Kezdőlap Címkék Dobrev Klára

Címke: Dobrev Klára

Macron a magyar ellenzékkel is találkozik

A francia államfő hétfőn nemcsak Orbán Viktor miniszterelnökkel és a három másik visegrádi állam vezetőivel találkozik Budapesten, de a magyar ellenzék prominens képviselőivel is.

A Városházán Karácsony Gergely főpolgármester vendége lesz, és ott találkozik Márki Zay Péterrel, az ellenzék miniszterelnök jelöltjével és Dobrev Klárával, aki a DK jelöltje volt valamint Donáth Annával, a Momentum új elnökével. A francia diplomácia nem is nagyon titkolja, hogy érdekelt az ellenzék sikerében a jövő évi magyar választásokon. Annál is inkább így van ez, mert Orbán Viktor nemrég a vörös szőnyeget is leterítette Marine Le Pen előtt, és fogadta Eric Zemmourt. Mindkét szélsőjobboldali politikus kihívója Emmanuel Macronnak.

Ezért fogalmazott úgy sajtóértekezletén a francia köztársasági elnök, hogy Orbán politikai ellenfél, de európai partner.

Ellentétes álláspont Európa jövőjéről

Macron elnök Scholz német kancellárral és sok más európai vezetővel az Európai Egyesült Államok híve. Franciaországban a választási kampány idején ezt nem hirdeti hangosan hiszen tekintetbe kell vennie honfitársainak nemzeti büszkeségét, de a diplomáciában ezt az irányt követi, amely pontosan ellentétes Orbán Viktor elképzeléseivel. Abban viszont hasonlít a francia diplomácia a magyarhoz, hogy az Egyesült Államoktól eltérően, jó kapcsolatot akar fenntartani Moszkvával és Pekinggel. Macron közölte: ellentétben az
USA-val, Nagy Britanniával és Ausztráliával Franciaország nem hirdet diplomáciai bojkottot a pekingi téli olimpia ellen. A diplomáciai bojkott szimbolikus eszköz: a sportolók résztvesznek , de nem hivatalos állami küldöttségként.

Választások egyidőben

Jövő tavasszal rendezik meg a választásokat mind Magyarországon mind pedig Franciaországban. Mind Emmanuel Macron mind Orbán Viktor folytatni szeretné. Az Európai Unió és az Egyesült Államok szurkol Macronnak és Orbán Viktor ellenfeleinek. Közben persze mind az Európai Unió mind pedig az Egyesült Államok válsággal küzd a pandémia miatt. Rengeteg gyakorlati problémát kell megoldania a vezetőknek, ezért a politizálás háttérbe szorul. A közvélemény minden kormánytól elsősorban sikeres a válság menedzselését várja el. E tekintetben sehol sem dicsekedhetnek különösebben jó eredményekkel. Olaf Scholz kancellár pénzügyminiszterként bizonyította a válság idején, hogy pragmatikus menedzserként képes a német gazdaságot egyensúlyban tartani a legnehezebb időkben is. Valami hasonlóra lesz szükség az egész Európai Unióban, ahol Németország továbbra is meghatározó szerepet játszik.

Andy Landy mosolyalbuma – Gubás Gabi Szerén(y)ke interjúja

 Az „Elk*rtuk” című filmben, amely Gyurcsány Ferenc helyett inkább Dobrev Klárát helyezi az 56-os események középpontjába, Klára szerepét Gubás Gabi alakította.

A művésznő természetesen interjút is adott a sajtónak:

Klára szerepe az én pályámon talán egy kicsit olyan, mint amikor Meryl Streep eljátszhatta a Vaslady, Margaret Thatcher szerepét, vagy gondoljunk csak A Koronában az Erzsébet királynőt játszó Olivia Colmanre vagy a Coco Chanelt alakító Marion Cotillard-ra. 

AL

Szerinte „abszolút objektíven, előítéletek nélkül” tudta megformálni ezt a szerepet is.

Vajon, ha az ellenzékkel szimpatizáló filmrendezőink egyike leforgatna egy hasonló politikai témájú, de Orbán Viktorról szóló „Nagyon elk*rtuk” című filmet, Gubás Gabi vállalná-e Lévai Anikó megtisztelő szerepét?

AL

Kíváncsiak lennénk arra is, hogy melyik bátor és jó kiállású hazai filmszínészünk testesítené meg Orbán Viktort ebben várhatóan nagy közönségtetszési indexű filmben.

AZ ELŐVÁLASZTÁS VISSZÁJA

Amikor ezt írom, szorgalmas önkéntesek számlálják a szavazatokat. Amit írok, az már senkit sem befolyásolhat a szavazásban, ha eljut hozzá, viszont az eredményt még nem tudjuk, legfeljebb feltételezhetjük.

Sose voltam híve az előválasztásnak, évekkel ezelőtt még a Népszabadságban nyilvánosan is megírtam ezt. Az első fordulóban úgy tűnhetett, hogy tévedtem, hiszen az előválasztás megmozgatta az ellenzéki választókat, és a ma az Orbán ellen szavazni készülőknek nagyjából egynegyede el is ment szavazni. Az első fordulóban még úgy tűnt, hogy ha számos egyéni jelölt veszített is, ugyanazoknak a pártoknak más jelöltjei nyertek, és így az első fordulónak legfeljebb egyének voltak vesztesei, de nem egész szavazótáborokl.

A második forduló után más a helyzet. Még ha nem is tudjuk még az eredményt, máris vesztesnek érzik magukat azok, akik Karácsonyt támogatták és benne látták az egyetlen olyan jelöltet, aki az egész ellenzéket egyesíteni tudja. Vesztesek persze valamennyire a Momentum és a Jobbik hívei, hiszen miniszterelnök-jelöltjük már az első fordulóban kiesett. A második forduló azonban vesztessé teszi vagy Dobrev támogatóit, a DK-sokat és más baloldaliakat, vagy azokat, akik nagyon nem akarták, hogy a DK adja a közös miniszterelnök-jelöltet, és ezért álltak vagy már az első fordulóban, vagy saját jelöltjük veresége vagy visszalépése után a másodikban Márki-Zay Péter mögé. Ez a vesztesség pedig súlyosnak ígérkezik, és nem ellensúlyozza a közel álló egyéni jelöltek sikere sem. A második fordulóban olyan két jelölt között kellett választani, akik sokaknak voltak elfogadhatatlanok. Dobrev Klára mint Gyurcsány Ferenc pártjának jelöltje sok ellenzéki választónak eleve elfogadhatatlan volt, Márki-Zay pedig, akit korábban – Karácsonnyal együtt – a legkevesebben utasítottak el, az első forduló utáni napokban vált elfogadhatatlanná. Ha „füstös szobákban” egyeztek volna meg a pártok arról, hogy ki legyen a közös miniszterelnök-jelölt, kiköthettek volna olyan jelöltnél, aki jobban tudja egyesíteni az ellenzéki tábort, mint akár Dobrev, akár – most már – Márki-Zay.

Ezen a ponton az előválasztás visszájára fordult.

Ami Márki-Zay Pétert illeti, ő az elmúlt két hétben szerintem bebizonyította, hogy nem alkalmas országos politikai vezetőnek.

Aki naponta kényszerül bocsánatkérésre előző napi állításai miatt, aki reménybeli szövetségeseit vádolja zsarolással, hazugságokkal, az nem alkalmas erre.

Nem tud együttműködni.

Hódmezővásárhely, ahol ő polgármester, de csak a saját híveivel kell a testületben együttműködnie, akiket mind ő vitt be az önkormányzatba, ennek megtanulására nem alkalmas. Márki-Zay viselkedését figyelve eszembe jut a szlovák Igor Matovič példája, aki ellenzékben a legsikeresebben bírálta Fico & Co. korrupt rendszerét, és ennek révén ő nyerte meg a legutóbbi parlamenti választást. Ő lett a miniszterelnök, de azután teljesen alkalmatlannak bizonyult a miniszterelnöki feladatra, és a koalíciós partnerek megvonták tőle a bizalmat. Ha ma lenne választás Szlovákiában, azt megint a Smer utolsó miniszterelnöke, Peter Pellegrini és maga Fico (akik ma két külön pártot vezetnek) nyerné meg. Pedig Matovič – Márki-Zaytól eltérően – még pártot is szervezett, amelynek igazi „civil” pártként „Egyszerű emberek és független személyiségek” a neve (ennek rövidítése az Ol’ano). Abban megtanulhatta volna az együttműködő politizálást, de szemlátomást nem tanulta meg. Márki-Zay még ezt az iskolát sem járta ki.

Fölöttébb kockázatosnak tartom, hogy Márki-Zay legyen az ellenzék közös listavezetője.

Ugyanakkor egy nagyon fontos dologban igazat kell adnom Márki-Zaynak. A hat szövetkezett párt az elmúlt hosszabb időszakban egyaránt jóléti populizmusban jeleskedik, nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéreteket tesz, amikor olyan béremelési, nyugdíjemelési, adócsökkentési ígéreteket tesz, amelyek szétvernék az államháztartást, és úgy ígéri az egészségügy teljesítménynek javítását, hogy ennek mikéntjéről az ágazati bérek emelésén és az ágazatra való költés növelésén kívül semmi érdemit nem mond. Az utolsó, két személyes tévévitában Dobrev a kórházak esetleges megszüntetésére vonatkozó műsorvezetői kérdésre még azt is mondta, hogy az egészségügyi ellátást a lehető legközelebb kell vinni az emberekhez, ami összhangban van ugyan azzal, hogy a DK politikusai az újpesti kórház újranyitását követelik a kampányban, de minden egészségügyi szakértő – köztük a DK orvospolitikusai – évtizedek óta képviselt álláspontjával is szembe megy.

Ez csak egy eleme annak a jóléti populizmusnak, ami – a szövetkező többi pártéhoz hasonlóan – Dobrev kampányán végigvonul.

(Ilyennek tekintem a nettó 200 ezer forintos minimálbért Karácsonynál, a négy napos munkahetet a Momentumnál, és általában azt a retorikát, amely a különféle jóléti intézkedéseket a gazdaság teljesítményétől függetlenül ígéri meg.

Márki-Zay a tévévitákban ezt bírálja, és ebben teljesen igaza van.

(A hvg.hu-n megjelent interjújában még azt is kilátásba helyezte, hogy miniszterelnökként blokkolná a költségvetés stabilitását veszélyeztető törekvéseket.) Ez azonban nem változtat azon, hogy a miniszterelnöki feladatra, egy kormánytöbbség vezetésére alkalmatlannak tűnik (amiben Dobrevnek van igaza), miközben vetélytársainak, köztük Dobrevnek ígéretei számomra vállalhatatlanok.

Dobrev Klárára azért sem tudtam szavazni,

mert egy 2019. októberi európai parlamenti szavazáson a DK másik három képviselőjével együtt, szembe menve a baloldaliak túlnyomó többségével, nemet mondott egy határozati javaslatra, amely a Földközi-tengerben hánykolódó menekültek kimentéséről szólt, és nem is kapott többséget. (Emlékezetem szerint a négy DK-szavazattal meglett volna a többség.)

Márki-Zay esetében is van tartalmi oka is annak, hogy nem tudtam rá szavazni.

Hosszú ideje az orbáni politika alapvető jellemzői között tartom számon a nacionalizmust (kettős állampolgárság, határokon átívelő nemzetegyesítés) és a szociális kirekesztést (munkaalapú gazdaság, családtámogatás). A menekültügyben folytatott orbáni politikát e két elem – etnikai alapú illetve szociális kirekesztés – „ideális” kombinációjaként írom le.

Márki-Zay ezekben az alapügyekben folytatná Orbán politikáját: az orbáni családtámogatás és adópolitika fenntartását szorgalmazza, a menekültkérdésben pedig – a Jobbikhoz hasonlóan – csak azért tesz szemrehányást a Fidesznek, hogy a letelepedési kötvényekkel hoz be az országba idegeneket.

Márki-Zaynak Orbánnal csak az a baja, hogy nem demokrata és korrupt. Ezek persze az Orbán-rendszer fontos elemei, de fontos az orbáni politika többi összetevője is, melyeket viszont elfogad és folytatni kíván.

Én azokat sem fogadom el. Mielőtt valaki azt vetné ellenem, hogy persze, hiszen Márki-Zay jobboldali, leszögezem, hogy a Márki-Zay számára megtartandó orbáni adórendszer, családtámogatás és menekültellenesség megtalálható a nyugati jobbközépen is, viszont Orbán nacionalizmusa szélsőjobboldali, az ilyesmivel a nyugati jobbközép szemben áll. Márki-Zay viszont nyilatkozatai szerint ezt is megtartaná.

Ezek az okai annak, hogy a második fordulóban, ahol Dobrev és Márki-Zay közül kellett választani, nem mentem el szavazni. Nem tudtam Márki-Zayjal szemben Dobrevre szavazni, miként Márki-Zayra sem Dobrevvel szemben.

Mai kérdés – Ön szerint melyik jelölt nyert az előválasztás második fordulójában?

Kuncze Gábor az ATV  Civil a pályán című műsorában azt mondta ő Dobrev Klárára szavazott, de úgy érzi Márki-Zay Péter nyeri a második fordulót. Ön szerint melyik miniszterelnök-jelölt nyer a második fordulóban?

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint melyik jelölt nyert az előválasztás második fordulójában?

A többi néma csend

És folytatódik, nincs megállás. A magam részéről teszek még egy kísérletet, egy utolsót, hátha… A többi néma csend.

Az a tragikus helyzet és tragikomikus végzetszerűség, hogy semmit sem képes tanulni ez az ország. Az iránytű tropára ment, Észak helyett Dél-Nyugatot mutat, Dél helyett Keletet, napok óta már nem a Fidesz a legyőzendő ellenfél, hanem az, aki Dobrev Klárára vagy Márki-Zay Péterre szavaz. Ki beszél itt már Ráhel spanyolhoni lefalcolásáról, a francia borvidékről, Pegazusról és Pandóráról? Senki.

Nem kívánok állást foglalni abban, hogy melyik népség osztotta ki az első (vissza)ütést, ezen szórakozzanak azok, akiknek ez élvezetet okoz.

Záporoznak az átokzsoltárok, ugyanazok a mondatok és szavak, amelyek miatt – amúgy teljes joggal – tizenkét éve gyötrődik, dühöng és szenved az ország fele. Most ugyanezek a szavak hasítanak innen oda, onnan vissza. Tényleg ugyanazok a szavak: ma már az „ajvékolnak”-ot is volt szerencsém olvasni, de nem az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosától, hanem magunktól. Magunkra.

A nagy közös elmeháborodottságot, a józanság, a mértékletesség és az alapfokon járatott, a racionális döntéshez, valamint a józan belátáshoz elengedhetetlen bölcsesség hiányát, a féktelen önpusztító hajlamot nem 30 éve hordozzuk, hiszen már ugyanerről írt Mikszáth és Vajda, Kemény Zsigmond és Eötvös József, Ady és Bibó, nem sorolom tovább.

Érzelmek, indulatok, hitek és meggyőződések próbálják a racionális érvek látszatába burkolni önmagukat, ismétlem: itt is, meg ott is, s ezt művelik a politikában jártasnak imaginált különféle megmondók.

Egészen másra lenne most szükség, remekül lehetne demonstrálni valamit, persze megmaradva az eltérő utak és a két oldalra egyszerűsödött alternatíva fenntartása és pozitívumának folyamatos hangsúlyozása mellett. Naponta kiállva – továbbra is mind az ötnek, hatnak, valamennyinek – és elmondva, hogy

sehogy másként, csak együtt, s nem egymás ellen.

Van stratégiai nézetkülönbség, de az sem a másik ellenében, hanem azért, mert mindannyian ugyanarra a csúcsra akarunk feljutni, ám az egyik a keleti oldalon, a másik a nyugati oldalon. És nem azért, mert bruhaha, a másik oldala a pusztulásba visz, bruhaha, hanem azért, mert én így látom jónak, ő meg úgy látja jónak.

És kedves szavazók, legyetek szívesek elmondani, hisz ezért szerveztük az előválasztást, hogy ti, mind, hogyan látjátok a két oldalt. Szerintetek melyik a jobban járható? Ne a megmondóemberek rációnak álcázott megérzései, fantáziálgatásai, innen-onnan táplálkozó sértettségei döntsenek, azokat már ismerjük, döntöttek azok eleget, hanem most ti, kedves választók. És ha döntöttetek (mert ismétlem: ezért találtatott ki ez az előválasztás), s megszavazzátok, szerintetek melyik a jobban járható út, akkor a csúcson találkozunk, mert és újra: csak és kizárólag együtt, sehogy másként. S ezt kellene szépen, tagoltan elmagyarázni a kedves választóknak, akik nem biztos, hogy hülyék, sokkal inkább más gondjaik vannak, mással bíbelődnek naphosszat, azt, hogy ez az előválasztás semmi több, csak szimpátiaválasztás. Korántsem biztos, hogy az lesz a kormányfő, aki most nyertes lesz, nem a mostani győztes fogja összeállítani a kormányt, s meghatározni a kormányprogramot, egy nagy frászt, hanem mind, valamennyien, együtt, csakis együtt, ő is, aki most győz és ő is, aki most nem győz.

Ezért is kell majd elmennetek mindannyiotoknak tavasszal a választásra, hogy akkor is azon dolgozzatok, hogy az általatok legjobbnak tartott arány alakulhasson majd ki. Mert akkor számítani fog, de még mennyire!

Szóval ez egy szimpátia-teszt, amiért nem érdemes felkoncolnotok egymást, nem érdemes biblikus átokzsoltárokat harsogni, mert van psziché, van lelkület. És félreértéseket elkerülendő: legkevésbé a politikus pszichéjére vagy lelkületére gondolok, elvégre neki ez a dolga, hogy vigye a bőrét a vásárra, ezért lett politikus és nem váltókezelő vagy cipő-felsőrészkészítő, sokkal inkább a választók lelkére, mert az az érdekes. Ugyanis a választó nélkül, egyik nélkül sem lesz itt semmi. Márpedig ezek a lelkek, ezek a pszichék sérülékenyek, nem érdemes bántani vagy kiröhögni őket, mert azt a mazochisták szokták csak kedvelni, igaz, e honban abból akad talán a legtöbb.

Nem kellene a hegycsúcsra való fölcaplatást azzal ellehetetleníteni, hogy az amúgy is terhes mászás közben folyamatosan ordítunk,

teli tüdővel, rázzuk az öklünket, a botunkkal dühödten hadonászunk, a zöldséggel megpakolt cekkert lóbálva próbáljuk eltalálni a másik cekkeres fejét, egy-egy szikladarabbal megcélozzuk a másik úton közlekedőket, szünet nélkül, ingyen és bérmentve, a legjobb belátásunk szerint, társadalmi munkában, kommunista szombaton, gratis, unaloműzés gyanánt, ugyanabból a hozott anyagból dolgozva, amelyből az elmúlt tizenkét év során bőségesen sikerült felhalmozni, szakmányban uszítva azok ellen, akik aljas, galád, ócska, pofátlan, mocskos, agyonmanipulált, félrevezetett, megtévesztett, ostoba, tájékozatlan, fejükből kilátni képtelen módon, szemellenzőstől, a politika tudományához mit sem értve, óbaloldalinként vagy újbaloldaliként, óliberálisként vagy újliberálisként, ókonzervatívként vagy újkonzervatívként (a megfelelő aláhúzandó) volt pofájuk nem mögöttem felsorakozni. És miután tudom, megtapasztaltam, hogy mennyire fájt az nekem, mennyire elviselhetetlen volt, hát most úgy, ahogy kaptam tizenkét éven át, pont abban a kiszerelésben adom tovább egy hétbe belesűrítve minden utálatomat, undoromat, gyűlöletemet és őseinktől örökölt nemzeti hagyományunkat, az önsorsrontás megannyi, kifogyhatatlan variációját.

Így aztán maradt a szomszéd tehenének szóló tradicionális jókívánság!

Mondhatnám lakonikusabban is: pompás tájolás abba az irányba, ahol megint és újra, ki tudja, hányadszor ismét elcseszhetjük, kollektíven összekapaszkodva, ahogyan azt megtettük annyiszor.

Ábrándos szemünkkel már látjuk is a végét, amikor kebelből sóhajthatunk egy nagyot, merészet, bátrat, magyart. Be szép is lesz a nagy bukás után, kedves Ady Bandi, egymás sírjára hordani a virágot meg az átkot!

Gábor György

Az ellenzéki együttműködés rendszeréről

Újhelyi István  az Mszp Európai Parlamenti képviselője rendszeresen nyílt levélben ír az Orbán rezsim bűneiről. Kivételesen az ellenzékről szól levele. Épp a NER elvárt leváltása és szükséges meghaladása érdekében.

Nem lesz ez így jó! Súlyos történelmi tévedésnek minősíti, szerinte egyesek úgy akarnak győzni Orbán felett, ha orbánabbak lesznek nála.

Súlyos és történelmi tévedés – nem először – azt hinni, hogy az már korszakváltás, ha a fideszes véleményszekta által leuralt nyilvánosságot egy másik véleményszekta uralma alá hajtjuk.

Ha a narancsországot átfestjük egy másik színre, az ugyanúgy egyszínű marad. ugyanolyan igazságtalan, elvtelen és bukásra ítélt lesz.

„Mi azért fogtunk össze, hogy újra sokszínű legyen ez az ország, ahol a vélemény szabad, a cél pedig közös. Ahol végre nem aszerint kategorizálja az embereket senki, hogy melyik (kormány)pártra szavaz, mert ha nem ugyanazt a sorvezetőt követi, akkor már hazaáruló.”

Szerinte az összefogással épp ezt a rendszert akarják meghaladni és hogyan másként is lehetne, mint egy sokszínű együttműködéssel. Ahol olyan rendkívül távoli közösségek is megférnek egy szavazólapon, mint mondjuk a Jobbik és a DK, amelyek most egymás javára léptek vissza az első fordulóban számtalan körzetben; legyőzve ezzel számos, egyébként kiváló ellenzéki indulót. Ez egy olyan sokszínű együttműködés, ahol tisztelik egymás véleményét, nézeteit, a közös ügyért való elkötelezettségét és szükséges versengésünk pedig elsősorban abban áll, hogy

magunkról bizonyítják be „mi jobbak vagyunk”, nem pedig azt, hogy a „másik rosszabb”.

Ez utóbbiban valami kezd félremenni és kötelességének érzi az ellenzéki közösség tagjaként, hogy szóljak: ez így valóban nem lesz jó! Saját felületeimen is látom, hogy milyen hevesen és láthatóan szervezetten támadják most egyesek az előválasztás második fordulóját és az esetleges visszalépéseket, visszalépőket. Most azt felejtsük is el, hogy az előválasztás intézménye nem is létezne, ha annak idején Karácsony Gergely és az MSZP-Párbeszéd szövetség nem szorgalmazza, hiszen a legtöbb ellenzéki párt nagyon jól érezte magát a füstös szobák melegében. (Ez is legitim álláspont egyébként, hiszen volt olyan politikai közösség, amely épp hasonló pártalkuknak köszönheti, hogy átjutott annak idején a parlamenti küszöbön)

A második forduló azonban épp azért lett a közösen kialakított szabályok része, mert ez a legdemokratikusabb formája a közös nevező megtalálásának – nem véletlen, hogy a Fidesz épp ezt törölte ki a hatályos választási rendszerből és többek között épp emiatt kényszerülünk előválasztást tartani.

A második fordulóban az fog nyerni, aki a legtöbb voksot be tudja gyűjteni, vagyis aki a legtöbb támogatást maga mögött tudhatja; akit nem akarnak majd az ellenzéki választók, arra nem voksolnak, ilyen egyszerű. Vagyis, aki most a második fordulót támadja, az épp a demokratikus előválasztás és a korszakváltás egyik fundamentumát támadja. A Fidesz zsigeri törvénye, hogy mindig az van, amit ő akar; csak az a demokratikus, ami őt igazolja vissza; aki nem vele van, az ellene. Az előválasztásban résztvevők  mindannyian ennek meghaladására, ennek az aljas maffiavilágnak a lebontására szövetkeztek. Most mégis az látszik, hogy mindenkit elsöprő, narancsos-troll stílusban támadó kommentcunami öntik rájuk ugyanezt a zsigeriséget, csak más színben. Mert valakinek más véleménye van. Mert valaki másképp akarja ugyanazt. Ez a Fidesz zsigerisége, ami sehova nem vezet. Korszakváltáshoz szerintem semmiképp.

Túl az első fordulón, az előválasztás egyértelmű és világos siker az ellenzéki közösség számára. Nem véletlen, hogy a Karmelita fura ura miért feszeng egyre jobban a trónján. A közös miniszterelnök-jelölt kiválasztása most következik, a demokratikus választás második fordulója ki fogja adni végül a közös nevezőt. Azt a személyt, aki mögé mindenki fel fog sorakozni, aki valódi korszakváltást akar.

Újhelyi – bármelyikük is nyer -, bizonyosan ott lesz mellette és gőzerővel beleáll a közös ellenzéki kampányba.

„Klára, Gergő, Péter, nyomjuk le ezt a két hetet békességben! Legyünk méltók a leendő feladathoz!” – figyelmezteti a jeölteket a képviselő.

Mai kérdés – Szavazna Ön Karácsonyra vagy Márki-Zayra, ha azért visszalépnek, hogy ne Dobrev nyerjen?

„Mi lenne, ha nem egymás ellen fognánk össze, hanem Orbán ellen? Mi lenne, ha nem árkot ásnánk a szavazótáboraink közé, hanem egyesítenénk őket?”

This poll is no longer accepting votes

Szavazna Ön Karácsonyra vagy Márki-Zayra, ha azért visszalépnek, hogy ne Dobrev nyerjen?

Előválasztás 2021. – Eredményhírdetés folyamatosan

Kövesse az előválasztás eredményeit folyamatosan a FüHü oldaláról:

  • Borsod-Abaúj-Zemplén 4: Üveges Gábor (Jobbik)
  • Pest 8: Jószai Teodóra (DK)
  • Tolna 3: Bencze János (Jobbik)
  • Pest 2 Szél Bernadett (Momentum)
  • Pest 3 Buzinkay Györgyé (Momentum)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén 4: Üveges Gábor
  • Somogy 3: Steinmetz Ádám (Jobbik)
  • Mostanáig 20 egyéni körzet eredményét jelentették be, kilencet a DK nyert, hármat az MSZP, kettőt-kettőt a Párbeszéd, az LMP, a Momentum és a Jobbik.
  • Fejér megye 2: Fazakas Attila (Jobbik)
  • Bács-Kiskun megye 3: Magóné Tóth Gyöngyi Mária (DK)
  • Bács-Kiskun megye 2: Bodrozsán Alexandra (Momentum)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 5: Földi István (Jobbik)
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg 4: Sápi Mónika (MMM)
  • Nógrád megye 1: Godó Beatrix (DK-Jobbik)
  • Győr-Moson-Sopron 1: Jancsó Zita (DK)
  • Fejér megye 1: Márton Roland (Mszp)
  • Borsod-Abaúj-Zemplén megye 7: Sermer Ádám (DK)
  • Dorosz Dávid nyert Pest megye 5-ben (Párbeszéd)
  • Csongrád-Csanád 1: Szabó Sándor (Mszp)
  • Pest megye 11. számú Jánosi-Lesi Ágota (DK)
  • Pest 10: Gér Mihály (Párbeszéd)
  • Bács-Kiskun 4: Kis-Szeniczey Kálmán (LMP)
  • 20 óráig tizenhat körzetben hirdettek részeredményt. A miniszterelnök-jelöltségért folyó versenyben a jelenlegi sorrend: Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter
  • A nehézkes szavazatszámlálás miatt akár csütörtökig is csúszik az végeredmény közzététele. Részeredmények délutánra várhatók.
  • Egy mindenkiért, mindenki Dobrev Klára ellen. Mindenkét jelölt visszalépne a másik javára a második fordulóban azért, hogy ne Dobrev legyen Orbán kihívója.
  • Egyelőre a 106 egyéni választókerületében induló képviselőjelöltekesélyeiről szakértői véleményt nem hallottunk.
  • Megkezdődtek az esélylatolgatások, a szakértők a legkülönbözőbb variációs lehetőségeket is elképzelhetőnek tartják. Szóval, senki nem tud semmit.
  • A második forduló harmadik résztvevője kérdéses. Jakab vagy a a jól hajrázó Márki Zay lehet a befutó.
  • Ha Dobrev Klára nem szerzi meg a szavazatok több, mint ötven százalékát a második fordulóban felborulhat a mostani eredmény.
  • Az előzetes jelzések szerint Dobrev Klára biztosan nyeri a miniszterelnök-jelölti verseny első fordulóját.
  • Kezdik összesíteni az ellenzéki előválasztáson leadott szavazatokat, az eredményeket az Országos Előválasztási Bizottság folyamatosan közli. a miniszterelnök-jelölti választás eredményhiretése este 7 órára várható.

  • Tegnap este véget ért Magyarország első országos előválasztásának első fordulója. A sorbanállási szabályok alkalmazásával 21.15-kor regisztrálta a rendszer az utolsó online szavazatot. 633.811-en vettek részt az előválasztáson.

ELLENZÉKI EGYSÉG

Az ATV műsorvezetője: „Dobrev Klára tegnap egy sajtótájékoztatón bejelentett egy törvényjavaslat-csomagot, és tulajdonképpen, amit az előbb mondott az elsétálási jogról meg az újraszámolásról, nagyjából ugyanezt tartalmazza, ha én jól vettem ki. Ez hasonló, ez a törvénycsomag? A Jobbik ezt tudja támogatni, vagy az ellenzék ezt tudja en bloc közösen támogatni?”

Z. Kárpát Dániel: „Nagyon örülök annak, hogy ami elhangzott, az abszolút szinkronban van a mi 2013-ban megtett javaslatunkkal. … Nagyon sokáig egyedül éreztük magunkat a csatatéren ezzel, de az ellenzéki összefogás egyik pozitív hozadéka, hogy nem is tudnék olyan ellenzéki pártot mondani a hat közül, amely ne szeretné ezt a kérdést megnyugtató módon rendezni…”

Valóban. A Jobbik kezdettől fogva azt képviseli, hogy a bankok a devizaalapú hitelek nyújtásakor nem tájékoztatták, sőt becsapták a hitelfelvevőket. A hiteladósok ennek áldozatai. Az igazságos megoldás, hogy a hiteleket a felvételkori árfolyamon kelljen visszafizetni, tehát minden adósságot e szerint újra kell számolni. Biztosítani kell az „elsétálási jogot” és le kell állítani a kilakoltatásokat.

Mit hirdetett meg Dobrev Klára? Az „elsétálási jogot”, minden egyes devizahitel-adósság újraszámolását, a devizaadósok esetében a kilakoltatások leállítását és az eszközkezelő újbóli felállítását a fizetni nem tudók ingatlanjainak megvásárlására bentlakásuk biztosításával.

Mi is történt a valóságban? A történet valóban ott indul, hogy az első Orbán-kormány rendkívül kedvezményes lakáshitelezést indított be, ahol a törlesztés jelentős részét átvállalja az állam, vagyis nem az fizet, aki új lakásba költözik a hitelfelvétellel, hanem a költségvetés, vagyis a többi adófizető.

Medgyessy Péter ugyan azt ígérte, hogy fenntartják ezt a lakásvásárlási támogatást, de kiderült: a költségvetés nem bírja, és a Medgyessy-kormány második évében megszüntették, ami miatt azóta is szidalmazza a Fidesz az MSZP–SZDSZ-t. Miután a forintban történő lakáshitelezés megdrágult, a bankok elkezdtek devizában – többnyire svájci frankban – nyújtani lakáshiteleket, pontosabban: a pénzt forintba adták, de svájci frank alapon, vagyis svájci kamatokkal, de azzal, hogy ha a svájci frank árfolyama változik, a törlesztés is ahhoz igazodik.

Ezt a hitelfelvevők természetesen tudták, csak éppen sem a hitelfelvevők, sem a banki alkalmazottak nem számoltak azzal, hogy a 2009-es pénzügyi válságban a svájci frank menedékvalutává válik, és az árfolyama az egekbe ugrik.

Emiatt a devizahitel-adósok törlesztési terhe is ugrásszerűen megemelkedett. Nem volt ebben sem csalás, sem ámítás, ugyanez történt azokkal a vállalatokkal, önkormányzatokkal is, amelyek – az utóbbiak Orbán Viktor kifejezett ösztönzésére – szintén devizaalapú hiteleket vettek fel.

A magyar bankok a nyújtott hiteleket részben nyugatról refinanszírozták, tehát semmi tisztességtelenség nem volt abban, hogy amiért nekik hirtelen többet kellett fizetniük, azért ők is többet követeltek a maguk adósaitól. A törlesztések radikális emelkedése nem csalás, hanem egy, az országot, annak vállalkozásait és háztartásait érő váratlan külső behatás, csapás, amely súlyos többletterhet jelent az érintetteknek, és amivel valamit kezdeni kell. Természeti csapás vagy ipari katasztrófa estén az effajta terheket az érintett, a biztosító és a közösség egésze között osztják meg, ahol a közösség egészét az állam képviseli.

A devizaadósságok megsokszorozódása esetén is meg kell osztani a váratlan többletterhet, mégpedig az érintett adós, a hitelező bank és a közösség egésze, vagyis az állam (a költségvetés) között.

Milyen megoldást talált a helyzetre az Orbán-kormány? Minden megoldása (az árfolyamgát, az ócsai kormányegyezséget, lakópark, az egyszeri visszafizetés kedvezményes árfolyamon) arra irányult, hogy a terheken az adósok (a háztartások) és a bankok osztozzanak, de az állam, vagyis a költségvetés kimaradjon a dologból.

Az adósok különféle szerveződései azt követelték, hogy rájuk ne háruljon semmi az árfolyamváltozás miatti többletteherből, minden többletterhet a hitelező bankok viseljenek, és ezt támasztotta alá az a retorika, hogy a bankok becsapták az embereket, mindenért ők a felelősek.

E követelés mellé állt oda kezdettől fogva a Jobbik, majd valamivel később az MSZP is. (Ott ezt a felfogást éveken át az a Szakács László képviselte, aki a jelöltállítási konfliktus nyomán átment a DK-ba. A Jobbikos Z. Kárpáthoz hasonlóan éveken át ő támadta azt az EBRD-vel és az Erste Bankkal kötött kormányegyezséget, hogy nem fogják úgy korlátozni a kilakoltatásokat, hogy a már kormánydöntések nyomán elszenvedett veszteségek után további terheket okozzon a bankrendszernek.)

Most Dobrev Klára javaslataival a DK is csatlakozott ehhez az állásponthoz: megígérte a devizaadósságtól sújtott háztartások törvényi úton történő kisegítését újra a hitelnyújtó bankok terhére. Minden egyes devizaadósság újraszámolása, elsétálási jog, kilakoltatási tilalom.

A Fidesznél kezdettől fogva az az alapelv: mástól venni el a pénzt arra, hogy a megnyerni kívánt társadalmi csoportoknak segítsen. Ez a más lehet a multinacionális cég (például a rezsicsökkentésnél), lehetnek az önkormányzatok (az iparűzési adó csökkentésénél) és lehetnek a bankok (a hitelmoratóriumnál, a devizaadósoknak ajánlott kedvezményes megoldásoknál).

Csak állami pénzt ne kelljen áldozni a dologra. Dobrev javaslata ugyanezt az elvet követi. Joggal állapítja meg Z. Kárpát, hogy az egész ellenzék egységes abban, amit a Jobbik kezdettől fogva képvisel.

Íme, az ellenzéki egység.

Ne legyen félreértés: a rászoruló devizaadósoknak, akik számára egzisztenciális ellehetetlenülést okoz a törlesztési teher megsokszorozódása, valamilyen segítséget kell kapniuk.

Ennek alapelve azonban csak a többlettehernek az adós, a bank és a költségvetés közötti méltányos elosztása lehet,

nem pedig a terheknek egyoldalúan a bankokra hárítása.

Azt kellene figyelembe venni, hogy sem az államnak, sem a banknak nincs saját pénze: az állami költségvetés az adófizetőktől elvett, a bank a betétesek által elhelyezett pénzekkel gazdálkodik. Amit a költségvetésből fordítanak a devizaadósok megsegítésére, azt az adófizetők adják, amit pedig a hitelnyújtó bankokra hárítanak, azt a betétesek és a többi hitelfelvevő. Erről hallgatnak a Jobbik, az MSZP és most már a DK politikusai.

Politika, depolitizálva

„A miniszterelnöki előválasztás első fordulója leginkább egy szimpátiaszavazás lesz”, mondja az egyik politológus, Böcskei Balázs. Rákontráz a másik, Pulai András: „A jelöltek karaktere az egyik legfontosabb tényező, hiszen a fontos kérdésekben nagyjából ugyanazt gondolják az ellenzéki jelöltek.” És valóban.

A mintaként emlegetett amerikai elnökválasztáson, vagy az olykor-olykor Olaszországban, Franciaországban egy-egy nagy pártban vagy pártszövetségben tartott előválasztáson az előválasztás tétje politikai: a miniszterelnök- illetve elnökjelöltségért versenybe szálló jelöltek eltérő politikai irányokat képviselnek az adott párt vagy pártszövetség széles platformján belül. Ugye emlékszünk még a szocialista Bernie Sanders éles politikai harcára a demokrata előválasztáson öt éve Hillary Clintonnal, tavaly pedig Joe Bidennel szemben?

Amikor a DK-tól a Momentumon át a Jobbikig terjed az előválasztáson induló jelöltek politikai palettája, azt hihetnénk, hogy az előválasztási kampány tele lesz politikával: az ellenzéki választók elé tárják a politikai étlapot, hogy azután választhassanak: baloldali, liberális, zöld vagy szélsőjobboldali politikával akarják-e inkább leváltani az Orbán-féle kormányzást.

De nem, a választóknak csalódniuk kell: az előválasztáson indulókat elindító pártok mindent megtesznek azért, hogy az előválasztásnak ne legyen politikai tartalma.

Ami megkülönbözteti őket egymástól, arról beszélnek a legkevesebbet. Mindössze két választókerületben lesz az előválasztásnak markáns vállaltan politikai tartalma: Zuglóban, ahol a Momentum azért indítja Hadházy Ákost az MSZP-s Tóth Csabával szemben, hogy a választók ne csak a személyről mondhassanak véleményt, de az MSZP-ben jelen levő mutyizós irányzatról is. A másik ilyen választókerület talán a szerencsi-tiszaújvárosi, ahol a jobbikos Bíró Lászlóval szemben indít jelöltet az MSZP, és akit további ellenzéki pártok is támogatnak. A miniszterelnök-jelölti pozícióért jó eséllyel versenybe szállók azonban egyáltalán nem politikai alapon jellemzik önmagukat: Jakab Péter a durvaságig menő keménység, Dobrev Klára a szakértelem és európai kapcsolatok, nomeg szintén a keménység, Karácsony Gergely az ország „újraegyesítése” érdekében a másik oldal iránti nyitottság képviselőjeként jellemzi önmagát. Jó, ő azért hozzáteszi, hogy ő zöld és baloldali, a Jobbiknál időnként elmondják, hogy ők az egyedüli jobboldali párt az összefogásban, Dobrev Klára azonban nem baloldaliként vagy szocialistaként számít a választók szavazataira. Fekete-Győr András sem politikai, hanem jobbára életkori jellemzést ad magáról. sosem mondja magát liberálisnak vagy konzervatív-liberálisnak.

Gondolom, azért így járnak el a pártok illetve politikusaik, ideértve a választókerületi egyéni jelölt-jelölteket is, mert azt gondolják: így szerezhetnek szavazatokat az ellenzéki választók minél szélesebb köréből.

Ebben akar még igazuk is lehet. Van ennek azonban egy kellemetlen mellékhatása. Arról van szó, hogy először a magukat politológusnak tartók, utána a média, végül pedig a választók felejtik el, hogy a választások, illetve általában a politika a politikáról, az ország előtt álló problémák kezelésének különböző lehetőségeiről szól. Vannak politikai irányzatok, amelyek Magyarország gazdasági és életszínvonalbeli lemaradásán protekcionizmussal, a külföldi tőke és a külföldi áruk beáramlásának korlátozásával, mások azok bebocsátásával, ide vonzásával, a modern technika fokozott importjával és a hazai termelékenység és versenyképesség ezen alapuló emelésével igyekeznének segíteni. A különféle kisebbségek és a többség között kialakuló feszültségeket egyes politikai szervezetek a kisebbségek elkülönítésével, elszigetelésével, ezt megalapozó megbélyegzésével kezelnék, más politikai irányzatok ezzel szemben a kisebbségek integrációjával, emancipációjával.

A szomszéd országokkal a nemzeti kérdésben fennálló feszültségeket, a kisebbségben élő magyarok hátrányos helyzetét egyes pártok és politikusok az örökölt konfliktusok ébren tartásával, a kisebbségben élő magyaroknak a magyar államhoz kötésével, az ottani többséggel való szembeállításával, mások a szomszéd népekkel való történelmi megbékéléssel, egymás kultúrájának és történelemképének megismerésével és megértésével kívánják kezelni.

Ezeket és a hasonló különbségeket derék politológusaink alkalmasint nem tekintik fontos kérdéseknek, holott nem kis részben ezeken múlik az ország jövője.

Ahogy az előválasztási versengést a pártok, a politikai elemzők és a média depolitizálják, az csak arra jó, hogy a választók figyelmét is eltereljék ezekről a sorsdöntő politikai kérdésekről. Arra jó, hogy azok a politikusok, azok a pártok se beszéljenek róluk, amelyek eddig politikai identitásuk fontos részének tekintették az ezekre adott válaszukat. Így elmosódik a pártok identitása, amelynek alapján mindeddig híveik támogatására számíthattak.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK