Kezdőlap Címkék Beszéd

Címke: beszéd

A király beszéde március idusán

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor március 15-i beszédét. A szöveg annyira tartalmas, hogy helyszűke miatt csak a rövidített változatát tudjuk közölni. A miniszterelnök a teljes szöveget a március 15-i nemzeti ünnepen olvassa fel.

Tisztelt ünneplők, barátaim, békemenet!

Engedjék meg, engedjétek meg, hogy mint a vőlegény a nászéjszakán, én is rögtön a lényegre térjek. Nem véletlen, hogy ma ilyen szép napos idő van, (ömlik az eső – a megfelelő aláhúzandó). Az időjárás is velünk van (ellenünk van – a megfelelő aláhúzandó.)

Bármilyen is ma az idő, ez sem tántoríthat el bennünket attól, hogy tovább menjünk a magunk által kijelölt úton. Bárhová is vezet ez az út, ez a mi utunk.

Ellenfeleink, akik számosan vannak, (fütty, bekiabálások: abcúg Brüsszel, dögöjjé’ meg Soros a bérenceiddel együtt!), azt mondják, hogy maffiakormány vezeti ma Magyarországot. Hogy mi ellopjuk azt, ami a magyar embereké.

Nézzetek mélyen a szemembe és válaszoljatok: úgy nézek én ki, mint aki ellopja azt, ami a tiétek? Már mondom is a választ: inkább rendes magyar emberek lopják el a ti pénzeteket, mintsem jöttment idegenek. (Fütty, bekiabálások: nem leszünk bevándorlóország!)

Neveket nem mondok, mert adatvédelem is van a világon. Ezért csupán jelezném: inkább egy magyar gázszerelő zsebébe vándoroljon a ti sok milliárd forintotok, mint Soros György valamelyik ügynökéhez! Inkább a klubtulajdonos haverom tegye el a lóvét, mintsem migráncsosokra költsük. De ugyanitt említhetném, ugyancsak név említése nélkül, a saját lábán álló vejemet. (Zene: Ugye, Elios még, ugye Elios még…)

Náluk sokkal jobb helyen van a ti pénzetek, mintha idegeneknél volna! Az ENSZ-nél, teszem azt. (Hatalmas fütty. Bekiabálás: vesszen az ENSZ!)

Azt mondják az ellenfeleink, hogy félünk. Nem merünk szembe nézni az emberekkel, csak a számunkra kedves újságíróknak nyilatkozunk. Alákérdező mikrofonállványoknak. Meg hogy listák vannak a királyi televízióban arról, hogy ki lehet meghívni valamelyik műsorba, és kit nem.

Nincsenek ilyen listák. Lista nélkül is tudja minden újságírónk, hogy mi a dolga. Az a dolga, amit elvárunk tőle. Hogy olyan ember ne szólaljon meg, aki nem tudja lelkesíteni a magyar embereket. Mert nektek olyan emberre nincs szükségetek, aki nem azt mondja nektek, mint amit ti hallani szeretnétek.

Ugye, hogy ti is azt akarjátok hallani, amit hallani szeretnétek? És ugye, hogy nem azt, amit nem? (Fütty, bekiabálás: kurva anyját nekik mind. Ki a cicilekkel a közéletből!)

Ennyit szerettem volna mondani a sajtó szabadságáról. És akkor még valami: azt mondják az ellenfeleink, hogy engem, most is, amikor itt nektek beszélek, bértapsolók vesznek körül. Olyan emberek, akik pénzért, mondjuk meg nyíltan, órabérért tapsolnak.

Igen, barátaim, ez az igazság. Köszönöm, nektek, hogy itt vagytok. (Bértaps.) Ha a maffiabaloldal vezetné ezt az országot, ezek az emberek most ingyen tapsolnának. Szomorúan mennének haza a családjukhoz, üres zsebüket mutatva, hogy ma sem kerestek semmit. Miért baj az, ha mi pénzt adunk az embereknek? Miért baj az, hogy ha már annyit elvettünk tőlük, akkor abból valamennyit vissza is adunk nekik?

Ezek a bértapsolók kivétel nélkül magyar emberek. Tudom, mert leellenőriztük őket. Tetőtől talpig magyarok. Így hát elmondhatjuk, hogy magyar zsebekbe vándorolnak a ti adóforintjaitok, a pénzetekből magyar családoknak lesz megélhetés, magyar gyerekek szeme fog csillogni, amikor apukájuk, vagy anyukájuk ajándékot vesz nekik. Ha meg elisszák, magyar kocsmáros jár jól.

Végezetül, hogy valami forradalmit is mondjak. Mert ugye mégis csak a forradalomra emlékezünk ezen a napon. Amikor, ha csak rövid időre is, de leráztuk a rabigát. Hadd idézzem nektek a lánglelkű magyar költőt, Petrovics Sándort: Helló röfik!

Most pedig mindenki menjen haza! És ne pisiljetek Hódmezővásárhelyen az utcán, mert ott nagyon világos van. Ne látogassátok meg Svédországban a rokonaitokat, mert vadászat lesz a vége! (Bekiabálások, nem lehet érteni, hogy mit kiabálnak.)

Tessék? Hogy tudnék-e mondani valami biztatót is?  Már mondom is: Hajrá Magyarország!

Nálunk már most elolvashatja Orbán Viktor holnapi évértékelő beszédét

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédének hiteles magyar változatát. Önök mindenki másnál hamarabb, már most elolvashatják a szöveget.

Barátaim, magyarok, Balog lelkész úr, Dalma asszony, stb.

Ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok. Ami szívemen, az a számon. És ez mindig így lesz, ameddig világ a világ. (Hosszú, ütemes taps.)

Meg még utána is. (Még hosszabb, még ütemesebb taps.)

Bennem soha nem fogtok csalódni, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor időnként mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.

A látszat csal, a valóság nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Ne a szemeteknek higgyetek, hanem nekem.

És én most azt mondom nektek, hogy az OLAF beszállt a választási kampányba, és a Soros-tervet hajtja végre. Az E.ON szintén.

És mindenki, aki a vejemet a szájára veszi. Vegyétek tudomásul, hogy Tiborcz István, a saját lábán álló vejem, egy talpig becsületes ember. (Derültség.)

Azt mondtam, hogy talpig. (Nevetés).

Röhögjetek csak barátaim, magamban én is röhögök magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor látom azt, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Vannak jó embereim, akik eltitkolják előlem a valóságot. És, megvallom nektek, már nem is nagyon akarom tudni, hogy mi van.

Csupa megbízható emberrel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, barátaim.

De főleg pénzem, és hatalmam.

Mert ezek nélkül a hit nem ér semmit. (Hosszan tartó, ütemes taps.)

Ti mindig tudhatjátok rólam, hogy ki vagyok. Mindig az vagyok, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felállva tapsoltok nekem. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. Lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, én meg nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.

Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők! Féltek a szabadságtól, barátaim. A versenytől, a vitától, a megmérettetésről. Azt szeretitek, ha egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Olyan, amelyik elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon belőle valamit.

Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.

Megvéd benneteket a földi hívságoktól, megakadályozza, hogy hozzám hasonlóan meggazdagodjatok. Emlékeztek még a régi mondásra? A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselőin keresztül fogyaszt. (Derültség.)

Ti is gazdagok vagytok barátaim, csak a vagyonotokat nálam tartjátok! (Tapsvihar!)

Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe. Én, ha akarnék, sem tudnék hazudni. Mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim klasszikusokat! Esterházyt, például, ő már mindent megírt. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Higgyetek nekem, higgyetek bennem! Én is megpróbálom elhinni, amit nektek mondok, és sokszor már képes vagyok röhögés nélkül végighallgatni magam. A múltkor megnéztem egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen. (Taps, bekiabálások: Él-jen Viktor, él-jen Viktor!)

Féltem akkor magamtól, barátaim.

De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől.

Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen.

Nekem.

És végezetül, valami nagyon fontosak akarok mondani.

Szabadok akartok lenni, vagy szabadlábon? Ez a kérdés, válasszatok!

Tíz éve történt – Sólyom László nem írta alá a gyűlöletbeszédről szóló törvény módosítását

0

2007. november 13-án a Fóggetlet Hírügynökség beszámolt arról, hogy több ponton alkotmányellenesnek találta, ezért nem írta alá a polgári törvénykönyv gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítását a köztársasági elnök. Sólyom László a javaslat előzetes normakontrollját kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az Országgyűlés október 29-én fogadta el a Polgári törvénykönyv módosítását a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban. A szabályozást kiegészítették, egyebek mellett azzal, hogy a személyhez fűződő jog megsértésének számítana ezentúl, ha valaki

„faji hovatartozásra, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozásra, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, szexuális irányultságra, nemi identitásra”

tesz nyilvános „sértő megnyilvánulást”. Jogi lépéseket lehetne tenni akkor is, ha nem személy szerint ér valakit atrocitás, hanem általában azt a kisebbséget, amelyhez tartozónak vallja magát az illető.

Ha valaki nem akarna személyesen bíróságra menni, a módosítás megengedné, hogy civil szervezetek kezdeményezzenek bírósági eljárást, igaz – ekkor a megítélt a kártérítést csak közhasznú célra lehetne fordítani a sértett közösség érdekében, tehát sem a sértett, sem a képviseletet ellátó civil szervezet nem kaphatná meg.

A szavazás után a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezet az államfőhöz fordult, és kérték Sólyom Lászlót: ne írja alá a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos szabályozást, hanem kérjen előzetes felülvizsgálatot az Alkotmánybíróságtól. A Polgári törvénykönyvbe iktatott cikkelyek a jogvédők szerint ellentétesek a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos jogával, emellett szakmai és jogpolitikai aggályaik is voltak.

Sólyom Lászlónak a zárószavazástól számított 15 napja volt arra, hogy eldöntse: aláírja a ptk. módosítását vagy sem. Ez a határidő kedden járt le, tehát végszóra döntött.

A módosítást azért nem írta alá, mert az szerinte is veszélyeztetné a véleménynyilvánítás szabadságát, ha életbe lépne.

Egyetlen sértő kifejezés miatt a megsértett közösség tagjai perek tömegeit indíthatnák, az ezekben kiszabható kártérítések aránytalanul korlátoznák a véleménynyilvánítás szabadságát, és akadályoznák a „szabad, érvelő közvélemény működését” – derül ki az államfő indoklásából. Sólyom László szerint bizonytalan a módosítás alapján az is, pontosan mihez viszonyítva kellene megállapítani, ki tekinthető egy kisebbség tagjának és ki nem – mindez a jogállamisággal ellentétes.

A köztársasági elnök kifogásolta még, hogy a kisebbségben nem lévő embereket a törvény nem védi, azaz diszkriminálja. Sólyom László ugyancsak alkotmányellenesnek találta azt, hogy a módosítás keresetindítási jogot adna bármelyik jogvédő szervezetnek – ez azonban ellentétes a személyek perbeli önrendelkezési jogával.

Soros nevét száján ki nem ejtette

Mármint a magyar miniszterelnök, aki azonban hivatkozott a „pénzügyi spekuláns tervére”. Orbán Viktor ünnepi beszéde eredetileg az 1956-os forradalomról szólt volna, de hát a Brüsszel elleni szabadságharc most fontosabb. Különösen fél évvel a választások előtt.

Az Andrássy út körüli kis utcákban rendőr rendőrautó hátán, forgalomelterelés, parkoló buszok. Később világossá válik, hogy a vidékieket szállították a helyszínre, a Terror Háza elé. Abból derült ki, hogy a busz hálás utasai táblákon hírdették településeik nevét. Zászlók is vannak bőven: jelenlegi magyar, ötvenhatos lyukas, székely. Két lengyel büszkén lengeti a piros-fehéret és akkor lelkendezik a beszéd közben, amikor éppen illendő. Mondjuk a tömeg is besegít nekik.

Orbán Viktor színre lépése előtt az Andrássyn végighömpölyög a Gyönyörű, új világ refrénű dal.

A Hősök tere felől minden rendben zajlik, két keresztbe álló rendőrkocsi lezárja az utat. A másik szélen, az Oktogonnál volt egy kis dulakodás.

Orbán belekezd, az eső alábbhagy, lekerülnek az esernyők.

A felvezető rutinos: 56 és a magyarok, mint a szabadság népe. Bármit is jelentsen ez.

Utána már belelendül a történelem magyarázásába: „Ma azt a napot ünnepeljük, amikor sok millió magyar egyszerre ráébredt, hogy bár különböző életeket élünk, de egy nemzethez tartozunk. Bíboros és esztergályos, filozófus és a pesti srác is ugyanazt akarta.”

A magyar miniszterelnök azonban nem sok időt fecsérel 56-ra. Hanem belevág a közepébe:

„Azért nem értenek Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek”.

Még egy kis időt tölt a globalizálásnál: az európai embereknek, köztük a magyaroknak is, elegük lett, hogy fenntartások nélkül alkalmazkodniuk kell a globalizációhoz. Európa „vakvágányra futott”, és ezt október 23-án látjuk a legvilágosabban.

Jön a lényeg: a 20. században katonai hatalmak okozták a bonyodalmakat, most pedig pénzügyi hatalmak, a médiájuk, a kiterjedt hálózatuk, a megvásárolt embereik. Ez a pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt, és jó néhány tagállamát.

„Már csak mi állunk ellent”, Közép-Európa maradt az egyetlen „migránsmentes övezet”.

Erre tör ki a leghosszabban tartó tapsvihar. A lengyelek is lelkendeznek.

„Most újra veszély fenyegeti mindazt, amit a magyar élet rendjéről gondolunk. Elképedve látjuk: a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat,

hogy homo brüsszelicusszá gyúrjanak bennünket.”

„Ha magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, nem elég beszélnünk erről, harcolnunk is kell!”

Orbán szerint a jövő évi olasz és magyar választás is sorsdöntő lesz, mert most dől el, hogy visszaveszik-e a népek az irányítást a gazdasági élettel összefonódott bürokratáktól, és megállítják-e a népvándorlást. Vissza kell hozni, a régi „multikulturalizmus előtti”, szabad Európát.

„1956-ban megmentettük a nemzet becsületét, 1990-ben visszavettük a szabadságunkat, 2010-ben nemzetegyesítés útjára léptünk.”

Orbán szerint éppen ezért a magyarok számára nincs lehetetlen.

„A pénzügyi spekuláns tervét meg lehet lékelni.”

Taps.

„Márciusban újra kezdjük, és áprilisban győzni fogunk!” – fejezi be a miniszterelnök.

A himnusz után a tömeg békésen elindult haza.

Felcsendült az „A mi utcánk, ó, be szép!” című időtálló dal.

Orbán őszödi beszéde

Ma 11 éve, 2006. szeptember 17-én került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde. Pontosabban a beszédnek egy gondosan megszerkesztett, megvágott részlete. Orbán őszödi beszéde eddig még nem került nyilvánosságra, de most közzé tesszük.

Drága  hülyéim, magyarok!

Most mit vagytok úgy oda? Miért bámultok rám, mint borjú az újkapura? Buta, kifejezéstelen tekintettel. Úgy tesztek, mintha nem tudtátok volna, hogy mi lesz. Mitől vagytok kiakadva? Miért mondjátok, hogy nem tudtátok?

Munkát vállaltatok egy kuplerájban és nem sejtettétek, hogy mi lesz a dolgotok?
Lehetett tudni, nem rejtettem véka alá soha.

Na jó, nem mindig mondtam meg nyíltan, hogy mire készülök. Nem akartam szájbarágós lenni, gondoltam, hagyok nektek egy kis intellektuális kihívást. Azt hittem, hogy negyven év egypártrendszer után képesek vagytok megfejteni a kódolt üzeneteket. Tudtok a sorok között olvasni, ismeritek a szavak valódi jelentését, és a testbeszéd értelmezése sem idegen tőletek.

Tudtátok, hogy mi vár rátok.

Néhány évvel ezelőtt jobb társaságban kiröhögték, aki azt mondta, hogy visszahozom nektek Horthyt. Államosítok mindent, látástól vakolásig, és csak kevesek kiváltsága lesz a tájékozódás.

Hogy a papok befészkelik magukat az iskolákba, a családokba, a hálószobákba.
Kinek a pap, kinek a paplan.

Stadion és kisvasút lesz oktatás és egészségügy helyett.

Kiröhögtétek, aki ezt mondta, hülyének hittétek.

Legalább magatoknak ne hazudjatok, aranycsibéim! Ti tényleg nem tudtátok, hogy lebontom a jogállamot, és sóval hintem be a helyét? Nem kellett professzornak lenni hozzá, hogy valaki megértse, filozófusnak sem.

Ha lett volna hozzá fületek és szemetek, már régen tudnátok, hogy mi a dörgés. Akkor például, amikor azt mondtam, hogy oszt jó napot.

Hogy a haza nem lehet ellenzékben.
Hogy egy a tábor, egy a zászló.

Adtam már jeleket korábban is. Füstjeleket, ha úgy tetszik. Jó húsz évvel ezelőtt, amikor egy Fidesz-közeli kolléga egyetlen nap leforgása alatt tucatnyi köztartozásos céget vásárolt Kaya Ibrahim és Joszip Tot urak lopott útlevelével. Lehetett volna gyanakodni. És amikor rákérdeztetek, az volt rá a válasz, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Amiben amúgy van igazság. Más kérdés, hogy az is alkotmányos jog-e, hogy mindenkit hülyének nézünk.

Legyetek erősek, aranycsibéim: alkotmányos jog ez is.

Majd meglátjátok, mi lesz még itt. Rá sem ismertek a saját országotokra, azt hiszitek majd, hogy idegenben vagytok. A mesés keleten, teszem azt.
Trafikmutyi, földbérletek? Quaestor-botrány? Ti tényleg nem tudtátok?

Migráncsokkal riogatlak, Sorossal rémisztgetlek benneteket, hogy hozzám szaladjatok védelemért.

Azt viszont megígérem, hogy nem Soros nevet a végén, és nem leszünk gyarmat. Üzenjetek Brüsszelnek, hogy nincs rá szükség, mert a magatok foglyai vagytok. Túszul ejtettétek magatokat 2010-ben, majd négy évvel később, megint. Mindig, amikor csak tehettétek.

Barátkozzatok a gondolattal drága aranycsibéim, hogy ez most már mindig így lesz. Mert én még soha sem hazudtam nektek. Most sem titkolom el előletek az igazságot: ahol bármi megtörténhet, ott minden megtörténik.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK