMDSZ korábbi elnökével.
„A magyar baloldal egy új típusú viszonyt akar kialakítani a kárpát-medencei magyarsággal, amely a szerzett jogok megtartásán és a támogatáspolitika átláthatóságán alapul”
— mondta Molnár Gyula. A cikk szerzője szerint ez nagyon jól hangzik, az ember már-már meghatódva azon kezd el gondolkozni, hogy végre, tényleg lesz nemzeti minimum. Aztán először a DK uszításainak rémálomszerű emlékei feledtetik ezt a jó érzést, majd pedig az, hogy Molnár Gyula egy olyan párt elnöke, amely együttműködik a DK-val, sőt, az MSZP-nek tagja többek között az a Szanyi Tibor, aki számtalan alkalommal románozta már le az erdélyi magyarokat.
Ezek után nem meglepő Kelemen Hunor péntek esti nyilatkozata a kérdésben. Elmondta: Molnár és Karácsony megkérdezték tőle, hogy szerintünk mit kellene tenniük Erdélyben a választási kampányban.
„Nagyon őszintén azt mondtam, hogy semmit. Ez teljesen fölösleges időtöltés és energiabefektetés, hiszen én azt gondolom: az erdélyi magyar emberek világosan tudják, hogy kire szavazzanak”
– válaszolta Kelemen Hunor nekik.
Origo: Hatalmasat tévedett a titkos bankszámlákkal lebukott Gyurcsány
Gyurcsány Ferenc lebukott egy titkos osztrák bankszámlával, amelyen a DK elnöke 150 millió forintot parkoltatott. A feledékeny pártelnök a fenti összeget elfelejtette beírni az idei és a tavalyi vagyonnyilatkozatába, volt párttársaihoz Simon Gáborhoz és Boldvai Lászlóhoz hasonlóan. A kiváló színészi adottságokkal megáldott, politikusnak viszont annál rosszabb Gyurcsány, eljátszva a mártírt, kérte az Országgyűlés Mentelmi Bizottságának elnökét, hogy folytasson le vagyonnyilatkozati eljárást vele szemben. Csak épp nem a bizottság elnökének sikerült címezni a levelet, de ne legyünk igazságtalanok, mivel Gyurcsány már régóta nem jár be rendszeresen a munkahelyére, így nehezebben tájékozódhat a Parlamentben történtekről – írja a portál.
Csaknem másfél éve zúgott át a nyilvánosságon az Erdélyben építendő „magyar kórház” terve, tavaly április óta azonban mély csend van körülötte. Legutóbb két hete a parlamentben nem válaszolt képviselői kérdésre az Emmi államtitkára. Lehet, hogy a héten a MÁÉRT-en elhangzik valamilyen bejelentés, de az is, hogy a választások előtt a kormány már nem forszírozza ezt. Mindenesetre semmilyen magyar jogszabályban nincs nyoma a kórház tervének, sem a felröppent 5,5 milliárdos költségkeretnek.
Két éve, június elején tört be a hazai nyilvánosságba, hogy magyar költségvetési pénzből építenének kórházat Nagyváradon. Lényegében mindent Zombor Gábor, akkori egészségügyi államtitkár szavaiból lehetett tudni, aki szerint Orbán Viktor is a terv mögött áll.
Az akkor tudható információkat összefoglaló írásból is az derült ki, hogy
inkább több a kérdés, mint a válasz
arra, milyen széles körű ellátást nyújtana a kórház, vegyes, magyar és román, vagy tisztán magyar állami finanszírozású lenne, minden román állampolgár (pontosabban biztosított) kapna-e ellátást satöbbi. Aztán már arról esett szó, hogy a Királyhágói Református Egyházkerület (KREK) – a terv eredeti ötletfelvetője – magánkórháza volna az intézmény. Az akkori publikációk közt megtalálható volt az is, hogy a KREK meg is vett egy földdarabot erre a célra.
Pár nappal később tudhatta meg a publikum, hogy 5,5 milliárd forintba kerülne a „magyar kórház”. Csűry István, a KREK püspöke nyilatkozta ezt a maszol.ro-nak, eszerint
általános kórházat építene az egyházkerület,
amelyben hiányszakterületeket is ellátnának, még egy reumatológia részleg létesítése is felmerült. Számításaik szerint az intézmény megépítése 3,5-4 milliárd forintba kerülne, az összeget a magyar állam adná. A kórház felszereléséhez 1,5 milliárd forintra lenne szükség, ezt a pénzt az amerikai és kanadai testvéregyházak támogatásából teremtenék elő. Ekkor vált ismertté a kórház látványterve is.
A magyar és román fél közti, állítólagos nézetkülönbség (például a kiadandó engedély időtartama) mellett felvetődött a romániai magyar orvosok hiányának problémája is. Erről akkor nyilvános vitába szállt egymással Cseke Attila Bihar megyei képviselő, korábbi román egészségügyi miniszter és Csűry püspök is.
S hogy még komplikáltabb legyen az ügy, az elképzelés napvilágra kerülése után az is
kérdésessé vált, hol épülne a kórház.
Nagyvárad mellé később „bejelentkezett” Marosvásárhely. A Hargita Megyei Népegészségügyi Igazgatóság Csíkszeredát javasolta az új intézmény helyszínéül.
A maszol.ro lényegében ugyanazokat a kérdéseket tette fel szűk két és fél éve, amelyekre ma sincs válasz: hol és mikor épülne fel a kórház, mekkora összeget szánna a célra a magyar kormány, hány ágyas és milyen felszereltségű intézményre gondoltak és egyeztettek-e már erről a román féllel. Azt a választ kapták, hogy egyelőre a terv előkészítése zajlik, a szakmai elvekről és a szakmai megalapozottságról történnek egyeztetések. „Arra, hogy pontosan milyen költségvetésből, mekkora állami szerepvállalással, hol és milyen kapacitással épülhet fel a kórház, az év második felében tudunk további tájékoztatást adni” – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) sajtóosztálya 2015-ben.
Tavaly márciusban aztán a kormány lapja, a Magyar Idők már az elképzelés
Pár hétre rá, áprilisban Nagyváradon ült össze az Erdélyi Magyar Kórházügyi Egyeztető Fórumnak elnevezett testület, amelyet a KREK püspöke, Csűry István hívott össze, hogy egyeztessék azokat az erdélyi (nagyváradi és csíkszeredai) elképzeléseket, amelyekhez a kezdeményezők magyar állami segítséget kérnek – írta a Krónika.
Az ekkor elfogadott záródokumentum szerint a KREK „filantropikus, szociális gondokat is felvállaló, magyar nyelven működő nagyváradi kórházat” szeretne, illetve Tar Gyöngyi Hargita megyei tisztifőorvos szerint Csíkszeredában egy egész Székelyföldet lefedő egészségcentrum létrehozására lenne szükség.
Feltűnő, hogy az elmúlt jó két évben hazai hivatalos részről semmilyen megnyilatkozásra sem bukkantunk a kórház ügyében. Sőt, a kutakodás közben az derült ki, hogy még egy – gyakorlati szempontból semmire se kötelező –
kormányhatározatban se lelni nyomát
a „magyar kórháznak”, ahogyan költségeknek se. A diaszpóra ügyeiben oly buzgó kormánypárti megszólalások közt pedig szinte egyetlen szót se találni erről a tervről.
Itt tartottunk október második feléig, amikor a hazai politikusok közt a jelek szerint egyedüliként ezzel foglalkozó Kiss László MSZP-s parlamenti képviselő megkérdezte az Emmit, hogy épül-e kórház Székelyföldön? Arra várt választ: mikor készül el a végleges koncepció a magyar állam által Erdélybe építendő egészségügyi intézményről, kik dolgoznak ott. Rétvári Bence, az Emmi államtitkára az MTI tudósítása szerint
semmilyen választ se adott,
amikor kijelentette: nem lehet tudni, hogy a képviselő pontosan kinek és minek drukkol. Emlékeztetett a szocialisták 2005-ös kampányára, amikor 23 millió románnal riogattak. Sorolta azokat a magyar beruházásokat, amelyek a Kárpát-medencében futnak, a többi között óvodafejlesztéseket és magyar nyelven oktató felsőoktatási intézmények segítését emelte ki. Az egészségügyi ellátások előrevitelét a MÁÉRT is segítheti – tette hozzá Rétvári.
A Független Hírügynökség kérdésére Kiss László elmondta, hogy egy évvel korábban már kérdezte Rétvárit, s akkor is ugyanilyen tartalmatlan választ kapott.
A szocialista képviselő megerősítette, hogy semmilyen hazai jogszabályban sincs nyoma a kórház tervének, az állítólagos 5,5 milliárdos finanszírozási összeggel egyetemben – úgy tűnik – mindössze Csűry püspök és magyarországi politikai vezetők közti „beszélgetésekről” van szó. Legalábbis, ami látható a tervből, ezzel együtt se zárja ki, hogy komoly az elképzelés.
Kiss László szerint az október 24-ei parlamenti válaszban az államtitkár által szóba hozott Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) azt is jelentheti, hogy az e hét csütörtökén kezdődő összejövetelen esetleg valamilyen bejelentésre készül a magyar kormány (a megadott témák közt ez nem található meg). A képviselőt azonban meglepné, ha elvi elköteleződésen túl más is történne. Legalábbis a választásokig, mert – látva a hazai egészségügy állapotát – tartani lehet a hazai közvélemény haragjától – mondta.
Múlt hét közepén elküldtük kérdéseinket az Emmi-be, eddig nem válaszoltak.
Törvénytelenül bonyolítja a választási regisztrációt az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány. Az Átlátszó Erdély szerint választási csalásra adhat lehetőséget az a gyakorlat, hogy a regisztrálni kívánó személy adatait a segítő tárolja.
„A regisztrációs kérelmet maga a választópolgár nyújthatja be, nevében más nem járhat el” – áll abban a válaszban, melyet a Nemzeti Választási Iroda (NVI) küldött az Átlátszó Erdélynek.
Az átlátszó Erdély azt kérdezte a hatóságtól, hogy mi az álláspontjuk arról a gyakorlatról, miszerint
az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány egy, az NVI által megadott nyomtatványtól különböző formanyomtatványon gyűjti a magyarországi országgyűlési választásokon regisztrálni kívánó személyek adatait,
majd ezeket az adatokat kézzel vezetik be az NVI rendszerébe.
„Különösen aggályos lehet, ha a választópolgár által a regisztrációhoz megadott, és az ellenőrzése alól kikerült személyes adatait a segítő (különösen, ha az politikai szervezet) tárolja, és ezzel lehetősége nyílik arra, hogy – a saját címet megadva a szavazólap-kézbesítési címként – a szavazási levélcsomagot az állampolgár helyett (annak tudta nélkül) átvegye, azonosító nyilatkozatot a választópolgár adatainak felhasználásával kitöltse, és a választópolgár helyett szavazatot adjon le” – áll az NVI levelében.
A választási hatóság hangsúlyozta, a választási eljárásról szóló törvény az alábbiak szerint rendelkezik a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok regisztrációjáról:
§ 2) A magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgár a központi névjegyzékkel kapcsolatos kérelmet
a) levélben,
b) elektronikus azonosítását követően elektronikusan,
c) elektronikusan azonosítás nélkül elektronikusan nyújthatja be a Nemzeti Választási Irodához.
A regisztrációs kérelmet tehát maga a választópolgár nyújthatja be, nevében más nem járhat el – így az NVI. Ugyanakkor a regisztrációhoz szükséges papír alapú nyomtatvány kitöltéséhez, illetve a Nemzeti Választási Iroda honlapján elérhető elektronikus űrlap kitöltéséhez a választópolgár igénybe veheti általa választott segítő közreműködését.
A segítő közreműködése természetesen csak abban az esetben tekinthető törvényesnek,
ha a választópolgár kifejezetten megbízza a a központi névjegyzékbe való felvétel iránti kérelem benyújtásában való közreműködésre a segítőjét, áll a válaszban.
A Pálffy Ilona NVI-elnök által aláírt tisztázó levél egy sor kérdést vet fel az Eurotrans Alapítvány valamint az RMDSZ regisztrációra irányuló tevékenységével kapcsolatban – ezek közül a legfontosabb, hogy mi történik azokkal az adatokkal, melyeket az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány már összegyűjtött, és be is vezetett az NVI rendszerébe?
Az mindenesetre az NVI állásfoglalásával is megerősítve egyértelmű, hogy a regisztráció megtörténtét követően a segítő, azaz jelen esetben az Eurotrans nem kezelhetné az adatot – holott a SafePack aláírásgyűjtés és az adatgyűjtések összekapcsolása miatt nagy valószínűséggel éppen ezt teszi. Az viszont biztosan jogsértő az NVI álláspontjának fényében, hogy anélkül történik regisztráció, hogy a magyar törvény által előírt formanyomtatványt a választópolgárok kitöltötték volna.
A kérdésre természetesen nem könnyű a válasz, már csak azért sem, mert a parlamenti választásokig legalább nyolc hónap van még és a határon túli szavazók regisztrálása még korántsem ért véget.
A Nemzeti Választási Iroda legfrissebb adatai szerint
eddig összesen 352509-en regisztráltak külföldön:
legtöbben Romániában (147 000), Szerbiában (39 000) és a „kettős állampolgárságot tiltó” országokban, vagyis Szlovákiában és Ukrajnában (20 000).
Ez a szám várhatóan növekszik, de hogy milyen ütemben, azt megjósolni sem lehet. Mindenesetre a magyar kormány nem rest regisztrálásra serkenteni a külhoniakat (a határon túliak divatosabb elnevezése): maga a miniszterelnök levelet küldött „Tisztelt honfitársaimnak” és az idei tusványosi előadásában is erre biztatta, nemcsak a hallgatóságát.
Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes a minap egymillió új magyar/kettős állampolgárról beszélt. Tehát mozgástér van még bőven. Az eddigi tapasztalat (2014-es választások, 2016-os népszavazás) azt mutatja, hogy
a külhoniak nem voltak túl lelkesek a levélben történő voksolásban.
Viszont, ha kis számban is mentek el, de elsöprő többségben, 95 százalékban a Fideszre szavaztak.
Számítások szerint a külhoniak sokkal
tömegesebb jelenlét esetén akár két, három magyar parlamenti mandátum sorsát dönthetik el.
Szoros eredménynél ez akár sorsdöntő is lehet.
Emiatt valószínűleg még jóval a választások előtt változtatni fognak azokon tételeken, amelyek miatt a legtöbb külhoni érvénytelen szavazat keletkezett (anyja neve, lezárt „belső” boríték).
Nem különben
képlékeny a határon túlra utazó magyar adóforintok pontos összege is.
A legátláthatóbb a helyzet a Vajdaságban, ahol egy alapítvány, a Prosperiteti bonyolítja a pénzosztást, pályázatok útján.
Magyar Levente, a külgazdasági és külügyminiszter helyettese szerdán Szabadkán azt mondta, hogy eddig 9 milliárd forintnyi összeget helyezett ki a magyar kormány a vajdasági magyar gazdaságfejlesztési stratégia megvalósításának céljából, amellyel több mint 6200 magyar vállalkozót, gazdálkodót támogattak. Az eddig kihelyezett összeg a támogatási keret kevesebb mint negyede – tette hozzá Magyar Levente. A tervek szerint a következő évben a teljes 50 milliárd forintos támogatási összeget szétosztják.
Valószínűleg még a választások előtt.
Vagy legalább is addig kiírják a pályázatokat. Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken már korántsem lehet ilyen egyszerű tételekre akadni.
Ismét a már említett Magyar Leventére hivatkozunk, aki néhány hónappal ezelőtt Hajdúszoboszlón 150 milliárdos támogatásról beszélt „Délvidék legdélebbi pontjától a kárpátaljai hágókig, Kézdivásárhelytől Pozsonyig”.
Ha tehát a határon túliak, mondjuk három mandátumot hoznának, akkor 1 mandátum 50 milliárdot ér. Ha csak kettőt, akkor 75-öt.
Nem áll azonban szándékunkban ennyire leegyszerűsíteni a dolgokat, hiszen az említett 150 milliárd nagy része, feltételezhetően, mégis csak a külhoniak életének könnyebbé tételét szolgálja. Az elosztás módja már egy külön fejezetet érdemelne.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
