A hét utolsó munkanapján a Győzők ünneplik névnapjukat, és szép, napos időre lehet számítani. Délután 12 és 17 fok között lesz a hőmérséklet. Addig is itt a friss lapszemle, vegyék, vigyék.
Magyar Nemzet: Fekete-Győr András: Nagyobb esélyem van a győzelemre
A Momentum minden választókerületben a Fidesszel küzd meg, ez az egész ügy csak egy műbalhé – mondta egy interjúban Fekete-Győr András a Magyar Nemzetnek arról, hogy a napokban vitába keveredett Juhász Péterrel, az Együtt elnökével, mert mindketten a budapesti 1. körzetben indulnának a választáson. A Momentum elnöke szerint hat hónappal a választás előtt nagyon korai még arról beszélni, hogy ki milyen erős egy adott körzetben, ő pedig csak a budapesti 1. körzetben tud elindulni „felelős szívvel”, mert minden ide köti. Arról is beszélt, hogy azt még nem döntötte el, hogy fog-e nyilvánosan vitázni Juhász Péterrel, de mindenképpen leül vele személyesen beszélgetni.
Fekete-Győr szerint előrerohan, aki parlamenti matematikáról akar vitázni, de hisz abban, hogy vele jobban tudnak azonosulni a választókerület konzervatív polgárai, így nagyobb esélye van a győzelemre a Fidesz jelöltjével szemben.
Népszava: Eltűnt húszezer gimnazista
Korántsem csupán demográfiai okai vannak annak, hogy az elmúlt 12 évben sosem volt olyan kevés érettségiző diák, mint most – írja a Népszava. A lap szerint majdnem húszezerrel csökkent a gimnáziumba járó diákok száma az elmúlt nyolc évben: míg a 2009/2010-es tanévben 201,2 ezer középiskolás kezdte gimnáziumban a tanévet, addig 2016/2017-ben már csak 181,8 ezer gimnazista szerepelt a statisztikákban (a számok a nappali oktatásban résztvevőkre vonatkoznak). Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke úgy gondolja, hogy a számok alakulásának mintegy 25 százaléka vezethető vissza demográfiai okokra. A lapnak azt mondta, hogy az arányokban már megmutatkoznak a kormányzati törekvések is, miszerint egy jó szakma többet ér egy átlagos gimnáziumi érettséginél.
Magyar Idők: Kormánybuktatás és felforgatás a cél?
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Magyar Időknek arról beszélt, hogy a Soros György által támogatott civil szervezetek sem mentesülhetnek Magyarország törvényei alól. Azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) közérdekű bejelentéssel fordul a Fővárosi Főügyészséghez, hogy vizsgálják meg, egyes törvénytelenségre, bojkottra buzdító civil szervezetek a civiltörvény hatálya alá tartoznak-e.
Szerdáig 58 civil szervezet regisztrált, de 23, általában Soros György által finanszírozott szervezet indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, és közülük 15 nem tüntette fel magát sem ezen, sem a bíróság által létrehozott felületen. Soltész szerint az, hogy a Soros-közeli szervezetek bojkottálták a civiltörvényt, megerősítheti a gyanút, hogy céljaik között szerepel a felforgatás és a kormány megbuktatása.
Magyar Hírlap: A munkaerőpiacon kiemelten fontos az állások megőrzése
A három leghátrányosabb megyében a felénél is kevesebbre csökkent azok aránya, akik nem tudnak elhelyezkedni, a bérnövekedés és az adócsökkentés itthon tarthatja a fiatalokat – írja a Magyar Hírlap. A magasabb bérek újabb ösztönzést adnak, a keresetek emelkedése elősegíti az országon belüli mobilitást is, a bérfelzárkózás pedig tovább segítheti a magyar munkaerő itthon tartását – nyilatkozta a lapnak Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára. Elmondta, hogy az ország három leghátrányosabb helyzetű megyéjében (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád) a felénél is kevesebbre sikerült csökkenteni a munkanélküliséget az elmúlt hét évben.
Szlovákiában már egy ideje sokat foglalkoznak azzal, hogy Magyarország az Európai Uniótól több kritikát kap, mint dicséretet. A szlovák elemzőket és kommentátorokat gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon miért is „lázadozik” Budapest Brüsszel ellen? Mik azok az érzékeny témák, amelyek az állandó vita tárgyát képzik az Európai Unió és Magyarország közötti vitákban?
Lucia Rusnáková a Hospodárske noviny napilapban közölt elemzésében Zuzana Gabrižovával, az Euractiv portál főszerkesztőjével közösen öt olyan kérdésre próbáltak meg választ találni, amelyek szerintük lefedik a Magyarország és az Európai Unió közötti legnagyobb ellentéteket.
Hogyan áll hozzá a magyar kormány a kvótákhoz és a migrációhoz?
Orbán Viktor magyar miniszerelnök már számtalan fórumon hangsúlyozta, hogy a migráció drasztikus következményekkel fog járni Magyarországra nézve. Az Európai Unió Bírósága szeptember elején elutasította az uniós kvótarendszerről szóló magyar-szlovák keresetet. Habár eredetileg 120 000 menekültet kellett volna szétosztani az EU-ban, mindössze 27 000-et sikerült, mivel a bíróság szerint nincs együttműködés a tagállamok között.
Ugyanakkor a Rusnáková rámutatott arra, hogy Budapestet tették meg bűnbakká és kvótarendszer ellenségévé. Orbán továbbra is élénken harcolt a bírósági döntés ellen, miközben Robert Fico szlovák kormányfő elfogadta azt, igaz, ő sem ért vele egyet. Az EU migrációs biztosa, Dimitris Avramopoulos figyelmeztette nemcsak ezt a két országot, hanem Csehországot és Lengyelországot is, hogy ők is bíróság elé kerülhetnek, ha nem változtatnak a magatartásukon.
Gabrižová úgy látta, hogy a magyar miniszterelnököt még ez sem hatotta meg, s továbbra is a migráció negatív következményeiről beszélt és az uniós intézményeket kritizálta, valamint elutasította a „kevert társadalmak létrehozását”. Ez a xenofóbia azonban a jövő évi magyarországi választások kampányának a része. Rusnáková ebben a részben kitért még az Eurostat felmérése is: az EU-ban a menedékkérelmek elutasítása terén Magyarország áll az első helyen.
2017 júniusában már csak 255 személy kért menedékjogot, miközben tavaly júniusban még 4745-an.
Miképp gyakorol nyomást Orbán a civil szervezetekre?
A civil szervezetek jelentik a második nagy ellentétet Budapest és Brüsszel között. Idén júniustól ugyanis a magyar kormány szigorúbb törvényeket vezetett be: az a Magyarországon tevékenykedő civil szervezetnek, amely évenként több mint 23 000 eurónyi (7,2 millió forintnyi) támogatást kap külföldről, köteles regisztráltatnia magát.
Ezenfelül az interneten vagy a sajtóban a magyar állampolgárok tudomására kell hozni, hogy kik támogatják őket. Ha ezt nem teszik meg, akkor akár ki is utasíthatják őket az országból. A kritikusok és az Európai Bizottság szerint a magyar kormány így akarja kontroll alatt tartani az egész civil szektort. Emiatt Brüsszel szintén eljárást indított Budapest ellen, de a kritikákra a magyar kormány továbbra sem reagál.
Gabrižová közölte, hogy amennyiben Magyarország a következő egy hónap során sem fog érdemben válaszolni,
akkor eljárás indulhat Magyarország ellen és ez a sokkal keményebb retorziót jelenti.
Az Amnesty International üdvözölte az EB fellépését egy „olyan törvénnyel kapcsolatban, amely szembe megy az európai joggal.” Rusnáková pedig azt jegyezte meg, hogy az AI továbbra sem tartja be az új magyar jogszabályt.
Milyen problémái vannak Orbánnak a Közép-európai Egyetemmel (CEU-val)?
A szlovák elemző szerző elemzésének harmadik fő területét a Közép-európai Egyetem (CEU) képezte. A magyar kormány mindenben Soros Györgyöt amerikai milliárdost hibáztatja, miközben ő a felsőoktatási intézmény legnagyobb szponzora. A CEU elleni támadások tavasszal vették kezdetüket, és nem sokkal később elfogadták az új felsőoktatási törvényt, amely előírja, hogy a külföldi egyetemeknek egy kampusszal kell rendelkezniük, illetve a magyar kormánnyal egy együttműködési szerződést kell kötniük.
A CEU-nak viszont nincs anyaintézménye az Egyesült Államokban, így nagy az esélye, hogy el kellene hagynia az országot. A magyar kormány lépése több tízezres tüntetéseket idézett elő az országban, valamint rengeteg bírálatot váltott ki a nemzetközi szervezetek részéről. Rusnáková azt írta, hogy a CEU számára a kiutat jelentheti az amerikai a New York-i Bard College-dzsal kötött együttműködési memorandum.
Ugyanakkor Palkovics László magyar államtitkár azt nyilatkozta, hogy nem elég, ha együttműködési memorandumot írtak alá a felek, és ezért még korántsem biztos az egyetem jövőbeli helyzete. A Soros elleni harc második fő eleme az országszerte kirakott plakátok és médiában szereplő reklámok, valamint a következő nemzeti konzultáció. Budapest ugyanis minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy „Soros nevesen a végén”.
A visegrádi együttműködés jelenti az alternatívát?
A magyar kormány előszeretettel azt kommunikálja, hogy
„az EU felől érkező keményebb fellépés a V4-ek közötti szoros együttműködést hozza magával”.
Továbbá ezt bizonyítja szerintük az uniós belügyminiszterek október eleji közös nyilatkozata, amelyben továbbra is ellenezték a migránskvótákat és helyette a határvédelmet helyezték előtérben.
Azonban Gabrižová úgy vélte, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke közvetítő szerepet tölt be a V4-nek és a nyugati tagállamok között, és mindent megtesz azért, hogy az EU-ban egységessé váljon a migrációs politika. Magyarországot és Lengyelországot igyekszik elszigetelni, ezért is nyit Csehország és Szlovákia felé. Ugyanakkor ezen a téren nagyon szorítja az EB-t az idő: Európa politikai térképét jelenleg átrajzolás alatt van, elég csak az osztrák választások eredményére gondolni.
Továbbra is szövetségesek maradnak a magyarok-szlovákok?
Budapest és Pozsony együtt harcol a kettős minőségű élelmiszerek ellen, vagyis Fico és Orbán igyekszik véget vetni annak a gyakorlatnak, hogy a külföldi élelmiszervállalatok ugyanazon márkák esetében a gyengébb minőségű áruikat dobják a kelet-közép-európai országok piacaira. Ezzel párhuzamosan együttműködnek a környezetvédelem terén – létezik egy közös nemzeti park projekt – és a magyar diplomácia támogatja azt is, hogy az Európai Gyógyszerügynökséget Londonból a szlovák fővárosba költöztessék át. Vajon akkor mostantól Magyarország és Szlovákia „elválaszthatatlan partnerek” lettek? -tették fel a kérdést az elemzésben.
Gabrižová válasza erre az, hogy
1993 óta soha nem vOLT OLYAN JÓ A MAGYAR-SZLOVÁK VISZONY, MINT MOST
A radikális, populista jobboldal által vezetett Lengyelországban is korlátozni akarják a civilek munkáját.
Andrzej Duda elnök aláírta a civil szervezetek finanszírozásáról szóló törvényt, amellyel a kormány az általa nemkívánatosnak tartott csoportok tevékenységét akarja akadályozni.
A törvény értelmében egy
új, állami intézményt hoznak létre a civileknek szánt támogatások elosztására,
a Szabadság Nemzeti Intézetét, amely a miniszterelnöki hivatal mellett működik majd. Ez osztja majd szét a közpénzeket és az európai uniós támogatásokat a civil szervezetek között.
A törvény előterjesztő Piotr Glinski kormányfőhelyettes és kulturális miniszter azt mondta, hogy a NIW kis regionális projektekre, helyi akadémiákra, önkéntes tevékenységekre és fogyasztóvédelemre fog összpontosítani. Szerinte az új rendszer „igazságos és jól kiegyensúlyozott” lesz, miközben a civilek szorosan nyomon követhetik a pénz szétosztását.
Bírálói szerint viszont
a törvény célja, hogy a kormány politikai ellenőrzése alá vonja a civil, vagyis nem kormányzati szervezeteket.
Nemzetközi jogvédő csoportok és a civilek lengyelországi szövetsége is azzal a kéréssel fordult az államfőhöz, hogy vétózza meg a törvényt, amely szerintük káros hatással lesz a civil szervezetek fejlődésére.
Egy polgárjogi aktivista a törvényt „orwelli ötletnek” nevezte, amelynek célja felügyelni, hogy a civilek követik-e a kormányzó radikális jobboldali, populista Jog és Igazságosság (PiS) párt irányvonalát. A
lengyel Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért szerint a törvény hátat fordít a civil társadalom támogatása eszméjének, és
rendszerszintű fenyegetést jelent
a lengyelországi civil szervezetek független működésére és fejlődésére.
Az Európai Unió többször bírálta az elmúlt időszakban a lengyel kormányt, amely elemzők szerint sok szempontból a magyarokhoz hasonló. Jogvédők a magyar civiltörvényt is rendszeresen bírálják, sokan egy oroszországi törvényhez hasonlították.
Szégyellnie kellene magát a magyar kormánynak a menekültek kezelése miatt, nem pedig büszkének lenni – ezt mondta az Amnesty International főtitkára, Salil Shetty. A FüHü-nek adott interjúban arról is beszélt, hogy a nemzeti konzultációt a választási kampány részének tartja, a civiltörvény nincs összhangban a nemzetközi joggal, a démonizálás politikája miatt pedig az emberi jogok szabadesésbe kezdenek. Salil Shettyt arról is megkérdeztük, hogy valóban Soros-ügynök-e.
Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára
Az Amnesty International is előkerült az úgynevezett nemzeti konzultációban. Mit gondol erről?
Ez az úgynevezett nemzeti konzultáció olyan, mintha a kormány választási kampányának része lenne.
Nem tényeken alapul, hanem fikción.
Az Amnesty Internationalt azért említik benne, mert ez is része a kormány kampányának, hogy ellehetetlenítsen minden független hangot, kritikát, minden ellenőrző mechanizmust.
A konzultációban az Amnesty úgy szerepel, mint akik többször követelték Ahmed H. szabadon bocsátását. A férfit a röszkei zavargás után azzal vádolták, hogy megafonba beszélt és „szilárd tárgyakat” dobott a rendőrök felé. Ezért terrorcselekménnyel vádolták, amit az Amnesty „megalapozatlannak és abszurdnak” tart. A szíriai férfit első fokon 10 évre ítélték, másodfokon viszont megalapozatlannak találták az ítéletet és új eljárást rendeltek el.
Ahmed pere kezdettől fogva nem volt tisztességes, mert már a befejezése előtt a kormány drága kampánnyal akarta bizonyítani, hogy terrorista. Már akkor, amikor még tartott a per. Ez durva megsértése minden nemzetközi szabálynak. És, ahogy tudja, ezt el is utasította a bíróság. A megismételt eljárás október végén kezdődik. Ebben a kontextusban került elő az Amnesty. Nem vesszük ezt komolyan. Hálás vagyok nekik, hogy ekkora publicitást biztosítanak az Amnestynek.
A kormány azt mondja, hogy az Amnesty International a Soros György-féle „álcivil szervezetek” közé tartozik, amelyek a Soros-tervet akarják végrehajtani, a képviselőik pedig az ő ügynökei. Ön Soros-ügynök?
(nevet) Nem vagyok biztos benne, hogy mi az a Soros-terv, vagy mi az, hogy Soros-ügynök. Az Amnestyvel kapcsolatban az a jó, hogy mi olyan hétköznapi emberek globális mozgalma vagyunk, akik mindenhol kiállnak az emberi jogokért. Bevételünk több mint 95 százaléka a tagjainktól jön. Több mint 7 millió tagunk és aktivistánk van a világon, akik kis adományokkal segítenek minket.
Kapunk némi pénzt alapítványoktól is, köztük a Nyílt Társadalom Alapítványtól, de ez csak töredéke a bevételünknek, nincs igazán jelentősége.
Mit gondol általánosságban a civil szervezetek elleni kampányról?
Több lépésből állt a kampány. Orbán miniszterelnök már 2014-től különböző módokon támadja a civileket. 2014-ben ott voltak azok a szervezetek, amelyek a Norvég Alaptól kaptak pénzt. Akkor őket támadták, vizsgálták. Amikor a bíróságra kerültek ezek az ügyek, mindről bebizonyosodott, hogy hamis.
Aztán meghozták a törvényt a civil szervezetekről, amelyet az orosz külföldiügynök-törvényről mintáztak. Persze, hogy nem értünk vele egyet, mert ellentmond a magánélethez való jognak, az egyesülési szabadságnak. Megbélyegez szervezeteket. Megtagadjuk a betartását, 22 másik civil szervezettel együtt panaszt tettünk az Alkotmánybíróságnál.
A törvény nincs összhangban a nemzetközi joggal. Ellentmond minden alapelvnek, amelyért az Amnesty harcol.
Ezért országosan és nemzetközi szinten is küzdünk ellene.
A legutóbbi éves jelentésükben azt írták, hogy a magyarországi helyzet a leginkább csalódást keltők közé tartozik. Miért gondolják így?
Ha az 1990-es éveket nézzük, az első évtizedet a vasfüggöny lebontása után, akár egészen mintegy 10 évvel ezelőttig, nagy volt az optimizmus Magyarországot illetően. A magyar fiatalok kitűntek a világ minden részén, rengeteg volt a sikertörténet.
Amit viszont a legutóbbi Orbán-korszakban látunk, az a támadás az igazságszolgáltatás, a média, a civil társadalom ellen. A legrosszabb megnyilvánulása ennek természetesen a muszlimok és migránsok elleni támadás volt.
Ez nem csak csalódást keltő, hanem szégyenletes is. Egy országnak, amelyik nem tiszteli a világ legsérülékenyebb embereinek a jogait, szégyellnie kellene magát. Pontosabban, nem is az országnak, mert meg kell különböztetnem a magyar embereket a rezsimtől, amelyik ezt a képet közvetíti Magyarországról.
Ahelyett, hogy szégyellnék magukat azért, amit tesznek, azt mondják, milyen büszkék,
hogy távol tartják a menekülteket. A magyar kormánynak minimum bocsánatot kellene kérnie, amiért nem tiszteli a legsebezhetőbb emberek jogait és az irántuk való kötelességet.
A jelentés 2016-ról szólt, azóta már eltelt néhány hónap. Hogy változott a helyzet? Jobb lett vagy rosszabb?
Mindent egybevetve, a civilek elleni támadásokat, azt, ahogy a menekültekkel bánnak, a támadásokat a szólásszabadság és mindenféle kritika ellen, azt mondanám, hogy rosszabb lett.
Ha a menekülteket nézzük, nos, alig jönnek már menekültek. Így aztán nincs ki ellen eljárást indítaniuk… De az emberek azokban a konténertáborokban szenvednek. Elhanyagolható azok száma, akiknek a menedékkérelmét feldolgozták, 2500 emberről beszélünk az első hat hónapban. Nincs kit visszaküldeni, mert nem engednek be senkit. Ez biztosan nem jobb azoknak, akik menedékjogot akarnak kérni.
Említette a szólásszabadságot: mit gondol a sajtószabadság helyzetéről Magyarországon?
Amennyire tudom, az olyan sajtótermékeknek, amelyek próbálnak független hangon szólni, és amelyek kritikusak a kormánnyal, alig van mozgásterük. És a kormány mindent meg is tesz, hogy ne lehessen hallani a kritikus hangokat.
Ez nem különbözik a civilek helyzetétől.
Mindenkit, aki kritikus a kormánnyal, és ellenőrizné a tevékenységét, valahogy elhallgattatják.
A világban terjed a populizmus, miért tartja ezt problémának?
Általánosságban nézve ez abból a szempontból probléma, ahogy a társadalmak fejlődnek, működnek, probléma a demokráciák jövőjére nézve. Az Amnestynek viszont az emberi jogokra gyakorolt következmények miatt probléma.
Persze, beszélhetünk Dutertéről meg Erdoganról, de az tény, hogy Magyarország egy nyugat-európai ország. Európa szívében van. Nem lehet a Fülöp-szigetekhez vagy Oroszországhoz hasonlítani.
Populizmus helyett mi egyébként a démonizálás politikája kifejezést használjuk, amikor valaki emberek egy csoportját, például a menekülteket vagy a romákat bűnbaknak kiáltja ki, támadást indít ellenük, hogy elterelje a figyelmet arról, amit tenni kellene az országban, és szájkosarat tesz mindenkire, aki nem ért egyet vele.
A démonizálás politikájának az a következménye, hogy az emberi jogok szabadesésbe kezdenek.
Beszéljünk akár az egyesülési szabadságról vagy a szólásszabadságról, ezeket mind fenyegetik vagy támadják.
Orbán Viktor heti szokásos rádióinterjújában a civiltörvény miatti nevetséges kötelezettségszegési eljárásáról, gombamód szaporodó miniszterelnök-jelöltekről, az ukrán nyelvtörvényről és a CEU-ügyről is beszélt, de természetesen a Soros-terv sem maradhatott ki.
A miniszterelnök pénteken a Kossuth rádió 180 perc című műsorában politikai ügynek nevezte a civiltörvény miatti kötelezettségszegési eljárást. A brüsszeli bürokraták erről szóló beadványa szerinte politikai megrendelésre készült dokumentum, „értelmes jogász még kézbe sem veszi”, az
„közröhej tárgya mindenhol Európában”.
A CEU-val kapcsolatban elmondta, hogy a törvényeket mindenkinek, még a milliárdosoknak is, be kell tartania, és az ügyet jelenleg szakértők vizsgálják.
A miniszterelnök elmondta azt is, hogy a Soros-tervet a „brüsszeli gépezet” hajtja végre bevándorlásügyben. Arról beszélt, hogy Brüsszel Soros György befolyása alatt áll, le akarják bontani a kerítést, be akarják engedni Európába a bevándorlókat, majd szét akarják osztani őket. Aki pedig nem működik együtt a tervvel, azt meg akarják büntetni.
A nemzeti konzultációval kapcsolatban arról beszélt: ha Magyarország meg akarja védeni az érdekeit, akkor
Brüsszelben azt kell éreznie mindenkinek, hogy a magyar társadalom nagy többsége kiáll a nemzeti érdekek mellett.
Az ukrán nyelvtörvényről pedig elmondta, hogy nem egyszerű ügy, és nem csak a magyarokat érinti, ezért egy közös európai pozíciót próbálnak kialakítani a kisebbségek védelme érdekében.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy ugyan hivatalosan még nincs kampány, majd csak a választások előtt három-négy hónappal kezdődik, máris rengeteg a miniszterelnök-jelölt. Hozzátette, hogy még nem lehet kihívókról és kihívásról beszélni, és a kormány a választások helyett a munkára összpontosít.
Sok minden történt ma is: függetlenedhet Katalónia, sorra jönnek a nevek, hogy ki lehet az MSZP új miniszterelnökjelöltje, és a civiltörvény ügyében szólalt meg az Európai Bizottság.
Hétfőn lehet független Katalónia
Fotó: MTI/EPA/Santi Donaire
A tartományi kormány jelentette ezt be. Össze kell még számolni a külföldön leadott szavazatokat, utána, várhatóan hétfőn,
vitát tartanak erről a regionális parlamentben,
utána pedig szavaznak, ezután következhet a függetlenség kikiáltása. A spanyol tőzsde közben zuhan.
Ki lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje?
Választási párt létrehozását vetette fel állítólag Molnár Gyula, a szocialisták elnöke az MSZP-Párbeszéd tárgyaláson. A Népszava szerint Molnár azt is felvetette, hogy Karácsony Gergely legyen a közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt. Az MSZP-n belül közben forr a levegő, sokan bűnbakokat keresnek Botka László visszalépése után.
Szövetséget köt az Együtt és a Párbeszéd
Közösen készülnek fel a választásra, de ez egyelőre még nem jelent közös listát. Az együttműködés szervezeti formáit később dolgozzák ki.
Juhász Péter Együtt-elnök azt mondta: azt tartanák helyesnek, ha az MSZP-vel és a DK-val koordináltan állítanának jelölteket az egyéni kerületekben, az úgynevezett Új pólus pártjai, az Együtt, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum pedig egy közös listán szerepelnének. Szabó Tímea Párbeszéd-társelnök szerint
csak úgy van esély a győzelemre, ha mind a 106 körzetben egy ellenzéki jelölt indul.
A tárgyalásra meghívták az LMP és a Momentum képviselőit is, de ők nem mentek el.
Újabb szakaszba lép a civiltörvény miatti eljárás
Második szakaszába ért a magyar civil szervezetekre vonatkozó törvény uniós eljárása. Ha egy hónapon belül nincs elfogadható válasz,
az Európai Bíróság következhet.
A kormány szerint minden rendben van a törvénnyel, az Unió szerint viszont indokolatlanul avatkozik be az uniós alapjogi chartában garantált jogokba.
Simicska folytatja az Orbán elleni harcot
Forrásaink szerint novemberben folytatódni fog a plakátregény, vagyis a Simicska Lajoshoz és a Jobbikhoz köthető folyamat. Úgy tűnik, a milliárdos a Jobbikban lát fantáziát, esélyt Orbán leváltására.
Fotó: Facebook
Az viszont spontán ötletnek tűnik, hogy tegnap hajnalban Simicska Lajos több saját plakátoszlopára is felírta a kettőjük közti háború legelején tett, Orbán Viktorra vonatkozó kijelentését. Ugyanakkor felszólította a
„lakosság bátrabb és írástudó részét”,
hogy használják az ő plakátfelületeit, és írják meg a véleményüket Orbánról és társairól. A Momentum ezt már meg is tette.
Nőnek a keresetek, de alig eszünk többet
Változatlanul elválik egymástól a keresetek növekedése és a mindennapos fogyasztás alakulása. Augusztusban tovább nőtt a kiskereskedelmi forgalom, de az élelmiszerboltoké kisebb az inflációnál is. A kétszámjegyű keresetgyarapodástól továbbra is elmarad mindkét érték.
Gondok lehetnek a kéménysepréssel
A Párbeszéd szerint az Országgyűlés előtt lévő belügyi salátatörvény kéményseprőkre vonatkozó szabályai csak olajat öntenének a tűzre, ez pedig akár emberi életekbe is kerülhet. Szabó Tímea ezért módosító javaslatot nyújtott be, amely lehetőséget nyújt a katasztrófák elkerülésére.
Ellenkezik a demokratikus értékrenddel, ha egy kormány harcot hirdet a civil társadalom ellen, pedig Magyarország korábban épp a szabadságjogok élharcosa volt. Ezt mondta a FüHü-nek Vytis Jurkonis, a Freedom House projektigazgatója, a Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének oktatója, akivel Varsóban beszélgettünk.
Vytis Jurkonis
Mit gondol arról, hogy az új törvény szerint a magyarországi civil szervezeteknek külföldről támogatott szervezetként kell megjelölniük magukat, amennyiben évi 7,2 millió forintnál több támogatást kapnak az országon kívülről?
A magyar törvény úgy néz ki, mintha az oroszról másolták volna. Szörnyen hangzik az egész.
Szembemegy az alapvető elvekkel, amelyek alapján a civil társadalom működik,
mert azt jelzi, hogy a hatóságok kontrollálni akarják.
A magyar kormány szerint az amerikai FARA (a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény) volt a példa. Mit szól ehhez, Ön is így látja?
Erre nehéz válaszolni, mert paragrafusonként kellene végigmenni rajtuk. De ha azt nézzük, hogy milyen fejlemények vannak mostanában Magyarországon, mi történik például a CEU-val, a médiával, akkor
a törvény egy olyan eszköznek tűnik, amellyel a kormány kontrollálni akarja a civil társadalmat.
Pedig korábban éppen Magyarország volt a régióban az egyik leginkább elkötelezett harcosa a szabadságnak. Most meg korlátozni akarják.
Az, hogy ellenőrizni akarják a civileket, felháborító.
Abba is gondoljunk bele, hogy ilyen törvényekkel mennyire leszünk hitelesek, ha mondjuk Oroszországnak felvetjük az emberi jogi problémákat. Kettős mércével vádolnának minket. Nekünk jó példákat kellene mutatnunk.
Miért hoznak bizonyos kormányok újabban ilyen törvényeket? Melyik országokban jelennek ezek meg?
Csak meg kell nézni, hogy a különböző indexek, térképek mit mutatnak a térség országairól. Nézzük például a Freedom House Nations in Transit jelentését. Ez azt mutatja, hogy a térségben a balti államok, Csehország és Szlovénia azok, amelyek a szabadság zöld zónáinak számítanak.
Vytis Jurkonis
Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek problémák, ezekben az országokban is vannak olyan szabályozások, amelyek nem tökéletesek. De például bevonják a civil társadalmat a döntéshozó folyamatba, meghallgatják az ellenvéleményeket.
Magyarországon azt látni, hogy a kétharmados kormánytöbbség nagy kihívást jelentett. Ennek birtokában a kormány olyan döntéseket hozott, amelyek erősítették a hatalmát. Mondhatni, megkísértette őket ez a többség. Pedig
ezt lehetne jó dolgokra is használni:
gazdasági reformokra, társadalmi problémák megoldására. Ehelyett viszont többek között a civilek és a független média jogainak korlátozására használták. Pedig, még egyszer mondom, egykor Magyarország volt az ilyen jogok élharcosa.
Miért tartja veszélyesnek, ha egy kormány nyíltan harcol a civil társadalom ellen?
Nem ez a kormány feladata. Pont ellenkezőleg: együtt kellene működni. A civil társadalom egyfajta őre a demokratikus értékeknek, figyelmeztet, ha valami rosszul működik.
Ez az egyensúly kerül veszélybe.
Persze, ha egy kormánynak kétharmados többsége van, akkor azt igyekszik is megőrizni. Honnan jöhetnek a kritikák? A civil társadalomtól, a médiától és az ellenzéktől. Magyarországon tudjuk, hogy az utóbbi nincs jó helyzetben, marad az első két oszlop. A kormány pont ezek ellen hirdetett harcot.
23 civil szervezet nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz.
A Magyar Helsinki Bizottság közleménye szerint a beadványt a bizottság és a TASZ jogászai készítették, és 23 szervezet, a Civilizáció csoport tagjai együtt nyújtották be.
A törvény alapján minden civil szervezet, amely legalább 7,2 millió forint támogatást kap külföldről, köteles magát regisztrálni a külföldről támogatott szervezetek nyilvántartásába, és ezt a címkét honlapján és kiadványain feltüntetni. Az ilyen szervezeteknek az 500 000 forintot meghaladó, külföldről érkező adományok esetén
a támogatók személyes adatait is közölniük kell az állammal, amely ezeket az adatokat nyilvánosságra hozza.
A Civilizáció kampány keretében több szervezet tiltakozott a megbélyegzés ellen. Szerintük a jelenlegi magyarországi politikai nyilvánosságban a „külföldről támogatott” jelző kizárólag arra alkalmas, hogy a szervezetek hitelességét és az irántuk megnyilvánuló közbizalmat aláássa. Mindez pedig szerintük sérti a civilek Alaptörvényben biztosított jó hírnévhez, a magánszféra tiszteletben tartásához fűződő jogát, valamint
sérti a szabad véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságot.
A 23 szervezet között többek között olyanok találhatók, mint az Amnesty International, az Artemisszió Alapítvány, a Háttér Társaság, az Igazgyöngy Alapítvány (ennek vezetőjével, L. Ritók Nórával nemrég interjút is készítettünk, amelyet itt olvashat el), a K-Monitor Közhasznú Egyesület, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület, az Ökotárs Alapítvány és Tudatos Vásárlók Közhasznú Egyesülete.
Azt is írják, hogy
az indítvány mintaként szolgál,
ha más szervezet is úgy dönt, hogy megtámadná a törvényt.
Az Alkotmánybíróságnak nincs törvényi határideje, hogy döntsön a panaszról. Amennyiben Alaptörvény-ellenesnek találja, akkor a törvényt, vagy annak egy részét, megsemmisíti.
Mi a következő lépés a civil törvény után – ez aggasztja az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét, L. Ritók Nórát. A fuhu.hu-nak adott interjúban azt mondta, hogy aki az utóbbi időben szakpolitikai problémákról beszél, az áttolódik az „ellenséges oldalra”. A Hajdú-Biharban csaknem 1200 családot segítő alapítvány vezetője arról is beszélt, hogy az önkormányzatokkal és az intézményekkel együtt tudnak működni, egyedül az egyházi iskolákkal nem felhőtlen a viszony, a szegregáló hatásuk miatt. Szerinte azt sem szabad tagadni, hogy Magyarországon igenis vannak éhező gyerekek, nem is kevesen.
L. Ritók Nóra
Az az integrációs tevékenység, amelyet az alapítvány végez, nemzetközi kitekintésben is kiemelkedőnek és ritkának számít, milyen visszajelzéseik vannak?
Nagyon sok érdeklődés, megkeresés érkezik külföldről, hívnak minket konferenciákra, pályázati együttműködésekre. Külföldi egyetemeken szakdolgozatokban is feldolgozzák a munkánkat. Fontosak a különböző hálózatok, például az ATD, a nemzetközi mélyszegénység elleni hálózat, amelynek köszönhetően hasonló problémákkal foglalkozó szervezetekkel dolgozhatunk együtt. Rendszeresen érkeznek hozzánk látogatók is, főleg olyanok, akik a roma integráció iránt érdeklődnek, Romániában, Bulgáriában, Szlovákiában, Szerbiában is vannak kapcsolataink. De volt már ilyen Európán kívül is, például Ausztráliában, Kanadában is. Ezekből nagyon sokat tanulunk mi is. Pl. nagyon érdekes, hogy a különböző országokban az állam hogyan áll hozzá az ilyen tevékenységet végző civil szervezetekhez.
Úgy látom, hogy az érdeklődés azért is nagy irántunk, mert
nem csak a sikerekről kommunikálunk, hanem a kudarcokról is, és ez hitelessé tesz minket.
Sokan olyan rózsaszín képet festenek erről az egészről, mintha csak a segítő szándékon, a lehetőségnyújtáson múlna az egész problémamegoldás. De a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A problémával való hiteles szembesülés, a kudarcok beismerése és elemzése nagyon fontos. Mi azt hiszem, ezzel a küzdelemmel együtt vagyunk érdekesek, bár a pozitív alapállás adott nálunk is.
Tavaly év elején a független szakemberekből álló MagyarBrands Bizottság „igazi magyar márkának” választotta az alapítványt. Előtte Ön megkapta a társadalmi vállalkozások egyik legfontosabb nemzetközi kitüntetését, az Ashoka-tagságot. Ezeknek azóta voltak kézzelfogható eredményei?
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Az Ashoka-tagságnak mindenképpen, folyamatos lehetőséget biztosít nemzetközi szinten, tudást és tapasztalatokat lehet szerezni,
pályázatok nyílnak meg, látogatók jönnek.
Legutóbb például az Ashoka, a McKinsey és a Corvinus Egyetem közös programjába kerülhettünk be, öt hallgató tantárgyi keretek között fél évig segített az egyik üzleti tervünk megalkotásában.
A MagyarBrands díjának abból a szempontból volt jelentősége, hogy a céges világból egyre több felajánlás, támogatás érkezett, olyan helyekről, akik a díjnak köszönhetően ismerték meg az alapítványt.
Ehhez képest hogyan érintette az alapítványt a civiltörvény?
Nyilvánvaló volt, hogy felkerülünk a „külföldről támogatott civil szervezetek” listájára. Egy ilyen alapítványt hazai forrásokból ma nem lehet fenntartani. Azt hiszem, pontosan látom azt a folyamatot is, hogyan jutottunk el idáig.
Az alapítványunk minden tevékenysége az állam működési hézagaira épült rá. Mondhatnám azt is, hogy
ott dolgozunk, ahol az állam sikertelen.
Olyan családokkal, akik kiesnek a szociális háló hézagain, akiknek életében generációk óta nem volt változás. Ez nem csak a mostani kormány felelőssége, így volt ez a korábbiak alatt is. Ám a hibákat, kudarcokat senki nem szereti látni, korábban sem szívesen szembesült ezzel egyetlen kormány sem. A szőnyeg alá söprés, hamis kommunikálás, félrefordulás mindig is jellemző volt. A különbség a korábbi kormányokkal szemben most annyi, hogy a probléma láttatásának ma következményei is vannak.
Minden tevékenységünkkel a rendszer hibáira hívjuk fel a figyelmet. Szakpolitikai szempontból tartunk tükröt. Mostanra viszont az a helyzet alakult ki, hogy aki ezt teszi, azt máris áttolják a pártpolitika színterére.
A szakpolitika felolvadt a pártpolitikában.
Például, ha azt mondom, hogy a közmunka nem vezet vissza a munka világába, azzal máris ellentmondok a kormánykommunikációnak. Ha arról beszélek, hogy a mai oktatás elvesztette az esélykiegyenlítő funkcióját, vagy arról, hogy a szegregált oktatás ma zöld utat kapott, akkor is. És ennek ma következményei vannak. Előttünk folyamatosan egyre több pályázati csap zárult be. A sok sikertelen, és érthetetlen pályázati elutasítás után már a pályázatíró cégek sem szívesen dolgoznak velünk. Honnan szerezhetünk hát a működtetésre forrást? Maradtak a civil és céges adományok és persze a külföldi pályázatok.
Tehát természetesen elértük azt a határt, hogy ki kellett tennünk a címkét. Ezzel a részével nincs is különösebb bajom, eddig is publikusak voltak ezek az infók a honlapunkon. Na de mi a következő lépés? Ez most még csak egy listán való szereplés, de
mi van, ha eldöntik, hogy az ilyen szervezetek nem kaphatnak az egy százalékos felajánlásokból? Vagy, hogy nem tarthatnak fenn iskolát?
Mi 550 gyereket tanítunk, művészeti képzésben. Velük akkor mi lesz? Ez aggaszt, hogy nem látom a szándékokat, lépéseket.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Nem értem az egésznek a célját sem, ezért olyan félelmetes. Mi olyan integrációs modellt akartunk fejleszteni, ami beépülhet a rendszerbe, javíthat az oktatás, a szociális ellátás problémáin. Egy ilyen lista, amely akár ellenséges célú is lehet, az esélyét is elveszi ennek.
A bojkott nem merült fel, mint más szervezeteknél?
A bojkottáló szervezetek jogi tevékenységet folytatnak, nekik ez a feladatuk, hogy épp így reagáljanak, és tereljék jogi útra ezt az egészet. Az Igazgyöngynek nem ez a feladata. Mi családokkal, gyerekekkel dolgozunk, és ez a felelősség más. Nem kisebb, vagy nagyobb, hanem más. Így is rengeteget moralizálok, hol van a határ, ameddig az ember kompromisszumot köthet? Én kiállhatok a véleményemért, én megtehetem, de
itt van a 33 munkatársam, ott van az 1200 család, akinek segítünk, ezt nem tehetem kockára.
Ez nagy visszafogó erő. Sok civil szervezet sokkal kompromisszumkészebb így is, mint mi. A túlélés érdekében hallgatnak, háttérbe húzódnak, nem konfrontálódnak. Így remélnek, és kapnak is (még) támogatásokat. A fennmaradás iránti félelem és a megfelelés kényszere furcsa helyzetet teremtett. Aláásta a civilséget. Nagyon messze vagyunk, és úgy látom, egyre messzebb kerülünk az egységes civil fellépéstől. Már annyiszor maradtam egyedül a küzdelemben, hogy inkább én is próbálom befogni a számat, pedig minden nap ordítani tudnék.
Ha már a tanodákról beszélünk, tavaly a kormány gyakorlatilag elvette a támogatást a hosszú évek óta jól működő tanodáktól, például az alapítvány által működtetett tolditól. Ez milyen hatással járt?
A tanodák iskolán kívüli foglalkozás keretében főleg a hátrányos helyzetű diákok tanulását segítik, akiknek sem a család, sem az iskola nem tud megfelelő feltételeket teremteni. A gyerekeknek nem kötelező ide járni, mégis sokan mennek. Toldon a tanoda beindítása óta folyamatosan és jelentősen javultak a diákok iskolai eredményei.
Amikor ez kiderült, nagy volt a baj. Mivel szakmailag a toldi tanoda meghatározó a tanodák módszertanának kialakításában, biztosra vettük a támogatást. A döntés is csúszott, muszáj volt felvenni hamarabb a tanodapedagógusokat, különben elhelyezkedtek volna máshol. A pályázat elutasítása egyszerűen érthetetlen volt, az indoklás nem állta meg a helyét, a fellebbezésünkre azóta sem kaptunk választ.
Vészhelyzet volt.
Akkor jött az, hogy Bayer Zsolt kitüntetése miatt elárvereztem a lovagkeresztemet, és erre fordítottuk a pénzt. Civil támogatásokat is kaptunk. Aztán Oplatka András felajánlotta a Prima Primissima díjának a felét. Így összesen 10 és fél millió forintos költségvetéssel végig tudtuk vinni a tavalyi tanévet a tanodában.
Nyáron külföldi alapítványok támogatásából fedeztük a tanodatáborokat. Most elkezdjük a tanévet. Próbálunk forrást keresni, hamarosan például a piacra dobunk egy társasjátékot. Kapunk támogatást nemzetközi alapítványoktól, cégektől is, adománygyűjtő akciókat is szerveznek nekünk. Most három pedagógus van munkaviszonyban a tanodában, aztán ott az önkéntesek útiköltsége, a rezsi, uzsonna, egyéb költségek. Azt hiszem, hónapról hónapra kell majd előteremtünk a fenntartást, de nem adjuk fel.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
A helyi polgármesterekkel, önkormányzatokkal milyen a viszonya? Könnyű velük együtt működni?
Ez egy nagyon érdekes tanulási folyamat volt. Amikor először találkoztunk azzal, hogy milyen szinten vannak alapjogsértések a rendszerben, az sokkoló volt. Először próbáltuk ezt négyszemközt jelezni. Meghallgatták, de nem volt változás. Amikor ezt nyilvánosan tettük, akkor jött a sértődés, és feszült lett a viszony. Gyakorlatilag nemkívánatos elemek lettünk. Ez azonban tarthatatlan volt, gyakran bosszúállásokkal azokon, akiken segíteni szerettünk volna. Lassan megértettük, hogy ők,
a rendszeren belül dolgozók is nehéz helyzetben vannak, kiégettek, forráshiányosak.
Azt is láttuk, hogy nem lehet úgy segíteni, fejleszteni egy társadalmi csoportot, hogy azt ne kössük be ezer szállal a rendszerbe. A stratégiai váltás eredménye lett egy nyugodtabb viszony a településekkel, változó szinten megindult együttműködésekkel. Nem mondom azt, hogy mindenhol a „támogatott” kategóriába tartozunk, de azért a „tűrtbe” már igen. És tudom azt, hogy nem egyszerű velünk dolgozni, például a polgármestereknek sem. Ugyanúgy, ahogy az állam esetében, a településeken is láttatjuk a problémát. Melyik polgármester szereti, ha a regnálása alatt mi ezekben a problémákban mozgunk? Mindenki sikeres időszakot akar, az újraválasztásért, a helyi hatalomért.
Egy konfliktushelyzet van, amin nem tudok túllépni: az egyházi iskolák és a szegregáció.
Az, hogy ők nem vesznek fel roma gyerekeket. Ez beláthatatlan folyamatokat indít meg a településeken. Próbálkozunk itt egy deszegregációs programmal, de ez egy kínkeserves harc. Pláne, hogy nincs valós kormányzati szándék sem amögött, hogy ez megszűnjön.
A legjobb az együttműködés a gyermekjóléti, gyámügyi területeken. Van, ahol az év végi beszámolókban is megjelenik, hogy az Igazgyöngy Alapítvány segítsége fontos és jó.
Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó már 2015-ben azt mondta, hogy „nincs rendszerszintű gyerekéhezés” Magyarországon. Nemrég Rétvári Bence államtitkár ugyanezt írta egy írásbeli kérdésre adott válaszában. Mit gondol erről?
Nem igazán értem, miért nem lehet ezt beismerni. Létező dologról beszélünk, és engem ebben nem nagyon érdekel, hogy a „rendszerszintű” arány kinek, mit jelent.
Kétféle éhezésről beszélünk: mennyiségiről és minőségiről.
A mennyiségi éhezés jelenti azt, hogy vannak olyan időszakok, amikor valakik nem jutnak elegendő mennyiségű ételhez. Azokban a családokban, akik pl. uzsorába kerültek, ez gyakran előfordul. Ilyen van, ezt nem lehet tagadni, aki itt él, az látja.
A másik a minőségi éhezés, amikor nem jutnak a gyerekek elég fehérjéhez, húshoz, tejtermékhez. Szénhidrát-alapú az étkezésük, sokszor például a család csak kenyeret tud venni, esetleg krumplit. A szegregátumokban, ahol ez a minőségi éhezés gyakori, ez is az egyik oka, hogy több a sajátos nevelési igényű gyerek, mint máshol, mert a szervezetük nem tud megfelelően fejlődni. Ők nem sovány, ránézésre is éhező gyerekek, de nem táplálkoznak megfelelően.
Sokszor felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem kapcsolódnak sikeresen a menzákon bevezetett reformétkezéshez? Azért, mert
ők nem is ismerik ezeket az ízeket.
Sok családban kimarad a szoptatás utáni bébiételes időszak, egyből azt eszik, amit a felnőttek. Vagyis paprikáskrumplit, lebbencslevest, szóval ilyen „pörköltízű”, zömében tésztás dolgokat. Ezeket ismerik, az idegen ízekkel nem tudnak mit kezdeni. Nekik ez ugyanolyan, mint amikor egy ember elmegy mondjuk Indiába, és nem ízlenek neki az ottani csípős fűszerezésű ételek, mert nincs hozzászokva.
Sajnálatos, ha egy kormány nem hajlandó kimondani, hogy a gyerekéhezés problémája igenis létezik.
A szocializmus idején ez ugyanígy volt az analfabetizmussal… ami mellesleg azóta is jelen van. A gyerekszegénység teljesen nem szüntethető meg, a legtöbb országban jelen van, legfeljebb az arányok mások. Statisztikák szerint nálunk 40-50 ezer olyan gyerek van, akit a mennyiségi éhezés fenyeget az országban, és több százezer, akit a minőségi.
Forrás: Igazgyöngy Alapítvány
Említette az uzsorát is, nagyon sok faluban, ahol a többség mélyszegénységben él, ez komoly problémát jelent. Ez ellen tudnak valamit tenni?
Együttműködünk a rendőrséggel, és ezt a közösség felé is kommunikáljuk. Mi az integrációt akarjuk elősegíteni, ehhez a jogkövető magatartás, a társadalmi normák betartása is hozzá tartozik. Ebbe viszont nem fér bele a bűnözés, az uzsora sem.
Amikor elkezdtünk dolgozni, beleszaladtunk kemény helyzetekbe, gyakran fizikailag is veszélyben voltunk. Tudjuk, hogy megszüntetni nem fogjuk tudni, mindig feljön egy réteg, aki ebből él. Nem csak arra kell gondolni, hogy pénzt adnak kölcsön, aztán a sokszorosát követelik vissza. Van élelmiszeruzsora is, amikor a „boltocskázás” termékeit később kell kifizetni, de sokszoros árakon. Vagy ott van a pénzért fuvarozás. Vannak, akik elvisznek másokat boltba, orvoshoz, hivatalba – csak épp a benzinpénz többszörösét kérik érte. Ebbe az elzártság miatt mennek bele az emberek: nincs tapasztalatuk, nem tudják, hogy lehet máshogy is közlekedni, emiatt inkább fizetnek.
Azt már el tudtuk érni, hogy az uzsora bizonyos határon nem megy túl. Ehhez szükség volt a kölcsönös bizalomra a rendőrséggel. És az is fontos, hogy ha az ember elindít egy fejlesztést, akkor azok, akik az esélytelenség miatt korábban az uzsorához fordultak, lehetőséget kapjanak másra.
Ha van, aki segíti őket, aki ad reményt, munkát, amiből normális jövedelmük lehet, akkor lesz alternatíva egy másfajta döntésre.
Persze ehhez közösségi normák is kellenek. A szegregátumokban szétestek a közösségek, ezeket újra kell építeni. Segíteni kell az embereknek, hogy másfajta életet is megtapasztaljanak.
Szükségesek és arányosak a lex CEU és a civiltörvény korlátozásai, amelyeket az Európai Bizottság kifogásol, s amelyeket egyfajta statáriális eljárásként értékel – derült ki Völner Pál igazságügyi államtitkár hétfői tájékoztatóján. A kormány elküldte válaszait Brüsszelbe.
Magyarország hétfőn elküldte válaszleveleit az Európai Bizottságnak a civiltörvény és a felsőoktatási törvény (lex CEU) miatt indított kötelezettségszegési eljárásokban. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára hétfői sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a kifogásolt korlátozások szükségesek és arányosak. Völner Pál szerint
„arról nem tehetünk, hogy a korlátozások Soros György érdekeit sértik”,
de Soros György sem állhat a törvények felett Magyarországon, és remélik, hogy az EB is visszaáll a jogi talajra.
Völner úgy véli, politikai jellegű ügyekről van szó, és nem jogvita folyik az EB és Magyarország között. Az államtitkár kifogásolja, hogy amíg korábban két hónap állt rendelkezésre a válaszlevelek megírására, ez már ötödik alkalommal csak egy hónap volt. Szisztematikusan és önkényesen csorbítják a védelemhez való jogunkat, ebből is látszik,
egyfajta statáriális jelleggel minél hamarabb döntést akarnak hozni ezekben az ügyekben
– mondta. A felsőoktatási törvényről elmondta, hogy az eljárás a második szakaszban van. Megjegyezte, hogy a felsőoktatás nemzeti hatáskörben van az Európai Unióban, ezért eleve vitatható a bizottság hatásköre a kérdésben. Völner Pál
a szerinte fennálló kettős mércére is felhívta a figyelmet,
mert Németországban, Spanyolországban és Csehországban külföldi egyetemi háttér nélkül nem működhetnek külföldi egyetemek, Szlovákiában pedig megkövetelik az EGK-térségben lévő székhelyet. Az EB vitatja a nemzetközi szerződés megkötésének szükségességét is, de ez az államtitkár szavai szerint semmi akadályt nem jelent együttműködő felek között, erre példa a Maryland állammal a közelmúltban megkötött megállapodás is. A névhasználattal kapcsolatos szabályt is szükségesnek nevezte a közhitelesség érdekében. Az államtitkár szerint a szabályozás azt szolgálja, hogy a fantomegyetemeket, a tényleges háttérrel nem rendelkező egyetemeket, a nem értékes diplomákat adó egyetemeket ki tudják szűrni.
A külföldről finanszírozott szervezetekre vonatkozó törvény miatt indult kötelezettségszegési eljárás elmondása szerint az első szakaszban van, hivatalos levélre kellett válaszolnia a kormánynak. Megjegyezte: a Velencei Bizottság előzetesen véleményezte a törvénytervezetet, legitimnek nevezte a szabályozás célját, és az Országgyűlés ennek a véleménynek az ismeretében, egy módosított javaslatot fogadott el. Mint mondta, az EB kifogása szerint a regisztráció gátolja a tőke szabad áramlását, de ez nem felel meg a valóságnak, hiszen továbbra is bárhonnan kaphat támogatást egy civil szervezet.
Hozzátette: a szabályozás átláthatóságot szolgálja, a civil szervezeteknek nevezett NGO-k beavatkoznak a politikai folyamatokba, nem vonatkozik rájuk a párttörvény és a szabályozás alól kibújva befolyásolják a közvéleményt.
A politikus kérdésre válaszolva elmondta: egy rendkívüli parlamenti vita csak „önismétlés” lenne, hiszen tavasszal ezeket a kérdéseket már megtárgyalták.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
