Kávézgatunk, kávézgatunk, közben sejtelmünk sincs afelől, hogy van-e etikai kódexe a pincérnek, pultosnak, és ez végzetes hanyagság részünkről. Hiszen nem mondom, finom ez a kávé így is, de mennyivel nyugodtabban szürcsölhetnénk, ha tudnánk, hogy aki főzte, aki elénk teszi, tagja a Kávéskamarának és esküt tett az etikai kódexük betartására.
Az már mindjárt más lenne, mondhatni adna egy tartást. Ízt nem, sőt – de tartást, ami a mai világban nem mindegy. És tessék mondani, tudják, hogy lesz etikai kódexük a képviselőknek is? Illetve, legyünk pontosak: magatartási. No hát, mondaná erre az átlagválasztó, épp ideje, beleírhatnák azt is, hogy sikkasztani, lopni, hazudni nem szabad. Ez speciel nem lesz benne… valahogy nem tervezik.
De miknek van még etikai, magatartási kódexük? A szakmai kamaráknak. Tessék mondani, lesz képviselőkamara is?
A kódex ötletével a Századvég állt elő
Ez egy igen szépen prosperáló vállalkozás, és időnként illik valamiféle tevékenységet is felmutatnia azért a nem kevés pénzért, most éppen ezt, nagy munka nem lehetett különben a javaslattal, egészen pontosan 2823 karakter, vagyis két flekk sincs (érdekelne, mennyi náluk a flekkdíj, olyan millió körülire saccolom). De mi van a magatartási kódex javaslatában? Lássuk!
Jogvégzett ember írhatta, mert indoklással kezd.
„A 2018. december 12-e óta tudjuk, hogy az ellenzék tagjai könnyen átlépik a parlamentáris demokrácia jogszerűségi korlátait, visszaélve fontos közintézményekbe hatolnak be, súlyosan megzavarva az érintett szervek rendeltetésszerű működését. A Századvég álláspontja szerint az országgyűlési képviselők agresszív magatartásának negatív társadalmi következményei lettek, amelyek súlyosak és bizonyos körben irreverzibilisek.
Az említettek mellett egyes ellenzéki képviselők más típusú aktivista módszert választottak. Szinte napi rendszerességgel támadják nemtelenül saját országuk legitim vezetőit és közvetett módon a magyar embereket és az általuk kivívott eredményeket. Az úgynevezett Sargentini-jelentést – amely számos durva valótlanságot és félinformációt tartalmaz – több magyar ellenzéki EP-képviselő is megszavazta, amely aktussal a magyar emberek markáns többsége szerint elárulták a hazájukat. A korábban a Századvég által készített közvélemény-kutatás szerint az ügyet ismerők többsége (57 százaléka) nem ért egyet a Sargentini-jelentés elfogadásával.”
Jól tetszik látni, az a névelő az elején teljesen felesleges, hanyagság, sietség, pongyolaság miatt maradhatott benne, de nem vettem ki, mert nyom. Kicsit később szükség lesz rá, maradjon benne.
Viszont azt mondja, agresszívek a parlamenti képviselők, rátörnek a közintézményekre, zavarják a működésüket – hogy is mondjam csak, a törvény lehetővé teszi, hogy a közintézmények (és csak a közintézmények) működését bármikor ellenőrizhessék. Tehát ez nem garázdaság, csak élnek törvény által biztosított jogukkal.
A Sargentini-jelentésnek ehhez semmi köze
Annak elfogadása vagy tagadása nem jogi, hanem politikai kérdés. Mellesleg én magam, aki nem pusztán olvastam, de még fordítottam is volt annak idején ezt az iratot saját használatomra, úgy találom, hogy a Sargentini-jelentés nem, hogy „számos durva valótlanságot és félinformációt” tartalmazna, ellenkezőleg, sok szempontból túlzottan enyhe és középpontjába állítja a tengernyi visszaélés közül azokat, melyek a jogállamiság sérelmére vonatkoznak, holott lenne más baj is, milliónyi. Nagyon örülhetnénk, ha csak annyi gondunk lenne, amennyi abban foglaltatik.
No, de ez, mint látjuk, politikai, sőt, talán hitbéli kérdés, nem közjogi. Ennek egy magatartási kódex indoklásában maximum érzelmi szerepe lehet, különben semmi keresnivalója benne.
Menjünk tovább.
„Fentiek tekintetében és az elmúlt hónapok közéleti fejleményeinek – külön kiemelten a képviselői jogállásból fakadó jogszabályi lehetőséggel való visszaélések – tükrében javasolt az országgyűlési törvény második részének („Az Országgyűlés működése és ülésezése”) kiegészítése egy képviselői magatartási kódexszel, amely világosan megfogalmazza a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a közrend, a köznyugalom biztosítása, továbbá az ország külpolitikai érdekeinek figyelembe vétele tekintetében is viselt országgyűlési képviselői felelősség elvét.
A Századvég jogi elemzése az első részben a magyar országgyűlési képviselőkre vonatkozó javaslat elvi hátterét és tartalmát mutatjuk be, a második rész pedig az Európai Parlament magyarországi képviselőire vonatkozó javaslatot tartalmazza. Az elemzés harmadik része részletesen bemutatja a vonatkozó jogsértéseket.
A kifejtett szempontok alapján szükséges az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény megjelölt részeinek képviselői magatartási kódexszel történő kiegészítése. A javasolt kiegészítő szabályozás értelmében mindkét jogszabály világosan rögzítené a képviselők nemzetbiztonsággal, közbiztonsággal, a közrend és köznyugalom fenntartásával kapcsolatos felelősségét, továbbá a kémtevékenység és az ország fizikai védelme megakadályozásának tilalmát, és a közrend elleni bűncselekmények (részvétel, illetve magakadályozás) kapcsán viselt képviselői felelősség elvét.”
Aha. És ennyi is a javaslatról szóló közlemény, betűhíven. Persze, megvan maga a törvényjavaslat szövege is (az sem hosszú, tíz ritkán szedett oldal, nagy sorközzel). Itt két dologra térnék ki: az egyik, hogy ez tehát az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény módosítása, igen röviden és sajátos szempontok szerint. A második ebből következik: ki nyújthat be törvénymódosítási javaslatot, ki végezhet jogalkotói munkát? Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely képviselő kezdeményezhet.
Más nem.
Így a Századvég Intézet sem jogosult erre a magasztos feladatra. Feltéve, de meg nem engedve, hogy valamely erre illetékes a tanácsukat kéri, akkor sem tehetnének eleget a kérésnek, hiszen nem áll jogukban.
Vagy lehet, hogy stikában a Századvég a kormány?
Ez sok mindent megmagyarázna.
De térjünk már rá annak a nyüves törvényjavaslatnak a témájára, kihűl a kávé… Azt írja:
„Az országgyűlési képviselők a kódex értelmében nem végezhetnek jogellenes információszerzést – kémtevékenységet – más állam, külföldi vonatkozású magánszemélyek vagy szervezetek részére, nem kérhetnek ki nemzetbiztonsági szempontból fontos titkos dokumentumokat, s nem szolgáltathatnak részükre semmilyen információt ilyen iratokból. Nem akadályozhatják a magyar államot abban, hogy az megvédje az országot a fizikai veszélyektől, nem gátolhatják a magyar államot határai megvédésében vagy abban, hogy mozgósítani tudjon katonai erőket és egyéb támogatásokat. Az országgyűlési képviselők közvetlenül sem vehetnek részt – nemzetbiztonsági fellépést igénylő – veszélyes cselekmények megvalósításában. A közrend elleni bűncselekmények (pl. terrorcselekmény, nemzeti jelkép megsértése, garázdaság, rendbontás vagy közérdekű üzem megzavarása) megakadályozásával kapcsolatos országgyűlési képviselői felelősséget, illetve az ilyen cselekményekben történő részvétel tilalmát explicit módon rögzíteni kellene az országgyűlési képviselők javasolt magatartási kódexében.”
Jelezném, hogy az országgyűlési képviselők addig sem végeztek kémtevékenységet idegen hatalmak számára, vagy ha igen, azt Moszkva gondosan titkolja. És Moszkvában megbízhatnak, nem fecsegő természetű. Korlátozni akarják viszont a dokumentumokhoz való hozzáférésüket, annak kezelését és egyáltalán, minden információ megszerzését – tessék mondani, a képviselők hogyan szavazzanak meg ezentúl mondjuk egy honvédelmi törvényjavaslatot, ha azt nem ismerhetik meg, mert minden szava hadititok?
Ja, nem olvasni, szavazni! Értem én.
Alapvetően arról van szó tehát, hogy minden és bármiféle képviselői tevékenység kormányzati nemtetszés esetén minősülhessen 1. a magatartási kódex megsértésének, 2. kémtevékenységnek.
Saját nézetem viszont az, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a puszta léte – hiszen nem arra jogosult személytől vagy szervezettől származik – sérti az alaptörvényt, ráadásul a benne foglaltak teljesen feleslegesek és ellentétesek is minden demokratikus, képviseleti alapú politizálással, tehát kifejezetten káros lenne az elfogadása a magyar állam számára.
Ez egy zsarolótörvény,
amely szükség és igény esetén kémnek minősíthet bármely képviselőt, semmibe véve akár a mentelmi jogot is (mely mentelmi jog egyébként kizárólag jogi eljárások esetén hatályos).
Akkor, hogy ezt tisztáztuk, térjünk vissza arra a különös névelőre. Az miért kellett nekünk?
Azért, mert ezt a javaslatot (nem a törvény teljes, javasol szövegét) közölte a Századvég a maga honlapján, de közölte a 888 is. A Magyar Idők és más kormánylapok is, de ők javították az értelmetlennek tűnő névelőt, a 888-nál ezzel sem foglalkoztak, ott a névelő, csak azzal, hogy a betű- sőt, hibaazonos írást egyik munkatársuk szignálja… Én nem mondom, idézni kell, sőt, idézni muszáj is a sajtóban.
De ha valami csakis és kizárólag idézetből áll, azt nem szignálom, mert nem én írtam.
Bár, azt nem tartom túl valószínűnek, hogy a Századvég szerzői jogi pert indítana a 888 ellen – mintha ugyanaz a személy vezetné mindkettőt.
Pedig milyen szép lenne, ha a G. Fodor beperelné saját magát.
Így Uroborosz-kígyóként saját farkába haraphatna végre.
A Publicus Intézet felmérése szerint a választók 67 százaléka gondolja úgy, hogy az ellenzéknek teljes egységben (tehát a balpártoknak a Jobbikkal vállvetve) kellene ráfordulnia az európai parlamenti választásra.
