Augusztus 28-án felmondtam a Színház és FIlmművészeti Egyetemen. Azóta fogalmazom nektek ezt a levelet. Elsősorban nektek tartozom magyarázattal. Szerettem volna folytatni veletek mesterszakon a kezdeteknél felépített, öt éves ívet. Sok örömmel tervezgettük osztályvezető társammal, Gigor Attilával, mi férjen majd bele abba a két évbe. Ezt a mesterszakos osztályt már nem áll módomban elindítani.
Nem tudom, mit tennék, ha első vagy másodévesek lennétek – valószínűleg lehajtanám a fejem és maradnék, amíg végeztek. De nem biztos, hogy menne – az ember az egész személyes hitelességével tanít. Mindenesetre, tisztelem és megértem minden kollégámat, aki, hátrasorolva az önérzetét, marad a diákjaival.
Őszintén szólva, ez a harmadik levél, amit írok nektek. Érett egy ideje bennem ez a döntés, de újabb és újabb haladékot adtam, bolond módon reméltem, hogy a józan ész és az egyetemi hagyományok tisztelete mégis nyom a latba és megmarad az egyetemi autonómia, ami nem véletlenül záloga több száz éve a szabad tudományos és művészi alkotásnak, fejlődésnek.
Nem volt jó az elmúlt években folyamatosan érzékelni, hogy ellenszélben dolgozunk, hogy ezen az elvonásokkal mesterségesen csontig éheztetett egyetemen a sok energiával elkészített fejlesztési tervek zöme fiókban marad, ami pedig megvalósul, azt hatalmas energiákkal, szakmai szívességekkel tudjuk fenntartani. Nem volt jó érezni, hogy egyfajta büntetésben vagyunk.
Riasztó volt a bő egy éve kezdődött és szisztematikusan fokozódó rágalom és szidalom hadjáratot átélni, a közös munkánk, teljesítményünk eredményét látatlanban becsmérlő, lesajnáló, semmibe vevő tendenciózus, objektív véleménynek álcázott kirohanásokat hallani, olvasni.
Mint, amikor megindulnak a hajtók az őszi vadászaton. A vad megfeszül, fülel, vár. Aztán kitör…
Elképesztő volt olvasni az azóta sem igazolt vádakat, hogy az Egyetemen ideológiai szempontú oktatás zajlik, majd, ugyanabból a szájból, ugyanezzel a lendülettel egy kifejezetten ideológiai programot meghirdetni. Gyalázkodni, aztán megsértődni, mint áldozat. Kifejteni, hogy a munkánk hányféle értelemben értéktelen, majd negédesen biztosítani, hogy minden marad a régiben, csak egy kicsit kiegészül…miféle becsülete van a kimondott szónak az ilyen ember számára?
Személyesen is felkavaró volt átélnem, ahogy a munkám, amit sok lelkesedéssel végeztem és a tanítványaim teljesítményei, amire méltán lehetnek büszkék, néhány odavetett szóval lenullázódik.
És különösen felkavaró volt, hogy a saját hazámban bárki veszi a bátorságot, hogy majd ő megmondja, vajon elég nemzeti vagyok vagy sem.
Miféle tempó az ilyen?
Szívettépő volt látni az Egyetem vezetésének újabb és újabb kísérleteit a fenntartóval való valódi egyeztetésre. A temérdek munkát, amit beleöltek abba, hogy minden feltétele megmaradhasson a párbeszédnek. Látni, ahogy újra és újra felmossák velük a padlót – és ők, háttérbe szorítva minden normális emberi reakciót, tűrtek, hogy esélyt adjanak annak, hogy ez a nagy múltú intézmény, ahol a nyílt, sokszínű és szabad műhelymunkának a záloga az a demokratikus szerkezet, az az alulról építkező döntésmechanizmus, megmaradjon. Ja, és közben olvasni a sajtóban, hogy az Egyetem vezetősége nem hajlandó tárgyalni…
Hálás vagyok nekik és tisztelem őket, amiért végigcsinálták ezt a lehetetlen feladatot legjobb lelkiismeretük szerint, higgadtan és tárgyszerűen, vállalva azt is, hogy forróbb fejű tagjai a közösségünknek maflának nézzék őket.
És, ugyanilyen szívettépő volt látni a diákokat vitázni, gondolkodni, munkacsoportokba szerveződni, abban a hitben, hogy a szavuk számít, hogy a gondolataikra kíváncsi az Egyetem fenntartója, abban a hitben, hogy azért az a fenntartó számára is világos, hogy ez az egyetem miattuk és értük létezik. Hálás vagyok nekik és tisztelem őket ezekért az erőfeszítésekért. Mindannyian a lényeget védik, védték.
Diákok érkeznek és távoznak, tanárok jönnek és mennek, kicserélődhet mindenki, a lényeg mégsem változik, mert átadódhat egy hagyomány, egy éthosz, és, tulajdonképpen újra és újra, más és más formában, személyekkel ismét megszülethet, mert a döntési mechanizmusok ezt lehetővé teszik. Ennek
őre az egyetemi autonómia.
Ez kapott sebet augusztus 27 én, amikor egy előre aláírt dokumentumot nyomtak az Egyetemet képviselő személy kezébe. Tessék, mától így működtök. Majd a sajtóban megjelent, hogy az Egyetem vezetése nem volt hajlandó egyeztetni. Megküldték előre ezeket a dokumentumokat nekik? Nem. Megismerhették, felkészülhettek belőle? Nem. Az új kuratórium által szignált dokumentum elkészítői figyelembe vették – a fenntartó által kért – az Egyetem vezetőségének több hónapos munkával elkészített ajánlásait? Nem. Még egyszer: egy előre aláírt dokumentum volt náluk. Mégis, őszintén, ez miféle ideája az egyeztetésnek? Számomra valahogy nem annak tűnik.
Kedves diákjaim, nem tehettem mást. Másnap felmondtam. A közös munkát folytatjuk, a diplomafilmeiteket természetesen végigkísérem, ugyanúgy, mintha még mindig itt tanítanék.
Vannak olyan helyek , ahol a szabad munkálkodás elvétele – bár mindig megsínyli az eredmény – nem jár tragikus következményekkel. A mi esetünkben ezzel a lényeg sérül. Akkor is, ha nem szól bele senki abba, mit és hogyan tanítunk és tanulunk. Elég, ha tudjuk, hogy bármikor megteheti.
Talán még mindig nem késő. Talán mégis van annyi becsület a kuratórium tagjaiban, hogy nem akarják, hogy a nevükhöz tapadjon egy ilyen értékes hagyomány megtörése. Talán nekik sem mindegy, hogy a szavuknak milyen hitele van. Talán nem mindegy, hogy hogyan fognak rájuk emlékezni. Ha az egyetemi autonómia feltételei csorbítatlanul teljesülnek, boldogan és azonnal visszatérnék.
A várakozásoknak megfelelően a Testről és lélekről nyerte a legfontosabb kategóriákat a 3. Magyar Filmdíjak átadóján, amelyet vasárnap este tartottak meg a Vígszínházban. Andy Vajna nem jött el a gálára, de többször is megidézték a filmügyi kormánybiztost. Nemcsak a „show” koreográfiája hajazott a rendelkezésre álló szerényebb eszközökkel a világ legnagyobb filmes díjátadójára, de még abban is volt hasonlóság, hogy a női filmesek helyzete is szóba került a magyar Oscaron.
Az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről amellett, hogy a legjobb film lett, Enyedi Ildikó megkapta a legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvírónak járó díjat is. A legjobb női főszereplő a játékfilmek kategóriájában az Európa Filmdíjat is elnyerő Borbély Alexandra lett, Tenki Rékát pedig mellékszereplőként díjazták, így a Testről és lélekről stábja összesen öt szobrocskát vihetett haza.
Borbély Alexandra az Oscar-díjátadó után még Amerikában maradt, így nem tudott eljönni a díjátadóra, ahogy Enyedi Ildikó sem, de bejátszották a videóüzenetüket. A rendező amellett, hogy megköszönte az elismerést, a szakmának üzent, amiről nagyon gyakran elmondják a filmesek, hogy nem elég összetartó. Enyedi Ildikó most arról beszélt, hogy nagyon sok kiváló magyar film van, de
jó lenne, ha gyakrabban együtt lennének a szakmabeliek,
és olyan közösség jönne létre, mint korábban a magyar film nagy korszakaiban.
A legjobb játékfilm díját elnyert Testrõl és lélekrõl stábja a 3. Magyar Filmdíj gálán a Vígszínházban 2018. március 11-én. MTI Fotó: Balogh Zoltán
De nem csak Enyedi Ildikó üzent a szakmának: az Egy nő fogságbanért a legjobb a dokumentumfilmnek járó díjat elnyerő Tuza-Ritter Bernadett arról beszélt, hogy a moziknak nem csak játékfilmeket kellene vetíteniük, hogy az övéhez hasonló alkotások is eljussanak a nézőkhöz. A legemlékezetesebbre viszont Gryllus Dorka beszéde sikerült, aki Nagy Zsolttal együtt a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat adta át tévé kategóriában. A két színész már igen emelkedett hangulatban érkezett a színpadra, és egy picit azzal is meggyűlt a bajuk, hogy a jelöltek – vagy, ahogy a gálán hivatkoztak rájuk, a „nomináltak” – neveit felolvassák. De, ha már ott voltak, Gryllus Dorka felvetette, hogy mi értelme van egyáltalán külön női és férfi kategóriákban díjazni a színészeket, miért ne lehetne összevetni egy nő alakítását egy férfiéval. Nagy Zsolt erre úgy reagált, hogy biztos azért, mert eleve sokkal kevesebb női szerep van a filmekben. Gryllus Dorka erre megkérte a forgatókönyvírókat, hogy legyenek kedvesek több női karaktert beleírni a filmekbe, de még a női és férfi színészek közti fizetéskülönbségek is szóba kerültek – bár Gryllus Dorka szerint erről jobb nem is beszélni. A spontán kortesbeszédet, és úgy általában Nagy Zsolt és Gryllus Dorka eredeti díjátadását nagy ünneplés fogadta.
Az este házigazdája Nacsa Olivér volt, aki főként Andy Vajnára hegyezte ki a poénjait.
A filmügyi kormánybiztos nem tette tiszteletét a gálán, de Bagi Ivánnak köszönhetően nem maradtunk teljesen Andy Vajna nélkül. Az ál-Vajna beszédet is tartott, amelyben elmondta, hogy nagyon bejött neki az élet Magyországon, de Nacsáék viccelődtek többek között a kormánybiztos kaszinóbizniszén és újkeletű magánéleti válságán a feleségével, Vajna Tímeával. Tulajdonképpen még magának a díjátadónak is beszóltak egy kicsit, amikor Bagi Iván Vajnája mindenkinek jó szórakozást kívánt a magyar Oscarhoz.
A díjátadó menete egyébként egy az egyben az Oscar-gálát idézte: volt nyitóbeszéd, borítékból húzták elő a díjazottak nevét, megemlékeztek a tavaly meghalt filmesekről, és még a zenés-táncos produkció sem maradhatott el. Az egyes kategóriák jelöltjeiről pedig bejátszásokat mutattak, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy igazán komolynak tűnjön a díjátadó, csak mivel a legtöbb kategóriában ugyanaz a néhány alkotás versengett, egy idő után elég okafogyottá vált a dolog. Mint ahogy az is elég érthetetlennek tűnt, hogy miért kell minden díjat két embernek átadnia. Annál is inkább, mert sok díjazott nem tudott eljönni, így helyettük mások vették át a szobrocskát, de olyan is volt, hogy valakiről bemondták, hogy nincs ott, aztán mégis megjelent, vagy azt hitték, hogy ott van, de aztán hiába várták, hogy megjelenjen a színpadon.
A legjobb tévéfilmes férfi fõszereplőnek járó díjjal kitüntetett Hegedûs D. Géza, mögötte Gryllus Dorka és Nagy Zsolt, a díj átadói. MTI Fotó: Balogh Zoltán
A több mint két órás díjátadón összesen 23 kategóriában osztották ki a szintén nagyon oscarosra tervezett szobrocskákat azoknak az alkotásoknak, amelyeket a Magyar Filmakadémia Egyesület erre legméltóbbnak ítélt. Ez a rengeteg kategória úgy jön ki, hogy külön díjazzák a tévéfilmeket is.
Ebben a mezőnyben az Árulók szinte mindent vitt: nemcsak a legjobb tévéfilm lett, de Fazakas Péter elnyerte a legjobb rendezés, Köbli Norbert a legjobb forgatókönyv, Sztarenki Dóra a legjobb női főszereplő, Hegedűs D. Géza pedig a legjobb férfi főszereplő díját.
A szakmai elismerések mellett
kiosztottak egy közönségdíjat is, amelyet Herendi Gábor vehetett át a Kincsemért.
Herendi arról beszélt, hogy őt általában a közönség szokta díjazni, aminek nagyon örül is, de azért néha nem ártana, ha a szakma is elismerné a filmjeit. A tavalyi év legnézettebb filmje egyébként két díjat nyert: a legjobb jelmezért (Bárdosi Ibolya), a legjobb sminkért/hajért (Fekete Rita, Makk Ildikó és Jónás Kata).
A Jupiter holdja, az 1945 és A Viszkis is két-két díjat kapott. A Jupiter holdját az operatőri munkáért (Rév Marcell), illetve a látványtervezésért (Ágh Márton), míg Viszkist a vágásért (Kovács Zoltán), és a hangmesteri munkáért (Balázs Gábor) díjazták. Az 1945 pedig a zenéjéért (Szemző Tibor) kapott díjat, illetve a falusi kiskirályt játszó Rudolf Péter a legjobb férfi főszereplő lett. A játékfilmes kategóriában a férfiaknál a másik színészi díjat Znamenák István kapta Az állampolgár mellékszerepéért.
A Testről és lélekről stábja még az Oscar-gálára készül, de időközben elkezdődtek Enyedi Ildikó új filmjének a munkálatai. Most kiderült, hogy a koprodukcióban készülő A feleségem története egyik főszereplője a francia sztár, Lea Seydoux lesz.
A hírt a Hollywood Reporter írta meg, és részletesen írtak a filmről is, amelyről korábban Mécs Mónika producer a FüHü-nek azt mondta, hogy a Testről és lélekről-höz képest egy jóval nagyobb költségvetésű alkotásról van szó. Producertársa, Muhi András pedig arról beszélt, hogy az Oscar-jelölt filmhez hasonló remekmű születhet.
A feleségem története Füst Milán azonos című regényéből készül, egyben Enyedi első olyan nagyjátékfilmje, amely irodalmi adaptáció – de a forgatókönyvet most is a rendező írja -, és egyben az első olyan, amely angol nyelvű lesz.
A Hollywood Reporter leírja, hogy a „Milan Fust” által jegyzett regény a nyolcvanas években jelent meg angolul, és hatalmas siker lett. A történetben a tengerész Störr kapitány fogadást köt egy kávézóban arról, hogy feleségül veszi az első nőt, aki besétál az ajtón. Ezt a nőt alakítja majd Lea Seydoux, akire a 2013-as Adéle élete kapcsán figyelt fel a világ. Störr kapitányt a norvég Anders Baasmo Christiansen alakítja.
A filmen a magyar produceri gárda mellett a berlini székhelyű Komplizen Film is dolgozik, amely az Oscar-jelölt Toni Erdmann-ért is felelt.
Csütörtökön kezdődik a 68. Berlinale, az év első jelenetős filmfesztiválja. Bogdán Árpád Genezis című filmjét a Panorama Special válogatásában mutatják be, Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmje, Az én XX. századom a Berlinale Classics programjában lesz látható, Bucsi Réka animációja pedig a rövidfilmes mezőnyben versenyez.
Bogdán Árpád második mozifilmjének világpremierje február 18-án lesz, az alkotók jelenlétében – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap. A Genezis-ben a bibliai eredettörténet a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkező emberek sorsán keresztül elevenedik meg, Magyarországon április 12-től kerül moziforgalmazásba.
Miután tavaly Arany Medve-díjat nyert a Testről és lélekről-lel, idén ismét bemutatják Enyedi Ildikó filmjét a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A cannes-i fesztiválon Arany Kamera-díjjal jutalmazott Az én XX. századom (1989) felújított változata a Berlinale Classics programjában lesz látható február 20-án a rendező és Máthé Tibor operatőr jelenlétében.
Majd 10 év után megint lesz magyar résztvevője a European Film Promotion „Shooting Stars” programjának is. Itt az európai mozi tíz legígéretesebb ifjú színésztehetsége között mutatják be Tenki Rékát (Testről és lélekről, Budapest Noir) a nemzetközi filmszakmának.
Bucsi Réka (Symphony no.42, LOVE) pedig új animációjával került a rövidfilmes versenyprogramba.ASolar Walk a viborgi Animation Workshop produkciója, amely nemzetközi csapattal készült Dániában.
A Vajna-féle Nemzeti Filmalap kevesebb filmet támogat, mint a korábbi, többpárti diktatúrát megvalósító rendszer, de profibb hátteret tesz mögé – mondja Réz András filmesztéta a Független Hírügynökségnek adott interjújának második részében. Azt is elmondja, hogy a mai művek kevesebbet beszélnek arról, hogy a túlhatalom miként válik gyilkos erővé, s mint mondja: az előző kádárizmusban több szó esett róla, mint a mostani kádárizmusban. Enyedi Ildikó filmjéről azt állítja: nagyon magyar film, megjósolhatatlan, hogy megnyerheti-e az Oscar-díjat.
Ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy arra a kérdésemre: vajon azért tűnik sikeresebbnek az utóbbi években a magyar film, mert Andy Vajna új rendszert hozott be, azt válaszoltad, hogy igen: Vajna változtatásai pozitív változásokat hozott, de olyat is, ami durván negatív. Kifejtenéd?
A negatív változások, amelyekből az előítéletek fakadnak, azok Vajna személyéhez kötődnek. Elsősorban azért, mert egy meghatározott hatalmi csoporthoz kötődik minden porcikájával. Ez nem túl boldogító, mert
sokkal jobb lenne, ha egy ilyen fontos intézmény, mint a Filmalap, párt- és hatalomtól függetlenül tudna működni.
Az sem túl jó, hogy ezt az egykapus megoldást választották, vagyis, ha Magyarországon filmet akarsz csinálni, szinte lehetetlen megkerülni ezt az intézményt, az pedig meglehetősen fájdalmas dolog, amikor azzal szembesülsz, hogy a Nemzeti Filmalap stratégiája, taktikája, viszonyai meghatározzák azt, hogy mi készülhet ezen a piacon. Ilyenkor azonban mindig fel kell tennünk azt a kérdést: mi volt előtte? A Magyar Mozgókép Alapítvány, az előd, ehhez képest egy demokratikusabb intézmény volt. Több pártból, több hatalmi érdekcsoportból érkeztek a nagykuratórium tagjai. Elvileg erre azt mondhatnád: remek. Csakhogy, azonnal rá kell vágnod: a filmekről a döntéseket, nehogy már hatalomiparosok hozzák meg. Mert attól, hogy ők bizonyos arányban oszlanak meg a döntéshozó testületben, attól az még többpárti diktatúra. A beszélgetések ugyanis, ott a testületben, nem arról szólnak, hogy milyen filmeket készítünk, és mi lesz ezeknek a sorsa, hanem arról, hogy mindenki megkapja a magáét.
Vagyis beviszi a politikát oda, ahova nem kellene…
Igen: ha a tieid kaptak egy ilyet, akkor a mieink is kapjanak. Így aztán
nem állíthatom, hogy az előző struktúra sokkal üdítőbb volt. Ráadásul, egy látszólag helyénvaló gondolatot követett: virágozzék minden virág.
Volt olyan év, amikor harmincnál több egész estés játékfilm készült. Ezt a hazai mozipiac nem bírja el, nem tudod menedzselni, nem tudod a forgalmazását megoldani. Most, ehhez képest itt van ez a durva egykapus rendszer; a Nemzeti Filmalap kicsit pontosabban, vagy ha úgy tetszik, piaciabb alapon szemléli ezt a folyamatot. Nagyjából látják, hogy a magyar filmipar hány magyar filmet képes menedzselni egy évben, mert amit nem tud menedzselni, az dobozban marad. Tudni kell, utaljunk vissza a beszélgetésünk elejére, hogy a magyar filmek jelentős része közpénzből készül. És miért csinálsz közpénzből filmet, ha arra sincs kapacitásod, hogy eljuttasd a nézőkhöz. Volt olyan esztendő, amikor a filmek fele, lényegében, láthatatlan maradt. Az maradt, mert nem tetted hozzá mindazt, amire szükség lett volna, a kommunikációra, arra, hogy a profik dolgozzanak rajta, merthogy ez egy iparszerűen előállított termék, és egy iparszerű elosztórendszerbe fog kerülni.
Bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy az Andy Vajna-féle rendszer tisztességesen kezelné a filmeket, mert vannak olyan filmek, amelyek úgy hullottak el, mintha meg sem születtek volna…
Például?
Ilyen volt a Veszettek, amely nem volt egy filmtörténeti alkotás, de profi módon volt elkészítve. Vagy a Coyotte, ami a mai magyarországi helyzetet, az oligarchák világát járja körbe, azaz, hogy a túlhatalom, miként válik gyilkos erővé. Erről a problémáról pedig nem nagyon beszélt a magyar film, vagy fogalmazzunk úgy: többet beszélt róla az előző kádárizmusban, mint a mostani kádárizmusban. Szóval ez a film is elvérzett, holott sokkal nagyobb figyelmet érdemelt volna. Épp úgy, mint a szépprózában: nagyon kevés alkotás készül arról, ami most itt történik: a félelmeinkről, a behódolásról, hogy miként válunk a hatalom-ipar túszaivá, ráadásul úgy, hogy a hatalomnak már semmi dolga nincs velünk, hiszen már mi magunk gerjesztjük a félelmeinket. Az Andy Vajna féle intézmény ugyanakkor – tegyük félre a pletykákat, hogy Vajna melyik filmet szereti és melyiket nem; jó lenne, ha nem lenne neki egyáltalán ízlése, és átengedné a döntéseket – ha felismeri, hogy egy filmnek lehetősége van arra, hogy kimenjen a világpiacra, akkor odaáll mellé.
Meg abban a pillanatban, amikor felfigyelnek egy filmre, nem csak figyelmet, pénzt is fordítanak arra, hogy nagyobb nyilvánossága legyen, amivel segíti azt, hogy az alkotás további díjakat nyerjen.
És ez azért fontos, mert ahhoz, hogy filmed sikert érjen el, nem elegendő annak értéke, eredetisége professzionális minősége.
Vagyis megnőtt a marketing jelentősége.
Én nem szívesen használom ezt a kifejezést, jobban szeretem az orosz író, Viktor Pelevin által használt marketológus szót. Azaz, mintha ezek az emberek a marketing tudomány felkent papjai lennének. Nos, ha ők például nem gondolkodnak elég jól, akkor sem a Saul fia, sem pedig a Testről és lélekről nem tud annyira sikeres lenni, viszont – és itt fordítok egy nagyot-, ezeket a filmeket meg kellett csinálni, és ezeket nem a Nemzeti Filmalap csinálta meg, hanem rendezők, forgatókönyv írók, hangmérnökök, látványtervezők, és akkor még nem beszéltem azokról, akik csak technikában, szervezésben vannak ott a film mellett. Azt akarom tehát mondani, hogy
a Nemzeti Filmalap tud segíteni egy filmen, előre tudja mozdítani, de azért a fő szerep, mégiscsak az alkotóké.
Ha már említetted a Testről és lélekről című filmet. Ahhoz kell-e valamilyen professzionális, vagy professzionalizálódó háttér, hogy eljusson egy film az öt esélyes Oscar-díj jelölt közé?
Kell. Meg kell hozni egy fontos döntést, hiszen maguk az országok döntenek arról, hogy melyik filmet ajánlják a nagytiszteletű amerikai Mozgókép Akadémia figyelmébe. Tehát itt nem meghívás van, éppen ezért ez már eleve egy nagyon fontos döntés. Ne hidd azt, hogy ez egyszerű döntés. Itt is szó volt arról, hogy az 1945 című filmet érdemes nevezni, vagy a Testről és lélekről legyen ajánlva. Az 1945 is nagyon izgalmas film, de a döntés pillanatában Enyedi Ildikó alkotása mögött már ott állt a berlini Arany Medve díj, amiről ugye hallott már a világ. Meg hallottak arról, hogy a film mintegy kilencven országban kelt el. A pályázó műveket ugyan kötelezően be kell mutatni Los Angelesben, ahol egy héten át vetítik. De ez semmi, az viszont már valami, ha a világon sok helyen levetítik. Ráadásul most, hogy a Netflix megvásárolta a forgalmazását, az Oscar-jelölés hatására előrehozta a bemutatását. Ez bölcs döntés, mert az a 600 akadémiai tag, akik majd a végén szavaznak, biztos, hogy nem ott a versenyen fog találkozni a filmmel. Ezek, hidd el, nagyon komoly tényezők. Játszani, gondolkodni kell. Akkor is, amikor jött a cannes-i fesztivál: mit küldjünk oda? Illetve mit kínáljunk fel, mert Cannes válogat. Ez feszült, kemény gondolkodást igényel. Megpróbálni kipuhatolni például, hogyan jut el hozzájuk egy film, megnézik-e, milyen lesz a viszonyuk hozzá, jó-e ha ismerik a rendezőt, fontos-e a díj maga.
Mert hiszen átkozott sznobok vagyunk, nagy valószínűséggel jobban odafigyelünk egy műre, ha elnyer egy jelentős díjat, mint ha a semmiből érkezne.
Milyen esélyt adsz ezek után az Enyedi Ildikó féle filmnek?
Hát ilyeneket nem tudok mondani, nem is vagyok fogadó iroda, ráadásul a Testről és lélekről kategóriájában versenyző öt filmből csak hármat láttam. A chileit és a libanonit nem láttam. Az orosz film nagyon erős, de a képei talán kicsit erőtlenebbek. A másik nagy ellenfél, a Négyzet, amely csupa ész, a Testről és lélekről pedig csupa lélek. Nem lehet megjósolni, hogy közülük melyik nyer majd. A Négyzet cannes-i Arany Pálma-díjas, a Testről és lélekről berlini Arany Medve nyertes. A Négyzet minden idők egyik leggonoszabb fricskája, a kétkedés felébresztésének nagyon okos filmje, mert egy sor kérdésre nekünk sincs válaszunk. Ezzel szemben ott van Enyedi Ildikó filmje. Amitől nagyon tartottam, mert Enyedinek volt egy remek három évtizede, de nem tudtam, hogy képes-e azon túllépni, megújulni. Mert az elmúlt évtizedekben a filmnyelv nagyon sokat változott, és mi is nagyon sokat változtunk.
És, amikor megnéztem ezt az alkotást, az első szavam a döbbeneté volt: hogy képes volt egy vadonatúj nyelvet beszélni. Olyan nyelvet, ami borzasztóan emberközeli.
Ha kijössz a moziból nem tudod elmondani, hogy miről szólt. Csak tudod, hogy valami olyat láttál, ami apró részletekből, egy-egy ottfelejtett tárgyból összeálló történet. És szakít azzal a hagyománnyal, hogy a film végére a hősök boldogok, szépek lesznek. Szó nincs róla. Az egész arról szól, hogy olyan vagy, amilyen. Néha egy kicsit béna, néha egy kicsit Asperger-szindrómás, néha egy kicsit csalsz, néha egy kicsit bunkó vagy, de ez nem lehet akadálya annak, hogy az emberek között nagyon mély kontaktusok és szövedékek jöjjenek létre.
Annyit még árulj el: ez magyar film, magyarul beszél, vagy nemzetközi nyelvet használ?
Nagyon magyar. Hogy ebből mit fognak megérteni, nem tudom. De hát nyilván értik, ha van díja, meg nominálták az Oscarra. Őrületesen magyar, mert az apró viszonyok, a kis helyszínek… Például a vágóhídi menza, a kicsit lepukkant, félmúltból itt maradt irodák, a kis korrupciós játékok… Úgy elmesélni életünk kis csalásait, hogy eközben egy mondat nem hangzik el róluk… A legdurvább utalás az, hogy a rendőr korrumpálására szánt bélszín a csíkos szatyorban van. Ez annyira intim, és annyira meghitt, és bár nem tudok más kultúra képviselőinek a fejével gondolkodni, de talán nekik is jelent valamit.
Nagy lelemény ez a film, és megerősíti bennem azt a gondolatot, hogy talán nem is kellene nekünk világfilmet csinálni. Hogy nem kell gondolni a fejedben bujkáló sunyi, kis marketológusra.
Mert azok olyan filmeket bocsátnak ki, amelyek kultúrától függetlenek, és kétségtelen, hogy milliárddolláros bevételt képesek teljesíteni. Az Enyedi-féle filmek nem kívánják a piacra optimalizálni a filmet, hanem azt mondja: létrehozol egy jó minőségű, eredeti terméket, és ezt próbálod piacosítani. Úgy tűnik, ez egy helyes eljárás.
Az Oscar-díjak sorsáról döntő amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia elkezdte újragondolni magát, és egyre nyitottabb – erről beszélt Enyedi Ildikó azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Testről és lélekről Oscar-jelölése után tartottak az alkotók részvételével. „Talán ennek köszönhető, hogy itt vagyunk” – mondta a rendező. Muhi András producer pedig a FüHü-nek arról beszélt, hogy nagyon jó esélyei vannak a filmnek arra, hogy megnyerje a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart.
A kedd esti sajtóeseményen a délután bejelentett Oscar-jelölés kapcsán válaszoltak az újságírók kérdéseire az alkotók. Elmondták, hogy eddig is zajlott a film kampánya az Egyesült Államokban, de kevésbé látványosan, a díjátadóig hátralévő szűk hat hétben viszont rákapcsolnak majd. Mécs Mónika, a film egyik producere arról beszélt, hogy elsősorban az amerikai forgalmazón, a Netflixen múlik, hogy hogyan zajlik majd ez. „Azt csináljuk, amit mondanak” – fogalmazott a producer, de hozzátette, hogy valószínűleg új vetítéseket és közönségtalálkozókat szerveznek majd a filmnek, és elképzelhető, hogy ezekben Enyedi Ildikóra is számítanak majd. A rendező ezt azzal egészítette ki, hogy a hátralévő időszakban még hat vetítést tarthatnak a filmből az akadémia szavazóinak, és azt kell elérni, hogy ezek keretében minél többekhez eljusson a film.
Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója is részt vett a sajtótájékoztatón, aki elmondta, hogy mindenben támogatják a kampányt, akár anyagilag is, az alkotókkal és a forgalmazóval együttműködve. Hangsúlyozta, hogy egy összehangolt kampányra van szükség, amelyben a Netflix, a producerek és a a film külföldi sajtósai együtt dolgoznak a célért.
Morcsányi Géza, a film egyik főszereplője pedig arról beszélt, hogy számára a jelölés ékes bizonyítéka annak, hogy,
habár fontos a kampány, elsősorban nem a reklámban kell reménykedni.
Szerinte, ha egy műalkotásban benne van a potenciál, mint ahogy ezek szerint a Testről és lélekről-ben benne volt, akkor nagy kampány és sok pénz nélkül is képes feltűnést kelteni.
Enyedi Ildikó filmrendező, forgatókönyvíró, valamint Borbély Alexandra színésznő és Morcsányi Géza dramaturg, műfordító, a film fõszereplői MTI Fotó: Mohai Balázs
Szóba került az is, hogy az elmúlt két évben két magyar film is Oscar-díjat nyert: Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje tavaly, Nemes Jeles Lászlótól a Saul fia pedig 2016-ban. Havas Ágnes elmondta, hogy sokat tanultak ennek a két alkotásnak az Oscar-kampányából, amelyet felhasználhatnak majd a Testről és lélekről kapcsán.
Enyedi Ildikót a kategória másik négy jelöltjéről is megkérdezték. A rendező arról beszélt, hogy mindegyik film kiváló alkotás, és büszkék rá, hogy ilyen társaságba kerültek. Hozzátette, hogy a Netflix is azt mondta nekik, hogy
idén kifejezetten erős a mezőny a legjobb idegennyelvű film kategóriájában.
A rendező tehát nem bocsátkozott esélylatolgatásba, Muhi András producer viszont a FüHü-nek arról beszélt, hogy nagyon jó esélyei vannak a Testről és lélekről-nek arra, hogy meg is nyerje a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart. Azt is elmondta, hogy ő már akkor arra gondolt, hogy a Testről és lélekről akár az Oscarig is eljuthat, amikor még csak a forgatókönyvet látta (amelyet szintén Enyedi Ildikó jegyez). „Ilyen jó forgatókönyvet még életemben nem olvastam” – mondta. Arról is megkérdeztük, hogy az elmaradt Golden Globe-jelölés sem ingatta-e meg a filmbe vetett hitét, a producer pedig nagyon határozottan azt válaszolta, hogy nem, de hozzátette, hogy azóta sem érti, miért nem jelölték a magyar alkotást a második legfontosabb amerikai filmes díjra.
Balázs Ádám, a film zeneszerzője, Nagy Ervin színész, Szalai Károly vágó, Mécs Mónika producer, Herbai Máté operatőr, Borbély Alexandra, a film női főszereplője, Enyedi Ildikó filmrendező, forgatókönyvíró, Morcsányi Géza dramaturg, műfordító, a film férfi főszereplője, Muhi András producer és Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója MTI Fotó: Mohai Balázs
Muhi András arról is beszélt, hogy nem jelent hátrányt a Testről és lélekről Oscar-esélyeire nézve, hogy két éve is magyar film nyert a legjobb idegennyelvű film kategóriájában, hiszen a szavazók nem erre koncentrálnak. Szerinte megnyugtató, hogy csak azok az akadémiai tagok szavazhatnak a díjról, akik mind az öt filmet látták, mert a Testről és lélekről már témájából adódóan is egy nagyon szerethető alkotás, amely megmozgatja mindenkinek a lelkét. Ennek kapcsán külön kitért A négyzet című filmre, amelyet a Testről és lélekről nagy riválisának tartanak, és az Európai Filmdíjat el is vitte Enyedi Ildikó alkotása elől. Muhi szerint viszonr az Oscar-versenyben a Testről és lélekről az esélyesebb, mert könnyebben befogadható bárki számára, mint a kifejezetten intellektuális témájú svéd nevezés, hiába nagyszerű az a film is.
Megkérdeztük arról is, hogy mennyire segítheti a magyar jelöltet az, hogy ez az egyetlen olyan alkotás a kategóriában, amelyet nő rendezett, hiszen a sok kritika miatt az akadémia egyre nagyobb teret igyekszik adni a női filmeseknek. Muhi András szerint ez biztos nem árt, főleg azok után, hogy a zaklatási botrány ráirányította a nők helyzetére a figyelmet a filmiparban. Lehet egy plusz érv, ami majd a Testről és lélekről mellett szól a szavazáskor, de úgy véli, hogy a film minden ehhez hasonló hátszél nélkül is megállja a helyét
„Egyszerűen szeretik”
– mondta arról, hogy a világon eddig mindenhol lelkesen fogadta a közönség a Testről és lélekről-t.
Kitért Enyedi Ildikó következő filmjére is, amely Füst Milán A feleségem története című könyvéből készül, és már javában zajlanak az előkészületei. Részleteket még maga a rendező sem árult el a sajtótájékoztatón a filmről, de annyit már lehet tudni, hogy egy nagyobb költségvetésű, koprodukcióban készülő alkotásról van szó, amelyhez már megtalálták a külföldi partnereket. Muhi András a FüHü-nek azt mondta, hogy a Testről és lélekről-höz hasonló remekmű várható, amely ugyanúgy versenyezhet majd a legfontosabb díjakért.
Kedden Szalai Károly vágó egy videót is feltett a Facebookra arról, hogyan reagált a stáb az Oscar-jelölésre:
A legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért még versenyben lévő kilenc alkotást, köztük Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét a hétvégén nézik meg az Amerikai Filmakadémia szavazói. A kaliforniai Palm Springs nemzetközi filmfesztiválján nemrég nagy sikert aratott a film, a hazai mozikban pedig már a százezres nézőszámhoz közelít a különleges szerelmesfilm.
Január 23-án derül ki, hogy két évvel a Saul fia sikere után újra lesz-e magyar jelölt a legjobb idegennyelvű film kategóriájában az Oscaron. Enyedi Ildikó filmjét 92 ország hivatalos nevezése közül választották be a kilenc filmet tartalmazó, úgynevezett shortlistre, azaz azoknak a filmeknek a listájára, amelyek továbbra is versenyben vannak a díjért. Az akadémia tagjai péntektől vasárnapig több vetítésen, New Yorkban, Londonban, Los Angelesben és San Franciscóban is megnézhetik a filmeket, hiszen elvileg csak akkor szavazhatnak, ha mind a kilenc alkotást látták.
A Filmalap közleménye szerint nemrég Palm Springsben is bemutatták a Testről és lélekről-t, ahol rendszeresen bemutatkoznak az Oscar-versenyben érintett filmek. A legjobb idegen nyelvű film kategóriában versenyző rendezőknek pódiumbeszélgetést is tartottak, melyet a Variety kritikusa vezetett. A beszélgetésről tudósító egyik lap kiemelte, hogy
a résztvevők között csak egy nő, Enyedi Ildikó volt,
ami azért fontos, mert Hollywoodban évek óta kiemelt téma a női alkotók helyzete, és az aktuális díjszezon értékelésekor is mindig fontos szempont, hogy hány női filmes munkáját ismerték el.
A Testről és lélekről-t a filmforgalmazók már 91 országra vásárolták meg. Ősszel derült ki, hogy az amerikai forgalmazási jogokat a Netflix vette meg, ők felelnek tehát a Testről és lélekről Oscar-kampányáért is. Mécs Mónika, a film egyik producere korábban a FüHü-nek azt mondta, hogy mivel sokáig húzódott a szerződés megkötése a Netflixszel, kicsit későn kezdődött a Testről és lélekről kampánya a díjszezonra. A legjobb idegennyelvű film kategóriájában Golden Globe-ra nem is jelölték a magyar alkotást, ami nem jó előjel az Oscar kapcsán, de ettől függetlenül persze elképzelhető, hogy az akadémia szavazói beválasztják a legjobb külföldi filmek közé.
A kampánynak fontos része, hogy minél többet lehessen hallani a filmről, például hogy írjanak róla a különböző filmes lapok. Csütörtökön a Hollywood Reportben jelent meg egy cikk Enyedi „szürreális szerelmesfilmjéről”, amely arról szólt, hogyan castingolták a filmbe a kulcsszerepet kapó szarvasokat, Picurt és Góliátot, és a rendezőt is idézik a cikkben.
Akármi is lesz január 23-án, már az is hatalmas dolog, hogy a Testről és lélekről rákerült a kategória szűkített listájára, arról már nem is beszélve, hogy mennyi rangos díjat nyert már 2017-ben a film. Megkapta a Berlinale fődíját, az Arany Medvét, a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) díját, az ökumenikus zsűri és a Berliner Morgenpost olvasói zsűrijének díját is. Majd – első magyar filmként és első nőként – Enyedi Ildikó kapta a sydneyi filmfesztivál fődíját, Herbai Mátét a film operatőrét pedig a világ legjelentősebb operatőri fesztiválja, a Camerimage zsűrije tüntette ki fődíjjal. Legutóbb pedig az Európai Filmakadémia tagjai a Testről és lélekről főszerepében nyújtott alakításáért Borbély Alexandrát a legjobb színésznőnek választották.
A nézőszámok alapján is 2017 egyik legsikeresebb magyar filmjéről van szó: december 31-ig több mint 91 ezren látták a hazai mozikban, ami szokatlanul magas szám egy szerzői film esetében. Ha január első hetének adatait is hozzátesszük ehhez, akkor már 98 ezer nézőnél jár a Testről és lélekről, tehát még mindig az egyik legnézettebb magyar film a mozikban.
Kihirdették a 2018-as Golden Globe-díjak jelöltjeit. Guillermo del Toro A víz érintése című fantasyfilmjét összesen hét díjra jelölték. Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmje, a Testről és lélekről lecsúszott a jelölésről a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
A Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szervezete hozta nyilvánosságra a jelölteket. Del Toro hidegháborús filmje A Pentagon titkai című sajtódrámával, a második világháborús Dunkirkkel, a Három óriásplakát Ebbing határában című filmmel, valamint Luca Guadagnino Szólíts a neveden című alkotásával száll versenybe a legjobb drámáért járó díjért.
A vígjátékok és zenés filmek mezőnyében a James Franco rendezte The Disaster Artist, Jordan Peele nagyjátékfilm-rendezői debütálása, a Tűnj el! című horror, Greta Gerwig Lady Bird című filmje, a Zendaya, Rebecca Ferguson és Hugh Jackman főszereplésével készült A legnagyobb showman, valamint a Margot Robbie nevével fémjelzett Én, Tonya című életrajzi dráma nyerhet.
A televíziós alkotások mezőnyében a Hatalmas kis hazugságok című HBO-sorozatot jelölték a legtöbb, összesen hat díjra.
Magyar jelölt nincs
A legjobb idegen nyelvű filmek között szerepel Angelina Jolie First They Killed My Father című filmje (kambodzsai), Fatih Akin Aus dem Nichts című krimije (német-francia), a Szeretet nélkül című dráma (orosz), az Una Mujer Fantástica című dráma (chilei) és A négyzet (svéd-német-francia).
Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmjét, a Testről és lélekrőlt végül nem jelölték.
A film producere, Mécs Mónika a múlt héten a FüHü-nek azt mondta, hogy mivel kicsit későn kezdték a Golden Globe- és az Oscar-kampányt, ezért bármi megtörténhet, és mivel a film már úgyis annyi mindent nyert, nem lenne nagy okuk a csalódottságra, ha elmaradna a jelölés.
Enyedi Ildikó filmje a negyedik magyar alkotás lehetett volna, amelyet jelöltek ebben a kategóriában.
Legutóbb két évvel ezelőtt versenyzett hazai film a Golden Globe-ért, a Saul fia, amely nyerni is tudott.
Ezzel az első magyar film lett, ami Arany Glóbuszt kapott.
Most, hogy a Golden Globe esetében nem jött össze a jelölés a Testről és lélekrőlnek, kérdés, hogy mi lesz az Oscarral, hiszen a Golden Globe-ot sokszor az Oscar előszobájának tartják. Ez utóbbi díj jelöltjeit 2018 januárjában jelentik meg, de a legjobb idegennyelvű film kategóriájában még idén közzétesznek egy úgynevezett shortlistet, és ezt szűkítik majd öt jelöltre januárban.
További jelöltek
A legjobb drámai színész a férfiaknál Timothée Chalamet (Szólíts a neveden), Daniel Day-Lewis (Fantom férc), Tom Hanks (A Pentagon titkai), Gary Oldman (A legsötétebb óra) vagy Denzel Washington (Roman J. Israel, Esq.) lehet, a nőknél pedig Jessica Chastain (Elit játszma), Sally Hawkins (A víz érintése), Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában), Meryl Streep (A Pentagon titkai) vagy Michelle Williams (A világ összes pénze).
A vígjátékoknál és zenés filmeknél a legjobb férfi színész díját Steve Carell (Battle of the Sexes), Ansel Elgort (Nyomd, Bébi, nyomd!), James Franco (The Disaster Artist), Hugh Jackman (A legnagyobb showman) és Daniel Kaluuya (Tűnj el!), a nőknél Judi Dench (Viktória királynő és Abdul), Helen Mirren (The Leisure Seeker), Margot Robbie (Én, Tonya), Saoirse Ronan (Lady Bird) és Emma Stone (Battle of the Sexes) nyerheti meg.
A legjobb rendező kategóriában Guillermo del Toro (A víz érintése), Martin McDonagh (Három óriásplakát Ebbing határában), Christopher Nolan (Dunkirk), Ridley Scott (A világ összes pénze) és Steven Spielberg (A Pentagon titkai) esélyes a díjra.
A legjobb animációs film kategóriájában a Bébi úr, a The Breadwinner, a Coco, a Ferdinánd vagy a Loving Vincent nyerhet.
A legjobb drámai televíziós filmsorozat kategóriájában a The Crown, a Trónok harca, A szolgálólány meséje, a Stranger Things és a Rólunk szól, míg a vígjátékoknák a Feketék Fehéren, a The Marvelous Mrs. Maisel, a Master of None, a SMILF, valamint a Will & Grace nyerheti meg a Golden Globe-ot január 7-én.
Javában zajlik a Testről és lélekről Oscar és Golden Globe kampánya, hétvégén pedig az Európai Filmdíjak átadóján írhat történelmet Enyedi Ildikó különleges hangulatú szerelmesfilmje. Ezzel kapcsolatban kerestük meg a film egyik producerét, Mécs Mónikát, aki szerint nem szabad telhetetlennek lenni, mert már így is nagyon szép sikereket ért el a film, minden további díj vagy jelölés csak a ráadás. Az Oscar, a Golden Globe, és az európai vetélytársak mellett Mécs Mónika másik idei sikerfilmje, a Brazilok, illetve Enyedi Ildikó következő projektje is szóba került az interjú során.
Idén két sikeres nagyjátékfilmet is bemutattak, amelyekben producerként dolgoztál: a Testről és lélekről-t, illetve a Brazilokat.
A Testről és lélekről-t jóval előbb kezdtük el, de a filmkészítés több éves folyamat. Nem egyszerre indult a két projekt, de a végére valahogy mégis bevárták egymást, és tulajdonképpen a két film forgatása között csak három hét telt el, ami nagyon kevés idő. Ez így nagyon nagy meló volt, de ugyanakkor izgalmas is, hiszen nagyon más típusú filmekről van szó. Az egyik egy szerelmes film, nevezzük szerzői filmnek, amelyet Enyedi Ildikó írt és rendezett, a Brazilok pedig egy vígjáték. Közönségfilm, ha szabad ilyet mondani – bár nem nagyon szeretem ezeket a fogalmakat, mert túlságosan merev határvonalat húz a filmek közé. De a Brazilok mindenképpen olyan film, amit széles, nagy közönségnek szántunk. Ez is érdekes, hogy nem csak párhuzamosan készült a két film, de most már nagyjából azonos is a nézőszám, amit a hazai mozikban elértek. Ebben a versenyben most a Testről és lélekről vezet, hiszen ahogy különböző díjakat hoz el a fesztiválokról, egyre nő a nézettsége.
Mindenhol azt lehetett olvasni, hogy Amerikában is nagy sikert aratott a bemutatásakor. Mesélj erről!
November közepén voltunk Los Angelesben, az AFI Festen, ami az Egyesült Államok egyik legjelentősebb fesztiválja, ahova már bekerülni is nagy dolog. Két vetítés volt napközben, tehát nem az esti sávban, de ennek ellenére teltházzal ment mindkettő, és azt éreztem, hogy a közönséget nagyon megérintette a film. Egyébként ez a film valahogy mindenütt megérintette a közönséget. Beutazta a világot, és minden kontinensen ugyanúgy hatott. Valószínűleg azért, mert
a szerelem témája kultúrákon átívelő, vagy inkább kultúráktól független.
Mindenki érti, érzi. Torontóban pl. állva tapsolt a közönség, nagyon szerették a filmet. Az emberek 90 százaléka ott maradt a közönségtalálkozóra is, és nagyon jól kérdeztek, ebből is látszik, hogy nagyon értették a filmet. Szóval nagyon jó élmény volt.
A film amerikai jogait a Netflix vásárolta meg, ami elég meglepő bejelentés volt. Hogy alakult így?
A Testről és lélekről külföldi terjesztési jogait a Films Boutique nevű forgalmazó cég vette meg, és Amerikában ők adták el a Netflixnek. Tulajdonképpen a Netflix velük kötött szerződést, és nem velünk. Ez nagyon sokáig húzódott, de nemrég aláírták, és akkor kezdődhetett el a film Oscar és Golden Globe kampánya. Kicsit aggódóm, hogy későn kezdtek hozzá, de a filmnek olyan jó a híre, és annyian látták már, hogy abban reménykedem, a szájhagyomány kompenzálja ezt a késedelmet.
De a késedelmet félretéve is mindenki egyből azt kezdte latolgatni, hogy milyen hatással lehet Netflix a film kampányára. A Saul fia mögött ugye a legjobb idegennyelvű film Oscar-kampányaiban kifejezetten jártas Sony Pictures Classics állt, de a Netflix viszonylag új szereplő ebben az egészben. Örültetek neki, hogy ők vették meg Testről és lélekrőlt?
Eddig elsősorban a tévében voltak érdekeltek, de úgy látom, hogy kezdenek betörni a filmgyártásba is, és az, hogy megvették a filmet, állítólag nagy dolog. Innen, Európából nehéz megítélni ezt, és nekem ez az első filmem, amit megvettek amerikai forgalmazásra. Szóval ez már eleve jó, de kérdés, hogy a többi filmforgalmazó cég között hogyan tudnak teljesíteni. A Golden Globe-jelöléseket hétfőn jelentik be, szóval majd meglátjuk…
Herbai Máté operatőr, Nagy Ervin és Borbély Alexandra színészek, Mesterházy Ernõ és Mécs Mónika producerek, illetve Morcsányi Géza a film másik főszereplője a Testrõl és lélekrõl bemutatójára érkezik a 67. Berlini Nemzetközi Filmfeszválra 2017. február 10-én (MTI/EPA/Ian Langsdon)
És mit lehet tudni a kampányról?
Két különböző kampány zajlik: az egyik a Golden Globe, ahol újságírók döntenek a díjakról, tehát hozzájuk kell eljuttatni a filmet. Velük egyszerűbb a helyzet, mert annyifelé járt már a film a világban, hogy nagy esély van arra, hogy egy csomóan már látták. Az Oscarnál az akadémiai tagokat kell rávenni arra, hogy megnézzék a filmet, akik több ezren vannak. A film kampányfőnökei kidolgozzák a kampánytervet, ami többek között abból áll, hogy hirdetéseket adnak fel a filmes portálokon, cikkeket jelentetnek meg, vetítéseket szerveznek, DVD-ket küldenek ki. Ez nagyon nagy munka, mert Amerika-szerte meg kell szervezni, hogy eljusson a film az akadémiai tagokhoz. Hogy a kulisszák mögött mi történik, ki kivel beszél a filmről, egyáltalán beszélhet-e, ezt nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy a szájhagyomány nagyon fontos. Mi is részt vettünk az akadémiai tagoknak és a Golden Globe-ról szavazó újságíróknak tartott egyik vetítésen, és ott azt mondták a film kampányfőnökei, hogy nagyon fontos, hogy ezek az emberek mit beszélnek egymással. Ha azt mondják, hogy „ez a film nagyon jó, nézd meg”, akkor elkezd terjedni, mint ahogy a mozinézők is egymásnak mesélik, hogy jó volt-e egy film vagy sem.
Mit gondolsz, az mennyire számít a szavazók kegyeiért folyó versenyben, hogy az elmúlt két évben két magyar film is Oscar-díjat nyert? Elképzelhető, hogy emiatt jobban figyelnek a magyar filmekre?
Az biztos, hogy felfigyeltek a magyar filmiparra, szóval, ha befolyásolja a Testről és lélekről esélyeit a két Oscar, akkor inkább segíti. Hátrányt biztosan nem jelent.
A legfrissebb adatok szerint itthon már 90 ezren látták a filmet, ami egy szerzői filmtől nagyon nagy dolog. Gondoltátok, hogy ennyi embert fog érdekelni a Testről és lélekről?
Az Arany Medve után reménykedtem, hogy sok nézője lesz, de ez még ahhoz képest is nagyon szép. Beszéltünk arról a hazai forgalmazóval, a Mozinettel, hogy, ha lesznek még díjak, akkor vissza lehetne vinni újra több moziba a filmet, és így tovább növelni ezt a számot. Most különösen izgalmas ez az időszak az Európai Filmdíjak és a Golden Globe miatt.
Akkor beszéljünk az Európai Filmdíjakról is, amelyeket a hétvégén adnak át. Még soha nem sikerült magyar filmnek nyernie a legjobb film kategóriájában. Szerinted milyen esélyei vannak Enyedi Ildikó filmjének?
Mivel öt film van, húsz százalék esélyünk van (nevet). Csak A négyzetet láttam, de ott van Aki Kaurismäki filmje is (A remény másik oldala), akit rendezőként is jelöltek, csakúgy, mint Enyedi Ildikót. Kérdés, hogy ki kire fog szavazni, mert az is előfordulhat, hogy szolidaritásból legtöbben a saját országuk filmjére, és akkor az dönt, hogy mennyien szavaznak át. Izgulunk, de szerintem valamilyen díjat csak kapunk, hiszen négy kategóriában van jelölve a film. Borbély Alexandra is egészen illusztris társaságba került, és szerintem neki is van esélye, Enyedi Ildikót pedig rendezőként is forgatókönyvíróként is jelölték.
Ha már szóba került Ruben Östlundtól A négyzet, ezt a filmet szokták a Testről és lélekről nagy vetélytársként emlegetni.
Igen, ezt Los Angelesben is mondták nekünk, hogy A négyzetnek nagyon jó a kampánya, és nagy esélyes a Golden Globe-ra és az Oscarra is. Szerintem itt is az.
Neked tetszett?
Sportszerűtlen lenne erről nyilatkozni.
Ha már vetélytársak, azokról a filmekről mit gondolsz, amelyeket a többi ország nevezett a legjobb idegennyelvű film kategóriájába az Oscarra?
Azt tudom, hogy Angelina Jolie kambodzsai filmje (First They Killed My Father) is ott van, amelyet szintén a Netflix forgalmaz, tehát duplán vetélytárs. De a Testről és lélekről operatőre, Herbai Máté pont most nyerte meg a Camerimage Filmfesztivál, a világ legjelentősebb operatőri filmfesztiválja fődíját, az Arany Békát, és ezzel maga mögé utasította Angelina Jolie operatőrét, Anthony Dod Mantle-t, aki pedig már Oscart is nyert a Gettómilliomossal. Erre külön büszkék voltunk, hogy milyen filmográfiával rendelkező operatőrök elől hozta el a díjat. Szóval, ha nem nyerünk már semmit, az sem baj, mert már annyi mindent nyertünk.
Enyedi Ildikó a legjobb filmnek járó Arany Medve díjjal Mécs Mónika és Muhi András producerek társaságában a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál díjkiosztó ünnepségén (MTI/EPA/Ian Langsdon)
És gondoltad volna, hogy ennyi mindent nyerhet ez a film?
Már amikor forgatókönyv volt, akkor lehetett érezni, hogy
itt valami rendkívüli dolog készül, ha el nem rontjuk.
Már a könyv is olyan csodálatos volt, hogy a producertársaimmal együtt, Muhi András és Mesterházy Ernő, a kezdetektől fogva hittünk benne. A forgatás alatt is voltak olyan kis katarzisok, amikor lehetett érezni, hogy megszentelt pillanatoknak vagyunk a tanúi. Persze nem szaladtam annyira előre gondolatban, hogy hova válogatják majd be, csak azt éreztem, hogy valami nagyon erős kerül ki Ildikó kezei közül, ami önazonos és őszinte. A sok díj már csak hab a tortán. Nyilván kiutazunk az Európai Filmdíjak átadójára, Berlinbe, mindenki beszerzi a szép ruhát – az enyém egyébként még mindig nincs meg -, ünneplőbe öltöztetjük a testünket és a lelkünket, bevonulunk a vörös szőnyegen, aztán lesz, ami lesz. Ha semmit nem nyer a film, akkor is nagy dolog, hogy beválogatták Európa öt legjobb filmje közé. Nem lehetünk telhetetlenek. Az élet annyira kegyes volt már eddig is hozzánk, hogy, ami ezután jön, az tényleg csak az i-re a pont.
Akkor nem is lennél csalódott, ha üres kézzel távozna a stáb?
Lehet, hogy egy picit igen, nem tudom.
És, ha a Golden Globe- és Oscar-jelölést vesszük? Nem lennél csalódott, ha ez elmaradna?
Azt gondolom, hogy mivel későn kezdtünk a kampányt, bármi megtörténhet. Lehet, hogy egy kicsit csalódott lennék, de azt nem árulnám el, magamban tartanám. (nevet)
A produceri munka nagyon összetett és sokrétű.Tőled milyen hozzáállást igényelt Enyedi Ildikó rendezési stílusa?
Ildikóval rengeteget beszélgettünk producertársaimmal együtt. Nagyon sokszor megosztotta a kételyeit. Volt, amiben egyetértettünk vele, és volt, amiben nem. De valahogy mindig arra jutottam, miután egy darabig hangoztattam az álláspontomat, és nem tudtam meggyőzni, hogy akkor ezt most elengedem, hiszen ez a film az ő víziója. Csak megingatom abban, amit szeretne, és abból semmi jó nem sül ki. Például a férfi főszereplő esetében is ez volt. Morcsányi Géza amatőr, és nagyon féltünk attól, hogy egy ilyen finom filmben, ahol egyetlen gesztusnak is óriási jelentősége van, hogy fog szerepelni egy amatőr. Próbáltuk rávenni Ildikót arra, hogy nézzünk meg színészeket is a szerepre, győzködtük, hogy gondolja át, mert ez így nem biztos, hogy jó lesz. De folyamatosan azt mondta, hogy ő érzi, hogy igen, és volt egy pont, amikor ráhagytuk. Géza is azt mondta Ildikónak, hogy mivel annyit kérte, elvállalja a szerepet, de innentől fogva rábízza magát. Mintha azt mondta volna, hogy azt csinálsz velem, amit akarsz, de ne tőlem kérd számon a végeredményt. Áthelyeztük rá a felelősséget: elhisszük, hogy meg tudod csinálni, de akkor mi most hátralépünk. És az lett belőle, ami a vásznon látható. Egy producernek mindig tudnia kell azt, hogy milyen rendezővel van dolga. Van, aki szinte azt akarja, hogy alkotótársként vegyen részt a producer a munkában, Ildikónál meg inkább az volt a dolgunk, hogy a vízióját megtámogassuk, hogy minél jobb körülmények között tudjon dolgozni, és minél inkább az jelenjen meg a vásznon, amit ő elképzelt. Ebben a folyamatban egyre jobban összecsiszolódtunk. Ez látszik most is, ahogy készítjük elő A feleségem történetét, ami egy sokkal nagyobb költségű, európai koprodukcióban készülő film lesz.
A producerek és a rendezők között is jóval kevesebb a nő, mint a férfi. Foglalkoztatott a film készítése során, hogy most egy női rendezővel dolgozhatsz együtt, vagy ennek egyáltalán nem volt jelentősége?
Egyébként egyre több női producer van a szakmában, de igazából ez a kérdés nem szokott felmerülni. Ha elkezdünk valakivel dolgozni akár férfi, akár nő, nem gondolkozunk ezen. Velem kapcsolatban sem szoktak a kollégák. A filmkészítés eleve egy közösségi műfaj, csapatmunka, mindenki mellett, mögött áll valaki, és ez így van jól.
Úgy tudom, hogy benned is felmerült, hogy filmrendezőként is kipróbáld magad.
Mindig is a kreatív része foglalkoztatott jobban a filmkészítésnek, és rengeteg filmben valósult meg már saját ötletem. Sokszor a forgatókönyvet is közösen írjuk, ilyen szempontból már megjelentem, mint alkotótársszerűség. Lehet, hogy csinálok majd saját filmet, de egyelőre mások szekerét tolom, és egyre több ilyen szekér van. Egyre távolabb kerülök a sajátomtól, de ez nem baj, mert sok jó dolog kerül ki a stúdióból. A társaim mindig mondják, hogy írjam le az ötleteimet, és adjuk be filmtervként, de aztán mindig jön valami kész szinopszis. Szóval majd meglátjuk. Szerintem, ha valami meg akar születni, meg fog.
Szóba került már Enyedi Ildikó új projektje, A feleségem története. Min dolgoztok még az Inforg-M&M Filmnél?
A feleségem történetét Füst Milán írta, tehát ez egy könyvadaptáció. Már megvan az angol és a francia nyelvű forgatókönyv, amivel a külföldi koproducereink pályáznak. Rengeteg külföldi színész szerepel benne, nagy költségvetésű film, szóval ez egy nagy falat lesz. Hosszú folyamat lesz a megvalósulása, de hajtom, ahogy tudom. Most is, amikor megyünk a díjátadóra, előtte találkozunk a német koproducerekkel. A másik fontos projekt Fliegauf Bence Parázsember című filmje, amely Csernobilban játszódik, az atomerőmű-katasztrófa idején, egyetlen éjszaka alatt. Nagyon érdekes történetet dolgoz fel, amit kevesen ismernek. A katasztrófa után a mérnökök attól tartottak, hogy lesz egy másik, sokkal veszélyesebb robbanás, és szükség volt három olyan hősre, akik megakadályozzák ezt. Ez a film ukrán és német közreműködéssel készül, tehát ez is egy koprodukció. De vannak tévéfilmek, rövidfilmek, szóval tulajdonképpen mindig forgatunk valamit.
Idén, az egy milliós nézőszám átlépésével nagyon jó éve volt a magyar filmeknek. Mit gondolsz, hogyan lehetne tartósítani ezt az állapotot, hogy a nézők hajlandóak legyenek magyar filmre is jegyet váltani?
Szerintem az egyik titka az, hogy sokféle filmet kell csinálni. Bizonyos típusú filmeket sokan néznek meg, másokat pedig csak rétegek. De erre mindre szükség van. Úgy gondolom, ha ezt a sokszínűségét megőrzi a filmipar, az már eleve egy jó út. Jónak tartom azt is, hogy van forgatókönyv-fejlesztés, hiszen a film alapja a forgatókönyv. Olyan, mint amikor egy háznak elkészülnek a tervei. Ha azok nincsenek pontosan megszerkesztve, akkor a legrosszabb esetben akár össze is omolhat a ház. A forgatókönyv is ilyen: nem minden, de egy jó forgatókönyvre már lehet építeni. Persze elnagyolt forgatókönyvből is kikerekedhet valami jó, de nagyobb az esély erre egy jó alappal. Az is látszik, hogy egyre több pénz jut filmekre, és a Filmalap elég sok pénzt is ad egy filmre. Nincsenek maximálva az összegek, ami nagyon pozitív dolog.
15. alkalommal díjazták a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselőit: szombaton este átadták az idei Prima Primissima Díjakat. Összesen tíz kategóriában hirdettek győztest a budapesti gálán. Ők fejenként 15 millió forintot is kaptak a díj mellé.
Az idei kategóriák és nyertesek:
Magyar építészet és építőművészet: Farkas Gábor építész
Magyar tudomány: Vicsek Tamás fizikus, akadémikus
Sajtó: Baló György szerkesztő, műsorvezető
Képzőművészet: Birkás Ákos festőművész
Oktatás és köznevelés: Hámori Veronika nyugalmazott iskolaigazgató.
Sport: Fábiánné Rozsnyói Katalin kajak-kenu mesteredző
Irodalom: Kányádi Sándor költő, író, műfordító
Népművészet és közművelődés: Bálint György kertészmérnök
Zeneművészet: Eötvös Péter zeneszerző, karmester
Színház- és filmművészet: Enyedi Ildikó filmrendező, forgatókönyvíró
Közönségdíj: Hazajáró – honismereti magazinműsor
A díjátadón – amelyen részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter is – Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a díj kuratóriumának tagja a többi között arról beszélt, hogy az idén összesen 750 jelölés érkezett. A primissimákat titkos szavazással választották ki a kuratórium tagjai és a Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) kiterjesztett elnöksége.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
