Kezdőlap Címkék Elit

Címke: elit

Miért ilyen a magyar média?

Magyar Péter, aki átvette a megbízólevelét Brüsszelben az Európai Parlamentben, indulatosan bírálta a magyar média elitet mondván “az úgynevezett független sajtó jelentős része is a hatalomgyár és a status quo fenntartásában érdekelt” – írja röpiratában Magyar Péter. Hozzáteszi: “Így tud a propaganda gondtalanul működni, így tud következmények nélkül hazudni, így tud bárkit akár magánszemélyeket is tönkretenni.”

Magyar Péter szerint is a média a negyedik hatalmi ág, de a valóságban ez inkább fikció mint realitás. Idézi Deák Ferencet, aki szerint

“a sajtótörvénynek egyetlen paragrafusa kellene, hogy legyen: ”hazudni pedig nem szabad!”

Egyáltalán nem véletlen, hogy a liberális Deák Ferenc nem vállalta el a neki felkínált kormányfői tisztséget , mert pontosan tudta: ez megvalósíthatatlan. Magyar Péter sem teszi fel a jogos kérdést: mitől ilyen a magyar média?

A magyar elit hazugságra van ítélve

A magyar társadalom döntő többsége a rendszerváltás után abban reménykedett, hogy hamarosan osztrák életszínvonalon fog élni. Az elit számára nagyon gyorsan kiderült, hogy erre jóformán semmi esély sincsen a többség számára. A választópolgárok ugyanezt csak néhány év késéssel realizálták, de végülis mindenki szembesülhetett azzal, hogy a periférián a globális kapitalizmus egészen más esélyeket kínál mint a centrum országaiban. A határ épp Ausztria és Magyarország között húzódik, ez nemcsak földrajzi, de jóléti határ is éppúgy mint az Egyesült Államok és Mexikó között.

Az elitnek ezt a siralmas helyzetet kell elfogadtatnia a választópolgárokkal, akik úgy érzik: átverték őket! Nem erre a rosszulléti kapitalizmusra fizettek be a rendszerváltáskor.

Ha a média nyíltan feltárná ezt a helyzetet, amelynek perspektívája se nagyon van hiszen Európa centrum államai is visszaesnek a globális versenyben: Németország, amely a térség zászlós hajója maga is keresi a helyét Észak Amerika és Kelet Ázsia versenyében. Az egész Európai Unióra stagnálás és csekély növekedés vár, a fellendülés reménye nélkül. Ez a vigasztalan kép sem a média számára sem a mindenkori hatalom számára nem fogadható el, mert illúziót kell kelteni ahhoz, hogy a társadalom működjön.

Kádár elvtárs ezt annak idején így fogalmazta meg a Kossuth Rádió reggeli krónikája számára, melyet “mindenki” hallgatott hiszen nem volt más:

“arra kell törekedni, hogy az emberek jó hangulatban menjenek munkába!”

Ezt Rogán Antal sem mondhatta volna szebben. Magyarországon a média nemcsak hazudik, de mellé is beszél: a legfontosabb témák meg sem jelennek benne. Mensonge par omission – mondják a franciák: azzal hazudunk, hogy nem beszélünk fontos témákról miközben jelentéktelen ügyek töltik meg a médiát.

Ez nemcsak a hatalom érdeke hanem a társadalom többsége sem kíván szembesülni saját vigasztalan helyzetével. Ki akar arról hallani, hogy egy jelentéktelen ország jelentéktelen polgára, aki egy provinciális rendőrállamban kucorog az Európai Unió szegényházában?!

Orbán Viktor feltétlen hívétől lesújtó bírálat

0

A magyar elit a lakosság 5%-át teszi ki, de a javak 80%-át birtokolja, míg a másik oldalon a magyar lakosság 80%-a áll, amely mindössze a vagyon 5%-át mondhatja magáénak – ezt fejtegeti Bogár László, „Egy Bogár naplója” című podcastjában.

A jobboldal e markáns véleményformálója Antall József kormányában államtitkár volt, és hasonló tisztet töltött be Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején /1998-2002/. Hosszú évek óta elszántan támogatja Orbán Viktor politikáját, melyről most kénytelen megállapítani Matolcsy György szereplése kapcsán a közgazdász vándorgyűlésen, hogy a nemzeti együttműködés rendszere végképp

három részre szakította a társadalmat: a haszonélvező elitre, a középosztályra, amely működteti a rendszert, és amelyik “pénzénél van”, mert a lakosság 15%-át teszi ki, és részesedése a vagyonból 15%, míg a nép, amely Orbán Viktorra szavaz csak 5%-ot birtokol.

Ennek kapcsán Bogár László nem habozik “rabszolgatartónak” nevezni a nemzeti együttműködés elitjét, amely a “rabszolgák” kizsákmányolása révén gazdagodik. Mindeközben Orbán Viktor és csapata a külföldi tőke érdekében cselekszik – nemzeti jelszavak árnyékában – állítja Bogár László, aki Bayer Zsolttal és Boros Imrével együtt a magyar miniszterelnök leglelkesebb propagandistái közé tartozik.

Mindez arra mutat, hogy

“pártunk és kormányunk” intellektuális és morális csődje teljes.

Semmiféle megoldást sem tudnak a gazdasági – társadalmi válság kezelésére. Bogár Lászlónak tulajdonképp csak annyi javaslata van, hogy talán az elitnek is részt kellene vállalnia a válság megoldásában. Annyira merész azért nincsen, hogy javasolja: vessék be a válság megoldására Mészáros Lőrinc milliárdjait, melyet Orbán Viktor épp a nemzeti együttműködés rendszerének vésztartalékaként hozott létre.

Orbán szerint nincs is vészhelyzet?

Bár a miniszterelnök megszavazttatta a vészhelyzetet, de Orbán abban bízik, hogy a gazdasági válság nem jelent feltétlenül politikait is márpedig neki csak ez számít igazán.

Bár Matolcsy György lesújtó képet rajzolt a magyar gazdaság helyzetéről és perspektíváiról, de Orbán nem változtat a politikáján: továbbra is harcol Brüsszel és Washington ellen. Pedig nemrég járt nála Giorgia Meloni, aki hatalomra kerülve vígan lepaktált az Egyesült Államokkal és a Brüsszel mögött álló németekkel és franciákkal, mert rájött arra a nyilvánvaló igazságra, hogy nélkülük Olaszország nem működhet. Orbán másik utat választ: a Karmelita kolostorban fogadja Marine Le Pent, akivel együtt valamiféle szélsőjobboldali európai koalíciót akar létrehozni Brüsszellel szemben. Orbán abban bízik, hogy az Egyesült Államokban jön Trump, aki szintén szembeáll az Európai Unióval.

Csakhogy a magyar miniszterelnöknek emlékeznie kellene arra, hogy Donald Trump az USA elnökeként fűt-fát megígért az Egyesült Királyságnak, ha kilép az Európai Unióból. A Brexit megtörtént, Trump ígéreteiből nem valósult meg semmi, Nagy Britannia ráfizet a kilépésre. Jellemző, hogy a konzervatív Sunak miniszterelnök azzal dicsekszik, hogy a kilépés óta még sohasem volt ilyen jó és szoros kapcsolata Nagy Britanniának az Európai Unióval. Az ellenzéki Munkáspárt vezére pedig nyíltan meghirdette: felülvizsgálná a Brexit egyezményt! Vagyis a szuverenista út nem jött be Nagy Britanniának sem, amely pedig százszor jelentősebb tényező a világban mint Magyarország.

A magyar miniszterelnök talán abban reménykedik, hogy Macron után Marine Le Pen következik Franciaországban, és vele együtt átformálhatják az Európai Uniót. Giorgia Meloni pálfordulása a hatalom megszerzése után intő jel lehet Orbán Viktornak is:

a szuverenista út járhatatlan.

Ez már olyannyira világos, hogy Orbán egykori jobbkeze, Matolcsy György jegybank elnök is erre figyelmeztet éppúgy mint a nemzeti együttműködés rendszerének hűséges propagandistája, Bogár László.

A munkásosztály a mennybe megy

Meglepő eredményre jutott a Tárki frissen közzétett kutatása, amely a jövedelmi viszonyokat elemzi Magyarországon. A Tárki tanulmányából kiderül, hogy a tanárok bére becsúszott a szakmunkás minimum alá.

Az elitbe azokat sorolja a Tárki, akik a legjobban kereső 20%-ot jelentik Magyarországon. Itt egyre több a szakmunkás főként a külföldi tulajdonban levő gyárakból. Más oldalról szegénynek számít az alsó 20% a jövedelmek között. Itt egyre több a tanár és az egyetemi oktató. Ebből is látszik, hogy a tanárok tiltakozó akciója nemcsak arról szól, hogy nem tudnak megélni a fizetésükből hanem arról is, hogy a társadalmi presztízsük egyre csökken. A válaszonline.hu konkrét példán mutatja be, hogy egy jólképzett szaki havi bruttó 501 ezer forintot keresett tavaly míg egy tanárnő 312 ezret. A műszaki értelmiség a tanárokkal ellentétben jelentős mértékben tudta növelni a keresetét. A válaszonline.hu portál példájában a műszaki igazgató havi keresete 1.270 ezer volt tavaly.

Ha euróban számolunk

Az Európai Unióban az éves átlagkereset 33.500 euró volt 2021-ben az Eurostat szerint. Magyarországon ez 12.600 euró. Ennél rosszabbat csak Bulgária esetében mértek – 10.300 euró. Románia valamivel előttünk jár 13 ezer euróval. Vagyis a magyar munkabérek szánalmasan alacsonyak, az Európai Unióban sereghajtók közé tartozunk Bulgáriával és Romániával együtt. Jellemző módon ez a három ország áll a korrupciós lista élén az Európai Unióban. Macron elnök 1.200 eurós havi minimál nyugdíjat kínál a franciáknak, akik ezt nem akarják elfogadni, és állandóan tüntetnek és sztrájkolnak a nyugdíjreform ellen.

Korábban Matolcsy György, a Nemzeti Bank elnöke még arról beszélt, hogy felzárkózunk Ausztriához, de legutolsó nyilvános szereplése során már megérkezett a földre.

Közölte, hogy itt a válság, ahol a jelenlegi szánalmasan alacsony életszínvonal megőrzése a tét nem pedig a felzárkózás. Görögországban az életszínvonal ma sem éri el a pénzügyi válság előtti 2008-as szintet.

Elitellenes elitek

Bonyolult képlet lett mára Európa, nagyon is bonyolult, és minden jel szerint a közelgő tényleges Brexit és az EP-választások egyáltalán nem fogják egyszerűsíteni a mátrixot, ami szerint nem a föderalizálódás, hanem a szétesés irányába halad a kontinens.

Az EU elvesztette dinamikáját, elvesztette polgárai “hitét”, bizalmát és elkötelezettségét a közösnek vélt/mondott értékek mellett, az egységes Európa-gondolat és a békés integrálódás távlatát. Akárhogyan ítéljük meg a dolgot, akárhány irányban és akárhány nézőpontból keressük a “bűnösöket”, a negatív forgatókönyv szerzőit, a sokszintű krízis okait, oda fogunk jutni, hogy az újra megerősödő TÖRZSI MORÁL nagyon is történelemalakító tényező, és az fogja a bukást okozni.

A sokféle válság központi szereplőjének a populista politikusok tűnnek, viszont a másféle – gazdasági, kulturális, tudományos-szakmai, stb. – elitek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a krízis kialakulásában.

Mert az európai gazdasági, kulturális/tudományos, vagy szakértői elitek nem voltak képesek egy pozitív és távlatos kezdeményezést, amilyen az egységes és békés, valamint jóléti EU volt, fenntartani, elfogadtatni. Szó sincs arról, hogy egyszerű lenne egy “közös európai kultúrát” kialakítani, a szónak az antropológiában használatos értelmében, valami olyant létrehozni, ami képes nemzetek/etnikumok fölötti szolidaritást, és először gazdasági, majd politikai/intézményes, azután pedig társadalmi kohéziót és integrálódást közös alapon fönntartani. Az européer elit csupán a bővítés dinamikájára, egy pozitív utópia, de mégiscsak utópia – az Egyesült Európai Államok – jövőbe vetített, föltételezetten, önmagában megálló képzetére akarta bízni az integrációt, és ez illúziónak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy nem mindenki – sőt, a többség egyáltalán nem – nyitott arra a projektre és projekcióra, melyet az egységes EU-imidzsét fölmutatva, mintegy önmagát beteljesítő víziót véltek, magától előállni, az elitek.

Úgyhogy a mai Európa nemcsak populista politikusok játékszere, a brexiteseké, a putyinista Orbáné, az autokrata Kaczynskié, vagy a demagóg Salvinié, és társaik hosszan sorolhatók, hanem a bukott “elitek temetője” is.

Igen, Európa története ismét a bukott elitek története, az elitek elbukták azt a kihívást, melyet az integrálódás jelentett, és ezért nem csak a populista (bal vagy jobboldali) politikai eliteket, hanem a tehetetlen értelmiségieket is történelmi felelősség terheli. Ők ugyanis nem tették meg azt, amit a kontinens társadalmai, mintegy magától értetődően elvártak tőlük, az EURÓPAI SZELLEM elterjesztését és elfogadtatását. Nem voltak képesek (esetleg föl sem vállalták) bizalmat kiépíteni az új intézményes struktúrák, a közösen építgetett épület körül, legitimálni az EU-s integrációt. Nagyon leegyszerűsítve, és zárójelbe téve azokat a lényegi vitákat, melyek az értelmiségi elittel kapcsolatosak, szempontomból legyen itt elég megjegyezni: az értelmiségi elitnek (az “írástudóknak”, hogy egy a viták során használt fogalmat fölemlegessek) a feladata, az ÁLTALÁNOS MORÁL, az egyetemes értékek nevében való föllépés, a részleges értékekből fölépülő, az emberiség szempontjait követő általános ethosz, divatos kifejezéssel promója.

Az a krízis, amely mára már az EU egységét, magyarán A létét fenyegeti nemcsak a demagóg politikusok, hanem az elitek (vagy K-K-Európában a “féltudású elit”? – ahogy Orbán Krisztián a fogalmat használja) tehetetlenségének a következménye is.

Hiszen nyilvánvalóan arra a bizonytalanságra és “bábeli zűrzavarra” játszanak rá az új populista, etno/nacionalista, és szélsőjobboldali, stb., mozgalmak, melyet az értelmiségi elit fönntartott. Arra a képtelenségre, hogy az elit nem tudta közérthetően megnevezni a közös értékeket – mindenekelőtt az EURÓPAI BÉKÉT, melyet az integráció lehetővé tesz és megvéd. És ha mégis közös értékekről beszélt, mint liberális demokrácia, emberi jogok, illetve jogállamiság, stb., képtelen volt lefordítani, érthetővé tenni a köznép számára, és végül elfogadtatni azt. Nem elég törvénykezni, a törvények általános szellemét általános ethosszal kell megerősíteni. És ez az értelmiségiek, az alkotók, a véleményformálók és influencerek legfontosabb feladata: legitimálni a jogi-intézményes rendszert, megtámogatni/elfogadtatni/megszerettetni a közös építményt.

Ennek elmulasztása mellett a törzsi morál megerősödése, reneszánsza, várható volt. Más kérdés, hogy szószólói maguk is együtt fognak bukni az EU-val, az elitek történelmi sírja közös, és talán az sem lesz ki virágot szórna a közös sírra. Egyáltalán nem azt akarom mondani a fentiekben, hogy a felelősség az EU-krízisért egyenlően oszlana meg, a populista politikai- és a tehetetlen értelmiségi elitek között: az egyik a fő előidézője a válságnak, a másik csak passzív aktorkodás. Mulasztása, hogy “nem orvosolta” azokat a bajokat, melyek nem ma kezdődtek, de amelyek kihasználásával a populista politikusok hatalomhoz jutottak. És ebben elöljárók az EU-ban a putyinista Orbán és tsai.

Miközben arról folyik most – Manfred Weber, minden bizonnyal következő EB-elnök, főszereplésével – álvita, hogy rúgja-e ki a Fideszt az EPP, a rossz már rég elkövettetett. És megjavíthatatlan az a mulasztás, amit a konzervatív pártcsalád elkövetett. Lassan oda jut az EPP, hogy itt nem Orbán menesztése a tét, hanem az, hogy egyáltalán, megmarad-e még a frakció, és lesz-e a legnagyobb pártcsalád az EP-ben?

Hogyan értelmezhető az, hogy nem az elkövető kell védekezzen/ magyarázkodjon az ellene fölhozott vádak miatt, hanem a “vádló” kér kihallgatást a vádlott otthonában (házhoz megy a pofonért), Weber nem erélyesen lép föl és fenyegeti Orbánt, hanem könyörög neki, engedményeket kér (és bizonyára még előnyökkel is kecsegtet), hogy ne hagyja el a frakciót, melyet megosztott, megalázott, mely ellen gyűlölet-kampányolt, stb.

Orbán majdnem meggyőzte a teljes európai politikai “felvilágot”, hogy Juncker megalkuvó (már a karaktergyilkosság személyes vonatkozását ne is írjam ide), és nem elég határozott, viszont Weber vizet sem vihet neki, amikor nagyon a populisták szájíze szerint játszik. Juncker EB-elnöksége utolsó órájában – amennyiben sikerül kompromisszumos megoldást találni a Brexitre, és erre most éppen van remény – egyféle hősként fog távozni, más kérdés, hogy csak a mellékes áldozatok csökkentésében jeleskedett. Weber, nem elég, hogy szélsőjobbra nyit, de orbáni ihletésre, és lényegében Putyin elvárásának és taktikájának megfelelően, választások előtt, minden valószínűség szerint, szétveri saját frakcióját. És nemcsak a “német ipari érdek” (tehát egy törzsi morál alapján konstruált képzeletben létező közösség értékrendje) a ludas Orbán EPP-ben való megtartásában (ami szemlátomást körvonalazódik), hanem egy újabb árulás, immár az EU közös értékrendje mellett, a konzervatív-keresztény-demokrata pártok értékrendjének a beáldozása is megtörténik.

De ne feledkezzünk meg az S&P frakcióról és Frans Timmermans hasonlóan engedékeny magatartásáról Dragneaval és tsaival szemben, ami viszont a szocialista frakciót fenyegeti, és ugyanez a krízis őrli a Guy Verhofstad vezette európai ALDE-t a román „partnerével”, Tăriceanuval kapcsolatban, aki szintén orbáni-putyini fordulatot vett. Nem állítom, hogy az itteni euroszkeptikus (lényegében orbánista-putyinista), populista politikusok hasonlóan tehetségesen dolgoznának az EU szétverésén, mint a budapesti romboló kiskirály, és hatalmuk sem akkora, mint Orbánnak, de kétségtelenül átálltak és követik az irányt, „ahogy lehet”, lépésről-lépésre. És ehhez csatlakoztak a Fidesz itteni fiókpártjai, az EU-ellenes hang képviselői, a rommagyar közösség irányában. Számomra úgy tűnik, ha Manfred Webert választják meg következő EB-elnöknek, az könnyen az utolsó mandátum lehet ezen a poszton, az EU-nak nem marad már következő öt éve. És hadd jegyezzem meg végül, hogy Kelemen Hunor, a Fidesz itteni fiókpártjának vezére, Josephe Daulhoz – az EPP elnökéhez – „levelét megírta”, amiben nem nagy meglepetésre arról beszél, hogy ellenzi a Fidesz kizárását, mert : ”… elmondtam, hogy Orbán Viktor, a Fidesz nem hajította a szemétbe (sic! – miért megtehette volna?) az EPP, az unió, az alapító atyák értékeit, nem EU-ellenes (holott vállaltan az – félős, hogy ezzel még megsérti Orbánt!), éppen ezért semmi nem indokolja a kizárását”. Lényegében – egyfajta poszt-modern jobbágy pozícióból, az underdog-helyzetéből, ő már „lement kutyába”, ahogy ex-spindoktora ajánlotta, és valószínű ott is fog maradni – azt üzeni Kelemen, hogy a rommagyarság érdeke az EU szétverése, és ez nem több és nem kevesebb, mint a „kisebbségi-ügy” elárulása, illetve egy populista-alt-right oltáron való föláldozása. Hát ezt támogatja az a rommagyar elit, mely ezt „képviseli”, vagy csak sunyít és érdekből/félszből, gyávaságból asszisztál. Így aztán egy elitellenes elit vezet nemcsak Magyarországon, vagy félig-meddig Bukarestben, hanem beállt a sorba a rommagyar elit is, és büszkén menetel a zsákutcában. Csakhogy mi – kisebbségi helyzetünknél fogva – hamarabb beleütközünk a falba, mint akiket utánozni próbál az elitellenes politikai elit, koppanásunk is fájdalmasabb lesz, mint vezéreink idolumainak, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ma a kisebbik rossz talán, ha a Fidesz-fiókpárt nem éri el az 5%-os küszöböt a közelgő EP választásokon. Mert egy valamely szélsőséges, EU ellenes alt right frakcióban ülő, és Orbánnak bólogató képviselet a rosszabb: egy jogokat követelő, szavakban kisebbségi jogérvényesítést követő formáció számára, egyenesen megalázó (már, ha valaki nem vágyakozik programatikusan az underdog szerepre). És persze térdre kényszerít egy jobb sorsra érdemes kisebbségi társadalmat.

Elitek és ellenelitek

0

Az Orbán-féle hatalom bebetonozásának legfőbb közege a megszállt médiák területe, ezért az ellenzéki és/vagy tényszerű, semleges sajtó elhallgattatása lesz a következő lépése a hatalomnak – a Magyar Nemzet és tsai, már bedobták a törülközőt – miközben a potenciális ellenelit saját politikai vezetőinek lemészárlásával van elfoglalva.

A populizmus relatív sikerének egyik fontos összetevője, hogy a különféle elitek – egy-egy tevékenységi terület uralkodó csoportja, melynek megvan a maga sajátos hatalmi mintázata – vezetői maguk képtelenek világosan kommunikálni, meghatározni és másokkal is megértetni sajátos helyzetüket. Más kérdés, hogy gyakran a vezető csoportok éppen abban érdekeltek, hogy elrejtsék valódi céljaikat és/vagy eszközeiket, amellyel megszerzik, fenntartják és megerősítik, illetve újratermelik kiváltságos helyzetüket. Igaza van Vilfredo Paretonak, aki jó száz éve kifejtette, hogy a politikai elit eleve kettős kommunikációt, kettős beszédet, folytat és ez azzal kapcsolatos, hogy a hatalmát szinte bármilyen diskurzus legitimálhatja. A populista vezér, éppen ezért, bátran eljátszhatja a „nép barátjának” szerepét, úgy tehet mintha annak érdekében lépne föl, mintha egyenesen elitellenes lenne, miközben egy másik, pontosabban saját elitjét helyezi a hatalomba. Ez világosan kitetszik Donald Trump eddigi fölemelkedésének történetéből (majdani bukását ennek a lelepleződése fogja okozni), amikor sikerült a fehér alsó osztályokkal – sőt kisebbségiekkel is – elhitetnie, hogy ő a képviselőjük, hogy egy igazságosabb és főleg autochton társadalmat fog kialakítani, elitellenes politikát fog folytatni, miközben egy szűk gazdasági elit érdekeit követi.

Trumpnál is radikálisabb a nacionalista populizmusban Orbán Viktor, aki nem meglévő (gazdasági)elitet hoz helyzetbe, hanem egyenesen teljes és szándéka szerint, tökéletes elitcserét ígér. A központosított és akár utólag lepapírozott kormányzati korrupciót „politikai stratégiának” mondják hívei, az idegengyűlöletet és elzárkózást pedig a nemzeti nagyság jeleként ünneplik csakhogy korántsem a nép érdekében, hanem a szűk „udvartartás”, a „főnök” és klientúrájának, támogató, feltörekvő elitjének érdekében teszi. Érdekes viszont, hogy az „újmagyar” politikai elit s elsősorban az az Orbán, aki egyetlen vitára sem hajlandó kiállni, illetve soha ellenzéki médiában nem szerepel stb., képes magát „héjának”, vagy Pareto eredeti politikai elit-tipológiája szerint, „oroszlánnak” föltűntetni. A valóságban viszont, legjobb esetben is, csökkentett ravaszságú rókákról van szó: a leginkább gyáva és opportunista klientúráról beszélhetünk. Ebből a szempontból érdemes megnézni Lázár János, tegnap még nagyhatalmú, pénzosztó és korrupciót igazgató miniszter gyáva rezignációját. De ugyanez látható, amikor Balog Zoltán, humán erőforrás (pfuj!), azaz mindenes miniszter, akinek nevét még sokat fogják emlegetni a tan- és egészségügy tönkretétele kapcsán, hirtelen meghunyászkodó egérke lesz és visszavonul, jól fizető, de hatalommal nem járó állásba stb.

És akkor mit mondjunk a rommagyar politikai elit viselkedéséről, aki mára teljesen elveszítette reprezentációs képességét, csak a budapesti – egyébként azt a bukaresti hatalom fele közvetítő – illiberális hatalomgyakorlás elvárásainak felel meg. Többek között elfeledkezik a MOGYE-vel kapcsolatos feladatairól, hiszen kampányolnia kellett, most meg „hazugságversenyt” kezdeményez, amiben a „radikális orbánista” Antal Árpád hősiesen védi klienteláris kapcsolatát, bizonygatja kampánybeli hasznosságát a budapesti vezérnek. Hős ő, a lehajtott fej, a térden csúszás bátor aktivistája. Szembe megy nem csak a statisztikai evidenciával, hanem azzal a pártközponti szándékkal is mely még mentené a menthetőt, bizonygatva, hogy a Fidesznek való kampányolás – ami mindent egybevetve, mind a részvételi arány, mind a végeredmény, a mandátumot nem eredményező átszavazás szempontjából sima kudarc – „helyes volt”, mert nem befolyásolta a magyarországi választási eredményt. Mindkét magatartás, a hencegő csicskás és a magát mentegető, tévedését elfedni szándékozó, káros és demobilizáló a rommagyarság számára, ismét sokakat belevittek egy vesztes játszmába, pótcselekvésre bíztattak és azután menekülnek a felelősség elől. Igazolni kellene a sok – elvben legalábbis, de semmiképpen nem a valóságban – szavazásra, regisztrációra és felvilágosításra, levélszavazatok összegyűjtésére és továbbítására stb., elköltött magyar költségvetésből származó pénzt. De közben azt a látszatot is fenn kellene tartani, hogy nem is volt jelentősége az átszavazásnak, a kétharmadért nem a rommagyarság (és általában a határon túliak) felelős.

Az újmagyar politikai elit és értelmiségi klientúrája, végső soron gyávaságából képes macsó és véresszájú, etno-nacionalista és gátlástalan, erős hatalmi csoport benyomását keltenie. Ebben elsősorban a média-munkások (sokukat nem szabadna újságírónak nevezni, ez utóbbihoz jól kidolgozott és hosszú hagyományon épülő erkölcsi szabályrendszer betartása szükséges, amivel sajna egyáltalán nem rendelkeznek, jelzett „munkások”) segítik és a „borzalmas kommentariátus”, a „hasznos idióták” serege, akik ingyen és bérmentve folytatnak ízléstelen propagandát, szorgosan fűrészelik saját maguk alatt is a fát. Az újmagyar politikai elit és csatolt részeinek hatalma – megalapozott véleményem szerint – semmi más csak szimulákrum, virtuális konstrukció, mely alternatív tényeken és poszt-igazságokon épül, viszont, mindent egybevetve a virtuális médiák szabályai szerint terjed és annak mintázatait követve hatékony. (Érdemes lenne megmérni, hogy a királyi tv bevallott hazugságát hányan vették készpénznek a münsteri merénylet kapcsán és egyáltalán kikhez jutott el a cáfolat, hogy a hatékonyságot in vitro észlelhessük).

Az Orbán-féle hatalom bebetonozásának legfőbb közege a megszállt médiák területe, ezért az ellenzéki és/vagy tényszerű, semleges sajtó elhallgattatása lesz a következő lépése a hatalomnak – a Magyar Nemzet és tsai, már bedobták a törülközőt – miközben a potenciális ellenelit saját politikai vezetőinek lemészárlásával van elfoglalva. Az anómiás, önmagában is végletesen kételkedő (félreértés ne essék az önkritika, a reflexió pozitív tulajdonságok, csak ha túlzásba viszik, ha negativizmusba és rezignáltságba fordul, bénítja le a cselekvést) potenciális ellenelit gyakorlatilag önmagát számolja föl, alig kell ehhöz kis külső impulzus és végleg elpusztul. Pedig – meglátásom szerint – fölösleges csak a politikusokat és főként az ellenzékieket kárhoztatni sikertelenségükért, amíg nincs hatékony és szakmailag fölkészült, nem utolsó sorban bátor, ellenelit, nincs politikai váltás sem. Igaz, hogy a (parrhesiat) szellemi bátorságot egyáltalán nem tanítják sem Magyarországon, sem Romániában, és mégis. Egy teljes spektrumú (large scaled society) modern társadalomnak (jelzem ezt a kiterjedését és struktúráját veszítette el a rommagyar közösség az elmúlt két évtizedben azzal, hogy a rommagyar rendszerváltás csúfos kudarcot vallott, a politikai pluralizmus ki sem alakult), képesnek kell lennie a formális oktatási intézmények támogatása nélkül is kitermelni egy ütőképes szakmai/értelmiségi, valamint kritikus elitet. A nagy kihívás olyan ellenelitet kialakítani, mely bármikor képes megtalálni azokat a szellemi eszközöket, melyek alkalmasak gátat vetni a hatalmi visszaélésnek, a diktatúra bevezetésének, ellendiskurzust képes termelni az illiberális demokráciának. (Kár volt lemondani a tudománynépszerűsítés jól működő eszközéről és lehetőségeiről Magyarországon, és ezzel is fölszínre engedni a parttalan demagógiát és populista áltudományos diskurzusokat, melyek a hatalmi elitnek kedveznek, modellt nyújtanak a hatalmi demagógiának, tartalmat az alternatív tények és hazugságok masszív áradásának).

Gyakran elhangzik nálunk fele is, hogy mi haszna az értelmiségi/tudományos elitnek, ha semmi sem változik a politikai elit szintjén? A kritika haszna, hogy ellendiskurzust teremt a hatalmi demagógiához, kontrollt gyakorol, ellensúlyt az alternatív tényekhez és hazugságokhoz: a hatalomváltást szellemi területen – új elit kialakításával és működtetésével – kell először megvalósítani ahhoz, hogy a valóságban is bekövetkezzen, és nemcsak Magyarországon, vagy nálunk.

Magyari Nándor László

Kinyílott a pitypang, gyere, táborozz velünk!

Csak előbb még az kell, hogy szülessél bele egy olyan családba, amely Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott számára is megfelelő. Jó, ha az apád miniszter (anya nem jöhet szóba, a Fideszben nincsenek női miniszterek), államtitkár, vagy fideszes polgármester.

Ha ez  mind megvan, vagyis, sikerült olyan családba pottyannod, amelyik minden szempontból kompatibilis a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, akkor van esélyed arra, hogy elmehess a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által gründolt Gizella táborba.

Ja, és kell még hozzá 250 ezer forint fejenként, de ez a papádnak (mama, mint írtuk, nem jön szóba) nem lehet akadály.

Ha a tesódat is viszed, akkor csak 200 ezret kell fizetnetek, per koponya.

A tábor amúgy Vörösberényben lesz, az egykori jezsuita rendház kolostoregyüttesében. Az épület jelenleg kissé lelakott felújításra szorul, de ne aggódj, nincs átverés, a tábor kezdetére minden elkészül. Erre az a garancia, hogy a kormány mintegy félmilliárd forinttal száll be a felújításba, ennyi pénzből még a nálunk szokásos építőipari túlárazás esetén is elég takaros házikót lehet renoválni.

Ha a papád (mama ugye nem, lásd, mint fenn…) még ezek után is akadékoskodik, vagyis, sokallja a pénzt, idézd fel neki Kerényi Imre miniszterelnöki biztos erre adott örökérvényű válaszát, amely így hangzik: Ér-e a trónörökösünk ekkora befeketést?

Ebből a válaszból számodra is egyértelművé válik, hogy ki is vagy te valójában. Nem kisfiú, vagy kislány, ahogyan eddig gondoltad, hanem trónörökös.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK