Kezdőlap Címkék Egyetemek

Címke: egyetemek

Felsőoktatás

„Most ki kell mondanunk világosan és egyértelműen, hogy Brüsszelnek azokkal az egyetemekkel van baja, amelyek nagyon rövid, nagyon rapid módon komoly versenytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek” mondotta Pósán László keddi felszólalásában a Parlamentben.

A fideszes országgyűlési képviselőt nem zavarta meg, hogy a kormány pár napja nyújtotta be azt a törvénymódosítást, amelytől azt reméli, újra részt vehetnek az alapítványi fenntartású egyetemek hallgatói és dolgozói az Erasmus- és a Horizont+ programokban.

Szinte látom, ahogy sóhajtozva és lemondóan csomagolnak a Harvardon, mert Brüsszel telefonált, hogy nem tudja visszatartani a magyar oktatási rakétákat, amelyek alapítványi kézben vállról indítva hamarosan elsöprik őket Oxforddal meg Cambridge-dzsel együtt, hogy a MIT-et már meg se említsem.

A fenti megnyilatkozás alapján kíváncsi lettem, ki az, aki ilyeneket képes mondani. Hát, kérem szépen, ő egy egyetemi tanár, a teuton lovagrend nagy szakértője, így aztán nem írhatom azt, ami erről a szövegről azonnal eszembe jut, mármint hogy bizonyos szint alatti IQ-val bírók ne nyilatkozzanak bizonyos IQ szint fölötti létesítményekről, mert abból csak baj lesz. Neki tehát szabad nyilatkozni. Hogy mi lett belőle, az már egy másik kérdés.

Ha megnézzük a magyar egyetemeknek a teljes világlistán való értékelését a honlapon, ott kilenc magyar egyetemet találunk, de az utolsó egy kakukktojás, mert (adat híján?) nincs értékelve. Azt, hogy mennyire „rapid módon” sikerült elérniük a helyezést, amellyel „komoly vetélytársaivá kezdtek válni a nyugati egyetemeknek”, azt nem tudom, mert lusta voltam halálra kutakodni magam az előző évek listáinak megtalálása érdekében, ezért csak a jelenlegi állapotot írom ide. A 8 db, értékelt magyar egyetem jelenlegi helyezései a világlistán:

485, 590, 796, 902, 1291, 1321, 1842, 2128.

Átlag: 1169

Érdekességképpen megemlíthető, hogy az első (ELTE) és a hatodik (BMGE) nem alapítványi rendszerben üzemel.

Első összehasonlításképpen ugyanezen a listán megnéztem egy hasonló helyzetben lévő országét, mégpedig a csehekét. Náluk nem 9, hanem 17 egyetem van felsorolva, és az utolsó náluk sem értékelt. A 16 értékelt egyetem helyezése a világlistán:

253, 612, 671, 789, 888, 962, 1021, 1215, 1383, 1494, 1571, 1609, 1824, 1865, 1934, 2144.

Az első nyolc átlaga: 801 (mintha nem állnának annyira csehül)

A nyugati egyetemekkel való összehasonlításhoz természetesen Belgiumot vettem figyelembe, hiszen a bürokraták által fojtogatott Brüsszel annak az átkozott, migránsok tömkelegével elárasztott fertőnek a fővárosa, és ezen országos fertő lakosságszáma nagyjából megegyezik Magyarországéval (11,8 millió). Náluk a hasonló világlistán 11 egyetem szerepel, és mind értékelt, mégpedig a következő helyezésekkel:

48, 109, 201, 213, 260, 306, 681, 761, 935, 1386, 1601

Az első 8 helyezési átlaga: 322

Hogy ezt hogyan fenyegetik az egyáltalán értékelt magyar egyetemek, amelyek átlaga 1169 (3,63-szoros), arról sajnos fogalmam sincs. A Belgium utáni legbrüsszelitább holland (15 értékelt egyetem; helyezések 35, 45, 56, stb.), német (77 értékelt egyetem; helyezések 48, 53, 55, stb.) és francia (86 értékelt egyetem; helyezések 43, 56, 76) adatokat már nem is vettem számításba, bőven elég szerintem Belgium.

Az elhangzott mondatokat olvasva persze megérti az ember, hogy a FIDESZ esetében még egy egyetemi tanárnak is folyton hazudnia kell az újbóli 2/3 érdekében, de szerintem túl sokan vállalják értelmiségi kinézetük ellenére is. Ennél azért többet vártam volna a minden pozitív tulajdonságot illetően világlistás első helyezett magyaroktól (utóbbi Orbán Viktor szíves közélése). Persze a „nagyotmondás” mindig legfölülről indul, és lépésekben halad a szomorúan röhejes végkifejlet felé.

  1. lépés

2023 július; Orbán Viktor: „Van egy óriási egyetemfejlesztésünk. 2010-ben egyetlen magyar egyetem sem volt a világ első 5 százalékában; a tavalyi évben pedig már volt 11 ilyen magyar egyetem”.

Mivel 2010-ben az első helyezett ELTE a 401 – 450 helyen tartózkodott és Orbán szerint nem volt benne az első 5 százalékban, akkor a világ egyetemeinek a száma 2010-ben max 400/0,05 = 8000 db volt. 2022-t illetően csak 8 magyar egyetemet találtam a listán, és abból az utolsó a 801 – 1000 helyezést érte el. Ennek alapján, valamint figyelembe véve azt, hogy benne volt az első 5 %-ban, a világ egyetemeinek száma 1000/0,05 = 20.000 db. 12 év alatt a világ egyetemeinek száma tehát két és félszeresére nőtt. Piszkosul megy a világ előre, ecsémuram! Vagy Orbánnak nincs fogalma arról, hogy miket beszél? Óriási egyetemfejlesztés? Nóóóórmális, Margit?

  1. lépés

2024 szeptember; Varga-Bajusz Veronika államtitkár:

„Öt éve 7, három éve 9, idén már 12 hazai egyetem szerepel a világ egyetemeinek legjobb 5 százalékában, 3 pedig a top 2 százalékban, és egy egyetem a legjobb egy százalékban van”

A fentebb közölt listán a magyar egyetemek körében az ELTE vezet, lévén a 485. Ha az ELTE a legjobb 1 %-ban van, akkor a világ egyetemeinek száma minimum 485/0,01 = 48.500. Azta! Még több egyetem. Országonként átlagban > 200 db. Ez már döfi, nem igaz?

De azért a mi fejlődésünk is káprázatos! Nem csoda, hogy Pósán ebben az üstökös szerű egyetemi kiugrásban látja az Erasmus és a Horizon+ programokból az EU által való részbeni kiakolbólintásukat, mert nagyon megijedtek szegények, hogy hát mi lesz a Sorbonne-nal, meg a Humboldttal.

A fenti eszmefuttatással az a baj, hogy még igaz is lehet, és Magyarországot tényleg ilyen képességű alakok vezetik. Egyébként az EU csak az alapítványi működésbe parancsolt egyetemeket zárta ki, lévén, hogy alapítványoknál az áttéréskor nem volt kötelező a közbeszerzés, és a pénzügyeket nem az egyetemi szenátus, hanem a kuratórium intézi hatalmas korrupciós lehetőséggel, plusz zsíros állást biztosítva az ő kutyájuk kölykeinek, azaz a megszorult fideszeseknek. Az alapítványi átszervezésben az is a jó, hogy az áttért egyetemek az éves elszámolás helyett ötévesbe kerültek, a kiosztott éves pénz minimum megháromszorozódott, ráadásul a kuratóriumok teljesen szabad kezet kaptak a pénzköltésben.

Én azon csodálkoztam volna, hogy ha ezt az EU hagyja. Nem is hagyta, ráadásul pénzt sem ad, és most a hoppon maradt tolvajok szidják teljes erővel, hogy az áldozat így kiszúrt velük, és nem tudják meglopni. Hát mi dolog az, kérem ennyire ellenállni? Szemetek!

A tolvajok mindeközben mondvacsinált okokról fantáziálnak, gondosan kihasználva azt, hogy a magyar nép ugyan mindenben a legjobb, de a matekban azért nem annyira.

Érdekesség még, hogy a magyar lista első (Eötvös Loránd Tudományegyetem) és hatodik helyezettje (Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem) eddig ellenállt, és a szenátusok nem hagyták, hogy a nyakukra ültessenek egy szedett-vedett kuratóriumot, amelyben egy csomó kontraszelektált, a tudományt tekintve fokozottan oktondi, pénzéhes, és egyetlen jótulajdonságát tekintve valakinek a valakije fog „irányítani”. De szerintem már nem sokáig tudnak ellenállni. Vannak ugyanis finkelsteines, habonyos és/vagy simicskás módszerek…

Magyarország előre megy nem hátra! Amíg el nem értük a zsákutca végét.

Pénz, avagy Mészáros a lelke mindennek

Minden kétséget kizáróan a megalázások közül a legmasszívabb és legütősebb az, amely egyenest a regnáló hatalom felől érkezik.

Az egyetemek „alapítványi formába történt átrendezését”, vagyis hatalom- és ideológiakonformmá való átalakítását, az egyetemi autonómia miszlikbe aprítását és az alapítványok telepakolását gyáva, ám mindenre kapható, a hatalmat feltétel nélkül kiszolgáló kormánypárti politikussal, a Fidesz-KDNP tizenkét évének egyik leggaládabb, egyben legszámítóbb húzása volt, amelyet az egyetemi világ, néhány törékeny hangtól eltekintve, emelt fővel fogadott el, s tette magát a hatalom kényes csizmájának lábtörlőjévé.

De nincs megállás, ha egyszer egy üzlet beindul!

Legfrissebb hír, hogy öt egyetem máris stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Mészáros Csoporttal.

A pénz nagy úr, s mint köztudott: nincs szaga. Hát, nem kell ehhez jóstehetség, ennek a pénznek lesz szaga. Ordenáré bűze lesz. Kiszellőztethetetlen, áporodott, fertelmes, gyomorforgató bukéja, messziről fog szaglani.

Hallottam olyan egyetemről, ahol már jóval a Mészáros Csoport megjelenése előtt az egyetemnek felkínált pénz ellenében a hatalom benyújtotta „humánpolitikai” elvárásait, amit aztán az egyetem vezetősége szó nélkül, engedelmesen, a legparányibb szégyenérzet nélkül végrehajtott.

Szóval jó kis stratégiai megállapodásnak néznek elibe az egyetemek. Megéri, minden bizonnyal.

És eszembe jut Steve Jobs híres beszéde, amit 2005-ben tartott a Stanford University avatási ünnepségén. Reményeim szerint hasonló beszédet fog tartani nemsokára a Mészáros Csoport hatalmas stratégája, Mészáros Lőrinc is, komolyan bólogató rektoroktól, homlokukat ráncoló egyetemi oktatóktól és hercigen tapsikoló egyetemi hallgatóktól körülvéve.

Steve Jobs első mondatát Mészáros Lőrinc szó szerint megismételheti: „Sosem szereztem diplomát.” De azt is nyugodtan átveheti, hogy „egy garázsban kezdtem.” És milyen zamata lesz annak, ha Steve Jobs után majd Mészáros Lőrinc is elmondja: „Az időtök limitált – ne vesztegessétek azzal, hogy valaki másnak az életét élitek.” És folytathatja tovább Jobs következő mondatával:

„Ne essetek a dogmák csapdájába, ne más emberek gondolkodásából táplálkozzatok.”

A hitelességnek ezen a fokán már nagy lesz a derültség, egyesek csapkodni kezdik a térdüket, s amikor ugyancsak Steve Jobs beszédét idézve azt mondja majd Mészáros Lőrinc, hogy „ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat”, el fog szabadulni a derű, s csupa móka és kacagás tölti majd be az egyetem auláját.

„Maradj éhes, maradj bolond”

– hangzott Steve Jobs utolsó mondata.

Akkor most ezt a mondatot is képzeljük el az egyetemekkel stratégiai megállapodást kötő Mészáros Csoport névadójának szájából.

Csak mondom: már olvastam olyanról, hogy valaki a röhögéstől fulladt meg.

Gábor György

Utópia

A görög kifejezés jelentéstartalma sokféleképpen módosult az évszázadok során Platontól és Morus Tamástól egészen napjainkig, amikor a közbeszédben leginkább tudományos alapú fikcióként – sience fiction – használjuk. Olyasvalami, aminek van ugyan reális kiindulópontja, de egy elképzelt feltételrendszerben működik.

Más kérdés – főként a társadalmak működésének utópiái esetében -, hogy ami egykor utópia volt, az az idő előrehaladtával valósággá vált. Persze sohasem abban a steril formában, ahogyan azt eredeti kiötlői elgondolták. Mégis úgy gondolom, talán nem felesleges a lehetetlent elképzelni – hogy elérhessük a lehetségest.

Nekem is van vízióm – elsősorban a hazám Magyarország jövőjéről

Földhözragadt módon arról, hogyan, miképp prosperálhatna ez az ország jobban.

Ha körülnézünk a világunkban, láthatjuk: az az ország képes jól működni, amelyik megtalálja azt a terméket, szolgáltatást, amit a lehetőségei, hagyományai stb. alapján a legjobb minőségben tud nyújtani. (Nagyjából ezt hívják komparatív előnynek.)

Vágjunk a közepébe! Az egész Magyarországot egy óriási campussá alakítanám. Méghozzá egy specializált, de komplex egyetemi központtá.

A specifikum az egészségügy lenne

A komplexitást egyrészt az egészségügyhöz kapcsolódó tudományterületek – biokémia, biofizika, genetika stb. – jelentenék, másrészt a tevékenység különböző szintű elsajátításának lehetősége. (A kutatók mellett itt lenne a világon a legjobb képzése az operátoroknak, gyógyszerészeknek, műtősöknek, laborasszisztenseknek)

Ehhez az ország minden adottsága megvan. A klíma egyelőre barátságos. Előny, hogy a terület nem túl nagy – nincsenek éles időjárási, geológiai eltérések, és áthidalhatók a fejlettségi, kulturális különbségek is. Így könnyebben megteremthető egy egymással is kommunikálni képes hálózat.

A legfontosabb azonban a hagyomány, amire felépíthető egy egész struktúra. Ezt Magyarországnak Semmelweis Ignác, Korányi Sándor, Szentgyörgyi Albert, Richter Gedeon, Pető András és számtalan kevésbé ismert orvos, kémikus, tudós teremtette meg – és ma is hat. (A EU közös, biokémiai kutatóközpontja Szegeden épül – a döntésben egészen biztosan szerepe volt, hogy Szentgyörgyi professzor laboratóriumai itt működnek.)

Négy központ köré lehetne felépíteni a rendszert. A budapesti SOTE, a szegedi Tudományegyetem, a debreceni és a pécsi egyetemek ma is meglévő, szerteágazó képzést adó orvosi karai köré. Minden – de szószerint minden! – pénzt arra költenék, hogy e négy központot olyan színvonalúra fejlesszem, ahová szívesen jönnek a világ minden tájáról az egészségüggyel foglalkozók. Még az se biztos, hogy a fizetéseket kellene az égig csavarni: kutatóknak gyakran fontosabb, hogy területük megismeréséhez megkapják a szükséges eszközöket, munkájukhoz a nyugalmat, mint bármiféle luxus. Úgy tudom, a los-alamosi atomkutatók életkörülményei is elég puritánok voltak.

A technikai feltételek – laboratóriumok, eszközök, szakmai kapcsolattartás – költségei mellett megfizetném az itt dolgozókat: kutatómunkát végzők még az asszisztenciával együtt sincsenek többen ötezer embernél. Átlagbérük egymillió forintra emelése két évre kijönne egy Várba költözésből, további két évre két falusi stadion árából stb.

Nagyon fontos (lenne), hogy a költségvetésből származó pénz elköltésénél ne egy miniszteriális emberrel kelljen huzakodniuk, hogy miért fontos egy tudományos lap előfizetése, egy konferencián való részvétel, sőt jelentős konferenciák szervezése. (Vitázzanak egymás között: kutatóknak ez nem idegen terep, lételemük.) A közvélekedéssel ellentétben: a tudományoknak is szükségük van marketingre, sőt. Igaz, ehhez kissé bonyolultabb módszerek szükségesek, mint amire nő+kutya+gyerek kombóban utazó „mosópor kreatívok” képesek.

Szóval: megvan az ötezer kutató, laborasszisztens, karbantartó stb., akik csábítják majd ide a tanári, oktatói képességekkel is (nem minden tudós jó tanár is egyben) rendelkező ismerőseiket, kollégáikat. Mondjuk további tízezret, akik között a hazaiakkal együtt valószínűleg van kétezer olyan, aki vonzza a diákokat. Mondjuk négyet, akik további négyet stb.

Állítom: Magyarország egész népe nagyságrendekkel élhetne sokkal jobban a mainál, ha ebben az elképzelt négy központban csak 25-25, azaz összesen 100 ezer kutató, diák, oktató dolgozna. (Nemzetközi léptékkel ez nem nagy: van olyan egyetem, ami egymagában százezernél is több hallgatót, oktatót, asszisztenciát foglalkoztat.)

Fel lehet vetni: nem mindenki alkalmas arra, hogy orvos, biológus, stb. legyen. És????

Ez a százezer ember itt él: laknia kell valahol, ennie, öltöznie, pihennie, közlekedik stb. Az egyetemi diákság általában nem a legszegényebbek közül kerül ki – költenek fodrászra, étteremre, pihenésre, szórakozásra.

És kultúrára. Ami talán a legfontosabb. Mert amíg az anyagi javakat vesszük el a gazdagoktól, annak következménye nem az általános gazdagság, hanem az általános szegénység lesz, addig a szellemi-kulturális erő megsokszorozódik, minél többen jutnak hozzá. Például: ha egy zsákfaluban egyszerű körülmények között élő ember mondjuk az egyik kollégiumi étteremben kap munkát, vagy a laboratóriumi eszközöket tartja karban, idővel ragad rá az ott tapasztaltakból egyfajta igényesség, módosul a gondolkodása. (Kéretik elfelejteni az amerikai filmipar legszemetebb „vígjátékainak” közhelyeit.)

Magyarország legfontosabb – és leghasznosabb – „exportcikke” ma még az orvosok, ápolók hada, akiket szívesen látnak egyelőre a legtöbb országban. Miért kéne megtiltani, hogy vigyék hazánk jó hírét? Sőt! Menjenek minél többen, és hangoztassák – ebben az országban lehet ilyen jól megtanulni a szakmát/hivatást! Persze ez pénzbe kerül – a kutatás-tanítás költséges dolog. De itt vannak ehhez a legjobb feltételek, megéri a norvég, francia, mindenféle nációjú, orvosnak, gyógyszerésznek készülő fiatalokat Magyarországon taníttatni. Akár állami ösztöndíjjal is.

Ehhez persze nem elég a barátságos időjárás és a nyugodt természeti környezet

Az is kell, hogy az állami szervezet irányítói ne akarjanak véglegesen eldönteni tudományos kérdéseket. Ahogy Alma említette: a népköztársaságokban azért volt tilos a genetika, mert a ”minden ember egyenlő”-t, egyformának torzították: tehát biológiai okból nem lehetnek előnyök-hátrányok. (Holott dehogynem.) De ugyanilyen módon fenyegeti a megismerést a teremtés-mítosz bigott felfogása (nem a keresztyénség!), ami szerint tilos a gének működésének kutatása, pláne befolyásolása.

A huszadik század legprosperálóbb „iparágának”, a reklámnak az atyja, D. Ogilvy mondta: a reklámok 95 százaléka fölösleges – csak nem tudjuk, melyik az az öt százalék, ami hasznos… Ráillik ez a tudományos kutatásokra is – ajánlom azok figyelmébe, akik drágállják a kutatóhelyek fenntartását, és „kézzelfogható” eredményeket követelnek.

Gyakran hangoztatom: szögegyenesítésből csak szolgaszinten lehet megélni. Ha azonban egy ország/nemzet rátalál arra a „termékre”, amit jobban tud másoknál – vagy legalább hasonló szinten, abból az egész közösség profitál.

Itt van Svájc példája, ahol kitaláltak maguknak sok-sok évvel ezelőtt egy tevékenységet: a pénzügyi szolgáltatásokat akkor, amikor az ilyesmire még csak keveseknek volt igényük. Nincs ásványkincsük, termőföldnek is híján vannak. Az ország politikai semlegessége mítosz és a legkevésbé az ottani lakosokon múlik: bármelyik közepes ország bekebelezhetné. (Ahogy erre a hitleri időkben lett volna kedve a harmadik birodalomnak.) Csakhogy ki olyan hülye, hogy a saját pénztárcáját verje szét? Ahogy lehetne Magyarország is az a hely, ahol a gyógyítás, ápolás legjobb módszereit fejlesztik, tanítják: ki akarná feldúlni az ilyen helyet?

Hogy utópiámnak vannak reális alapjai, arra bizonyíték egy minapi hír

A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) és Szegedi Tudományegyetem orvosi kara felkerült a 200 legjobb orvosi egyetem listájára. Igaz, a 101-200 közötti helyre, ez azonban még mindig sokkal jobb, mint a többi magyar felsőoktatási intézmény nemzetközi elismertsége – beleértve a Budapesti Műszaki Egyetemet is -, amelyek az első ötszáz közé sem tudnak felkapaszkodni. Erős a gyanúm, hogy ebben az értékelésben szerepet játszottak az utóbbi tíz évben a világ minden tájára kirajzott diagnosztikusok, orvosok, ápolók, hada.

A Trump-effektus: Csökken a külföldi diákok száma az amerikai egyetemeken

0

Az Egyesült Államok évente 39 milliárd dollárt inkasszál a külföldi diákoktól, akik amerikai egyetemeken tanulnak. Viszont hosszú idő után most először fordul elő, hogy csökken a külföldi diákok száma.

Elsősorban Trump miatt – nyilatkozta a New York Timesnak egy oktatási szakértő. Főként a muszlim országokban érzik úgy, hogy nem látják őket szívesen az Egyesült Államokban. Az iszlamista terrorizmus miatt Donald Trump több muzulmán államot tilalmi listára tett. A külföldi diákok száma 7%-al csökkent, de jóval kevesebb a muszlim egyetemi hallgató az Egyesült Államokban most, mint Trump megválasztása előtt.

Természetesen nem lehet csakis egyetlen tényezővel magyarázni a külföldi diákok számának csökkenését Amerikában. Az oktatási szakértők rámutatnak arra, hogy méregdrága az elit egyetemek elvégzése, és erre egyre kevesebben tudnak erre áldozni.

A másik szempont az angol nyelvű konkurencia megerősödése: Ausztráliában, Kanadában vagy épp Nagy Britanniában egyre több külföldi diák tanul. Nyilván sokan közülük Amerika helyett választották ezt a megoldást. Ezenkívül sok nem angol nyelvű államban is van nívós angol nyelvű egyetemi oktatás: ebben Svájc jár az élen, de más államok szintén követik a példáját.

A külföldi diákok ugyanis nemcsak jó üzletet jelentenek, hanem alkalmat arra, hogy a világ leendő elitje megismerjen egy másik kultúrát. Ezért tartják az Egyesült Államokban veszteségnek azt, hogy hosszú idő után csökkenni kezdett a külföldi diákok száma az amerikai egyetemeken.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK